A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-20 / 242. szám
Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. 242-ik sz. Szombat, October 20. Előfizetési dij : /’ífitón küldve vagy Budapesten házhoz hordva v egy hónapra ........................ 1 frt 76 kr. 8 hónapos.............................. 5 frt 25 kr. 8 hónapra ....... 10 frt 60 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely tej,'en történik itt mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesitve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : S’erefflOBiek tere zák c címleő emelet. Szerkesztő lakása : Omegat 18-ik azám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: negyedik évfolyam 1 t0r .7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatásr..illett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Syilt-téri 5 hasábos betű-sorért . , 25 kr. Az előfizetési alj a lap £1*46 érintat*. hoz küldendő. (Ferene?l»k tere 7. ». földszint. A lap szellemi részét illető minden kő»Ssm'ny a szerkesszőséghez intézendő. Bérmentetlen levelekmák ismért későktől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás IV. ‘I* éves folyamára. DE 16. 10 : October — decemberi 3 hóra 5 forint 25 krajczár. A „HON“ scorii, és kiadó hivatala PEST, OCTOBER 10 Politikai Ezemre. (II.) A porosz lapok ismét epésen kezdenek irogatni Ausztria dolgairól. Sehogy sem tetszik — vagy úgy mutatják, mintha nem tetszenék — nekik az Ausztria és Olaszország közti közeledés, amiért elferdíteni igyekeznek azon hangulatot, mely Bécsben az Olaszországgal kötött békét illetőleg uralkodik. A berlini „Bank u. Hand. Ztg.“ például így ír: „Az Olaszországgal való kibékülést nem csekélyebb fanatismussal és nem csekélyebb ostentatioval űzik, mint előbb gyűlölséggel és ellenségeskedéssel viseltettek iránta. Mindez kevésbbé történik Poroszország ingerlése végett, mint azért, hogy békeszeretetet és engesztelékenységet fitogtassusanak Európa előtt, mi azonban valósággal nem létezik és oly kevéssé Olaszmint Poroszország irányában. Ha csakugyan gondolható volna az engesztelékenység Olaszország iránt itteni irányadó körökben, akkor előbb megragadták volna a kínálkozó alkalmat, hogy csekélyebb áron tartós békét kössenek Olaszországgal. Egyébiránt bármenynyire kívánatos is az itteni népségre nézve a békekötés, és oly nagy a neheztelés a szerződés stipulatiói miatt. Hogy Olaszország nem többet, mint 35 millió forintot vesz át Ausztria roppant államadósságából a lombard-velenczei királyságért, az országba fektetett roilliardokért, a fölszámíthatlan erődítési munkálatokért : ez oly tény, melyet nem lehetkönnyen venni. Még ultramontán lapoksem mellőzhetik azon megjegyzést, hogy Olaszország azért szabadult meg ily csekély ár mellett, mivel késznek nyilatkozott kiadni a trónvesztett osztrák-olasz herczegek lezárult javait. Tehát Ausztriának kell ezen javakat az olasz kormánytól megvásárolnia, a trónvesztett herczegek részére.“ Az ultramontan „Monde“ bécsi levelezője egy combinatióval lepi meg olvasóit. Ezen combinatiot nem lesz érdektelen, különössége miatt, megismertetni e lapok olvasóival is. Bismarck gróf szövetséget ajánlott volna a Tuileriák kabinetjének Franczia- Porosz- és Oroszország között. Ezen szövetség czélja: Szászországnak Poroszországba, Belgiumnak Francziaországba keblezése és a lengyel királyság helyreállítása, melynek koronája Szászország királyának jutna, kárpótlásul, a Poroszország részére átengedett szász koronáért. Oroszország keleten kárpótoltatnék. Az „Opinion nationale“, mely e tervet nem tartja komolynak, azon észrevételt teszi, miként nem kételkedhetni, hogy a Tuileriák kabinetje ily tervet határozottan visszautasítna, ha azt ebbe terjesztenék. Francziaország talpalatnyi területet sem akar Keleten, de azt soha sem fogja megengedni, hogy Oroszország Konstantinápolyban és a tengerszoroson uralkodjék. A „France“ az egész tervet a képtelenségek sorába helyzi, arra utalva, hogy a béke megkötése nemsokára bekövetkezendő Porosz és Szászország között. (Egy távirati jelentés szerint csakugyan már megköttetett volna a katonai egyezmény a két ország között, a vegyes helyőrségtartás alapján.) Az „Opinion nationale“, mely mostanség sokat foglalkozik Poroszországgal, jó tanácsokat ad ezen államnak. „Poroszország győzelmei — mondja — új korszakot nyitottak Európában. Európai szempontból tekintve, azok megerősítették a szabad vizsgálódás elvét, mely kiterjed az emberi ismeret minden ágára, s a társadalmi kifejlődésre ép úgy mint a philosophiai és vallási kérdésekre. Politikai szempontból tekintve, oly népcsoportot alakítottak Németország északi részén, melyhez csakszerencsét kívánhatna Európa, ha a berlini kabinet, mely egy vészteljes lejtőre siklott, nem igyekeznek messze vinni a következményeket.“ Most az ideje meggondolni Berlinben , mivel tartoznak a szomszédnak. — A „Presse“ európai békeháborítónak nyilvánítja Poroszországot, s erősen állítja, hogy Francziaország őszintén békés érzelmű, de annyi fekete felleg függ a láthatáron, hogy eszélyes ember csak gond közt költheti el vacsoráját, s hajthatja fejét nyugodalomra. — A „France“ ellenben sehol sem lát okot az aggodalomra. Mint óriás kigyót tekinti Poroszországot, mely elnyelte a hannoveri lovat, a frankfurti sast két oroszlánnal, a hesseni és orániaival, s most ezeket meg kell emésztenie. Hol a veszély, hol van az ok arra, hogy Francziaország harczias magatartást foglaljon? Ausztria és az igazi alkotmányos praxis, in. (1) Ahol érdekegység nem létezik, sőt az önállást követelő felek közt egészen más nemzeti hajlam, külön politikai irány, homlokegyenest ellenkező anyagi érdek uralkodik, ott az absolut államférfi parancsszava is csak rövid ideig unifiálhat, ha pedig ezen munkáját elősegítő eszközeiből kifogyott, hiába nyúl az alkotmányos rendszer gyógyszeréhez, mert ez csak a baj nagy voltát és veszélyességét tünteti elő. A politika mesterfogásai mindig erőtlenekké válnak, ha a létező s megmásíthatlan tények ellen akar küzdeni. Ahol tehát érdekegység nincs, hiába keressük az alkotmányos praxis azon első feltételét, hogy a közvéleménynek biztos módja legyen hű és hamisítlan kifejezésre jutni. A közvélemény az ily esetben oly tarka vegyületű képet fog mutatni, hogy azon államférfi el nem igazodhatik, s a képviselőtestben nem lesz többség és kisebbség, hanem egy pillanatnyira uralkodó párt, s egy leigázott elnyomott malecontentus, és akármely kétségbeesett actushoz, mint egyedüli szabadulási módhoz folyamodni kész compact tömeg. Tehát a centrálisért Ausztriában, az alkotmányos rendszer, már az első feltétel keresésében, verembe esett. Lássuk a második feltételt, mely abból áll, hogy a törvényes és igazságos formák között létrejött többség előtt a kormány meghajoljon. Hogy a praxisban ezen második feltétel megalapításának stádiumáig juthassunk, szükség lett volna az elsőn így vagy amúgy átesni. A kísérletek nem hiányzottak. Schmerling úr volt arra hivatva, hogy egy birodalmi képviseletet szervezzen,mely ha ferdén is, legalább mégis eltüntethessen oly valami véleményt, melyre rá lehessen fogni, hogy az a létező többség valóságos voluma. Mi lett eredménye ez önmagát s másokat illusiókba vetni szándékozó kísérletnek? Az első napokban, az a febr patens mézes heteiben valóban úgy mutatkozott, mintha a dissidens és otthon maradt magyarországiak ignorálása mellett, mégis csak képes volna a Reichsrath valamely vélemény mellett nagy és határozott többséget kifejteni. Mint tudjuk, ezen többség az ajándékba nyert alkotmány fölötti örömérzelmek között egész a servitismus határáig, ultraminiszteriális volt. Schmerling úr kosárszámra hordta haza az ülésekből a tetszés koszorúit, és az özönével megszavazott bizalmi votumokat. És amíg ezen gyermekies mámor tartott, a bureaucratából alkotmányos államférfivá vált miniszter ezer köszönet és complimentirozás között fogadta a követek házának hozzá mutatott ragaszkodását. És azt vélvén, hogy ezen boldog állapot, Isten tudja hány évig is eltarthat, egyik gyenge órájában kijelenté, hogy a minisztérium a leichsrath irányában felelősnek is tartja magát. De igen könnyű az a felelősség oly gyülekezet előtt, mely igen bólintásoknál, s a föltétlen bizalom hangos kijelentésén túl más érzelmeket nem ismer. Schmerling úr tehát egész lelki nyugalommal, s miut tán maga is hitte, teljes őszinteséggel játszotta“ egy darabig a"tösgyökeres alkotmányos”államférfit. Pártja folyvást Anglia fényes államférfiaihoz hasonlítgatást ; ha valami kétség merült fel a tárgyalások menetében, mindig az angol parliament szokásai döntöttek , kivévén, ha ily esetekben a febr. pátens valamelyik paragrafusa talált gátat követni, s a német közmondás szerint nem engedő, hogy a fák az egekig nöjjenek fel. De csak hamar fordult a világ sora. És bárha a Reichsratbból az elébb kétkedők, s más fél dissenterek kimaradoztak, s végre tisztán csak az ugyanazon egy érdektől vezetett német centralisták, s a velök szövetkezett erdélyi beamterek és rithen figurák maradtak együtt : a sors nemesise mégsem kimélte meg Schmerling urat azon satyrától, hogy saját szemenszedett s csupa válogatott emberekből álló centralistái is cserbe hagyják őt. Most kellett volna bekövetkezni azon látványnak, hogy Schmerling ur, aki annyi nyájas köszönettel tudta viszonozni a többségnek miniszteriális értelemben kiütött vótumait, amidőn pártja elhagyta őt, s csak néhány hét alatt is a leglényegesebb kérdésekben irgalmatlanul többször leszavazta, mint ahányszor Angliában, az alsóház kezdet óta összesen a kormány ellen nyilatkozott, tovább is folytassa alkotmányos államférfiai szerepét, s az első vagy legalább a második megintés után lemondjon tárcsájáról. Most kellett volna az angol parliamenti eljárás szokásaihoz folyamodni : a komédia vége legalább csattanós lett volna : a februáristák büszkén hivatkozhattak volna ezen praecedens casusra, míg az által, hogy Schmerling a folytonos leszavazás, sőt világos rászólási vólumok daczára helyén maradt, csak azt tette öntudatlanul, amivel a sors akarta őt megbüntetni. Tudniillik, hogy fictiokra alapított rendszerének belső ürességét és gyakorlati hasznaveretlenségét engman bizonyítsa be. Ezen első szomorú példa elég tanulságot szolgáltathat a netán még újra foganatba veendő kísérletek előleges megbírálására. Valamely igazi többségnek, Schmerling úr sem állhatott volna sokáig ellent , de ne csodáljuk, ha azon többség előtt, melyet a fictiók eszközével, a maga javára sajátkezüleg gyártott, nem volt kedve fejet hajtani, s igy folyvást bonyolódván állása, önmaga a többség, s vele együtt megrendelésre készült egész csinálmánya is, a habok alá merült. Az osztrák-németek erre megtanulhatták, hogy egy alkotmány-oklevél megjelenése a „Wiener Zeitung“ első hasábján, még nem hozza meg az igazi alkotmányos praxist. Sok idő kell arra, míg ily ige testté válik, és előbb ki kell halni a mostani generationak, melynek absolutismus alatt növekedett tagjai hiába igyekeznek magukat a bureaucratia befolyása alól kiszabadítani. Az alkotmány-oklevél, csak egy kis szerencsés kezdet az alkotmányos praxisra. Csak egy aláírt diploma az archivum poros poletán, ha előbb nincs alkotmányos érzelmű és alkotmányos szabadság nélkül boldogul és megelégedetten élni nem tudó, élni nem akaró népség. Ha ez meglesz, akkor nem fog hiányozni az alkotmány sem, míg alkotmányos érzelmű polgárok nélkül az írott paragrafusok holt belük maradnak. Létezik-e a német-Ausztriában már ma is ily publicum ? Káros volna szomszédainknak ily illusiókban élni. Tekintsenek inkább körül soraikban, s bizonyára észreveendik azon végtelenül lehangoló és elkedvetlenítő tényt, hogy ezen Ausztriában mindenféle színezetű rendszer, az absolut úgy, mint a quasi alkotmányos, annyi határozott támogatóra talál, amennyi csak szükséges egy rendszernek hosszabb vagy rövidebb ideig való föntartására. Terem náluk ember igen bőven, aki szívesen vállal tárczát Windischgrätz herczeg katonai uralma alatt. Bach vagy Belcredi úr nem panaszkodtak azon hiány miatt, hogy végrehajtókra nera találnak. Schmerling úr is feltalálta embereit ha másutt nem, legalább azok között, akik Bach báró kenyerén híztak fel. De hol van még az államférfiak azon generációja, mely puritán érzelmeiben anynyira kifejlődött volna, hogy az alkotmányos praxis által kijelölt utón és módon kívül, eszébe se juthatna miniszterségre vágyakodni ! Akkor beszéljenek az alkotmányos éset lehetőségéről, amidőn minden komoly ember, aki miniszteri tárca-vadászatra indul, ezen érdekes vadat csak a képviselőház többségének padjai előtte találhatja fel. Addig, mig a divatból, vagy kellemetlen kénytelenségbe előrántott parlamentek háta mögött is tárczához lehet jutni, s mig az ily kormány is annyi támogatót talál, quantum satis, s amig esetet sem láttunk arra, hogy valaki a szabadság szószékén kivivett koszorúinál fogva jusson hatalomra, addig beszélhetünk ugyan egy kis alkotmányosdiról, de életerővel biró alkotmányos praxisról, egy hangot sem. Nyitra, 1866. September 30. (Vége.) De nem elégítheti az ki a magyar államélethez ragaszkodó, és az ország függetlenségét védő honfiakat sem, mert i-ször. Daczára annak, hogy Magyarországnak a Lajthántúli országokkal a fejedelem személyében összpontosult kapcsolatánál fogva,több alkotmányos biztosítékra van szüksége, mint bármi más, saját külön fejedelme alatt álló országnak, mivel ezen vegyes házasságnál fogva, sokkal könnyebb a kormányon lévőknek hatalmukkal visszaélni, mert a két fél közötti folytonos versenygés és érdekösszeütközés mindig kész eszköznek kínálkozik ; — mégis, az albizottság mindkét javaslata még annyi jogot sem biztosított, amennyivel bármi alkotmányos ország beérhetné. Ugyanis az alkotmányosság alapelvénél fogva csak az válhatik törvénynyé, mibe az illető nemzet többsége és fejedelme megegyeztek, míg a többség javaslata szerint a közöseknek elismerendő ügyek költségeinek aránya, a kisebbségi javaslat szerint pedig, az oj TÁNCZA. Adatok történet előtti történelmünkből. „Mint a csillagászat utat nyitott szellemünknek oly távolságok mérlegeléséhez, melyek a földhöz viszonyítva, majdnem véletlennek mondhatók, úgy a földtan megtanított arra , hogyan terjeszszük ki látásunkat,túi azon korszakokon,melyekről a történet szólani tud.“ — „A történet előtti kőemlékek és állatok tanulmányozása a történet előtti ember tanulmányozására vezénylett és tudványunk annyival inkább fokozódott, minél ritkábban találkozott az ősvilág töredékei közt egy emberi nyom. Úgy látszott, átléphetlen tir van a legújabb sziklák képződése és a legrégibb emberi nyomok közt. Még nem dicsekedhetünk, hogy ezen tir át van hidalva, daczára az Aurignacban felfedezett barlangnak, hol az európai emberek létezése egyidejűnek látszik az ős mammutdokkal, rhinocerosokkal, tigrisekkel is hiénákkal , de már értékes anyagaink vanuk ezen híd építéséhez“ — mondja a „T imes“ dr. K e 11 c r „The Lake dwellings of Switzerland“ ezimtt, Mr. Lee által angolra fordított könyvét ismertetvén és elősorolván a tavi vagy vizi emberekre vonatkozó becses leleményeket, melyekből szükséges emlékezetünkbe hozni a következő részleteket : Az 1853- és 54-diki tél redkivül hideg és száraz lévén, annyira, hogy a sebweiezi tavak oly alászámottak, mint ezelőtt két század alatt nem, — némely oberlandi lakos a zürichi tó fenekéről iszapot akart hordani földjére, midőn a munkások néhány hosszú karófejet találtak, aztán csontvázakat, szarvakat stb. Ekkor tudományos vizsgálat alá vétetvén s okszerüleg vezényeltetvén az ásatás, több egymásfeletti réteg jött napvilágra. Az első 18 hav. réteg sárgás iszap. Ez alatt 2 m 5 lábnyi homokos agyag a bentfoglalt szerves anyagoktól feketére festve. Ebben találtattak egymástól 18 lábnyi távolságra a 4—6 hüv. vastag és 4—5 láb magas karók, melyek 3—4 felé hasított tölgy, bükk, nyír, fenyő stb. fákból készültek s végük gondosan ki volt hegyezve és tűz által szenesitve. Az ásatás elhaladása után kiderült, hogy ezek házalapok, házoszlopok voltak, melyek netovábbját számtalan évezredek után Velencze és Amsterdam városainak keletkezésében látjuk. Napvilágra jöttek a háztartási eszközök, a lakosok és lakostársaik (házi állataik) csontjai, melyek kétségkül teszik, hogy volt időszak, midőn az emberek, részint a halászat végett, mert hallal tartották háziállataikat is, részint embertájaik és a jelenkoriaknál sokkal nagyobb, félelmesebb szárazföldi állatok kikerülése végett a tavak sekélyebb részeire építették faházukat — és pedig európaszerte, mert az említett ásatás után, Európa számos államaiban leltek ily karótelepeket, lakhelyeket, miszerint több százezernyi karó vezetett csak egy telep alapításához is, így például Robhenhausen mellett a tófenéken majdnem 3 ang. holdnyi (3300 □ ölnyi) tér be van verve ilyen karókkal, mely számos családnak és háziállatnak adhatott menhelyet vagy lakást Egy szigetet képezett ez mely vékony híd által volt összekötve a száraz földdel és egy csupán 150 lábnyi hosszú és 40. széles téren , 6 egymástól különzött kunyhó állott. Mindenik kunyhóban egy egy család lakott : ott találtattak csontjaik, eszközeik, ruházatjaik, fegyvereik , az őrlőkövek minőket most Afrika vadnépeinél a Zambesi partokon . Dél-Amerikában találhatunk ; a fegyverek, kőkések stb. minőket Cook kapitány Neu-Zeelandban találta ritkaságként hozott Európába ; házi eszközöket minőket most is láthatunk a köznép kezén p. o. valamely halászfegyver minővel az Árva parti halászok hálójukat kihúzzák — melyet „Arpion“nak neveznek. . . Találtak továbbá, gabonát, 300 db. almát, gyümölcsmagvakat, kivált cseresnye, málna, földieper magvakat ; találtak 8 font kenyeret, mely akkor midőn süttetett 40 fontnyi lehetett. Találtak sok mázsányi csontot, szálkát, melyekből világos, hogy : háziállataik mellettük laktak és a tehenek, lovak nagyrészt szalmával, füvel, sással, hallal stb. tápláltattak — az istáló azonban el volt különözve a lakszobától, mint ezt a még most is 10—12 hav. vastag trágya rétegek mutatják. Csodálatos, hogy a len és kender szövetet, a különféle cserépedényeket, szarunemüeket mindenütt feltaláljuk, hol emberi nyomokra akadunk s az edények és szarunemüek kiczifrázása, már ekkor is kedvencz foglalkozása volt az embernek ; de még csodálatosabb, hogy ezen házi eszközök közt oly kőbalták is találtatnak, minő kövek Európában nem találtatnak — csak Ausztráliában sőt a malomkövek is már messze vidékekről hurczoltattak ide... Hogy pedig az emberi nemesen történeti korszaka sokkal régibb, mint azon tólakosoké kikről Herodot em-lékezik, kik polygamiában éltek a Prasias tajván, mint éltek s élnek némely népek Új Guineában, a Malay-félszigeten és Dél-Amerika partjain, melyeket a hasonlat alapján (1499-ben) Kiss-Velenczének, vagy Venezuelának neveztek a felfedezők.... azt tudósaink kétségkívül tették. Hány század — hány évezred viharát s változatait élte keresztül az emberi nem, még amielőtt tételes története emlékben maradásáról öntudatosan gondoskodott volna ? . . . E kérdésre legyen szabad itt Victor Mennier közelebbi czikke nyomán, felelni , ki a „Op. Nat.“-ban Edouard Lartet és Henry Christy: „Reliquie Aquitanicae“ czímű könyvét ismertetvén, kezünkbe adja az adatokat a még eddig nem mérlegelt, vagy nem oly pontos adatok nyomán mérlegelt századoknak és évezredeknek meghatározásához. A nevezett könyv Périgord és vidéke régészeti és őslénytani ismertetéséről szólván, szerző az ott felfedezett barlangokat a Dániában talált konyha hulladékokkal (kjokkenmoddings) hasonlítja egybe — és azok egy részét az ősiramszarvasok azon korához sorolja, melyben ezek a közép-tenger partján tanyáztak. „Ezen korszak után, mondja V. M. melyet az iramszarvascsontok, szarvak és az emberi gyarló készítmények vegyesen de bő mértékben együtt találkozása jellemez, a mi franczia déli tartományainkban, mint ezt az alsó massati, esperiguesi és főkép, a Pyrenéekben a londrei barlangok tanusitják, azon korszak jött, elő melyet a bölények korszakának neveztek, melyek végső ivadékai már csak Litvánia, Oroszország és a Kaukázus némely erdőiben találhatók.“ „A bölények őslénytani korszaka után, mely az egyszerűen metszett kövek régészeti korszakával végződik, a simított kövek korszaka jön, melyhez a Schweitzban, Franczia- Olasz és Németországban talált tavi építkezések tartoznak és némely barlangok a Tarascon völgyében melyeket M. M. Garrigon és Filhol tanulmányoztak, mint szintén a Dániában talált konyhahulladékok. Ezen utóbbiak közt találkozik az erdősz fájd (fajdtyúk) csontja, mely nyalánk állatfaj a veresfenyő tavaszi hajtásain élősködvén szükségkép elhagyta ezen vidéket mihelyt az nem termett meg többé számára. És pedig Dánia némely posványai, melyeket „skovmose“nak fazsombiknak neveznek, tagadhatlan jelét adják annak, hogy az egy métrenyi átmérőjű erdei fenyvesek helyett melyek Dániát oly rég időben borították, mikép róluk a hagyományok sem emlékeznek az 1 m. 33 c. métró átmérőjű tölgy erdők (quercus robur sessiflora) borították be, és hogy ezen tölgyeket rokonfajuk (quercus pedunculata) váltotta fel, mely szintén ki van törölve Dánia mai flórájából, mert az erdők átalában csak bikkfából állanak.“ „Ezen erdők tehát háromszor alakultak át, mióta a konyhahulladékok embere a csonthegyű nyil és a már szelíd házikutya segélyével fajdtyukkal táplálkozott és a tűz s éles kő által munkába vette az ősfenyőt, melyen keze nyomai ma is meglátszanak. „A simított kövek korszaka után a bronz korszaka jött, melyhez a keleti Schweiz tavi épitményei tartoznak — melyen a leendő cimbri Cher-