A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)

1866-10-18 / 240. szám

240-ik sz. Csütörtök, October 18. Előfizetési díj: 16 után küldve vagy Budapesten házhoz hordva figy hónapra ........................ 1 frt 76 kr . hónapra............................. 6 frt 26 kr. ^ 8 hónapra............................. 10 frt 60 kr. i előfizetés az év folytán minden hónapban neg kezdhető , s ennek bármely tájain történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénztámlók bérmentesítve kéretik beküldetni. Siorkeutéti Iroda: ÍVencziak tere 7-ik szám 1-ső emelet. Saorkesatd lakása : Országút 18-ik szám S-dik emelet Kiadóhivatal , Pest, Perencziek terén 7. sz. földszint. POLIERI ÉS közgazdászati napilap negyedik évfolyam 18 Beiktatási dij 1 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. _ tryik-téri 6 hasábos betű-sorért . . 26 kr. IPr Az előfizetési díj a lap kledé klvstalft. hoz küldetni«. (Ferancilek téré 7, 8s. földszint. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Előfizetési felhívás IV. éves folyamára. ( 11) : October-decemberi 3 hóra 5 forint 25 krajczár. A „HON” szer. és kiadó hivatala PEST, OCTOBER H. Politikai Szemle. (II): A „Morning Post“ szerencsét kíván Ausztriának az Olaszországgal kötött békéhez. Ausztria sokkal kevesebbet vesztett, mint nyert Szadovánál. Nem tekintve a pénzbeli megtakarítások lehetőségét, oly akadályok megszűnését, melyek kereskedelmi és politikai elhaladásának útjában álltak, még más, az egész között legnagyobb nyeresége van, mert azon okok, — mondja a „M. P.“ — melyek miatt eltűntek az osztrák szatrapák Florenczből és Modenából, s most Velenczéből, tényleg megerősítik Bécs, Pest, Prá-ga és Lemberg részére a concorda- tűm eltörlését. A papi uralom meg- 11 bukása még nagyobb áldás Ausztriára nézve, mint a katonai bureaucratia hajótörése. Ausztria erélye nem volt annyira aláásva és megrendítve, sem Solferinonál, sem Szadovánál, mint azon szerencsétlen emlékű 1855. aug. 18-án, a midőn Ferencz József császár a concordatumot aláírta. A jezsuita gyóntató atya az utolsó kárhoztató ítéletet mondotta ki a császári állam fölött befogása által. Ha a háború katasztrófája csak a concordatum megszüntetésére vezet is , már ez is megbecsülhetlen áldásnak tekintendő. A „Patrie“ is beszél Ausztriáról, s valóban nem tudjuk, hogy a szánalom vagy a gúny sugallja, midőn a császári állam sorsát elmélkedése tárgyául választja. Közelebbi czikkében csodálkozását fejezi ki a fölött, hogy a császári állam még létezik. A „Patrie“ így fejezi be ezen barátságos indulatot semmi esetre sem tanúsító elmélkedését: „Ausztria még él, kormány, pénz, hadsereg nélkül, levert zászlóval, kereskedelmében, megzavarva, iparában megrongálva, s igy ,él már két hónap óta. Beszéltek Magyarországról, mely mindig kész volna fegyvert ragadni, s ezen Magyarország a válság közepette proclamálja a császári trón iránti rendithetlen hűségét! Lehetett látni, hogy a tartományokban kitűzték a foederalismus lázadási zászlaját s holnap ezen országgyűlések egy programmot fognak elfogadni, mely összeolvasztja jogaikat és érdekeiket!“ Nekünk úgy tetszik, hogy e hang még sem a szánalom, hanem a gúny hangja, s ép úgy illeti az osztrák kormányt, mint a pálczája alatti népeket ! A „N. Fr. Presse“, mely mint észrevettük, több alkalommal némely duzzogó legitimista és orleanista előszobájából is sugalmaztatik, egy brüsseli táviratot közöl oct. 15-kéről, mely szerint alkudozások folynának Porosz- Franczia és Oroszország között, a napóleoni dynastia biztosítása végett. Poroszország volt e tárgyban a kezdeményező. Alig szükség mondanunk, hogy e hir nem egyéb czélzatos koholmánynál, s nem másonnan kerülhetett, mint orleanista forrásból. Ehir által Napóleon császárt akar- tják népszerűtlenitni a franczia nemzet I előtt, mintha már annyira szorult volna, hogy kénytelen Porosz- és Oroszország I kegyét vadászni, dynastiája fentartásának érdekében. Mi nem ismerjük azon bensőbb érzületet, melylyel a porosz udvar a napóleonidák iránt viseltetik, de némely porosz lapok útmutatásának jelentését felfogjuk. I Napóleon császárnak nincs semmi szüksége Vilmos király biztosítására, miután I a Lét udvar felfogja érdekeik közösségét és solidaritását, s ha van párt Francziaországban, mely ezen érdekfelfogásnak legkevésbbé örülhet, az bizonnyal csak az orleanista. Érdekes erre vonatkozólag a „Köln. Zig“ következő igen sokat mondó felvilágosítása: „A Napóleon császár elhatározásával fenyegetőzések Poroszország ellen, mihelyt a franczia hadsereg szervezése végrehajtatott : ezen uralkodó államférfiú bölcseségének valóban otromba megítéléséből származhatnak. A múlt hó 7ki franczia vidéki lapok Drouyn de Lhuys lelépése után öszhangzó félhivatalos előterjesztést közöltek a minisztériumban történt változás indokairól. Ezen előterjesztés mély pillantást hagy vetnünk azon tévedések tömkelegébe, melyek e miniszternek Poroszország iránti ellenszenvét úgy tüntették föl, mint császári ura politikájának kifejezését. „Drouyn de Lhuyse soha sem volt a szó tulajdonképeni értelmében a császár minisztere .... Mint a külügyi hivatal vezetője soha sem szűnt meg magát felelősnek tartani, s a külügyek miniszterét szüntelen foglalkoztatták azon következmények, melyek ez I vagy ama tettéért Drouyn de Lhuys jövőjére személyesen befolyással lehettek. Ebből személyes egoismus keletkezett, mely némely esetben közel járt azon érdek elárulásához, amelynek védé- J se Drouyn de Lhuysnak hivatása leendett I volna. Ezen államférfin folytonos hátsó I gondolata némileg mindig compromittálta I tetteit és köriratait s minden pillanatban I elferdítette a császár akaratát, még a vég-1 I rehajtásnál is. Drouyn de Lhuys eredetileg orleanista volt, s ezen J színezete soha sem halványult meg. Mi I nagyon sajnáljuk, — végzi a „Köln. Z.“ I — hogy az alkotmányos monarchiára tö-1 I fekvő orleanista párt egyszersmind az I Francziaországban, mely rövidlátó elva-1 I kultságában a legellenségesebben ellenet tör Poroszország megerősödésének és a I I német egységnek. Mindaddig, mig ez meg I nem változik, okunk van a napoleoni csá-1 I szárság fenállását kívánnunk.“ Ezen néhány szóból megítélheti a „N. I I Fr. Pr.“ hogy a napoleoni dynastiának I nincs szüksége Vilmos király biztositá-1 I sára, miután azt Francziaország fejedel-1 I mének nagy bölcsességű külpolitikája ele- I ve biztosította épen Poroszország irá- nyában. A „N. Fr. Presse“ egyébiránt azt mondja, miként a „Köln. Zig“ posttot discrimina rerum a Caesarismus legtisztább cultusáig jutott. Alig szükség megjegyeznünk, miként a caesarismus cultusánál valami roszabb is van valamely ál-lamban. Nagyobb rész, például, ha valami, mely állam odáig jutott, hogy polgárai alig tudnak már valami iránt cultussal viseltetni. ben a népet a Beamter kezébe is adta, a Landtagokon, a választási rendszer oly complicált volt, hogy ugyanazon Landtag megválasztott Schmerling urat, s megválasztotta azokat, akik egy pár ülés után, mint sértett malecontentusok örökre búcsút mondtak a Lebottenthor melletti ideiglenes épületnek. És azok, akik a nyugati tartományokban arra törekedtek, hogy a közvélemény kifejezését saját pártjuk önző, érdekeinek kedvéért rútul meghamisíthassák, a mellé még azt is várták, hogy Magyarország, Horvátország és Erdély is küldje be contingensét a Reichsruthba ! A világtörténelem ily Bábelt nem látott volna ! És az igy összegyűjtött követek szavazatára ráfogták volna, hogy az az „osztrák birodalom“ népei többségének világos voluma ! Közvélemény! oly szó, melylyel sok pompát lehet űzni: napjainkban már megtették a fogalmat hatodik nagyhatalomnak. De hol van azon ember, aki ezen Ausztriában még komoly értelemben vett közvéleményt vagy legalább csak érdekegységet akarna keresni? A febr. 26-ki patens még Velenczét is beszokta a Reichsruth vas járma alá. Néhány nap múlva biztos értesülést veendünk Velencze népeinek közvéleménye felől, mihelyt az elrendelt plebiscit eredménye közzé tétetik. Beszéljünk Magyarországról. Tegyük fel egy pillanatra, hogy országgyűlésünk 1861-ki többsége próba végett, vagy hogy a schmerlingianismus absurditását bebizonyítsa, elküldte volna 85 követét a Reichsrathba. Bizonyos az is, hogy országgyűlésünk nem követte volna a cseh Landtag példáját, ugyanazon választási adtussal nem mond egyszerre igent és nemet, s nem üti fel reichsrath úrnak az egyik kezével a toastjáról ismeretes Zichy Herman grófot, a másikkal az 1861-ki felirat szerzőjét, hanem mind a 85 köve■ tét saját sorainak próbált hűségü tagjai-iból, szemelte volna ki. Ám kísérelje meg valaki az ily zárt I phalanx, s az osztrák bureaucratia által 11 választott képviselők között a nézetek ugyan azonosságát, vagy az érdekegységnek bármely csekély jelét feltalálni. ••Összejöttünk volna Bécsben a közös ügyek közös alkotmányos és parlamentáris tárgyalása végett. Szerencsétlen összejövetel midőn tudva van, hogy épen a közös ügyek definitiója, azok terjedelme, s a tárgyalási módja választ minket leginkább s külön. Azt mondják, a „status adósság“ egyike a fölé közös ügyeknek. Mi magyarok csak annyit tudunk ezen status adósságokról, hogy beleegyezésünk nélkül írták alá a kötelezvényeket, hogy ugyancsak busásan megadóztatnak minket ezen adósságok kamatainak megfizetése végett. Ám tessék most ezen felő közös ügyben érdekegységet szerezni a Reichsrathban, ahol legfölül ül a kormány a bureaucratával, mely ezen adósságokat csinálta, aztán következnek a német urak, akik a kibocsátott kötelezvények darabjait jó részben bírják, s végre a magyar követek, akik ezen közös ügyben csak annyiban participálódnak, hogy a kamattehernek rájuk eső részét fizetik ! Szóljunk őszintén: kell-e bennünk hazafias lelkesedést, ha néha néha olvassuk, hogy az osztrák állampapírok a bécsi és külföldi börzéken emelkednek? Soha sem tapasztaltunk magunkban vagy ismerőseinkben hasonló érzelmeket. Sőt inkább mindig attól féltünk, hogy a tőkepénzesek ezen újabb készsége és hajlandósága arra csábítandja a kormányt, hogy örökös pénzszüksége folytán újabb kölcsönkötési vállalatokba bocsátkozzék, s a minket normó terheket szaporítsa. Azt mondják, a „bankügy“ nem kevésbbé közös ügy mint az előbb érintett tárgy. Elkezdve az úgynevezett „nemzeti kölcsön“-től, hányszor láttuk, hogy a kormány mennyi áldozatot követelt a néptől a folyvást ingadozó agio végleges legyőzésére. Más részről azonban tapasztaltuk, hogy ha csekély a forgalmi jegyek összege, s ha ez okból az ezüst agiója leszáll, Magyarországban hajmeresztő pénzszükség mutatkozik, s termelőink menthetlenül a bécsi uzsorások fojtó karjai közé hullnak. Oh szomorú állapot, hogy csak akkorra lehet kilátásunk egy kissé olcsóbb tőkére, s forgalmi pénzösszegünk gyarapodására, ha Bécsben korlátlanul kezd izzadni a papírpénzt gyártó sajtó, s végre a megromlott értékű bankóból hozzánk is eljut valami amit Bécs bankárai nem képesek már közelükben is gyümölcsözőleg elhelyezni. Tehát ki vehetné rész néven a magyar „reichsrath urak“ tól, ha az „osztrák nemzeti bank" kérdésében német kollegáikkal érdekegységbe nem jöhetnek, s a bankadó tárgyalásakor nem fognának sietni újabb áldozatokkal azon intézet felelevenítésére, mely ahányszor csak virágzóbb állapotban volt, mindig Magyarország sínylette meg. Mi ebből a tanulság ? Bizonyára nem az, mintha Magyarországot csak a magas agro, s a rosz bankók tömege tudná boldogítani, hanem az, hogy a „bank ügy“ már természeténél fogva nem lehet „közös ügy“, ez okból mindenik fél maga igyekezzék pénzforgalmi ügyét rendezni, mert eddig a közösség csak azt eredményezte hogy az egyik rész jólléte folyvást egyenes ellenkezésbe jutott a másikéval. Vannak-e politikai pártok Romániában ? e kérdést vitatja hetek óta, két itteni tekintélyes román lap, u. m. a „Romanul“ és „Ordinea.“ Ezen utóbbi lapnak alapítói a legtehetségesebb bojárok, u. m. Stirbey, Plagino, Gyka, Kantakuzeno és Manu. Az előbbi a liberálisok vagy vörösek orgánumja. Az „Ordinea“ mondotta ki legelőbb, hogy most, miután az ország idegen uralkodót nyert és új alkotmányt készített, nincsen többé értelme a pártoknak, hanem egyesülni kell az egész nemzetnek e kettő, u. m. az uralkodó és alkotmány védelmére. A vörös párt eleinte szinte hírlap útján fejtegette ezen fontos kérdést, azon eredményt vonva le, hogy az alkotmány pontjainak alkalmazása, megvédése stb. eo ipso pártokat fog alkotni, s hogy a jól szervezett szilárd jellemű férfiakból álló pártok nem hogy károsak sőt alkotmányos országban épen nélkülözhetlenek. E hírlapi vita kétségkívül a vöröseknek szolgáltatott igazat, s ki a színfalak mögé be nem tekinthet, meg sem is foghatja,hogy miért kellett felvetni e kérdést az Ordineának épen akkor, midőn a két párt, az úgynevezett „alkotmánybarátok ko- 1mitéja“ és „Ordinea komitéjában“ de facto alakulófélben volt. A két komiténak a Szlatineanu-terem feletti összeütközése , még inkább kitüntette a keletkező pártokat. Az alkotmánybarátok komitéja e teremben múlt vasárnapi gyűlést akart tartani, s ime vasárnap tudatja a „Romanul“, hogy este nem leend gyűlésük, mert ott az Ordinea-komité fog gyűlést tartani s igy az alkotmánybarátok legfölebb mint hallgatók vehetnek részt az Ordinea-komité gyűlésében. Az Ordinea-comité meg is tartá említett este és teremben gyűlését s egy pár szóban elmondhatnám e gyűlés eredményét, ha a vörös párt számos hívatlan tagjai is meg nem jelentek volna s a vita tárgyába bele nem vonták volna magát a magyar nemzetet is. A Bátoriak és Rákócziak korában fegyveres segélylyel jöttek őseink Bocskay, Király Albert, Horváth István és több más vezérek alatt Mihály I vajda, Konstantin vajda, Máté Baszszaráb alatt a román nemzet függetlenségének védelmére. Ma, bár az idők sokat változtak, mégsem képesek román szomszédaink magyar szomszédaikat feledni, s ha fegyveres segélyt nem is kérnek tőlünk, de politikai vitatkozásaikban még sem nélkülözhetik magyar szomszédaikat. Lássuk azért, minő szerepet játszottak ezen a gyűlésben a magyarok a pártférfiak felfogása szerint. A gyűlést Gyka Demeter úr nyitván meg,ismételte, mi az Ordineaban elő volt adva, hogy pártokra többé nincsen szükség. Erre feláll Manius mint hívatlan vendég engedelmet kér, hogy előadhassa nézeteit. Szerinte szükségesek a pártok, mert a közelgő országgyűlésnek feladata életnek lehelletét lehelni a világ minden részében lakó románokba. Románországnak feladata az egész románizmus lelkévé lenni. Ezt a múlt férfiai elfeledték volt, a jövő férfiainak nem szabad elfeledni ; nekik kötelességük leend minden románok nemzeti életének tápszeréről gondoskodni, hogy a nyilatkozó elnemzetlenedést, valamint a magyarizáló törekvéseket vissza- verhessék, mert a Bánát és Erdély mihelyt megszűnnek románok lenni, el fognak magyarosodni ; magának a szabad Romániának léte veszélyben forogna és a magyarok álma a Feketetengerig annál könnyebben leend valósítható. . . Gyika Döme: Ismétli, miszerint pártok ezután nem lehetnek, mert nincs értelmük. Ami az erdélyi románokat illeti, kinyilatkoztatja, hogy ő igaz román, de azért nem akar Ausztriával, Törökországgal és az egész világgal háborúba keveredni. Szorítkozzunk, úgymond, saját ügyeinkre, állásunk provisorius,igazítsuk azért a magunk dolgát s nem a másokét, mert bárminő nagy] rokonszenvünk irántuk, háborút miattuk nem kezdhetünk. Bretiano: Ami a román nemzetiséget illeti Br. azt hiszi, miszerint Maniu nem akart Ausztria, Törökország és az egész világnak hadat szenni. Botorság volna ilyet csak képzelni is. Maniu erkölcsi actióról, a gondolatok és érzelmek közösségéről beszélt, a mi nagyon természetes, mert bárminek is a helyzetek, melyekben némely románok élnek, nyelvük, óhajaik, törekvésük ugyanaz lévén, Daczia egyik részének civilisatioja, s hatással kell hogy legyen a többiekre. Midőn Lupus vajda Moldovában iskolákat alapított, az egész Romániában lökést adott a világosodás és értelmi fejlődésnek, bár politikailag el is voltak szakítva, ugyanazon életet élték , később Erdély volt a művelődés központja s az egész románság követte az onnan jött mozgalmakat. Mostani műveltségünket Erdélyből kaptuk. No tehát ezt kérte Maniu úr is, azt kérte, hogy mi, kik politikai tétellel bírunk, legyünk ama központ az egész románságra nézve, legyünk lelküknek lelke s tegyül végtére azt, amit ama kormány is tett, melynek Gyika úr is tagja volt, midőn az egész románságból egy szépirodalmi társulatot hivott össze, hogy egyformás: nyelvünket és helyesirásunkat, s nem értem mi ok halasztatta el ezen társult' egybehivását. — Ha takarékosságból történt, roszul volt felfogva, mert lehet takarékoskodni más dologban, de nem az ilyen természetű dologban. Erkölcsi közlekedésről van itten szó s ennek állnia kell. — A görögök bárhol legyenek, akár a szabad Göröghonban, akár Törökországban, akár Londonban, akár New-Yorkban, mind a görögök, mindig az anyáhon leveletekm élnek, s midőn ennek szüksége van reájok, mindenik görög, bárhol is lenne, elküldi kenyerének felét hazája számára. Ezen közlekedésnek meg kell lenni a románok között is, össze kell tartanunk, még pénzáldozattal is ki kell eszközölnünk, hogy bárhol románok vannak, maradjanak románoknak s küldjünk egymásnak erkölcsi, értelmi és nemzeti éltét. Ezt kérte Maniu úr s ezt kell kérnünk mindnyájunknak. Gyika György. Az Ordineakomitéjs egy eszmét képvisel, melynek megvan maga orgánuma. íme ide jönek más ellennézetnek és ezt megtámadják, de hí ! nem tetszik e komite nézete, menjenek más gyűlésbe s alakítsanak más komitét sat E gyűlés végre azzal végződött, hogy Gyika elnök oda hagyván elnöki székét eltávozott s utána mások is, kik az Ordinea bizottsághoz tartoztak. Eképen győződöd meg a bojár párt, hogy vannak pártok , leendenek ezután is s a Dimbovicza partján s még sokszor fogják ijeszteni a könnyen I hívőket azok a kik népszerűségre akarnak szert tenni, azzal a mumussal, a mit ők ékes nyelven magyarizáló törekvéseknek kereszteltek. I. 1. Bolorrot, 18116. October 9. (Eredeti levél.) Ausztria és az igazi alkotmányos praxis, I. (f) Felkelésre, lefekvésre, mindig csak azt halljuk, hogy Ausztriának, ha létezni akar, valóban alkotmányos állammá kell átalakulnia. Vizsgáljuk meg egyszer, vájjon komolyan és lelkiismeretesen élnek e szóval az osztrák pártvezetők, s nem inkább önmagukat vagy másokat akarják vele csalni és elámítani? Mi az a valódi alkotmányos élet?Azon állapot, amidőn a közvéleménynek először biztos módja van hű és harcisitlan kifejezésre jutni ; másodszor, ha az így többséget nyert vélemény, a dolgok menetére döntő befolyást gyakorolhat. Röviden : először tudni kell mit akar a nép ; másodszor ezen törvényes és igazságos formák között nyilatkozó akarat előtt meg kell hajolni. Adott-e módot a februári alkotmány, arra, hogy a közvélemény í hiven kifejezhesse magát a képviselőtestben? E rendszer egészen az ellenkezőt tűzte ki czéljául. Az osztrák választási törvényekről köteteket lehet írni. A vidéki kerületek- Figyelmeztetés a jövő novemberi pesti vásárra. Nem szándékunk a Pesten tartatni szokott országos vásárok czélszerűségét ez a 11a 1 finan■ociális, gazdászati vagy kényelmi szempontból kérdésbe hozni ; lehetnek azok jövedelmezők a városi közpénztárra, sőt hasznosak lehetnek a hazai termények, és iparczikkek értékesítésére, — meg a kereskedelmi forgalomra is — míg más részről világosan kényelmetlenek és terhelik a városi lakosság azon részét, mely tisztasághoz szokott. Bár Pestet a civilizált világ csinosabb városai közé lehet sorozni, mégis megvan, különösen az országos vásárok tartama alatt azon orientális alakja, mely a vidék rondaságaira emlékezteti az utazót. E rondaságra figyelmeztetjük nem annyira a városi hatóságot, mely hírlapi czikkekre nem sokat ügyel, mint inkább a józan felfogásra képes és hajlandó városi lakosságot, és a főkor-