A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)

1868-01-14 / 10. szám

plomaik és egyházi vagyonaik foglaltattak el a legerőszakosabb és legtörvénytelenebb módon, hanem még a protestáns kisdedek is kiragadtat­tak szüleik karjai k­ö­zül, hogy a jezsuiták által az egyedül idvezítő egyház kebelében neveltes­senek, — és mind­erre az akkori „jóaka­ratú“ kormányok nemcsak szemet hunytak, ha­nem a clerusnak segélyt is nyújtottak. Azonban, hála a gondviselésnek, régebbi or­szággyűléseink, nagyon kevés kivétellel, nem akarták magukénak elfogadni az illető kormá­nyok kizárólagos ultramontan nézeteit. A vallásos sérelmek csaknem minden régebbi országgyűlésünkön szerepelnek.­­ A feliratok folytonosan és nagy erélylyel tiltakoznak min­den vallásos üldözés és a templomoknak s egy­házi vagyonnak minden jogtalan, erőszakoskodó lefoglalása ellen. De miután a törvényhozás egyik tényezője, az országgyűlés meggyőződött arról is, hogy az ultramontanizmus maga testülete érdekének előmozdítása végett a gyermekek vallásos neve­lésére nézve, mint a fentebbi példa mutatja, még a legszentebb szülői jogok nyilvános és erő­szakos megsértésétől sem riad vissza, s miután sok szomorú tapasztalatból meggyőződött arról is, hogy az általánosságban hozott szabadelvű törvényeket, a­milyen volt volna pl. az, hogy a gyermekek vallásos nevelésének meghatározása a szülők jogkörébe tartozik.­­ Az ultramontán egyház nemcsak hogy meg nem fogja tartani, hanem azoknak kijátszására hatalmában álló segédeszközöket fel fogja használni ; miután or­szággyűlésünk mindezekről meggyőződött, kény­telen volt nem csak általában több vallástársa­dalmi ügy, hanem különösen a gyermek vallá­sos nevelésének meghatározásában is az egyén jogkörébe belenyúlni, nem azért, hogy az egyén jogait csorbítsa, hanem hogy a szülők jogait a clerűs erőszakoskodásai ellen határozott és vi­lágos törvények által megóvja. Ha már most a törvényhozás csakugyan ab­ban a kénytelen helyzetben van, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek nevelését világos törvény által szabályozza, mi legelfo­­gadhatóbbnak tartjuk a „sexus sexum sequa­­tur“-féle elv érvényre emelését, nemcsak azért, mert ez által mind a férj, mind a nő szülői joga kellőleg megóvó vagyon, hanem azért is, mert a leányoknak minden vallásos nevelése igazságo­san csak az anyák jogkörébe tartozhatik. E tárgyban a dunántúli egyházkerület véle­ménye megegyezett a tiszántúli kerületével, a dunamelléki és tiszáninneni egyházkerületek pe­dig „sexus sexum sequatur“ elvét állíták fel. A tárgy minden oldalról megvitattatván, el­nök főgondnok úr kimondja, hogy a többség nyilatkozata szerint a sexus sexum sequatur féle elv válik határozattá, amit nemcsak az egyenjo­gúság szempontjából, hanem azért is helyeselnie kell,­­ hogy ez által Erdély megnyugtatva leend. Kapcsolatban ezen tárgygyal, az egyetemes értekezlet még a következő pontokban állapo­dott meg: 1. ha a szülők valamelyike más val­lásra tér át, a 12 éven aluli gyermekek nemek szerint követik az áttérő szülőt ; 2. a házassá­gon kívü­l született gyermekek anyjuk vallásá­ban neveltetnek ; ha azonban természetes atyjuk saját gyermekeiül elismeri őket vagy utólagos házasság által törvényesíttetnek, rájuk nézve is a sexus sexum sequatur-féle elv biland érvény­nyel ; 3. a lelenczek az őket felfogadó vallásá­ban neveltetnek ; ha pedig lelenczházba vétet­nek fel, és semmi jel sincs, a melyből az anya vallására lehetne következtetni, azon hitfeleke­­zet elvei szerint nevelendők, melyhez a lakosok többsége tartozik. Ezután a vegyes házassági válóperek fölött bíráskodó hatóság meghatározása vétetett tár­gyalás alá s ez ügyre nézve minden vitatkozás nélkül kimondatott az egyetemes értekezlet ál­tal, hogy ily válóperek feletti bíráskodásban is a világi törvényszékek bírjanak illetékességi joggal, önkényt értetvén, hogy mindkét házas fél hitelveinek tekintetbe vételével. Ha azonban a vegyes házasok közötti válóperekben akár­melyik egyházfelekezetnek bármi tekintetben bírói illetékessége meghagyatik, azon esetben az egyetemes értekezlet az erdélyi joggyakorlatot óhajtja érvényre emelve látni, mely szerint a ve­gyes házasságokat illető válóperek az alperes egyház hatósága által döntetnének el. Ennélfogva, ha az alperes protestáns, a pro­testáns egyházhatóság mondja ki saját vallása alapelvei szerint elégséges okok mellett a végel­válást, azonban a másik fél hitelveinek érintet­lenül hagyásával. Ha pedig az alperes katholi­­kus vagy más nem református felekezethez tar­tozik : a prot. fél feljogosíttatik az ágy és asz­taltól való elválasztás esetében a prot. egyház - hatóság előtt a teljes végleges elválási pert meg­indítani, s a protestáns egyházi törvényszék megvizsgálván a felmerülendő peres ügyet, ha az elkülönítés indokait olyanoknak találja, melyek mellett saját hitelveink szerint végelválásnak va­gyon helye, akkor a házasság végleges felbon­tását kimondja. És akár világi, akár egyházi törvényszékek bíráskodjanak a vegyes házasok válópereiben, az egyetemes értekezlet azt véli az igazsággal legmegegyezőbbnek, hogy a törvényesen elvá­lasztott proto­fél, mint a­kire nézve egészen meg van szüntetve a házassági kötelék, ismét szaba­don léphessen házasságra nemcsak protestáns­sal, hanem bármelyik felekezetű egyénnel is ; következőleg megszüntetni óhajtja amaz eddigi sérelmes rendszabályt, mely szerint, ha az elvá­lasztottak egyike katholikus volt, ennek életé­ben a protestáns fél katholikussal házasságra nem léphetett. Az ünnepek megtartása kerülvén szőnyegre, az egyetemes értekezlet következő nézetekben állapodott meg . Valamint minden felekezet az egyenjogúság elvénél fogva teljes joggal igényelheti, hogy ün­nepeinek megülésében, istentisztelete megtartá­sában ne gátoltoltassék , úgy másrészről senki sem kényszeríthető sem más hitfelekezetek is­teni tiszteletében való részvevésre, sem más hit­felekezetek ünnepének megtartására, hanem min­denkinek szabadságában áll ily isteni tisztele­tek és ünnepek alatt saját üzletét és munkáját folytatni. Dec. 14-én Révész Imre felolvasta a tiszántúli memorandum utolsó részét, mely az iskolaügy­­ről általában, különösen pedig az egyházaknak és iskoláknak az állam által való segélyzéséről szól. A memorandum ezen része oly terjedelmes, hogy csak a felolvasás két egész óráig tartott, az­ túli e.kerü­let elhatározta, hogy jeles memo­randumát 2000 példányban ki fogja nyomatni, és akkor a közönség azt egész terjedelmében ol­vashatni fogja. A gyűlés túlnyomó többsége különböző okok­ból a dunamelléki kerület superintendensének indítványát pártolta, ami azután határozatba is ment. A convent tagjai közül többen fölszólalásuk alatt azon észrevételt is tettek, hogy a memo­randum illető része fölötti tanácskozást később­re hagyni már csak azért is kívánatos, mivel az iskolaügy miként való szervezése, s az egy­házaknak és iskoláknak az állam által való se­­gélyeztetése még irodalmi úton sincs megvitat­va kellőleg. Ezen tárgy bevégezte után a jövő convent ügye tárgyaltatott, és határozatta jön, miszerint annak lehetségessé tétele végett, hogy a jövő convent végérvényes határozatot hozhasson, az e kerületek rendkívüli közgyűlés tartására hi­vassanak fel a jelen értekezlet által tárgyalás alá vett és megállapított dolgok fölötti tanácskozás és határozathozatal, valamint annak megvita­tása végett, hogy az állam általi segélyeztetés és iskolaügy kérdésének a memorandum által ajánlott módozatait elfogadhatónak tartják-e vagy sem. Elhatároztatott az is,, hogy a most említett kerületi gyűlések illető közegeik által a kérdé­ses tárgyban való megállapodásokról mind egy­mást, mind pedig V­a­y Miklós báró urat, mint az értekezlet elnökét lehető leghamarább érte­sítsék, s hogy a jövő conventre­­küldendő képvi­selőiket az itt már tárgyalt egyházi ügyekre, va­lamint az állam általi segélyeztetés és az iskola­­ügy kérdéseire, de csakis ezekre nézve, mint az összes magyar reform, egyház közvéleményének képviselőit, az e. kerületek oly meghatalmazás­sal ruházzák fel, hogy azok az érintett tárgyak­ban a magyar ref. egyház véleményét jogérvé­nyesen kimondhassák. Azon kérdésre nézve, hogy mikor és hol tartas­­sék meg a következő convent? mily arányban legyenek az egyes kerületek képviselve? az egyetemes értekezlet határozata oda nyilvánult, hogy miután a fentebb érintett e. kerületi gyűlé­sek megtartásáról és megállapodásáról V­a­y Miklós báró úr értesítetett, a nevezett értekez­let elnök úr saját belátása szerinti időben és helyre lehető legrövidebb idő alatt hivja össze a conventet, melyre az e. kerületek a zsinasra kül­dendő kerületi képviselőknek az 1848 iki érte­kezlet által megállapított számarányában küld­jék megbízottaikat, csakhogy most nem lévén szükség oly számos tagokból álló értekezletre, minden e.kerület az 1848-ban megállapított kép­viselők számának csak felét küldje. Elhatároztatott az is, hogy a lemásolt I.könyv minden elkerü­letnek megküldessék. Továbbá a jelen értekezlet tárgyalása fölött az e.kerülethez küldendő kimerítő relatio készítésével Vay Mik­lós báró elnöklete alatt Török Pál sap. Tisza Kálmán, Teleky Domokos gr., Bernáth Zsig­­mond, Csanády Sándor, Ujfalusi Miklós, Filó Lajos és Ballagi Mór lőnek az értekezlet által megbízva. Végre elnök főgondnok indítványára elhatá­roztatott, hogy azon testvéri viszonynál fogva, melyben a hazai két prot. egyház egymáshoz áll, a végérvényesen­­határozó ref. egyetemes ér­tekezlet I.­könyve majdan az evangélikus test­­vérfelekezetnek megküldessék, annál inkább, mivel az ev. egyetemes convent ezen testvéri szí­vességet a mi értekezletünk iránt már előbb tel­jesítette. Ezzel a convent, befejezvén hivatalos műkö­dését, feloszlott­ eljárás miatt az V. számú pályamunka verseny­zésre nem bocsáttatván, szerzőjének visszakül­detni rendeltetett. A többi négy pályamű jeligés levelei, az Akadémia és Szilágyi Ferencz tag pecsétjével lezárva, további őrizet alá a levél­tárba, — maguk a pályaművek a nyelv- és szép­­tudományi osztályhoz tétettek át, bírálók kine­vezése végett. Kelt a M. T. Akadémia 1868. január 7-én tar­tott összes üléséből. Arany János, titoknok. A néhai Sztrokay Antal nevét viselő alapít­ványból kitűzött jogtudományi pályadijra 1867. dec. 31-ik napjáig bezárólag két pályamunka érkezett, úgymint : I. „A jelzálogi és telekkönyvek elmélete.“ Jelige: Le triomphe des idées n’ est jamais qu’ une question de date. Benjamin Constant. II. (Czim a feladott kérdés.) Jelige : „A ke­rék ne legyen nehezebb a kocsinál.“ Rendben talált jeligés levélkéik az Akadémia és Szilágyi Ferencz tag pecsétjével borítékba zárva, további őrizet alá a levéltárba, maguk a pályamunkák a törvénytudományi osztályhoz tétettek át, bíráló küldöttség kinevezése végett. Kelt Pesten, a M. T. Akadémia 1868. január 7-én tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. Magyar Tudományos Akadémia. II. A gr. T­e­l­e­k­i József-féle drámai jutalomra 1867. dec. 31-ik napjáig bezárólag 3, e határidő után 2, összesen ö­t pályamunka érkezett , úgy­mint: I. önkénytes. Vígjáték 3 felv. Jelige: Nyerjen jutalmat, a ki érdemes. II. A b­a­j­u­s­z. Eredeti vígjáték 3 felv. Jel­ige: Győz a jobb. III. A csalárd féltékenyek. Eredeti vígjáték 4 felv. Jelige : Mert kitartás gyümöl­csöt hoz. IV. A­z irigy. Vígjáték 3 felv. Jelige: — — — —­ Az ember Önző, fatékony húsdarab . Mikép a hernyó telhetetlen Mindig előre mása s harap. Arany J. V. Púpos kalap. Vígjáték versekben 2 felv., melyek közül a IV. számúra nézve a postave­­vényből kitetszvén, hogy dec. 31-én adatott pos­tára , s­zabályszerüleg pályázásra bocsáttatott. Az V. számú is még dec. 28-án feladatott ugyan, de jelige és zárt jeligés levél nélkül, ellenben a szerzőnek a titoknokhoz intézett oly levelével, melyben magát megnevezi, mely szabálytalan Hazai belügyek. Árvából. Az újévet előzőleg nálunk rendki­­vüli bizottmányi gyűlés tartatott, melynek külö­nös tárgyai a megyei költségvetés és a honvé­delmi magas minisztériumnak a hadkötelezet­tek összeírására vonatkozó körrendelete valá­­nak. Mi az elsőt illeti, miután itt a beállott nagy drágaság miatt főleg alsóbb rangú megyei tiszt­viselők eddigi csekély fizetésükkel ki nem jöhet­tek, ugyanazoknak oly módon a felemelése hoza­tott tervezetbe, hogy négyszáz forinton aluli fize­tése egy megyei tisztviselőnek se legyen,­­ ál­talában pedig a tisztviselői fizetések valamint egymás közt, úgy a többi testvér megyékéivel az osztó igazság s méltányosság alapján kellő arányba hozassanak. A másodikat illetőleg, miután a miniszterelnök s honvédelmi miniszter úr­­ nagyméltóságának nyilatkozata által a ma­gas képviselőház a hadkötelezettek összeírási körrendeletnek kibocsátására nézve megnyug­tatva jön, ily körülmények közt az ujonczozási előmunkálatokra vonatkozó miniszteri körren­delet érdemre nézve törvénye­s alkotmánysértő­nek nem tekintethetvén, ugyanannak foganato­sítása iránt alispánilag tett intézkedés tudomá­sul vétetett, mindazonáltal elhatároztatván , mi­szerint ezentúl minden fontosabb ügyben leér­kezendő miniszteri rendeletek tárgyalására rend­kívüli bizottmányi gyűlés hivattassék össze, mielőtt annak foganatosítását az alispán elren­delné. — V -----------■--­Szeged város ez évi első közgyűlésén elő­terjesztett, jelentésből következő adatokat vesz­­szük ki : Átvétetett a volt tisztviselőktől 448 d. elintézetlen közig, ügyirat; 1867. évi május 1-től deczember végéig beérkezett 6781 db. s igy összesen 6229 db. — ezekből elintéztetett 5591 db., visszamaradt tehát 638 db., melyek­ből 350 adóelengedési ügy, s ez mint ismert do­log, a szokottnál több időt vesz igénybe. — Pol­gári törvényszéki és gyámi ügyekben átvétetett 813 db. május 1 -töl decz. végéig beérkezett 7026 db.­ — elintéztetett az év végéig 7007 db. visszamaradt 832 db. — Törvényszéki telek­könyvi ügy begyült az egész év folyama alatt 3059 db. melyekből 3­­­54 db. elintéztetvén, visz­­szamaradt 5 db. — Bünfenyszéki ügyben átvé­tetett 64 db. vizsgálat, máj. 1-töl decz. végéig érk. 299 db.; összesen 363 db.; — elint. 278 db. maradt 85 db. Sommás szóbeli ügy elintéztetett 2942 db. — Rendőri kisebb kihágások miatti ügy előjött máj. 1-töl decz. végéig 985, melyek­ből 975 db. elintéztetvén, visszamaradt 10 db. — Végül m. évi május 1-től decz. végéig a vá­ros részéről 946 polgári kereset indíttatott meg. Győrmegye bizottmányának jan. 7-ki köz­gyűlésén Szabó Kálmán alispán a lefolyt évnek a megyére nézve hatást gyakorlott eseményeit áttekintőleg elősorolva, azt kielégítőnek jelöli, és pedig nem csak azért, mert a jó termés által a nép kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, és ín­ségnek a megyében semmi nyoma, de erkölcsi­leg is kielégítő a helyzet, miután a fenforgott ín­ség daczára, a személy és vagyon biztonság veszélyezve nem jön ; a megye börtönében 40 egyén van fogva, mi tekintettel a megye 90000 lélekből álló lakosságára, igen csekély szám ; a közegészség nagyobb járványok által veszélyez­ve nem jön, kivéve Bales községét, hol a gyerme­kek közt ily járványos bajok folytán halálozások fordultak elő. A házi állatok egészségi állapotát illetőleg, a hazánkat huzamos­ idő óta ellepő keleti marhavész Szt.­Mihályon juntos hóban és decemberben Örkényen kiütött, de jelenleg vég­kép megszűntnek tekinthető ; áldozatul 8 marha esett, és 8 darab lebunkóztatott. Felemlíti továbbá hogy az elemi csapások ál­tali károk is s lefolyt évben nem voltak nagy mérvűek. Vének, Szabadi és a csilizközi közsé­gek a tavaszi árvíz által károsultak, s hegy­mentiek a jégeső által károsítottak. Végre az országutak állapotára nézve meg­jegyzi, hogy azokat nem lehete a megfelelő kár­ba helyezni, miután a közmunka összeírások, annak idején, az ideiglen tisztviselői által nem eszközöltetvén, az e körüli intézkedés is kellő időben meg nem tétethetett. Nagybánya városban a költségvetés sze­rint, az 1868. évi bevétel 54.881 fr. 56% krt, a kiadás 54.510 frt 37 krt tenne, ha ez előirány­zat teljesen tökéletesen követtetnék. A tanács utasíttatott, hogy a legszigorúbb gazdálkodást és ellen­őrködést gyakorolja ,­­ annyival inkább, mivel a költségvetésben, sok, igen szükséges javításra vagy épen semmi, vagy csak igen je­lentéktelen összeg vétetett fel ; leginkább azért, hogy a tisztviselők részére ez évben megszava­zott nagyobb fizetéseket, fennakadás nélkül meg­adni lehessen. — A törvénykezésre fordított s fordítandó költségek megtérittetését, feliratilag ismét szorgalmazza a közgyűlés. — A város cselekvő vagyonának értéke, 1.229,381 fr. 1 krban ; — terhei 15,272 frtban mutattattak ki. — Van kint a városi pénztárnak, hátralékban levő követelése 25,030 fr. 34­2 kr . — de viszont tartozik is 15,272 fr 88 krral, adóban s egye­bekben. A vocatorialis százalék. Uj adónemről s ennek ujmódi behajtásáról értesítik Rimaszom­batból a „M. U.“-ot. Rimaszombatban ugyanis az egyház tisztviselői a város adományából a városi pénztárból szokták­­ évenként előre fizetéseiket felvenni. Jött az új év, az ág. hitv. részéről a lelkész és tanító kiállítják a nyugtat­­ványt és egyházfi által a pénztárba küldik ki­elégítés végett. De az egyházfi sokáig nem jön a pénzzel, hanem jön végre városi haj­dú quitttnggal, s azt mondja, hogy T. Hila­­adószedő ur­­i lelkész urnák 15 kiló gabonáját, t. tanító urnák fizetéséből pedig 10 ft osztr. ér­tékben lefoglalt vocatoriális százalékért. Később megérkezik az egyházfi és a rendes fizetésből 10 írttal csakugyan kevesebbet hoz , mert úgymond : T. Hilai ur városi pénztárnok egy tanácsos jóvá­hagyása következtében lefoglalta a lofrtot, míg lelkész ur gabonáját január 7—8. licitatió útján T Á R_G 2 A. Egy kis történelem. Jól tudom ugyan, hogy a „Hon“t. szerkesz­tőjének nincs szüksége az én védelmemre , azonban — remélem — mégis nyerhetek jelen közleményem számára a „Hon“ hasábjain egy kis tért, hogy egy elferdített történelmi tényt helyre­igazítsak, illetőleg annak ellenkezőjét bebizonyítsam. A mindent tudó­­ „Pesti Napló“ mai száma be akarván bizonyítani, hogy a „Hon“ szerkesz­tője az erdélyi dolgokat egyáltalán nem ismeri, a költő Jókai műveit veszi e végre elő. Ez már magában ugyan elég nevetséges (mintha bizony a költőnek nem volna szabad költőileg is hasz­nálni fel a történelmi anyagot) és igy szót sem érdemelne ; hanem a midőn egy valamely „bölcs“ azon bakklövést követi el, hogy egy történelmi valóságot „bakklövés“-nek nevez, s mint bakklövést akarja helyre igazítani, ez már megérdemli, hogy hozzá szóljunk. Én a ,,P. Napló“ mai okoskodásaiból csak két tételt veszek ki. Először azt, hogy „baklö­vésnek“ nevezi, hogy Dózsa Györgyöt székely parasztnak nevezi a regényíró Jókai, s másod­szor, hogy épen a Zápolya jobbágyává teszi, holott — mond a „Napló“ — a székely mind nemes, eleitől végig. Mondhatom, hogy a tisztelt Napló, ezen állítása csakugyan nem „bakklövés, “ hanem valóságos tudatlanság, székely ügyeinknek teljes nemis­merése. Igaz ugyan, hogy eredetileg nemes és egyenlő volt minden székely, de ez csak elem­ volt , mert már Mátyás király alatt ki volt köztök fejlődve a primipilusok, pixidariusok és a f­ő n­é­p­e­k osztályzata, sőt kifejlődött a jobbá­gyok rende is, mely már Bethlen Gábor idejé­ben aránylag roppant számot tett. így látjuk például Bethlen Gábornak egy 1622. okt. 8-án Beszterczén kelt propositiójából a követ­kezőket : „Többi között azért ezt igen illetlennek, sőt az igazsággal ellenkezőnek látjuk teljességgel, hogy az egész székelységen való jobb­­á­g­y­s­á­g in genere, (kik számmal a tízezret meg fogják haladni), noha az országban laknak ők is, és minden hasznát úgy veszik, mint egyik nemzet akármelyik, mindazáltal sem adót, sem dézmát nem adnak, hadba nem mennek, akármi szedés, terük legyen a székelységen, a jobbágy­ság semmit effélékre nem ad, hanem egy szóval mindenféle terhet csak az kevés lófő, heeres da­rabont, szabad székely supportál, hadban azok mennek,­­ ha mit az ország szükségére vagy egyébre magok között fölvetnek, azok fizetik , melyből ilyen és nagy fogyatkozása vagyon az országnak, hogy a zászlók alól nagy része a jobbágyságra kötötte a székelységnek magát, látva azt, hogy sokkal könnyebb és jobb álla­­p­otja vagyon a jobbágynak közöt­tük a hadakozásnak idején, hogysem a szabad embernek, mivel azok közül senkit semmi kö­zönséges szükségre nem erőltetnek, hanem az urának vagy inkább társának többire egy héten, ha egy két nap dolgozót bocsát.“ S ezen propositiónak ad törvényes alakot az 1622-diki XIII ik­­. czikk, a mely eképpen hangzik : „Mivel az székely uraink, atyánkfiai is k­ö­­zöttük valo jobbágyságnak connume­­ratióját az országnak közönséges javára nézve a portai adónak contributiójára megígérték, hogy az köztük való egynéhány rendbeli jobbágyoknak diseretiója egyitter pro rato et firmo decidaltassék és kiket communicáljanak közöttök és micso­da rendbeli jobbágyokat rajjanak meg, világosan constáljon . Végeztük országul, hogy az ős jobbágyok és egyéb rendbeliek meg­választassanak, melyből is, hogy valami confu­­sio ne legyen, a kik közülök ő­s (ez csak régit jelenthet) jobbágyoknak ítéltetnek, azok legyenek , a kik M­i­h­á­l­y vajda bejöve­tele előtt ős jobbágyoknak nem tartatta­­nak, avagy Mihály vajda bejövetele után szám­láltattak ős jobbágyok közé, azok ős jobbágyoknak most is ne tartassanak az connumeratióban, hanem ezeken kivül in genere mindenféle jobbágyok connumeraltassa­­nak és kapuszámra rótassanak. A kik pedig Mihály vajda bejövete előtt ő­s jobbágynak tartattanak, azok most is ős jobbágyságban tartassanak és ne is con­­numeráltassanak a zsellérekkel együtt, de zsel­lérnek is csak azok tartassanak, az kiket a ne­mes ember csak az maga saját nemes ülésére szállított és telepített.“ (Lásd Mikó : Erdélyi Tört. Ad. III. k. 262—264. 1.) Még számtalan helyet idézhetnek törvényeink s történetünkből, de ezen egy is elég annak be­bizonyítására , hogy bizony köztünk széke­lyek közt is voltak jobbágyok. És igy még a re­gényíró Jókai sem követett el baklövést, a mi­dőn egy székelyt jobbágynak nevez, hanem igen is a bölcs „Pesti Napló“, midőn ezen történelmi tényt a regényíró „bakklövésé“-nek nevezi. Hogy melyek voltak azon okok, a­melyek ná­lunk székelyeknél a jobbágyság számát szapo­rították, annak előadása nem tartozik ide, itt egyedül csak azt említem meg (a többek közül), hogy a székelyek ős törvénye kimondja, hogy a­kik lustra elől elvonják magukat, vagy hábo­rúba nem mennek, vagy gyávák és félénkek, ha szintén szabad székelyek volnának is, tiszt­jeik jobbágyai legyenek. A­mi pedig azt illeti, hogy a regényíró Jókai Dózsát a Zápolya jobbágyává teszi, erre nézve egyszerűen utalom a „P. N.-t“ a Kállay Ferencz „Históriai értekezés a nemes székely nemzet ere­detéről stb.“ czímű munkájára, a melynek 50— 51. lapján ő világosan kimondja, hogy Zápo­lya János korából csak két adomány­­­levélre akadt : az egyik 1517-ből szól, a mely által Zá­polya a szentléleki kastélyt (Kézdi székben) magának ajándékoztatja (II. Wladislav által.) És igy tehát nem „bakklövés, ha valaki székely jobbágyról beszél, és ha valaki Zápolyát szé­kely jobbágyok urának mondja, hanem igen is bakklövés az, vagy jobban szólva tudatlanság, ha valaki ezen történelmi tényeket „bakklövés“­­nek nevezi, ha mindjárt ezen valaki „Egy szé­kely“ is. Pest, jan. 12-én 1868. Egy másik székely. Néhány szó a távolból.*) Zürich egyetemét, különösen pedig európai te­kintélyre emelkedett műegyetemét régóta láto­gatják magyar tanulók, anélkül azonban, hogy köztük egyleti szellem és törekvésnek, még ke­vésbé magyar tanulói egyletnek csak legkisebb nyomára is akadnánk, egész az 1863-dik év őszéig. Az 186­3. isk. évre idejött magyar ifjak kezd­tek komolyabban gondolkozni egylet - alakítás­ról, melynek legközelebbi czélja leendett , hogy a gyakori összejöveteleken édes nyelvünkö­­n i vig társalgás teremtsen egy-egy enyhitő párt,a szeretett hazától távol levő honfiak Sahará­jában. — Ezen — minden igaz magyar kebelben viszhangra találó vágy volt tehát a legközelebbi ok,mely itt levő honfitársainkat lelkesítve kimon­­datá velők az egylet alakításának szükséges­ségét. Az 1863. év ősze volt tehát az idő, melyben, az 1860 k- isk. évre Zürichbe jött 19 magyar ta­nuló — egyleti törekvéseiket megvalósítandók — közgyűlést tartott, melyen egy szívvel lé­lekkel kimondatott a „zürichi magyar egylet“ megalakulása. Ez azonban még csak kezdemény lévén, az egylet élete a lassú fejlődés akadályaival küz­dött, úgy, hogy még ez évben az egylet szerves életéről tanúskodó alapszabály alkotva, s jegy­zőkönyv vezetve nem volt. Eddig haladt az ifjú egylet a szervezet tekin­tetében. Hogy azonban, bár távol a szeretett hazától, ahhoz mindig közel legyenek, a tagok által ha­vonként összeadott 2—2 francból az egylet egy politikai, egy szépirodalmi, és egy humoristikus lapot járatott. —­ Azonban tagjai nemes tettere­jének, az egylet életrevalóságának, elismerést *) kéretnek a hazai lapok e közlemény szives át­vételére, s pártolást érdemlő működésének is kitűnő je­leit adta, midőn az elemi csapásoktól látogatott, s az 1863. év nyarának reményeitől megfosztott, s keserű ínségre jutott szűkölködő honfitársak nyomorainak enyhítésére saját pénztárából, s egyes tagok szives adományaiból 100 francnyi összeget küldött.­­ Ugyancsak e téren tett ne­mes ténye volt az, hogy Kugler Mihály egyleti tag indítványára — kit a kivitelben is legtöbb érdem illet — kieszközölte az egylet a ható­ságnál, s az illető színigazgatónál, miszerint a magyarhoni szűkölködök javára, rendkívüli színi előadás tartassék. Az ebből bejött tiszta jövedelmet 500 francot, Orosháza terhes ínség­gel küzdött községének küldé el, mely község­től érkezett köszönő levélre a magyar egylet mindenkor nemes büszkeséggel tekinthet,mint tagjainak nemes czélokra irányzott működésé­ről fényesen tanúskodó bizonyítványra. 1­3-dik nevezetes tényével a magyar irodalomnak tett szolgálatot a zürichi magyar egylet, midőn Ka­zinczy Ferencz „Gessner ódái“ fordítása tárgyá­ban irt két levelét kezéhez kerítvén, azt a ma­gyar tudományos Akadémiának megküldé, me­lyért boldog emlékezetű Szalay László mint akkori akadémiai titkár — fejezé ki a tudós tár­saság köszönetét. A fiatal zürichi magyar egylet felett ily tettek között folyt le az első 1860 isk. év. Az 18675 iskolai évben 26 magyar tanuló volt az egylet tagja. A könyvtár alapja ez isk. év el­ső havában vettetett meg, midőn az egylet a „Fővárosi Lapok“ beköttetését elhatározván, azt — az egyes tagok 10—12 kötetre menő szives adományával — a könyvtárba helyezé. Ez évben a magyar egylet csakhamar egymásután három ízben kerestetett meg bujdosó honfitársaktól, se­gélyezés végett, kiknek segélyezésére a tagok­tól — mivel az egyleti pénztár tartalmát olvasó terem bérelése, lapok járatása s könyvek kötte­­tése mindig teljesen igénybe vevők —­ 69 frank­­nyi szép összeg gyűlt be. A pénztár tartalma ez év vége felé 1 darab cs. aranynyal szaporodott, ismeretlen adakozó szives adományából. Az 1860 isk. évben 35 tagja volt a magyar egyletnek, s járatott 2 politikai, 2 szépirodalmi, s 1 humorisztikus lapot , ezenkívül a „Vasárnapi újság“ egy tag ajándékából járt az egyletnek. Ez évben a pénztár, az egyleti tagok áldozat­­készségéből oly kedvező helyzetbe jutott, hogy az 1866-ik év január 10-én tartott gyűlés hatá­rozatából, egy az egylethez folyamodott szegény sorsú, szorgalmas műegyetemi hallgatónak ja­nuár hótól kezdve havonként segélyezés képen 15 franknyi összeget adhatott.­­ A könyvtár is számos kötettel szaporodott ; csupán május 12-ig a könyvtárnok 68 kötetteli szaporodást jelentett be az egylet előtt, mely közül 59 tagok ajándé­ka, 9 az egylet pénztárábeli szerzemény. Az 1864-ben újólag többször megkerestetett a magyar egylet szűkölködő honfiaktól, kiknek segélyezésére újólag szép összeggel járultak egen létünk tagjai. December 1-jén tartott gyüléssy határozatba ment, miszerint kik 1864-ben az­ egylet szervezése körül oly fáradhatlan buzga­lommal jártak ki, tiszteletbeli tagokká válaz­­tassanak, s megválasztatásukról hivatalosan ér­­tesitessenek. Ez évben 39 tagja volt a magyar egyletnek. Ez ideig az 1867/s isk. évben 48 tagja van az egyletnek, s járatunk összesen 7 lapot, ezen­kívül egyes tagok még 4 más lap járatását aján­lották fel az egyletnek ; segélyez egyletünk 2 tagot, egyet 20 s egyet 10 francnyi havi segély­­lyel. A könyvtár 300 kötetből áll, mely mind az egylet tagjainak ajándéka, kivéve Kugler Adolf pesti könyvárus ur adományát, melylyel egyle­tünket 1865-ben megtisztelni szives volt, s a ne­hány kötetet, melyet az egylet pénztárából le­hetett megszerezni. Ez volna a zürichi magyar egylet rövid tör­ténete. Minden évben közölve szokott ugyan lenni a hazai közönséggel az egylet elmúlt évi története, de most, midőn szélesebb körben akarja éreztet­ni, mert már is szükség van reá hogy éreztesse, a kebelében levő szegény sorsú szorgalmas ta­nulók irányában üdvös jótékonyságát, s ezt bár­mennyire szent akarata is, saját erejéből nem tehetvén, segélyadásra kéri fel a jótétemény ne­mes lelkével gazdag távoli honfiakat s honleá­nyokat, jónak látta az egylet, egész történetét adni, hogy látható legyen, miszerint egyletünk oly föld, mely a jótétemény nemes magvához méltó gyümölcsöt teremni képes, és képes lenni akar. A zürichi műegyetem magyar hallgatóinak száma évről évre szaporodik ; ez intézet mindin­kább kezd magyar technikusaink Mekkájává lenni ; és kérdés, nem jönnének-e többen, ha tud­nák, hogy segélyben részesülhet itt, ki szorgal­mával arra érdemes , hányat nem tarthat visz­­sza a helyzet olyat, kiben — mert a vállalta önsúlylyal nehézkedő szegénység terhe miatt biz­tos léptekkel előre nem haladhat, tán oly tehet­séget veszt el a haza, mely ha kifejtetik, előbbre viszi a magyar hírét, nevét, a műveit Európa minden népinél. Figyelmébe ajánljuk szerény könyvtárunkat is a t. hazai közönségnek, különösen a könyv­kiadó és könyvkereskedő uraknak, kiknél az alkalom mindig készen áll. Nyújtsanak segélyt, adjanak alkalmat egyletünk tagjainak, hogy tá­voli honfitársaink pártoltatása által vegyék a ki­tartás lelkét, hogy csüggedésre ok s idő ne le­gyen köztünk soha. A zürichi magyar egylet deczember 14-én tar­tott gyűlése határozatából. Rohrembek Adolf Dömötör Bertalan elnök, egyl. jegyző.

Next