A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)
1868-01-14 / 10. szám
plomaik és egyházi vagyonaik foglaltattak el a legerőszakosabb és legtörvénytelenebb módon, hanem még a protestáns kisdedek is kiragadtattak szüleik karjai közül, hogy a jezsuiták által az egyedül idvezítő egyház kebelében neveltessenek, — és minderre az akkori „jóakaratú“ kormányok nemcsak szemet hunytak, hanem a clerusnak segélyt is nyújtottak. Azonban, hála a gondviselésnek, régebbi országgyűléseink, nagyon kevés kivétellel, nem akarták magukénak elfogadni az illető kormányok kizárólagos ultramontan nézeteit. A vallásos sérelmek csaknem minden régebbi országgyűlésünkön szerepelnek. A feliratok folytonosan és nagy erélylyel tiltakoznak minden vallásos üldözés és a templomoknak s egyházi vagyonnak minden jogtalan, erőszakoskodó lefoglalása ellen. De miután a törvényhozás egyik tényezője, az országgyűlés meggyőződött arról is, hogy az ultramontanizmus maga testülete érdekének előmozdítása végett a gyermekek vallásos nevelésére nézve, mint a fentebbi példa mutatja, még a legszentebb szülői jogok nyilvános és erőszakos megsértésétől sem riad vissza, s miután sok szomorú tapasztalatból meggyőződött arról is, hogy az általánosságban hozott szabadelvű törvényeket, amilyen volt volna pl. az, hogy a gyermekek vallásos nevelésének meghatározása a szülők jogkörébe tartozik. Az ultramontán egyház nemcsak hogy meg nem fogja tartani, hanem azoknak kijátszására hatalmában álló segédeszközöket fel fogja használni ; miután országgyűlésünk mindezekről meggyőződött, kénytelen volt nem csak általában több vallástársadalmi ügy, hanem különösen a gyermek vallásos nevelésének meghatározásában is az egyén jogkörébe belenyúlni, nem azért, hogy az egyén jogait csorbítsa, hanem hogy a szülők jogait a clerűs erőszakoskodásai ellen határozott és világos törvények által megóvja. Ha már most a törvényhozás csakugyan abban a kénytelen helyzetben van, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek nevelését világos törvény által szabályozza, mi legelfogadhatóbbnak tartjuk a „sexus sexum sequatur“-féle elv érvényre emelését, nemcsak azért, mert ez által mind a férj, mind a nő szülői joga kellőleg megóvó vagyon, hanem azért is, mert a leányoknak minden vallásos nevelése igazságosan csak az anyák jogkörébe tartozhatik. E tárgyban a dunántúli egyházkerület véleménye megegyezett a tiszántúli kerületével, a dunamelléki és tiszáninneni egyházkerületek pedig „sexus sexum sequatur“ elvét állíták fel. A tárgy minden oldalról megvitattatván, elnök főgondnok úr kimondja, hogy a többség nyilatkozata szerint a sexus sexum sequatur féle elv válik határozattá, amit nemcsak az egyenjogúság szempontjából, hanem azért is helyeselnie kell, hogy ez által Erdély megnyugtatva leend. Kapcsolatban ezen tárgygyal, az egyetemes értekezlet még a következő pontokban állapodott meg: 1. ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, a 12 éven aluli gyermekek nemek szerint követik az áttérő szülőt ; 2. a házasságon kívül született gyermekek anyjuk vallásában neveltetnek ; ha azonban természetes atyjuk saját gyermekeiül elismeri őket vagy utólagos házasság által törvényesíttetnek, rájuk nézve is a sexus sexum sequatur-féle elv biland érvénynyel ; 3. a lelenczek az őket felfogadó vallásában neveltetnek ; ha pedig lelenczházba vétetnek fel, és semmi jel sincs, a melyből az anya vallására lehetne következtetni, azon hitfelekezet elvei szerint nevelendők, melyhez a lakosok többsége tartozik. Ezután a vegyes házassági válóperek fölött bíráskodó hatóság meghatározása vétetett tárgyalás alá s ez ügyre nézve minden vitatkozás nélkül kimondatott az egyetemes értekezlet által, hogy ily válóperek feletti bíráskodásban is a világi törvényszékek bírjanak illetékességi joggal, önkényt értetvén, hogy mindkét házas fél hitelveinek tekintetbe vételével. Ha azonban a vegyes házasok közötti válóperekben akármelyik egyházfelekezetnek bármi tekintetben bírói illetékessége meghagyatik, azon esetben az egyetemes értekezlet az erdélyi joggyakorlatot óhajtja érvényre emelve látni, mely szerint a vegyes házasságokat illető válóperek az alperes egyház hatósága által döntetnének el. Ennélfogva, ha az alperes protestáns, a protestáns egyházhatóság mondja ki saját vallása alapelvei szerint elégséges okok mellett a végelválást, azonban a másik fél hitelveinek érintetlenül hagyásával. Ha pedig az alperes katholikus vagy más nem református felekezethez tartozik : a prot. fél feljogosíttatik az ágy és asztaltól való elválasztás esetében a prot. egyház - hatóság előtt a teljes végleges elválási pert megindítani, s a protestáns egyházi törvényszék megvizsgálván a felmerülendő peres ügyet, ha az elkülönítés indokait olyanoknak találja, melyek mellett saját hitelveink szerint végelválásnak vagyon helye, akkor a házasság végleges felbontását kimondja. És akár világi, akár egyházi törvényszékek bíráskodjanak a vegyes házasok válópereiben, az egyetemes értekezlet azt véli az igazsággal legmegegyezőbbnek, hogy a törvényesen elválasztott protofél, mint akire nézve egészen meg van szüntetve a házassági kötelék, ismét szabadon léphessen házasságra nemcsak protestánssal, hanem bármelyik felekezetű egyénnel is ; következőleg megszüntetni óhajtja amaz eddigi sérelmes rendszabályt, mely szerint, ha az elválasztottak egyike katholikus volt, ennek életében a protestáns fél katholikussal házasságra nem léphetett. Az ünnepek megtartása kerülvén szőnyegre, az egyetemes értekezlet következő nézetekben állapodott meg . Valamint minden felekezet az egyenjogúság elvénél fogva teljes joggal igényelheti, hogy ünnepeinek megülésében, istentisztelete megtartásában ne gátoltoltassék , úgy másrészről senki sem kényszeríthető sem más hitfelekezetek isteni tiszteletében való részvevésre, sem más hitfelekezetek ünnepének megtartására, hanem mindenkinek szabadságában áll ily isteni tiszteletek és ünnepek alatt saját üzletét és munkáját folytatni. Dec. 14-én Révész Imre felolvasta a tiszántúli memorandum utolsó részét, mely az iskolaügyről általában, különösen pedig az egyházaknak és iskoláknak az állam által való segélyzéséről szól. A memorandum ezen része oly terjedelmes, hogy csak a felolvasás két egész óráig tartott, az túli e.kerület elhatározta, hogy jeles memorandumát 2000 példányban ki fogja nyomatni, és akkor a közönség azt egész terjedelmében olvashatni fogja. A gyűlés túlnyomó többsége különböző okokból a dunamelléki kerület superintendensének indítványát pártolta, ami azután határozatba is ment. A convent tagjai közül többen fölszólalásuk alatt azon észrevételt is tettek, hogy a memorandum illető része fölötti tanácskozást későbbre hagyni már csak azért is kívánatos, mivel az iskolaügy miként való szervezése, s az egyházaknak és iskoláknak az állam által való segélyeztetése még irodalmi úton sincs megvitatva kellőleg. Ezen tárgy bevégezte után a jövő convent ügye tárgyaltatott, és határozatta jön, miszerint annak lehetségessé tétele végett, hogy a jövő convent végérvényes határozatot hozhasson, az e kerületek rendkívüli közgyűlés tartására hivassanak fel a jelen értekezlet által tárgyalás alá vett és megállapított dolgok fölötti tanácskozás és határozathozatal, valamint annak megvitatása végett, hogy az állam általi segélyeztetés és iskolaügy kérdésének a memorandum által ajánlott módozatait elfogadhatónak tartják-e vagy sem. Elhatároztatott az is,, hogy a most említett kerületi gyűlések illető közegeik által a kérdéses tárgyban való megállapodásokról mind egymást, mind pedig Vay Miklós báró urat, mint az értekezlet elnökét lehető leghamarább értesítsék, s hogy a jövő conventreküldendő képviselőiket az itt már tárgyalt egyházi ügyekre, valamint az állam általi segélyeztetés és az iskolaügy kérdéseire, de csakis ezekre nézve, mint az összes magyar reform, egyház közvéleményének képviselőit, az e. kerületek oly meghatalmazással ruházzák fel, hogy azok az érintett tárgyakban a magyar ref. egyház véleményét jogérvényesen kimondhassák. Azon kérdésre nézve, hogy mikor és hol tartassék meg a következő convent? mily arányban legyenek az egyes kerületek képviselve? az egyetemes értekezlet határozata oda nyilvánult, hogy miután a fentebb érintett e. kerületi gyűlések megtartásáról és megállapodásáról Vay Miklós báró úr értesítetett, a nevezett értekezlet elnök úr saját belátása szerinti időben és helyre lehető legrövidebb idő alatt hivja össze a conventet, melyre az e. kerületek a zsinasra küldendő kerületi képviselőknek az 1848 iki értekezlet által megállapított számarányában küldjék megbízottaikat, csakhogy most nem lévén szükség oly számos tagokból álló értekezletre, minden e.kerület az 1848-ban megállapított képviselők számának csak felét küldje. Elhatároztatott az is, hogy a lemásolt I.könyv minden elkerületnek megküldessék. Továbbá a jelen értekezlet tárgyalása fölött az e.kerülethez küldendő kimerítő relatio készítésével Vay Miklós báró elnöklete alatt Török Pál sap. Tisza Kálmán, Teleky Domokos gr., Bernáth Zsigmond, Csanády Sándor, Ujfalusi Miklós, Filó Lajos és Ballagi Mór lőnek az értekezlet által megbízva. Végre elnök főgondnok indítványára elhatároztatott, hogy azon testvéri viszonynál fogva, melyben a hazai két prot. egyház egymáshoz áll, a végérvényesenhatározó ref. egyetemes értekezlet I.könyve majdan az evangélikus testvérfelekezetnek megküldessék, annál inkább, mivel az ev. egyetemes convent ezen testvéri szívességet a mi értekezletünk iránt már előbb teljesítette. Ezzel a convent, befejezvén hivatalos működését, feloszlott eljárás miatt az V. számú pályamunka versenyzésre nem bocsáttatván, szerzőjének visszaküldetni rendeltetett. A többi négy pályamű jeligés levelei, az Akadémia és Szilágyi Ferencz tag pecsétjével lezárva, további őrizet alá a levéltárba, — maguk a pályaművek a nyelv- és széptudományi osztályhoz tétettek át, bírálók kinevezése végett. Kelt a M. T. Akadémia 1868. január 7-én tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. A néhai Sztrokay Antal nevét viselő alapítványból kitűzött jogtudományi pályadijra 1867. dec. 31-ik napjáig bezárólag két pályamunka érkezett, úgymint : I. „A jelzálogi és telekkönyvek elmélete.“ Jelige: Le triomphe des idées n’ est jamais qu’ une question de date. Benjamin Constant. II. (Czim a feladott kérdés.) Jelige : „A kerék ne legyen nehezebb a kocsinál.“ Rendben talált jeligés levélkéik az Akadémia és Szilágyi Ferencz tag pecsétjével borítékba zárva, további őrizet alá a levéltárba, maguk a pályamunkák a törvénytudományi osztályhoz tétettek át, bíráló küldöttség kinevezése végett. Kelt Pesten, a M. T. Akadémia 1868. január 7-én tartott összes üléséből. Arany János, titoknok. Magyar Tudományos Akadémia. II. A gr. Teleki József-féle drámai jutalomra 1867. dec. 31-ik napjáig bezárólag 3, e határidő után 2, összesen öt pályamunka érkezett , úgymint: I. önkénytes. Vígjáték 3 felv. Jelige: Nyerjen jutalmat, a ki érdemes. II. A bajusz. Eredeti vígjáték 3 felv. Jelige: Győz a jobb. III. A csalárd féltékenyek. Eredeti vígjáték 4 felv. Jelige : Mert kitartás gyümölcsöt hoz. IV. Az irigy. Vígjáték 3 felv. Jelige: — — — — Az ember Önző, fatékony húsdarab . Mikép a hernyó telhetetlen Mindig előre mása s harap. Arany J. V. Púpos kalap. Vígjáték versekben 2 felv., melyek közül a IV. számúra nézve a postavevényből kitetszvén, hogy dec. 31-én adatott postára , szabályszerüleg pályázásra bocsáttatott. Az V. számú is még dec. 28-án feladatott ugyan, de jelige és zárt jeligés levél nélkül, ellenben a szerzőnek a titoknokhoz intézett oly levelével, melyben magát megnevezi, mely szabálytalan Hazai belügyek. Árvából. Az újévet előzőleg nálunk rendkivüli bizottmányi gyűlés tartatott, melynek különös tárgyai a megyei költségvetés és a honvédelmi magas minisztériumnak a hadkötelezettek összeírására vonatkozó körrendelete valának. Mi az elsőt illeti, miután itt a beállott nagy drágaság miatt főleg alsóbb rangú megyei tisztviselők eddigi csekély fizetésükkel ki nem jöhettek, ugyanazoknak oly módon a felemelése hozatott tervezetbe, hogy négyszáz forinton aluli fizetése egy megyei tisztviselőnek se legyen, általában pedig a tisztviselői fizetések valamint egymás közt, úgy a többi testvér megyékéivel az osztó igazság s méltányosság alapján kellő arányba hozassanak. A másodikat illetőleg, miután a miniszterelnök s honvédelmi miniszter úr nagyméltóságának nyilatkozata által a magas képviselőház a hadkötelezettek összeírási körrendeletnek kibocsátására nézve megnyugtatva jön, ily körülmények közt az ujonczozási előmunkálatokra vonatkozó miniszteri körrendelet érdemre nézve törvényes alkotmánysértőnek nem tekintethetvén, ugyanannak foganatosítása iránt alispánilag tett intézkedés tudomásul vétetett, mindazonáltal elhatároztatván , miszerint ezentúl minden fontosabb ügyben leérkezendő miniszteri rendeletek tárgyalására rendkívüli bizottmányi gyűlés hivattassék össze, mielőtt annak foganatosítását az alispán elrendelné. — V -----------■--Szeged város ez évi első közgyűlésén előterjesztett, jelentésből következő adatokat veszszük ki : Átvétetett a volt tisztviselőktől 448 d. elintézetlen közig, ügyirat; 1867. évi május 1-től deczember végéig beérkezett 6781 db. s igy összesen 6229 db. — ezekből elintéztetett 5591 db., visszamaradt tehát 638 db., melyekből 350 adóelengedési ügy, s ez mint ismert dolog, a szokottnál több időt vesz igénybe. — Polgári törvényszéki és gyámi ügyekben átvétetett 813 db. május 1 -töl decz. végéig beérkezett 7026 db. — elintéztetett az év végéig 7007 db. visszamaradt 832 db. — Törvényszéki telekkönyvi ügy begyült az egész év folyama alatt 3059 db. melyekből 354 db. elintéztetvén, viszszamaradt 5 db. — Bünfenyszéki ügyben átvétetett 64 db. vizsgálat, máj. 1-töl decz. végéig érk. 299 db.; összesen 363 db.; — elint. 278 db. maradt 85 db. Sommás szóbeli ügy elintéztetett 2942 db. — Rendőri kisebb kihágások miatti ügy előjött máj. 1-töl decz. végéig 985, melyekből 975 db. elintéztetvén, visszamaradt 10 db. — Végül m. évi május 1-től decz. végéig a város részéről 946 polgári kereset indíttatott meg. Győrmegye bizottmányának jan. 7-ki közgyűlésén Szabó Kálmán alispán a lefolyt évnek a megyére nézve hatást gyakorlott eseményeit áttekintőleg elősorolva, azt kielégítőnek jelöli, és pedig nem csak azért, mert a jó termés által a nép kedvezőbb anyagi helyzetbe jutott, és ínségnek a megyében semmi nyoma, de erkölcsileg is kielégítő a helyzet, miután a fenforgott ínség daczára, a személy és vagyon biztonság veszélyezve nem jön ; a megye börtönében 40 egyén van fogva, mi tekintettel a megye 90000 lélekből álló lakosságára, igen csekély szám ; a közegészség nagyobb járványok által veszélyezve nem jön, kivéve Bales községét, hol a gyermekek közt ily járványos bajok folytán halálozások fordultak elő. A házi állatok egészségi állapotát illetőleg, a hazánkat huzamos idő óta ellepő keleti marhavész Szt.Mihályon juntos hóban és decemberben Örkényen kiütött, de jelenleg végkép megszűntnek tekinthető ; áldozatul 8 marha esett, és 8 darab lebunkóztatott. Felemlíti továbbá hogy az elemi csapások általi károk is s lefolyt évben nem voltak nagy mérvűek. Vének, Szabadi és a csilizközi községek a tavaszi árvíz által károsultak, s hegymentiek a jégeső által károsítottak. Végre az országutak állapotára nézve megjegyzi, hogy azokat nem lehete a megfelelő kárba helyezni, miután a közmunka összeírások, annak idején, az ideiglen tisztviselői által nem eszközöltetvén, az e körüli intézkedés is kellő időben meg nem tétethetett. Nagybánya városban a költségvetés szerint, az 1868. évi bevétel 54.881 fr. 56% krt, a kiadás 54.510 frt 37 krt tenne, ha ez előirányzat teljesen tökéletesen követtetnék. A tanács utasíttatott, hogy a legszigorúbb gazdálkodást és ellenőrködést gyakorolja , annyival inkább, mivel a költségvetésben, sok, igen szükséges javításra vagy épen semmi, vagy csak igen jelentéktelen összeg vétetett fel ; leginkább azért, hogy a tisztviselők részére ez évben megszavazott nagyobb fizetéseket, fennakadás nélkül megadni lehessen. — A törvénykezésre fordított s fordítandó költségek megtérittetését, feliratilag ismét szorgalmazza a közgyűlés. — A város cselekvő vagyonának értéke, 1.229,381 fr. 1 krban ; — terhei 15,272 frtban mutattattak ki. — Van kint a városi pénztárnak, hátralékban levő követelése 25,030 fr. 342 kr . — de viszont tartozik is 15,272 fr 88 krral, adóban s egyebekben. A vocatorialis százalék. Uj adónemről s ennek ujmódi behajtásáról értesítik Rimaszombatból a „M. U.“-ot. Rimaszombatban ugyanis az egyház tisztviselői a város adományából a városi pénztárból szokták évenként előre fizetéseiket felvenni. Jött az új év, az ág. hitv. részéről a lelkész és tanító kiállítják a nyugtatványt és egyházfi által a pénztárba küldik kielégítés végett. De az egyházfi sokáig nem jön a pénzzel, hanem jön végre városi hajdú quitttnggal, s azt mondja, hogy T. Hilaadószedő uri lelkész urnák 15 kiló gabonáját, t. tanító urnák fizetéséből pedig 10 ft osztr. értékben lefoglalt vocatoriális százalékért. Később megérkezik az egyházfi és a rendes fizetésből 10 írttal csakugyan kevesebbet hoz , mert úgymond : T. Hilai ur városi pénztárnok egy tanácsos jóváhagyása következtében lefoglalta a lofrtot, míg lelkész ur gabonáját január 7—8. licitatió útján T Á R_G 2 A. Egy kis történelem. Jól tudom ugyan, hogy a „Hon“t. szerkesztőjének nincs szüksége az én védelmemre , azonban — remélem — mégis nyerhetek jelen közleményem számára a „Hon“ hasábjain egy kis tért, hogy egy elferdített történelmi tényt helyreigazítsak, illetőleg annak ellenkezőjét bebizonyítsam. A mindent tudó „Pesti Napló“ mai száma be akarván bizonyítani, hogy a „Hon“ szerkesztője az erdélyi dolgokat egyáltalán nem ismeri, a költő Jókai műveit veszi e végre elő. Ez már magában ugyan elég nevetséges (mintha bizony a költőnek nem volna szabad költőileg is használni fel a történelmi anyagot) és igy szót sem érdemelne ; hanem a midőn egy valamely „bölcs“ azon bakklövést követi el, hogy egy történelmi valóságot „bakklövés“-nek nevez, s mint bakklövést akarja helyre igazítani, ez már megérdemli, hogy hozzá szóljunk. Én a ,,P. Napló“ mai okoskodásaiból csak két tételt veszek ki. Először azt, hogy „baklövésnek“ nevezi, hogy Dózsa Györgyöt székely parasztnak nevezi a regényíró Jókai, s másodszor, hogy épen a Zápolya jobbágyává teszi, holott — mond a „Napló“ — a székely mind nemes, eleitől végig. Mondhatom, hogy a tisztelt Napló, ezen állítása csakugyan nem „bakklövés, “ hanem valóságos tudatlanság, székely ügyeinknek teljes nemismerése. Igaz ugyan, hogy eredetileg nemes és egyenlő volt minden székely, de ez csak elem volt , mert már Mátyás király alatt ki volt köztök fejlődve a primipilusok, pixidariusok és a fő népek osztályzata, sőt kifejlődött a jobbágyok rende is, mely már Bethlen Gábor idejében aránylag roppant számot tett. így látjuk például Bethlen Gábornak egy 1622. okt. 8-án Beszterczén kelt propositiójából a következőket : „Többi között azért ezt igen illetlennek, sőt az igazsággal ellenkezőnek látjuk teljességgel, hogy az egész székelységen való jobbágyság in genere, (kik számmal a tízezret meg fogják haladni), noha az országban laknak ők is, és minden hasznát úgy veszik, mint egyik nemzet akármelyik, mindazáltal sem adót, sem dézmát nem adnak, hadba nem mennek, akármi szedés, terük legyen a székelységen, a jobbágyság semmit effélékre nem ad, hanem egy szóval mindenféle terhet csak az kevés lófő, heeres darabont, szabad székely supportál, hadban azok mennek, ha mit az ország szükségére vagy egyébre magok között fölvetnek, azok fizetik , melyből ilyen és nagy fogyatkozása vagyon az országnak, hogy a zászlók alól nagy része a jobbágyságra kötötte a székelységnek magát, látva azt, hogy sokkal könnyebb és jobb állapotja vagyon a jobbágynak közöttük a hadakozásnak idején, hogysem a szabad embernek, mivel azok közül senkit semmi közönséges szükségre nem erőltetnek, hanem az urának vagy inkább társának többire egy héten, ha egy két nap dolgozót bocsát.“ S ezen propositiónak ad törvényes alakot az 1622-diki XIII ik. czikk, a mely eképpen hangzik : „Mivel az székely uraink, atyánkfiai is közöttük valo jobbágyságnak connumeratióját az országnak közönséges javára nézve a portai adónak contributiójára megígérték, hogy az köztük való egynéhány rendbeli jobbágyoknak diseretiója egyitter pro rato et firmo decidaltassék és kiket communicáljanak közöttök és micsoda rendbeli jobbágyokat rajjanak meg, világosan constáljon . Végeztük országul, hogy az ős jobbágyok és egyéb rendbeliek megválasztassanak, melyből is, hogy valami confusio ne legyen, a kik közülök ős (ez csak régit jelenthet) jobbágyoknak ítéltetnek, azok legyenek , a kik Mihály vajda bejövetele előtt ős jobbágyoknak nem tartattanak, avagy Mihály vajda bejövetele után számláltattak ős jobbágyok közé, azok ős jobbágyoknak most is ne tartassanak az connumeratióban, hanem ezeken kivül in genere mindenféle jobbágyok connumeraltassanak és kapuszámra rótassanak. A kik pedig Mihály vajda bejövete előtt ős jobbágynak tartattanak, azok most is ős jobbágyságban tartassanak és ne is connumeráltassanak a zsellérekkel együtt, de zsellérnek is csak azok tartassanak, az kiket a nemes ember csak az maga saját nemes ülésére szállított és telepített.“ (Lásd Mikó : Erdélyi Tört. Ad. III. k. 262—264. 1.) Még számtalan helyet idézhetnek törvényeink s történetünkből, de ezen egy is elég annak bebizonyítására , hogy bizony köztünk székelyek közt is voltak jobbágyok. És igy még a regényíró Jókai sem követett el baklövést, a midőn egy székelyt jobbágynak nevez, hanem igen is a bölcs „Pesti Napló“, midőn ezen történelmi tényt a regényíró „bakklövésé“-nek nevezi. Hogy melyek voltak azon okok, amelyek nálunk székelyeknél a jobbágyság számát szaporították, annak előadása nem tartozik ide, itt egyedül csak azt említem meg (a többek közül), hogy a székelyek ős törvénye kimondja, hogy akik lustra elől elvonják magukat, vagy háborúba nem mennek, vagy gyávák és félénkek, ha szintén szabad székelyek volnának is, tisztjeik jobbágyai legyenek. Ami pedig azt illeti, hogy a regényíró Jókai Dózsát a Zápolya jobbágyává teszi, erre nézve egyszerűen utalom a „P. N.-t“ a Kállay Ferencz „Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetéről stb.“ czímű munkájára, a melynek 50— 51. lapján ő világosan kimondja, hogy Zápolya János korából csak két adománylevélre akadt : az egyik 1517-ből szól, a mely által Zápolya a szentléleki kastélyt (Kézdi székben) magának ajándékoztatja (II. Wladislav által.) És igy tehát nem „bakklövés, ha valaki székely jobbágyról beszél, és ha valaki Zápolyát székely jobbágyok urának mondja, hanem igen is bakklövés az, vagy jobban szólva tudatlanság, ha valaki ezen történelmi tényeket „bakklövés“nek nevezi, ha mindjárt ezen valaki „Egy székely“ is. Pest, jan. 12-én 1868. Egy másik székely. Néhány szó a távolból.*) Zürich egyetemét, különösen pedig európai tekintélyre emelkedett műegyetemét régóta látogatják magyar tanulók, anélkül azonban, hogy köztük egyleti szellem és törekvésnek, még kevésbé magyar tanulói egyletnek csak legkisebb nyomára is akadnánk, egész az 1863-dik év őszéig. Az 1863. isk. évre idejött magyar ifjak kezdtek komolyabban gondolkozni egylet - alakításról, melynek legközelebbi czélja leendett , hogy a gyakori összejöveteleken édes nyelvünkön i vig társalgás teremtsen egy-egy enyhitő párt,a szeretett hazától távol levő honfiak Saharájában. — Ezen — minden igaz magyar kebelben viszhangra találó vágy volt tehát a legközelebbi ok,mely itt levő honfitársainkat lelkesítve kimondatá velők az egylet alakításának szükségességét. Az 1863. év ősze volt tehát az idő, melyben, az 1860 k- isk. évre Zürichbe jött 19 magyar tanuló — egyleti törekvéseiket megvalósítandók — közgyűlést tartott, melyen egy szívvel lélekkel kimondatott a „zürichi magyar egylet“ megalakulása. Ez azonban még csak kezdemény lévén, az egylet élete a lassú fejlődés akadályaival küzdött, úgy, hogy még ez évben az egylet szerves életéről tanúskodó alapszabály alkotva, s jegyzőkönyv vezetve nem volt. Eddig haladt az ifjú egylet a szervezet tekintetében. Hogy azonban, bár távol a szeretett hazától, ahhoz mindig közel legyenek, a tagok által havonként összeadott 2—2 francból az egylet egy politikai, egy szépirodalmi, és egy humoristikus lapot járatott. — Azonban tagjai nemes tetterejének, az egylet életrevalóságának, elismerést *) kéretnek a hazai lapok e közlemény szives átvételére, s pártolást érdemlő működésének is kitűnő jeleit adta, midőn az elemi csapásoktól látogatott, s az 1863. év nyarának reményeitől megfosztott, s keserű ínségre jutott szűkölködő honfitársak nyomorainak enyhítésére saját pénztárából, s egyes tagok szives adományaiból 100 francnyi összeget küldött. Ugyancsak e téren tett nemes ténye volt az, hogy Kugler Mihály egyleti tag indítványára — kit a kivitelben is legtöbb érdem illet — kieszközölte az egylet a hatóságnál, s az illető színigazgatónál, miszerint a magyarhoni szűkölködök javára, rendkívüli színi előadás tartassék. Az ebből bejött tiszta jövedelmet 500 francot, Orosháza terhes ínséggel küzdött községének küldé el, mely községtől érkezett köszönő levélre a magyar egylet mindenkor nemes büszkeséggel tekinthet,mint tagjainak nemes czélokra irányzott működéséről fényesen tanúskodó bizonyítványra. 13-dik nevezetes tényével a magyar irodalomnak tett szolgálatot a zürichi magyar egylet, midőn Kazinczy Ferencz „Gessner ódái“ fordítása tárgyában irt két levelét kezéhez kerítvén, azt a magyar tudományos Akadémiának megküldé, melyért boldog emlékezetű Szalay László mint akkori akadémiai titkár — fejezé ki a tudós társaság köszönetét. A fiatal zürichi magyar egylet felett ily tettek között folyt le az első 1860 isk. év. Az 18675 iskolai évben 26 magyar tanuló volt az egylet tagja. A könyvtár alapja ez isk. év első havában vettetett meg, midőn az egylet a „Fővárosi Lapok“ beköttetését elhatározván, azt — az egyes tagok 10—12 kötetre menő szives adományával — a könyvtárba helyezé. Ez évben a magyar egylet csakhamar egymásután három ízben kerestetett meg bujdosó honfitársaktól, segélyezés végett, kiknek segélyezésére a tagoktól — mivel az egyleti pénztár tartalmát olvasó terem bérelése, lapok járatása s könyvek köttetése mindig teljesen igénybe vevők — 69 franknyi szép összeg gyűlt be. A pénztár tartalma ez év vége felé 1 darab cs. aranynyal szaporodott, ismeretlen adakozó szives adományából. Az 1860 isk. évben 35 tagja volt a magyar egyletnek, s járatott 2 politikai, 2 szépirodalmi, s 1 humorisztikus lapot , ezenkívül a „Vasárnapi újság“ egy tag ajándékából járt az egyletnek. Ez évben a pénztár, az egyleti tagok áldozatkészségéből oly kedvező helyzetbe jutott, hogy az 1866-ik év január 10-én tartott gyűlés határozatából, egy az egylethez folyamodott szegény sorsú, szorgalmas műegyetemi hallgatónak január hótól kezdve havonként segélyezés képen 15 franknyi összeget adhatott. A könyvtár is számos kötettel szaporodott ; csupán május 12-ig a könyvtárnok 68 kötetteli szaporodást jelentett be az egylet előtt, mely közül 59 tagok ajándéka, 9 az egylet pénztárábeli szerzemény. Az 1864-ben újólag többször megkerestetett a magyar egylet szűkölködő honfiaktól, kiknek segélyezésére újólag szép összeggel járultak egen létünk tagjai. December 1-jén tartott gyüléssy határozatba ment, miszerint kik 1864-ben az egylet szervezése körül oly fáradhatlan buzgalommal jártak ki, tiszteletbeli tagokká válaztassanak, s megválasztatásukról hivatalosan értesitessenek. Ez évben 39 tagja volt a magyar egyletnek. Ez ideig az 1867/s isk. évben 48 tagja van az egyletnek, s járatunk összesen 7 lapot, ezenkívül egyes tagok még 4 más lap járatását ajánlották fel az egyletnek ; segélyez egyletünk 2 tagot, egyet 20 s egyet 10 francnyi havi segélylyel. A könyvtár 300 kötetből áll, mely mind az egylet tagjainak ajándéka, kivéve Kugler Adolf pesti könyvárus ur adományát, melylyel egyletünket 1865-ben megtisztelni szives volt, s a nehány kötetet, melyet az egylet pénztárából lehetett megszerezni. Ez volna a zürichi magyar egylet rövid története. Minden évben közölve szokott ugyan lenni a hazai közönséggel az egylet elmúlt évi története, de most, midőn szélesebb körben akarja éreztetni, mert már is szükség van reá hogy éreztesse, a kebelében levő szegény sorsú szorgalmas tanulók irányában üdvös jótékonyságát, s ezt bármennyire szent akarata is, saját erejéből nem tehetvén, segélyadásra kéri fel a jótétemény nemes lelkével gazdag távoli honfiakat s honleányokat, jónak látta az egylet, egész történetét adni, hogy látható legyen, miszerint egyletünk oly föld, mely a jótétemény nemes magvához méltó gyümölcsöt teremni képes, és képes lenni akar. A zürichi műegyetem magyar hallgatóinak száma évről évre szaporodik ; ez intézet mindinkább kezd magyar technikusaink Mekkájává lenni ; és kérdés, nem jönnének-e többen, ha tudnák, hogy segélyben részesülhet itt, ki szorgalmával arra érdemes , hányat nem tarthat viszsza a helyzet olyat, kiben — mert a vállalta önsúlylyal nehézkedő szegénység terhe miatt biztos léptekkel előre nem haladhat, tán oly tehetséget veszt el a haza, mely ha kifejtetik, előbbre viszi a magyar hírét, nevét, a műveit Európa minden népinél. Figyelmébe ajánljuk szerény könyvtárunkat is a t. hazai közönségnek, különösen a könyvkiadó és könyvkereskedő uraknak, kiknél az alkalom mindig készen áll. Nyújtsanak segélyt, adjanak alkalmat egyletünk tagjainak, hogy távoli honfitársaink pártoltatása által vegyék a kitartás lelkét, hogy csüggedésre ok s idő ne legyen köztünk soha. A zürichi magyar egylet deczember 14-én tartott gyűlése határozatából. Rohrembek Adolf Dömötör Bertalan elnök, egyl. jegyző.