A Hon, 1868. január (6. évfolyam, 2-25. szám)
1868-01-26 / 21. szám
Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra.................................1 frt 75 kr. a hónapra.................................5 frt 25 kr.ó napra ....... 10 frt 50 kr. Ks alappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. . hetilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. A- Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. A/, előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik ib, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Sítudva pénztárukA linux-utoaitot kerülik beküldetni. Szerkesztési Iroda : Szerkesztő lakása : Fordulnok tere 8~ik szám-»o emelet Magyar-utóra 8-dik szám 2-dik emelet-2-ik sz. Vasárnap, jan.26. Kiadóhivatal : Pest, Ferenczok terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Előfizetés «ar«a lapjaira-A HON A HON ESTILAPJA! IGAZMONDÓ nos évnegyedre ...................6 ft 25 kr. eatilapjával együtt . . . 6 ft — kr. az estilap különküldésével 8 ft 90 kr. évnegyedre 1 ft 70 kr. kik a főlapot is járatják évnegyedre — 75 kr. egész évre fél évre évnegyedre egész évre félévre évnegyedre 4 ft. 2 ft. 1 ft. . 6 ft — kr. . 3 ft — kr. . 1 ft 50 kr. PEST, JANUÁR 35. Pest. Jan. 26. Tisza Kálmán barátomnak ma a „Hazánk “-ban megjelent czikkére kötelességemnek tartom elmondani, hogy nekem soha sem volt, mert — nem is lehetett, szándékom, legtávolabbra is gyanúsítani Tisza Kálmán barátomat azzal, hogy elveit fel tudná áldozni kormányra,hivatalra jutásért; én csak annyit akartam mondani, hogy ő és a „Hazánk“ körül csoportosult barátai, bajosan utasíthatnák vissza, adott alkalommal, a kormányvállalást a közösügyi alapon. Mai czikkében Tisza Kálmán ezen általam feltett lehetőséget is — és ezt örömmel constatálom — határozottan viszszautasítja, s ezen nyilatkozata által, a köztünk folyt vita közben, a „Hon“-ban elmondottakat részéről is helyeselvén, én részemről minden,szorosan a személyemre tett vonatkozásaira válaszolni nem tekintem sem időszerűnek, sem a tárgy fontosságához mérten szükségesnek, hanem azokat mellőzvén, a legnagyobb készséggel üdvözlöm azon perez elérkezését, amelyben a válságot teljesen befejezettnek fogom tekinthetni. Keglevich Béla, Pest, jan. 24. Igen tisztelt barátom Tisza Kálmán a „Hazánk“ mai számában nyilatkozik a „Hon“-ban föltett azon kérdésre, hogy a jelen alapon kormányképesnek tartja-e az ellenzéket? E nyilatkozatot mi egész terjedelmében közöljük. E nyilatkozat által a pártválságot örömmel látjuk kiegyenlítve , bár személyes neheztelés hangján van is az tartva, hogy mi kétkedhettünk afölött, hogy Tisza Kálmánnak tán más véleménye is lehet. Nem kétkedtünk, sőt épen azért intéztük a nyílt, határozott felszólítást e felé, mert bizonyosak voltunk, hogy ezt fogja válaszolni , s e miatti neheztelése csak újabb indok iránta való elvbaráti kapcsaink megerősítésére. Hogy Tisza Kálmán így érez, az iránt már most nem csak mi, hanem az egész párt és a közönség is tisztában van. És ez, higgye el nekem Tisza Kálmán barátom, nagyobb nyereség, mint amilyennek azt az ő szerénysége elhiteti. Saját magát túlbecsülni valakinek : hiba, de saját egyéniségének azon súlyát, melyet nem a vak sors, de önereje adott meg számára, föl nem használni, mulasztás. Egykor élő szóval és írott adatokkal, miket nem akarok közönség elé hozni, az utolsó kétséget is remélem eloszlathatni Tisza Kálmán barátom szivéből tíz iránt, hogy amik történtek, azoknak megtörténni jó volt, s hogy sok dologban nem a véletlen szerepelt. „Arany hidra“ Tisza Kálmán és mi közöttünk nincs szükség, miután egy párton állunk , s ha vannak az ellenzékben, kik köztünk és maguk között most is vizet látnak,, azoknak repülő híd is jó lesz. Higgye el tisztelt barátom Tisza Kálmán, hogy az ellenzék erősebb akkor, ha csak kétes elvtársakat veszt, mintha elveket vesztett volna. Az ő nyilatkozata után minden kétértelműség gyanúja el van hárítva az ellenzékről,az itt tiszta, s ha legközelebb ismét összejövünk az országgyűlés új ülésszaka alatt , akkor majd megkérdezzük, hogy ki hát az az ellenzék tagjai közül, aki más után akar járni ? Jókai Mór, Bakta, jan. 21. Nem vagyok — fájdalom — legalább reám nézve fájdalom — oly egészségi állapotban, hogy tüzetes vezérczikket írhassak ; mind a mellett, lehetetlen Keglevich Béla barátomnek a „Hon“ 19-diki számában Hatodik évfolyam 1868. Beiktatási díj 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr Bélyeg-díj minden beiktatásért ... 30 kr Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnekföl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . 25 kr. Bit előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Bukarestből száz darab aranyat küldtek hozzánk jan. 15-től, a honvédalap javára, következő, Koós Ferencz lelkész, Dr. Hirsch Hermann és Strasser Frigyes által aláirt levél kíséretében : „Ezen összeg áldozat a haza oltárára azok részéről, kik múlt évi dec. 20-tól kezdve többé nem bujdosók a nagy világban, mert nemes önérzettel mondhatják a magyarok hazáját bárhol lakjanak is: édes hazájuknak. Áldozat továbbá azok részéről,kik a testvérisülés ez örök emlékű napja feletti örömeiket tényleg is bizonyítani törekedtek , nemzet és vallás,különbség nélkül. — Ezen első küldeményt, reméljük, nem sokára egy másodikkal is megtoldhatni , addig is áldás hazánkra ! Valóban méltán mondhatják Magyarországot édes hazájuknak azok, kik a távolban sem feledkeznek meg e haza mostohagyermekeiről, s tehetségökhöz képest járulnak ezek nyomorának enyhítéséhez, megjelent czikkét megjegyzés nélkül hagynám. Elsőben is azt mondja ő, hogy czikkem megerősítette azon hitében, miszerint „csak fegyverszünetet tartunk, olyat, amely békére, állandóra — most legalább vezetni nem fog.“ Ezek szerint én lennék tehát legalább egyik okozója annak, hogy ily béke közöttünk létre nem jöhet. Lássuk, mit tettem. A múlt év végén sejtve, hogy némely barátom részéről szakadást előidézhető lépés tétele czéloztatik, a többek között épen Keglevich Béla barátomat is kértem, hogy amiatt, mert a balközép tagjainak a delegatioban részvétele vagy részt nem vétele fölött, vagy talán helyesebben szólva a fölött, hogy a többség tetszése szerint vegyenek e részt, vagy önmaguk által meghatározott föltételek alapján , eltértek pártunkban a nézetek, ne tegyenek olyat, mi az egy czélra törekvő pártot megszakíthatná. Kérésem meg nem hallgattatott , megjelent Jókai nyilatkozata, mely az egyéb köztudomásúlag történtekkel együtt azt eredményezte, hogy jan. 12-kén a „Hazánk“ első száma elhagyta a sajtót. Ex-ref. hó 14-kén a „Hon“ felfüggeszti az eddigi téren a vitát, reményt nyújt a teljes egyesüléshez, de felhívja egyszersmind a „Hazánk“ körül csoportosultakat, hogy nyilatkozzanak az iránt : „úgy fogják-e föl a helyzetet, hogy az ellenzék a jelen alapon kormányt alkotni, kormányozni magát hivatva nem érezheti soha.“ Igen kérem Keglevich Béla barátomat, hogy higgye el, miszerint az első percztől fogva élveztem, mily különös módja az egyesülés után törekvésnek oly kérdést intézni azokhoz, kikkel éveken át együtt küzdöttünk, melynek már csak föltevése is azon hitet fejezi ki, hogy a balközépnek a „Hazánk“ körül csoportosult tagjai képesek lehetnének szakítani politikai múltjukkal, elveikkel, csak azért, hogy kormányra juthassanak. Mindemellett meggondolva, hogy ha a futó ellenségnek kell, annyival inkább kell a megtérő barátnak arany hidat építeni, nem utasítottam el — mint indokolhatlant — e kérdést, feleltem reá, nem ugyan egyszerű igen vagy nemmel, mint említett czikke szerint Keglevich Béla kívánta volna, de kifejtve, hogy egyenesen saját magunk teendőiről miért nem szólok, általános nézetemnek felállításával oly módon, hogy hitem szerint minden elfogulatlan ember megérthesse, hogy az ellenzék részére a kormányzást a jelen alapon lehetetlennek tartom. Kész valók tehát a kérdés jogosultságának szívét magamon s elvtársaimon hagyni azért, hogy a „Hon“-nak lehetővé tegyem a velünk egyesülést anélkül, hogy be kelljen vallania, miszerint nem volt oka a szakadás előidézésére. Nem természetes-e, ha most, midőn mindezek után úgy állíttatom a közönség elébe, mint az állandó békére való kilátásnak egyik elrontója, a farkas és bárányról szóló általánosan ismert mese jut eszembe. Azt mondja továbbá az én barátom,hogy „szívesebben vette volna, ha általános oktatás helyett, hazánk és önmagunk helyzetétől nem elvontan válaszoltam volna, mert azt mindenkinek be kell látni s el kell ismerni, mindenekelőtt nekem, hogy viszonyaink és annálfogva a pártok és tagjainak helyzete, mereven különbözik más országokétól, a kötelességek pedig lnyegesen mások.“ Oktatni valóban senkit nem akartam, unalmas és háladatlan s engemet meg sem is illető dolognak tartom azt; tanulni igen, de oktatni, isten látja lelkem, nem szeretek ; ha tehát egyéni nézetem előadása oktatás színében tűnhetett föl, az teljesen akaratom ellen történt, önkénytelen hiba volt az, melyet ígérem, hogy kerülni fogok ; hogy miért nem szóltam egyenesen önmagunk helyzetéről, azt váradi czikkemben indokolni igyekeztem, hogy indokaimat Keglevich Béla barátom elég feletteknek tartja, sajnálom, de utoljára is nem tehetek róla, abban amit — mint fentebb idéztem — a más országok és hazánkbeli viszonyok különböző voltáról mond, általánosságban igaza van, csakh°gyisaját nézetem szerint, nem abban, hogy mint kell a többségre jutott kormányzásra felhívott ellenzéknek a kormány átvétele előtt eljárnia, de abban van a különbség, hogy minek kell a fejedelem által előre elfogadandó programm tárgyát képeznie? Más szerencsésebb országokban, miként ezt bizonnyal mindenki tudja, a pártok közötti különbség nem terjed ki magára az alapra, mellen az egész állam fennáll ; ott nem kérdés az, mennyi állami önállósággal bírjon az ország, nem, hogy legyen-e saját hadserege, míg nálunk épen az ezen s hason természetű kérdések fölötti nézetekhez képest kell a pártoknak alakulniok, s mindenekelőtt az ezen kérdésekre vonatkozó nézeteinek keresztül vihetése iránt kellene bármikor, a netalán többségre jutott s kormányzásra felhívott ellenzéknek előleges biztosítékot szereznie, mert ezek képezik nálunk egy pártprogramm leglényegesebb részét. Azt mondja végre — többre kiterjeszkedni nem akarok, — hogy azon harmadik eshetőség fölemlitése által, melyről — midőn az ellenzék többségre jut, s kormányzásra felhivatik — mint bekövetkezhetőről nagyváradi czikkemben szólottam, annak előidézését látszom feladatunknak tartani, hogy a jelen alap részben megváltoztassék és részben fentartassék, s ebből,valamint abból, hogy szerinte határozott választ nem kapott,a valószínűleg már nem is remélhet, azt következteti, hogy itt vannak előjelei annak ,hogy azok, kik a közösügyi alapot, s az ezen alapon alakult kormánynak ugyanezen az alapon elindult, majdnem minden intézkedését annyi erélylyel ostromolták, adott alkalommal ugyanezen az alapon az idézett bársonykarszékeket elfoglalni aligha utasíthatnák vissza.“ Mindenekelőtt sajnálatomat kell kifejeznem a fölött, hogy engemet az én barátom így félreérthetett, s egyszersmind tiltakoznom a szavaimnak adott értelmezés ellen. ” Én a kormányzásra felhívott ellenzék programmjának a fejedelem által részben el- és részben el nem fogadása esetéről szólottam, azt pedig, — hogy magunkról szóljak — tudja mindenki, hogy a közösügyi alap iránt táplált nézeteink programjunknak igen lényeges részét ugyan, de mégis csak egy részét képezik, s az általam említett eshetőség bekövetkeztekor épen az kell, hogy az ellenzék magatartására irányadó legyen, hogy ezen lényeges részek-e azok, melyeknek megváltoztatásába a fejedelem beleegyezett,vagy pedig ezek kizárásával a kevésbbé lényegesek. De ha azt mondottam volna is, mit Keglevich Béla barátom értett, abból is csak annyit lehetett volna következtetnie, hogy én — és még ez esetben is csak én és nem a balközép, melynek nevében nem szólottam — a közösügyi alap részben megváltoztatásával kész volnék beérni, hogy ama karszékek egyikébe magamat elhelyezhessem, de nem azt, mit ő következtet, hogy mi, kik a „Hazánk“ mellett csoportosultunk , nem fognák a jelen közösügyi alapon az idézett bársony karszékek elfoglalását visszautasíthatni. Tudom, hogy a legnagyobb szerencsétlenség, ami valakit a nyilvános életben érthet, az, ha nevetségessé válik; azt hiszem most is, hogy nevetségessé kell válnia annak, ki oly csekély kiebbséget alkotó ellenzék tagjai közül arról beszél, minő előföltételek mellett lenne hajlandó kormányzásra vállalkozni, mi e mellett, hogy a további félremagyaráztatást elkerüljem, hogy az állandó békének pártunk tagjai között helyreállását előmozdítsam, hogy föltevéseinek alapnélküliségéről magát Keglevich Béla barátomat is meggyőzzem , részemről határozottan nyilvánítom, hogy ellenkezőleg azokkal, miket ő következtetett, én is azon nézetben vagyok, hogy azon ellenzék tagjai, akik a jelen közösügyi alapot annyi erélylyel ostromolták, ezen az alapon kormányt alkotni, kormányozni magukat hivatva nem érezhetik soha.“ Bocsásson meg nekem a közönség, hogy részint magamról, részint egy igen távoli eshetőségről szólva untattam, kényszerülve valók reá, s végre nem is magam érdekében tettem, mert szabad talán reménylenem, hogy miután bár rövid, de nehéz időkben átélt nyilvános életemben az ellenkezőt volt alkalmam bebizonyítani, arra pedig, hogy azt lehessen föltenni rólam, miszerint kormányra, hivatalra jutásért elveimet fel tudnám áldozni, okot soha sem adtam, igen kevesen fogtak volna a hazában találkozni, kik ezt rólam egy egyszerű állításra elhitték volna. Tisza Kálmán: A pesti munkások egylete tegnap esti ülésében Schultze Delitsch Rohonyi Gézához intézett következő érdekes levele olvastatott fel : Berlin, jan. 21. Tisztelt uram ! Nagy örömmel olvastam Budapest munkásaihoz intézett felhívását. Azon feladat, melyet ön a munkásegyletnek kitűz, nagy terjedelmű, és megoldása sok évi kitartó tevékenységet igényel. Miután azonban azon nehéz nyomás, mely annyi ideig önök dicső hazájára súlyosodott, megszűnt, és a munkásosztályoknak ott emberhez méltó, szabad pálya nyílt, remélhető, hogy Buda-Pest munkásai mindenekelőtt hivatva érzendik magukat, mint a haladás és polgárisodás úttörői hazájukban más vidékbeli társaiknak példát adva elölmenni, és nem riadnak viszsza azon fáradalmak és erőfeszítésektől, melyeket ezen hivatás teljesítése igényel, és melyekre őket az önsegély útja helyzetük megjavítása szempontjából utalja. Nem kell azt sem kiemelnem, hogy a jobbmódú és fensőbb képzettségű néposztályoknak becsületbeli kötelessége a munkások ezen egészséges törekvéseit erejükhöz képest elősegíteni, és hogy azon felhevítő tűz által, mely az alapító bizottság felhívásán végig vonul, ha nem is nyíltan ő hozzájuk van intézve, késztetve fogják magukat érezni ezen nagy munkában való részvételre. Mert a munkásosztálynak bizonyos mértékben jólétet és műveltséget nem csak saját, de az állam és társadalom érdekében is kell kívánnunk. Mert a munkások jóléte és műveltsége mindenütt mint a béke fentartásának, s a gazdászati, politikai és társadalmi fejlődésnek kezessége tekintendő. Azért tehát csak haladjanak bátran előre Budapest munkásai ! Midőn azonban azt olvassák, hogy a bécsi munkások közül „az én rendszerem“ követői megbuktak, az ne zavarja őket. Mert hogy valaki „követőmének nevezze magát, ahoz először szükséges, hogy e valaki rendszeremet jól ismerje, s egyáltalán, hogy valamit tanult legyen. Ily követőket azonban a bécsi munkások közt nem ismerek, s azok azért nem is győzethettek le. Államsegély kérésére persze nem szükséges a műveltség , és azért a társadalmi irány mindig hű szövetségesre fog akadni a tudatlanságban. Üdvözletemet a munkásegyletnek. Schultze. dl A magyar delegáció tegnap tartott ülésében az ügyrend elkészítésére kiküldött bizottság beadta munkálatát. Az ügyrend némely pontjairól ezelőtti számunkban már szólottunk, itt még csak azon czikkelyéről akarunk megemlékezni, mely a közös ülésben (midőn a német és magyar delegátió együtt van) a szavazási módot határozza meg. Mint tudjuk, az ily közös ülésben nincs helye a discussiónak. Sokan azonban attól tartottak, hogy a kérdés föltevésénél lehetetlen lesz elkerülni a szóváltást ; az ügyrend egyik pontja tehát, ezen segítendő, azt rendeli, hogy a kérdés már előre, a közös ülések előtt, írásban állapítassék meg a két delegatió között. A közös ülésben az elnöki széket felváltva hol a magyar, hol az osztrák delegatió elnöke foglalja el. Kié legyen az elsőség, azaz ki elnököljön az első közös ülésben, azt sorshúzás útján fogják eldönteni. A sorshúzásnak itt egyátalán nagy szerepe lesz, s a delegatiók működése egészen a szerencse kerekétől fog függni. A közös ülésben mind a magyar, mind a német deputátusoknak egyenlő számmal kell lenni, ha tehát egyik vagy másik részről több tag van jelen, ismét előveszik a vedret, sorsot húznak s a nagyobb számmal levő delegatió tagjai közöl az megy ki, akinek kihúzzák a nevét. Midőn igy rendbe jöttek, elkezdődik a szavazás, mely következő processuson megy végig. Az illető elnök (tudniillik akin a sor van) saját nyelvén megnyitja az ülést. A két jegyző felolvassa magyar és német nyelven az előre megállapított kérdést s aztán a delegátusok egyszerűen „ja“ vagy „nem“ — „igen“ vagy „nem“ szóval szavaznak. Itt még az is meg van határozva, hogy azon delegatió tagjai kezdik a szavazást, amelynek elnöke vezeti ez alkalommal az ülést. A jegyzőkönyvben csupán a nevek vannak fölvéve, kik igen vagy nemmel szavaztak mind a két delegatióból. Ezzel vége szakad, a néma parlamentnek. Az albizottságokban, mint hallatszik, már nem ragaszkodnak annyira a magyar delegátusok anyanyelvükhöz. A többség elhatározta, hogy ha a birodalmi miniszter vagy annak helyettese megjelen az ülésen, a tanácskozási nyelv német lesz. Egy két delegátus, az ellenzékből,protestált ugyan ez ellen, de mit sem ért, a nagy többség elfogadta a német nyelvet. S így kicsinyben és sutytyonban már megvolna a reichsrath , majd jó nagyban és nyilvánosan is. A birodalmi minisztérium által elkészített költségvetést annak idejében közöltük főbb vonásaiban, lássunk itt most némely részletet is. A külügyi minisztérium rovatában ott van Beusz báró fizetése ; évenkint kap 84,000 forint rendes fizetést és 33,600 forint pótlékot, összesen 117,600 forintot évenkint. Szép summa. A küludvaroknál lévő követségek részére következő mennyiségek vannak megállapítva : Francziaországban a követség részére 97,125 ft. Angolországban 92,340 ft. Poroszország és észak-német szövetségben 85,630 forint Törökországban 80,850 ft, Rómában 73,000 ft, Oroszországban 72,450 ft. Olaszországban 43,827 ft. Spanyolországban 35,910 ft, Portugálliában 27,615 ft Bajorországban 22,890 ft, Hollandban 21,210 forint, Belgiumban 21,105 ft, Svédországban 20,475 ft, Dánországban 20,160 ft, Görögországban 19,950 ft, Würtembergben 17,101 ft. Északamerikában 15,750 ft, Brasiliában 15,010 ft, Badenben 5040 ft és Darmstadtban szintén 5040 ft. Figyelemre méltó azon összeg is, mely a külügyi minisztérium rovatában „titkos kiadások“ czím alatt foglaltatik. Titkos kiadásokra Beust báró úr 550,000 forintot kér. Nem rég említettük, hogy Ausztriának egyszerre nagyon sok jó barátja akadt a külföldön ; franczia és angol lapok nyakrafőre magasztalják a jelenlegi állapotainkat s erővel el akarják hitetni a világgal, hogy a mai kiegyezkedés szülte helyzettel meg van elégedve a nép, s hogy Ausztria és Magyarország csupán csak ezen kiegyezkedés által lehet nagggyá és boldoggá. íme, az ily jó barátok megszerzésére kell az 550.000 forint. Ily roppant pénzösszegen kell a kormánynak megvásárolni a dicséretet és magasztalást. De hát mire való ez ? Meghamisítani a közvéleményt. A kiéhezett, koldusbotra jutott népet adóztatni azért, hogy őt azzal ámitsák, hogy mily gyönyörűen foly dolga, mily jólétben, boldogságban úszik — noha épen utolsó betevőfalatját adta oda adó fejében ez ámitás megfizetésére. — Ha meg van elégedve a nép, ha rendjén van az ország dolga, miért azt külföldi lapok által tudatni velünk; ha csakugyan igaz, megtudjuk mi magunk is, anélkül, hogy előbb azt újságból kellene olvasnunk. Ha pedig állapotaink roszak, mint hogy roszak ma,úgy hiába minden ilyféle fáradozás, csupán hírlapi magasztalások által az ellenkezőről meg nem győzhetnek senkit. Vagy talán a külföld elámítására vannak czélozva, a külföldi udvarok előtt így akarnak e szónak „Ausztria" tekintélyt szerezni ? Mintha bizony külföldön más lapot nem is olvasnának, mint amelyeket Beust úr megvásárolni képes. Az osztrák delegátió háznagya következő iratot küldött a delegatió tagjaihoz : Az osztrák delegatió tisztelt tagjai ezennel értesüttetnek, hogy a magyar delegatió tagjainak üdvözlésére adandó banket folyó hó 27-én délutáni 4 órakor fog megtartatni a „zum weissen Ross“ szállodában. Egyik bécsi lap szerint azonban a magyar delegátusok kívánságára a banket későbbre halasztatott. Az uj birodalmi hadügyminiszter a katonai hatóságokhoz következő iratot intézett : a cs. kir. apóst, felsége f. h. 18-án kelt kéziratával birodalmi hadügyminiszterré nevezett ki. Midőn tehát mai napon a kir. hadügyminisztérium ügyeinek vezetését átveszem, mindenelőtt azon meggyőződésemnek akarok kifejezést adni, hogy működésemben ezen hatóság minden közeinél azon kötelességbeli buzgalomra, tetterőre és egyhangú támogatásra fogok találni, melyre szükség van, midőn a legfelsőbb hadiigazgatás minden időben meg akar felelni feladatának és mindazon követelményeknek, melyek a legnehezebb viszonyok közt felmerülnek. Fentartom magamnak, legközelebb tudatni, mikor és hogy lesz nekem lehető a kir. hadügyminisztérium személyzetét személyesen fogadnom, és egyelőre csak azt kell még mondanom, hogy a jelentést tevő órák, valamint az egész ügymenet a továbbiig változatlan marad. Bécs, jan. 20. — Kuhn altábornagy. A zágrábi országgyűlés jan. 23-án tartott ülésében legérdekesebb volt azon vita, mely a kilépett nemzeti szabadelvű párt felolvasott óvása felett keletkezett. Miután a mult ülés jegyzőkönyve hitelesittetett s a szentesített országgyűlési választási szabályok értelmének ellenére a jelenlevő képviselőknek a költségvetési bizottság indítványára fejenként minden napra egyet szálláspénz szavaztatot az említett, több ívnyi óvás olvastatott fel a ház nagy figyelme mellett. Zuvic képviselő szólott, védelmezve a kormány eljárását az országgyűlési választási szabályok kérdésében, mely úgyis csak ideiglenesen van megállapítva, s a törvényesen összegyűlt országgyűlés által lesz javítandó. Végül azt indítványozza, hogy az óvás adacta tétessék, hogy az mint az aláírtaknak képviselői állásukról való leköszönése tekintessék és hogy azonnal új választások hirdettessenek. Filippovic szólt utána, ki egyike a pártból az országgyűlésen maradtaknak, s ki szintén aláírta az óvást. Pártjának lépését a választási szabályok perroválása által iparkodott igazolni, azt állítva, hogy azok egyszerű elfogadása által az országgyűlés önmaga adja fel őt megillető jogát, s ezzel együtt lábai alól eltaszítja a törvényes alapot. Int a kiegyezkedésre és a pártszenvedélyek csillapítására, melyek sehol sem vonnak oly sajnos következményeket maguk után, mintha egy ország képviseletének kebelében mesterségesen neveltetnek. Mint előtte szóló az óvást ugyan ad acta tenni indítványozza, de a kilépet-