A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-14 / 37. szám
— mint szavaimból érti — az általa Berlinből hozott javaslatokat visszautasítja. Werther dr. a maga részéről ismételte előttem ezen kifejezést. Én azonban óvást tettem az ellen és kértem, hogy Ausztria által elutasított porosz javaslatokról szó se legyen, minthogy azon magyarázatok, melyek ezáltal szükségessé válnának, csak hátrányosak lehetnének, hogy a jövő kímélendő, és hogy tény az, miszerint Ausztria mindig csak azon óhajt táplálja, hogy kezet nyújthasson a Porosz- és Németországhoz való közeledésre. Nem kételkedem, hogy mit itt rövid fővonásokban ismételtem, a követ által a királyi porosz kabinetnek tudtára fog jutni. Az ön feladata is lesz azonban, arról gondoskodni, hogy nyilatkozataimnak felfogásában ne fordulhasson elő semmi eltérés. Sőt úgy hiszem, hogy azon őszinteséghez és lojalitáshoz, mely nálunk mindig feltalálható, méltó, a közeledés érdekére pedig nem lesz hátrányos , ha excitádal felhatalmazom, hogy Bismarck úrnak jelen kibocsátványomat teljesen felolvassa. (Folytatjuk az ,Estilap-ban.) KÜLFÖLD ÜL Olaszország. Míg a képviselő kamara a költségvetéssel, az új adónemekkel vesződik, a tengerészetnél lehetőleg igyekeznek a hajóhadat rendetlen állapotából kirántani s lehetőleg jó karba hozni. Jelenleg összesen 13 különféle jármű van munkában, melyek elkészültével 1869-ben már 66 különféle hadijárművel fog rendelkezni az olasz kormány. A folyó hó elején végleges próbák tétettek különféle hajópánczélhozásra való új lövegekkel ; legjobban kitettek magukért a Bozzaféle ágyuk, melyek 15—20 centiméternyi vastagságú lemezeket is összetörtek, s még a lemez alatt levő fa részben is kárt tettek. Várjon a nápolyi tartományokban s Sicziliában felmerülő bourbonista tüntetések az előbbi uralkodóház őszinte visszakivánását jelentik-e, avagy végvonaglásai az élte végéhez közelgető pártnak, nehéz volna meghatározni , hanem az kétségen kívül áll, hogy mozgalom létezik, mely jobban jobban kiterjeszkedhetik és sok bajt, jelentékeny nehézségeket okozhat az olasz kormánynak. A pápa belügyministerré msgr. Negronit nevezte ki maga mellé msgr. Witten helyett. Failly tbik a Viterboban és Civitavechiában fekvő csapatok feletti parancsnokságot f. hó 8-án átadta Dumontknak . Nápolyi tudósítások szerint a Vezúv kitörései megújultak, egy nagy laktanya, mely eredetileg zárda volt, annyira ki van a beomlás veszélyének téve, hogy már egészen kiköltözött belőle a katonáia. — A „Mediterraneo“ bourbonista lap szerkesztőjének párbaja volt egy olasz tiszttel amiatt, hogy a nevezett lapban az olasz hadsereg a legkíméletlenebbül kicsúfoltatott Minda két viaskodó fél kapott könnyű sebet. — Érdekes újdonság Olaszországból mindenesetre az, hogy Nápolyban egy ,,L’Uuita Cristiana“ czimű protestáns lap alapíttatott. A török határszélről írják febr. 6-áról a „Wand.“-nek: A török hatóságok fejüket kezdik veszíteni. Egész télen át nyugodtan nézték a bolgár bizottság működését Oláhországban, és midőn most a vetés gyümölcsöket készül hozni, a világ minden tája felé eltáviratozzák azon iszonyú állapotot, hogy ők a Dunán három helyen átkelt felelőket nem bírják feltartóztatni. Orner pasa még nincs itt, és Sadik pasa Drikápolyból azt táviratozta, hogy Konstantinápolyból kell parancsra várnia. A felkelők mozgalmáról biztos tudomással nem hírünk, minthogy a közlekedési utak el vannak zárva A vidéken és Ruscsuk környékén azt beszélik,hogy a parasztok mindannyian futásra készek, és nem oly közönyösek,mint tavai. Bibikoff is sokat működött Bulgáriában. Az aranytekercsek szava nagy hatással szokott járni. Minden arra mutat, hogy a békének Keleten meg vannak számlálva napjai, és egész renden van, ha Ausztria, mint beszélik, minden eshetőségekre elkészül a határőrvidéken. A helyzet komoly volta iránt nem lehet kétség. A „P. LI.“ nak írják ugyane tárgyban Drinápolyból, hogy több ezer bolgár (számukat határozottan még nem tudni) teljesen felfegyverkezve a Dunán át belopódzott Bolgárországba. Még nem tudni, mond levelező, ki vezérli őket, de az kétségtelen, hogy idegen tisztek vezérlik őket. Három ágyút is hordanak magukkal. Hogy e rajt- Ütésben benne jár Károly fejedelem keze, bizonyos. Miért is Konstantinápolyból rendkívüli követ megy Bukarestbe hogy Ausztria és Francziaország Ügynökeivel együtt kérdést tegyen e csiny iránt. Azt beszélik, hogy e bolgár hősök már néhány falvat felpörzsöltek. ványozta, hogy ne öltöztessenek el a nagy fegyverkezések, és hagyassanak akkora mikor Olaszország kényszerülve lesz azokat eszközlésbe venni. Azt k vánja hogy a 162 milliónyi összeg 142 millióra szállittassék le. Az inditvány elvettetett. Florencz, febr. 12. A kamra egy küldöttsége utazott Turinba és Milánóba, üdvözlendő Humbert koronaherczeget és Margit herczegnőt. — A képviselőházban megkezdődött a vita a tengerészeti építkezéseket illető törvényjavaslat felett. A bizottság védi a javaslati változtatásokat. Pepoli nem akar rendkívüli kiadásokat engedélyezni. A miniszter támogatja az első czikkelyt a cataniai révet illetőleg. A tárgyalás hétfőre halasztatik. London, febr. 13. A tegnapi „Etendard“ egy jan. 31 -ki washingtoni levelében azt mondja, hogy Johnson ultimátumot küldött Angliába, mely azt kívánja, hogy az Alabama ügyi tárgyalások a Seward javaslotta bírósági alapon rendeztessenek ; ha nem, akkor megszakítja a diplomaösszeköttetést Angliával. Paris, febr. 12. A „France“ írja : Bismarck elutazásának oka abban rejlik, hogy közte és Eulesburg gr. közt személyes összehobzódás forog fenn. Ez utóbbit a király, az udvar és a conservativek támogatják. Bismarck gr. nemcsak szabadságot, hanem elbocsátását is kéri. — Parisban Magne abbé nyomdája a mult éjjel leégett. A kár 6 millióra becsültetik. Lödön, febr. 12. Stanley lord és Bernstorff gr. tegnap Osbornebe uazott. Táviratok, Florenc, febr. 12. A hadi költségvetés tárgyalásánál Melana a képviselőházban azt indit Újdonságok, Pest, febr. 13. — (Király őfelsége) biztosnak látszó hírek szerint szombaton reggel a közönséges vasúti vonattal Budára érkezik a királyné látogatására, a vasárnapot itt tölti, s hétfőn Bécsbe visszamegy. Aztán nemsokára ismét eljön Budára, s akkor két hetet szándékszik itt tölteni. A királyi gyermekek szombaton este érkeznek ide. A királyné a legjobb egészségnek örvend. A (Gróf Mikó Imre) minisztert nagy csapás érte. Nehány éve elvesztett egyetlen fiát most Mari leánya gr. Teleki Károlyné követte a sirba. Az anyai kötelességek teljesítésében, beteg gyermekének ágya fölött virrasztva érte a betegség, mely febr. 9-én 25 éves viruló korában elragadta. (Halálozás) Gencsi és Mihályfalvi Gencsy Gyula febr. 8 kán virágzó életének 29 ik évében Meronban, — Fülei Kovács Frigyes orvostudor febr. 11-én Nagyváradon életének 60 ik évében, — Kvassói és Brogyáni Kvassay Károly cs. k. nyug. őrnagy életének 71 ik évében meghalt. — (A második katonai felolvasás) Sokkal inkább illett a mai felvilágosult kor igényeihez és a hallgatóság hajlamaihoz mint az első. A jeles Kápolnai István mintegy a közeljövőben egy leendő magyar honvédsereget látva, a történelemből merített példákkal bizonyít, hogy a honvédelmi rendszer nemcsak nem áll vitézségben s szellemben hátrább a soldatesca seregeknél, sőt azokat felül is múlja, a mig másrészt polgári, nemzetgazdászati és alkotmányos szempontból előnyösebb is. Egy honvéd seregben legalább tudja a harczos, hogy honáért harczol, és e tudat erejét, bátorságát megkettőzteti. Azután meglepő szakértelemmel adta elő a gyalogság, lovasság és tüzérség történelmi kifejlődését, rendeltetését, és e három fegyvernem közti hadászati összefüggést, hogyan alkalmaztattak azok a legrégibb időktől, és miként és mire használandók azok a tér és egymásközi viszonyukhoz képest, egyenkint vagy combináltan, végre hogyan osztatik fel e fegyvernem mindegyike miként alkalmaztassanak azok a nemzeti jelleghez képest. — Kápolnay után gróf Bethlen Miklós tartott felolvasást az „elszórt harczmódról,“ élénken eritisálva a formákhoz megrögzött ragaszkodást, mint a szellem elelőjét, mely utóbbi themának pár példa általi illustrálása majd éljenre, majd derültségre gerjeszté a nagyrészt ifjú hallgatóságot. Ily felolvasások kétségkívül megalapítják e nemes vállakozás jó nevét. A közelebbi előadás szombaton lesz 6 — 8-ig este. — (A pozsonyi honvédbál) a legfényesebben sikerült, a város és megye kitűnőségei családjaikkal együtt nagyrészt megjelentek, a jótékonyság ünnepét gyönyörű hölgy koszorú tette széppé, ragyogóvá. A táncz világos viradtig tartott Az osztrák tisztikarból Neipperg tilalma folytán csakugyan senki sem jelent meg. A mulatság minden demonstrativ nélkül folyt le, egy hadastyán-álarczos, ki honvédegyenruhába volt öltözve és mankón járt a teremben, magyar költeményeket árult a honvédsegélyalap javára, és a költemények rendkívül kapósak voltak. Ezzel kapcsolatban megemlítjük azon hírt, hogy Udvarnoky Béla a pozsonyi honvédegylet elnöke, Neipperg tábornokot párbajra hívta ki, Neipperg a kihívást elfogadta. A kihívás pisztolyra történt. A kihívó öcscse kijelente, hogy ha a sors fegyvere a honvédügy védője ellen fordulna, ő nyomban kihívja Neipperg urat , igy nyilatkoztak hír szerint többen is. Egyszersmind táviratilag jelentik Pozsonyból, hogy Neipperg urat áttették Brünnbe és utódjául Marokcic altábornagyot nevezték ki. — (Az egri érseki joglyceumban) a félévi tantárgyakból a nyilvános vizsgák következőleg fognak megtartatni : A váltó,kereskedelmi jogból febr. 20-án, a magyar állam és jogtörténetből febr. 21én a politikai tudományokból (a nemzetgazdászat és pénzügytan kizárásával) febr. 22-én, a tételes pénzügyi szabályokból febr. 2- án. (A bécsi egyetem) fekete tábláján a következő hirdetés függesztetett ki : „Hogy az itteni tanulóknak, tekintettel a röviden behozandó átalános honvédelmi kötelezettségre alkalmuk legyen, egyéb tanulmányaik elhanyagolása nélkül a lehető legrövidebb idő alatt elsajátítani azon katonai ismereteket, melyek a működő hadsereg tiszt jelöltjeinél vagy a tartaléki tiszteknél megkívántasak, az alább megnevezendő intézetben estek előadások nyittatnak meg, melyeken következő tárgyak fognak előadatni : 1) A katonai fogalmazás elmélete. 2) Betanítás hadgyakorlati és szolgálati szabályok. 3) A három fegyvernembeli hadművészet. 4) Fegyvertan. 5) Várműtan. 6) Katonai földrajz. 7) Területisme és tájrajztan. Ezenkívül az esteli előadásokat látogatók részt vehetnek azon gyakorlatokban, melyeket az intézet rendes tanulói hetenkint kétszer tartanak A legközelebbi hónap elején ez intézet a város belsejébe helyeztetik át. Az első cs. kir. szab. katonai előkészítőintézet.“ — (A Szepességből azt irják, hogy ott egy veszélyes pánszláv agitatiónak jöttek nyomára, a vizsgálat erélyesen foly, eddig csupán annyi látszik bizonyosnak, hogy a lőcsei katholikus gymnasium igazgatója a dologban nevezetes szerepet játszik. (Tóth Kálmán) Nagy-Váradról tegnapra virradóra a következő táviratot kapta: „A lánglelkű költőnek egy baráti kör az előtte elszavalt „Előre“ czimü költemény gyújtó hatása alatt hódoló tiszteletét és üdvözletét nyilvánítja és szive mélyéből kívánja, hogy a magyar költészetet több ily remekművel gazdagítsa.“ — (A kolozsvári jogakadémia) köv. határozatot hozta febr. 5 én : Miután az akadémiai senatusnak 1867 oct. 29-én tartott üléséből az összes joghallgatókhoz azon figyelmeztetés intéztetett, hogy politikai színezetű gyülekezetekben más, mint hallgatói minőségben meg ne jelenjenek, brminemű tüntetésekben tényezőkként részt ne vegyenek , s oly közdolgokba, melyekre sem hivatva sem jogosítva nincsenek, ne avatkozzanak, mivel ezen tilalom megszegése, azon kívül, hogy eshetőleg a köztörvények szerinti büntetéssel jujtatnék, még az akadémiai szabályok értelmében ezen jogakadémiából, sőt a körülményekhez képest a birodalom minden egyetemet és jogakadémiáiból való kizárálást vonhatna maga után, — mint a továbbá Zöld Ferencz az akadémiai senatusnak 1867 oct. 31-én tartott ülésében az akadémiai szabályok elleni magaviselete miatt máris komolyan megdorgáltatott, oly szigorú figyelmeztetéssel, hogy ha jövendőre hasonló kihágások elkövetésébe érnék, a tett minőségéhez képest ezen, vagy a birodalom minden egyetemesből és jogakadémiáiból ki fog záratni. Miután továbá az academiai senatusnak fentebbi figyelmeztetése f. évi jan. 31-én a joghallgatók előtt újabban ismételtetett , miután továbbá Zöld Ferencz I. éves joghallgató úr mindezek daczára a polgármesteri helyettes által 64/1868 sz. alat közölt főkapitányi jelentés szerint a lefolyt követválasztás napján, azaz f. évi jan 25-kén délelőtt a városház előtt a népet már megszólította volt, és csakis a vrosi főkapitány ur tiltakozása következtében gátoltatott meg szónoklatának folytatásában ; miután továbbá nevezett Zöld Ferencz ur maga igazolása végett f. évi febr. 5 ére, délután 3 órára az akadémiai senatus elébe megidéztetett, ezen idézés megtörténtét sajátkezű aláírás által el is ismerte, de ennek daczára még nem jelent. Ezen kívül már az előtt az igazgatóság több alkalommali idézésére nem jelent meg, s mindezáltal kétségtelen tanúbizonyságát adta annak, hogy az académiai törvényeket, az ezek alapjai igazgatói és senatusi rendeleteket nem tiszteli, az azok iránti engedelmességet is megtagadja, az academia senatusa ezennel elhatározza, hogy: Zöld Ferencz 1 fő éves joghallgató ur a kolozsvári kir. jogakadémiából véglegesen kiutasittatik. — (A kolozsvári) kaszinónak 170 tagja van. Évi jövedelme 6000 ftnál több, s kiadása is majd ennyi. Egy tag 25 ftot fizet. A kaszinó 360 frt évi segélyt ad a színháznak. Közelebb gr. Eszterházy Gézát választék meg igazgatónak Halmágyi Sándor helyére. — (A m. képzőművészeti társulat) bálbizottmánya jelenti, miszerint azok, kik meghívóikat tévedésből netán meg nem kapták volna, — az angol kir. szálloda 5 ik sz. szobájában személyesen megjelenvén, belépti jegyeiket kiválthatják. — Egyuttal ismételjük, hogy egy személyjegy zárt, s hogy megjelenni csupán jelmezben vagy álarcz alatt lehet. Az álcrák éjfélkor leteendők. — E bálnak szépségéről, s egyes szép részleteiről oly sok hír kering, hogy méltán ébredt fel minden körben a kíváncsiság, azt láthatni. Igen sokan készülnek reá mint szereplők és mint nézők. A szép ízlésről, mely a bálon uralkodni fog, előre tanúskodik maga a meghívó jegy is, mely igen kedves alakban összehajtva küldetik szét. A „Holt magán sürgönyei. BéCS, febr. 13. Az „Oenterpichische Corresponder“ a „Petersburger Journal“ dementijére vonatkozólag jó forrásból azt hallja, a porosz kormány nem titkolta a szerb kormány előtt rosszulását minden kihívó magatartás és forradalmi izgatások fölött, kijelentvén, hogy a szerb kormánynak kötelessége, engedni az európai kabinetek kívánalmainak. BéCS, febr. 13. A Reichsrath budgetválasztmánya több követet jelentéstétellel bizott meg egyes budget-osztályokban. Az ügyvédi bizottmány hét évi praxist állapított meg. A Reichsrath-delegatio hadügyi budget bizottmánya a következő indítványokat fogadta el: feloszlathat alsóbb katonai képzőintézeteknek sajodefiniumnak ; új rendszer behozatalát kész katonai egyenruhák beszerzése végett az egyes hadosztályoknál ; megállapítását, a tábornokok s törzstisztek béké státusának ; a hadsereghez tartozók polgári ügyeinek a polgári törvényszékekhez utasítását, a hadi pénztárak megszüntetését , a titkos kiadások kitörlését, mert ezek a külügyi minisztérium költségvetésében bennfoglaltatnak ; feloszlatását a felügyeletnek a fuhrwezer osztály parancsnokságnál ; továbbá, hogy az ezredeket lehetőleg a toborzási kerületekben állítsák fel ; hogy a fő tartományi fuhrwezer-parancsnokságok s tartományi tüzérségi igazgatóságok feloszlattassanak. Ajánlja, hogy a hadicommissariatusok reformáltassanak s hogy átnézeti tabellák terjesztessenek elő katonai készletek s épületekre nézve. LonOOH, febr. 12. A „Grlobe“ meghazudtolja azon hirt, mintha Lord Derbynek szándéka volna, hivataláról lelépni. Napier tábornok jan. 28-án Senaté-be érkezett. A Penschalei csapatok ugyanott jan. 27-én szállottak partra. — Állítólag Antalo mellett abyssiniai martalózok s ezrkáló csapatok között csetepaté történt. Bornin, febr. 12. A „Provinczial Corresponderi” azt írja : Bismarknak távol maradása az ügyek vezetésétől mindenesetre az országgyűlés végéig fog tartani. A király ma délután Oroszország, Hollandia s Svétia követeit fogadja, kik mint az éjszaki német szövetséghez küldött képviselők fogják megbizó leveleiket átnyujtan. Nemzeti színház. Febr. 14-re van kitűzve. „Sheridán“ színjáték 4 felv. Népszínház. Szombat febr. 15-én először eredeti új énekes vígjáték „Apórul járt financz komissarius“ 3 felv. Bakonyi magyar daltársulata minden estre a komlóban tart előadást. A szüneteket jó magyar zene tölti be, semmisité meg, mely egyúttal reményeink világát is megfogyasztotta, s melynek következtében hazánk Kánaánjából tömegesen vándoroltak ki véreink idegen tartományokba, az éhhalál elöl menekülvén. Az 1866. évet tán emlitenem sem kell , m oly mély s feledhetlen benyomást tön az mindegyikünkre, hogy évtizedek leteltével is tisztán, fájón fogunk reá emlékezni, midőn nemcsak az ellenséges hadak fegyverei öldösték le testvéreinket, hanem min magunk is földjeinket, kalászos mezőinket csak úgy taroltuk le, mint a poroszok, s midőn a fagy, — mintegy hozzánk szokva — ismét meginog látogatott. Az alig lefolyt évben pedig noha gabnatermésünk ellen egészben véve nincs mit panaszlanunk, de egy régibb szörny: a marhavész újra kezdé pusztítását. És pedig legújabban ugyanazon helyen, hol az 1863-ik évi csapás által károsodottak alig képesek felocsúdni. Nevezetesen Pozsonymegye Báhony helységében hova a ragály egy itteni izraelita bérlő által csempésztetett be, Moldvaországból származott, s m. é. november elején vett ökrök behozatala által , s ahol m. é. decber. - tól kezdve gyorsan egymásután alig néhány nap alatt 18 mostanig pedig 22 db esett, nemcsak a felhajtottak közül, de a falubeliekből is, a marhavész áldozatául. A megyei hatóság hírét vévén ezen esetnek, a helyszikére kiküldött bizottság által a tényállás mibenlétéről tudomást szerezvén, meggyőződött, miszerint a baj valóságos kelék marhavész, s mindamellett oly meggondolatlanul intézkedett,hogy az elesett marhát a falutól alig 30 (harmincz) ölnyi távolságra ásatta el.S csupán ezen hiányos intézkedésnek tulajdonítható azon körülmény is, hogy a vész még csak nem rég óta látszik szünetelni, s ki tudja várjon a faluban titokban nem lappang-e most is, miután a lakosság a lebunkóztatástól tartva a megbetegedett marhát el szokta titkolni. — De még majd csak később adhatjuk meg árát e közönyös eljárásnak, mert ha most nem fojtatik el a baj, midőn az elemek is mintegy segédkezet látszanak nyújtani kiirtására, el lehetünk reá készülve, hogy tavasszal tízszeres erővel fog pusztítani, kivált ha a szállongó hírnek,mely szerint a közlekedés és vásárok már a legközelebbi napokban megnyittatnak, hitelt adhatni. Felhívjuk ennélfogva nyilvánosan nevezett helység országgyűlési képviselőjét, Borcsányi János urat, fordítsa figyelmét ezen nagyon is hatáskörébe vágó körülményre, hogy közbenjárása által — „a super is“ — minden szükséges intézkedés megtétessék, nehogy ennek elmulasztása miatt előre nem látható kár háramoljék nemcsak a hely- és környékbeli gazdaközönségre, de az egész országra is, a vész netaláni tovább terjedése által. M. K. — KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Nagy-Szombat környéke, febr. 10. Alig vonul el hazánk fölött az egyik csapás, már nyomban követi azt egy másik, melyek leginkább a földmivelet, s egyáltalában a fáradhatlan szorgalmú gazda közönséget sújtják. Hogy nagyon visszafelé ne térjek, csupán a közelmúlt évek sanyarúságait kívánom felidézni így 1863 ban a keleti marhavész alig nehány megye kivételével az egész országban pusztított, szarvasmarháink létszámát nagy mérvben ritkítván meg.— A reá következő év aszályossága s a későn beállott fagy, mely épen virágzáskor érte veteményeinket, egész évi fáradságunkat Gömöti, febr. 11. Hazánk ipara, annak megösmertetése s lehető kifejlesztése minden igaz hazafinak legőszintébb kívánsága. Mély megilletődéssel olvastuk tehát hazánk ipara egyik főtényezőjének a budai hires öntöde tulajdonosának Gausnak szomorú halálát ; ki hires a vaspályáknál majdnem nélkülözhetetlen kerekeivel az összes Európát ellátta. Gans öntödéjének az anyagot vidékünk, különösen a lucskai vasgyár szolgáltatja, mely nélkül aligha lett volna képes európai névre szert tenni, mert a lucskai és a vele tőszomszédos dernei vaskő egyedül alkalmas e kitűnő vegyületre. Ezeket előrebocsátva kötelességünknek érezzük a hazai ipar minden barátjának, de különösen mindazon vállalkozóknak, kik a hazai vaspályák kiépítésére megnyerendik az engedélt,figyelmöket felhívni a dernei vasgyárra gróf Andrássy Gryörgy tulajdonára, hol jelenben is Gans kerekeivel, szakértők nyilatkozatai szerint egyenlő, sőt tartósságra s kerekdedségre kitűnőbb kerekek öntetnek. Állításunk bizonyítására szolgáljon, hogy a cseh „nyugati vaspálya“ hónaponként 70, Erdélybe a „Klein testvérek“máris 2000 kereket rendeltek,úgy szintén rendeltek kerekeket a bécsi „éjszaki“ és a bécsi „Elisabeth nevű nyugati pálya“. Nevezett dernei gyár a kerekek öntésére magyar minisztériumunktól külön engedélyt nyert. Ez is egyik adat a számtalan adatokhoz, hogy mennyire szükséges a Tarján- rozsnyói vaspálya nem csak a szállítás, hanem különösen a kőszén tekintetében, mert ismételve kijelentjük , hogy a tarjáni kőszén nélkül, a felsőgömöri vasipar csak képzelt chimaera.x. A hrrsi hőre távirata február 13 ói. 5% métalliques 57.— Ilitelintéz. részv. 106.90 Nemzeti kölcsön 66.—London . . 117.60 1860-ki sorsjegy 82.35 Ezüst .... 118.50 Bankrészvények 705.— Arany. . . 5.59 Pest, febr. 13. Derült, szeles, kellemetlen hűvös idő, noha a hévmérő fagypont felébe emelkedett, s a mult éjjel esett hó a városban elolvadt, melyben e nemzet életereje és — lassú bár, de fokozatos — haladása nyilvánult. Nagy ideig egész történetirodalmunk alig állt egyébből, mint politikai históriából. Maga Horváth irja e „kisebb munkáidhoz csatolt „Elő- szó“-jában, hogy raz intézmények a társadalom s a népi élet történelmi fejleményeit, melyek pedig épen a legtanulságosabbak az egy Fesslert kivéve (ki német nyelven itt,) kellőleg nem méltányolták.“ Sőt nem méltányolják eléggé máig sem, s ez az oka, hogy Horváth kisebb műveiből az ilynemüek máig is magokban állnak, noha némely részek harmincz év előtt írattak. A gyűjtemény, melylyel a kitűnő író néhány hó előtt ajándékozta meg irodalmunkat, többféle becseset bir. Egy részök a még máig is meddő műveltségtörténelmünk kincseihez tartoznak. Más részen, a politikai históriának némely nevezetes korszakát világosítják föl új (eddig nem ismert) adatokkal, melyeket a tudós szerző — száműzöttsége éveiben — nagyobbára a brüsseli gazdag levéltárból merített. Vannak továbbá benne életrajzok, például a Martinuzzié, melyek a történelmi higgadt fölfogás mestermunkái, s mások megint, mint „Hedvig királynő“, melyek az összeállítás és irály szépségével hatnak. Ha a nagyérdemű szerző soha egyebet nem kis „Hedvig“-nél, a szép, gyöngéd királyleány rajzánál, ki szivét, szerelmét hozta áldozatul a keresztyén vallás oltárára, megérdemelte volna,hogy a Kisfaludy-Társaság az elismerés koszorúját nyújtsa neki, (a mint nyujtó is legközelebb) kitüntetve benne a történeti szépírás képviselőjét. A gyűjtemény 124 nagy és sűrűn nyomott ívből áll, s harmincz munkát tartalmaz. Van köztük olyan, mely maga is egy nagy önálló kötetet képezne. Ekkor nem ígérhetjük az olvasó-nak, hogy e gyűjteményt ismertetni fogjuk, hanem csak beszélni fogunk róla, mint oly kiadásról, melyet úgy is minden műveit magyarnak magának kell bővebben megismernie. Benső értékükön kívül e műveknek más érdekes oldalaik is vannak. Például megismerjük belőlük egy jeles história írónk fejlődését, s megmérhetjük a különbséget, mely szellemében nyilatkozók a forradalom előtt és után. Szabadelvű volt ő minden időben, birva a higgadtságot is, mely egy történetiró főkelléke; de oly osztályhoz tartozott, melynek erkölcsi nyomása ép oly gát volt írói tehetségének fejlődésében, mint maga a centtra. Ezek az okai, hogy régi történetkönyvének harmadik korszakában a királyok mind oly stereotyp jó fejedelmek Egészen máskint hangzik e történetkönyv megbővített s nagy mértékben megjavított kiadása. Ekkor már ment volt minden nyűgtől, s tapasztalásokban gazdag. Száműzetésbe menvén, megmenthette és ki is mondhatta az igazságot. De valamint egykor az osztály nyűge nem olthatá ki fennkölt szabadelvűségét, úgy hontalanságának keservei sem foszták meg a történeti jó nyugodt pártatlanságától. Másik érdekes oldala e gyűjteménynek az, hogy különböző részei história írásunk fejlésének különböző színvonalait is jelölik. S e tekintetben igen jó volt, hogy a szerző följegyezte minden czikknél , hogy hol és mikor jelent meg először. Továbbá némely czikknek hangja és iránya jellemzi ama korszak hangulatát is, melyben íratott. A „Dózsa-lázadásról“ és a „pórosztály költözési jogáról“ írt tanulmányok egyszerre érezhetővé tszik, hogy e művek írása idejében minden nemes szabadelvű férfi egyik törekvése volt : megmenteni a jobbágyokat az igaztalan nyűgtől, s eltörölni a kor keretébe nem illő kiváltságokat. Az „alkotmányos rend megszilárdulásánál“ írt tanulmány egész szelleme pedig elárulja, hogy az író, ki Poer és Aha királyok, múló zsarnokságát írja, a Bach rendszer igája alatt nyögő nemzetet kívánja biztatni, erősíteni, elmondva, hogy amely kormány daczol a közvéleménynyel, és sérti a nemzeti érzelmet: tartós nem lehet soha, s az a nemzet, mely valóban becsüli és szereti szabadságát, függetlenségét, bármily hatalmas ellenséggel szemben is ki tudja azt vívni előbb utóbb ! Nincs e nagy gyűjteményben egyetlen monográphia sem , (mert majd valamennyi az) mely egy vagy más okból ne érdekelhetné mélyebben az olvasót, kivált oly országban, mely szenvedélylyel politizál, s a nemzeti fejlődés jogosultságát főkép a történelmi alapokra fekteti. — Annál szomorítóbb tehát hallani, hogy a gyűjtemény példányainak még igen nagy része hever a kiadó könyvpolczain. Más országokban a történetírót nem kell az olvasóknak ajánlgatni. Valahányszor egy kötet jelent meg Macaulay a Thierryk, Ranke műveiből : egy heti késedelem annyi volt, mint nem kapui példányt az első kiadásból, mert mindenki olvasni törekedett azt, elterjesztve a királyi laktól a kézműves boltig. Nálunk is tisztelik a történetírót, de a legbecsebb gyűjteményért is sokalják a 13 fzót, nem véve tekintetbe, hogy egy nagy ív nem kerül többe tíz krajczárnál, s hogy gyakran egy-egy ivén az ismeret és tanulság oly forrása rejlik, melytől szellemi világunk nagyon meggazdagodik. Ki beszélt nekünk például valaha ily tüzetesen beköltöző őseink műveltségi állapotáról . Egyedül Horváth Mihály, ki gyűjteményét ily czimű munkával nyitja meg : „Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzete az akkori Europa polgári és erkölcsi műveltsége között.“ 1846 ban e mű az akadémia Marczibányi-jutalmára pályázott, de csak 11 év múlva nyerte el érte a jutalmat. — Oly tárgy, mely mélyen érdekelhet bennünket annyival inkább, mert nyugat még csak nem rég is „barbároknak“ hitt bennünket. Minek lehettek tehát őseink ezer év előtt, midőn bejöttek? Jámbor, megyedt, vagy rászakarólag ferdítő német írók és képírók ördögöknek festék. Horváth olyanoknak festi, aminők voltak : szabad nép jó, de csapongó szívvel ; a romlottság nem magukból támadt, mint a hűbéri népeknél, melyekben csak zsarnokok és szolgák valának, hanem elsajátiták azoktól, a kikkel érintkeztek. Harczaikban sziláján zsákmányoltak, de otthon tisztelték a fejedelmet, s a törvényt. Már a vérszerződésben egy szabadelvű monarchikus alkotmány sarkelvei vannak letéve. A clánszervezeti csapatok nem voltak butábbak, mint a híresebb nemzetek a feudalismus vasnyüge alatt. A magyar nép is birt fogékonysággal a polgári sukságra, s ezt a fogékonyságot magával hozta keletről. A keresztyén vallás nem öntött bele új vért, csak megfinomítá vérét, mely elég jó volt azon idők szelleméhez képest. Horváth Mihály igen érdekesen festi Franczia, Német és Olaszország akkori állapotát. Mindenütt megvolt a hűbérrendszer minden árnyoldala és káros következménye : kizsarolt nép, babonás vallás, rosz törvénykezés istenítéletekkel, a lovagiság vad erkölcsei, nehezen fejlődhető ipar és tudomány, tudatlan nevelés. Még a keleti birodalom is, mely legműveltebb volt, önkényes zsarnokság és féktelen lázadások színhelye. A hajdankori erények elvesztek a szabadsággal. Őseink ily állapotban találták Európát. A hosszú költözés alatt a sokféle enyhítő eredeti vadságukat. Belátták, hogy nemzetté kell tömörülniök, fejdelmet ismertek el, s okszerűen rakták le az államélet alapjait. Nem volt náluk más szolga, csak a hadifogoly Bírtak saját harczviseléssel, egy istent imádtak a napban, voltak bölcseik, költőik, orvosaik. Babona nem gyötörte őket, hitték a halhatlanságot és jobb életet. Vallásuk tehát nem volt durva. Vadászat és halászatból állt ugyan főfoglalkozásuk, de az nem igaz, hogy embervért ittak volna valaha. Ezt csak a jó „szomszédok“ fogták rájuk. Büszkék,őszinték, dicsvágyók valának, s családi erényüket legjobban mutatja az egynejűség. A harczban ugyan kegyetlenek és zsákmányszomjazók lettek, s a részegség és káromkodás csúf szokás volt náluk ; de otthon elég oly becsületes vonásuk volt, minőket hiába keresünk az akkori Európa más népeinél. Patriarchálisabb szelleműek voltak, mint ezek. Vallásaikat párhuzamba nem lehet tenni, miután Európa már keresztény volt s őseink még pogányok. Máskülönben a beköltözők sok gyarlósága közös volt a többi népekéivel, mig némely erényüket nem bírták a nyugatiak. Műipari fejlettség tekintetében természetesen hátrább állottak, mit a későbbi betelepítések is bizonyítanak , de megvolt a fogékonyság a fejlődésre. Horváth Mihály egy képpel zárja be az érdekes párhuzamot : egyfelől egy aggott fa áll, hervadozó levelekkel, korhadt ágakkal; másfelől egy serdülő csemete, mely bár vadon hajt, de jobb földbe oltva nemes gyümölcs reményével biztat. *