A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-02 / 27. szám

Nem­eti színház. Febr. 2-ra van kitűzve : „Béldi Pál.“ Eredeti szomorujáték 5 felv. Népszínház. Vasárnap febr. 2-án, másodszor „A boissy boszorkány.“ Uj nagy operette Zaytz­­tól 3 felv. Hétfőn február 3-án ugyanez ismétel­­tetik. Bakonyi magyar daltársulata minden estre a komlóban tart előadást. A szüneteket jó magyar zene tölti be. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Az orsz. magyar gazdasági egyesület igazgató választmánya január 30-án d. u. 4 óra­kor tartotta rendes havi közgyűlését a köztel­ken. A titkár két új tag belépését jelenti be : Ta­­nárky Gyula és Bedő Albert urakat. Ezután felolvastatott a pénztári kimutatás ; e szerint az egyesületnek bevétele a múlt évben tett 20,041 frt 21 krt., a kiadások pedig 19,906 frt 20 kr ; a pénztári maradvány tehát 133 frt, 1 kr. A jövő évi költségvetésre 19,648 frt, 19 kr. praelimináltatott, és ehhez megfelelő arányban szabatott meg a kiadási rovat. Az egyesületnek jelenleg 64,648 frt 50 kr. adóssága van. Az 1868-iki évben ez adósságból 14,600 frt fog törlesztetni, és igy fog még ma­radni 49,988 frt 47 kr. adósság, mely a tagok­nak hátralékban levő tagsági dijaikból, részint pedig a Damjanics-féle telek eladásából könnyen lesz fedezhető. Ezután a választmánynak több rendbeli indít­ványa került szőnyegre. A tapasztalás kimutat­ta, hogy a budai faiskola semmi jövedelmet nem hoz, holott az évről évre megmaradt ültetvények arra mutatnak, hogy az ültetés sokkal nagyobb mérvben történik, mint a szükség igényelné ; a választmány tehát azt indítványozza, hogy a bérleti telkek lassanként adassanak vissza tulaj­donosaiknak, kivévén a 4—5 holdnyi telket, mely a szőlővesszők tenyésztésére használtatik ; a fatenyésztés pedig csak azon mértékb­e fog szetni, a­mennyiben az intézet növendékei meg­munkálni bírják. Ez intézkedés által mintegy 1000 fát fog megtakaríttatni. A választmány in­dítványa elfogadtatott. Továbbá elhatároztatott a diószegi hegyen levő Radóféle szőlő­telek eladása, miután a szőlőmű­velést az egyesület a nagy távolság miatt siker­rel nem űzheti. A Fóth határában fekvő úgynevezett István­­telket illetőleg, melyen egy gazdasági iskola fölállítása van tervezve, Korizmics úr indítvá­nyára elhatároztatott, hogy miután e telek ren­deltetése különben is a selyemtenyésztés előmoz­dítása, az eperfa-ültetések azonnal megkezdesse­nek, e czélból két kút ásassék és a kertész és felügyelő személyzet számára alkalmas lakház építtessék ; a választmány a szóban forgó telket egy ideig pusztán hagyni javasolta. A ülte­tés költségei 6000 ftat fognak tenni. Ez intézet felállítása czéljából a kormány 10.000 ft resol­­vált ; a választmány elhatározta, hogy a környék és általában Pest megye birtokosaihoz felhívást fog intézni, hogy adakozásaikkal a tervezett tan­intézet létrejöttét gyámolítsák. Cziráky János és Serényi László grófok, mint gr. Csáky Petronella végrendeletének végre­hajtói, ki 12.000 ft hagyományozott két gazda­sági növendék számára ösztöndíjat, fölhívják az egyletet, hogy a pályázatot hirdesse ki, és a be­érkezett folyamodások alapján jelölje ki a maeg­­jutalmazandókat ; az egyesület a legnagyobb készséggel fog megfelelni a fölhívásnak. Az erdészegylet tudatja, hogy az erdészet ügyében egy törvényjavaslatot készített, fölhívja azért a gazdasági egyesületet a csatlakozásra. A gazda­egyesület ezt megígéri, és miután az or­szággyűléshez, a gazdasági ipar terén teendő intézkedések tárgyában szintén akar egy memo­randumot felterjeszteni, ez emlékiratban hivat­kozni fog a szóban forgó erdészeti törvényre. Az elnök, Lónyai G­ábor azt indítványozza, hogy az emlékirat kidolgozásával megbízott választmány szaporittassék. Korizmics ur indítványára azon­ban határoztatott, hogy e czélból legközelebb valamennyi szakosztály egybehivassék. A nógram­egyei gazdasági egye­sület 1867. évi October hó 6-án egyleti elnök Balogh Antal elnöklete alatt B. Gyarmaton tartott köz­gyűlésének jegyzőkönyve. Elnök a szokásos üdvözlet után, az egylet ál­tal rendezett és mai napon megnyitott gazdasági terménykiállítás bíráló bizottságainak megvá­lasztására híván fel a tagokat. A négy szakhoz képest, melybe a kiállítás tár­gyai sorozhatóknak találtattak, következőleg választattak meg a bírálók , ugyanis I. A bor és szöllő szakhoz Gyürky Antal el­nöklete alatt Feiszel József, ifj. Elfer, Veres Gyu­la és Laszkáry Gyula. II. A gyümölcs szakhoz : Szent Iványi Károly elnöklete alatt báró Podmaniczky László, gróf Degendfeld Lajos, Dessewffy Gyula és Kacsko­­vics Lajos. III. A gabona szakhoz : Szent Iványi Ferencz elnöklete alatt Ottlik Ákos, Galgóczy Antal, Baán Béla és Veres János. IV. A női szakhoz : Jeszenszky Daniné, Sipler Fanni, Milován Arkadiné, Kövy Tivadarné, Mi­­kovényi Róbertné úrhölgyek és Szerény Gábor jegyző. Kik is holnap 7-én reggel 7-11 óráig a ki­állítási tárgyakat megbírálván, a jutalmakat és okleveleket részrehajlatlanul odaitélendik, é­s eljárásukról a holnapután 8 án folytatandó jelen közgyűlésnek jelentést teendenek. Olvastatott gróf Mikó Imre m. k. közlekedési miniszter ur levele, mely mellékletül tartván fel­­tisztelt m. k. minisztérium által az országgyűlése elé terjesztendő vasúthálózati tervezetet és annak térképét, — az abban foglalt s megyénket is kü­lönösebben érdeklő pontokra nézve, ezen egye­sületet véleményadásra, s ez által Nógrád megye netán mellőzött helyes igényei érvényesítésére hívja fel. Örvendetes tudomásul vétetvén, a közgazdá­szati szakosztálynak azon meghagyással ada­tik ki, hogy e tárgyban, annak fontossága és sürgősségéhez képest minél előbb kimerítő ja­vaslatot terjeszszen elő. Nov. 26-án folytattatván a közgyűlés : Elnök a csekély számba gyűlt tagok előtt saj­nálattal jelenti ki, hogy épen a napirenden leen­­dett tárgyat a f. év oct. 6. 7. és 8-ik napjain B­­ Gyarmaton megtartott gazdasági terménykiállí­tás Ügye végbefejezését — mely a kiállítás be­­zártával a tagok össze nem jövetele miatt akkor nem eszközölhetett, — kénytelen ez­úttal is el­ejteni , mert a kiállítás rendezésével megbízott bizottmány jelentését mai napig se adta be. — Hasonló kellemetlen helyzetben van a­z. év ta­vaszán vállalkozott kisérlő urak működéseire nézve­­, melyeknek mikénti sikeréről szinte nem érkeztek bejelentések. Még szomorúbb ismét­lésbe kell esnie azonban, midőn az előtte fekvő ügyvédi és pénztárnoki jelentésekből ismét csak­ az tűnik ki, hogy a tagok szintoly kevéssé ér­deklődnek az egylet anyagi érdekei iránt is. A­mit az egyesület ez évi működése összegéül fel­mutatni képes: egy az elébbeniekkel nem ver­senyezhető kiállítás, egy-egy száz forintos ala­pítvány az országos ipar és orsz. erdész egyle­teknél, hova fentebbi minőségben egyletünk ta­gul belépett, — és egy kereskedni nem akaró hosszú tagdíj hátralék sorozat. Olvastatik Galgóczy Antal egyleti pénztárnok hivataláról való lemondása, s a pénztár és szám­adások megvizsgáltatása iránti kérelme. Végül szomorú kötelességének ismeri az egye­sület két alapító tagjának : báró Pongrácz Ist­vánnak még mult 1866. évben és Koch Antal cs. kir. bányatanácsosnak legközelebb történt el­­hunytát a közgyűlésnek bejelenteni. Tudomásul vétetett. Inditványoztatván, miszerint az elhalt egyleti tagok alapítványai, melyek különben is szabály­szerű kötelezvényekkel vannak biztosítva, azok jogutódaitól bekérendők. Az inditvány egyhangúlag végzéssé emelte­tett, s annak foganatosítására titkár utasittatott. Olvastatik Galgóczy Antal egyleti pénztárnok jelentése a pénztár állásáról , mely szerint az egylet vagyona áll : takarékpénztárilag tőkésített 2000 ft. a kézi pénztárban található 183 „ 23 kr. 6 db cs. arany, 2 ezüst ftos és 6 ezüst huszas, 1860/65. évi tagdíj hátra­lékban .............................. 1771 „ 57 „ 1866. évi tagdíj hátralékban 173 „ — „ Összesen : 4227 ft. 80 kr 6 db. cs. arany, 2 db ezüst forintos és 6 db ezüst húszasból. Tudomásul vétetett. A közgyűlés, midőn pénztárnok ur eddigi buz­galmáért elismerését nyilvánítaná, felkéri őt egyszersmind ezen terhes hivatal tovább folyta­tására ; mit Galgóczy Antal ur el is vállalván, az egylet pénztárnokául kijelentetett, é­s a számadások megvizsgálására Szilassy Fer­encz, Pongrácz Mihály és a titkár kiküldettek. Olvastatik egyleti ügyvéd Várady Lajos véle­­ményes jelentése, melyben az eddigi ügyvédi végrehajtást — miután annak költségei legtöbb esetben meghaladják a követelt hátralék össze­gét­­ mellőztetni, s e helyett az illető végrehajtó tisztviselőket javalja megkéretni, hogy a meg­ítélt követeléseket egyszersmind hivatalból haj­tanák is végre. Az egyesület különben is eleget tanúsítván már a kíméletből, mit a hátralékok csaknem hét éves volta bizonyít, másrészről nem akarván ily eljárás által, mely mindenesetre idő és ered­mény tekintetében egyesek tetszésétől lenne függővé téve, — ezen ügy óhajtva várt végbefe­jezését ismét elodázni , — egyleti ügyvédet az eddigi eljárás még szigorúbb folytatására uta­sítja. — Mivel azonban ezen úgynevezett régi hátralékosok közül soknak hol —­ sőt életbenlé­­téről, vagyoni állásáról s az egyleti ügyvéd úr kimerítő tudomással nem bírhat, — nehogy ilye­nek irányában folytatandó peres eljárás által az egyesület önmagának okozzon haszontalan költ­ségeket, azoknak megrostálása Szilassy Ferencz elnöklete alatt e. ügyvéd Várady Lajos, e. pénz­tárnok Galgóczi Antal s Laszly István és Petykó Imre e. tagokból álló bizottmányra bizatik. — A mult 1866-ik évi hátralékosok pedig minden további kímélet nélkül azonnal beperlendők lesznek. Elnök ezzel a közgyűlést befejezettnek nyil- v­ánitja s felkéri a jelenlevő választmányi tago­kat, a választmányi ülés alakjában a tanács­kozás folytatására. Jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Szilassy Fe­rencz és Pongrácz Mihály urak felkéretvén, a közgyűlés feloszlott. Az épen lefolytatott közgyűlés, jelen választ­mányi üléssé alakulván át, — elnök figyelmez­­teti a tagokat, hogy mint az iménti közgyűlés­nek is jelentette, a kiállítást rendező bizott­mánytól ugyan semmiféle jelentés sem érkezett be hozzá, — mindazáltal, kezéhez jutván a bí­ráló bizottságok hivatalos jelentései, azoknak alapján ő az okleveleket már ki is állíttatta ; — úgy hozván pedig a dolog természete magával, hogy a kiállítók nyert pénz és oklevél jutalma­ikhoz minél előbb hozzá is jussanak , felhívja a jelenlevőket, ezen jutalmak mikénti kiosztása felett határozni. Végeztetett, hogy az oklevelek, melyek az egyesület elnöke és titkára által aláírva jelen választmányi ülésből lesznek keltezendők, — a pénzbeli jutalmakkal együtt, vidékenkét Loson­­czon Galgóczy Antal e. pénztárnok, B.­Gyarm­­a­ton Gazdik Lajos alpénztárnok, és Szécsényben Novotny PRZ kereskedő — uraknál lesznek il­lető tulajdonosaik által kézhez vehetők. — Jegy­zette Laszly Albert ex­titkár, parlamenti beszédében, hogy Ausztria s­ze­n­­d­e­b­b kormányrendszert fog behozni Lombard Velenczében, Manin Dániel azt felelé­s lordságának, hogy Lombard-Velencze nem Ausz­tria szelidülését, hanem elmenetelét követeli a földről, hol semmi keresete. Szabaduljunk barátim — s ezt főleg fiatal elv­társaimnak mondom — szabaduljunk a k­ü­l­s­ő­­s­é­g­e­k imádásától, mert szép külsőt csináltat­hat szabójával magának a legrutább lelkűjét is. Elvek, tettek, hűség, kitartás, férfiasság után ítéljünk, nem sujtás és forgó után, mely a jel­­lemtelenségnek is rendelkezésére áll. De a kérdés ezen részének van egy másik fontos része is. A ruházatbeli egyenlőség politikai, európai és társalmi jelentősége. Diodorus Siculus szerint az állatok iste­­nesitése Egyptomban onnan eredt, hogy hajdan egy eszélyes fejedelem, ki akarván fogni alatt­valóinak lázzadozó hajlamán, az országot több kerületre osztá s minden kerületnek meghagyó minő állatot imádjon s miféle eledeltől tartóz­kodjék. Ezen intézkedés folytán hasonlott meg aztán a nép s lett könnyen elnyomhatóvá. A magyarázat józan.S tudjuk mi is, hogy a d­i- V i­d­e politika mit eredményez. Igaz ugyan, hogy megoszlott érdekek mindenikéből egy-egy lobo­gó lehet,mely körül proarisetfocis, nyelve, sujtásos nadrága, makra pipája védelmére, a közös elnyomó ellen fordulhat minden néptöre­dék ; de azért mégis szánalmas egy látmány, hogy mennyi úgynevezett szabadelvű sőt forra­dalmán hírnévre áhítozó ember van, ki a haza­­fiságot épen azon külsőségekben helyezi, melyek a népeket egymás irányában idegenekké teszik, az emberi jogok érdekegységét feldarabolják s különálló, s egymásra uszítható szenvedélyeket tartanak a zsarnokság rendelkezésére. S ha legalább az ilyen faji szokásoknál látnák az ősi szellemet is, mely velük az önfeláldozás csodáit műveltető , de e helyett csak azt látjuk, hogy a faji szokások csak arra használtatnak, hogy a faji jogok melletti lelkesü­ltséget tévútra vezethessék, elpárologtassák. Ugyan hány honvéde van Magyarországnak, azért hogy a Rákóczy indulót maguk az osztrák bandák is fújják már ? Hiszen,­ kérem, a közösügy embereinek, Laj­­thán innen s túl egyéb sem kell mint az, hogy a magyar önállás emberei tartsanak meg mindent , mivel országunk népfajai egymást első pilla­natra is ellenfeleknek nézzék, anélkül, hogy bár­melyiknek haszna volna is az ellenszenv fentar­­tásából. Hiszen Bécs nem bánja, hasujtásba var­ratjuk is magunkat, csak kardunk és zsebünk felett ne akarjunk rendelkezni. A­mi pedig Európát illeti, az bizony nem az­ért becsül minket, a­mit atillás országgyűlésünk tett 1867-ben, hanem becsül azért, hogy férfiasan viseltük magunkat 1848—9-ben, a midőn a „hon­atyák“ mind botyogóban jártak s többnyire ci­lindert hordoztak. Hanem úgy veszem észre, hogy sok mondani­valóm van még e tárgyról, s igy kénytelen va­gyok e czikk folytatását keddre halasztani, mit sajnálok, mert szerettem volna egy ülés alatt mondani el nézetemet e ruha-válság kérdésének mind­két feléről. Lehet hogy ügyetlenség tőlem bármit is mon­dani róla — mert hiszen hallgathattam volna szépen, ildomosan, atillámban — de midőn már a democrata kör is felolvasást hirdet, melyben a ruha mint elv fog szerepelni s barátaink közül a legjellemesebbek támadtatnak meg nadrágjuk szabásáért, mint hűtlenek a nemzet ügyéhez, ak­kor mi a „Hon“-ban nem szoktunk gyáván hall­gatni sem jezsuitáskodni a népszerűség mosolyá­nak megőrzésére, s barátaink mellett maradunk, ha mindjárt, pártszempontból, óhajtottuk­­is volna, hogy ne ők kezdjék meg azt, a­mit a kormánypárt úgy is divatba hozott volna megint, nem­sokára, mint követ mo­­­mohón. (Folytatása következik ) Üzleti szemle. (jan. 26­.febr. 1.) A lefolyt héten igen változékony volt az idő­járás , a hét első napjaiban többnyire borult , esős és enyhe, míg a hét második felében hideg téles napok következtek ; hó is esett akkor, de e nagyrészt ismét elolvadt, miután az idő nap­fényesre várván, délben rendesen engedett, mind­amellett maradt talán még annyi, hogy a vetése­ket megóvhatja, habár ezt nem is az ország min­den vidékeiről lehet bizton állítani. Ugyanis az utóbbi napokban többfelől panaszok érkeztek, hogy a hó által nem védett­­etésekben kárt oko­zott a fagy, főleg a r eperevetések iránt kezdene aggódni. A tudósítások többsége azonban még most is kedvezőleg nyilatkozik. A külföld gabnapiac­ain kedvező hangulat uralkodott. Habár a forgalom nem is nyert va­lami rendkívüli lendületet , az árakban nem fordult elő tetemes emelkedés mégis a konti­nens minden piaczain élénk vásárlási kedv volt tapasztalható, úgy készárut,mint szállítandót illetőleg. A szállítmányok csekély volta, és a fo­gyasztásra történt bevásárlások folytán az árak némileg javultak is. Vidéki piac­ainkra a lefolyt héten sem érkez­tek még jelentékenyebb szállítmányok, mivel az utak még mindig roszak és másrészt a termelők visszatartók is. Másrészt az üzlet szűk korlátok közt mozgott azért is, mert az elszállítás még mindég csak lassan történvén, a kiviteli keres­kedők nem hajlandók nagyobb bevásárlásokra. Az itteni és a külföldi pizerok befolyása alatt az árak emelkedtek. A helybeli piac­ üzletéről ismét mint igen ked­vezőről és élénkről szólhatunk ; a jó hangulat minden gabnaneműekre kiterjedt, csupán zabot véve ki. Búzát illetőleg élénk kereslet volt ta­pasztalható, a fogyasztók és a kiviteli kereske­dők részéről, mely azonban nem volt teljesen kielégíthető, részben mivel nehéz minőségűből csaknem egészen elfogyott a készlet, és a szál­lítmányok is igen gyérek az e fajtából, másrészt pedig a tulajdonosok, csekély kínálat mellett, mind magasabb követeléseket tettek. Ez okból a fogyasztók, az utóbbi napokban visszatartók­nak mutatkoztak, miután nem akarták megadni középminőségűért azon árakat, melyeket a meg­előző héten nehézért fizettek. Továbbá a hiányos közlekedés is akadályozta a forgalmat, mely azonban mindezek daczára is mintegy 160,000 mérőre emelkedett ; az árak 15—20 krral lettek magasabbak, a megelőző hét vége óta. Rozs kivitelre és üzérkedésre állandón keresett czikk, de az áru hiánya és a magas követelések nem engedtek létrejönni élénkebb üzletet, így össze­sen mintegy 30,000 mérőnyi volt a forgalom, a következő változatlan árakon: 78—80 fontos 4 ft- 65—70 kr. Kétszeres figyelemben része­sült; eladatott mintegy 10,000 vámmázsa 5 ft. 20—30 krjával. Árpa kivitelre és üzérkedésre, valamint itteni szükségletre is kerestetett ; élénk forgalom mellett ára 10 krral javult; eladatott mintegy 15,000 mérő sernek való, a tótvidéki 71—72 fontos 3 ft. 50 krjával, másvidéki 69— 70 fontos 2 ft. 90 kr. 3 ft. 10 krjával, és mintegy 10,000 mérő etetésre való 66—68 fontos 2 ft 70 —80 krjával. Kukoriczára nézve igen élénk kereslet mutatkozott üzérkedésre és kivitelre, valamint fogyasztásra is. De áru és eladók hiá­nya és a magas követelések, nem engedtek élén­kebb üzletet létre jönni. így is azonban 40,000 mérőre emelkedett a forgalom, 10—18 krral emelkedett árakon ; készáru 2 ft. 90—95, febr.­­ban száll. 3 ft.—3 ft. 5 kr., febr. mart.-ban 3 ft. 15 kr., apr. máj.-ban 3 ft. 25—35 kr., máj. jun.­­ban 3 ft. 60—65 krjával kelt. Lisztre elég jelentékeny megrendelések érkeztek, melyek azonban a hiányos közleke­dés miatt csak részben voltak teljesíthetők. El­adatott mintegy 30,000 mázsa kivitelre válto­zatlan, szilárd árakon. Itteni és környékbeli fo­gyasztásra mérsékelt vásárlások történtek. Ha ma a megrendelések tartanak, s a gaboaárak még kissé emelkednek, úgy a liszt árakra nézve is emelkedésnek lehet elébe nézni. Hüvelyeseket illetőleg némi kereslet mu­tatkozott a kivitel részéről, mi azonban nem idézhetett elő lényeges javulást, minthogy az ér­kező szállítmányok igen csekélyek s az elszállí­tás is még mindig akadályokkal van egybeköt­ve ; a forgalom ez okból igen szűk korlátok közt mozgott, de az árak nem szenvedtek említésre méltó változást. Eladatott mintegy 400 mérő tör­pe bab­a frt 75—90 krjával, mintegy 600 mérő középnagyságú 5 ft 40—60 krjával, mintegy 200 mérő lencse 5—8 frtjával a szem nagysága szerint, mintegy 1500 mérő köles 3 ft—3 frt 25 krjával, és mintegy 800 mérő köleskása 5%— 6 frt. Repczére nézve a lefolyt héten kissé javult a hangulat s gyarapodott a vásárlási kedv, mi állítólag a vetések állása iránt érkezett pana­szokkal állana összefüggésben. A forgalom a káposztarepczéből mintegy 8000 mérőre emel­kedett 53­4­­6 írtjával. Repczeolajra nézve javult a hangulat és némi kereslet fejlődött az ü­zérség és fogyasztás részéről, minek folytán a forgalom valamivel élénkebbre vált és az árak %—13 ital emelked­tek. Eladatott mintegy 500 mázsa nyers 22% —3/4 és mintegy 1000 mázsa finomított 2334— 24 ftjával, ingyen hordóval. Nagyobb megren­delések érkeztek Bécsből. A szeszüzletben valamivel kedvezőbb hangulat és az árakban több szilárdság tapasztal­tatott, mi részben a külföldi tudósításoknak tu­lajdonítható, részben pedig azon körülménynek, hogy a fogyasztók némi bevásárlásokat tettek. Kétséges azonban, hogy a javulás állandó lesz-e, mivel sem üzérkedési kedv, sem kivitel nincs. A forgalom mintegy 1500 akónyi volt, mely szilár­dult árakon adatott el, u. m. uj modorú 48‘/6— 49 kr., régi 50—50'/, kr. Disznózsírra nézve javult a hangulat ; a belfogyasztási kereslet meglehetős élénk volt, de a termelés ezzel nem áll arányban, minél­fogva a tulajdonosok magasabb árakat követel­tek, melyek részben mégis adattak. Eladatott mintegy 1000 m. itteni városi febr­­uári­ban szállítandó 36—36% ftjával hordó nélkül és 37 W* ftjával hordóstól. Utóbb még csekélyebb volt a kínálat. Szalonnát illetőleg szintén élénk kereslet volt tapasztalható a fogyasztás részéről eladatott mintegy 600 mázsa nyers 30%—31 ftjával. Faggyúnak nem volt említésre méltó for­galma ; ára változatlan ; korongos 33—33% ft. Szilva üzlete élénktelen volt, megrendelések nem érkeztek, minélfogva az árak alig voltak fenntarthatók ; eladatott mintegy 800 mérő bosz­niai hordókban elsőrendű 10 ftjával, silányabb 9%—93/4, szerbiai 8%—9 ftjával. Borkő némi figyelemben részesült a kivitel részéről ; eladatott néhány részlet, a következő árakon : fehér 30—30', vegyes 26%—27%, ki­­silány minőségű 22',—24 ftjával. Hermagot illetőleg a hangulat elég ked­vező volt és a magyarországi luezernamagot il­letőleg némi kereslet mutatkozott, de mind­amellett a forgalom nem nyerhetett lendületet, mi­vel a vevők nem akarták megadni a tulajdono­sok követeléseit, annyival is kevésbbé, hogy olasz termelvény is kináltatik. Eladatott ma­gyar luczernából mintegy 50 mázsa, a jó minősé­gű 28 %, a közép 27 ftjával, olaszból mintegy 30 mázsa 28 ftjával. Veres hermag folyvást ki­náltatik ; eladatott mintegy 40 , mázsa olcsóbb árakon u. m. 25%—26 % ft. A szlávságról Ausztriáiban. (n.) Most, midőn a pánszlavismus rémével ijesztgetik a világot, érdekes olvasni, a­mit egy szabadelvű német tudós e tárgyban — különö­sen az osztrák birodalomra vonatkozólag — ír. A szlávság eszméjét olyannak tartja ő, mely­­lyel Oroszország — valamint a kisebb népek is — sok nyugtalanságot okozhatnak szomszédjá­­nak és a világnak, de a mely eszme aligha fog történeti érvényre emelk­edhetni. Ausztria — úgymond — annyiféle nemzetiség­ből áll, hogy hasonlít egy nagy darab „megfa­gyott népvándorláshoz.“ S ez a tarkaság nem is igen fog megváltozni ; legalább nincs kilátás rá, hogy egyik nemzetiség elnyelhesse a má­sikat s megbízzék tőle. Az osztrák birodalom 32 milliónyi lakossága — szerinte — így oszlik föl : 15 millió szláv, nem egészen nyolcz millió német, nem egészen öt millió magyar, (hohó ! ez az adat a Bach-sta­­tistikából van véve, melybe minden németes ne­vű magyart németnek írtak be,­ harmadfél millió román (ez meg egy kissé sok !) s valami egy millió ,,etnographiai vagabund.“ E szerint — úgymond — ha nem értelmesség és politikai ildom, hanem a szám és származás lenne a főtényező , akkor Ausztriának szükség­­kép szláv állammá kellene válnia. Az ember azt hihetné, hogy e 15 milliónyi szlávság teljes erő­vel törekszik az egységes állam eszméjére, mi­után számban fölülmúlják a szövetkezett németet és magyart is. Azonban ellenkezőleg áll a dolog. Nekik nem kell sem az egység, sem a dualis­­mus, hanem a föderalismus, vagyis a sok­ álla­miság. A politikai ösztön azt sugalja nekik, hogy egységes parlamentben soha sem bírnának — számerejük daczára — többségre vergődni. Nem nehéz eltalálni, honnan van ez. Onnan, mert a szlávság se nem történeti, se nem politikai, hanem csak nyelvtani fogal­­­o­m, melylyel a történelem szinterén nem lehet sokra menni. Szláv nép sajátlag ép úgy nincs, a­mint nincs germán nép. A nyelvtudósok a germánok közé számítják a németet, hollandit, dánt, norvéget, svédet, s egy kis szabadsággal az angolt is. Igen, de e népek különböző önállóságra vergődve, nem igen törődnek többé eredetleges testvéreik közös vérével. Épen így van a szlávoknál is. A jelenkor történelme nem ismer szláv népet, hanem ismer sok szinű és különböző formájú oroszokat, úgy mint nagyoroszt és kisoroszt, fe­héroroszt és vörösoroszt, továbbá lengyelt, cse­­het, ruthént, morvát stb. S ezek korántsem ol­vadnak össze. Láttuk, hogy midőn néhány cseh a moszkvai „szláv ünnepre“ ment, ezt a lengye­lek az ő „szerencsétlenségük megbecstelenítésé­­nek“ tekinték. S a­mint északon nincs, úgy dé­len sincs egymásba olvadt szlávság. Ez csak az összehasonlító nyelvtudomány könyveiben és az ethnographiai térképeken létezik. A szerb, mint állami nép, teljesen el van különözve a horvát­lél, s a horvátok pedig ismét semmi egyéb kö­zöst nem bírnak a nyugati osztrák tartományok szlovénjeivel, mint a nyelvtant és szótárt. Ebből kivehető az is, hogy az egymástól kü­lönböző szlávok mért szeretnék Ausztriát egy államszövetséggé gyöngíteni. Azért, mert a len­gyeleknek nincs kilátásuk arra, hogy lengyel Ausztriát, a cseheknek, hogy cseh Ausztriát, a szerbeknek, hogy szerb Ausztriát csinálhassa­nak belőle ; ennélfogva nem is akarnak egyálta­lán semmiféle Ausztriát, hanem egy mozaik ál­lamot mindenféle nemzetiségek kis gazdálkodá­sából. Ez a véleménye egy eszes német tudósnak, s mivel e tárgy minket igen közelről érdekel, kö­zöljük minden megjegyzés nélkül. Az olvasó úgy is megteendi rá magáét. A bécsi börze távirata február 1-vél. 50/0 métalliques 56.95 Hitelintéz, részv. 188.— Nemzeti kölcsön 65.90 London . . .119.45 1860-ki sorsjegy 83.70 Ezüst . . . .117.50 Bankrészvények 677.— Arany .... 5.71 Hivatalos sürgöny a bécsi gabnabörzéről. Buzaforgalom 15.000—20.000 m. m. bánsági Győrben 88 fontos 7 frt 80 kr. és Bécsben 8 ft 10 kr. Rozs tótsági Bécsben 81 fontos 5 ft 15 kr 81—82 fontos 5 ft 25 kr. Árpa tótsági Bécsben 70 fontos 3 ft 50 kr, 72 fontos 3 ft 60 kr. Z a b magyar átviteli 45 fon­tos 2 ft 6 kr, 50 fontos 2 ft 40 kr. —­ Csekély vásárlási kedv mellett csendes volt az üzlet, bu­za és rozs 10 kr., zab 5 krral olcsóbb lett. Árpa változatlan maradt, tengeri 5 krral drágább lett. Vidéki tudósítások. (N. Z.) Paulis jan. 26. (Szőlészet.) Hazánk­ban a szőlőtőke élete évek óta meg van támad­va. Folytonos elemi ostrom, folytonos climaticus csapás. Mit a mult évek roppant aszálya be nem végezett, azt a következetes rendszerességü fa­gyok, és a rendkivüli tél hidege, — nem külön­ben az ónos időn emésztő hatalma befejezték. A mult év november havában hirtelenül beállott rendkivüli hideg és fagy, és az azzal szintén mult évi deczemberhóbani, úgyszintén a f. é. ja­­­nuárhóbani előfordult zimankós idő szőlőszeinek több részét megsemmisítők,megrontván a szőlő­­veszének ép és egészséges rü­gyét. — Kik szőlő­jük venyigéjét a földdel egészen gondosan befe­­dék,azok némileg kikerülték a venyige szemnek elfagyását ; de kik csak a tőkét fedve — a vesszőt kün hagyák, azok meglesznek lepve a tavasz munka kezdetével — szőlőjük jövője iránt. Leg­gyengébben állták ki a dermesztő hideget : a musta­fer-, a rózsa- és a honos fehér fajok ; leg­erősebben : a kádárka s e mellett a már rég idők­től honosított forminfajok. (Ber.) Nagy-Várad, jan. 29. Heti vásárunk csekély jelét mutathatta a jelenlegi rendkívül élénk gabna üzletnek, a­mennyiben igen keveset hoztak eladásra, a kereslet pedig már is túlszár­nyalta a kínálatot kivált rozs iránt, melynek ára oly jelentékenyen felrúgott, hogy a ki eddig tar­togatta rozskészletét,szép összeget nyert , de úgy Dr. Igay Adolf összes nyugtat­ványai. (Mutatvány az „Üstökös“febr. 2-ki számából.) 1. Nyugtatvány 50 azaz ötven forintról o. é. mely összeget t. ez. Pákh Albert úrtól fölvettem, hogy a „Vasárnapi Újság“ ban szidjam érte Schmerlinget, s dicsérjem Deák Ferenczet, Tisza Kálmán, meg a magyar alkotmányt — Bécs, 1861 jan. 30-án. Dr. Ágay Adolf. (Álnév: Dr. Tőkés.) 2. Nyugtatvány száz azaz 100 forintról o. é mely összeget t. ez. Kovács Lajos úrtól fölvettem, hogy a „Független“-ben szidjam érte Deák Fe­renczet, Tisza Kálmánt, és dicsérjem Forgách kanczellárt. — Pest, 1863. jan. 30-án Dr. Ágay Adolf. (Álnév : Dr. Csicseri Bors.) 3. Nyugtatvány százötven azaz 150 forintról o. é. mely összeget t. ez. Kecskeméthy Aurél úrtól fölvettem, hogy a „Bécsi Hiradó“-ban szid­jam érte Deák Ferenczet, Tisza Kálmánt, For­gách cancellárt, meg a küstökös alkotmányos­ságot, s dicsérjem Schmerlinget, Zichy Hermant, meg­­ a februári pátenst. — Pes, 1864. jan. 30. Dr. Ágay Adolf. (Álnév: Dr. Náday Ezüstös.) 4. Nyugtatvány kétszáz azaz 200 forintról o. é. mely összeget t. ez. Gans Móricz úrtól fölvet­tem, hogy a"„Magyar Világiban szidjam Deák Ferenczet, Tisza Kálmánt, Kovács Lajost, For­gách cancellárt, Schmerlinget, Zichy Hermannt, a 48-ki és 61-ki alkotmányokat; dicsérjem pe­dig Apponyit, Sennyeyt, meg a pecsovicsok al­kotmányát. — Pest, 1865. jan. 30-án Dr. Ágay Adolf. (Álnév : Dr. Lengenádfalvy.) 5. Nugtatvány száz azaz 100 forintról, mely összeget a „Hon“ szerkesztőségétől fölvettem azért, hogy figurázzam ki a pecsovicsokat, s dicsérjem, a kikhez nagyobb rokonszenvet ér­zek. (Vertatur: a nyugta hátán van mindjárt egy nagy előszeretettel irt czikk az állatkerti majmokról.) 1866. oct. 30. Dr. Ágay Adolf. (Álnév : Dr. Porzó.) 6. Nyugtatvány száz azaz 100 forintról, mely összeget négs Pompéry János úrtól fölvettem, azért, hogy őtet valahol másutt ne szidjam, más szülészeket szabad. Pest, 1867. julius 30-án. Dr. Agay Adolf. (Álnév ! Dr. Porzó.) 7. Nyugtatvány ötven azaz 50 forintról, mely összeget t.­ez. Tóth Kálmán úrtól fölvettem, hogy a ,,Bolond Miská“-ban a zsidókat di­csérjem, s a clericalisokat kicsatoljam. Datum ut supra. 67. julius 30. Dr. Ágay Adolf. (Álnév : Dr. Spitzig Iczig. 8. Nyugtatvány huszoöt, azaz olvashatlan 25. azaz hogy forintról, mely összeget a „Pesti Hír­nök“ -ben csúfoljanak a tulajdon zsidó félelmet, s dicsérjem a clericatisokat. Kelt ugyanazon na­pon, mint a fennebbi Dr. Ágay Adolf. (Álnév : A­ stb­) 9. Nyugtatvány ötszáz azaz 500 forintról, mely összeget tekintetes nemes nemzetes és vitézlő Ludassy Gáns Mór úrtól fölvettem, hogy a „Bors­szem Jankó“-ban csúfoljam ki Keményt, Tiszát, Keglevich Bélát, Csernátonyt, Jókait, Böször­ményit, Póth Kálmánt, Török Jánost, Aponyit, pecsovicsokat és liberálisokat, jobb és bal czen­­trumot, szélső, még szélsőbb legszélsőbb balol­dalt falig érő, falnak menő, a falhoz hozzátapadt és falon kívü­l levő jobboldalokat, valakik csak a miniszterium képein kivül vannak, s csak atól őrizkedjem, nehogy hogy valami tisztességes ember meg találjak dicsérni, mert azt vagy meg­buktatom , ha patronus , vagy sajtópe­rre inger­lem , ha ellenség­eire is egyszersmind kötelezem magamat. Pest, 1868 jan. 1. Dr. Ágay Adolf (Álnév: Dr.Borsszem Jankó.) * 1 f K . )

Next