A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-23 / 45. szám

csetlenedett 1846-ki krakkói felkelés alkalmával egy közelfekvő hivatal tagjai megfutamodván, s az egész hivatal kezelését az egyedül helyt maradott lengyel írnok verén át, ez a jegy­zőkönyv utolsó beigtatott ügydarab­száma után egy vonalt húzott ezen aláírással : „vége a né­­met uralomnak“, azután egy lapot fordítva a felírás után : „kezdete a lengyel ura­lomnak“ bejegyezte a kezébe eső darabot új első számmal. Nem czélunk ez által a német uralomnak sem apológusai sem bírái lenni, hanem ha a be­állott uj aerat híven akarjuk ecsetelni, akkor be kell vallanunk, hogy nálunk ezen vékony válasz­tó vonal sem volt látható, s joggal felkiálthat­tunk „lebureau est mort, vive lebu­­r­e­a­u.“ Ha a pénzügyviteli bonyolult gépezetnek azon­nali reformja kezdetben káros fenakadás nélkül rögtön munkába nem is vétethetett, s ha a roha­mos átvételnél sok használhatlan lom került is a leltárba, reméltük, hogy az átmeneti korszak le­folyása alatt ettől menekülni fogunk, s végül a meggyőződés mind általánosabb teend, miszerint a nehézkes, szövevényes ügyvitel könnyítésére, s egyszerűsítésére nem csak szükség mutatkozik, hanem annak keresztülvitelére mód és eszközök is állnak rendelkezésül. A minisztérium központi felügyelete minden irányban a legnagyobb fok­ban lévén igénybe véve, és részben a viszonyokba kellőleg még be nem avatott közegek által gyako­rolva, behatóbb szervezési munkálatokkal nem foglalkozhatott, de sőt ha tehette volna is, egy­előre magát még a létező rendszer életrevaló­sága vagy káros volta felől tájékoznia kellett vol­na, ezen tájékozás alapját pedig a bányaigazgató­ságoknak kell vala szolgáltatnia, kik minden egyébre, csak ezen szolgálattételre nem szánhat­ták magukat, mert aligha maguk is be nem látták, hogy a bánya­ ügyvitel üdvös reformjára s az állambányászat minden ágainak lendületbe ho­zatalára első­sorban a bányaigazgatóságok fel­oszlatása vezethet, m­ennyi resignatiót és önfel­áldozást ki kívánhatott volna , ehhez erős hit és lelki erő kívántatnak meg. Az igazgatóságok ügyvezetése ugyan­is egy a mult absolutismus korában behozott bureau­­craticus formákból és a hajdani dicasterialis idők hagyományaiból összeférczelt rendszer, mely határozottan sem a collegialis intézmény­nek az egyes előadók egy­oldalú vagy netalán elfogult véleményezéseit a tanácsi végzések által korlátló hivatásával nem bír, legkevésbé pedig a felelőség kifolyása. Az úgy is ismert ügyviteli mód részletezését mellőzve, a felelősség hiánya — mi az egész rendszer szelleméből olyannyira kirí­v elég feltűnővé válik, ha egy tekintetet vetünk az egész gépezet összeállítására, mely fogalmazói­val, titkáraival, tanácsosaival és mérnökeivel egy egész láncz sort képez,melyen a felelősség szemről szemre apad, mert a kapocs,mi összefűzi, nem a fe­lelősség kapcta, hanem épen ezen felelősség alóli kimenekülésnek mesterséges eszköze, s azon palló, melyen a technikai kérdések s a kezelő hivatalok minden ügyei csak lépésről lépésre juthatnak a megoldáshoz. A kormány legelső képviselőjétől, a miniszter­től nem követelhetni, hogy részletekig bocsát­kozva, minden egyes ügy vezetése felett apró­lékos felügyeletet és ellenőrködést gyakoroljon; de igenis kötelessége a kormányzat minden ágai­ban oly ügyvezetési rendszert behozni, mely úgy saját felelőssége szempontjából, mint az állam érdekében e kettős kívánalomnak tökéle­tesen megfeleljen, s mely e czélra gyors, szak­értő és a lehetőségig takarékos legyen; e rend­szernek nem lehet más alapja, mint a felelős kormánynál inaugurált alapelv: a felelősség , mely bizonyára egy szakban sem sürgősebb és elodázhatlanabb, mint épen a bányaügyekben, melyek sokoldalú sajátságuk és változatossá­guknál fogva, hosszabb időtartamra felállított merev utasítások által soha czélszerűen el nem intéztethetnek, hanem minden esetben az illető közegek tudományos szak­képessége, értelmi­sége, gyakorlati jártassága és hűséges buzgal­mától függök, —­­ ekként ezen, mindig az egyé­niségek képessége és lelkiismeretesség­étől föl­tételezett — és azokra visszavezethető — siker megteremtésére a legszigorúbb személyes fele­lősségen kívül nem létezik más mód. E tekintetből elodázhatlannak tartjuk, hogy a most ugyanazon egy elnökség alatt álló ügyek vezetése decentralizáltassék, s külön szakok sze­rint egyes, a legszigorúbb felelősségre vonható felügyelők vezetésére bizassék ; mi ezen gyöke­res átalakítást az állambányászat reformja egyik conditio sine qua non -jának valljuk, mely aztán maga után vonna több e körbe vágó üdvös intézkedést is, mi­különben a most fennálló ügyvezetési rendszer mellett a legbuzgóbb erély és szakképesség daczára sem fogna a kitűzött eredményre vezetni, s ekként azoknak megemlí­tése az igazgatóságok feloszlatása nélkül felesle­ges is lenne. Ezért „censeo esse delandum“ örö­kös refram­ünk marad. Széles Dénes: Czáfolat. A Pesti Napló újdonság írója, — e lap f. é. 34. számában —, epés gunynyal és elkeseredéssel tá­madja meg a nyir­baktai olvasó egyletet a f. hó 2-án Tisza Kálmán nagy hazánkfia részére rende­zett éji tisztelgésért. Midőn az igazság érdekében nyilvánosság elé hozzuk, hogy e szerény olvasó kör által pénztá­rának felsegélésére rendezett bál-programmban, ezen éji tisztelgés előírva nem volt, s hogy ezt egé­szen rögtönözve a kör báljára nagy számmal egy­be sereglett vidéki értelmiség lelkesedése idézte elő, s vezér­szónoka sem a kör tagja, nem is hely­beli volt : önként következik, hogy valamint e vi­dék köz érzületét a tiszta honfiúi erény méltányla­­tában élénken ecsetelő imez ünnepély dicsőségéből nekünk köz fáklya­vivőkként jelen volt köztagok­nak csak igen csekély osztályrész jutott, úgy más részről a Pesti Napló újdonság írójának ellenünk zúdított mérges nyilai is rólunk lepattannak. Nem titkolhatja azonban el ez olvasó kör a fe­letti mély sajnálatát és megdöbbenését, hogy épen a Pesti Napló, mely példányképül — mint nagy hazafit — a 848-ki törvények védelmében 861-ki feliratai által magát annyira kitüntetett Deák Fe­­renczet állítja elénk, mintegy bünül róvja fel és kigunyolja azon tiszta érzelmeket, mikkel e vidéki értelmiség az 1848-ks elvekhez következetesen hű hazánkfia Tisza Kálmán országgyűlési képviselő úr elé, távol minden tüntetési szándéktól, keble tiszta sugallatából járult. E téren mi a Pesti Naplót nem követjük, s vele ily után haladni nem szándékozunk ; kéretlen ta­nácsára pedig épen semmi szükségünk nincs, mi­után nélküle is számos hazai lapból elég értesü­lést szerezhetünk a kor eseményeiről, a hazai ügyek állásáról, s mindazon nagy­ob jeles honfiak­ról, kiknek politikai pályájukon vezér­elvek : „a haza minden előtt.“ Kelt a nyir­baktai olvasó kör 1868-as évi febr. 13-án tartott rendkívüli közgyűléséből. Bodor Ká­roly kor­elnök. Bodó Antal, Pápay Lajos, Rem­­csak Mihály, Péterfy Albert, Kádár István, Tarsoly István, Liszkay Benjámin m. k. és Vitéz Sándor „választmányi tagok“. Eredeti külföldi leveleiés. Pária, febr. 19. (Sz. A „Monde“ közvetlen forrásból eredeti híreket közöl, melyek kétségbe vonják a fölke­­lők által az utóbbi időkben kivívott győzelmeket; a „Monde“ tudósításai és az ellenkezőt vitatják, azt t. i. hogy a felkelők mindenütt megverettek, és néhány hét múlva az egész fölkelés el lesz fojtva. Hányadszor jövendölik már a fölkelés végképeni elfojtását? Sainte-Pelagie, a politikai vétkesek letartóz­­tatási helye, ismét kezd népesülni. Az „Avenir Nationale“ szerkesztője a múlt héten ütötte ott föl sátorfáját ; öt nap múlva követte őt Vermo­­nelle úr, a „Courrier Français“ szerkesztője, az utóbbinak büntetési ideje kilenc­ hónap. A csá­szári kormány tehát ily eszközökkel kapacitál­­ja az ellenvéleményű­eket. A császár ma reggel több óra hosszat dolgo­zott a bel- és igazságügyminiszterrel ; e két mi­niszter védelmezi a sajtótörvényt a kamara előtt. A kamara tegnapi ülésében Jules Favre és Garnier­ Pagés a külföldi sajtót vették védelmök alá, azon gyalázatos bánásmód ellenében, mely­lyel tudatlan hivatalnokok azzal elbánnak. Hogy a tisztviselők leginkább azon lapokat szeretik, elkobozgatni, melyeknek papírja nekik megtet­szik, ez régi ismert dolog. A baloldal e barbár állapot megszüntetését követelte. A többség azon­ban a baloldal módosítványát elvetette. És ez a sorsa volt egy másik módosítványnak, mely az álhírek terjesztését a vétségek közé sorozza, mert az álhírek még akkor is, midőn nem rosz szán­dékból erednek 100 fre pénzbírsággal suttatnak. Jules Favre igen találóan hasonlította azon hely­zetet, melyet az új törvény a sajtóra nézve te­remteni fog, azon gyűléshez, hová mindenki nya­kán kötéllel lépett be, a­ki aztán roszul beszélt, annak a hurkáját összehúzták. A baloldal még egyéb módosításokat is terjesztett elő : a nem politikai tartalmú sajtó és a hírlapok szabad árulására nézve ; ezeket azonban a többség ha­­sonlóképen elvetette , habár az utóbbira nézve az oppositio igen jogosan jegyezte meg, hogy vájjon igazság- e az, melyet valaki maga szerez magának, vagy nincs-e elég eszköz a kormány kezében a sajtó túlkapásai ellen ? KÜLFÖLD. Franciiaország. A törvényhozó testületnek febr. 18-diki ülésében a sajtótörvény tárgya­lása alkalmával Garnier-Pages az 1852. febr. 17-iki rendelet 2-ik czikkének eltörlése mellett emelt szót. E czikk szerint a külföldi lapoknak csak a kormány elvleges engedelmével szabad Francziaországba jönniük. Miután a miniszter kijelentette, hogy „a sajtó szabad és nem fél­jük veszélyeit,“ miután a franczia sajtó felmen­tetett az előleges autorisatio terhétől, ez de­­mentije volna a logikának és saját nyilatkoza­tainknak. Az egész külföldi sajtó az önök elhatározását várja. Vessenek uraim egy pillantást Európá­nak jelen helyzetére. Az európai társadalomban napjainkban mindenütt uralgó marasmus a jövő­nek teljes nem ismerése, a nyugtalanság, s bi­zalmatlanság és az elkeseredett küzdelem az előítéletes múlt s a haladó jövő között. Honnét ered ez erkölcsi zavar ? Azon, hogy úgy mond­jam dühből, melylyel mindenütt fegyverkeznek. A militarismus e kórságának következménye a kereskedelem fenakadása, a munka megsza­­kasztása, a tehetlenség enyhíteni a szenvedése­ken Poroszországban, Izlandban, Ausztriában és Francziaországban. Örömmel fogjuk Önöket üd­vözölni, ha a pénznemek egységét iparkodnak létesíteni, ha védelmet találnak a kolera ellen, ha könnyítenek a sebesültek sorsán ; de kárhoz­tatni fogjuk, ha növesztik a haszonnélküli kiadá­sok összegét, ha arra törekszenek, hogy a hadi erő ismét jobban kifejtessék, ha megzavarják a bevétel és kiadás egyensúlyát, és kölcsönök és új adósságokkal terhelik a népet. (Helyeslés.) Ha az jön kérdésbe : melyiket válaszszuk, a katonai­ vagy a békére törekvő pártot,­­ nem lesznek-e önök boldogok, ha a külföldi hírla­pokban nem ellenségre de jó barátokra akadnak? Már­pedig midőn a külföldi sajtó számára sza­­bad utat kérünk nyittatni Francziaországba, ak­kor azt barátunkká akarjuk tenni. Egy trónbe­szédben azt olvassuk, hogy két nagy népcsopor­tosulás képződik, az orosz és amerikai, az első a despotismus, a második a szabadság alap­ján. — Nem fekszik-e tehát Európa népei­­nek érdekében ezt ellensúlyozni egy új cso­­portulás által , melyben mindegyik saját aka­ratát pontosítja össze? És ki mozdíthatja elő jobban e czélt, mint az európai sajtó ? Miért bánjunk vele tehát úgy mint ellenséggel ? Miért kell félni attól, ha Francziaországba szabadon jöhet ? Önök Párist a világ fővárosává akarják tenni, idegeneket vonzanak ide és nem adják azok kezébe a hírlapokat, melyek hónukból híreket hozzanak nekik. Kik szerkesztik hát e kitiltott lapokat ? A legfelvilágosodottabb és kitünőbb férfiak. Nem megtiszteltetés-e, ha ezek előtt Francziaország nyitva áll ? E hírlapokban van­nak továbbá a különféle parlamentek tagjainak beszédei, s ezeket mind kitiltják innen. Különö­­­sen egy tényt akarok itt figyelmükbe ajánlani. Egy bécsi hírlapírók egyletének felszólítását nyújtom itt át Önöknek uraim, melynek tagjai meghaladják a 200-at, és melynek tiszteletbeli elnöke Beust miniszter. Ily eset eddig nem for­dult elő. Én részemről ebben hódolatot látok kifejezve a franczia tribün irányában s a népek testvéri­ségének jelét. De nem csak Ausztriából kapunk ily bizonyítékokat. Európa minden hírlapja ké­szen áll kifejezni ugyanazon nézetét és vélemé­nyét. Azt mondják : Mindenütt szabadon járnak a franczia lapok, de Francziaország kitiltja a mieinket. Miért nincs itt­­ a viszonylagosságnak helye. A múlt században a mi szabadság szó­nokaink vitték szét a világba a franczia eszmé­ket és most, midőn azok t­sztázva visszajönnek, elzárjuk előttök az utat, és censort állítunk aj­tónk elé, ki útlevelet kér tőlük. (Tetszés az ellenzékről.) Garnier-Pages után az előadó és Jules Favre szólok. Az első úgy vélekedik, hogy a külföldi sajtónak határtalan előjog nyújtatnék az által, ha előleges engedély nélkül bocsáttatnék be Francziaországba. Ő a külföldi lapokban becs­­telenítő megtámadásokat olvasott és nincs más mód azok ellen védelmet találni. P­e 11 e t­a­n Jenő : fennáll a jog külföldön sajtópert inditani. (Zaj.) Jules F­a­v­r­e az előadó indokainak c­áfolására szorítkozik. Legelőbb meghangsúlyozza, hogy azon „társadalmi baj,“ melyről annyit szólnak, évek óta létezik, anélkül, hogy visszaélés lett volna constatálható. A logika azt kívánja, hogy az előleges felhatalmazás, melyre most már a franczia lapoknak nincsen szükségük, azon kül­földi lapokra nézve, melyek Francziaországba küldetnek, is elesik. A belügyminiszter azt mon­­dá nekünk — folytató Favre, — hogy a sajtóra nézve három rendszer létezik : az absolut sza­badság, a közigazgatási és törvényszéki repres­­sio. Ha ez így van, nem tagadhatják meg a kül­földi lapoktól a bejövetelt közigazgatási úton. A külföldi sajtó, ha önöket megilleti e jog, folyto­nosan a kormány önkényének lenne alávet­ve, csak épen megtüretnék.­­ Azt kívá­nom tehát, a kamara adja újból ki a mó­­dosítványt a bizottságnak, annak megvizsgálá­sára, váljon a februári decretum 2 dik czikke­­lye nincs-e ellentmondásban a jelenlegi törvény­nyel, és különösen az 1 -bő czikkelylyel, melyet már meg is szavaztak. Azt teszem hozzá, hogy Francziaországnak ilynemű intézkedése a kül­földdel szemben, az inferioritás állapotába he­lyez, melyet nem tűrhetünk. Emlékszem azon időre, midőn Francziaországban megütközéssel vették az oly híreket, hogy a „Journal des De­­bats“-t vagy a „Constitutionel“-t Oroszországban vagy Ausztriában kitiltották. Ma magunk fog­laljuk el ezen álláspontot , hátra­felé haladunk. (Zaj.) Az előadó Nogent Saint Laurens azt mondá továbbá, a külföldi sajtó Francziaor­szágban nem vonható felelősségre ; az ő vét­ségük, sőt bűntényük tehát büntetlenül ma­radna. Ez azonban oly fantom, melyet tetszés szerint lehet előidézni, és maga a múlt ellent­mond neki. Ha egy befolyásos hírlapról van szó, kivel akarják azt elhitetni, hogy ezzel szemben nem bírnak hatalommal ? Francziaországban mindig elítélhető. A rágalmazóktól pedig nincs mit félniök, mert megvethetik, ha Francziaorszá­­got valódi érdekeinek megfelelőleg kormányoz­zák. (Tartós tetszés a baloldalon. Felkiáltások : Szavazzunk !) A kamara nem szavazott, hanem egy másik módosítvány tárgyalására tért át. Angolország. Az alsóház f. hó 17-ki ülésében Mago lord kijelenti, hogy az izlandi reform bilit mart. - én terjesztendő elő, s hogy mához egy hét­re mondandja meg, mit szándékozik a kormány tenni az izlandi földbirtok kérdése iránt. Erre a habeas­ corpus-törvény Izlandban való fölfüggesz­­tésének meghosszabbítására vonatkozó javaslat másodszor felolvastatván, Fortescoe szólal fel ; ő elismeri ezen kivételes teljhatalom megszüntetésé­nek lehetetlenségét, s azt állítja, hogy annak szük­sége a folyvást tartó elégedetlenség bizonyítványa, s fájlalja, hogy annak csillapítására nem kísérte­tett valamely orvosló rendszabály. — Barron hosz­­szasan bírálja az izlandi kormányzat rendszerét, panaszt emelvén az iránt, hogy teljesen szem elől téveszték azon tényt, hogy Izland katholikus tar­tomány, s hogy az izlandiak nem részesittetnek méltányosan a közigazgatási alkalmazásban. — Erre a javaslat másodszor felolvastatik. — A lord­ügyész előterjeszti a skót reform­bilit. E szerint a helységekben a választási jog minden adót fizető háztulajdonosra ki fog terjesztetni. A grófságok­ban 5 ft Bt.-nyi tiszta évi értékű tulajdon, s 12 ft st.-nyi bérlői választó­jog léteznék. Intézkedések fognának létezni az adókivetés jogossága s egyfor­masága iránt is. 7 új tag fogna adatni Skótország­nak. Ezen hét tagból kettő a skót egyetemeknek, egy-egy Ayr, Lanork és Aberdeen grófságoknak,­­ Glasgownak, s­­ egy 74,000 lakossal biró cso­portosainak adatnék. — Smollett noha azt tartja, hogy a skótországi tagok szaporítását Angolország s Izland képviseletének kevesbítése által kellene megnyerni, s a skót tagokat arra inti, hogy fo­gadják el az ajánlatot, azon elvből, hogy jobb va­lami, mint semmi. Laing azt véli, hogy a háznak azon gyakorlati kérdést kell eldöntenie, hogy vál­jon a ház tagjainak száma szaporíttassék-e, vagy pedig Skótország képviseletének jogos szaporítása határozatlan időre halasztassék. Ő kész elfogadni az igazságszolgáltatásnak ezen kezdetét a kor­mánytól, s azt állítja, hogy ez az uralkodó érzület Skótországban. Monorieff, Sykes ezredes sM’Laren szigorúan bírálják az összehratási terv részleteit, s a javaslatot a múlt évinél roszabbnak állítják , noha a ház tagjai számának szaporítását helyes­lik. Fergasson az ellenvetésekre válaszolva kiemeli annak nhézségét, hogy Skótország javára még több angol helység fosztassék meg választási jogá­tól, s a skót tagokat arra inti, hogy ne vessék el ezen kilátást számuk szaporításának megnyerése iránt.­­ A kincstár kanc­ellárja némi meglepetést fejez ki a fölött, hogy a skót tagok ellenzeni akar­nak oly javaslatot, mely a szavazatjog legteteme­sebb kiterjesztését foglalja magában, mely valaha egyszerűen a fölosztási ten alapján ajánltatott föl. A javaslat ama részének egyedüli elve Skótország képviseletének szaporításában áll, s ezen szaporí­tás létesítésének módját a bizottmányban kell el­intézni. Ő a skót tagokat arra figyelmezteti, hogy ha bármikor Angolországban a választásjogtól való megfosztás tovább terjesztetnék , az ekkér meg­nyert helyek az angol képviselet tökéletesbítésére fordíttatnának, s nem szolgáltattatnának át Skót­ország számára. Erre a javaslat első ízben felolvastatott, sében a közmunka minisztérium költségvetése elfogadtatott. Sella a passiv költségvetés tör­­vényjavaslatát terjeszti elő. Kimutatja a mi­nisztériumok kiadásait és meghangsúlyozza an­nak szükségességét, hogy a pénzügyi állapoton haladéktalanul segítessék. A passiv költségve­tés az 1868-diki évre 918 milliót tesz ki. A meg­takarítások a már jóváhagyott pénzügyi törvény mellett 30 millióra rúgnak. A pénzügyminisz­ter kijelenti, hogy az 1869-re szóló budget mart, első napjaiban fog előterjesztetni. Paris, febr. 21. A törvényhozó testületben a törvényhozó testület üléseiről szóló tudósítások fölötti vita folyamában Thiers 4 pontot fejt ki. A kormánynak akarnia kell, hogy a kamaravi­ták felett szabadon lehessen szólani. A törvény­hozó csak az ülésekről szóló hibás tudósítások­nak akarta elejét venni, de nem a viták feletti ítéleteknek. Ezen kérdésben a kétértelműség a kormánytól indult ki, melynek a tudósítások ön­kényessége nem tetszett. Hogy ezen nehézség megoldassék, módosítani kell a februári decre­­tumot ; a törvényhozó testület méltósága megkí­vánja, hogy ezen tilthetlen helyzetnek vége ve­tessék. Lehetetlen a törvényhozó testület vitáit megítélni, anélkül, hogy ezen viták különös vi­szonya fel ne említessék. — Baroche azt mondja, hogy hiszen ez annyit tenne, mint tudósítani. — Thiers tudomásul veszi, hogy a kormány így magyarázza a törvényt, és azzal végzi beszédét, hogy a módosítvány elfogadása szükséges. Utána Cassagnac szól. A „Globe“ perében Jules Vallès egy havi bör­tönre és 500 frk bírságra ítéltetett. A „France“ meghazudtolja az angol lapok azon távirati tudósítását, mely szerint febr. 16-án Navarrában Carlisták a polgárőrséggel össze­ütköztek volna, és azt mondja : Spanyolország teljes nyugalomnak örvend, a kormánynak ha­ladása a politikai és pénzügyi reform útján le­­fegyverzi a pártokat. London, febr. 21. Az alsóház tegnapi ülésé­ben Hunt kincstárnoki titkár kijelente, hogy a kormány az új angol-amerikai postaszerződést csupán revisió végett függesztette föl.­­ A tör­vényjavaslat, mely szerint az elitéltetéseknél a nyilvánosság kizárassék, először olvastatik fel.­­ A kormány jelenti, hogy legközelebb új tönk­törvényt terjesztend elő. Bukareszt, febr. 21. A kormány a kamara elé két törvényjavaslatot terj­esztett. Az egyik a sem­misítő törvényszék szervezésére,a másik a fegy­verkezésre vonatkozik. Mindkét törvényjavaslat felkiáltással fogadtatott. Athén, febr. 15. A görög központi bizottság a Görögországban élő krétai menekvőket felszó­lítja, hogy 14 nap alatt térjenek vissza Krétába, ellenkező esetben családaiktól megvonatik a se­gélyezés Smyrna. febr. 15. Kandián egy reactionárius török összeesküvés fedeztetett fel , többen elfo­gattak. Konstantinápoly, febr. 15. A porta egy biz­tosa Kairóba küldetett, hogy Halim pasának az alkirály ellen emelt vádját megvizsgálja. A belgrádi vasút miatt támadt nehézségek állítólag ki vannak egyenlítve, és a munkák már jövő hó elejével kezdetnek meg. Táviratok. Florencz, febr. 22. A kamrát márcz. 2-kán elnapolják. Paris, febr. 22. A tegnapi „Et.“ tagadja,hogy a hannoverai ügy a Francziaország és Ausztria közti viszonyt érintette volna. „Epoque.“ értesít: „Magántudósítások szerint az aldunai felkelő csapatok szaporodnak. Florencz, febr. 21. A képviselőház mai ülé Újdonságok. Pest, febr. 32. — (A nagypolgári bál) mely hétfőn febr. 24 én a vigadóban adatik, a pestvárosi tisztviselők nyugdíjalapjának javára lesz. Ő felsége 24 jegyet váltatott e bálra maga és kísérete részére. — (A budapesti demokrat­a­ kör) va­sárnap mart. 1-jén est­e 6 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart, melyen több fontos egyleti tárgy megvitatásán kívül — Madarász József tagtárs t­­­riai útjáról fog előadást tartani ; a kör tagjai keretnek ezen gyűlésben minél nagyobb számmal megjelenni. — (Pereczi Mihály honvédezredes) özvegye Nagyváradon, néhai férje dicsőségének színhelyén ínséggel küzd. Figyelmeztetjük megha­tó sorsára a jótékony közönséget. —­ (A „Századok“) folyó havi füzete Ipolyi magyar okmány érdekességeiből a második közle­ményt, gr. Eszterházy Jánostól András erdélyi püspök felségsértését, Rómer Flóristól, a pozso­nyi káptalan ujonan talált egyh­ ékszereit, Pesty Frigyestől Magyarország helyneveit hozza , azon­kívül könyvismertetések, bírálatok és érdekes ap­róságokat. — (Aradváros) közönsége a honvédalap ja­vára tavaly begyűlt 1100 ftot ottani honvédek közt előlegképen kiosztja. — (Az „Üstökös“) következő capitosus kérdést közöl: — De hát ha ti sem a bal oldalhoz sem a jobb oldalhoz nem tartatok, akkor hová tar­toztok ? — Hát a j­ó oldalhoz tartozunk. — (A magyarhoni földtani társu­lat) febr. 26-ki szakgyülésén­­. Koch Antal Eper­ ! TARCZA. A szerelem bolondjai. Regény! Jókai Mórtól. Az az ember, a ki hű mint a kutya. (Folytatás.) Az a nyugalom, a melylyel a fiatal ember a kínált ülést egy oly rettenetes nagy hatalmú he­lyen elfogadta, tanusitá, hogy bízik magához, s nem veszi sarcalmusnak a nyájas megtisztelést. A­ki le mer ülni az olympon Jupiter előtt, az maga is legalább is Apolló. A kérdés pedig olyan, a­minőket azzal szok­tak végezni, hogy a ki felelni tud rá érti mihi magnus Apollo. — Tehát hogyan kellene eljárnunk a kineve­zéseknél, az ön bölcs belátása szerint : szólt a főúr megállva az ablak előtt lábait szétvetve. — Elő fogom adni nézeteimet , — de kérem, tessék szinte helyet foglalni és nem csak enge­­met ültetni le. — Oh „köszönöm“ volt az ironiás válasz. Én még nőni akarok. — Én pedig nem akarom, hogy mit beszélünk, az előszobában is meghallják , — szólt Angyaldy fölkelve a székről, — azért ha méltóságodnak csak az a szándéka, hogy érintett czikkemért egy általános leszidásban részesítsen , tessék rö­viden elvégezni, és aztán rendelkezni velem, hogy hová menjek, haza-e vagy máshova ? Ha pedig azt is kívánja, hogy valóban elmondjam, a­mit gondolok , akkor kegyeskedjék figyelmével megajándékozni. — Oh kérem, ne tessék haragba jönni. In­kább üljünk hát le szépen egymás mellé. — Én azt hiszem, — szólt egyenesen a tárgyra térve Angyaldy, hogy a jelen irányadó körök nagyon tévednek, midőn a kormányzat szerve­zésénél épen a legnépszerűtlenebb elemekre akarnak támaszkodni. — De hát mi a tatárt csináljanak , ha a nép­szerű elem nem akarja magát ide adni, hogy rátámaszkodhassunk? Kormányzatra pedig szük­ség van , s azt alakijuk a roszból , ha nem kap­juk a jóból? — Meg volt már kisértve ? — Ohoho ! Mindenütt. Egy esküdtet nem lehet megkapni. Egy éhenholt esküdtet, a­kinek hét gyereke jutott a gyékényre, még­se jön hozzánk. — Hiszen ez a hiba, hogy alulról kezdték a kísérletet , az éhenholtakon. Azok kitartanak. Fe­lülről kellett volna kezdeni. Azokon, a­kik ra­gyognak. Mi nyereség van egy nyomorulttal, a­kit az ínség hajt a kereszthez. Lenézik, s ott hagyják , de ha egy pártvezető indul meg, egy kitűnőség, az megzavarja az egész tábort , az magával visz és hódít. — Okos beszéd. Más is rájött volna erre. De hát ki tud ezekhez hozzáférni ? Ugy­e­bár, erre azt feleli ön nekem : fogj magadnak törököt, ha kell. De most mindjárt megfogom ön „önt.“ No ne ijedjen meg, nem önt magát­; nincs nekem firkászokra szükségem. Azokat simplicitel be­­csukatom. Hanem mit szólna ön például ahoz, ha azt mondanám önnek, hogy tehát én akarok egy népszerű Celebris hazafit megkapni, a­ki senki sem más, mint önnek a principálisa, Har­ter Nándor. Angyaldy nem érezte magát sarokba szo­rítva. — Tessék megpróbálni. — Igen. Könnyű önnek ezt felelni , tessék megpróbálni ! Mert tudja, hogy nem jöhetek ösz­­sze vele , mert olyan bolondot nem tesz, a­miért hivatalosan ide parancsolhassam ; szüksége nincs rá, hogy kénytelenségből jöjjön hozzám, ha pe­dig barátságosan hívom ide, azt fogja rá felel­ni, hogy beteg, hogy a lába fáj, vagy ha nagyon jó kedvében kapom, még azt szeni, hogy épen annyi neki idejönni, mint nekem oda menni ő hozzá. Ugy­e? — És ha én azt mondom, hogy Harter Nán­dor minden barátságos hívás, minden hivatalos parancsolás nélkül is el fog ide jönni , önkényt, maga jószántából ? — Talán ön eszközölné ezt ki ? — Én. — Van valami talizmánja hozzá ? — Azt én tudom. — És mennyi idő alatt ? — Nyolcz nap alatt. — Nyolcz nap alatt ? Ne megálljon egy ki­csit. — Itt e szónál íróasztalához lépett az irányadó egyéniség, kivett annak fiókjából egy levelet s odatartá azt Angyaldy elé. — Ismeri ön ezt az Írást ? — Jól ismerem. Harter Nándor írása. — Olvassa el a tartalmát. — Azt is ismerem. Az van benne, hogy kö­szöni a benne helyezett bizalmat , de gyöngélke­dő egészsége nem engedi, hogy tavasznál hama­rább ily hosszú utat tehessen, akkor pedig für­dőkre kell mennie. — No és ön még­is azt hiszi, hogy nyolcz nap alatt megváltozik. — Nyolcz nap alatt meg is gyógyul, itt is lesz és tiszteletét fogja tenni. — Ha ön meg tudja tenni azt az ezermester­séget, hogy Harter Nándor az én szobámba be­­koczogtasson nyolcz nap alatt,akkor én önnek__ — Semmi jutalmat sem kérek. — Nem is azt akartam mondani. — Akkor én önnek elengedem a perbefogatást azon firka miatt.. — Oh kérem, szólt nevetve Angyaldy , még annyi remuneratiót sem igénylek. Csak tessék rólam egész atyai szigorral gondoskodni. Én tu­dom, hogy mit miért teszek ? Hanem arról jól állok, hogy Harter Nándor nyolcz nap alatt itt lesz. — Jól van. Most elmehet ön. De azt ne gon­dolja, hogy most már aztán megmenekült Mert ha velem tréfálni méltóztatott, nyolcz nap múlva kegyeskedünk egymással számot vetni. — Csupán egyet kérek. Ne méltóztassék ez ügybe ez idő alatt beleavatkozni, k­ülönben én nem végezhetek. Még nem telt el nyolcz nap, már Harter Nán­dor senn volt Pesten. Titkára, kit sietett előre értesíteni jöveteléről, már szállásán várta a fogadóban. Annak elmondta az indokokat, a­mik idejöve­telét sietteték. Az irányadó körökkel szükséges érintkeznie, még pedig rögtön és múlhatatlanul. A Tisza és mellék folyói fenyegetően meg­áradtak. A töltések veszélyeztetvek. Ez egy oly közügy, mely mellett minden párt­­szinezetet el kell felejteni. Itt rögtöni segélyre van szükség, s azt csak a tettleges hatalom ad­hat; s ilyenkor bárminek legyenek is nézeteink a tettleges hatalom törvénytelen álláspontja felől, nem mulaszthatjuk el, hogy embertársaink iránt való tekintetből, érintkezésbe ne tegyük magun­kat vele. Azért sietve fel kell menni a titkárnak a tettleges hatalom vezetőinél rendkívüli napon kihallgatást kérni Harter Nándor számára. Angyaldy végezte a rábizottat. Sietett órát kérni a megjelentetésre főnöke számára. — Hm, ön mennykre gyerek ! dicséré őt az irányadó egyéniség. Csakugyan beváltotta sza­vát. S nem tudja, mi hozta ide a nemes urat? — A Tisza öt nap óta nagyon árad ; a töltés fenyegetve van. — Hát ön hogy tudhatta ezt ez­előtt nyolcz nappal ? Azt hitte, hogy most már igazán megfogta Angyaldyt. Az pedig könnyű vérrel felelt rá : — Megérzem meszsziről a vizet, mint Richard abbé. — Nem szeretem a tréfát ! Nekem szabad tré­fálnom, de önnek nem. Feleljen egyenesen. Ho­gyan tudta ön ma egy hete, hogy Harter Nán­dor a miatt fog idejönni ? — Tehát megmondom egyenesen. Én nem hiszem, hogy a Tisza vize miatt jött ide. Azt ő híreszteli egész eddig a küszöbig mindenkinek , de idebenn másról fog beszélni. — Miről? — Már arról szabad legyen méltóságod ke­gyes beleegyezésével legalázatosabban semmit sem tudnom. — Hm. Ilyen emberre volna nekem szüksé­gem mint ön. — Szolgálni fogok, — a­mikor nem m­éltóz­­tatik velem parancsolni. .........Tehát mi hozta ide Harter Nándort? (Folytatása következik.)

Next