A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-23 / 45. szám
csetlenedett 1846-ki krakkói felkelés alkalmával egy közelfekvő hivatal tagjai megfutamodván, s az egész hivatal kezelését az egyedül helyt maradott lengyel írnok verén át, ez a jegyzőkönyv utolsó beigtatott ügydarabszáma után egy vonalt húzott ezen aláírással : „vége a német uralomnak“, azután egy lapot fordítva a felírás után : „kezdete a lengyel uralomnak“ bejegyezte a kezébe eső darabot új első számmal. Nem czélunk ez által a német uralomnak sem apológusai sem bírái lenni, hanem ha a beállott uj aerat híven akarjuk ecsetelni, akkor be kell vallanunk, hogy nálunk ezen vékony választó vonal sem volt látható, s joggal felkiálthattunk „lebureau est mort, vive lebureau.“ Ha a pénzügyviteli bonyolult gépezetnek azonnali reformja kezdetben káros fenakadás nélkül rögtön munkába nem is vétethetett, s ha a rohamos átvételnél sok használhatlan lom került is a leltárba, reméltük, hogy az átmeneti korszak lefolyása alatt ettől menekülni fogunk, s végül a meggyőződés mind általánosabb teend, miszerint a nehézkes, szövevényes ügyvitel könnyítésére, s egyszerűsítésére nem csak szükség mutatkozik, hanem annak keresztülvitelére mód és eszközök is állnak rendelkezésül. A minisztérium központi felügyelete minden irányban a legnagyobb fokban lévén igénybe véve, és részben a viszonyokba kellőleg még be nem avatott közegek által gyakorolva, behatóbb szervezési munkálatokkal nem foglalkozhatott, de sőt ha tehette volna is, egyelőre magát még a létező rendszer életrevalósága vagy káros volta felől tájékoznia kellett volna, ezen tájékozás alapját pedig a bányaigazgatóságoknak kell vala szolgáltatnia, kik minden egyébre, csak ezen szolgálattételre nem szánhatták magukat, mert aligha maguk is be nem látták, hogy a bánya ügyvitel üdvös reformjára s az állambányászat minden ágainak lendületbe hozatalára elsősorban a bányaigazgatóságok feloszlatása vezethet, mennyi resignatiót és önfeláldozást ki kívánhatott volna , ehhez erős hit és lelki erő kívántatnak meg. Az igazgatóságok ügyvezetése ugyanis egy a mult absolutismus korában behozott bureaucraticus formákból és a hajdani dicasterialis idők hagyományaiból összeférczelt rendszer, mely határozottan sem a collegialis intézménynek az egyes előadók egyoldalú vagy netalán elfogult véleményezéseit a tanácsi végzések által korlátló hivatásával nem bír, legkevésbé pedig a felelőség kifolyása. Az úgy is ismert ügyviteli mód részletezését mellőzve, a felelősség hiánya — mi az egész rendszer szelleméből olyannyira kirív elég feltűnővé válik, ha egy tekintetet vetünk az egész gépezet összeállítására, mely fogalmazóival, titkáraival, tanácsosaival és mérnökeivel egy egész láncz sort képez,melyen a felelősség szemről szemre apad, mert a kapocs,mi összefűzi, nem a felelősség kapcta, hanem épen ezen felelősség alóli kimenekülésnek mesterséges eszköze, s azon palló, melyen a technikai kérdések s a kezelő hivatalok minden ügyei csak lépésről lépésre juthatnak a megoldáshoz. A kormány legelső képviselőjétől, a minisztertől nem követelhetni, hogy részletekig bocsátkozva, minden egyes ügy vezetése felett aprólékos felügyeletet és ellenőrködést gyakoroljon; de igenis kötelessége a kormányzat minden ágaiban oly ügyvezetési rendszert behozni, mely úgy saját felelőssége szempontjából, mint az állam érdekében e kettős kívánalomnak tökéletesen megfeleljen, s mely e czélra gyors, szakértő és a lehetőségig takarékos legyen; e rendszernek nem lehet más alapja, mint a felelős kormánynál inaugurált alapelv: a felelősség , mely bizonyára egy szakban sem sürgősebb és elodázhatlanabb, mint épen a bányaügyekben, melyek sokoldalú sajátságuk és változatosságuknál fogva, hosszabb időtartamra felállított merev utasítások által soha czélszerűen el nem intéztethetnek, hanem minden esetben az illető közegek tudományos szakképessége, értelmisége, gyakorlati jártassága és hűséges buzgalmától függök, — ekként ezen, mindig az egyéniségek képessége és lelkiismeretességétől föltételezett — és azokra visszavezethető — siker megteremtésére a legszigorúbb személyes felelősségen kívül nem létezik más mód. E tekintetből elodázhatlannak tartjuk, hogy a most ugyanazon egy elnökség alatt álló ügyek vezetése decentralizáltassék, s külön szakok szerint egyes, a legszigorúbb felelősségre vonható felügyelők vezetésére bizassék ; mi ezen gyökeres átalakítást az állambányászat reformja egyik conditio sine qua non -jának valljuk, mely aztán maga után vonna több e körbe vágó üdvös intézkedést is, mikülönben a most fennálló ügyvezetési rendszer mellett a legbuzgóbb erély és szakképesség daczára sem fogna a kitűzött eredményre vezetni, s ekként azoknak megemlítése az igazgatóságok feloszlatása nélkül felesleges is lenne. Ezért „censeo esse delandum“ örökös reframünk marad. Széles Dénes: Czáfolat. A Pesti Napló újdonság írója, — e lap f. é. 34. számában —, epés gunynyal és elkeseredéssel támadja meg a nyirbaktai olvasó egyletet a f. hó 2-án Tisza Kálmán nagy hazánkfia részére rendezett éji tisztelgésért. Midőn az igazság érdekében nyilvánosság elé hozzuk, hogy e szerény olvasó kör által pénztárának felsegélésére rendezett bál-programmban, ezen éji tisztelgés előírva nem volt, s hogy ezt egészen rögtönözve a kör báljára nagy számmal egybe sereglett vidéki értelmiség lelkesedése idézte elő, s vezérszónoka sem a kör tagja, nem is helybeli volt : önként következik, hogy valamint e vidék köz érzületét a tiszta honfiúi erény méltánylatában élénken ecsetelő imez ünnepély dicsőségéből nekünk köz fáklyavivőkként jelen volt köztagoknak csak igen csekély osztályrész jutott, úgy más részről a Pesti Napló újdonság írójának ellenünk zúdított mérges nyilai is rólunk lepattannak. Nem titkolhatja azonban el ez olvasó kör a feletti mély sajnálatát és megdöbbenését, hogy épen a Pesti Napló, mely példányképül — mint nagy hazafit — a 848-ki törvények védelmében 861-ki feliratai által magát annyira kitüntetett Deák Ferenczet állítja elénk, mintegy bünül róvja fel és kigunyolja azon tiszta érzelmeket, mikkel e vidéki értelmiség az 1848-ks elvekhez következetesen hű hazánkfia Tisza Kálmán országgyűlési képviselő úr elé, távol minden tüntetési szándéktól, keble tiszta sugallatából járult. E téren mi a Pesti Naplót nem követjük, s vele ily után haladni nem szándékozunk ; kéretlen tanácsára pedig épen semmi szükségünk nincs, miután nélküle is számos hazai lapból elég értesülést szerezhetünk a kor eseményeiről, a hazai ügyek állásáról, s mindazon nagyob jeles honfiakról, kiknek politikai pályájukon vezérelvek : „a haza minden előtt.“ Kelt a nyirbaktai olvasó kör 1868-as évi febr. 13-án tartott rendkívüli közgyűléséből. Bodor Károly korelnök. Bodó Antal, Pápay Lajos, Remcsak Mihály, Péterfy Albert, Kádár István, Tarsoly István, Liszkay Benjámin m. k. és Vitéz Sándor „választmányi tagok“. Eredeti külföldi leveleiés. Pária, febr. 19. (Sz. A „Monde“ közvetlen forrásból eredeti híreket közöl, melyek kétségbe vonják a fölkelők által az utóbbi időkben kivívott győzelmeket; a „Monde“ tudósításai és az ellenkezőt vitatják, azt t. i. hogy a felkelők mindenütt megverettek, és néhány hét múlva az egész fölkelés el lesz fojtva. Hányadszor jövendölik már a fölkelés végképeni elfojtását? Sainte-Pelagie, a politikai vétkesek letartóztatási helye, ismét kezd népesülni. Az „Avenir Nationale“ szerkesztője a múlt héten ütötte ott föl sátorfáját ; öt nap múlva követte őt Vermonelle úr, a „Courrier Français“ szerkesztője, az utóbbinak büntetési ideje kilenc hónap. A császári kormány tehát ily eszközökkel kapacitálja az ellenvéleményűeket. A császár ma reggel több óra hosszat dolgozott a bel- és igazságügyminiszterrel ; e két miniszter védelmezi a sajtótörvényt a kamara előtt. A kamara tegnapi ülésében Jules Favre és Garnier Pagés a külföldi sajtót vették védelmök alá, azon gyalázatos bánásmód ellenében, melylyel tudatlan hivatalnokok azzal elbánnak. Hogy a tisztviselők leginkább azon lapokat szeretik, elkobozgatni, melyeknek papírja nekik megtetszik, ez régi ismert dolog. A baloldal e barbár állapot megszüntetését követelte. A többség azonban a baloldal módosítványát elvetette. És ez a sorsa volt egy másik módosítványnak, mely az álhírek terjesztését a vétségek közé sorozza, mert az álhírek még akkor is, midőn nem rosz szándékból erednek 100 fre pénzbírsággal suttatnak. Jules Favre igen találóan hasonlította azon helyzetet, melyet az új törvény a sajtóra nézve teremteni fog, azon gyűléshez, hová mindenki nyakán kötéllel lépett be, aki aztán roszul beszélt, annak a hurkáját összehúzták. A baloldal még egyéb módosításokat is terjesztett elő : a nem politikai tartalmú sajtó és a hírlapok szabad árulására nézve ; ezeket azonban a többség hasonlóképen elvetette , habár az utóbbira nézve az oppositio igen jogosan jegyezte meg, hogy vájjon igazság- e az, melyet valaki maga szerez magának, vagy nincs-e elég eszköz a kormány kezében a sajtó túlkapásai ellen ? KÜLFÖLD. Franciiaország. A törvényhozó testületnek febr. 18-diki ülésében a sajtótörvény tárgyalása alkalmával Garnier-Pages az 1852. febr. 17-iki rendelet 2-ik czikkének eltörlése mellett emelt szót. E czikk szerint a külföldi lapoknak csak a kormány elvleges engedelmével szabad Francziaországba jönniük. Miután a miniszter kijelentette, hogy „a sajtó szabad és nem féljük veszélyeit,“ miután a franczia sajtó felmentetett az előleges autorisatio terhétől, ez dementije volna a logikának és saját nyilatkozatainknak. Az egész külföldi sajtó az önök elhatározását várja. Vessenek uraim egy pillantást Európának jelen helyzetére. Az európai társadalomban napjainkban mindenütt uralgó marasmus a jövőnek teljes nem ismerése, a nyugtalanság, s bizalmatlanság és az elkeseredett küzdelem az előítéletes múlt s a haladó jövő között. Honnét ered ez erkölcsi zavar ? Azon, hogy úgy mondjam dühből, melylyel mindenütt fegyverkeznek. A militarismus e kórságának következménye a kereskedelem fenakadása, a munka megszakasztása, a tehetlenség enyhíteni a szenvedéseken Poroszországban, Izlandban, Ausztriában és Francziaországban. Örömmel fogjuk Önöket üdvözölni, ha a pénznemek egységét iparkodnak létesíteni, ha védelmet találnak a kolera ellen, ha könnyítenek a sebesültek sorsán ; de kárhoztatni fogjuk, ha növesztik a haszonnélküli kiadások összegét, ha arra törekszenek, hogy a hadi erő ismét jobban kifejtessék, ha megzavarják a bevétel és kiadás egyensúlyát, és kölcsönök és új adósságokkal terhelik a népet. (Helyeslés.) Ha az jön kérdésbe : melyiket válaszszuk, a katonai vagy a békére törekvő pártot, nem lesznek-e önök boldogok, ha a külföldi hírlapokban nem ellenségre de jó barátokra akadnak? Márpedig midőn a külföldi sajtó számára szabad utat kérünk nyittatni Francziaországba, akkor azt barátunkká akarjuk tenni. Egy trónbeszédben azt olvassuk, hogy két nagy népcsoportosulás képződik, az orosz és amerikai, az első a despotismus, a második a szabadság alapján. — Nem fekszik-e tehát Európa népeinek érdekében ezt ellensúlyozni egy új csoportulás által , melyben mindegyik saját akaratát pontosítja össze? És ki mozdíthatja elő jobban e czélt, mint az európai sajtó ? Miért bánjunk vele tehát úgy mint ellenséggel ? Miért kell félni attól, ha Francziaországba szabadon jöhet ? Önök Párist a világ fővárosává akarják tenni, idegeneket vonzanak ide és nem adják azok kezébe a hírlapokat, melyek hónukból híreket hozzanak nekik. Kik szerkesztik hát e kitiltott lapokat ? A legfelvilágosodottabb és kitünőbb férfiak. Nem megtiszteltetés-e, ha ezek előtt Francziaország nyitva áll ? E hírlapokban vannak továbbá a különféle parlamentek tagjainak beszédei, s ezeket mind kitiltják innen. Különösen egy tényt akarok itt figyelmükbe ajánlani. Egy bécsi hírlapírók egyletének felszólítását nyújtom itt át Önöknek uraim, melynek tagjai meghaladják a 200-at, és melynek tiszteletbeli elnöke Beust miniszter. Ily eset eddig nem fordult elő. Én részemről ebben hódolatot látok kifejezve a franczia tribün irányában s a népek testvériségének jelét. De nem csak Ausztriából kapunk ily bizonyítékokat. Európa minden hírlapja készen áll kifejezni ugyanazon nézetét és véleményét. Azt mondják : Mindenütt szabadon járnak a franczia lapok, de Francziaország kitiltja a mieinket. Miért nincs itt a viszonylagosságnak helye. A múlt században a mi szabadság szónokaink vitték szét a világba a franczia eszméket és most, midőn azok tsztázva visszajönnek, elzárjuk előttök az utat, és censort állítunk ajtónk elé, ki útlevelet kér tőlük. (Tetszés az ellenzékről.) Garnier-Pages után az előadó és Jules Favre szólok. Az első úgy vélekedik, hogy a külföldi sajtónak határtalan előjog nyújtatnék az által, ha előleges engedély nélkül bocsáttatnék be Francziaországba. Ő a külföldi lapokban becstelenítő megtámadásokat olvasott és nincs más mód azok ellen védelmet találni. Pe 11 e tan Jenő : fennáll a jog külföldön sajtópert inditani. (Zaj.) Jules Favre az előadó indokainak cáfolására szorítkozik. Legelőbb meghangsúlyozza, hogy azon „társadalmi baj,“ melyről annyit szólnak, évek óta létezik, anélkül, hogy visszaélés lett volna constatálható. A logika azt kívánja, hogy az előleges felhatalmazás, melyre most már a franczia lapoknak nincsen szükségük, azon külföldi lapokra nézve, melyek Francziaországba küldetnek, is elesik. A belügyminiszter azt mondá nekünk — folytató Favre, — hogy a sajtóra nézve három rendszer létezik : az absolut szabadság, a közigazgatási és törvényszéki repressio. Ha ez így van, nem tagadhatják meg a külföldi lapoktól a bejövetelt közigazgatási úton. A külföldi sajtó, ha önöket megilleti e jog, folytonosan a kormány önkényének lenne alávetve, csak épen megtüretnék. Azt kívánom tehát, a kamara adja újból ki a módosítványt a bizottságnak, annak megvizsgálására, váljon a februári decretum 2 dik czikkelye nincs-e ellentmondásban a jelenlegi törvénynyel, és különösen az 1 -bő czikkelylyel, melyet már meg is szavaztak. Azt teszem hozzá, hogy Francziaországnak ilynemű intézkedése a külfölddel szemben, az inferioritás állapotába helyez, melyet nem tűrhetünk. Emlékszem azon időre, midőn Francziaországban megütközéssel vették az oly híreket, hogy a „Journal des Debats“-t vagy a „Constitutionel“-t Oroszországban vagy Ausztriában kitiltották. Ma magunk foglaljuk el ezen álláspontot , hátrafelé haladunk. (Zaj.) Az előadó Nogent Saint Laurens azt mondá továbbá, a külföldi sajtó Francziaországban nem vonható felelősségre ; az ő vétségük, sőt bűntényük tehát büntetlenül maradna. Ez azonban oly fantom, melyet tetszés szerint lehet előidézni, és maga a múlt ellentmond neki. Ha egy befolyásos hírlapról van szó, kivel akarják azt elhitetni, hogy ezzel szemben nem bírnak hatalommal ? Francziaországban mindig elítélhető. A rágalmazóktól pedig nincs mit félniök, mert megvethetik, ha Francziaországot valódi érdekeinek megfelelőleg kormányozzák. (Tartós tetszés a baloldalon. Felkiáltások : Szavazzunk !) A kamara nem szavazott, hanem egy másik módosítvány tárgyalására tért át. Angolország. Az alsóház f. hó 17-ki ülésében Mago lord kijelenti, hogy az izlandi reform bilit mart. - én terjesztendő elő, s hogy mához egy hétre mondandja meg, mit szándékozik a kormány tenni az izlandi földbirtok kérdése iránt. Erre a habeas corpus-törvény Izlandban való fölfüggesztésének meghosszabbítására vonatkozó javaslat másodszor felolvastatván, Fortescoe szólal fel ; ő elismeri ezen kivételes teljhatalom megszüntetésének lehetetlenségét, s azt állítja, hogy annak szüksége a folyvást tartó elégedetlenség bizonyítványa, s fájlalja, hogy annak csillapítására nem kísértetett valamely orvosló rendszabály. — Barron hoszszasan bírálja az izlandi kormányzat rendszerét, panaszt emelvén az iránt, hogy teljesen szem elől téveszték azon tényt, hogy Izland katholikus tartomány, s hogy az izlandiak nem részesittetnek méltányosan a közigazgatási alkalmazásban. — Erre a javaslat másodszor felolvastatik. — A lordügyész előterjeszti a skót reformbilit. E szerint a helységekben a választási jog minden adót fizető háztulajdonosra ki fog terjesztetni. A grófságokban 5 ft Bt.-nyi tiszta évi értékű tulajdon, s 12 ft st.-nyi bérlői választójog léteznék. Intézkedések fognának létezni az adókivetés jogossága s egyformasága iránt is. 7 új tag fogna adatni Skótországnak. Ezen hét tagból kettő a skót egyetemeknek, egy-egy Ayr, Lanork és Aberdeen grófságoknak, Glasgownak, s egy 74,000 lakossal biró csoportosainak adatnék. — Smollett noha azt tartja, hogy a skótországi tagok szaporítását Angolország s Izland képviseletének kevesbítése által kellene megnyerni, s a skót tagokat arra inti, hogy fogadják el az ajánlatot, azon elvből, hogy jobb valami, mint semmi. Laing azt véli, hogy a háznak azon gyakorlati kérdést kell eldöntenie, hogy váljon a ház tagjainak száma szaporíttassék-e, vagy pedig Skótország képviseletének jogos szaporítása határozatlan időre halasztassék. Ő kész elfogadni az igazságszolgáltatásnak ezen kezdetét a kormánytól, s azt állítja, hogy ez az uralkodó érzület Skótországban. Monorieff, Sykes ezredes sM’Laren szigorúan bírálják az összehratási terv részleteit, s a javaslatot a múlt évinél roszabbnak állítják , noha a ház tagjai számának szaporítását helyeslik. Fergasson az ellenvetésekre válaszolva kiemeli annak nhézségét, hogy Skótország javára még több angol helység fosztassék meg választási jogától, s a skót tagokat arra inti, hogy ne vessék el ezen kilátást számuk szaporításának megnyerése iránt. A kincstár kancellárja némi meglepetést fejez ki a fölött, hogy a skót tagok ellenzeni akarnak oly javaslatot, mely a szavazatjog legtetemesebb kiterjesztését foglalja magában, mely valaha egyszerűen a fölosztási ten alapján ajánltatott föl. A javaslat ama részének egyedüli elve Skótország képviseletének szaporításában áll, s ezen szaporítás létesítésének módját a bizottmányban kell elintézni. Ő a skót tagokat arra figyelmezteti, hogy ha bármikor Angolországban a választásjogtól való megfosztás tovább terjesztetnék , az ekkér megnyert helyek az angol képviselet tökéletesbítésére fordíttatnának, s nem szolgáltattatnának át Skótország számára. Erre a javaslat első ízben felolvastatott, sében a közmunka minisztérium költségvetése elfogadtatott. Sella a passiv költségvetés törvényjavaslatát terjeszti elő. Kimutatja a minisztériumok kiadásait és meghangsúlyozza annak szükségességét, hogy a pénzügyi állapoton haladéktalanul segítessék. A passiv költségvetés az 1868-diki évre 918 milliót tesz ki. A megtakarítások a már jóváhagyott pénzügyi törvény mellett 30 millióra rúgnak. A pénzügyminiszter kijelenti, hogy az 1869-re szóló budget mart, első napjaiban fog előterjesztetni. Paris, febr. 21. A törvényhozó testületben a törvényhozó testület üléseiről szóló tudósítások fölötti vita folyamában Thiers 4 pontot fejt ki. A kormánynak akarnia kell, hogy a kamaraviták felett szabadon lehessen szólani. A törvényhozó csak az ülésekről szóló hibás tudósításoknak akarta elejét venni, de nem a viták feletti ítéleteknek. Ezen kérdésben a kétértelműség a kormánytól indult ki, melynek a tudósítások önkényessége nem tetszett. Hogy ezen nehézség megoldassék, módosítani kell a februári decretumot ; a törvényhozó testület méltósága megkívánja, hogy ezen tilthetlen helyzetnek vége vetessék. Lehetetlen a törvényhozó testület vitáit megítélni, anélkül, hogy ezen viták különös viszonya fel ne említessék. — Baroche azt mondja, hogy hiszen ez annyit tenne, mint tudósítani. — Thiers tudomásul veszi, hogy a kormány így magyarázza a törvényt, és azzal végzi beszédét, hogy a módosítvány elfogadása szükséges. Utána Cassagnac szól. A „Globe“ perében Jules Vallès egy havi börtönre és 500 frk bírságra ítéltetett. A „France“ meghazudtolja az angol lapok azon távirati tudósítását, mely szerint febr. 16-án Navarrában Carlisták a polgárőrséggel összeütköztek volna, és azt mondja : Spanyolország teljes nyugalomnak örvend, a kormánynak haladása a politikai és pénzügyi reform útján lefegyverzi a pártokat. London, febr. 21. Az alsóház tegnapi ülésében Hunt kincstárnoki titkár kijelente, hogy a kormány az új angol-amerikai postaszerződést csupán revisió végett függesztette föl. A törvényjavaslat, mely szerint az elitéltetéseknél a nyilvánosság kizárassék, először olvastatik fel. A kormány jelenti, hogy legközelebb új tönktörvényt terjesztend elő. Bukareszt, febr. 21. A kormány a kamara elé két törvényjavaslatot terjesztett. Az egyik a semmisítő törvényszék szervezésére,a másik a fegyverkezésre vonatkozik. Mindkét törvényjavaslat felkiáltással fogadtatott. Athén, febr. 15. A görög központi bizottság a Görögországban élő krétai menekvőket felszólítja, hogy 14 nap alatt térjenek vissza Krétába, ellenkező esetben családaiktól megvonatik a segélyezés Smyrna. febr. 15. Kandián egy reactionárius török összeesküvés fedeztetett fel , többen elfogattak. Konstantinápoly, febr. 15. A porta egy biztosa Kairóba küldetett, hogy Halim pasának az alkirály ellen emelt vádját megvizsgálja. A belgrádi vasút miatt támadt nehézségek állítólag ki vannak egyenlítve, és a munkák már jövő hó elejével kezdetnek meg. Táviratok. Florencz, febr. 22. A kamrát márcz. 2-kán elnapolják. Paris, febr. 22. A tegnapi „Et.“ tagadja,hogy a hannoverai ügy a Francziaország és Ausztria közti viszonyt érintette volna. „Epoque.“ értesít: „Magántudósítások szerint az aldunai felkelő csapatok szaporodnak. Florencz, febr. 21. A képviselőház mai ülé Újdonságok. Pest, febr. 32. — (A nagypolgári bál) mely hétfőn febr. 24 én a vigadóban adatik, a pestvárosi tisztviselők nyugdíjalapjának javára lesz. Ő felsége 24 jegyet váltatott e bálra maga és kísérete részére. — (A budapesti demokrata kör) vasárnap mart. 1-jén este 6 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melyen több fontos egyleti tárgy megvitatásán kívül — Madarász József tagtárs triai útjáról fog előadást tartani ; a kör tagjai keretnek ezen gyűlésben minél nagyobb számmal megjelenni. — (Pereczi Mihály honvédezredes) özvegye Nagyváradon, néhai férje dicsőségének színhelyén ínséggel küzd. Figyelmeztetjük megható sorsára a jótékony közönséget. — (A „Századok“) folyó havi füzete Ipolyi magyar okmány érdekességeiből a második közleményt, gr. Eszterházy Jánostól András erdélyi püspök felségsértését, Rómer Flóristól, a pozsonyi káptalan ujonan talált egyh ékszereit, Pesty Frigyestől Magyarország helyneveit hozza , azonkívül könyvismertetések, bírálatok és érdekes apróságokat. — (Aradváros) közönsége a honvédalap javára tavaly begyűlt 1100 ftot ottani honvédek közt előlegképen kiosztja. — (Az „Üstökös“) következő capitosus kérdést közöl: — De hát ha ti sem a bal oldalhoz sem a jobb oldalhoz nem tartatok, akkor hová tartoztok ? — Hát a jó oldalhoz tartozunk. — (A magyarhoni földtani társulat) febr. 26-ki szakgyülésén. Koch Antal Eper ! TARCZA. A szerelem bolondjai. Regény! Jókai Mórtól. Az az ember, a ki hű mint a kutya. (Folytatás.) Az a nyugalom, a melylyel a fiatal ember a kínált ülést egy oly rettenetes nagy hatalmú helyen elfogadta, tanusitá, hogy bízik magához, s nem veszi sarcalmusnak a nyájas megtisztelést. Aki le mer ülni az olympon Jupiter előtt, az maga is legalább is Apolló. A kérdés pedig olyan, aminőket azzal szoktak végezni, hogy a ki felelni tud rá érti mihi magnus Apollo. — Tehát hogyan kellene eljárnunk a kinevezéseknél, az ön bölcs belátása szerint : szólt a főúr megállva az ablak előtt lábait szétvetve. — Elő fogom adni nézeteimet , — de kérem, tessék szinte helyet foglalni és nem csak engemet ültetni le. — Oh „köszönöm“ volt az ironiás válasz. Én még nőni akarok. — Én pedig nem akarom, hogy mit beszélünk, az előszobában is meghallják , — szólt Angyaldy fölkelve a székről, — azért ha méltóságodnak csak az a szándéka, hogy érintett czikkemért egy általános leszidásban részesítsen , tessék röviden elvégezni, és aztán rendelkezni velem, hogy hová menjek, haza-e vagy máshova ? Ha pedig azt is kívánja, hogy valóban elmondjam, amit gondolok , akkor kegyeskedjék figyelmével megajándékozni. — Oh kérem, ne tessék haragba jönni. Inkább üljünk hát le szépen egymás mellé. — Én azt hiszem, — szólt egyenesen a tárgyra térve Angyaldy, hogy a jelen irányadó körök nagyon tévednek, midőn a kormányzat szervezésénél épen a legnépszerűtlenebb elemekre akarnak támaszkodni. — De hát mi a tatárt csináljanak , ha a népszerű elem nem akarja magát ide adni, hogy rátámaszkodhassunk? Kormányzatra pedig szükség van , s azt alakijuk a roszból , ha nem kapjuk a jóból? — Meg volt már kisértve ? — Ohoho ! Mindenütt. Egy esküdtet nem lehet megkapni. Egy éhenholt esküdtet, akinek hét gyereke jutott a gyékényre, mégse jön hozzánk. — Hiszen ez a hiba, hogy alulról kezdték a kísérletet , az éhenholtakon. Azok kitartanak. Felülről kellett volna kezdeni. Azokon, akik ragyognak. Mi nyereség van egy nyomorulttal, akit az ínség hajt a kereszthez. Lenézik, s ott hagyják , de ha egy pártvezető indul meg, egy kitűnőség, az megzavarja az egész tábort , az magával visz és hódít. — Okos beszéd. Más is rájött volna erre. De hát ki tud ezekhez hozzáférni ? Ugyebár, erre azt feleli ön nekem : fogj magadnak törököt, ha kell. De most mindjárt megfogom ön „önt.“ No ne ijedjen meg, nem önt magát; nincs nekem firkászokra szükségem. Azokat simplicitel becsukatom. Hanem mit szólna ön például ahoz, ha azt mondanám önnek, hogy tehát én akarok egy népszerű Celebris hazafit megkapni, aki senki sem más, mint önnek a principálisa, Harter Nándor. Angyaldy nem érezte magát sarokba szorítva. — Tessék megpróbálni. — Igen. Könnyű önnek ezt felelni , tessék megpróbálni ! Mert tudja, hogy nem jöhetek öszsze vele , mert olyan bolondot nem tesz, amiért hivatalosan ide parancsolhassam ; szüksége nincs rá, hogy kénytelenségből jöjjön hozzám, ha pedig barátságosan hívom ide, azt fogja rá felelni, hogy beteg, hogy a lába fáj, vagy ha nagyon jó kedvében kapom, még azt szeni, hogy épen annyi neki idejönni, mint nekem oda menni ő hozzá. Ugye? — És ha én azt mondom, hogy Harter Nándor minden barátságos hívás, minden hivatalos parancsolás nélkül is el fog ide jönni , önkényt, maga jószántából ? — Talán ön eszközölné ezt ki ? — Én. — Van valami talizmánja hozzá ? — Azt én tudom. — És mennyi idő alatt ? — Nyolcz nap alatt. — Nyolcz nap alatt ? Ne megálljon egy kicsit. — Itt e szónál íróasztalához lépett az irányadó egyéniség, kivett annak fiókjából egy levelet s odatartá azt Angyaldy elé. — Ismeri ön ezt az Írást ? — Jól ismerem. Harter Nándor írása. — Olvassa el a tartalmát. — Azt is ismerem. Az van benne, hogy köszöni a benne helyezett bizalmat , de gyöngélkedő egészsége nem engedi, hogy tavasznál hamarább ily hosszú utat tehessen, akkor pedig fürdőkre kell mennie. — No és ön mégis azt hiszi, hogy nyolcz nap alatt megváltozik. — Nyolcz nap alatt meg is gyógyul, itt is lesz és tiszteletét fogja tenni. — Ha ön meg tudja tenni azt az ezermesterséget, hogy Harter Nándor az én szobámba bekoczogtasson nyolcz nap alatt,akkor én önnek__ — Semmi jutalmat sem kérek. — Nem is azt akartam mondani. — Akkor én önnek elengedem a perbefogatást azon firka miatt.. — Oh kérem, szólt nevetve Angyaldy , még annyi remuneratiót sem igénylek. Csak tessék rólam egész atyai szigorral gondoskodni. Én tudom, hogy mit miért teszek ? Hanem arról jól állok, hogy Harter Nándor nyolcz nap alatt itt lesz. — Jól van. Most elmehet ön. De azt ne gondolja, hogy most már aztán megmenekült Mert ha velem tréfálni méltóztatott, nyolcz nap múlva kegyeskedünk egymással számot vetni. — Csupán egyet kérek. Ne méltóztassék ez ügybe ez idő alatt beleavatkozni, különben én nem végezhetek. Még nem telt el nyolcz nap, már Harter Nándor senn volt Pesten. Titkára, kit sietett előre értesíteni jöveteléről, már szállásán várta a fogadóban. Annak elmondta az indokokat, amik idejövetelét sietteték. Az irányadó körökkel szükséges érintkeznie, még pedig rögtön és múlhatatlanul. A Tisza és mellék folyói fenyegetően megáradtak. A töltések veszélyeztetvek. Ez egy oly közügy, mely mellett minden pártszinezetet el kell felejteni. Itt rögtöni segélyre van szükség, s azt csak a tettleges hatalom adhat; s ilyenkor bárminek legyenek is nézeteink a tettleges hatalom törvénytelen álláspontja felől, nem mulaszthatjuk el, hogy embertársaink iránt való tekintetből, érintkezésbe ne tegyük magunkat vele. Azért sietve fel kell menni a titkárnak a tettleges hatalom vezetőinél rendkívüli napon kihallgatást kérni Harter Nándor számára. Angyaldy végezte a rábizottat. Sietett órát kérni a megjelentetésre főnöke számára. — Hm, ön mennykre gyerek ! dicséré őt az irányadó egyéniség. Csakugyan beváltotta szavát. S nem tudja, mi hozta ide a nemes urat? — A Tisza öt nap óta nagyon árad ; a töltés fenyegetve van. — Hát ön hogy tudhatta ezt ezelőtt nyolcz nappal ? Azt hitte, hogy most már igazán megfogta Angyaldyt. Az pedig könnyű vérrel felelt rá : — Megérzem meszsziről a vizet, mint Richard abbé. — Nem szeretem a tréfát ! Nekem szabad tréfálnom, de önnek nem. Feleljen egyenesen. Hogyan tudta ön ma egy hete, hogy Harter Nándor a miatt fog idejönni ? — Tehát megmondom egyenesen. Én nem hiszem, hogy a Tisza vize miatt jött ide. Azt ő híreszteli egész eddig a küszöbig mindenkinek , de idebenn másról fog beszélni. — Miről? — Már arról szabad legyen méltóságod kegyes beleegyezésével legalázatosabban semmit sem tudnom. — Hm. Ilyen emberre volna nekem szükségem mint ön. — Szolgálni fogok, — amikor nem méltóztatik velem parancsolni. .........Tehát mi hozta ide Harter Nándort? (Folytatása következik.)