A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)

1868-02-25 / 46. szám

46-ik ez. Kedd, febr. 25. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra ....... 1 frt 75 kr. 5 hónapra.....................................5 frt 26 kr. 6 hónapra................................. . 10 frt 50 kr. Az Extilappal együtt egy hónapra 2 frt 1 kr. Ak­astilap­pal együtt negyedévre 6 frt — kr. A' Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. A/. előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. •rt'.nd»* ii şenr.|aruit»k kér Hit h«kúldet»i SæcrfcPRztPsi­trofîas tVren­­.îek ter«* 7-ik skítd­­­s.Sem«*re$. »«utrkesielö laka»» s Magyar utríia 8-tiik szám 2-dik mivtet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terán 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1861 Beiktatási d­ij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. mélylegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések több­szöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . 20 kr. SS Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencinek tere 7. sz. földműint.) E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkezsetőséghez intézendő. Bérm­entetlen­ levelek csak ismert kezektől fogadtattók el -OLITIKAI ES KO­tGAZDASZAT 1 NAPILAP. Rendkívüli előfizetés nyittatik martius—májusi 14 évre a „ Estilappal mártius—júniusi 4 hóra 5 6 7 8 25 ..A HON“ következő folyamára A „HON1 szerkesztő és kiadó hivatala. Esti lappal I.ESV, FEBRUAH 24. Válasz a Pesti Naplói (M.) czikkre. I. ígérem, hogy igen hideg vérrel és me­rő objectivitással fogok (M.) urnak vála­szolni. A­mire legelőször is észrevételt kell tennem, ez czik­kének bevezetése, a­hol azt mondja, hogy a Hont elnyelte a szélső­baloldal, s a Hon irányadói a vöres párt táblabiráinak caudinai igája, alá hajtották nyakukat. Én olyan pártokat nem ismerek Ma­gyarországon , melyekhez tartozni meg­­szégyenn­e volna, s melyek vállszalagai­kon megbélyegző színeket viselnének. Én ha azt mondaná­m is, hogy a kormánypárt a szélső jobb­oldallal egyesült, őrizked­ném e szélső jobb pártot sárgafeketé­­nek árulni be, mert annak a szándékai is lehetnek oly hazafiasak, mint a kor­mánypárté,­­ mint az enyém. Szégyen­­lendő szín egy pártnál csak a szenny, és szenny csak az önérdek ; a meggyőződés szine mindig tiszteletreméltó. S ha engem akár a kormánypárt, akár a szélső bal, akár szélsőjobb valaha meg tud arról győzni, hogy az ő elvei üdvöse­bek a hazára nézve, mint az enyéim, pirulás nélkül té­rek zászlói alá, s kikérem, hogy ott furca cindinat senki ne emlegessen , mert én Magyarországon csak becsületes és loyalis pártokat ismerek. De még eddig semmi okot sem adtam rá, hogy valaki azt mondhassa felőlem, mintha meggyőződéseimtől valamerre el­tértem volna. A Hon most is azon álláspontot foglalja el, melyet 1866-iki júliusban és azóta folyton. Azon bizalmas összeköttetésnél fogva, mely (M.) ur és a magyar honvédelmi miniszter ur között (saját jelzése után) fennáll, tudomást szerezhet magának (M.) ur Andrássy Gyula gróftól azon bizal­mas értekezlet felől, melyet nehány nap­pal a szadovai ütközet után a tisztelt gróf öszszehivni, s melyben engemet is részeltetni kegyeskedett. Az ér­tekezlet előre tudatott tárgya volt (a gróf úr hoz­zám küldött becses levele szerint) a sza­bad­elvű lapok leendő magatartása. Jelen voltak az értekezleten a Deák párt celebritásai, lapvezérei, s négy mos­tani miniszter. Ha én a szadovai catastropha utáni napokban azt érzem, a­mivel vádoltatom, hogy nem akarom a békés kiegyenlítés létrehozatalát, nem természetes leendő-e e meghívásra azt válaszolnom : beteg va­gyok, nem mehetek. (C­ak igazat mond­tam volna.) Vagy pedig miután elmentem, s ott az értekezletben Andrássy Gyula gróf egy geniális kör szemlében előter­jesztve az általános világ helyzetet s ab­ban hazánk speciális missióját, felhivá a szabadelvű szerkesztőket, hogy ragadjuk meg az alkalmat, mely hazánknak kínál­kozik, hogy az alkotmány terére állva, ugyanazon lépéssel szere­zzük vissza ha­zánknak önállását, alkotmányát, állami létét, a melylyel a trón nyugalmának ki­jelöljük biztos alapját : — nem lehetett volna e erre azt felelnem, méltó aláza­tossággal, hogy kicsiny ember vagyok én ehhez, nem­ merek én ilyen nagy lépésre vállalkozni? — Vagy végre nem­ lehetett, volna-e azt mondanom, és méltó keserű­séggel, hogy „ha bajban van a birodalom, mzentsék meg azok, a­kik belevitték, ami elvész, nem nekem vész el“ ? De hogy nem ezeket mondtam amaz értekezleten, az iránt ha fel nem vilá­gosítaná is (M.) urat a magyar miniszter­elnök, megtudhatná azt a Hon 1866 ki 163-ik számából, a­hol az értekezlet kö­vet­keztében kimondatik: „e veszélyek közepette, ha va­lami megmenekülést nyújthat, ez egyedül egy a nép bizalmát biró férfiakból alakult felelős kormány mind Magyarországra, mind Ausztriára nézve, mely mind kül, mind bel­politiká­jában új regeneráló időszakot megindítani képes.“ E nyilatkozatot pártunkhoz tartozó ba­rátaim beleegyezésével tettem, kik ez ér­tekezleten nem voltak jelen, tehát, a­kik­nek személyes érdekei nem szolgá­ltattak a nyilatkozat motívumául. Egy perczig sem áltatom magamat az­zal a hittel, mintha a föllépésnek legkisebb befolyása is lett volna arra, hogy Andrássy Gyula gróf s azon értekezlet vezérférfiai jelenleg Magyarország miniszteri padjain ülnek. De emlékezetbe hoztam ezt, hogy vilá­gossá tegyem­­Mi az előtt azt, hogy mi okoz­za a jelenlegi távolságot közte és kö­zöttem. Az, hogy én most is ezen a néhány sor­ban kifejezett állásponton állok : „Óhajtom, hogy a k­o­r­m­á­n­y b­í­r­j­a és érdemelje meg a nép bizal­mát, s indítson meg mind kül, mind belpolitikájában új rege­neráló korszakot.“ Azok a férfiak pedig minden támadó szer­ével tovább h­igyják magukat lendít­­tetni ettől a szigetből, a­melyen akkor egy órára összetalálkoztunk. S azt hiszik, hogy mi távozunk el ál­láspontunkról. Már épen azt mondják, hogy extrém párttá idomulunk. Nem is hozom fel, hogy mindenütt a világon csak azt tartják extrém pártnak, mely az erőszakra számít, vagy a trón ellen izgat, mely vádat a­zon bizton visszautasíthat,­ de még azt sem lehet el­lenünk mondani, hogy a kormány el­len törekszünk. Mi nem buktatjuk a kormányt, hanem követeljük tőle missiója betöltését. Köve­teljük tőle, hogy n­y­er­j­e meg a nép bizalmát tényekkel és kezdjen hozzá a haza regenerálási mű­véhez, minden téren. És mi nem izgatunk a kormány ellen, hanem emlékeztetjük rá, hogy midőn lét­rejöttét sürgettük, azt nem azért tettük, hogy egyik hivatalnok seregét elűzzük a székeiből, s a másikat segítsük bele, ha­nem azért, hogy Magyarország újjászüle­tését előmozdítsuk. Ezért midőn előhaladást­, midőn sikert, midőn erőkifejtést sürgetünk, midőn a tett hibákra, az elnézett mulasztásokra utalunk : az ellenséges indulat tanújele­t kell e ab­ban keresni ? Keresse a kormány ellensé­geit ott, a­hol hize­kednek neki, azok ás­sák alatta a vermet. Én a kormány iránt mindig egyforma érzülettel szólok : eli­smerőleg, ha jót tesz, figyelmeztetőleg, ha (szerintem) hibát kö­vet el, de mindig szemem előtt tartva, hogy sajátunkr­ól van szó, melynek jobb és bal lépése üdvöt és veszélyt csak saját ha­zánkra hoz, azért, nem szoktam róla egy­szer nemesebb geniussal írni, máskor kevésbbé, miként (M.) ar állitja ama czikkben. Jókai Mór, sok , nem hiszem, hogy azért becsületem meg­védésének elmulasztásával vádoltatnám. A­mi az esküdtszéket illeti , azt, mint hazai bíróságot m­­gsérteni sz­ete nem volt czélja azon közleménynek. Ha a factum a bíróság elé vite­tett, az esküdtszék kénytelen volt igazat adni annak, a­ki a Carriquiroztatásból sérelmet csi­nál, mint kény­telen volna elítélni azt, a­ki egy jó barátjának tréfából elvinné az óráját, ha az a jó b­arát komolyan je­lentené föl az ór­ást. Az esküdtszék nem békebíróság, hogy peres fele­ket kiegyeztessen. Hanem azután az a ténye a bíróságnak , hogy az elítéltre mekkora büntetést szabott, teljesen a nyilvános ütegbi­­za­tatás jogkörébe esik, és erről véleményt mondani, n­m megsértése a törvényszéknek ; már hisz akkor minden appelláta az alsóbb bí­róság megsértése volna. Nézetem most is az, hogy a­midőn egy valóságos pofoncsapásért a bíróság 5-10 f­t büntetést szab, akkor azért, mert valaki egy ráfogott arczulü­tést költött va­lakire, azt 1­ 10 ftra s egy havi fogságra bün­tetni a gálái­g is megfordított arány. A „vét­kes“ kimondása ellen soha sem tettem ki­fogást ez esetnél, mert ha ez életet valaki otrombának találja , én nem mondhatok ellene; de a büntetésdsimérést szigorúnak ta­lálom, s ennek kimondásával nem csak nem­ sértem meg a pesti esküdtszéket, sőt kötelessé­gemnek tartom véleményemet körülírni, hogy hasonló eseteknél a bevádolt lap meg­semmisítését, s a szerző elmarasztalását a perköltségekben mindig elég büntetés­nek fognám elismerni. Jókai Mór: Még egyszer a Szegii ügy, úgy tudom, hogy Teleki Miksa gróf a Sze­fi ügyben tett nyilatkozatáért levél útján elégtétel adásra szólitatott fel , miután az érintett nyilatkozat közléséért az egész felelősséget én vállalom magamra, a grófot felelősségre vonni sem törvény, sem tár­salmi szabályok szerint nem lehet, mindkettő­nek értelmében azonban én szívesen helyt,­állok minden téren. A Mis Szegfi urat illeti, azon nyi­latkozat az ő becsületét megtámadni nem akar­ta, mert hiszen nem azt állítja az, hogy Sz­egfi urat megtám­­adott becsülete védelmére másnak kelle ösztönözdi, hanem azt, hogy Szegfi urnak egy naptári caricaturában becsülete megtáma­dását felfedezni kellett ösztönzés, a­mi külön­böző dolog. Hasonló carricaturákat száz ember­ről százat hoznak az életlapok. Első tekintetre vállat vonit rá az érdeklett, s azt mondja „élet írások figyelmeztetésére komolyabban veszi, s azt mondja „sértés“ ; én részemről az ellenem intézett ily nemű életért soha sem apprehenda­Napról napra szebb példákat hallunk, mennyire szívén viseli a közös minisztérium Bécsben a népek érdekét. Még csak nem rég említettük, hogy a közös hadügyminiszter az osztrák delegáció előtt a költ­ségvetésen f­­él 5 millió forintot kért, mint a­melyre neki a drágaság következtében elke­rü­l­­hetlenül szü­ksége leend ; a delegátusok erre nagy lármát csaptak s Becke, ki szintén jelen volt az ülésen, látván hogy kollegájának kívánsága tel­jesülni úgysem fog, csakhamar kinyilatkoztatta, hogy nem kell az 5­­t illó, hogy a kormány megelégszik az eredeti költségvetés megszava­zásával. Hát mire való volt ez ? Egyik pillanatban azt mondani, hogy szükség van 5 millióra, a másik­ban azt, hogy nincs. Nem azon szent elhatározott­ság vezeti-e a kö­zös minisztereket , csak nélkülözheti a terhet rakni, az úgyis végkép el­szegényedett népre? Hát mire való volt az, próbálgatni a képviselőket.A­ hogy bárha megsza­vaznának oly összeget is, melyre, mint maga a miniszter kijelenté, az államnak szüksége nincs? Nem mint atyaáll-e a kormány szemközt a nép­pel, melynek mindenben javát, könynyebbségét tartozik előmozdítani? s ime mi azt látjuk, a kö­zös minisztérium uzsorás üzérkedővé törpül, ki­nek főtörekvése fortélyokkal minél többet csi­karni ki a népből. De ez nem volt elég. Ma újra oly példát hal­lon­ , mely lehetetlen, hogy a legna­yobb elkese­redéssel ne töltsön be minden jóravaló lelket. Az osztrák delegáció hadügyi bizottságában most a rendkívüli költségvetés megvitatásával foglalkoznak — természetesen titkos ülé­sekben. Mint tudjuk, a kormány hivatalos előterjesztésében 325,000 darab új hátultöl­tő fegyver készítésére 11 375,000 ftot, 221,000 darab régi fegyver átalakítására pedig 2,652,006 ftot kér. Egy darab új hátultöltő fegyver elkészítése, a hivatalos előter­esztés szerint, 35 ftba, egy darab régi fegyvernek hátultöltő fegyverré leendő átalakítása pedig 12 ftba ke­rül. Ez hivatalos jelentés, melyet a kormány az országok képviselői elé tett. Várjon kinek jutna eszébe kétkedni a felett, hogy a fegyverek elké­szítése csakugyan ennyibe kerül. A népek jóléte nagyrészt a közös miniszté­rium kezében van. A király bizalma helyezte azt oda. Hinnünk kell tehát, hogy a közös mi­nisztérium tagjai iparkodnak megfelelni e biza­lomnak. Azonban mi történik ? Midőn javában folynak e rendkívüli költségvetés felett a tanácskozások, Rechbauer kívánja, hogy terjesztessenek elő azon szerződések, melyek a fegy­verek készítése és áta­lakítása tárgyában a gyárosokkal köttettek. Nem hiszszü­k, hogy valamely sejtelmei lettek volna Rechbaner­ek , hanem a tárgy fontos, s itt az adózó népek millióiról van szó, azért állt elő eb­béli követelésével. A szerződések előterjesztettek, s kitű­nik belőlük, hogy egy darab hátultöltő fegyver készítése nem 35 stba, mint a kormány hivatalos je­lentésében írva Van, hanem csak 29 ftba és egy darab régi fegyver átalakítása nem 12 ftba, hanem csak 9 ftba k­e­r­ü­l. A bécsi tudósító az olvasóra bízza, elképzelni, hogy mily ingerültség támadt erre a bizottságban s mennyire megbotránkoztak a delegátusok. A hadügyminiszter legott interpelláltatott, ki azzal mentegetőzött , hogy nem birta magát kellően tájékozni s innen származott a hiba. Ennél világosabb példa, úgy h­iszü­k, nem kell annak bebizonyítására, mikép gazdái­kénak Bécsben pénzünkkel A közös minisz­­terium három millióval akart többet róni a népre, mint a­mennyiben a fegyverek valóban kerülnek tévedésből, tájékozattlanságból ? De hát azért van az a tömérdek sok miniszter Bécs­ben, azért fizeti őket az ország drága pénzen, hogy egyszer egy esztendőben egy költségve­tést sem bírnak elkészíteni becsületesen ? Mikép lehet az hogy míg a fegyvergyáro­sokkal kötött szerződésekben 29 ft és 2 ft áll, ad­dig a kormány előterjesztésében 35 ft és 12 ft van ? A sok revisión, minisztertanácson mikép mehetett keresztül az előterjesztés a­nélkül, hogy e 3 millió összegre menő hibát észre sem vették ? Vagy a közös miniszter uraknak háro­m millió semmi sem? És mikép mehetett ke­resztül a felelős magyar és lajthántali mi­nisztériumon e költségvetés, hogy ezt észre nem vették ? A törvény szerint minden előterjesz­tés , melyet a közös miniszterimra a delegá­­cióknak beny­ijtand, a két külön felelős mi­nisztériumnak befolyásával készítendő. Mikép lehet, ho­gy ily roppant lényeges hiba észrevét­lenül maradt? Ha véletlenül nem­ kéri Reckbauer a szerződé­seket, ha véletlenül bízik a kormány előterjesz­tésén­k hitelességében,­­amint bízni kellene, de fájda­lru, látjuk, nem lehet) mi történik akkor? A vérig zaklatott nép megfizeti a három milliót, bevevő falatjától fosztja meg magát s még c­sak czim­ét sem merjük kimon­dani azon rovatnak, mely alatt e három millió szerepelt volna. Ki bi­togit most már minket arról, hogy a rendes költségvetés tételeinél váljon nem történ­­tek-e hasonló dolgok ? Tévedésből, tájékozatlan­ságból! Ki biztosít, hogy ott, hol a delegátusok nem kérték elő a különféle gy­árosok, ková­csok,­­ abók, szíjgyártók, s isten tudja, miféle iparosok és kereskedők szerződéseit, hogy ott mindenütt hiteles számok vannak ? Hátha kellő tájékozottság hiánya miatt minden tételnél van egy pár százezer vagy egy pár millió forintra menő tévedés ! ? A nép már már roskad a teher alatt, s ha még tévedésből is milliókat rakunk rá, elvész menthetetlenül. Ezért kívántuk és kívánjuk folyton, hogy a delegátiók nyilvános ülésekben tanácskozzanak. Hadd lássuk mindnyájan, ne csak a delegátu­sok, kik a titkos ülésekben részt ve°znek, hogy mily lelkiismeretesen járnak el a kormány fér­fiúi a rájuk b­ízott ügyben; hadd nyilváníthassuk nekik mindnyájan majd elismerésünket, majd megbotránkozásunkat, a­mint megérdemlik. Eredeti külföldi levele­zés. Paris, febr. 21. (87.) Feltűnő itt, hogy a rendesen jól értesült „Moniteur“ György király ezüst lakodalmán tar­tott beszédéről semmit sem tud, és hogy félhivata­los ikertestvére a „Constitutionnel“ csak három sorban érintette a kényes tárgyat. Mérvadó körök­ben attól tartanak, hogy ez Ausztria és Poroszor­szág közt komoly meghasonásra fog adni alkal­mat, és hogy ez u­óbbi e miatt újból ink­áb fog közeledni Oroszországhoz. E tárgy azért kor­mány­körökben igen élénk megvitatásra ad alkal­mat A tuelleriák kabinetje ez ügyet békésen sze­retné kiegyenlítve látni. A franczia kormány nin­csen sehogy sem megelégedve azon teherrel és fe­lelősséggel, melyet rá a hannoveri légió ró. Azt beszélik, hogy a bécsi kabinethez komoly előter­jesztést intézett, hogy mért küldte rá ezen hívat­lan vendégeket, sőt még azt sem hallgatta el és értésül adta, hogy látszólag az volt Ausztria szán­­déká­ban, miszerint Franczia­ és Poroszország közt viszályt keltsen. És végül azt tette hozzá, hogy a franczia kormány ezen ily miatt nem fog Porosz­­országgal bajba elegyedni, ellenségeskedni. Ezen utóbbi kifejezések tan túlzottak, de arra mutatnak, hogy mily komolyan veszi a császári kormány ezen esetet. Torino, febr. 20. (M.) Az államtanács elhatározta kifizettetni az olasz államba beolvadt volt egyházi tartomá­nyokra eső s a septemberi szerződés alap­ján olaszhonra átíratott egyházi állam kölcsön részt. A „Perseveranza“ értesül Siciliából, hogy ott a forradalom kitörését minden perezben várják. A sziget, de kiváltképen annak nyugati része tele van reactionariu-okkal. A „Gazzetta d Italia“ szerint egy „la Sicilia dei Siciliani“ czímü röpirat lefoglaltatott, s hogy Modicá­ban (Siracusa) egy lázadási kisér­let még idejében meg­­hiúsíttatott. A „Riforma“ hamisnak mondja ezen hírt, mind a mellett tudatja, mi­ként Palermóból, hol elfor­gatások történtek, nincsenek tudósításai. A „Gaz­­zetta Ufficiale ” pedig tudatja, miként a Grotta s Vittoriai sajátszerű okoknak tulajdonítható zavar­gásokat kivéve, a sziget csendje nem csak hogy nem volt háborgatva, hanem hogy nem is leend. A kósza híreknek bizonyára k­i volna fejetlenül hinni, mind a mellet tagadni nem lehet, miként nem csak Sicilia, de az egéz déli Olaszhon helyzete jel­ében nagyon válságos, s mig a római kérdés nem leend megoldva, nyugalomra nagyon csekély kilátás lehet, mert a határos egyházi államból folytonosan átszivárgó izgat sok minden eszközt felh­asználnak, hogy az olasz egység szilárdul­ását akadályoztathassák. A kormány, mondja a hivatalos közlöny, állan­dóan vigyáz­v­­­a a „Perseveranza“ nak folyó hó 17 én érkezett sürgönye valót tartalmaz Gavone tábornok leendne megbízva a briganti­k kiirt­sára tervezett intézkedések végrehajtásával. De ha a kormány őrködik, a nemzet minden esetre nem fog­ja elmulasztani annyi áldozatba került egységét megvédeni. Kon­stantin­ápoly, febr. 16. Ignatieff tbb konstantinápolyi orosz követ e hó végével ide váratik. — A montenegrói kül­döttség nem sokára haza megy, anélkül, hogy dolgait elintéz­te volna A porta sok szeretetre­­méltóságot mutat, de kevés hajlamot arra, hogy Nikola fejedelem óhajait teljesítse. A Wander- Elst Zichy vasúti ügy úgy látszik hosszú póráz­ra került, vannak azonban, kik mihamarab­bi kedvező eredményt várnak. Ámbár ezen urak türelme a legfőbb fokot érte el, egyedüli viga­szuk az, hogy Törökországban vannak, hol min­den ügyben mindenkit napról napra azzal szo­kás hizlalni, hogy a formán a legrövidebb idő alatt kerül ki a kabineti irodából. Ha azonban ez csakugyan megtörénnék, akkor a munkálatok még a jövő hóban indíttatnak meg és pedig egy idejüig Szambulban, Drinápolyban, Enosban és Saloniki­ben. — Akki pasa a tengerészeti minisz­ter és a szultán palotájának nagy marsallja f. hó 12-én meghalt. Hazai belügyek: Borsodmenye bizottmánya 1. év február 3 i- s következő napján tartá évnegyedei nagy gyű­lését. A visszariasztott megyék sorompójából örömmel­­­tjuk ez alkalommal kilépni Borsodot, múltjához mélve kü­zdterére, lelkes első ali­pánja méltó ve­­té­lete alatt ellenőrizve a haza jogait, jogosult­sága biztos tudat­ban, a felülről jövő nyomás, s czéltalan intézkedések ellen úgy, mint gondoskod­va a nép anyagi jóvoltáról is, mely szerint beiga­­zoltassék, hogy a már lomtárba dobni akart me­gyék hivatva vannak nem csak politikai discus­­siót, de az anyagi jólétet is a jelen kor színvona­lára felsegíteni. A főispán e méltósága az ülést megnyitván, első alispán úr tett a mult ülésről lefolyt időközről részletes, kimerítő jelentést, felhíván különösen a megye közönségét, hogy befolyásával igyekezzek oda hatni, miszerint a fegyencz házak is nyerjék meg elvégre emancipatiójukat, hogy legyen ne eszköze a nagyobb romlottságnak, s a testi szenv­­nek — a­mire különben nálunk a jelen viszonyok között nem lehet panasz — de javító s az életre képesítő intézetek. A hadügyi miniszter azon rendelete, mely az absolut időben divatozott, ezer forint katonai vált­­ság­díjt mondja ki ezutánra is meghagyottnak, he­lyettes elnöki utón már kiadatván a tisztviselők­nek, azon utasítás rendíltetett el utólagosan, hogy ezen miniszteri intézkedés az országgyűlés hatás­körébe tartozván mindaddig, míg az e tárgyban törvényt nem hoz, e részbeni intézkedéseiket a megyétől várandó utasításig függesszék fel. Tárgyaltatott a belügyi miniszter leirata, mely a megyéket oda utasítja, miszerint hagyja meg tisztviselőinek azt, miszerint a még ideiglenesen feltartott doh­nymonopólium ellen elkövetett csempészet meggátl­ás­ra nem csak az által nyújt­sanak segéd­kezet, hogy az a tisztviselők közvet­len felügyelete tárgya legyen, hanem hogy bizo­nyos jutalmak is kitüzelvén a csempészek feljelen­tői­ és elfogói részére, ezt a néppel tudassák. E rendelet ily szó szerinti kiadását nem fogad­hatta el a bizottmány, hanem határozatba ment fölhívni a tisztviselőket, miszerint a csempészetből eredhető állami hátrányokról a népet alkalmas módon felvilágosítsák , mert nem tarthatja a me­gye kötelességének oly rendelet közzétételét elren­delni, melynek világos szavai oly merő ellentétben állanak nem csak a nemzeti szellemmel, de az ed­­dig felé romlatlan magyar nép erkölcsi jellemé­vel is. Nem vállalkozhatik arra a nélkül, hogy bűnt ne követne el a nép iránt, melynek bizalmát nem azért érdemelte ki, hogy bennök az egymás iránti hitet megrendítse. Nem azért, mert tudja a megye, hogy vannak a monopóliumnak fizetett közegei is, melyek által a felügyelet valóban gyakoroltatik is. Ez indokok alapján első alispán úr indítványá­ra felírás határoztatott a minisztériumhoz, hogy e rendelet félretételével alkalmasb eszközökről gon­doskodjék. Olvastatott Arad városának a nemzeti haderő felállításának tárgyában az országgyűlés, és a mi­nisztériumhoz küldött kérvényező pártolás végett megküldött átirata. Megyénk közönsége, midőn szíves örömmel já­rul e kérelemhez, szükségesnek tartotta hasonlóan az országgyűlés és minisztériumnak feliratban ki­jelenteni, hogy úgy a birodalom, hazánk s a trón érdeke múlhatlanul igényli, hogy legyen egy tel­jesen külön álló nemzeti hadsereg, mely őre legyen az alkotmánynak, mint a­mely nélkül a jelenlegi al­kotmányos helyzetet sem tekintheti biztos alapon nyugvónak, hogy a honunkat még mindég meg­szállva tartó idegen katonaságban ne kelljen — mint azt a feliratokat indítványozó M. L. első al­­ispán oly találóan m­egjegyző, memento múztját látnia a nemzeti alkotmányosságnak. A hatvan miskolczi vasút­hálózat Gömör felé ki­egészítendő részének oly módoni kivitelére, hogy az Miskolczról Pelsőczön át építtessék ki Murány­­ba, a megye bizottm­ága egész terjedelmében el­fogadta a kiküldött bizotts­á érvekkel igazolt je­lentését, s ennek alapján készült memorandumnak a ministerium­hoz leendő bead­sára, a nagy fontos­ságú ügy lehető feltüntetésére egy tekintélyes kül­döttség neveztetett ki Mocs­ay Lajos első alispán úr elnöklete alatt, csatlakozásra közvetlen hiván fel egyszersmind az érdeklett helyek képvise­lőit is. Szőnyegen volt még a megyei Keviczky féle mag­tár évi rendetlenségbe kevert ügye, melyről a gondos kezek mindinkább fejtik a lepelt. 8 ala­pos rem­ény­ fiuk, hogy megyénk e nagy horderejű birtoka ezután fog valóban megfelelni rendelteté­sének, elismerést hozva az oly buzgón fáradozók törekvés­eire. T r i­­­o n. KÜLFÖLD, Olaszország. Nagy feltűnést okoz a „Köln. Ztg.“ florenczi levelezőjének febr. 16-ról keltezett következő tudósítása : „Bizonyára értésükre esett önökn­ek másf­­él, hogy az olasz kormány nagy erőfeszítéssel tesz katonai készülődéseket, s külö­nösen a lókészletek készítése foly nagy sürgősség­gel. E7 mókát nem idézek, nehogy könnyedén lát­szassam venni a dolgot. Figyel­mbe veendőnek tartom azt is, hogy a kormány hajóhadi készülő­déseket is tétez, állítólag­­ egy Uruguay-ba indí­tandó expeditióhoz, oly czélból, hogy az ottani kormányt szorítsa olasz alattvalók részére teendő bizonyos kárpótlási fizetésekre. Az tagadhatatlan, hogy ezen utóbbi vállalatot nem igen lehet az ál­lam pénzviszonyaival összeegyeztetni. Uruguay köztársaságnál pedig vajmi kevés pénzt lehetne találni, s ez az oka, hogy a hajóhadi készülődé­seknek m s czéljai iránt van gyanakodás. A fran­czia készülődésekkel hozatnak azok összefüggésbe s nem tartatik valószínűtlennek, hogy Franczia”

Next