A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-25 / 46. szám
46-ik ez. Kedd, febr. 25. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 1 hónapra ....... 1 frt 75 kr. 5 hónapra.....................................5 frt 26 kr. 6 hónapra................................. . 10 frt 50 kr. Az Extilappal együtt egy hónapra 2 frt 1 kr. Akastilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. A' Estilappal együtt félévre . 12 frt — kr. A/. előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. •rt'.nd»* ii şenr.|aruit»k kér Hit h«kúldet»i SæcrfcPRztPsitrofîas tVren.îek ter«* 7-ik skítds.Sem«*re$. »«utrkesielö laka»» s Magyar utríia 8-tiik szám 2-dik mivtet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terán 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1861 Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. mélylegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . 20 kr. SS Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencinek tere 7. sz. földműint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkezsetőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtattók el -OLITIKAI ES KOtGAZDASZAT 1 NAPILAP. Rendkívüli előfizetés nyittatik martius—májusi 14 évre a „ Estilappal mártius—júniusi 4 hóra 5 6 7 8 25 ..A HON“ következő folyamára A „HON1 szerkesztő és kiadó hivatala. Esti lappal I.ESV, FEBRUAH 24. Válasz a Pesti Naplói (M.) czikkre. I. ígérem, hogy igen hideg vérrel és merő objectivitással fogok (M.) urnak válaszolni. Amire legelőször is észrevételt kell tennem, ez czikkének bevezetése, ahol azt mondja, hogy a Hont elnyelte a szélsőbaloldal, s a Hon irányadói a vöres párt táblabiráinak caudinai igája, alá hajtották nyakukat. Én olyan pártokat nem ismerek Magyarországon , melyekhez tartozni megszégyenne volna, s melyek vállszalagaikon megbélyegző színeket viselnének. Én ha azt mondanám is, hogy a kormánypárt a szélső jobboldallal egyesült, őrizkedném e szélső jobb pártot sárgafeketének árulni be, mert annak a szándékai is lehetnek oly hazafiasak, mint a kormánypárté, mint az enyém. Szégyenlendő szín egy pártnál csak a szenny, és szenny csak az önérdek ; a meggyőződés szine mindig tiszteletreméltó. S ha engem akár a kormánypárt, akár a szélső bal, akár szélsőjobb valaha meg tud arról győzni, hogy az ő elvei üdvösebek a hazára nézve, mint az enyéim, pirulás nélkül térek zászlói alá, s kikérem, hogy ott furca cindinat senki ne emlegessen , mert én Magyarországon csak becsületes és loyalis pártokat ismerek. De még eddig semmi okot sem adtam rá, hogy valaki azt mondhassa felőlem, mintha meggyőződéseimtől valamerre eltértem volna. A Hon most is azon álláspontot foglalja el, melyet 1866-iki júliusban és azóta folyton. Azon bizalmas összeköttetésnél fogva, mely (M.) ur és a magyar honvédelmi miniszter ur között (saját jelzése után) fennáll, tudomást szerezhet magának (M.) ur Andrássy Gyula gróftól azon bizalmas értekezlet felől, melyet nehány nappal a szadovai ütközet után a tisztelt gróf öszszehivni, s melyben engemet is részeltetni kegyeskedett. Az értekezlet előre tudatott tárgya volt (a gróf úr hozzám küldött becses levele szerint) a szabadelvű lapok leendő magatartása. Jelen voltak az értekezleten a Deák párt celebritásai, lapvezérei, s négy mostani miniszter. Ha én a szadovai catastropha utáni napokban azt érzem, amivel vádoltatom, hogy nem akarom a békés kiegyenlítés létrehozatalát, nem természetes leendő-e e meghívásra azt válaszolnom : beteg vagyok, nem mehetek. (Cak igazat mondtam volna.) Vagy pedig miután elmentem, s ott az értekezletben Andrássy Gyula gróf egy geniális kör szemlében előterjesztve az általános világ helyzetet s abban hazánk speciális missióját, felhivá a szabadelvű szerkesztőket, hogy ragadjuk meg az alkalmat, mely hazánknak kínálkozik, hogy az alkotmány terére állva, ugyanazon lépéssel szerezzük vissza hazánknak önállását, alkotmányát, állami létét, a melylyel a trón nyugalmának kijelöljük biztos alapját : — nem lehetett volna e erre azt felelnem, méltó alázatossággal, hogy kicsiny ember vagyok én ehhez, nem merek én ilyen nagy lépésre vállalkozni? — Vagy végre nem lehetett, volna-e azt mondanom, és méltó keserűséggel, hogy „ha bajban van a birodalom, mzentsék meg azok, akik belevitték, ami elvész, nem nekem vész el“ ? De hogy nem ezeket mondtam amaz értekezleten, az iránt ha fel nem világosítaná is (M.) urat a magyar miniszterelnök, megtudhatná azt a Hon 1866 ki 163-ik számából, ahol az értekezlet következtében kimondatik: „e veszélyek közepette, ha valami megmenekülést nyújthat, ez egyedül egy a nép bizalmát biró férfiakból alakult felelős kormány mind Magyarországra, mind Ausztriára nézve, mely mind kül, mind belpolitikájában új regeneráló időszakot megindítani képes.“ E nyilatkozatot pártunkhoz tartozó barátaim beleegyezésével tettem, kik ez értekezleten nem voltak jelen, tehát, akiknek személyes érdekei nem szolgáltattak a nyilatkozat motívumául. Egy perczig sem áltatom magamat azzal a hittel, mintha a föllépésnek legkisebb befolyása is lett volna arra, hogy Andrássy Gyula gróf s azon értekezlet vezérférfiai jelenleg Magyarország miniszteri padjain ülnek. De emlékezetbe hoztam ezt, hogy világossá tegyemMi az előtt azt, hogy mi okozza a jelenlegi távolságot közte és közöttem. Az, hogy én most is ezen a néhány sorban kifejezett állásponton állok : „Óhajtom, hogy a kormány bírja és érdemelje meg a nép bizalmát, s indítson meg mind kül, mind belpolitikájában új regeneráló korszakot.“ Azok a férfiak pedig minden támadó szerével tovább higyják magukat lendíttetni ettől a szigetből, amelyen akkor egy órára összetalálkoztunk. S azt hiszik, hogy mi távozunk el álláspontunkról. Már épen azt mondják, hogy extrém párttá idomulunk. Nem is hozom fel, hogy mindenütt a világon csak azt tartják extrém pártnak, mely az erőszakra számít, vagy a trón ellen izgat, mely vádat azon bizton visszautasíthat, de még azt sem lehet ellenünk mondani, hogy a kormány ellen törekszünk. Mi nem buktatjuk a kormányt, hanem követeljük tőle missiója betöltését. Követeljük tőle, hogy nyerje meg a nép bizalmát tényekkel és kezdjen hozzá a haza regenerálási művéhez, minden téren. És mi nem izgatunk a kormány ellen, hanem emlékeztetjük rá, hogy midőn létrejöttét sürgettük, azt nem azért tettük, hogy egyik hivatalnok seregét elűzzük a székeiből, s a másikat segítsük bele, hanem azért, hogy Magyarország újjászületését előmozdítsuk. Ezért midőn előhaladást, midőn sikert, midőn erőkifejtést sürgetünk, midőn a tett hibákra, az elnézett mulasztásokra utalunk : az ellenséges indulat tanújelet kell e abban keresni ? Keresse a kormány ellenségeit ott, ahol hizekednek neki, azok ássák alatta a vermet. Én a kormány iránt mindig egyforma érzülettel szólok : elismerőleg, ha jót tesz, figyelmeztetőleg, ha (szerintem) hibát követ el, de mindig szemem előtt tartva, hogy sajátunkról van szó, melynek jobb és bal lépése üdvöt és veszélyt csak saját hazánkra hoz, azért, nem szoktam róla egyszer nemesebb geniussal írni, máskor kevésbbé, miként (M.) ar állitja ama czikkben. Jókai Mór, sok , nem hiszem, hogy azért becsületem megvédésének elmulasztásával vádoltatnám. Ami az esküdtszéket illeti , azt, mint hazai bíróságot mgsérteni szete nem volt czélja azon közleménynek. Ha a factum a bíróság elé vitetett, az esküdtszék kénytelen volt igazat adni annak, aki a Carriquiroztatásból sérelmet csinál, mint kénytelen volna elítélni azt, aki egy jó barátjának tréfából elvinné az óráját, ha az a jó barát komolyan jelentené föl az órást. Az esküdtszék nem békebíróság, hogy peres feleket kiegyeztessen. Hanem azután az a ténye a bíróságnak , hogy az elítéltre mekkora büntetést szabott, teljesen a nyilvános ütegbizatatás jogkörébe esik, és erről véleményt mondani, nm megsértése a törvényszéknek ; már hisz akkor minden appelláta az alsóbb bíróság megsértése volna. Nézetem most is az, hogy amidőn egy valóságos pofoncsapásért a bíróság 5-10 ft büntetést szab, akkor azért, mert valaki egy ráfogott arczulütést költött valakire, azt 1 10 ftra s egy havi fogságra büntetni a gáláig is megfordított arány. A „vétkes“ kimondása ellen soha sem tettem kifogást ez esetnél, mert ha ez életet valaki otrombának találja , én nem mondhatok ellene; de a büntetésdsimérést szigorúnak találom, s ennek kimondásával nem csak nem sértem meg a pesti esküdtszéket, sőt kötelességemnek tartom véleményemet körülírni, hogy hasonló eseteknél a bevádolt lap megsemmisítését, s a szerző elmarasztalását a perköltségekben mindig elég büntetésnek fognám elismerni. Jókai Mór: Még egyszer a Szegii ügy, úgy tudom, hogy Teleki Miksa gróf a Szefi ügyben tett nyilatkozatáért levél útján elégtétel adásra szólitatott fel , miután az érintett nyilatkozat közléséért az egész felelősséget én vállalom magamra, a grófot felelősségre vonni sem törvény, sem társalmi szabályok szerint nem lehet, mindkettőnek értelmében azonban én szívesen helyt,állok minden téren. A Mis Szegfi urat illeti, azon nyilatkozat az ő becsületét megtámadni nem akarta, mert hiszen nem azt állítja az, hogy Szegfi urat megtámadott becsülete védelmére másnak kelle ösztönözdi, hanem azt, hogy Szegfi urnak egy naptári caricaturában becsülete megtámadását felfedezni kellett ösztönzés, ami különböző dolog. Hasonló carricaturákat száz emberről százat hoznak az életlapok. Első tekintetre vállat vonit rá az érdeklett, s azt mondja „élet írások figyelmeztetésére komolyabban veszi, s azt mondja „sértés“ ; én részemről az ellenem intézett ily nemű életért soha sem apprehendaNapról napra szebb példákat hallunk, mennyire szívén viseli a közös minisztérium Bécsben a népek érdekét. Még csak nem rég említettük, hogy a közös hadügyminiszter az osztrák delegáció előtt a költségvetésen fél 5 millió forintot kért, mint amelyre neki a drágaság következtében elkerülhetlenül szüksége leend ; a delegátusok erre nagy lármát csaptak s Becke, ki szintén jelen volt az ülésen, látván hogy kollegájának kívánsága teljesülni úgysem fog, csakhamar kinyilatkoztatta, hogy nem kell az 5t illó, hogy a kormány megelégszik az eredeti költségvetés megszavazásával. Hát mire való volt ez ? Egyik pillanatban azt mondani, hogy szükség van 5 millióra, a másikban azt, hogy nincs. Nem azon szent elhatározottság vezeti-e a közös minisztereket , csak nélkülözheti a terhet rakni, az úgyis végkép elszegényedett népre? Hát mire való volt az, próbálgatni a képviselőket.A hogy bárha megszavaznának oly összeget is, melyre, mint maga a miniszter kijelenté, az államnak szüksége nincs? Nem mint atyaáll-e a kormány szemközt a néppel, melynek mindenben javát, könynyebbségét tartozik előmozdítani? s ime mi azt látjuk, a közös minisztérium uzsorás üzérkedővé törpül, kinek főtörekvése fortélyokkal minél többet csikarni ki a népből. De ez nem volt elég. Ma újra oly példát hallon , mely lehetetlen, hogy a legnayobb elkeseredéssel ne töltsön be minden jóravaló lelket. Az osztrák delegáció hadügyi bizottságában most a rendkívüli költségvetés megvitatásával foglalkoznak — természetesen titkos ülésekben. Mint tudjuk, a kormány hivatalos előterjesztésében 325,000 darab új hátultöltő fegyver készítésére 11 375,000 ftot, 221,000 darab régi fegyver átalakítására pedig 2,652,006 ftot kér. Egy darab új hátultöltő fegyver elkészítése, a hivatalos előteresztés szerint, 35 ftba, egy darab régi fegyvernek hátultöltő fegyverré leendő átalakítása pedig 12 ftba kerül. Ez hivatalos jelentés, melyet a kormány az országok képviselői elé tett. Várjon kinek jutna eszébe kétkedni a felett, hogy a fegyverek elkészítése csakugyan ennyibe kerül. A népek jóléte nagyrészt a közös minisztérium kezében van. A király bizalma helyezte azt oda. Hinnünk kell tehát, hogy a közös minisztérium tagjai iparkodnak megfelelni e bizalomnak. Azonban mi történik ? Midőn javában folynak e rendkívüli költségvetés felett a tanácskozások, Rechbauer kívánja, hogy terjesztessenek elő azon szerződések, melyek a fegyverek készítése és átalakítása tárgyában a gyárosokkal köttettek. Nem hiszszük, hogy valamely sejtelmei lettek volna Rechbanerek , hanem a tárgy fontos, s itt az adózó népek millióiról van szó, azért állt elő ebbéli követelésével. A szerződések előterjesztettek, s kitűnik belőlük, hogy egy darab hátultöltő fegyver készítése nem 35 stba, mint a kormány hivatalos jelentésében írva Van, hanem csak 29 ftba és egy darab régi fegyver átalakítása nem 12 ftba, hanem csak 9 ftba kerül. A bécsi tudósító az olvasóra bízza, elképzelni, hogy mily ingerültség támadt erre a bizottságban s mennyire megbotránkoztak a delegátusok. A hadügyminiszter legott interpelláltatott, ki azzal mentegetőzött , hogy nem birta magát kellően tájékozni s innen származott a hiba. Ennél világosabb példa, úgy hiszük, nem kell annak bebizonyítására, mikép gazdáikénak Bécsben pénzünkkel A közös miniszterium három millióval akart többet róni a népre, mint amennyiben a fegyverek valóban kerülnek tévedésből, tájékozattlanságból ? De hát azért van az a tömérdek sok miniszter Bécsben, azért fizeti őket az ország drága pénzen, hogy egyszer egy esztendőben egy költségvetést sem bírnak elkészíteni becsületesen ? Mikép lehet az hogy míg a fegyvergyárosokkal kötött szerződésekben 29 ft és 2 ft áll, addig a kormány előterjesztésében 35 ft és 12 ft van ? A sok revisión, minisztertanácson mikép mehetett keresztül az előterjesztés anélkül, hogy e 3 millió összegre menő hibát észre sem vették ? Vagy a közös miniszter uraknak három millió semmi sem? És mikép mehetett keresztül a felelős magyar és lajthántali minisztériumon e költségvetés, hogy ezt észre nem vették ? A törvény szerint minden előterjesztés , melyet a közös miniszterimra a delegációknak benyijtand, a két külön felelős minisztériumnak befolyásával készítendő. Mikép lehet, hogy ily roppant lényeges hiba észrevétlenül maradt? Ha véletlenül nem kéri Reckbauer a szerződéseket, ha véletlenül bízik a kormány előterjesztésénk hitelességében,amint bízni kellene, de fájdalru, látjuk, nem lehet) mi történik akkor? A vérig zaklatott nép megfizeti a három milliót, bevevő falatjától fosztja meg magát s még csak czimét sem merjük kimondani azon rovatnak, mely alatt e három millió szerepelt volna. Ki bitogit most már minket arról, hogy a rendes költségvetés tételeinél váljon nem történtek-e hasonló dolgok ? Tévedésből, tájékozatlanságból! Ki biztosít, hogy ott, hol a delegátusok nem kérték elő a különféle gyárosok, kovácsok, abók, szíjgyártók, s isten tudja, miféle iparosok és kereskedők szerződéseit, hogy ott mindenütt hiteles számok vannak ? Hátha kellő tájékozottság hiánya miatt minden tételnél van egy pár százezer vagy egy pár millió forintra menő tévedés ! ? A nép már már roskad a teher alatt, s ha még tévedésből is milliókat rakunk rá, elvész menthetetlenül. Ezért kívántuk és kívánjuk folyton, hogy a delegátiók nyilvános ülésekben tanácskozzanak. Hadd lássuk mindnyájan, ne csak a delegátusok, kik a titkos ülésekben részt ve°znek, hogy mily lelkiismeretesen járnak el a kormány férfiúi a rájuk bízott ügyben; hadd nyilváníthassuk nekik mindnyájan majd elismerésünket, majd megbotránkozásunkat, amint megérdemlik. Eredeti külföldi levelezés. Paris, febr. 21. (87.) Feltűnő itt, hogy a rendesen jól értesült „Moniteur“ György király ezüst lakodalmán tartott beszédéről semmit sem tud, és hogy félhivatalos ikertestvére a „Constitutionnel“ csak három sorban érintette a kényes tárgyat. Mérvadó körökben attól tartanak, hogy ez Ausztria és Poroszország közt komoly meghasonásra fog adni alkalmat, és hogy ez uóbbi e miatt újból inkáb fog közeledni Oroszországhoz. E tárgy azért kormánykörökben igen élénk megvitatásra ad alkalmat A tuelleriák kabinetje ez ügyet békésen szeretné kiegyenlítve látni. A franczia kormány nincsen sehogy sem megelégedve azon teherrel és felelősséggel, melyet rá a hannoveri légió ró. Azt beszélik, hogy a bécsi kabinethez komoly előterjesztést intézett, hogy mért küldte rá ezen hívatlan vendégeket, sőt még azt sem hallgatta el és értésül adta, hogy látszólag az volt Ausztria szándékában, miszerint Franczia és Poroszország közt viszályt keltsen. És végül azt tette hozzá, hogy a franczia kormány ezen ily miatt nem fog Poroszországgal bajba elegyedni, ellenségeskedni. Ezen utóbbi kifejezések tan túlzottak, de arra mutatnak, hogy mily komolyan veszi a császári kormány ezen esetet. Torino, febr. 20. (M.) Az államtanács elhatározta kifizettetni az olasz államba beolvadt volt egyházi tartományokra eső s a septemberi szerződés alapján olaszhonra átíratott egyházi állam kölcsön részt. A „Perseveranza“ értesül Siciliából, hogy ott a forradalom kitörését minden perezben várják. A sziget, de kiváltképen annak nyugati része tele van reactionariu-okkal. A „Gazzetta d Italia“ szerint egy „la Sicilia dei Siciliani“ czímü röpirat lefoglaltatott, s hogy Modicában (Siracusa) egy lázadási kisérlet még idejében meghiúsíttatott. A „Riforma“ hamisnak mondja ezen hírt, mind a mellett tudatja, miként Palermóból, hol elforgatások történtek, nincsenek tudósításai. A „Gazzetta Ufficiale ” pedig tudatja, miként a Grotta s Vittoriai sajátszerű okoknak tulajdonítható zavargásokat kivéve, a sziget csendje nem csak hogy nem volt háborgatva, hanem hogy nem is leend. A kósza híreknek bizonyára ki volna fejetlenül hinni, mind a mellet tagadni nem lehet, miként nem csak Sicilia, de az egéz déli Olaszhon helyzete jelében nagyon válságos, s mig a római kérdés nem leend megoldva, nyugalomra nagyon csekély kilátás lehet, mert a határos egyházi államból folytonosan átszivárgó izgat sok minden eszközt felhasználnak, hogy az olasz egység szilárdulását akadályoztathassák. A kormány, mondja a hivatalos közlöny, állandóan vigyázva a „Perseveranza“ nak folyó hó 17 én érkezett sürgönye valót tartalmaz Gavone tábornok leendne megbízva a brigantik kiirtsára tervezett intézkedések végrehajtásával. De ha a kormány őrködik, a nemzet minden esetre nem fogja elmulasztani annyi áldozatba került egységét megvédeni. Konstantinápoly, febr. 16. Ignatieff tbb konstantinápolyi orosz követ e hó végével ide váratik. — A montenegrói küldöttség nem sokára haza megy, anélkül, hogy dolgait elintézte volna A porta sok szeretetreméltóságot mutat, de kevés hajlamot arra, hogy Nikola fejedelem óhajait teljesítse. A Wander- Elst Zichy vasúti ügy úgy látszik hosszú pórázra került, vannak azonban, kik mihamarabbi kedvező eredményt várnak. Ámbár ezen urak türelme a legfőbb fokot érte el, egyedüli vigaszuk az, hogy Törökországban vannak, hol minden ügyben mindenkit napról napra azzal szokás hizlalni, hogy a formán a legrövidebb idő alatt kerül ki a kabineti irodából. Ha azonban ez csakugyan megtörénnék, akkor a munkálatok még a jövő hóban indíttatnak meg és pedig egy idejüig Szambulban, Drinápolyban, Enosban és Salonikiben. — Akki pasa a tengerészeti miniszter és a szultán palotájának nagy marsallja f. hó 12-én meghalt. Hazai belügyek: Borsodmenye bizottmánya 1. év február 3 i- s következő napján tartá évnegyedei nagy gyűlését. A visszariasztott megyék sorompójából örömmeltjuk ez alkalommal kilépni Borsodot, múltjához mélve küzdterére, lelkes első alipánja méltó vetélete alatt ellenőrizve a haza jogait, jogosultsága biztos tudatban, a felülről jövő nyomás, s czéltalan intézkedések ellen úgy, mint gondoskodva a nép anyagi jóvoltáról is, mely szerint beigazoltassék, hogy a már lomtárba dobni akart megyék hivatva vannak nem csak politikai discussiót, de az anyagi jólétet is a jelen kor színvonalára felsegíteni. A főispán e méltósága az ülést megnyitván, első alispán úr tett a mult ülésről lefolyt időközről részletes, kimerítő jelentést, felhíván különösen a megye közönségét, hogy befolyásával igyekezzek oda hatni, miszerint a fegyencz házak is nyerjék meg elvégre emancipatiójukat, hogy legyen ne eszköze a nagyobb romlottságnak, s a testi szenvnek — amire különben nálunk a jelen viszonyok között nem lehet panasz — de javító s az életre képesítő intézetek. A hadügyi miniszter azon rendelete, mely az absolut időben divatozott, ezer forint katonai váltságdíjt mondja ki ezutánra is meghagyottnak, helyettes elnöki utón már kiadatván a tisztviselőknek, azon utasítás rendíltetett el utólagosan, hogy ezen miniszteri intézkedés az országgyűlés hatáskörébe tartozván mindaddig, míg az e tárgyban törvényt nem hoz, e részbeni intézkedéseiket a megyétől várandó utasításig függesszék fel. Tárgyaltatott a belügyi miniszter leirata, mely a megyéket oda utasítja, miszerint hagyja meg tisztviselőinek azt, miszerint a még ideiglenesen feltartott dohnymonopólium ellen elkövetett csempészet meggátlásra nem csak az által nyújtsanak segédkezet, hogy az a tisztviselők közvetlen felügyelete tárgya legyen, hanem hogy bizonyos jutalmak is kitüzelvén a csempészek feljelentői és elfogói részére, ezt a néppel tudassák. E rendelet ily szó szerinti kiadását nem fogadhatta el a bizottmány, hanem határozatba ment fölhívni a tisztviselőket, miszerint a csempészetből eredhető állami hátrányokról a népet alkalmas módon felvilágosítsák , mert nem tarthatja a megye kötelességének oly rendelet közzétételét elrendelni, melynek világos szavai oly merő ellentétben állanak nem csak a nemzeti szellemmel, de az eddig felé romlatlan magyar nép erkölcsi jellemével is. Nem vállalkozhatik arra a nélkül, hogy bűnt ne követne el a nép iránt, melynek bizalmát nem azért érdemelte ki, hogy bennök az egymás iránti hitet megrendítse. Nem azért, mert tudja a megye, hogy vannak a monopóliumnak fizetett közegei is, melyek által a felügyelet valóban gyakoroltatik is. Ez indokok alapján első alispán úr indítványára felírás határoztatott a minisztériumhoz, hogy e rendelet félretételével alkalmasb eszközökről gondoskodjék. Olvastatott Arad városának a nemzeti haderő felállításának tárgyában az országgyűlés, és a minisztériumhoz küldött kérvényező pártolás végett megküldött átirata. Megyénk közönsége, midőn szíves örömmel járul e kérelemhez, szükségesnek tartotta hasonlóan az országgyűlés és minisztériumnak feliratban kijelenteni, hogy úgy a birodalom, hazánk s a trón érdeke múlhatlanul igényli, hogy legyen egy teljesen külön álló nemzeti hadsereg, mely őre legyen az alkotmánynak, mint amely nélkül a jelenlegi alkotmányos helyzetet sem tekintheti biztos alapon nyugvónak, hogy a honunkat még mindég megszállva tartó idegen katonaságban ne kelljen — mint azt a feliratokat indítványozó M. L. első alispán oly találóan megjegyző, memento múztját látnia a nemzeti alkotmányosságnak. A hatvan miskolczi vasúthálózat Gömör felé kiegészítendő részének oly módoni kivitelére, hogy az Miskolczról Pelsőczön át építtessék ki Murányba, a megye bizottmága egész terjedelmében elfogadta a kiküldött bizottsá érvekkel igazolt jelentését, s ennek alapján készült memorandumnak a ministeriumhoz leendő beadsára, a nagy fontosságú ügy lehető feltüntetésére egy tekintélyes küldöttség neveztetett ki Mocsay Lajos első alispán úr elnöklete alatt, csatlakozásra közvetlen hiván fel egyszersmind az érdeklett helyek képviselőit is. Szőnyegen volt még a megyei Keviczky féle magtár évi rendetlenségbe kevert ügye, melyről a gondos kezek mindinkább fejtik a lepelt. 8 alapos remény fiuk, hogy megyénk e nagy horderejű birtoka ezután fog valóban megfelelni rendeltetésének, elismerést hozva az oly buzgón fáradozók törekvéseire. T r io n. KÜLFÖLD, Olaszország. Nagy feltűnést okoz a „Köln. Ztg.“ florenczi levelezőjének febr. 16-ról keltezett következő tudósítása : „Bizonyára értésükre esett önöknek másfél, hogy az olasz kormány nagy erőfeszítéssel tesz katonai készülődéseket, s különösen a lókészletek készítése foly nagy sürgősséggel. E7 mókát nem idézek, nehogy könnyedén látszassam venni a dolgot. Figyelmbe veendőnek tartom azt is, hogy a kormány hajóhadi készülődéseket is tétez, állítólag egy Uruguay-ba indítandó expeditióhoz, oly czélból, hogy az ottani kormányt szorítsa olasz alattvalók részére teendő bizonyos kárpótlási fizetésekre. Az tagadhatatlan, hogy ezen utóbbi vállalatot nem igen lehet az állam pénzviszonyaival összeegyeztetni. Uruguay köztársaságnál pedig vajmi kevés pénzt lehetne találni, s ez az oka, hogy a hajóhadi készülődéseknek m s czéljai iránt van gyanakodás. A franczia készülődésekkel hozatnak azok összefüggésbe s nem tartatik valószínűtlennek, hogy Franczia”