A Hon, 1868. április (6. évfolyam, 76-100. szám)

1868-04-09 / 83. szám

drámai jutalmak új bírálati módjáról nem annyira Gyulai Pál, mint inkább .Toldi Ferencz támadta meg oly észrevételekkel, melyeknek valódiságát nem lehet elismernünk. Azt mondá, hogy így az egész verseny a színészek szeszélyétől függne, miután ők a legjobb darabot is tönkre tehetik, s a szerzők nagy név nélkül bajosan hozhatnák színre darabjaikat, s így a pályázatból ki lenné­nek zárva. Azonban szabad-e föltenni, hogy a színészek szeszélyből rontanak négy darabot? Mi legalább nem tapasztaljuk. Továbbá, vájjon a színháznál csak a nagy nevek művei adatnak-e elő, holott majd minden év hoz egy egy új nevet a játékrendbe. — Gyulai Pál nem magát az in­dítványt, hanem annak indokolásait támadta meg, úgy azonban, hogy mindenki előtt úgy tetszett, hogy az egésznek ellene van. Csak végül jött a meglepő fordulat, hogy bár az új bírálati módot legkevésbé sem tartja jobbnak a réginél, mégis a Karácsonyi díjra nézve meg lehetne próbálni, hogy legyen kétféle pályázat, s azok is kielégít­­tessenek, kik az újabbtól sokat várnak. Kár volt az akadémiának meg nem próbálni e módot, mely­nek a külföldi irodalmakban oly nagy sikerei vannak.­­ (A központi honvédbizottmány) tegnap az az apri­z­iki közgyűlésében elhatározta, hogy nyilatkozatot intéz a honvédegyletekhez) ezt ezer példányban kinyomatja Perczel beszédé­vel együtt úgy, a mint az elmondatott, s a lapokat is felkéri a közlésre. Továbbá a honvédegyletek fel fognak szólíttatni, hogy minden pénzküldemé­nyeknek, valamint azon neveknek, melyekre szól­tak, lajstromát a központi bizottmánynak beküld­­jék; továbbá Perczel tábornokot a bizottság egy kategorikus levéllel másodízben is fel fogja szólí­tani, hogy a visszatartott okmányokat, jegyző­könyveket stb. a választmánynak 3 nap alatt kiszolgáltassa. Erre az ülés fél 6 órakor bezá­ratott. — (Pest város képviselőtestületé­nek) mai közgyűlésében tárgyaltatott a Rudolf­­rakparti 6. és 7. számú telkek Ügye. Ketten tettek ajánlatot a telkek megvásárlására: Schosberger Henrik és Steiner Nathan: mindketten négyszeg ölenként 105 ftot ígértek. Schossberger ajánlata azért látszott kedvezőbbnek, mert ő a vételárt azonnal ígérte lefizetni. Hosszabb vita fejlett ki, várjon az ajánlatok azonnal vétessenek-e tárgya­lás alá, vagy pedig utasítassanak a gazdasági bi­zottsághoz. A többség, miután csak két ajánlat közti választásról volt szó, névszerinti szavazás után a rögtöni tárgyalás mellett nyilatkozott A mint a szavazás bevégződött, Herzfelder Zs. írás­beli ajánlatot nyújtott be a közgyűlésnek, mely­ben négyszeg ölenként 110 ftot ajánl, és kötelezi magát az építkezést két év alatt bevégezni. Miután ekként a pályázók száma háromra emelkedett, a közgyűlés jónak látta az ajánlatokat a gazda­sági bizo­tsághoz visszautasítani.­­ A mai közgyűlésen ment véghez a teréz- és józsefvárosi kér. főorvosok és a terézvárosi gyógyszerész vá­lasztása is. A választás eredménye volt : terézvá­rosi kér. főorvosnak megválasztatott Apaticzky Sándor, a Józsefvárosban G­e­r­g­y­­­i­c­s János, te­rézvárosi gyógyszerésznek Molnár János.­­ (Meghívás.) Az „alapnevelők országos egyletét 11 alakító bizottság folyó hó 13-án vagyis húsvét másod napján délutáni 3 órakor az alapne­velőket képző intézetben fogja tartani 3. ülését, melynek főtárgya leszen az eddig beérkezett véle­mények tekintetbe vételével az alapszabályok föl­­terjesztése iránt való intézkedés. Kérem a buda­pesti, óbudai s az ünnepekre netalán Pestre érke­ző vidéki óvodák vezérlőit szíveskedjenek ezen ülésre minél nagyobb számmal megjelenni. Kelt Pesten, 1868. ápr. 3-án. — R­a­p­os József, bi­zottsági elnök. — (Képviselőül) a német U röghi választó kerület tegnap felkiáltással Simonyi Ernőt válasz­totta. — (Martyn Robert lovag) született iz­­landi, nehány év óta Somogy megyében birtokos, a mult télen Izlandba utazván azóta eltűnt. Megszo­morodott családja máig sem tud sorsáról semmit. — (A honvédhelyettesi kötésekről­ szóló tegnapi hírünkre vonatkozólag kinyilatkoz­tatjuk, hogy azt a Szokolay István szerkesztette Törvényszéki Csarnokból vettük, mely az általunk idézett port terjedelmesen hozza.­­ (Egy régésze­ti találmány.) Néhány nap előtt­­ Budán az első tégla­égető részvény­tár­sulat telkén római sírokra találtak. Tudva levő tény, hogy azon helyen, a­hol most Ó-Buda fek­szik, állott az egykori Pannóniának főhelye Ac­­quincum. A találmány igen nagy fontosságú volt, azért az ó­budai kapitány, Pácz azonnal értesítette a cultusminiszter furat. Rómer Flóris, ismert régé­szünk, a helyszínére sietett, a találmány megszem­­lélése végett. Három napi munka után sikerült a két és fél ötnyi sarkoshagot a felszínre hozni. A ta­lálmány Eötvös közoktatási miniszter urat kiválóan érdekelte , azért ő maga is elment a helyszínére, és megígérte, hogy ő felségét értesíteni fogja fe­lőle. A találmány három kőkoporsóból áll ; az egyik valószínűleg egy gyermek számára volt ké­szítve. Ebben nem találtak semmit. Sokkal érde­kesebb a másik kettő ; az egyik egy szegény, a másik egy gazdag rómainak koporsója volt. Az egyikben egy hét láb hosszú férfi csontvázt talál­tak, még elég jó állapotban ; e koporsó nem visel semminemű föliratot. A másik, a „gazdag római százados nejének koporsója,“ ennek csontjait tar­talmazza, és kivül igen olvashatóan a koporsó tar­talma va­n bevésve. A nő — more Romanorum — 11 éves korában ment férjhez, és 16 éves házas­sága alatt 6 gyermeket szült, kik közül csak egyik élte őt túl. E koporsókon kívül találtak még egy szép római oltárkövet (ara) és egyéb köveket. Ő felsége tegnap d. u. fél 4 óra tájban meglátogatta a helyet, mely lobogókkal volt diszitve. Eötvös és Festetics miniszterek már a helyszínen várakoztak rá. Nagy néptömeg volt a helyszínen összegyűlve, mely ő felségét éljenzéssel fogadta, ő felsége több mint egy félórát töltött a tárgyak megszemlélésé­nél, és figyelemmel hallgatta Rómer és Zsigmondy építész felvilágosításait. — (Az esztergomi gazdasági egy­let) létrehozása tekintetéből Palkovics Károly tanácskozmányt hivott össze ápril 14-re. — (A galaczi ev. ref. szabad magyar egyház) iskola­i imaházának építésére tiszt. Bangya Gusztáv ur küldeménye Trencsénből 48 ft 30 kr, melyhez járultak Platinyi Gyula 1 ft, Dé­­csi Lajos 5 ft, Simon Fáur k. a. 1 ft, Simon Béla 1 ft, Hilbert Ede 2 ft Donáth Gusztáv 1 ft, Betüfi Jenő 1 ft, Párai Gusztáv 1 ft, Ocsnay József 1 ft, Lord József 10 ft, Simonffy László 1 ft, Bangya Sándor 5 ft, Kubinyi György 2 ft, Pincsek Jakab 1 ft, Rusz Károly 2 ft, Jeszelszky 5 ft, Sumiszraszt István 1 ft, Weherszni 2 ft, Sándor Lajos 1 ft, Ribovszki 1 ft, Cseh József 1 ft, Singer Jákab 1 ft, Junker Ágoston 1 ft 30 kr, összesen 48 ft 3­­ kr megérkezett, mely kegyes adományokért, mind a t. gyűjtő urnák, mind a kegyes jóltevőknek a ga­­laczi egyház s az első protestáns magyar missió zaklatott ugyan, de kegyelemről kegyelemre menő ügyének nevében hálás köszönetét nyilvánítja Ga­­laczon, mart. 30. 1868. — Cz­e­lder Márton, missionárius. / Hon“ ?mi£’ausiírgényei, Bécs, apr. 8. A „Wien. Abdpost“ ér­tesülése szerint Oláhországban zavargások törtek ki. Ezen nyugtalanító tudósítások vétele után a birodalmi ka­nc­ellár a bu­karesti osztrák képviselőt megbízta, hogy osztrák alattvalók oltalmazásában erélye­sen intézkedjék. Az osztrák főconsul apr. 8-ki távsürgönye jelenti . A bakaui főnök (bár az állítólagos za­­rgások kitörtek) a román belügyminiszternek azt jelentette, hogy a városban nyugalom van, és hogy az izraeliták semmikép sem bántalmaztat­­tak. A jászvárosi tudósítások e szerint ko­holmányok. Berlin, ápr. 8. A hannoveriak ellen inditott felségsértési pör be van fejezve, mely szerint Düring kapitány, Wedell gr. palota-kapitány, Vogler százados és 4 hadnagy egyenkint 10 évi fegyházra és a becsület elvesztésére itéltetettek el in contumatia. A Platten elleni pör csak ké­sőbb indittatik meg. * Pár­is, apr. 8. A mai „Etendard“ írja: A porosz-dán tárgyalások minden idegen kormány beavatkozása nélkül folynak. Továbbá azt mondja: Bár­mily megoldást is nyerjen e kérdés, nem olynemű az, hogy a közvéleményt nyugtalanítha­tná. Pár­is, apr. 8. A mai „France“ mond­ja: Napoleon lg, visszatérve Olaszország­ból Stuttgartba, Münchenbe, Bécsbe és Konstantinápolyba utazik. Népszínház. Vasárnap a zeneművészeti szegélyegylet javára : A házi kereszt, 1 felv. és a boissyi boszorkány, 1 felv. — Hétfőn d. u. 4 órakor a budai színkörben: A gerolsteini óherczegnő ; a színházban esti 7 órakor : Az ördög pilulái. Bakonyi magya .A daltársulata minden eseve a Komlóban tart elődást. A szüneteket jó magyar zene tölti be. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT. Hogy áll Somogy megye gazdászati tekintetben ? VII. (R—z ) A gazdasági egyletnél hagytuk el. Ha a megyékben időközönként megalakult gaz­dasági egyletek nem egyedül azért állítottak fel, hogy a rab-években tüntetési összejövetelekre al­kalmat szolgáltassanak, hanem tényezőéül az ok­szerű gazdasági reformok meghonosításának , gaz­dasági gépek ismertetésére, melyek az önakarattól függő munkáskezeket pótolják; állattenyésztés nemesbítésére ; versenykedésre lendületet adni a békébe vert iparnak; szabadabb s biztosabb mozgást adni a kereskedelemnek ; útmutatást adni a népnek, hogy levetkezvén a schlendriumrend­­szert, az ó embert, haladjanak az uj elvek, szoká­sok s czélhoz vezető rendszer lobogója alatt. Ha ez volt hivatása s ezért alakultak egyeteink — s pedig nekünk meggyőződésünk, hogy ezért, mert az országos szükség parancsolta létesitésö­­ket,­­— úgy igen sok gazdasági egylet nem felelt meg czéljának, s tagjai nemhogy a szükségtől pa­rancsolt anyagi gyarapodásrai hatást, a gazdá­szati reformok megalapítását, a népnek jövedel­mezőbb gazdálkodásrai útmutatást czélal nem tűz­ték ki — kivéve a lelkesebbeket — hanem még tagsági díjaikat sem fizették be évenként, melyek­ből az egyesületek kiadásaikat fedezhették volna. Ezért nem volt az újabb alakulásoknál sok me­gyében hitel, lelkesülés az egyesületek eszméje iránt, mert kevés anyagi eredményt mutathatván fel, az eszmét keblükön melengető jelesek, úttö­rők felhívásai, lelkesítő szavai nagy rész előtt el­hangzottak. Igaz, hogy az időszak sem volt kedvező az egye­sületek működési erejének kifejtésére, midőn a po­litikai nyomás — úgyszólván — lélekzetünket is elfojta ; de hogy még oly viszonyok közt is többet tehettünk volna, az tagadhatatlan. Hogy Somogy megye a gazdasági egyletet nem kedvtöltésnek,paszomlatos ruhának tekinti, melyet — midőn jön a mumus — felölt, hanem sokkal nemesebb czélnak , eszköznek az erőkifejtésre ,­­versenyre, oktatásra, sikerdús tapasztalatok szer­zésére stb . mutatja azon körülmény, hogy a sza­badabb légkörben is megalakult; nem akar tüntet­ni, hanem haladni, erőt nyerni, beruházni, s a be­ruházás, munkaverseny által még becsesebbé tenni a földet, melyet értékesíteni s megtar­tani nem csak anyagi, egyéni, családérdek, ha­nem hazafiús kötelesség. Nézzük gazdasági egyletünket újraalakulásában. Az aláírási ívek, igaz, nem érkeztek vissza oly megtelve, mint ezelőtt hét évvel , de az aláírók névsorában garanciát látunk arra, hogy az illetők tenni, áldozni is készek az eszméért, nemcsak alá­írni. A már február hó elején magát megalakultnak kimondott egylet f. c. márczius 23-án tartá nagy­gyűlését, Jankovich László elnöklete alatt, ki a mult gyűlésben kikiáltatott közakarattal elnöknek, alelnököknek pedig: Inkey József és Csépán József ; mindegyik kitűnő gazdája megyénknek, kik nem egyedül papíron, hanem praxisban is eredmény­nyel dolgoznak. Az utóbbi nagy­gyűlés legfőbb tárgya volt: az igazgató választmánynak megválasztása, titkos szavazat útján, mely 42 tagból áll s kinevezi az alapszabályok értelmében a titkárt, pénztárnokot az elnök előterjesztése folytán, megalkotja a szak­osztályokat. Az említett 42 tagból álló igazgató választmány megválasztatott, de a szavazatok összeszedése, oly sok időt vett igénybe, hogy a gyűlés to­vább nem haladhatott, a titkár, pénztárnok kine­vezése, szakosztályok megalakítása a jövő május hó 3-án délután tartandó igazgatóválasztmányi gyűlésre maradván. Gazdasági egyletünk tehát van, szabadabb idő­szakban, mint a mult­i tevékenységének semmi akadály útjában nem áll, már t. i. politikai téren, mely eddig annyira megzsibbasztotta erejét. Jóakarat kell csak s kevés anyagi áldozat, hogy részint útmutatása, részint befolyása által hasson a megyei mezei gazdaság, ipar , kereskedelem, egyesületi vállalatok, állattenyésztés jövőjére. Nagy és fontos a hivatás, mely gazdasági egy­leteinkre vár ; többé nem arról van szó , hogy a nyomás alatt megállhassunk, hanem arról , hogy a szabadabb légkörben előretörjünk. Helyi viszonyainkat tekintve, lássuk azon tért, melyen gazdasági egyletünk munkás lehet s üdvö­sen hathat : a) Már magában az egyesülés erőt fejt ki szel­lemben és anyagilag ; s a mely kérdések megoldá­sában egyes erők elporlanának, ott a köz­ös erő csudákat mivel. Az eszmék h­arcza érdeket kelt ; a testvérülés a társadalom javára oly czélra vezető kérdéseket old meg, melyek egy jobb jövő remé­nyét hordják magukban. b) Ki tagadná, hogy Somogy megyében a föld termőerejéhez mérve, a mezei gazdászatnak még sok kívánni valója van. A régi rendszer nyűgeiből sokan máig sem akarnak kibontakozni, sokan arany és ezüstjüket,­­ de még bankjegyüket sem akarják a földbe vetni (fektetni) , pedig a föld termi az aranyt és ezüstöt. Meg kell tehát honosítani a gazdászat új alapel­veit ott is, hova eddig be nem hatott a világosság. Különösen oktatni, serkenteni a népet, mely urává lett a felszabadult földnek, de azt — még erejéhez képest sem — tudja kellőleg javára fordítani. Egyesek hibája, hátramaradása legfeljebb a csa­ládra hat vissza; de midőn ezerek követik el azt, a milliókat megérzi a haza, az állam ! c) Legalább minden második évben kiállításo­kat rendezni ; a verseny mindig fokozza az erőt, ébreszti a szorgalmat, s ösztönt ad a haladásra. • Állat, termék, gazdasági eszközök kiállításit , az érdemet jutalmazni, az a 3—4 arany, melyet a legjobb eke, legszebb marha, kos, csikó vagy gyü­mölcsfaj nyer, ugyan hány aranyat hoz a megyé­nek ? ki tudná kiszámítani ? d) Szántás-versenyeket alapítni, mit eddig is tett az egyesület, és pedig a megyének legalább négy részén , a versenyre meghívandók különösen telkes polgáraink, hogy lássák a vasekék győzelmét s ta­nulják meg: minél mélyebben várunk a földben, annál közelebb, annál biztosabb a kincs. e) Zákány, Surd, Gomba, Kishegy, Köttse, Si­­monfa, Szerdahely, Gálosfa, Kaposvár, stb. szőllő­­hegyek mind megannyi bizonyságok arra, hogy kitűnő asztali bort teremnek ; s csudálatos­­ bo­raink mégis nagy részt a csántérokon hevernek ; mind megannyi kincs ez, de nincs mégis értéke, mert egyedül a megyei belfogyasztásra vásárolta­­tik elég olcsón s nem bírjuk felemészteni hegyeink termését. Rosz a mivelés, még roszabb a ke­zelés. Oda kell tehát munkálni szép szóval, okta­tással , ha ez nem használ, rendszabályokkal,hogy boraink érdemlett hiteleket, a művelés és pincze­­gazdászat után megnyerjék ; s ha ez megvan , a hazai egyesületekkel karonfogva s az országos gaz­dasági egyletnek tekintélye­s hatásköre által oda működni, hogy boraink a külföldi piaczokon is be legyenek mutatva s ott érdemlett fogadtatásban részesüljenek. Mig borainkat csak itthon szörpöl­jük s a belfogyasztásban szerepeltetjük, addig be­lőlük valami nagy hasznot nem remélhetünk. f) Az állattenyésztés régi hírében fogyatkozott; a Fesztetics, Csapody-kornak dicsőségei elhalvá­nyultak, avagy nem adhatna-e az egyesület váll­vetve, s ha kell, áldozatokkal is e mindannyiunkat érdeklő ügynek lendületet ? De igen is adhat ! g) Állítson egy minta­kertet, a konyha­kertészet minden ismert előnyének meghonosításával ; a gyü­mölcstenyésztést — lehető nemes fajokkal — kedveltesse meg; s legyen munkás benne, hogy a sok erdőirtás közepette, az ültetés lelkiismeretes kötelességévé váljék az illetőknek. h) Talán a selyemtenyésztés sem volna nálunk megvetendő üzletág, kellő serkentés, útbaigazítás s áldozatok hozása mellett, stb. De ki tudná mindazt előszámlálni, melyben egy ily egyesület munkás, eredményes munkás lehet? S még inkább ki tudná azon szellemi és anyagi előnyöket kiszámítani, melyeket gazdászatunk, a kézműipar s kereskedelem, ezek által százezrek s ezek által a közhaza nyerne ! ? A megalakult egyesület fogja tudni kötelességét. A közé­rdeket szivökön viselő elnökök, az áldozatra kész egyesületi tagok résen állnak, midőn a megye java azt kívánja­­ előre. Közelebb egy újonnan felmerült vasútterv s gazdászati viszonyainkról. Poroszország egy kis részét kivéve­­ minded­dig szert nem tehettünk , holott a legkitűnőbb kellékekkel biró zamatos boraink, elvitázhatat­­lanul világhírűek, sőt a föld­kerekség majdnem minden tájékán akadt egy-egy költő, ki a lelke­sítő tokaji szőlőnedvet megéneklő. Semmi sem hordja magán ennyire a rosz­intézmények bé­lyegét mint ez ! Ideje volna már, hogy a kor­mány orvosolná bajunkat, reméljük miszerint közelebb teendő lépéseinket siker koronázand­­ja. A szőlődézsma eltörlését is türelmetlenül várjuk. Vajha bekövetkeznének már azok a jó idők! Az ez ideji bor szép keletnek örvend, ára igen külömböző úgy hogy öreg borgazdáinak sem emlékeznek olyan esetre, hogy korábbi és későbbi szlinetelés, ily lényeges minőség­ű kü­­lönséget szült volna mint jelenleg, az ár 18— 36 forint közt ingadozik. 1866 dik bor igen ke­resett czikk, és oros szakértők azt állítják, hogy 1811 óta ily jeles bor nem termett ó bor általában kevés van. Időjárásunk derült de zord, a szőlőmunkálatokra azonban épen nem kedvezőtlen. Legközelebb posta hivatal nyittatik nálunk. Máskor többet. W­e­i­s­z H. Tolcsva, ápr. 5. Valahányszor borüzletünkről értekezni vagy írni akarunk, mindenek előtt panaszt emelnünk kell, azon sajnos körülmény ellen, hogy külföl­di piaczokra — Lengyelországot és éjszak-keleti A bécsi börze távirata ápr. 8-ról. 5% métalliques 56.80 Hitelintéz, részv. 183 40 Nemzeti kölcsön 62.90 London . . .116.20 1860 ki sorsjegy 82.20 Ezüst .... 113.75 Bankrészvények 704.1 . Arany. . . . 5.53 Pest, apr.8.Derült,meleg, noha kissé szeles idő. A gabnaüzletben az izraelita ünnepek miatt nem jöhetett létre jelentékenyebb forgalom. A hangulat lanyha maradt, de az árak nem szen­vedtek csökkenést. A búzaforgalom nem ment többre 8000 mérőnél. Eladatott : bánságiból 400 V. m. 871/,, fns 6 ft 60 kr, 1000 v. m. 87 fns 6 ft 60 kr, 600 v. m. 86 fns 6 ft 50 kr, 800 v. m. 85 fns 6 ft 40 kr, mindez 3 havi fizetésre ; tiszaiból 1000 v. m. 84 fns 6 ft 20 kr, 1500 v. m. 83 fns 6 ft 10 kr készfizetésre; szerbiaiból 2000 v. m. 5 ft 80 kr. Rozsból eladatott 1500 78—80 fns 4 ft 5 kr Körösön, 600 mr. ugyan olyan 4 ft 15 kr az itteni pályafőn átvéve. Árpából eladatott 1500 mr. etetni való 69—70 fns 2 ft 60 kr, 800 mr. 72 fontra kimérve 2 ft 65 kr, 2000 ml. Siófokon 70—71 m­s 2 ft 67 Va kr. Egyéb gabna­­nemüeknek nem volt üzletük. (V G.) Bécs, apr. 6. (Vágó marhavá­sár.) Behajtatott 378 magyarországi, 1317 ga­­lícziai, 630 német, összesen 2325 db. marha. Megvétetett Bécs számára: 1505, a vidék számá­ra 807 db. Becslési súly darabonként darab 520—­730 font , ár­abonként 145—205 ft, má­zsánként 2612—28 ft. * Lindau, apr. 5. A múlt héten a schwarezi pia­­czok lanyha volt az üzlet, minthogy az állandón szép idő folytán a vevők visszatartók voltak ; a folyó szükséglet valamivel nyomottabb árakon fedeztetett. A keleti franczia megyék folyvást veszik­ az elsőrendű, úgyszintén a jó sárga bú­zát. Árak: elsőrendű 37—38, jóféle 357 — 3­6 34, csekélyebb 34—35, zab 22 —22,4 frank 200 vámfontonként. Kukoricza folyvást el van hanyagolva. (B. H.) Paris, apr. 4. Már néhány nap előtt érkeztek, úgy keleti, mint nyugoti megyékből lettek, melyek idegen búza kínálatáról szólottak, ma ugyanezt jelentik Közép-Francziaországból. E verseny azonban egyátaljában nem nyomta le az árakat, ellenkezőleg azon körülmény, hogy a vevők mindenütt örömestebb a belföldit ve­szik, annak szilárdságot kölcsönzött. Helyben a fogyasztási liszt ára változatlan, de 6 jegyűé ma lány hűlt. "Vidéki tudósítások. * Temesvár, apr. 3. (A temesvári Lloyd gab­­nacsarnokának heti jelentése.) A gabnaüzletben pár nap óta kedvező a hangulat. Ha újabban nem is jegyezhetünk magas­ árakat, a legutóbb jegyzettek mellett elégséges vevők akadnak s a kivitelre is heves vásárlások történtek. Eladatott közel 20­­00 mérő nehéz és középminőségü bu­za. Pár nap óta a vidéki behozatal ismét javult s első minőségű buza kész­pénzért, úgy foglaló mellett, mérőnként 6 ttjával vétetett át. Jegyze­teink : Buza 87 —89*3 int, 6 ft 15 kr—6 ft 20 kr; 86—8913 fnt 5 ft 85-5 ft 90 kr; 85-8913 fnt 5 70-5 ft 75 kr; 83—891 5 ft 40-5 ft 45 kr. ezs csekély készlet, közel 3000 mérő, 78— 80 fontos 3 ft 90 kr—4 ft adatott el. Kukoricza, helyben 80—81 fnt 2 ft 50-2 ft 60 kr. Árpa ordult az 1848 nagy emlékeihez, mint a hogy a növények levelei oda fordulnak a világosság felé. De a politikai vajúdások közt csakhamar mindig többen néztek — előre, mint hátra, s igy a szabad­itás ama rövid időszakában csak igen kevés oly mtt jelent meg, mely a honvédvilág történelméhez nevezetes adalékokat vagy képe­ket szolgáltatott volna. Annál több jelenik meg egy idő óta, a mióta t. i. a szabad sajtó zsilipje megnyílt, hogy az irodalmi foglalkozás szabad árja a közszellemre termékenyitőleg hasson. Becses hagyományok, minő Mészáros Lázár levelei, emlékirata, sat. egyes táborozások leírásai, külföldre menekült magyarok viselt dolgai sat. látnak egymás után napvilágot, könyvekben és lapokban. Egész irodalma támadt a honvédéletnek, még pedig oly bőséggel, hogy a kritika már­is ki van iiva kötelességszerű ellenőrködésre, megje­lölni : melyik köztük a jó termék, s melyik az üzérkedési vállalat, melynek egyedüli czélja csak az, hogy egy egy ünnepelt név formája alatt hasz­not húzhasson gyönge, gyári munkák után. Ezúttal egy oly gyűjteményről szólhatunk, mely a sajtó részéről dicséretet, s az olvasó ré­széről pártolást érdemel. A ,, Honvédvilág “ czimü köteteket két írótár­­sunk (Kunsági és Potemkin) szerkesztők, kiket egykor nem hírvágy, hanem az eszme iránti lel­kesedés vitt a zászlók alá, s kik jelen­leg is lel­kiig méretbeli dolognak tartják a „Honvédvilág“ neve alatt oly­ köteteket szerkeszteni, melyeknek tartalma méltó legyen a czímhez. Nem használ­ják ők e czéget czéltalanul izgató vagy elkeserí­tő czikkek palástjait, hanem oly olvasó könyvet állítottak össze, melyet szívesen fog átlapozni minden magyar ember, mert számos történeti adattal, sok csinos és jellemző rajzzal, irodalmi emlékekkel stb. fog találkozni benne, s azok után kiegészítheti sok oly tudomását, melyet ed­dig a hallás után csak félig tudott, vagy roszul tudott. A közlemény­ek egy részben a történetírás kö­rébe tartoznak,s némely részletet ama kor esemé­nyeiből érdekesen világítanak meg. Más részök az elbeszélői fajhoz sorolható, de ezekben is ama kor szelleme van többé kevésbé visszatükröz­ve. Vannak továbbá költemények szintén a hon­védvilágból, s újabb művek egy pár nemzeti in­dulónkra. Egy pár kisebb czikk pedig vagy az amerikai polgárháborúból ad egy kis epizódot, vagy Blum Róbert utosó óráit festi, érdekesen ugyan, de e tárgyak szorosan véve még­sem valók a honvédvilág keretébe, s legfölebb csak a quodlibet szerű tarkaságot szaporítják, mint például a színezett borítéklapon a Washing­ton és Garibaldi nevei, melyek inkább egy áta­­lános szabadságharczi történet könyv­szégjére ülhetnének. A „honvédvilág"-ot festve,maradjunk csak saját hőseinknél. Úgy is van elég, kiknek számára csupán mi magunk fűzhetünk koszorút. Nem a tartalom sorrendje, hanem az imént említett osztályozás szerint fogjuk megemlíteni legelébb is az első kötet közleményeit, röviden, futólagosan, az olvasóra hagyva, hogy azokkal bővebben megismerkedjék. „A k­é­t­s­z­á­z­ezer“ — ez címe az első le­írásnak, mely a pesti képviselőház ama nagy napját festi, midőn Kossuth Lajos ékes szólására a ház egyhangúlag szavazá meg a 200,000 hon­védet s az erre szükséges pénzerőt. 1848. jul. 11-dikén történt az, midőn a már akkor is öreg Palóczy László — lelkesedve e nagyszerű jele­netén, — Simeonnal kiálta föl: „Uram bocsásd el a te szolgádat, mert megértem látni a magyar nemzet szabadságának napját!“ E nap volt a nagy honvédsereg születés­napja. A „ ilmos huszárok hazajövetele“ — Herman őrmester előadása nyomán — részletesen, sok érdekes epizóddal van leírva. A költő azt írá : „Domb nekik minden hegy, keskeny minden árok ;“ de e leirás meg fogja győzni az olvasót, hogy a haza jövő huszároknak mennyi prózai bajjal kellett megküzdeniök mig a szeretett haza földjére juthattak. — E huszárokat vezette Zsur­­may.­­ „Tiz sor arról a bizonyos esztendőrül“ czimü rajzban egy „volt baka“ élethű képet ad a besoroztatás sanyaruságairól, melyekkel a honvédeket megalázhatták egy időre, de nem törhették meg. Igen ügyesen itt rajz ez, apró tör­ténetekkel, melyek e szomorú állapotot hiven jellemzik. Egy másik czikk „Sárosy Gyula éle­téből,“ vagy­is bujdosásaiból fest egy szintén komor, de érdekes képet. Az Arany trombita szezője Komádiban lappangott akkor, s az embe­rek jósága, mint paizs, védte az üldözés ellen. Komáddiban irta ő — e czikk szerint — a híres „Farsangi dalt“ is (Tánczoljatok !) melyet sokan a Petőfi művének hittek akkoriban, a „Bem trinok emlékirata 1848-ban“-e kötet igen becses közleménye. Mint tudva van, a legyőzött, s Bécsből hozzánk menekült Bemre rá lőtt egy fa­natikus lengyel, vádolta őt, hogy nem népbarát, hanem aristocrata. Szerencsére e golyó nem ta­lált, s a tábornok ez emlékiratban álarczozta le ellenségeit, kik a „democrata“ szent neve alatt orosz kézre dolgoztak. Leírja az osz tónok rövi­den küzdelmeit, bolyongásait a szabadság érde­kében , s leirja , mint áldozá föl személyes érde­keit mindig hazája szabadságáért. Ez emlékirat igen becses emlék előttünk, kik az erdélyi hős­nek anyi hálával tartoznak. Ez az egy közle­mény is méltóvá teszi e kötetet a közpártolásra. Mindjárt utána Potemkin Bem szelin­­deki és vízaknai csatáit irja le s a szereplő tisz­teket, köztük Petőfit, kit a diákokból lett tanu­lók mindig lelkesedve szemléltek. Ábrás Ká­roly „Honvéd-történeteket“ ír a debreczeni vörös szalagosokról, s őrnagyuk , a derék Zü­­richról, Nagy-Szeben bevételéről, a kolozsvári karácson-linnepről, a branyicskói diadalról, stb. — E czikkek némely helyén a pathosz hivalko­dik föl, mit örömest nélkülöznénk.— A „Szí­nészein­k a szabadság ha­rczban“ czimű­nudás­nak több érdekes részlete van. Szerdahelyi Kál­mán jókedvüleg beszéli el, — s ebből is látszik, hogy hajlama mennyire a komikum felé vonja, — mikép lett huszár s hányszor esett le eleintén a lóról. Potemkin Ödön a Szathmáry Dani emlé­két eleveníti föl, ki bár 40 éves lehetett már, mégis azonnal beállt — fiával együtt — hon­védnek Makón, s Magyar-Becsénél az „első ágyulövés“ áldozata lett. Azután leírja, hogy a bevett Budavárban a honvéd tisztek mily neme­sen viselték magukat a legyőzöttekkel szemben, s Lendvai Márton mint kapott ottan másodszor is érdemjelet. Leirja továbbá, hogy a magyar daltársulatta­l Párisban volt Fitos Sándor mint ugrott az ágyúra, melyet a katonaság már-már elakart sütni a népre, s később onnan haza jő­vén, honvéd lett, s betegségnek esett áldozatul. Kunságitól a „Mit ettünk és mit tettünk a táborb­an“ oly élénk leirás, minő csak irói te­hetség f­öl telhetik. Az emlékezet szárnyán röp­ködi be az elmúltat, a sok sanyarúságot, hadi zajt, kedvet és levertséget, győzelmet és gyá­szos véget. A hadi életnek rövidbe foglalt hű képe ez. Igen sok jellemző, genrekepi vonás van benne, jellemzők ama kor történetére és szellemére, s mindenütt az a hiven megőrzött melegség, mely a szerzőt egykor a tüzérek so­rába vitte. Styl és hang tekintetében is ez az első kötetnek egyik legjobb (sőt ebben a genre­­ben a legjobb­ közleménye. Dr. Síkor József volt honvéd főhadnagy egy eredeti genre-alakot fest : egy régi közvitéz­ből lett káplárt, ki szörnyen lenézi a diákból lett katonát, tintanyalónak nevezi, s vekszálja, a­hogy csak tudja, sat., és a­ki végül — kemény ember létére — a könyekig megpuhul, midőn Verseczen végig hallgat egy felolvasást, melyet a tintanyaló honvédek tartanak. Petőfinek „Já­nos vitéze“ hatott úgy rá. Azontúl a zord káplár igen nagy barátja lett a tintanyalóknak, egész addig, mig Uj-Aradon egy ellenséges golyó el nem ejté. — Bem­trinok levelének „Bécs ostromáról“ a történetíró is hasznát veheti. Az első kötetben van Jókai M­ó­r­nak „ Még­sem lesz belőle tekintetes asszony“ czímű elbe­szélése egy civil eredeti alakjával, s a debreczeni csata epizódjával. A költemények közt az a si­került és könnyen dalolható szöveg, melyet Kun­sági a Kossuth és Rákóczy indulókra szerzett, egy 1848-diki ismert dal : „Ös Buda gyermeke fel szaporán !“ s „Az első honvédek dala“ Szé­kács Páltól, melyben még azt dalolták : „Jó em­ber a mi királyunk Ferdinánd, Magát," trónját védelmezzük egyiránto­sat. S mindez nagyobbára csak az első kötet tar­talma. A másodiké is ép ily érdekes. Jellemzé­sek nyitják meg: A honvédé Vadnai Károlytól és Kelemenétől. A huszáré Sárossy Gyulától és Szemere Bertalantól, mely utóbbit akkoriban ki is osztottak lelkesítésül a huszárok közt, s végül a „honvédtüzére.“ — A szászsebesi és szászvárosi csatákat egy jelen volt részletesen irja le, jellemezve Bemet, b. Kemény Farkast, sat. — Ha­mar­y Dániel czikke „Komárom Klapka alatt“ tüzetes leirás sok okmánynyal, napi parancscsal,s oly részletekkel,melyek a tör­ténetíróra nézve is fontosak lesznek.— Dr. Síkor „Az aradi polgárság“ érdemeinek az ostrom alatt szentel pár lapot. — „A k­ét hős“ czimü beszély Tóvölgyitől élénken van írva, de látszik belőle, hogy nem élet és tapasztalás után itt munka. — „Eszékvár 1849. január és február hóban“ egy ott volt honvédtől a hadjárat egy oly részletére vet világot, melyet szükséges vol­na kiemelni ama homályból, melyben ma is le­beg. Egy pár élénken írt tábori episod Potenkin­­től, „Klapka indulója“ és „Bercsényi indulója“ költemények Thaly Kálmántól, az ismeretes Kos­­suth-nóták közül négy dal, s végül Jókai czikke: „A honvédek 1868 ban“ képezik a tartalom több­i­i részét. A változatosság — noha az egész vállalat egy tárgy körül forog — egyik aján­ló oldala e köteteknek. Egyik czikk történeti adatokat, leírásokat nyújt, a másik történeti keretben em­beri jellemvonásokat emel ki, néha tréfás színe­zetben, máskor hő­­­vonásokkal. Szóval nem egyoldalú és száraz csataleírások halmaza ez, hanem érdekes olvasó­könyv oly időről, melyre mindnyájan kegyelettel e­mlékezü­nk. Az előszó szerint : e kötetek folytatása a kö­zönség pártfogásától függ. Óhajtanunk kell tehát a meleg részvétét, mi­után e vállalat nem csak a történelemnek nyújt adatokat, és nem csak a jó képeket egy feled­­hetlen korral, hanem a vonzó olvasmányok szá­mát is gyarapítja.

Next