A Hon, 1868. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1868-05-23 / 119. szám

mennyiség a fa helyiségei szerint a két fővölgy közt nem egyformán oszlik el, de tekintve azon körülményt, hogy mindkét völgy elegendő, s a dobsina-rozsnyói bőségesen is vaskővel el van látva, s hogy midkét völgyön a kokszszali nyersvasüzlet lehetséges , majdnem bizonyossággal lehet állítani , hogy a kokszszak 2.000. 000 mázsára felvett nyers vastermelés akkép oszlik el, hogy mind a két csoportozat termelését 2.000.000 mázsára fogja kiegészíteni. Ezek után nem marad egyéb hátra, mint a fennebb rajzolt ipar kifejlődésével bizton várható forgalom kiszámítása, a mely következő : A murányi csoportozatból : A kincstár és a Gömör megye Garam-völgye erdőterületére eső mintegy 640,000 m. nyesvasból az ottani 3 gyári telep elegendő vasércnek birtoklási hiánya végett, a vashegy rákosi telepekből csak mintegy 300,000 m. nyersvasat készíthetvén, a 340.000 mázsához szükséges vaskövet a dobsinai és a rozsnyó-nadabulai vaskő telepeiből fedezendi és pedig : 1 m. nyersvasra 1 Va mázsát számítván, 860.000 mázsával a mely 10 mértföldön szállítva 8.500.000 m. mértföld ; 860.000 mázsa nyersvas készítéshez 140 fontot számítva,1.204.000 mázsa kokszszot Osztrauból behozva 12 mértföldön szállitva 14.448.000 m. mértföld; 1.800.009 mázsa nyersvas szállítás a sajóvölgyi és a salgótarjáni kőszéntelepek hengergyáraihoz 10 mértföldön 18.000.000 m. mértföld ; 100.000 m. öntmény a pesti és a tiszai piaczokra elszállítva 13 mföldön 13.000.000 m. mértföld ; 800.000 kész vas a Putnok-Diósgyör közti gyáraktól a pesti és a tiszai piaczokra 3 mértföldön szállítva 2.400.000 m. mértföldet adnak a forgalomnak. A rozsnyó-dobsinai csoportozatból: A Diósgyör-blikki csoportozatban készítendő 180.000 m. nyersvashoz a 20/a m. vaskövet számítva 450.000 m. 13 mföldön szállítva 5.850/100 m. mértföld ; 1.320.000 m. nyersvashoz osztraui koksz 140 fontjával, 2.460.000 m. 12 mértföldön szállítva 17.520.000 m. mértföld ; 1.800.000 m. nyersvas a salgótarjáni s sajóvölgyi köszéne épített hengergyárakhoz 12 mértföldön szállitva 21.600.000 m. mértföld. 100.000 m. öntvény a pesti és tiszai piaczokra szállítva 13 mértföldön 1.300.000 m. mértföld. 200.000 ui. szepességi nyersvas Dobsinán át szállitva a sajó völgyi és salgótarjáni hengergyárakhoz 14 mértföldön 2.800,000 m. mértföld szállitmánynyal. 1 .200 000 m. szepességi nyersvas Miskolczon át a sajó-völgyi és a salgótarjáni hengergyárakhoz 7 mértföldön szállítva, 8.400,000 m. mértföld ; 1.000,000 m. ásványkőszén egyéb gyári és házi szükségletek fedezésére a sajó-völgyi és a salgó-tarjáni kőszéntelepektől Gömörbe 10 mértföldön szállítva. 10.000.000 m. mértföld, egyéb belforgalom u. m. fa, gyapjú, papir, üveg, bőr, stb. 500.000 m. 10 mföldön szállítva, 5.000. 000 m. mértföld forgalmat biztosítanának. Hogy Szabolcs, Észak Bihar s Borsod megye mezőgazdászati terményeinek fölöslegét a fogyasztó északi megyékbe és Oderbergára Miskolczon és Füleken át az északi vaspályán elszállítani kénytelen leend, erről egy pillantás után aérképre meg fogunk győződni. Biztos statistikai adatok nyomán az említett két megye és Észak-Biharterményi fölöslegebuzában 380 000 mérő = 304,000 mázsa ; — gabonában 1,595,000 mérő = 1,196.000 mázsa — kukoriczában 876,000 mérő, = 526.000 mázsa — árpában 693,000 mérő = 416,000 mázsa ; — vagyis összesen 2,442.000 mázsa, a mely 12 mföldön szállitva, 29304.000 m. mértföldet teend. Ezen mázsa mértföld szállitmányi összeg 140.422.000 m. alföldre rúg, a melyből a mintegy 27 mértföld hosszú vasút, egy mértföldjére évenkint 5.423.000 mázsa esik. Mnthogy a tervezett és kért vasút czélját vagyis vasiparunk oly forrai kifejlesztését, miszerint ez kiviteli képességgel is bejön, csak úgy érheti el, ha a forgalmat a lehető legmérsékeltebb szállítási bér mellett közvetítendi — az árszabályt bécsi mázsán és mértföldenkint csakorra tehetjük, és ez esetben is e pálya minden mértföldjére mintegy 54,000 frt bruttó jövedelmet biztosítana. A személyforgalom egy éven át a tapasztalás szerint rendesen a vaspálya által érintett vidék népességi számával azonos szokott lenni. A kért vasút körébe eső vidék népessége 486,000 lélekre rúgván, mint személyforgalmat a 300, ezeret annál biztosabban vehetjük fel, minthogy köztudomás szerint, az iparos vidékeken a személyforgalom a legélénkebb szokott lenni. A tapasztalás szerint az I. osztályú kocsikra, 2, a II. 30 és a III. 68°10 esik. A vitelbért az I. osztály részére 30, — a II. 25. — és III. 15 krban megalapítván, leend az évenkint! személyforgalmi bruttó jövedelem 54 000 ft — és 1 mértföldre 2000 frt — és így a pálya összes évi bruttó jövedelme mértföldenkint 56.000 frt. Ha ennek a tapasztalás szerinti 36°l0-ját a költségek fedezésére vesszük — marad tiszta jövedelem gyanánt mértföldenkint mintegy 35.000 forint. Tehát ezen pálya rövid idő múlva bizton reménylhető forgalma folytán a kormány által biztosítandó mértföldenkint mintegy 35.000 frtnyi garanciát jövedelmével fedezni fogja. De e forgalmi jövedelem kiszámításánál figyelmünket ki nem kerülheti azon körülmény, hogy a kért vasút következménye — a több mint 6.000. 000 mázsa termelési képességre emelt vasiparunk — a szállítandó nyersvas, koksz és kész áruczikkekben az ezen vonalon kívül eső vasutaknak is nagymérvű forgalmat biztosít,és ezen az állam által garantirozott pályák jövedelmét szaporítja ; és pedig a vasiparunkhoz beszállítandó mintegy 664 ezer mázsa koksz a határszélektől a belföldi pályán a tervezett vasutig 24 mfldet,— az 1.200.000 m. szepességi nyers vas 15 mértföldet, — a közel 6.000.000 mázsára rugó kész áruczikkek a fogyasztási piaczokra hazánkban mintegy 20 mértföldet fogván átaljában befutni, kérelmezett vasútvonalunk a többi pályáknak mintegy 202.000. 000 m. mértföld forgalmat, több mint 2.000. 000 ft jövedelemmel szerez és biztosít. Ezen kiszámítás eléggé bizonyítja, hogy ezen kért industriális pálya az ország igényelt garantiáját terhelni nem fogja a mondottakon túl azon oknál fogva is , mert hazánkban alig létezik vaspálya, melyen az oda és vissza fuvar egymáshoz ily helyes arányban állana, s amelynek forgalma oly kevéssé függő az idők és körülmények viszontagságaitól ; — mert az egyszer életbeléptetett vasproduktio semmi körülmények között meg nem állhat, a felső magyarországi szén-szükséglet meg nem szűnhet, — az e vidéken telepítendő különféle industrialis ágak napról napra fejlődést biztosítanak ; amely arányban pedig az iparfejlődés növekedik, azon arányban a vasút jövedelme is szaporodik. (Folytatása következik: Pestváros és a vasivasi. ( K.J.) A rablóknak sok faja van. Legkevésbé félelmes az, mely nyílt országúton támad meg, s legveszedelmesb, a mely alattomban lopódzik áldozatához, s azt észrevétlenül fosztja ki. A rablók e legveszedelmesebb fajához tartoznak azok a tiszteséges ruhában járó gazemberek, kik Pesten kávéházakban, vendégfogadókban táboroznak s a tapasztalatlan ifjakat, gyanútlan falusiakat, hirtelen örökösöket, megrögzött korhelyeket, könnyelmű megbízottakat körülhálózzák, spernkáikba édesgetik, s ott melléknek szegezik a nasivasit. És valóban oly félelmes volna az a nasivasi? csakugyan ily alávaló rablók azok, kiknek rengetege a kávéházi asztal, társasága a herezdáma, és vezényszava az hogy „tessék emelni?“ A ki ebben kétkednék, olvassa el a következő kimutatást. Minden vasivasi bank három rendes hivatalnokot tart 1 ft. napidíj mellett, a felvigyázót, ki mihelyt idegen szagot érez, rejtett csengetyűvel jelt ad, mire a játékosok a kártyát és pénzt összeszedik, a gázt eloltják, s félórás pihenőt tartanak, a ruhatárnokot, és még egy jó madarat, kik játék alatt szünet nélkül ébren vigyázni tartoznak. Ezek többnyire áldozatok, kik tönkrejutván, ama jövedelemre rá vannak szorulva. Fizetésük évenként 1080 ft. Kártyapénz és világítás díj éjfélig 4, éjfél után 15 ft, tehát egész éven át 6935 ft. Valóban elég szép summa, melyből az orgazda egész házbérét, sőt régiejének nagyobb részét is kifizetheti. A bank részvényeken alapul. Vannak kisebb nagyobb értékű részvények. Többi közt egy „jó hírű“ vendéglő bakjának részvényei minden estére négyezer forintosok. Természetes pedig, hogy minél kockázottabb valamely üzlet, annál nagyobb nyereséget kell adnia, s ha tekintetbe vesszük, hogy a nasi vasistáknak nemcsak pénze forog veszélyben, hanem szabadságuk, sőt életök is elkeseredett áldozatok részéről kik a bankot szétrobbanthatják, a bandát feladhatják, a játékosokkal birokra kelthetnek, s tekintetbe véve, hogy mai világban tisztességes és rendkívüli riskának alá nem vetett üzlet is van, olyan, amely 50ul-t ad, egyáltalában nem tartjuk túlságosnak az 50 perczentes osztalék felvételét. Ez pedig, a különböző részvények értékét átlag csak 1000 ftra téve és nem több mint 5 részvényt számítva egy társaságra, a játéknapokat pedig minden héten csupán egy napra éven,kint legkisebb számítással 130 ezer forint. Azonban az üzletnek rendkívüli kiadásai,vannak : egyiknek sápot kell adni, másikat megvesztegetni, egy egy jó partrét előleges költség által biztositni stb. E költségeket a kerekszám kedvéért tesszük évenkint 11985 ftra. Summa summarum 140,000 ft. Száznegyvenezer mámorosan eltékozolt keservesen megsiratott, hamis kártyával kicsalt, tisztességes czélra fordíttatástól elvont forintnak kell egy éven át befolyni, hogy egyetlen nasivasibank „részvénytársulat“ fennállhasson, és Pesten felváltva legalább is tíz különböző helyen áll fenn ilyen társulat, melyek több száz ezer rablott forintot hoznak forgalomba. Sőt ha fel akarnék számítni azt az összeget is, mely nem közvetlenül az üzletben forog ugyan, de annak kifolyása, mely ételre italra megy ugyan, de tivornya közben, áldástalanul, vesztegetve, és ha a játékosok és áldozatok számát együtt 20- ra, napi költségüket fejenkint 1 ft 50 krra teszszük, úgy találjuk, hogy a nasivasi Pest városban évenkint legalább is másfél millió forintot forgat. De hiszen, ez Span, ez Wiesbaden, ez Homburg — nem, kérem alá van, ez Pest, ez Magyarország reménye, ez magyar ipar és kereskedés központja ez gazdálkodóink főpiacza, ez irodalmunk és tudományosságunk főhelye , ez a magyar törvényhozás és kormányzat székhelye, ez a diplomára vágyó magyar tanulók egyetlen menedéke, magyar vidékiek eldorádója. A külföldi játékbankokat részint megszüntették, részint megszüntetésükön működnek, s a pesti játékbankokat a hatóság nem érzi magát elég erősnek megszüntetni. Maga bizonyítja legközelebb kibocsátott ide vonatkozó hirdetményében, mely szóról szóra igyhangzik:„ Az elerkölcstelenié és tiltott hazárdjáték Ikok városunkban mindinkább terjednek. A város kapitányság előtt nem ismeretlenek azon játékbarlangok, melyekben a baj magát befészkelte, sőt birtokában van azon egyének névsorának, kik a közönség hazárdjátékok által kifosztására egyesültek és rendszeresen szervezkedtek.“ A vallomás elég őszinte, de ami aztán következik, hogy „a tettesek elfogását addig az akadályozta, hogy nyilvánosságtól távol eső helyiségekben űzik mesterségüket, melyek a többi helyiségekkel nincsenek közvetlen összeköttetésben,és az ablakokat bezárván és beaggasztván és jeladó eszközök által értesittetvén a biztonsági közegek közeledtéről, s annálfogva üzelmek nem constatálható annyira, hogy ekenek a törvény értelmében fel lehetne lépni, az már több őszinteségnél, ez naivság. Hiszen akár azt mondhatta volna a hatóság, hogy „ti rablók csak ügyesen fosztogassatok , míg ügyesen fosztogattok, a törvények értelmében nem léphetünk föl ellenetek !“ S vájjon melyik magyar törvény tiltja oly rablói, elfogni, kinek nevét is tudja, bűnbarlangját is ismeri a hatóság ? S vájjon mi a nyilvános hely, ha a kávéházak mellékszobái, a vendéglők lakrészei nem azok ? S vájjon nem nyújtanak e maguk a rablók alkalmat meglepetésükre az által, hogy kénytelenek áldozataikat a legnagyobb nyilvánosság közepéből venni ki? S várjon nem remélte a hatóság, hogy ha a bandából egyetkettőt elcsíp, az a többinek elcsípésére is módit fog nyújtani? Pest város hatósága hirdetményt bocsát ki, — melynek még hírlapi terjesztéséről is gondoskodik, persze csak a német hírlapok által — melyben jutalmat tűz ki a feladóknak, mintha a „sáp“ nem értékes!) volna e jutalomnál. — megtiltja a hazárdjátékokat, mintha azok eddig „szabad ipar“ letek volna, — megtiltja, hogy a közbiztonság őreit bárki fia is jeladás által bolonddá tegye, mintha a jeladók hallgatnának ily tilalomra, — a gyanús helyeket szigorú rendőri felügyelet alá helyezi, mintha ez alkotmányos volna aztán a világos rablók elfogásánál. A kávéházak áldoznál, a feldúlt egészség a zilált vagyoni állapot, a végeláthatatlan sülyedés, apák anyák könyve, nők kétségbeesése, gyermekek nyomora, az erkölcstelenedés gyors elhárítását követelik e bajnak, melyet mindenki ismer, még a főkapitányság is. — Csakhogy dobbal nem fogunk verebet, rendeletekkel nem szüntetjük meg a nasivasit, s azzal sem hárítjuk el a bajt, ha a rendelet végén meginstáljuk a publikumot, hogy szíveskedjék a nasivasisták körmei közzé ne kerülni ! Határozott fellépésre van itt szükség és kérlelhetlen eljárásra. Jó detectivek és értelmes, bátor biztosok, ügyesség és erély, ez kell ama rablóbandának kipusztítására, mely Pest szórakozási helyet bűnbarlangokká teszi. Pestváros hatóságának Pestváros vagyon- és személybiztonsága felett őrködni szent kötelesség. Ha közegei erre képesek nem volnának, akkor nem mondhatunk nekik egyebet mint azt az ismeretes mondatot, hogy mindenki csak annyit vállaljon magára, amennyinek meg bír felelni Uniában, hanem Sicilia s Calabriában is mutatkozik. A király ő felsége, s családja mint a „Corriere Mercantile“-ből értesülünk, nagy lelkesedéssel fogadtatott Genovaban.Milano is előkészületeket kezde tenni a hgi pár fogadtatására, de miután a hg kijelentette, hogy a Genovai ünnepélyek után a Monzai Villába szeretne elvonulni , úgy a milánói ünnepélyek el fognak maradni. Ellenben Velenczében 59 ezer frankot szavazott a városi tanács a fogadtatási ünnepélyekre, melyekre már is hevesé folynak az előkészületek. A „Gazetta Piemontesenek közlik Rómából hogy a Vatikánban nagyon megnehezeltek a Torinói érsekre, mert az esküvő alkalmával tartott beszédében, a nemzeti egységről s az uralkodó családról nagyon kedvezőn nyilatkozott, kifejezvén egy versmind abbeli óhajtását, miként az állam és egyház közti súrlódások, kölcsönös engedményezések alapján minél előbb elhárítassanak. A „Dovere“ -nek írják szinte Rómából, hogy az Egyházállamban háborús előkészületeket tesznek, s ezenfelül 40 ezer franczia fegyverest várnak. Ezen hírrel azonban nem lehet keres-lkedni. Holnapután Hain egy válasza jelen meg Vitu röpirata ellen, mely teljesen észrevétlen maradt. Horn ez új művének czime lesz : Contrôle du bilan d‘ l‘enpire,s ez bizonyára több figyelemre számíthat a közönség részéről, mint a félhivatalos hirlapi hangok. Tegnap volt az udvarnál az első u. n. bizalmas bál. Sem a császár, sem a császárné nem tánczolt, a minthogy átalában a táncznak e bálokon nincs divatja. A kamarásoknak formális hajtóvadászatot kell tartani, míg egy két quadrilt összekovácsolnak. A császár jó színben volt, de általában megöregedettnek látszik, s megjelenése kedvetlen. Azt jegyezték meg, hogy a jelenlevő követekhez intézett ugyan egy két szót mindenikhez , de társalgást kiválóan néhány tábornokkal folytatott. Eredeti külföldi levelezés. Turin, máj. 18. Rómából érkezett levelekből értesül a „Gaz. Piem.“ miként az utóbbi forradalomban részt vett egyház állami alattvalók halálra, a nem alattvalók pedig élethosszú fogságra ítéltettek. Az abbeli hit azonban nem talál hitelre, s nem csoda, hogy lehetne hinni, hogy most, a midőn tettleg a halálbüntetés eltöröltettnek tekintendő, midőn az európai államok átalánosan a rablók s gyilkosok életét megkímélik, a szentszék halálítéletet mondhasson ki politikai vétkesekre ? A képviselőház 300 ezer frankot szavazott a sáskán kipusztítására, melyek nem csak Szardi-Páris, máj. 19. (Sz.) A vámparlament tegnapi ülésen Bismarknak velünk táviratilag közölt beszéde itt nagy feltűnést okozott, új alkalmat nyújtván a németellenes érzelmű lapoknak, gúnyt űzni az orránál fogva vezetett szegény déli Németország felett. A németek azonban jól tennék, ha nem hallgatnának e lármára. Itt teljesen osztják Bismark azon, tegnap is kifejezett nézetét, hogy a fennálló szerződéseknek oly értelemben leendő megváltoztatására, hogy a Dél és Éjszak szorosabb kapocscsal füzessék egymáshoz, Délnémetországnak kellene megtenni az első lépést. A francziák igen jól tudják, hogy a vámparlament nem egyedül a keddő eszmecsere kedvéért létezik, hanem mint egész Németország képviselete kötelességének ismeri Németország a közgazdasági érdekeit fejleszteni. Francziaország tehát alapjában véve mégis teljes méltánylattal fogadandja a tegnapi ülés eredményét, minden gúnyolódási színezet mellett is. Az Orség-Departementben, mint tegnap jelentettük, a kormány jelöltje választatott képviselővé. A Tarn-departemenben ellenben a független párt jelöltje lett képviselő, mégpedig határozott többség mellett.Nem volna helyes dolog,ha az ellenzék ezen elszigetelt győzelmének nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk , mint amilyennel bír s amilyet a tegnapi választásának tulajdonítottunk. Ez eljárás annál igaztalanabb lenne, amennyiben a megválasztott Gorsse tulajdonképen nem tisztán u. n. kormánypárti, hanem inkább csak a dynastia híve. A védvámosok és szabadkereskedések egymás elleni harca egy nap mint más nap ugyanazon képet mutatja, s a tanácskozásokból úgy értesülünk, hogy az egyes iparágak védőinek nincs kifogása a szabad csere alapelvének a más iparágakra alkalmazása ellen, miután czéljuk csupán a védvámnak azon ágra nézve fönntartása, mely érdekeiket legközelebbről érinti. Hazafias érzületről, általános szempontokról szó sincs náluk. Nem csoda annálfogva, hogy a törvényhozó test nehezen várja Rouchernek a tanácskozást bezáró beszédét. E bezárás már ma is megeshetnék, de a testület nem akarja Thiersnek azt a fájdalmat okozni, hogy a válaszolhatást tőle megvonja. A „Presse“ szerint Brame és Payer Quertier urak kötelezték volna magukat, hogy 100,000 frankot tesznek a császárné kezeibe a legszegényebb 100 család részére, ha egy kinevezendő szakértő bizottság azt nem állapítja meg, hogy a vámhivataloknál az általános kereskedés rovata alatt bevezetett tárgyak nagyobb része nem kétszeresen van számadásba véve. De azt kívánják, hogy ha az ő állításuk bizonyul be, akkor elleneseik adjanak százezer frankot a szegényeknek. Még nem tudni, hogy elfogadtatott-e a kihívás. Az „Av. Nat.“ mai száma azt beszéli, hogy Napóleon császárnak csakugyan szándéka vett Berlinben látogatást tenni, de Benedetti úr, a berlini franczia követ, fejdelmének szándékáról értesíttetvén, a viszonyok szigorú megvizsgálása után azt tanácsolta, hogy ne tegye e lépést. A franczia diplomata attól tart, hogy a császár nem részesülne meleg fogadtatásban Berlinben, hol őt azzal vádolják, hogy a német nagyság kifejtését gátolni akarja. Ez okból az út elmarad. Ma azt állítják, hogy a kormány egy szabadelvű lépést akar tenni az által,hogy tarifa leszállítási jogáról lemond, s egy senatusi határozat által e jogot a törvényhozó testre ruházza. Azt is beszélik, hogy a porosz és az orosz kormányok előterjesztéseket tenek Napoleon hg. Konstantinápolyi útja ellen, s hogy ez itt ennélfogva elmarad. Ez állítás ugyancsak várja a megerősítést. Egészen ellenkezik a szokással, hogy herczegek privát útjai ellen felszólaljanak, s a hg. még tegnap este többek előtt úgy nyilatkozott, hogy a folyó hó utolsó napjaiban odahagyja Pakst. Hazai belügyek. Ungvár, máj. 18. Váratlanul lepte meg e város és megye közönségét a pénzügyminiszter úrnak abbeli intézkedése, mely szerint az itteni pénzügyi felügyelőséget Beregszászba áttenni rendelte. — Meglepő ez annál inkább, hogy ezen felügyelőség működési köre középpontjáról — a terjedelmes Zemplén egyrészről Bereg és Ugocsa megyék, másrészről — épen a székre áthelyeztetni szándékoltatik Beregszászba, hol arra sem alkalmatos helyiség, sem a 40-re menő tiszti személyzetnek elegendő lakás — sem a családos tisztviselőknek gyermekeik felsőbb neveltetésére mód és alkalom — de még egészséges ivóviz sem találtaik. Feltűnő még azért is ez intézkedés, mert ezen árva ungvári kamarai uradalom, melynek úgyszólván egyedüli gazdája és gondviselője a pénzügyminiszter úr volna, s melynek legfőbb jövedelmi forrása a tisztán consummens lakosokból álló Ungvár városa annyira figyelmen kivül hagyatik, hogy nemcsak a vasúthálózatba be nem vonatott, hanem még consummenseitől is megfosztatik, s e tisztán műiparos város még nagyobb elszegényedésbe taszíttatik, hihetőleg azért, hogy a pénzügyminiszter úr választókerületét meghálálja s lekötelezze. De mindenek felett meglepő a kormánynak a pénzügyi hivatalokkal már mint megörökített közegekkel ily költséges rendezkedése akkor, midőn még a pénzügy mikénti kezeléséről, az adók nemeiről az országgyűlés még nem is intézkedett, vagy az az országgyűlés már csak oly üres formalitássá aljasult, hogy a kormány és egyes miniszterek annak biztos határozatát már praeoccupálni is merik , mint az a verendő új pénz iránti törvényjavaslattal is történt, midőn annak részletes vitatásánál a mintára tett javaslat és módosítás — habár azt maga a pénzügyminiszter úr is jónak ismerte el — elejtetett azért, mert a pénzminta már eleve kivésetett. A pénzügyi felügyelőségnek váratlan , minden irányban czélszerűtlen s költséges áthelyezése ellen a megye és város együttesen — a helybeli püspök közbenjárását is kikérve — a felséghez küldöttséget meneszteni, s annak Ungváron hagyását kérelmezni elhatározták. Kandó Kálmán miniszteri tanácsos verificáltatása nagy megdöbbenést okozott nálunk — a keserűséget magunkba fojtjuk, s meghajlunk az ország legfőbb tribunálja előtt, mert nagyobb tisztelettel vagyunk irányában, mint azon bizonyos párt önmaga iránt — hanem annyit kimondhatunk, hogy itt is az oportunitás elnyerte a törvényt — tehát a kisebb oportunitás azt a legnagyobb opportunitást, mely alapja az államnak — sokat elnyelt már az a falánk uralkodó opportunitás, mely ellen Deák Ferencz előbb oly gyönyörűen szónokolt, l hasonlitá azon rab állapotához, kit elvben szabaddá nyilvánítanak, de azért elzárva tartatik, — s később a varázs körben az ő bölcses-ségének is meg kellett előtte hajolnia. Városunkból épen tegnap távozott a nemes Hajdú városok görög katholikus szép számú küldöttsége, mely a megyés püspöknek tisztelkedni s egyszersmint a magyar püspökség, és Lyturgia előmozdítása iránt kérelmezni jött. — Lelkünkből óhajtjuk igazságos kivonataik mielőbbi teljesülését, ha nem is a püspökségre nézve, de a magyar lythurgiára. A f. hó 10-én Dayka Gábor költő síremléke javára a helybeli dalárda által rendezett dal- és táncrestély, daczára az igen kedvező időnek, nem sikerült — a kevés közönség előtt Zsolcsák János helybeli gymnasiumi tanár felolvasta a dicsőült fiatal magyar úttörő költőnek, Kazinczy Ferencz kedvenczének, élettörténetét; — a közönyt, mely ez alkalommal nyilatkozott, leginkább az általános szegénységnek, s helyzetünkből kifolyó kedvetlenségnek kell tulajdonítanunk; — némi csekély jövedelem a czárnak morzsa alapul mégis szereztetett — a jövő tán többet hozand. — 1. 1. KÜLFÖLD, Németország. A berlini félhivatalos lapok meghazudttlják azon hirt, hogy Vilmos király Napoleon császárral találkoznék, és ezt a legkíméletlenebb modorban teszik, mert bántja őket azon föltevés, hogy a porosz kormány félelemből tartja szükségesnek a találkozást, de iz TÁRCZA: A szerelem bolondjai. Regény Jókai Mórtól. (Folytatás.) A belépő bankár azzal fogadott, hogy nagyon örül a szerencsének, hogy őt meglátogattam. Kérdezte, hogy minek köszönje azt ? Egyike volt ez azon pillanatoknak, amikben az ember lelke az egyenlítőtül a földsarkig befut egy egész világot. E pillanat alatt sebesebben a villámnál kellett végig czikázni gondolataimnak attól, a mi egy percz előtt kisértett, addig, a mi mostan kisért ; a kaczagó, könnyelmű tüneménytől a hidegen mosolygó alakig. És azután a felszívott gyönyörtől a lelkemet nyugtalanító utálatig : — és azután ismét vissza ez alaktól, kit kegyetlenül lesújtani vágyik minden szem ; vissza azon másikhoz, mely a kacsagás közepett elszomorodva mondja, hogy nem ér az élet egy pohár vizet ; és azután ismét ide, az ellenfélhez, míg végre a közöny nyugalmában egyensúlyra találok. Nem fogom ez embere pellengérre állitani.Köszönje jó angyalának ! Hiszen Melaniet szomoritanánl meg azzal. Az összeg egy egész vagyon. Azt Mélaniétól tenném el, ha boszum szavára hallgatok. Jól van, kegyelmet osztok ő érette. Visszaadom a vesztegetésre kidobott pénzt a bankárnak s nem szégyenitem meg a világ előtt De valaki előtt csakugyan pirulnia kellend ! Ezzel a trorffal tartozom neki. Mindezt azon perez alatt gondoltam végig, amig a bankár az ajtótól hozzám jött és üdvözölt. — Kedves Lemming, feleltem neki. Ön engem valóban meglepett azon gyöngéd figyelemmel, amit irántam tanúsított. Kegyed tisztelt nejének születésnapján nekem kellett volna az elsőnek lennem, kit üdvözölni siessek, nem megfordítva. A szép szivartartót igen kedves emlékül fogadom. — No és a szivarokat milyeneknek találja kegyed? kérdé Lemming bizalmas hunyorgással. Közönyös arcot mutattam. — Még nem próbáltam meg őket. — Erre szörnyen elmeresztette a szemeit. — De tessék megpróbálni kérem, mert kitűnő szivarok, s nehogy elajándékozzon belőlük vagy egyet, mert kár volna érte. — Majd megizletem, ha haza megyek, s estére elmondom felőlük véleményemet. Remélem, estére szabad lesz a nagyságos asszonynak születésnapjára üdvözletemet személyesen átadni. — Oh épen én akartam önt erre felkérni. Egy tea estély baráti körben. És La nagyságod elhozná magával a kedves Angyaldyt is, úgy még egy vbisztpartie is ki lenne egészitve. Angyaldyt is ! Ez még jobb , ő is tanúja volt annak, mikor Lemming engemet megalázott Melanie előtt a pénz visszautasítással ; most legyen tanúja annak, hogyan fogom én megalázni Lemminget. — Ezzel a tromffal tartozom mind a négyünknek. Tehát a viszontlátásig. Tervem ez volt. Elviszem magammal, a nekem küldött összeget, s mikor négyen együtt teszünk, akkor en famille udvariasan lehordom Lemminget . (Ez az asszonyságnak is jó leczke lesz,) s visszaadom neje előtt a pénzét, tudatva vele, hogy fordítsa okosabb vállalkozásra a birtokát, mint hogy hazafias gentlemaneket akarjon rajta vásárolni. Erre a csikkre még nincs árkeret. A vetőmag vállalatát nem bízzuk oly kezekre, amik vesztegetésen kezdik. Este elmentünk Angyaldyval Lemmingékhez. Melanieval találkozva, őt igen szomorúnak találtam. Egész este oly felötlően bánatos volt, hogy egy párszor meg kellett tőle kérdeznem, talán migrainje van ? arra tagadólag válaszolt, s erőtetni kezdte a jó kedvet , de sehogy sem ment , megint csak visszaesett búskomor mélázásába. úgy látszott, hogy valami nagy szomorúsága van, hogy egész lelke tele van azzal a gondolattal, hogy ez az egész élet nem ér egy pohár vizet. Vacsora felett is olyan szótalan volt , oly láthatólag csüggedt és bánatos, amit evett, ivott, mind azt látszott vele mondatni, hogy ez mind nem ér annyit, mint egy pohár víz ; egy olyan pohár víz, amitől az ember meghal. Nekem sehogy sem akadt egy olyan alkalmas pillanatom, amelyben azt a tárgyat, amiért idejöttem, előhozhatná. Ennek a bánatos arcának mondjak e sértő gorombaságokat? Nem visszaborzad-e valaki attól, hogy egy fájó sebet megüssön ? Melanie búskomorsága engemet is levertté tett. Mindenki tudja azt, minő léleknyomás van egy panasztalanul búslakodó női arcz látásában. S ha ez arcz a mi kedvesünk arcza, s ha ez arcztól meg kell válnunk, a nélkül , hogy fogunk volna tőle megkérdeni: „kedvesem, mondsza, mi fáj ?“ Ha hidegen jó éjt kell kívánnunk neki az elváláskor, és engedni őt egyedül távozni szobájába, azon remény, azon jog nélkül, hogy utána mehessünk, megkérdni : „mondd meg nekem, miért vagy szomorú ? Nem volt bátorságom őt megbántani. Pedig mentem ágyuk orka elé is, de ezen bánatos arcot megsérteni több bátorság kellett volna, mint a mennyi embernek adatott, ördögnek, vagy fenevadnak kellett volna lennem. Holnap egyszerűen vissza fogom küldeni Lemmingnek azt a pénzt, s levélben mondom el felőle a véleményemet. Ne ült volna csak az a nőtt velünk szemközt. Eddig olvasta Angyaldy főnöke naplóját, amíg azt éjnek idején az irányadó egyéniség fel- s hivatta magához. Az irányadó egyéniségnek tudniillik az a mulatságos szokása volt, hogy ha éjjel nem tudott aludni felhivata magához a főhivatalnokaiba tanácsnaikat, a rendőrfőnököt discurálni.S ha reszkedve volt, lekocsikázott éjzak idején a sajtóhivatalba,sorralogta a hírlapokat előlegesen átnéző censori kart, s rettenet.a entodalékat rendezett közöttük, ha valami tendentiosus ezikkét benne felejtettek valami ellenzéki lapban. Tehát Harternek, amint a naplóját megírta, mennie kellett oda fel. Angyaldy persze nem várta, míg visza körül, hanem megtudva a megtudandókat, a mellékkulcs segélyével, — felment saját szobájába aludni. Másnap délelőtt találkozott ismét főnökével. Harter Nándor a tegnapi estélyről kezdett el vele beszélgetni. — Lemusitgnynak úgy látszik, hogy nagyon rosz kedve lehetett tegnap. — De én tudom bizonyosan hogy rósz kedve volt. — Valjon mi baja lehetett neki? — Én az okát is tudom, hogy miért volt rósz kedve. No no ! Mikor Angyaldy úr annak az ő hármas lakat alatt tartott szájának megengedi,hogy elmondjon valamit, a mit még a kérdező nem tud ! (Folytatása következik.)