A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-12 / 209. szám

— Rauch báró Zágráb városának díszpolgá­rává neveztetett ki. — Mint Dalmatiából írják, az ottani állapotok elviselhetlenné kezdenek lenni. Fé­nyes nappal, nyilvános helyeken megtámadják az embereket, s akadéktalanul insultálják a bé­kés polgárokat. A hatóság, a­helyett hogy eré­lyes rendszabályokhoz nyúlna, a bántalmazott egyénekre hagyja elégtételt venni, ha bírnak, a sérelmekért. Az országgyűlésen Ljubisa interpellációt inté­zett a kormánybiztoshoz , minek alapján törté­­ténik az, hogy a­ görög-szerb egyház még mai napig is a politikai hatóság gyámsága alatt áll, holott az állam alaptörvényi k 15 paragrafusa szerint önkormányzatilag intézi ügyeit ? A vá­laszt legközelebbre ígérte a kormánybiztos. Külföld. Spa­nyolország. Madridból táv­­irozzák: „Tetnan hgné meghalt. Tarragona és Ba­dajoz őrségének különböző tisztjei elbocsáttattak azon gyanúból, hogy forradalmi tervekről volt tu­domásuk, Madrid több altüzér tisztje ugyanezen okból elfogatott. A polgárőrségből erős őrjáratok vonulnak át a városon. Gonzalez Bravo még aug. 1ő-én adott volt ki egy rendeletet az utczai könyvárulásra vonatkozó­lag, hol mint mondja a rendelet, többnyire erkölcs­telen regényeket és a zsiványok tetteit dicsőítő ira­tokat árulnak, csakhogy meglehet, hogy a hűséges rendőrség másokat is foglal ez alá. Az „Indenpendance beige“ írja, hogy a letartá­­sok újra napirenden vannak és a sajtó elleni szi­gor napról napra növekszik. A legmérsékeltebb ellenzéki lapoknak a vidékre való menetelét meg­akadályozzák, mint a­milyen pl. az „Epoca“ ; le­foglaltak egy satiricus lapot a „Gil Blas“t, de hogy miért,nem lehet kitalálni, ha csak azért nem, hogy a sovány asszonyok iránti előszeretetének adott kifejezést. „Az államügyész, mondja az „In­­penpendance“ levelezője, ebben sértő czélzást lá­tott a királynő testességére.“ A „­ Independance“ levelezője még azt mondja, hogy a spanyol kor­mány még mind ragaszkodik ahoz az eszméhez, hogy a királynő találkozand Napóleonnal, s daczá­ra Mon S­ndor spanyol követ sikertelen fáradozá­sának, a Girgenti grófi pár is azon utasítást kapta volna, hogy legyen rajta, hogy azt ki­eszközöljék. A Reuter távirat sept­­j­éről csakugyan közöl egy hírt, miszerint a királynő csakugyan találko­zand Napóleon császárral Biarritzban. Törökország: Konstantinápolyi levelek sze­rint Farragut amerikai admirál közelebbről el fogja hagyni Konstantinápolyt, miután több hydrogra­­phiai munkálatot tett a Bosporus két bemeneténél. Egy görög küldöttség köszönő feliratot adott át az admiralnak, melyben megköszönik az egye­sült államoknak a görög ügy iránti részvétét. — Konstantinápolyból írják sept. 1-ről az „A­A. Ztg“nak: Az adrianopoli hivatalos lap, az „Edir­­neu szerint az oláhországi csapatok utolsó marad­ványai is megsemmisittettek a slimniai hegyekben, s az ez alkalommal elfogott banditák rövid pör után Kesaulikban, Eski Zahraban és Slimniában kivé­geztettek. A nemrég behívott redifek mind elbo­csáttattak, úgy hogy jelenleg az összes mozgó had­erő csak öt század kozákból és draganyosból áll, kik közül három század fekszik a Balkánban szolgálaton. Minthogy oláhországi területen ismét új csapatokat szerveznek, ennélfogva a porta elha­tározta, hogy ezúttal Ausztriával együttesen komoly lépéseket teend Bukarestben, s a román kormány­tól valódi biztosításokat fog követelni. — Az albá­niai hangulat igen izgatottnak van festve; habár a béke a keresztények s a muzulmánok közt jelen­leg helyre van állítva, mindazáltal csak csekély alkalom kivántatnék a véres összeütközés előidézé­sére. A politikai jelentőséggel épen nem biró vi­szályt egyébiránt a franczia consul ugyancsak fel­használta, hogy a világ szeme előtt a hit védőjének látszassák. — Mithad pasa visszatérte óta az ál­lamtanács ismét szorgalmasan működik. A kerületi szerkezet már ki is jön hirdetve; úgyszintén az új oktatási törvény is elfogadtatott, — mely életbe­lépteti a tankötelezettséget, és pedig azért, „mert Poroszország a tankötelezettségnek köszönheti a sadowai győzedelmet.“ A török kormány aug. 1-én collectiv-jegyzéket intézett a párisi békét biztosító hatalmasságok­hoz, mely főleg a Duna fejedelemségeknek a por­tához való viszonyával foglalkozik. F­u­a­d bas a leg­jobb is az újabb bolgár betöréssel foglalko­zik. Három csapat igyekezett a határon keresz­tül rontani, kettőt a határon megsemmisített a török sereg, egyet az ország bensejében. A be­törés czélja további zavargások előidézése vall. A csapatok a szétszórt proclamatiokban a mu­zulmánok és keresztények egyenjogúsításáról s­ólottak. A jegyzék azután a zavargások kelet­kezését e­lemezvén, azon eredményre jut, hogy a román kormány látta el a csapatokat fegyverrel. Fund basa indítványt tesz, hogy ezen ügy a hatalmasságok megbízottjai által vizsgáltassák meg, és ha a gyanú valónak bizonyulna, intéz­kedjenek a zavarok további megszüntetésére. Olaszország Cadorna belügyminiszer vis­­­szalép s igy a piemontiak még egy társat kapnak. Most a toscanaiak a dolgok urai, de gyenge politi­kusok, Machiavel a vezérek, a­nélkül, hogy megér­tenék.­­ A nápolyiak elégületlenek, szervezked­ve vannak a kormány ellen; a piemontiak San Martinoval visszanyerték régi főnökeiket: Lamar­­morat, Sellat, Lanzat, szóval alkotják a consorte­­riat. Ilyen a pártok állása a „Liberte“ levelezője szerint. Minden bele van vonva a játékba, még a monarchia, sőt az egy­s­é­g is. Menabrea bukása a piemontiakat állítja vissza a kormányra. De ezek csak úgy lesznek képesek kormányt alkotni, ha a baloldallal egyesülnek, a­mivel már 2 év óta együtt szavaznak. A „Liberté“ római levelezője a Girgenti pár uta­zásának politikai fontosságot tulajdonít. H. Ferencz körében van egy practicus ember, Ulloa marquis s ez már régen álmodozik a Bourbonok restauratio­­járól, ő mindent képes megígérni a franczia kor­mánynak a visszaállításért. II. Ferencz az olasz adósság egy harmadát előre elvállalná, Oroszország ellen hajóhadat adna segítségül és szükség esetén Észak Olaszországot sakkban tartaná szárazi ser­­geivel. Ez mind szép dolog, mondja a levelező, de hol a pénz ? Bonneville az uj római követ csak novemberben fogja állását elfoglalni, úgy látszik, hogy a franczia kormány bizonyos kellemetlen ügyletektől akarja megkímélni őt. A franczia kormány reméli, hogy addig az olasz kormán­nyal megegyez, s a pápát is közeledésre birandja. A­mi a visszahívást illeti, úgy látszik, hogy azt Napoleon alapjában visszautasítá, s be akarja vár­ni, míg a jelenlegi kormány megszilárdul. Most az olasz ügyek újra előtérbe lépnek és a parlamentet, melynek eleinte semmi fontosságot nem tulajdoní­tottak, most kezdik fontosnak tartani, mióta attól félnek, hogy Garibaldi is elmegy Nápolyba. Azt is megjegyzik, hogy 1861 óta egy nyár sem múlt el, a­nélkül, hogy Garibaldi Róma felszabadítására lépéseket ne tett volna. Hiszik, hogy a baloldal a kormányt kényszeríteni fogja vagy elveit elfogad­ni, vagy neki helyet adni. A „Figaro“ „Faits divers“ rovatában azt a meg­rázó s irt hozza, hogy Liborio Romano, ki a nápolyi forradalomban oly előkelő szerepet vitt, Florencz­­ben a kórházban a legnagyobb nyomorban halt meg. Pest, sept. 12. Nógrádmegyében utazván e napokban, utam egy Bánk nevű helységbe ve­zetett, hol a templomból jövő fiatalságtól isme­rősöm lakása után tudakozódtam. — Mily nagy volt meglepetésem, midőn magyar nyelven inté­zett kérdéseimet nem értvén, tótul válaszoltak­­ és igy kénytelen valék a mennyire tudtam, tótul beszélni velők. — Azon kérdésemre hogy hát az iskolában nem tanulnak-e magyarul? azt fele­lék : nem, mert a tanító maga sem tud. Ismerősömtől később azon értesítést nyertem, hogy az öregebb lakosok tudnak még valamit magyarul, mivel az előtt tanultak az iskolában is, de mióta Pohánka János nevű turóczme­­gyei tanítójuk van — azóta a gyermekek nem tanulnak az iskolában, mivel a tanító maga is alig tud valamit magyarul beszélni. Írni pedig épen nem, a tiszteletes lelkész úr pedig béke­szerető ember lévén, nem akar a falu jegyzőjé­vel — kinek a tanító veje — súrlódásba jönni, más elöljáróság pedig, úgy látszik, nem törődik a dologgal. így növekednek a tősgyökeres magyar fal­vakkal környezett Bánk községben egy tanító miatt édes, hazánkban tót ajkuakká a gyerme­kek, pedig a község tagosítva lévén, tudom tago­sításkor a tanítóról is gondoskodtak, és így ha az illető elöljáróság akarná, találkoznék mai vi­­­lágban Pohánka János tanitó­kon kívül alkal­­masabb egyén is, ki az ifjab­emzedéket a tót­­ nyelv mellett saját hasznuk­r­a a magyar nyelvre is megtanítani kötelességére ismerné. Sebők Imre: Az alapnevelők küszöbön álló nagygyűlé­se alkalmából czélszerünek látja alulírott jelen­teni, hogy addig is, míg az alapnevelés egyön­tetű előbbre vitelét a munkában levő kézikönyv közrebocsátása által eszközölhetné, ennek mintegy bevezetéséül azon 6­­/a év óta részint előállított, részint gyakorolva tökélyesbített hi­vatalos könyvek és ügyiratok táblázatait, me­lyeket a könnyebb mégis biztosabb nevelési eredmény, közbizalmat ébresztő nyilvántartás és a lehető legpontosabb, lelkiismeretesebb sta­­tistikai adatok kimutatása és fölterjesztése vé­gett most már minden óvodának (jobban alap­neveldének) vezetettnie kell, az illető fejezetek­kel ellátva, valamint a nevelési eszközök egyéb nemeit megtekinteni és megrendelni lehet. Ilye­nek a következők: 1. Főkönyv, mutatóval ellátva, 5 évre való. 2. Létszámra, a gyermekek napszakon­­kinti létszámának bevezetésére, — korosztályok szerint, összesítővel ellátva egy-egy hóra. 3. Befizetési könyv, 12 hónapos nyug­tákkal együtt. 4. Kémlelési könyv, (!) melybe a kü­lön nevelés föltételeit képező egyéni tulajdon­ságok vezettetnek be. 5. M­e­lt­j­e­g­y­e­k, melyek a gyermekek kor­­osztályait és neveit tüntetik föl s melyeket az uj gyermekek 10 napig hordanak. 6. Uj betűlapok, egyszerű s az irva ol­vasáshoz alkalmas betűkkel. 7. Alaktani és épületfác­sk­ák , papír fütemények, kivágott rajz­­alakminták. 8. Földrajzi elemek eszközei a képzelő tehetség fejlesztésére. 9. El­mefej­tő gép. 10. A testi nevelés többféle ké­szülékei. Kimutatás az egész évről. Kelt Pesten 1868-ik sept. 8-án. Rapos József képezde-igazgató. Va­lero u. 1. Temesvár, sept. 7. E napokban a temesvári munkások, szellemi s anyagi jólétüket előmoz­­ditandók, s a munkás fiók-egyletet megalakitan­­dók, előleges hirdetmény s falragaszok utján gyűlést rendeztek és már be is gyűltek; — azon­ban mielőtt a tanácskozás elkezdődött volna, a temesvári polgármesteri hivatal fegyveres hata­lommal körbeveté magát, s az adózó békés pol­gárokat szétkergeté. Ez valóságos tény, melyet bonczkés alá venni, az eszmék tisztázása érdekében, nem lesz felesleges. Hogy szentesitett egyleti törvényeink nem lé­teznek, igaz, de hogy az 1848-ik t.czikk­l-ső §-sa világos szavakban kifejezi, hogy mindenki gondolatait szabadon közölhetvén, szabadon te­nyésztheti is, ez elvitázhatlan lény. Miután te­hát e tezikk, mint királyunk ő felsége által hit­retétellel szentesitett törvény e mai napig is ér­vényében fentartatik — mi természetesebb, mint hogy a temesvári munkások gondolataikat egymással közlendők, szellemi és anyagi jólétü­ket előmozditandók, egybegyülhettek, tanács­kozhattak a­nélkül, hogy a kormány közegeinek legkisebb joga lett volna a gyűlést eloszlatni, mielőtt azt rendetlenség, csendzavarás, felség vagy hazaárulási bűn­merénylet bélyegezte volna. Valamint minden honpolgárnak kötelessége a szentesitett törvények tiszteletben tartása mellett azok előtt meghajolni, — melynek ellenkező ténye honárulás, — úgy­szintén azon kormány is, mely mint végrehajtó hatalom a hazának benne helyezett bizalmával visszaél s a békés honfiakat legszentebb jogaik élvezetében aka­dályozza, hasonló bűnbe esik. A jogaikban sérült temesvári munkások kül­döttség által keresték meg a belügyminisztert, feltárván sérelmüket s kér­vén azok orvoslását s elégtételt. Hogy a miniszter miként fog intéz­kedni ezen kirívó sérelmes ügyben, a közönség feszült figyelemmel várja.

Next