A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-12 / 209. szám
— Rauch báró Zágráb városának díszpolgárává neveztetett ki. — Mint Dalmatiából írják, az ottani állapotok elviselhetlenné kezdenek lenni. Fényes nappal, nyilvános helyeken megtámadják az embereket, s akadéktalanul insultálják a békés polgárokat. A hatóság, ahelyett hogy erélyes rendszabályokhoz nyúlna, a bántalmazott egyénekre hagyja elégtételt venni, ha bírnak, a sérelmekért. Az országgyűlésen Ljubisa interpellációt intézett a kormánybiztoshoz , minek alapján törtéténik az, hogy a görög-szerb egyház még mai napig is a politikai hatóság gyámsága alatt áll, holott az állam alaptörvényi k 15 paragrafusa szerint önkormányzatilag intézi ügyeit ? A választ legközelebbre ígérte a kormánybiztos. Külföld. Spanyolország. Madridból távirozzák: „Tetnan hgné meghalt. Tarragona és Badajoz őrségének különböző tisztjei elbocsáttattak azon gyanúból, hogy forradalmi tervekről volt tudomásuk, Madrid több altüzér tisztje ugyanezen okból elfogatott. A polgárőrségből erős őrjáratok vonulnak át a városon. Gonzalez Bravo még aug. 1ő-én adott volt ki egy rendeletet az utczai könyvárulásra vonatkozólag, hol mint mondja a rendelet, többnyire erkölcstelen regényeket és a zsiványok tetteit dicsőítő iratokat árulnak, csakhogy meglehet, hogy a hűséges rendőrség másokat is foglal ez alá. Az „Indenpendance beige“ írja, hogy a letartások újra napirenden vannak és a sajtó elleni szigor napról napra növekszik. A legmérsékeltebb ellenzéki lapoknak a vidékre való menetelét megakadályozzák, mint amilyen pl. az „Epoca“ ; lefoglaltak egy satiricus lapot a „Gil Blas“t, de hogy miért,nem lehet kitalálni, ha csak azért nem, hogy a sovány asszonyok iránti előszeretetének adott kifejezést. „Az államügyész, mondja az „Inpenpendance“ levelezője, ebben sértő czélzást látott a királynő testességére.“ A „ Independance“ levelezője még azt mondja, hogy a spanyol kormány még mind ragaszkodik ahoz az eszméhez, hogy a királynő találkozand Napóleonnal, s daczára Mon Sndor spanyol követ sikertelen fáradozásának, a Girgenti grófi pár is azon utasítást kapta volna, hogy legyen rajta, hogy azt kieszközöljék. A Reuter távirat septjéről csakugyan közöl egy hírt, miszerint a királynő csakugyan találkozand Napóleon császárral Biarritzban. Törökország: Konstantinápolyi levelek szerint Farragut amerikai admirál közelebbről el fogja hagyni Konstantinápolyt, miután több hydrographiai munkálatot tett a Bosporus két bemeneténél. Egy görög küldöttség köszönő feliratot adott át az admiralnak, melyben megköszönik az egyesült államoknak a görög ügy iránti részvétét. — Konstantinápolyból írják sept. 1-ről az „AA. Ztg“nak: Az adrianopoli hivatalos lap, az „Edirneu szerint az oláhországi csapatok utolsó maradványai is megsemmisittettek a slimniai hegyekben, s az ez alkalommal elfogott banditák rövid pör után Kesaulikban, Eski Zahraban és Slimniában kivégeztettek. A nemrég behívott redifek mind elbocsáttattak, úgy hogy jelenleg az összes mozgó haderő csak öt század kozákból és draganyosból áll, kik közül három század fekszik a Balkánban szolgálaton. Minthogy oláhországi területen ismét új csapatokat szerveznek, ennélfogva a porta elhatározta, hogy ezúttal Ausztriával együttesen komoly lépéseket teend Bukarestben, s a román kormánytól valódi biztosításokat fog követelni. — Az albániai hangulat igen izgatottnak van festve; habár a béke a keresztények s a muzulmánok közt jelenleg helyre van állítva, mindazáltal csak csekély alkalom kivántatnék a véres összeütközés előidézésére. A politikai jelentőséggel épen nem biró viszályt egyébiránt a franczia consul ugyancsak felhasználta, hogy a világ szeme előtt a hit védőjének látszassák. — Mithad pasa visszatérte óta az államtanács ismét szorgalmasan működik. A kerületi szerkezet már ki is jön hirdetve; úgyszintén az új oktatási törvény is elfogadtatott, — mely életbelépteti a tankötelezettséget, és pedig azért, „mert Poroszország a tankötelezettségnek köszönheti a sadowai győzedelmet.“ A török kormány aug. 1-én collectiv-jegyzéket intézett a párisi békét biztosító hatalmasságokhoz, mely főleg a Duna fejedelemségeknek a portához való viszonyával foglalkozik. Fuad bas a legjobb is az újabb bolgár betöréssel foglalkozik. Három csapat igyekezett a határon keresztül rontani, kettőt a határon megsemmisített a török sereg, egyet az ország bensejében. A betörés czélja további zavargások előidézése vall. A csapatok a szétszórt proclamatiokban a muzulmánok és keresztények egyenjogúsításáról sólottak. A jegyzék azután a zavargások keletkezését elemezvén, azon eredményre jut, hogy a román kormány látta el a csapatokat fegyverrel. Fund basa indítványt tesz, hogy ezen ügy a hatalmasságok megbízottjai által vizsgáltassák meg, és ha a gyanú valónak bizonyulna, intézkedjenek a zavarok további megszüntetésére. Olaszország Cadorna belügyminiszer visszalép s igy a piemontiak még egy társat kapnak. Most a toscanaiak a dolgok urai, de gyenge politikusok, Machiavel a vezérek, anélkül, hogy megértenék. A nápolyiak elégületlenek, szervezkedve vannak a kormány ellen; a piemontiak San Martinoval visszanyerték régi főnökeiket: Lamarmorat, Sellat, Lanzat, szóval alkotják a consorteriat. Ilyen a pártok állása a „Liberte“ levelezője szerint. Minden bele van vonva a játékba, még a monarchia, sőt az egység is. Menabrea bukása a piemontiakat állítja vissza a kormányra. De ezek csak úgy lesznek képesek kormányt alkotni, ha a baloldallal egyesülnek, amivel már 2 év óta együtt szavaznak. A „Liberté“ római levelezője a Girgenti pár utazásának politikai fontosságot tulajdonít. H. Ferencz körében van egy practicus ember, Ulloa marquis s ez már régen álmodozik a Bourbonok restauratiojáról, ő mindent képes megígérni a franczia kormánynak a visszaállításért. II. Ferencz az olasz adósság egy harmadát előre elvállalná, Oroszország ellen hajóhadat adna segítségül és szükség esetén Észak Olaszországot sakkban tartaná szárazi sergeivel. Ez mind szép dolog, mondja a levelező, de hol a pénz ? Bonneville az uj római követ csak novemberben fogja állását elfoglalni, úgy látszik, hogy a franczia kormány bizonyos kellemetlen ügyletektől akarja megkímélni őt. A franczia kormány reméli, hogy addig az olasz kormánnyal megegyez, s a pápát is közeledésre birandja. Ami a visszahívást illeti, úgy látszik, hogy azt Napoleon alapjában visszautasítá, s be akarja várni, míg a jelenlegi kormány megszilárdul. Most az olasz ügyek újra előtérbe lépnek és a parlamentet, melynek eleinte semmi fontosságot nem tulajdonítottak, most kezdik fontosnak tartani, mióta attól félnek, hogy Garibaldi is elmegy Nápolyba. Azt is megjegyzik, hogy 1861 óta egy nyár sem múlt el, anélkül, hogy Garibaldi Róma felszabadítására lépéseket ne tett volna. Hiszik, hogy a baloldal a kormányt kényszeríteni fogja vagy elveit elfogadni, vagy neki helyet adni. A „Figaro“ „Faits divers“ rovatában azt a megrázó s irt hozza, hogy Liborio Romano, ki a nápolyi forradalomban oly előkelő szerepet vitt, Florenczben a kórházban a legnagyobb nyomorban halt meg. Pest, sept. 12. Nógrádmegyében utazván e napokban, utam egy Bánk nevű helységbe vezetett, hol a templomból jövő fiatalságtól ismerősöm lakása után tudakozódtam. — Mily nagy volt meglepetésem, midőn magyar nyelven intézett kérdéseimet nem értvén, tótul válaszoltak és igy kénytelen valék a mennyire tudtam, tótul beszélni velők. — Azon kérdésemre hogy hát az iskolában nem tanulnak-e magyarul? azt felelék : nem, mert a tanító maga sem tud. Ismerősömtől később azon értesítést nyertem, hogy az öregebb lakosok tudnak még valamit magyarul, mivel az előtt tanultak az iskolában is, de mióta Pohánka János nevű turóczmegyei tanítójuk van — azóta a gyermekek nem tanulnak az iskolában, mivel a tanító maga is alig tud valamit magyarul beszélni. Írni pedig épen nem, a tiszteletes lelkész úr pedig békeszerető ember lévén, nem akar a falu jegyzőjével — kinek a tanító veje — súrlódásba jönni, más elöljáróság pedig, úgy látszik, nem törődik a dologgal. így növekednek a tősgyökeres magyar falvakkal környezett Bánk községben egy tanító miatt édes, hazánkban tót ajkuakká a gyermekek, pedig a község tagosítva lévén, tudom tagosításkor a tanítóról is gondoskodtak, és így ha az illető elöljáróság akarná, találkoznék mai világban Pohánka János tanitókon kívül alkalmasabb egyén is, ki az ifjabemzedéket a tót nyelv mellett saját hasznukra a magyar nyelvre is megtanítani kötelességére ismerné. Sebők Imre: Az alapnevelők küszöbön álló nagygyűlése alkalmából czélszerünek látja alulírott jelenteni, hogy addig is, míg az alapnevelés egyöntetű előbbre vitelét a munkában levő kézikönyv közrebocsátása által eszközölhetné, ennek mintegy bevezetéséül azon 6/a év óta részint előállított, részint gyakorolva tökélyesbített hivatalos könyvek és ügyiratok táblázatait, melyeket a könnyebb mégis biztosabb nevelési eredmény, közbizalmat ébresztő nyilvántartás és a lehető legpontosabb, lelkiismeretesebb statistikai adatok kimutatása és fölterjesztése végett most már minden óvodának (jobban alapneveldének) vezetettnie kell, az illető fejezetekkel ellátva, valamint a nevelési eszközök egyéb nemeit megtekinteni és megrendelni lehet. Ilyenek a következők: 1. Főkönyv, mutatóval ellátva, 5 évre való. 2. Létszámra, a gyermekek napszakonkinti létszámának bevezetésére, — korosztályok szerint, összesítővel ellátva egy-egy hóra. 3. Befizetési könyv, 12 hónapos nyugtákkal együtt. 4. Kémlelési könyv, (!) melybe a külön nevelés föltételeit képező egyéni tulajdonságok vezettetnek be. 5. Meltjegyek, melyek a gyermekek korosztályait és neveit tüntetik föl s melyeket az uj gyermekek 10 napig hordanak. 6. Uj betűlapok, egyszerű s az irva olvasáshoz alkalmas betűkkel. 7. Alaktani és épületfácskák , papír fütemények, kivágott rajzalakminták. 8. Földrajzi elemek eszközei a képzelő tehetség fejlesztésére. 9. Elmefejtő gép. 10. A testi nevelés többféle készülékei. Kimutatás az egész évről. Kelt Pesten 1868-ik sept. 8-án. Rapos József képezde-igazgató. Valero u. 1. Temesvár, sept. 7. E napokban a temesvári munkások, szellemi s anyagi jólétüket előmozditandók, s a munkás fiók-egyletet megalakitandók, előleges hirdetmény s falragaszok utján gyűlést rendeztek és már be is gyűltek; — azonban mielőtt a tanácskozás elkezdődött volna, a temesvári polgármesteri hivatal fegyveres hatalommal körbeveté magát, s az adózó békés polgárokat szétkergeté. Ez valóságos tény, melyet bonczkés alá venni, az eszmék tisztázása érdekében, nem lesz felesleges. Hogy szentesitett egyleti törvényeink nem léteznek, igaz, de hogy az 1848-ik t.czikkl-ső §-sa világos szavakban kifejezi, hogy mindenki gondolatait szabadon közölhetvén, szabadon tenyésztheti is, ez elvitázhatlan lény. Miután tehát e tezikk, mint királyunk ő felsége által hitretétellel szentesitett törvény e mai napig is érvényében fentartatik — mi természetesebb, mint hogy a temesvári munkások gondolataikat egymással közlendők, szellemi és anyagi jólétüket előmozditandók, egybegyülhettek, tanácskozhattak anélkül, hogy a kormány közegeinek legkisebb joga lett volna a gyűlést eloszlatni, mielőtt azt rendetlenség, csendzavarás, felség vagy hazaárulási bűnmerénylet bélyegezte volna. Valamint minden honpolgárnak kötelessége a szentesitett törvények tiszteletben tartása mellett azok előtt meghajolni, — melynek ellenkező ténye honárulás, — úgyszintén azon kormány is, mely mint végrehajtó hatalom a hazának benne helyezett bizalmával visszaél s a békés honfiakat legszentebb jogaik élvezetében akadályozza, hasonló bűnbe esik. A jogaikban sérült temesvári munkások küldöttség által keresték meg a belügyminisztert, feltárván sérelmüket s kérvén azok orvoslását s elégtételt. Hogy a miniszter miként fog intézkedni ezen kirívó sérelmes ügyben, a közönség feszült figyelemmel várja.