A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)

1868-09-18 / 214. szám

— (A­z a­n­g­o­l-m­a­g­y­a­r b­a­n­k­r­ó­l) azt be­szélik, hogy Pesten népszínházát szándékoznék le­­létesíteni. Igen üdvös és azon felül még jövedelme­ző vállalat is lenne, lelkiismeretes és ügyes igazga­tó vezetése alatt. — (A városhatóság felirata folyt­án) egy rendelet érkezett le a pénzügyminisztériumtól, melyben elhatároztatik, hogy a kincstári erdőkből ezután is szállítsanak tüzelő fát Pestre, mint ed­dig. A faszükség tehát talán nem fog beállani, ha­nem azért drága lesz a fa, hogy szemünk szikrázik belé.­­§!A lajthántúli országgyűlések. Prágából írják, hogy az országos főmarchal a 81 cseh képviselőnek már elküldte az iratot, mely­ben felszólítatnak megjelenni az országgyűlésen, különben új választások fognak elrendeltetni. Ennek folytán a cseh képviselők tanácskozás­ra jöttek össze, hogy váljon mily állást foglalja­nak el ez irattal szemben. Rieger és Palacki a tanácskozáson részt veendők, már m­gérkez­tek Prágába. Lembergben a császár fogadtatására nagy készületek történnek. A költségek fedezé­sére eddig 180,000 ft van aláírva. Minthogy Ziemialkowski programmját két helytartósági tanácsos és két kerületi főnök is aláírta, a galicziai helytartó kérdést intézett a bécsi belügyminiszterhez, hogy e négy hivatal­nokot vizsgálat alá vegye-e ? Mire a belügymi­niszter, természetesen tagadólag válaszolt. Na­gyon csodálatos észjárása lehet annak a hely­tartónak. Azok a hivatalnokok nem tettek egye­bet, mint éltek jogukkal, melyet nekik képvise­lői mandátumuk adott. — Észak-német consulatus Pes­­ten. Stettinből írják, hogy számos ottani gab­­nakereskedő azon kéréssel járult a szövetségi kanczellária hivatalhoz, hogy Pesten szövetségi consulatus állítassák fel. A gabna-kivitel, mely napról napra nagyobb mérvet ölt, szükségessé teszi ezt. — Politikai rémtörténet. A „Säch­­siche Ztg.“ következő történetet beszél el: „Mig Werther báró azon törekedett Bécsben, hogy Beust bárót meggyőzze Poroszországnak Ausztria iránti jóa aratáról, addig az osztrák császár berlini követétől egy, Bittenfeld tábornok által készített európai térképet kapott, me­lyen Ausztria már csak mint „Magyar királyság jelenik meg, és mint ilyen Moldva-Oláhország, Bosnia, Szerbiából jelentéktelen területeket nyer. Német-ausztria, Csehország és Szilézia pedig Po­roszországhoz van kapcsolva. Francziaország keleti departementjai — Elsasz, Lothringia — szintén porosz színnel vannak jelölve. Magától értetik, hogy Beust báró, kinek a császár a tér­képet azonnal megmutatta, igen meg volt lepet­­ve. A kanczellár rögtön tudatta Ausztria vala­mennyi külföldi képviselőivel, hogy azon esetre, ha Franczia- és Poroszország közt háború ütne ki, ez utóbbi semmiképen sem számolhatna Ausz­tria támogatására. Ennek következtében Gram­ont herczeg megérkezése után hosszabb érte­kezletet tartott Beust báróval, mely teljes egyet­értést eredményezett Bécs és Páris között — Laplefoglalások. Két cseh lap, a „Nar. Pokrok“ és „Nar. Noviny“ legutóbbi szá­mai ismét lefoglaltattak. Váljon mikor ér már véget a cseh sajtó üldözése ? — A gratzi landtagon Hermann élesen ki­kelt a kormány ellen. Van szabad sajtónk , mond , de csupán a német centralizálás dü­­höncz lapjainak számára. Országunk ügyei: közigazgatás , igazságszolgáltatás , közokta­tás és a vallásügy Bécsben centralizáltatik, hol öszpontosul minden romlás. A nemzetek egyenjogosításáról szóló törvény csupán arra szolgál, hogy az oppositió száját bedughassák vele. Az alkotmány köpenye alatt még inkább kitört a düh a germanizálásra. Ez a szabadsági rendszer nagy állandó hadseregeket igényel az elégedetlen nemzetiségek megfékezése vé­gett stb. ______________ Külföld, Törökország. A bolgárok a sultánhoz egy iratot intéztek, melyben szenvedései­ket felszámítják és előadják, hogy a bolgár nemzet még egyszer a sultan előtt megjelenik, mint „ural­kodója“ s nem, mint „százados e llensége“ előtt. A forradalom nem a monarchia megcsonkításáért van, hanem azért, hogy a sultant reá vegyék, hogy a bolgárok azon óhaját, hogy „tovább is az ő oltal­ma és védelme alatt“ akarnak maradni, kielégítse. Ezért absurdum hinni, hogy valami idegen befolyás van a bolgárokra. „Álljon élünkre Sire­ teljesítse jogos kívánságainkat, koronázza meg magát kirá­lyunknak és szűnjön meg csak pasai tudósításait hinni el, kik önt mindig megcsalják. Az eddigi re­formok csak csapásokká lettek a közegek rész­aka­rata és tudatlansága miatt; segély csak „egy nem­zeti önálló kormányban keresendő és ez marad minden bolgár törekvés czélja“. „Ha ő felsége most is, mint egy évvel ez­előtt megkeresésünket nem veszi tekintetbe akkor a bolgárokra nézt a legborzasztóbb fog bekövetkezni, az egész nemzet, mint egy ember fog felkelni és felséged alattvalói­nak vére folyamokban fog folyni!“ Ez a kormány­ra nagy benyomást gyakorolt, de még nem hatá­roztak. Egy banda elfogta a futárt Islunia mellett, ki Ruscsukból Constantinápolyba ment, 100 ezer piasztert vettek el tőle. Haider Efendi értesíti a kormányt, hogy Beusttal találkozott és ez felszólí­­tá a kormányt, hogy figyelemmel legyen az esemé­nyekre és Romániára. Mussums­beyt szánták Cre­­ta kormányzójává. Francziaország. A touloni választás még mindig beszéd tárgya, az ellenzék jelöltje 4000 szóval veretett meg. Pont Deyruc kapott 17441 és Dufaure 12889 szavazatot, de érdekesnek tart­ják azt az 1863 ki­választással összehasonlítani, a­mikor az ellenzék jelöltje Philis 9000 szavaza­tot kapott, míg a kormány jelölt 19 ezeret. Tehát az ellenzék nyert 4000-et és a kormány vesztett 2000-et.­­ De ez vigasztalásnak nem elég. A „Temps“ azt mondja: „Mikor az ember látja, azon tapasztalat után, mel­lyel bírunk a személyes kor­mányról, hogy az átalános szavazat a kormány je­löltjét előbb teszi, mint egy oly érdemteljes férfit, a­milyen Dufaure, bajos elzárni magát az ember­nek némi aggodalom előtt a franczia democratia jövőjére nézt. Egyébiránt a kormány jól teszi, ha győzelmével szerénykedik. Az igaz, hogy sike­rült neki egy félelmes ellenőrizet, de azt minden áron és módon vervén vissza, megmutatta, hogy mit kell tartanunk az állítólagos szabadelvűségről. E gyászos győzelem pillanatnyi és közvetlen hasz­nai az övéi. De hogy nyerte azt el ? kizsákmányol­va azok közreműködését, kik visszautasíták Du­­fauret, mert nem képviselt elég radicális és kiengesztelhetlen ellenzéket. A belügyminiszter úr el kell, hogy ismerje, hogy azon politika, melyet ő űz, sok nehézséggel és sok nagyon is lealázó felté­telekkel jár, s ha igazságos akar lenni, akkor győ­zelmének legalább felét a császári kormány legki­­engesztelhetetlenebb ellenségeinek köszönheti.“ A franczia és spanyol sajtó képviselői St. Re­­ney városban Marseille mellett, hol a katholikus és provanci költők uniója“ t ünnepelték. A vándor gyűlés mondá, hogy Pyränek nem léteznek,­ hogy a népek, mind testvérek, kívánatos, hogy a béke és szabadság legbensőbb kapcsa által legyenek egyesítve. Guizot a „Revue des Deux Mondes“ September 15-iki füzetében, mintegy 30 lapot ír a jelenlegi politikai körülményekről. Guizot constatálja előbb, hogy a közönség aggódik a béke fenntartása iránt, a kormányok békés nyilatkozatai daczára, de azért kétségtelen, hogy­­ Francziaország békét óhajt. Az 1789-iki háborúerisis óta, Francziaország mindin­kább meggyőződött,hogy a béke a társadalmak ren­des állapota. A második császárság által foly­tatott 3 háború politikai volt „többé vagy ke­vésbé jól tervelve és kivéve, de mindig a kormány akarata és czéljából kezdve, nem pedig egy nemzeti ambitio vagy eszme nyo­mása alatt, a­mely a kormányt kényszerítette vol­na az erőfeszítésre és veszélyre.“ Anglia más okból békés, de különösen azon fe­lelősségért, mely a kormányokra sulyosodik a me­lyek soha se felejtik el azon jogot, mel­lyel az or­szág bír, nem csak arra nézt, hogy jól kormányoz­­tassék, hanem, hogy ő maga részt vegyen a kor­mányban és ellenőrizze azt.“ Németország mindig „Europa forradalmilag harczias nemzete“ (la nation revolutionnairement belliqueuse de l'Europe). A régi hatalmasságok, a Poroszország által véghez vitt tények miatt aggód­hatnak „ez uj állam mindeniknek új és komoly esélyekkel teljes helyzetet“ csinál. A franczia kormánynak (mely azt oly könnyen megakadályoz­hatta volna) igazsága van, hogy „komoly, katonai és pénzügyintézkedéseket tesz.“ De váljon a tett intézkedések a legjobbak-e? Guizot kételkedik. De Poroszország is nyújt még némi garanciákat, mert „egy régi jól megállapított állam bizonyos határok közzé van szorítva czéljaiban és bizonyos eszélyességi szabályokat tart szem előtt; egy örökös és szabályos hatalom benn mérsékli a leg­­vakmerőbb czélokat és követeléseket is. Guizot úgy véli, hogy Ausztriának is szüksége van a békére, de háború idején izgatásoknak és kísértéseknek lehet kitéve. Természetes , hogy Olaszország Poroszország mellett volt 1866-ban; ma nincs eléggé megerő­södve, hogy „minden esél­lyel dac­oljon, jóllehet reánk még némi erőfeszítéseket szabhat.“ Oroszország „régóta“ Poroszország szövetsé­gese, de minden ereje daczára „nagy gyengeségei“ vannak benn és künn s mindig félhet, hogy Anglia szövetkezik Francziaországgal s esztelenül nem fogja magát veszélynek kitenni, még szövetségesé­géért se, így tart szemlét Európa felett. A botrányokból még­sem fogytunk ki. De­­breczenben ismét fogtak el sept. 13-án egy hírhedt egyéniséget, Szabados Dániel vagy Farkas Ba­lázs vagy Szloboda János nevűt, kit következő­kép ismertet a H — k egy debreczeni levelezője: Ezen egyén múltja annyira titokteljes, hogy valódi eredete, szathmármegyei jó családból származott s­őt gyermekével nyomorra jutott szegény neje előtt is teljesen ismeretlen. — A múlt évtizedben honnan, honnan nem, Pestre ke­rült, ott mint kisdedóvó oklevelet nyert, Szar­vason mint ilyen alkalmaztatott; azonban csak­hamar innen is kikopván, a Chernél alapítvány­ból szervezett álmosdi óvodába vétetett fel. Ál­­mosdon a tagosítás miatt izgatott népet a köz­birtokosság ellen annyira felbőszítette, hogy nemcsak hivatalából elküldték, de a községből is kiutasították ; s Bihar vármegye hatósága az érmelléki járás főszolgabíróját oda utasitá, hogy ezen veszedelmes egyént, mihelyest Álmosdon mutatja magát, fogassa el s kisértesse N.-Vá­­radra. Ezen környéken tehát nem lévén számára hely, városunkat szerencséretette jelenlétével. Mindent elkövetett, hogy a város pártfogása alatt óvodát nyithasson, de mivel jól ismertük miféle egyén, daczára Rapos József ur jó ajánló levelének, — ha ugyan ez is nem hamisitvány volt — e téren annyira nem boldogult, hogy midőn saját költ­ségén tervezte az intézet megnyitását, egyetlen egy növendék sem jelentkezett. Jó darabig tehát csak lézengőben volt minden biztos kereset nél­kül, míg nem a múlt évben a „Haza“ biztositó banknak sikerült őt mozgó ügynökül megnyer­hetni. Városunk értelmisége fejét csóválta ezen hir hallattára, de utoljára is kinek mi köze hozzá, azt hittük, még jobb,ha biztos keresete lesz,akkor talán nem garázdálkodik; ha baj lesz, a káros bánkódjék. De Farkas Balázs biztos keresetre tevén szert, nem hogy csilapult volna, hanem még szenvedélyesebben szította a proletárok közt az elégületlenséget, melyet Balla Gergel­lyel együtt számításból előidéztek. A hatóság tehát jónak látta elrendelni, hogy minden lépése figyelemmel kísértessék.Már azon körülmény igen gyanúsnak tetszett, hogy ő egé­szen ismeretlen egyének bizonyítványával két név alatt igazolta magát a honvéd-egyletben, mint Farkas Balázs és Szabados Dániel, de nyíl­tan kimondá, hogy egyik sem igaz neve ,­ mert úgymond: „még nem jött el azon idő, hogy igaz nevét megmondhatná.“ Folytonosan jelentgették be minden oldalról,hogy Farkas Ba­ázs a vezény­lete alatt csoportosult honvédeket azzal ámitgat­­ja, hogy nagy összeg pénzök van a városhá­zánál, de az urak elduggatják , majd kiadnák, ha rájuk mennének, stb- sőt midőn egy ily módon elámított szegény honvéd nyílt piaczon szidal­mazta a hatóság közegeit, hogy pénzét elsik­kasztották és ezért a törvényszék által hét havi fogságra ítéltetett, Balázs ur tartván tőle hogy ezen szerencsétlen fel találja tárni a hir kútfejét oda kezdett izgatni, hogy fogoly társukat a bör­tönből szabadítsák ki. Már ekkor lett volna ok őt feleletre vonni; de mivel kérdéses volt, ha váljon szembesítés alkalmával a vád reá bizo­nyítható lett volna-e, jobbnak látszott a megkez­dett uton haladni, a nyomozásokat legnagyobb óvatossággal folytatni, őt folytonosan szemmel tartatni, s minden áron kikerülni, hogy politikai martyr dicskörével öveztessék.

Next