A Hon, 1868. október (6. évfolyam, 225-251. szám)
1868-10-10 / 233. szám
— (Az elemi tanítók és iskolai személyzet) fizetése az idén nem 5600 fttal mint lapunkban hoztuk, hanem 561,000 fttal több. _ (A katonakötelezettség) alól, mint tudva van, megváltásnak nincs helye s csak helyettes állitás által szabadulhatni tőle. Tömérdek uraság jelentette be magát, mint ki maga, vagy fiacskája számára helyettest keres. Helyettesnek azonban nem jelentkezett eddig, csak kettő; ezek közzül is az egyik csak 600, a másik még csak 1000 ftért vállalkozik. Tessék pályázni. __(A föld m. ipar és keresk. ministérium) következők közlésére szólít fel bennünket. A debreczeni országos gazdasági tanintézetnél üresedésbe jött gazdatiszti állomásra, melylyel egybe vannak kötve a földmives iskola tanítójának teen ■dei is — a földmiv. ipar és kereskedelemügyi m. ■ k. ministerium részéröl pályázat lön hirdetve. Ezen állomással 1200 ftnyi évi fizetés, illendő szabad lakás s kerti szükségletül két catastralis hold földnek szabad használata jár. Kellőleg felszerelt folyamodások f. évi nov. hó 10-ig az említett ministeriumnál benyújtandók. _ (Menjünk napszámba, mert kifizeti magát, fökép ha alsóbb rendű közhivatalt viselünk, íme egy bizonyíték. Egy Walser nevű iparos e napokban bodnárfát kapott, melyet rendbe kellett volna rakni. A lakhelyen nehány tuczat napszámos csavargott tétlenül, a kik azelőtt 60 krért is szívesen vállalkoztak a munkára. Walser most ezeknek 1 ft 80 kr. napszámot ígért, hogy rakják rendbe a fát. A napszámosiak ekép válaszoltak : „csak nem ettünk bolond gombát, hogy ily hitványságért dőlózzunk! Inkább nézzük az alatt, hogy foly a Duna. Három forinton alul nix bájcs!“ Ezzel a napszámosok szépen kihasaltak a napra, Walzer pedig katonákat kért a munkára s meg is kapta, darabját egy forintért. — (Az idei lóverseny) a pesti gyepen e hó 18 án és 20-án fog megtartatni. A temesi fakérdés, úgy látszik, nagyon furdalja a jobboldal lelkiismeretét. A „Pesti Napló“ nem tud nyugodni. Mint a kinek bűnös tett nehezedik lelkére, föl-fölriad álmából, lármáz, kiabál, hogy elhitesse magával, miszerint ő helyesen cselekedett. Szánakozva nézzük ez erőlködést. De van a dolognak szomorú oldala is. A jobboldal, midőn az erősen kompromittált ügy minden átvizsgálása nélkül, pusztán a miniszter kérelmére bizalmat szavazott, oly lépést tett, melynek káros következményei messze kihathatnak a jövőbe, mert ezáltal szabad tért nyitott a visszaélésekre mintegy egy felhatalmazást adott a közvagyon s mintkezelőinek oly tettek elkövetésére, melyekről számolni nem tartoznak az ország előtt. A bizalmatlanság hangosan nyilatkozott a kérdéses ügyben követett eljárás ellen, s ily esetben legegyenesebb út lett volna a kívánt iratok előterjesztésével igazolni magát a miniszternek. Nem tette. Talán könnyebben hitte igazoltatását a jobboldal puszta szavazása, mint az iratok előterjesztése által megnyerhetni ? most nem kutatjuk; elég az hozzá, hogy a jobboldal megszavazta a bizalmat, — de nem a közvélemény. És ezt igen jól tudja a „Pesti Napló“. Ezen segíteni: czélja vezérczikkeinek. Hiába minden vezérczikk. Tény, hogy a temesvári fa-eladásból nagyobb hasznot lehetett volna húzni, mint amennyit a Baiersdorf és Biach czéggel kötött szerződés valóban hoz a kincstárnak. Tény, hogy Lónyay pénzügyminiszter a szerződés megkötése körül oly eljárást követett, minő közvagyon bérbeadásánál teljességgel meg nem engedhető. Beszélhet a Napló bármit; a temesi fakérdés oly fekete pontot képez Lónyay úr különben is borús egén, melyet a jobboldal semmi lármája sem képes onnan eltávolítani. — A közös aktívák és a viszonos követelések felett, jóllehet Brestel bécsi miniszter két napnál tovább itt időzött, még máig sem jött egyezmény létre a két pénzügyminiszter között. Nemsokára vége lesz az 1868-ik évnek s még a múlt 1867-ikiről sem képes Lónyay úr teljes és befejezett számadást előmutatni. Az, hogy egyes bevételeket és kiadásokat elősorol, mint okt. 2 iki exposéjában tette, nem elégíthet ki bennünket akkor, midőn világos eredményét van jogunk követelni a múlt év összes pénzügyi kezelésének. Kiváncsiak vagyunk, meddig kell még e kimutatásra várakoznunk ? — A közösügyes delegationális épület kezd roskadozni. Egyik végében , ott Lajtban túl már futnak előle az emberek, Bécsben két hét óta folyton keresnek egy miniszterelnököt s nincs ember, a ki elég elszántsággal bírna vállalkozni oly állásra, melynek alapját a szeppedező kiegyezkedés képezi. Azt is beszélik, hogy a reichsráth nem akar delegatiót küldeni Pestre, inkább szeretnék, ha a bécsi delegatió Bécsben, a pesti Pesten külön, messze egymástól tanácskoznának. Megunták már a komédiát, melynek különben sincs állandósága. Megérjük, az egész mű nem sokára magától összedől. (M.) Turin, oct. 7. „Egy tekintet Németországra“ ez a czime a „Gazzetta di Torino“ azon vezérczikkének, melyben előre bocsátván, miként a spanyol forradalom magára vonván az átalános figyelmet, alkalmat nyújt Napóleonnak folytathatni az idézési politikát, megjegyzi, hogy minda mellett az idézés is csak Poroszhon részére biztosítja a végleges eredményt. Szerinte Bismarknak mindenkor az vola a nézete, hogy Poroszhonnak szilárdulnia kell, mielőtt a franczia ellen síkra szállhatna. Nem is kétli a czikkíró, miként a nagy államférfiaként fogja felhasználandni a körülményeket, hogy a cselekvés órája öt s hazáját készületlen ne találja. Nincs is kilátásban valami komoly akadály, mely Poroszhon hódítási törekvéseit fékezhetné. Ausztria volna az egyedüli hatalom, mely némi befolyást gyakorolhatna Poroszhon jövőjére, de ha ezen állam dolgai úgy folynak, mint haladásnak indultak, az sem fogja őt nagyszerű tervei kivitelében gátolhatni, a nemzetiségi s önhatósági vágyak, melynek elfojtására a német párt fáradhatlanul törekszik, elviselhetlenné tették Auersperg helyzetét, s attól lehet tartani, miként Beust urat kényszerítői fogják lemondani azon munkáról, mely nem csak Beust ur, de bármely államférfi erejét kimeritné. Bismark, a porosz Cavour, a szadovai csata után megmondotta, hogy „most már nincs egyéb hátra, mint várakozni,“ az események igazolni fogják a porosz államférfi előrelátását. A „Gazzetta di Torino“ vezérczikke [megérdemli a figyelmet, mert oly nyilatkozatokat tartalmaz, melyek felett sokat kellene elmélkedni azon pártnak, mely a visszavarázsolhatlan múltat halottaiból fel akarván támasztani, saját kezével ássa meg az enyészet sírját. Egy bécsi levél értesíti a „Gazzetta di Torino“t, hogy egy idő óta Austria nagyon engedékenynek mutatkozik Oroszhon irányában, s hogy a jelenlegi politikát a félelem politikájának lehetne nevezni. De hát a concordatum lerombolása után a Rómába küldött miséskönyv, melyért ö sz. a császárnak írásban nyilvánította köszönetét, mit jelent? tán a Rómávali kibékülési politikát? nem is kellene egyelőre ennél több a múlt embereinek! Vigyázzon azonban Ausztria, Róma megbocsát, de feledni nem tud! Az olasz kormány úgy látszik, még mindig alkudozik a franczia csapatok kivonulása felett, jelenleg e tárgyban Barbolani utazott volna Párisba , de a „Gazzetta Piemontese“ azt hiszi, hogy Menabrea törekvése most is siker nélkül maradand, minthogy azok, akik a miniszter környezetét képezik, mitől sem tartanak olyannyira, mint hogy azon akadályok, melyek a főváros áthelyezését mindeddig lehetlenné tették, eltűnhetnek, s épen azért nem dolgoznak azok elhárításán. Gr. Pianell tábornokai egy idő óta Berlinben tartózkodott, Párisba utazott. A „Gazzetta di Torino“ szrint az olasz tábornok átalános rokonszenvben s nagy kitüntetésben részesült Poroszhonban. Sándor orosz leget Milanóba várták, honnan anyja a czárné látogatására vala utazandó Cernobbioba. Szinte várattak oda ő f. más gyermekei is, s az „Opinione“ szerint magát a czárt is nem sokára várják. Városunkba pedig váratik ö f. Pia a portugalli királynő , hogy szülőföldjén meggyengült egészségét helyreállíthassa. A volt nápolyi királynő is Rómába megérkezett s oda a „Gazzetta Piemontese“ szerint várják a spanyol királynőt is, s azon esetre, ha csakugyan megérkeznék: ő sz a Quirinál palotát fogja a királyi család rendelkezése alá bocsátani. A „Gaz di Torino“ kételkedik, hogy Malaret visszatérjen Olaszhonba, s ha csakugyan visszajönne, azt csak azért tenné, hogy a florenczi udvartól végleg elbúcsúzhasson. A hivatalos lapban olvashatjuk a 474 ezer 500 ftos dohányegyedárusági kötelezvények kibocsátását tudató értesítést. A kibocsátási ár 410 frk aranyban, a 60 ° kamat múlt július 1 -től leend számítandó. A „Giornale di Roma“ közli azon levelet, melyben a pápa felszólítja a protestánsokat, miként az átalános zsinat alkalmával térjenek vissza a római egyház keblébe, mert, úgymond, attól füg leginkább a keresztyén társulat boldogsága, s hogy valódi békét nem lehetene élvezni ha ez a pásztor aklába nem köttetik. Csakhogy aztán a pásztor aklában a juhot nyírni is szokták s azért nem igen hihető, hogy az eltévedt juhocskák oda jussanak, hogy megkötözzék s gyapjúkat lenyírják! Külföld,Spanyolország.„ Ahora tenemos la dictatura militar.“ (Most katonai dictaturánk van) Így köszöntik a spanyolok egymást, írja a „Liberte“ levelezője. A junta tagjai egy kissé csüggedtek, a Puerta del Sol nincs zsúfolva embertömeggel, a kormány a minisztertanács elnöki palotáját foglalta el , sok versió forog. A „Gaceta“ szerint a junta meghívta de la Torre herczeget, hogy kormányt alkosson, ez engedett is a meghívásnak, de a ministerek kinevezését felfüggeszték, melynek okai : az elnöki palotában Serrano, Rivero,Sagasta és Ayala közti conferentia volt. Rivero tiszta democrata, kitűnő szónok és Spanyolország egyik legmíveltebb egyéne, Sagasta progressista és az „Ibéria“ szerkesztője, Ayala a politicában új ember, ő az „Union liberal“ követe volt, ő szerkesztő a September 19-iki programmot, ő irta a „Jaccio de Isabella“-t (Izabella Ítéletét) és ő szerkesztő azon levelet, melyet Serrano Novalicheshez irt az alcoleai csata előtt. E conferentiának eredménye volt 1) Hogy egy ideiglenes kormány alkottatnék melynek tagjai Serrano , Prim és Salustiano Olozaga lenne. 2) Mig társai megérkeznek , a herczeg (Serrano) kezeibe veszi a kormány gyeplőjét. 3. Hogy a minisztérium csak a triumvirátus megalakulta után nevezendő ki. A junta egyszersmind de la Torret (Serrano) a spanyol seregek generalissimusának nevezé ki. Madoz lemondása az elnökség és juntatagságról sok tanácskozás tárgya volt, ő gyöngeséget adott okul. Aguirre helyettesíti. Cologne még mind Penafielbe van letartóztatva. Valladolidban Valerát is letartóztaták, a királynő aranjuezi birtokainak igazgatóját, Reánézt hát csakugyan elmúltak az aranjuezi szép napok. A „Liberte“ levelező azt állítja, hogy Spanyolországról mind mint monarchiáról beszélnek és főleg Alfred angol herczegről van szó, ki Montpensier herceg egyik leányát venné nőül. October 5-én éjjel érkezett meg Caballeros de Rodas, a nemzetőrség nagy lelkesedettséggel fogadta. Espartero táviratilag fejezé ki Serranonak a forradalom győzelme feletti örömét. Amable Escalante nem oly hibás, mint állíták, a tüntetésben ambitio nem vezette, ezt bizonyítja az is, hogy a junta Madrid nemzetőrségének főparancsnokává nevezte őt ki, melyet ő fegyverezett volt fel, egyszersmind ezredesi rangját meghagyva. Madridi octóber 6-iki távirat így hangzik „Prim tábornok Saragossában tartóztatik le a város lakossága által, ide csak holnap érkezik. Antequerában rendetlenségek voltak, de elnyomták. Dulce tábornokot, ki Cadixban maradt volt, csütörtökre várják ide. Pierrard tábornok elhagyta Barcellonát, hogy Madridba jöjjön. A csapatok csütörtökön vonulnak be. Orozaga elfogadásáról még semmi bizonyost nem tudnak. Girgenti gróf tegnap este Lissabonba érkezett.“ A „Gazette de Madrid“ közli a junta azon rendeletét, melyben minden hatalmat de La Torre herczegre ruház, így hangzik : Ideiglenes kormány junta. A dicső forradalom,mely Cadixban kezdődött, szerencsésen be lévén fejezve, és eljővén a közigazgatás szervezésének pillanata, a forradalmi junta Francisco Serranot, a hadsereg fővezérét megbízza egy ideiglenes minisztérium alkotásá-