A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)
1869-07-01 / 148. szám
■I , Salmátiából. A cattarói, raguzii, s budnai szenek egy bizalmi fér fiatból álló választmányt neveztek ki, hogy ez tisano mellett, a közelebb napokban egy népgyűlést szervezzen. A meding czélja egy kérvény szerkesztése azon célból, hogy Dalmatia szlávjainak erkölcsi és anyagi fejlődése szempontjából a népiskolákkal és elemi tanodákban egyen a tanítási nyelv szerb-horvát nyelv továbbá, hogy a dalmátia ifjúság vétessék fel a sumei cs. kir. tengerészet akadémiába s hogy végül a matrózok commindo nyelve legyen a szerb horvát, miután ezek legnagyobb száma Dalmátiából jő. A katonaságnak az aratási idíj alatt szabadságolása Horvátországra kiterjesztetett. A hadügyminiszter egy intézkedése folytán a Horvátrszágban elhelyezett lapatok „fölösleges coningense“ is elbocsátható aratási munkára. Ismét a cseh kiegyezkedés. Egy hágai lap azt írja, hogy valamelyik osztrák miniszter ismét talált fel egy újmodust a csehegyezkedésre vonatkozóan. Taafenak, az oszrák miniszterelnöknek tulajdonítják, hogy külnösen szívén hordja a csehek dolgát, s hogy a 148. szám, VII évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1869. Csütörtök, Julius Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás egyn.t: 1 hónapra....................................................2 frt. 8 hónapra . • • ■ • . • *anti hónapra .................................................12 r Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint......................................................20 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor alső első napjától fog számíttatni. POLITIKÁT ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek ten Beiktatási díj: 7 hasábos ily féle betű sora Bélyegdíj minden beutatásért Terjedelmes hirdetések többszöriből * lett kedvezőbb feltételek alatt vetti Nyiki-tóri 5 hasábos petit sorért . : SBP"“ Az előfizetési- és hirdetméi kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető remény a szerkesztőséghez intézend Bérmentetlen levelek csak isit fogadtatnak el, ezektől Előfizetési felhívás a következő lapokra : HON Az esti kiadás postái, küldéséért, felülfizetés ! Fr. Lloyflei i V, évre évre 1 hóra h kr ft kr ft kr 12— 6 — 2 — i külön i 80— 90 — 30 Rutinpesten 10— F 1— 1 70 p Adtán 115 50 1 90 r.H — 1 50 — — 1 2 1 — 40 Az előfizetési dij az illető lap ezime alatt. Pestre az „Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok 'eredik szám) intézendők. PEST, JUNIUS 30. Szándékosan nem akartam hozzászólni ehez a szomorú Irányi-Horváth Boldizsár féle vitához, gondolva, hogy úgy is elégnagy a zaj ebben a tárgyban, ne szaporítsam még én is; hagyjuk pihenni azt, aki már halott, s ne exhumáljuk a vele együtt eltemetett keserűségeket, hisz van a nemzetnek elég szabadságmartyrja, ha azoknak elsiratását a csendes családi szentélyre bízta, bízza ezt is arra. Azonban maguk a kormány hívei oly tapintatlanok, hogy nem engedik ezt a szomorú ügyet elalulni, újra meg újra rákopogtatnak a koporsóra s vádolnak egy embert, aki már nem tud felelni, s készítenek politikai zászlót — egy szemfedélből. Most már deputatiókat küldöznek a megbántott miniszterhez, s a miniszter oly gyöngeszmvű,hogy meghatottságában egész familiáris revelatiókat tesz a küldöttség előtt, s midőn magát a becsület mártírjának mutatja be, az ellenzék egész tömegét vádolja, hogy a megtámadott becsületnek igazságot szolgáltatni nem akart. Miután ezzel a váddal az egész pártot sújtják, s miután vannak, akik nem értik tisztán a kérdést, kénytelen vagyok e nagyon került tárgyhoz hozzászokni. Hogy Irányi Dániel képviselő a háznak egy tagját oly kifejezéssel illette, mely azt megsérti, azt mi is mind rászóltuk; akárki lett légyen a megsértett képviselő, annak elégtételt szolgáltatni tartozott a ház. Nem kérdés : miniszter volt-e a megsértett ? Jó barátunk volt-e ? Sértett volt. Megkell tortani a sértést. Mi a megtorlása az ily sértésnek ? Elnöki rendreutasítás. Csekélység ez? Nem, uraim. A nemzet képviselőházában a választott elnök által rendreutasíttatni a legérzékenyebb, a legmagasabb fokú büntetés oly emberre nézve, ki a büntetést a lelkén keresztül érzi. Ez megtörtént, helyesen történt, a ház teljesítette a maga kötelességét. Tavaly is történt épen hasonló eset. Egy képviselő a politikai mártyrok emlékezetbe hozatalával érintette magát a király személyét. Az elnök rögtön megdorgálta érte, és a ház megnyugodott a dorgálásban, és a kormány nem kívánt még más büntetést, is a hevétől elragadott szónokra ; és Gajzágó Salamon nem indítványozta a mentelmi bizottság kiküldetését ellene; — és mindezt nagyon helyesen tette, mert a ház rögtön teljesíté az elégtételadást , elnöke által rendreutasította a szólót, ami szerintem súlyosabb büntetés a markális kétszáz forint lefizetésénél, a börtönnél és a bilincsnél is. Midőn azonban a kormánynak egy tagja sértetik meg, akkor a kormány és pártja nem tartja elég súlyosnak azt az elégtételt, amit a törvény kiszabott, s amivel meg kellett elégedni minden képviselőnek, meg kellett elégedni magának a királynak, hanem valami különöset kíván. Előbb rendkívüli, mégpedig visszaható rendszabályok alkotását indítványozza, mitől szerencsére Deák Ferencz elfordítja a ház figyelmét, azután pedig a ház megszavaztatását indítványozza a rászólás kérdésében. A balközép egészen correct nézpontot foglalt el, midőn azt kívánta, hogy a kérdés ez legyen: »jegyzőkönyvbe vétessék-e az elnök által végrehajtott rendreutasítás, vagy nem?“ — de a kormánypártnak nem az kellett: a kormánypárt a fölött akart bennünket megszavaztatni: kinek akarunk igazságot adni a szomorú Böszörményi ügyben: Irányinak-e, vagy Horváth Boldizsárnak ? Én pedig részemről sem az egyiknek, sem a másiknak nem adhatok ez ügyben igazat. Irányiéknak azért nem, mert azon pas sustr melyért Böszörményi elítéltetett Kossuthnak első leveléből maga Böszörményi kihagyta; hozzám a „Hon“-ba leendő közlés végett, a levonat már e kitörött sorokkal küldetett meg általa; tehát midőn a második levélben e ismételt sorokat benne hagyta, annak következményeit a legvilágosabban hitt maga előtt. Volt bátorsága a következményeknek neki menni. Tisztelet a bátor-*’ Ságnak. De a kormánynak sem adhatok igazat, hogy az elítéltet a börtönben engedte meghalni. Ami a törvényességet illeti, e szempontból az igazságügyminiszter eljárása egészen correct. Engedte a törvényes ügyfolyamot lejárni a maga útján: választott esküdtszék ítélt, autonóm municipium gondozta az ítéletet; a kormány a kezét sem tette rá. Rideg igazsággal, kőkemény törvényességgel történt minden. De én ily kérdéseknél meg tudnám bocsátani egy miniszternek az incorrect engedékenységet. Az esküdtszék kimondta a , vétkeste, a bíró ráolvasta a törvényt, — de a miniszternek tehetségében állott a kegyelem ajtaján megnyitni a börtönt. Azt mondja, hogy az elítélt nem akart folyamodni kegyelemért. Hát honnal veszi a miniszter úr a férfi jellemekről való fogalmakat, ha azt hiszi, hogy a szabad szó bajnokai kegyelemért folyamodni fognak? Azt hiszi, hogy megölheti valaki magát lelkileg azért, hogy a testét megmentse? Én is voltam a szabad szóért elítélve, törvénytelen kormányközegek által, kivételes rendszabályok szerint; én is megtiltottam minden rokonomnak, barátomnak, hogy értem kegyelmiért folyamodjék; és az akkori absolut kormány férfiúinak volt bátorságuk már az első hónapban ajánlani ő felségének fogságon elengedését, s kitettek a börtönből, min kérdezve, elfogadóimé a kegyelmet vagy sem ? És amig fogságom voltam is, a katonai kormány minden közege igyekezett előzékenysége által mentül inkább enyhíteni a büntetést. Ebben Böszörményi az alkotmányos közegei részéről ugyan nem részesült. Tavaly október utolsó napján voltam öt meglátogató. Régóta hideg, fajgyos napok jártak, és az ő börtönében egy a phtysis utolsó stádiumában levő beteg szobájában mégsem volt kályha bettéve, minden sürgeés daczára; később ugyanazt a beteget átették egy földszinti dohos, nedves sperantába, a minőben ha egészségügyi rendőrségünk volna, embert nem hagynának salra. Mindezekről pedig, az igazságügyminiszter nem tehet, mert Pestvikos börtönrendszerébe, annak autonóm jogai mellett, beleszólója nincs ; az igazságügyminiszter teljes jog, alkotmány, és törvényességszabályai szernt járt el, hanem minden jog, törvényesség és alkotmányosság glori- lájánál fényesebbé tenné homlokát egyetlen egy csillámfagnéziának. S ha a fél ország küldöttégei fogják is fülébe hangoztatni : „igazad van!“’ nem leend oly megnyugvása abban, mint ha egyetlen szócska fujná neki azt: „szived van.“ Nagyon igazságos volt, azt elismerjük ; azért Irányi ved át rendreutasitandónak tartotuk; de amidőn azt is meg akarta tudni, tetszik-e a háznak e rideg szigor? akkor 423 tag közül 203-tól hallott igent, a többi hallgatott. Most csak arra kérik még a miniszter urat'és küldöttség szervező"pártját, de viszont isélse baloldali •jurmainkat is • enggedjél már ez ügyet halottaiban elnyugodni, ne ássuk fel az eltemetett bajokat, vár reánk élő baj is még. Jókai Mór a kormány végre tisztába jöjjön ezen „duzzogó ellenzékkel“ is. Taaffe, — hír szerint — Beust báróhoz ment Dasteinba, — értekezendő a cseh iegyezkedésről. E kiegyezkedés bevezetését az képezné, hogy a cseheknek administrativ tekintetben, ugyanazon concessiók léteznének, melyekben a lengyelek részesültek. Különben az ilynemű ,administratív után nyújtott concessiók által nem sokra megy a kormány a csehekkel, amint nem ment semmire a lengyelekkel. Míg ellenben a törvényhozás útján nyújtott concessiók több megnyugvást, és mindenesetre békülékenyebb szellemet eredményeznének. napjan / TARCZA. A kőszívű ember fiai. Regény hat kötetben Jókai Mórtól. Negyedik kötet. (Folytatás.) Kihaldokló arczát valami tüzpir futotta át e valomásnál. Mindent elmondok neked. Időm rövid. Meg kel halnom. Titkomat nem bízhatom másra, min egy nemes emberre, aki azt megérti, és illegrzi. Ellenséged voltam. Most már mindenkink jó barátja vagyok. Még a férgeknek is. Te ész, és győztél. Kötelességed ellenfeled hagyományát elfogadni. —Elfogadom , igérő Richard. — Tudtam azt, azért hivattalak. Tehát halld meg, a mit rád bízok. Nekem van egy fiam, kit én soh sem láttam s már nem is fogok látni. Anyja egy előkelő hölgy. Hogy kicsoda azt meg fogd tudni az iratokból, miket tárczámban találszlEgy szép, egy szívtelen hölgy. Fiatal hadnag voltam mikor megismerkedtem vele. Mindkktten könnyelműek voltunk. Atyám még élt, s nosem megtiltotta a házassági összeköttetést, aki egy nő önfeledését orvosolta volna. Mindég. Azért mégsem kellett volna neki a szivéből kiszakítani egy darabot, s azt kihajítani az utczára. A leány, ki Isten és természet előtt nem volt, elment anyjával utazni, s midőn vissza:" i i•!*• , v c a! annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek, a kivel megszaporodott a fölösleges lények száma a világon — fiú. — De hogy hova lett, hol dobták el idegen földön ? azt nem tudtam meg. Később magam vívtam ki magamnak állást a katonai pályán ; apám is meghalt,önálló lettem. És Istenemre, nőül vettem volna azt a hölgyet, ha meg tudja mondani, hol van a fiam ? Untalan ostromolt leveleivel. Találkozást sürgetett. Esküdött. Minden unszoló iratára csak azt feleltem : „találja ön meg gyermekemet.“Kegyetlen voltam hozzá. Mehetett volna nőül máshoz, akárhány kérője akadt. „Én megtiltom neked, hogy férjhez menj!“ — „Hát végy nőül magad.“ — „Találd meg gyermekemet.“ Kínoztam. De nem volt szive, amigint igazán érezte volna. Azt mondta, nem tudja, hova lett? Mert nem kereste. Mert úgy iparkodott azoknak a pici gyermeklábaknak a nyomát betakargatni a homokban, hogy vissza ne találjon hozzá sem ő, sem más. — De én mégis rátaláltam. — Éveket töltöttem el a keresésben. Egyik lába nyomocskáját, a másik után fedeztem föl. Itt egy keresztelő levelet. Amott egy dajkát, egy iratot, egy piczi főkötecskét , egy élő tanút; még utolsó nyomára is ráakadtam. Ennél a nyomnál meg kell állnom és meghalnom. A kemény férfi keble úgy küzdött nehéz gondolataival. Abban a kemény álarcban mélyen érző szív lakott. Richard figyelve gyűjté minden szavát. — Bajtárs, szólt a haldokló vitéz, add kezedet rá, hogy te elmegy odáig, ahova én már el nem jutok. Richard odaadta kezét a sebesült ellenfélnek. Az ki neil bocsátá azt többet. — Tárczámban megledd az iratokat, amik utasítást adnak, hol kell keresned a személyeket, akik tovább vezetnek. A gyermek legutoljára egy pesti házalónő gondjára volt bízva, ezt egy bécsi zsibárustól tudtam meg. Pesten nem találtam a nőre, meg Debreczenbe költözött át, valamit szállítot a ti kormányotoknak. Oda én nem mehettem. De megtudtam, hogy az a nő kiadta a gyemeket valahova dajkaságba. Hogy hova? Azt egyedül ő tudja. Hanem cseléde tud felőle még annyit, hogy az a falusi dajkaasszony, kinek keresetmódja ez, gyakran eljárt az asszonyához veszekedni, amiatt,hogy az élelmezésre fizetett összeg nem elég nyomorúságos, a gyermek rongy, és éhezik. E szóknál görcsösen szokták meg a haldokló ujjai Richard kezét. A gyermek rongyos és éhezik. — Azt mondja, pedig igen szép gyermek: néhányszor elhozta a dajka nő, hogy bebizonyítsa, hogy még él. Palvicz Ottó szemei megteltek könynyel. — A házalónő mindig megnézte a gyermek mellét, azon egy szeder alaku anyajegy van , hogy meggyőződjék azonosságáról. A gyermek nyakán egy zsinóron kettétört rézpénz fele cshos, másik fele az anyjánál van. — Ha még el nem hajította azt is. — A gyermek rongyos és Csiezik. És már három éves. A zsibárusnö cselédje irgalomból ad neki fekete kenyeret; a zsibárusnö irgalomból fizeti csekély tartásdiját, s a dajkanő nyelemből tartja, mert anyja rég megfelelett róla. — Bajtársi a földda', is minek a v *,›•‹,. nek a sírását fogom ! —Nem for si mi, le v imitt — Ugye bár ? Te fölkeresed őt ? Pénzemet, mit tárczámban találsz, biztos helyre fogod tenni, hogy amíg felnő s kenyeret tud keresni, meg ne haljon éhen. — Én fel fogom őt keresni és gondom alá veszem. — Megtalálod irataim között a felhatalmazást, hogy nevemet viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy én ki voltam? Szegény katona voltam. Add őt valami becsületes mesterségre: Richard ! — Légy nyugodt, Ottó bajtárs, én fogadom neked, hogy úgy fogom őt tartani, mintha testvérem gyermeke volna. Palvicz arczán az öröm rángó görcsei jelentek meg. — Te megígéred. Meg is tartod. Akkor nekem nincs mit várnom ide által. Akt milyen jól esik ez az égés a fejemben. És azzal elkezdett dalolni. A láz erőt vett már rajta, s rohamai kiforgatták lelkét eddigi gyökereiből, s akkor dalolt, mint egy őrült, gassenhauereket, operákat. Mikor aztán a lázroham percznyi csendet hagyott, akkor ismét okosan beszélt. — Mert látod, van a kínnak bizonyos foka, a mikor az már jól esik. Richárdnak rettenetes volt a haldokló küzdelmét nézni; egy haldoklóót, ki az ő kezétől esett el. De nem hagyhatták ott, mert az fogta a kezét; s midőn Richard ki akarta azt vonni kezéből, mint vas kapocs szorultak össze a haldokló ujjai s örjöngő humorral monda : '•' * T? el akarnál most innen osonni ? Nem tew/lk látvány ? Nem úgy bajtárs. Ha megöltél, nézd végig, hogyan halok náld meg, hogyan kell majd neked is jársz, mint én, vonaglani, nyavalygani, pékét fintorgatni, fogakat csikoritani És ismét dalolt , hogy azt bort hallani. A nagy kinzómester egy egy percnyugtot hagyott neki, olyankor halk — Csak félczipöcske van a lábán kének! Erre ismét zihálni kezdett a keble. Egyszer aztán nagyon elcsendesült. Szdeit mélyen lehúzta szemeire, arcza meg,naglam, mély, csendes, nyugodt hangon meg Richardot. Egészen magánál látszott — Hanem . . . bajtárs ... az a titok neked átadtam, egy nő titka . . . Becsüld , mondd nekem,hogy e nőt el nem árulod se Még fiának sem mondod meg anyja név* Rösz nö ! De titkához csak a simák van hova én lemegyek. Richard ünnepélyes meghatottsággal szólt : — Becsületemre fogadom azt. E szóra a csuklóját szorító kéz még kenyebben zárult össze; az az elkomolyult, padt arez azokkal a leránczolt szemöldökök azokkal a kőmerev szemekkel még sokáig tett szemébe , mig egyszer észrevette, hogy a kivel szemközt néz, akivel kezet szörit egy halott. Úgy kellett az orvosoknak erőszakk teni Richard kézcsuklójáról holt ellenfi! (Folytatjuk.) / Galanterie czikkek. 1 — — A bécsi Tagblatt írja : Holnap, jul. 1-én, adják el a határőrvidéki erdőt. A hivatalos tudósítás a következő napokban tétetik közzé. A cislajbán minisztérium már beleegyezett az eladásba. Hozzá tehetjük, hogy a magyar országgyűlés is. Csak igy tovább! — — Gróf Festetics György oldalas miisztrumak is kezdenek már fűteni, mégpedig kellő szomszédságában: a jobboldalon. A „P. L.“ fölvetette azt a kérdést, hogy tulajdonképen minek is nekünk ez a miniszter. Pusztán rendjel- és kutyabőr-osztogatásért kissé sok egy szegény országtól annyi pénzt kidobni, amennyibe ez a minisztérium kerül. Tuhü, felfortyan erre a „Pesti Napló“ s kimutatja, hogy milyen fontos minisztérium ez a Festeticsé. Azt mondja, hogy a fejedelem ennek a minisztériumnak az útján érintkezik a többi minisztériumokkal, ha vagy felvilágosítást kíván nyerni, vagy utasítást adni. Ez a legrövidebb út. A magyar kormány ennek a minisztérium-nak az útján érvényesíti befolyását a külügyre, ha a fejedelem nincs Magyarországon. No ami az elsőt illeti, tán megengedi a „P. N.“ hogy mégis rövidebb itt valamivel, na a fejedelem egyenesen érintkezik valamely minisztériummal, mintha azt egy más minisztérium közvetítésével teszi. A másodikra pedig az a megjegyzésünk, hogy a magyar minisztérium talán közvetlenül is érintkezhetik a közös külügyminiszterrel. Ezt nagyon hajlandók vagyunk hinni, mert ha posta és távirda nem lenne is, a „P. L.-4 azt állítja, hogy van , akkor sem tudnék megmagyarázni, hogy Andrássy gróf miért lakik hát féllábbal Bécsben, mikor ott van Festeres,h a ki érvényesíti a magyar befolyást a külügyekre ? Nem ér ez a ministerium ez idő szerint semmit. 1848-ban volt értelme, mert ennek a ressortjába tartoztak Magyarország s az osztrák örökös tartományok közt esetről esetre felmerülő közös ügyek. Most ezekre delegátió van. Luxus nekünk egy functióra két ily drága orgánum. Töröljük el tehát a király melletti ministériumot. Vagy — ha már olyan nagyon ragaszkodnak hozzá, nem bánom, töröljük el hát azt a másikat, a delegatiót. ------Ugyanebben az ügyben hozza fel a P. N. hogy lám milyen nagy demokrata ez a Festetics : ötszáz folyamodó közül csak egynek ad rendjelet! Hát minek annak az egynek is ? A minister úr senkit sem tesz különbbé az ordójával, mint előbb volt és táplálja a hiúság vásárát s azonkívül ötszáz közül egyet kitüntetvén (ha úgy kitüntetésnek veszi a jámbor) négyszázkilenczvenkilencz iránt gyöngédtelen, vagy pláne igazságtalan. Meglehet, hogy épen ennek a rendfelosztogatásnak a kifolyása az is, hogy ő excellentiáját most már egynémelyek az októberi diploma keresztatyjával, gróf Eszterházy Mórral szeretnék helyettesíteni, a mint egy lap írja: — — Ez a czim- és rendjelláz epidemikus kezd lenni mint a cholera. ” Monsieur Schneider, a francza , i-vényi ■ test elnöke, komolyan megapreheno*ónia, hogy ez Monsieur Dávidnak, franezia ff. I vényhozó test alelnökinek legion d’honeurt küldött. Be is adta a lemondását, Hanem Napóleonnak több esze v öt- igigyarázta neki, hogy ne bolondozzon ilyen Idaszontalanságért é s az elnök megmatt Országgyűlési levele 1. Pest, jun. s A mai javaslati vitát P e r e z ela (• ezt tette meg, még pedig saját szerencsét oly álmosan, hogy beszéde végén vag) . . ,örüségünkre ő maga is elaludt. Különbé: Dierri • ebet czáfolgatá a Böszörményi ügyben Dietrieh nem volt jelen, de biztosíthatja vesztett semmit. Móricz Pálnak, ki reá a baloldal év,azéról következett, épen kapóra esett ez álmc be nek egy argumentuma, mely a közvetett írások ellen szólt, s azonnal feltette az a kérdést, hogy hát a delegatió hogy Perczel B. urnak? Különben igen élénk beszédében védelmére kelt még a jelenben választási alapon álló bíróknak is. Rónay Jáczint, e derék tudósunk » • ’ történeti értekezést tartott azon változások’ n, melyeken megyei szerkezetünk átment, Etm ■ dá, hogy elébb igazi vármegyéink, vagy védelmi megyéink voltak az Árpádok ,. ■ majd democrat megyéink mintegy 150 ezután aristokrat, s végre autonom megu jöttek létre. Ez mind szép, csak azt nem ujuk kitalálni, miért ne lehetnének, demokru autonom megyéink. Különben ő az angolságok bámulója, úgy hogy még a jury teendőnk is örömestebb bízná meg ezt. A jobboldalon Hoffmann Pál említend még, mint kinek beszéde legtöbb anyagot .■: szolgáltatni mulatságos czáfolatokra. A balon Nyáry Pálon kívül, ki igen jelentékeny és ezúttal még alakra is jeles beszében a „modern“ államok czivilizátoraival fedi népszabadság követelményeit állitá t gll pedig a megyékről szólt nagy emelkedettséggel és igen melegen, még csak b. Sini Lajos beszéde tűint föl, ki az előtte szólók eb tans czáfolata után, azt tanácsolá az igazságügyminiszternek, hogy hallgasson most is, ufa már két ízben a közvélemény szavára s a kontrusitási és katonai bíróságok kérdisé tette, vegye vissza ezen törvényjavaslatát is Péchy Tamás és Salamon csinos beszédévá a tér szűke miatt nem szólhatunk. Ugyantbből még kevesebb helyet szentelhetünk a jobb jobboldali beszédeknek. Csupán az az egy megjegyzésünk van hogy midőn a türelem annyira kifogy már ha a képviselők négyötöde elhagyja a terme talán jobb lenne az ülést berekeszteni, vágdig tizenkét órakor negyed vagy félóraig, letét tartani. Országgyűlési tudósítások A képviselőim/. XXXIX. ülése 1r 30 (In i i. e. 9 órakor. Nyáry Pál szerint : Ajavaslatok tmánál a törvényhozásnak mindig tétel kell lenni arra, hogy vájjon ajavaslat körében marad-e, és vájjon nem megy-e körén túl, nem vág-e be az alkotmányba; mert ha e tekintet mellőztetik, megtörténhetik, hogy alkotni fogunk két, melyek a közjogi vagy opportundspontból igen helyesek lehetnek, hanem hibájuk meglesz, hogy azok által felvetkőztetjük saját alkotmányunkat 1 y és eredeti alakjából. Ezt nem e gondot: kigondolták a világ legnagyobb, vagyobbá leendő államában, melyben n azon módot is, hogy miként ne tegye gyalá a tettei rvagy annak jogi vényeben kisen Ki ebéből ki/ est tegnapicUTd.-v.