A Hon, 1869. július (7. évfolyam, 148-174. szám)

1869-07-10 / 156. szám

156. szám. VII. évfolyam. 10. Reggeli kiadás: Pest, 1869. Szombat, július Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ....... 2 frt. 3 hónapra 6 hónapra .... . . 12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint............................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Beiktatási díj: 7 hasábos ilyfél© betű sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 8 hasábos petit sorért . . 25 kr. HOGST* Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. ’ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás „A HON“ 1869-dik évi folyamárai 15 f a e t 8 í & r Egy évre 24 írttal Fél évre . . . 12 „ Negyedévre 6 „ Egy hóra ...............................................2 „ A„shn* .-an-kf-.ztö á* kind* hivataia PEST, JULIUS 9. Kik a 48 előtti reformpárt utódai ? (Sz.) Egy ifjú , igen is jól ismert miniszteri irodai lángeszecske ezen ominosus kérdést veti fel a „Pesti Naplóban.“ Úgy látszik, érezte a kis (t. i.) úr hogy a kérdést csiklandós lenne egészen szabatosan tenni föl s egy kis error valamival, habár Vukovics Sebő beszédét veszi kiindulási alapul, nem azt kérdi, mit!ó „hogy a 48-ks törvényeknek melyik buzgóbb védője?“, hanem a fentebbit: kik a 48 előtti reformpárt utódai ? A fogás nem volt rész, mert csakugyan már azt nehéz lenne s a princzipalisnak sem sikerült bebizonyítani, hogy a miniszteri párt akkor, midőn a nemzet egyik sarkalatos jogát, melyet a rendi megyéről a népképviseleti megyére kellene átruházni, a hatalom kezébe adja, a 48-ki törvények szellemében cselekszik? Az igazságügyminiszter védbeszédének első részében ugyan majd minden harmadik mondatban előfordult az 1848-ki törvények szelleme, de erre a bibliából felelünk: „hogy nem az a jó keresztyén, ki mellét verve kiáltja: Uram! uram! — hanem a ki jót cselekszik és az Ur parancsolatát megtartja.“ Nem az tesz a 48-ki törvények szellemében, ki a 48-at ajkain hordja, hanem a ki valóban a szerint cselekszik. Ha várjon a miniszter és pártja a 48-ki törvények szellemében cselekedett es erre azonnal kész lesz a felelet,amint a 48 ki törvények szellemét előttünk megjelenni kényszerítjük. Mi volt a 48-ki törvényhozás szelleme ? Jogszerzés , illetőleg visszaszerzés a nemzet számára az azt addig bitorlott hatalom kezéből. És másodszor: Ezen jogoknak a nemzet egész zömére kiterjesztése, mi által az előbbi privilégiumok megsemmisültek. Most lássuk, miként alkalmazta ezen két elvitathatlan 48-ki elvet a bírói testületek megalkotásánál? Ahelyett, hogy szélesebb körre terjesztené a nemzet választási jogát, kiragadja annak kezéből s befedve a monarchikus eszmék palástjával, megtartja magának. És minő állambölcseleti indokokból ? mert a rendi vármegyék nem látszanak alkalmasoknak a választás eszközlésére; s mert ekként követeli a nyugoti czivilisatió. Mintha csak Bach minisztert hallanék: „adjátok ide jogaitokat, a nyugati czivilizatió nevében!“ Mit kívánt volna a 48-ks törvények szelleme ? Újból alkotását a megyéknek és más helyhatóságoknak népképviseleti alapon, és ezen helyhatóság által a bíró-választási jogot a nemzet zömére kiterjeszteni szigorú qualificatio mellett. Ha kísérletet akart tenni, — itt bizonyíthatta volna benne, teszem fel egyelőre nem életfogytig választással, hogy a birói választás elve rész. És akkor — de csakis akkor követelhette volna, hogy a nemzet találjon más módozatot. Ez bizonyította volna be, hogy a magyar népképviseleti megyék nincsenek megérve azon jogra, melyet a rendi megye több század óta birtokolt. Vegyük hozzá még ehhez az eset rendkívüliségét: 2000 bírót kell egyszerre kinevezni ! Nem irtózik maga a miniszter a felelősségtől, melyet e roppant hatalommal együtt magára vesz ? Maga a jobboldal vezére Deák Ferencz is visszahökkent e nagyszerű jogáthelyezés eszméjére, s egy állambíróság felállítását ajánlja, mely a miniszter számára bírót rostáljon. És mi történik? A „szabadelvű“, a '48-as,“ a reformpárt“ még ez valóban csekély garantiát is elveti, hogy a miniszteri omuipotentia mellett demonstráljon eddigi általában tisztelt vezére ellenére. Hogy egy miniszteri hivatalnokocska ily tényhez dicséreteket zengedet a „Pesti Naplóban,“ azt természetesnek tartjuk , de hogy az olvasó közönség higgjen neki, azt már nem. íme, azt hisszük, kimutattuk, melyik párt követi a 48-ks törvények szellemét. De felelünk a másik kérdésre is. És pedig felelünk kérdésekkel: Melyik párt tartja megóvandóknak a szentszékeket ? Melyik párt kívánja kimondatni a teljes vallásegyenlőséget? Melyik párt óhajtja behozatni a polgári házasságot? Íme ezek a vallásos privilégiumokra vonatkozó kérdések. Feleljen reájuk (t. i.) atz jó lélek szerint. Melyik párt sürgeti kiválóan az úrbéri remanentiák eltörlését ? Melyik párt sürgeti kiválóan a kor szellemének megfelelő ipartörvényeket ? Melyik párt sürgeti a megyéknek népképviselet alapján rendezését? Melyik párt nyilatkozott az olcsó nemesség és olcsó rendek osztogatása ellen ? Íme, ezek vonatkoznak a politikai privilégiumokra. Feleljen ezekre is (t. i.) úr. Ha ezekre jó lélekkel és hiszemmel megfelelt, úgy felfedezte a bölcsesség kövét s fel a választ az önmaga által föltett kérdésre: de hogy nem vesztett-e el az őszinte felelet által valamit egyebet, arról mi nem biztosíthatjuk. Meghívás. Azon tisztelt polgártársak, kik a f. hó 4-én a polgári lövöldében tartott népgyűlés által a„pesti népkör“ alapszabályainak megvitatására kiküldött bizottmányba választattak, kéretnek vasárnap julius 11-én d. e. 9 órakor a Pannónia szállodában, teljes számban megjelenni. Pest, 1869. jul. 9. Jókai Mór. A közös hadügyminisztérium költségvetéséről szóló előterjesztésből a „Wehrzeitung“ után a következő részleteket közölhetjük. A hadseregben ez idő szerint van 10,675 tiszt, 1004 tábori lelkész, hadbíró, katonaorvos és számvivő, 81 katonai hivatalnok és tanár, 26,251 háborús szolgálatban levő, 5746 háborús szolgálaton kivül levő altiszt, 152,043 háborús szolgálatban levő, 10,074 azon kivül levő katona. Összesen 211,896. Az egész fentartott hadsereg 273,985 ember, 2502 növendék, 83,159 lő. A fizetés következő: ezredes 3000, alezredes 2100, őrnagy 1680, első oszt. kapitány 1200, 2 od. oszt. kapitány 900, főhadnagy 720, hadnagy 600 ft. Az ezredesnek a gyalogságnál 3, alezredesnek és őrnagynak 2 lótartása van. A lovasságnál a törzstiszt 4, a kapitány 3, az alsóbb tiszt 1 lótartással bir. Tanczélokra előirányoztatott: a gyalogságnál: minden századnál 12 frt, minden ezredi előkészítő iskolánál 150, az utászok kiképzésére összesen 3000 ft. A vadászoknál : minden századnál 12 ft, 1. ezredi előkészítő iskolánál 200 ft, minden zászlóalji előkészítő iskolánál 80 ft, utászok kiképzésére 500 ft. A lovasságnál: minden lovasszázadnál 12 ft, minden ezredi előkészítő iskolánál 150, utászok kiképzésére 1500 ft. A tábori tüzérségnél: minden ütegnél 18 ft, minden ezr.iskolánál 600 ft, a tüzérkadétiskolánál 800 ft. Az erődtüzérségnél: minden század és ütegnél 18 ft, kadétiskolákra 5400 ft. A hadmérnökségnél: 48 század és 2 törzsnél 1500 ft, minden ezrediskolánál 700 ft, kadétiskolánál 800 ft. Az utászoknál: minden századnál és műszerrak századnál 18 ft, minden utásziskolánál 50 ft,a kedétiskolánál 1200, térképezés átalány 600 ft (ezenkívül vasútépítészeti anyag és eszközökre 5000 ft.) Hadgyakorlatokra szükséges 1,018,000 ft. Öszpontosítási költségekre 500,000 ft. Lövésziskola 21.488, az összes oszt. iskolák 13000 ft. Felszerelési raktár lesz hat: Brünnben, Ó-Budán, Gráczban, Jaroszlavban, Károlyfehérvártt és Bécsben. A delegátiók elé terjesztendő költségvetésben, mint a P. L.-nak távírják, a külügyministerium 4.100,000, a hadügyminisz.r 8.100,000 a tengerészügy 7.600,000, a pénzügy 1.600,000, a számvevőszék 100,000 fttal szerepel. A had- és tengerészügyi rendkívüli költség fejében 7.500.000 ft követeltetik. Az egész összeg kilenczvenkilencz millió. Kerek kis szám. A magyar delegáció mindkét házbeli tagjai tegnap este 6 órakor tanácskozást tartottak. A házszabályok értelmében elhatározták, hogy a megnyitó ülés e hó 11-én d. u. 4 órakor tartassák a volt m. k. udvari kanczellária épületében s ugyanakkor választassék meg az elnök és a jegyzők, a tagok pedig alakítsák meg a négy osztályt. A névsor kinyomatván és kiosztatván, mindjárt az első ülésen a szavazó jegy gyanánt fog szólni.Határozatba ment az is, hogy az osztály mindegyikéből választassék három tag, kik az 1869-dik évi közös számadásokat haladéktalanul átvizsgálják. Mely napon fogadja ő felsége a delegatió tagjait, még nem bizonyos. —Rechbauer bir szerint azon inditványnyal fog föllépni a delegatiókban, hogy a katonaságnak tiltassék meg a szolgálaton kívüli fegyverviselés. Vájjon mit csinál majd a delegatió, ha a hadügyminiszer azt találja mondani : non possumus. — Krakkóban, Lengyelország erős királyi városában tegnap, ünnepelték meg Nagy Kázmért, a parasztkirály hamvainak újra eltakarítási ünnepét. Az ünnepélyről még nincsenek adataink, de kétségtelen, hogy az nagy néptömeg részvétele mellett folyt le. Az osztrák miniszterek közül csak gr. Potocky földmivelési miniszter volt jelen, de az is csak mi magánszemély. A muszka mumus ! Mai számunkhoz félig melléklet van csatolva. TÁRCZA. A kőszívű ember fiai. Regény hat kötetben Jókai Mórtól. Negyedik kötet. (Folytatás.) Késő éj van. A hold keresztül világit a nemes-dombi kastély ablakain. Amint delejes fényét ráveti a falon függő romák életnagyság! arczképeire, úgy tűnnek azok fel, mint Machbeth kisértetei, mik sorban megjelennek, s ismét eltűnnek, mikor a hold fénye odább megy. Legfenyegetőbb valamennyi között a kőszívű ember arczképe. Valamennyien egy nőre szegezik szemeiket, ki ott járdál előttük, fehér ruhában. Mintha a sírbolt előtti márványszobor szállt volna le,hogy a kísérteteknek bebizonyítsa, hogy ő is él, nem csak ők. Az éj csendét egy-egy fájó sóhaj veri fel koronkint, mely nem tudni honnan jő, a kastélyon végig hangzik; — egy nyögés, melybe fogvaczogás vegyül; — egy kinos jajkiáltás, mely utat tör összeszoritott ajkak közül, s elfojtatik újra összeszoritott ajkak közé; — egy csendes zokogó panaszhang; — egy hirtelen felorditó szó, minő a lázálmodóé, melylyel lelkét a pokolból visszakiáltja; — egy félelemteljes hördülés............ Minő kisértet-hangok azok, melyek innen alulról jönek? A Baradlay kastély jelenleg egy egész kórház. A kastély nagyasszonya megnyitá azt a szabadságharct sebesültei számára. Először az alsó földszinti osztály szobáit, azután, mikor azok megteltek, a felső osztály egyik szárnyát, mindig többen jöttek berendezé számukra a dísztermeket; utóljára nem maradt más számára, mint saját szobái; a többi mind sebesültekkel van tele. Azok sóhajtoznak, azok nyögnek, azok kiáltoznak az éj csöndében oly kisértetes hangokon. Talán haldoklik is valaki közöttük. Baradlayné két orvost tart számukra, gyógyszertárrá van alakítva a könyvtár, a czimer terem műtő teremmé. Maga és nőcselédei egész nap tépést, sebkötöket készítenek. Éjjel aztán hallgatja ezeket az alvilági kinbangokat, amiknek hallásától egy arkangyalnak is össze kell borzadnia. Mikor elhatározta rá magát, hogy kastélyát a harcz sebesültei számára megnyissa, jól tudta, mit cselekszik. Előbb gondja volt rá, hogy Ödön nejét, kis gyermekeivel elküldje körösszigeti kastélyába. Fiát, Jenőt utasította, hogy mint ügyeljen reájuk ? Azoknak nem szabad azt még csak sejteniük sem, mi történik az ősi lakban ? Minden másodnap temetnek onnan. És minden szobában kínlódó nehéz sebesültek feküsznek, kiknek jól esik, ha egy szelíd női arca mindennap kétszer-háromszor végigjárja kíntanyáikat, ápolásukra felügyel, s jó szóval vigasztalja őket, szükségeikről gondoskodik : angyali jó tekintetével gyógyít. Hanem annak a nőnek is köszive legyen, aki ezt teszi! Kősziv, de gyémántsziv! A gyémánt az a kő, amelynek lelke van. Baradlayné helyt állt e rémesen magasztos feladatnak. Nem nő volt, nem asszony : egy szent volt. Szent, akihez a haldoklók imádkoznak, akiről a felgyógyulók dicsérő zsolozsmát zengenek, akinek ujjai érintésétől a martyrok fájdalma gyönyörré válik. Hanem azért a magasságért meg kell szenvedni ! Mikor már tömve volt a háza sebesültekkel, akkor kiütött közöttük a kholera. A halálnak nem volt elég a csatatéri aratás : két kézre fogta kaszáját, úgy vágta a rendet. A mi nemét a fegyvernek ki nem találta ember, kitalálta ő. Akkor még Magyarországon 1831 óta csak másodszor hangzott a kholera neve. Hírét csak a tizennyolcz év előtti rémképekből ismerék. Akkor is oly kevéssé tudták, hogy mi az ? mint első megjelenésekor. Ragály-e ? dögvész-e ? vagy járvány ? a föld betegsége-e? vagy a lég nyavalyája? rész szelleme, vagy Isten csapása? belebelt állatparányok okozzák-e, vagy megevett cryptogamok? Hogyan és miért utazik vidékről vidékre? Miért választ ki magának egy városban egy negyedet, egy utczát, néha egy utczának egyik felét s a másikat békén hagyja ? Hogyan jár egy ember száz cholera beteg között fertőzetlenül, míg a másik egy halálhírre, e szó kimondására megkapja azt, és meghal bele? Minderre olyan kevéssé tudott valaki felelni, mint 18 év előtt. Óvatosság, elővigyázat, és erős szív. Egyéb tanácsot nem tudtak adni. A leveleket, mik egyik vidékről a másikra küldettek,most is átlyukgatták és megfüstölték. Legtöbben pedig épen nem leveleztek. Baradlayné ezért nem küldött soha levelet Körös-Szigeten lakó gyermekeinek. Ezért nem engedte Ödön leveleit is nejéhez eljutni, mert a táborral együtt járt a cholera. Azért nem látogatta meg menyét és unokáit soha, azért volt eltiltva azoknak őt meglátogatni , mert az a ház, ahol most Baradlayné lakik, a halál királyi kúriája! És ő maga meg nem mozdult onnan. Az órák az éjfél szakaszait számlálják, a telehold a magas ablakokon át a romák kisérteteit eleveníti meg, a ház nagyasszonya ott jár végig e sóhaj-hallgató szobában, s kezeit hátra téve s meg-megáll a legfenyegetőbb kép előtt. A kőszívű ember képe az. És beszél vele. —• Nem! Nem riasztasz el innen .... Helyt állok ... itt maradok . . . Hallom szemrehányásodat ... Azt mondod: „ez a te műved!“...Nem tagadom...Amennyi részem van benne,annyi részt kiveszek belőle. . . . Ezek a borzasztó hangok itt körülöttem nem hagynak aludni sem engem, sem téged .... Téged sem ugye ? .... Én hoztam őket ide .... Meg kell őket hallgatnom , mert nekem beszélnek .... Ha ajkaik hallgatnának, nyitott sebeik fognának beszélni .... Minden seb azt mondaná: én apellálok a mindent tudó Istenre! .... Én nem félek előtte megjelenni. . . .Hát én nem appellálhatok-e oda? .... Te már a túlvilágon vagy, te már tudod a jövendőt, te már látsz a szívekbe és a századokba. Miért jösz hát nekem szemrehányást tenni ? . . . Tudod jól, hogy ez így történt jól! . . . Tudod jól, hogy ennek a vérnek ki kellett folyni, hogy ezt a kint végig kellett szenvedni. Tudod jól, hogy meg kell tudni halni, aki fel akar támadni .... A nő ismét végig jár a holdvilág sütötte padlókockákon, s ismét visszatér vitatkozó feléhez : — Azt hiszed, hogy én félek itten egyedül egy magamban, egyedül veled itten ? ... . Alattam és körülöttem a halál, de fölöttem az Isten .... Egymás szeme közé nézünk: én és a halál.............Aki megretten tőle, midőn megmondja neki a nevét, annak mint szörny jelenik meg; aki üdvözli őt, annak mint angyal .... Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél: a fejünk mindenütt az égben jár ... Én nem félek attól, hogy ezt tudom. Megint végtül végig járja szobáit; megint szembeáll a kisértő arczképpel. — Azt kérded tőlem: „mit tettél gyermekeimmel?“ .... Ellenkezőjét annak, amit meghagytál. .. . Mondtad, hogy visszajösz, mondtad, hogy fülembe fogod suttogni e kérdést .... Hallom .... Ellenkezőjét tettem annak, amit te akartál .... Két fiam a csatatéren, egyik már sebet is kapott, mindennap üthet haláluk órája .... Harmadik fiam egy élő halott , egy nulla .... Én tettem mindezt .... Én vittem őket oda, ahol vannak .... Nem bántam meg! ... Ami végezve van felőlük, bevárom nyugton . . . . A végzetet megfordította az én kezem. . . . Lehet, hogy elvesznek mind. ... az meglehet. . . . Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rosz diadalban. ... Én adtam nekik az éltet, az én tejemet szopták, meghalhatnak az én lelkemmel egyesülve; de nem volt szabad élniök az én lelkemmel ellenséges éltet. . . . És ismét jár és ismét hallgatja a túlvilági kérdéseket. Talán amaz is hallja az ő szavait ? Visszatér ismét a képhez és arcza most oly gyöngéden mosolyog. — De óh ha látnád azt a két szép gyermeket, a mint anyja ölébe borulva játszik, cseveg és gagyog. .. . Azokat megőrzöm, mint egy házi oltárt. . . . Azokat jó helyre vittem .... Óh ha látnád őket, nem néznél ily haragos arczczal .... Azok egy boldogabb kornak az örökösei. Mi mind megáldozzuk magunkat azért, hogy ők boldogok legyenek. ... Te nem akartad, hogy e két mosolygó főre süssön a nap. . . . Én akartam. . . . Látod ? Nem csak halált, nem csak szenvedést tudtam én előidézni a sors titkaiból, hanem életet is, és boldogságot. . . . Ezt az életet, ezt a boldogságot eltettem innen, jó helyre , ahol megvédi őket Isten végtelen irgalma s az én soha el nem hallgató imádságom. . . . Nem hagytam őket itt, a te haragos arczed előtt. ...Ők élni fognak s expiálják egykor a mi ki nem gyógyulhatott bajainkat. A nő egész látnoki gyönyörrel merengett sokáig e gondolaton. Abban azután megerősíte szivét, megnyerte nyugalmát. Még egyszer emelt fővel fordult az arczkép felé. — Amit tettem, — jól tettem. ... És most akarom, hogy térj aludni, — s akarom, hogy aludjam én is. A holdfény is elhagyta az arczképet, más tárgyra vonulva át ezüst világával, az visszasülyedt a homályba. S a nő,ki meg tudta parancsolni a kísértetnek, hogy menjen nyugodni, tudott parancsolni saját magának is, hogy aludjék. És aludt nyugton. Pedig tudják, akik próbálták, hogy ez a legnehezebb parancsolat: „Én akarom, hogy aludjam !“ (Folytatjuk.) Országgyűlési tudósítások. A képviselői ül XLVll. ülése jul. 9 én i. e. 9 órakor. A 11-dik §. vétetvén tárgyalás alá, Móricz Pál kijelenti, hogy a közp. bizottság szövegezését nem fogadhatja el, mert nem helyeselheti azt, hogy a biró ne lehessen kereskedési vagy ipartársulatok igazgatótanácsának felülvizsgáló, felügyelő, számoltató bizottmány tagja, bárcsak ideiglenesen és fizetés nélkül, és ezért ez értelemben kívánja módosítani e szakaszt. Horváth miniszter, tekintve, hogy a részvényesek ily társulatok bizottmányát, s számadásukat perrel megtámadhatják, mely felett a biró maga hivatva van ítéletet hozni, szükségesnek tartja e §-ban kimondott megszorítást. Tisza Kálmán a miniszter okoskodása után azt tartja, hogy részvényes se lehet a biró, mert per esetében sokkal inkább van érdekelve, minthogy anyagi érdekei forognak szóban. Miután tehát a miniszter által felhozottak nem állnak, a módosítványt pártolja. A ház a módosítványt elveti. A 12-dik §-nál Fillenbauen F. br. mó-dosítványt nyújt be, melyben megengedhetőnek kívánja kimondatni a bíró gyámságát vagy gondnokságát, ha „végakarat nyilvánítás által jelöltetik ki olyannak.“ Bobory Károly igen csodálja, hogy a sok megszorítás mellett nem indítványozta a miniszer ajavaslatban, hogy a bírák részére a coelibatus hozassák be. (Derültség.) Szóltak ehhez még Dietrich, Mátyus Aristid, Hilibi Gál, Forgách A. gr., Szalay S. — Szavazásnál Fillenbaum módosítványa fogadtatott el, e fogalmazási módosítással: gyámságot............ csak azon esetben viselhet a bíró, ha a gyámság, vagy gondnokság őt törvény vagy végrendeletnél fogva illeti. A 13-ik § a bírák esküjét állapítja meg. Ghyczy Kálmán ehez módositványt ad be. Az eskü kezdő szavai igy szólnának : „Én esküszöm az igaz és mindenható Istenre, hogy a törvényeket megtartom stb“. E szavak: „öcs. és ap. kir. felsége első F. J. líránkhoz és királyunkhoz, ő felsége uralkodó házához“ kimaradnának, és pedig azért, mert a király iránti hűség nem különösen birói kötelesség, kötelessége ez minden polgárnak, és monarchiai államban az élet minden viszonyai közt önmagától értetik. (Élénk helyeslés a baloldalon). Hogy ez történik oly államokban, melyekben hosszú ideig praetendensek voltak, azt megfoghatja, de nálunk Istennek hála praetendens nem is gondolható, különben is a királyi hűségre való kötelezettség egyik legfőbb törvénye hazánknak és a biró, midőn egyátalában a törvények megtartására esküszik, ezen legfőbb törvénynek megtartására is hitet tesz le. És ha ez áll, akkor annak, hogy a birák, midőn a törvények megtartására általában hittel köteleztetnek, még külön esküt is tegyenek le a királyhoz való hűségre, akkor annak oly értelem is tulajdoníttathatnék mintha lehetne eset, melyben a királyhoz való hűség ellentétbe jöhetne a törvények megtartására való kötelességgel és az utóbbit háttérbe szoríthatná. Ez pedig alkotmányos országban nem lehetséges, és hogy ez megtörténhessék, meg sem engedhető. Azon nézetben van szóló továbbá, hogy alaptörvényeinknél fogva nem csupán őfelsége, az uralkodó király, hanem minden törvényes utóda iránt is hűséggel tartozunk, és aki a törvények megtartására esküszik, ezen hűségre is megesküdött. A királyi családnak többi tagjait megilleti azon mély tisztelet, melylyel irántuk ily magas családból való származásuknál, királyunkkal való vérrokonságuknál és azon tekintetnél fogva is tartozunk, hogy esetleg a királyi trónon ő Felségének utódai is lehetnek. Minthogy azonban ők is mindaddig, míg az örökösödés rendje szerint a trónra meg nem hivattak, alattvalók és polgárok; szóló úgy hiszi, hogy az alattvalói hódolatnak azon kifejezése, mely a birák esküjében e szavakban foglaltatik : „hűség a felséges uralkodó házhoz“ több azon mély tiszteletnél, melyet a felséges uralkodóház tagjaimaguk is követelhetnek. Az alkotmányosságra hivatkozás a bírói esküben első tekintetre kívánatosnak látszik. Ha azonban meggondoljuk, hogy a bíró nem csak az alkotmányos alaptörvényeket, hanem minden törvényeket tartozik megtartani kivétel nélkül, és egyiránt azokat is, amelyek az alkotmány alapelveihez nem tartoznak, nem épen szükséges, hogy az alkotmánynak megemlítése a birák esküjében külön befoglaltassék, midőn a birák átalában minden törvények megtartására úgyis hittel köteleztetnek. A törvényes szokásnak megemlítését azon tekintetből tartja feleslegesnek, mivel a szokás, ha törvényes, törvény hazánkban és mint törvény megtartandó. A rendeleteknek megtartására való azon általános kötelezettséget pedig, mely a birák esküjében foglaltatik, alkotmányellenesnek tartja. (Úgy van a baloldalon) Elismeri ugyan azt, hogy a törvényes rendeletekre a bíró az ítélethozásban figyelemmel lenni tar.