A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-17 / 213. szám

újra hazafias felszólítást és gyűjtő íveket vala­mennyi municipiumh­oz , a pénzintézetekhez, minden vidéken néhány ismertebb hazafihoz és műbaráthoz, kérje fel e bizottmány a gyűj­tőket, hogy a kapott íveket legfeljebb 3 hó­nap alatt küldjék vissza, és bizonyosan tetemes összeg fog begyülni. A kik a második felszólítás folytán sem adakoztak, később sem igen fognak a czélhoz járulni. Megemlítjük ez alkalommal, hogy a Széché­nyi szoborra mintegy 80 ezer frt gyűlt össze a maga idején és ennek kamatja is szép összeget tesz. Engel mintázata néhány hó alatt elkészül s igy a szobor-bizottmány már akkor megtud­hatja, mennyi pénzre lesz szüksége; úgy hisz­­szük, jóval kevesebbre, mint a rendelkezésre álló összeg. Vajon a feleslegnek legalább tete­mes részét nem fordíthatná-e a Széchenyi-szobor bizottmány az adakozók honfias és műszerető in­­tenzióinak megfelelőleg az aradi vértanuk szob­rára ? Talán tehetne eziránt lépéseket az aradi bizottmány a Széchenyi-szobor bizottmánynál. Annyi bizonyos, hogy azon bizottmánynak, mely a vértanuk szobra ügyének vezetését ma­gára vállalta, hazafias kötelessége a tervezett szobor mielőbb létesítéséhez minden alkalmas lépést megtenni. Ha azt mondjuk, hogy meg nem állunk 200 ezer forinton alól, úgy el van halasztva az ügy ad kalendas graecas. N. N. KÜLFÖLD. Habár Napóleon császár betegsége pillanat­nyira nem ad aggodalomra okot, a törvényhozó testület egybehívásáig úgy látszik, még sokat fogják tárgyalni a lapok a betegséget és ezzel együtt a lemondást és régensségi kérdést. Ha a „Réven­“ orvosi tudósítójának hinni lehet, ide­jén volna e dolgok iránt mihamarább tisztába jönni. Ezen orvos hosszabb czikkben igen rö­vid életűnek tartja Napóleon császárt, és egye­nesen holt embernek nevezi. „Szigorú és czél­­ezertt bánásmód“, mondja, „halálát néhány hóra sőt néhány évre elhalaszthatja, de a követett bánásmód, sőt a legészszerűb­b bánásmód mellett is nyolcz éven át tartott betegsége nem lehetett más örökös visszaesés a bajba. Vizeletének vis­s­szatartása mindig gyakoribb lesz, minthogy a kutaszolás mindig fájdalmasabbá válik, a vérzés pedig mindig gyakoribb és konokabb lesz. Az emésztési képesség gyöngül és az általános eretlenedést elősegíti, mi a fájdalmakat és a vérveszteséget is növelendi. És végül egy, három legfölebb hat hó alatt el fog aludni a mécs­olaj hiányában, ha csak előre nem látható eset kö­vetkeztében, melyre idült bajoknál készen kell lenni, egyszerre nem alszik el. Francziaország­­nak tehát készen kell lenni a De profundis ének meghallgatására, melyet közvetlenül Te Deum fog követni, hacsak . . . .“ Valóban elég világos beszéd. — Az Eugenia császárné keleti útjára vonat­kozó hírek igen ingadozók. A „France“ mint a franczia udvari párt közlönye, ez ügyre nézve mélyen hallgat és csak egy konstantinápolyi táv­iratot közöl, mely szerint a császárné oct. 2-án indul Toulonból, hogy Stambulba menjen. — Felix Pyat elhatározó, hogy Francziaor­­szágba visszatér; szándékát a „Rappel“-ben közzétett levélben tudatja és felhívja Borsosait, hogy hasonlókép cselekedjenek. Viktor Hugó ugyan e lapban következőleg felel: IfrKedves Felix Pynt! Olvastam dicső, szíves levelét. Ön tudja, hogy nincs jogomban szám­űzött társaim nevében szólani; válaszomban ar­ra szorítkozom, mi engem illet. Rövid időn, úgy gondolom, le fog dőlni azon becsülett­eli gát, m ilyet, e verssel: „és ha csak egy marad, az én vagyok“ magam elé szabtam. Akkor vissza­­téren­ek, és miután a száműzetés kötelességeit teljesítem, másik kötelességemet is le fogom róni. Lelkiismeretemé és népemé vagyok. Ba­rátja Viktor Hugó. A „Rappel“ Viktor Hugónak egy más levelét is közli. Ez a béke és szabadságligához van in­tézve, mely jelenleg Lausannában ülésez. Viktor Hugó e levelében az általános lefegyverezés mellett szólal fel. Szerinte „Európa egyesült államain“ igen könnyen segíthetni. „Semmisít­sétek meg az élősdiséget minden alakza­tában, a civillistákat, a megfizetett semmitte­vést, a zsoldos derűst, a kinevezett birói álláso­kat, az aristokratikus sinecurát, a nyilvános he­lyek díjtalan engedélyezését, az állandó hadse­regeket, semmisítsétek mindezeket és ti Európá­nak évenkénti 10 milliárdnyit ajándékoztak. A nyomor problémája egy tollvonással van meg­­oldva.De a trónok nem akarják ezen megoldást; innen a szuronyok erdei.“ — Bourbaki tbk., a chalonsi tábor főparancs­noka,mint a „La Presse“ jelenti, fájdalom kelet nélkül, Napoleon császárnak következő távirat sürgönyét ragasztotta ki: „Holnap elutazni szándékoztam , hogy Cha­­lonsba menjek, de az orvosok még ellenkeztek. E szerint kénytelen vagyok tervemről lemonda­ni. Fejezze ki ön a parancsnoksága alatt álló csapatoknak a fölötti sajnálkozásomat, hogy ro­­konszenvemet és megel­égedésemet nem nyilvá­níthatom személyesen.“ Bourbaki tábornok ekkér válaszolt : „Sire! Felséged távirata uj záloga a hadse­reg­­iránti folytonos gondoskodásának. Ha a chalonsi táborban levő tisztek, altisztek és kato­nák forró óhajai elegendők lettek volna arra, úgy felséged már régen nem érezne legcseké­lyebb fájdalmat sem. Néhány nap múlva a tá­bor fel fog oszolni. Mielőtt elválunk, mire, szükségét érezzük annak, hogy annak kifejez­zük mély és hódolatteljes hálánkat felséged megelégedésének nyilvánításáért, melyet a csá­­szár hozzák intézni méltóztatott, s melyre mi büszkék vagyunk. Szerencsésnek érzem maga­mat valamennyi és az én nevemben hűségünk és odaadásunk érzületét a császár, a császárné és a császári herczeg iránt kifejezhetni.“ — A moskvai kormány ismét kigondolt vala­mit Varsó elnyomására. A királyság régi váro­sát új erődökkel rendelte elláttatni, mely mun­kálatok vezetésével Tottleben tekot Sebastopol híres védőjét bízta meg. Ezen kívül orosz mér­nökök bejárják Lithvániát erődítésre alkalmas helyek kiszemelésére. Lengyelország így, míg egy részről terhes adókkal suttatik, másrészről hadászati eszközökkel megköttetik. Váljon mindez használni fog-e? A porta válasza az egyptomi alkirály megbí­zottjának aug. 30-án adatott át, ki még az nap elutazott Konstantinápolyból. E válaszában a szultán teljes megelégedését fejezi ki az alki­rály felvilágosításai felett. Mégis mindkét fél érdekeinek megóvása tekintetéből a port a kö­vetkezőket kívánja a khedivétel: 1) Az egyptomi hadsereg átlaga 18.000 főre szállíttassák le. 2) Az Európában megrendelt, va­lamint a már átvett hátultöltők továbbá a pánczé­los hajók a portának átadandók. 3) Az egyiptomi budget ezután évenként a szultán elé terjeszten­de megerősítés végett. 4) Az alkirá­l jövőben többé nem bocsátkozhatik alkudozásokba az európai hatalmakkal, kivéve a szultán képvise­lője által. 5) Az alkirály jövőben a szul­tán jó­váhagyása nélkül kölcsönt nem vehet föl. 6) A tanzimat Egyptomban valósággal életbe lépte­tendő. 7) Az alkirály az adókat oly lábra szállítsa le, milyenen kormányra léptekor voltak. 8) Az alkirály jövőben a szultán jóváhagyása nélkül senkit halálra nem ítélhet, száműzésbe nem küldhet és senkinek javait el nem kobozhatja. 9)Az egyiptomi hadsereg egyenruhája mindenben megegyezzék a török hadseregével. — Csak e feltételek elfogadása után ígéri a szultán az al­­királynak a teljes bocsánatot. Vájjon elfogad­ja-e a khedive ez ultimátumot, az még bizonyta­lan, de nagyon kétséges. — Fiam. Könyörgve kérlek, ne menj. Érjen bennünket halál, nyomor, kínszenvedés. Visel­jük, tűrve, panasztalan. Hisz tizezeren haltak meg ez eszméért. De lelkünket ne hagyjuk meg­ölni. Hisz mi mindnyájan poklot szenvedünk s nem hallasz bennünket Istent átkozni soha. Ne zárd el előlünk az utat az égbe! — Anyám, kérlek, kelj fel. — Nem. — ha te elmegy, a porban a he­lyem. Te sújtasz oda. — Te nem értesz engem. Nem is akarom, hogy érts. — Hogyan ? szólt örömmel az anya; te nem arra gondo­sz, a­mivel én vádoltalak? — Nem felele­k rá. — Csak egy szót, szólt közbelépve Ödön. Ha meg akarsz bennünket nyugtatni, mutasd meg, mi van azon levélben írva, a­mit most kaptál? Jenő ijedten kapott kebléhez, mintha attól félne, hogy erővel veszik azt el tőle, s rejthet­­len zavarral monda: — Azt nem fogjátok meglátni! — Én akarom azt olvasni! Most Jenő arcza egyszerre kigyuladt. — Baradlay Ödön! e levél Baradlay E­u­­g­é­n­n­a­k szólt. Az én vagyok. S elfordult tőle büszkén. — Egy anyánk jól talált! Mondá Ödön. Az anya fölkelt térdéről. Könyei omlottak és arcza büszke volt. — Tehát menj! Menj, a hová önfejed visz. Hagyj itt engemet kétségbeesve , könyezve. És tudd meg ezt. — Két fiamnak a feje a bárd alatt, de én nem azokat siratom, akik elvesz­nek , hanem tégedet, aki megmaradsz. Jenő szelíd mosolylyal tekinte e nehéz mon­dás után anyjára. — Anyám, emlékezzél rá, hogy midőn eltá­voztam, ez volt hozzád utolsó szavam : „szeret­lek.“ Isten veled. És elsietett. Senkitől sem kapott egy bucsucsókot, csak a kis unokaöcstől, ki odakinn játszott a füvön. Az nem bocsátotta el anélkül, hogy megcsókolja s megkérdezze tőle, „mikor jön vissza bátyám?“ Abban a levélben pedig ez volt írva belül : „Baradlay EUGÉN kormánybiztos úr. „Jelenjék ön meg azonnal a pesti hadbíróság­nál, Újépület, II. pavilion.“ Aláírva a hadbíró. Nem történt egyéb tévedés, csak az, hogy az „Ödön“ nevet hibásan fordították le németül „Eugén“-ra. Ez már azon időkben egyszer megtörtént. (Folytatj­uk.) Castelar Emil beszéde a köztársaság mellett. Fordította: Szilágyi Emil. (Vége.) Mit mondjak még a régensségről ? Serrano tábornokot korántsem akarnám megsérteni; el­ismerem nagy érdemeit, ritka szerénységét, ál­dozatkészségét s önfeláldozását; szívesen sza­vazok reá, ha kívánják Önök, mint a köztársa­ság elnökére, hanem soha sem szavazhatok reá, mint régensre, mivel nem akarom, hogy ez or­szágot a katonauralom hazájának nevezzék. Az uralom roppant pártatlanságot követel, melyek­kel magánegyén soha sem bírhat, s bármit tenne is Serrano tábornok, az ő regenssége még sem lenne egyéb az unionisták régensségénél. Régens király nélkül, mit jelent ez? Semmi mást, mint ez alakban tagadni s akadályozni a democratiát, a köztársaságot. A köztársaságtól irtóznak Önök s a­helyett, hogy kineveznék Serrano tábornokot a köztársaság elnökévé, a régens czímével ruházzák őt fel úgy, hogy a tá­bornok olyan régens legyen, ki bevárja a köz­társaság nagykorúságát. I­ Látom, maga Serrano tábornok is helyeslőseg int szavaimra, a­mi leginkább bizonyítja, hogy ő is meg van tökéletesen győződve arról, hogy ide semminemű király többé nem jöhet. A régensség bír a monarchia és köztársaság összes hibáival; az elsőével, mert egy tehetős legfelsőbb hatalmat hoz be, az utóbbiéival — és e pontnál az Önök által ellenem használt bizo­nyítékokra hivatkozom, — mert minden tábor­nok a régensségre fog törekedni. Sajnálom, hogy Prim tábornokot nem láthatom a kék padon, (a kormány padja.) Óhajtanám megkérdeni, mióta feje ő a haladóknak ? mond­hatnám, hogy a m­exikói vállalat óta lett azzá, a­hol is mint jó diplomata, jelentékeny politikus és liberális férfiú tűnt fel ; de miként lehetsé­ges, hogy Prím tábornok a ki legelsőbben fogott a forradalom kezdeményezéséhez, és a ki Mexi­kóban bebizonyítá­eszélyességét és bölcs előre­látását, miként lehetséges tehát, hogy ő sem is­merte be, hogy itt a királyok már holtak, s a monarchia lehetetlen, mivel a democratia mint tenger kiveti hulláikat. És a tenger eszembe juttatja Topete barátomat. Topete úr azonban nem tud egy tényt, s ez az, hogy a septemberi forradalmat nem ő csinálta. Topete: Nem, hanem ön csinálá azt. C a s t e t a r : Én sem, de ön ép oly kevéssé, mert a viharok és zivatarok istentől jönek, a­ki egyedül tudja, honnan jöttek, s hova mennek azok. Képesek önök vihart vagy a villamosság se­gélyével zivatart mesterségesen előállítani ? To­pete úr igen jól tudja ezt, mert vallásos, mint minden viharnak és véletlennek kitett egyén , hanem azon napon, midőn hajóiról a forradalom­ra való felszóllitást hangoztató,­­ azon napon mely őt hőseink, megváltóink, jótevőink közé helyezte, szolgáltató e a villámot minden király számára, a mely is előbb vagy később bár, de elolvasztandja azok homlokán az arany ko­ronát. Uraim ! A történelemből minden nép bír egy egy nagy hivatással, és én hiszem, hogy a spa­nyolok igen jól tudják, hogy ők az övéiket Eu­­rópában csak a köztársaság felállítása által tölt­hetik be, midőn Európa aggálytelje­sen tekint központjában a né­met faj katonai-autocratikus conföderatiójára, azon confö­­deratióra, mely első­sorban a latin faj ellen irányul, s amel­y­­nek veszélyei ellen csak egyet­­len egy eszköz lehetséges, s ez­ a különböző fajok conföde­rtiója Euró­­­pában. De, uraim, ha a spanyol nép ily nagy rendel­tetéssel bír Európában, mennyivel különbbel bsz az még Amerikában! Az amerikai kérdést nem akarom itt soha érinteni hazafiságból; hallgatni is fogok, amíg szükséges lesz, — de ha szólandok, jelezni fo­gom azon nagy czélt is, melyet, azon távol föl­dön kell elérnünk. Roppant erkölcsi, politikai, oeconomiai s társadalmi befolyást érhetünk mi még el ottan, és az európai conföderatiónál kö­zegévé válhatunk az ottani köztársaságoknak, hogy ha mi is elfogadjuk a köztársasági kor­mányformát, mi­által meg fogjuk nyerni bizal­mukat s el fogjuk oszlatni az ellenszenvet, a­mely Amerikában irányunkban képződött. Azt is tudhatják önök, mint nyilatkoznak a portugáli hírlapok, midőn mondják, hogyha bír­nak önök bátorsággal proclamálni a köztársa­ságot, Spanyolország felemelkedhetik a szabad­ság és a jog meghódítására, a­mint felemelke­dett a tizenhatodik században a világ minden népe élén az uralkodói tekintély megalapítására. Uraim! bezárom szavaimat, mert fáradt va­gyok, s a kamara valószínűleg még fáradtabb, és mert önök a köztársaságot, melyet megala­­píthatnának, megalapítani nem akarják; tették volna ezt meg önök, akkor lekötelezet­tünkké vált volna a „nagy nemzet,“ melynek fővárosából a marseillaise dala hatalmas ka­rokban hangzik fel. — Önök álmodozónak fog­nak engem nevezni, de a régi pharizeusok álomnak nevezték az emberi nem egyesü­letét a vallásban ; álom volt a kereszténység ; álomnak nevezték a középkor tudósai Columbus Cristoph eszméjét egy új világ felta­lálásáról ; álomnak nevezte az aristoc­­ratia a democratia megszületését; és álom volt 1789 elején az emberi jogok proclamálása. Legyen, nevezzenek önök is bennünket „á­l­­modoz­óknak,“ de a villám, mely az agg monarchiák tölgyét szét fogja zúzni, ki nem ma­radhat, s ekkor el fog kelleni jön­ni önöknek, hogy tulajdon kezeikkel állítsák fel az uj nemzetiség fáját, s ennek törzsébe kellene belemetszeniök azon hatvan férfi nevét, a kik itt a királyok ellen fognak szavazni, belemetsze­nnek ezen felirattal : „A jövő hirdetői­nek, a köztársaság a­lapítóinak Spanyolországban.“ ÚJDONSÁGOK. Pest, szept. 16. — Jókai Mór „Fekete gyémán­­t­o­k“ czimű regénye, melyet lapunk tárczája a jövő évben hoz, az Athen­­eum kiadásában illu­­strációkkal fog külön megjelenni. A rajzokat Jankó készíti, s hogy a metszés is versenyezni fog a külföldi hasonnemü, nagy kelendőségü vállalatokéival, arról kezeskedik hazai metsző­ink ügyessége. — Néhai István főherczeg szü­letése napján a kő várpalota kápolnájában misét tartottak, melyen József félig is jelen volt.­­ A magyar királyi posta­­hivatal három esztendő óta próbálja a hír­lapírók és olvasók, a levélküldők és vevők tü­relmét, és e tekintetben nem versenyezhet vele senki és semmi a világon, kivéve a m. kir. táv­írdát. A­mi magunkat illet , mi mondhatjuk, hogy nagy mértékben megvan bennünk a hír­lapírói legszükségesb tulajdonok egyike , a tü­relem, de a közönség iránti tekintet nem egy­szer kényszeritett felszólalásra. És mindannyi­szor kitűnt, hogy a m. kir. posta és a m. kir. távirda nem hibás. — Mi már nem is fordulunk panasszal a kormányhoz, hanem előadjuk azt a nyilvánosságnak bizonyítékokkal pedig szolgá­lunk bárkinek a ki hozzánk fáradni sziveske­­dik. — Ezúttal következő esettel van igen nagy okunk a nyilvánosság elé lépni. Fiumei tudósí­tónk (egyszersmind még más lapoknak is tudósí­tója) húsz levelet küldött nekünk a tudósok ot­tani gyülekezetéről, s a húsz közül összesen ket­tő érkezett ide úgy, a mint utalva volt; három saját hibánk miatt késett el, tizenöt darab pe­dig használhatlanná vált a téves és hanyag irá­nyítás miatt. — Mind a húsznak borítékja meg van nálunk, s az ott levő postabélyegek mutat­ják, hogy tökéletesen ugyanazon czimzésű­ (Bahn restante) leveleket miképen méltóztatott, nem tudjuk micsoda hivatalnak Budán, hol a vasú­ton hagyni, hol a várba felküldeni, hol innen visszaküldeni, hol Pestre átküldeni és saját irá­nyításunkat önkényesen megváltoztatni, és ki­eszközölni, hogy 3—4 napi különböző keletű levelek néha együtt érkezzenek ide, és általában az egész tetemes munkálkodás, a rendszerezet­­lenség miatt úgy­szólván kárba menjen. Nem különben jártunk táviratainkkal is, melyek közzül egy 11 óra előtt adatott fel, s itt 2 óra után kézbesittetett. — Tu­dósítónk ez ügyet törvényszék ek­be szándéko­zik vinni, mihelyt oly paragrafusokat talál, me­lyek kilátást nyújtanak, hogy erkölcsi és anyagi káraiért kárpótlást nyerhet, — mi megelég­szünk a jelen felszólalással és collegialis ba­rátsággal aj­ánlunk a Budapesti Közlöny szer­kesztőségének, ha kívánja, bővebb magán felvi­lágosítást. — Melk­a, Mathus­z Haschber­g­e­r „magyar“ pénzügyminiszteri hivatalno­kokról ezeket írja az „E11.“ Midőn a pénzügy­minisztérium kineveztetett, a lottó-igazgatóság­­tól egy idegen ajkú német ember 315 frt fizeté­séből nem bírván megélni, kérte a minisztériu­mot, hogy adjon neki végleges kielégítést, s ő távozik hazájába. A minisztérium hozta-halasz­­totta a dolgot s a fönebbi úri­ember, kinek neve Melka Hugo, 8 napi szabadságot kért és Bécsbe távozott. Ott rögtön belépett egy vasúti társulat­hoz szolgálatba, s nem gondolva a m. pénzügy­minisztériummal semmit, szolgált hat hónapot. A magy. minisztérium azonban a fizetését havon­­kint rendesen felküldötte neki s mindig kérte, hogy ne bolondozzék, hanem jöjjön „haza.“ Mel­ka végre eng­eve a nagy kérésnek, kért 100 frt útiköltséget, mit azonnal meg is kapott s nagy kegyesen lejött Budára előbbi helyét elfoglalan­dó. Alig pár hónapra reá, jött az organizatió, s Ma­thus osztálytanácsos, kinek helybenhagyása mellett az ország összes lotto-igazgatóságai még min­dig német és tisztán német nyelven hivata­­loskodna­k jónak látta Melka urat 700 frt fize­tés, 70 frt szádáspénzzel pénztári tisztnek ki­nevezni s ezen minőségben meg is kezdette olyan formán Melka ur működését, hogy alig egy évi pénztári tiszteskedése alatt 8000, mond nyolcz ezer frt veszett el a c°ssából, melyet most a na­pokban fedeztek fel--------s ez történt Haschber­ger ellenőr (szintén egy német ajkú ember) mel­lett, akinek feladata nyilván­tartani és szigorúan ellenőrzeni a pénztári kezelést. — Az a csomag, melyről esti lapunk­ban azt írtuk, hogy bérmentetlenü­l küldetvén, visszautasítottuk, mint a N. Fr. Lloydból kitű­nik, dr. Grosz Lipót egy könyve volt, a hazai betegügyről, ki egyszersmind művének egy kész bírálatát is mellékelte. Miután tévedés fenn nem foroghat, ezennel nyilvánosan bevádoljuk dr. Grosz Lipót országos főtisztviselő urat zsarolási szándék miatt, miután velünk 48 krt akart oly csomagért fizettetni, mely ha keresztkötés alatt küldetik, sokkal kevesebbe került volna, továb­bá bevádoljuk csempészeti szándék miatt, mi­után lapunkba oly czikket akart becsempészni, a­melyet mi nem akarunk betenni, — végre be­vádoljuk a hanyagság miatt, miután írnokának elmulasztotta megmondani, hogy szerkesztőségi tiszteletpéldány, ha mindjárt miniszteri megbí­zásból készült könyvből is, nem küldethetik „hivatalból.“ — A p­e­s­t-m­egy­ei központi bi­zottság tegnapi ülésében szóba jött, hogy ki fizesse meg a 350 ft perköltséget, melyben az országgyűlési bíráló bizottmány a megsemmisí­tett dabasi választási ügyben Pest megye köz­ponti bizottmányát elmarasztalta. Némelyek ezen összeget a 194 tagból álló egész közp. bi­zottmányra akarták kivettetni, míg mások azt csak az azon ülésben jelen volt tagokon akar­ták megvétetni, a­melyen a megsemmisített vá­lasztásra vonatkozó határozatok hozattak. Vég­re határoztatott, hogy előbb az egész központi bizottmány szólíttassék fel a perköltség megfi­zetésére, ha pedig ez vonakodnék, úgy azon 29 tagon vétessenek meg, ha kell, végrehajtás ut­ján is, kik a fent kitett határozat hozatalában részt vettek. — A m. kir. kúria tagjainak is­merkedési lakomáján 80 tag volt jelen. Az is­merkedés estig tartott, vidáman, kedélyesen. — Csak az az egy híja volt, hogy rosz idő miatt nem lehetett a szabadban mulatozni. — B­er­talanffy Ignácz ismert fia­tal ügyvéd,kinek tébolyáról már egyszer hirt’koz­tunk, tegnap a városligetben úgy viselte magát, hogy betegségének visszatérte kétségtelen. — Már tegnapelőtt az utczán olyanokat mondott ismerőinek, melyekből szerencsétlen kedélyálla­pota kitűnt. Egy versgyűjteményt közelebb nyújtott be egy népirodalmi laphoz, mely gyűj­teményben vannak okos dolgok is, de itt előtű­nik az eszmeziláltság. — Czigány rablók. Bükszeg közelében f. hó 7-én két szlatinai fuvarost egy czigány rablóbanda támadott meg s fosztott ki mindené­ből. Az egyik füve­rost, ki magát védeni megki­­sérté, egy késsel hasba szúrták, s igy nem ma­radt más teendőjük, mint futásban keresni me­nedéket. Boros­ Jenőbe érkezve, azonnal jelen­tést tettek az ottani hatóságnál s ekép a rabló­kat sikerült még aznap elcsipni. A fuvarosok, tulajdonai is megkerültek.­­ A zentai ütközet évfordulati napja az idén is megünnepeltetett f. hó 11-én. A szigeten, holtenc­ig diadalt aratott, diszebéd és népünnepély volt, s este a fogadó teremében táncrestélyt tartottak. — Nagy tűz volt hétfőn Oraviczán. Leégett a paplak, az iskola, 10 lakház és gaz­dasági iskola. — U­b­r­y­k-ü­g­y. Rómából azt válaszolta a rend generálisa, hogy ő Ubryk Borbála fogság­ban tartása felöl soha sem tudott semmit. Ez ügy — mint Krakóból távírják, — nem­sokára be lesz végezve. Akkor aztán természetesen azt is tudni fogjuk, hogy az oberin fillentett­e, vagy az ordensgeneral ? — Számos elitélt bűnöst szállít­­gattak e napokban Budapesten át a különböző helyeken levő fegyintézetekbe. — Fürst színigazgató a budavá­­rosi tanácsnak azt az ajánlatot tette, hogy a bu­dai népszínházát a téli idény tartamára bérbe veszi. A haszonbér meghatározását Fürst a ta­nácsra bízta. — Nem is kellene egyéb, mint hogy a magyar népszínházában Fürsték joblí­­­ozzanak. — Egy műveit nő ajánlkozik helyben zongora órákat adni igen jutányos áron. Bővebb tudósítást Budán Rácz tér 545.1. emele­ten nyerhetni. — Tűzkárok. Belügyminiszterim közle­mény szerint következő helyeken fordultak jelen­tékenyebb tüzesetek elé: Hegyköz-Szentmiklós­ (Biharmegye) a kár 90.490 frtra, Sólymodon (Erdélyorsz.) 36,220 frt s Micskén (Sopron m.) 56,850 ftra rúgott. — A pesti helvét vallásu hit­község a „M. A.“ értesülése szerint isko­láit községieknek nyilvánította. — A „M. A.“ kinyilatkoztatja, hogy a „Sz. E.“ ellen pert indít. — Kórházi statisztika. Magyarorszá­gon, hiteles kimutatás szerint 19 polgári köz­kórház van 2787 ágygyal, u. m. Aradon, Gyön­gyösön, Kaposváron, Miskolczon, Nagyváradon, Szegzárdon, Székesfehérvárott, Trencsinben, Budán, Debreczenben, Győrött, Kassán, Pécsett, Pesten, Sopronban, Szegeden, Temesvárt és Po­zsonyban.­­ Programmja azon ünnepélyes es­télynek, mely Hús János születésének 500 éves emlékére f. hó 18-án a városi nagy vendéglőben a városligetben fog tartatni. 1. (Csata dal) Cedhtic Bohumiltól. 2. Megnyitó beszéd. 3. A természetre, Zvonartól 4. Szerb vitézi dal, Zajec­­töl. 5. Szavallak 6. Husitska (a Husiták dala) Tovacovskytól. 7. Bratislava (oda Pozsonyra) Radaytól. (tót) 8. Befejező beszéd. 9. (Régi cseh dal) Skrauptól. 10. Induló. Jenkatól. Az egyes előadások alatt zene előadások Novák úr ve­zetése alatt. Kezdete 8 óra estve. A bizottmány. — Egy technikus kitűnő bizonyítvá­nyokkal, a ki magyar, német s franczia nyelv­ben jártas, óhajtana nevelői, vagy correpetitori minőségben reál vagy elemi tanulók mellé al­kalmaztatni. X. Y. technikus poste restante. Pest. — A pesti nemzeti dalkör leg­közelebb adandó dalestélyén idősb Ábrányi Kornél kitűnő tanítványa Igercsics Katinka kisasszony is szives lesz közreműködni. — A kecskeméti ozipriánnapi országos vásárt — mint azt az oda­való polgármester téves hírek ellenében tu­datja, ez évben is folyó hó 26-dikán tart­ják meg. — A nagybányai gymnasium­­n­á­l az 1869l70-ik tanévre a VI. osztály is megnyittatván, a beiratások f. évi sept. 28. 29. 30-án kezdődnek meg. Ma és kiadta Riszner Jó­­sef. Tartalma : Ünne­pély, Nászbokréta, Etelke, A száműzött keserve, Hermín, A csikós szerelme, Kortesnóta, Erzsé­bet, Rejtett könyek, Országgyűlési, koronázási, Baráti emlék, hallgató és táncz magyar zenemü­vek, s Vigadjunk és Honvédtoborzó. Kapható Rózsavölgyiéknél. Ára 4 frt. „Österreichisches.“ 2-te Auflage. Berlin, Sprin­gernél. Megjelent irodalmi és zenemüvek. „Palotási János (Pecsenyánszky) válogatott zeneműveinek“ első kötete. Zongorára alkalmaz­Nemzeti színház. Szept. 16. „Borgia Lu­cret­ia“ opera 3 felv. Bakonyi beltársulata minden este elő­adást tart a „Komlóban“. A „Hon“ magánsürgönye. MÜNCHEN, sept. 16. Károly románi­ai fejedelem ma elutazott Schweiczba. MADRID, sept. 16. A Cuba miatt a washingtoni kormánynyal fennállott ne­­hézsségek békés után intéztettek el. PÁRIS, sept. 16. A császár ma déle­lőtt, a császárnéval sétát tett a parkban. Az orvosok megszüntették a császárnál való eddigi rendes látogatásukat. BÉCS, sept. 16. A linzi és troppani tar­tomány­gyűlések mai ülésében terjeszte­tett elő a kir. tanácsba való választások iránt az indítvány. BÉCS, sept. 16. A mai „Wiener Abp.“ koholmánynak nyilatkoztatja a mai „Mor­­genpost“-nak azon hírét, mintha Giskra miniszter a Poroszországgal való egye­tértés közvetítését magára vállalta volna. MADRID, sept. 16. A kormány Flo­­renczből egy táviratot kapott, melyben Victor Emanuel király beleegyezését je­lenti ki a genuai herczegnek a spanyol trónra való jelöltségébe. LEMBERG­, sept. 16. A tartomány­­gyűlés mai ülésében Zyblikiewitz indít­ványozza, hogy választassák egy semle­ges bizottság, melynek feladata: a gali­­cziai tartomány­gyűlés múlt évi államjogi határozatai tekintetében való további el­járásnak megállapítása ; továbbá pártolja a tartomány­gyűlés bizottságának azon előterjesztését, mely a Schmerling-féle törvény helyreállításán alapuló tarto­­mánygyülési választási reformra vonat­kozik. A javaslat elfogadtatik. Morawski választását megsemmisíti a ház. BÉCS, sept. 16. (Esti bev.) Hitelrészv. 259.75. o. Éjsz. vasút 24.45. Államvasut 369. 1860-ki sorsj. 94.25. 1864-ki sors. 114.50. Napoleondor 9.84 V. Adómentes kölcsön—. Lombardi 247.25. Magyar hitel részv. 101. Fr. József v. —. Pécsi v. — Anglo-Hungarian — Alföldi v. —. Zálog­­köles. —. Tramway 146.50. Angol-ausztr. 326. Galiczaiai vasút 1252.25. Franko bank 116.—. Magyar északkeleti v. —.— FRANKFURT, sept. 16. Bécsi váltóárf. 97 V«. 1869-ki E. metaliques 04'12. Uj ezüst köles. — Nemz.kölcs. —.— Régi metaliqu.— Uj adómen­tes —.Amerikai 87 V. 1882-ig 87—. Osztr. hitel­rész v. 247—. Osztr. államv. 360.50. 1854-ki sorsj. 73­. 1860-ki 777«. 1864-ki 111. Fr. József vasút 170. Osztr. bankrészv. 706. Lom­bardi v. 236. Galicziai 24477-PÁRIS, sept. 16. Délben. 37. járadék 70.45. 472­. járadék —.—. Olasz járadék 52.70. Ál­lamv. 752. Credit mobilier —. Lombardi v. 503. Austr. napra —. Austr. időre —. Consol —.—. Magyar vas. kölcsön —.—. Amerikai—.—.Ma­gyar keleti vasút —. A zárlat szilárd. BERLIN sept. 16. Cseh nyug. vasút 92'/*. Ga­licziai vasút 104—. Államvasut 208—. Önkény­­tes köles. 1353/s. Metaliques 49. Hitelsorsj. 877-. Bécs 82'/8.1860-ki sorsj. 787*. 1864-ki sors.64. —. Ezüst köles. 62.—. Hitel részv. 1077*. Nemzeti kölcsön 56 */*. BERLIN, aug. 16. Búza sept. 66, télre 66—. Rozs sept. 50*/*, aug. 5077* nov- 49'/2. Zab sept. 28'/2 télre 28. Olaj sept. 121X/n, oct 12‘724. Szesz sept. 16­77*, oct. 163/a, november 15 Ve. HAMBURG, sept. 15. A gabona üzlet csen­des. Búza sept. 11977, oct. 119, nov. 119, rozs sept. 89, oct. 87­/2, nov. 87, olaj sept. 26, oct. 247a, nov. 26’/*.

Next