A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-18 / 214. szám

nnek a bírói hatalom gyakorlásáról szóló tör­vénye­­kk némely határozatot keltettek. Megsemmisíti az a törvényhatóságoknak azon jogát, melynél fogva az első folyamodású bíró­ságoknak tagjait választották meg, ha­bár a ki­tűzött czél, jó bíróságok szervezése és a bírák függetlenné tétele választás útján biztosan elér­hető lenne, ha — mint ezt mi is okvetlenül szük­ségesnek tartjuk — a bírói hivatal állandósága kimondatnék, és azon képesség-qualificatio, melylyel a bírónak bírnia kell, törvényben meg­­határoztatnék. Ez aggodalmunkat növeli azon körülmény, hogy a kinevezés az ország hatóságai és testüle­tei befolyásának teljes kizárásával a miniszterre van bízva. Neveli az, hogy semmi jelét nem látjuk annak, hogy ama törvény életbe léptetésével egyidejű­leg az esküdtszék-intézmény is életbe léptetni szándékoltatnék,megadatván igy a haza polgá­rainak — legalább a politikai és bűnügyi perek­re nézve — azon befolyás, melylyel egy szabad állam polgárainak minden viszonyok között bir­­niok kell, de melylyel birniok kinevezett birák mellett még sokkal szükségesebb, s melynek életbe léptetésével, ha ugyan — miként ezt egye­dül tartanók helyesnek — az esküdtszékek al­kotásánál szükséges teendőkkel a törvényható­ságok és azok tisztviselői ruháztatnának fel, azok is nyernének a törvénykezés körül egy oly jogkört, mely pontosságukat növelve életerős fenállásuk iránt biztosítékot nyújtana. Ha meggondoljuk ily körülmények között azokat, a­mik az igazságügyminiszternek a bírói felelősségről szóló törvényjavaslatában foglaltat­nak, s a­mik szerint a királyi ügyész közbejöt­tével bár,de igazabban a minisztertől tétezik füg­gővé az, hogy egyes polgár­ság­y testület a bírót feleletre vonhassa, s egy ellentétesen a hirdetett czéllal, a biró valósággal nem függetlenné, de minden egyéb befolyástól elzáratván a kormány kegyétől függővé tétetik, melytől ezek szerint nem csak előmenetelét várja, de a melytől fog függeni az is, hogy őt feleletre vonatni engedje vagy ne engedje; önkénytelen támad bennünk azon gondolat, hogy a bírák választásának meg­semmisítése és mindaz, mi annak kapcsában törvénybe igtattatott, vagy törvénybe igtattatni szándékoltatik, mindenekelőtt és mindenek fe­lett egy nagy lépés a törvényhatósági önkor­mányzat megsemmisítésére, vagy legalább túl­ságos korlátozására és a központosításnak és annak folytán a kormányzati önkények előké­szítésére. Kormányzati központosítás mellett pedig mé­lyen tisztelt ház meggyőződésünk és a történelem tanúsága szerint lehet egy nemzet mint egész politikailag szabad, sőt egyes polgárai is bírhat­nak politikai jogokkal, de az ily nemzet fiai nél­külözik az egyéni, a polgári, a társadalmi sza­badságot, és ezek tekintetében nincsenek kedve­zőbb helyzetben, mint bármely absolut állam polgárai, sőt a mindennapi életbe bevágó, annak minden mozzanataiba beavatkozó, és épen azért a legkiállhatatlanabb, a leginkább vérig zaklató önkény­uralomnak vannak kitéve, a kormányzati központosítás ezen természet­szerű eredménye az, hogy oly nemzeteknél, me­lyeknél keresztülvive van, nem tud meghono­sodni sem a megelégedés, sem a béke, sem a nyugalom, sem a rend, sem a politikai szabad­ság; ez legfőbb oka annak, hogy Frankhon — bár élvezték olykor fiai a politikai szabadság teljes mértékét, — 3/­ évszázad óta az anarchia és absolut kormány között hányatik, míg Bel­gium, Anglia és Amerika, hol egy vagy más alakba,« az önkormányzat elve van keresztül vive, virágzik a renddel párosult szabadság ölében. És ha minden államban veszélyes és átkos a túlhajtott központosítás, mennyivel veszélyesebb lenne az nálunk. Veszélyesebb nem csak azért, mert önkormány­zathoz , az azt biztositó törvényhatósági intéz­ményhez ragaszkodás hossza századokon által a nemzetnek mintegy vérébe men­vén, attól meg­fosztva annak fiai alig bírnának megnyugodni, de veszélyesebb azért is , mert központosítás mellett egy helyre húzódik minden élet, ott köz­pontosul a nemzet összes életereje, ki ,ott elölte, az egész nemzetben ölte azt el, mig önkormány­zat, míg kellő jogkörrel bíró törvényhatóságok mellett a nemzettest minden tagjában lüktet az élet s a nemzeti erő, a központon egy csapás­ra meg nem semmisíthető. A jövendő az Isten titka, adja az ég, hogy az hazánkra nézve felhőtlen legyen, annyi azon­ban bizonyos, hogy azt, miszerint annyi hányat­tatás után mint állam, mint nemzet létezünk, hogy azt, miszerint minden szomorú idősza­kok után ismét élvezte hazánk és nemzetünk a szabadságnak bizonyos mértékét, főleg és minde­nek felett annak köszönjük, hogy nem lehetett az egész nemzet életét egy helyen elfojtani, élet­erejét egy helyen megsemmisíteni, mert minden egyes hatóság keblében vert az élet és nyilat­kozott ez életerő. Ily tapasztalatok után megsemmisíteni a tör­vényhatóságokat vagy annyira korlátozni azo­kat, hogy önmagukban semmisüljenek meg, oly politikai könnyelműség lenne, mely midőn egy nemzet életéről, jóllétéről van szó,méltán bűnös­nek nevezhető. A kormányzati központosítás által előidézen­dő veszély az mélyen tisztelt ház, melyet felénk közeledni látunk, ez az mely bennünket arra in­dít hogy kérvénynyel kopogtassunk ott, a hon­nan a vigaszt egyedül várhatjuk, a tisztelt ház ajtajánál. Tudjuk, érezzük mi kötelességeinket hazánk törvényhozásának határozataival, szentesített törvényeikkel szemben, és valamint teljesítettük eddig, úgy teljesítendjük e kötelességet minden­ha, de tudjuk, de érezzük azt is, hogy mint a nemzettest egy részének, épen úgy kötelessé­günk kifejezni aggodalmainkat, kifejezni óhaj­tásunkat azok előtt, kiknek jutott a nehéz de dicső feladat alkotni hazánk számára törvénye­ket, s kik hitünk szerint legalább érezve az ezen hivatásnál fogva rájuk nehezülő felelősség súlyát, csak­is örömmel ragadhatnak meg min­den alkalmat arra, hogy a nemzeti közvéle­mény vagy bár csak e közvélemény egy részé­nek is óhajtásaival és kívánalmaival megismer­kedhessenek, mielőtt megalkotnák a törvényt, mely úgy lehet, sok nemzedék jó vagy bal sor­sára fog befolyást gyakorolni. Mi hazánk jövendőjét csak­is az önkormány­zatnak állandó és széles alapra fektetése s az átalakított törvényhatóságok jogkörének e czél­ból megőrzése által hisszük biztosíthatónak, mi meg vagyunk arról győződve, hogy a kormány­zási központosítás előbb vagy utóbb, de min­denesetre rövid időn a központon az életerőnek túltengését és a részekben annak elhalását ered­ményezné, és ez­által kiirtván az idők folya­mán a nemzetből az önkormányzati képességet, hazánkat azon országok sorsára juttatná,melyik­ben hasonló okoknál fogva a renddel párosult szabadság gyökeret verni nem birt, és épen ezért nem lelhetvén megnyugvást e tekintetben, egy bár általunk is igen tisztelt férfiénak, az igazságügyminiszernek egész általánosságban tett nyilatkozataiban , amelyeket különben is egyéb nyilvánításai és tettei tanúsága szerint igen­is szűken lesz hajlandó értelmezni, egyrészt a jó, csupán a törvénytől függő igazságszolgál­tatás és más­részt az önkormányzat érdekében következő kéréssel járulunk a mélyen tisztelt képviselőház elé. Méltóztassék a törvényhatóságok rendezésé­nek kérdését mielőbb tárgyalás alá venni és ez alkalommal a bírák választásának ügyét, az egész szervezet kapcsában újra figyelmére mél­tatni, midőn nem kételkedünk a felől, hogy ki fog tűnni, hogy miként felebb is mondánk, ha a választás kellőleg rendeztetik, ha a választható a képesség megszabása által korlátoztatik, ha a bíráknak rendes ítéleten kívül elmozdu­hatlan­­sága kimondatik, nem fog az sem a jó igazságszolgáltatás igényeivel, sem a bi­rák függetlenségével ellenkezni; azon eset­ben pedig, ha nem érezné magát arra indít­tatva , hogy ez iránt már hozott határo­zatát megváltoztassa, méltóztassék a kine­vezéseket illetőleg — oly más szabad államok­on már létező­­— módozatot állapítani meg, melynek folytán az ország hatóságai azokra nem csupán tanácsadás, de kijelölés által befolyást nyervén, a miniszteri teljhatalom korlátoz­­­tassék. Méltóztassék úgy intézkedni, hogy ha a rend­szeres forma­szerű eljárást követelő perekben kinevezett bírák fognak is ítélni, az ily eljárást nem igénylő oly ügyekben, melyeknél a jog maga nem jön kérdés alá, a rendőri s apróbb bűnügyi, s más hasonló kérdésekben a bírás­kodás joga a törvényhatóságok választott tiszt­viselőinél hagyatván, azok a népnek egyszerű mindennapi bajaiban intézkedhessenek és ne csak úgy álljanak az előtt, mint a mindennemű adónak behajtói és ujonczállító közegek, mert ha bár mindkét e járás fontos és szükséges is, az oly tisztviselő, ki a népnek legegyszerűbb ügyeit sem intézheti, s csak akkor érintkezik azzal, midőn legterhesebb kötelességeinek telje­sítésére kényszeríti, sem tekintélylyel birni nem fog, sem szeretetben nem álland az előtt, elveszti azon erkölcsi befolyást, melylyel maga a jó közigazgatás érdekében birnia kellene, — a mi utóvégre oda vezetne, hogy megszűnvén azon nemes indok, mely eddig a haza fiait arra bírta, hogy ezen rövid időközönkénti új válasz­tásnak kitett, s ennélfogva elélhetési módnak nem tekinthető tisztségekben a közügyet szol­gálják, nem fog azokra ily föltételek alatt kel­lő képzettségű egyén vállalkozni, s végre is a bureaukratia fogja szálait a törvényhatóságokba a kormányzat és a közigazgatás legalsó réte­géig kibocsátani. Méltóztassék az esküdtszéki intézményt — mely különben is felállítandó lenne — mielőbb és pedig úgy életbeléptetni, hogy az esküdtek öszreírásánál, az esküdtszékek alakításánál, stb. teendők, a törvényhatóságokra s azoknak a kor­mánytól független tisztviselőire bízassanak, mi már csak azért is szükséges, mert az esküdtszék csak ha a kormánytól teljesen független köze­gek folynak be alakítására, lehet az, a­minek szabad államban lennie kell. Méltóztassék továbbá nem a törvényhatósá­gok, de az egyéni szabadság és a bírói függet­lenség érdekében a bírói felelősségről szóló tör­vényt úgy alkotni, hogy jogosítva legyen e hazának minden fia a rendes törvényszékik előtt orvoslást szerezni a vagyonán, vagy sze­mélyén elkövetett sérelem esetében a­nélkül, hogy erre a kormány bármely közegének előle­­ges engedélye szükségeltetnék, és végre magá­nál a törvényhatóságok rendezésének kérdésé­nél ne azt, hogy azoknak jogköre a miniszeri hatalom érdekében mind inkább megszorittas­­sék, de ellenben azt méltóztassék feladatának tekinteni, hogy a közszabadsággal öszhangzatba hozatván azok, s az önkormányzat a községek­re is kellőleg kiterjesztetvén, minden az 1848. évi törvények által épségben hagyott jogaikban biztosítassanak. Ragaszkodunk mi mélyen tisztelt képviselő­ház a felelős parlamenti kormányrendszerhez épen úgy, mint bárki más e hazában , de tudjuk azt is, hogy a törvényhatóságok általunk meg­tartatni óhajtott jogköre azzal nem, hanem csak­is a kormányzati központosítással, a ministeri teljhatalommal áll ellentétben s ezek kedvéért feláldozni azokat nem vagyunk és hazánk s a szabadság érdekében nem is lehetünk haj­landók. Democratiai alapon újra szervezni a törvény­­hatóságokat és főleg a megyéket, kiebb terjesz­teni a községek önkormányzatát,meghatározni a törvényhatósági jogok gyakorlatának módját, megvonni a határt, a­melyen túl a jogélvezet helyett az azzal visszaélés kezdődik, felelősséget hozni be e jogok gyakorlatánál és intézkedni a törvényhatóságok és a központi kormány között lehető öszreütközések elintézése iránt, szerintünk is okvetlenül szükséges, de megsemmisíteni ma­gukat a jogokat,de szűkebb körre szorítani a tör­vényhatóságok működését azért, hogy a központi kormányét terjeszthessük, annyit tenne, mint az egyéni, a polgári, a társadalmi szabadság bizto­sítékát áldozatul dobni a központosításnak, és az azzal járó kormányzati önkénynek; annyit tenne, mint a névleg meghagyott, de hatáskörük legfontosabb részétől megfosztott törvényható­ságokat az önmagukbani dísztelen megsemmi­sülésnek tenni ki; annyit tehát, mint kerülő utón bár és lassabban feláldozni azokat, s ben­­nök a szabadsággal párosult rendnek,sőt hazánk, nemzetünk létének is annyi nehéz időben kipró­bált biztosítékát azon törekvésnek, mely oda igyekszik, hogy a reform e­szimén a legkevésbé szembeötlő, de azért nem legkevésbé súlyos absolutismust, a kormányzati absolutismust meg­állapítsa. Mélyen tisztelt képviselőház ! Elmondottuk ezekben lehető rövidséggel ag­godalmainkat, kifejeztük óhajtásainkat, véteni hinnénk a tisztelt ház ellen, ha az itt érintette­ket bővebben részletezni szükségesnek tartanak, mi csupán csak azért esedezünk, hogy azokat, hogy hazafias érzelmünkből eredő kérelmeinket figyelmére méltatni kegyeskedjék. A fennebbi felirat Biharmegye sept 15-ei bizottmányi gyűléséből következő átirat mellett küldetett meg a többi megyéknek : Kedves barátunk, s rokonunk! Je­len sorainkhoz mellékelve vagyunk bátrak meg­küldeni azon kérvényt, melyet a mélyen tisztelt képviselő­házhoz intéztünk. E kérvényben ki vannak fejezve azon aggodal­mak, ki azon kívánságok, a­melyeknek folytán, a­melyeknek érdekében ez alkalommal felszól­­lalni kötelességünknek ismertük. Szerencséseknek tartanók magunkat, ha ab­ban elmondott nézeteink, az önök nézeteivel ta­lálkoznának, mely esetben baráti bizalommal kérjük fel önöket, hogy a mélyen tisztelt képvi­selő­házhoz hasonló szellemű kérvényt méltóz­­tassanak intézni. Ha azonban azon szerencsében, hogy velünk mindenekben egyet­érteni méltóztassanak, nem részesülhetnénk is, erősen hisszük, hogy nem leend eltérés közöttünk, legalább azon tekintet­ben, hogy a törvényhatóságoknak általunk kér­vényünkben említett jogköre tovább ne cson­­kíttassék, hogy azok rendezése alatt, a törvény­­hatósági testületeknek újra szervezése, és a jo­gok gyakorlata módjának s az. meghatározása,­­ nem pedig a jogok eltörlése,s a hatósági jog­kör megbénítása értessék. Ezen reménytől vezettetve kérjük tehát, hogy ha az egyebekre nézve, melyek abban foglal­tatnak, nem lehetne is, ezen egy pontra néz­ve legalább méltóztassanak kérvényünket pár­tolni. A törvényhatóságok rendezésének kérdése az, melynek szerencsés megoldásától inkább mint bármi más belkérdéstől függ hazánk jóllé­te, és szabadsága. Megtartani, megörökíteni nálunk a parlamenti felelős kormányt úgy, hogy az életerős törvény­­hatóságok kebelében biztosított önkormányzat által, a központosítás,és a kormányzati absolutis­­mus ellen megóva legyünk, azon feladat, mely megoldandó, s mely meg fog oldatni könnyen, ha egyfelől a parlamenti felelős kormány formát a központosítással,­­ és más­felől a törvényha­tósági önkormányzatot, annak elavult alakjával, és visszaéléseivel nem azonos­tjük. Ez irányban hatni, fő c­élja kérvényünknek ; ezen irányban kérjük mindenekelőtt, és minde­­nekfelett, hogy bennünket hasonértelmű kér­vénynyel támogatni méltóztassanak. A „Hon“ magánsürgönyei. LEMBERG, sept. 17. A tartomány­­gyűlés mai ülésében Chrzanowski a múlt évi államjogi határozatok megújítását, — Krzeczynowicz a városi képviselők számá­nak szaporítását és az országos marsall­nak a tartomány­gyűlés által leendő vá­lasztatását indítványozták. NAGY SZEBEN, sept. 17. Szeben­­széknek a népszámlási törvény keresztül­vitelére összehívott mai gyülekezetében a többség —■ b. Bedeus indítványa folytán — Talmács és Szelistye fiókszékek jelen volt, szintén egybehívott román községi képviselői ellen való óvástétel mellett — az ülést odahagyta. BÉCS, sept. 17. A különböző országok­ban való új tanitó-képző iskolákban igaz­gatói és főtanítói állomásokért Németor­szágból és Schweiczből nagyszámú kérvé­nyek érkeztek. BÉCS, sept. 17. A „Volksfreund“ -nak genfi távirata szerint gr. Beustot oda vár­ják, hogy Gortsakoff herczeggel Quchy­­ban értekezzék. Oroszország közlekedésé­ről van szó. FLORENCZ, sept. 17. A „Lombardia“ tudni akarja, hogy a Berlinben lévő olasz követ megkérdezhetett, mely pontig fogná Olaszország a hannoverai királynak Braun­­schweigban való esetleges trónöröklését támogatni. BÉCS, sept. 17. (Estizár.) jHitelrészv. 270.75. —. ígjsz. vasút 2155. Allamvasut 380. 1860-ki sorsj. 94.50. 1864-ki sors. 115.—. Napoleonder 9.841/2 Adómentes kölcsön —. Lombardi 256.—. Magyar hitel részv. 101. Fr. József v. —. Pécsi v. — Anglo-Hungarian — Alföldi v. —. Zálog­­kötes. —. Tramway 148.50. Angol-ausztr. 329. Galiczaiai vasút 262.—. Franko bank 116.50. Magyar északkeleti v. —.— Az irány emel-FRANKFURT, sept. 17. Bécsi váltóárf. 97 V«. 1859-ki E. metaliques 64'12. Uj ezüst köles. — Nemz.kölcs.—.— Régi metaliqu.— Uj adómen­tes—. Amerikai 1882-ig 87 ’/«. Osztr. hitel­­részv. 260—. Osztr. államv. 368.50. 1854-ki sorsj. 74­. 1860-ki 78V*. 1864-ki 112. Fr. József vasút 170. Osztr. bankrészv. 700. Lom­bardi v. —. Galicziai------. PÁRIS, sept. 17. Délben. 376 járadék 70.67. 4­/176 járadék —.—. Olasz járadék 53.10. Ál­lamv. 775. Credit mobilier —. Lombardi v. 512. Austr. napra —. Austr. időre —. Consol —.—. Magyar vas.­kölcsön —. Amerikai —.—. Ma­gyar keleti vasút —. Az üzlet javult. BERLIN sept. 17. Cseh nyug. vasút 93 —. Ga­licziai vasút 1087«­ Államvasut 21177. Önkény­­tes köles. 138 zs. Metaliques 49. Hitelsorsj. 88 */*• Bécs 827z. 1860-ki sorsj 478 7. • 1864-ki sors.64. —. Ezüst köles. 6977. Hitel részv. 112.— Nemzeti kölcsön 56­/2. MANHEIM, sept. 17. Búza k. á. 127*, h. i. 12, rozs k. á. 97«, árpa k. á. 93/«, h. i. 97«, zab k. á. 4 h. i. 4« BOROSZLÓ, sept. 17. Búza 88, rozs 64, zab 33, szesz sept. 16712- oct. 16, nov. 151­2. KÜLFÖLD. A conciliumra munkában levő előintézkedé­­sekről írják Rómából, hogy a gyülekezetre szánt tér körülkerítése székekkel, karzatokkal, padokkal, asztalokkal, szószékekkel és deszka­­rákob sokkal annyira előrehaladt, hogy a kí­váncsiak előtt eddig nyitva állt rések el vannak már zárva. A legélénkebben érdeklődik még mindig iránta a pápa maga, kit saját nyilatko­zata szerint is a concilium gondolatja nem en­ged megnyugodni. F. hó 7-én váratlanul megje­lent a munkások közt, körülnézett, kalapácsot vett kezébe, melylyel itt-ott kopogtatott, mintha csak a jubilaeumra a basilika porta sántáját akarná megnyitni. Buzdítólag szólt a munkások­hoz, megdicsérte őket, és meghagyta a munka­vezetőknek, hogy minden akadályt a munka feltartóztatásában igyekezzenek elkerülni, így remélhetni, hogy az egész deszkaalkotmány hat hét alatt készen lesz a hátra levő kárpótlással együtt.­­ Egy franczia lap azon híre, hogy a belga kormány a római zsinat ügyében csupán figyelő állást fog követni, azon kérdésre ad alkalmat, mit szándékozik ez ügyben a franczia kormány tenni. A franczia közvélemény a mellett van, hogy a kormány tartsa magát vissza. A kor­mány eddig ez iránt magával még úgy látszik nincs tisztában és előbb be akarja várni, várjon a pápa a világi uralkodókat meghívja-e a zsi­natra, mi eddig nem történt még meg. Ha a zsi­nat oly határozatokat hozna, melyek állami vi­szonyokra vonatkoznak, akkor az államok tör­vényhozó testületei fognak azok értéke vagy semmisége felett határozni. Ezzel egy más kér­dés is felmerül: Váljon a „szabadelvű“ Fran­­cziaországnak, milyenné a senatus végzésnél fog­va átalakulni akar, érdekében áll-e még a ró­mai megszállást fentartani ? •A Napóleon császár Prím tábornokot f. hó 16 án fogadta és egy távsürgöny szerint arról biztosította, hogy a franczia kormány a spanyol ügyekre nézve minden körülmények közt szigo­rú semlegességet fog követni.­­ A „Times“ legutóbbi számában Cubáról, hol utóbbi táviratok szerint a felkelés szünőben van, vezérczikkez. Azt mondja benne, hogy a cadixi felkelés, mely Izabella trónját megdön­tötte, cubai pénz nélkül nem is történhetett volna meg. Akkorában Topete, Prim és Ser­rano gazdag cubaiaktól másfél millió dollárt vettek át azon ígéret mellett, hogy ők győzelem esetén Cuba függetlenségét fogják elismerni. A czikk emlékeztet arra, hogy a cubai fölkelés a cadixi mozgalommal egyidőben és minden az anyaországból jött értesítés nélkül tört ki. Há­látlanság Serranotól, mondja, hogy most irtó háborút indít a cubaiak ellen. Ugyan e czikk­­ben állítja a „Times“, hogy Washington és Ma­drid közt alkudozások forogtak fen Cuba ela­dása iránt. Grant és Prim közt közbenjárók Forbes és Sickles tábornok voltak. Ekkor hiva­talosan húsz millió font sterling lett a szigetért felajánlva. S­panyolországnak ezt el kellett volna fogadni, mert úgymond, megtörténhetik, hogy Amerika később ingyen jut hozzá. ÚJDONSÁGOK. Pest, szept. 17. — Kossuth Lajosnak egy kassai polgár egy átalag hegyaljai bort küldött Turin­ba. A megemlékezés különböző nemei közt, me­lyekkel a mostani kormány mindenféle borsszem­­jankóskodása daczára, hazánkból a nagy szám­­üzöttet gyakran felkeresik, egyáltalában nem találjuk nevetségesnek azt, mely a hazától tá­vollevőnek, a haza különböző vidékeit jellegző termények javával szolgál. — Hevesmegye honvédegyle­t­e részéről a f. 1869-ik évi September hó 18-án d. u. 5. órakor a városház nagyteremében rend­kívüli közgyűlés fog tartatni. Tárgyak 1. A kápolnai honvédemlékre befolyt pénzekre vo­natkozó — pénztári állapotról — tett küldöttsé­­gi jelentés. 2. Halász László szobrásznak, a r­eg­­készitett szobor mintázat iránti értesitése. 3. Az ez érdemben vett intézkedés 4. Többbb — az elnök­séghez beérkezett ügyek elintézése. 5. A netán teendő egyes indítványok. Eger sept. 14. 1869. P­o­t­y­o­r­i Gábor egyleti jegyző. — Az uj északi vasútvonalon tegnapelőtt éjjel a vagyonok kisiklottak vágá­nyukból Luk­snál. Két személy rögtön meghalt, egy pedig súlyosan sebesült, a többi utas is ki­sebb nagyobb mérvben megsérü­lt.­­ A posta­rablókat, kik a bihari postát múlt vasárnap megállították, a postás le­gényt megkötözték, s öt pénzes zacskót 460 főtt­tal eltol­vaj­oltak, Medzihradczki Frigyes csend­biztos kézrekerítette. Nevek Deák Ferencz és Kerekes György, mindketten szalárdi lakosok, — s mint az előleges vizsgálódásokból gyanítha­tó, a postakocsis is egyetértett a szinleges rab­lókkal, — és hihetőleg együtt is fog velük el­mélkedhetni a hűvösben. — A budai szegények javára az elip­­szen rendezett katonai zeneestély a szélvész mi­att nem tartathatott meg. A jószándékkal azon­ban még nem hagytak azért végkép fel, s ké­sőbb csakugyan megtartják a zeneestélyt. — A gőzsikló megnyitása, — miután még egy biztosító szerkezet készítése minden előfordulható veszély kikerülése tekintetéből, némi időt vesz igénybe, — négy hétre ismét el­­halasztatott. — Táncsics Mihály újsága az „Arany trombita“ a jövő negyedévben egy ma­gyar, német és szláv nyelven vezetett rovattal lesz ellátva, melyben a munkások munkát, a munkaadók pedig munkást kereshetnek; amazok ingyen, ez­ utóbbiak pedig nagyon mérsékelt árér. — Ára az oct. dec. évnegyedre 1 ft 50 kr. Kiadóhivatal Barátok tere 8. sz. — A szülészeti tanfolyam a m. kir. tud. egyetemen octóber hó 1-én veendi kezdetét. — Apró hírek. Egy tervezett börzeépület javára az államvasuttársaság 20000 ftot írt alá. — Palmerston özvegye szü­letett Melbourne szombaton Londonban 83 éves korában meghalt. — A múlt heti nagy szél Stuttgartban egy új házat ledöntött. Szerencsére emberélet nem veszett oda. — Az olasz kormány mindazon orvosoknak, kik a sept. 20 tól oct. 4-ig Florenczben tartó orvosi congressuson részt vesznek, szabad visz­­szautazást biztosított. — A nagyszombati községtanács iskoláit felekezetnélkülieknek nyilvánította. — A budai képviselő közgyűlés a szüretek idejét sept. 23-ra határozta. — A Gellérthegynek több kiálló szik­ladarabjai leszakadással fenyegetvén,Budaváros kapitányi hivatala az ottani tanácsnak jelenté, hogy ez mihamarább intézkedjék a történhető baj elháritására­ nézve. — Király Ő felségét ma estére várják ide. — Az udvartartás egy része már ígérkezett. — 20-án nagy manővert tartanak Ő Felsége előtt, melyen egy angol tábornok és több angol főtiszt is jelen lesz. — Ma reggel Albrecht fő­­herczeg előtt tartott hadgyakorlatot két tartalé­­kos zászlóalj. /*—A közjegyzői intézményt a P.N. értesülése szerint a minisztérium ismét létrehoz­ni szándékozik.­­ Azon kísérletek, melyek a ken­dernek áztatás nélküli kidolgozhatás módjának kipuhatolására a múlt évben a földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium által a köztelek helyiségében tartattak, s melyeknek folytatása akkor a kedvezőtlen időjárás által félbeszakitta­­tott, az ez idő óta folytatott vegyészeti munkálat alapján most újból felvétetnek, s a kísérletek a köztelken f. hó 20-án megkezdetnek, mire az érdeklett termelő és iparos közönséget ezennel figyelmeztetjük.­­ A nemzetiségi türelmet­lenségnek égbekiáltó példáját adják a bojczai románok Erdély és Románia határán. Egy ott lakott részeges asztalos elszökött és Bojczán hagyta nejét négy gyermekkel. Az asz­­szony becsületes munkával tengette addig éle­tét, mindamellett is a románok nem tűrhették, hogy közöttük magyar ember lakjék, s magyar gyermekek növekedjenek. El nem kergethet­ték egyszerűen, — a biró tehát 10 frt büntetés terhe alatt megtiltotta, hogy a szegény magyar családnak bárki is szállást adjon. — Ilyenek tör­ténnek Magyarországon! — Erkel Ferencznek jövő hétfő­n fogják átnyújtani ama diszes billikomot, melyet a hazai dalegyletek szavaztak meg neki Debre­­czenben egyetemes karnagysága elismeréséül. Az átnyujtást a debreczeni halár közgyűlés ál­tal kinevezett bizottság eszközli, mely alkalom­mal a debreczenieket id. Ábrányi Kornél fogja képviselni. — Helyi esetek. A budai városka­pitánysághoz egy tisztességes öltözetű nő kisér­­tetett be, kinek az a keresetmódja volt, hogy a fogadókban, ha szerét tehette, a tányérokat s egyéb étkészleteket hóna alá csapva, anélkül távozott, hogy arról az illető tulajdonost érte­sítse. E bűntettén azonban rajta csipték, s­­most a bünfenyitő törvényszéknek van átadva.­­ Ugyancsak Budán tegnapelőtt két szolgálót, mi­vel náluk nagymennyiségű bankjegyet találtak, bekisértek.A két leány néhány nap óta igen kiru­gó életet folytatott, egész nap bérkocsin futkároz­­tak s csütörtökön a Magitszigeten olyan lakomát csaptak, mely 85 forintba került, s melynél a franczia pezsgő s egyéb értékesebb borok sem hiányzottak. Hol szerezték a pénzt, még nem tudhatni, mert elfogatásuk alkalmával m­it sem vallottak. — Természeti rendkivüliség. Egy szegény betegágyas nő van Pesten, kinek emlői majdnem hihetetlen nagyságra túltengtek. E nő Heim József asztalos leánya, s tavai ment férjhez. Egy éve emlői nőni kezdtek,és egyszer­smind terhesnek hitte magát. Azonban az emlők növése oly mérveket kezdett ölteni, s a fájdalom oly nagy volt, hogy e miatt a pesti sebészi kó­­rodához folyamodott. Az alkalmazott gyógyke­zelés azonban sikertelen maradt. E napokban gyermeket szült, de e körülmény sem könnyített rajta. Az óriási emlők (körülbelül 50 font) ágy­ban feküdni kényszerítik, a gyermeket nem szoptathatja, s mivel férje keveset szerezhet, szükséget is szenved. A nő Soroksári utcza 2. szám alatt lakik,és szükségében szívesen fogad­ná könyörületes szívek segélyét. — A Humboldt-ünnepély Berlin­ben a város nagy szülöttéhez méltó módon folyt le. — Délelőtt 11 órakor a Garten- és Brun­nen utczák közti téren, melyen a „Humboldt­­liget“ terveztetik, nagy közönség gyűlt egybe, habár a komor idő, s a később beállott eső nem kedvezett az ünnepélynek. Az egyletek és kü­lönféle iparos társulatok testületileg vonultak ki a helyszínére, hol a hatóságok hivatalos küldött­ségek stb. megjelenvén, miután a daláregylet elénekelte Beethoven hymnusát, Seydel, berlini polgármester mondott szép alkalmi beszédet. Ezután felolvastattak azon okmányok, melyek az emlékkő alapjába betétettek; ennek megtör­ténte előtt azonban felolvastatott a koronaher­­czeg és neje üdvözlő távirata. A dalárda ismét karéneket zengett, mely alatt az okmányok, úgyszintén a sept. 14 diki berlini hírlapok, a „Kosmos“ stb. az alapkőbe betétettek s ismét a polgármester mondott rövid beszédet, mely után, habár az eső szakadt, Kochhan városi képviselő­testületi elnök zárbeszédet tartott, s végül a ki­rály éltetésével a gyülekezet szétoszlott. — A Berlinben élő magyarok egylete szintén megün­nepelte hétfőn Humboldt Sándor születésének századik évfordulóját. — Az egylet tagjai este összegyűlvén, felolvastatott egy értekezés Humboldt életéről és tevékenységéről, mire az elnök mondott beszédet, melyben Humboldt általános érdemei mellett különösen kiemelte a magyarok iránti rokonszenvét, mit nem csak a magyar irodalom némely művei felett írt meleg sorai tanúsítanak, hanem főként azon áldozatkészség, melylyel a magyar emigra­­tió tagjait támogatta. Végre az egyleti titkár ki­jelenté óhaját, vajha a „Kosmos“ magyar fordí­tása mielőbb befejeztetnék. Hivatalos. A vallás- és közokt. miniszter Dohnányi Frigyes beszterczebányai,kath.főgym­­nasiumi helyettes tanárt ugyanezen tanintézet­nél rendes tanárrá nevezte ki. A földm., ipar- és keres­k. mi­nisztérium által a debreczeni gazdasági tanin­tézethez Békessy László ideigl. tanár segéddé neveztetett ki. A vallás- és oktat. miniszter dr. Deésy Lász­ló kolozsvári k. jogakadémiai nyilv. rendkívüli tanárt, az általa eddig ellátott tanszék ny. ren­des tanárává nevezte ki. A föld-, ipar. és keresk. minisztérium Eber­­gényi Jánost és Grafity Endrét bányakapitány­sági írnokokká nevezte ki, amazt végleges, ez utóbbit ideiglenes minőségben. A k­o r­o­z­s-m o n­o­s t­o­r­i felsőbb gaz­­dászati tanintézetnél betöltendő kertészeti állo­másra a folyó évi 12,379. sz. alatt kiirt pályá­zat kellő eredményre nem vezetvén, ez állomás­ra a pályázat újból kihirdettetik. — Köteles­ség : gyakorlati oktatás a kertészet minden ágai­ban s kert berendezés és művelés. — Illetmé­nyei : 500 ft évi fizetés és szabad lakás, ezenkí­vül a kerti termények eladásából százalék. — Föltételek: elméleti és gyakorlati képzettség, s feddhetlen erkölcs. — Az első év próba­évnek fog tekintetni. —■ A folyamodványok a földm., ipar- és keresk. minisztériumnál nyújtandók be September hó 30-ig, s a kinevezendő köteles leend állomását 1. évi October hó 15-ikén elfog­lalni. A nagyszalontai takarékpénz­tár alapszabályai a t. bemutatási záradékkal elláttattak. A cs. kir. osztrák belügy­mi­­mis­z­t­e­r i­d­é­ közlése szerint a keleti mar­havész folyójéii augusztus 16-tól sept. 1-ig a laj­­­thántuli tartományok közül csak Gácsországban.

Next