A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-12 / 209. szám
Ahol azonban a véges ész a legnagyobb erőfeszítés daczára sem boldogul, ott az embernek rendesen a véletlen jön segítségére. így találtatta fel a véletlen a föníciaiakkal az üveget, Schwarcz Bertholddal a lőport, Guttenberggel a nyomdát, Wattal a gőzerőművet, Rádayval Macsvánszkyt és Török János keresztes lovaggal ennek a nehéz kérdésnek a nyitját. Ő megmutatta : hogyan kell ? Van ugyanis Pesten két szent újság: az egyik a „Magyar Állam“,a másik a „Szabad Egyház.“ Régen néznek már egymással farkasszemet s legközelebb az „Állam“ úgy elvált az „Egyháztól“, hogy tudom Istenem, soha sem egyesülnek többé. Élő Európa bölcsei, és lássátok meg, hogy nálunk az „egyháznak“ az „államtól“ elszakadása már a fait accomplit. A „P. N.“ mai számában végtelenül szánjabánja bűneit, melyeket azáltal követett el, hogy roskadozó derekával támogatni igyekezett a zárdák roskadozó falait. Visszahúzza azt a lándzsát, melyet a hím- és nősténybarátok mellett tört. Fölösleges, úgyis beletört! Előadja liberáliskodó arczczal , hogy Danielik püspöknek második czikkét már nem fogja közölni. Nem tehetek róla, de be kell vallanom, hogy én ezt a Danielikát sokkal ügyesebb diplomatának tartottam, mint amilyennek ez előzmények után kisült. Nem tudja megítélni, minek mikor van az ideje. Küldte volna csak azt az apáczás czikksorozatot, — nem most, mikor minden csendes — — hanem úgy a képviselőválasztások előtt: fogadom, hogy megjelent volna a czikke. Mert hát az a liberális szellem, amivel a „Napló“ mai számában is oly fennen kérkedik, valóságos ködszellem csak, mely az öreg „Napló“ hasábjaiba már csak kísérteni jár. A szél is elfújja. Most észre találta venni, mily resensust költött az ultramontán czikk a felvilágosodott közönségben, s meggondolva azt, mennyire árt az ilyennel pártjának és kormányának , igyekezik kijelenteni, hogy az egész negyedfélhasábos czikk nem volt egyéb, mint sajtóhiba. Egyébiránt örömünkre szolgál látnunk, hogy a deákpárt főközlönyében, mint magát nevezi, elég erkölcsi bátorság van még a hibát beismerni és megbánni. „Errata corrige“ ez elég férfias jelszó s gratulálunk hozzá a Naplónak, főként mikor ezzel egyúttal liberális ösvényre is tér. Csak azután maradna is meg rajta, s ne kellene tapasztalnunk, hogy „mot d'ordre“ szerint forog. Ha odafenn azt mondják neki, hogy „most liberálisnak kell lenni,“ akkor liberális , „most szükségünk van a papokra,“ akkor ultramontan — je nach dem. Eszembe jut XIV. Lajos, a ki azt kérdé egyik udvaronczától: — Hány óra, uram ? — A hányat parancsol, Sire. Különös gúnyja a sorsnak, hogy az újkor legnagyobb zsarnoka születésének százéves fordulója épen arra az évre esik, melyben a középkor legnagyobb vértanúja születésének ötszázados évfordulóját ünnepelik. I. Napoleon és Huss János. Bery tyrannus és egy martyr. Ez alkalomból érdekes párhuzamot lehet vonni a kettő közt. I. Napóleon tizennégy évig uralkodott. Ez idő alatt Francziaország vagyonából elköltött tizenöt milliárdot, besorozott gyermekeiből három millió hatvannégy ezeret, kik közül egy millió a csatatéren maradt. Európa többi államainak négy millió emberébe került I. Napokon, kik mind vagy a mellette vagy az ellene viselt harczban estek el. Összesen öt millió lélek. A franczia nemzet állománya ő alatta négy millióval fogyott meg. Erényei a következők : felforgatta a köztársaságot, melynek hűséget esküdött ; kidobta a nemzet képviselőit az ablakon, a törvény védelmezőit Cayennebe deportáltatta;lábbal tiporta a forradalmat, mely őt a semmiségből kiemelte, visszaállította a despotismust , a legóriásibb erőszakot és önkényt, csúffá tette mind a mi a nemzetnek szent volt, lelánczolta a haladást hetven esztendőre s örökbe hagyta a második császárságot.... „Kelyhet a népnek!“ ezt monda Huss s ezzel kimondá az egyenlőség nagy elvét. A pap ne bírjon privilégiummal Isten előtt a többi emberek felett, kik ugyanazon Istennek teremtményei. Élvezzék az Úr testét két szín alatt ők is, mint a pap. Huss János socialista és forradalmár volt, mint minden jó keresztyén. 1414-ben megbüntették érte Konstanczban azok, a kik azt hirdeték, hogy „minden ember testvér.“ Ott volt a zsinaton egy pápa, egy császár (Zsigmond, egyúttal magyar király), négy patriarcha, huszonkét bíbornok, százötven püspök, kilenczszáz pap, kétszázhetvenkét tudor, számos fejedelem, mágnás, katonai és egyéb méltóság. A hierarchia és a monarchia — a despotismus e két alakban. A császár becsületszavát adta Hussnak, hogy szabadon fog távozhatni, csak jelenjen meg. Hitt a császári becsületben, megjelent, megégették. Ő is ontott vért, mint I. Napóleon. Ő is ontott vért, csakhogy az emberiség javára. Ő is ontott vért, — a magáét. Érdekes az is, mond a „Rappel,“ hogy ugyanez évben tartják az oecumeni zsinatot. Trónkeresők. Négyszáz aranynál is többet vesztett, kudarczot vallott pályamű. A spanyol trónra nem kevesebb mint tíz a candidatus. 1. Alengoni herczeg, Nemours herczeg fia, a segoviai tüzérakadémia növendéke. Ha elveszi Amelie heczegnőt, Montpensier leányát. 2. August portugall infans. Ha ugyanazt veszi el. 3. Szász-Coburg Fülöp Montpensier unokaöcse, ha ő is elveszi ugyanazt. 4. Don Fernando, Montpensier unokája. 5. A genuai herczeg, tizenötödféléves. Ha elveszi Krisztina herczegnőt, Montpensier harmadik leányát. 6. Az aostai herczeg, Viktor Emanuel fia. 7. Herczeg de la Torre, Serrano. 8. Duc de la Victoria, Espartero. 9. Don Carlos, madridi herczeg. 10. Alphons, aszturiai herczeg. A tíz trónpraetendens közül legtöbb kilátása van a sikerre a tizenegyediknek. Neve : Respublica. Pest, szept. 11. Hogy az általunk alig két hét előtt felszínre hozott nemzeti bankügy*) magát napi kérdéssé küzdötte fel, ezt már constatáltuk ; most hasonló joggal hozzá tehetjük, hogy az országos kérdéssé vált. Éspedig kettős értelemben. A bankügy országos kérdéssé vált, amennyiben most már nem csak a pesti piacót és pesti sajtót foglalkoztatja , a vidéki lapok minden pártszínezete is e kérdést behatólag tárgyalja, és ezzel elegendőleg igazolva van, hogy annak általános horderejét az egész országban felismerik. De a bankügy 0gy értelemben is országos kérdéssé lett, hogy a Lajtán innen és Lajtán túl közvetlenül és közvetve mindinkább beismerik azt, miszerint annak jelentőségét nem csak financziális tekintetben kell tulajdonítani, hanem bevallják vagy legalább is sejtik, hogy annak annyiban nemzeti jelentősége is van, a mennyiben a magyarországi önkormányzati törekvések lánczolatában egy fontos lánczszemet képez, melyet az 1867. évi kiegyezési műnek kell kielégíteni. A dolgok ezen állása mellett bizonyára megérkezett azon pillanat, melyben az általános panasz és követelés színhelyét el lehet hagyni, s a kérdéssel közelebbről és tüzetesen lehet foglalkozni. És itt, hogy szabad tért nyerjünk mindenek előtt a jogi álláspontot kell tisztába hozni. Ez egy sarkalatos pont, melyet azonban mégsem szükséges hosszasan fejtegetnünk. Nézetünk szerint egyáltalában lehetetlen Magyarországnak egy önálló jegybank birtokára irányuló jogát komolyan kétségbe vonni. Tényleg az elmélet és gyakorlat jegykibocsátásra nézve mai nap csupán két rendszert ismer. Az egyik a bankszabadság rendszere. E rendszer hívei is gazdaságilag előre haladott államban számuk folytonosan növekedik — a jegykibocsátásban csak egy ép oly hitelügyletet látnak, mint a minő bármely más; s a jegybankban egy ép oly hitelintézetet, mint a minő bármely más; a jegybank alapítása eszerint némi csekély módosítással csupán a részvénytársulatokról szóló általános országos törvényeknek van alávetve, s tehát sem monopóliumnak nem képezheti tárgyát, sem különös törvényes felhatalmazástól nem tétethetik függővé . Anglia Izlanddal és Scotiával köztudomás szerint a londoni bank mellett több százra menő jegykibocsátó hit Az e tárgyban írt első czikkre a pénzkrízis adott alkalmat, a „N. fr. Ll.” és „Hon“ sept. 1. számában jelent meg. telintézetet számlál. Északamerikának 16 százat meghaladó „nemzeti bank“-ja van. A második rendszer, mely gyakorlatban a gazdaságilag kevésbé előre haladott continentális államokban (Francziaországban, Olaszhonban, Oroszországban”stb.)áll fenn,—a bankjegyet,mint szabad hiteleszközt, a váltó cheknek st. más alakjaként elismerni vonakodik. E rendszer előharczosai a bankjegyben egy sajátságos pénzjegyet, vagy legalább érczpénzhelyettesítést látnak. Ez, miután a törvényhozás jelen állpotjában az érczpénzügy a „korona“ előjogaihoz számíttatik, azon következtetést vonják, hogy a bankjegy kibocsátása csakis a kormány által (állambank) vagy a kormánytól nyert különös törvényes privilégium alapján részvénytársulat által eszközöltethetik. E két felfogás között választani kell, mert egy harmadik nem létezik. A mi személyes választásunk elvileg rég megtörtént, s tán e lapok olvasói előtt sem lesz ismeretlen. **) Azonban a nagy elvi kérdést e helyütt nem akarjuk fejtegetni, mert egyelőre a dolgon mit sem változtat. Elleneinknek szabad tetszésére hagyjuk a választást. Ha Magyarországgal szemben a bankszabadság rendszerét fenntartjátok, ez logikailag helyes, minthogy jogérvényű magyar törvény ellenkezőt nem rendel, s alkotmányos államban mindenhol a szabadság a főelv, ha a törvény egyenesen korlátokat nem szab. Jól van. Ez esetben már holnap bármely tőkepénzesek csoportja jegybankot alapíthat Magyarországon, ha a szükséges tőkét meg tudja szerezni s a közbizodalmát bírja, csak a részvénytársulatoknál egyáltalában szokásos engedélyezési utat tartozik követni. Ha azonban az előjog mellett vagytok ? Úgy is jól van. Ez esetben az 1867. évi törvényben a magyar kormánynak egyenesen és világosan kifejezve fenn van tartva azon jog, hogy Magyarország számára saját jegybankügyet szervezzen vagy engedélyezzen. Az előjogi rendszerben a bankjegy kibocsátás — mint említve volt — csak egyik folyománya, toldaléka az úgynevezett pénzregalénak, vagyis a korona (alias kormány) azon joga, hogy pénzt és pénzpótlót kiadhasson. De ime a kiegyezés 66. §. (1867. XII. t. sz.) ezeket mondja : „Magában értetődik, hogy a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségükben fennmaradnak.“ Ép igy magában értetődőleg következik ebből, hogy Magyarországnak, minden tekintet nélkül arra mi lajtán tul existál vagy történik, teljes szabadság van biztosítva a pénzsurrogatám és jegykibocsátást illetőleg. Ez azt hiszem, világos mint a nap, csaknem hasztalan volna e felett még szót is vesztegetni. De ez több, sokkal több, mint amennyit a deákpárti és bankorgánumok megengedni kegyeskednek, midőn bevallják ,hogy a bécsi nemzeti bank monopóliumának érvénye Magyarországra nézve hivatalosan ugyan megerősítve nincsen.“ Amint mondva volt: vagy—vagy. Ha fennáll a bankszabadság rendszere, akkor egy magyar jegybank alapításához tulajdonképen senkitől sem kell engedélyt kieszközölni; ha pedig a jegykibocsátás mint a pénzvezetési monopol egy része, kormány propagatíva, akkor a kiegyezési törvényben ez számunkra formailag fenn van tartva. „Meglehet, felelnek a deákpárti és bankorgánumok. Magyarországnak önálló pénz és hitelre való jogát megengedjük, de az 1867. évi kiegyezési alku folyamában a Magyarország részéről kiküldöttek által ígéretek tétettek, melyek e jog gyakorlását ellenzik.“ Nehány hét óta másodszor történik, hogy ez érv Magyarország világos joga ellenében felhozatott. A katonai őrvidék polgárosítása s Magyarországhoz visszacsatolása tárgyában is kénytelenek voltak a kormánypárti lapok némi berzenkedés után bevallani, hogy Magyarország kétségkívül fel van jogosítva rögtön, teljes és feltétlen (quota emelés nélküli) bekebelezést követelni, de — mondák — titkos ígéretek és egyezmények, melyek az 1867. évi kiegyezésnél tétettek, lehetlenné teszik a magyar kormánynak ama jogra támaszkodni. Ideje volna — azt hiszszük - hogy a magyar kormány ezen az ő „barátaitól“ jövő becsületbe vágó híreket határozottan megcáfolja, úgy saját érdekében, de még azért is, hogy az ország tudja valahára, hányadán s kivel van dolga. Igenis,becsületbevágóknak nevezzük e faireket, és valóban azok is. Ha ezen vagy amazon államférfiak azon fomos küldetést magokra vál** La liberté des Banques Paris 1866. Guilhome és társánál. Német forditásban ugyan ez évben „Bankfreiheit" czim alatt. Kapható Kömérnél Stuttgartban, s minden pesti könyvárus utján. Aza 4 ft. talált, hogy a kiegyezés végett Magyarország legbecsesebb javai és jogai felett Bécscsel alkudozásokba bocsátkozzanak , a nemzettel szemben egész őszinteséggel kelle eljárniok. A nemzetnek ismernie kelle a tőle követelt áldozatoknak egész terjedelmét,hogy teljes fügetlenséggel megítélhette légyen váljon azokat megadja-e,váljon a delegátió-művet ez áron megvegye-e. Senkinek se volt joga többet adni, mint amennyit a nemzet nyíltan és öntudatosan oda adott (s ez bizonyára nem vola kevés) ; bárki ígért volna is a bécsieknek többet, a nemzetet elcsereberélte volna, majdnem mondhatnék elárulta volna a nemzetet. A kibékülés magyar apáit nem mi gyanúsítjuk ily hazaellenes eljárással; barátjaik teszik azt, midőn minden fontosabb alkalommal titkos engedményekről beszélnek, melyek a kibékülési törvényes stipulatiót „írott malaszttá“ teszik. Mint említik, mindenek felett a kormánynak áll érdekében a felhozottak ellen határozott dementit állítani. De annyi bizonyos : igaz vagy sem , ama hírek minket legtávolabbról sem fognak eltántorítani. Bármit ígértek volna is titokban a szerződés kialkudói, vagy a mostani ministerek, ily ígéretek Magyarországot legkevésbbé sem kötelezhetik. A törvény ellen nincs törvény s a nemzetközi szerződések nem tartalmaznak titkos clausulákat. Magyarország joga önálló bankot és hitelügyet alapítani,e szerint tehát minden kételynek felibe van és marad helyezve. Ez az egyetlen pont, melyet ma megállapítani akartunk. Horn Ede. (xy.) Legújabban az osztrák pénzügyminiszternek egy rendelete jelent meg, melynél fogva a 10 ujkrajczáros papirjegyek, s a régi hatkrajczáros váltópénzek, melyek 1848. és 49-ben vezettek — csak ez év végéig maradnak forgalomban. Kivételkép a krakói adóhivatalnál mart 31-éig fognak elfogadtatni, 1870. 1-ső apriltól fogva azonban már csak a bécsi központi pénztárnál válthatók be. A váltópénz forgalma egészségtelen financziális állapotokra mutat. S e váltópénz óriási uralma az osztrák-magyar monarchiában, eléggé kifejezi rongált financziális állapotainkat. De szükséges eszköz, hogy az ezüst pénz hiányában meg ne akadjon a kisebb értékű, de terjedt körű forgalom. Mindaddig tehát, míg a monarchia egészséges pénzügyi állapotba nem jut, míg ezüst, valódi értékű 10, és 20 krajczáros pénzek nem jönnek forgalomba, hogy eszközöljék a mindennapi cserét, addig nem is lehet reményünk, hogy a váltópénz, ez a financziális valamítás kivonassák a forgalomból. Midőn megemlítettük az osztrák pénzügyminiszter fentebb jelzett rendeletét, meg kell egyszersmind jegyeznünk, hogy miután a mi pénzügyünk szintén Bécstől függ, valószínűleg hazánkban is hasonló intézkedésre találandunk; majd kiadja Lónyai magyar fordításban Breszl említett rendeletét. A papiros váltópénz forgalomból való kivonása, s e rongypénznek a jelenlegi új ezüstözött osztrák és magyar váltópénzek általi helyettesítése itt is meg fog történni.De Magyarországra nézve a magyar pénzügyminiszter még nem tett semmi intézkedést a határidőre nézve , s ha nem csalódunk,erre vonatkozólag a törvény sem rendelkezik. Kiindulva az eddigi tapasztalásból majd előbb vagy utóbb kiadja Lónyay is Brestl rendeletét. Azonban az 1848. és 49. veretű váltópénzekre (ezüst hatos) nézve nem oly egyszerű a dolog. Tudjuk ugyanis, hogy a magyar kormány is veretett 1848 ban magyar váltópénzt, s ezeknek elég nagy száma van még forgalomban. Amennyiben ezek a nemzetnek akkor függetlenül kezelt vagyonából vezettek, szükséges ezekre nézve is külön intézkedés. A 48-iki hatások továbbá igen tekintélyes összeget képviselnek. Értékük nem oly rész, mint a jelenlegi új váltópénzeknek. Az nem lehet tehát közönyös, hogy mily mérvben történend ezek beváltása Ausztriában és minőben Magyarországon. Mert itt a két pénzügyminiszter között beszámolásnak kell történnie. Általában sűrű, titokteljes homály borítja ez a financziális műveletet. S miután nem megvetendő összegek fölött foly a koczka, ezen összegek a nemzet vagyonát érintvén, — talán helyén volna, ha Lónyay ő exclája kiküldené comunique urat, adta felvilágosítást az iránt, történt-e e tárgyban egyezkedés az osztrák, s a magyar pénzügyminiszter között ? s ha igen, körülbelöl mit mond ez? Mert a jelenlegi magyar váltópénzek Magyarország kontójára vezetnek. Ha ezeket forgalomba hozzuk, hogy a 10 krajczáros rongyok, s a állam lenni, mely az európai államszövetkezést megalapítandja. A bizottmány tagjai uraim, gonosz varázs hatalma alatt állanak. A forradalmakra s az emberiség szent ügyére nézve volt egy szerencsés kor, s ez az 1787-től 1792-ig lefolyt időköz vala ; azt hivék még akkor a monarchisták, miként a fejedelmek békében élhetnek a democratiával, s viszont a democraták meg valának győződve, hogy a democratiának nincs mit félnie a fejedelmektől. Ekkor tűnt fel a rettenetes kiábrándító nap, melyen XVI. Lajos elhagyá palotáját, hogy keresztül szökve a határon egy ellenséges sereg élén térjen ismét vissza saját szülőföldére; hasonlókép cselekedett VII. Ferdinánd az 1814-iki hamis eskü után az 1823-diki interventió alkalmával és ugyanezt tette később a nápolyi király, midőn nem kevésbbé esküszegőleg behivá államába az osztrákokat. Ezek s hasonlóak által világosan tűnt ki, hogy a királyok nemcsak a szabadság- nak, de ha érdekük úgy kívánja, a hazának is ellenségei, s ez, előbb az eszmék, majd a rendszerek meghasonlására vezetett. A doctrinaerek azt mondották : „Szükséges társadalmunk nevelésének kifejtése, s ez csak az által történhetik, hogy ha a monarchiát oly intézményekkel vesszük körül, melyeken a democratia hajótörést szenved.“ A democraták azonban igy szállottak: „Mi a democratiát fel nem áldozhatjuk a királyoknak, kik azt megrontják s elárulják: elkerülhetlenül szükséges azt az individuális jogok mögé sáncsolni el.“ S igy lettek a doctrinaerek alkotmányosak, a democraták pedig köztársaságiak ! És ezen tapasztalás után, uraim, és a vértanúság jelével a homlokokon, amelybe a tapasztalás került, elhagyják Önök még mindig kábittatni magukat a gonosz varázs ,ámítás által ? Nem látják Önök a nagy példát, melyet Francziaország szolgáltat a világnak ? Nem látják önök mi lett a democraticus császárságból ? És birtak-e önök egy I. Napóleonhoz hasonló fejedelemmel, akinek ragyogó fénye még utódaira is vessen némi világosságot ? És oly állam-e a miénk, mely már kifáradt, a forradalmak erőlködései s válságaiban ? És mégis III. Napóleon, miután hasonló körülmények között az átalános szavazatjog által uralomra jutott, csak addig élhetett nyugalomban, míg elég erővel bírt a szabadság leigázására ; most azonban, midőn a kényszer némikép meglazult, hallhatják önök Párist zúgni és fütyülni; hallják önök a demokraták követeléseit: „A szabadságot mi nem a császársággal akarjuk, mely a szabadsággal összeegyeztethetlen, a szabadsághoz pedig jogunk van, s a demokratia a mi művünk. Lépjünk azonban a politikai térre, s fejtegessük röviden a democratia lényegét. Mi a demokratia ? Mindenki egyenlő joga. Mi a monarchia ?Egyetlen egy előjoga, aki, hogy biztosabban állhasson fenn, néhány másnak is bizonyos előjogokat engedett át. De ezen előjoga néhányaknak bizonyít-e egyebet, mint hogy mindenki egyenlő jogának órája még nem ütött , mint, hogy az önök monarchiája miatt a mi demokratánk ideje még nem jött el ? Ne utaljanak önök Angliára úgy mint ezt Rios Rosas úr oly ékes szólással téve, midőn kijelenté, hogy az egyéni uralom fenáll az egyesült államokban is, és ezt a Lincoln s Johnson közt fenforgott ellentétek és Grant választása által igyekezett bebizonyítani ; az egyesült államokban nem létezik semminemű egyéni uralom, de létezik Angliában. Angliában két nagy elemet különböztethetünk meg ; az angolszászt ugyanis, mely az eredeti, s a normannt, mely mintegy a beoltott elem. Midőn az észak népei szétterjedtek, magukkal hoznak nagy részt a byzanti romlottságból ; így a góthok nálunk valódi byzanti birodalmat alapítottak. De a barbárabb, egyéni függetlenségekre féltékenyebb szászok a köztársaságot alapították Angliában, mert királyaik csak az egyes törzsek fejei, ezek pedig föderalistikusok valának ; mert uraim, a köztársaság az eredeti, de egyszersmind a legtökéletesebb kormányforma; ugyanazon lefolyással bír ez, mint minden polgáriasító intézmény, mint minden örök igazság, és ettől,illetőleg a szászságtól származott Angliára nézve három nagy intézmény : a házjog sérthetetlensége, a jury (esküdtszékek) és a nép részvéte a közügyekben. Anglia ezenfelül három oly dologgal bír, melyektől iszonyodom : a királylyal, a földbirtok bilincseivel s a felsőházzal ; mindenesetre uraim, gyakorol a király oly befolyást az állam ügyeibe, melyet az Egyesült Államokban, soha sem volnának képesek felfogni, vagy elfogadni. Nem rég jelent meg egy kitűnő mű Lewistől, melyben Rios Rojas úr megtalálhatja bizonyítékát annak, hogy Angliában csak még a közelebbi időben is személyi kormányzás gyakoroltatott, mint minden monarchiában. Hiányzik-e vájjon Anglia történetében a vérontás és könyek áradata, a mi királyok műve vala ? Gondoljanak önök egyiknél a vallásváltoztatásra, s ennek okaira ; gondoljanak önök azon másikra, aki I. Károlyt a vérpadra juttatta ; gondoljanak önök azon harmadik által előidézett forradalomra, mely egy dynastiát hozott; de ne beszéljünk ezen koronázott sátyrokról s féktelen sensualistákról — becstelenek voltak magánéletökben, becstelenek voltak mint uralkodók, s mint királyok alávalóak ; nem emlékeznek önök mint csaló meg ezek egyike Foxot, s ez által a lordok házának mily magyarázattal szolgált ? És ezen személyi politika nem volt e a toryk részére egyike a legveszedelmesebb eseményeknek ? Carolina pőre, s a király gyalázatos magatartása annak négy hónapig tartó folyama alatt, a királyi pár házassága s elválása nem veszélyeztették-e Nagybritannia békéjét s haladását ? És végre uraim, nem látták-e önök Victoria királynő memoirjaiból, hogy ő is tory volt, s csak Albert herczeg befolyása alatt lett szabadelvű ? És nem tudják önök uraim, mi történt Dániában ? Nem tudnák önök, hogy ott egy nemzetiség töredéke feláldoztatott Poroszország önkényuralmának, és hogy ez csak azért történhetett, mert,midőn Napóleon ez ügyben Angliához fordult, ott Viktória királynő befolyása következtében meg nem hallgattatott. Mondhatja-e tehát Rios Rosas úr, hogy a királynő semmi befolyást sem gyakorol ? — Tulajdonképen ugyan Anglia nem monarchia, hanem aristokratikus köztársaság, melynek még azonban királya van, olyan királya, aki vagy egészen felesleges, vagy ha nem az, akkor veszedelmes elem. Anglia példája tehát elítéli önök elméleteit, uraim! Különben hasonlítsák önök össze az önök senatusát az ottani lordok házával, az ottani királyt, akit ott az angol nemzetiség jelvényéül tekintenek, önök királyával, akit az ember hajlandó bűvésznek nevezni, mert annak mint egy varázs által vagy e talajon át a föld gyomrából, vagy ez üvegtetőn keresztül a felhőkből kellene megjelennie; — hasonlítsák öszsze mindenekelőtt Anglia aristokratikus társadalmát az önök democratikus társadalmával és feleljenek önök azután, vájjon képesek fognak-e önök lenni ily egészen ellenkező sociális elemekből egy oly monarchiát és oly szabadságoalkotni, aminő Angliában létezik ? A valóságban uraim, két oldalról emelkednek sürgető riadó kiáltások, egyik részről Canovas úrét, aki itt hangoztató : „Mentsék meg önök az intelligens minoritást a democratia támadásaitól, és más részről a népképviselőség a democratiának felszabadítása végett a monarchia járma alól ezért nem fog önök alkotmánya sem a conservativektől, sem a néppárttól támogattatni és egészen lehetetlenné válik Európában. De azt mondhatják önök ellenemben, hogy „Castelar mint művész (így hallottam magam gúnyoltatni) a lényeg fölé helyezi az alakot.“ Azonban kérdem önöktől : Mikor, hogyan és hol látták önök a lényeget elkülönözve az alaktól ? Minden a mi létezik bir a lét saját alakjával. Minden a miban létezik , ezért önök nem választhatják el logikailag az alakot a lényegtől. Egy példa jobban is megvilágíthatja ezen igazságot. Képzeljenek önök egy nagy márványtömböt, melynek egyik fele egy szatócsnak, másik fele pedig egy művésznek adatik át; az első az őt illető részből mozsarat alakítand, míg a szobrász művészi vésője alatt az ő részéből Milo Venus a váland, az anyag ugyanaz, de különböző az alak; meg fogják-e önök vájjon engedni, hogy a mozsár, melyben fűszert törnek, összehasonlítassék Venussal, akinek szűz mellén a művészek az eszményi és formatökély titka iránti lelkesedéssel táplálkoznak. A physologia nem igen erős oldalom, s ezért Smner és Mata urak elnézését kérem, ha a mondandókban netán tévednék. (Folytatjuk.) hatkrajczáros váltópénzek kivétessenek a forgalomból, a forgalomból kiszorított régi váltópénzek pedig csak Ausztria javára számíttatnának be , — az ily financziális művelet Magyarország nem ismerhetné el osztó igazságnak. Fest, szept. 10. (M.) Kétségtelen, hogy a jelen időpontban semmi sem érdekli annyira a hazai közönséget mint a magyar önálló nemzeti bank kérdése. Hogy pénzügyi önállóságunk elérésére okvetlenül mielőbb nemzeti bankot kell létesíteni, e tekintetben pártkülönbség nélkül sürgető szavát hallatta a sajtó, csupán a P. Napló merészkedett felszólalni, hogy neki „az egész agitatio czéltalannak látszik.“ De minthogy e miatt már saját pártbeli„Századunk“tól oly erős megróhát kap,a mely felett mi is sajnálatunkat fejezzük ki , mert egyenesen azzal vádolja, hogy a poszt nemzeti bank, zsoldos védői sorában látja, — felesleges volna a Naplóval még hosszabban foglalkozni s bizonyításába bocsátkozni annak, hogy az önálló magyar bank létesítését célzó agitatio hazánk egyik legsürgősebb feladatára irányul. És midőn így az egész nemzet megvan arról győződve, hogy a nemzeti bank létesítése, a pénzügyi önállóság kiküzdése hazánkra nézve életkérdés , nem lehet hiábavaló a közfigyelmet azon alapeszmék felé irányozni, melyek a bank életbeléptetésénél különböző irányban szolgáltatnak alapelveket, s melyek szerint különböző valódi bankot lehetne hazánkban életbeléptetni. És nem czéltalan ez már csak azért sem, mert az úgynevezett bankszabadság felett támasztott vita, még korántsincs befejezve s az újabb időben megalkotott közigazgatási tudomány az összes európai bankügyben socialistikus reformot kezdett meg. Igaz ugyan, hogy a pénzvilág nyomása alól ekkoráig Európának még egyetlen állama sem tudta társadalmi osztályait felszabadítani, azonban ennek oka egyedül azon körülményben rejlik, hogy jelenben egyetlen egy európai állam-nak sincs tökéletesen demokratikus kormánya. S midőn az államgazdasági absolutismus a bankügyet tényleg reformálni nem engedte meg, ebből korántsem következik,hogy ez irányban korszerű reformot kezdeni nem kellene. És én meg vagyok győződve, hogy ha az egyes államok polgárai felvilágosodottak és szabadok akarnak lenni, elmulaszthatlan kötelességüknek fogják ismerni a bankreformot köztársasági szellemben megkezdeni és keresztül vinni. Habár az idealizmus vádjának tesszük is magunkat ki,midőn a gazdasági életnek egyik legfontosabb intézményét, nem egy Európa valamelyik államában már fennálló minta szerint, hanem a közigazgatási tudomány tanai szerint sürgetjük, midőn a bankszabadság helyett köztársasági bankot óhajtunk ; de a tudományos igazságot az élet minden viszonyai között szem előtt tartjuk s az auctoritások szava előtt térdet hajtani nem fogunk. Tudományos igazság az, hogy az államok adószedési jogot gyakorolván, ebből az adóalap, mint a gazdasági életnek egyik fő értéke áll elő, hogy továbbá ez érték a kormány által önkényüleg közvetve és közvetlenül felhasználtatott és felhasználtatik; de viszont tudományos igazság az is, hogy ez értéket valamely állam polgárai együttesen és alkotmányosan is felhasználhatják, ha azt így felhasználni akarják. És tovább menve tudományos igazság az is, hogy a társadalmi és gazdasági élet fejlődésével a hitelgazdálkodás mind nagyobb jelentőséget nyer s az egyén a készpénz vagyis tőke hatalma alól magát hitele által mindinkább könnyebben felszabadíthatja, minek következtében az arany és ezüst mint valóságos érték és fizetési eszköz az értéket képviselő fizetési eszköz mellett jelentőségét mindinkább elveszti. És ennek szükségképen azon következménye van, hogy az adóalap jelentőségében folyton nyer. Ezek előrebocsátása után kimondhatjuk, hogy a mai korban midőn az adóalap az érczlapnál nagyobb jelentőségűvé vált, mi az oly bankot tartjuk legtökéletesebbnek, mely nem az érczalapból, hanem a főbb jelentőségű adóalapból vette kiindulását, és az ily banknak szükségkép köztársasági banknak kell lenni. A kérdés különben nagyon világos, ha ezt gyakorlati oldaláról tekintjük. Tudjuk, hogy minden bank az által válik közgazdaságilag hasznossá, hogy a fizetési eszközt értékképviselő jegyekkel szaporítja. Hogy az értéket képviselő jegyek elfogadtatnak, ennek oka részint abban áll, hogy azok birtokosai tudják, miszerint e jegyeket a bank arannyal és ezüsttel beváltja, részint pedig, hogy Folytatás a mellékleten.