A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-21 / 216. szám
21 I. szám. VII. évfolyam kiadás. Pest, 1869. Kedd, szept. 21. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.«2. földszint -Előfizetési díj: 11 Postán küldve, vagy Budapesten karhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...................................... 2 írt. 3 hónapra ..... . . 6 6 hónapra .... . . 12 „ Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint............................................ 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik ma, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni.HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás a következő lapokra : HON km esti kiadás postái küldéséért felülfizetés U. Fr. Lloyd ÜSTÖKÖS IV.ívre 7. ívre 1birs 11 k.h ki ft kr 12— 6 —2 — 1 fclia.; • •1 80 ~ 80 30 Budapesten 10— 6 —1 70 postán n 11 6 601 80 3 1 60 2 — 1 — — 40 Az előfizetési dij az illető lap czime alatt Pestre az ,, Athenaeum' kiadóhivatalába (Barátok 'eredik szám) ■ ítélendő. PEST, SZEPTEMBER 20. Pest, sept. 20. (M.) A magyar pénzügy kérdése már nem csak a sajtót foglalkoztatja; az elméleti térről a gyakorlatira is kihatott az és tegnap egy pénzintézeti értekezlet tartatott, mely enquete bizottságot hiv egybe az ország legtekintélyesebb tőkepénzeseiből és financziális kapacitásaiból, hogy Magyarország pénzügyi politikáját,tekintettel a közel s távolabbi jövőre — midőn ugyanis az észt. nemzeti bank monopóliuma lejár, s emlékiratba foglalják, s a közvélemény, országgyűlés és kormány elé terjesszék. E szerint tehát eljutottunk azon álláspontig, melyen a gazdasági életből kiáltó szükség szava hallik, hogy Magyarországnak határozott pénzügyi politikát kell követnie. A habozás és tétovázásnak a pénzügyekben véget kell vetni; a pesti piac, az iparosok és kereskedők tudni akarják, vájjon a mostani állami viszonyok megengedik-e, hogy Magyarországnak önálló pénzügye legyen, avagy az ország e kívánsága kivihetetlen a jelen kormány alatt ? Tény az, hogy a hazai gazdaközönség pénzügyi tekintetben szabad és önálló akar lenni, a szolgaság, mely mostani sorsunk, elviselketen; itt cselekedni kell mielőbb. Ekkoráig a kormány Magyarország pénzügye iránt tökéletes tétlenséget tanúsított, e negativitásban még legjobb volt, hogy nem nyújtott segédkezet arra, miszerint a magyar nemzet joga önálló pénzügyet alapítani, végleg megszüntessék. De mivel az idő halad, hazánk mindig az absolutistikus Ausztria pénzügyeivel siűlödik, a kiküldött pénzügyi enquete munkálatát feszült érdekkel várjuk, mert tőle reméljük pénzügyeink újjáalakulásának kiindulását, mit a kormánytól ekkoráig hiába várt s tán jövőre is hasztalan várna a nemzet. A pénzügyi enquéte egybehívására ugyan a pesti pénzpiacnak jelen helyzete szolgált indokul, azonban az iparosok, kereskedők és pénzüzleti férfiak nagyon is világosan átlátják, hogy itt nem elég a pillanatnyi szükséget enyhíteni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a nemzet sorsa ne függjön jövendőre másnak — az oszt.nemzeti banknak — önkényétől. Szóval e pénzügyi enquét világos manifestátiója annak, hogy az üzletélet emberei pénzügyi önállóságunk hiányát határozottan mint gazdasági életünk egyik baját, felismerték, hogy e baj elhárítását a törvényhozó testület egyik sürgős feladata gyanánt tekintik. Az enquête-ba választott férfiak közül többen politikai szerepvivők. Ne vegyék tehát rész néven, ha e helyütt felszólalni bátorkodunk, hogy a magyarországi pénzügyi kérdést ne rendeljék alá politikai nézetüknek, hanem tekintsék egészen tárgyilagosan, hogy czélszerű-e, kívánatos-e, szükséges-e, hogy a magyar államnak önálló valutája legyen , mint ahogy a világ minden más államának saját valutája van És ha meggyőződtek arról, hogy a magyar államnak önálló pénzügyi közigazgatásra, nemzeti pénz- és hitelrendszerre szüksége van, mondják ki nyíltan, tartózkodás nélkül, miszerint a magyar nemzet az önálló pénzügyet senki kedvéért fel nem áldozhatja. Meg vagyunk győződve, hogy az országgyűlés az ily nyilatkozatnak nagy horderőt fog tulajdonítani, és azt felibe helyezendi bárminemű politikai ingatag egyéni nézetnek. A törvényhozásban a gazdasági élet szükségletei szolgálnak utmutatásul, — és merő aljasság lenne közösügyi simpathia miatt az önálló pénzügy szükségét elpalástolni. TARCZA: A kőszívű ember fiai. Regény hat kötetben Jókai Kórtól. Hatodik kötet. (Folytatás.) Folytattatok — Önnek egy testvére volt a gárdánál, később a huszároknál , azt egészen csapatjával együtt ön bírta rá a hadsereg elhagyására. (Ah! Ezt nem tudják, ki tette? Vagy tán szándékosan az egész család terhét mind egynek a vállaira halmozta össze valaki, hogy annál biztosabban elsülyessze, s meg akarja hagyni az anyát, hogy fiait elsirassa.) Jenő sietett felelni rá : — Igen, én tettem azt. Oly mohón válaszolt, hogy feltűnt a vallatónak. — Önnek volt egy másik testvére is, Edmund, vagy Jenő ? — Igen. Magyarul Jenő, németül Edmund. — Nem megfordítva ? Eugen a Jenő, Edmund az Ödön ? E fölött hallottam vitatkozni. — Ezt mi jobban tudjuk. Úgy van, ahogy mondtam. — Ezen testvére is eltűnt önnek Bécsből a másikkal egyidejűleg. — Mi oka volt arra ? — Úgy hiszem az, hogy az udvari kanczelláriával együtt az ő állomása is megszűnt, s igy neki nem volt oka Bécsben miért lézengeni tovább. — S hová lett önnek e legkisebb testvére ? — Az egész hadjárat alatt otthon volt, ügyelt a gazdaságra, nem vett részt semmi mozgalomban, festészettel, zenével foglalkozott s tanította játszani kisfiamat. Most is otthon van. — Ön az alatt egy szabad csapatot alakított saját költségén. — Igen. Kétszáz lovasból, háromszáz gyalogból állt az; a kápolnai ütközetben magam vezényeltem a lovasságot. — Ön megelőzött. — Nem volt ön jelen a debreczeni országgyűlésen? — Miután két helyen egyszerre nem lehettem. — Ez igaz. Hanem a helyett a hadseregnél működött ön, mint kormánybiztos. — Elejétől végig. — A forrói csata után nagy buzgalommal segített a szétrobbant felkelő sereget összegyűjteni. — Úgy volt. — E hatáskörében ön nagy erélyt fejtett ki. Hogyan tudott ön két hét alatt három újoncz zászlóaljat felruházni? Nem lenne szives az iránt felvilágosítást adni ? Jenőnek szomorú szerencséje volt, hogy erről is pontosan értesülve kellett lennie. Megtudtam, hogy egy hajószállítmány posztó megy alá a horvát határőrök számára, azt elfogtam az útban. Ugyanazon barna posztót használtuk honvédeink attilájához is. Jenő feleletei többet árultak el, mint kellett volna. Nem csak nyugalmat, hideg vért, de életuntságot, önelhagyást. A hadbíró próbára tette. Talán gyanúja volt. Keresgélt a felvetett vádiratok között. Talált egyet. — Itt az mondatik, hogy ön a bányavárosi hadjárat alatt az állam pénzverdéiből minden érczkészletet elkobzott s azt magának tartotta. Most már a harag pírja lepte el az ifjú arczát. Indulatosan kiálta fel: — Az nem igaz! Az rut rágalom! Azt egy Baraday nem tette! E felindulás pecsételte meg halálát. Ez bebizonyitá, hogy ő az igazi, így haragra gerjedni csak az képes, aki érezte a vádat, csak Baradlay Ödön maga. Még azután sok apró részletet kérdeztek tőle. Meg tudott mindenre felelni. Ödönnek anyjához irísleveleiből ismerte bátyja szerepét. Voltak olyan kérdések is, amik által más személyek lettek érintve, azokra megtagadott minden választ. — Amit magam tettem, azt elmondom: másra nem fogok tanúskodni. Tartania kellett tőle, hogy ha valakivel a többi vádlottak közül szembesítik, az rögtön elárulja kilétét. Azon kellett igyekeznie, hogy röviden és gyorsan végezzenek vele. Czélt ért. Olyan idő volt, amikor röviden végeztek és gyorsan. Még egy utolsó vádpontot kellett meghallania. — Ön a budai várostrom alatt testvérével Richárddal, összezördült, s a miatt párbajt vittak együtt. — Mink ? riadt fel Jenő, elsáppadva. Erről a két testvér minden levelei, miket anyjukhoz írtak, hallgatott mélyen! — Igen. „Forradalmi párbajnak" hivják azt; a franczia forradalom alatt volt az a divat, hogy ha két bajtárs összekapott, a vitát úgy egyenlítették ki, hogy mind a ketten az ostromlott várfal, vagy a megrohant ellenség barezsora ellen vezették csapataikat, míg egyik győz, vagy elesik. Ön ott is első volt a lábtón, s testvérét megelőzte. Igaz ez ? Jenő keble elszorult. Mi szörnyű háborgás lehetett az, mely ilyen hullámokat vetett! Hogy két ilyen testvér azt tehette ? Ő még hinni sem képes azt, ki feküdt az alatt a tenger fenekén. Mit feleljen erre? Talán nem is volt igaz ? — Egy Baradlay nem szokott dicsekedni! Jó felelet volt. Meg voltak vele elégedve. — Mit tud ön felhozni védelmére ? Az ifjú büszkén felelt meg mindannyi helyett. — Tetteinkben a védelem. Az utókor ítélni fog azok felett. A hadbíró kikérése könyvéből az esketési formát, a vészbírák felálltak és utána mondták azt a vádlott jelenlétében. Azután kivezették az előszobába. A vészbíróság elnökei voltak: egy ezredes, egy őrnagy, egy százados, egy főhadnagy, egy alhadnagy, egy őrmester, egy tizedes, egy szakaszvezető, és egy közlegény. Legelső a közlegény, aki szavazatát adja, és így fölfelé. Egy óranegyed múlva visszahívták. A hadbíró felolvasta előtte az ítéletet. El voltak számlálva tettei, bevallva, rábizonyítva. Ki volt hagyva az, amit visszautasított. Maradt még elég. És ezekért meg kell halni. Fejével inte, hogy jól van. Holnap reggel. Nagyot fohászkodott. Czélt, érte. Csak azt kérte, hogy engedjék meg neki, hadd írjon levelet ez utolsó éjszakán nejének, anyjának, testvérének. Az meg lett engedve. Megköszönte. És oly szelíden mosolygott végig birái. Egy köny sem ragyogott szemében. Hanem a birákéban igen. Hiszen ők nem voltak okai annak, hogy az Eumenidák szomjaznak, hogy a biráknak vér kell. (Folytatjuk.) Ne cseréljük fel az eszméket. (s.y.) Több tarkabarkaság eszmékben, felfogásban alig volt valaha Magyarországon, mint jelenben. Tacitus szerint ki a hanyatló Rómát oly szépen festi, a szavak elvesztették valódi értelmüket; szabadság, autonómia, liberalismus, mind oly szavakká váltak, mint a téli vadász kesztyűk, melyeket mindenki kezeire húzhat s még nem is fázik bennük. Nálunk szabadság, függetlenség az, mit másutt ugyancsak vastag kötélen függésnek neveznének egy oly állapotra, mely még a nemzet birtokviszonyait sem rendezte eléggé. Nálunk az autonómia köpenyével fedezgeti magát a eléri calis reactio és ultramontanismus, míg a valódi értelemben vett és igazi autonómia megtámadása, azon hódítmányok, melyeket a centralisatió a valódi szabadság rovására tesz, liberalismusnak neveztetik, s a kormány mindenlehetősége érdekében megszerzett tér a közhaza érdekében nyert vívmány nevét viseli. Ne tessék mosolyogni: az eszmezavar valóban létezik, legeclatánsabb példa volt rá, midőn miniszteri szájból hallottuk, hogy „Magyarország soha sem volt nagyobb, mint midőn alapjogai egy részét a haza fenmaradása érdekében feláldozta.“ S pedig e frázis meg volt tapsolva, azóta nyomában is jön a többi. Pedig hát mit tenne az egyebet, mint azt, hogy valaki soha sem volt nagyobb, mint midőn eltört fél lábát levágatta. Kénytelenségből származott nagyság lesz ez uraim, és az eszmék összetévesztése. Mert míg egyes polgárnak jog-, birtok-, élet feláldozása a hazáért nagylelkűség, az ország jogainak feladása mindig hanyatlás, melyet csak kemény kényszer, sötét balsors menthetnek. Ily téves fogalmakat látunk az autonomiás kérdésekben is. Nálunk nagy liberalizmust keresnek például a községi iskolák felállításában, s maradást, csökönyösséget a felekezeti iskolák fentartásában. Pedig ez teljességgel nem haladás és liberalismus kérdése. A liberalismus e kérdésben az, hogy bárki, bármely pillanatban, bárminő felekezetű vagy felekezet nélküli tanintézetet állíthasson, s ezen jogában, ha intézete a törvény kívánalmainak megfelel, ne háborítsák. Különös, s mondhatjuk, újdonsága miatt meglepő felfogás azt állítani, hogy abban, ha egyes nagy felekezet iskolát tart fenn, melynek terhe szűk viszonyaink között nem hárul az államra — ez antiliberalismus , ellenben ott, hol soha valódi érdekeltség nem volt a közoktatás iránt, s édesörömest engedik át a minisztériumnak a terheket, s liberális dolgot cselekszenek. Legkülönösebb pedig e felfogás a protestánsokkal szemben, hol századok óta nagy áldozatkészséggel tartanak fenn oly tanintézeteket , melyek hízelgés nélkül ma is legjobbak az országban. Mi a jó karban fentartott felekezeti iskolának örülünk, a kívánalmak szerint beállítandó községi iskoláknak még jobban , de legjobban azon szerencsés átmenetnek, mely a versenynél fogva a legjobb hatással lehet közműveltségi viszonyainkra nézve. Rosznak csak a rosz iskolát tartjuk, legyen az felekezeti vagy községi. Éveket írtak már a Tiszán túli superintendentia közelebbi határozatai ellen ; kigyót-békát kiáltanak ezen századokon nyomott hitfelekezet aggodalmaira nézve, s nem gondolják meg , — hogy a minisztérium még nem mutatta magát emancipáltnak egy más „uralkodó“ felekezet pressiója alól, — hogy tanfelügyelőit nem utasítja arra, hogy cselekményeiket az autonóm közegek útján intézzék. A túlságos aggodalmakat nem mentegetjük , de utalunk ara, mit tudott mindez ideig kivinni a minisztérium a hatalmasabb felekezetekkel szemben? Vagy a leggyengébbtől kívánja, hogy letegye — és pedig auf „Gnade und Ungnade“ azon autonóm fegyvereket, melyek haszontalanságát a minisztérium még mindez ideig nem demonstrálta. Mutassa csak magát a minisztérium erősnek és liberálisnak az erősebb, de sokkal csökönyösebb felekezetekkel szemben, és a protestánsok nem fognak hátramaradni azon önfeláldozási készségben, melyet már három század óta tesznek a nemzeti és szabad közművelődés érdekében. Az autonóm jogok feladását a merev centralisatió érdekében mi teljességgel nem tartjuk liberálisnak s a sokszor említett 14. §-t írhatta Tisza Kálmán, de ezt valószínüleg ő sem tartja az autonóm jogok netovábbjának, csak olyannak, mely az adott körülmények között keresztülvihető volt. Mindenesetre több és jobb az, mint mi a kormány által volt javaslatba téve. Különben a Tiszára vonatkozó hivatkozásoknál nevetségesnek tartjuk, midőn a protestáns viszonyokkal teljesen ismeretlen írócskák egy prot.gondnok mindenhatóságát a római pápáéval teszik párhuzamba. Ily fogalmak vannak a liberalismusról és autonómiáról Magyarországon a XIX-ik század hátulsó felében. (x. y.) Az első horvátországi budget következő tételeket foglal magában : közigazgatás (volt udvari kanczellária) 33,784 frt 38 kr . politikai közigazgatás 673,575 ft 31 kr; fenyítő intézetek 57,303 ft 90 kr ; építészeti hatóságok 42,065 frt 47 kr; útépítés 110,249 frt 15 kr; vízi építés 21,078 frt 34 és fél kr; iskola tanácsok 3923 ft 75 kr; vallási czélokra 15,233 frt 31 kr; közoktatási czélok 4916 frt 73 kr; igazságszolgáltatás 366,089 frt 80 kr; számvevőség 28,813 ft 50 kr; vallási alap 100,887 frt 19 kr; közoktatási alap 77,502 ft. 22 és fél kr; cs. kir. csendőrség 49,850 ft 85 és fél kr; nyug és kegydijak 133,946 ft. Ezek a kiadások összesen 1,719,519 ft 92 kr. Bevételek: közp. igazg. 850 ft 53 és fél kr; polit. közig. 114,686 frt 41 kr; építészeti hatóságok 1000 frt 45 kr; utépitészet 243 ft 11 kr; vizi épit. 176 frt 52 és fél kr ; iskolatanácsok 16 ft 74 kr; igazságszolgáltatás 2255 frt 47 és fél kr; számvevőség 267 frt 75 kr; vallási alap 15,805 frt 60 és fél kr; közoktatási alap 43,654 frt 25 kr ; összesen 178,955 frt 85 kr. Levonva ezen összegeket a kiadásokból, fedezetlen marad 1,540,564 ft 7 kr. A mai számunkhoz euro- fél iv melléklet van csatolva. A béke-kongressusról. v. Lausanne, sept. 16. (Hs.) Még mindig nagy közönség jelenlétében volt meg ma a 3-ik ülés is. Barry egy levélben magyarázta magát ki, és hogy jobban megértessék, terve (a kormányok által alakítandó nemzetközi bíróság) könyvét, „Manuel de droit publique“ a gyűlésnek megküldi. A szónokok sorát Gatineau nyitja meg. Eddig — mondja ő — a vita nem volt eléggé ellenmondásos, hogy az igazság kitűnjék, ő ellenkező nézeteket ad. Azt javaslák, hogy a hivatalnok választassák, hisz ez sokhelyt megvan, de még nem megoldás. Továbbá javassák azt, hogy katonának ne menjen senki. Ez nem gyakorlati mért lesz a szegény falusi ember kénytelen menni, ha egyszer gend’armeok kisérik. Az a föderalistikus elv is, mit pl. Olaszország számára Proudhon javaslott, nem gyakorlati, mert Olaszországnak, sőt a többi országoknak is csak veszélyes lenne. Francziaországban épen mutatja az, hogy a legitimisták mind a decentralisatio mellett vannak. Leggyakorlatibb, mit Buisson mondott, hogy t. i. közvéleményt kell csinálni és a gyermekekből kell kiirtani az erő minden tisztelését és bámulását. De mi a közvélemény ? A lapoké ? Az igaz, mert minden pártnak megvan a maga közlönye, azonban a lapot olvasni és megérteni szükséges, márpedig Francziaországban is 600 ezer gyermek nem tud se olvasni, se írni, így bajos szoikusnak lenni. Tehát mondassék ki a kényszerített nevelés és ennek elérhetésére kötelezze magát minden követ arra, hogy a hadi budgetet nem szavazza meg, hanem azt a nevelésre fordítja, valamint a papságbért is. (Taps.) Madame Rosey (Amerikából) sajnálatát fejezvén ki, hogy francziául nem beszélhet, angolul szólott. Ő a szabadság mellett van, mert az az élet, a háború a halál. Most azonban háború van nemzet és nemzet, férfi és férfi, férfi és nő között. Főleg a nő van elnyomva, ő 33 éve (hihetőleg régebben) küzd már a nők jogaiért és most reménye van, hogy valósul az. Ő születésére amerikai, de valósággal cosmopolita, és teljes szívéből csatlakozik a liga elveihez. (Tisztán beszélt, de mindig rapsoditisticusan.) Ekkor általános taps közt Jules Ferry lépett a szószékre. Tapsuk hazámat illeti s nem engem.Gatineau beszéde teszi kötelességévé a szólást, hogy kifejtse a franczia republicanus párt állását. Legyünk szerények : a föderatio még távol chimaerának látszik; beszélünk föde- ratioról, és csak most alakult meg az uj német monarcia s fejlődik a slav uralom. Azonban ettől is eltekintve a föderationak még két point d‘ achoppementja van : a franczia és német caesarismus, az utóbbiról már szóllott trieri Simon illetékesen; ő csak a franczia caesarismusról beszél. Akarunk föderatiót, békét szabadság által és szabadságért, de ez csak egyenlő nemzetek közt lehet; nem elég kimondani a föderatiot, mert a nyugati nagy nemzetek még egészen katonailag vannak szervezve és a föderatio a nemzetek közt több egyenlőséget követel Mert mi rontotta meg és semmisíti meg a nagy német föderatiót? a két nagy hatalom: az osztrák és porosz vetélkedése. Tehát nagy változásokra van szükség, hogy a czél eléressék. Nem elég a kormányforma változás, mert hisz a köztársaság is lehet militarista, sőt mivel a köztársaság erényt kelt fel, a katonai dicsőség is könnyen becsúszik hibái közé. A militarizmust is el kell törölni. Ami minket francziákat illet, nekünk magatartásunkat kell meghatározni — és minthogy a zsarnokságot akarjuk megszüntetni, arra kell figyelmünket fordítani, miből származott az ? 4 összeesküdt csinálta azt : a hadsereg, a papság, az administratió és főeg a praefectek. Legtöbbet tett a centralisatió, mert az már kétszer ölte meg a franczia szabadságot, és igy roszul tesz az, ki 18 Brumaire és deczember 2. daczára is a centralisatió mellett van. Mert ki csinálta a centralisatiót ? Richelieu, hogy nagy erőt fejthessen ki Austria ellen, ki végezte be ? XIV. Lajos, hogy Európában túlsúlyra emelkedjék, s az újkorban Napoleon, hogy Francziaországból azt csinálja a mit akar. Mert a centralisatió az az ügyes gép, mely egy nagy nemzetből eszközt csinál. Tehát decentralisatió mindenek felett. Francziaországnak most gyenge kormányra van szüksége és decentralisatió mindenütt, mert ha centralisált és decentralisált nemzetek szövetkeznek, a centralisáltak túlsúlyra fognak jutni és vagy elaljasodik, mint XVIII. Lajos alatt, vagy a nemzet cselbe esik, mint 111. Napóleon alatt. Mi francziák megtesszük a magunk kötelességét, ti németek is tegyétek meg a tiéteket. (Hosszas taps.) Gatineau megjegyzi Ferry beszédére, hogy a centralisatiót nem Napoleon, hanem a forradalom csinálta és csak ennek lehet köszönni, hogy 1848-ban köztársaságot lehet csinálni, különben is ő nem a despotismus centralisatióját akarja, hanem republicanus centralisatiót. Laurer úgy találja, hogy a véleménykülönbség onnan van, miszerint nem különböztettek meg két nagyon különböző dolgot: a politikai és administrativ centralisátiót. A politikai szükséges, az administrativ nem. A franczia egység sem úgy állott elő, mint Ferry mondá, sem úgy, mint Gatineau , mert az Francziaország egész története által szentesítve van, és Francziaország történelmének minden lapját szét kellene szakítani, ha azt megsemmisítnék,az nemcsak az egység, hanem a szabadság zászlója is volt. Mirabeau, Vegniaux, Robespiére, st. Just mindezért működtek. Más az administratív centralisálló, ezt ő is rászalja. Sőt még az administrativ decentralisatióval is óvatosan kell bánni, mert nálunk Francziaországban, az orleanisták, legitimisták csak addig vannak mellettünk, míg egy közös börtönben vagyunk, és ha két börtön lenne, akkor megnyitnák az egyiket, míg minket a másikban hagynának. Mindig azt hirdetik: le kell fegyverkeznünk, nem igaz, a forradalom nem végződött be, nekünk republikánusoknak fegyverkezve kell lennünk, fegyverkezzenek előbb elleneink le. Végzi: a római, a keleti, a gréve, az eszmék vulcanicus mozgalmának minden kérdése Párisban van, adjatok nekünk szabadságot és mi csinálunk Európában békét. Roussel szükségesnek tartja a theoria Olympus csúcsáról a praxisra vinni vissza a vitát, különben kijelenti, hogy a decentralisatio mellett van. Akar békét szabadságért és szabadsággal. De főleg szabadságot méltósággal. A békét azonban csak akkor érjük el, ha a politikai, társadalmi és vallásos kérdést megoldjuk. Legelső: méltó republicánusokat nevelni, erre pedig szükséges, hogy a természetfelettiség és a tőke zsarnoksága egyaránt meg legyen semmisítve. A politikai kérdés ez: kell köztársaság; erre republicanus kell; mi értjük az eszméket. Szerkesztési Iroda , Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási **9. S hasábos ilyféle betű sora . . . 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 80 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt*téri 6 hasábos petit sorért . . 26 kr. SK" Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el.