A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)
1869-09-14 / 210. szám
20. szám. VII. évfolyam. Pest, 1869. Kedd, szept. 14. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. se. földszint. Előfizetési dijt Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................ . 2 írt. 3 hónapra ....... 6 , 6 hónapra .... . . 12 „ A p esti kiadás különküldéséért felülfizetés áronkint.............................................30 kr. A® előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. i-fií wBean . i'-CKÉ POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztés? iroda : Ferencziek tere*?. sx. Beigtatási díj: 1 hasábos ilyféle betű sor« . . . 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelnes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit, sorért . . 25 kr. IpSsr*- Az előfizetési- és hirdetmény - díj * lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségijel intézendő. Bérmentetlen levelek reak inszkerektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás a. isövoik*%'a lakokra : HON 7» ft 12 évre kr 7. évre tt 6 kr1 hóra ft kr 2 — Aa esti kiadás poétán halft« küldéséért felülSzetés 1 80 — 80 - 30 8. Ft. Uofl USTOKBS Btds pesten pástért 10 11 50 70 20 31 50 2 — 1 — 40 A* előfizetési dijat illető Upezinae alatt Pestre a* ^Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok tere 7-dik szám) intézendő. *jBasss®»sa«*í amaoMMBau mura» PEST, SZEPTEMBER 13. Geszt. sept. 10-én. Ma olvasom a .. Pesti Napló u-ból, hogy a biharmegyei iskolai tanács alakuló gyűlése, félrevezetve dr. Földy János tanfelügyelő úr által, egy feliratot Intézett a vallás és közoktatási miniszter úrhoz, melyben a miatt, hogy a megyebeli helv. hitv. felekezet nem vett részt az alakuló gyűlésben azt a többek között azzal vádolja, hogy „a föltétlenül kötelező törvénynyel kívánja magát ellentétbe helyezni, s ez által félreismeri azon alkotmányos alapelvet, miszerint egyik és másik alakszerűen alkotott törvény közt kötelező erő tekintetében válogatni nem lehet.“ A „Pesti Napló“ pedig azt mondja, hogy ezen eljárás a belv. hitv. részéről a debreczeni convent szelleméhez hiven történt. Valóban a legkevesebb mit egy oly fontos állásban levő kormányhivatalnoktól, mint említett tanfelügyelő úr, megvárni lehetne, az, hogy mielőtt a megyének valamely hitfelekezethez tartozó lakosságát s közvetve egy oly testületet, mint egy superintendentia, azzal vádol, hogy a törvénynyel kívánja magát ellentétbe helyezni, hogy félreismer egy oly fontos alkotmányos elvet: járjon végére a dolgoknak s ne induljon mendemonda vagy alaptalan hírlapi közlemény után. Úgy látszik azonban, hogy dr. Földy János úr még a csekély kiváratnak sem szándékozik megfelelni. A „Pesti Napló“m na az épen sokkal magasabban áll, semhogy azzal, mi igaz mi nem, törődjék. Mi sem törődünk azzal, hogy akár Fölsy János úr, akár a „Pesti Napló“ mit mond, de nem szenvedjük azt, hogy a közönséget akár az egyik, akár a másik félrevezesse. Múlt aug. 16-kán hozatott a debreczeni — nem convent de egyházkerület végzése, melyet annyit emlegettek azóta, a nélkül hogy szövegét közölték volna; e végzés határozottan kimondja, hogy a törvénynek ellenállani legtávolabbról sem akar, sőt örömmel üdvözli annak minden oly pontját, mely a népnevelés szent ügyét, a mi egyházi és iskolai szabadságunk megsértése nélkül mozdítja elő, s hogy azon pontjait, melyeket sérelmeseknek tart, a haza alkotmányos törvényhozó hatalma által rendes uton kivánja módosíttatni. Hol van itt a törvénynyel ellentétbe helyezés ? hol az alkotmányos elv félreismerése ? A tanfelügyelő úr képzeletében s a ..Pesti Naplódban meglehet, de a végzésben épen annak ellenkezője, u. i. a sérelmesnek tartott törvény iránt is engedelmesség, » «* megváltoztatásnak egyedül alkotmányos utón óhajtása. Hogy még aug. 31 -kén a biharmegyei iskolai tanácsba nem volt megválasztva a hely, hitvallásunk által választandó tag, oka egyszerűen az, hogy nem lehetett megválasztva. Az intézkedést eziránt is megtette az említett debreczeni közgyűlés, de Biharban négy egyházmegye van, ezeknek , illetőleg az ezekbeli összes egyházaknak a joga az egy, mondom egy iskolai tanácsost választani , miért is ezen iskolai tanácsost azok jogainak sérelme nélkül sem a püspök, sem maga az egyházkerületi közgyűlés ki nem nevezheti, s azt a Tiszántúli egyházkerület mint oly testület, mely valamint saját jogaihoz ragaszkodik, épen úgy tiszteletben szokta tartani a másokét, nem tette és nem tehette, arra pedig, hogy a négy egyházmegye több mint másfélszáz egyháza, a választást eszközölhesse, néhány napnál több idő kell, ha nem is fog 8 hónap kelleni, mint kellett a miniszer úrnak arra, hogy a törvény végrehajtatására Biharban az első lépést megtegye. Alaptalan rágalmazása tehát az az egész biharmegyei helv. hitvallásunknak és a túl a tiszai egyházkerületnek, mi annyival menthetetlenebb, mert azon egy tag távolléte az iskolai tanács működését sem nem gátolta, sem nem hátráltatta. Midőn ezekben az ellenünk szótt hamis vádat visszautasítom, tisztelettel kérem föl a miniszer urat, méltóztassék tanfelügyelőjét figyelmeztetni, hogy ily méltatlan és sértő eljárás nehezen fogja a népnevelés ügyét előmozdítani. És most, mert már kezemben atoll, még pár szót az egész dologról. Nem polemizálni akarok; részemről még a múlt évben egy czikksorozatban elmondtam nézeteimet, azokhoz ragaszkodom ma is. Óhajtom, hogy hitfelekezeti iskoláink megmaradjanak, mert meggyőződésem szerint sokkal inkább lesznek azok a szabadelvűség és a szabadsági eszmék forrásai, mint azon iskolák, melyek a még ma is a Clerus hatalma alatt hajlongó kormány közvetlen rendelkezése alatt fognak állani, mert a különféle p. o. hitfelekezeti és állami iskolák közötti verseny által a népnevelés emelkedését reménylem, míg ha csupa állami iskolák lennének, az emelkedés legalább is későbben és lassabban fogna bekövetkezni, mert általában a népoktatás és semmi oktatás ügyét, állammonopóliummá tenni nem akarom, mert a legtöbb helyen a közös vagy állami iskola felállítása folytán, miután amellett a hittanításról és a templomi és halotti énekeltetésről önmaguknak külön kellene gondoskodniok, még növekednék a teher, legnagyobb részben hívei adója által fenntartott párt, egyházaink tagjain, mitől őket — midőn ez kivált a népnevelés hátránya nélkül megeshetik—megóvni nemcsak mint a felekezet egyik elöljárójának, de mint honpolgárnak is kötelességem. Csak azon föltétel alatt óhajtom azonban felekezeti népiskoláinkat fenntartani, csak ott kivánom fentartani, ha és ahol jók lesznek; mert miként ezt Debreczenben általános helyeslés közt mondtam, csak úgy érdemeljük meg iskoláinkat, ha azok jók lesznek, s legalább is minden törvényes igényeknek megfelelnek. Végezetül még Kármán Pál úrnak a Pesti Naplóban megjelent egy ráfogását, melylyel az ellenzéket illeti , utasítom helyre. Az egész czikkre, mert — miként már mondom — polemizálni nem akarok, nem felelek, hadd bámuljam Metternichet — a régit — ha neki tetszik. Ő figyelmezteti az ellenzéket — mint amely a debreczeni határozatot, és pedig csupa gáncsoskodásból hozta — hogy hova vezet a törvény iránti tisztelet megingatása. Hogy a debreczeni végzés ezt nem czélozza, és nem teszi, már fentebb kimutattam ; nem tette tehát azt az ellenzék, ha az hozta azt, de igaz, egy bizottmányban, melyben sok jobboldali tag volt jelen, volt szó arról, hogy a superintendentia segédkezet nem nyújthat e törvény végrehajtásához. A jobboldali tagok mind hallgattak, nekem — kit talán elismer a Napló ellenzékinek — jutott a hivatás figyelmeztetni a törvény és a pátensek közti különbségre, és arra, hogy a törvénynek, tetszik vagy nem tetszik, engedelmeskedni kell, és baloldali volt az, ki átérezve ennek helyességét, a végzést ezen szellemben szerkesztette. A jobboldaliak folyvást hallgattak, hihetőleg érezve, hogy azon párt tagjai, amelyből alakult kormány végrehajtja azon törvényt, amely neki tetszik, és nem hajtja végre azt, amely nem tetszik, nincsenek jogosítva ez elvet proclamálni, így gáncsoskodott az ellenzék, így izgatott a törvény iránti engedelmesség ellen, hogy a minisztérium s tanfelügyelői hogy tartják meg magát a népnevelésről szóló törvényt? arról, ha időm és kedvem lesz, máskor. Tisza Kálmán. Egy látogatás Kossuth Lajosnál. Turin, sept. 9. Ha a buzgó mahomedán elmegy Mekkába, a magyar ember is elmehet Turulba. Én eljöttem, és láttam azt a férfit, ki akkor volt Magyarországnak feje, midőn Magyarország a legnagyobb tetteket vitte végbe, és akkor volt Magyarország szíve, midőn a legmagasabban dobogott az. Kossuth ezelőtt 3 nappal tért vissza a Monte-Rosa egyik völgyébe, a Valla Ascalaban Ihászszal tett egyik kirándulásából. Ezüst fehér szakállát és haját, eleven szenvedélyteljes kék szemei és halvány pírral bevont életerős arcra felette érdekessé teszik. Minden igaz magyar megnyugtatására mondhatom,hogy oly egészségben van, miszerint legalább is 20 évet ígérek neki, ha mindjárt oly szenvedésteljes is lesz az, mint a 20 utóbbi, quod Deus avertat. Minthogy a béke congressusra megyek, beszélgetésünk tárgya ez volt; részt vett a társalgásban Ihász ezredes, az ő Mikes Kelemenje és Dunogov ezredes is, ki roszul amputált lába miatt sokat szenved. Kossuth erőteljes csengő hangjával, fesztelenül nyilvánítá meggyőződését. Jól esett csaknem egy óráig szakadatlanul beszélni hallanom. A beszélgetés egyes pontjait kiemelem. Az európai államok szövetségéről azt mondá: Sokat vesztettem köz- és magánéletemben, és így megtanultam a természetben keresni vigasztalást. Nyomozom abban az isten ujját, azaz a törvényeket, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ott változhatlan törvények vannak, melyek végrehajtására nem kell Horváth Boldizsár. De ugyanezt tapasztaltam az erkölcsi világban is. Vannak eszmék, melyek mint Cartesius égkörei, minden még idegen elemet is hatásuk alá vonnak, így a köbér rendszernek a skott clan úgy, mint a magyar alkotmányszervezet is alá volt vetve. Ez alól kivonni magát senkinek se lehet. Ha az európai Egyesült államok alatt az egy akol, egy pásztort értik, ezt helyeselni nem tudom. Mert a természet egy embert se teremt csak kézből vagy csak lábbal — hanem a különböző tagok tesznek egy egészet, így az emberiség is egy egész, de az egyes nemzetiségek annak különböző tagjai, melyeket unificálni nem lehet. A különböző nemzetiségeknek megvan a maguk jellemük: az angol prakticus és individualista, ezért mondja az angol: I am english man, a franczia sociabilis, ezért magából egészen adjectivumot csinál s azt mondja: Je suis frangais, mig a német idealista, szép eszméket főz ki, keveset reálisat. Ezeket a nemzetiségeket s külön sajátságokat megsemmisíteni nem lehet. Íme Kossuthot mindig cosmopolitasággal vádolták: kell-e ennek ennél határozottabb cáfolata? Az örök békére, a békeliga czéljára, azt jegyzi meg, hogy szép czél, hanem erre is alkalmazható egy ember mondása a halálítélet eltörlésére: que les messieurs les assansines commengent. (A halálbüntetés eltörlését kezdjék meg maguk a gyilkos urak.) A nevelés-ügyre azt jegyzi meg, hogy szomorú dolog, mikor még csak most kell proclamálni azt, hogy minden embert nevelni kell. De még szomorúbb állapotja van Európának, melynek pénzviszonyai tökéletesen felfordulnak azért, hogy egy ember (IS Napoleon) hólyagában kő van. Előfordult a tőke és munkaviszonya is, s itt meggyőződését mondá ki, hogy az önsegély elve szép ugyan, de nem elegendő, az államnak is van kötelessége: habár a kérdésnek megoldása még nem találtatott meg, azért nem következik, hogy nincs és nem kell keresni; ő is sok tervet forralt erről agyában. Anglia cooperativ egyletei hatalommá nőtték ugyan ki magukat, de azért nem következik, hogy másutt is alkalmazhatók, a minthogy Franciaországban nem tudtak úgy virágozni. Anglia individuális jelleme itt is mutatkozik. Anglia soha se colonizált, hogy Livingstone felkutatja a földet, a kereskedő megcsinálja a gyarmatot, s készen ajánlja fel a kormány oltalma alá, s mégis mint egy híres amerikai minister mondá: Anglia a föld körül egy övet húzott, melynek egyes csomói a reggeli reveildob-veréssel lépést tartanak, holott Francziaország örökké colonizált, még sincsen gyarmata. A német pedig örökké hirdeti a nagy Vaterlandot, de csak theóriában, azonban millióként vándorol ki. A nemzeti jellem még a tudományban is meglátszik; ott van asztalomon két könyv: Aragot, mert generálisai, mindenki megérti, míg Herschelt (pedig mély tudományú) bajos érteni. Amerikában és Angliában a nevelés nagyon haladt, csak kár hogy az angol nagyon bibliás, mert az istenadta bibliának még nagy uralma van. Magyarország alsóbb népköreiről több megemlékezés érkezett hozzám, mondá, egyesekhez írok is, de egylethez nem, mert becsukják ajtaját. Keresem a vigaszt a természetben, keresem nem a babona, hanem a tudomány hitét, olykor-olykor azt hiszem, megtaláltam, de újra elszalasztom. —* ekkor némi meghatottság látszott szemében, asztalához fordult, egy szivarpapirt ketté vágott, egyik feléből egy kis szivart csinált s azután folyt a társalgás tovább — a Montblanc szépségeiről, — ott még az érczet is távírdán küldik, mondám jókedvvel felém fordulva, s midőn látá, hogy megütköztem rajta, téve hozzá, hogy a magas csúcsokról menedékesen sodronyok jőnek le, ezekre függesztik egy horogba az érczet és akkor leeresztik. Ihász és Dunogov a „kormányzó“ iránt meglepő tiszteletet és ragaszkodást tanúsítnak, áhítattal hallgatják szavait, s ez neki, ki már annyi emberben csalódott, jól esketik. Mikor búcsút vettem századunk e nagy emberétől, Ihász ezredes meghívott szállására s ott szívélyesen, de fájdalommal mondák el Dunogov ezredessel ketten, hogy mennyit szenved, mennyit csalódik az emberekben még most is Kossuth, testben egészséges , de lélekben beteg. Az ezredes szállásán folyt társalgásunkból csak azt emelem ki, hogy a szélsőbal Kossuth nevét gyakran hangoztatta ugyan, de épen e párt férfiai akarák elhárítani magukról ezt, s Kossuthot eziránt azon nyilatkozatra kérték fel, hogy velük solidaritásban nincs, mire ő azt mondta, hogy ez azok kötelessége, különben ő mindig a pártok felett állott. Jó lesz tehát eziránt tisztába jöni. Hegedűs Sándor, Pest, szept. 13. (xv.) A magyar honvédség eskümintája. Az átalakított védrendszer foganatosításával elértünk volna az általános besorozásig. E szerint foly már a honvédség felállítása is, melynek ma még csak gyarló kerete áll fen. Olvastunk tudósíásókat, melyek a vidéken történt sorozásokra vonatkozólag lapunkhoz érkeztek, s ezekben meg volt írva az is, hogy a besorozott honvédek fel is eskettettek. Nem rejthettük el csodálkozásunkat e hit fölött. Mert a felesketéshez egy megállapított esküminta kell, ilyenről pedig nincs tudomásunk sem törvényhozási, sem kormányi utón. A közönség nem tud semmit azon eskümintáról, mely szerint a magyar honvédség fog felavattatni. Nem épen oly rég volt ugyan szó egy eskümintáról lapunkban is; ezt az osztrák honvédelmi ministérium tette közzé a bécsi hivatalos lapban, az ausztriai Landwehr számára. Midőn lefordítottuk ezen eskümintát a Honban, megjegyeztük, hogy tekintve karöltve haladásunkat mindenben Ausztriával, aligha ily forma nem lesz majd a magyar honvédség eskümintája is. De mi azt hittük, hogy a magyar kormány, mely alkotmányosnak, parlamentárisnak nevezi magát, mely szereti firtatni szabadelvűségét , az alkotmányos és törvényes követelményekhez híven, ha későn is, habár a magyarra csak átfordított honvédségi eskümintát — mindenesetre a törvényhozás elé terjesztendő és nem fog e tárgyban egyoldalúlag eljárni. Egy alkotmányos érzelmű, s mi több, szabadelvűnek látszatni akaró kormánytól feltételeznünk kell ezt.Egy ily kormány nem lehet barátja a soldateskának; nen lehet barátja oly hadseregnek,mely a hadúr első parancs szavára,a polgárok és az alkotmány ellen kénytelen fordítani szuronyait; nem lehet barátja egy oly titokteljes, s titkos kezek által egy hajszálon rángatott testületnek,mely Damocles kardja gyanánt lebeg az alkotmány fölött, s melyre nézve a nép törvényes képviseletének a pénz megszavazásán kívül semmi befolyása, semmi más biztosítéka. Azt hittük, hogy midőn milliónyi szuronyaival nehezedik haladásunk, alkotmányos fejlődésünk és anyagi emelkedésünk fölé a közös hadsereg, mely teljesen idegen kézben van, melyre nézve Magyarország törvényes képviseletének nincs semmi befolyása, s mely csak benn az országban hős, de ellenséggel szemben mindig vesztett, legalább a honvédségben bírni fogunk egy nemzeti haderőt, mely a nép törvényes képviseletének befolyása alatt áll, mely megbízható védelme lesz az alkotmánynak s a törvénynek, s mely a monarcha parancsszavára is — mely gyakran különféle sugalmazások szerint adatik — csak akkor indul, ha a törvényhozás is megadja reá a sanctiot. A közös hadsereggel ám gazdálkodjanak a miként akarnak , erre nézve feladtuk úgyis jogainkat. Addig ameddig, viselnünk kell az áldozatot vérben és pénzben. De amit itt vesztettünk, azt pótoljuk a honvédségben. Ám körítsék chinai fallal a közös hadsereget, szervezzék, a miként akarják , szabjanak oly eskümintát számára, a minőt akarnak. Ebbe mind nincs beleszólásunk ; a mi édes kevés van, az úgy sem használ, úgy sem fog. Tesznek ott nélkülünk is. Ámde a honvédség, az a mienk. Az Magyarország czimerét lobogtatja zászlóján, s a vihar és győzelemhez szokott tricolort. Azt magyar parancsszó igazgatja. Itt provokálva van a mi nemzeti becsületünk. Ez a mienk, és mert a mienk, kell, hogy befolyást gyakoroljunk reá ; kell, hogy ellenőrizzük a hibákat, melyek netalán elkövettetnek, hogy támogassuk, segítsük, pártfogoljuk. Csak igy lehet e haderő nemzeti hadsereg. Csak mint ilyen győzhet, de csak is mint ilyen nyújt garantiát a népnek, hogy nem használtatik ellene. És mi történik e nemzeti haderő körül ? Egy eskümintát készítenek számára, a hosszú osztrák katonai ezopf mintájára. Mintha még egy magyar soldatescára is szükségünk volna! Meg se kérdik a törvényhozást, mely a honvédségre nézve teljes épségben fentartotta jogait ,• hogy jó-e vagy rész, hogy kihagyni akar-e belőle valamit, vagy hozzátoldani ? A magyar honvédsereg eskümintáját, a magyar törvényhozás hozzájárulása nélkül szabják meg! Ez nem alkotmányos, nem parlamentáris kormányzat eljárása. Sőt azt az eskümintát,—melyre Magyarország lakóinak százezrei fognak feleskeztetni — úgy őrzik mint egy hivatalos mély titkot. Még kormányi rendeletben sem teszik, közzé, mint az osztrák kormány tette, még a nyilvánosság elé sem bocsátják! Mi is — mint hivatalos titoknak jutottunk birtokába. Itt közöljük szóról-szóra. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy az osztrák katonai ezopt csak úgy virágzik benne. Honvédek eskümintája. Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy felséges fejedelmünk s urunk első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya s a t. és Magyarország apostoli királya s hazánk szentesített törvényei iránt, hűséggel és hódolattal viseltetünk. Esküszünk, hogy ő felségének, Ő felsége vezéreinek, s minden egyéb elöljáróinknak is engedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleteiket és parancsaikat minden szolgálatban teljesítjük, minden ellenség ellen, bárki legyen is az, vizen és szárazon, éjjel nappal, ütközetekben, rohamokban, csatákban s bárminemű vállalatokban, szóval mindenütt, mindenkor, s minden alkalommal, vitézül és férfiasan harczolunk, csapatainkat és zászlóinkat semmi esetben el nem hagyjuk, az ellenséggel soha legkisebb egyetértésbe sem ereszkedünk, s magunkat mindég derék honvédekhez és harczosokhoz illő módon viseljük, s igy becsülettel élünk és hallunk; h isten minket úgy segéljen, ámen! A horvát báli beigtató beszéde. Excellentiás urak, mágnások, méltóságok és nemzeti képviselők! Midőn én uraim, letevém eskümet, mely ő cs. és kir. apostoli felségéhez való szívben gyökerező hűségemet és alattvalói hódolatomat megerősíti, vallási kötelék támadt köztem és a nemzeti ország közt, melynek beánjává lettem királyunk és urunk legfelső kegyelméből. Drága hazám előtt im ünnepélyes fogadást teszek, hogy ezen eskü szentségéhez híven a mindenható teremtő törvényeit megtartandom. Hű kívánok maradni teljes leltemből és erőmből legkegyelmesebb királyomhoz és fenséges házához, horvát, slavon és dalmát királyságok alkotmányához és végső leheletig hű az országhoz és a nemzethez, melynek tagja vagyok és melyhez tartoznak mindazok, kik mint véreim mindenek fölött kedvesek nekem ; — mondom, hogy hű leszek az országhoz és nemzetemhez, melyhez engem hasonló szerencse, hasonló sors, hasonló jövő köt. — Most már excellentiád, kir. biztos úr, szavaimat önhöz intézem . Ön a felséges fejedelem legfelsőbb megbízatásának eleget tett, melynek teljesülésén alapult a nemzet közvárakozása, ön ez alkalommal is kész volt erejével és áldozatokkal a nemzetet támogatni; ön felséges urunk nevében oly tényt gyakorolt, melylyel engem felemel és az alkotmányosságnak majdnem 30 évi nemzeti tartozását rója le. Fogadja excell. kir. biztos mély köszönetemet fényes feladatáért, melyet ön ez alkalommal megoldott, fogadja köszönetemet és aem által az egész nemzetét azon vallomással, hogy emlékét, keresztényi érzelmeit és nemes lelkesedését a nemzetért kitörlíthetlenül bevéste hálás szivünkbe. Hozzátok excellentiás urak, mágnások, méltóságok és a nemzet képviselői, intézem most szavaimat, azon őszinteséggel, mely a horvátot és szlavónt jellemzi. Elődeink báni hivatalukban a kardot forgatták, a nemzetet és a hazai tűzhelyt védve, és ők halhatatlan babérokat szereztek maguknak. — Azon idő szelleme ily ösvényen haladt, ők fényesen teljesítették kötelességüket. —Dicsőség nekik! Évek múltak, — az idők szelleme változott, a nemzet erkölcsi és anyagi követelései más irányt vőnek, a tudományok befolyása, a szellem fejlődése és a felvilágosodás hatalma foglalták