A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-14 / 210. szám

2­­­0. szám. VII. évfolyam. Pest, 1869. Kedd, szept. 14. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. se. földszint. Előfizetési d­i­j­t Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra................................ . 2 írt. 3 hónapra ....... 6 , 6 hónapra .... . . 12 „ A p esti kiadás különkü­ldés­éért felülfizetés á­ronkin­t.............................................30 kr. A® előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. i-fií wBean .­­ i'-CK­É POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. Szerkesztés? iroda : Ferencziek­ tere*?. sx. Beigtatási díj: 1 hasábos ilyféle betű sor« . . . 7 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelnes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit, sorért . . 25 kr. IpSsr*- Az előfizetési- és hirdetmény - díj * lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­­lem­ény­ a szerkesztőségijel intézendő. Bérmentetlen levelek r­eak insz­­kerektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás a. isövoik*%'a lakokra : HON 7» ft 12 évre kr 7. évre tt 6 kr1 hóra ft kr 2 — Aa esti kiadás poétán halft« küldéséért felülSzetés 1 80 — 80 - 30 8. Ft. Uofl USTOKBS Btds pesten pástért 10 11 50 70 20 3­­­1 50 2 — 1 — 40 A* előfizetési dij­at illető Up­ezinae alatt Pestre a* ^Athenaeum“ kiadóhivatalába (Barátok tere 7-dik szám) intézendő. *jBasss®»sa«*í amaoMMBau mura» PEST, SZEPTEMBER 13. Geszt. sept. 10-én. Ma olvasom a .. Pesti Napló u-ból, hogy a biharmegyei iskolai tanács alakuló gyű­lése, félrevezetve dr. Földy János tanfel­ügyelő úr által, egy feliratot Intézett a vallás és közoktatási miniszter úrhoz, melyben a miatt, hogy a megyebeli h­elv. hitv. felekezet nem vett részt az alakuló gyűlésben azt a többek között azzal vá­dolja, hogy „a föltétlenül kötele­ző törvénynyel kívánja magát ellentétbe helyezni, s ez által félreismeri azon alkotmányos alapelvet, miszerint egyik és másik alakszerűen alkotott tör­vény közt kötelező erő tekin­tetében válogatni nem lehet.“ A „Pesti Napló“ pedig azt mondja, hogy ezen eljárás a belv. hitv. részéről a debreczeni convent szelleméhez hiven történt. Valóban a legkevesebb mit egy oly fontos állásban levő kormány­hivatalnok­tól, mint említett tanfelügyelő úr, megvár­ni lehetne, az, hogy mielőtt a megyének valamely hitfelekezethez tartozó lakossá­gát s közvetve egy oly testületet, mint egy superintendentia, azzal vádol, hogy a tör­vénynyel kívánja magát ellentétbe he­lyezni, hogy félreismer egy oly fontos al­kotmányos elvet: járjon végére a dolgok­nak s ne induljon mende­monda vagy alaptalan hírlapi közlemény után. Úgy látszik azonban, hogy dr. Földy János úr még a csekély kiváratnak sem szándékozik megfelelni. A „Pesti Napló“m na az épen sokkal ma­gasabban áll, semhogy azzal, mi igaz mi nem, törődjék. Mi sem törődünk azzal, hogy akár Föl­­­sy János úr, akár a „Pesti Napló“ mit mond, de nem szenvedjük azt, hogy a kö­zönséget a­kár az egyik, akár a másik fél­revezesse. Múlt aug. 16-kán hozatott a debre­czeni — nem convent de egyház­kerület végzése, melyet annyit emlegettek azóta, a nélkül hogy szövegét közölték volna; e végzés határozottan kimondja, hogy a törvénynek ellenállani legtá­volabbról sem akar, sőt öröm­mel üdvözli annak minden oly pontját, mely a népnevelés szent ügyét, a mi egyházi és iskolai szabadságunk megsértése nél­kül mozdítja elő, s hogy azon pontjait, melyeket sérelmesek­nek tart, a haza alkotmányos törvényhozó hatalma által ren­des uton kivánja módosíttatni. Hol van itt a törvénynyel ellentétbe helyezés ? hol az alkotmányos elv félre­ismerése ? A tanfelügyelő úr képzeletében s a ..Pesti Naplódban meglehet, de a végzés­ben épen annak ellenkezője, u. i. a s­é­­relmesnek­ tartott törvény iránt is engedelmesség, » «* megvál­toztatásnak egyedül alkotmá­nyos utón óhajtása. Hogy még aug. 31 -kén a biharmegyei iskolai tanácsba nem volt megválasztva a hely, hitvallásunk által választandó tag, oka egyszerűen az, hogy nem lehetett megválasztva. Az intézkedést eziránt is megtette az említett debreczeni közgyűlés, de Bi­harban négy egyházmegye van, ezek­nek , illetőleg az ezekbeli összes egy­házaknak a joga az egy, mondom egy iskolai tanácsost választani , miért is ezen iskolai tanácsost azok jogainak sérelme nélkül sem a püspök, sem ma­ga az egyházkerületi közgyűlés ki nem nevezheti, s azt a Tiszántúli egyházkerü­let mint oly testület, mely valamint saját jogaihoz ragaszkodik, épen úgy tisztelet­ben szokta tartani a másokét, nem tette és nem tehette, arra pedig, hogy a négy egy­házmegye több mint másfélszáz egyháza, a választást eszközölhesse, néhány napnál több idő kell, ha nem is fog 8 hónap kel­leni, mint kellett a miniszer úrnak arra, hogy a törvény végrehajtatására Biharban az első lépést megtegye. Alaptalan rágalmazása tehát az az egész biharmegyei helv. hitvallásunknak és a túl a tiszai egyházkerületnek, mi annyival menthetetlenebb, mert azon egy tag távol­léte az iskolai tanács működését sem nem gátolta, sem nem hátráltatta. Midőn ezekben az ellenünk szótt hamis vádat visszautasítom, tisztelettel kérem föl a miniszer urat, méltóztassék tanfel­ügyelőjét figyelmeztetni, hogy ily méltat­lan és sértő eljárás nehezen fogja a nép­nevelés ügyét előmozdítani. És most, mert már kezemben atoll, még pár szót az egész dologról. Nem polemizálni akarok; részemről még a múlt évben egy czikksorozatban el­mondtam nézeteimet, azokhoz ragaszko­dom ma is. Óhajtom, hogy hitfelekezeti iskoláink megmaradjanak, mert meggyőződésem sze­rint sokkal inkább lesznek azok a sza­­badelvűség és a szabadsági eszmék for­rásai, mint azon iskolák, melyek a még ma is a Clerus hatalma alatt hajlongó kor­mány közvetlen rendelkezése alatt fognak állani, mert a különféle p. o. hitfelekezeti és állami iskolák közötti verseny által a népnevelés emelkedését reménylem, míg ha csupa állami iskolák lennének, az emelkedés legalább is későbben és las­sabban fogna bekövetkez­ni, mert általában a népoktatás és semmi okta­tás ügyét, állammonopóliummá tenni nem akarom, mert a legtöbb helyen a közös vagy állami iskola felállítása folytán, miután amellett a hittanításról és a templomi és halotti énekeltetésről önmaguknak külön kellene gondoskodniok, még növekednék a teher, legnagyobb részben hívei adója által fenn­tartott párt, egyházaink tagjain, mitől őket — midőn ez kivált a népnevelés hátránya nélkül megeshetik—megóvni nemcsak mint a felekezet egyik elöljárójának, de mint honpolgárnak is kötelességem. Csak azon föltétel alatt óhajtom azonban feleke­zeti népiskoláinkat fenn­tartani, csak ott kivánom fentartani, ha és a­hol jók lesznek; mert miként ezt Debreczenben általá­nos helyeslés közt mond­tam, csak úgy érdemeljük meg iskoláinkat, ha azok jók lesznek, s legalább is minden törvényes igények­nek m­e­g­f­e­l­e­l­n­e­k. Végezetül még Kármán Pál úrnak a Pesti Naplóban megjelent egy ráfogását, melylyel az ellenzéket illeti , utasítom helyre. Az egész czikkre, mert — miként már mondom — polemizálni nem akarok, nem felelek, hadd bámulja­m Metternichet — a régit — ha neki tetszik. Ő figyelmezteti az ellenzéket — mint a­mely a debreczeni határozatot, és pedig csupa gáncsoskodásból hozta — hogy ho­va vezet a törvény iránti tisztelet megin­gatása. Hogy a debreczeni végzés ezt nem czé­­lozza, és nem teszi, már fentebb kimutat­tam ; nem tette tehát azt az ellenzék, ha az hozta azt, de igaz, egy bizottmány­ban, melyben sok jobboldali tag volt jelen, volt szó arról, hogy a superintendentia se­gédkezet nem nyújthat e törvény végre­hajtásához. A jobboldali tagok mind hall­gattak, nekem — kit talán elismer a Napló ellenzékinek — jutott a hivatás figyelmeztetni a törvény és a pátensek közti különbségre, és arra, hogy a tör­vénynek, tetszik vagy nem tetszik, enge­delmeskedni kell, és baloldali volt az, ki átérezve ennek helyességét, a végzést ezen szellemben szerkesztette. A jobboldaliak folyvást hall­gattak, hihetőleg érezve, hogy azon párt tagjai, amelyből alakult kormány végre­hajtja azon törvényt, amely neki tetszik, és nem hajtja végre azt, amely nem tet­szik, nincsenek jogosítva ez elvet pro­­clamálni, így gáncsoskodott az ellenzék, így iz­gatott a törvény iránti engedelmesség el­len, hogy a minisztérium s tanfelügyelői hogy tartják meg magát a népnevelésről szóló törvényt? arról, ha időm és kedvem lesz, máskor. Tisza Kálmán. Egy látogatás Kossuth Lajosnál. Turin, sept. 9. Ha a buzgó mahomedán elmegy Mek­kába, a magyar ember is elmehet Turul­ba. Én eljöttem, és láttam azt a férfit, ki akkor volt Magyarországnak feje, midőn Magyarország a legnagyobb tetteket vitte végbe, és akkor volt Magyarország szíve, midőn a legmagasabban dobogott az. Kossuth ezelőtt 3 nappal tért vissza a Monte-Rosa egyik völgyébe, a Valla As­­calaban Ihászszal tett egyik kirándulásá­ból. Ezüst fehér szakállát és haját, eleven szenvedélyteljes kék szemei és halvány pírral bevont életerős arcra felette érde­kessé teszik. Minden igaz magyar meg­nyugtatására mondhatom,hogy oly egész­ségben van, miszerint legalább is 20 évet ígérek neki, ha mindjárt oly szenvedés­teljes is lesz az, mint a 20 utóbbi, quod Deus avertat. Minthogy a béke congressusra megyek, beszélgetésünk tárgya ez volt; részt vett a társalgásban Ihász ezredes, az ő Mikes Kelemenje és Dunogov ezredes is, ki ro­­szul amputált lába miatt sokat szenved. Kossuth erőteljes csengő hangjával, fesz­telenül nyilvánítá meggyőződését. Jól esett csaknem egy óráig szakadatlanul beszélni hallanom. A beszélgetés egyes pontjait kiemelem. Az európai államok szövetségéről azt mondá: Sokat vesztettem köz- és magán­életemben, és így megtanultam a termé­szetben keresni vigasztalást. Nyomozom abban az isten ujját, azaz a törvényeket, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy ott változhatlan törvények vannak, me­lyek végrehajtására nem kell Horváth Boldizsár. De ugyanezt tapasztaltam az erkölcsi világban is. Vannak eszmék, melyek mint Cartesius égkörei, minden még idegen elemet is hatásuk alá vonnak, így a kö­bér rendszernek a skott clan úgy, mint a magyar alkotmány­szervezet is alá volt vetve. Ez alól kivonni magát senkinek se lehet. Ha az európai Egyesült államok alatt az egy akol, egy pásztort értik, ezt helyeselni nem tudom. Mert a természet egy embert se teremt csak kézből vagy csak lábbal — hanem a különböző tagok tesznek egy egészet, így az emberiség is egy egész, de az egyes nemzetiségek an­nak különböző tagjai, melyeket unificál­­ni nem lehet. A különböző nemzetiségek­nek megvan a maguk jellemük: az angol prakticus és individualista, ezért mondja az angol: I am english m­a­n, a franczia sociabilis, ezért magából egészen adjecti­­vumot csinál s azt mondja: Je suis fran­­gais, mig a német idealista, szép eszmé­ket főz ki, keveset reálisat. Ezeket a nemzetiségeket s külön sajátságokat meg­semmisíteni nem lehet. Íme Kossuthot mindig cosmopolitaság­­gal vádolták: kell-e ennek ennél határo­zottabb c­áfolata? Az örök békére, a békeliga czéljára, azt jegyzi meg, hogy szép czél, hanem erre is alkalmazható egy ember mondása a halálítélet eltörlésére: que les mes­sieurs les assansines commengent. (A ha­lálbüntetés eltörlését kezdjék meg maguk a gyilkos urak.) A nevelés-ügyre azt jegyzi meg, hogy szomorú dolog, mikor még csak most kell proclamálni azt, hogy minden embert ne­velni kell. De még szomorúbb állapotja van Európának, melynek pénzviszonyai tökéletesen felfordulnak azért, hogy egy ember (IS Napoleon) hólyagában kő van. Előfordult a tőke és munkaviszonya is, s itt meggyőződését mondá ki, hogy az önsegély elve szép ugyan, de nem elegen­dő, az államnak is van kötelessége: ha­bár a kérdésnek megoldása még nem ta­láltatott meg, azért nem következik, hogy nincs és nem kell keresni; ő is sok tervet forralt erről agyában. Anglia cooperativ egyletei hatalommá nőtték ugyan ki ma­gukat, de azért nem következik, hogy másutt is alkalmazhatók, a minthogy Fran­ciaországban nem tudtak úgy virágozni. Anglia individuális jelleme itt is mutatko­zik. Anglia soha se colonizált, h­ogy Livingstone felkutatja a földet, a keres­kedő megcsinálja a gyarmatot, s készen ajánlja fel a kormány oltalma alá, s mégis mint egy híres amerikai minister mondá: Anglia a föld körül egy övet húzott, mely­nek egyes csomói a reggeli reveil­­dob-veréssel lépést tartanak, holott Fran­­cziaország örökké colonizált, még sin­csen gyarmata. A német pedig örökké hir­deti a nagy Vaterlandot, de csak theóriá­­ban, azonban millióként vándorol ki. A nemzeti jellem még a tudományban is meg­látszik; ott van asztalomon két könyv: Ara­got, mert generálisai, mindenki megérti, míg Herschelt (pedig mély tudományú) ba­jos érteni. Amerikában és Angliában a ne­velés nagyon haladt, csak kár hogy az an­gol nagyon bibliás, mert az istenadta bib­liának még nagy uralma van. Magyarország alsóbb népköreiről több megemlékezés érkezett hozzám, mondá, egyesekhez írok is, de egylethez nem, mert becsukják ajtaját. Keresem a vigaszt a természetben, keresem nem a babona, hanem a tudomány hitét, oly­kor-oly­kor azt hiszem, megtaláltam, de újra elszalasztom. —*­­ ekkor némi meghatottság látszott szemében, asztalához fordult, egy szivar­­papirt ketté vágott, egyik feléből egy kis szivart csinált s azután folyt a társalgás tovább — a Montblanc szépségeiről, — ott még az érczet is távírdán küldik, mon­dá­m jókedvvel felém fordulva, s midőn látá, hogy megütköztem rajta, téve hozzá, hogy a magas csúcsokról menedékesen sodronyok jőnek le, ezekre függesztik egy horogba az érczet és akkor leeresztik. Ihász és Dunogov a „kormányzó“ iránt meglepő tiszteletet és ragaszkodást tanú­sítnak, áhítattal hallgatják szavait, s ez neki, ki már annyi emberben csalódott, jól esketik. Mikor búcsút vettem száza­dunk e nagy emberétől, Ihász ezredes meg­hívott szállására s ott szívélyesen, de fáj­dalommal mondák el Dunogov ezredessel ketten, hogy mennyit szenved, mennyit csalódik az emberekben még most is Kos­suth, testben egészséges , de lélekben beteg. Az ezredes szállásán folyt társalgásunk­ból csak azt emelem ki, hogy a szélsőbal Kossuth nevét gyakran hangoztatta ugyan, de épen e párt férfiai akarák elhárítani magukról e­z­t, s Kossuthot eziránt azon nyilatkozatra kérték fel, hogy velük soli­­daritásban nincs, mire ő azt mondta, hogy ez az­ok kötelessége, különben ő mindig a pártok felett állott. Jó lesz tehát ez­iránt tisztába jöni. Hegedűs Sándor, Pest, szept. 13. (xv.) A magyar honvédség eskümin­tája. Az átalakított védrendszer foganatosí­tásával elértünk volna az általános besorozásig. E szerint foly már a honvédség felállítása is, melynek ma még csak gyarló kerete áll fen. Olvastunk tudósí­ásókat, melyek a vidéken történt sorozásokra vonatkozólag lapunkhoz ér­keztek, s ezekben meg volt írva az is, hogy a besorozott honvédek fel is eskettettek. Nem rejthettük el csodálkozásunkat e hit fö­lött. Mert a felesketéshez egy megállapított es­­küminta kell, ilyenről pedig nincs tudomásunk sem törvényhozási, sem kormá­nyi utón. A közönség nem tud semmit azon eskümintáról, mely szerint a magyar honvédség fog felavattatni. Nem épen oly rég volt ugyan szó egy eskü­­mintáról lapunkban is; ezt az osztrák honvé­delmi ministérium tette közzé a bécsi hivatalos lapban, az ausztriai Landwehr számára. Midőn lefordítottuk ezen eskümintát a Honban, meg­jegyeztük, hogy tekintve karöltve haladásunkat mindenben Ausztriával, aligha ily forma nem lesz majd a magyar honvédség eskümintája is. De mi azt hittük, hogy a magyar kormány, mely alkotmányosnak, parlamentárisnak nevezi magát, mely szereti firtatni szabadelvűségét , az alkotmányos és törvényes követelményekhez híven, ha későn is, habár a magyarra csak át­fordított honvédségi eskümintát — minden­esetre a törvényhozás elé terjesztendő és nem fog e tárgyban egyoldalúlag eljárni. Egy alkotmányos érzelmű, s mi több, szabad­elvűnek látszatni akaró kormánytól feltételez­nünk kell ezt.Egy ily kormány nem lehet barát­ja a soldateskának; nen­ lehet barátja oly hadse­regnek,mely a hadúr első parancs szavára,a pol­gárok és az alkotmány ellen kénytelen fordítani szuronyait; nem lehet barátja egy oly titoktel­jes, s titkos kezek által egy hajszálon rángatott testületnek,mely Damocles kardja gyanánt lebeg az alkotmány fölött, s melyre nézve a nép tör­vényes képviseletének a pénz megszava­zásán kívül semmi befolyása, semmi más biz­tosítéka. Azt hittük, hogy midőn milliónyi szuronyai­val nehezedik haladásunk, alkotmányos fejlődé­sünk és anyagi emelkedésünk fölé a közös hadsereg, mely teljesen idegen kézben van, melyre nézve Magyarország törvényes kép­viseletének nincs semmi befolyása, s mely csak benn az országban hős, de ellenséggel szemben mindig vesztett, legalább a honvédségben bír­ni fogunk egy nemzeti haderőt, mely a nép törvényes képviseletének befolyása alatt áll, mely megbízható védelme lesz az alkotmánynak s a törvénynek, s mely a monarcha parancssza­vára is — mely gyakran különféle sugalmazá­­sok szerint adatik — csak akkor indul, ha a törvényhozás is megadja reá a sanctiot. A közös hadsereggel ám gazdálkodjanak a miként akarnak , erre nézve feladtuk úgyis jo­gainkat. Addig a­meddig, viselnünk kell az ál­dozatot vérben és pénzben. De a­mit­ itt vesztet­tünk, azt pótoljuk a honvédségben. Ám körítsék chinai fallal a közös hadsereget, szervezzék, a miként akarják , szabjanak oly eskümintát szá­mára, a minőt akarnak. Ebbe mind nincs bele­szólásunk ; a mi édes kevés van, az úgy sem használ, úgy sem fog. Tesznek ott nélkülünk is. Ámde a honvédség, az a mienk. Az Magyar­­ország czimerét lobogtatja zászlóján, s a vihar és győzelemhez szokott tricolort. Azt magyar parancsszó igazgatja. Itt provokálva van a mi nemzeti becsületünk. Ez a mienk, és mert a mienk, kell, hogy befolyást gyakoroljunk reá ; kell, hogy ellenőrizzük a hibákat, melyek neta­lán elkövettetnek, hogy támogassuk, segítsük, pártfogoljuk. Csak igy lehet e haderő nemzet­i hadsereg. Csak mint ilyen győzhet, de csak is mint ilyen nyújt garantiát a nép­­n­e­k, hogy nem használtatik ellene. És mi történik e nemzeti haderő körül ? Egy eskümintát készítenek számára, a hosszú osz­trák katonai ezopf mintájára. Mintha még egy magyar soldatescára is szükségünk volna! Meg se kérdik a törvényhozást, mely a honvédségre nézve teljes épségben fentartotta jogait ,• hogy jó-e vagy rész, hogy kihagyni akar-e belőle va­lamit, vagy hozzátoldani ? A magyar honvédse­reg eskümintáját, a magyar törvényhozás hozzá­járulása nélkül szabják meg! Ez nem alkotmá­nyos, nem parlamentáris kormányzat eljárása. Sőt azt az eskümintát,—melyre Magyarország lakóinak százezrei fognak feleskeztetni — úgy őrzik mint egy hivatalos mély titkot. Még kor­mányi rendeletben sem teszik, közzé, mint az osztrák kormány tette, még a nyilvánosság elé sem bocsátják! Mi is — mint hivatalos titoknak jutottunk birtokába. Itt közölj­ük szóról-szóra. Most csak annyit jegyzünk meg,­ hogy az osztrák katonai ezopt csak úgy virágzik benne. Honvédek eskümintája. Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Is­tenre, hogy felséges fejedelmünk s urunk első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya s a t. és Magyarország apostoli királya s hazánk szente­sített törvényei iránt, hűséggel és hódolattal vi­seltetünk. Eskü­szünk, hogy ő felségének, Ő felsége ve­zéreinek, s minden egyéb elöljáróinknak is en­gedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és vé­delmezzük, rendeleteiket és parancsaikat min­den szolgálatban teljesítjük, m­inden ellenség el­len, bárki legyen is az, vizen és szárazon, éjjel nappal, ütközetekben, rohamokban, csatákban s bárminemű vállalatokban, szóval mindenütt, mindenkor, s minden alkalommal, vitézül és férfiasan harczolunk, csapatainkat és zászlóin­kat semmi esetben el nem hagyjuk, az ellenség­gel soha legkisebb egyetértésbe sem ereszke­dünk, s magunkat mindég derék honvédekhez és harczosokhoz illő módon viseljük, s igy be­csülettel élünk és hallunk; h isten minket úgy segéljen, ámen! A h­orvát báli beigtató beszéde. Excellentiás urak, mágnások, méltóságok és nemzeti képviselők! Midőn én uraim, letevém eskümet, mely ő cs. és kir. apostoli felségéhez való szívben gyökere­ző hűségemet és alattvalói hódolatomat megerő­síti, vallási kötelék támadt köztem és a nemzet­i ország közt, melynek beánjává lettem királyunk és urunk legfelső kegyelméből. Drága hazám előtt im ünnepélyes fogadást te­szek, hogy ezen eskü szentségéhez híven a min­denható teremtő törvényeit megtartandom. Hű kívánok maradni teljes leltemből és erőmből legkegyelmesebb királyomhoz és fenséges házá­hoz, horvát, slavon és dalmát királyságok alkot­mányához és végső leheletig hű az országhoz és a nemzethez, melynek tagja vagyok és melyhez tartoznak mindazok, kik mint véreim mindenek fölött kedvesek nekem ; — mondom, hogy hű le­szek az országhoz és nemzetemhez, melyhez en­gem hasonló szerencse, hasonló sors, hasonló jö­vő köt. — Most már excellentiád, kir. biztos úr, szavaimat önhöz intézem . Ön a felséges fejede­lem legfelsőbb megbízatásának eleget tett, mely­nek teljesülésén alapult a nemzet közvárakozá­sa, ön ez alkalommal is kész volt erejével és ál­dozatokkal a nemzetet támogatni; ön felséges urunk nevében oly tényt gyakorolt, melylyel en­gem felemel és az alkotmányosságnak majdnem 30 évi nemzeti tartozását rója le. Fogadja excell. kir. biztos mély köszönete­­met fényes feladatáért, melyet ön ez alkalom­mal megoldott, fogadja köszönetemet és a­em által az egész nemzetét azon vallomással, hogy emlékét, keresztényi érzelmeit és nemes lelke­sedését a nemzetért kitörlíthet­lenül bevéste há­lás szivünkbe. Hozzátok excellentiás urak, mágnások, méltó­ságok és a nemzet képviselői, intézem most sza­vaimat, azon őszinteséggel, mely a horvátot és szlavónt jellemzi. Elődeink báni hivatalukban a kardot forgat­ták, a nemzetet és a hazai tűzhelyt védve, és ők halhatatlan babérokat szereztek maguknak. — Azon idő sz­ellem­e ily ösvényen haladt, ők fé­nyesen teljesítették kötelességüket. —Dicsőség nekik! Évek múltak, — az idők szelleme változott, a nemzet erkölcsi és anyagi követelései más irányt vőnek, a tudományok befolyása, a szellem fejlődése és a felvilágosodás hatalma foglalták

Next