A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-19 / 240. szám

Folytatás a mellékletek­ csökkenését, de azt, mely a jövedelmet és költ­ségeket tünteti ki. Melőtt főbb vonásokban jellemezném az ezen módon készült zárszámadás és mérleg számsze­rinti eredményeit, meg kell jegyeznem, hogy az 1870-es állam­ költségvetés nagyrészben a netto budget elvei szerint készült, ennélfogva több tételnél a jövedelmekben mutatkozó kedvezőbb eredmény nem mind a bevétel emelkedéséből, hanem részben a kezelési kiadásoknál történt megtakarításokból ered, melyek nem a kia­dásoknál, de a bevételeknél nyertek kifejezést. Továbbá meg kell jegyeznem,hogy a zárszám­adásból idézendő számok nevezetesen eltérnek azon számoktól, melyeket 1. évi július 14-én a t. ház előtt idéztem, mert azok csak a múlt évi deczember végéig mutatkozott pénztári ered­mény, azaz : a bevételek és kiadások szerint ál­líttattak össze,holott a zárszámadás a jövedelmet és költséget mutatja ki és magában foglalja az 1869. évre átment pótkezelés eredményeit, mind a jövedelem, mind a költségekre nézve, azaz az 1869. első négy hónapja alatt az 1868. év javára befolyt jövedelmeket, úgy a költsége­ket, mi a végeredményt bizonyára kedvezőbbé teszi, kivált az egyenes adóknál, miután az új törvényekben megállapított eljárás miatt elké­sett adókivetés folytán egyenes adók nevezetes mennyiségben folytak be jelen év kezdetén a múlt év javára. A legközelebbi napokban kárörömmel híresz­­telték azt, hogy egyenes adókban a múlt évre tetemes hátralék fog mutatkozni, ezek kellemet­lenül lesznek érintve, ha az ellenkezőt jelent­hetem. Vannak ugyan nevezetes hátralékok az egye­nes adóknál, de azok a régibb évekről származ­nak, ellenben 1868-ra az egyenes adóknál mu­tatkozó hiány csakis 702,859 forint, ugyanis az egyenes adók a költségvetésben 54,744,000 frt­tal voltak előszámítva, a valóságban pedig be­folyt 54,041,141 forint. Még­pedig kevesebbet jövedelmezett a földadó 207,674 frttal, a ház­­osztályadó 191,252 forinttal, a személykereseti adó 490,620 frttal, a jövedelmi adó 910,023 fo­rinttal. Ezen 4 adónem együtt véve kevesebbet jövedelmezett 1,799,569 frttal, ellenben a ház béradó, mely előirányozva volt 3,077,000 forint­tal, jövedelmezett 4,142,805 ftot és igy hozzá­adva még késedelmi kamatok fejében 30,905 ftot, a kedvezőbb eredmény tett ezen adónemnél 1,096,710 ftot, mely jövedelmi többletet levonva az előbb említett 4 egyenes adónemnél előfor­dult jövedelemhiányból, a tulajdonképeni jöve­delem-apadás 702,859 forintnál többre nem megy. A fogyasztási adók előirányoztattak 10,723,000 forinttal, a valóságos eredmény tett 12,127,675 ftot. A fogyasztási adóvisszatérítések, melyek 1,165,217 ftra mennek, a költségvetésben nem fordulnak elő, miután azok a közös vámjövedel­mekbe vannak beszámítva. A jövedékek előirányozhattak 20,875,000 fo­rinttal, a valóságos jövedelem azonban tett 26,328,142 forintot, és így a többlet 5,453,142 forint, miből a só jövedékre esik 1,164,145 ft. Ha azonban felvesszük, hogy a nagyobb fogyasz­tás folytán a termelési költség is nagyobb volt, mi a költségeknél fordul elő, és így a pénzügy­minisztérium kiadásait növelte, a valóságos tisz­ta jövedelem többlete aránylag kevesebb. A dohányjövedéknél a növekedett jövedelem tesz 4,142,924 ftot, mi nagyobbrészt onnét szár­mazik, hogy a kiadások csekélyebbek voltak mint azok az előirányzatban felvetettek. A lottójövedék többet jövedelmezett 146,073 fttal. Az illetékek előszámíttattak 9,393,000 forint­tal, jövedelmeztek pedig 11,930,449 forintot, te­hát a többlet 2,537,449 ft. Az államvagyon jövedelme előszámítva volt 2,859,000 fttal, jövedelmezett 5,803,924 ftot, tehát a többlet 2,944,924 ft, még­pedig ebből esik az állam jószágokra 485,649 ft, az állam­­erdőkre 284,683 ft, az államépületekre 1593 ft, az ál­ambányászatra 2,218,600 ft. (Tetszésnyil­vánítások.) Az államköltségvetésben előforduló rendkívüli bevételek közt csak 2 tétel foglaltatik, mely va­lóságos jövedelemnek tekinthető. Mindkettő ke­vesebbet jövedelmezett, mint előirányozva volt. Egyik a pénzverési nyeremény, a magyar váltó­­pénzekVeretése után, mely 900 000 írttal volt előirányozva; de miután a törvény szentesítése csak az év folytán következett be, és így a pénz­verés hátramaradt, az összes jövedelem e czi­­men csak 610,921 fi­tot tett. A másik rendkívüli bevételt kép­zik a koro­najószágok kötvényeire és a dézsmaváltságra előszámított összegek, melyek 570,000 forintra voltak előirányozva, ebből azonban csak azok kamatai képezhetnek jövedelmet, melyek is 162,414 frtot tesznek. De ezeken kivü­l voltak még más rendkívüli jövedelmek is, melyek előszámítva nem voltak, és melyeket a fentebbiekhez hozzávéve, az ös­­­szes rendkívüli jövedelem tett 2,722,270 frtot, előirányozva lévén 1,470,000 frt, annálfogva itt is 1,252,270 frt többlet mutatkozik. Együvé véve már most kerekszámban a gya­rapodást mutató tételeket, ezeknek összege meg­haladja a 14,000,000 ftot; miután pedig az apa­dó tételek eredménye 1,800,000 ftot tesz , a be­vételekben kerek számban összesen 12,200,000 frtnyi emelkedés mutatkozik. A kiadásoknál is fordulnak elő az előirány­zathoz képest kedvezőbb tételek, melyek közt legnevezetesebbek : A közös ügyek költségénél a megtakarítás tesz 1,416,956 forintot, miután a vámjövedék 5,049,680 -tal többet jövedelmezett, és ebből Magyarországra esik 30 % vagyis 1,514,904 ft miből azonban az 1868. XLVII. t. czikkben megállapított közös nyugdijak fejében és egy számítási hiba kiigazítására összesen 97,948 ft levonandó. Ennélfogva a közös költségekre 1,416,959 fttal kellett kevesebbet fizetni , mint előirányozva volt. Az államadóssági járulék czimén megtaka­­ríttatott 1,125,498 ft, miután az ágip 17 Vs­z- al vétetett fel a költségvetésben, valóban pedig ke­vesebbet tett. Ezenkívül kevesebb kiadások fordulnak elő ő felsége személye melletti minisztériumnál, a közmunka és közlekedésü­gy-, kereskedelem­­ügy-, közoktatásügy- és igazságügyminisztériu­­­moknál és a rendkívüli kiadásoknál; kedve­zőtlenebb tételek vannak a Felsége kabinet­irodájánál, az országgyűlésnél, a miniszterel­nökségnél, a belügy-, pénzügy, és honvédelem­­ügyi minisztériumoknál, a horvát minisztérium­nál, és a földtehermentesítési adósságnál. Le­vonva azonban a kedvezőtlen tételeket a ked­vezőkből, mégis 1,577,000 ft megtakarítás mu­tatkozik. A pénzügym­nisztériumnál a költségvetéshez képest nagyobb kiadások fordulnak elő : az egyenes adóknál 12,116 fttal, mi azonban indokolását találja az 1868. év folytán az egye­nes adók kivetéséről hozott törvény azon intéz­kedésében, mely szerint, mind a házadónál, mind a jövedelmi adónál nevezetes költséget igénylő bizottmányok működtek, mely költségek az elő­irányzat készítésénél tudva nem lévén tekintetbe nem vétettek. A jövedékeknél 550,730 ftnyi túlkiadás fordul elő, mi azonban természetes következése a foko­zatosan emelkedett jövedelemnek. Ebből esik a sójövedékre 469,242 frt, mely összeg leginkább a szaporodott sószállitási költségekre, a marhasó visszavételére és a határőrvidékbe szállított sóért árkülönbözet fejében a szállítást eszközlő hitelintézetnek fizettetett. Ezek mind oly körülmények, melyek előszá­­mithatók nem voltak, azonban a nevezetesen szaporodott jövedelem által többszörösen fe­deznék. A dohányjövedék kezelésénél több kiadás volt 88,227 fttal, melyet ismét a fokozódott fo­gyasztás folytán előállott eladási és szállítási költségnövekedés idézett elő. Végre nagyobb kiadás fordul elő a nyugdíjak­nál, még pedig 271.110 ft, mely az 1868:XLVII. t. cz. értelmében fedeztetett, de szaporodott a pénzügyminisztériumnak nyugdíjkiadása is 111 ezer 262 frttal, mi leginkább a hivatalos nyelv­ben járatlan tisztviselők nagyobb mérvbeni nyug­díjazása folytán támadt. Ellenben megtakarítások fordulnak elő a pénzügyminiszteri tárczában a központi szük­ségletnél 161,902 frt, az országos pénzügyi igaz­gatásnál 11,679 frt, a selmeczi akadémiánál 3808 frt a fogyasztási adóknál 60,841 frt, az il­letékeknél 5673, összesen 243,903 frt, mit le­vonva a jövedelemszaporulat folytán és a tör­vény által r­ndelt intézkedés következtében előállott 947,463 ftnyi többkiadásból marad a pénzügyminiszteri tárczánál 703,560 ftnyi túl­kiadás. Úgy hiszem azonban, hogy ezen túlkiadásnak minden egyes tétele indokolást talál e szaporo­dott jövedelmekben, melyeket elérni bizonyos aránylagos költségek tétele nélkül lehetetlen lett volna. (Helyeslés) Szólni kívánók már most miképen állanak a végeredmények ? — A költségvetésben előirá­nyozva volt rendes jövedelem, 98,680,000 ft —, a valóságos eredmény tett 110,385,568 ftot; ennélfogva a többlet tesz 11,705,568 ftot. A költségvetésben, rendkívüli bevételek fejé­ben előfordult 47,535,800 ft; ebből azonban a zárszámadás összeállításánál felállított elvek szerint leszámítva mindazon tételeket, melyek nem képeznek rendes jövedelmet, mint a vasúti kölcsön, — közös activákt, adó és — bérleti hát­ralékok jövedelmei, — az előirányzott rendki­vüli jövedelem tett: 1,470,000 ftot, a valóságos eredmény pedig 2,722,270 ftot, és így a többlet 1,252,270 ftot tesz. Ezek szerint az eredmény összesen kedvezőbb 12,957.838 fttal a bevételeknél. Miképen állanak az előirányzott kiadások, a valóságos kiadásokhoz képest, azt következő számok tüntetik ki: A rendes kiadások előszámítva voltak 99.536.500 frttal, ebből azonban mint költséget nem képező kiadást bevonva a földtehermentesi­tési adósság törlesztésére, tehát tehertörlesz­­tésre fordított összeget 2,800,000 fttal, volt a múlt évben előirányzott rendes költség 96, 736,500 forint. A valóságos eredmény pedig a zárszámadá­sok szerint tesz 95,657,990 frtot, tehát kevesebb adatott ki mint előirányozva volt 1,078,501 fo­rinttal. A rendkívüli kiadások előszámítva voltak 31,081,800 fttal, miből azonban a beruházási tételek, milyenek a vasútépítésre, új távirda vo­nalak, tengerművek és hivatalos épületek felál­lítására előirányzott összegek tesznek 17516000 ftot, levonva ezeket az egész előirányzott ös­­­szegből , az előirányzott rendkívüli költ­ség valóban tesz 13,827,849 frtot, és így 262,049 frtnyi túlkiadás mutatkozik, mit le­vonva a rendes költségeknél megtakarított 1,078,501 frtból, összes megtakarítás mutatko­zik 816,452 frt. Ezen kiadási megtakarítást hoz­záadva az előirányzott és a valóságos jövedelem közt mutatkozó kedvezőbb eredményhez, a zár­számadás a költségvetés irányában összesen 13,774,290 fttal kedvezőbb eredményt mutat fel. Ha az 1868. évi költségvetés teljes suly­­egyent mutatott volna fel a jövedelem és költség közt, ezen nagy összegnek készpénzben vagy hasznos beruházásokban meg kellene lenni,de az elszámolásnál felállított elvek szerint neve­zetes volt a hiány, mit a következő számok bi­zonyítnak : Az 1868-ai költségvetésben, valójában a ren­des jövedelem 98680000 ftra, a rendkívüli jöve­delem 1470000 ftra, s így az összes jövedelem 100150000 fttal volt előirányozva, míg másrész­ről a rendes költség 96735000 ftot, a rendkívüli 13565800 forintot tett, tehát az összes költség 110302300 fttal volt elszámítva, minélfogva, ha nem növekednek az állam jövedelmek, való­sággal — 10152300 ft jövedelmi hiánynak kel­lett volna előállani, mely hiányt levonva a ki­mutatott kedvezőbb eredményekből, melyek — m­it fennebb emlitem —13774290 ftra mennek mint azt a vagyonmérleg is kimutatja, általában 1868-ban a kedvezőbb eredmény, mely az állam­­pénztárban tisztán megmaradt volt, 3621990 frt. (Helyeslés) és miután 1867-ben az összes meg­takarítás, mely január 1-én az 1868 évre átment­­ 3602644 ftot tett, mihez hozzá­járult még az 1867. év javára 1868. év folytában befolyt 46258 ftnyi jövedelem, ellenben levonatott 1868. évben az 1867. évi rovásra utólagosan történt 1187487 ftnyi kiadás, a maradt 1867 évből tiszta jöve­delem az állampénztárba átvive 2461416 ft, mit hozzáadva az 1868. évi vagyon szaporulatban, mely 3621990 ftot tesz, a k­é­t évi tiszta megtakarítás,a következetesen keresz­­tülvitt mérlegi számítás szerint tesz 6083406 ftot. — Ez valódi eredménye a múlt 2 évi pénz­ügyi kezelésnek. (Éljenzés.) Ezen kedvező eredménynél nevezetes tényező volt a legutóbbi két év elforgása alatt az időjárás is , mert mind 1867-ben, s különösen 1868-ban az isten áldását árasztá a földmivelő szorgalmá­ra, s azért méltán mondhatám a t. ház előtt f. é. julius hó 14-én,hogy a szerencse velünk járt, mi­vel kedvező évek adattak akkor, midőn az átme­neti korszak nehézségeivel kellett küzdenünk. A jelen év nem tartozik ugyan a kedvezőbbek közé , mindamellett remény sem lehet, hogy ha még a hátralevő idő alatt az adók rendesen be­folynak, a bevétel és kiadás közt a súlyegyén fentartható lesz anélkül, hogy a törvény által engedélyezett pénztári utalványokhoz lenne szük­ség folyamodni. Minden­esetre előny reánk nézve, hogy az első két évet pénzügyi tekintetben kedvező ered­mén­nyel, hogy a harmadikat is valószínűleg inproductív adósságcsinálás nélkü­l zárhatjuk be, de ebben, a­mennyiben szerencse, ne bízzuk el magunkat, sőt tegyünk meg minden lehetőt a rendezett pénzügyek megszilárdítására. Ez irány­ban a teendők különösen 3 pontra foglalhatók : igyekeznünk kell mindenek felett a közterheket arányos és igazságos felosztás, valamint kezelé­sük és beszedésük rendezése által könnyebben elviselhetőkké tenni; (helyeslés) czélszerű tör­vényhozási intézkedések és hasznos beruházások által a nemzet anyagi és szellemi erejét, és igy adóképességét lehetőleg emelni; (élénk helyes­lés) végre az államkiadások megállapításánál lehetőleg takarékosan eljárni. (Általános he­lyeslés.) Hogy ez irányban a törvényhozá­s• intézked­hessél, a zárszámadásokkal együtt beterjesztem az 1870- ik évi államköltségvetésre vonatkozó eddig kinyomtatott füzeteket, nevezetesen a mi­niszterelnökséget, az ő felsé­ge személye körüli miniszté­riumot és a pénzügyminiszté­riumokat illetőket; s a többi füze­teket is, mihelyt a sajtó alól kikerülnek, a tisz­telt ház elé fogom terjeszteni. Ámbár tehát az összes költségvetés és különösen annak sommá­­zata, még eddig előállítható nem volt, ez nem akadályozza hogy a pénzügyi bizottmány az 1870 ik évi költségvetés tárgyalását megkezdje, miután a pénzügyminiszeri költségvetésben az összes bevételek, illetőleg a fedezetnek legna­gyobb része előszámítva vannak, a pénzügyi bizottmány és annak véleménye alapján a t.ház a tárgyalások megkezdése iránt intézkedhetik, miután, mint minden magános háztartásnál, úgy az államháztartásnál is, a legfontosabb körül­mény a fedezet; tudniillik az előszámítások alap­ján mennyi azon összeg, mely felett rendelkezni lehet, össze van állítva. Egész általánosságban a fedezetre nézve azt jelenthetem, hogy a várt jövedelmekre tételes gondos számítás alapján állíttattak össze,még­pe­dig a középszám megállapításánál nemcsak a múlt évnek átlaga,de a jelen év első felében mutat­kozott szaporulatok is tekintetbe vétettek. Ha te­kintjük a most beterjesztett zárszámadásban mu­tatkozó eredményeket, úgy talán az 1870. évi jö­vedelmeket nagyobb összegekre is lehetett volna előszámitani; azonban úgy hisszem, sokkal czél­­szerübb, ha minden eshetőséget tekintetbe véve nem csupán a rendkivülileg kedvező 1868 ik évben elért eredményeket tekintjük egyedül irányadóknak. (Helyeslés). De mindamellett, és ámbár az ut - és hidvá­mok jövedelmei számításba nem vétettek, mi­után azok iránt külön törvényhozási intézkedést szándékozom javaslatba hozni, melynek meg­állapításától függ, váljon az ut- és hidvámok jö­vedelme jövőre a költségvetésben felvetessék-e vagy nem ; ámbár továbbá a földadónál, mely minden adónem közt bizonyára legaránytalanabb és legsúlyosabban terheli az adózókat, és mely­nél ép­p azért óhajtottam volna nevezetesebb adóleszállítást hozni javaslatba, ha az állam rendes költségei 1870-re nagyobb összegben nem igényeltetnének, mint 1869-dik évre a tör­vényhozás által megállapítva voltak. (Helyeslés) a könnyebb számítás végett mégis a 29 százalék feletti törtszámnak elhagyását, illetőleg a föld­adónak azon összegig menő mérséklését hozha­tom javaslatba, a­mi 875,000 frtot tesz . (He­lyeslés) — a pénzügyminisztériumnak összes bevétele, tehát a rendes fedezet 1870. évre 140.602.000 frttal van előszámitva; mihez adva a földmivelési és kereskedelmi minisztérium be­vételi többletét 52.700 frttal, úgyszintén a val­lás és közoktatásügyi minisztérium saját bevéte­lét 62.085 frttal, az összes 1870. évre előszámi­­tott fedezet tesz 140.716.785 frtot. Összehasonlítván ezt az 1869. évi összes ren­des fedezettel, 1870-re közel 4 és fél milliót te­vő nagyobb fedezet mutatkozik , mi mindeneset­re kedvező eredménynek mondható. (Élénk he­lyeslés.) Egyébiránt az elvek, melyek szerint az 1870. évi költségvetés készült, ugyanazok, melyek az 1869. évi költségvetésnél irányadók voltak. A pénzügyminisztérium költségvetését illetőleg azonban eltérés mutatkozik annyiban, hogy a kataster költségei, melyek eddig a rendkívüli költségek sorozatában fordultak elő, a rendes kiadások közé vétettek fel, továbbá hogy az ál­lambányászatnál az átfutó bevételi és kiadási tételek kihagyattak. A horvát minisztérium és horvát átalány, a horvát kancellária költségei helyébe lépett, és a főszáo­szék, mint új tétel vétetett fel, végre a városok királybér hátralékai most a rendkívüli budgetben soroltatnak elő. A pénzügyminiszeri szükségletnél némileg nagyobb tételek vétettek fel, mint a múlt évben, még­pedig 507,800 frttal, mi azonban indokolva van a nagyobb bevételekkel, mely­ek előirányoz­tatók. Átalában szükségesnek tartottam az ös­­­szes pénzügyminiszteri rendes szükségletre és fedezetre vonatkozó indokolást elkészíttetni, mely szintén nyomtatás alatt van, és a­mely minden egyes nevezetesebb tételre nézve, vagy ott, hol változás történt, a szükséges indokolást megadja. A jövedékeknél és az államvagyonnál elő­forduló eltérések ezen utólagosan teendő előter­­jesztéseimben szintén indokoltatni fognak, itt most csak azt jegyzem meg, hogy a jövedék és államvagyon tiszta jövedelme a jövő évre az 1869-ikinél nagyobb összegben van előszá­­mítva. Végre még csak azt kívánom megjegyezni a pénzügyminiszteri költségvetésre, hogy a kiadá­soknál, úgy mint eddig, a jövő évben is a legszi­gorúbb takarékosságot kívántam fentartani, (he­lyeslés) és ha a rendes szükségletnek egyes té­teleit vizsgálni méltóztatnak, meg fognak arról győződni, hogy a pénzügyigazgatás költsége te­kintve a tiszta jövedelmet, melynek kiszámítá­sánál a jövedékre és államvagyonra eső i­g­a­z­­g­a­t­á­s­i költségek levonandók, — mérsékelt, miután a tiszta jövedelemhez arányosítva csak valamivel megy többre 5 % -nál. (Tetszés­nyilvá­nítások.) Mindamellett azonban — mint mondám — ha 4y2 millióval nagyobb tiszta jövedelemre szá­míthatunk is 1870-ben, mint 1869-re előszámítva volt, azért a legnagyobb takarékosság igényel­tetik, hogy a várt jövedelmek és az előszámítható rendes költségek közt a sulyegyen fentartassék. Sok nevezetes teendő vár még a törvényho­zásra. Az adóreformok keresztülvitelére vonatko­zólag a pénzügyministéri­um nem mulasztotta el a legfontosabb adónemekre nézve enquéte bizott­­mányokat összehívni, melyek azonban munkála­taikat még be nem fejezték — és ha munkála­tuk eredményei tudva lettek volna is, miután több adónem csupán ezen év utolsó napjáig szavaztatott meg, és a jelen évben még hátrale­vő idő alig volna elégséges, hogy a tövényho­­zás az adótörvényekre­­ vonatkozó reform­­javaslatokat részletesen tárgyalhatná, azon adónemekre nézve, melyek csak ezen év vé­géig szavaztattak meg, nem marad más hátra, mint azok érvényét újabb törvényho­zási intézkedés által meghosszabbítani. — En­nélfogva van szerencsém beterjeszteni az adótörvények meghosszabbítása végett 4 tör­vényjavaslatot, u.m. a czukoradóról, a bor- és húsfogyasztási adóról, a hárjövedelem és személykereseti adóról, és a dohányjöve­dékről; továbbá az 1868 : XXIII. t. sz. 30. §. és XLVIII. t. sz. folytán egy tervj­avaslatot a pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek üzletére vonatkozó bélyeg - és illeték szabá­lyozásáról. Végre, áttérek a harmadik, utolsó előterjesz­tésemre : az ingatlan államvagyonról. Az államjövedelmek és kiadások mikénti ke­zeléséről a zárszámadás minden részletben ta­núskodik, s így az államvagyon jövedelméről is; az államvagyon kezelésénél javaslatba ho­zott kiadások a költségvetés részleteiben foglal­tatnak, azonban a felelősséggel azt véltem még inkább megegyeztethetőnek, ha összeállítom az ingatlan államvagyon, úgy mint az államjószá­gok, államerdőségek, bányászat, sóbányák és épületek állományát, a miniszeri működésemet megelőző évek kezelési eredményének átlagát, a kezelésem két első évének eredményét, s mind­azon fontosabb intézkedést, melyeket életbe lép­tetni vagy tervezni czélszerűnek véltem; tevém azt egy hódolatteljes előterjesztés alakjában 0 Felségéhez, midőn azon 3 törvényjavaslatot, melyet most van szerencsém a t. ház asztalára letenni, hozzá felterjesztem. Ezen három törvényjavaslat szól: az 1.) Államjavak területén lévő telepítményi községek állandósításáról, beltelkeik megváltá­sáról és uj telepitmények létesítéséről. a 2.) Az államuradalmak területén birtok­­rendezések folytán nem tagositható földbirtok­részek eladásáról. a 3.) A mácsaecskendi és valkó-szentlászlói birtokrészek megvételéről és a koronás javak állományába sorozásáról. A t. ház nem régen azon kívánalmát fejezi ki, hogy a miniztérium által előterjesztett törvény­­javaslatok indokolással terjesztessenek elő; ezen három törvényjavaslat in­dokolására szolgál ezen kötet, melyet szerencsém van a t. háznak ezen­nel benyújtani, a t. ház tagjai számára a pél­dányok kellő számban az országgyűlési iro­dában vannak letéve, hol azok szét fognak osz­tatni. Az előterjesztés végén elmondom nézeteimet azon kérdés felett is, váljon czélszerűnek vélem-e az ingatlan államvagyon elidegenítését, s külö­nösen jelenben határozottan annak elidegenítése ellen nyilatko­zom. (Helyeslés.) Végre engedjék meg mind a három, úgy mint a zárszámadás — az állam­költségvetési fedezet — és az államvagyonról szóló előterjesztésem tárgyalására vonatkozó­lag azon reményem kifejezését,hogy azok tárgya­lásánál nem a pártnézet,nem a személyes nagy­­ravágyás vagy hiúság fog bennünket mindnyá­junkat vezérelni, de azon őszinte hazafiúi aka­rat, ezen ügyeket, melyektől függ drága hazánk anyagi jobbléte s megerősödése, lehető leg­jobban és legczélszerűbben elintézni. (Éljenzés a jobboldalon.) Zsedényi Ede az 1869-ki államköltségvetés megállapításánál hozott határozatot hozza em­lékezetébe a miniszternek, mely szerin­t az 1870- diki költségvetés előterjesztésével a nyugdíjasok lajstromai is előterjesztendők. Lónyay kijelenti, hogy e lajstrom készen és nyomtatás alatt van, és hogy e szerint a hatá­rozatnak eleget tett. Irányi Dániel a pénzügyminiszter előterjesz­tésére két megjegyzést tesz. A miniszter egy vastag könyvben tette le indokait; ha a ház által kívánt indokolásnak így kíván eleget tenni, a jóból nagyon is sokat tett. A ház rövid indoko­lást kért,melyből meg lehessen ítélni az elveket, melyekből kiindult, és nem azon nemzetgazda­sági könyvek összefoglalt tartalmát, melyekből a miniszter tanulmányait merítette. Második észrevétele, hogy a horvátok nin­csenek jelen. Lónyay M. kijelenti, hogy indokolását nem e vastag könyv, hanem beszéde foglalja magában. A vastag könyv adatokat tartalmaz az előter­jesztett törvényjavaslatokhoz, melyeket a függe­lékben adott tartalomjegyzék fonalán mindenki tetszése szerint használhat és korán sem kell a könyvet végig olvasni. Elnök pedig kijelenti, hogy a horvátok nagy része már jelen van. Andrássy Gy. gr. miniszterelnök az ő fel­sége által időközben szentesített svajczi, angol vám és kereskedelmi szerződéseket mutatja be, melyek azonnal kihirdettettek. Lónyay M. pénzügyminiszte törvényjavas­latot terjeszt elő, melyben az ő felsége keleti útja költségei fedezésére 150,000 frtnyi póthi­telt kér. Elnök végül felhívja az osztályokat, hogy ma délután és holnap reggel vegyék tárgyalás alá az igazságügyminiszter és az Irányi által be­nyújtott törvényjavaslatokat, mire az ülés déli 12 órakor eloszlott. KÜLFÖLD: A nápolyi zsinat ideiglenes bizottmánya tájékozás végett a programmot bővebben így fejtegeti : Ha mart. 15-ki felszólításunk következtében sok bátorító nyilatkozat érkezett is hozzánk, nem volt hiány a szabadelvűek ellennyilatkoza­taiban, sőt bírálataiban sem. Hogy tehát minden kifogásnak megfeleljünk, s minden kételyt el­oszlassunk, szükséges azon themát, melyet a dec. 8-ki gyűlés megvitatott és megállapított, határozottan körülírni. Miután a szabad gondolkodás alaptétele képe­zi a vallásfelekezetek végtelen különbségeinek okát és egy közös credo teljesen lehetetlen; s miután áll, hogy ősidőktől fogva hasztalan tö­rekvés volt az istenség, a túlvilági élet, a lét végoka iránt megegyezésre jutni, s hogy ennél­fogva arra kell szorítkoznunk, hogy a morálnak csak olyan szabályait állapítsuk meg, melyeket mindenki elisme­het és elfogadhat, mert czélja a társadalom boldogságát általában és az egyénét különösen megalapízni ; távol tartan minden iheologiai vitatkozást, és megelégszünk avval, hogy minden ország és vallás okos és helyesen gondolkodó emberének a következő formulát tes­szük eléje : Tartózkodni a gonosztól — cselekedni a jót — egymást kölcsönösen szeretni, mindnyájunk érdekében. E czélból egy nemzetközi szövetség szervezé­sét állítsuk fel, melynek czélja, állandó harczot folytatni az emberi nem nyomorának két fő oka: a szegénység és tudatlanság ellen, s a melynek különös czélja a pápaság megdöntése, mely tá­masza mindannak, a­mi e világon elavult és a társadalomban káros. A,­ első ülés napirendje : 1) Megnyitó beszéd; 2) az ideiglenes bizottmány jelentése; 3) a je­lenlevő tagok név szerinti említése és beírása; 4) egy definitiv központi bizottmány választása. A következő üléseken lépésről lépésre fogjuk követni a római zsinatot, a­mennyiben a vakhit és obscurantizm­us határzatainak a tudomány és ész határzatait vetjük ellenébe. Victor Hugo, Jourdanhoz, „Siecle“ szer­kesztőjéhez, a következő levelet intézte : „Brüs­sel. October 12. Kedves és régi barátom! Most hozzák hozzám a „Siécle“-t. Olvasom czikkét, mely meghal, megtisztel és meglep. Minthogy ön szót ad nekem, szólok. Köszönöm, hogy módot nyújt arra, miszerint egy kételyt megszüntethetek. Először is én a „Rappel“-nek csak egyszerű olvasója vagyok. Úgy hiszem , elég világosan megmondom, hogy ne legyek kényszerítve újra mondani azt. Másodszor én nem tanácsoltam és nem is ta­nácsolok semminemű néptüntetést október 26- dikán. Én helyeseltem a „Rappel“-t abban, hogy a baloldali képviselőktől egy oly tényt kért, mely­hez Páris csatlakozhatott volna. Egy határozot­tan békés és fegyver nélküli tüntetés, mint hason esetben London népének, mint Dublinban a 120,000 féni tüntetése, ezelőtt 3 nappal, — ezt kérte a „Rapper.“ De ha a baloldal vonakodik, a népnek is vo­nakodnia kell. A népnek nincs támpontja. Tehát ne legyen manifestatió. A jog a nép mellett van, az erőszak a hata­lom mellett. Ne adjunk a hatalomnak semmine­mű ürügyet, hogy erőszakot használhasson a jog ellen. Octóber 26-án senkinek se kell az utczára menni. A­mi a helyzetből elvileg következik : ez az eskü eltörlése. A baloldal képviselőinek egy ünnepélyes nyi­latkozata, hogy felmentettnek mondják magukat az eskü alól : ime a vá­ság valódi kimenetele. Erkölcsi és forradalmi kime­netel. Szándékosan kötöm össze e két szót. Tartózkodjék a nép és a Chassepot parany­­salva van; beszéljenek a követek és az eskü el van törölve. Ez az én két tanácsom és minthogy ön véleményemet kéré : ime itt van egészen. Egy utolsó szót: azon nap, melyen felkelést tanácsolnék, ott lennék. De ezúttal nem taná­csolom azt. Köszönöm szép felhívását. Sietve felelek és kezét szorítom. Victor Hugo.“ A „Temps“ erre a következő megjegyzést te­szi: „A Victor Hugo által tanácsolt intézkedést nem tartjuk gyakorlatinak. Annak nem lenne hordereje, csak akkor, ha azon követek, kiktől ezt kérik, bebizonyították volna, hogy némi fon­tosságot tulajdonítanak az eskünek. De ők el­lenkezőt bizonyítottak. Ha megtennék e nyilat­kozatot, nem mondana semmi újat a közönség­nek, és nem mentene fel senkit, csak önmagu­kat, kik már felmentek magukat. Továbbá egy ily nemű nyilatkozat, szentesítésül azon köve­tek lemondását vonná maga után, kik aláírták. És e követek, ha az új választásra ajánlkozná­nak még egyszer kényszerítve lennének az elő­­leges esküre. Ők tehát a­nélkül, hogy előremen­­nének, egy circulus vitiosusban forognának.“ Francziaország. Jules Favre „L'Avenir National“-hoz a következő levelet in­a­tézte : „Kedves Peyrat ur! Szabadságot veszek magamnak önnek elküldeni azon levelet , me­lyet hozzám t­szteletreméltó és tisztelt collegám Desseaux intézett, kérvén önt, hogy adja ki. Néhány alkotmányi észrevételen kívül, híven fejezi ki azt, a­mit gondolok. Sokkal több bizal­mam van a párti democratia józan eszében és hazafiságában, mintsem hogy féljek , hogy ha­­nyathom­lok rohan tőrbe. Egyébiránt képviselői egybegyülnek. Csaknem ugyanakkor leszek Párisban mikor e levél, hogy barátaim rendel­kezésére adjam magam, el lévén határozva, sem­miféle szükségességtől vissza nem riadni, sza­badságaink teljes helyreállításának visszaszer­zésében, de nem kevésbbé el vagyok határozva, hogy nem com­ promittálom ügyünket menthetet­len vakmerőség által. Fogadja édes Peyrat ur szives érzelmeim kifejezését.“ Jules Favre. Desseaux levele igy hangzik : Kedves collegám! Még eddig nem mehettem Párisba, hogy önnel tanácskozzam a jelen nehézségek felett; ön előtt akarom kifejteni benyomásaimat és megismerni az önéit; irok tehát önnek. Én nem fogadhatom el egy a törvényhozó test és végrehajtó hatalom közti lehetőséget, csak a nemzet jogainak flagráns és világos megsértésé­vel szembe , akkor az ellenállás parancsoló kö­telesség, melynek engedelmeskedni kell tudni bármibe kerül is. De nem ilyen a helyzet: azon nap kérdése, hogy melyiken kellett volna min­ket összehívni, nem mutatkozik oly világos meg­oldás alakjában, hogy minden lelkiismeretet megragadjon. Megvitatva Keratry és Jouvencel által, kü­­lönbözőleg jön megítélve több barátunk által a sajtóban. Mert vannak be­végzett tények , me­lyek horderejét nem lehet félreismerni. Az általános választások után a törvényhozó­test egybehivatott, egybegyűlt, verificálta a kö­vetek négyötödét, mindnyája közreműködésé­vel constituálva jön, még azokéval is, kiknek felhatalmazása még nem volt igazolva, a 116 interpellatiója letétetett.­­ És ha a megbízások verificatiója bevégződött volna, az elnapolási rendelet, mely ezt követte volna, nem támasztott volna semminemű ellenmondást.

Next