A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1869-10-27 / 247. szám

jegyzett kiadás csakugyan megtör­tént-e, és arra léteznek e a szükséges bizonyítványok, váljon minden bevétel beíratott, felszámíttatott , stb. Az országgyűlés vizsgálata egészen más, ma­gasabb, ő azt vizsgálja, hogy miként gazdálkod­tak, a meghozott adótörvényeknek minő ered­ménye volt, mekkora volt az ország valódi adó­képessége, minő eredmén­nyel történte- közbe­vételek felhasználá­sa stb. szóval: munkája in­kább politikai és á­l­l­a­m­p­é­n­z­­ü­­g­y­i, mint arithmetikai természetű és egy felső számvevőszék munkája által egyáltalában nem he­lyettesíthető. Ismételjük tehát a legnagyobb határozottság­gal: a pénzügyi bizottmány az 1868-iki zárszám­adások­­­elható megvizsgálását semmi­nemű ürügy alatt magáról el és bírálását nem hárít­hatja, ha egész működését üres formalitássá le nem sülyeszti. Folytatás a mellékleten: Országgyűlési tudósítás A képviselőház 57 ik üléséből Pest, okt. 26. A bírák és bírósági hivatalnokok felelőssége. A központi bizottság a fent írt cziml­­tjavas­­lat elfogadását ajánlja és jelentésének végén tudatja, hogy azon kifejezett óhajára, miszerint a bírósági­­javaslatok folytán az ügyvéd­rende­zési törvény is mielőbb életbe lépjen, az igaz­­ságügyminister kijelenti, hogy még ez ülésszak­ban mind az ügyvédrendezés, mind a kir. köz­­jegyzőség iránti jjavaslatokat a ház elé be fogja terjeszteni. A törvényjavaslat felolvasottnak vétetvén, az általános vitát megindító : Ghyczy Kálmán. Engedje meg a t. ház, hogy nézeteimet a ház asztalán levő tervjavas­­latra nézve általánosságban elmondjam. A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségét kimondani, a legszigorúbban érvényesíteni czélszerűnek, minden körülmények között szükségesnek , je­lenleg pedig midőn a bírák ezentúl nem idősza­konként választatni , hanem a kormány által kineveztetni fognak s hivatalaiktól vétség vagy bűntény esetén k­ívül elmozdu­hatlanok lesznek, elkerülhetlennek tartom. A trvjavaslatnak ezen elvét részemről is el­fogadom,­­ kívánom, hogy a bíróságoknak fele­lőssége törvény által szabályoztass­ék, óhajtom, hogy ez iránt törvény alkottassék. De egészen különböző törvényt óhajtok arról, mely a ház asztalán fekszik , melynek részleteit legna­gyobb részben elfogadhatóknak nem tartom. A bírói hatalom gyakorlásáról a legközelebb múlt ülésszak alatt hozott törvény által a bírák­nak kinevezése egészen a kormánynak adatván át, ez­által a bíróságok lefelé egészen füg­getlenekké tétettek. Azonban nem csak a köz­jogi tekintetek, de magának az igazságszolgál­tatásnak érdekei is kívánják, hogy a bírák f­ö­l­­felé is, a kormány irányában teljesen fü­gget­­lenítessenek. Ezen czélnak a ház asztalán levő törvényja­vaslat nézetem szerint nem felel meg, hanem azt sok tekintetben meghiúsítja, mert midőn ezen törvényjavaslatnak egyik­e a a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése feletti őrkö­désre az igazságügyminisztériumot egész általá­nosságban tág értelmű, könnyen félremagyaráz­­ható kitételekben feljogosítja, ez­által alkalmat ad egyszersmind a kormánynak arra, hogy mind­untalan beleavatkozhassék a bíróságok ügyvi­teli kezeléséb­e,s ekképen a­zn bíróságokat, me­lyek előtte talán kedvesek nem lesznek, ha úgy akarja folyvást nyugtalaníthatja. (Igaz , úgy van­­ a baloldalon. Ellenmondás a jobb oldalon.) Ily hatalom, ha tekintetbe veszem még azt is, hogy a bírák előléptetése teljesen az igazság­­ü­gyminisztertől függ, úgy hiszen nem fog ve­zetni a bírák függetlenítésére, hanem a gyakor­latban legalább azoknak az ideiglenes kormány­tól­ függését fogja megállapítani. Az én nézetem szerint az alkotmányos állami életnek gyakor­lati érvényesítésre az állami három főhatalom, a törvényhozás, a közigazgatás és a bírói hata­lom egymás irányábani viszonylatának helyes megalapításától függ. E tekintetben véleményem szerint a bírói ha­talom csak a törvényhozásnak törvény által kijelentett akaratától, a törvénytől lehet függő. Egyébiránt minden tekintetben önállónak és függetlennek kell lenni a bírónak a törvényho­zástól úgy mint a közigazgatástól (baloldalon helyeslés.)Elismerem én azt, te­hát, hogy a bíró­ságok pontos és szabályos ügykezelése fölött őr­ködni kell, de azon különböző fokozatok mel­lett, melyekből a bíróságok állanak, nem leend nehéz magában a bírósági testületben annak felsőbb fokozatában oly orgánumot állapítani meg, mely felügyeletet gyakorolni képes legyen az alsó bíróságokra nézve, és ha idhez hozzá­te­szem a legfőbb bíróságok alkotmányos ellenőr­zése tekintetéből, hogy a legfelsőbb bíróságok ez országgyűlésnek kívánatora hivatalaikból el­­mozdíthatók legyenek, akkor nézetem szerint eléretik a czél — anélkül, hogy a közigazgatás­nak — a kormánynak közbejöttét igénybe kel­lene venni. Ez által elég lesz téve annak, a­mi a bíróságok szabályszerű ügykezelésének föntar­­tására­zükséges, de egyszersmind meg lesz mentve a bírói testületnek nagy fontosságú füg­getlensége is. A hivatali bűntényekre nézve a törvényjavas­lat föntartja azon törvényes és alkotmányos el­vet, hogy ezen bűntények a rendes törvényes bíróság előtt, a szokott bűnvádi eljárás mellett fenyíttessenek meg ; megengedi a károsított fél­nek,hogy kártérítését magán­kereset útján saját felperössége alatt szintén törv­ bíróság előtt kö­ve­telhesse. A fegyelmi vétségekre nézve azonban mást állapít meg. Ezeket is közkereset által rendeli ugyan megboszultatni, de evégre egy külön ki­váltságos fegyelmi bíróságot állapít meg, és a kártérítés megindítását ezen kiváltságos bíró­ság különös engedelmétől és az ezt megelőző fegyelmi eljárás befejezésétől teszi csekély ki­vétellel függővé. Mily bíróságok, mily eljárás ez? Egy fegyelmi bíróság hisz egész Magyaror­szágon Pesten felállítva, két fokozatban: részint a királyi táblának, részint a királyi curiának tagjaiból. Minden fegyelmi panaszok az egész országból e bíróságnál lesznek bejelentendők, e bíróság fogja a panasztott bírákat az egész or­szágban kihallgattatni. Ha vizsgálat lesz szük­séges, evégett a királyi táblának kebléből fog­nak az ország legszélsőbb vidékeire kiküldetni a vizsgáló közegek, és ha a bíróság előtt lesz­nek a tanuk kihallgatandók, akkor azok az or­szág széléről is ide Pestre fognak idéztetni, sőt a másodfokú bírósághoz még Erdélyből is a ta­nuk ide Pestre lesznek szállitandók. Mily költ­séges, mily­ hosszadalmas eljárás ez, könnyen megfoghatja kiki, ki meggondolja, hogy fe­gyel­mi vétségek nem csak Pesten, hanem az or­szág legtávolabb vidékén és ott talán a legna­gyobb számban is fognak elkövettetni. És hogy e fegyelmi bíróság minőségét néhány szóval még inkább jelezzem, elégnek tartom fel­említeni azt, mit e korban és e helyütt a titok­nak fátyo­lval szerettem volna elfedni, ez az, hogy a bíróságoknál a tárgyalás nem nyilvános, hanem titkos lesz. (Helyeslés a baloldalon.) Az eljárás is igen különös. A panaszos fél­nek, ki a bíró tette által megsértetett,csak­ azon joga van, hogy feljajdulva panaszát a közvád­­ló ok bejelentheti, de ezután az első sorban őt érdeklő eljáráshoz többé semmi köze, és semmi hozzászólása nincs. A közvádló adja be vélemé­nyét a fegyelmi bíróságnak az iránt, hogy meg­indítandó-e a fegyelmi eljárás vagy nem? s a fegyelmi bíróság tagadó határozatát, ha akarja fellebbezi, ha akarja nem. Ha vádhatározat ho­zatvan, vizsgálat rendeltetik el, ezen vizsgálat­ba csak maga a közvádló folyhat be, azon tár­gyalásnál, mely a fegyelmi bíróság előtt folyta­tandó, csak a vádlott és közvádló tárgyalnak együtt, a fél vagy annak ügyvéde, kik a fenfor­­gó tényt leginkább ismerik, kik a vádlort bíró szóbeli nyilatkozataira legjobban adhatnának rögtön felvilágosítást, ezen titkos tárgyalásnál jelen nem­ lehetnek (Mozgás). A fél maga ezen törv. javaslat szerint, még csak arra sem érde­mesittetik, hogy az egész eljárás folyamáról, ar­ról, jzóljon a fegyelmi eljárás megindítása elren­deltetett-e? megindittatva sőt a végítéletről,mely­ben a vádlott bíró elmarasztaltatik vagy felmen­tetik,értesittessék,a törvényjavaslatban legalább ez iránt, semmi nem mondatik. Ha azután a pa­naszos fél történeteten valakitől mégis megtud­ja, hogy az általa bepanaszolt bíró fegyelmi vétségben marasztaltatok el, akkor alázatos ké­relemmel folyamodhatik a közvádló ut­ján a fe­gyelmi bírósághoz, hogy kegyesen engedtessék meg neki, hogy az elmarasztalt bíró ellen kár­térítési keresetet indíthasson, s ha előterjesz­tette a még ekkor is tőle megkivántatható bővebb adatokat, és megnyeri az engedélyt a kártérítési per megindíthatására, akkor azon perben újra vitatkozhatik a vádlott bíróval azon kérdésről, mely ha fegyelmi bíróság van, inkább a fegyel­mi eljáráshoz tartoznék, t. i. arról, váljon a kár, mely neki a bíró tette által okoztatok, nem lett volna-e valami jogorvoslattal elmellőz­hető ; és ha a kérdés alapján , az alappert a vádlott túróval végig tárgyalta, akkor nyerhet végre elmarasztaló ítéletet a kártérítésre nézve, úgy de a törvényjavaslat szerint, a fegyelmi el­járás megindítása iránti kérdés mind a két fo­ka keresztül mehet a fegyelmi bíróságon, az el­marasztaló véghatározat ismét mind a két fo­kozatú fegyelmi bíróságon keresztül mehet; ha­sonló történhetik azon folyamodással is , mely­ben a panaszos fél, a kártérítési kereset meg­indítását kérvényezi a kártérítési polgári pernek pedig három fóruma van , és így megtörténhetik, hogy kilenc­ érdemleges ítélet lesz szükséges arra, hogy a panaszos fél végre azon pontra jus­son hogy az elmarasztalt bíró vagyona ellen eszközlendő végrehajtás nehézségeivel meg­küzdeni kezdhessen. (Derültség , helyeslés balról.) Távol van tőlem azt mondani, hogy az lett volna czélja a törvényjavaslat készítőinek, annak készítésével elérték azon czélt, hogy de bíráknak feleletre vonatását különösen megne­­­hezítették és a lehetőségig elidegenítettek min­denkit attól, hogy a bírákat feleletre vonni igye­kezzék. Nem mondom azt sem, hogy czélzatosan tör­tént volna, miszerint ezen általam említett szö­vevényes eljárás egyedül csak a kinevezett bí­rákra állapíttatok meg , de mindenesetre feltű­nő, hogy csak a kinevezett bírákra nézve kíván­tatik az, a közigazgatási tisztviselőkre nézve pe­dig, a­mennyiben ezek is bírói dolgokat fognak teljesíteni, ennyi ceremónia nem szükséges, mert ezekre nézve a fegyelmi bírósághoz a kártérítési kereset megindításának megengedése iránt inté­zendő egyszerű folyamodás is elégséges. Azt kérdem, megegyeztethet- e az a jogegyenlőség elveivel, hogy a bíráknak vétségeire nézve kü­lön kiváltságos bíróság alakutíassék?Azt kérdem, mily állapotban lesznek a perlekedő felek ezen törvényjavaslat folytán a birák irányában? Én azt hiszem, hogy nagy részben non­ensek lesz­nek, csaknem helóták, és mindenesetre állásuk hasonló lesz ahoz, a melyben voltak földesuraik irányában, a volt jobbágyok (Élénk helyeslés balról.) kiknek csak a fiscalis astistentia mellet lehetett földesurak ellen perlekedni. (Zajos he­lyeslés a balon.) Vannak még több észrevételeim is a törvény­­javaslata nézve, melyeket előadni óhajtanék , azonban azon véleményben vagyok, hogy azok inkább a részletekre tartoznak. Jelen felszólalá­som czélja különben is csak az, hogy a­mennyi­ben szavazatommal oda fogok járulni, hogy ezen törvényjavaslat az általános vita befejezése után a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák, ez nem jelenti azt, hogy ezen törvényjavaslat rész­leteit is elfogadni akarom, melyeknek legna­gyobb részét elfogadhatlanoknak tartom. Én ezt csak azért teszem­, mert először elfogadom a tervjavaslatnak azon fő elvét, hogy a bírák fe­lelőssége törvény által kimondandó és szabályo­zandó,­­ hogy e végett törvény alkotandó ; te­szem azt másodszor azért, mert úgy magamnak mint elvtársaimnak fen akarom tartani a lehe­tőséget arra nézve, hogy beadhassuk a részletes tárgyalásnál azon módosítványokat, melyeket szükségeseknek tartunk arra, hogy kitöröltesse­nek ezen tvj­avaslatból mindazok, mik az alkot­mányos elvekkel össze nem egyeztethetők. Ha azonban ezen módosítványok elfogadtatni nem fognak, a végleges szavazásnál minden esetre a tvjavaslat ellen fogok szavazni. (Zajos helyes­lés és éljenzés balról.) Ludvigh János : T. képviselőház ! Men­nyire ki nem elégítő, hiányos és önmagával el­lenkező, sőt az igazságszolgáltatás egyik rend­szerébe sem illeszthető az előttünk fekvő trvja­vaslat, arról mindenki meggyőződhetett, ki azt csak némi figyelemmel olvasta át. Ezen jjavaslat szól mindenről, még nem léte­ző hivatali személyzetről is, de nem szól arról, a­mi a polgárok egyéni szabadságát, jogait és va­gyonát biztosítja, nem szól a domicilium sérthe­tetlenségének biztosításáról, nem szól arról, a­mi a leglényegesebb kellék a bírói felelősség biztosítására, vagy valósítására. Én e tekintet­ben csak pár lényeges elvet akarok megemlíteni. (Halljuk !) Ki határozta el a büntető eljárás megindítását a bevádolt bíró ellen ? E törvényjavaslat után igen nehéz e kérdésre felelni, s úgy hiszem ma­ga a t. igazságü­gyminister ur sem fogna tudni reá felelni. E kérdés fontosságát meg fogjuk érteni, ha tekintetbe vesszük ama biztosítékokat, melyek az angol törvénykezésben léteznek. — A korona ott senkit — még Felonia esetében — sem fog­hat perbe a népképviselők, a „grand jury“ bele­egyezése nélkül; ellenben minden polgár, ki ma­gát jogaiban sértve érzi, — sőt ha nem is ma­gát, hanem csak polgártársát hiszi megsértve, a „grand jury“ által a korona minden hivatalno­kát — a ministerig perbe foghatja. — Mert a persecutornak, ki ott hivatalos vádlóként szere­pel, nincs e jogra monopóliuma, hanem minden­ki bir e persecutió jogával azon biró ellen, ki törvényt sértett. Egy másik elv minden törvényhozás, minden igazságszolgáltatásban, hogy azon testület, mely a beperlés , vagy inkább vád alá helyezés fe­lett ítél, ne le­gyen egyszersmind azon perben itélő bíróság. Ezen elvet eddig hazánk törvényei és a gyakorlat megtartották. — Ki határozta el criminális vagy fiscális ügyekben a beper­­lést? A megyék közgyűlései, vagy központi bi­zottságai. Ez volt a grand jury. Erről most egé­szen hallgatunk. — A megyéről nincs szó e tör­vényjavaslatban, hanem határoz a beperlés fe­lett ugyanazon bíró, ki érdemleges ítéletet­­ hoz. Ez az igazságszolgáltatás elvének egyik meg­sértése. Nézzünk most más országokat, ne csak Ang­liát. Úgy látjuk, hogy mindenütt onnan veszik a példát, a­hol a centralismus a legfőbb fokra fejlődött de csak a roszat veszik át, s nem azt, a­mi a polgárok jogait biztosíthatná.­­• Van-e példa a centralismus országában Francziaor­­szágban fegyelmi bíróság a rendes bíró ellen , hanem vannak esetek, melyekről épen e tör­vényjavaslat nem szól, ha péld. az egész tör­vényszék bűnös, ki perli be akkor. Franczia törvény szerint ekkor a perbevonást a semmisí­tő szék rendeli el, és e szerint utasítja a törvé­nyes bíróságot. Nem kell ott kivételes rendkívüli bíróság,mint itt, hanem ha az első bíróság épen a bevádlott, akkor a szomszéd department bíró­sága helyettesíti azt. Ezen elvek szempontjából említem leginkább föl a törvényjavaslatnak hiányait. Részleteibe most nem bocsátkozom, hanem fentartom ma­gamnak a jogot akkor szóltam­ hozzá, mikor szakaszonkint fogjuk azt tárgyalni. A törvény­­javaslat megvitatásába általában leginkább azért bocsátkoztam, mert czime ugyan a birói felelőségről szól, végrehajtva elemeiben a biró többé nem felelős (Helyeslés.) Simonyi Ernő nem szándékozott felszólalni, de nem teheti, hogy ki ne fejezze mély megille­­tődését, hogy sem annak bemutatásánál, sem az ellene felhozott ellenvetések után egy szó sem hallatszik sem a kormány részéről, sem a kor­mányt pártoló padokról. Ha vannak törvények, melyekben nem szabad pártérdekből kiindulni, azok azon törvények, melyek az igazságszol­gáltatásra vonatkoznak. A kormánypárt hallga­tásáról azt kell feltételeznie, hogy a tjavaslatot úgy a mint van, legalább lényeges módosítás nélkül akarja keresztül vinni, mit igazságszol­gáltatásunkra nézve calamitásnak tekintene,mert mint előtte már kifejtették, az által a bírói füg­getlenség a minisztériumtól egyáltalán bizto­sítva nincs. A tjavaslat megszavazását a Ghyczy által tett föltételhez köti. Papp Zsigmond eleget kíván tenni Simonyi kívánságának mit a jobboldal, látván mily gyen­ge tagja áll ki a síkra, maga is derültséggel fogadott. Fő ér­ve az volt Ludvighnak Angliából felhozott példájára, hogy mitől a magyar hízik, attól a német megcsömörlik. Örül, hogy e­­ja­vaslat megszünteti a bíróságok visszaéléseit és zsarnokoskodásait és azért elfogadja. Madarász József különösen megrovandó­­nak találja a­­javaslatban, hogy a fegyelmi el­járásban a nyilvánosság kizáratik. Erre nézve kérdi: mivel mentik önök és az igazságügymi­ni­szter a nyilvánosságnak kizárását? Hát ez azon európai szabadelvűség, ez azon haladás, melyért önök óhajtják, hogy küzdjük le pártér­zelmeinket és kövessük önöket ily reform te­rén ? E­­javaslat megsértése a szabadel­vüség­­nek és haladásnak, és azért azt a kormányhoz visszautasíttatni kéri aj átdolgozásra. (Helyesl.) Pulezky Ferencz szintén azon nézetben van, hogy e­zjavaslat nem jöhet párttekintetek alá. Mindenki egyéni felfogása szerint fogja azt tá­mogatni vagy ellemz­z­i, és azért nem veszi jó néven Simonyi megrovó felszólalását. Nem pár­tolja maga sem a tjavaslatot minden részletei­ben, s a Ghyczy által felhozottak egynémely részét maga is osztja, de ezek mellett csak a részleteknél fog szólni, ha ugyan szükségét fog­ja látni. Jó volna­­— úgymond, — ha mindenki csak akkor szólna, mikor szükséges (Élénk he­lyeslés jobbról, derültség) és hallgatna, mikor semmi érvet nem hoz fel s csak azért szól, hogy épen szólott legyen. Elfogadja a részletes tár­gyalás alapjául. Percsel Béla azt bizonygatja rövid beszéd­ben, mit előtte senki kétségbe nem vont, hogy mennyire szükséges a bírói felelősség iránt törvényt hozni. Horváth B. igazságügyminiszer teljesen el­­ismeri azon elvet, melyet Ghyczy K. hangozta­tott, t. i. hogy szoros határvonalat kell vonni a törvényhozás, közigazgatási és a birói hatalom között; csakhogy akkor nem látja a következe­tesség szabályaival megegyeztethetőnek azon másik elvet, hogy a felső birák a törvényhozás fóruma elé idéztessenek, vagy a törvényho­zás kívánatára hivatalaikból elmozdíthatók le­gyenek. Teljesen osztja G. K. azon elvét, hogy a kivételes bíróságokat a­mennyire csak lehet, mellőznünk kell. Ugyanezen elvet tartotta ö is szem előtt; a törvényjavaslatban ki van mondva, hogy a közönséges bűntényekre és a hivatali bűntényekre nézve a bíró a rendes bíróságoknak van alávetve. Ezen elvet nem sértette meg és el­tért csak ott, hol a kényszerűség parancsa kö­vetelte­­ a fegyelmi eseteket illetőleg. Minthogy pedig a fegyelmi vétségeket törvényben elsorol­ni nem lehet, a fegyelmi bíróságnak a fegyelmi vétségek eseteiben bizonyos discre.ionalis hatal­mat kell tenni. De e discretionalis hatalmat nem tehette azon bírónak kezébe, ki a vádlott bíró­nak társa, ki vagy barátsággal, vagy gyűlölség­­gel viseltetik iránta ; okvetlenül gondoskodnom kellett arról, hogy a fegyelmi hatóságot oly bí­ró gyakorolja, a­ki a vádlottal rendes érintke­zésben nincs, ki sem barátság , sem gyűlölség, szóval az elfogultságnak semmi gyanújában nem áll. Azon ellenvetésre,hogy a tt. nélkülözi a nyilvá­nosságot, megjegyzi, hogy a közönséges bűnté­nyekre és a hivatalos bűntényekre nézve az ál­talános törvények rendelkezése áll fenn ; esze­rint a nyilvánosság nincs kizárva, sőt parancso­lólag van már behozva részint törvény által, ré­szint a kriminális eljárás tekintetében — mi­niszteri rendelet által. Azon eljárás, mely itt kü­­lönleg van szabályozva, csupán a fegyelmi vét­ségekre szorítkozik. A­mi azon kifogást illeti, hogy fegyelmi vét­ségek esetében az egész országból a királyi táb­lára be kell idézni az illetőket, erről nem te­het. Egyébiránt ez is csak Magyarországra néz­ve áll, mert Erdélyre nézve ott van az erdélyi királyi tábla. Egyébként hiszi, hogy ezen anomáliának, mely nem az ő szavazatával hozatott be, nem­sokára vége lesz vetve, ha t. i. a szóbeliség és nyilvánosság be lesz hozva, a midőn azután egyetlenegy kir. táblával egész Magyarország­ra nézve beérni teljes lehetetlen lesz. Mondatott, hogy helota lesz mindenki a biró irányában, de ez nem áll, mert nincs senki el­tiltva a kártérítési keresettől mindenki megin­díthatja azt. De nem akarja, hogy helotává al­jasitassék a biró, mert ha azon kérdés felett: van-e kártérítésnek helye vagy nincs, nem en­gedtetik meg az admissió, maholnap kötéllel kell fogni a bírót. Magyarországon akárki kap­jon kedvezőtlen ítéletet, a hely, hogy meg­nyugodnék benne vagy fellebbezne ellene, vagy panaszt intéz a miniszerhez vagy kártérítési ke­resetet indít. A bíróságok tehát el fognának hal­­moztatni ily keresetekkel. Ily vitatiotól meg kellett menteni a bírákat. Simonyi kérdésére : van-e szándékában a kor­mánynak módosítványokat elfogadni, kijelenti, hogy minden jobbitmányt, bármely oldalról jöj­jön is az, nemcsak készséggel, hanem köszönet­tel is fogadja és ambicióját nem abba fogja he­lyezni, hogy a tvjavaslatot minden áron keresz­tül erőszakolja, hanem helyzi abba, hogy enged­ve a kölcsönös kapacitationak, jusson diadalra a legjobb (Élénk helyeslés.) Azóta, mióta e törvényjavaslat a ház asztalán fekszik, idestova 4 hónap múlt már el. Azalatt volt alkalma újólag gondolkodni ezen tárgy fe­lett és különösen megemlékezett azon ígéretről is, melyet Tisza Káím­ának adott, arra nézve, hogy gondoskodni fog arról, miszerint a leg­felsőbb bíróságok tagjainak felelőssége is s­za­­bályoztassék. Ezen ígéretét beváltandó átalakí­totta a­­javaslat 4-ik fejezetét, hogy a felső bí­róság felelőssége is szabályozva legyen. Végül kijelenti, hogy az egyes részletekre nézve annak idején maga is fog módosítványo­kat benyújtani. Több szónok nem lévén följegyezve, elnök fölteszi a kérdést. A ház általánosságban elfo­gadja. Részletes tárgyalás. Jegyző olvassa az 1-s. §-t: „A bírák és bírósági hivatalnokok, hivatali kötelességöknek szándékosan, vagy vétkes gon­datlanságból elkövetett megszegéséért, felelős­séggel tartoznak.“ „Felelősséggel tartoznak a birák és birói hi­vatalnokok azon károkért is, melyeket hivatali kötelességük megsértésével a magánfeleknek, vagy az államnak okoztak.“ Nyáry Pál e szavak helyébe „magánfelek­nek, vagy az államnak“ tisztán csak e szót kí­vánja tétet­­i: „fejeknek,“ mert a bíró előtt az állam is csak mint fél jelenik meg. Horváth B. miniszter elfogadja az indoko­lást, de nem a formulázást, mert félreértésre ad­hat alkalmat, mert az alatt csakugyan csak magánfelek értetnek. Inkább maradjon ki mind­két szó. Elfogadtatik. 2. §. „Birák, és bírósági hivatalnokok alatt ér­tetnek : a) az ítélő birák; — b) a kir. ügyészek, fő­ügyészek, és a koronaügy­ész ; — c) a bírósági segédszemélyzet; — d) a királyi ügyészek, fő­ügyészek, és a koronaügyészség segédszemély­zete ; — e) a bíróságoknál a kir. ügyészek, főügyészek s a korona ügyésznél alkalmazott kezelő személyzet; •— f) a bíróságokhoz az ál­lam által kinevezett szakértők.“ „Az ezen szakaszban elősorolt személyek, hi­vataloskodásuk ideje alatt elkövetett hivatali bűntetteikért, hivatali minőségük megszűnte után is felelősek , s fegyelmi tekintetben a nyu­­galmaztatásuk után elkövetett cselekményekért is, a jelen törvény rendeleteinek vannak alá­vetve.“ Horni­­ssy Ignácznak erre több észrevétele van. Nevezetesen a b. d. és e pont alatt királyi és főügyészek vannak említve, kik legyenek e hivatalnokok, minő körben mozognak és mily hatalommal felruházva? előtte ez ismeretlen? Nem létező hivatalnokok teendőiről, vagy azok irányában törvén­nyel rendelkezni idő előtti. Ennélfogva ezeknek megemlítését kihagyatni kéri. Továbbá a 1. pont alatt ez mondatik : „a bí­róságokhoz az állam által kinevezett szak­értők.“ Az állam, mint ilyen, soha sem szokott szak­értőket kinevezni. Ezen szavakat tehát „az ál­lam által“ kihagyatni kéri. Végre a végső pont utolsó sorai így szólnak: „fegyelmi tekintetben a nyugalmaztatásuk után elkövetett cselekményekért is a jelen törvény rendeleteinek vannak alávetve.“ Ennek indokát nem érti, mert miután a katonaságnál is a ho­zott törvények szerint a már tettleges szolgálat­ban nem lévő egyének polgári törvények és ha­tóságok alatt állanak, ezen szigor miért terjesz­tetik ki, és miért vétessenek ki a nyugalmazott bírósági tagok az alól, hogy a közönséges pol­gári törvény és hatóság alatt álljanak, megér­teni nem bírja. Ennélfogva ezen a tort is kiha­gyatni kéri. Halmossy Endre a következő módosítványt adta be :° a tjavaslat 2. § ának f) pontja helyett tétessék a következő: „a bíróságoknál állan­dóan alkalmazott szakértők.“ Horváth miniszter elfogadja Halm­ossy m­ó­­dosítványát. Azonban Somossyét nem, m­ert ha nincsenek is még királyi fő- és koronaü­gyészek, nem következik, hogy nem lesznek. Szükség lesz rájuk, meglehet ugyan, hogy más nevezet mellett. Azon anomáliának mindig ki lesz téve a ház, hogy nem létező törvényre utal. Pl. bűn­tény megfenyitéséről nem lehetne rendelkezni, mert criminális codexünk nincs. Ghyczy Ignácz pártolja Somossy módosit­­ványát és egyszersmind azon kérdést intézi a miniszterhez, hogy mi czélra lesznek alkalmazva a kir. ügyészek a bíróságoknál. Horváth miniszter jelenti, hogy a király ügyészekről szóló törvényjavaslatot néhány nap múlva terjeszti be, és a kérdésre azt válaszolja, hogy ezek lesznek vádlók a bűnügyekben és más esetekben. Máttyus Aristid nem látja át, mért kellene a koronaügyvédnek bírói hivatalnoknak lenni. Kihagyatását kéri. Horváth B. miniszter nem akar lehetetlent, és ha épen a kir ügyész és főügyész elnevezé­­sek szültek fenakadást, így kéri elfogadtatni: „a kir. bíróságoknál alkalmazott ügyészek.“ A ház elfogadja e módositványt, de a koro­na ügyészt benhagyja. Halmossy valamint Somossy módositványa is, hogy az utolsó 3 sor hagyas­sák el, szintén elfogadtatik. 3. §: „Hivatali büntettek tekintetében, a jelen tör­vény hatálya az eskü­dtszéki tagokra, és válasz­tott birákra is kiterjed.“ Ludvigh J. e szavakat „esküdtszéki tagok“ kihagyatni indítványozza, mi hosszú és érdekes vitát keltett, melyre visszatérünk. E helyütt csak annyit jegyzü­nk meg, hogy azt a baloldalról pártolták Simonyi Ernő, Nyáry Pál, Szontagh Pál (csanádi), Ghyczy, Ivánka I., Szathmáry K. A jobbol­dalról csak ketten szólaltak fel: P­u­l­s­z­k­y és Bezerédj László, azok is Ludvigh mó­dosítványa mellett. Horváth miniszter minden egyes szónok után védbeszédet tart, de hiába, a többség Lud­vigh módosítványát fogadja el. . 4.§: „Hivatali bűntett, vagy fegyelmi vétség ese­tében, a felelősségre vonás közkereset útján tör­ténik, a kártérítés pedig, a­mennyiben az erre okot adó cselekmény bűntettet képez , a károsí­tott akarata szerint akár a büntető perben, akár azon kívül, egyéb esetekben a jelen törvény VI. fejezetében meghatározott módon, csak magán kereset utján érvényesíthető.“ Ghyczy Kálmán e­h­hez a következő módo­sítványt adja be : „Hivatali bűntett vagy vétség megfenyítése az illetékes, rendes büntető bíró­ságok előtt, rendes bűnvádi eljárás mellett köz­kereset utján eszközlendő­ kárának megtérítését mindazonáltal a károsított akarata szerint, akár a bűnvádi eljárás útján akár az illetékes rendes polgári bíróságok saját felperessége alatt indí­tandó magán­keresettel előző bűnvádi eljárás vagy engedély kérés nékül mindég keresetbe ve­heti.“ (Helyeslés balról.) ... i E módositványt hosszabban indokolja , mely­ben alkalmat vesz magának a miniszernek az ál­talános tárgyalásnál felhozott ellenállitásaira is megtenni jegyzéseit. Horv­th miniszter e módositványt olyan­nak látja, mely tjavaslatát gyökerestül felfor­gatja, és azért kéri a házat, hogy vesse el. Deák Ferencz e módositványnak tárgyalását, mivel annak nagy következményei rögtön át nem gondolhatók, és mivel az idő előre haladt, holnapra kéri halasztatni, mely indítvány elfo­gadtatik és ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Pest, oct. 26. (xy.) Az ausztriai államügyészek és az esküdtszék. Ausztriának is megvannak a maga Gellé­ri Szabó Jánosai, a­kik ép oly hajtóvadászatot tartanak az ellenzéki sajtó­ra ott,­­ mint Ráth Károly utóda itt. A „Corr. Th­éque“ érdekes adatokat szolgáltat azon haj­tóvadászathoz, melyet az osztrák kormány ál­­lamügyészei, különösen a cseh ellenzéki sajtó ellen indítottak. S a jelenlegi alkotmányos bol­dogság mézes heteiben, a császári fiskus (ad nótum királyi fiskus) fáradozásait gazdag eredmények koszorúzták; annak idején egy kimutatás keringett volt a lapokban, a fog­sági évek s a pénzbírságokra vonatkozólag, me­lyekkel a cseh ellenzéki sajtó vezetői sujtattak: tekintélyes számot képezett mind a fogsági évek, mind a pénzbírságok egybehalmozott összege. Utóbb azonban az esküdtszékek behozatalá­val sajtóviszonyokban, s a közvádlóknak nem volt nagy szerencséje. A cseh ellenzéki sajtó ugyan ép oly tömegesen vádoltatott be általuk, mint azelőtt. De az esküdtek részéről ép oly tö­megesen jöttek a felmentések. S ez már valósá­gos rendszert képezett a cseh ellenzéki sajtó, s az államügyészség közti viszonyban; annyira, hogy a közvádlók gyakori kudarczát, végre még a bécsi sajtó is megunta,mely az osztrák el­lenzéki s kivált a cseh sajtó ellen nem sok türelem­mel, nem sok előzékenységgel viseltetik. Még maga a bécsi sajtó is óvatosságra inté nemrég az államügyészséget, — mely a sok felmentés s igy alap nélküli bevádolás által csak a maga hivatalos méltóságát compromittálja. S valóban sajátságos , minő korlátolt felfo­gást tanusitanak a sajtószabadságra vonatkozó­lag a császári fiskusok Csehországban. Egy R­a­p­p nevezetű államü­gyész kereken tagadta a cseh sajtó azon jogát, hogy ellenőrizze és bí­rálja az osztrák kormány politikáját. A „Na­­rodni Listy“ felségsértéssel vádoltatott azon té­tele miatt, hogy „az első Habsburgok a fehérhe­gyi csata után megfosztották Csehországot tör­vényes jogaitól.“ — Itt közöljük a dalmátiai zavargások­ra vonatkozó újabb híreket: A dalmát tartomá­nyi gyűlés feloszlattatott. K­u­h­n köz. hadügy­­m. e tárgyban ő felsége a császár és királytól a teendő intézkedések körül korlátlan teljhatal­mat nyert. — Több porosz törzstiszt folya­modott a hadügymini­sterhez, engedtessék meg nekik a dalmatiai főhadiszállásba menni, kato­nai tapasztalatok szerzése végett. — A „N. fr. Presse“ egy figyelmeztetést közöl, mely minket közelről érdekel, s melyet most még — miután a hit alaposságáról nincs semmi adatunk — minden megjegyzés nélkül utánközlü­nk. A jelzett figyelmeztetés egy levél, melyet a N. fr. Pr. is igen furcsának talál, de azért nem ig­­norálhat. Az idézendő sorok beküldője — úgy­mond a N. fr. Pr. — teljes nevét aláírta, s állása olyan, hogy azon körben, melyről szól, nem le­let épen roszul értesült. „Egy magántudósitás szerint, mely a határ­őrvidék felső részéről jött — úgymond a fi­gyelmeztetés — oly machinatiókról értesülök,me­lyek igen közel viszonyban állnak a cattarói ese­ményekkel, s melyek még nagyobb dimensiókat fognak ölteni. Egy összeesküvés alakult ugyan­is a határőrvidéken behozandó polgári kormány­zat ellen, s ezen összeesküvés első kiszemelt ál­dozata K. Rauch Levin bán. A zendülés azonban különösen az osztrák kormány, s a magyarok

Next