A Hon, 1869. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1869-10-27 / 247. szám
jegyzett kiadás csakugyan megtörtént-e, és arra léteznek e a szükséges bizonyítványok, váljon minden bevétel beíratott, felszámíttatott , stb. Az országgyűlés vizsgálata egészen más, magasabb, ő azt vizsgálja, hogy miként gazdálkodtak, a meghozott adótörvényeknek minő eredménye volt, mekkora volt az ország valódi adóképessége, minő eredménnyel történte- közbevételek felhasználása stb. szóval: munkája inkább politikai és állampénzügyi, mint arithmetikai természetű és egy felső számvevőszék munkája által egyáltalában nem helyettesíthető. Ismételjük tehát a legnagyobb határozottsággal: a pénzügyi bizottmány az 1868-iki zárszámadásokelható megvizsgálását semminemű ürügy alatt magáról el és bírálását nem háríthatja, ha egész működését üres formalitássá le nem sülyeszti. Folytatás a mellékleten: Országgyűlési tudósítás A képviselőház 57 ik üléséből Pest, okt. 26. A bírák és bírósági hivatalnokok felelőssége. A központi bizottság a fent írt czimltjavaslat elfogadását ajánlja és jelentésének végén tudatja, hogy azon kifejezett óhajára, miszerint a bíróságijavaslatok folytán az ügyvédrendezési törvény is mielőbb életbe lépjen, az igazságügyminister kijelenti, hogy még ez ülésszakban mind az ügyvédrendezés, mind a kir. közjegyzőség iránti jjavaslatokat a ház elé be fogja terjeszteni. A törvényjavaslat felolvasottnak vétetvén, az általános vitát megindító : Ghyczy Kálmán. Engedje meg a t. ház, hogy nézeteimet a ház asztalán levő tervjavaslatra nézve általánosságban elmondjam. A bírák és bírósági hivatalnokok felelősségét kimondani, a legszigorúbban érvényesíteni czélszerűnek, minden körülmények között szükségesnek , jelenleg pedig midőn a bírák ezentúl nem időszakonként választatni , hanem a kormány által kineveztetni fognak s hivatalaiktól vétség vagy bűntény esetén kívül elmozduhatlanok lesznek, elkerülhetlennek tartom. A trvjavaslatnak ezen elvét részemről is elfogadom, kívánom, hogy a bíróságoknak felelőssége törvény által szabályoztassék, óhajtom, hogy ez iránt törvény alkottassék. De egészen különböző törvényt óhajtok arról, mely a ház asztalán fekszik , melynek részleteit legnagyobb részben elfogadhatóknak nem tartom. A bírói hatalom gyakorlásáról a legközelebb múlt ülésszak alatt hozott törvény által a bíráknak kinevezése egészen a kormánynak adatván át, ezáltal a bíróságok lefelé egészen függetlenekké tétettek. Azonban nem csak a közjogi tekintetek, de magának az igazságszolgáltatásnak érdekei is kívánják, hogy a bírák fölfelé is, a kormány irányában teljesen függetlenítessenek. Ezen czélnak a ház asztalán levő törvényjavaslat nézetem szerint nem felel meg, hanem azt sok tekintetben meghiúsítja, mert midőn ezen törvényjavaslatnak egyike a a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése feletti őrködésre az igazságügyminisztériumot egész általánosságban tág értelmű, könnyen félremagyarázható kitételekben feljogosítja, ezáltal alkalmat ad egyszersmind a kormánynak arra, hogy minduntalan beleavatkozhassék a bíróságok ügyviteli kezelésébe,s ekképen azn bíróságokat, melyek előtte talán kedvesek nem lesznek, ha úgy akarja folyvást nyugtalaníthatja. (Igaz , úgy van a baloldalon. Ellenmondás a jobb oldalon.) Ily hatalom, ha tekintetbe veszem még azt is, hogy a bírák előléptetése teljesen az igazságügyminisztertől függ, úgy hiszen nem fog vezetni a bírák függetlenítésére, hanem a gyakorlatban legalább azoknak az ideiglenes kormánytól függését fogja megállapítani. Az én nézetem szerint az alkotmányos állami életnek gyakorlati érvényesítésre az állami három főhatalom, a törvényhozás, a közigazgatás és a bírói hatalom egymás irányábani viszonylatának helyes megalapításától függ. E tekintetben véleményem szerint a bírói hatalom csak a törvényhozásnak törvény által kijelentett akaratától, a törvénytől lehet függő. Egyébiránt minden tekintetben önállónak és függetlennek kell lenni a bírónak a törvényhozástól úgy mint a közigazgatástól (baloldalon helyeslés.)Elismerem én azt, tehát, hogy a bíróságok pontos és szabályos ügykezelése fölött őrködni kell, de azon különböző fokozatok mellett, melyekből a bíróságok állanak, nem leend nehéz magában a bírósági testületben annak felsőbb fokozatában oly orgánumot állapítani meg, mely felügyeletet gyakorolni képes legyen az alsó bíróságokra nézve, és ha idhez hozzáteszem a legfőbb bíróságok alkotmányos ellenőrzése tekintetéből, hogy a legfelsőbb bíróságok ez országgyűlésnek kívánatora hivatalaikból elmozdíthatók legyenek, akkor nézetem szerint eléretik a czél — anélkül, hogy a közigazgatásnak — a kormánynak közbejöttét igénybe kellene venni. Ez által elég lesz téve annak, ami a bíróságok szabályszerű ügykezelésének föntartásárazükséges, de egyszersmind meg lesz mentve a bírói testületnek nagy fontosságú függetlensége is. A hivatali bűntényekre nézve a törvényjavaslat föntartja azon törvényes és alkotmányos elvet, hogy ezen bűntények a rendes törvényes bíróság előtt, a szokott bűnvádi eljárás mellett fenyíttessenek meg ; megengedi a károsított félnek,hogy kártérítését magánkereset útján saját felperössége alatt szintén törv bíróság előtt követelhesse. A fegyelmi vétségekre nézve azonban mást állapít meg. Ezeket is közkereset által rendeli ugyan megboszultatni, de evégre egy külön kiváltságos fegyelmi bíróságot állapít meg, és a kártérítés megindítását ezen kiváltságos bíróság különös engedelmétől és az ezt megelőző fegyelmi eljárás befejezésétől teszi csekély kivétellel függővé. Mily bíróságok, mily eljárás ez? Egy fegyelmi bíróság hisz egész Magyarországon Pesten felállítva, két fokozatban: részint a királyi táblának, részint a királyi curiának tagjaiból. Minden fegyelmi panaszok az egész országból e bíróságnál lesznek bejelentendők, e bíróság fogja a panasztott bírákat az egész országban kihallgattatni. Ha vizsgálat lesz szükséges, evégett a királyi táblának kebléből fognak az ország legszélsőbb vidékeire kiküldetni a vizsgáló közegek, és ha a bíróság előtt lesznek a tanuk kihallgatandók, akkor azok az ország széléről is ide Pestre fognak idéztetni, sőt a másodfokú bírósághoz még Erdélyből is a tanuk ide Pestre lesznek szállitandók. Mily költséges, mily hosszadalmas eljárás ez, könnyen megfoghatja kiki, ki meggondolja, hogy fegyelmi vétségek nem csak Pesten, hanem az ország legtávolabb vidékén és ott talán a legnagyobb számban is fognak elkövettetni. És hogy e fegyelmi bíróság minőségét néhány szóval még inkább jelezzem, elégnek tartom felemlíteni azt, mit e korban és e helyütt a titoknak fátyolval szerettem volna elfedni, ez az, hogy a bíróságoknál a tárgyalás nem nyilvános, hanem titkos lesz. (Helyeslés a baloldalon.) Az eljárás is igen különös. A panaszos félnek, ki a bíró tette által megsértetett,csak azon joga van, hogy feljajdulva panaszát a közvádló ok bejelentheti, de ezután az első sorban őt érdeklő eljáráshoz többé semmi köze, és semmi hozzászólása nincs. A közvádló adja be véleményét a fegyelmi bíróságnak az iránt, hogy megindítandó-e a fegyelmi eljárás vagy nem? s a fegyelmi bíróság tagadó határozatát, ha akarja fellebbezi, ha akarja nem. Ha vádhatározat hozatvan, vizsgálat rendeltetik el, ezen vizsgálatba csak maga a közvádló folyhat be, azon tárgyalásnál, mely a fegyelmi bíróság előtt folytatandó, csak a vádlott és közvádló tárgyalnak együtt, a fél vagy annak ügyvéde, kik a fenforgó tényt leginkább ismerik, kik a vádlort bíró szóbeli nyilatkozataira legjobban adhatnának rögtön felvilágosítást, ezen titkos tárgyalásnál jelen nem lehetnek (Mozgás). A fél maga ezen törv. javaslat szerint, még csak arra sem érdemesittetik, hogy az egész eljárás folyamáról, arról, jzóljon a fegyelmi eljárás megindítása elrendeltetett-e? megindittatva sőt a végítéletről,melyben a vádlott bíró elmarasztaltatik vagy felmentetik,értesittessék,a törvényjavaslatban legalább ez iránt, semmi nem mondatik. Ha azután a panaszos fél történeteten valakitől mégis megtudja, hogy az általa bepanaszolt bíró fegyelmi vétségben marasztaltatok el, akkor alázatos kérelemmel folyamodhatik a közvádló utján a fegyelmi bírósághoz, hogy kegyesen engedtessék meg neki, hogy az elmarasztalt bíró ellen kártérítési keresetet indíthasson, s ha előterjesztette a még ekkor is tőle megkivántatható bővebb adatokat, és megnyeri az engedélyt a kártérítési per megindíthatására, akkor azon perben újra vitatkozhatik a vádlott bíróval azon kérdésről, mely ha fegyelmi bíróság van, inkább a fegyelmi eljáráshoz tartoznék, t. i. arról, váljon a kár, mely neki a bíró tette által okoztatok, nem lett volna-e valami jogorvoslattal elmellőzhető ; és ha a kérdés alapján , az alappert a vádlott túróval végig tárgyalta, akkor nyerhet végre elmarasztaló ítéletet a kártérítésre nézve, úgy de a törvényjavaslat szerint, a fegyelmi eljárás megindítása iránti kérdés mind a két foka keresztül mehet a fegyelmi bíróságon, az elmarasztaló véghatározat ismét mind a két fokozatú fegyelmi bíróságon keresztül mehet; hasonló történhetik azon folyamodással is , melyben a panaszos fél, a kártérítési kereset megindítását kérvényezi a kártérítési polgári pernek pedig három fóruma van , és így megtörténhetik, hogy kilenc érdemleges ítélet lesz szükséges arra, hogy a panaszos fél végre azon pontra jusson hogy az elmarasztalt bíró vagyona ellen eszközlendő végrehajtás nehézségeivel megküzdeni kezdhessen. (Derültség , helyeslés balról.) Távol van tőlem azt mondani, hogy az lett volna czélja a törvényjavaslat készítőinek, annak készítésével elérték azon czélt, hogy de bíráknak feleletre vonatását különösen megnehezítették és a lehetőségig elidegenítettek mindenkit attól, hogy a bírákat feleletre vonni igyekezzék. Nem mondom azt sem, hogy czélzatosan történt volna, miszerint ezen általam említett szövevényes eljárás egyedül csak a kinevezett bírákra állapíttatok meg , de mindenesetre feltűnő, hogy csak a kinevezett bírákra nézve kívántatik az, a közigazgatási tisztviselőkre nézve pedig, amennyiben ezek is bírói dolgokat fognak teljesíteni, ennyi ceremónia nem szükséges, mert ezekre nézve a fegyelmi bírósághoz a kártérítési kereset megindításának megengedése iránt intézendő egyszerű folyamodás is elégséges. Azt kérdem, megegyeztethet- e az a jogegyenlőség elveivel, hogy a bíráknak vétségeire nézve külön kiváltságos bíróság alakutíassék?Azt kérdem, mily állapotban lesznek a perlekedő felek ezen törvényjavaslat folytán a birák irányában? Én azt hiszem, hogy nagy részben nonensek lesznek, csaknem helóták, és mindenesetre állásuk hasonló lesz ahoz, a melyben voltak földesuraik irányában, a volt jobbágyok (Élénk helyeslés balról.) kiknek csak a fiscalis astistentia mellet lehetett földesurak ellen perlekedni. (Zajos helyeslés a balon.) Vannak még több észrevételeim is a törvényjavaslata nézve, melyeket előadni óhajtanék , azonban azon véleményben vagyok, hogy azok inkább a részletekre tartoznak. Jelen felszólalásom czélja különben is csak az, hogy amennyiben szavazatommal oda fogok járulni, hogy ezen törvényjavaslat az általános vita befejezése után a részletes tárgyalás alapjául elfogadtassák, ez nem jelenti azt, hogy ezen törvényjavaslat részleteit is elfogadni akarom, melyeknek legnagyobb részét elfogadhatlanoknak tartom. Én ezt csak azért teszem, mert először elfogadom a tervjavaslatnak azon fő elvét, hogy a bírák felelőssége törvény által kimondandó és szabályozandó, hogy e végett törvény alkotandó ; teszem azt másodszor azért, mert úgy magamnak mint elvtársaimnak fen akarom tartani a lehetőséget arra nézve, hogy beadhassuk a részletes tárgyalásnál azon módosítványokat, melyeket szükségeseknek tartunk arra, hogy kitöröltessenek ezen tvjavaslatból mindazok, mik az alkotmányos elvekkel össze nem egyeztethetők. Ha azonban ezen módosítványok elfogadtatni nem fognak, a végleges szavazásnál minden esetre a tvjavaslat ellen fogok szavazni. (Zajos helyeslés és éljenzés balról.) Ludvigh János : T. képviselőház ! Mennyire ki nem elégítő, hiányos és önmagával ellenkező, sőt az igazságszolgáltatás egyik rendszerébe sem illeszthető az előttünk fekvő trvjavaslat, arról mindenki meggyőződhetett, ki azt csak némi figyelemmel olvasta át. Ezen jjavaslat szól mindenről, még nem létező hivatali személyzetről is, de nem szól arról, ami a polgárok egyéni szabadságát, jogait és vagyonát biztosítja, nem szól a domicilium sérthetetlenségének biztosításáról, nem szól arról, ami a leglényegesebb kellék a bírói felelősség biztosítására, vagy valósítására. Én e tekintetben csak pár lényeges elvet akarok megemlíteni. (Halljuk !) Ki határozta el a büntető eljárás megindítását a bevádolt bíró ellen ? E törvényjavaslat után igen nehéz e kérdésre felelni, s úgy hiszem maga a t. igazságügyminister ur sem fogna tudni reá felelni. E kérdés fontosságát meg fogjuk érteni, ha tekintetbe vesszük ama biztosítékokat, melyek az angol törvénykezésben léteznek. — A korona ott senkit — még Felonia esetében — sem foghat perbe a népképviselők, a „grand jury“ beleegyezése nélkül; ellenben minden polgár, ki magát jogaiban sértve érzi, — sőt ha nem is magát, hanem csak polgártársát hiszi megsértve, a „grand jury“ által a korona minden hivatalnokát — a ministerig perbe foghatja. — Mert a persecutornak, ki ott hivatalos vádlóként szerepel, nincs e jogra monopóliuma, hanem mindenki bir e persecutió jogával azon biró ellen, ki törvényt sértett. Egy másik elv minden törvényhozás, minden igazságszolgáltatásban, hogy azon testület, mely a beperlés , vagy inkább vád alá helyezés felett ítél, ne legyen egyszersmind azon perben itélő bíróság. Ezen elvet eddig hazánk törvényei és a gyakorlat megtartották. — Ki határozta el criminális vagy fiscális ügyekben a beperlést? A megyék közgyűlései, vagy központi bizottságai. Ez volt a grand jury. Erről most egészen hallgatunk. — A megyéről nincs szó e törvényjavaslatban, hanem határoz a beperlés felett ugyanazon bíró, ki érdemleges ítéletet hoz. Ez az igazságszolgáltatás elvének egyik megsértése. Nézzünk most más országokat, ne csak Angliát. Úgy látjuk, hogy mindenütt onnan veszik a példát, ahol a centralismus a legfőbb fokra fejlődött de csak a roszat veszik át, s nem azt, ami a polgárok jogait biztosíthatná.• Van-e példa a centralismus országában Francziaországban fegyelmi bíróság a rendes bíró ellen , hanem vannak esetek, melyekről épen e törvényjavaslat nem szól, ha péld. az egész törvényszék bűnös, ki perli be akkor. Franczia törvény szerint ekkor a perbevonást a semmisítő szék rendeli el, és e szerint utasítja a törvényes bíróságot. Nem kell ott kivételes rendkívüli bíróság,mint itt, hanem ha az első bíróság épen a bevádlott, akkor a szomszéd department bírósága helyettesíti azt. Ezen elvek szempontjából említem leginkább föl a törvényjavaslatnak hiányait. Részleteibe most nem bocsátkozom, hanem fentartom magamnak a jogot akkor szóltam hozzá, mikor szakaszonkint fogjuk azt tárgyalni. A törvényjavaslat megvitatásába általában leginkább azért bocsátkoztam, mert czime ugyan a birói felelőségről szól, végrehajtva elemeiben a biró többé nem felelős (Helyeslés.) Simonyi Ernő nem szándékozott felszólalni, de nem teheti, hogy ki ne fejezze mély megilletődését, hogy sem annak bemutatásánál, sem az ellene felhozott ellenvetések után egy szó sem hallatszik sem a kormány részéről, sem a kormányt pártoló padokról. Ha vannak törvények, melyekben nem szabad pártérdekből kiindulni, azok azon törvények, melyek az igazságszolgáltatásra vonatkoznak. A kormánypárt hallgatásáról azt kell feltételeznie, hogy a tjavaslatot úgy a mint van, legalább lényeges módosítás nélkül akarja keresztül vinni, mit igazságszolgáltatásunkra nézve calamitásnak tekintene,mert mint előtte már kifejtették, az által a bírói függetlenség a minisztériumtól egyáltalán biztosítva nincs. A tjavaslat megszavazását a Ghyczy által tett föltételhez köti. Papp Zsigmond eleget kíván tenni Simonyi kívánságának mit a jobboldal, látván mily gyenge tagja áll ki a síkra, maga is derültséggel fogadott. Fő érve az volt Ludvighnak Angliából felhozott példájára, hogy mitől a magyar hízik, attól a német megcsömörlik. Örül, hogy ejavaslat megszünteti a bíróságok visszaéléseit és zsarnokoskodásait és azért elfogadja. Madarász József különösen megrovandónak találja ajavaslatban, hogy a fegyelmi eljárásban a nyilvánosság kizáratik. Erre nézve kérdi: mivel mentik önök és az igazságügyminiszter a nyilvánosságnak kizárását? Hát ez azon európai szabadelvűség, ez azon haladás, melyért önök óhajtják, hogy küzdjük le pártérzelmeinket és kövessük önöket ily reform terén ? Ejavaslat megsértése a szabadelvüségnek és haladásnak, és azért azt a kormányhoz visszautasíttatni kéri aj átdolgozásra. (Helyesl.) Pulezky Ferencz szintén azon nézetben van, hogy ezjavaslat nem jöhet párttekintetek alá. Mindenki egyéni felfogása szerint fogja azt támogatni vagy ellemzzi, és azért nem veszi jó néven Simonyi megrovó felszólalását. Nem pártolja maga sem a tjavaslatot minden részleteiben, s a Ghyczy által felhozottak egynémely részét maga is osztja, de ezek mellett csak a részleteknél fog szólni, ha ugyan szükségét fogja látni. Jó volna— úgymond, — ha mindenki csak akkor szólna, mikor szükséges (Élénk helyeslés jobbról, derültség) és hallgatna, mikor semmi érvet nem hoz fel s csak azért szól, hogy épen szólott legyen. Elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Percsel Béla azt bizonygatja rövid beszédben, mit előtte senki kétségbe nem vont, hogy mennyire szükséges a bírói felelősség iránt törvényt hozni. Horváth B. igazságügyminiszer teljesen elismeri azon elvet, melyet Ghyczy K. hangoztatott, t. i. hogy szoros határvonalat kell vonni a törvényhozás, közigazgatási és a birói hatalom között; csakhogy akkor nem látja a következetesség szabályaival megegyeztethetőnek azon másik elvet, hogy a felső birák a törvényhozás fóruma elé idéztessenek, vagy a törvényhozás kívánatára hivatalaikból elmozdíthatók legyenek. Teljesen osztja G. K. azon elvét, hogy a kivételes bíróságokat amennyire csak lehet, mellőznünk kell. Ugyanezen elvet tartotta ö is szem előtt; a törvényjavaslatban ki van mondva, hogy a közönséges bűntényekre és a hivatali bűntényekre nézve a bíró a rendes bíróságoknak van alávetve. Ezen elvet nem sértette meg és eltért csak ott, hol a kényszerűség parancsa követelte a fegyelmi eseteket illetőleg. Minthogy pedig a fegyelmi vétségeket törvényben elsorolni nem lehet, a fegyelmi bíróságnak a fegyelmi vétségek eseteiben bizonyos discre.ionalis hatalmat kell tenni. De e discretionalis hatalmat nem tehette azon bírónak kezébe, ki a vádlott bírónak társa, ki vagy barátsággal, vagy gyűlölséggel viseltetik iránta ; okvetlenül gondoskodnom kellett arról, hogy a fegyelmi hatóságot oly bíró gyakorolja, aki a vádlottal rendes érintkezésben nincs, ki sem barátság , sem gyűlölség, szóval az elfogultságnak semmi gyanújában nem áll. Azon ellenvetésre,hogy a tt. nélkülözi a nyilvánosságot, megjegyzi, hogy a közönséges bűntényekre és a hivatalos bűntényekre nézve az általános törvények rendelkezése áll fenn ; eszerint a nyilvánosság nincs kizárva, sőt parancsolólag van már behozva részint törvény által, részint a kriminális eljárás tekintetében — miniszteri rendelet által. Azon eljárás, mely itt különleg van szabályozva, csupán a fegyelmi vétségekre szorítkozik. Ami azon kifogást illeti, hogy fegyelmi vétségek esetében az egész országból a királyi táblára be kell idézni az illetőket, erről nem tehet. Egyébiránt ez is csak Magyarországra nézve áll, mert Erdélyre nézve ott van az erdélyi királyi tábla. Egyébként hiszi, hogy ezen anomáliának, mely nem az ő szavazatával hozatott be, nemsokára vége lesz vetve, ha t. i. a szóbeliség és nyilvánosság be lesz hozva, a midőn azután egyetlenegy kir. táblával egész Magyarországra nézve beérni teljes lehetetlen lesz. Mondatott, hogy helota lesz mindenki a biró irányában, de ez nem áll, mert nincs senki eltiltva a kártérítési keresettől mindenki megindíthatja azt. De nem akarja, hogy helotává aljasitassék a biró, mert ha azon kérdés felett: van-e kártérítésnek helye vagy nincs, nem engedtetik meg az admissió, maholnap kötéllel kell fogni a bírót. Magyarországon akárki kapjon kedvezőtlen ítéletet, a hely, hogy megnyugodnék benne vagy fellebbezne ellene, vagy panaszt intéz a miniszerhez vagy kártérítési keresetet indít. A bíróságok tehát el fognának halmoztatni ily keresetekkel. Ily vitatiotól meg kellett menteni a bírákat. Simonyi kérdésére : van-e szándékában a kormánynak módosítványokat elfogadni, kijelenti, hogy minden jobbitmányt, bármely oldalról jöjjön is az, nemcsak készséggel, hanem köszönettel is fogadja és ambicióját nem abba fogja helyezni, hogy a tvjavaslatot minden áron keresztül erőszakolja, hanem helyzi abba, hogy engedve a kölcsönös kapacitationak, jusson diadalra a legjobb (Élénk helyeslés.) Azóta, mióta e törvényjavaslat a ház asztalán fekszik, idestova 4 hónap múlt már el. Azalatt volt alkalma újólag gondolkodni ezen tárgy felett és különösen megemlékezett azon ígéretről is, melyet Tisza Káímának adott, arra nézve, hogy gondoskodni fog arról, miszerint a legfelsőbb bíróságok tagjainak felelőssége is szabályoztassék. Ezen ígéretét beváltandó átalakította ajavaslat 4-ik fejezetét, hogy a felső bíróság felelőssége is szabályozva legyen. Végül kijelenti, hogy az egyes részletekre nézve annak idején maga is fog módosítványokat benyújtani. Több szónok nem lévén följegyezve, elnök fölteszi a kérdést. A ház általánosságban elfogadja. Részletes tárgyalás. Jegyző olvassa az 1-s. §-t: „A bírák és bírósági hivatalnokok, hivatali kötelességöknek szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból elkövetett megszegéséért, felelősséggel tartoznak.“ „Felelősséggel tartoznak a birák és birói hivatalnokok azon károkért is, melyeket hivatali kötelességük megsértésével a magánfeleknek, vagy az államnak okoztak.“ Nyáry Pál e szavak helyébe „magánfeleknek, vagy az államnak“ tisztán csak e szót kívánja téteti: „fejeknek,“ mert a bíró előtt az állam is csak mint fél jelenik meg. Horváth B. miniszter elfogadja az indokolást, de nem a formulázást, mert félreértésre adhat alkalmat, mert az alatt csakugyan csak magánfelek értetnek. Inkább maradjon ki mindkét szó. Elfogadtatik. 2. §. „Birák, és bírósági hivatalnokok alatt értetnek : a) az ítélő birák; — b) a kir. ügyészek, főügyészek, és a koronaügyész ; — c) a bírósági segédszemélyzet; — d) a királyi ügyészek, főügyészek, és a koronaügyészség segédszemélyzete ; — e) a bíróságoknál a kir. ügyészek, főügyészek s a korona ügyésznél alkalmazott kezelő személyzet; •— f) a bíróságokhoz az állam által kinevezett szakértők.“ „Az ezen szakaszban elősorolt személyek, hivataloskodásuk ideje alatt elkövetett hivatali bűntetteikért, hivatali minőségük megszűnte után is felelősek , s fegyelmi tekintetben a nyugalmaztatásuk után elkövetett cselekményekért is, a jelen törvény rendeleteinek vannak alávetve.“ Hornissy Ignácznak erre több észrevétele van. Nevezetesen a b. d. és e pont alatt királyi és főügyészek vannak említve, kik legyenek e hivatalnokok, minő körben mozognak és mily hatalommal felruházva? előtte ez ismeretlen? Nem létező hivatalnokok teendőiről, vagy azok irányában törvénnyel rendelkezni idő előtti. Ennélfogva ezeknek megemlítését kihagyatni kéri. Továbbá a 1. pont alatt ez mondatik : „a bíróságokhoz az állam által kinevezett szakértők.“ Az állam, mint ilyen, soha sem szokott szakértőket kinevezni. Ezen szavakat tehát „az állam által“ kihagyatni kéri. Végre a végső pont utolsó sorai így szólnak: „fegyelmi tekintetben a nyugalmaztatásuk után elkövetett cselekményekért is a jelen törvény rendeleteinek vannak alávetve.“ Ennek indokát nem érti, mert miután a katonaságnál is a hozott törvények szerint a már tettleges szolgálatban nem lévő egyének polgári törvények és hatóságok alatt állanak, ezen szigor miért terjesztetik ki, és miért vétessenek ki a nyugalmazott bírósági tagok az alól, hogy a közönséges polgári törvény és hatóság alatt álljanak, megérteni nem bírja. Ennélfogva ezen a tort is kihagyatni kéri. Halmossy Endre a következő módosítványt adta be :° a tjavaslat 2. § ának f) pontja helyett tétessék a következő: „a bíróságoknál állandóan alkalmazott szakértők.“ Horváth miniszter elfogadja Halmossy módosítványát. Azonban Somossyét nem, mert ha nincsenek is még királyi fő- és koronaügyészek, nem következik, hogy nem lesznek. Szükség lesz rájuk, meglehet ugyan, hogy más nevezet mellett. Azon anomáliának mindig ki lesz téve a ház, hogy nem létező törvényre utal. Pl. bűntény megfenyitéséről nem lehetne rendelkezni, mert criminális codexünk nincs. Ghyczy Ignácz pártolja Somossy módositványát és egyszersmind azon kérdést intézi a miniszterhez, hogy mi czélra lesznek alkalmazva a kir. ügyészek a bíróságoknál. Horváth miniszter jelenti, hogy a király ügyészekről szóló törvényjavaslatot néhány nap múlva terjeszti be, és a kérdésre azt válaszolja, hogy ezek lesznek vádlók a bűnügyekben és más esetekben. Máttyus Aristid nem látja át, mért kellene a koronaügyvédnek bírói hivatalnoknak lenni. Kihagyatását kéri. Horváth B. miniszter nem akar lehetetlent, és ha épen a kir ügyész és főügyész elnevezések szültek fenakadást, így kéri elfogadtatni: „a kir. bíróságoknál alkalmazott ügyészek.“ A ház elfogadja e módositványt, de a korona ügyészt benhagyja. Halmossy valamint Somossy módositványa is, hogy az utolsó 3 sor hagyassák el, szintén elfogadtatik. 3. §: „Hivatali büntettek tekintetében, a jelen törvény hatálya az esküdtszéki tagokra, és választott birákra is kiterjed.“ Ludvigh J. e szavakat „esküdtszéki tagok“ kihagyatni indítványozza, mi hosszú és érdekes vitát keltett, melyre visszatérünk. E helyütt csak annyit jegyzünk meg, hogy azt a baloldalról pártolták Simonyi Ernő, Nyáry Pál, Szontagh Pál (csanádi), Ghyczy, Ivánka I., Szathmáry K. A jobboldalról csak ketten szólaltak fel: Pulszky és Bezerédj László, azok is Ludvigh módosítványa mellett. Horváth miniszter minden egyes szónok után védbeszédet tart, de hiába, a többség Ludvigh módosítványát fogadja el. . 4.§: „Hivatali bűntett, vagy fegyelmi vétség esetében, a felelősségre vonás közkereset útján történik, a kártérítés pedig, amennyiben az erre okot adó cselekmény bűntettet képez , a károsított akarata szerint akár a büntető perben, akár azon kívül, egyéb esetekben a jelen törvény VI. fejezetében meghatározott módon, csak magán kereset utján érvényesíthető.“ Ghyczy Kálmán ehhez a következő módosítványt adja be : „Hivatali bűntett vagy vétség megfenyítése az illetékes, rendes büntető bíróságok előtt, rendes bűnvádi eljárás mellett közkereset utján eszközlendő kárának megtérítését mindazonáltal a károsított akarata szerint, akár a bűnvádi eljárás útján akár az illetékes rendes polgári bíróságok saját felperessége alatt indítandó magánkeresettel előző bűnvádi eljárás vagy engedély kérés nékül mindég keresetbe veheti.“ (Helyeslés balról.) ... i E módositványt hosszabban indokolja , melyben alkalmat vesz magának a miniszernek az általános tárgyalásnál felhozott ellenállitásaira is megtenni jegyzéseit. Horvth miniszter e módositványt olyannak látja, mely tjavaslatát gyökerestül felforgatja, és azért kéri a házat, hogy vesse el. Deák Ferencz e módositványnak tárgyalását, mivel annak nagy következményei rögtön át nem gondolhatók, és mivel az idő előre haladt, holnapra kéri halasztatni, mely indítvány elfogadtatik és ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Pest, oct. 26. (xy.) Az ausztriai államügyészek és az esküdtszék. Ausztriának is megvannak a maga Gelléri Szabó Jánosai, akik ép oly hajtóvadászatot tartanak az ellenzéki sajtóra ott, mint Ráth Károly utóda itt. A „Corr. Théque“ érdekes adatokat szolgáltat azon hajtóvadászathoz, melyet az osztrák kormány államügyészei, különösen a cseh ellenzéki sajtó ellen indítottak. S a jelenlegi alkotmányos boldogság mézes heteiben, a császári fiskus (ad nótum királyi fiskus) fáradozásait gazdag eredmények koszorúzták; annak idején egy kimutatás keringett volt a lapokban, a fogsági évek s a pénzbírságokra vonatkozólag, melyekkel a cseh ellenzéki sajtó vezetői sujtattak: tekintélyes számot képezett mind a fogsági évek, mind a pénzbírságok egybehalmozott összege. Utóbb azonban az esküdtszékek behozatalával sajtóviszonyokban, s a közvádlóknak nem volt nagy szerencséje. A cseh ellenzéki sajtó ugyan ép oly tömegesen vádoltatott be általuk, mint azelőtt. De az esküdtek részéről ép oly tömegesen jöttek a felmentések. S ez már valóságos rendszert képezett a cseh ellenzéki sajtó, s az államügyészség közti viszonyban; annyira, hogy a közvádlók gyakori kudarczát, végre még a bécsi sajtó is megunta,mely az osztrák ellenzéki s kivált a cseh sajtó ellen nem sok türelemmel, nem sok előzékenységgel viseltetik. Még maga a bécsi sajtó is óvatosságra inté nemrég az államügyészséget, — mely a sok felmentés s igy alap nélküli bevádolás által csak a maga hivatalos méltóságát compromittálja. S valóban sajátságos , minő korlátolt felfogást tanusitanak a sajtószabadságra vonatkozólag a császári fiskusok Csehországban. Egy Rapp nevezetű államügyész kereken tagadta a cseh sajtó azon jogát, hogy ellenőrizze és bírálja az osztrák kormány politikáját. A „Narodni Listy“ felségsértéssel vádoltatott azon tétele miatt, hogy „az első Habsburgok a fehérhegyi csata után megfosztották Csehországot törvényes jogaitól.“ — Itt közöljük a dalmátiai zavargásokra vonatkozó újabb híreket: A dalmát tartományi gyűlés feloszlattatott. Kuhn köz. hadügym. e tárgyban ő felsége a császár és királytól a teendő intézkedések körül korlátlan teljhatalmat nyert. — Több porosz törzstiszt folyamodott a hadügyministerhez, engedtessék meg nekik a dalmatiai főhadiszállásba menni, katonai tapasztalatok szerzése végett. — A „N. fr. Presse“ egy figyelmeztetést közöl, mely minket közelről érdekel, s melyet most még — miután a hit alaposságáról nincs semmi adatunk — minden megjegyzés nélkül utánközlünk. A jelzett figyelmeztetés egy levél, melyet a N. fr. Pr. is igen furcsának talál, de azért nem ignorálhat. Az idézendő sorok beküldője — úgymond a N. fr. Pr. — teljes nevét aláírta, s állása olyan, hogy azon körben, melyről szól, nem lelet épen roszul értesült. „Egy magántudósitás szerint, mely a határőrvidék felső részéről jött — úgymond a figyelmeztetés — oly machinatiókról értesülök,melyek igen közel viszonyban állnak a cattarói eseményekkel, s melyek még nagyobb dimensiókat fognak ölteni. Egy összeesküvés alakult ugyanis a határőrvidéken behozandó polgári kormányzat ellen, s ezen összeesküvés első kiszemelt áldozata K. Rauch Levin bán. A zendülés azonban különösen az osztrák kormány, s a magyarok