A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1869-11-22 / 269. szám

„és ha nem jó, majd csak megérkezik,aki meg­­reparálja: a könyörületes masiniszta.“ Arra nem gondol, hogy a gép fennakadására egy pillanat elég , hogy Egyptom messze van ide. Láttam én már szobrot, a­mit talapzatáról le­döntött a vihar, úgy tört össze. Szép halála volt. De azt nem nevezhetem szép halálnak, ha maga a talapzat kezd porladozni, szétmállani s a szobor úgy sü­lyed alá lassan kint, észrevétle­nül, mig egyszer felfordul s háttal néz az ég felé tehetetlenül. Az ilyen szobor agyonnyomta a talapzatát. Ez a különbség a szoros értelemben vett mi­­niszterkrizis és pártkrizis között. A mostani nagyhátú minisztérium aligha­nem nyomta széjjel talapzatát. Törs Kálmán, Pest, nov. 20. (xv.) Dalmátiai állapotok. Dalmátia egyetlen lázongó kerületében a Crivoscieben, pa­takban omlik most a vér. A sejtelem, hogy e vad vidék meghódoltatása roppant áldozatokba fog kerülni, teljesül, a Crivoscle lakói, kik a meghó­dolásról hallani sem akartak, elszántan, elkese­redetten védelmezik magukat. Figyelmeztetjük az olvasót tegnapi esti la­pok társü­rgönyére, mely fogalmat nyújt­­a ma­kacs és elkeseredett harczról, melyet a krivos­­ciánusok a cs. és k. csapatok élén folytatnak. A küzdelem főpontja a dragalyi fensikon ve­zető utszoros elfoglalása és megtartására irá­nyult. Ez az út, mely egyedüli közlekedő Dra­­­gaillal egyszersmind kulcsa a vidéknek, a leg­hevesebb küzdelem, a csapatok jelekbeni expedi­­tiói alkalmával mindig e pont felé vala irányoz­va. Hogy e szoros, mely Hanból vezet Dragailbe el legyen foglalható, színlelt támadások intéztet­­tek, hogy elvonassék ama szorostól, s az elfog­lalással megbízott Raiffel és Fischer dandá­roktól a figyelem. Ha azonban, a távirat hangjá­ból helyesen olvasunk, úgy a kirendelt csapatok a nagy veszteségek daczára sem bírtak semmi előnyt kivívni. A távirat szerint ugyan az ütkö­zetnek volt annyi eredménye, hogy „a várt sikert eredményezte“, a várt siker pedig a Dragailba vezető útszoros elfoglalása; kétkedünk azonban, hogy a katonaság oly ellenséggel szemben, a minővel most harczol, több napon át ura bírna maradni e vidéknek; s az eredmény, a­mint a helyszínével ismeretesek jósolják, az lesz, hogy ez a harmadik, s nagy erővel foganatosított ex­­peditio is meghiúsul egy vidék ellentállásán, a csapatok pedig kénytelenek lesznek kivonulni e vidékről, hol sem nyugalmuk, sem élelmük,­­ hogy néhány hét múlva talán új expeditiohoz kezdjenek. Pedig mennyi áldozatba került ez a harmadik expeditio is. A nov. 19-iki ütközetben elesett 1 őrna­gy, 4 tiszt és 7 ember, megsebesült 5 tiszt, 30 közember. Érdemesnek találjuk a „Presse“ egy eredeti levele után kis ismertetését adni ama színhely­nek, hol most makacs és véres harczok folynak. A Bocche di Cattaro északi része — úgy­mond — zárt egészet képez, s a déli rész­szel anyagilag nem is függ össze, legalább szellemileg nem. A Zuppa lakói dolgozni készek és becsületérzők, az észak lakói azonban rabló és verekedő egy nép. A zuppai megveti a kri­­vosciánust, Ledenice és Risano lakóit restségük, tunyaságuk miatt. Ha csak arról volt volna szó, hogy támogassa a Zuppa a bacchet, — magára maradt volna e nép, de az agitátorok által fél­revezettetett a Zuppa is. Összeköttetés nem volt a két vidék felkelői közt. A jelenlegi események után azonban a bocche után induland a Zuppa is, és ha amaz győz, ez is lázongani fog. E nép meghódoltatása nem fog könnyen bekövetkezni, ha Törökország felől hátba nem fogatnak. — Auersperg gr. szelidebben, humá­nusabban jár el a meghódított felkelők irányá­ban, mint előde, Wagner altábornagy, a­kinek kíséretét hóhér és akasztófák képezték. A csa­patparancsnokoknak, kik a becehe ellen kiren­deltettek, különös szelíd, rábeszélő bánásmódra adott parancsot. E vad néppel azonban nehezeb­ben fog boldogulni, mint a Zuppa lakóival, s a szelídség eszköze épen megfordított, helytelen arányban vétetett foganatba. A Zuppában, ahol egész Dalmátiában a legtisztességesebb emberek laknak, tűzzel és vassal gazdálkodtak a győzel­mes generálisok. Elégették házaikat, felprédál­­ták mindenüket, s rögtönitélő bíróság elé hur­­czoltattak. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz 71 ik ülése nov. 20 án. Esti kiadásunk tudósításának kiegészítéséül megemlítjük, hogy L­ó­n­y­a­y pénzügyminiszer a Horvát-Slavon-Dalmát ministerium és a bel­­ügyministerium 1870-ei költségvetését, továbbá két törvényjavaslatot terjesztett elő, melyek közül az egyik a bélyegilletékek érvényének meghosszabbítására, a másik a pénzügyi tör­vényszékek ideiglenes fentartására vonatkozik.­­ Mind­ezen előterjesztések a pénzügyi bizott­sághoz utasíttattak. A bírói felelősségről szóló­­ja­­vaslatnak a fegyelmi eljárásra vo­­­­natkozó első négy szakasza (melyeket esti kia­dásunkban közöltünk) elfogadtatván, olvastatott a következő : 35. §. A kir. táblák alelnökei és elnökei, a kir. Curia ítélő birái, alelnökei és elnökei, továbbá a koronaügyész fölött külön fegyelmi bíróság gya­korolja a fegyelmi hatóságot. Ezen fegyelmi bíróság mely 36 rendes és 12 póttagból áll, fele részben a magyar kir. Curia alelnöke és biráiból kinevezések sorrendje sze­rint, fele részben pedig a­­felsőház által minden országgyűlésen önkebléből választandó tagok­ból alakittatik. Elnöke a semmitőszék elnöke; akadályoztatása esetében a legfőbb törvényszék elnöke, illetőleg a semmitőszék alelnöke; ha pe­dig a semmitőszék elnöke lenne a vádlott, a fel­sőházi elnök, illetőleg alelnök. Ezen fegyelmi bíróságnak felsőházi tagjai a felsőháznak nyílt ülésében bírói esküt tesznek le; lemondás esetében a lemondás okainak ala­a közvádlóval és vádlottal legalább 24 barával a tárgyalás előtt közöltetik, és mindegyiknek jo­gában áll úgy a bírói, mint a felsőházi tagok közül az okok megnevezése nélkül hatnak kiha­gyását kívánni. Ha a felek ezen kihagyási jogot épen nem vagy nem egészen gyakorolják, az illető ta­nács a bírói tagok közül, a kinevezés sorrendje szerinti első hat, a felsőházi tagok közül pedig azon hat tagból alakíttatik, kik legtöbb szava­zatot nyertek. Ezen biróság határozata végérvényes. Tisza Kálmán : T. képv. ház ! Midőn az igen t. igazságü­gyminiszer ur ezen §-hoz módosítvá­­nyát benyújtotta volt, azt méltóztatott mondani, hogy ez annyiban tér el azon módosítványtól ,a­melyet én még a nyáron a bírói hatalom gya­korlásáról szóló­­javaslat tárgyalásakor benyúj­­­tottam, az igazságügyminiszer úr felszólalása folytán azonban akkor visszavettem,­ a­mennyi­ben én mind a képviselők, mind a főrendek há­zából akartam alakíttatni a kérdéses bírósá­got, míg ő ugyanezt a legfelsőbb tvszék tagjai­ból és főrendiházi tagokból kívánta kineveztetni, nem tartván helyesnek, hogy az alsóház bármi­nemű bírói jogot gyakoroljon. Legelőbb is a dolog tisztázása végett meg kell említenem, hogy én azt, hogy a királyi táblák és legfelsőbb törvényszék tagjainak fegyelmi vétségei felett a képviselőház és felsőház tagjai­ból alakítandó bíróság intézkedjék, nem indítvá­nyoztam. Én csak azt indítványoztam, hogy miután oly legfőbb fegyelmi bíróságot felállítani, mely ezen szóval összekötött értelműnek teljesen meg­feleljen, nem lehet, mert akkor ismét ezen bíró­ság felett nem lenne bíróság, mely a fegyelmi el­járást gyakorolja; leghelyesebbnek tartanám azon módot követni, a­mely például követtetik Angolországban, hol a legfőbb törvényszék tag­jai felett nem lehetvén fegyelmi eljárás, mert nincs felette törvényszék, azok netalán a szembe­szökő kihágások vagy vétségek esetében az or­szággyűlés mindkét házának felirata folytán el­­mozdíttatnak. Én,mióta a t. igazságügyminiszter úr beadta je­len javaslatát, meg kell, hogy vallj­am, hogy azon előbb kifejtett nézetemtől az által nem tértem el, mert részemről legalább ezen javaslatot nem óhajtanám elfogadni. E javaslat ugyanis, a­mint az a mostani 35. §-ban foglaltatik, az én hitem szerint egyfelől bele­esik azon hibába, hogy e szerint mégis lesznek bizonyos legmagasabb polc­on levő birói egyének, a­kik ellen nem lesz mód, legalább azon évben midőn sor szerint ők lesznek a legfőbb fegyelmi bíróság tagjai, a fe­gyelmi eljárást megindítani; de másodszor e ja­vaslat egy rendszeres bíróságot akar megálla­pítani, oly bíróságot tehát, melynek mindenkor, midőn panasz emeltetik, össze kell jöhetnie, én pedig a­mennyire a körülményeket ismerem, nem hiszem, hogy ez lehető legyen egy oly bíró­ságnál, mely hogy működhessék, a póttagokkal együtt 24 felsőházi tagnak kellene , ha nem is folytonosan itt, de mindig oly állapotban lennie, hogy bármely perc­ben megjelenhessék. Én azt gondolom, hogy számtalanszor be fog állani azon eset, hogy midőn e bíróságnak össze kelle­ne jönni, bíróságok tagjainak egy részét Euró­pának szerte fekvő fürdőiből kellene haza teleg­­rafirozni, mert nem lenne itt senki. De van még egy más észrevételem, s ez az, hogy tudván, kik szoktak a felsőháznak gyűléseiben részt venni, és figyelemmel az előbb is mondott szempontra, kik azok, kikre nézve leginkább lehetne remél­ni, hogy midőn szükség lesz rájuk, fegyelmi ese­tekben megjelenhetnek, azon eset fogna előál­­lani, hogy épen a legfőbb törvényszékek tagjai felett felerészben oly bírák fognának ítélni, kik a kormány által kinevezett s ezáltal bármely perc­ben elmozdítható hivatalnokok, mert nagy többsége azoknak, kik a felsőház gyűléseiben rendesen részt vesznek s kikre leginkább lehetne számítani, hogy szükség esetében megjelennének épen a főispánok, kik a kormány általi kineve­zéstől függenek, s e­z­ legalább sehol sem mond­ja, hogy ezek ama bíróságban részt ne vehetné­nek. Azt pedig őszintén be kell vallanom, hogy sem helyes, sem a törvény szellemével megegyeztethető eljárásnak nem tartom azt, hogy épen a legfőbb törvényszékek tagjai fö­lött mint bírák ítéljenek olyanok, kik kineve­zett és elmozdítható hivatalnokok. Nem fogadhatván el e­z­t, úgy ahogy van,ha­nem részemről ismét azon módosítványt volnék bátor tenni, melyet már egyszer, mint említem, szóba hoztam ; az, az óhajtom kimondatni, hogy a kir. tábla elnökei és alelnökei, a kir. curia el­nökei s alelnökei és birái, továbbá a kir. curiá­­nál alkalmazott ügyészek az országgyűlés mind­két házának egyetértésével felirat által hivata­laikból elmozdítandók, illetőleg nyugdíj­azandók; az ily esetekben követendő eljárás részleteit külön törvény határozza meg.“ Ezen módosítvány mellett még egyre vagyok bátor figyelmeztetni, s ez az, hogy a korona ügyész helyett én a kir. curiánál levő kir. ügy­védet említem, amennyiben úgy gondolom, hogy a többi törvényszékeket illetőleg is, mindenütt a királyi ügyész helyett ez létetett, és így azt gondolom, jobban összhangzik az előbbi sza­kaszokkal. Mi magát a dolgot illeti, tudom, hogy ezen el­járás az európai kontinensen meglehetősen is­meretlen, és épen azért, miután átlátom azt is, hogy egy ily eljárás felett helyesen határozni alig lehet máskép, mint ha az eljárás részleteit is, melyek abból folynak , is­merjük, részemről jelenben nem arra kérném a t. házat, hogy ezen módosítványomat most elfo­gadni méltóztassék, hanem arra kérném, hogy a törvény tárgyalásában tovább menve, mely minden akadály nélkül és a szabályok értelmé­ben is megtehető,­­­ a 35. §­ feletti határozatot elnapolni méltóztassék. És én azon reményben, hogy ha ezt megtenni méltóztatnának, azon el­veket, melyeket Angliában az élet kifejtett, me­lyeknek alkalmazása hitem szerint minden lehe­tő biztosítékot megad, törvényjavaslat alakjá­ban összeállítom, melyet a t. ház asztalára lete­tvén azt kérném, hogy mint mondom, elhalasz­­tatván ezen szakasz tárgyalása , ezen kérdést törvényjavaslatommal együtt, mely magában foglalja a módosítványomban foglalt külön tör­vényt, méltóztassék az osztályok­­által tárgyal­tatni , és azután felette véglegesen határozni (Zaj.) E kérdést véghetlen fontosnak tartom, mon­dom, nem kívánom, hogy ma méltóztassék ha­tározni, de azt hiszem nem méltánytalan óhajtás az, hogy egy ily fontos kérdésre nézve, midőn a ház tanácskozása sem akadna fel, a dolog min­den oldalról megfontoltassék, megvizsgáltassák. Ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés a balon.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter Ti­sza indítványát szintén roppant horderejűnek, és­ nagyon fontosnak tartja, és ha külön tárgyalás ellen nincs kifogása. Ha azonban a ház már elv­ben sem osztaná ez indítványt, ezen előleges kérdés eldöntése után fentartja magának, hogy nézeteit elmondhassa. Deák Ferencz e kérdés felett: kívánja e a ház elhalasztatni e kérdés eldöntését vagy sem? — szavazást kér. Irányi Dániel nem helyesli sem a miniszeri előterjesztést, sem Tisza indítványát s ezek he­lyett javasolja, hogy a curiabeli tagok fegyelmi vétsége fölött egy legfőbb államtörvényszék ítél­jen, melynek tagjai élethossziglanra választatná­nak az országgyűlés mindkét házából. E legfőbb államtörvényszéknek azonban nem csupán az len­ne feladata, hogy ezen fegyelmi vétségek fölött hozzon határozatot, hanem ítélne egyszersmind azon esetben is, midőn a képviselőház valamely miniszernek vád alá helyezését elrendeli, s ítél­ne végül azon vitás kérdésekben is, melyek a miniszerek s törvényhatóságok között felme­rülnek. Módosítványát szintén az osztályokhoz téri utasíttatni. Szakácsi Dániel Tisza módosítványa mel­lett felhozza az analógiát, melyet erre a főispá­nokról szóló magyar törvény nyújt. Ha a főispán ellen panaszok merültek fel, az volt a törvény és gyakorlat, hogy az érdeklett vármegye össze­szedte az adatokat és panaszokat s azokat fel­iratban a király elé terjeszté. A király azután az adatok megvizsgálása után vagy elmozditá, vagy meghagyta a főispánt. Ily módozatot ajánl Tisza is módositványában és azt elfo­gadja. Elnök fölteszi a kérdést : kivánja-e a ház a 35. § tárgyalását elhalasztani vagy nem ? A többség a miniszeri módosítvány tárgyalása mellett nyilatkozik. Horváth Boldizsár miniszer először Tiszának ellenvetéseire kíván felelni. Azon kifogásra, hogy a felsőház tagjait a fürdőből kellene haza­táviratozni, válaszolja, hogy a 35-dik §-ban gondoskodva van póttagokról, s különben is, nem bizonytalan hanem határozott határidőre fognak a tanácskozások elrendeltetni. Azon érv­nek fontosságát, hogy kormánytól kinevezett tagok , főispánok ítélnének, kormánytól kineve­zett birák felett, elismerné, ha a felsőháznak újbóli rendezése nem volna küszöbön. Áttérve a Tisza által ajánlt módosítványra, felhozza, hogy a birói hatalom gyakorlásáról szóló­­javaslatnál két czél lebegett előtte, a biró függetlenség és a birói tekintély megóvása,és ez két czél Tisza mó­dositványa által halomra döntetnék, mert a biró a parlamenti pártok rabjává válnék és tekintélye az országgy.áldozatul esnék.A birói hatalmat moly hatalomnak tekinti, mely felett nem állhat sem­mi más hatalom. Ez a megtestesült törvény, mely előtt mindenki a parlamenti pártok is tisztelettel és hódolattal tartoznak meghajolni. Miután ez meggyőződése a módosítványra nem adhatja szavazatát, Ludvigh János a bírói felelősségnek és függetlenségnek garantiáját a 35-dik §-ban nem találja fel , és hogy az abban nem is található fel, épen a miniszter beszé­déből győződik meg, ki a T. K. módosítvá­nyát azért támadja meg, mivel a nemzet képvi­selői közül kívánja a bírósági tagokat választa­ni, míg a miniszter a törvényhozásnak másik factorát kívánja csak tekintetbe vétetni, s így mindazon érvek, melyeket Tisza módosítványa ellen felhozott, állnak az ő javaslata ellenében is. Tisza javaslatát pártolja, Csernátony Lajos úgy látja, hogy az ellen­zék több bizalommal viseltetik minden elégület­­lensége daczára is, a jövő iránt, mint a minisz­ter, ki majd mindig nagyon sötét képekkel ré­­mízgeti magát, noha minden kívánságai teljesü­l­­vék, s továbbá különösnek találja szóló, hogy a miniszter, ellenezve Tisza indítványát, maga hasonlót javasol. A miniszternek a felsőház el­len nincs kifogása, hanem csak a képviselőház részvétele ellen, talán azért, mert annyira barát­ja a kinevezési rendszernek, hogy még tán ellen­vetése van az ellen is, hogy a képviselőház vá­lasztott tagokból áll. Miután ő, szóló, nincs el­­rémülve a jövő felett, és mert czélszerű intézke­dést lát abban, azt pártolja. Hoffmann Pál helyesli a miniszteri előter­­jesz­tést és nem tudná elfogadni azt, hogy a kép­viselőház tagjai is szerepeljenek e bíróságban, mert akkor a minisztérium fogna a minisztériu­mot támogató többség által közvetve a bírósá­gok uraivá tétetni. Irányi javaslatát azért ellen­zi, mert az államtörvényszék felé ismét csak egy összetett bíróságot kellene alkotni. Ghyczy Kálmán : T. ház! Feltűnő volt előttem a közvetlenül előttem szóló képviselő úrnak azon kijelentése, hogy a mostani főrendi­ház törvényeink szerint némileg bíráskodásra lenne hivatva. Én megvallom, törvényeinkben ennek semmi nyomát nem látom; annak, hogy régi időkben az országgyűlés maga némi tekin­tetben gyakorolt birói hatóságot, annak világos nyoma van törvényeinkben, de a főrendi háznak ily kizárólagos gyakorlatáról és jogáról semmi tudomásom (Felkiáltások: az 1848-iki törvé­nyek a miniszterek felett a felsőházat teszik bí­róvá !) kivéve az újabb törvényhozás esetét, a miniszterek vád alá helyeztetése esetét, melyben egyébiránt a perek megindítása és a kereset megállapítása a képviselőházra bízatott, és a­mely eljárás némely tekintetben megegyeztet­­hető azon javaslattal, melyet Tisza Kálmán t. barátom tett. A­mint Hofman Pál képviselő Iványi Dániel t. barátom javaslata ellen tett és felhozott, az épen úgy szól az igazságügyi miniszter által beadott törvényjavaslat ellen is. Az igazságügyi miniszter úr törvényjavaslatában a legfőbb bíróságok fe­lett álló bíróságot tervez; már most kérdem, ezen bíróságok felett, mely felsőbb bíróság fog hatá­rozni ? Íme ez azon létra, melyet nem kerülhe­tünk ki, ha azon nyomon indulunk, melyet az igazságügyi miniszter úr elénk terjeszt. Azon szépen összeszedett phrasisok és itt fel­hozott egyéb érvek ellen,melyek leginkább az el­méletből meríttettek, én egy gyakorlati példára hivatkozom. (Halljuk.) Az angol bírák elismer­ten a legnagyobb tiszteletben álló bíróságok Európa-szerte , az angol legfőbb bíróságok irá­nyában pedig azon intézkedés van törvényes gyakorlat által érvényesítve, melyet Tisza Kál­mán, t. barátom indítványoz. És én egy nagy nemzetnek hosszú idők gyakorlata által kipró­bált intézkedésében sokkal több biztosítékot he­lyezek, mint a mennyi bizalmat egy uj s legin­kább tán a ház ismételt pressiójának folytán történetesen felmerült új eszme sikeréhez csa­tolhatnék. Azt mondá a t. igazságügyi miniszter úr, hogy a bíróságnak magasan álló nagy tekintélyű hi­vatalnak kel lennie. Tökéletesen osztozom e né­­zetben­ magam is ; ezt vitattam mindig s épen ezen tekintetből tehetek egy ellenvetést igazság­­ü­gyi miniszter úr törv. javaslata ellen. (Halljuk!) épen a t. igazságügyminiszter úr trv. javaslata fogja a legfőbb állású bíróságnak tekintélyét csonkítani. (Halljuk halljuk.) Kik bíráskodásá­nak lesznek alávetve a magyar igazságszolgál­tatás élén álló tekintélyes férfiak. Ha van a­mi a magyar legfőbb bírói testület tekintélyét meg­rázkódtatja, épen az lesz,hogy oly csekély, min­dennapi kifogások miatt fegyelmi bíróság elé vonathatnak, s minő bíróságnak veti alá az igaz­ságügyminiszter úr az ország legfőbb bíráit? Egyrészt a főrendiház által választott tagok bí­ráskodásának. Most kérdem t. hát, váljon a fő­rendiház tagjai közt nincsenek-e pártok, a fő­rendiház tagjai a választásoknál váljon pártszi­­netet, pártkülönbség nélkül fognak-e eljárni ? Itt sem lesz elkerülhete a pártok befolyásának nyomása. Minő bíróságnak veti­­tovább alá más­részről az igazságügyminiszter úr az ország leg­főbb bíráit­ önmaguknak. És itt ellentétbe jön azon elvvel, melyet ezen törvényjavaslatnak többi pontjában oly követ­kezetesen keresztül vitt. Az alsó bíró fegyel­mi bírósága ezen törvényjavaslat szerint minde­nütt a felsőbb bíróság, itt pedig a legfőbb bíró­ság fölött a fegyelem bíráskodást annak saját tagjai gyakorolják, ez azon elvekkel, melyek ezen törvényjavaslatban keresztül vive vannak, az én felfogásom szerint csakugyan ellenkezik. Ha azt akarjuk, hogy ne szoruljunk azon laj­torjára, melyet Hoffman képviselő­társam emlí­tett, akkor egyszer meg kell az ítélethozásnak szűnnie és annak helyébe más expedienst kell állítani. Ez az expediens nem ítélet, melyet az országgyűlés két háza hozna, hanem az or­szággyűlés két házának véleménye a nemzet­nek verdiktje, melyet a legfőbb bíróság tagjai irányában bizonyosan csak a legnagyobb fon­tosságú esetekben mondanak ki“. Igen­is igazsága van igazságügyminiszter úr­nak: három legfőbb hatalom van az államban: a törvényhozás, közigazgatás és birói hatalom.­­ Mi ez oldalról vitattuk minden alkalommal azt, hogy a birói hatalomnak önállónak, függet­­lennek, egyenjogúnak kell lenni a többi állami hatalmakkal a maga körében, de nem mondot­tuk soha azt,hogy irányában is ellenérzésm­el gya­­koroltathassék. Épen abban áll a törvényhozás legfőbb nehézsége e téren, hogy az állami hatal­mak mindegyikét függetlenné, önállóvá kell ten­ni, de egyszersmind ellenőrzést is kell gyakorol­ni irányukban. Mert ne felejtsük el, hogy nem­csak a­­törvényhozó testületek esnek némelykor a pártszenvedélyeknek áldozatul, hanem magá­ban a kormányban és a legfőbb törvényszékekben is többször nyílik tér, miként a történelem iga­zolja, oly visszaéléseknek, kihágásoknak és vét­keknek, melyek a legnagyobb hátrányára van­nak az ország közjavának. Nézetem szerint ítélni a legfőbb birák fölött nem lehet, hanem kell­ő­ irányukban is ellenőr­zést felállítani. Én a legfőbb birói hatalmat min­denesetre egy niveauba helyezem a közigazga­tási legfőbb hatalommal, a miniszteri hatalom­mal. Mi lenne a miniszteri tekintélyből, ha azon aprólékos megtámadásoknak tennék ki, melyek­nek ezen törvény a legfőbb bírói hatalom tag­jait kiteszi. Mi történik a miniszterek irányá­ban? Ha a miniszterek az országgyűlés többsé­gének bizalmát elvesztik ? Ha az országgyűlés többsége, de bizonyára nem egyes aprólékos ki­sebb esetek miatt, hanem politikai főirányuk te­kintetéből ellenük nyilatkozik, a miniszterek le­köszönnek, lelépnek helyökről. Semmivel sem akarok nagyobb ellenőrzést az ország legtöbb bírái irányában gyakorolni, mint a­mely a mi­niszterek irányában gyakoroltatik; hogyha az egész nemzet verdiktje, az országgyűlés mindkét házának véleménye ellenük nyilatkozik : ez eset­ben lépjenek le azon hivatalról, melyet a nemzet közvéleménye­­ellenében többé sikeresen úgy sem viselhetnének. Azért részemről Tisza Kál­mán indítványát pártolom. (Élénk helyeslés és éljenzés balról.) Nyáry Pál a miniszter indokolásából azt látja, hogy két eszmét téveszt össze, a bíró ha­tóságát s a bíró személyét.A­mi a­ bíró hatóságát illeti, maga is azt mondja, hogy maga a megtes­tesült törvény, ámde nem erről, hanem a bíró személyéről van szó, és a személy által elköve­tendő kihágásokról. Már ha a birói hatalom az államban a legfőbb hatalom, akkor ezen hata­lom képviselőit nem lehet méltóbban, mint ma­ga a nemzet képviselőtestülete alá rendelni, mint történik az Angliában és mint ajánlja azt Tisza módosítványában.A­ miniszer azt mond­ja, hogy ez által a politikai pártoknak vettetik oda a bíró. Szóló megengedi, hogy Magyarország jelenlegi törvényhozása nincs természetes álla­potban, és kérdi : miért nincs ? azért mert ki van mozdítva azon helyzetéből, melyben egy nemzetnek, következőleg egy nemzet képvisele­tének is kell lennie. (ügy van.) Nem tudunk a jelen parlamentek közül egyet is, mondja a szó­ló folytatva beszédét, melyben azon kérdés : a nemzet léte vagy nem léte, csak fenforoghatna is; nem tudunk egyet is, mely a maga önállá­sát, függetlenségét, alkotmányos jogait akár mi indoknál fogva, s akármi okból korlátozni en­gedte volna,és önkényt alárendelte volna magát egy más hatalomnak. Itt van azon természetel­lenes állapot alapja. De ne ítéljük el Magyarország jövő parl­a­­mentjeit, hanem bízzunk, hogy a rendes állapo­tot helyre fogják állítani, és ha ezt helyreállí­tották, akkor bízvást hivatkozhatunk a nemzet azon lelkiismeretére, melyet a parlament fog képviselni. (Élénk helyeslés, éljenzés a balon) s akkor ép oly biztosan adhatjuk­ ezen ügyet a ma­gyar parliament kezébe, mint mikép századok óta adatott az angol parliament kezébe. Legyen egyszer ép oly tiszteletre méltó a magyar par­lament, mint az angol, a magyar bíró is ép oly tiszteletreméltó lesz, mint az angol. (Helyeslés és éljenzés a balon.) Miután még Kiss János szólt fel pártolólag Irányi módosítványa mellett, elnök felteszi a kérdést és a többség a két módosítvány elveté­sével a miniszteri javaslatot fogadja el. Olvastatik a következő szakasz: 36. §. A 31., 32., 33. és 34-ik szakaszokban körülírt fegyelmi bíróságok minden év elején sorshúzás útján újra alakíttatnak. A sorshúzás mindenik ítélőszéknél külön és teljes ülésben történik. A rendes tagokhoz szintén sorshúzás útján ugyanaannyi póttag járul, a­kik a rendes tag

Next