A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1869-11-22 / 269. szám
„és ha nem jó, majd csak megérkezik,aki megreparálja: a könyörületes masiniszta.“ Arra nem gondol, hogy a gép fennakadására egy pillanat elég , hogy Egyptom messze van ide. Láttam én már szobrot, amit talapzatáról ledöntött a vihar, úgy tört össze. Szép halála volt. De azt nem nevezhetem szép halálnak, ha maga a talapzat kezd porladozni, szétmállani s a szobor úgy sülyed alá lassan kint, észrevétlenül, mig egyszer felfordul s háttal néz az ég felé tehetetlenül. Az ilyen szobor agyonnyomta a talapzatát. Ez a különbség a szoros értelemben vett miniszterkrizis és pártkrizis között. A mostani nagyhátú minisztérium alighanem nyomta széjjel talapzatát. Törs Kálmán, Pest, nov. 20. (xv.) Dalmátiai állapotok. Dalmátia egyetlen lázongó kerületében a Crivoscieben, patakban omlik most a vér. A sejtelem, hogy e vad vidék meghódoltatása roppant áldozatokba fog kerülni, teljesül, a Crivoscle lakói, kik a meghódolásról hallani sem akartak, elszántan, elkeseredetten védelmezik magukat. Figyelmeztetjük az olvasót tegnapi esti lapok társürgönyére, mely fogalmat nyújta makacs és elkeseredett harczról, melyet a krivosciánusok a cs. és k. csapatok élén folytatnak. A küzdelem főpontja a dragalyi fensikon vezető utszoros elfoglalása és megtartására irányult. Ez az út, mely egyedüli közlekedő Dragaillal egyszersmind kulcsa a vidéknek, a leghevesebb küzdelem, a csapatok jelekbeni expeditiói alkalmával mindig e pont felé vala irányozva. Hogy e szoros, mely Hanból vezet Dragailbe el legyen foglalható, színlelt támadások intéztettek, hogy elvonassék ama szorostól, s az elfoglalással megbízott Raiffel és Fischer dandároktól a figyelem. Ha azonban, a távirat hangjából helyesen olvasunk, úgy a kirendelt csapatok a nagy veszteségek daczára sem bírtak semmi előnyt kivívni. A távirat szerint ugyan az ütközetnek volt annyi eredménye, hogy „a várt sikert eredményezte“, a várt siker pedig a Dragailba vezető útszoros elfoglalása; kétkedünk azonban, hogy a katonaság oly ellenséggel szemben, a minővel most harczol, több napon át ura bírna maradni e vidéknek; s az eredmény, amint a helyszínével ismeretesek jósolják, az lesz, hogy ez a harmadik, s nagy erővel foganatosított expeditio is meghiúsul egy vidék ellentállásán, a csapatok pedig kénytelenek lesznek kivonulni e vidékről, hol sem nyugalmuk, sem élelmük, hogy néhány hét múlva talán új expeditiohoz kezdjenek. Pedig mennyi áldozatba került ez a harmadik expeditio is. A nov. 19-iki ütközetben elesett 1 őrnagy, 4 tiszt és 7 ember, megsebesült 5 tiszt, 30 közember. Érdemesnek találjuk a „Presse“ egy eredeti levele után kis ismertetését adni ama színhelynek, hol most makacs és véres harczok folynak. A Bocche di Cattaro északi része — úgymond — zárt egészet képez, s a déli részszel anyagilag nem is függ össze, legalább szellemileg nem. A Zuppa lakói dolgozni készek és becsületérzők, az észak lakói azonban rabló és verekedő egy nép. A zuppai megveti a krivosciánust, Ledenice és Risano lakóit restségük, tunyaságuk miatt. Ha csak arról volt volna szó, hogy támogassa a Zuppa a bacchet, — magára maradt volna e nép, de az agitátorok által félrevezettetett a Zuppa is. Összeköttetés nem volt a két vidék felkelői közt. A jelenlegi események után azonban a bocche után induland a Zuppa is, és ha amaz győz, ez is lázongani fog. E nép meghódoltatása nem fog könnyen bekövetkezni, ha Törökország felől hátba nem fogatnak. — Auersperg gr. szelidebben, humánusabban jár el a meghódított felkelők irányában, mint előde, Wagner altábornagy, akinek kíséretét hóhér és akasztófák képezték. A csapatparancsnokoknak, kik a becehe ellen kirendeltettek, különös szelíd, rábeszélő bánásmódra adott parancsot. E vad néppel azonban nehezebben fog boldogulni, mint a Zuppa lakóival, s a szelídség eszköze épen megfordított, helytelen arányban vétetett foganatba. A Zuppában, ahol egész Dalmátiában a legtisztességesebb emberek laknak, tűzzel és vassal gazdálkodtak a győzelmes generálisok. Elégették házaikat, felprédálták mindenüket, s rögtönitélő bíróság elé hurczoltattak. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz 71 ik ülése nov. 20 án. Esti kiadásunk tudósításának kiegészítéséül megemlítjük, hogy Lónyay pénzügyminiszer a Horvát-Slavon-Dalmát ministerium és a belügyministerium 1870-ei költségvetését, továbbá két törvényjavaslatot terjesztett elő, melyek közül az egyik a bélyegilletékek érvényének meghosszabbítására, a másik a pénzügyi törvényszékek ideiglenes fentartására vonatkozik. Mindezen előterjesztések a pénzügyi bizottsághoz utasíttattak. A bírói felelősségről szólójavaslatnak a fegyelmi eljárásra vonatkozó első négy szakasza (melyeket esti kiadásunkban közöltünk) elfogadtatván, olvastatott a következő : 35. §. A kir. táblák alelnökei és elnökei, a kir. Curia ítélő birái, alelnökei és elnökei, továbbá a koronaügyész fölött külön fegyelmi bíróság gyakorolja a fegyelmi hatóságot. Ezen fegyelmi bíróság mely 36 rendes és 12 póttagból áll, fele részben a magyar kir. Curia alelnöke és biráiból kinevezések sorrendje szerint, fele részben pedig afelsőház által minden országgyűlésen önkebléből választandó tagokból alakittatik. Elnöke a semmitőszék elnöke; akadályoztatása esetében a legfőbb törvényszék elnöke, illetőleg a semmitőszék alelnöke; ha pedig a semmitőszék elnöke lenne a vádlott, a felsőházi elnök, illetőleg alelnök. Ezen fegyelmi bíróságnak felsőházi tagjai a felsőháznak nyílt ülésében bírói esküt tesznek le; lemondás esetében a lemondás okainak alaa közvádlóval és vádlottal legalább 24 barával a tárgyalás előtt közöltetik, és mindegyiknek jogában áll úgy a bírói, mint a felsőházi tagok közül az okok megnevezése nélkül hatnak kihagyását kívánni. Ha a felek ezen kihagyási jogot épen nem vagy nem egészen gyakorolják, az illető tanács a bírói tagok közül, a kinevezés sorrendje szerinti első hat, a felsőházi tagok közül pedig azon hat tagból alakíttatik, kik legtöbb szavazatot nyertek. Ezen biróság határozata végérvényes. Tisza Kálmán : T. képv. ház ! Midőn az igen t. igazságügyminiszer ur ezen §-hoz módosítványát benyújtotta volt, azt méltóztatott mondani, hogy ez annyiban tér el azon módosítványtól ,amelyet én még a nyáron a bírói hatalom gyakorlásáról szólójavaslat tárgyalásakor benyújtottam, az igazságügyminiszer úr felszólalása folytán azonban akkor visszavettem, amennyiben én mind a képviselők, mind a főrendek házából akartam alakíttatni a kérdéses bíróságot, míg ő ugyanezt a legfelsőbb tvszék tagjaiból és főrendiházi tagokból kívánta kineveztetni, nem tartván helyesnek, hogy az alsóház bárminemű bírói jogot gyakoroljon. Legelőbb is a dolog tisztázása végett meg kell említenem, hogy én azt, hogy a királyi táblák és legfelsőbb törvényszék tagjainak fegyelmi vétségei felett a képviselőház és felsőház tagjaiból alakítandó bíróság intézkedjék, nem indítványoztam. Én csak azt indítványoztam, hogy miután oly legfőbb fegyelmi bíróságot felállítani, mely ezen szóval összekötött értelműnek teljesen megfeleljen, nem lehet, mert akkor ismét ezen bíróság felett nem lenne bíróság, mely a fegyelmi eljárást gyakorolja; leghelyesebbnek tartanám azon módot követni, amely például követtetik Angolországban, hol a legfőbb törvényszék tagjai felett nem lehetvén fegyelmi eljárás, mert nincs felette törvényszék, azok netalán a szembeszökő kihágások vagy vétségek esetében az országgyűlés mindkét házának felirata folytán elmozdíttatnak. Én,mióta a t. igazságügyminiszter úr beadta jelen javaslatát, meg kell, hogy valljam, hogy azon előbb kifejtett nézetemtől az által nem tértem el, mert részemről legalább ezen javaslatot nem óhajtanám elfogadni. E javaslat ugyanis, amint az a mostani 35. §-ban foglaltatik, az én hitem szerint egyfelől beleesik azon hibába, hogy e szerint mégis lesznek bizonyos legmagasabb polcon levő birói egyének, akik ellen nem lesz mód, legalább azon évben midőn sor szerint ők lesznek a legfőbb fegyelmi bíróság tagjai, a fegyelmi eljárást megindítani; de másodszor e javaslat egy rendszeres bíróságot akar megállapítani, oly bíróságot tehát, melynek mindenkor, midőn panasz emeltetik, össze kell jöhetnie, én pedig amennyire a körülményeket ismerem, nem hiszem, hogy ez lehető legyen egy oly bíróságnál, mely hogy működhessék, a póttagokkal együtt 24 felsőházi tagnak kellene , ha nem is folytonosan itt, de mindig oly állapotban lennie, hogy bármely percben megjelenhessék. Én azt gondolom, hogy számtalanszor be fog állani azon eset, hogy midőn e bíróságnak össze kellene jönni, bíróságok tagjainak egy részét Európának szerte fekvő fürdőiből kellene haza telegrafirozni, mert nem lenne itt senki. De van még egy más észrevételem, s ez az, hogy tudván, kik szoktak a felsőháznak gyűléseiben részt venni, és figyelemmel az előbb is mondott szempontra, kik azok, kikre nézve leginkább lehetne remélni, hogy midőn szükség lesz rájuk, fegyelmi esetekben megjelenhetnek, azon eset fogna előállani, hogy épen a legfőbb törvényszékek tagjai felett felerészben oly bírák fognának ítélni, kik a kormány által kinevezett s ezáltal bármely percben elmozdítható hivatalnokok, mert nagy többsége azoknak, kik a felsőház gyűléseiben rendesen részt vesznek s kikre leginkább lehetne számítani, hogy szükség esetében megjelennének épen a főispánok, kik a kormány általi kinevezéstől függenek, s ez legalább sehol sem mondja, hogy ezek ama bíróságban részt ne vehetnének. Azt pedig őszintén be kell vallanom, hogy sem helyes, sem a törvény szellemével megegyeztethető eljárásnak nem tartom azt, hogy épen a legfőbb törvényszékek tagjai fölött mint bírák ítéljenek olyanok, kik kinevezett és elmozdítható hivatalnokok. Nem fogadhatván el ezt, úgy ahogy van,hanem részemről ismét azon módosítványt volnék bátor tenni, melyet már egyszer, mint említem, szóba hoztam ; az, az óhajtom kimondatni, hogy a kir. tábla elnökei és alelnökei, a kir. curia elnökei s alelnökei és birái, továbbá a kir. curiánál alkalmazott ügyészek az országgyűlés mindkét házának egyetértésével felirat által hivatalaikból elmozdítandók, illetőleg nyugdíjazandók; az ily esetekben követendő eljárás részleteit külön törvény határozza meg.“ Ezen módosítvány mellett még egyre vagyok bátor figyelmeztetni, s ez az, hogy a korona ügyész helyett én a kir. curiánál levő kir. ügyvédet említem, amennyiben úgy gondolom, hogy a többi törvényszékeket illetőleg is, mindenütt a királyi ügyész helyett ez létetett, és így azt gondolom, jobban összhangzik az előbbi szakaszokkal. Mi magát a dolgot illeti, tudom, hogy ezen eljárás az európai kontinensen meglehetősen ismeretlen, és épen azért, miután átlátom azt is, hogy egy ily eljárás felett helyesen határozni alig lehet máskép, mint ha az eljárás részleteit is, melyek abból folynak , ismerjük, részemről jelenben nem arra kérném a t. házat, hogy ezen módosítványomat most elfogadni méltóztassék, hanem arra kérném, hogy a törvény tárgyalásában tovább menve, mely minden akadály nélkül és a szabályok értelmében is megtehető, a 35. § feletti határozatot elnapolni méltóztassék. És én azon reményben, hogy ha ezt megtenni méltóztatnának, azon elveket, melyeket Angliában az élet kifejtett, melyeknek alkalmazása hitem szerint minden lehető biztosítékot megad, törvényjavaslat alakjában összeállítom, melyet a t. ház asztalára letetvén azt kérném, hogy mint mondom, elhalasztatván ezen szakasz tárgyalása , ezen kérdést törvényjavaslatommal együtt, mely magában foglalja a módosítványomban foglalt külön törvényt, méltóztassék az osztályokáltal tárgyaltatni , és azután felette véglegesen határozni (Zaj.) E kérdést véghetlen fontosnak tartom, mondom, nem kívánom, hogy ma méltóztassék határozni, de azt hiszem nem méltánytalan óhajtás az, hogy egy ily fontos kérdésre nézve, midőn a ház tanácskozása sem akadna fel, a dolog minden oldalról megfontoltassék, megvizsgáltassák. Ajánlom módosítványomat a t. ház figyelmébe. (Helyeslés a balon.) Horváth Boldizsár igazságügyminiszter Tisza indítványát szintén roppant horderejűnek, és nagyon fontosnak tartja, és ha külön tárgyalás ellen nincs kifogása. Ha azonban a ház már elvben sem osztaná ez indítványt, ezen előleges kérdés eldöntése után fentartja magának, hogy nézeteit elmondhassa. Deák Ferencz e kérdés felett: kívánja e a ház elhalasztatni e kérdés eldöntését vagy sem? — szavazást kér. Irányi Dániel nem helyesli sem a miniszeri előterjesztést, sem Tisza indítványát s ezek helyett javasolja, hogy a curiabeli tagok fegyelmi vétsége fölött egy legfőbb államtörvényszék ítéljen, melynek tagjai élethossziglanra választatnának az országgyűlés mindkét házából. E legfőbb államtörvényszéknek azonban nem csupán az lenne feladata, hogy ezen fegyelmi vétségek fölött hozzon határozatot, hanem ítélne egyszersmind azon esetben is, midőn a képviselőház valamely miniszernek vád alá helyezését elrendeli, s ítélne végül azon vitás kérdésekben is, melyek a miniszerek s törvényhatóságok között felmerülnek. Módosítványát szintén az osztályokhoz téri utasíttatni. Szakácsi Dániel Tisza módosítványa mellett felhozza az analógiát, melyet erre a főispánokról szóló magyar törvény nyújt. Ha a főispán ellen panaszok merültek fel, az volt a törvény és gyakorlat, hogy az érdeklett vármegye összeszedte az adatokat és panaszokat s azokat feliratban a király elé terjeszté. A király azután az adatok megvizsgálása után vagy elmozditá, vagy meghagyta a főispánt. Ily módozatot ajánl Tisza is módositványában és azt elfogadja. Elnök fölteszi a kérdést : kivánja-e a ház a 35. § tárgyalását elhalasztani vagy nem ? A többség a miniszeri módosítvány tárgyalása mellett nyilatkozik. Horváth Boldizsár miniszer először Tiszának ellenvetéseire kíván felelni. Azon kifogásra, hogy a felsőház tagjait a fürdőből kellene hazatáviratozni, válaszolja, hogy a 35-dik §-ban gondoskodva van póttagokról, s különben is, nem bizonytalan hanem határozott határidőre fognak a tanácskozások elrendeltetni. Azon érvnek fontosságát, hogy kormánytól kinevezett tagok , főispánok ítélnének, kormánytól kinevezett birák felett, elismerné, ha a felsőháznak újbóli rendezése nem volna küszöbön. Áttérve a Tisza által ajánlt módosítványra, felhozza, hogy a birói hatalom gyakorlásáról szólójavaslatnál két czél lebegett előtte, a biró függetlenség és a birói tekintély megóvása,és ez két czél Tisza módositványa által halomra döntetnék, mert a biró a parlamenti pártok rabjává válnék és tekintélye az országgy.áldozatul esnék.A birói hatalmat moly hatalomnak tekinti, mely felett nem állhat semmi más hatalom. Ez a megtestesült törvény, mely előtt mindenki a parlamenti pártok is tisztelettel és hódolattal tartoznak meghajolni. Miután ez meggyőződése a módosítványra nem adhatja szavazatát, Ludvigh János a bírói felelősségnek és függetlenségnek garantiáját a 35-dik §-ban nem találja fel , és hogy az abban nem is található fel, épen a miniszter beszédéből győződik meg, ki a T. K. módosítványát azért támadja meg, mivel a nemzet képviselői közül kívánja a bírósági tagokat választani, míg a miniszter a törvényhozásnak másik factorát kívánja csak tekintetbe vétetni, s így mindazon érvek, melyeket Tisza módosítványa ellen felhozott, állnak az ő javaslata ellenében is. Tisza javaslatát pártolja, Csernátony Lajos úgy látja, hogy az ellenzék több bizalommal viseltetik minden elégületlensége daczára is, a jövő iránt, mint a miniszter, ki majd mindig nagyon sötét képekkel rémízgeti magát, noha minden kívánságai teljesülvék, s továbbá különösnek találja szóló, hogy a miniszter, ellenezve Tisza indítványát, maga hasonlót javasol. A miniszternek a felsőház ellen nincs kifogása, hanem csak a képviselőház részvétele ellen, talán azért, mert annyira barátja a kinevezési rendszernek, hogy még tán ellenvetése van az ellen is, hogy a képviselőház választott tagokból áll. Miután ő, szóló, nincs elrémülve a jövő felett, és mert czélszerű intézkedést lát abban, azt pártolja. Hoffmann Pál helyesli a miniszteri előterjesztést és nem tudná elfogadni azt, hogy a képviselőház tagjai is szerepeljenek e bíróságban, mert akkor a minisztérium fogna a minisztériumot támogató többség által közvetve a bíróságok uraivá tétetni. Irányi javaslatát azért ellenzi, mert az államtörvényszék felé ismét csak egy összetett bíróságot kellene alkotni. Ghyczy Kálmán : T. ház! Feltűnő volt előttem a közvetlenül előttem szóló képviselő úrnak azon kijelentése, hogy a mostani főrendiház törvényeink szerint némileg bíráskodásra lenne hivatva. Én megvallom, törvényeinkben ennek semmi nyomát nem látom; annak, hogy régi időkben az országgyűlés maga némi tekintetben gyakorolt birói hatóságot, annak világos nyoma van törvényeinkben, de a főrendi háznak ily kizárólagos gyakorlatáról és jogáról semmi tudomásom (Felkiáltások: az 1848-iki törvények a miniszterek felett a felsőházat teszik bíróvá !) kivéve az újabb törvényhozás esetét, a miniszterek vád alá helyeztetése esetét, melyben egyébiránt a perek megindítása és a kereset megállapítása a képviselőházra bízatott, és amely eljárás némely tekintetben megegyeztethető azon javaslattal, melyet Tisza Kálmán t. barátom tett. Amint Hofman Pál képviselő Iványi Dániel t. barátom javaslata ellen tett és felhozott, az épen úgy szól az igazságügyi miniszter által beadott törvényjavaslat ellen is. Az igazságügyi miniszter úr törvényjavaslatában a legfőbb bíróságok felett álló bíróságot tervez; már most kérdem, ezen bíróságok felett, mely felsőbb bíróság fog határozni ? Íme ez azon létra, melyet nem kerülhetünk ki, ha azon nyomon indulunk, melyet az igazságügyi miniszter úr elénk terjeszt. Azon szépen összeszedett phrasisok és itt felhozott egyéb érvek ellen,melyek leginkább az elméletből meríttettek, én egy gyakorlati példára hivatkozom. (Halljuk.) Az angol bírák elismerten a legnagyobb tiszteletben álló bíróságok Európa-szerte , az angol legfőbb bíróságok irányában pedig azon intézkedés van törvényes gyakorlat által érvényesítve, melyet Tisza Kálmán, t. barátom indítványoz. És én egy nagy nemzetnek hosszú idők gyakorlata által kipróbált intézkedésében sokkal több biztosítékot helyezek, mint a mennyi bizalmat egy uj s leginkább tán a ház ismételt pressiójának folytán történetesen felmerült új eszme sikeréhez csatolhatnék. Azt mondá a t. igazságügyi miniszter úr, hogy a bíróságnak magasan álló nagy tekintélyű hivatalnak kel lennie. Tökéletesen osztozom e nézetben magam is ; ezt vitattam mindig s épen ezen tekintetből tehetek egy ellenvetést igazságügyi miniszter úr törv. javaslata ellen. (Halljuk!) épen a t. igazságügyminiszter úr trv. javaslata fogja a legfőbb állású bíróságnak tekintélyét csonkítani. (Halljuk halljuk.) Kik bíráskodásának lesznek alávetve a magyar igazságszolgáltatás élén álló tekintélyes férfiak. Ha van ami a magyar legfőbb bírói testület tekintélyét megrázkódtatja, épen az lesz,hogy oly csekély, mindennapi kifogások miatt fegyelmi bíróság elé vonathatnak, s minő bíróságnak veti alá az igazságügyminiszter úr az ország legfőbb bíráit? Egyrészt a főrendiház által választott tagok bíráskodásának. Most kérdem t. hát, váljon a főrendiház tagjai közt nincsenek-e pártok, a főrendiház tagjai a választásoknál váljon pártszinetet, pártkülönbség nélkül fognak-e eljárni ? Itt sem lesz elkerülhete a pártok befolyásának nyomása. Minő bíróságnak vetitovább alá másrészről az igazságügyminiszter úr az ország legfőbb bíráit önmaguknak. És itt ellentétbe jön azon elvvel, melyet ezen törvényjavaslatnak többi pontjában oly következetesen keresztül vitt. Az alsó bíró fegyelmi bírósága ezen törvényjavaslat szerint mindenütt a felsőbb bíróság, itt pedig a legfőbb bíróság fölött a fegyelem bíráskodást annak saját tagjai gyakorolják, ez azon elvekkel, melyek ezen törvényjavaslatban keresztül vive vannak, az én felfogásom szerint csakugyan ellenkezik. Ha azt akarjuk, hogy ne szoruljunk azon lajtorjára, melyet Hoffman képviselőtársam említett, akkor egyszer meg kell az ítélethozásnak szűnnie és annak helyébe más expedienst kell állítani. Ez az expediens nem ítélet, melyet az országgyűlés két háza hozna, hanem az országgyűlés két házának véleménye a nemzetnek verdiktje, melyet a legfőbb bíróság tagjai irányában bizonyosan csak a legnagyobb fontosságú esetekben mondanak ki“. Igenis igazsága van igazságügyminiszter úrnak: három legfőbb hatalom van az államban: a törvényhozás, közigazgatás és birói hatalom. Mi ez oldalról vitattuk minden alkalommal azt, hogy a birói hatalomnak önállónak, függetlennek, egyenjogúnak kell lenni a többi állami hatalmakkal a maga körében, de nem mondottuk soha azt,hogy irányában is ellenérzésmel gyakoroltathassék. Épen abban áll a törvényhozás legfőbb nehézsége e téren, hogy az állami hatalmak mindegyikét függetlenné, önállóvá kell tenni, de egyszersmind ellenőrzést is kell gyakorolni irányukban. Mert ne felejtsük el, hogy nemcsak atörvényhozó testületek esnek némelykor a pártszenvedélyeknek áldozatul, hanem magában a kormányban és a legfőbb törvényszékekben is többször nyílik tér, miként a történelem igazolja, oly visszaéléseknek, kihágásoknak és vétkeknek, melyek a legnagyobb hátrányára vannak az ország közjavának. Nézetem szerint ítélni a legfőbb birák fölött nem lehet, hanem kellő irányukban is ellenőrzést felállítani. Én a legfőbb birói hatalmat mindenesetre egy niveauba helyezem a közigazgatási legfőbb hatalommal, a miniszteri hatalommal. Mi lenne a miniszteri tekintélyből, ha azon aprólékos megtámadásoknak tennék ki, melyeknek ezen törvény a legfőbb bírói hatalom tagjait kiteszi. Mi történik a miniszterek irányában? Ha a miniszterek az országgyűlés többségének bizalmát elvesztik ? Ha az országgyűlés többsége, de bizonyára nem egyes aprólékos kisebb esetek miatt, hanem politikai főirányuk tekintetéből ellenük nyilatkozik, a miniszterek leköszönnek, lelépnek helyökről. Semmivel sem akarok nagyobb ellenőrzést az ország legtöbb bírái irányában gyakorolni, mint amely a miniszterek irányában gyakoroltatik; hogyha az egész nemzet verdiktje, az országgyűlés mindkét házának véleménye ellenük nyilatkozik : ez esetben lépjenek le azon hivatalról, melyet a nemzet közvéleményeellenében többé sikeresen úgy sem viselhetnének. Azért részemről Tisza Kálmán indítványát pártolom. (Élénk helyeslés és éljenzés balról.) Nyáry Pál a miniszter indokolásából azt látja, hogy két eszmét téveszt össze, a bíró hatóságát s a bíró személyét.Ami a bíró hatóságát illeti, maga is azt mondja, hogy maga a megtestesült törvény, ámde nem erről, hanem a bíró személyéről van szó, és a személy által elkövetendő kihágásokról. Már ha a birói hatalom az államban a legfőbb hatalom, akkor ezen hatalom képviselőit nem lehet méltóbban, mint maga a nemzet képviselőtestülete alá rendelni, mint történik az Angliában és mint ajánlja azt Tisza módosítványában.A miniszer azt mondja, hogy ez által a politikai pártoknak vettetik oda a bíró. Szóló megengedi, hogy Magyarország jelenlegi törvényhozása nincs természetes állapotban, és kérdi : miért nincs ? azért mert ki van mozdítva azon helyzetéből, melyben egy nemzetnek, következőleg egy nemzet képviseletének is kell lennie. (ügy van.) Nem tudunk a jelen parlamentek közül egyet is, mondja a szóló folytatva beszédét, melyben azon kérdés : a nemzet léte vagy nem léte, csak fenforoghatna is; nem tudunk egyet is, mely a maga önállását, függetlenségét, alkotmányos jogait akár mi indoknál fogva, s akármi okból korlátozni engedte volna,és önkényt alárendelte volna magát egy más hatalomnak. Itt van azon természetellenes állapot alapja. De ne ítéljük el Magyarország jövő parlamentjeit, hanem bízzunk, hogy a rendes állapotot helyre fogják állítani, és ha ezt helyreállították, akkor bízvást hivatkozhatunk a nemzet azon lelkiismeretére, melyet a parlament fog képviselni. (Élénk helyeslés, éljenzés a balon) s akkor ép oly biztosan adhatjuk ezen ügyet a magyar parliament kezébe, mint mikép századok óta adatott az angol parliament kezébe. Legyen egyszer ép oly tiszteletre méltó a magyar parlament, mint az angol, a magyar bíró is ép oly tiszteletreméltó lesz, mint az angol. (Helyeslés és éljenzés a balon.) Miután még Kiss János szólt fel pártolólag Irányi módosítványa mellett, elnök felteszi a kérdést és a többség a két módosítvány elvetésével a miniszteri javaslatot fogadja el. Olvastatik a következő szakasz: 36. §. A 31., 32., 33. és 34-ik szakaszokban körülírt fegyelmi bíróságok minden év elején sorshúzás útján újra alakíttatnak. A sorshúzás mindenik ítélőszéknél külön és teljes ülésben történik. A rendes tagokhoz szintén sorshúzás útján ugyanaannyi póttag járul, akik a rendes tag