A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1869-11-03 / 253. szám

montánok alattomos és nyílt támadásai ellen védelmezni s keresztül vinni bírná. Az adóra nézve most is a régi Bachrendszer áll fenn úgy lényegére, mint alakjára nézve; a változás csak abban áll, hogy annak egész gyűlöletessége, s a nyomasztó deficitek, miket eredményez, most közvetlenül s egész sulyokkal a nemzeti kormányt terhelik. Ipar és kereskedelem még mindig beható reformokra, a megváltásra várakoznak ; az utolsó hetek válságai bebizonyították, miként a kormánynál ép úgy hiányzik a bátorság, mint az erély, hogy iparunk és kereskedelmünk bár legszerényebb s e mellett legjogosítottabb követelményeinek érvényt s elégtételt bírna szerezni. Bárhova tekintsünk, mindenütt csak egy kis indulást, vagy alig indulást látunk a jobb felé. Mindenütt tökéletlen állapotok, melyek rendszeres időben is nehéz bajokat szülnek, mozgalmasokban pedig épen veszélyesekké válnak. Nem minden félelem nélkül s remegő kézzel érintjük Magyarország achillei sarkát, a nemzetiségi kérdést. A minapi Broz-féle interpelláció a zágrábi országgyűlésen, a dalmátiai események, a határőrvidékben való agitátiók : mindez igazolja amaz aggodalmunkat, hogy adandó esetben ép úgy nem számíthatunk a különböző népfajokra, mint jó és balszerencsénk hű szövetségeseire, mint 1848-ban. A kormány keveset vagy semmit sem tett, hogy a nemzetiségeket tömegesen, és nem csupán hivatalos vezéreiket békítse ki a nemzettel, s őket őszinte bizalommal, mint rendithetlen hű testvéreket csatolja hozzánk. — A dolgok ily állásánál lehetetlen, azon bonyodalmaknak, melyet egy párisi „esemény“ által akár már holnap előidézhető jövő szülhet, aggodalom nélkül elébe tekintenünk. A kormány mulasztásai, melyek rendes körülmények között súlyos hibák lennének, országos csapássá nőhetik ki magukat rendkívüli körülmények közt s tönkre tehetik az országot. Még talán van idő, helyrehozni a mulasztást. Talán jó sorsunk még enged reá időt, de minden pillanat drága, s a kísérlet okvetlenül szükséges. Hogy ki teszi e kísérletet, mindegy. A kormány mulasztása másoknak nem szolgálhat mentségül, sőt ellenkezőleg. Ahol a semmittevés a hazaárulással egyenlő, ott mindenkinek kötelessége cselekedni, aki hatalommal s eszközökkel rendelkezik. Horn Ede, Pest, nov. 2. (xv.) Bahn atyás állapotok. Hivatalos adatok hiányában még folyton magánlevelezők tudósításaira vagyunk szorulva. Miután a hadimunkálatokban ez idő szerint tökéletes szünet van, csak az okt. 25. és 26-ki események következményeiről érkeznek tudósítások. Cattaroból jövő hírek szomorú színekben ecsetelik az ott concentrált hadcsapatok állapotát. A dolog annyira ment, írják a N. W. Tagblattnak, hogy a hadcsapatok harczképtelenek s a tisztek minden igyekezete és erőfeszítése sem viheti a csapatokat az ellenség ellen. A katonák a kiállott fáradalmak által testileg , a felkelők harczmodora által erkölcsileg tönkre vannak téve. S valóban könnyebb is megtisztítani az ellenségtől egy oly utczát, melyben a fedelekről s a pinczékből repülnek ki a golyók, — mint ily hegységek között ellenséggel küzdeni. Ami a katonák morális magatartására legnagyobb befolyással bír, a hiányos élelmezés. Képzelni lehet mindezek állapota, midőn a hadügyminisztérium részéről most írattak ki tömeges vágómarha szállítások a dalmatiai hadcsapatok számára. Mint hire jár, e tárgyban a legjutányosabb ajánlatok magyarországi marhakereskedők részéről létettek. Különösen szomorúnak ecsetelik, a magyarországi Albrecht félg ezred állapotát. „A puszta fiai másszanak most sziklákat és hegyeket, melyeken a zerge is alig állhat meg!“ — kiált föl egy bécsi lap. A szűk magyar nadrágok teljesen szerte mentek, a bakancsokból rongyok lógnak ki. S ilyen uniformisban, megsebzett lábbal, vérző térdek és kezekkel akarják a kimerülteket harczba vezetni. Szánalmas kép! Ez az oka, hogy már hosszú idő óta szünetelnek a hadioperatiók. — Egy bécsi távirat jelenti: gr. Auersperg Gottlieb tábornok nov. 2-kán Ragusába ment Bécsen át, hogy a dalmátiai csapatok fölött Wagner altábornagytól átvegye a főparancsnokságot. Auersperg kineveztetése az okt. 30-án tartott minisztertanácsban dőlt el. Wagner altb. meghagyatik Dalmatia polgári igazgatásának élén, mivel ama állapotok általában szintén aggasztók. Az új főparancsnok 10 évig szolgált Dalmátiában, ismeri a helyi viszonyokat s a népet, és mint mondják „különös energiája“ által tüntette ki magát mindig. Mondják, hogy a tábornok nem csinál magának illusiókat a feladat komoly és nehéz voltáról, sőt maga is úgy nyilatkozott, hogy nem oly könnyű e bajnok urává válni. Ütközetet hiában nyújtanának a csapatok e vidéken; a felkelők rendes csatát nem fogadnak el; apró ütközetek nem vezetnek a czélhoz, nem marad tehát egyéb hátra, mint a fölzendült vidéket köröskörül egészen cernirozni, hogy a felkelők mindenekelőtt élelem és támogatástól záratván el, a kivívott apró sikerek által megadásra kényszerittessenek. Ily szellemben nyilatkozott volna Auersperg tábornok az ő feladatáról. De ilynemű operativ egyszersmind feltételezi a török és montenegrói terület átlépését. A török terület név szerint Herczegovina átlépéséért a porta részéről aligha soks akadály lesz; más és fontos kérdés azonban, hogy miként vetetnék fel az európai diplomatia által a montenegrói terület átlépése? Törökország Montenegróval szemben felsőségét, souverainitását be nem bizonyithatja. És tettleg csakugyan a porta souverainitási joggal nem bir Montenegro fölött. — Ez utóbbi nem fizet a szultánnak semminemű adót, fejedelmeit nem a porta erősíti meg, mint Moldva- és Oláhországét, s valamint ezen úgy más tekintetben is teljesen független Montenegróval csak el lehetne bánni, akár adja beleegyezését akár nem, saját területe átlépését illetőleg. De Montenegro háta mellett ott áll Oroszország.... íme a nagy dilemma, melyből az osztrák diplomatia ki igyekszik szabadulni, — ha ugyan össze nem töri rajta a fejét. — A franczia kabinet, részéről azon biztos reménynek adott kifejezést, hogy a montenegrói fejedelem meg fogja óvni a legszigorúbb neutralitást. S a v f e t pasa V ukálo vics Lukács fejére 100 arany jutalmat tűzött ki. Levél keletről. (Harmadik leveleinktől*). I. Buszsuk, oct. 27. 0 felségének elutazása hétfőn esti 6 óra után történt az államvasuton, Baziásig. Az éj csöndét a vasúti robajon kívül csak egyes városokból az állomásokra tóduló nép éljenrivalgásai. Kikindán fáklyás menet, czigányzene, éljenzés, zsidiók hiboritak, kellemesen s kellemetlenül, amint vesszük. Reggeli tiz órakor értünk az ünnepélyesen feldíszített Baziásba, hol szintén nagy tömeg nép fáklyákkal fogadta, s örömkiáltásokkal kisérte a felséget a pompásan feldíszített hajóra. Esős, ködös idő a vidék nagyszerűségét félig elborítá, de teljesen meg nem fosztá bájától. Drenkovánál kisebb hajókra kelle szállnunk, melyeket a törökök tutajhajóknak neveznek (Tahta), mert igen sekélyjáratuak, miért is négy kerekek van. Vecserovásnál, vagy mint mások mondják, Virgilovánál a kibújók megállnak, ismét átszállásolunk a nagyobbakra. A román parton mozsárdurrogás és zászlók jelzék az ott őfelsége üdvözletére felállított katonai csapatokat. Egy század huszár, s egy zászlóalj gyalog nemzetőr, mások szerint sorkatonaság. Az oláh kormány képviselője Cogolniceanu számos lovakon s hintókon megjelent romániai előkelők élén a hajóra jött, mire ő felsége kiszállt, s gyors szemlét tartott a hadcsapatok fölött; oldala mellett Cogolniceanu miniszter fedetlen fővel kisérte ő felségét, mig ismét a néphymnusz, retreaskák s mozsárdurrogások közt a hajóra visszament. Hasonló tisztelgéssel fogadtatott a felség Románia több pontjain. A vaskapu vadregényes sziklabérczei s örvényei között szerencsésen áthatoltak a hajók, mert a Száva hirtelen megáradta következtében, a vízállás kedvezővé lön. Délután amint a hegyszorosból kiértünk, derültebb jön az ég, ámbár hidegen fújt a szél. Érdekes pont gyanánt említendő Turn-Severin, mely új város lévén messziről elég tetszetős, csinos házaival, két tornyu görög templomával, és Severus imperator tornyának komor romjaival; — a távolban elterülő hegylánczoktól övezve az egész érdekes kép. Közel ide a két parton Traján hídjának hires, de jelentéktelen romjai. — Beesteledett, mire Calafathoz értünk, mely szószerint fényben úszott. Sok szinü lámpái mögött, mikkel kivilágítva volt, az éj sötétében valami szép s hatalmas várost sejtene az ember, a kik ismerik, ronda zugnak mondják. A túlsó parton Viddin erődei és a város, hasonlókép meg voltak világítva, innen is, Calafatból is villámlottak s bömböltek az ágyuk ... A török valódi szívességből csinált ünnepet a magyar-osztrák birodalom fejedelmének megjelenéséből, — a román helységek s hatóságok — felsőbb parancsra. — Ezen az éj homályában valóban gyönyörű látmány volt az utolsó életjel a partokon; hajóink diadalmasan szelték a habokat a sötétben , s reggeli 8 órára Ruszsukba reméltünk érni. — Ellenben már pár nap előtt Tegethof tengernagytól távirat érkezett Corfuból, miszerint az uralkodó viharok miatt nem állhat jót, vajon a kitűzött napra Varnába érkezhetik-e ? Ez ugyan magában nem volna baj, mert a triesti Lloyd kényelmes hajói is jól elvisznek Constantinápolyba. Ha nem aggodalmaink vannak az iránt, várjon eljutunk e csakugyan Jerusálembe? Az év jelen szakában a viharok miatt megtörténhetik, hogy a kikötő nélküli, s vészes Jaffai parton lehetetlen lesz kikötni. Távolabb menni pedig s onnan Jerusálembe, sokkal több időt igényelne, hogysem a suezi csatorna megnyitására 17-én ott lehetnénk. De talán kedvezni fog az Lg0 felsége, s közelebbi kísérlete,gróf Beust, gr. Andrássy, stb. a Sófia hajón, a többiek a Fridrichen utaznak, közvetlen közelben. Az út eddig igen kényelmes, s a társaság hangulata a lehető legjobb. Ennyit csak sebtében írhattam, hogy holnap Ruszjukról elindíthassam a levelet. A legközelebbit Konstantinápolyból fogom szárnyra bocsátani, kákkal. A zene emlékeztet a fris és lassú csárdásokra, az utóbbi valamivel siralmasabb s monotonabb. Roppant népség futott össze a partokon ; az asszonyok mint a tyúkok egy rakáson guggoltak ; a férfiak gyerekek szépek, tarkák, piszkosak, rongyosak, de pongyolán is festőiek. Majd a vasúti indóházban voltunk, hol sok elegáns nép leste a felséget. A vasút egy angol társaság tulajdona, elég szegényesen néz ki, coupéi rozzantak. Mondják, hogy a társaság, melynek a török kormány nagyobb összegekkel adós, midőn a felsőbb parancs jött a felség és suiteje elszállítása iránt, határozottan kijelenté, hogy ő nem fogja elszállítani, míg a kormány meg nem fizeti neki tartozását. A vonakodás eredménye az volt, hogy vagy tízezer frtot kifizettek neki. A vasút járata elég gyors volt. És mert a kormányzónak meg volt hagyva Konstantinápolyból, hogy a felségbiztos elszállításáról fejével áll jót, minden száz lépésre álltak a vasút hoszszában, kavaszok, s hasi bozókok, kik a felügyelők és őrházak nem létében őrködtek.• A föld termékenynek látszik itt, s hallatlan ! két locomobilot is láttunk a szántóföldeken működni. Tán csak nem volt valami Potemkin-féle Staffage. Seitancsikben (Ördöglyuka) megállt a vonat. Ott katonacsapatok voltak felállítva, s pompás sátrak alatt igazi török reggelivel fogadtattunk. Ő felsége sátora kiválólag gazdag nehéz selyemdamasztból állt. Egy óra múlva tovább ment a vonat, Pravadyn túl,mely a második s utolsó állomás az egész 30 mmnyi vasúton, mocsáros s hideglelős vidék kezdődik; egész tavak jelzik a tenger közeledtét. Mire Várnára ért a vonat, hol tengerre szálltunk, sajnos, egészen sötét lön ; s igy a hires várost s csatatért nem láttuk. Kárpótolt azonban a gyönyörű világítás s röppentyűk játéka, melyek világa bebobíta órányi távolságra a tengert, s megkönnyítő az átevezést a parttól a künn váró nagy hajókra. Őfelsége a szultán által eléje küldött „Sultanie“ nevű igen jó hajóra szállt, legközelebbi kíséretével, Andrássy, Omer Pasa, Beust, Prokesch Osten, Ali pasa sat. A többiek a többi hajón oszlottak el. Nyolcz óra lehetett, midőn megindult a hajóraj. Elöl a Sultanie, azután Helgoland, ausztriai, Talia török, Erzsébet, Carignano, Fiume ausztriai-magyar államhajók. Az idő gyönyörű volt, a légmérsék kellemes , a hullámzás csekély. Az éj vihartalan, a reggel gyönyörű, s a Bosporust minden szépségével élveztük. Ő felsége fogadtatása Konstantinápolyban, mondják, ünnepi s nagyszerű volt. Mi, sajnos, nem láttuk, mert a Sultanie igen gyors járatú, a Helgoland pedig, mely vezérünk volt, nyomorék, s melyet, minthogy admirális (Beck altengernagy) volt fedelén, a többi hajónak megelőznie tilos vala : négy órával később, körülbelöl délután 3-kor érkeztünk csak meg. A nagyhatalmas padisa Bechiktach palotájában a Dolmabagcsén szállásoltatott be az egész suite. Kedvező alkalom egy fényes török sultáni palotát minden részleteiben tanulmányozni ! — Szobámban, melynek márványa finom ponyvával, s szőnyeggel van európai bútorok, s a mi fő — tiszta vas ágy, íróasztal, s azon még tenta papír is, rajta : „Palais Imperial de Bech i k ta ch. Estig kocsikáztunk, Perán, Galathán keresztül. Ma (29. péntek) reggel a felség kíséretében a szultán istállóit s 500 ra menő nemes lovait, udvari kocsijait, s kocsi lószerszámainak gazdag tárházát néztük meg. Ő felségének különös tetszését vonták magukra a padisa paripái, arab Csődörök, valódi minták. A szultán csak csődörökön lovagol, vallási szabálynál fogva. Ő felsége ezután az abiai parton lakó porosz korona herczeghez, ki tegnap tisztelgett nála, ment el látogatni, kájiken. I. Konstantinápoly, oct. 29. (K. n.) Oly gyorsan utaztunk, hogy éleményeinket alig kisérheti a toll. Tegnapelőtt délelőtt Ruszsukban voltunk. Ő felségét üdvözölni megjelentek a nagyvezér Ali pasa, egy kis alkatú, gyenge kinézésű, szelíd de okos arczu ur, ki az ötvenes éveken túl látszik lenni. Azután a seraskir, vagy hadügyi főnök s fővezér Omer pasa, egy a csaták és sors viharaiban megőszült, de meg nem tört öreg úr, kinek arczát képes újságokból ismerik olvasóink. Jól beszél németül , francziául. Azután Abdil Kherim a második hadtest parancsnoka, Akiv pasa Bulgária kormányzója. Ő felsége kiszállt, ágyudorrogások s katonai zene mellett végig nézte a rendes katonaságot, mely kitűnő magatartásu, s ízletes öltözékü ; és a nagy tömeg basibozukokat, kik elég piszkos rongyos legények, mindenik másnemű fegyverrel, sokszor azonban drága kirakott tusáju damaszkesevü pusz) Első levelezőnk (dr. F.) Corfuból, a 2-dik (Eördögh Jenő úr) Alexandriából küldött lapunknak tudósítást. Jelen 3-dik levelezőnk különösen ő felsége útjáról fog tuósizni.a KÜLFÖLD, Francziaország. A franczia középpárt gondolkozásmódját a helyzetről, leginkább észre lehet venni a „Moniteur Universel“ következő czikkéből: „Még nem ismerjük pontosan azon politikai programm elemeit, melynek a mostani minisztérium nevét adta, de az világos, hogy a compiegnei tanácskozások nem szorítkoztak kizárólag azon sovány törvényjavaslatokra, melyeket közelebbről a hivatalos lap előszámlált és amelyek legnagyobb részt nem egyebek, mint azon ígéretek, melyeket a kormány a 116 interpellációja és a július 12-iki üzenet előtt maga megtett. Az bizonyos, hogy a miniszterek valami komolyabbat készítnek elő, oly közigazgatási reformokkal foglalkoznak, melyek az új intézmények szellemével egyenes összeköttetésben állnak, Így pl. a VIII. évi alkotmány 75-ik czikke, úgy látszik, ki van jelölve, hogy jelentékenyen megváltoztassék; de, mondják, hogy a császár nagyon ragaszkodik ahoz, hogy az országnak személyesen adja meg e fontos reformokat és így valószínűleg a közelebbi trónbeszédet kell bevárni, hogy meg lehessen ítélni azon előhaladást, amelyet e részben tenni fognak. Ha egyfelől még van némi bizonytalanság a július 17-ei miniszterek politikai programmja felől, úgy másfelől azt mondják, hogy soha oly összetartók nem voltak, mint 14 nap óta. Ők és úgy mint mások észrevették azt a megoszlató befolyást, melyet Roucher úr egy pillanatra reájuk gyakorolni megkisérlett és bizonyára nem minden elégtétel nélkül vették, hogy a sajtó minden árnyalata a senatus elnökének korszerűtlen nagyravágyását oly erősen megrová. Annyi igaz, hogy tudni akarják, miszerint Roucher a császárral való magánbeszélgetéseiben a mostani minisztereket egyátaljában nem kímélte, mert szokása, hogy legnagyobb szigorral ítéli meg azt, amit ő nem tesz, azt pedig, amit ő tett, a legnagyobb optimizmussal tekinti. Bizonyosnak tartják, hogy ez a cselszövény nem sikerült. A császár mindig jóakarattal hallgatja és talán ez esetben különös esetben hallgatta, nem kevéssé általánosan hiszik, hogy a császár, ámbár Roubert nagyon kényelmes miniszternek tartja, benne jelenleg nem lát mást, mint oly politikai egyéniséget, akinek rendszere, legyen bár jó vagy rész, de akit használni czélszerűtlen lenne mindaddig, míg a törvényhozó test meg nem mutatja, hogy mely irányban szeretné látni a kormányt, hogy az ország óhajainak és szükségeinek megfeleljen, Így hát a mostani minisztérium nagyon szilárdan áll, sőt azt is állítják, hogy ha ez a császártól függne, az egész ülésszak alatt fenn fog állani, sőt még túl is éli. De minthogy a jövő már nincs oly kizárólag az államfő kezeiben mint eddig volt, így kétségtelen, hogy a miniszterek sorsa most lényegesen a senatus és a törvényhozó test magatartásától függ.“ Spanyolország. Az uralkodó többség nagyon meghasonlott. Azt is mondják, hogy ha a liberalis unió nem fogja a többséget tenni,Serrano a cortesnek azonnal egy üzenetet küld, melyben a régensségről lemond. — Az nem igaz, hogy Albaida marquis megérkezett Madridba, mert egyenesen a Salamancai fogságba vitték. Elfogatása részletei a következők : a marquis 3 vagy 4 republicanus kíséretben, Portugal felé futót és megállott egy montemayori vendéglőben, hol a nemzetőrség egy hadnagya felismerte. Ezt gend'armes élén el akarta fogni. A republicanusok, látván, hogy meg vannak lepve, védelmezni akarták magukat,de a nemzetőrség már elfoglalta volt trabucaikat. A nemzetőrség mielőtt bement volna a faluba, fegyverekkel kellett, hogy összeütközzék, és ezeknek 3 halottjuk volt. Pault és Salvoecheat Gibraltar lakossága nagyon roszul fogadó, megérkezésük utáni nap már el kellett hagyniok e várost és Londonba mentek. A Cataloniak egy számos aláíróval ellátott felírást intéztek a corteshez, melyben kérik az alkotmány épületének betetőzését a királyválasztás által. Az aláírók remélik, hogy a választott jelleme, becsületessége és Spanyolország szokásainak, és szükségeinek ismerete által a jövőre nézve az állandóság és bizalom biztosítéka lesz. José Morelo, ki a vallási esetbe volt keveredve, Iránben letartóztatott, midőn a határt át akarta lépni. Azt mondják, sok pénz volt nála. A Havannnba küldött, de a felkelőkhöz állott katonák közül Arcos de la Fronteraban főbe akartak lőni, de a kormány e hely szabadelvűinek ismételt kérelmére, a büntetést felfüggeszté. Madrid utczáin nagyon sok manifestumot terjesztenek,melyekben Prim I. Juan név alatt,mint Spanyolország restaurátora, királyul ajánltatik. — Rivero, mint Madrid polgármestere egybegyűjté a nemzetőröket, s jelenti, hogy szükséges őket újra szervezni és kiegészíteni. A tartományokban is újra szervezve és felfegyverezve lesz a nemzetőrség. „Ha a szabadság veszélyben van — mondá Rivero a parancsnokokhoz tartott beszédében — a nemzetőrség egy nagy torlasz lesz, melynek közepén lesz Madrid városi tanácsának minden tagja. —A főváros és környékén valami 20 ezer embert gyűjtenek egybe — félnek az unionisták és progressisták közti összeütközéstől, mint 1856 ban.“ A los Provincias valenciai lapot a katonai hatóság felfüggeszté. Montpensier herczeg családjával együtt Sevillában a Sanremo palotában telepedett meg. Ausztria új követét a régens fogadta: Németország.— A porosz pénzügyér Heydt helyét Camphausen vette át. A porosz követek házának oct. 29-ei gyűlésében a budget előterjesztés került elé, amidőn az új pénzügyminiszter a többek közt így nyilatkozott: „A király kevés nappal ezelőtt bízott meg a pénzügyek vezetésével, e meghívásnak örömest és bátran, de nehéz szívvel engedelmeskedtem. Ez elhatározásomban lényegesen megerősített az a bizalom, melyet bizonyára nem fog megtagadni tőlem a magas ház a pénzügyeknek , az ország adóerejének lehető kíméletével való rendezésében. A nagy nehézség reám nézve abban áll, hogy önök elé egy csomó oly pénzügyi törvény terjesztetett, amelyek szerkesztésében én részt nem vettem és azokat hát komolyan tanulmányoznom kell. A pénzügyi helyzetről még terjedelmes előterjesztést nem tehetek, csak anynyit jegyzek meg, hogy fő feladatom, hogy megállapítsam a deficit fedezésére való eszközeimet. Most csak általánosságban azt jelezhetem, hogy egy helyes pénzügyi politika szorgos parancsának tűnik fel az, hogy az államadósságok törlesztésében a nagyobb könnyűségű mozgás lehetségesíttessék (balról: helyes), és hogy abba a helyzetbe jussunk, miszerint a kedvezőbb években nagyobb törlesztés eszközöltessék, a kedvezőtlenekben kicsi, mindig az államhatalom jogainak megóvása mellett. Ha a mostani budget 5,400,000 tallér deficittel végződik, és a régibb adósságok törlesztésére 5,666,000 tallér van határozva, akkor azt hiszem, hogy oly előleges költségvetésünk van , milyet Európa legtöbb állama csak irigyelhet. (Tetszés balról.) — Bajorországban a haladó párt nagy erőfeszítést tesz, hogy többségre jusson. A belügyér a választókerületeket újra osztá fel és ezt köriratában azzal indokolja, hogy az ultrák a társadalom minden osztályát izgatják azzal, hogy a király és kormány a vallást megvetik, gúnyolják. Mindenütt bizottmányok alakulnak, gyűléseket tartanak. A müncheni szabadelvűek egyik gyűlése egy programmot fogadott el, melynek 4-ik pontja így hangzik: „Mi végre akarunk jogos önállásunk megóvása mellett, egy Észak- és Dél-németország közti a nemzeti érdekeket biztosító föderatív egyesülést és ezért a szövetségi és vámszerződésekhez való becsületes és hű ragaszkodást.“ De az önálláshoz ezt csatolá a gyűlés „mely az északnémet szövetségbe való belépés által, ha az mostani alkotmányával megmarad, veszélyeztetve lenne.A kanapéra meg nem került, a vádlott annak hol történt eladására nézve semmi alapos bizonyítékot felhozni nem tudott, s tekintve visszaesését, P. Antalt 12 évi börtönre ítéltetni, a butorkereskedőt pedig felmentetni indítványozá. A törvényszék P. Antalt 16. évi börtönre ítélte, a bútorkereskedőt pedig felmente. Egymás bőre. Egy itteni nagyobb bőrgyárban a különnemű munkák szerint, két üzletvezető volt alkalmazva, kik jó barátságban éltek egy ideig, mígnem részint elsőbbségi verseny, részint nemzetiségi okoknál fogva czivódás ütött ki köztük, mely 1865. mártius elején végzetteljességen. S. János cserjező ugyanis B. helyiségéből egy dézsát vitt el, mi ellen B. felszólalt, s miután S. János őt ezért gunyszavakkal illette, B. egy csáklyával S. Jánost karon ütötte, meyre összejöttek s a egymást földön elverték, s csak a közbejött társaknak sikerült őket elválasztani. Erre S. János egy nagy kés alakú eszközt ragadott fel, mit látva B. favágó baltával látta el magát és J- Jánosra rohant, ki menekülve az udvarra futott. B. követé őt, s pár lépésnyire utolérve, már a baltát felemelé, hogy S. Jánost leüsse, midőn egy társuk a felemelt kart elkapá és az ütést meghiusitá. Ezt látva S. János, rögtön megfordult s B. fején egy 4 hüvelyknyi vágást tett. A vizsgálat megindittatván, az orvosi látlelet 3 sebet konstatált B. én, és pedig úgy, hogy a más kettő már fekvésében ejtetett rajta, s ezen kívül kihallgattatott egy tanú, ki csupán az udvaron történt fővágásról tanúskodik, és sem a verekedés kezdetét, sem a többi vágások miként történtét nem látta. A megsebzett vádlottat mondja támadónak, vádlott pedig azt állítja, hogy panaszos őt először a csáklya kampójával leránta, elválasztatásuk után pedig ő rohant rá a baltával s védelem közben ette rajta a fősebet, de azután többé nem bántotta. Közvádló Csukás Károly ezek szerint a még ki nem hallgatott tanuk kihallgatását inditványozá, kik közül kettőnek holléte után semmiféle tudakozódás sem történt, miután a verekedés kezdete, a megrohanás és csapások mily körülmények közt történtének kiderítésétől függ vádlottnak elitéltetése. A törvényszék elveté ez indítványt s felhivá közvádlót, érdemleges indítványa megtételére, mely ellen közvádló felebbezést jelentett be. De egyszersmind érdemleges indítványát is megtevő s vádlottat az ügy jelenlegi állása szerint 6 havi börtönre, panaszos, gyógyítási és munkamulasztási költségeinek megtérítésére elitéltetni indítványozá. A törvényszék vádlottat 6 havi börtönre s 152 ft megfizetésére ítélé. Közvádló ez ítéletet is fellebbezte, szintúgy a vádlott is. Törvényszéki csarnok. November 2. Elnök : Kádár F. Közvádló: Csukási Károly. A tolvajipar. Még Julius utólján történt, hogy P. Antal asztaloslegény, két kanapéra való asztalosmunkát gazdája raktárából, annak felnyitása mellett eltolvajlott, s egy itteni bútorkereskedőnél eladott. A gazda értesülvén a lopásról, azonnal motozást tartatott a kapitányság által a vevő raktárában, hol a két kanapéra csakugyan fel is találtatott, de más az ő tulajdonát képező tárgy nem. Az elfogott P. Antal vizsgálat alá vétetvén, beismeré hogy a két kanapé-fát ellopta és eladta s azonkívül még 4 kanapé-fát is, melyeket szintén azon bútorkereskedőnek adott el még az előtt, darabját 13 ftért. A vizsgálat tehát a bútorkereskedőre is kiterjesztetett, azonban semmi bizonyíték sem szereztethetett be, mely akár az orgazdaság akár gyanús áruk vételének bűntényét állapíthatta volna meg, miután egy ily kanapéra értéke nem több 14 ftnál. Azonban kitűnt vádlottra nézve még az is, hogy ő Veszprémben ékszereket tolvajlott 35 frt. értékben, mely miatt köröztetve is jön, és csak ezután jött Pestre, és hogy már egy ízben lopásért 18 hóra volt elitélve. Ezek után közvádló, — tekintve, hogy négy darab ÚJDONSÁGOK. Pest, nov. 2. — Királyné őfelsége a zászlófölszentelés alkalmával, az 1-ső zászlóalj legénységének őrmestertől lefelé, magánpénztárából tiznapi léhaingot osztatott ki. — József féhg, tegnap utazott el Erdélybe a honvédcsapatok megszemlélésére. — A honvédelmi ügyérség 2000 frt jutalmat tűz ki annak, ki a Werndlféle fegyverekhez legalkalmasb pakfong-tölténytokot talál föl. — Katonai ügyek. A 44-ik sorezred szabadságosai parancsot kaptak a Cattaróba indulásra. E 420 főre menő csapatot egy tiszt vezeti a kitűzött helyre. Szintén parancs adatott ki a 48-ik és 52-ik sorezredek szabadságosai és tartalékosainak behívására is. — A pesti izraelita kerületi képviselőjelöltek körlevél utján Schweiger kerületi biztos által f. hó 11-ére az izr. egyház helyiségébe meghivattak. — Hadtani előadások. Ideiglenesen, mig a kinevezett két tanár tanszékét el nem foglalja, a m. k. pesti egyetemben a hadtani előadások következendő sorban tartatnak . Hétfőn esti 5—6 óráig Hadtan Tóth Á. h. ezredes, 6—7 ór. Harcztan Gs Pongrácz százados. Kedden 5—6 ór. Szabályzatok és tábori szolgálat Pongrátz, 6—7 ór. Hadviselés történelme Tóth, Pénteken 5—6 ór. Helyszínrajz Tóth, 6—7 ór. Harcztan Pongrácz, Szombaton 5—6 ór. Egyes hadjáratok példázó magyarázata (1866-ki hadjárat) Pongrácz 6—7 ór. földszinten (Terrain lehre) Tóth; a beiratások Szombaton nove.hó 6-án estveli 5 órakor a bölcsészeti kar üléstermében tartatnak, az előadások hétfőn november veszik kezdetüket. A honvédelmi minisztérium megkereste a közös hadügyőrséget, hogy amaz utonczok, kik a vasutaknál és gőzösöknél vannak szolgálatban, nehogy a közlekedésügy hátrányt szenvedjen, szabadsággal még továbbra is hagyassanak meg ott. A hadügyministérium ez óhajt ama megjegyzéssel teljesíté, hogy kívánatos lenne, ha a vasutaknál és gőzhajóknál, mint ez Észak-Németországban van,csak oly egyének alkalmaztatnának jövőre, kik vagy túl vannak a katonai szolgálaton, vagy attól felmentvék. — A belügyőrség a következő tüzesetek felől közöl kimutatást: Kászon Alticz helységben (Erdély) 47 ház és melléképület égett le s a kár 17,813 ftra megy. Peresztegen (Sopron m.) 17 ház s több gazdasági épület lett a lángok áldozata s a kár 35,000 frtra megy. Fülesen (Sopronná.) 22 ház melléképületeivel; a kár 28,200 frt. Szendrén (Borsodm.) 130 ház s a kár 51,232 frt. Végre Sonkoloson (Biharm.) 48 ház és a ref. egyház, több melléképület. A kár 27,014 frtra tehető. Az országgyűlési központi bizottság azon óhajtását fejezte ki, hogy a cultuszminiszterium terjeszszen elő törvényjavaslatot teljes vallásszabadságra. A „Pr. egyh. és isk. lap“ szerint e törvényjavaslat már készen van, s e lap szerint „semmi kívánni valót sem nem hagy.“ — Egy Váczon alakulandó népnevelők egyletére vonatkozólag, okt. 30 dikán előleges értekezletet hivott egybe több váczi tanító, mely értekezlet, a megalakulási közgyűlés napjául f. é. november 16-kát tűzte ki. Minek folytán elhatározta, a váczkörnyéki tanító urakat valláskülönbség nélkül ezen alakuló közgyűlésre meghívni. Az előleges értekezleten a helybeli minden vallásfelekezet tanítói résztvettek, kivéve a r. kath. tanitóurakat, kiknek meg nem jelenése igen rögzül hatott a jelen voltakra.