A Hon, 1869. december (7. évfolyam, 277-301. szám)

1869-12-03 / 279. szám

megszüntethetők ? A terv nem rész, — csak az rész benne, hogy későn jó. — Dalmátiából jött tudósítások kiáltólag mu­tatták ki az egészségügyi csapa­tok szervezetének hiányossá­gát is. Eltekintve attól, hogy egy század ezen osztályból csak későn küldetett a harci térre, a­mi eléggé jellemzi hadügyminiszériumun­­kat, szervezetük egy hegyi vidéken folytatott háborúban teljességgel nem felel meg. A sebe­sült szállító ezen vidéken épen nem használható, és kényelmes nyergekkel ellátott öszvérekről sem jön gondoskodva. Pedig már évek óta foly­ton együtt ül egy katonai bizottság, mely a had­sereg egészségügyi állapotain akarna segíteni. Legújabb táviratok szerint a fel­kelők még eddig csendesen viselik magukat a Krivosclében, sem a Zuppa sem Castelnuovo la­kosait nem háborg­atják. A csapatok egészségi állapota — mióta szállásokra helyeztettek — javul. Montenegróban 170 sebesült krivosciánus ápoltatik. Herczegovina csendes. Folytatás a mellékleten Országgyűlési tudósítás A képviselőház 79-ik ülése dec. 2 án. Justh József indokoló végbeszéde után, szót emelt Ghyczy Kálmán: T. ház ! Azon indítvány miatt, melyet tettem, azon érvek miatt, melyek­kel azt elvbarátaimmal együtt támogattuk, több­oldalú megtámadásoknak lettünk kitéve. Az mondatott, és­pedig meg kell jegyeznem: épen ellenkezőleg azzal, mit most legközelebb Justh József képviselő­társam mondott , az mon­datott t. i. legelőször is, a háznak túlsó oldalá­ról, a háznak ezen oldala irányában, hogy a kérdéses számadások feletti észrevételeink nyil­vánítása, csupán párttacti­a, nem egyéb mint a ministérium ellen, annak népszerűtlenítése vé­gett, nem a közügy érdekében, hanem pártér­dekből intézett megtámadás.(Igaz! jobbról. Hall­juk ! balról.) Az is mondatott, hogy vakmerőség egyes kiszakasztott számoknál fogva egy szám­adást megtámadni, rosznak nyilvánítani a meg nem vizsgált számadásokat, és ez­által megin­gatni az állam hitelét, meggyengítni a közbizo­dalmát, és talán a közbékét is megháborítani. Ezek irányában elég volna mondanom azt, miszerint régi tactica a szándékot gyanúsítani, midőn érvek hiányzanak. (Élénk helyeslés bal­ról.) Részemről azonban csak sajnálom az illető képviselő urakat, hogy oly szomorú tapasztala­tokon voltak kénytelenek keresztülmenni éle­tükben, miszerint most már lehellennek hiszik, hogy ember­képes lehessen, eltekintve az összes érdekeitől, tenni valamit csupán a közügyért és kötelesség­érzetből. (Tetszés baloldalon.) Mit mondtam, mit tettem a 6- ik esztendei számadásokra nézve? Azt mondtam, hogy az e végett a múlt esztendőben 32,3 sz. a. bemutatott kimutatás nem zárszámadás. Az 1868-ik eszten­dei zárszámadásra azt mondottam, hogy az né­zetem szerint homályos, és az 1867 ik esztendei zárszámadás beterjesztése nélkül nem vizsgál­ható meg. Indokoltam ezen állításaimat, nem ezen szám­adások tüzetes megvizsgálásából, mint némely képv.­társaim megemlítették, mert e tekintetben most is azon helyzetben vagyok, melyben vol­tam első felszólalásom alkalmával, azon hely­zetben t. i. hogy megengedem saját hibám miatt, — nem vagyok képes azokat teljesen megér­teni. Indokoltam állításaimat ezen számadások külalakjából, egyszerű, bárkinek is első tekin­tetre feltünő jelenségekből, azon könnyű, sok időt és fáradságot nem kívánó munkával, hogy az 1868-ik esztendei úgynevezett számadás, 328 sz. kimutatásának a 67-ik évi hitelmaradványo­­kat és túlkiadásokat kitüntető végszámeredmé­nyeit összehasonlítottam az 1868 ik esztendei zárszámadás első rovatával, melyben ugyan­ezen tételek foglaltatnak, a legközönségesebb számtani elvek szerint azt vélvén, hogy ezen ugyanazon összegekről szóló tételeknek egye­zőknek kell lenni egymás között. És azokat egyezőknek nem találtam. Ha ezen állításom téves — és meglehet hogy téves, mert ember vagyok magam is — számta­niig is könnyen megc­áfolható azok által, kik a számtisztek légiójával rendelkeznek. De ha állításom nem téves, akkor alapos észrevétel, és annak nyilvánítása nem gyanúsítás, hanem gya­korlása azon jognak, teljesítése azon köteles­ségnek, melylyel bírok és tartozom, arra nézve, hogy nézeteimet és meggyőződésemet e helyen őszintén kimondjam. (Zajos helyeslés a bal­oldalon.) És ki ellen irányoztam észrevételeimet? Ki­­mondtam és kimondom most is, miszerint meg vagyok győződve, hogy az állam pénzügyei a ministérium által hiven kezeltetnek, de azon vé­leményben vagyok, hogy hibák és tévedések a számadásokba csúszhattak be, és különösen a könyvelési és számviteli rendszer ellen szólal­tam fel. És ki készítette ezen zárszámadáso­kat? A főkönyvelési osztály. Ezen főkönyvelési osztály, mint a pénzügymine­m­ többször mon­dotta a házban, önálló, a ministériumtól függet­len, teljes ellenőrzési joggal bíró hatóság. Ha ez így van,és önálló hatóság önállóig ké­szítette a számadásokat, akkor észrevételeim csak magát a főkönyvelési osztályt érintik; ha ellenben észrevételeim által a minisztérium érezné magát érintve, akkor nem áll az, a­mi többször mondatott, hogy a főkönyvelési osztály önnálló és független, akkor ezen osztály nem ellenőrzője a minisztérium eljárásának, akkor magának a könyvelési osztálynak munkálatát kell­ ellenőrizni, és ezen munkálat az, a­melyhez én részemről szakértő férfiak hozzájárulását szükségesnek tartom. Mondatott, hogy következetlenség elismerni a minisztérium hű kezelését, és a számadáso­kat mégis megtámadni, csak azok szerint is a­miket ismét mondottam. Ezen észrevétel nem áll. Én lehetőnek tartom, hogy hibák és tévedé­sek vannak a zárszámadásokban, de hűtlen kezelésről a minisztériumot nem vádlottam, nem vádolom, nem vádolhatom , azaz bűn­ről nem vádolom, mert ha ezen eset forogna fenn, akkor törvény szerint egészen más eljá­rást kellene követnem. (Helyeslés balról) De az, hogy bűnnel a minisztériumot vádolhatónak nem tartom, nem zárja ki azt,hogy meggyőződésemet ki ne mondjam az iránt, a­mit hibának, téve­désnek tartok. Azt mondják, hogy ez­által megingattatik az államhitel, megzavartatik a közbéke és megin­gat­atik a közbizalom a kormány irányában. Az igaz: a közbizalom és az állam hitele igen ké­nyes növények, mikor nem szilárd alapokon nyugszanak. Az egész világ tapasztalata bizo­nyítja,hogy azon államokban áll az állam hitele legszilárdabban, azon államokban legnagyobb a bizalom a kormány iránt, melyekben legszigo­rúbb az állam­háztartás ellenőrzése. Az, ki az állam­háztartásnak szigorú ellenőrzését kívánja, nem ingatja meg azáltal hitelét, sőt inkább meg­szilárdítja azt és higgyék el önök,hogy ha valami van, mi az állam hitelét némileg gyengítheti, és gyengítheti a közbizalmat a kormány irányában —­ nem akarok senkit sérteni — de leginkább azon eljárás az, melyet önök ezen kérdésben kö­vetnek. (Igaz­ balról.) Hogy azok, a­miket én is, elvtársaim is e tárgyban elmondottak, ellenszenvvel, több rend­beli ellenmondásokkal, szenvedélyes felszólalá­sokkal találkoztak, azt igen természetesnek tar­tom, de miután csaknem kétezer év előtt is már a római világ egy nagy államférfia kimondotta : subeundo sunt pro republica inimicitia, s azok­nak közsorsa alól mi sem vonhatjuk ki magun­kat, kik kisebb nagyobb mérvben részt vesznek a közügyek intézésében, mindezek mellett ezen­túl is követendjük azon ösvényt, melyet eddig követtünk, teendjük azt, a­mit eddig tettünk, igyekezni fogunk kötelességünket híven teljesí­teni és ezen ösvényről sem barátság, sem ellen­szenv,sem gyanúsítás által letéríttetni magunkat, nem engedjük. (Balfelöl helyeslés.) Te hát, átmegyek most azoknak tüzetes tár­gyalására, amik állításaim ellen többek által felhozattak, különösen pedig a t. pénzügyminisz­ter ur által, — fogom ezt tenni sine ira et stu­dió, de azon teljes szabadsággal, mely engem képviselői állásomnál fogva megillet. Az 1867. számadásra, vagyis inkább a 328. szám alatti kimutatásra nézve azt mondottam, hogy az nem a magyar­­minisztérium számadása, nem száma­dás, nem zárszámadás és számadás tekintetében nem használható. Köszönettel tartozom több elvtársaim iránt, kik az általam felhozottakat saját előadásukkal támogatni méltóztattak, de legnagyobb köszö­nettel tartozom a pénzügyminiszter úrnak, ki ál­lításaim fő részeit maga is igazolta. Elismerte t.­i. most is azt, mit már több ízben kijelentett, hogy a kérdéses 328. sz. alatti kimutatás a bécsi számvevőszéknek munkája, azon 51 millióra nézve, melynek hovafordítása iránt maga a 328. sz. alatti kimutatás felvilágosítást nem ad. Szom­­baton tartott beszédében több érdekes, eddig nem ismert adatot közlött velünk. Megtudtuk ezekből először azt, hogy a közösügyi költségek­nek 1861. esztendőben történt kielégítése alig történt a háznak azon évben hozott határozata, hanem történt más oly értelmű megállapodás szerint, hogy a 67-ik esztendei pénzügyi kezelés­ben az 1867-ik esztendei előirányzat szolgáljon alapul. Megértettük továbbá a pénzügyminiszter úr előadásából azt, hogy még ezen megállapo­dásnak értelme is kérdéses, mert a magyar mi­nisztérium azon nézetben van, hogy a közösügyi költségeknek fedezésére 1867-ben csak azon összeg volt fordítandó, mely a magyar közigaz­­gatás költségeinek f­dézésére előirányzott 64 millión felül a jövedelmekből megmarad, és hogy így mindaz, mi ezen 64 millióból a magyar közigazgatási költségek fedezésénél megtakarít­­tatott, a magyar állampénztár javára eszközlött megtakarításnak tekintendő. A bécsi számvevő­­szék ellenben,­­ legalább úgy látszik azokból, miket itt hallottunk,­­ azon nézetben van, hogy az említett megállapodás szerint mindaz, mi a magyarországi közigazgatási költségekre 1867- dik esztendőben valóban nem fordíttatott, a kö­­zösügyi költségek fedezésére volt beszállítandó. És ha ezen értelmezés áll, akkor azon megtaka­rítás, mely mint itt többször hallottuk, a magyar állam javára 1837-dik évben eszközöltetett, alig létezik. Hogy oly iromány, oly számadás, melyben mindezen fontos körülményekre nézve egyálta­lán semmi tájékozás, semmi felvilágosítás nem foglaltatik, nem számadás, nem zárszámadás , az nézetem szerint most sem kétséges. A­kinek e részben azonban még netalán kétsége lett vol­na , azt eloszlatta szombaton a t. pénzügyminisz­ter úr saját tettével, midőn a háznak asztalára a bécsi számvevőszéknek az 1867-dik esztendőre nézve készített valóságos zárszámadását magyar fordításban letette, és ezáltal az előbb beadott okmányt maga megsemmisítette, mert ezen utób­bi zárszámadás f. évi szeptember 11-én készült, a tavaly beadott okmány tehát csak töredék le­hetett, (Lónyay Menyhért közbeszól: „Nem áll“) mindenesetre idő előtt született, mert még any­jának életrejöttét is egy évvel megelőzte. (De­rültség a baloldalon.) Az 1868 dik esztendei számadásra nézve azt mondottam, hogy az homályos, nem érthető. Azt mondottam, hogy azon többféle kimutatások és számadások között, melyek abban foglaltatnak — nem tudom, melyik a valóságos zárszámadás ? azt mondottam, hogy az 1868-iki zárszámadás a megelőző 1867 ikinek megvizsgálása, illetőleg beadása nélkül meg nem vizsgálható. Meg kell vallanom, hogy azok által, mik ed­dig előadottak, a kérdéses számadásokra nézve, az eddig létező homály, legalább az én szemeim előtt, felderítve nincs, azok által sem oszlattatott az el, miket t. barátom Érkövy Adolf volt szíves fel­sorolni, s azok folytán csak abban módosítha­tom eddigi nézetemet, hogy ő az első, kitől hal­lottam, hogy ezen zárszámadásokat tökéletesen érti. (Derültség.) Azon kérdésemre nézve,hogy várjon az 1868-ik esztendei zárszámadásban foglalt különböző ki­mutatások közül melyik a valódi zárszámadás, választ eddig nem nyertem. Pénzügyminiszter úr csak azt mondta, hogy a két külön alapon készült számadások nem egyezhetnek meg, és hogy minden folyó évi számadásban szükségkép benne kell foglaltatni a múlt évre vonatkozó tételeknek, és e szerint, ha az én állításom állana, egy számadást sem lehetne megvizsgálni. Erre nézve meg kell jegyeznem, miszerint nem áll az, hogy a folyó évi pl. az 1868-ki számadásban szükségkép­pent kellene foglaltat­nak o­ly tételeknek is, melyek az előző 1867-ik évre vonatkoznak; m­rt hiszen magától a pénz­ügyminiszter úrtól hallottuk, hogy az 1868-ik év folyama alatt az előző 1867-ik év számlájára csak azon év első három négy hónapjában le­hetett bevételeket és fizetéseket tenni. Ebből ön­ként következik, hogy mindazon bevételek és kiadások, melyek az 1868 ik év folyama alatt az 1867 ik év számlájára tétetnek, nem az 1868 -ik év zárszámlájába, hanem az 1867-ik évibe tartoznak. Ez így történt mindig eddig is az állam zárszámadásokban s ez csak igy he­lyes, mert az 1867. évi bevételeket és kiadáso­kat előirányzattal csak úgy lehet összeegyeztet­ni, ha minden ide vonatkozó egyes tételek egy summában, egy számadásban foglaltatnak. De ha még ettől is eltekintek, nézetem szerint annyi kétségtelen, hogy az 1867-ik számadás­ból kitűnő hitel­maradványoknak és túl kiadá­soknak, ha reassumáltatnak, az 1868 -i szám­adásban ugyanazon összegben kell reassummál­­tatniok. Ezt példával is fel lehet világosítani. Ugyan­azon szárnyas szó, vagy példa lesz az, a­melyet Erkövy Adolf képviselő úr felemlített. Tegyük fel, hogy akármelyik képviselő úrnak számadó tisztje beadja az 1868-ik évi számadását, mely­nek első tétele az, hogy a múlt évről 5000 frt követelése maradt a pénztáron. Kérdem, vájjon helyesnek fogja-e azt az illető képviselő úr azon­nal elismerni, s nem fogja-e megnézni a múlt évi számadást, hogy meglássa, vájj­on annak utol­só tétele megegyezik-e ezen évi számadás első tételével, és ha azt tapasztalja, hogy azon szám­adás még nincs megvizsgálva, nem fogja-e, mie­lőtt a követelést elismerné, az előbbi év száma­dását vizsgálni ? Kétszer kettő mindig négy ! (Derültség) És a­mi a magán­számadásokra néz­ve áll, áll e tekintetben az állam-számadásra nézve is-Buday J. képviselő úr szintén azt állította, hogy azon két évi számadások, melyeket több­ször említettem, megegyezők nem lehetnek, sőt akkor lennének hibásak, ha azon tételek, me­lyekre sokszor hivatkoztam, azokban megegye­zők lennének. Indokait — távol ülvén tőle — tö­kéletesen nem hallottam, de ő csak e kettő kö­zül mondhatott egyet. Vagy azt mondta, hogy a 67 iki számadásban, azaz a 328 szám alatti ki­mutatásban csak az 1867. évben annak végéig eszközlött bevételek és kiadások foglaltatnak, a 68-dik évi zárszámadásban pedig mindazon be­vételek és kiadások, melyek az egész 1868. év folyama alatt az 1867. év számlájára tétettek, és ez esetben lehetetlen, hogy a két számadás közt az említett tételekre nézve különbség lé­tezhessék; ha pedig mint vélem, a t. képviselő úr azt mondta, hogy az 1867-ik é­vi számadásban, azaz a 328. szám alatti kimutatásban, csak azon bevételek és kiadások foglaltatnak, melyek azon év végéig létettek, az 1868 -i zárszámadásban pedig ezen összeghez már hozzáadattak azon bevételek és kiadások is, melyek az 1868-ik esz­tendőnek első havaiban, a még t. i. ez a fennálló rend szerint megtörténhetett, az 1867-ik év szám­lájára tétettek, és az 1868-ik évi számadásban, annak első rovatában egy summában fejeztettek ki; de akkor azon kérdés támad, hogy hol köny­veltelek, hol mutattalak ki és részleteztetek azon bevételek és kiadások, melyek az 1868-ik év első három havában az 1867-ik év kontójára történtek ? Azt mondta továbbá miniszter úr, hogy a ki­küldendő hetes bizottságnak igen könnyű dolga lesz; a kiadások mind az illető miniszterek ál­tal utalvány­oztattakl; a számok ellenőrizve van­nak 1867-re a bécsi főszámvevőszék által, az 1868-ik számadásra nézve a magyar fő­köny­velési osztály által, 1867 re nézve továbbá a minisztérium a legiigasabb körű felhatalmazást nyerte meg, hogy szorosan véve csak arról kel­lene számolnia, hogy mi volt a jövedelem, mi adatott ki ? 1868-ra nézve pedig még könnyebb p­l. miniszter úr szerint az eljárás, mert az azon évi költségvetésben csak 24 fejezet lévén, e­­knél a túlkiadás iránt tisztába jönni, ily ke­vés számú fejezetről lévén csak szó, nem nagy nehézség lesz. Körülbelül ilyenek is a teendők, melyek a számadások megvizsgálásánál előfordulnak, s én e részben csak azon csodálkozom, hogy más államokban oly nagy munka­s fáradság fordít­tatik az államszámadások megvizsgálására, és oly nagy számú költséges testületek állitatnak fel , midőn nálunk Magyarországban egy 7 tagú bizottság mindezt könnyen elvégezheti. De talán nálunk sem lesz oly könnyű ezen 7 tagú bizottság feladata mint vélik,"mert először a mi az 1867. évi számadásokat illeti, egy tágasabb körű felhatalmazás mellett is merülhetnek fel kérdések az iránt, hogy ez vagy amaz kiadás annak rendes szerint szabályszerűleg, jogosultan történt e ? És hozzájárul­­hoz az, hogy a­mint Budai Sándor képviselő úr és a pénzügyminisz­ter úr előadásából értettük, az 1867-iki szám­adásra nézve még az alap sincs tisztába hozva, mely szerint ezen számadás vezetendő. Kérdés t. i. vájjon csak az általános felhatal­mazás alapján vezetendő-e ezen számadás, vagy pedig az 1867 ik évi előirányzat alapján? Ha az 1867 ki előirányzat alapján vezetendő a szám­adás, akkor kérdés, hogy a bécsi főszámvevő­szék befolyása mennyiben jogosult? És e tekintetben csak azt csodálom, hogy számadásnak neveztetik a 328. sz. a. kimutatás akkor, midőn e házban kijelentetett, hogy még az alap sincs tisztába hozva, mely szerint az 1867-i­li évi számadás vezetendő. (Helyeslés a balon: Igaz!) A­mi az 1868-ik évi számadásokat illeti, igaz hogy csak 24 fejezet mindössze, a­mi a költség­­vetésben előfordul, és ezek mindegyikében nem történt tulkiadás, de ott a hol történt, nem egy sommában történt a túlkiadás, hanem az egyes fejezet több czimeiben. Ezen túlkiadások tehát nem igazolhatók egy summában, hanem igazol­hatók csak mindazon egyes czimek alatt, me­lyekben létettek. Azt hiszem ennélfogva, hogy sokkal több kérdés lesz, mely a 7 tagú bizott­ságnak figyelmét e tekintetben magára von­hatja, mint azt egyelőre lehetőnek vélik. Megengedem, hogy az egyes minisztériumnak helyzete e tekintetben kedvezőbb, mert nekik bizonyos dotatiójuk van,­­ és így a kérdés csak az: vájjon kijöttek-e vele, vagy túlkiadást tettek-e? Sokkal nehezebb azonban a pénzügy­miniszter helyzete, a­ki nemcsak az állam kia­dásairól, hanem jövedelmeiről is számolni tar­tozik. Ezen jövedelmekre nézve nem elég csak összeegyeztetni azokat az előirányzattal, hanem azok valósága tisztába hozandó, azok elosztan­­dók a külön évek közt, melyekhez tartoznak, a jelen esetben az 1868. 1867. s 1866. évek kö­zött; ez pedig nehézséggel jár, főképen akkor, midőn — mint az 1867. 1868. években történt — egy régi számviteli rendszertől egészen más, új számviteli rendszerre történik átmenetel. A pénzü­gyminister maga is megemlítette, hogy vannak tételek, melyek az előirányzatba nem foglaltattak, mint a koronázási költségek, országgyűlési költségek stb. De vannak ezen felül még más tételek is, melyek az előirány­zatban nem foglaltattak.Ilyen például a vasúti kölcsön, mely már Simonyi Ernő képv. ur által is megemlítve volt, és melyre nézve nem va­gyunk oly helyzetben, melylyel dicsekedni le­hetne, mert még e pillanatban sem tudjuk, hogy mennyi az a mivel valósággal tartozunk! Ily té­tel a salgó­tarjáni vasút, melyre nézve az 1868-as 49-ik t. ez. azt mondja, hogy ezen vasút az ál­lam részére megvétetett, és igy a megvétel min­denesetre igazolva van, de arról, hogy e vétel­nek feltételei és módozatai számvitelileg tisztá­ba hozva lennének, nekem legalább tudomásom nincs. Ilyen a vasutkamat biztosítási alap, mely­re nézve az 1868. 51. t. sz. az rendeli, hogy a pénzü­gyminiszer ezen mostani országgyűlés fo­lyama alatt adjon be törvényjavaslatot arról, hogy ilyen vasúti kamatb­iztositási alap létesit­­tessék, melyhez azután a tiszai pálya részvényei csatolandók lesznek. De ezen vasúti kamatbiz­­tositási alap már az 1868. sőt 1867. évi számadá­sokban is előfordul. Ilyenek még a kincstári, kölcsönkincstári előlegek, idegen pénzek és más efféle összegek, melyek nem teremhettek egy­szerre az 1868-as esztendőben az állampénztár­ban, hanem akár szenvedő, akár követelő alak­ban már előbb létezniök kellett az 1867 ki esz­tendőben és a 328 iki kimutatásban egyáltalá­ban érintve nincsenek. Mindezen összegeket tisztába hozni, minőség­re, mennyiségre nézve megállapítani, okvetlenül szükséges. Szükséges annyival inkább, mert, mint Simonyi Lajos barátom is megemlítette, ily nagyobb öss­egeknek különféle csoportosí­tása, nagyobb kisebb mérvű befolyást gyakorol­hat a számadás végeredményére is. Mindenek­előtt vizsgálat alá veendő tehát ma­ga a könyvviteli és számviteli rendszer, s a­mint említem,ez épen az, mely, legalább nézetem sze­rint, okvetlenül meg­­vánja,hogy mindenek előtt a számadások szakértő, független férfiak által vizsgáltassanak meg, s ez csak egy önnálló füg­getlen állam­számvevőszék által történhetik meg. (Helyeslés.) Én nem veszem kétségbe, mit Bánó József t. képv. ur mondott, hogy t. i. a kiküldendő 7 tagú bizottságnak tagjai, ha hibát találnak a száma­dásban, azt bizonyára meg fogják a háznak mon­dani, lesz, hiszem, annyi bátorságuk hogy ezt megtegyék, hanem a­nélkül, hogy megsérteni akarnék valakit, kénytelen vagyok kifejezni azon nézetemet, hogy a kiküldendők szakférfiak nem levél, a képességgel nem bi­andanak, mely szük­séges arra, hogy a hibákat­, ott a­hol kell, fel is fedezzék. (Helyeslés a balon, nyugtalanság a jobbon.) És ez által nem deprimálom a magyar ország­gyűlésnek méltóságát más parlamentek irányá­ban, mint Justh képviselő úr mondá, de nem is akarnám a magyar parlamentet más parlamen­tek fölé emelni, és azért követendőnek találom más parlamenteknek példáját, a­hol a zárszáma­dások előbb mindig számvevőszék által viszgál­­tatnak meg, és azután jönnek a parlament vizs­gálata alá (közbeszólás jobbról: Nincs szám­vevőszék). Már most te hát, bocsánatot kérek, de még egynéhány megjegyzésére­­. pénzügyminiszter úrnak nyilatkoznom kell, a­melyek közelebbről rám vonatkoznak. A pénzügyminiszter úr azt mondá, hogy 1868. esztendő október 2-án beadta az 1867-ik eszten­dőre szóló számadását, mellékleteivel együtt, és e felett beadott különösen 13 mellékletet és ezen 13 mellékletre nézve kérte a házat, hogy azok megtekinthetés végett az irodában tétessenek le. Én megtekintettem e jegy­­könyveket; a kér­déses határozat, a­melyből kitetszik, hogy a t. pénzügyminiszter úr az illető iratokat miképen adta be, következőkép hangzik : (Halljuk!) Ol­vas.) „Lónyay Menyhért pénzügyminiszter bemu­tatja az 1867. évi államszámadást és az erre vonatkozó iratokat; kinyomatni, a ház tagjai közt kiosztatni rendeltetett, és tárgyalás és jelentés­tétel végett az állandó pénzügyi bizotts­ához utasíttatott. Mindazok tehát, melyek mint számadás és annak mellékletei voltak beadva, a ház rendele­téből kinyomattak és a ház tagjai közt kiosz­tattak. Nem hiszem, hogy valamelyik a t. képviselő urak közül egyéb­­ kapott volna, mint csupán a 328. számú kimutatást. Mi történt az azonkívül bemutatott 13 melléklettel? részemről nem tu­dom ; meglehet, hogy rövid ideig a ház irodájá­ban voltak, de soká ott nem lehettek, mert a pénzügyminister úr azután 1868. évi október 9 én ismét két csomagot adott át a pénzügyi bi­zottságnak és azoknak egy részét szintén a ház irodájába tétetni kérte, és e tekintetben reám is szíves volt hivatkozni, mint a­ki a pénzügyi bi­zottságnak tagja voltam. Erre nézve megjegyzem először, hogy nem tartom helyes eljárásnak azt, hogy midőn egy legsommásabb kivonatban szerkesztett kimutatás kinyomatik és kiosztatik a ház tagjai között, azon kimutatások, melyek a kivonatoknak fel­világosítására szolgálhatnak, a nyilvánosság elől elvonatnak, és csak a pénzügyi bizottság­gal közöltetnek, és a ház­ irodába tétetnek le , mert mind­az, a­mi az állam számadásaira vo­natkozik, szükséges, hogy ismeretes legyen nem csak a pénzügyi bizottságnak, hanem a háznak is minden tagja előtt. (Helyeslés jobbról.) Én őszintén megvallom, azon mellékleteket, melyek a ház irodájában — mint állíttatik é­letéve voltak, soha nem láttam, nem néztem meg azon egyszerű okból, mert a múlt országgyűlés pénz­ügyi bizottsága ezen 328. sz. alatti kimutatást soha nem tárgyalta, és nem emlékszem,hogy ab­ban azon indítvány létetett volna, hogy e kimu­tatás tárgyalás alá vétessék. A­mennyiben továbbá a miniszer szíves volt e tekintetben az én jelenlétemre is hivatkozni, én ismét köszönettel tartozom neki azért, hogy iga­zolta legközelebbi eljárásomat, melyre nézve úgy vélem, hogy a ház több tagjai balul ítélnek rólam ; balul ítélnek meg t. i. a miatt, hogy a bankügyben kiküldött bizottságban a tagságot nem fogadtam el, és ime a pénzügyminiszer úr most maga igazolta, hogy mily nehéz egy oly kisebbségnek helyzete, mely az ily bizottságok­ban egész más irányú többséggel áll szemben ; a­mi jó történik, az mind a többségnek érdeme, és ez természetes, mert a többség a döntő, hatá­rozó . (Helyeslés a baloldalon) a­mi azonban nem tetszik, az a többségnek rovatik fel. (He­lyeslés a baloldalon, ellenmondás a jobbol­dalon.) A­midőn azonban pénzügyminiszter úr is ezt teszi, csak egyről felejtkezett meg: arról, hogy pénzügyminiszter úrnak az igen közönyös lehet, hogy mikép vélekedem én az említett 328 sz. alatti kimutatásról, de az mindenesetre verdict, és a 328. sz. a. kimutatásra nézve nem kedvező verdict, hogy ezen kimutatást a múlt országgyű­lési pénzügyi bizottság maga is tárgyalhatnak nem vélte. (Lónyay M. pénzügyminiszter közbe­szól: Hol mondta ezt a bizottság?) legalább soha nem tárgyalta. Már most még csak két észrevételt vagyok bátor tenni. Az egyik ismétléséért ugyanazon tárgyra már figyelmezett Tisza Kálmán J. barátom is, a dolog azonban oly fontos, hogy ismétlését nem tartom feleslegesnek. A t. pénzügyminiszter úr többször hivatkozott arra, hogy a­mi a kimuta­tásokban netalán hiányzik, az pótolva van azon előadásai által, melyeket itt a házban több ízben tartott. E házunk kebelében lehet szónoklatokban el­veket fejtegetni, lehet az államháztartásnak fő­irányát, jóeredményeit rövidebben vagy hosz­­szabban a legnagyobb bőséggel is fejtegetni, de a­mi a számadásokat illeti, az egészen más do­log , a számadásoknak rendesen készült, kellő mutatványokkal ellátott, külön iro­t okmányok­nak kell tenni. (Helyeslés a baloldalon.) És egy­általában tiltakoznom kell részemről azon fel­fogás ellen, hogy a­mi itt e házban a pénzügy­­miniszter úr által el­mondatik, s itt e házban el is hangzik, az ő számadásainak, vagy inkább a minisztérium számadásainak kiegészítéséül te­kintessék. A t. pénzügyminiszter úr megemlékezett to­vábbá még azon néhány szóra is, melyeket a tör­vény szentsége iránti tisztelet szükségességéről egy akalommal a házban mondani szeren­csém volt. Miképen vélekedem azon törvényeknek értel­méről, melyekről most szó van, t. i. a 48-aiki 3-ik és a 67-ki 10-ik tezikkről, már első felszó­lalásomban megemlítettem. Most csak azon meg­győződésemet ismétlem, hogy ezen törvényeknek betű szerinti értelmezése nem kedvező azon ma­gyarázatnak, melyet azoknak a pénzügyminisz­ter úr és több képviselő urak tulajdonítani mél­­tóztattak. De ha még megengedném is, hogy ezen törvényeknek betű szerinti értelmezése ked­vező azon magyarázatnak, melyet annak pénz­ügyminiszter úr és több képviselő urak tulajdo­nítani akarnak , akkor is elmondhatnám a szent irás szavaival : „A szellem az, a mi éltet, a betű meg öl.“ Beszédemet azzal zárom be, miszerint ismé­telve megengedem, hogy azon adatokban, melye­ket előterjesztettem, tévedhettem, de nem isme­rem el azt, hogy ellenvetéseimnek jogosultsága kérdés alá vétethessék oly adatokból, melyek a házzal netalán még csak ezentúl fognak közöl­­tetni.Egyről pedig meg vagyok győződve, és sza­vaimról a kiküldendő 7 tagú bizottság hitem szerint meg fog emlékezni: meg vagyok t. i. győződve arról, hogy felette nehéznek fogja ta­lálni ezen 7 tagú bizottság azon számadásoknak megvizsgálását, melyeknek egyikét,a 68-dikit, a mostani pénzügyi bizottság, a másikat, a 67 kit, a múlt országgyűlési pénzügyi bizottság,melyek­nek mindegyike túlnyomólag miniszteriális párt­hoz tartozó tagokból állott, bizottságilag tár­­gyalhatóknak nem találta. Egyébiránt továbbá is kérem a t. házat, mél­­tóztassék indítványomat elfogadni. (Éljenzés a baloldalról.) Kautz Gyula, mint a pénzügyi bizottság elő­adója, csak röviden ennek álláspontját kívánja megvilágítani. Ennélfogva constatálja, hogy a bizottság korántsem kívánt a pénzügyminiszter­nek bizalmatlanságot szavazni- A bizottság a ház megbízatását nem úgy értette, hogy a szám­adásokat vizsgálja meg, hanem hogy véleményt adjon a vizsgálás módja iránt. E nézetből kiin­dulva tette a bizottság jelentését, és ennélfogva a pénzügyi bizottság eljárása által sem azon ne­heztelésekre, melyekkel a jobboldalról találko­zott, sem azon dicséretre, melylyel a baloldal részéről elhalmoztatott, magát nem érdemesítet­te. (Derültség. Jobbról tetszés.) Lónyay Menyhért pénzügyminiszter az öt napi vitából azt éjtette ki,hogy mindenki,a jobbol­dal a baloldal a kormány egyértelmű­leg az állam­számadások szigorú, részletes és szakértő vizs­gálatát kívánja. Miben áll tehát az eltérés? Abban, hogy a jobboldal a törvénynek az állam­háztartásra vonatkozó rendeletét meg akarja tartani, meg akarja vizsgálni a számadások­ban kimutatott eredményt és határozni a fe­lett : váljon megmaradt-e a minisztérium az államháztartásra nézve az elébe szabott korlátok közt ? Tehát többet akar, mint az ellenzék, mely az ellenőrzést több hónapra elhalasztani,­ óhajtja. Az ellenzék egy államfő­számvevőszék felállítását sürgeti, mely a mi­nisztériumtól függetlenül ugyan, de felelőség­gel a minisztériumok számvevőségei által be­küldött ezer meg ezer részletes számadást egy egészbe összeállítja és a kimutatást elkészí­ti.­­ De ha ez meg is lesz, a képviselőház­­nak mégis mindig lesz azon feladata , egy különös bizottság által a zárszámadásokat szigo­rú vizsgálat alá venni.­­ A 48. III. t. sz. különben is kötelességévé teszi a háznak ezen átvizsgálást, és ezt lehet is tennie, mert az csak mechanikus munka. Ha újabb törvény ho­zatnék is most az idézett törvény megváltozta­tására, azt a jelen esetben nem lehetne alkal­mazni, mert nincs visszaható ereje. Nem alapo­sak Ghyczy K. aggályai és azon észrevétele sem, hogy nem elégséges az 1868. XXVIII. t- czikk­­ben foglalt tételek megvizsgálása, minthogy ott van még a vasúti kölcsön, a salgó­tarjáni vasút megvétele, a vasút kamatbiztosítási alap. Mind­ezen tételeket föltalálhatta Ghyczy a számadá­sokban, és ha a 7-es bizottság azokon nem tud elindulni, ezen esetre indítványozza, vegyen ma­gához a bizottság szakértő számvevőket. A 67-ik évi számadás beterjesztésekor ő ezt ki­mutatásnak nevezte, most azt mondják neki, hogy ez csakugyan nem számadás, hanem kimu­tatás. Hát akkor mi a számadás ?! Megmondja ő, mi hozta azon urakat a baloldalon tévedésbe. Kezelési kimutatásnak híják számtani nyelven azon kimutatást, melyet az államszámadást el­lenőrző hatóságok a bevételek és kiadásokból összeállítani szoktak. A zárszámadás is kimuta­tás, de már nem a kezelésnek kimutatása, hanem az évi államháztartásnak kimutatása. E különb­ségből eredt a tévedés és félremagyarázás.Egyéb­­iránt a múlt szombaton beterjesztette a bécsi főszámvevőszék által d­íjbeállított 67-ei zár­­számadást.­­ Ghyczy mai beszédében kiemelte azon súlyos és terhes feladatot, melynek , mint a kisebbség képviselője, ki van téve a pénzügyi bizottságban. Erre nézve azt állítja két évi ta­pasztalatai után, hogy e bizottságnak alig volt tagja, kinek véleménye annyi nyomatékkal bírt volna, mint épen Ghyczyé. Minden ott tárgyalt törvényjavaslatnál nyomról nyomra képes kimu­tatni, hogy a pénzügyi bizottságnak egy tagja sem volt ki azon törvények körüli javaslattételek­nél tényleg annyi befolyást gyakorolt volna,mind a szerkezetre, mind a lényegnek megváltozta­tására, mint épen Ghyczy, (Felkiáltások balról.

Next