A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-14 / 10. szám

De ők csakhamar elfeledik saját intő szavai­kat, „hogy minden problematikus és veszélyes tervek félretételével az eddigi után türelemmel és kitartással kell tovább haladni“ ,­­ egy egé­szen új utat ajánlanak, mely a­rről teljes joggal el­mondhatni, hogy „problematikus és veszélyes.“ A majoritásban levő öt miniszter t. i. „a reichsrab­beli választási mód megváltoztatását“ ajánlja. Nem akarjuk felette nyomatékosan hangsúlyozni az abban rejlő ellenmondást, hogy egy szuszra ajánltatik az eddig követett utón való megmaradás, mint a leghel­yesebb kormány­pro­gramm, s ugyanakkor ajánltatik egy oly beható alkotmány-módosítás, mint a választási reform. Nem­ is értjük, mit akarnak vele mondani, ha ez alkotmány-m­ódosítás indokolására kiválóan hangsúlyozzák : „Alkotmány-módosítás ugyan, de olyan, mely legális úton halad.“ Mert a tisz­telettel alulírottak is egy oly más mód mellett emeltek szót,mely szinte a „legális“ alkotmányos uton halad. Egy kormányprogrammtól méltán követelhet­ni e kettőt, hogy határozott és hogy kivihető le­gyen. Ha mármost a majoritás program­jának súlypontja az általa védett választási reformban fekszik, akkor a majoritásnak nem volna szabad a választási reformot magát úgy tüntetni fel, mint oly problémát,melyet még meg kell oldani; nekik a legalább főbb vonásaiban kifejtett vá­lasztási reformot kellett volna javaslataik kiin­duló­pontjául venni,mert csak egy részletesen ki­dolgozott reformjavaslatból vonhatni következ­tetést a várt eredményekre, s így az egész Prog­ramm értékére. Egy oly programra azonban, melynek már m­agvát is egy megoldatlan probléma képezi, joggal mondható problematicus proje­­ctumnak. Azon biztosítás, hogy a m­inisztérium majori­tása, mielőtt a választási reform fölött véghatá­rozatot hozna, azt előbb a reichsrath tagjaival megbeszéli s a tett indítványokat a reichsrath tanácskozásaiban és határozataiban nem teszi ki kétes sorsnak, sokkal erőtlenebb, semhogy az egészen levegőben lebegő választási reformterv­nek valamely támpontot nyújthatna.Midőn egyéb­iránt a minisztérium majoritása itt is alkalmat vesz magának kijelenteni, hogy Felséged elé nem terjesztene oly javaslatokat, melyek nem állnak alkotmányos alapon , az alkotmányhűség e he­lyen mindenesetre igazolható a visszaemlékezés által azon tényre, hogy a választási reformnak a minisztertanácsban történt tárgyalása alkalmá­val a majoritásnak nem minden tagja volt haj­landó a tartománygyű­lések alkotmányos jogait kellő tekintetbe venni. A tisztelettel alulírt három miniszter azonban kénytelen kijelenteni, hogy a majoritásnak a vá­lasztási reform még meg nem oldott problémá­ján alapuló program­ja, még veszélyes terv is. Elismerésre méltó őszinteséggel jelenti ki a minisztérium majoritása, hogy nekik az elüttölt mai nap még egészen ismeretlen választási re­form keresztülvitelénél két czéljuk van : egy részről az alkotmányos munkálatoktól tartózkodó oppositiót „lassanként és lépésről lépésre el­nyomni (beugen)“, másrészről „a röid­szábhot erősíteni s az oppositió támadásai ellen fennál­lásában és működésében függetlenebbé tenni.“ Hogy a választási reform keresztülvitele ön­magában engesztelő hatással egyáltalában nem lesz az oppositióra, sőt hogy a választási reform megkísérlése a nemzetiségi ellenzéknek még azon töredékét is ellenállásra fogja aczélozni, mely eddig a reichsrathi munkálatoktól vissza nem vonult, aligha fogja valaki kétségbe von­hatni. A választási reformnak olynemű keresztülvi­telében, mely a nemzeti oppositiónak nem nyúj­tana semmi engedményeket, — ez csak német elnyomási vágyak valósítását látná. S ezen ha­bár teljesen alaptalan feltevés igen alkalmas és elégséges arra, hogy a nemzeti és separatistikus oppositiót még inkább feltüzelje. Utóvégre is a várakozásaikban csalódott lengyelek oda fogják hagyni a kir. tanácsot és ezzel meg fogják kísér­leni a pressio legutolsó eszközét, mely rendel­kezésükre áll. Az ők fellépésük jel lesz a szlo­vének és tiroliaknak, elhagyva s egymaga fog aztán ülésezni, nem a birodalom nyugati felének képviselete. Hanem csakis a német párt a képvi­­selőházban. Keveset fog használni az, hogy számban meg­­kettőztettetett, egyszerűen és egyedül az ildo­mos német kormánypártot fogja képviselni,mert egy termékenyítő ellenzék e csonka parlament­nek végzetteljes romlására vezetne. A­ki egy ily képviseletben, mely okvetlen a stagnatiora vezet, a birodalmi tanács erősbödését látja, az túlságosan vérmes reményeket táplál. A kényszer­választási­ törvény alkalmazása azonban, részint egy mégis hiányos, részint egy a kir. tanács törvényes alapjaival homlok­egye­nest ellenkező képviselőtestülethez vezetne el, s épen ezen szempontnál fogva tartós kisegítő ex­­pediensül nem tekinthető. És minő eszközökkel hiszi a ministérium ma­joritása, hogy meg fogja törni „fokonként és lé­pésenként“ a csehek ellentállását ? A majoritás programmja hallgat e fölött, s mi értjük e hall­gatást. Már egyszer, és pedig mielőtt valamely oldalról kibékítési kísérletek létettek volna — a kormány kényszerítve látta magát kivételes állapot elrendelését, a­mi aztán a helyzetet még inkább nehezítette és még roszabbá tette. A ma­joritás azon szemrehányást teszi, hogy békítési kísérletek által gyengíttetett a kormány ereje és hogy lehetlenné tétetett bevárni az eredményt, melyet egy egységes és elveiben egyöntetű kor­mány az alkotmány alapján való tovább hala­dásban elért volna. Alulírottak azonban azt válaszolhatják teljes meggyőződéssel, hogy a kormány már régóta is­­mét kivételes állapot elrendelésére kényszerítte­­tett volna, ha a meg nem kezdett egyezkedés — melynek „sajnálatos kudarczáról“ e pillanatban legalábbb még nem lehet szólani, irányadó egyéniségek befolyása által némi mérsékletre nem vezetett volna. De ha egyszer a miniszté­rium majoritásának programmja valósággá vált — akkor nem sokáig fog tartani és az ismét he­­­vesebben és merészebben feltünedező kihágások ismét az alkotmányos jogok felfüggesztésére fognak elvezetni. Vagy azt hiszi a min. majoritása, hogy a saj­tószabadsággal, egyesülési és gyülekezési jog­gal, s a semmi vétkességet ki nem mondó cseh esküdtekkel „fokonként és lépésenként“ megtör­heti a folyton kiengesztelhetlenebb és folyton neveevő ellent­állást ? És ki kezeskedhetik arról, hogy a kivéte­les állapot elrendelése nem fog majd más­­ állományokra nézve is szükségesnek mutatkozni. És honnan merítheti a kormány ma­­oritása azon bizosságot, hog­y a birodalom ki­felé való viszonyai hosszas nyugalmat fognak nyújtani, hogy tovább lehessen haladni ennek szárnya alatt a „türelem és kitartás útján,“ hogy megtörhesse az ellentállást fokonként és lépé­­senkit?“ Lényeges hiánynak kell hogy jelezzük a ma­joritás program­jában, hogy h­ányai keresztül­vitelének közeli és távoli­­következményeivel nem foglalkozik. E nagyon is érezhető hiányra nézve alig lehet’vigasztaló megnyugtatás az, mi­dőn, habár minden­esetre helyesen, arra törté­nik hivatkozás, hogy a helyzet nehézsége nem engedi meg az eredményekért egész bizonyos­sággal kezességet vállalni, legkevésbbé pedig a gyors sikerért. A legközelebbi következmények és az utolsó siker — igen különböző dolgok , az előrelátható következmények épen a majori­tás programmjával szemben elég világosan ki­tüntetik, hogy a remélt végeredmény által alig fogná megkoronáztatni. Alulírottak nélkülöznek tehát teljesen minden oly mozzanatot, melyek alkalmasak volnának, hogy bizalmat keltsenek bennük a majoritás pro­grammja iránt. Ehez járul még az,hogy előttünk úgy látszik, miszerint a kormány majoritásának programmja nem fogadtatik ez egyszeremind el a lakosság majoritása által. A kir. tanács majoritására ugyan — a­mint jelenleg van összetéve — egész biztossággal szá­míthat a kormány majoritása. De hogy ez a ma­joritás tekintélyes lesz-e ? kérdés még. Legalább a képviselőház felirati albizottságában a majo­ritás nincs a kormány majoritás álláspontján, és a felirati bizottságban a kormány két töredéké­nek pártja úgy áll mint 8­­ 7. Ha mindazon képviselők, kik most távol ma­radnak , részt vennének a bírón, tanácsban, akkor mindenesetre a többség azon irány mellett volna, mely egyezkedést akar a nemzeti ellen­zékkel, s még nagyobb mérvben tűnnék ki ez, ha a választókhoz történnék fellebbezés. Ezen megjegyzésekkel egyszersmind azt hi­szik alulí­ottak, hogy jelezték azon irányt, mely­ben—szigorúan alkotmányos úton és némi ered­ménynyel a sikerre, haladni kellene azon czélok felé, melyeknek necessitása a jelenlegi helyzet nehézségeiben gyökerezik. Már abból, a­mit a majoritás programmjára nézve megjegyeztünk, kitünik, — hogy mi a birodalom állását — nyu­gati felében az alkotmányos állapotok ziláltsága, — a nemzetiségi oppositio folyton élénkülő szen­­vedélyessége, s a békés állapotok bizonytalan­sága miatt — aggodalom­teljesnek tekintjük. Nem vagyunk azon véleményben, hogy a legkö­zelebbi események után, absolut megállás, sőt a választási reformról való lemondás­t lehetségessé tennék tovább vándorolni az eddigi után „türe­lemmel és kitartással.“ Másrészről hisszük, hogy kimutattuk, hogy a nemzeti oppositióval való egyezkedés nélkül keresztü­lvitt választási reform ezen oppositiót nem törné meg,sőt megerősítené, a kir. tanácsot pedig nem erősítené, hanem fo­konkénti feloszlását eredményezné. Mi az „al­kotmányos párt“ absolut uralmát az összes nem­zetiségi oppositió fölött lehetetlennek tartjuk. Épen az alkotmányos szabadságok, melyeket az ellenzék is élvez, és melyeket használni fog — szükségkép azok elvonására, kivételes állapo­tokra, végül pedig nyílt felkelésre fognak ve­zetni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alkotmánykérdés fölötti discussio elke­­rülhetlenné vált már a galicziai resolutio foly­tán. És ha a minisztérium majoritása csak né­mely, az alkotmányt teljességgel nem érintő ad­ministratív engedményekről akar tudni, épen ezen körülmény még élénkebbé, még szenvedé­lyesebbé teendi a discussiót, minél inkább fog­nak lemondani a galicziai képviselők a túlzott s veszélyes követelésekről, de másrészről minél kevésbbé fognak megelégedni administratív en­gedményekkel. Ily kilátásokkal szemben alulírottaknak kö­telességük kimondani, hogy egy egyezkedésnek eszközlése az összes nemzetiségi oppositióval és ennek az egyetemes alkotmányos tevékenységbe való bevonása, a felséged kormányának leg­­sürgetősebb ügye gyanánt tekintendő. Alulírottak szintén egyetértenek a majoritás­sal abban, hogy a választási reform igen kívá­natos. Azonban az előadott okoknál fogva ab­ban a véleményben vannak, hogy a választási reform óhajtott jó eredményei csak akkor vár­hatók, ha azzal együtt létre­jő a birodalmi kép­­viseltetésről szóló alaptörvény­­megváltoztatása is, mely a nemzetiségi ellenzéknek — saját né­zete szerint lehetségessé teszi, hogy részt ve­gyen az együttes alkotmányos actióban. De távol állnak attól, hogy a nemzetiségi op­positióval való egyezkedésben mást, mint tör­vényes utat kövessenek és ajánljanak. Még inkább mint a választási reform, melyre nézve a tartományi gyűlések competentiáját tagadni sem lehet sem szabad — az alkotmány minden más változtatása, különösen a kir. kép­viseletről szóló alaptörvény, mely itt első sorban áll — a birodalmi tanács kizárólagos és teljes hatásköre alá esik. Sőt alulírottak, okul­va a szomorú taasztaláson, mely a kormányt a választási reformra vonatkozólag a 17 tartomá­nyi gyűlés megkérdezésében érte nem tanácsol­ják még azt sem, hogy a tartományi gyűlések vélem­ényadólag kérdeztessenek meg. Csak az által hogy egyedül a kir. tanács az, mely az al­kotmány változtatása fölött határoz — lehet parancsoló határt szabni a födlatelistikus kihá­gásoknak, s az egyes tartományok önállósági vágyainak, a­melyeket mi is visszautasítunk. Egymaga a választási reform jelentőségénél fogva más alkotmányos államokban tökéletesen igazolná azt, hogy e fontos momentum keresz­tülvitelére egészen megújittassanak a tartomá­­nyi gyűlések s a bírák, tanács. Annál szüksége­sebbnek mutatkozik ezen megújítás akkor, mi­dőn az alkotmány megváltoztatása nem csak a választási reformra terjed ki. De parancsolóvá válik a szükségesség a mos­tani kir. tanácscsal szemben, a­mely nem teljes és ellene van minden alkotmányváltozásnak, ha túlmegy a választási reformon; ez utóvégre is elkerülhetlen: egyrészről felebbezés a néphez, másrészről eszköz, hogy a bir. tanácsba vonassa­nak az eddig távol maradt elemek. Mert a jelenlegi kir. tanács és valamennyi tartományi gyűlés feloszlatása után egy rendes birodalmi tanács hivatik egybe azon ünnepélyes nyilatkozattal, hogy mindenekelőtt a választási reform, s az alkotmányban szükségeseknek is­mert változtatások fognak tárgyalás alá jönni első­sorban, akkor — (az alulírottaknak sokol­dalú informatiókból merített meggyőződése ez.) — a kormány czélszerű eljárása mellett elég biztossággal lehet következtetni a teljes bir tanács összeillésére. A többség emlékirata ugyan a cseh declara­­tió el nem fogadhatására utal, továbbá arra, hogy a csehek egyezkedésre nem nyújtottak ke­­zet.A kisebbség alázattal alulírt tagjai ez ellené­ben azonban azt bátorkodnak válaszolni, hogy a túlhajtott követelések, melyek a pártok szenve­délyes küzdelmében és részben a legmélyebb gyűlöletig fokozott személyes ellenszenv befo­lyása alatt keletkeztek, nem­­nyújtanak mérté­ket a kölcsönös engedékenységre, mely pedig a békés kiegyezkedésnél szükséges. Mert a nem­zetiségi ellenzék által is általánosan elismert tény, hogy Austria összes néptörzsei ennek fen­­tartását kívánják, különösen az összes tartomá­nyok és törzsek képviselőinek egyidejű részvé­tele mellett a birodalmi tanácsban folyó tárgya­lásoknál minden netán még felmerülő különvá­­gyakat az egésznek egységét és hatalmát nem csorbító szerény korlátok közé fogja szo­rítani. A többség emlékirata továbbá szól az eddig czélba vett „kiegyezési kísérletek“ „sajnálatos hajótöréséről“ és azt véli, hogy azok, kik a „ki­egyezkedést kezükbe venni kötelességüknek vélték, nem mutattak fel oly programmot, mely csak saját körükben is kivihetőnek mutatkozott volna, s így még kevésbbé volt olyannak tekint­hető, melyet az ellenesek elfogadhatnának. Tulajdonképi kiegyezkedési kísérletekről szigorúan véve egyáltalában nem lehet szó, ha­nem csak közeledési kísérletekről, melyek tény­leg nem is voltak jó hatás nélkül. Egyes szemé­lyek, bár­mily legyen is állásuk „kiegyezke­dés“ felett már csak azért sem alkudozhattak, mert jól tudták, hogy a „kiegyezkedés“ csak al­kotmányos úton lehető, és erre rá­vezetni az azt ellenző oppositiót, lehetett csak „legkiválóbb czélja minden közbenjárói kísérletnek.“ Már ezen okból is világos, mert nem le­hetett szó tüzetes kiegyezkedési programm fel­állításáról. Ha a kisebbség a kiegyezkedésre vo­natkozólag nem állított még fel anyagi program­mot, akkor a többségnek azt válaszolhatja, hogy ez ismételten a miniszertanács jegyzőkönyveihez melléklett ünnepélyes nyilatkozatokban minden kiegyezkedés ellen nyilatkozott, és ezzel a ki­sebbséget bizonyára nem bátorította fel kiegyez­kedési programm felállítására. Ha a kisebbség az anyagi kiegyezkedési programm felállítását elmulasztotta, hasonló helyzetben csak van a többséggel, mely a választási reformot illetőleg, mi pedig legközelebbi kormányi­gényének köz­pontját képezné, csak programmat a jövőben hisz feltalálhatni. Hasonló reményt táplálhatnak az alázattal alulírtak az egybehívandó újonnan választott reichsrathnak eshetőleg teendő ki­egyezkedési előterjesztésre vonatkozólag, ámbár az alulírtaknak úgy rémlik, hogy, az országgyű­lések összezavaró véleménye daczára, még­is könnyebb lehet a választási reformra vo­natkozó előterjesztést létesíteni. Mindamellett komoly és becsületes akarat mellett nem lesz lehetetlen, a gácsországi resolutió és a cseh declaratio daczára, egyezkedési előterjesztést­­készíteni, mely a vita kiindulási pontjául szolgáljon és elfogadtassák, és melyből a resebs­­zatkban nőheti ki magát a tulajdonképi programm, mint az a deczemberi alkotmány vitatásánál is történt. Hiszen az elérendő kiegyezkedés com­­promissioja akar lenni Ny­ugat- Au­stria (?!) összes országainak és törzseinek, tehát csak általuk és illetőleg képviselői által állapítható meg; oly szempont ez, mely a választási reform­nál bizonyára nem érvényesíthető. Az alázattal alálírottak egyébiránt nem is­merik félre a nehézségeket, melyek szigorú al­kotmányos eljárás mellett a jelen birodalmi ta­nács feloszlatásánál fenforognak. A birodalmi­tanács ez ülésszakában nem tett még oly nyi­latkozatot, mely feloszlatását bármely oknál fogva igazolná. A correct eljárás megkívánja, hogy a birodalmi tanácsnak a trónbeszédre adan­dó válasza bevárassék. Azonban a többség újabb programmja által, melyben az a trónbeszéd pro­­grammjától visszalépett, újabb nehézség okoz­­tatott. A kormány többsége, mely talán a jelen birodalmi tanács többségét is maga részén bírja, a birodalmi tanácscsal szemben nem védi a trón­beszédet.­­ Ez a birodalmi tanácsot feljogo­síthatja arra, hogy válaszában szintén azon föltevésből induljon ki, miszerint a trónbe­széd programmja legfelsőbb helyen is abba­hagyatott.­­ Az alázattal alulirt kisebbség ily körülmények közt a válaszfelirati viták meg­tartását és a birodalmi tanács feliratának irá­nyát nehezen tudja megítélni, de nem is volna oly helyzetben arra bármily befolyást gyako­rolni. Az alázattal alulirt kisebbség tehát azt hiszi hogy egyelőre az alázattal alulírtak leg­kegyelmesebb felmentése hivatali állásukból egyengetni és megkönnyíteni fogja a további szigorúan alkotmányos utat. Az alázattal alulír­tak ezek után alázattal kérik, hogy felséged az alázattal alulírtak mély meggyőződéséből és ha­zafias indulatából eredt előadásukat legkegyel­mesebben elfogadni méltóztassék. Bécs, dec. 26. 1869. Taffe, Potocki, Berger s. k. A nemzeti szinház alap javára 1836-tól 1868-ig köv. adományok folytak be . I. Vármegyék : pengő st. kr. Abauj......................................... Arad.............................................. Árva .....■•••••• Bács a tiszáninneni koronás kerü­letekkel együtt..................... Baranya ..................................... Bars............................................. Békés ......................................... Beregh......................................... Bihar .......................................... Borsod......................................... Csanád ......................................... Csongrád ..................................... Esztergom..................................... Fehér ............................................. Győr............................................. Heves Eger várossal együtt . . • Gömör és Kis-Hont megyék . . • Hajdú városok kerülete • • • • II.-Hont vármegye..................... Jász és Kun kerületek................ Komárom vármegye.................... Kővár vidék................................. Közép-Szolnok vármegye .... Krassó......................................... 4.671 45 7.146 43 3.889 28 20.715 28 11.434 44 6.289 06 6.003 14 2.286 57 15.293 58 6.003 14 2.809 3 4.359 2­­4.002 9 6.574 56 3.716 17 10.679 56 6.574 58 2.251 12 5.145 38 8.933 23 6.574 58 888 19 1.492 23 8.004 19 Folytatás a mellékleten. . A nemzeti színház rendezése. Az enquete albizottságainak megállapodásai, melyek megvitatás végett a jan. 15-diki közgyű­lés elé terjesztetnek. I. Általános szabályok. 1. A nemzeti színháznak czélja a színművészet és eredeti drámairodalom fejlesztése és virágoz­tatása, s ezek által a magyar nyelv, erkölcsök és közmivelődés nemesbítése és terjesztése lé­vén : a fősuly általában az eredeti drámairoda­lomra, s különösen a tragoediára és nemesebb vígjátékra fektetendő; azonban középfaju drá­mák is adhatók, ha a mű ízlést és erkölcsiséget nem sértik. 2. Addig míg egy külön színház a végből épülne,hogy a drámát és operát végkép el lehes­sen választani, az operai művészet és eredeti opera irodalom, és közvetve a magyar zene fej­lesztése és virágoztatása a nemzeti színháznak szintén czélja lévén : az operát illetőleg a fősúly az eredeti operairodalomra s a nagy operákra fektetendő,azonban a könnyebb stylusban irt víg operák sem mellőzendők, melyek a műszlést s erkölcsiséget nem sértik. 3. Addig míg a színházi viszonyok Buda-Pes­­ten úgy alakulnának,hogy a magyar népies drá­mai műfajokat a nemzeti színházban mellőzni lehetne; a nemzeti színházban az eredeti magyar népszínművek s az oly bohózatos drámák is adandók, melyekben a pajzán, derült humoros szellem erkölcsi czélokkal párosulva, a drámai törvények körében mozog, s melyek az ízlést s erkölcsiséget nem sértik. 4. Míg a dráma és opera együtt lesz, hetenként négyszer drámai s háromszor operai művek adatnak. “5. Idegen nyelven drámai és operai előadáso­k nem adhatók, azonban kitünőbb idegen operai művészek és művésznőknek vendég szereple­i alkalmával megengedtetik, hogy saját nyelvükön is énekelhessenek. 6. Nagyobbszerű­ ballettek külön nem adag­nak ; kisebbek operák helyett, vagy drámai napon apróbb vígjátékokkal ritkán adhatók. II. Igazgató. 1. Az igazgatót a belügyminiszter nevezi ki, s hozzá intézi rendeleteit.Az igazgató közvetlenül a belügyminiszternek felelős. 2. Az igazgató képviseli a színházat egyesek úgy, mint a hatóságok irányában. 3. Ezen alapszabályok, s a belügyminiszter által megerősített színházi törvények értelmé­ben, az intézet czéljainak megfelelőleg köz­vetlenül ő igazgatja mind a drámát, mind az operát, részrehajlás nélkül hasonló gonddal és ügyszeretettel. 4. Az igazgató állítja össze az évi költségve­tést, (budget) fölterjeszti a belügyminiszternek és helybenhagyás után, szorosan annak tételei­hez alkalmazkodik. 5. A drámai és operai szakvezetők az ő felterjesztésére a belügyminiszter által neveztet­nek ki. 6. A többi művezetési, pénztári, gazdasági s irodai tisztviselőket az igazgató nevezi ki, s szükség esetében — hanyagság, tehetetlenség, vagy rosz magaviselet miatt — a vádlott meg­hallgatása után, ő mozdítja el. 7. A drámai, operai és ballet magánszereplő­ket, az ének- zene- és tánc­kar tagjait, évi költ­ségvetés (budget) erejéig, egy vagy több évre ö szerződteti. 8. A többi összes személyzetet, az évi költ­ségvetés erejéig, szintén ő szervezi, szerződtet vagy fogadja fel, bocsátja el és pótolja. 9. A műsorozatot és szereposztást teljhatalom­mal, ezen alapszabályok értelmében az illetők meghallgatása mellett az igazgató határozza meg. Az új eredeti művek szereposztására nézve azonban a szerzők véleménye is figyelembe fog vétetni, s az általuk kívánt szereposztásban fon­tosabb ok nélkül változtatás nem létezik, de ve­lük ezen változtatás is közöltetni fog. 10. A művezetésre nézve az igazgató napon­ként értekezletet tart a drámai és operai szak­vezetőkkel, melyen a titkár is jelen van. Ezen értekezlet teendői: a) az igazgató kiadja rendeleteit, utasításait és közli észrevételét; a fontosabbak az igazgató­­sági jegyzőkönyvbe vezettetnek. b) a szakvezetők bejelentik az általuk, s a színházi törvények 18-ik pontja szerint má­sok által emelt vádakat, melyek minden változ­tatás nélkül új vádkönyvbe iratnak, úgy azok is, melyeket az igazgató beíratni rendel. c) a szakvezetők megállapítják a más­nap színpadi próbák rendjét, összeütközés esetében az igazgató határoz. d) a szakvezetők előadják azon ügyeket, me­lyekre nézve az igazgató intézkedése kíván­tatik. e) ha az igazgató, vagy szakvezetők szüksé­gesnek látják, ezen értekezletre mindazok meg­hivatnak, kik a tárgyalandó ügyekre nézve fel­világosítást adhatnak. (ugya­anekkor, az illetők jelenlétében kihall­gatja az igazgató azokat, kiknek a szakvezetők, rendezők, s a többi hivatalos közegek intézkedé­se ellen bárminemű kifogásuk van, kivéve azon ügyeket, melyekre nézve az eljárás a színházi törvényekben van megszabva. g) az igazgató távollétében a szakvezetők csupán a színpadi próbák rendjét állapítják meg, s a vádakat íratják be; a halaszthat­­lan ügyekben pedig saját felelőségükre kü­lön rendelkeznek, róluk jelentést tevén az igaz­gatónak. h) ha valamelyik szakvezető az értekezleten bármi okból meg nem jelenhetnék, az illető ren­dező helyettesíti. 11. A vendégeket, a szakvezetők meghall­gatása után, vagy javaslatára, az igazgató szer­ződteti. 12. Az új eredeti drámai és operai műveket az illető bíráló bizottmányok bírálván és ajánl­ván előadásra, az igazgató határozza el, adha­­tók-e, vagy sem ? Egyszersmind szabadságá­ban áll a bíráló bizottmányok ülésein is jelen lenni. 13. A fordított drámai vagy operai művet az illető szakvezető ajánlatára az igazgató fogadja el, vagy mielőtt határzana, véleményadás végett a bíráló bizottmányhoz utasítja. 14. a drámai és operai kiállítások iránt,az il­letők által készített tervek, minták és költségve­tések megbírálása után, az évi költségvetés ezen tételeinek erejéig, teljhatalommal intézkedik. 15. A művezetésről évenként kimerítő jelen­tést terjeszt fel a belügyminiszternek. 16. A fegyelmet az öszves személyzet fölött közvetve és közvetlenül, a színházi törvények szerint, ő gyakorolja, s felügyel arra is, hogy az intézet valamennyi tisztviselője kötelességét pontosan teljesítse. A színházi törvények 27-dik pontja szerint, a később hozandó színházi tör­vényt jóvágyás végett fölterjeszti a belügyminis­­zernek. 17. Minden kiadást ő utalványoz. 18. A pénztárt időnként megvizsgálja. 19. Úgy­szintén a jegykezelést. 20. A színház kellékeiről és szerzeményeiről rendes leltárakat vezettet; félévenként egy szak­értőkből álló bizottmány által megvizsgáltatja; valamint az uj kiállításokra nézve azt is, vájjon az uj szerzemények be vannak-e vezetve, s vaj­­on oly minőségben és becsben, mint a költség­­vetésben előre meg volt határozva. 21. A hely- és bérletárakat ő határozza meg. 22. Évnegyedenként pénztári kimutatásokat terjeszt fel a belügyminiszternek. 23. Az évi számadásokat elkészítteti, s egy, esetről esetre általa három nem színházi s két színházi nem érdeklett tagból összeállított szak­bizottmány által megvizsgáltatja, s az igy elő­­legesen megvizsgált számadásokat, a szakbizott­mány jelentésével együtt, felülvizsgálat végett az illető hatósághoz teszi át. 24. Hogy az évi költségvetést illetőleg a drá­ma és opera bevételei s kiadásai nyilvánságban (evidencziában) tartathassanak, a rendes és ösz­­szes könyvvitelen kivil, ezekre nézve két külön kimutatást vezettet. Kraszna ........... 568 31 Liptó .......................................... 2.429 53 Mármaros..................................... 4.288 1 Mosony......................................... 8.576 3 Nógrád......................................... 7.146 43 Nyitra.......................................... 16.008 38 Pest .......................................... 17.482 39 Posega.......................................... 3.930 41 Pozsony.......................................... 11.293 28 Sáros ......................................... 5.288 34 Somogy.......................................... 8.790 27 Sopron . . .............................. 13.864 37 Szabolcs......................................... 5.002 42 Szathmár..................................... 5.645 54 Szepes...................................... 5.895 30 A szepességi 16 városok, Lubló, Podolin és Gnezdával................. 1.858 8 Szerém­.......................................... 5.788 50 Temes.......................................... 18.152 39 Tolna............................................. 9.147 47 Torontál ..................................... 18.152 39 Torna .......................................... 857 36 Thurócz......................................... 1.715 12 Trencsén.................. . . . . 9.290 43 Ugocsa.......................................... 857 36 Ungvár......................................... 2.501 21 Vas ......................................... 15.151 2 Verőcze ...................................... 5.717 22 Veszprém..................................... 7.003 46 Zala ......................................... 12.149 25 Zaránd......................................... 550 45 Zemplén ..................................... 7.432 35 Zólyom.......................................... 3.716 17 II. Városok : Arad város..................................... 714 20 Bakabánya................................. 142 57 Bártfa.......................................... 357 20 Bazin .......................................... 428 48 Bélabánya..................................... 125 4 Beszterczebánya......................... 571 44 Buda főváros ............................. 2.715 45 Breznobánya város..................... 393 4 Debreczen..................................... 2.930 9 Eperjes.......................................... 571 44 Eszék .......................................... 786 8 Esztergom..................................... 571 44 Felsőbánya................................. 643 12 Székesfehérvár............................. 1.375 44 Fiume......................................... 285 52 Győr ......................................... 1.286 24 Korpona ..................................... 214 24 Kassa . . . .......................... 1.286 24 Kézsmárk..................................... 357 20 Kis Márton................................. 357 20 Komárom..................................... 571 44 Körmöczbánya............................. 571 44 Kőszeg......................................... 464 32 Libetbánya................................. 142 56 Leese............................................. 500 16 Modor......................................... 428 48 Nagybánya................................. 303 44 Nagy-Szombat.............................­­.000 32 Pécs.............................................. 857 36 Pest.............................................. 5.717 22 Pozsony ..................................... 2.858 42 Posega ................................. . . 142 56 Ruszt ......................................... 142 56 Selmeczbánya............................. 786 8 Szabadka..................................... 3.287 29 Szakolcza..................................... 357 20 Szathmár-Németi......................... 893 20 Szeben .......................................... 142 56 Szeged......................................... 3.287 29 Szent-György............................. 250 8 Sopron......................................... 1.715 12 Temesvár..................................... 1.715 12 Trencsin............................. 178 40 Újbánya ..................................... 142 56 Újvidék......................................... 1.572 16 Ó-Zólyom..................................... 178 40 Zombor ..................................... 2.144 . III. Horvátország városai összesen 9.701 40 IV. Magánosok: Fáy Ferencz és Furmann Márton 253 28 Zlinszky János és Bezerédy Antal 45 . Forgó György............................. 267 12 Beniczky Ádám ......................... 176 24 o. é. frt. dr. Csiky Emánuel ......................... 105 . Mócsy István ............................. 157 50 Szále Péter................................. 2.100 . Gyelmis Latinovics Czeczilia . . 1.000 . Deville János............................. 270 . Kralovánszky György................. 2.000 . Koczán Ferencz......................... 1.000 . Bib­ó Ferencz............................. 300 . Petrich Sándor............................. 1.000 . Kiss Csapó Ida ......................... 1.988 22 Lubi Imre...................................... 100 . Összesítés: Vármegyék 390.987 ft 29 kr. p. p. Városok 46.461 ft 42 kr. p. p. Horvát­ország városai 9. 701 ft 40 kr. p. p. Magánosok 742 ft 4 kr. p. p. és 10.020 ft 72 kr. p. p. Együtt osztrák értékben 480.307 ft 39 kr. .­.1

Next