A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-14 / 10. szám
De ők csakhamar elfeledik saját intő szavaikat, „hogy minden problematikus és veszélyes tervek félretételével az eddigi után türelemmel és kitartással kell tovább haladni“ , egy egészen új utat ajánlanak, mely arről teljes joggal elmondhatni, hogy „problematikus és veszélyes.“ A majoritásban levő öt miniszter t. i. „a reichsrabbeli választási mód megváltoztatását“ ajánlja. Nem akarjuk felette nyomatékosan hangsúlyozni az abban rejlő ellenmondást, hogy egy szuszra ajánltatik az eddig követett utón való megmaradás, mint a leghelyesebb kormányprogramm, s ugyanakkor ajánltatik egy oly beható alkotmány-módosítás, mint a választási reform. Nem is értjük, mit akarnak vele mondani, ha ez alkotmány-módosítás indokolására kiválóan hangsúlyozzák : „Alkotmány-módosítás ugyan, de olyan, mely legális úton halad.“ Mert a tisztelettel alulírottak is egy oly más mód mellett emeltek szót,mely szinte a „legális“ alkotmányos uton halad. Egy kormányprogrammtól méltán követelhetni e kettőt, hogy határozott és hogy kivihető legyen. Ha mármost a majoritás programjának súlypontja az általa védett választási reformban fekszik, akkor a majoritásnak nem volna szabad a választási reformot magát úgy tüntetni fel, mint oly problémát,melyet még meg kell oldani; nekik a legalább főbb vonásaiban kifejtett választási reformot kellett volna javaslataik kiindulópontjául venni,mert csak egy részletesen kidolgozott reformjavaslatból vonhatni következtetést a várt eredményekre, s így az egész Programm értékére. Egy oly programra azonban, melynek már magvát is egy megoldatlan probléma képezi, joggal mondható problematicus projectumnak. Azon biztosítás, hogy a minisztérium majoritása, mielőtt a választási reform fölött véghatározatot hozna, azt előbb a reichsrath tagjaival megbeszéli s a tett indítványokat a reichsrath tanácskozásaiban és határozataiban nem teszi ki kétes sorsnak, sokkal erőtlenebb, semhogy az egészen levegőben lebegő választási reformtervnek valamely támpontot nyújthatna.Midőn egyébiránt a minisztérium majoritása itt is alkalmat vesz magának kijelenteni, hogy Felséged elé nem terjesztene oly javaslatokat, melyek nem állnak alkotmányos alapon , az alkotmányhűség e helyen mindenesetre igazolható a visszaemlékezés által azon tényre, hogy a választási reformnak a minisztertanácsban történt tárgyalása alkalmával a majoritásnak nem minden tagja volt hajlandó a tartománygyűlések alkotmányos jogait kellő tekintetbe venni. A tisztelettel alulírt három miniszter azonban kénytelen kijelenteni, hogy a majoritásnak a választási reform még meg nem oldott problémáján alapuló programja, még veszélyes terv is. Elismerésre méltó őszinteséggel jelenti ki a minisztérium majoritása, hogy nekik az elüttölt mai nap még egészen ismeretlen választási reform keresztülvitelénél két czéljuk van : egy részről az alkotmányos munkálatoktól tartózkodó oppositiót „lassanként és lépésről lépésre elnyomni (beugen)“, másrészről „a röidszábhot erősíteni s az oppositió támadásai ellen fennállásában és működésében függetlenebbé tenni.“ Hogy a választási reform keresztülvitele önmagában engesztelő hatással egyáltalában nem lesz az oppositióra, sőt hogy a választási reform megkísérlése a nemzetiségi ellenzéknek még azon töredékét is ellenállásra fogja aczélozni, mely eddig a reichsrathi munkálatoktól vissza nem vonult, aligha fogja valaki kétségbe vonhatni. A választási reformnak olynemű keresztülvitelében, mely a nemzeti oppositiónak nem nyújtana semmi engedményeket, — ez csak német elnyomási vágyak valósítását látná. S ezen habár teljesen alaptalan feltevés igen alkalmas és elégséges arra, hogy a nemzeti és separatistikus oppositiót még inkább feltüzelje. Utóvégre is a várakozásaikban csalódott lengyelek oda fogják hagyni a kir. tanácsot és ezzel meg fogják kísérleni a pressio legutolsó eszközét, mely rendelkezésükre áll. Az ők fellépésük jel lesz a szlovének és tiroliaknak, elhagyva s egymaga fog aztán ülésezni, nem a birodalom nyugati felének képviselete. Hanem csakis a német párt a képviselőházban. Keveset fog használni az, hogy számban megkettőztettetett, egyszerűen és egyedül az ildomos német kormánypártot fogja képviselni,mert egy termékenyítő ellenzék e csonka parlamentnek végzetteljes romlására vezetne. Aki egy ily képviseletben, mely okvetlen a stagnatiora vezet, a birodalmi tanács erősbödését látja, az túlságosan vérmes reményeket táplál. A kényszerválasztási törvény alkalmazása azonban, részint egy mégis hiányos, részint egy a kir. tanács törvényes alapjaival homlokegyenest ellenkező képviselőtestülethez vezetne el, s épen ezen szempontnál fogva tartós kisegítő expediensül nem tekinthető. És minő eszközökkel hiszi a ministérium majoritása, hogy meg fogja törni „fokonként és lépésenként“ a csehek ellentállását ? A majoritás programmja hallgat e fölött, s mi értjük e hallgatást. Már egyszer, és pedig mielőtt valamely oldalról kibékítési kísérletek létettek volna — a kormány kényszerítve látta magát kivételes állapot elrendelését, ami aztán a helyzetet még inkább nehezítette és még roszabbá tette. A majoritás azon szemrehányást teszi, hogy békítési kísérletek által gyengíttetett a kormány ereje és hogy lehetlenné tétetett bevárni az eredményt, melyet egy egységes és elveiben egyöntetű kormány az alkotmány alapján való tovább haladásban elért volna. Alulírottak azonban azt válaszolhatják teljes meggyőződéssel, hogy a kormány már régóta ismét kivételes állapot elrendelésére kényszeríttetett volna, ha a meg nem kezdett egyezkedés — melynek „sajnálatos kudarczáról“ e pillanatban legalábbb még nem lehet szólani, irányadó egyéniségek befolyása által némi mérsékletre nem vezetett volna. De ha egyszer a minisztérium majoritásának programmja valósággá vált — akkor nem sokáig fog tartani és az ismét hevesebben és merészebben feltünedező kihágások ismét az alkotmányos jogok felfüggesztésére fognak elvezetni. Vagy azt hiszi a min. majoritása, hogy a sajtószabadsággal, egyesülési és gyülekezési joggal, s a semmi vétkességet ki nem mondó cseh esküdtekkel „fokonként és lépésenként“ megtörheti a folyton kiengesztelhetlenebb és folyton neveevő ellentállást ? És ki kezeskedhetik arról, hogy a kivételes állapot elrendelése nem fog majd más állományokra nézve is szükségesnek mutatkozni. És honnan merítheti a kormány maoritása azon bizosságot, hogy a birodalom kifelé való viszonyai hosszas nyugalmat fognak nyújtani, hogy tovább lehessen haladni ennek szárnya alatt a „türelem és kitartás útján,“ hogy megtörhesse az ellentállást fokonként és lépésenkit?“ Lényeges hiánynak kell hogy jelezzük a majoritás programjában, hogy hányai keresztülvitelének közeli és távolikövetkezményeivel nem foglalkozik. E nagyon is érezhető hiányra nézve alig lehet’vigasztaló megnyugtatás az, midőn, habár mindenesetre helyesen, arra történik hivatkozás, hogy a helyzet nehézsége nem engedi meg az eredményekért egész bizonyossággal kezességet vállalni, legkevésbbé pedig a gyors sikerért. A legközelebbi következmények és az utolsó siker — igen különböző dolgok , az előrelátható következmények épen a majoritás programmjával szemben elég világosan kitüntetik, hogy a remélt végeredmény által alig fogná megkoronáztatni. Alulírottak nélkülöznek tehát teljesen minden oly mozzanatot, melyek alkalmasak volnának, hogy bizalmat keltsenek bennük a majoritás programmja iránt. Ehez járul még az,hogy előttünk úgy látszik, miszerint a kormány majoritásának programmja nem fogadtatik ez egyszeremind el a lakosság majoritása által. A kir. tanács majoritására ugyan — amint jelenleg van összetéve — egész biztossággal számíthat a kormány majoritása. De hogy ez a majoritás tekintélyes lesz-e ? kérdés még. Legalább a képviselőház felirati albizottságában a majoritás nincs a kormány majoritás álláspontján, és a felirati bizottságban a kormány két töredékének pártja úgy áll mint 8 7. Ha mindazon képviselők, kik most távol maradnak , részt vennének a bírón, tanácsban, akkor mindenesetre a többség azon irány mellett volna, mely egyezkedést akar a nemzeti ellenzékkel, s még nagyobb mérvben tűnnék ki ez, ha a választókhoz történnék fellebbezés. Ezen megjegyzésekkel egyszersmind azt hiszik alulíottak, hogy jelezték azon irányt, melyben—szigorúan alkotmányos úton és némi eredménynyel a sikerre, haladni kellene azon czélok felé, melyeknek necessitása a jelenlegi helyzet nehézségeiben gyökerezik. Már abból, amit a majoritás programmjára nézve megjegyeztünk, kitünik, — hogy mi a birodalom állását — nyugati felében az alkotmányos állapotok ziláltsága, — a nemzetiségi oppositio folyton élénkülő szenvedélyessége, s a békés állapotok bizonytalansága miatt — aggodalomteljesnek tekintjük. Nem vagyunk azon véleményben, hogy a legközelebbi események után, absolut megállás, sőt a választási reformról való lemondást lehetségessé tennék tovább vándorolni az eddigi után „türelemmel és kitartással.“ Másrészről hisszük, hogy kimutattuk, hogy a nemzeti oppositióval való egyezkedés nélkül keresztülvitt választási reform ezen oppositiót nem törné meg,sőt megerősítené, a kir. tanácsot pedig nem erősítené, hanem fokonkénti feloszlását eredményezné. Mi az „alkotmányos párt“ absolut uralmát az összes nemzetiségi oppositió fölött lehetetlennek tartjuk. Épen az alkotmányos szabadságok, melyeket az ellenzék is élvez, és melyeket használni fog — szükségkép azok elvonására, kivételes állapotokra, végül pedig nyílt felkelésre fognak vezetni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alkotmánykérdés fölötti discussio elkerülhetlenné vált már a galicziai resolutio folytán. És ha a minisztérium majoritása csak némely, az alkotmányt teljességgel nem érintő administratív engedményekről akar tudni, épen ezen körülmény még élénkebbé, még szenvedélyesebbé teendi a discussiót, minél inkább fognak lemondani a galicziai képviselők a túlzott s veszélyes követelésekről, de másrészről minél kevésbbé fognak megelégedni administratív engedményekkel. Ily kilátásokkal szemben alulírottaknak kötelességük kimondani, hogy egy egyezkedésnek eszközlése az összes nemzetiségi oppositióval és ennek az egyetemes alkotmányos tevékenységbe való bevonása, a felséged kormányának legsürgetősebb ügye gyanánt tekintendő. Alulírottak szintén egyetértenek a majoritással abban, hogy a választási reform igen kívánatos. Azonban az előadott okoknál fogva abban a véleményben vannak, hogy a választási reform óhajtott jó eredményei csak akkor várhatók, ha azzal együtt létrejő a birodalmi képviseltetésről szóló alaptörvénymegváltoztatása is, mely a nemzetiségi ellenzéknek — saját nézete szerint lehetségessé teszi, hogy részt vegyen az együttes alkotmányos actióban. De távol állnak attól, hogy a nemzetiségi oppositióval való egyezkedésben mást, mint törvényes utat kövessenek és ajánljanak. Még inkább mint a választási reform, melyre nézve a tartományi gyűlések competentiáját tagadni sem lehet sem szabad — az alkotmány minden más változtatása, különösen a kir. képviseletről szóló alaptörvény, mely itt első sorban áll — a birodalmi tanács kizárólagos és teljes hatásköre alá esik. Sőt alulírottak, okulva a szomorú taasztaláson, mely a kormányt a választási reformra vonatkozólag a 17 tartományi gyűlés megkérdezésében érte nem tanácsolják még azt sem, hogy a tartományi gyűlések véleményadólag kérdeztessenek meg. Csak az által hogy egyedül a kir. tanács az, mely az alkotmány változtatása fölött határoz — lehet parancsoló határt szabni a födlatelistikus kihágásoknak, s az egyes tartományok önállósági vágyainak, amelyeket mi is visszautasítunk. Egymaga a választási reform jelentőségénél fogva más alkotmányos államokban tökéletesen igazolná azt, hogy e fontos momentum keresztülvitelére egészen megújittassanak a tartományi gyűlések s a bírák, tanács. Annál szükségesebbnek mutatkozik ezen megújítás akkor, midőn az alkotmány megváltoztatása nem csak a választási reformra terjed ki. De parancsolóvá válik a szükségesség a mostani kir. tanácscsal szemben, amely nem teljes és ellene van minden alkotmányváltozásnak, ha túlmegy a választási reformon; ez utóvégre is elkerülhetlen: egyrészről felebbezés a néphez, másrészről eszköz, hogy a bir. tanácsba vonassanak az eddig távol maradt elemek. Mert a jelenlegi kir. tanács és valamennyi tartományi gyűlés feloszlatása után egy rendes birodalmi tanács hivatik egybe azon ünnepélyes nyilatkozattal, hogy mindenekelőtt a választási reform, s az alkotmányban szükségeseknek ismert változtatások fognak tárgyalás alá jönni elsősorban, akkor — (az alulírottaknak sokoldalú informatiókból merített meggyőződése ez.) — a kormány czélszerű eljárása mellett elég biztossággal lehet következtetni a teljes bir tanács összeillésére. A többség emlékirata ugyan a cseh declaratió el nem fogadhatására utal, továbbá arra, hogy a csehek egyezkedésre nem nyújtottak kezet.A kisebbség alázattal alulírt tagjai ez ellenében azonban azt bátorkodnak válaszolni, hogy a túlhajtott követelések, melyek a pártok szenvedélyes küzdelmében és részben a legmélyebb gyűlöletig fokozott személyes ellenszenv befolyása alatt keletkeztek, nemnyújtanak mértéket a kölcsönös engedékenységre, mely pedig a békés kiegyezkedésnél szükséges. Mert a nemzetiségi ellenzék által is általánosan elismert tény, hogy Austria összes néptörzsei ennek fentartását kívánják, különösen az összes tartományok és törzsek képviselőinek egyidejű részvétele mellett a birodalmi tanácsban folyó tárgyalásoknál minden netán még felmerülő különvágyakat az egésznek egységét és hatalmát nem csorbító szerény korlátok közé fogja szorítani. A többség emlékirata továbbá szól az eddig czélba vett „kiegyezési kísérletek“ „sajnálatos hajótöréséről“ és azt véli, hogy azok, kik a „kiegyezkedést kezükbe venni kötelességüknek vélték, nem mutattak fel oly programmot, mely csak saját körükben is kivihetőnek mutatkozott volna, s így még kevésbbé volt olyannak tekinthető, melyet az ellenesek elfogadhatnának. Tulajdonképi kiegyezkedési kísérletekről szigorúan véve egyáltalában nem lehet szó, hanem csak közeledési kísérletekről, melyek tényleg nem is voltak jó hatás nélkül. Egyes személyek, bármily legyen is állásuk „kiegyezkedés“ felett már csak azért sem alkudozhattak, mert jól tudták, hogy a „kiegyezkedés“ csak alkotmányos úton lehető, és erre rávezetni az azt ellenző oppositiót, lehetett csak „legkiválóbb czélja minden közbenjárói kísérletnek.“ Már ezen okból is világos, mert nem lehetett szó tüzetes kiegyezkedési programm felállításáról. Ha a kisebbség a kiegyezkedésre vonatkozólag nem állított még fel anyagi programmot, akkor a többségnek azt válaszolhatja, hogy ez ismételten a miniszertanács jegyzőkönyveihez melléklett ünnepélyes nyilatkozatokban minden kiegyezkedés ellen nyilatkozott, és ezzel a kisebbséget bizonyára nem bátorította fel kiegyezkedési programm felállítására. Ha a kisebbség az anyagi kiegyezkedési programm felállítását elmulasztotta, hasonló helyzetben csak van a többséggel, mely a választási reformot illetőleg, mi pedig legközelebbi kormányigényének központját képezné, csak programmat a jövőben hisz feltalálhatni. Hasonló reményt táplálhatnak az alázattal alulírtak az egybehívandó újonnan választott reichsrathnak eshetőleg teendő kiegyezkedési előterjesztésre vonatkozólag, ámbár az alulírtaknak úgy rémlik, hogy, az országgyűlések összezavaró véleménye daczára, mégis könnyebb lehet a választási reformra vonatkozó előterjesztést létesíteni. Mindamellett komoly és becsületes akarat mellett nem lesz lehetetlen, a gácsországi resolutió és a cseh declaratio daczára, egyezkedési előterjesztéstkészíteni, mely a vita kiindulási pontjául szolgáljon és elfogadtassák, és melyből a resebszatkban nőheti ki magát a tulajdonképi programm, mint az a deczemberi alkotmány vitatásánál is történt. Hiszen az elérendő kiegyezkedés compromissioja akar lenni Nyugat- Austria (?!) összes országainak és törzseinek, tehát csak általuk és illetőleg képviselői által állapítható meg; oly szempont ez, mely a választási reformnál bizonyára nem érvényesíthető. Az alázattal alálírottak egyébiránt nem ismerik félre a nehézségeket, melyek szigorú alkotmányos eljárás mellett a jelen birodalmi tanács feloszlatásánál fenforognak. A birodalmitanács ez ülésszakában nem tett még oly nyilatkozatot, mely feloszlatását bármely oknál fogva igazolná. A correct eljárás megkívánja, hogy a birodalmi tanácsnak a trónbeszédre adandó válasza bevárassék. Azonban a többség újabb programmja által, melyben az a trónbeszéd programmjától visszalépett, újabb nehézség okoztatott. A kormány többsége, mely talán a jelen birodalmi tanács többségét is maga részén bírja, a birodalmi tanácscsal szemben nem védi a trónbeszédet. Ez a birodalmi tanácsot feljogosíthatja arra, hogy válaszában szintén azon föltevésből induljon ki, miszerint a trónbeszéd programmja legfelsőbb helyen is abbahagyatott. Az alázattal alulirt kisebbség ily körülmények közt a válaszfelirati viták megtartását és a birodalmi tanács feliratának irányát nehezen tudja megítélni, de nem is volna oly helyzetben arra bármily befolyást gyakorolni. Az alázattal alulirt kisebbség tehát azt hiszi hogy egyelőre az alázattal alulírtak legkegyelmesebb felmentése hivatali állásukból egyengetni és megkönnyíteni fogja a további szigorúan alkotmányos utat. Az alázattal alulírtak ezek után alázattal kérik, hogy felséged az alázattal alulírtak mély meggyőződéséből és hazafias indulatából eredt előadásukat legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Bécs, dec. 26. 1869. Taffe, Potocki, Berger s. k. A nemzeti szinház alap javára 1836-tól 1868-ig köv. adományok folytak be . I. Vármegyék : pengő st. kr. Abauj......................................... Arad.............................................. Árva .....■•••••• Bács a tiszáninneni koronás kerületekkel együtt..................... Baranya ..................................... Bars............................................. Békés ......................................... Beregh......................................... Bihar .......................................... Borsod......................................... Csanád ......................................... Csongrád ..................................... Esztergom..................................... Fehér ............................................. Győr............................................. Heves Eger várossal együtt . . • Gömör és Kis-Hont megyék . . • Hajdú városok kerülete • • • • II.-Hont vármegye..................... Jász és Kun kerületek................ Komárom vármegye.................... Kővár vidék................................. Közép-Szolnok vármegye .... Krassó......................................... 4.671 45 7.146 43 3.889 28 20.715 28 11.434 44 6.289 06 6.003 14 2.286 57 15.293 58 6.003 14 2.809 3 4.359 24.002 9 6.574 56 3.716 17 10.679 56 6.574 58 2.251 12 5.145 38 8.933 23 6.574 58 888 19 1.492 23 8.004 19 Folytatás a mellékleten. . A nemzeti színház rendezése. Az enquete albizottságainak megállapodásai, melyek megvitatás végett a jan. 15-diki közgyűlés elé terjesztetnek. I. Általános szabályok. 1. A nemzeti színháznak czélja a színművészet és eredeti drámairodalom fejlesztése és virágoztatása, s ezek által a magyar nyelv, erkölcsök és közmivelődés nemesbítése és terjesztése lévén : a fősuly általában az eredeti drámairodalomra, s különösen a tragoediára és nemesebb vígjátékra fektetendő; azonban középfaju drámák is adhatók, ha a mű ízlést és erkölcsiséget nem sértik. 2. Addig míg egy külön színház a végből épülne,hogy a drámát és operát végkép el lehessen választani, az operai művészet és eredeti opera irodalom, és közvetve a magyar zene fejlesztése és virágoztatása a nemzeti színháznak szintén czélja lévén : az operát illetőleg a fősúly az eredeti operairodalomra s a nagy operákra fektetendő,azonban a könnyebb stylusban irt víg operák sem mellőzendők, melyek a műszlést s erkölcsiséget nem sértik. 3. Addig míg a színházi viszonyok Buda-Pesten úgy alakulnának,hogy a magyar népies drámai műfajokat a nemzeti színházban mellőzni lehetne; a nemzeti színházban az eredeti magyar népszínművek s az oly bohózatos drámák is adandók, melyekben a pajzán, derült humoros szellem erkölcsi czélokkal párosulva, a drámai törvények körében mozog, s melyek az ízlést s erkölcsiséget nem sértik. 4. Míg a dráma és opera együtt lesz, hetenként négyszer drámai s háromszor operai művek adatnak. “5. Idegen nyelven drámai és operai előadások nem adhatók, azonban kitünőbb idegen operai művészek és művésznőknek vendég szereplei alkalmával megengedtetik, hogy saját nyelvükön is énekelhessenek. 6. Nagyobbszerű ballettek külön nem adagnak ; kisebbek operák helyett, vagy drámai napon apróbb vígjátékokkal ritkán adhatók. II. Igazgató. 1. Az igazgatót a belügyminiszter nevezi ki, s hozzá intézi rendeleteit.Az igazgató közvetlenül a belügyminiszternek felelős. 2. Az igazgató képviseli a színházat egyesek úgy, mint a hatóságok irányában. 3. Ezen alapszabályok, s a belügyminiszter által megerősített színházi törvények értelmében, az intézet czéljainak megfelelőleg közvetlenül ő igazgatja mind a drámát, mind az operát, részrehajlás nélkül hasonló gonddal és ügyszeretettel. 4. Az igazgató állítja össze az évi költségvetést, (budget) fölterjeszti a belügyminiszternek és helybenhagyás után, szorosan annak tételeihez alkalmazkodik. 5. A drámai és operai szakvezetők az ő felterjesztésére a belügyminiszter által neveztetnek ki. 6. A többi művezetési, pénztári, gazdasági s irodai tisztviselőket az igazgató nevezi ki, s szükség esetében — hanyagság, tehetetlenség, vagy rosz magaviselet miatt — a vádlott meghallgatása után, ő mozdítja el. 7. A drámai, operai és ballet magánszereplőket, az ének- zene- és tánckar tagjait, évi költségvetés (budget) erejéig, egy vagy több évre ö szerződteti. 8. A többi összes személyzetet, az évi költségvetés erejéig, szintén ő szervezi, szerződtet vagy fogadja fel, bocsátja el és pótolja. 9. A műsorozatot és szereposztást teljhatalommal, ezen alapszabályok értelmében az illetők meghallgatása mellett az igazgató határozza meg. Az új eredeti művek szereposztására nézve azonban a szerzők véleménye is figyelembe fog vétetni, s az általuk kívánt szereposztásban fontosabb ok nélkül változtatás nem létezik, de velük ezen változtatás is közöltetni fog. 10. A művezetésre nézve az igazgató naponként értekezletet tart a drámai és operai szakvezetőkkel, melyen a titkár is jelen van. Ezen értekezlet teendői: a) az igazgató kiadja rendeleteit, utasításait és közli észrevételét; a fontosabbak az igazgatósági jegyzőkönyvbe vezettetnek. b) a szakvezetők bejelentik az általuk, s a színházi törvények 18-ik pontja szerint mások által emelt vádakat, melyek minden változtatás nélkül új vádkönyvbe iratnak, úgy azok is, melyeket az igazgató beíratni rendel. c) a szakvezetők megállapítják a másnap színpadi próbák rendjét, összeütközés esetében az igazgató határoz. d) a szakvezetők előadják azon ügyeket, melyekre nézve az igazgató intézkedése kívántatik. e) ha az igazgató, vagy szakvezetők szükségesnek látják, ezen értekezletre mindazok meghivatnak, kik a tárgyalandó ügyekre nézve felvilágosítást adhatnak. (ugyaanekkor, az illetők jelenlétében kihallgatja az igazgató azokat, kiknek a szakvezetők, rendezők, s a többi hivatalos közegek intézkedése ellen bárminemű kifogásuk van, kivéve azon ügyeket, melyekre nézve az eljárás a színházi törvényekben van megszabva. g) az igazgató távollétében a szakvezetők csupán a színpadi próbák rendjét állapítják meg, s a vádakat íratják be; a halaszthatlan ügyekben pedig saját felelőségükre külön rendelkeznek, róluk jelentést tevén az igazgatónak. h) ha valamelyik szakvezető az értekezleten bármi okból meg nem jelenhetnék, az illető rendező helyettesíti. 11. A vendégeket, a szakvezetők meghallgatása után, vagy javaslatára, az igazgató szerződteti. 12. Az új eredeti drámai és operai műveket az illető bíráló bizottmányok bírálván és ajánlván előadásra, az igazgató határozza el, adhatók-e, vagy sem ? Egyszersmind szabadságában áll a bíráló bizottmányok ülésein is jelen lenni. 13. A fordított drámai vagy operai művet az illető szakvezető ajánlatára az igazgató fogadja el, vagy mielőtt határzana, véleményadás végett a bíráló bizottmányhoz utasítja. 14. a drámai és operai kiállítások iránt,az illetők által készített tervek, minták és költségvetések megbírálása után, az évi költségvetés ezen tételeinek erejéig, teljhatalommal intézkedik. 15. A művezetésről évenként kimerítő jelentést terjeszt fel a belügyminiszternek. 16. A fegyelmet az öszves személyzet fölött közvetve és közvetlenül, a színházi törvények szerint, ő gyakorolja, s felügyel arra is, hogy az intézet valamennyi tisztviselője kötelességét pontosan teljesítse. A színházi törvények 27-dik pontja szerint, a később hozandó színházi törvényt jóvágyás végett fölterjeszti a belügyminiszernek. 17. Minden kiadást ő utalványoz. 18. A pénztárt időnként megvizsgálja. 19. Úgyszintén a jegykezelést. 20. A színház kellékeiről és szerzeményeiről rendes leltárakat vezettet; félévenként egy szakértőkből álló bizottmány által megvizsgáltatja; valamint az uj kiállításokra nézve azt is, vájjon az uj szerzemények be vannak-e vezetve, s vajon oly minőségben és becsben, mint a költségvetésben előre meg volt határozva. 21. A hely- és bérletárakat ő határozza meg. 22. Évnegyedenként pénztári kimutatásokat terjeszt fel a belügyminiszternek. 23. Az évi számadásokat elkészítteti, s egy, esetről esetre általa három nem színházi s két színházi nem érdeklett tagból összeállított szakbizottmány által megvizsgáltatja, s az igy előlegesen megvizsgált számadásokat, a szakbizottmány jelentésével együtt, felülvizsgálat végett az illető hatósághoz teszi át. 24. Hogy az évi költségvetést illetőleg a dráma és opera bevételei s kiadásai nyilvánságban (evidencziában) tartathassanak, a rendes és öszszes könyvvitelen kivil, ezekre nézve két külön kimutatást vezettet. Kraszna ........... 568 31 Liptó .......................................... 2.429 53 Mármaros..................................... 4.288 1 Mosony......................................... 8.576 3 Nógrád......................................... 7.146 43 Nyitra.......................................... 16.008 38 Pest .......................................... 17.482 39 Posega.......................................... 3.930 41 Pozsony.......................................... 11.293 28 Sáros ......................................... 5.288 34 Somogy.......................................... 8.790 27 Sopron . . .............................. 13.864 37 Szabolcs......................................... 5.002 42 Szathmár..................................... 5.645 54 Szepes...................................... 5.895 30 A szepességi 16 városok, Lubló, Podolin és Gnezdával................. 1.858 8 Szerém.......................................... 5.788 50 Temes.......................................... 18.152 39 Tolna............................................. 9.147 47 Torontál ..................................... 18.152 39 Torna .......................................... 857 36 Thurócz......................................... 1.715 12 Trencsén.................. . . . . 9.290 43 Ugocsa.......................................... 857 36 Ungvár......................................... 2.501 21 Vas ......................................... 15.151 2 Verőcze ...................................... 5.717 22 Veszprém..................................... 7.003 46 Zala ......................................... 12.149 25 Zaránd......................................... 550 45 Zemplén ..................................... 7.432 35 Zólyom.......................................... 3.716 17 II. Városok : Arad város..................................... 714 20 Bakabánya................................. 142 57 Bártfa.......................................... 357 20 Bazin .......................................... 428 48 Bélabánya..................................... 125 4 Beszterczebánya......................... 571 44 Buda főváros ............................. 2.715 45 Breznobánya város..................... 393 4 Debreczen..................................... 2.930 9 Eperjes.......................................... 571 44 Eszék .......................................... 786 8 Esztergom..................................... 571 44 Felsőbánya................................. 643 12 Székesfehérvár............................. 1.375 44 Fiume......................................... 285 52 Győr ......................................... 1.286 24 Korpona ..................................... 214 24 Kassa . . . .......................... 1.286 24 Kézsmárk..................................... 357 20 Kis Márton................................. 357 20 Komárom..................................... 571 44 Körmöczbánya............................. 571 44 Kőszeg......................................... 464 32 Libetbánya................................. 142 56 Leese............................................. 500 16 Modor......................................... 428 48 Nagybánya................................. 303 44 Nagy-Szombat..............................000 32 Pécs.............................................. 857 36 Pest.............................................. 5.717 22 Pozsony ..................................... 2.858 42 Posega ................................. . . 142 56 Ruszt ......................................... 142 56 Selmeczbánya............................. 786 8 Szabadka..................................... 3.287 29 Szakolcza..................................... 357 20 Szathmár-Németi......................... 893 20 Szeben .......................................... 142 56 Szeged......................................... 3.287 29 Szent-György............................. 250 8 Sopron......................................... 1.715 12 Temesvár..................................... 1.715 12 Trencsin............................. 178 40 Újbánya ..................................... 142 56 Újvidék......................................... 1.572 16 Ó-Zólyom..................................... 178 40 Zombor ..................................... 2.144 . III. Horvátország városai összesen 9.701 40 IV. Magánosok: Fáy Ferencz és Furmann Márton 253 28 Zlinszky János és Bezerédy Antal 45 . Forgó György............................. 267 12 Beniczky Ádám ......................... 176 24 o. é. frt. dr. Csiky Emánuel ......................... 105 . Mócsy István ............................. 157 50 Szále Péter................................. 2.100 . Gyelmis Latinovics Czeczilia . . 1.000 . Deville János............................. 270 . Kralovánszky György................. 2.000 . Koczán Ferencz......................... 1.000 . Bibó Ferencz............................. 300 . Petrich Sándor............................. 1.000 . Kiss Csapó Ida ......................... 1.988 22 Lubi Imre...................................... 100 . Összesítés: Vármegyék 390.987 ft 29 kr. p. p. Városok 46.461 ft 42 kr. p. p. Horvátország városai 9. 701 ft 40 kr. p. p. Magánosok 742 ft 4 kr. p. p. és 10.020 ft 72 kr. p. p. Együtt osztrák értékben 480.307 ft 39 kr. ..1