A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-26 / 20. szám
20. szám. Vill. évfolyam. — Reggeli Kiadás Kiadóhivatal: Ferenczieső téri 7.sz. földszint Elöfise.én «Itt Posttin kesdre, rigy Budapesten húhus hordva reggeli és esti kiadás együtt 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra...........................6 , 60 , 6 hónapra..........................0 , h a Az esti kiadás postai különküldéséért felüilfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. AKTJa» Pest, 1870. Szerda, jan. 26. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért . . 26 kr. f&ST- Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 25. A honvédminisztérium gazdálkodása. II. A tegnapi czikkünk idézte honvédügyminiszteri rendeletben ha nem láttuk volna az aláírást és a postajegyet, azt hittük volna, hogy a Borsszemjankó számára készítette valaki, és útját tévesztette az. A minisztérium intézkedése, hogy a roszabb ruhákat darabolják fel és foltozzák meg vele a jobbakat, nem kíván bővebb felderítést. Hol lesz határa az ily feldarabolásnak, és hol az ellenőrség? E kezeléshez csak az hiányzik, hogy Harapat sziléziai munkásait küldje e feldarabolási és foltozási műtétre, s végre sem a honvéden, sem a raktárban nem maradt volna ruha, mert a feldarabolt nadrágokat a rendelet szerint a raktárakból kell pótolni és ismét a roszabbat foltozásra feldarabolni. Maguk a honvédek panaszkodtak, hogy a kevés zsinórt a szél viszi el. Ha aztán a főparancsnok katonaszemlét tart, az illető parancsnok feleljen-e azért, hogy a honvéd ruházata úgy néz ki, mintha valami veréb ijesztő vázról reá aggattatott volna ? A honvédek, mint olvasóink emlékezhetnek, már ki voltak állítva, de nem volt mit reájuk adni, gatyában tanulták a hadi gyakorlatot. Elmondja a „Közlöny“,hogy a 800 emberre szükséges anyagmennyiséget idő rövidsége szempontjából a minisztérium megengedte akárhonnan venni , de már a következő szállítmányoknak a honvédminisztérium felügyelősége alá állított gyárakból kellett kikerülni. Szolgálunk a „Közlönyének egy kis felvilágosítással, mely csak annyiból áll, hogy a 800 emberre való ruházatnak szállítása Harapatnak már szóval oda volt ígérve, és nála meg is rendelve, mielőtt a szerződés jóváhagyatott volna. Legjobban jellemezi az eljárást még azon tény is, hogy a múlt évi ápr. 18-án az első honvéd tanosztály volt kiállítandó, és júniusban a hat tanosztály az illető kerületekben, a szerződés pedig csak májusban nyerte a jóváhagyást. Mi nem nyomozzuk az ily eljárásnak okait, csak a „Közlöny“ hiányait egészítjük ki. Miért hallgatta el a „Közlöny“ azon csekélységet p. o. hogy a minisztérium Harapat megbízottjával, — bocsánatot kérek hogy nevét elfelejtettem — egy mellékszerződést kötött, ha nem csalatkozom 12.000 ember ruházatára. Július közepétől kezdve mindennap 500 embernek való ruhát kellett volna szállítani, de miután Harapati ezen feltételt sem teljesítette, a minisztérium nem azt tette amit a szerződés tartalmaz, amely 5 százaléktól 15-ig terjedhető bánatpénzről, és a szállítmánynak honi iparosok által és pedig a consortium költségén kétszeres árért elkészítéséről szól, hanem felejtve a szerződést, tűre minden sérelmet, mulasztást, vexatiót és rész zsibárut, és amit alig bírunk elhinni, megengedte hogy 12.000 öltözéket, miután a mellékszerződés daczára September közepéig csak valami 800 öltözéket szállított, ismét külföldön készíttessen, mintha a mondott ideig csakugyan a hazában szereztetett volna meg az anyag, és itt fel is dolgoztatott volna, és mintha a társulatnak csakugyan lennének a minisztérium felügyelése alá állított gyárai. Sok áll a Közlöny által idézett szerződés feltételeiben, de midőn gyárakról és miniszteri gyárfelügyelőségről is kegyeskedett a közönséget felvilágosítani, miért nem tette legalább egy kis szerkesztői jegyzésben oda, hogy bizony az ország úgy van a Harapat posztó, vászon és nem tudjuk még miféle gyárakkal, mint a czigány a rákokkal, melyek csak a levélben maradtak, azon különbséggel, hogy a gyárak még a szerződésből is a minisztérium tudtával a rákok útját vették. A consortium t. i. a pénzkrízis folytán folyamodott, hogy legyen a kormány elnézéssel ha a gyárak fel nem állíttattak, és a kormány, mely az országgyűlésen a pénzkrizist csak börzekrizisnek mondta, Harapat folyamodására elhitte a pénzkrizist is. • Tudjuk, a honi vállalkozók is köteleztelek, hogy az országban készíttessék a vállalt tárgyakat, meglehet, hogy akadt Strohmann. Egyébiránt ide írjuk néhánynak nevét. Strikker, gróf Andrássy jószágok bérlője 10,000 köpeny szállitására vállalkozott, Montag és Reichhardt ing, gatya és nyakra valóra, Bärenfeld mente és köpenyre, Novotny Csehországból lovassági köpenyre és sapkára. Novotny és Harapat szállítása közt az a különbség van, hogy Novotny egy jó, tartós posztóból készített, egy szóval kifogástalan lovassági köpönyeget 11 forintért szállított, míg Harapat széljárta köpenye 15 forintban van kialkudva. Sajnáljuk, hogy közlönypótlékot kelljen írni, inkább a kormány kedves themájáról a reformról írnánk, és különösen honvédügyminisztériumi rendről és reformról. Eljön arra is a sor, addig csak szellőztessük a honvédek ruházatát. Igaz, nem voltunk katonai szemlén,hanem mint a múltra emlékező emberek, meg nem állhattuk, hogy az egykori és a mostani honvéd ruházat közt ne tegyünk egy kis összehasonlítást. L u d v i g h. A b klöldali kör szerdán f. hó 26-kán d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. A pesti könyvnyomdászok testülete jan. 25-én gyűlést tartott, hogy a nyomdászsegédek körében legközelebb fölmerült, s a lapokban már említett mozgalom ügyében határozatot hozzan. Felolvastatott a szedők árszabály bizottmányának egy irata, melyben egyenesen kimondatik, hogy a szedök által megállapított árszabály „érinthetlen, és változtathatlak“ . Rövid tárgyalás után, a nyomdászok testülete az árszabályt egyhangúlag elfogadhatlannak nyilvánította, a segédek bizottmányához pedig következő iratot intézett: Pest, 1870. jan. 25. A nyomdász-segédek f. é. január 23-kán tartott közgyűlése által a budapesti nyomdatulajdonosok testületéhez intézett átiratból sajnálattal látja a nyomdatulajdonosok testülete, hogy a részéről kiküldött bizottmány által kidolgozott, a nyomdatulajdonosokkal bővebben tárgyalandó, s egyelőre a segédek bizottmányával véleménynyilvánítás végett közlött árszabály, mielőtt a nyomdatulajdonosok részéről csak nyilatkozat történhetett is, nemcsak hogy el nem fogadtatott, hanem a segédek részéről saját árszabályzatuk mint megmásíthatlan követelés állíttatott fel. Alulírt nyomdatulajdonos-testület sajnálattal jelenti, hogy ily körülmények között lehetetlen részéről atárgyalások tovább folytatására alkalmat lenni. — Kelt a budapesti nyomdatulajdonosok testülete január 25-kén tartott gyűléséből. A „népkör“ tisztelt tagjai ezennel értesíttetnek, hogy a kör alakító közgyűlése f. hó 30-án fog tartatni. Azon urak, kik múlt évi nov. és dec. valamint f. évi jan. havi tagsági díjukkal még hátralékban vannak, kéretnek azt annál is inkább idejekorán lefizetni, miután különben— az alapszabályok értelmében — a kör végleges megalakításánál választói jogukat nem gyakorolhatnák. Fizetések elfogadtatnak és nyugtáztatak a club helyiségeiben, naponta d. u. 2 órától 5-ig. Az ideig 1. választmány. — A nemzeti színházi enquetema (kedden) a színház költségvetési javaslatát tárgyalta végig. Gr. Károlyi György elnökölt, s a tagok nagy számmal gyűltek össze. Két javaslat feküdt az enquéte előtt Az egyik a második szakbizottságé, a másik pedig a Szerdahelyi Kálmán külön javaslata. Amaz az opera és dráma költségvetését külön választva, közös terheket, s a zenekarra, énekkarra, hallétre stb. bizonyos teherviselési arányokat állapíta meg. Szerdahelyi javaslata ez arányokat mellőző, s általában nem tartá szükségesnek a budgetben az ily szoros külön választást. A bizottság munkálata szerint: a meglévő tőkék és alapítványok jövedelméből biztosíttatott volna a dráma költsége, hogy az soha többé ne kerüljön országgyűlési tárgyalás alá. A fejdelmi segély pedig 115,000 +1 erejéig kéretett volna. A Szerdahelyi javaslata magas számarányú, s a Felség által nyújtandó segély összegét 250,000-re téve, miután —■ alapos értesülés szerint — mind a dráma, mind az opera jövőre ily után fognak támogattatni, s így az semmiesetre nem lesz országgyűlési vitatárgy. Először is a fölött folyt a vita, hogy melyik munkájat vétessék tárgyalás alapjául ? Csengery Antal abban a véleményben volt, hogy miután jövőre csakugyan nem országos, hanem fejdelmi segély leend: valóban nincs szükség a két műfaj közt való oly szoros elválasztásra, mint amennyire az a bizottság munkálatában történt. S miután — úgymond — e költségvetések ideálisak (normális költségvetést csak évről évre a tényleges állapotok szeint lehetvén fölterjeszteni), részéről jobban rendezettnek találja a Szerdahelyi munkálatát. A többség is e nézetben volt. B. Kemény Gábor, Ürményi és többen nem tárták czélszerűnek részletes költségvetést terjeszteni föl, hanem csak az általános összegek kijelölését. Vita közben felállt Ribáry osztálytanácsos, s kijelenté, hogy a belügyminiszter, ki sajnálja, hogy gyöngélkedése miatt ez ülésben nem vehet részt, fölhatalmazta őt annak kijelentésére,hogy ő szakértő véleményt kér arról, mily összeg szükséges egy lehetőleg jó dráma és opera létesítésére ; egyszersmind kéri az enquétet, hogy a fedezet kérdését ne tárgyalja, miután az arról való gondoskodás az ő dolga leend. Csak arról óhajt tehát felvilágosítást, hogy mennyire van szükség? A költségvetés tüzetes tárgyalása tehát szükségessé válván, alapul a Szerdahelyi K. külön javaslatát fogadták el, azonnal megkezdvén annak pontonkénti vitatását. Az igazgató fizetéséül mindkét munkálat 6000 ftot vett föl. Gr. Szapáry Antal fölveti a kérdést: hogy nem jobb lenne-e, ha ez állás dignitás lenne, fizetés nélkül ? Pártolták őt gr. Andrássy Manó és Dobsa Lajos. Ellenben b. Podmaniczky Tóth Kálmán,Csengery, Vadnai K. és többen kimutaták, hogy ez semmi esetre sem lehet dignitás, miután az nagy szakismeretet igénylő és fizetést érdemlő munkakör, melyből a művészet kára nélkül nem lehet czifra méltóságot csinálni. Különösen b. Podmaniczky Fr. igen erőteljesen és helyesen mutatáa ki, hogy korunkban mennyire nincsenek helyén dignitások. Ekkér a gr. Szapáry A. által ajánlott „dignitáriusság“ nagy szótöbbséggel vettetett el, s az igazgató fizetése 6000 írtban állapíttatott meg. A költségvetési megállapodásokat egész terjedelmében nincs terünk közölni, s így csak a nevezetesb és újonnan fölmerült tételeket említjük meg röviden. Szakvezetők fizetése mindkét munkálat szerint: 3—3000 ft, titkáré 2000; a dramaturgét Szerdahelyi 2000-re téve, de az enquéte 2500-ra emelte. A drámai játszó személyzet fizetését Szerdahelyi 100,000-re téve, s az operait is ugyananynyira. Ezeket azonban 80—80000-re szálliták le. A szám tehát mindkét műágban egyforma,de az operai fizetések mégis sokkal nagyobbak lehetnek, mert a drámánál háromannyian kapják a hasonló összeget. A ballett iránt Szerdahelyi K. nagylelkű volt: 30000-et ajánlott. Leszállták 20000-re. Ellenben a három karmester 6000 ftját fölemelték 7000-re. Két orvosnak 300—300 ft tiszteletdíjt állapítottak meg, zártszékeiken kivül.Bérkocsikra 2400 ftot vettek föl. A mesteremberek fizetését is jutányosan emelték. A különjavaslat amily nagylelkű volt a ballett, oly szűkmarkú lett a színi tanoda iránt, csak 14000 ftot vévén föl számára. Ezt az etiquête 18000-re emeli föl, hogy a tanári erők szaporíthatók és méltányosan díjazhatók legyenek. E pontnál Csengery Antal kijelente, hogy a fölterjesztés mellett, jó volna óhajtásként kifejezni mennyire szükséges nálunk egy országos conservatorium létesítése, mely esetben a színi tanoda is vagy jobban szervezhető lenne, vagy pedig annak egyik kiegészítő részévé válhatnék. Ez azonban csak óhajtás, s addig, míg teljesülhet a színi tanoda jobb karba helyezéséről kell gondoskodni. A tárgyalt javaslat egyik pontja a nyugdíjintézet javára 8000 frt segélyt jelöl ki, amit szintén elfogadtak, sat, sat. A fedezet rovatában a színházi jövedelmek 206,680 frtra vannak téve, (s ebben a bérlet 65,000 frt, a napi jövedelem 140,000 frt) az országos alap jövedelme 23,134 frt, a gr. Károlyi alapé 16,000 frt. Ezekhez kívánt a különjavaslat 250,000 frt fejedelmi segélyt, mivel azonban a munkálat egyes tételeiben levonások történtek, például a dráma és opera játszó személyzetében 40,000 frt, igen természetes hogy a kérendő segély körülbelül annyival lenne kevesebb. A legközelebbi ülés pénteken dután 4 órakor leend, midőn a még hiányzó tárgyakat (színi tanoda stb.) fogják tárgyalni. Adakozások. A honvédmenházra. Kalocsay Gyula Pesten gyűjtött Hubay Gusztáv színigazgató Szabadkáról egy jótékony előadás fele tiszta jövedelméül küldőt Győry Mihály ref. lelkész Tenkén egy összejövetel alkalmával gyűjtött és Harmathy Károly által beküldött Kardos Lajosné H.-M.-Vásárhelyen gyűjtött Almer Imre gyógyszerész M.-Szálkáról küldött Salamon Alajos biró által több alapi lakos, többnyire szegényebb sorsnak küldtek együtt 13 ft 75 kr 13,, 38 „ 10 „ 6 „ 50 „ 2 „ - „ Országgyűlési tudósítás A képviselőház, 104 fk ülése jan. 25 én d. e. 10 órakor. A pénzügyminisztérium költségvetése rendkívüli szükséglet fejezetének 22-dik tétele, melyben Kisbér uradalom megvétele 1,750,000 ftban van fölvéve, hosszabb vitára adott alkalmat. Györffi Gyula felemlíti, hogy midőn a pénzügyi miniszter a mácsa-ecskendi és valkósz.lászlói uradalmakra vonatkozólagjavaslatát előterjesztette, általában incorrectnek találta a ház azon eljárást, hogy a törvényhozás a birtokszerzésről csak akkor értesül, midőn a vétel már régen be van fejezve. A ház ezen körülményt nem hallgathatta el, és m. é. decz. 14-én végzést hozott, miszerint jövőre hasonló esetekben a vétel iránti törvényjavaslat ne utólagosan, hanem előlegesen bocsáttassák tárgyalás alá. Most pedig Kisbér megvételére ismét 1,750,000 ft igényeltetik, mielőtt a vétel törvényhozás útján elhatározva lenne. Azt hiszi szóló, hogy a parlamentáris elvekkel összeütköző és következetlen eljárás lenne, ha a ház ezen vételár kérdésébe bocsátkoznék addig, míg a vételár iránti törvényjavaslat a ház elé terjesztve nincs.Ha nem akarja a ház,hogy hatásköre csak a miniszterek bevégzett tényeinek registrálására szorítkozzék, ha saját végzéseinek tekintetét fentartani akarja, utasítsa a ház a pénzügyminisztert, hogy Kisbér megvétele tárgyában indokolt törvényjavaslatot terjesszen elő. Szóló ez indítványt írásban is beadja határozati javaslat alakjában. Lónyay M. miniszter válaszolja, hogy e vételnek megkötése iránt tett intézkedések két évvel ezelőtt történt tárgyalásokon alapulnak s nem mostaniak. Egyébiránt e kérdést nem kell pénzügyi szempontból, hanem jogi szempontból felfogni, különösen tekintetbe véve a földművelési minisztérium szakába vágó körülményeket. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy Györffi a kérdésnek sem jogi, sem közgazdasági oldalát nem vitatta, s nem tette kérdésessé. Azt hiszi, hogy tekintve a mindenki által ismert körülményeket, melyek itt fenforognak, a vételt mindenki helyesli. Itt csak az eljárás módjáról van szó, s e tekintetben Győrffinek igaza van, hogy szemben a háznak határozatával — mely határozat semmit sem mond egyebet, mint mi az alkotmányos elvekből tisztán és természetszerűleg foly — a miniszter önkényileg jár el. A miniszter nem tett eleget a határozatnak, de ez még pótolható, ha a ház a minisztert előterjesztésre utasítja. Horváth Boldizsár miniszter szerint itt nem vételről van szó, hanem ezen uradalom megtarthatásáról a kincstár részére s az azért fizetendő váltság összegről. Az 1867. évi legfelsőbb kegyelmi fénynél fogva mindazon elkobzott javak, melyek az illető tulajdonosoktól a hadi törvényszékek itéletei következtében, annak idejében elvétettek, azoknak, vagy törvényes örököseiknek visszaadatni rendeltettek. Ezen jószágok közé tartozott Kis- Bér. Kis Bérre nézve, — mert néhai Batthyányi Kázmér birtokaihoz tartozott— még más körülmények is forogtak fenn. Midőn t. i. az örökösök bejelentették igényeiket nem csupán Kis Bérre nézve, hanem Siklósra és Somodorra nézve is mint oly jószágokra nézve, a melyek az alkotmány visszaállítása előtt oly egyéneknek adományoztatok, a kik nem tartoztak gr. Batthyány Kázmér egyenes örökösei közé, a kiktől tehát a szoros jog szempontjánál fogva ezen javak reclamáltathattak volna. Itt a kormánynak egyezkedésre kelletett lépnie az illető örökösökkel, nehogy a fejedelem oly factuma alteráltassék, mely az alkotmány visszaállítása előtt történt. A transactió csakugyan létre is jött, a mennyiben az örökösök Siklós és Somodorra nézve a fejedelmi adományozást érvényesnek elismerték, és azokról való igényeikről lemondottak; ez volt a transactiónak egyik része ; másik részét szükségessé tette az, hogy Kisbér a kincsár birtokában megtartassék s pedig már azon körülménynél fogvais, mert a kormány az uradalmat a ménes czéljaira átalakitotta, és több mint n egy millióra rugó oly beruházásokat tett, melyek csakis a ménes fentartása esetében voltak hasznosak.• Szaló nem tudja, hogy a pénzügyminiszer mint vette bele a költségvetésbe, hanem kénytelen kijelenteni, hogy ha ezen czím alatt vétel történt, akkor inproprie történt, mert ez tulajdonkép transactió, mely a kisbéri uradalom megtartása iránt történt.“ Tisza László nem akarja az időt veszketni. Felkéri az elnököt: olvastassa fel a dec. 4- ki határozatot, s kérdje meg a házat, hogy fen akarja-e tartani végzését, vagy sem. (Helyeslés.) Gorové István miniszer azt hiszi, hogy ha e tétel ily alakban jött volna a budgetbe : „a kisbéri örökösök követelésének kielégítése“ senki sem lett volna, ki ez ellen szót emelt volna. A vétel igen előnyös, miután itt 14000 hold megvételéről van szó , kéri megszavazását. Simonyi Lajos dr. nem osztja az igazságügyminister distinctióját : váltság, transactió és vétel közt. Itt nincs arról szó, hogy a Batthyányi család kielégítessék, hanem, hogy egy jószág, mely előbb jogtalanul elvétetett a Batthyányi családtól, ennek bejegyezésével megvétetett az országgyűlés hozzájárulása nélkül. A háznak határozatát fentartatni kéri. (Helyeslés.) Szentiványi Károly e czímet ajánlja e tételnek, mely szerinte a vitának véget vetne : „Néhai Batthyányi Kázmér örököseinek kielégítésére“ (Felkiáltások, hiszen igy sokkal roszabb!) Máttyus Aristidet meglepte az igazságügyministernek azon nyilatkozat, miszerint Siklós és Somodor családbeli birtokok tekintetben transactiónak különösen azért kellett megtörténnie, mert a fejedelem factumának alterálása állott volna elő, mit ő (a miniszter) veszélyesnek tekint. Hogy ő felsége azon factumai , melyeket utóbbi factuma által maga hatálytalanított , alterálhatók az által, hogy törvénytelen factumai helyébe törvényesek lépjenek,azt úgy hiszi szóló senki kétségbe nem vonhatja,és épen azért nem látja át, hogy Siklós és Somodor tekintetében miért kellett volna az egyességnek épen azon szempontból megtörténnie, hogy ő felsége faetuma ne alároltassék. — Egyébiránt Győrfi hat. javaslatát pártolja. Horváth B. minister előtte szólót biztositja arról, hogy azon esetben, ha Batthyányi Kázmér örökösei a siklós-somodori igényeikről nem mondanak le, tárczáját kötötte volna ahhoz, hogy a törvényes örökösöknek e birtokok visszaadassanak; más részről azonban midőn az illető örökösök önként hajlandóknak nyilatkoztak a fejedelem faetuma compomitálását elkerülni, és a Siklós-Somodori igényeikről lemondani, állásánál fogva nem tarthatta kötelességének, őket ezen elhatározásukban instigálni. Ez egyesség, mely az állam és néhai Batthyányi örökösei közt történt egyrészről Siklós és Somodorra , másrészről Kis-Bérre vonatkozott. Ha tehát az ügyletet vételnek veszi a ház, akkor tulajdonkép Siklós és Somodor is a vétel tárgyául volna tekintendő, holott Siklós, Somodor maradt azok birtokában, a kiknek a birtokokat a fejedelem az alkotmány visszaállítása előtt adományozta. Az 1.700.000 írtba benfoglaltatik az elállás dija azon uradalmakra vonatkozólag, melyek tulajdona nem ruháztatott át az államra. Ajánlja Szentiványi indítványát elfogadni. Zsedényi Ede is azt tartja, hogy a ministérium a házelvleges felhatalmazása nélkül ily vételbe bele nem bocsátkozhatik. Hiszi hogy a ház e tekintetben egyhangúlag fog határozni. Hoffmann Pál a ministérium eljárását correetnek tartja és nem látja szükségesnek a vita szükségességét, ha csak nem akarnak belőle politikai capitalist csinálni. (Hosszas zaj.) Ivánka Imre pártolja a Györffi hat. javaslatát. Hoffmannak azt feleli, hogy senki sem akar politikai capitalist csinálni, hacsak nem ő, ki részrehajlatlan nézeteket fejteget „pártszállás szempontból.“ Gorove István miniszter újra fejtegetvén annak szükségét, hogy a minisztériumnak az állam károsodása nélkül meg kellett szereznie e birtokot, mi ellen egyébiránt az ellenzéknek sincs kifogása, kijelenti, hogy ők is készséggel járulnak a decz. 4-ki határozathoz, melynél fogva a vétel előlegesen előterjesztendő. Különben azt hiszi, hogy, minisztertársának a vételhez már nem igen lesz kedve, mert ezentúl inkább a jószágok eladása fog megindulni. Végül kinyilatkoztatja, hogy Kis-Bérnek az állam birtokába megszerzése iránt törvényjavaslatot fog előterjeszteni, és most csak arra kéri a házat, hogy e tételt szavazza meg. Justh József a tételnek e czímet kívánja adni: „Gr. Batthyány Kázmér hazai törvényeinkkel ellenkező haditörvényszék ítélete folytán elkobzott kisbéri uradalmának a magyar állam számára az illető örökösöktől leendő megvásárlására 1.750.000 frt.“ Huszár Imre ezt kész elfogadni, ha a „megváltás“ helyébe „megvételt“ tétetik, mert csak ezáltal látja tiszteletben tartva a decz. 4-ki határozatot. Csanády Sándor a felett kíván szavazni: meg akarja-e tartani a ház előbbi határozatát. Jankovich Antal lehetlennek tartja, hogy e megváltás az utóbbi napokban jött volna létre. Az bizonyosan a határozat előtt történt. Ez iránt kér felvilágosítást. Csiky Sándor pártolja Györffi határozatát. Gludnay István nem tekinti az ügyet adásvevési szerződésnek,hanem transactiónak s ezért Szentiványi indítványát pártolja. Berzenczey László azért pártolja Györffi javaslatát, mivel nem csinál politikai tőkét a kérdésből, és kimondja azt, hogy itt vételről van szó, és nem elkobzott birtok legalisázásáról. Györffi Gyula indítványával nem akart mást elérni, mint azt, hogy feltartassék a háznak azon joga, midőn az állam részére teendő birtokszerzésről van szó, erre nézve döntő befolyása elismertessék, minthogy pedig Justh javaslatában ez ben foglaltatik, hajlandó, ha saját indítványa el nem fogadtatnék, akoz járulni. Lónyay M. miniszteri szerint a szóban levő összeg nemcsak vételári, hanem egyszersmind kiegyenlítési összeg. Egy peres kérdés kiegyenlítése forgott fen, s így a minisztérium felhatalmazva érezhette magát, az egyességet jogérvényesen megkötni. Mindamellett az egyesség egyik pontjában a végleges érvény a törvényhozás utólagos helybenhagyásától függ. Különben még a múlt nyáron, tehát félévvel a dec. 4-diki határozat előtt állapították meg a feltételeket. E szerint a határozatra való hivatkozás nincs helyén, mert az félévvel később kelt. Megjegyzi még, hogy nincs ellenére, ha e szavak vétetnek fel czímül: „A gr. B. K. örököseivel Kis- Bér iránt kötött] ügyességben kötelezett öszszeg kifizetésére.“ Ludvigh János e czimet ajánlja: „a Batthyányi család kielégítésére.“ Ghyczy Kálmán nem fogadhatja el a pénzügyminiszter által ajánlt czimet, mert hogy szóljon a ház egyességről, melynek tartalmát nem ismeri? Ha volteset, melyben az országgyűlés kívánhatta a beterjesztését az irományoknak, a mostani az. A formai kérdés csak úgy correct, mint Györffi előadta. Mert ha Kis-Bért meg nem vesszük az örökösöktől, mily jogezimen fogja a kormány bírni ? Nincs más jogezim, mint az erőszakos jogfoglalás. Ez pedig ellenkezik az állam méltóságával. Pártolja Györffi indítványát, vagy ha ez elesik, Justhét. Patay István azt értette a pénzügyminiszter szavaiból, hogy ez nem vételár, hanem a múlt kormány bűneinek palástolására kifizetett összeg, csak ezt akarta megjegyezni. Irányi D. úgy látja, hogy a miniszter nagy súlyt fektet arra, hogy a határozat később hazatett, mintsem , beadta a költségvetést. — úgy gondolja, hogy a miniszternek, mint alkotmányos embernek tudnia kellett volna, hogy az alkotmányos testület beleegyezése nélkül semmit sem tehet. — Magáévá teszi Györffi javaslatát. Elnök szabályok szerint szavazás alá bocsátja előbb az eredeti szöveget: elfogadják-e a kisbéri uradalom megvételéről szóló tételt ? A szavazás kétes lévén, a jegyzők megolvassák a szavazókat, melynek eredménye a következő lett: 145 elfogadta, 141 ellene szavazott. Ezután e következő tételek észrevétel nélkül elfogadtattak. 23) Az ungvár-nyíregyházi vasút építéséhez szükséges anyag kiállítására 500.000 frt; 24) A diósgyőri kőszén és rudabányai vasbányák feltárására 100.000 frt; 25) A diósgyőr miskolczi vasútra 200.000 frt. 26) A rézbányamű mivelés alá vételére 25.000 frt. 27) Ásvány-