A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-26 / 20. szám

20. szám. Vill. évfolyam. — Reggeli Kiadás Kiadóhivatal: Ferenczieső téri 7.sz. földszint Elöfise.én­ «Itt Posttin kesdre, rigy Budapesten húhus hordva reggeli és esti kiadás együtt­­ 1 hónapra.............................1 frt. 85 kr. 3 hónapra...........................6 , 60 , 6 hónapra..........................0 , h a Az esti kiadás postai különküldéséért felüil­­fizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. AKTJa» Pest, 1870. Szerda, jan. 26. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért . . 26 kr. f&ST- Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 25. A hon­védminisztérium gazdálkodása. II. A tegnapi czikkünk idézte honvédügy­­miniszteri rendeletben ha nem láttuk volna az aláírást és a postajegyet, azt hittük volna, hogy a Borsszemjankó számára ké­szítette valaki, és útját tévesztette az. A minisztérium intézkedése, hogy a roszabb ruhákat darabolják fel és foltozzák meg vele a jobbakat, nem kíván bővebb felde­­rítést. Hol lesz határa az ily feldarabolásnak, és hol az ellenőrség? E kezeléshez csak az hiányzik, hogy Harapat sziléziai mun­kásait küldje e feldarabolási és foltozási műtétre, s végre sem a honvéden, sem a raktárban nem maradt volna ruha, mert a feldarabolt nadrágokat a rendelet sze­rint a raktárakból kell pótolni és ismét a roszabbat foltozásra feldarabolni. Maguk a honvédek panaszkodtak, hogy a kevés zsinórt a szél viszi el. Ha aztán a főpa­rancsnok katonaszemlét tart, az illető parancsnok feleljen-e azért, hogy a hon­véd ruházata úgy néz ki, mintha valami veréb ijesztő vázról reá aggattatott volna ? A honvédek, mint olvasóink emlékez­hetnek, már ki voltak állítva, de nem volt mit reájuk adni, gatyában tanulták a hadi gyakorlatot. Elmondja a „Közlöny“,hogy a 800 emberre szükséges anyagmennyi­séget idő rövidsége szempontjából a mi­nisztérium megengedte akárhonnan ven­ni , de már a következő­ szállítmá­­nyoknak a honvédminisztérium felügye­lősége alá állított gyárakból kellett kike­rülni. Szolgálunk a „Közlönyének egy kis felvilágosítással, mely csak annyiból áll, hogy a 800 emberre való ruházat­nak szállítása Harapatnak már szóval oda volt ígérve, és nála meg is rendelve, mi­előtt a szerződés jóváhagyatott volna. Legjobban jellemezi az eljárást még azon tény is, hogy a múlt évi ápr. 18-án az első honvéd tanosztály volt kiállítan­dó, és júniusban a hat tanosztály az illető kerületekben, a szerződés pedig csak má­jusban nyerte a jóváhagyást. Mi nem nyomozzuk az ily eljárásnak okait, csak a „Közlöny“ hiányait egészítjük ki. Miért hallgatta el a „Közlöny“ azon csekélységet p. o. hogy a minisztérium Harapat megbízottjával, — bocsánatot kérek hogy nevét elfelejtettem — egy mellékszerződést kötött, ha nem csalatkozom 12.000 ember ruházatá­ra. Július közepétől kezdve mindennap 5­00 embernek való ruhát kellett volna szállítani, de miután Harapat­i ezen felté­telt sem teljesítette, a minisztérium nem azt tette a­mit a szerződés tartalmaz, a­mely 5 százaléktól 15-ig terjedhető bá­natpénzről, és a szállítmánynak honi ipa­rosok által és pedig a consortium költsé­gén kétszeres árért elkészítéséről szól,­­ hanem felejtve a szerződést, tűre minden sérelmet, mulasztást, vexatiót és rész zsib­­árut, és a­mit alig bírunk elhinni, meg­engedte hogy 12.000 öltözéket, miután a mellékszerződés daczára September köze­péig csak valami 800 öltözéket szállított, ismét külföldön készíttessen, mintha a mondott ideig csakugyan a hazában sze­reztetett volna meg az anyag, és itt fel is dolgoztatott volna, és mintha a társulat­nak csakugyan lennének a minisztérium felügyelése alá állított gyárai. Sok áll a Közlöny által idézett szerződés feltételeiben, de midőn gyárakról és minisz­teri gyárfelügyelőségről is kegyeskedett a közönséget felvilágosítani, miért nem tette legalább egy kis szerkesztői jegy­zésben oda, hogy bizony az ország úgy van a Harapat posztó, vászon és nem tudjuk még miféle gyárakkal, mint a czi­­gány a rákokkal, melyek csak a levél­ben maradtak, azon különbséggel, hogy a gyárak még a szerződésből is a minisz­térium tudtával a rákok útját vették. A consortium t. i. a pénzkrízis folytán folya­modott, hogy legyen a kormány elnézéssel ha a gyárak fel nem állíttattak, és a kor­mány, mely az országgyűlésen a pénz­­krizist csak börzekrizisnek mondta, Ha­rapat folyamodására elhitte a pénzkri­­zist is.­­ •­­ Tudjuk, a honi vállalkozók is kötelez­telek, hogy az országban készíttessék a vállalt tárgyakat, meglehet, hogy akadt Strohmann. Egyébiránt ide írjuk néhány­nak nevét. Strikker, gróf Andrássy jószá­gok bérlője 10,000 köpeny szállitására vállalkozott, Montag és Reichhardt ing, gatya és nyakra valóra, Bärenfeld mente és köpenyre, Novotny Csehországból lo­vassági köpenyre és sapkára. Novotny és Harapat szállítása közt az a különbség van, hogy Novotny egy jó, tartós posztó­ból készített, egy szóval kifogástalan lo­vassági köpönyeget 11 forintért szállított, míg Harapat széljárta köpenye 15 forint­ban van kialkudva. Sajnáljuk, hogy közlönypótlékot kell­jen írni, inkább a kormány kedves the­­májáról a reformról írnánk, és különösen honvédügyminisztériumi rendről és re­formról. Eljön arra is a sor, addig csak szellőztessük a honvédek ruházatát. Igaz, nem voltunk katonai szemlén,hanem mint a múltra emlékező emberek, meg nem állhattuk, hogy az egykori és a mostani honvéd ruházat közt ne tegyünk egy kis összehasonlítást. L u d v i g h. A b klöl­dali kör szerdán f. hó 26-kán d. u. 5 órakor értekezletet tart saját he­lyiségében. A pesti könyvnyomdászok testülete jan. 25-én gyűlést tartott, hogy a nyomdászsegédek körében legközelebb fölmerült, s a lapokban már említett mozgalom ügyében határozatot hoz­­zan. Felolvastatott a szedők árszabály bizottmá­nyának egy irata, melyben egyenesen kimonda­­tik, hogy a szedök által megállapított árszabály „érinthetlen, és változtathatlak“ . Rövid tár­gyalás után, a nyomdászok testülete az ársza­bályt egyhangúlag elfogadhatlan­n­a­k nyilvánította, a segédek bizottmányához pedig következő iratot intézett: Pest, 1870. jan. 25. A nyomdász-segédek f. é. január 23-kán tartott közgyűlése által a bu­dapesti nyomdatulajdonosok testületéhez inté­zett átiratból sajnálattal látja a nyomdatulajdo­nosok testülete, hogy a részéről kiküldött bizott­mány által kidolgozott, a nyomdatulajdonosok­kal bővebben tárgyalandó, s egyelőre a segédek bizottmányával vélemény­­­nyilvánítás végett közlött árszabály, mielőtt a nyomdatulajdono­sok részéről csak nyilatkozat történhetett is, nemcsak hogy el nem fogadtatott, hanem a se­gédek részéről saját árszabályzatuk mint meg­­másíthatlan követelés állíttatott fel. Alulírt nyomdatulajdonos-testület sajnálattal jelenti, hogy ily körülmények között lehetet­len részéről a­­tárgyalások tovább folytatására alkalmat lenni. — Kelt a budapesti nyomd­atu­­lajdonosok testülete január 25-kén tartott gyű­léséből. A „népkör“ tisztelt tagjai ezennel értesíttet­­nek, hogy a kör alakító közgyűlése f. hó 30-án fog tartatni. Azon urak, kik múlt évi nov. és dec. valamint f. évi jan. havi tagsági díjukkal még hátralékban vannak, kéretnek azt annál is in­kább idejekorán lefizetni, miután különben­­— az alapszabályok értelmében — a kör végleges megalakításánál választói jogukat nem gya­korolhatnák. Fizetések elfogadtatnak és nyug­táztatak a club helyiségeiben, naponta d. u. 2 órától 5-ig. Az ideig 1. választmány. — A nemzeti színházi enquete­ma (ked­den) a színház költségvetési javaslatát tárgyalta végig. Gr. Károlyi György elnökölt, s a tagok nagy számmal gyűltek össze. Két javaslat feküdt az enquéte előtt Az egyik a második szakbizottságé, a másik pedig a Szer­dahelyi Kálmán külön javaslata. Amaz az opera és dráma költségvetését külön választva, közös terheket, s a zenekarra, énekkarra, hallétre stb. bizonyos teherviselési arányokat álla­­píta meg. Szerdahelyi javaslata ez arányokat mellőző, s általában nem tartá szükségesnek a budgetben az ily szoros külön választást. A bizottság munkálata szerint: a meglévő tő­kék és alapítványok jövedelméből biztosíttatott volna a dráma költsége, hogy az soha többé ne kerüljön országgyűlési tárgyalás alá. A fejdelmi segély pedig 115,000 +1 erejéig kéretett volna. A Szerdahelyi javaslata magas­ számarányú, s a Felség által nyújtandó segély összegét 250,000-re téve, miután —■ alapos értesülés sze­rint — mind a dráma, mind az opera jövőre ily után fognak támogattatni, s így az semmiesetre nem lesz országgyűlési vitatárgy. Először is a fölött folyt a vita, hogy melyik munkájat vétessék tárgyalás alapjául ? Csen­­gery Antal abban a véleményben volt, hogy miután jövőre csakugyan nem országos, hanem fejdelmi segély leend: valóban nincs szükség a két mű­faj közt való oly szoros elválasztásra, mint a­mennyire az a bizottság munkálatában történt. S miután — úgy­mond — e költségveté­sek ideálisak (normális költségvetést csak é­v­­ről évre a tényleges állapotok sze­int lehetvén fölterjeszteni), részéről jobban rendezettnek ta­lálja a Szerdahelyi munkálatát. A többség is e nézetben volt. B. Kemény Gábor, Ürményi és többen nem tárták czélszerűnek részletes költségvetést ter­jeszteni föl, hanem csak az általános összegek kijelölését. Vita közben felállt Ribáry osztály­tanácsos, s kijelenté, hogy a belügyminiszter, ki sajnálja, hogy gyöngélkedése miatt ez ülésben nem vehet részt, fölhatalmazta őt annak kijelentésére,hogy ő szakértő véleményt kér arról, mily összeg szükséges egy lehetőleg jó dráma és opera léte­sítésére ; egyszersmind kéri az enquétet, hogy a fedezet kérdését ne tárgyalja, miután az arról való gondoskodás az ő dolga leend. Csak arról óhajt tehát felvilágosítást, hogy mennyire van szükség? A költségvetés tüzetes tárgyalása tehát szük­ségessé válván, alapul a Szerdahelyi K. külön javaslatát fogadták el, azonnal megkezdvén an­nak pontonkénti vitatását. Az igazgató fizetéséül mindkét mun­kálat 6000 ftot vett föl. Gr. Szapáry Antal föl­­veti a kérdést: hogy nem jobb lenne-e, ha ez állás dignitás lenne, fizetés­ nélkül ? Pártolták őt gr. Andrássy Manó és Dobsa Lajos. Ellenben b. Podmaniczky Tóth Kálmán,Csengery, Vadnai K. és többen kimutaták, hogy ez semmi esetre sem lehet dignitás, miután az nagy szakismeretet igénylő és fizetést érdemlő munkakör, melyből a művészet kára nélkül nem lehet czifra méltósá­got csinálni. Különösen b. Podmaniczky Fr. igen erőteljesen és helyesen mutatáa ki, hogy ko­­runkban mennyire nincsenek helyén dignitások. Ekkér a gr. Szapáry A. által ajánlott „dignitá­­riusság“ nagy szótöbbséggel vettetett el, s az igazgató fizetése 6000 írtban állapíttatott meg. A költségvetési megállapodásokat egész ter­jedelmében nincs terünk közölni, s így csak a nevezetesb és újonnan fölmerült tételeket említ­jük meg röviden. Szakvezetők fizetése mindkét munkálat sze­rint: 3—3000 ft, titkáré 2000; a dramaturgét Szerdahelyi 2000-re téve, de az enquéte 2500-ra emelte. A drámai játszó személyzet fizetését Szerda­helyi 100,000-re téve, s az operait is ugyanany­­nyira. Ezeket azonban 80—80000-re szálliták le. A szám tehát mindkét műágban egyforma,de az operai fizetések mégis sokkal nagyobbak le­hetnek, mert a drámánál háromannyian kapják a hasonló összeget. A ballett iránt Szerdahelyi K. nagylelkű volt: 30000-et ajánlott. Leszáll­ták 20000-re. Ellen­ben a három karmester 6000 ftját fölemelték 7000-re. Két orvosnak 300—300 ft tiszteletdíjt állapítottak meg, zártszékeiken kivül.Bérkocsik­­ra 2400 ftot vettek föl. A mesteremberek fizeté­sét is jutányosan emelték. A különjavaslat a­mily nagylelkű volt a bal­lett, oly szűkmarkú lett a színi tanoda iránt, csak 14000 ftot vévén föl számára. Ezt az eti­­quête 18000-re emeli föl, hogy a tanári erők szaporíthatók és méltányosan díjazhatók le­gyenek. E pontnál Csengery­ Antal kijelente, hogy a fölterjesztés mellett, jó volna óhajtásként kife­jezni mennyire szükséges nálunk egy országos conservatorium létesítése, mely esetben a színi tanoda is vagy jobban szervezhető lenne, vagy pedig annak egyik kiegészítő részévé válhatnék. Ez azonban csak óhajtás, s addig, míg teljesül­het a színi tanoda jobb karba helyezéséről kell gondoskodni. A tárgyalt javaslat egyik pontja a nyugdíj­intézet javára 8000 frt segélyt jelöl ki, a­mit szintén elfogadtak, sat, sat. A fedezet rovatában a színházi jövedelmek 206,680 frtra vannak téve, (s ebben a bérlet 65,000 frt, a napi jövedelem 140,000 frt) az or­szágos alap jövedelme 23,134 frt, a gr. Károlyi alapé 16,000 frt. Ezekhez kívánt a különjavaslat 250,000 frt fejedelmi segélyt, mivel azonban a munkálat egyes tételeiben levonások történtek, például a dráma és opera játszó személyzetében 40,000 frt, igen természetes hogy a kérendő segély kö­rülbelül annyival lenne kevesebb. A legközelebbi ülés pénteken d­­után 4 óra­kor leend, midőn a még hiányzó tárgyakat (színi tanoda stb.) fogják tárgyalni. Adakozások. A honvédmenházra. Kalocsay Gyula Pesten gyűj­tött Hubay Gusztáv színigazgató Szabadkáról egy jótékony elő­adás fele tiszta jövedelméül küldőt Győry Mihály ref. lelkész Tenkén egy összejövetel alkal­mával gyűjtött és Harmathy Károly által beküldött Kardos Lajosné H.-M.-Vá­sárhelyen gyűjtött Almer Imre gyógyszerész M.-Szálkáról küldött Salamon Alajos biró által több alapi lakos, többnyire sze­gényebb sorsnak küldtek együtt 13 ft 75 kr 13,­, 38 „ 10 „ 6 „ 50 „ 2 „ - „ Országgyűlési tudósítás A képviselőház, 104 fk ülése jan. 25 én d. e. 10 órakor. A pénzügyminisztérium költségvetése rendkí­vüli szükséglet fejezetének 22-dik tétele, mely­ben Kisbér uradalom megvét­el­­­e 1,750,000 ftban van fölvéve, hosszabb vitára adott alkalmat. Györffi Gyula felemlíti, hogy midőn a pénz­ügyi miniszter a mácsa-ecskendi és valkó­sz.­­lászlói uradalmakra vonatkozólag­­javaslatát előterjesztette, általában incorrectnek találta a ház azon eljárást, hogy a törvényhozás a birtok­szerzésről csak akkor értesül, midőn a vétel már régen be van fejezve. A ház ezen körülményt nem hallgathatta el, és m. é. decz. 14-én végzést hozott, miszerint jövőre hasonló esetekben a vé­tel iránti törvényjavaslat ne utólagosan, hanem előlegesen bocsáttassák tárgyalás alá. Most pe­dig Kisbér megvételére ismét 1,750,000 ft igé­nyeltetik, mielőtt a vétel törvényhozás útján el­határozva lenne. Azt hiszi szóló, hogy a parla­mentáris elvekkel összeütköző és következetlen eljárás lenne, ha a ház ezen vételár kérdésébe bocsátkoznék addig, míg a vételár iránti tör­vényjavaslat a ház elé terjesztve nincs.Ha nem akarja a ház,hogy hatásköre csak a miniszterek bevégzett tényeinek registrálására szorítkozzék, ha saját végzéseinek tekintetét fentartani akar­ja, utasítsa a ház a pénzügyminisztert, hogy Kis­bér megvétele tárgyában indokolt törvényjavas­latot terjesszen elő. Szóló ez indítványt írásban is beadja határozati javaslat alakjában. Lónyay M. miniszter válaszolja, hogy e vé­telnek megkötése iránt tett intézkedések két év­vel ezelőtt történt tárgyalásokon alapulnak s nem mostaniak. Egyébiránt e kérdést nem kell pénzügyi szempontból, hanem jogi szempontból felfogni, különösen tekintetbe véve a földművelési minisztérium szakába vágó körülményeket. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy Györffi a kér­désnek sem jogi, sem közgazdasági oldalát nem vitatta, s nem tette kérdésessé. Azt hiszi, hogy tekintve a mindenki által ismert körülményeket, melyek itt fenforognak, a vételt mindenki he­lyesli. Itt csak az eljárás módjáról van szó, s e tekintetben Győrffinek igaza van, hogy szemben a háznak határozatával — mely határozat sem­mit sem mond egyebet, mint mi az alkotmányos elvekből tisztán és természetszerűleg foly — a miniszter önkényileg jár el. A miniszter nem tett eleget a határozatnak, de ez még pótolható, ha a ház a minisztert előterjesztésre utasítja. Horváth Boldizsár miniszter szerint itt nem vételről van szó, hanem ezen uradalom megtart­­hatásáról a kincstár részére s az azért fizetendő váltság összegről. Az 1867. évi legfelsőbb kegyelmi fénynél fog­va mindazon elkobzott javak, melyek az illető tulajdonosoktól a hadi törvényszékek itéletei következtében, annak idejében elvétettek, azok­nak, vagy törvényes örököseiknek visszaadatni rendeltettek. Ezen jószágok közé tartozott Kis- Bér. Kis Bérre nézve, — mert néhai Batthyányi Kázmér birtokaihoz tartozott­— még más kö­rülmények is forogtak fenn. Midőn t. i. az örö­kösök bejelentették igényeiket nem csupán Kis Bérre nézve, hanem Siklósra és Somodorra nézve is mint oly jószágokra nézve, a melyek az alkotmány visszaállítása előtt oly egyéneknek adományoztatok, a kik nem tartoz­tak gr. Batthyány Kázmér egyenes örökösei kö­zé, a kiktől tehát a szoros jog szempontjánál fog­va ezen javak reclamáltathattak volna.­­ Itt a kormánynak egyezkedésre kelletett lépnie az il­lető örökösökkel, nehogy a fejedelem oly factu­­ma alteráltassék, mely az alkotmány visszaállí­tása előtt történt. A transactió csakugyan létre is jött, a mennyiben az örökösök Siklós és So­modorra nézve a fejedelmi adományozást érvé­nyesnek elismerték, és azokról való igényeikről lemondottak; ez volt a transactiónak egyik ré­sze ; másik részét szükségessé­ tette az, hogy Kis­bér a kincsár birtokában megtartassék s pedig már azon körülménynél fogva­­is, mert a kor­mány az uradalmat a ménes czéljaira átalakitot­­ta, és több mint n egy millióra rugó oly beruházá­sokat tett, melyek csak­is a ménes fentartása esetében voltak hasznosak.­­• Szaló nem tudja, hogy a pénzü­gyminiszer mint vette bele a költ­ségvetésbe, hanem kénytelen kijelenteni, hogy ha ezen czím alatt vétel történt, akkor inprop­­rie történt, mert ez tulajdonkép transactió, mely a kisbéri uradalom megtartása iránt tör­tént.“ Tisza László nem akarja az időt veszket­ni. Felkéri az elnököt: olvastassa fel a dec. 4- ki határozatot, s kérdje meg a házat, hogy fen akarja-e tartani végzését, vagy sem. (He­lyeslés.) Gorové István miniszer azt hiszi, hogy ha e tétel ily alakban jött volna a budgetbe : „a kis­béri örökösök követelésének kielégítése“ senki sem lett volna, ki ez ellen szót emelt volna. A vétel igen előnyös, miután itt 14000 hold meg­vételéről van szó , kéri megszavazását. Simonyi Lajos dr. nem osztja az igazság­­ü­gyminister distinctióját : váltság, transactió és vétel közt. Itt nincs arról szó, hogy a Batthyá­nyi család kielégítessék, hanem, hogy egy jó­szág, mely előbb jogtalanul elvétetett a Batthyá­nyi családtól, ennek bejegyezésével megvéte­tett az országgyűlés hozzájárulása nélkül. A háznak határozatát fentartatni kéri. (He­lyeslés.) Szentiványi Károly e czímet ajánlja e té­telnek, mely szerinte a vitának véget vetne : „Néhai Batthyányi Kázmér örököseinek kielégí­tésére“ (Felkiáltások, hiszen igy sokkal ro­­szabb!) Máttyus Aristidet meglepte az igazságügy­­ministernek azon nyilatkozat, miszerint Siklós és Somodor­ családbeli­ birtokok tekintetben trans­actiónak különösen azért kellett megtörténnie, mert a fejedelem factumának alterálása állott volna elő, mit ő (a miniszter) veszélyesnek tekint. Hogy ő felsége azon factumai , melye­ket utóbbi factuma által maga hatályta­lanított , alterálhatók az által, hogy tör­vénytelen factumai helyébe törvényesek lép­jenek,azt úgy hiszi szóló senki kétségbe nem vonhatja,és épen azért nem látja át, hogy Siklós és Somodor tekintetében miért kellett volna az egyességnek épen azon szempontból megtörtén­nie, hogy ő felsége faetuma ne al­ároltassék. — Egyébiránt Győrfi hat. javaslatát pártolja. Horváth B. minister előtte szólót biztositja arról, hogy azon esetben, ha Batthyányi Kázmér örökösei a siklós-somodori igényeikről­ nem mon­danak le, tárczáját kötötte volna ahhoz, hogy a törvényes örökösöknek e birtokok visszaadassa­nak; más részről azonban midőn az illető örö­kösök önként hajlandóknak nyilatkoztak a feje­delem faetuma compomitálását elkerülni, és a Siklós-Somodori igényeikről lemondani, állásá­nál fogva nem tarthatta kötelességének, őket ezen elhatározásukban instigálni. Ez egyesség, mely az állam és néhai Batthyá­nyi örökösei közt történt egyrészről Siklós és Somodorra , másrészről Kis-Bérre vonatkozott. Ha tehát az ügyletet vételnek veszi a ház, akkor tulajdonkép Siklós és Somodor is a vétel tár­gyául volna tekintendő, holott Siklós, Somodor maradt azok birtokában, a kiknek a birtokokat a fejedelem az alkotmány visszaállítása előtt adományozta. Az 1.700.000 írtba benfoglaltatik az elállás dija azon uradalmakra vonatkozólag, melyek tulajdona nem ruháztatott át az államra. Ajánlja Szentiványi indítványát elfogadni. Zsedényi Ede is azt tartja, hogy a ministé­­rium a ház­­elvleges felhatalmazása nélkül ily vételbe bele nem bocsátkozhatik. Hiszi hogy a ház e tekintetben egyhangúlag fog határozni. Hoffmann Pál a ministérium eljárását cor­­reetnek tartja és nem látja szükségesnek a vita szükségességét, ha csak nem akarnak belőle politikai capitalist csinálni. (Hosszas zaj.) Ivánka Imre pártolja a Györffi hat. javaslatát. Hoffmannak azt feleli, hogy senki sem akar po­litikai capitalist csinálni, hacsak nem ő, ki rész­­rehajlatlan nézeteket fejteget „pártszállás szem­pontból.“ Gorove István miniszter újra fejtegetvén an­nak szükségét, hogy a minisztériumnak az ál­­lam károsodása nélkül meg kellett szereznie e birtokot, mi ellen egyébiránt az ellenzéknek sincs kifogása, kijelenti, hogy ők is készséggel járul­nak a decz. 4-ki határozathoz, melynél fogva a vétel előlegesen előterjesztendő. Különben azt hiszi, hogy, minisztertársának a vételhez már nem igen lesz kedve, mert ezentúl inkább a jó­szágok eladása fog megindulni. Végül kinyilat­koztatja, hogy Kis-Bérnek az állam birtokába megszerzése iránt törvényjavaslatot fog előter­jeszteni, és most csak arra kéri a házat, hogy e tételt szavazza meg. Justh József a tételnek e czímet kívánja adni: „Gr. Batthyány Kázmér hazai törvényeink­kel ellenkező haditörvényszék ítélete folytán el­kobzott kisbéri uradalmának a magyar állam számára az illető örökösöktől leendő megvásár­lására 1.750.000 frt.“ Huszár Imre ezt kész elfogadni, ha a „meg­váltás“ helyébe „megvételt“ tétetik, mert csak ez­­által látja tiszteletben tartva a decz. 4-ki ha­tározatot. Csanády Sándor a felett kíván szavazni: meg akarja-e tartani a ház előbbi határozatát. Jankovich Antal lehetlennek tartja, hogy e megváltás az utóbbi napokban jött volna létre. Az bizonyosan a határozat előtt történt. Ez iránt kér felvilágosítást. Csiky Sándor pártolja Györffi határozatát. Gludnay István nem tekinti az ü­­gyet adás­­vevési szerződésnek,hanem transactiónak s ezért Szentiványi indítványát pártolja. Berzenczey László azért pártolja Györffi javaslatát, mivel nem csinál politikai tőkét a kérdésből, és kimondja azt, hogy itt vételről van szó, és nem elkobzott birtok legalisázásáról. Györffi Gyula indítványával nem akart mást elérni, mint azt, hogy feltartassék a ház­nak azon joga, midőn az állam részére teendő birtokszerzésről van szó, erre nézve döntő be­folyása elismertessék, minthogy pedig Justh javaslatában ez ben foglaltatik, hajlandó, ha sa­ját indítványa el nem fogadtatnék, akoz járulni. Lónyay M. miniszteri szerint a szóban levő összeg nemcsak vételári, hanem egyszersmind ki­egyenlítési összeg. Egy peres kérdés kiegyenlí­tése forgott fen, s így a minisztérium felhatal­mazva érezhette magát, az egyességet jogérvé­nyesen megkötni. Mindamellett az egyesség egyik pontjában a végleges érvény a törvény­­hozás utólagos helybenhagyásától függ. Külön­ben még a múlt nyáron, tehát félévvel a dec. 4-diki határozat előtt állapították meg a feltéte­leket. E szerint a határozatra való hivatkozás nincs helyén, mert az félévvel később kelt. Meg­jegyzi még, hogy nincs ellenére, ha e szavak vé­tetnek fel czímül: „A gr. B. K. örököseivel Kis- Bér iránt kötött] ügyességben kötelezett ösz­­szeg kifizetésére.“ Ludvigh János e czimet ajánlja: „a Bat­thyányi család kielégítésére.“ Ghyczy Kálmán nem fogadhatja el a pénz­ügyminiszter által ajánlt czimet, mert hogy szól­jon a ház egyességről, melynek tartalmát nem ismeri? Ha volt­­eset, melyben az országgyűlés kívánhatta a beterjesztését az irományoknak, a mostani az. A formai kérdés csak úgy correct, mint Györffi előadta. Mert ha Kis-Bért meg nem vesszük az örökösöktől, mily jogezimen fogja a kormány bírni ? Nincs más jogezim, mint az erőszakos jogfoglalás. Ez pedig ellenkezik az állam méltóságával. Pártolja Györffi indítvá­nyát, vagy ha ez elesik, Justhét. Patay István azt értette a pénzügyminiszter szavaiból, hogy ez nem vételár, hanem a múlt kormány bűneinek palástolására kifizetett összeg, csak ezt akarta megjegyezni. Irányi D. úgy látja, hogy a miniszter nagy súlyt fektet arra, hogy a határozat később haza­­tett, mint­sem , beadta a költségvetést. — úgy gondolja, hogy a miniszternek, mint alkotmá­nyos embernek tudnia kellett volna, hogy az al­kotmányos testület beleegyezése nélkül sem­mit sem tehet. — Magáévá teszi Györffi javas­latát. Elnök szabályok szerint szavazás alá bo­csátja előbb az eredeti szöveget: elfogadják-e a kisbéri uradalom megvételéről szóló tételt ? A szavazás kétes lévén, a jegyzők megolvas­sák a szavazókat, melynek eredménye a követ­kező lett: 145 elfogadta, 141 ellene szavazott. Ezután e következő tételek észrevétel nélkül elfogadtattak. 23) Az ungvár-nyíregyházi vasút építéséhez szükséges anyag kiállítására 500.000 frt; 24) A diósgyőri kőszén és rudabányai vas­bányák feltárására 100.000 frt; 25) A diósgyőr miskolczi vasútra 200.000 frt. 26) A rézbánya­­mű mivelés alá vételére 25.000 frt. 27) Ásvány-

Next