A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-23 / 43. szám

PEST, FEBRUÁR, 23. Három pap. Pest, febr. 23. (Sz.) Tegnap három pap beszélt az ország há­zában. Mind­három kiterjeszkedett az egyházi alapok és alapítványok kérdésére is. Mintha a magyar nemzet történetkönyve ál­lott volna előttünk, feltaláltuk a magyar klérus három történeti árnyalatát, a legjellemzőbb ala­kokban. A miveit benedk­tinus gazdag irodalmi érde­mekben, mint rendje állandó érdemében, nem áll szemben merően a kor haladási szellemével, sőt kimondja, hogy azok győzelme előbb utóbb be fog következni,­­ azonban ő, miután bízik az eszmék győzelmében, tud várni, és nem tartja időszerűnek a legfontosabb vallásügyi kérdések felbolygatását, mielőtt más polgári kérdések: megyerendezés,igazságszolgáltatás stb. nincsenek elintézve. A második egyházi szónok a reformátió-kori dominikánust­­juttatta eszünkbe. Neki még a jó sem, kell protestáns kezekből. Van Angliában kath. autonómia, melynek szabványait még a pápa is megdicsérte. (Valóban ez a legtalálóbb ítélet lehet reá­.) Tajtékzó ajkokkal fenyegeti azokat, kiknek eszökbe juthatna, hogy a papi javak az ország vagyonából vették forrásukat s azt,ki Rómával szemben mert beszélni „az egye­dül üdvözítő“ egyház kebeléből „kiakolbólitja.“ A harmadik kiválóan eszes, nyájas modorú egyházi úr. Azon kezdi, hogy ő nem is tudja miként kell beszélni ily fényes társaságban. Ő ehhez szokatlan, elnézést kér. De egy pillanat alatt mindenki látja, hogy a legroutinistabb je­zsuita­ szónok. Bámulatos ügyességgel tánczol a tojások között, bókokat és reményt oszt min­denfelé. Határozottan körvonalazza, milyen lehet c­s­a­k a kath. autonómia, s az által Ghyczynek teljes igazat ad, midőn kijelenti hogy a hierar­chiás hatalom a katholicusoknál egy a hittel. Ha e határokat a magyar katholikusok meg­tartják,­ reményt ad, hogy „talán“ a szent­sége sem fogja ellenezni. Ez már nem tér ki még Német Albert ajánlatának is a papi lakók kert­jének csengő zengő bokraira nézve, — a coeli­­batus megszüntetésére nézve. Azt mondja, hogy az autonómia meg fogja adni a családéletet is a kath. lelkésznek : ott lesz az iskola ! (E frázisra nagy taps.) Azt persze el akarja feledtetni a fő­tisztelendő úr, hogy az iskola eddig is ott volt a papilak mellett, de ezen családi élet örömeit a klérusnak kevés tagja élve.. " E csil­logó frázis mellett még az is háttérben m­­rad, mit annyian állítanak,hogy a klérus azért ellenzi főleg az együttes iskolákat, mert a vallástaní­­tást, tehát a családi örömöket nem örömest vál­lalja el. Végül óvását jelenti ki az ó testamen­­tom könyvei megtámadása ellen s itt tűnik ki a fő jellemvonás. A jezsuita minden gyarlóságot megenged a laicusnak, még azt is, hogy őt rá­galmazza és szidja: egy ellen azonban tiltako­zik, mely a világit a klérus fölé emelheti és ez : a szabad vizsgálódás. íme a három igen jellemző árnyalat. És a tanulság ? Épen az, mit Ghyczy Kálmán kifejezett, hogy a klérus kezében az ifjúság ne­velése nincs olyan helyen, mely azt a haladás színvonalán fenntarthatná, sőt könnyen száza­dokkal vetheti vissza. Hogy azon tanulmányi alapokat, melyek világi származásúak, érdeké­ben áll az országnak, megmenteni a közmivelő­­dés és a h­azai tudomány javára. És végül, a­mit ugyan Ghyczy nem mondott, de mit mindenki érez, hogy a római szék non possumusa és syllabusa miatt az összes katholi­­cismus válság pontján áll. Az szorosan véve nem volt udvari bál „Hof- Ball“ , hanem csupán „Ball bei Hof.“ A kettő között az a különbség, hogy az utóbbihoz keve­sebb meghivás történik, s külsőleg nem oly fé­nyes az mint az első. Az urak csak közép dísz­ben, a nők kerek ruhában jelennek meg. A meghivás 129-re szólt, s 9 órakor a termek már egészen megteltek. A felségek pár percz­­czel 9 után jelentek meg. A császár dzsidás ez­redesi ruhát viselt. Neje hamuszin selyem ruhá­ban volt, fehér csipkékkel, mely két oldalon gyémántok által volt fölhúzva; hajában élő gyöngyvirágok. Az itt lévő főherczegek és főherczegnők tel­jes számmal megjelentek. Ezen kívül ott voltak még Eu gróf s a coburgi hg., a brasiliai­ császár vejei, a hannover­i trónörökös, a würtenbergi hg. nejével stb. A diplomatiai testből alig hibá­zott egy-kettő. Az est hőse a franczia nagykövet, Gramont hg, s ennek neje volt. A felségek majdnem ki­zárólag velük társalogtak. Nagyon feltűnt, hogy míg Francziaország ily kitüntetésben részesült, a porosz követ, Schweinitz, úgy­szólván épen semmi figyelemre se méltattatott. Egy úrral azon furcsa eset is történt, hogy a Buffet-nél egy feketében öltözött egyént, azon hiszemben, hogy szolga, megszólított. A megszó­lított megfordul, s igen természetes hangon azt mondja: „Ich bin der Ministerpräsident Hasner.“ Az egész mulatságnak éjfélkor vége lett. Pest, febr. 23. Azon 1. bizottság, mely a fáklyásmenet szer­vezésével foglalkozik, melyet ma este Pest vá­rosa szabadelvű polgárai Gyiczy, Jókai és Zse­­dényi országgyűlési képviselő urak tiszteletére rendeznek, egy legújabb hirdetményében a fen­­tisztelt urak neveihez az én nevemet is csatolja. Nagyon megtisztelve, hálásan lekötelezve ér­zem magam a nekem szánt megtiszteltetés fölött, de kénytelen vagyok, azt részemről el nem fogadhatónak nyilvánítani. Mit keres Saulus a próféták között? Mi jo­gom van nekem, a szerény újságírónak arra, hogy befoglaltassam oly tüntetésbe, mely három kiváló országgyűlési képvisel­­­ő tiszteletére törvényhozói működé­­sök elismeréséül rendeztetik ? Suum cuique. Horn Ede: A pesti népkör választmányának t. ez. tagjai csütörtökön febr. 24-én este 6 órakor , a kör helyiségén tartandó választmányi gyűlésre tisztelettel meghivatnak. (Fox.) Bécs, febr. 22. Taaffe gróf új állo­mására, Münchenbe, a jövő hó elején megy. So­kan ebben demonstrátiót látnak a „doctor kor­mány“ ellen. Az egész azonban inkább bizalmi küldetés színét hordja magán. A volt miniszter­­elnök ugyanis csak ő felsége különös kérésére vállalta el e magában igénytelen hivatalt. — Mint illetékes helyről hallom, Beust gróf egy újabb energikus jegyzéket intézett Anto­­nelli bibornokhoz, mely jegyzékben többi közt az is benne van, hogy ha Rómában nem szűn­nének meg a jelen állami és társadalmi szerve­zet ellen tovább is bujtogatni, Ausztria-Magyar­­ország azon helyzetben lenne,hogy főpapjait a zsi­natról visszahívja. (Fox.) Bécs, febr. 21. Engedjék meg, hogy a tegnapi udvari bálról pár sort írjak,­­ mint szemtanú. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház 128 ik ülése febr. 23 án, i. e. 10 órakor. Elnök : Somsich Pál, jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen volt: Eötvös J. dr., Ló­­nyay M. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és többrendbeli kérvény bejelentése után a ház azonnal a napirendre tért. Tárgya: a v. és k. v. minisztérium költségvetésének általános tár­gyalása. Horváth Sándor tudja ugyan méltányol­ni azon nehézségeket, melyekkel a miniszternek a hiányzó közszellem, és a rendelkezésére álló összeg csekélysége támasztottak, de meggyőző­dése az, hogy a miniszter és közegei is hozzájá­rultak a népnevelési törvény teljes végrehajtása elé gördített akadályok szaporításához. Szaporí­totta az által, hogy midőn a törvény végrehaj­tásához kezdett, habozott, és szaporították a tanfelügyelők midőn különböző irányban mű­ködtek. Akadályt teremtett magának a miniszter a tanfelügyelők kinevezése által is, kiket igen rosszul választott meg. Vannak ugyan köztük olyanok, kik előtt tisztelettel hajlik meg, de vannak köztük sokan, kik, sokkal többet árta­nak, mint használhatnak. Áttérve a vitában fel­merült autón, kérdésére, visszautasítja azon vá­dat, mintha protestánsok a katholikusok igazi jo­gainak praejudikálni akarnának,és tagadja azon állítást, hogy a kath. egyház gyámkodás alatt senyvedt volna, mert ez nem volt gyámkodás, hanem szövetkezés az egyház és a hatalom közt. E megyőződését pedig épen Horváth M. Magyarország történetéből olvasta. Pártolja Ghy­czy indítványát. S­i­m­o­n­y­i Ernő a vita folyamában gyakran hallotta azon vádat, hogy ez időpazarlás, hogy meddő. Nem oszthatja e nézetet, mert minden nagyobb kérdésnek megvitatását, még­pedig gyakrabban szükségesnek tartja. Azt mondják, hogy elvonják ily vitával az időt a reformtól. Erre nézve kérdi: ha ma megszűnik a költség­vita, mily nagy reformok várnak a házra ? Tán az iparjavaslat, mely az iparos házi dolgaiba is avatkozik, a vadásztörvény-e, mely a junkerthum­­nak kedvez, vagy a titkon szült gyülekezési­­ja­­vaslat, mely majdnem odáig megy, hogy enge­­delmet kell kérni még arra is, hogy feleségét titkon megölelhesse. Egyáltalában calamitásnak tartja, hogy az előterjesztett törvényjavaslatok készületlenül találják a házat, és itt sietve beiktatnak a tör­vénykönyvbe. Ily calamitásnak tartaná pl., ha a megyék, községek rendezésére vonatkozó­­javas­­lat előbb tárgyaltatnék a házban, mielőtt a ha­zában szerte legalább hat hóig közkézen for­gott legyen. A vita folyamában szó volt a kath. autonómi­áról, mely a hazában mintegy 9 millió polgárt és közvetve az egész hazát érdekli. És e kérdés meg is érdemelte a vitatást, mert előttünk pél­dák vannak, hogy az autonómiák szervezése nem mindig sikerül. Ott van a görög-keleti au­tonómia, mely által sissiot hoztak létre, és így van az a zsidóval is, melyben a minoritás kijátszotta a többséget. Ez szomorú előzmény és azért kerülni kell, hogy most ez egyes hitfelekezetek közt kitört viszályt átvigyük a katholikusok közé is. Ez nagyon veszélyes és azért szükséges annak megvitatása. Igaz, hogy nincs szőnyegen e kérdés, és a ház nem is fog most benne határozni, de ha az autonómia va­lóságosan befejeztetik és ennek alapján a javas­­lat fog a ház elé terjesztetni, hogy az egyházat oldja fel azon kötelék alól, melylyel e törvény által az államhoz van kötve, és adja rendelke­zésére az állam birtokában levő alapot, akkor ennek vitatása már késő lenne. E vitatás által nincs veszve az idő, s csak akkor volna, ha azok, kik az autonómia szálait kezükben tartják, süketek volnának az igazság és méltányosság iránt. Óhajtja, hogy az autonó­mia olyanná váljék, mely a katholikusok össze­ségét kielégítse, de hogy ez megtörténhessék, kívánja, hogy ne legyen az egy párt perroválása, hanem az összességnek müve. (Helyeslés.) Pár­tolja Ghyczy indítványát. Utána szóltak Tisza K., Eötvös J. miniszter. Ifjfpr­ir 43. szám. YIIL évfolyam. Esti kiadás. Pest 1870. Szerda, febr. 23. Kürdőhivatal- Ferencziek terv 7.sz. földszint Előfizettési Ilj. P fin küldve, vagy Budapesten házhoz hordv» reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra........................1 frt. 85 kr. hónapra . . . . . 5 „ 60 „ 15 hónapra........................11 . — Az esti kiadás postai különküldéseért felfll­fizetés havonkint ........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik ,s, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferenczie Mere 7. sz. Beiktatási díj: • hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. B­SST* Az előfizetési- és hirdetmény­­ dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert késiektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. m­m Ludvigh János beszéde a vallás­ügyben febr. 27-én. A napokban az igen t. cultusminisztertől egyi­ket azon szép szónoklatoknak hallottuk, melyek humánus gondolkozásáról, vallásos érzelméről és költői szelleméről tanúságot tesznek. Meg­győződésből szólt, és meggyőződést ébresztett hallgatóiban, még akkor is, midőn az elvekkel ellenkező tények rideg valósága állt előttünk. A t. cultusminiszter úr mondá, hogy hisz és bízik az autonómiában, hogy a kath. autonómia az alkotmányos szabadságnak támasza és pajzsa leend. Nem kételkedem hitében, de ez egyéni hit nem dönti le Ghyczy Kálmán t, barátom je­les beszédének fontos érveit, és nem dönti meg azon tényeket, melyeket felhozott és melyek c­áfolatlanul maradtak. Az igen t. cultus miniszter úr a zsidó congres­­sustól is jó sikert várt. S mit eredményezett az, szakadást; az ország minden részéből óvások érkeznek a congressusnak úgy szervezete mint megállapodásai ellen. Nem járt szerencsésebben a szerb congressussal, és ime most hallottam Salamon barátomtól, hogy ha nem egyedül a clerus és a miniszter hivatalnokai állapították volna meg az autonómia tervét, lehetetlen lett volna nem látnia előjátékát a szakadásnak már a katholikusoknál is. Sokat hallottak a most már a jezsuiták által is fölkapott jeligét, t. i. hogy „szabad egyház a szabad államban.“ Nem akarok ezen jelige min­denféle értelmezéséről szólni, s nem az abstract theoriáról, hanem tényekről akarok szólni. Én nem ismerek katholikus autonómiát sehol a vi­lágon ; ismerek zsidó autonómiát, ismerek pro­testáns autonómiát, s ezt theocratiájának meg­szűntével legrégibbnek tartom; de amint mon­dom nem ismerek sehol katholikus autonómiát, sem nem ismer senki a keresztyénség első szá­zadai óta ilyest, és katholikus autonómiát a syllabus mellett képzelni sem tudok. (Helyes­ ■ lés balról.) Igen is hiszem katholikus polgártársaimról, hogy az autonómiát meg fognák alkotni, épen úgy mint más felekezetek azt századok óta gya­korolják, hiszen az országnak alkotmányos sza­badsága épen az autonómia elvein alapszik, és így én nem látom miért ne vitethetnének át ezen elvek az egyház terére is ; de nagyon, nagyon különös az, hogy épen azon képv.­társaim, kik a kath. autonómia mellett annyira buzognak, épen azon munkálkodnak, hogy a politikai autonómiát agyon nyomják. (Helyeslés bal­felöl.) Hol van autonómia ? Rómában? Ott van a pá­pai syllabus. Horváth Mihály képv.­társam és barátom ugyan Amerikában fedezte azt fel, és különösen azt mondá, hogy ha az autonómia és szabadegyház ily theocratikus államban lé­tesülhetett , miért ne létesülhetne az Ma­gyarországban is ? De theocratiai egyház törvényhozó főpapság nélkül nem is kép­zelhető ; annyira nem képzelhető, mint mo­narchia fejedelem nélkül; már­pedig tudjuk, hogy Amerikában papi egyházfő soha nem volt sem a forradalom előtt, sem a forradalom után. Említette Williams Róbertet a tudós püs­pök úr, — mert itt nem a képviselőről van a szó hanem a tudósról, — megírta annak biogra­­phiáját, de úgy látszik elfelejtette, — mint egy­­átalában sokat elfelejtett. (Helyeslés,­ hogy Williams kálvinista puritánus, republikánus volt, és mint olyan nem a szabad egyház mellett irt és viaskodott, hanem védte a vallási és egyéni lelkiismeret teljes szabadságába mi egészen más. Az amerikai alkotmány szerint nincs is szabad egyház vagy másféle egyház , hanem van teljes lelkiismereti és egyéni szabadság ; a­mint már Vukovich Sebő tisztelt barátom is megemlítette, az egyház ott tisztán az egyesületi és gyüleke­zési jogon alapszik, és nem máson. Azért ott bármi társulat, legyen az kasinó, legyen az de­­mocraticus, vagy republicanus, épen azon jogok szerint egyesül, mint bármely egyház. Ez a kü­­lönség az európai, és különösen a mi viszo­nyaink és az ottani viszonyok között. Visszatérek némelyre, melyek itten elmondat­tak, különösen a hierarchiára nézve. Hierarchia és autonómia épen ellenkező két fogalom.(Helyes­lés balfelöl.) Az egyik kizárja a másikat. (He­lyeslés.) A­hol hierarchia van, ott nincs autonó­mia, és nem is lehet, az a lehetetlenségek közé tartozik. Én a­mint mondom, igen kívánom, hogy a kath. autonómia megteremtessék, és életbe lép­jen, de megmondom, mit mondott az autonómiai törekvésekre a pápa maga, mit mondott Falci­­nelli bíbornok egy igen érdemes püspöknek, (Halljuk! Halljuk!) a­ki nekem elbeszélte a pá­pával folyt párbeszédét. Csak röviden mondom el tartalmát. (Halljuk!) A pápa azt mondá: A magyarok autonómiát akarnak ? Hova fog az vezetni ? schismára. Ő szentsége a pápa az autonómiát soha meg nem engedheti mert az egyházi törvény szerint a lai­­cosoknak soha nem lehet az egyházi ügyekbe befolyása. Hát a prímás hányszor könyörgött már a pápánál, hogy hagyja jóvá illetőleg ne el­lenezze az autonómiát, és mi lett a felelet? Az a­mit a bíbornok mondott, t. i. hogy lai­­cusok nem bocsájtkozhatnak az egyház ügyeibe. De nézzük, miként áll a dolog más országok­ban. Gondolom, az igen t.­cultus miniszter úr a Montalambert párthoz vagy iskolához tartozik. Nincs szabadabb vallásgyakorlat mint Belgium­ban. Az alkotmány szerint mindenki hihet bár­mit , az az államra nem tartozik. Lehet atheista valamint az államról is azt mondják, hogy athe­ista. És mi ennek következése? Az, hogy ott, bár nagyon kívánni való volna, hogy vallási viták az országgyűlési termekben soha fel ne merüljenek , mondom, hogy ott hol 99 rész kat­holikus, a vallási kérdések leggyakrabban for­dulnak elő. Nincs, mondom, országgyűlés, melyben annyi vallás vitatás volna mint épen ott, és miért ? A­­ constitutio óta a kath. egyház, sőt minden egy­ház magára hagyatott. Ekkor szemére hányta az egyik párt a másiknak, különösen a liberá­lisok a katholikusoknak, hogy az ultramontá­­nok és hogy az ultramontán párt nem lehet híve az alkotmánynak, épen azért, mivel ultramon­tán. A másik párt erre azt felelte, hogy ő épen oly híve az alkotmánynak, mint a római egy­háznak vagy a római pápának, de a pápa közbe szólott, és felelt ezen kérdésre a maga ency­­clicájával. Hiszem, hogy a cultus miniszter úr igen jól tudja, abban az van, hogy a római egyház az alkotmány fölött áll, és hogy minden igaz katholikus az egyháznak engedelmeskedni köteles. Kérdem, vájjon nem tagadása-e ez az alkotmányosságnak? (Helyeslés balfelől.) A­mint Samassa J. képviselő úr is már mondotta, encyclica értelmében az egyházi codex szerint Kállay t. barátunk már nem tartozhatik a kath. egyházhoz. (Derültség.) Horváth Mihály t. barátom ellenem mintegy személyes támadást intézett, midőn azt mondta, hogy protestáns létemre, hogy hozhattam elő az intercalaris jövedelmek kérdését, és hogy kíván­hattam mellékesen oda vinni a kérdést, hogy a clerus javai elvonassanak a papságtól. Én most az állami, vagy nem állami javak kérdésébe bocsátkozni nem akarok, hanem azt kérdem a t. képviselő úrtól, hogy vájjon csak a concordatumból tudja-e, hogy az intercaláris jövedelmek nem az ország jövedelmei ? Én mint képviselő, kötelességemnek érzem azt, hogy e tekintetben őrködjem, és mindnyájunknak kö­telessége őrködni a felett, hogy a jövedelmek az ország czéljaitól el ne vonassanak, és én nem mást indítványoztam mint azt, a­mi sz. István óta mindig történt a concordatum létesítéséig, hogy t. i. a jövedelmek az ország kincstárában maradjanak. Még Samassa t. képviselőtársam észrevételeire kívánok néhány ellenészrevételt tenni. Ő azt mondá, hogy kath. iskolák voltak, mielőtt az államnak lettek volna iskolái. Kérdem, ki ala­pította azon iskolákat, nemde maga az állam, nem maguk a királyok ? Ott van Nagy Lajos, ott van Mátyás. És nem azért adattak e­l jövedelmek, hogy a nép oktat­­­tassék ? Hisz Kálmán törvénye rendelkezik,hogy 3 része e jövedelemnek hova fordíttassék, s meghagyja, hogy csak 4-dik részét élvezhes­sék ők. Mindezeket nem hoztam volna fel, a­mint nem is kívánok e részben tovább menni, de Horváth Mihály­t. barátom észrevételeire mindezt el nem hallgathattam. Samassa képviselő­társam azt is mondotta, hogy a katholikus egyház szabad akar lenni. De mitől szabad ? Ha szabad akar lenni, et­­gye magát szabaddá azon kánoni törvényektől, melyek in temporalibus rendelkeznek, mert másrészt tudjuk a corpus jurisból, hogy tiltva volt, miszerint in temporalibus rendelkeztessék az országon kívül bármely hatalom. Ezek után mást nem mondhatok, mint hogy én mind nézeteit, mind kételyeit Ghyczy t. tag­társamnak osztom. (Élénk helyeslés a balon.) A magyar mérnök-egylet közgyűlését követő közebéd —■ mondhatni — folytatása volt a két napon keresztül tartott üléseknek. Derül­­tebb hangulat, emelkedettebb kedély, nyíltabb, talán őszintébb szó jobb­­ mint balfelől, de a társalgás tárgya ugyanaz volt mint amott, s nem hiszünk csalódni, ha azt állítjuk, hogy a netán bekövetkezhető gyakorlati eredményre nézve, az i­tt elmondottak is igen lényeges befolyással lehetnek. Százhuszan vettek részt e közebédben, tehát csaknem mindazok kik az üléseken jelen voltak. Az első felköszöntés, az újra megválasztott elnök Hollán Ernő részéről a királyt illette. A társaság fölállva hallgatta meg azt, s harsogó „éljen“ követte szavait. Nyomban erre a király­néra emelte poharát, mit szűnni nem akaró t­i­z­­szeres éljennel fogadtak. Az azután következő­­számos pohárköszöntés közül különös fontossággal birt az, melylyel Hollán az őt üdvözlő köszöntésre felelt. — Ismét­lem itt — ezt mondá­a többek közt, — a mit az ülésen már egyszer elmondtam, ismétlem, nem keresek szavakat, melyekkel önök bizal­mának ezej nyilatkozatát megköszönjem, tet­tekkel fogom bebizonytani, hogy arra érde­mes vagyok. S a magyar mérnökök még egyszer reménytelien tekintenek a jövőbe , várják a tetteket, ha ugyan e nyilatkozat is nem az volt ismét, a­mi „nagy uraknak már szo­kása“ . Annyi bizonyos, hogy Hollán államtitkár úr számára nyitva az „arany híd.“ Ha fel tudja használni a kedvező alkalmat, akkor sikerülhet neki, a­mi talán legnehezebb a világon: vissza­nyerni az eljátszott népszerűséget. És van okunk hinni, hogy azon férfias nyi­latkozatokat, melyeket Hollán Ernő szájából hallottunk, ő valóban érezte is. Meg lehet győződve arról, hogy a magyar mérnökökben lesz annyi ildom és mél­tányosság­érzet, hogy számba veendik a körül­ményeket és lehetetlent követelni nem fognak, mihelyt egyszer az őszinte jóakaratról meggyőződtek. Erre nézve szükséges azonban, hogy félre­ismerhetetlen jelét vegyék annak , hogy a kül­földi technikusok és a jogászok nem az ő ro­vás­u­k­r­a boldogulnak, szükséges, hogy ki­emeltessenek azon megalázó, azon megszégye­nítő helyzetből, melyben jelenleg a külföldi technikusok és az u. n. fogalmazó személyzettel szemközt léteznek, s mely vagy azt bánatja meg keservesen a magyar mérnökkel, hogy mérnökké lett, vagy azt átkoztatja meg vele, hogy ma­gyarnak született. Csak ily módon állhat majd helyre a természetszerű súlyegyen, s minek az összes technikai ügy felvirágozása lesz boldog eredménye. Adja isten, hogy úgy legyen! Külföldi hírek. — Ollivier, a „K. Ztg“ egy párisi le­vele szerint nagyon rászólólag nyilatkozott az új szajnai praefect, Chevrean pazarlása felett; ren­det kellene, hogy tartson, a­helyett hogy haszon­talan kiadásokat tegyen. — Dublinba megérkeztek a szabadon bocsátott féri foglyok. Nagy tömeg fogadta őket, de tüntetés nem fordult elő estig mikor, ők a színházba mentek. Corkban e „martyrok“ kilá­tásba helyezett látogatása, a Barrett bérlő ellen intézett perrel együtt, ki Lambert kapitány , földbirtokos elleni merénylet miatt van vád alatt, az utóbbi napokban némi izgatottságot idé­zett elő. A Newyorkból a legújabb posta azon hírt hozta hogy Tate tábornok nejével az elnök által diplomatiai ebédre hivatott és e meg­hívást az állama iránti elégtételnek vette (mert ő Hayti követe Washingtonban); ekkor kapt­a hirt, hogy kormánya feje, Sam­ave, mint állam­­bűnös főbe lövetett és ő maga száműzetett. Ez­zel diplomatiai küldetése véget ért és így ta­pintatos levélben jelente Grantnak, hogy oly körülmények között megtiszteltetéséről le kell mondania. A Mexicóból érkezett hírek szerint Juarez elnök csapatai Escobedo tábornok pa­rancsnoksága alatt e hó 7-én Guanapiato felé visszavonulóban voltak, mert a felkelők min­dig növekedő számban nyomultak ellene.­­ Az orosz összeesküvés része­seit az Ivanovo tanuló gyilkosai ellen intézett nyomozás fedezgeti fel. Hír szerint Necajev a múlt év augustus elején az orosz határon át Bessarábiába ment és körülbelől egy hónapig időzött a kis orosz kormányzóságokban és a doni kozákok közt, hogy a „vállalat“ számára segélyt gyűjtsön. September elején ment Mosk­­vába és October közepén szervezi a társulatot. Azt mondják, hogy 60 vádlott ellen teljes vallo­más van. Semadurov senator bizottmánya nyo­mozásai bevégzése után, a vádlottak felett a főtörvényszék fog ítélni, mint politikai vétkesek felett és nem a főbűnügyi törvényszék. — Sherman az egyesült államok senatu­­sa elé terj­eszté a pénzügyi bizottmánynak, a közadósság conversiójára vonatkozó előterjeszt­­ményét. Ezt a kör­­pontokba foglalhatjuk össze: 1. Három féle bonds állittatik ki, 4, 4 és fél és 5-ös kamattal és melyek 40—30—20 év alatt legkésőbben és legfeljebb 20, 15, 10 év alatt lesznek visszafizetendők. 2. Kamatok és tőke fizetendők az Egyesült államokban, Londonban, és Párisban, Frankfurtban vagy Berlinben a bir­tokos akarata szerint. 3. Egy­e­dit az alkukölt­ségekért. 4. A második és harmadik sorozat ki­­bocsátványai 400 millió dollárra szoru­latik, de az első (4 perc­entes) sorozaté korlátlan. 5. A törlesztés azon különbségből fog állani, mely lesz minden évben a valóban kifizetett kamatok és a 150 millió dollárra aranyba szabott összeg közt, melyet e kamatok számára meghatározott az 1862-iki törvény. 6. E háromféle kibocsátvány bondájai adómentesek lesznek. 7. E hetedik pont alatt a nemzeti bankokra vonatkozik, melyek a közelebbi october 1-től kezdve, egy harmadrész­ben az uj kibocsátványokkal kell, hogy helyet­tesítsék a régiekből azokat, melyeket biztosítási alapjokul tettek le, vagy is azon látra szóló biz­tosítás jegyeket, melyeket kibocsátani felhatal­mazva vannak. — Párisi posta nem érkezett. Különfélék. — A királyi pár tegnap délután fél négykor külön vonattal Budára érkezett. — Pécs városa is feliratot intéz a miniszté­riumhoz a közelgő tisztújitás törvényszerű esz­közlésére —­gr. Széchenyi Istvá­n­nak a M. Polg. tárczájában közölt rendkívül érdekes „Blick“-jének magyar fordításából önállólag is megjelen pár nap alatt az I. és II-ik füzet, csinos kiállításban. Ára 50 kr. — Az aradi ügy­védegylet febr. 19-én tisztújító közgyűlést tartott s megválasztotta: elnökké Bogdánffy Gergelyt, alelnökké Varjassy Józsefet, jegyzőkké Chorin Ferenczet és Fábián Lászlót, stb. — Két szép szivárvány volt egyszerre látható a múlt hetek alatt 27 fokú hidegben Vaszfesd és Kománfalva közt, Moldvában. A „HON“ magántávsürgönyei. PÁRIS, febr. 23. A kamara tegnap a belpoliti­ka feletti vitákat folytatá. Daru miniszter be­szédet tartott, mely szinte egyhangú tetszéssel fogadtatott. Beszédében kifejti a kabinet teljes egyetértését, valamint a békének benn és kifelé való fenmaradását,­­ kiválóan azt hangsú­lyozván, hogy a császárnak szilárd elhatározá­sa : a szabadságot megalapítani. A bal- és jobb­közép napirendet indítványoz­tak, a minisztériumnak szavazandó bizalommal. Daru nyilatkozata után Favre szólalt föl. Szó­nok szerencsét kíván magának a miniszter sza­badelvű beszédéhez, habár a személyes kor­mányzási hatalom uralkodik is még, minthogy a senatus consultum a már megadottat ismét visszaveheti. A jobb és bal­közép által bizalmi szavazat ki­fejezése mellett indítványozott napirend 236 szó­val 18 ellen elfogadtatott. A közelebbi zavargá­sok által elfogott egyének ismét szabadon fog­nak bocsáttatni. BÉCS, febr. 23. A mai „Presse“ a „Pester Nachrichten“nel szemben így nyilatkozik : Azt hiszik, hogy a katonai határőrvidék kérdésében előállott véleménykülönbségek nem sokára el fo­gnak intéztetni.

Next