A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)
1870-02-23 / 43. szám
43. szám. VIII e' ite&gen loanas. rest, 1670. szerda, febr. 20. rm ii / l / kiadóhivatal. Ferencziek terv 7.*7. földszint Előfizevégi 41. f'. után küldve, vagy Budapesten highs* borává reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................1 írt. 85 kr. S hónapra . . . . . 6 „ 60 „ ti hónapra.......................11 , . . As esti kiadás pisótai különküldéseért felülisetés havonkint .......................30 kr. As előfisetéses év folytán minden hónapban megkessdhetik, s ennek bármely napján történik re, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési Iroda : FerenczieMera 7. sz. Beiktatási díj; • hasábos ilyféle betű sora . . . # kr. Bélyegdij minden bejtstásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatásra illott kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak Tissza. mm PEST, FEBRUÁR 22 Metamorphoseon. II. (Sz.) Melyek legyenek azok a nagy eszmék, melyek a magyar nemzet munkaerejét kedvre ébreszszék, szivét betöltsék ? Erre könnyű a felelet : épen azok, melyeket a kormány eddig leginkább elhanyagolt. Mely utat válasszon, hogy a nemzet bizalmát és vonzalmát kiérdemelje ? Épen azt, melyet eddig eltöviselt. Egy nemzetnek, melynek ereiben még romlatlan vér foly, jövőt kell mutatni. És mit tettetek ti ? Félvén a nemzet forradalmi reminiscentiáitól és hajlamaitól (!) azt hittétek : kötelességtek e lelkesedést csappantani , a múltat részben megtagadni, és a nemzet jogos ambitióinak, vágyainak jövője elé spanyol falat állítani. És itt már Deák Ferenczet is határozottan vádolnom kell. Mert az igaz és bölcs mondás, hogy az aspiratiók kifejezése nem szolgálhat politikai alapul, de az még nagyobb és igazabb, hogy az aspiratiók jövőjét megtagadó politika sohasem válhatik egy nemzet szeretett tulajdonává. Nem a „m os t“ban, hanem a „s o h á“ban volt itt a hiba , és én csak örülök azon átváltozásnak, mely a kormány pártjában e tekintetben létrejött, csak késő ne legyen. De félő, hogy igen tekintélyes rész azon túlnyugalmas jóllétbe, mely a szabadságnak nem szokott tenyésztő iskolája lenni, nagyon is beélte már arra magát, hogysem legkisebb veszélyeztetésre is kész lehetne; s ezt abból sejtem, hogy a kormánypárt csökönyös részében oly hangadók kezdenek fölvergődni, kiknek föllépése az ellenzéket bámulásra és nevetésre egyaránt ingerli. Ultramontán és reactionárius szónoklatokat hallottunk csak e napokban is megéljeneztetni. Félő, hogy a kormány, melynek tagjaiban a jóakaratot nem akarjuk kétségbe vonni, ha lesz eset —és pedig ennek lennie kell, — midőn saját állását szemben egy idegen reaetióval, pártja által akarja majd támogattatni, saját pártjában is megleli azokat, akik elől és kik ellen menekülést keres, és viszont az oppositio támogatására szorul, mint már egy pár ízben. Jónak látjuk e szerint, ha nem növelgeti a szolgai megadás rózsás kertjét, melyben mind az ő, mind a nemzet számára igen sok tövis teremhet. „Reform úgy a közjogi helyzet, mint a belügyek terén.“ Ennek kimondása mentheti meg Magyarországot, és merjük mondani, a dynastiának is ebben kell keresnie jövendőjét. Közelebbről különösen esett a jobboldal eddig legcsökönösebb egyik tagja szájából azt hallanánk, amit az ellenzék évek óta hangoztat,hogy az ország jövője a honvédelem czélszerű átalakításában rejlik. Nem tudjuk, azt értette-e alatta, amit mi : a sorhadsereg fokonkénti amortizálását, — de ha ezt, és ezt a kormány nézetével egyezőleg állítja, — akkor csak azon negativn kell csodálkoznunk, melylyel a kormány hivei ez eszmének még látszatát is eltávolították eddig. Mig költséges hadsergünk van, nem lehet pénzünk ; mig pénzünk nincs, gyökeresen nem segíthetünk belügyeinken, s mig ezt nem tehetjük, nem hogy önálló nemzet, de még nemzet sem vagyunk, és kedvelt ügyfelei közt többé soha meg nem engedhetők. És hogyan lehetne ily „barátságos“ egyezményt oly kölcsönnel megengedni, mely még meg sincs szavazva ? Ilyesmit feltenni még a legszolgaibb országos képviseletről is túlságos volna : ennyire még a mi majoritásunk sem sülyedhetett. És ki merné az ország alkotmányát ennyire lábbal tiporni? Egy magyar miniszter, ki már csak névleg az, egy miniszter, ki az országnak hátat fordított, s már féllábbal közös miniszter ; egy pénzügyminiszter, ki türelmetlenül várja a hét bátor férfiabsolutióját, hogy aztán eltávozzék, mielőtt az állami főszámvevőszék három évi gazdálkodását komolyan vizsgálat alá vonná. És e férfinak engedtetnék meg, hogy elmenetelekor még mint magyar financzbasa virs felje magát, és a nemzet tudta nélkül kölcsönt decretáljon és négyszemközt alkut kössön ? Az ismételve felmerülő hírekkel szemben ideje volna már egy interpellate által az ügy mibenlétéről tudomást szerezni, és ha a hir való, ezen a nemzet érdekeit s az országgyűlés praerogativáit lábbal taposó kihágásnak valahára véget vetni. A pesti népkör választmányának t. ez. tagjai csütörtökön febr. 24-én este 6 órakor , a kör helyiségén tartandó választmányi gyűlésre tisztelettel meghivatnak. Adakozás. A honvédmenházra Pintér Illés P.Sülyről küldött 3 ft 50 krt. A bicskei febr. 17-diki bál jövedelméből Király Soma küldött 65 ftot. A tiszaföldvári népkör gyűjtött 23 ftot. A dunaszerdahelyi népkör adott 5 ftot. — Az uj sorsjegy kölcsönről a NI. Fr. LI.-ban egy jó alapossággal és kitűnő publicistikai ismeretekkel irt czikk jelent meg Horn Edétől, melynek kivonatolt tartalma következő : A kölcsön megkötése erkölcsi képtelenségnek látszik előttünk, daczára azon határozottságnak, melylyel ezen bir a lajtáninneni és lajtántuli félhivatalos lapokban felmerül, és daczára azon részleteknek, melyek a kölcsönről felhozatnak. Alkotmányos államban a kormány nem köthet kölcsönt, mielőtt azt a törvényhozó testület megszavazta, s mielőtt a kölcsön nagyságát, tartamát s felhasználását a törvény meg nem állapitá. A magyar törvényhozó testületben az uj kölcsönről még szó sem volt. Előre nem látott sürgős szükség sem forog fenn. A parlament együtt van s a budgetről tanácskozik, és a kormány ezalatt háta megött egy oly alkut kötne, mely az 1870. évre eső uj kamatterhek által a képviselőháznak számításait és megállapításait halomra dönti ?! Ily cynismussal régóta nem mert volna Európa egyik kormánya sem eljárni a nemzeti képviselettel szemben. A kormány eljárása ez ügyben annyit jelentene, hogy: „mi vagyunk az urak, mi parancsolunk ; az országgyűlés szavazógép, mely kénytelen jóváhagyni, amit mi határoztunk és végrehajtani jónak láttunk.“ Alkotmányos államban a kölcsönfelvételnek két módja van. Az állam maga állapíthatja meg a kibocsátandó kötvényeket, a befizetés és viszszafizetés feltételeit, s közvetlenül a közönséghez fordulhat mint Francziaországban 1854 óta történik, a honnét Olaszországba s más államokba is átment. Vagy ha e közvetlen mód mellőztetik, akkor a bankári közvetítésnél okvetlen a szabad verseny és teljes nyilvánosság fogadandó el. De titkos szerződések a pénzügyminiszter Országgyűlési tudósítás. A képviselő Mx 12- ik ülése febr. 22 én. Körmendy Sándor úgy látja, hogy Horváth Mihályból nem a szabadelvű történetíró beszélt, ki Svájcz téréin a szabadságnak minden követelményeiért, még a papi nőtlenségért is lelkesült, hanem a tribuniczi püspök (Elnök szólót figyelmezteti, hogy a házban csak Szeged képviselője, nem a tribuniczi püspök szól.) Szóló csak jelezni kívánta, hogy Horváth Mihályt bizonyára nem azért küldötte ide, hogy azon óriási vagyont, melyet a nemzet nem fényűzésre, és nem péterfillérekre adományozott főpapjainak, hanem mintegy fidei commissumot, elvitassa a nemzettől, hogy ettől elvitassa a tulajdoni jogot, és kérdésessé tegye a nemzetnek ahoz való jogát. (ügy van!) Áttérve a költségvetésre, rászólja, hogy inproductív czélokra sok millió vétetik igénybe, míg a közoktatási budgetre csak 1.900.000 frt. jutott. Óhajtja, hogy a miniszter teljes közművelődési és a közoktatási ügyeket rendszeresen előterjesztőjavaslatot terjeszszen elő, és óhajtja, hogy a miniszter ne csak írjon és beszéljen, hanem cselekedjék is. Rónay Jáczint czélszerűtlennek és időszerűtlennek tartja a valláskérdés vitatását, nem azért, mintha azokhoz sorakoznék, kik vagy nem mernek vagy nem akarnak haladni, nem azért mintha barátja volna azon kétségbeesett szabadelvűségnek, mely beteg nemzetünknek egyszerre az egész szabadelvű gyógyszertárt be akarja adni, (helyeslés jobbról) hanem mert első teendőinknek azt tartja, hogy a megyék összhangzásba hozassanak a parlamenti kormányformával. Neki bizalma van a haladásban, azért várni tud. Az egyházi vagyonnak saecularisatioját felhozták többen. E kérdésben nem akar a jogi térre lépni, nincs is helyén és különben is tudja a történelemből, hogy e kérdés eldöntésénél a népek úgy, mint a fejedelmek nem szokták azt kérdeni : quid juris ? hanem quid consilii ? Történjék bármi, meghajlik. Vallási szempontból nem aggasztja semmi, mert vallása alapját azon isteni tanban keresi, mely azt hirdeti, hogy a törvénynek első és utolsó betűje a szeretet. — Nem helyesli, hogy a papok ellen némelyek vádakat emeltek, és kéri az illetőket ne csináljanak szabad hazában páriákat. — A keletkező kath. autonómiában bízik, és óhajtja, hogy legyen e hazában minden vallásfelekezet szabad ; óhajtja, hogy népünk miveltsége és lelkiismeret-tisztelete oly fokra emelkedjék, mikép egykoron az országházban lehetetlen legyen a vallásról csak szólani is. (Helyeslés.) Salamon Lajos a készülőben levő kath. autonómiára tesz megjegyzéseket. Mindenki előtt tudva van, — úgymond —, hogy a múlt országgyűlés folyama alatt az u. n. püspöki tanács vegyes gyülekezete tervezetet bocsátott ki. Ez volt a legelső kiindulási pont Magyarországon, mely a kath. autonómiának eszméjét megpendítette. Ennek folytán Pesten a megyeház termében kath. képviselők és nem képviselők összejővén, tanácskoztak annak jó vagy nem jó voltáról, és hozzájárulásról, vagy a megváltoztatásról. Ghyczy K. indítványára itt ezen szerkezet megváltoztatása tárgyában pártkülömbség nélkül egy felterjesztést írtak alá a prímáshoz, és mikor ennek eredménye nem lett, hanem a prímás a csalhatatlan pápának tanaihoz híven, mint annak hű fia, „non possumus“-sal válaszolt, akkor visszavonultak minden további lépéstől. — Ez a tényállás. — Hogy így cselekedett a clerus és a prímás, azon nem ütközik meg, de amit ő ezen okmány szerint a katolikusokkal megosztani és gondjaikra bizni akar, az oly kisszerű, a fönálló többi vallásfelekezetek autonómiájához képest oly csekélység, hogy nem érdemli meg az autonómia nevet, mert az csak bitorlása volna ezen névnek. — Hanem, hogy a kormány, mind a mellett, hogy a képv. testületnek cath. tagjai pártkülönbség nélkül nem helyeselték ezen eljárást, jónak látta az összeülendő tanácsnak munkálatát mégis ő felségének jóváhagyása végett felterjeszteni—ez rá nézve,mint catholicusra, és igen sok catholicusra nézve Magyarországban valóságos sérelem. A cath. autonómia alakult egy tervezet szerint, melyet mondhatni, a clerus és egy igen kevés számú jezsuita clique alakított össze a tanácskozás alkalmával, hogy ez képviselje 6 millió catholicusnak érdekeit. — Ha csak oly eljárást követett volna a miniszter mint a zsidóknál követett, bizonyosan meggyőződött volna, hogy azon munkálat nem fejezheti ki a catholicusok érdekeit. A miniszter azonban jónak látta annak munkálatait sietve minél előbb ő felsége elé terjeszteni, hogy ő felsége jóváhagyása után, most már a választások kiírathassanak, melyekről tapasztalatból tudja,hogy ezek újvidéken többnyire lelkészek által vezettetvén, az írásbeli szavazatok beszedése egy olyan népnél, melynek legalább fele része írni, olvasni nem tud, ez valóságos mystificatiója a szabad választásnak (Helyeslés bal felöl). A pozitív szavazatokat felírja a plébánosáé azoknak szavazatai, akik nem az illető jelöltre szavaznak, rendesen elvesznek, és ez valóságos kijátszása azon úgynevezett alakítandó katolikus autonómiára választandó képviseletnek, mert itt csak egy clique választ, az ultramontán clique. Minden erejéből támogatná egy kath. autonómiának létesülését, és ha nem teszi, annak okát ne keressék itt a házban, sem kívül. Ha oly autonómiát akarnak, milyennel bírnak a protestánsok, akkor keressék annak ellenségét Rómában. Mig Rómában a csalhatatlannak hirdetett pápa és annak hivei az összes magyar clerusnak törvényt szabnak, mig ezek hitágazati formulába vannak öntve, mig a canonjog fenáll, mig kimondhatják Rómában: „Elátkozott legyen az ki nem hiszi!“ addig oly autonómiát, minővel bírnak más felekezetek, Magyarországban, m oly szabadságra fektetve nem csak a clerus, hanem egyszersmint a világiakra nézve létesittetni akarni ,képtelenség. (Helyeslés balfelöl, közbeszólások jobb felől . Nem ide való.) Kérdi,van-e a katholikusoknak a clerus és Róma irányában más hivatásuk és joguk,mint hinni és engedelmeskedni ? Mig a protestánsoknál minden dologban egyenlő, sőt túlnyomó részt vesznek a világiak, és mig ott a vallástan oktatására a papok felett gyakorolt fegyelem által szintén túlnyomó befolyással bírnak a világiak, addig a katholikusoknál ezen szervezetnél képtelenség azt hinni, hogy ez valaha sikerülni fog (Helyeslés balfelöl.) Azt mondá Prileszky, hogy az autonómiára vonatkozólag két párt létezik jelenleg, az egyik az ultramontán, a másik a szabadelvű párt. Szóló szerint nemcsak ezen két párt létezik, hanem van azonkívül egy harmadik legnagyobb párt nem csak Magyarországon, hanem az egész világon, melyhez maga is tartozik, és ez az elátkozottak pártja: az, melyet a Syllabus elátkozott. Az összes katholikus világban ez lesz a legerősebb párt. (Igaz, úgy van!) Szomorú dolog lenne, ha nem úgy volna. Samassa azt mondá, hogy Kállay nem is katholikus. Erre azt feleli, menjen S. Franczia- Olasz- vagy Spanyolországba, és azt fogja találni, hogy az ő felfogása szerint ott már az összes nemzetek nem is katholikusok. (Helyeslés és derültség balfelöl). Szóló azzal végzi beszédét, ám kisértse meg az összeülendő kath. congressus Magyarország összes katholikusai nevében szólani és végezni, majd meglátják az eredményt, t. i. azt, hogy elfordul tőlük legnagyobb része a katholikusoknak, és a legveszélyesebb testvéri vitáknak nyitnak tért. Pártolja Ghyczy indítványát. (Éljenzés a baloldalon.) Benedek Gyula röviden kijelenti, hogy teljes bizalommal viseltetik a kath. autonómia létesülése iránt, mely szerinte meg fog felelni a korszellem kivánalminak. Ludvigh János beszédét egész terjedelmében közlendjük. Zichy Nándor gr. a miniszter által követett eljárásban nem lát a törvénynyel, sem a józan politikával ellenkezőt, és azonfelül teljes bizalommal van a kath. autonómia iránt. Móricz Pál azon kérdésre, hogy mit mondanának a protestánsok, ha vagyonukról itt e házban számadást követelnének, Deák Ferencz 48-iki beszédével felel meg Horváth püspöknek. Ghyczy K. akkor indítványt hozott szőnyegre, melynélfogva a felekezeti iskolák felekezeti vagyonból tartassanak fel. Deák F. e tárgyban igy szólott: „Ne hasonlítsuk a különböző hitfelekezetek alapítványait a katholikus alapítványokkal össze, miután ezeknek nem csekély része még Szt. István király által a status javaiból adatott, azon jószágokból, melyeket a status a közszükségletek fedezésére rendelt akkor, midőn a közjavakat felosztották; a protestánsok és a hitüek minden alapítványai pedig magán alapítványok, melyekhez a status semmivel sem járult“. Ebben meg van adva a felelet. A cultusminiszter kiemelte beszédében, hogy nem épített fényes palotákat a közművelődésnek, hanem annál többet tett a népnevelés ügyében. Elismeréssel fogadja ezt, de azt tartja, ha a miniszter azéttekintett volna a hazában, a köznevelés költségeire igen gazdag forrásokra akad. Ha megkísértette volna megakadályozni, hogy e források Rómába ne szivárogjanak, és hogy a magyar ifjak nevelésére szánt pénzeken guáv csapatok ne alakítassanak, akkor bizony maradandó emléket szerez nevének. (Helyeslés.) A költségvetést tekintve, azt látja, hogy a miniszter igen rosz gazda. Mutatja ezt hivatalnokainak nagy száma. A minisztertanácsosokra fordított költségek háromnegyed részét bizonyára megtakaríthatta volna, kiknek száma húsz. A költségek megtakarítására ajánlja, hogy ne engedje a miniszter, hogy valaki két fizetést húzzon, ne engedje meg, hogy hivatalnokai képviselők lehessenek, és ezáltal nagy megtakarítást fog eszközölni. A tanfelügyelők teremtésében sem volt szerencsés a miniszter gazdálkodási szempontból. Ezek teendőjét a felügyeletet, végezhették volna a főispánok, kiknek úgysincs más tényleges elfoglaltságuk. Ismeri az ellenvetést, hogy vannak főispánok, kik ezen kötelességüknek meg nem felelnének. Erre csak azt mondja, hogy a tanfelügyelők közt is vannak olyanok, kik ezen kötelességüknek meg nem felelnek. A minister politikáját sem helyeselheti. Azt mondják, hogy a cultusminister nagy a szabadelvű eszmék föltevésében, hanem alkalmazásukban elmarad. Példa rá az intercalaris jövedelem. Tényeket hoz fel. Ha a papi érdek úgy hozza magával, a miniszter régi törvényekre hivatkozik ; ha a jezsuiták birtoklási jogáról van szó, mire nézve innen is, túl is, hónapok óta történtek interpellációk, a kultusminister hallgat és ha a papi érdek ismét úgy hozza magával, a régi törvényeknek nincs hatályuk. Lehetetlen, hogy ezen tények után a nemzet ne legyen azon hitben, hogy a kultuszminiszter a papi érdekeket legyőzi, (ügy van balfelől.) Pedig alig volt minister szerencsésebb körülmények közt, kit nagyobb bizalommal környezett volna a nemzet, nagy bizalommal viseltetett a nemzet a bölcsész iránt, bizalommal a költő iránt, ki oly találólag adott hangot szép költeményeiben a nemzet mélabús fájdalmának, és bízott a reformerben, ki merész kezekkel szaggatta fel a nemzet sebeit, talán talán nagyítva a betegség jeleit, de mindig azon szándékkal, hogy az orvoslás minél hamarabb bekövetkezzék. És most, midőn előtte van a tevékenység köre, a philosoph késik a nagy eszmék alkalmazásával. A koszorú hervad fejéről, hervasztja azt az ultramontán befolyás és orvoslást, itt nem mer a beteg sebére alkalmazni, fél a papi hatalomtól. Szóló bocsánatot kér, hogy ily nyíltan nyilatkozik, de ez az ellenzék kötelessége. A barátok nem mondják meg az igazat. Végül arra kéri a minisztert, hogy nagyon takarékosan járjon el a nemzet filléreivel, mert vegye tekintetbe, hogy azon kormány napjai meg vannak számlálva, mely deficittel kormányoz. Másrészről figyelmezteti a minisztert, hogy ne késedelmezzék, hanem lépjen határozottan a reform ösvényére, és ne gondoljon egy kis fractio ellenzésével, mert az egész haza osztatlan tetszése fogja kísérni működését. Ghyczy indítványát pártolja. (Élénk helyeslés balról.) Szuppan Zsigmond mellre összetett kezekkel felkiált: méltóztatnak elkobozni az egyházi javakat, hisz uraim, ez az alkotmányosság rovására fog történni, mert megint az állam fogja vezetni az egyházat, mint Franczia- és Poroszországban. (Felkiáltás : Hát Rómában ?!) A vallásszabadságot úgy érzi, hogy aki alá akarja magát vetni a hierarchiának, az teheti, de aki alá nem veti magát, még nem szűnt meg katholikus lenni, előbb ki kell azt jelentenie, hogy az egyházat el akarja hagyni. A protestáns autonómiát átültetni a katholika egyház terére, teljes lehetetlenség, mert a hierarchia fentartja magának a jogot in doctrina, in cultu. In rebus sacra, circa sacra, non in sacra; azonban erős hite, hogy létre fog jönni az autonómia. Németh A . felszólította a cultusminisztert, ajándékozza meg a papságot bizonyos keblek titkaival (Nagy nevetés, Halljuk) és meg akarja népesíteni a plébániákat és káplánok kertjeit bizonyos csengő zengő virágokkal. (Nagy nevetés. Halljuk !) Sajnálja, hogy Németh odafordult, honnan segítség nem jöhet (Derültség. Igaz !) Ezt az autonómia fogja megadni, (úgy van !) sőt már megadta, már megvan. Ott vannak a csengő zengő virágok, ott, az iskolákban, és azon pap, ki az iskolát szereti, nem lesz kénytelen dohányfüsttel és egyéb dolgokkal tölteni idejét. Helyesli, hogy a protestánsoknál a pap egyszersmind tanító, de hiszi, hogy a katholikusoknál ezt is meg fogja hozni az autonómia. Nem szereti, hogy a ministert azral vádolják, hogy semmit sem tett. Az oktatás tere az, hol várni kell, hol ha a plántát megingatják, és mégis mindjárt érett gyümölcsöket akarnak, bizony semmire sem mennek. Eszébe jut egy német mondás : die Ungarn sobald sie ein Bäumchen pflanzen, wollen gleich Früchte sehn, und wenn das Bäumchen (Csernátony das Weibchen ? óriási derültség.) Nem Weibchen, hanem, wenn das Bäumchen nicht gleich Früchte bringt wird es als eine unnüttze Pflanze zur Thürhinaus geworfen. Eredményt nem lehet mindjárt látni, várni kell, be fog az következni. Valaki a vita folyamában azt mondta, hogy mi papok az absurdumot azért hisszük, mivel absurdum credo, quia absurdum (Derültség.) Erre azt mondja, credere, ex motivis credibilitatis eredere, mert az ész, positiv kinyilatkoztatás, a hagyomány a közmegegyezés úgy hozzák magukkal nem absurdum, hanem non eredere et nihil eredere absurdissimum absurdum (Élénk hosszas derültség.) általánosságban pártolja a költségvetést (Zajos helyeslés jobbról.) Eötvös J. dr. miniszter bemutatja az áru és értéktőzsde külön bíróságnak visszaállításáról szóló szentesített törvényt és kéri kihirdetését. Ennek megtörténtével a ház 2 órakor eloszlik. A holnapi ülésben valószínűleg be fog fejeztetni az általános tárgyalás. P á r i s b ő 1. — Az alkotmány 57-ik czikkét eltörlő senatus-consultum javaslata így hangzik: „ Az alkotmány XIII. szakasza rovataiban ez áll: Általános és átmenetes intézkedések, 57-ik czikk: A maireket a végrehajtó hatalom nevezi ki és a városi tanácson kívül is választhatók“. Az 1852. julius 7-iki törvény a municipalis tanácsok megnyitásáról, ugyanezt határozza a segédekre és az 1855. május 5-iki törvény, mely most igazgatja a municipális szervezetet, ismétli az alkotmány és az 1852-iki alkotmány e szavait. „Január 15-étől óta a minisztérium a pecsétőr és igazságügyminiszter által előadá önöknek az alkotmány 57-ik czikkére vonatkozó véleményét, úgy véli, hogy ez a rendszabály, melyet már az alkalmazásban megszorítani szükségesnek tarta, most meg kell hogy szűnjön.“ „Úgy hiszi, hogy a mairek és segédeik kinevezése nem az alkotmány körébe tartozó kérdés, hogy ez törvényhozási kérdés, melyet különbözőleg lehet megoldani, a körülmények szerint, anélkül, hogy politikai alkotmányunk alapja érintve lenne. Ha jó, hogy egy alkotmány tökéletesíthető legyen, az is okosdolog, hogy abból eltávolíttassék mindaz, mi lényegileg körébe nem tartozik, azért, hogy kiketültessenek az igen gyakori módosítások, melyek csak árthatnak azon tiszteletnek, melyre joga van. „Az alkotmány 57-ik czikkének eltörlése a kormánynak teljes szabadságot adand, hogy gonddal vizsgálhassa meg mindazon különböző rendszereket, melyek a mairek és segédeik kinevezéséről előterjesztettek. Ezután előadandja azon javaslatot, mely a jog elveinek és a pillanat szükségeinek szerinte a legjobban megfelelend. E javaslat az alkotmány által megszabott módon fog megvitattatok Az átmenetes idő alatt, municipális szervezetünk az 1852. május 2-iki törvény szerint lesz szabályozva.“ — Algírban az éhség nem elégedett meg azzal a 300,000 áldozattal, melyet a múlt évben elsodort, most újra dühöng. Plevncen várost valósággal ostromolják az ínségesek és koldusok. Az utczán egyik háztól a másikig nem lehet menni a nékül, hogy az embert a koldusok ne ostromolják. Ugyanígy van a dolog Philippevilleben is, hová az arabsok rohannak be az éhség elé. A gyarmatok és legtöbb falu arabjai hadilábon állnak a folytonos rablások és lopások ellen. Constantineban a rendőrség folytonosan üldözéssel foglalkozik. A katonai kórházba minden nap az utczán vagy utakon félighalva talált embereket visznek be. A pártok tanácskozásokat tartottak. A jobbközép a Hotel du Louvreban tartott conferentiát, melyen Ollivier, Louvet és Maurice Richard miniszterek is megjelentek. Ollivier, ki igen melegen fogadtatott, újólag kijelenté, hogy a kormány minden kérdésben teljesen egyetért s esetleg együttesen fog visszalépni épen úgy, mint hogy együttesen jön kinevezve. „A kamra feloszlatását — mondotta e — általában csak egy tucat hírlapíró, ki be nem várhatja, hogy a Palais Bourbonba juthasson, követeli. Igen sajnáljuk, hogy nem bírunk az ő belátásukkal, de az ő kedvükért nem akarjuk s nem akarhatjuk magunkat a jelen kamrától megfosztani, melynek többsége együtt jár a kormánynyal. Mi engem illet, én a többségből jöttem ki s vele élni és halni óhajtok.“ E nyilatkozatot a jelenlevők nagy tetszéssel fogadták, és Leysse, Vendre, Clément, Duvernois és Aglies néhány megjegyzése után, az elnök Albefére a gyűlés nevében kijelentette a minisztereknek, hogy a közelebbi vitákban a kabinet számíthat a jobbközép támogatására. A balközép is tanácskozott a Grand Hotelben, több mint 40 tag vett részt a conferentiában, csak Thiers és Chambone mentették ki magukat betegséggel, és e párthoz tartozókat miniszter , Daru és Buffet maradtak távol, hogy a tanácskozásnak szabad folyást engedjenek. A vita heves volt: Martel, d’Andellarre (az elnök) és La Tour du Alentin stb. az új minisztériumnak eddigi halogató magatartása iránt elégületlenségeket élesen fejezték ki. Jules Favre interpellációját, gondos megfontolással a következő napirenddé alakíták: „A kamara meggyőződvén, hogy az ország legfőbb érdeke parancsolja, miszerint az új rendszer minél jobban érvényesüljön és a múlttal határozottan szakítson; a minisztérium határozott nyilatkozataiban és ígéreteiben való bizalomban, főleg azon programm teljes végrehajtására számítva, melyhez a minisztérium csatlakozott, napirendre megy át.“ Továbbá 2. „A balközép a legerélyesebben fog közreműködni a választás kidolgozásában, mely elég támogatást ad neki, hogy túlsúlyra emelkedjék.“ 3. A mairek kinevezését a végrehajtó hatalomnak engedi át, mely a községi tanácsok által ajánlott 3 jelölt egyikét nevezi ki. Jules Favre 21-én a törvényhozó testben megelégedését fejezé ki azzal, hogy az államfő elismeré, miszerint a nemzeti akarat és nem egyéni akarata dönt határozataiban; ez jelentékeny tény, mert semmi sem jobb egy békés forradalomnál; még a korlátolt szabadság is többet ér, mint az, mely zivatarok közt vivatott ki. Egyedül a nemzeti szuveranitásnak kell most parancsolnia. Minden egyéni vagy collectiv kisebbség, mely ez ellen szegülne, lázongó és az utolsó csepp vérig küzdeni kell az ellen. De a kormány szemére veti, hogy az országnak még nem mondá meg és nem bizonyítá be, hogy az ország akarata kormányoz és kérdi a kormánytól, hogy a jobb vagy a balközép programmját követi-e. Buffet azt feleli, hogy a kormány mind a két programmot fogja követni. Favre azt mondja, hogy e két programm ellenmondó. Buffet és Daru miniszterek ezt tagadják. Jules Favre a minisztérium szemére veti hogy vér folyt. Daru azt feleli, hogy nem mi öntünk vért, hanem ügynökeink vére folyt. Favre kérdi, hogy a januáriusi összeesküvés hasonlít-e az utóbbi júliusihoz, rászalja a 455 elfogatást és azt mondja, hogy bebizonyítja, miszerint a befogatások többsége ártatlan. A jelen kabinet kevésbé szabadelvű, mint a személyes kormány volt. Külfölddel szemben fentarthatjuk a békét ? Nem ! Nem ismerjük a minisztérium nézeteit, és míg azt nem ismerjük, addig, míg a kormány a katonai törvényrevisióját és a nemzetőrség reorganisatióját nem javasolja. Ha a kormány parlamentinek akar látszani , újítsa meg a törvényhozó testet. Ha a kormány e reformokat megteszi, akkor támogatjuk, ha fenntartja a személyes kormányt, akkor engesztelhetetlen ellenei leszünk. Pinard — mert a hivatalos jelöltek megrontották a rendszert, pártolja a’feloszlatást és egy decentralisationalis tervet fejt ki. A többség nem pártolja. Különfélék. — Azon t. polgártársaink, kik ad nap f. hó 23-án esti hét órakor Horn Ede, Jól