A Hon, 1870. április (8. évfolyam, 74-98. szám)
1870-04-20 / 89. szám
A plebiscites mozgalom. — A baloldal csakugyan megtarta gyűlését Cremieuxtól. A párisi és vidéki sajtót is beleszámítva, körülbelül 320 egyén vett abban részt. A gyűlés czélja volt, hogy milyen legyen a democrata párt magatartása a plebiscitummal szemben. Nem kell-e szavazni, „nem“mel kell-e szavazni vagy fehér lappal ? ez volt a kérdés. A vita hosszas volt, s végre abban állapodtak meg, hogy „nem“reel kell szavazni. De némelyek — főleg a lapok — egyszersmind manifestumot is akartak, de ez ellen a baloldal több tagja, főleg Picard küzdött, ki különben az újság irókat csak a szavazás módjának megállapításában tartó illetékeseknek. Grevy azt felelte, hogy csak a plebiscitumra adandó válaszról van szó, de többen egy követek és journalistákból alakítandó vegyes bizottmányt kértek kineveztetni egy manifestum szerkesztésére, több journalista messziről, bizottmányoktól utasítással ellátva jött és nem térhet vissza manifestum nélkül. Gambetta igyekszik a véleményeket, kiegyeztetni. Grevy ellenzi a vegyes bizottmányt de azt nem bánja, ha a journalisták egy manifestumot szerkesztenek, mely csak a plebiscitumra vonatkozik. Végre acclamatióval megválasztatik e bizottmányba: Delescluze, Peyrat, Duportal, Ulback, Lavertayon, Pierre Lefranc és Eugene Veron. A határozatot e 3 pontba foglalták. 3) A gyűlés elhatározza, hogy a tagadó szavazásnak előnye van, nem zárva ki különben a plebiscitum elleni tiltakozás más módját sem, odaértve a részt nem vevést is. 2) A gyűlés tanácsolja minden választókerületben egy működő bizottmány szervezését. 3) A jelenlévő hírlapírók 7 küldöttet jelöltek ki a baloldal követeivel való tanácskozásra egy a plebiscitum elleni manifestum szerkesztésére. Másnap a „Reved“ szerkesztőségében egy meghitt emberekből álló tanácskozás volt még, melyen Ledru Rollin is részt vett; ő is csatlakozott a gyűlés azon határozatához, hogy „nem“mel kell szavazni. Elhatározták továbbá, hogy szavazólapokat nyomatnak és az egész Francziaországba szétküldik. A „Marseillaise“ homlokán kijelenté, hogy megbízottja részt vett ugyan egy ülésen, de ő és hívei „nem mind nem fognak szavazni, hanem távol marad a szavazástól. Ugyan e lapban az „Association internationale des travailleurs“ a franczia néphez egy felhívást intéz, melyben azt mondja,hogy a plebiscitum a császárságtól csak egy tervezés. „Mi mindnyájan a köztársaságra fogunk szavazni és azért beiratlan czédulát vetünk az urnába. Nem távol maradás, hanem beiratlan lap ?“ A szerkesztőségi bizottmány ! De a másik párt is működik, Párisban a Rue de Rivoli N. 18- ben meg van alakulva. Az 1870-iki plebiscitum központi bizottmánya.“ A bizottmány áll: Bouet Willanmez senator és tengernagyból, La Guerroniére senatorból, Frederic de la Gauge követből, Cement Douvernois követből és Emile Girardinból. Manifestumában ez áll: „A szabadság és forradalom állanak egymással szembe. Mindenik kifejté harezsorát és zászlóját. A szabadság zászlójára ez van írva: „Igen“, a forradalom zászlójára ez: „Nem.“ A tartós szabadságnak Francziaországban való győzelmére nézve fontos, hogy az 1870. plebiscitum minél több szavazatot egyesítsen. E gondolat teremté. „Az 1870. pleb. központi bizottmányát, kizárólagos szellem nélkül alakitva és csak önmagától függve, a bizottmány mindazokat közreműködésre hivja fel, akik hiszik,hogy egy ország által tehető minden megtakarítás között a legnagyobb egy forradalom megtakarítása.“ A bizottmány helyiségében aláírásokat fogad el. — Andelarre marquis a „Francais“ ban egy levelet tesz közzé, melyben tiltakozik az ellen, hogy ő a balközép és Daru nevében azt mondta volna, hogy „Daru azt javaslá a császárnak, miszerint az ügyek élén marad, ha a plebiscitalis jog a koronának nem adatik meg a kamarák közreműködése nélkül, csak oly meghatározott esetekben,melyek a koronának a gyűlések szervezésére és hatalmára vonatkoznak.“ Ő csak egyet hajlandó a néptől kérni és ez „hogy 1870-ben szüntesse meg az 1851-ben elfogadott önkény elvét.“ De erre helyesen jegyzi meg a „Temps“ hogy a helyzetet nem világosítja meg és Daru visszavonulásának indokára nézve épen zavarba hozza az embert. Lopez és Paraguay. A Paraguay és Brazília közt folyt 5 évi hadjáratnak vége. „Francisco Solanoopez meghalt, anyja fogságba esett, Rés L ____■ i^mmmssssssssmmassBBBm kardmarkolatára támaszkodva. Segédei odafutottak hozzá, hogy felemeljék s félrevigyék. Iván kardját hegyével leeresztve, ott állt márványhideg, szenvnélküli arczcal. Segédei üdvözölve siettek hozzá. — Meg vannak-e azok az urak elégedve ? kérdező Iván. — Szeretem hinni, hogy meg vannak elégedve. Monda Ödön gróf. Ezt jobban nem lehetett csinálni. Az ügy be van végezve. Azzal visszabocsáták Ivánt a mellékszobába, hogy ismét felöltözzék. Midőn Iván a terembe visszatért, már akkor ellenfele felocsúdott, kábulatából. Mind a két orvos vele volt elfoglalva. Az egyik a fején, a másik a karján kapott sebeket tapasztgatá. Iván lovagias szokás szerint odament hozzá a kibékülésre. — Megbocsáss, bajtárs. Salista cordialiter nyújta eléje balkezét: — Aha! Szót sem érdemel. Derék vágás volt. Ez az utolsó. A másik kettő nem számol semmit. Mondtam, hogy két „vér“t adok. Hanem a harmadik, az emberséges ütés volt. Nem tesz semmit. Egy hét múlva begyógyul. Iván kérdező az orvosoktól, hogy nem veszélyesek-e a sebek ? — Katonadolog ! viszonzá helyettük Salista. Ilyent százat osztottam én másnak. Ideje, hogy én is kapjak egyet. Föl se veszem. Hanem valami fáj mégis nagyon. Amit sem arnica, sem jégburok meg nem enyhít, amit csak te gyógyíthatsz meg, a ki adtad. Valld meg, igaz hitedre, hogy voltál te valaha katona. — Hát hogy ne lettem volna ? mondá Iván. Huszárhadnagy voltam a szabadságharcz alatt. — No hát vigyen el az ördög, mért nem tudtad azt hamarább mondani ? Micsoda ezrednél szolgáltál ? — A Vilmos huszároknál. Valószínűleg én vagyok az az utolsó ember, akit te, mikor mind levágtad őket, meghagytál közülök hírmondónak. Hahotával kacsagott mindenki, legjobban maga a sebesült. Az orvosok szidták, hogy ne nevessen, mert minden flastrom felválik a képén a sebéről. — Jól van no, monda Salista. Hát csak a fél szájammal fogok nevetni. Az Isten áldjon meg bajtárs. Mármost fel sem veszem a vágást. Csak hogy katonától kaptam , csak hogy nem komisz dig a civilista volt, a ki megvagdalt ! Gyere, csókold meg a másik pofámat, ahol nem vágtál meg, így ni. Puszti brúder. A jobbomat nem nyújthatom, mert arra keresztes rendet rajzoltál. Az is jó volt. Huszárvágás. Már így nem bánom. És azzal összecsókolóztak az elenfelek. Hanem Salista egy percz múlva megint dalott a vérvesztéstől, s Iván ölébe vette a fejét, úgy tartotta, míg sebeit bekötözték s azután segített őt hintájába átszállítani. — Fidelis egy ficzkó ! Mondták egymás között a kitűnő gentlemanek. (Folytatása következik.) Ázsiai néprajzok. Vámbéry Ármintól. II. A kardok. Az ópársz szemlélődés és vallásos rajongás hagyományos emlékei s utolsó képviselői a mai „gebrek“ mellé, mintegy sajátságos ellentétül, az ázsiai rokonczatlan vadság és féktelen nomádélet embereinek, az ebbeli tulajdonaikkal már három évezred előtt is dicsekedő kurdoknak mai képét állíthatják. Már Berodot és Xenopnon beszél e nép már akkor hírben álló kalandos és rabló szenvedélyéről, s e tekintetben egy hajszálnyit sem tért el nemzeti jellemétől. Mint az általuk már évezredek óta lakott hegyek, oly vadregényes külső tekintetek és belső eszmejárásuk még mai napság is. „A baktrai bölcs“ régi vallása, emberbarát bölcselő tanával, a hedrászi prophéta megjelenése, az iszlámnak a rákövetkező több évszázadon át virágzó mivelésével együtt, minden nyomtalanul vonult el a kurd föld rideg sziklafalain; semmi sem terelhette az iráni törzs erős családját a művelődés ösvényére, és még mai napság is, midőn már a nyugati művekség egyes sugarai utat ta *láltak maguknak Konstantinápolyból a Tigris és Euphrates távol partjain keresztül, egészen még ilyen be Ázsia belsejébe, ma is — mondom — képes ellenszegülni Kurdistan és népe az „előre“ hatalmasan mennydörgő parancsszavának. Bizony, Kurdisztán több figyelmet érdemelhet-ne az európai utazók részéről, mint amennyire eddig méltatták. Mintegy Sveicza az Ázsiának, melynek szépsége csak az Alatau tájékával hasonlítható össze. Imposantok ugyan a Himalaya hegyei, de elbájoló az Euphrates északi környékke, és habár az északi persa tartományokban Gilanban és Mazenderanban bujább is a tenyéj szél, de viszont a kurd hegységnek nincs az alattszülemle légköre, s inkább megbűvölő havajainak éghajlata. Bár Mesopotamia, Armenia, Azerbaidsán és Irak közé szorítva, még ma is épp oly kevéssé ismer határt a kurd föld, mint lakóiinak vad ösztöne, melyet soha egy kormánynak , sem sikerült zabolára vetni. A törökök, persák és arabok uralma, mindig ! . csak névszerinti volt felettök, csak a babonás ! ’ félelem tudja őket néha visszatartani,s nemhogy az államérdek hasznára és javára, mint inkább . terhére és bajára voltak jaz,illető kormányoknak. ’ Mivel úgy is a legkeletiebb pontját képezik a török császárságnak, ma is jobbnak találta a porta a helyett, hogy veszedelmes küzdelmekbe bocsátkoznék velök (mint Bedrkban bejjel) in- | kább hallgatólag venni kihágásaikat, mintsem eredménytelen fenyítési kísérleteivel magamagának ártson. A kurd olyan mint egy vadkecske — mondá nekem egyszer egy török — aki meg akarja fejni, annak tudni kell szikláról sziklára utána ugrani, s mivel ezt a mi szultánunk szolgái nem tanulták, azért megy oly könnyen a kurdoknak a nyitó ollót szépszerével kikerülni. Persiában a kormánynak még jobban meg van velök gyűlve a baja,mivel az ország különböző részein el vannak széledve és mindenütt csak nehézséget gördítnek a hatóság elé. A legkisebb csoport Jók Cborasztanban Kabusan körül tartózkodik, mely a turkománok ellen előőrsül telepíttetett oda; igen gyakran megesik azonban, hogy a kurdok, daczára a vallásbeli különbségnek is, közösen mennek velük rabolni. A második csoport Azerbaidján tartomány délkeleti részét lakja és csak addig ismeri el a sah felsőségét, míg békébe hagyják az adó felemelésétől, mert ha e tekintetben valamit követelni találnának tőlök, már átmentek a szultán vagy a czár szomszédos tartományaiba. A harmadik csoport — makui kurdoknak neveztetnek — az Ararát hegy aljában lakik, jelenleg a sahnak hódolnak, nem annyira saját jószántokból, mint sokkal inkább azon gazdag ajándékokért, melyek főnökeinek Teheránból befolynak. A negyedik csoport Souds Bulak a tulajdonképi kurd világ központja körül létezik; összes létszámuk itt meghaladja a negyedmilliót; s hogy e vidéknek a teheráni központi igazgatáshoz vló viszonyairól fogalmat nyújthassak, meg kell említenem, hogy az utazás, innen kezdve a kurd tartomány mélyebben bent fekvő részeibe persának, vagy bárkinek még mindig veszélyekkel van összekötve. Az ötödik csoport az, melynek a legdéliebb Szennában van tartózkodási helye; mindnyájok közt ez a legnevezetesebb, és leginkább szabályzott viszonyok közt él, s ami jutalék esik a perzsa sereghez a kurdokra, az nag jobbára Szenna és a közel Kirmansah ujonczaiból kerül ki. Ezen a vonalon is legnagyobb a kurdok ipara. Jelentékeny mennyiségű szőnyegek, darócz, posztó kelmék, rövidszárú juh gyapjú, harisnyák, a legpompásabb színvegyületben vitetnek innen ki Irán legtávolabbi részeibe. Ami a bevitelt illeti, fegyvereken és némi női ékszereken kívül,az európai iparnak csak nagyon kevés terméke van náluk forgalomban. A kurd nő mint a turkomán és általában minden nomád nő, különös szorgalma és igyekezete által válik ki. Gyermekével a hátán üti fel a sátort, feji meg a kecskéket és juhokat, sző harisnyát, vakarja urának lovát, tisztogatja fegyvereit s köti is fel néha a legtarkább szöveteket turbánja körül. Esőben és hóban, zivatarban és a nap hevében ő mindig tevékeny s örökösen sürgölődő tagja a családnak ; s daczára ennek mégsem áll igen nagy tiszteletben, mert miután a lakást nagy fáradsággal rendbe hozta és az ételt feltálalta, rabszolgai alázattal nézi, mint lakozik belőle a férfi társaság, mialatt az ő neme a maradékból tartozik jóllakni. Bizony a nomád nő türelme leirhatlan és megfejthetlen. (Folytatjuk) Auin első hadvezére fogoly és senki sem szabadult meg hogy e birt azon kevés paraguainak megvigye, kik az erdőben bolyongtak, hogy szenvedéseik gyámoltalan társnőjét, a szerencsétlen Lynch asszonyt megmentsék, valamint Caba 11 és a paraguai tisztet is, ki csak később játszott oly előkelő szerepet az eseménydús hadjáratban.“ így hozza a Buenos Airesben megjelenő „Standard,“ a paraguai köztársaság által szenvedett nagy vereség hírét. Az eseményeket a san rosarioi brazíliai főhadiszállásról, a hadügyminisztériumba, Rio Janeiroba küldött sürgönyök írják le. „Camara csapatai, azót az első sürgöny, megverték Lopezt és csapatait az Aquidoban melletti csatában, Lopez kardjával kezében esett el, nem akarván magát megadni. Anyja, fivére, a tábornokok és Resquin fogságba estek. Lynch asszony az erdőkbe menekült, hol rejtőzködik. Csapatok küldettek Caballero üldözésére.A csata mártius 1-én volt. Camara csapatai éjjel az erdőben kibontakoztak. Hajnal hasadtakor Lopez csapataira rontottak, a folyó utolsó gátjánál. A paraguaiak egynéhány százan voltak, valamint a brazíliaiak is (?) A csata rövid volt, Lopez megsebesítve, bár felszólíttatott, nem adta meg magát. Caballero a folyam másik partján volt és úgy látszik nem vett részt a csatában.A brazilaiak folyóra szálltak és folytatják az üldözést. Ami e háború okait illeti: nagyon eltérnek a nézetek. A brazíliaiak azt álltják, hogy Lopez területét szomszédja kárával akarja szélesbíteni és a császárságra nézve oly fontos hajózást a Paraguayn akadályoz , míg Paraguay azzal vádold Braziliát,hogy a Plata folyam torkolatának urává akarná magát tenni, hogy Paraguayt a tengerrel való összeköttetéstől elzárja. Midőn tehát 1865-ben a császárság a Paraguay szövetségesére, Uruguayra fegyverrel akará Flores tábornokot elnöknek tolni, Lopez Rio Janeiróba fenyegető jegyzéket küldött,melyben megírta, hogy az Uruguay ellen intézett támadást, ellene intézett erőszaknak fogja venni. Erre — mert Brazília nem engedett — a háború Paysandu bombáztatásával megkezdődött és Montevideo bevételével végződött, amikor Flores uralmát Paraguayban a brazíliai fegverek védelme alatt kezdte meg. Lopez szavának állott, s hadizenés nélkül elfoglalt egy brazíliai hajót és a Matto-Gross0 tartomány rajta levő kormányzóját. Lopez csakhamar elfoglald e tartomány déli részét. Az Argentini köztársaságot felszólító, ez habozott, ezért elfoglald Corrientest, e nagyon nevezetes stratégiai pontot, ezért az argentini köztársaság ellenségeivel szövetkezett 1868. május 5-én. A szövetségesek ellen több évig védte Lopez Humaitat, s mikor éhség miatt feladá, Villettaba vonult számos csata után végre Lopez Assuneionba, fővárosába vonult. Carion végre 1869. jan. 2. ide is bevonult. Lopez 500 lovassal futott nem A két fél végső erőfeszítést tett Ascuranál, Curuguatynál és Iquatemynál véres csaták voltak. Lopez ez indiánokkkal is szövetkezett, kik 15 ezer embert adtak neki. A végső csata, mint emlitek, az Aquidaban folyónál volt. Külföldi hírek. — Egy röpirat jelent meg, Kummer porosz tábornoki törzstiszttől, melyben a katonai hatalmaknak 1868 óta kifejtett tevékenységét a katona ügyben adja elő. A tiszt állásánál fogva jó forrásokat használhatott és egyszersmind iratának is félhivatalos jelentősége van. Kiemeljük adatait: Az északnémet szövetség hadi ereje 944321, tehát a lakosság 3 %-re, sőt ha ehez számítjuk Bajorország, Würtenberg és Baden szövetséges haderejét, mi 182,406 fő, akkor a haderő 1,126,727 főből áll. Ha leszámítjuk a megszállási és őrségi csapatokat, az északnémet szövetségnek marad 551,993 embere és szövetségeseinek 107,496. Ha ezt összehasonlítjuk Francziaországéval és Ausztriáéval, kitűnik, hogy az északnémet szövetség egymaga anynyi katonát képes kiállítani, mint Ausztria és Francziaország együtt véve. Mert Francziaországnak múst év októberi hivatalos adatok szerint volt: 647172 embere, de leszámítva az őrséget és tartalékot, csak 300000 embert képes síkra állítani. Ausztria sem képes most többet kiállítani, mint 1866-ban, azaz 300000-t. Sőt Ausztria most még kisebb erőt képes a serpenyőbe dobni, mint 1866-ban, mert az újonnan behozott általános fegyverviselési kötelezettség hatásai, csak több év múlva fognak mutatkozni. — Oroszország valami 2 hónapi készület után is csak 150090 embert képes a nyugati határra öszpontosítani. Fadereff 230000-et mond. — Olaszország csak 200000-et mozgósíthat. Tehát az északnémet szövetség van hivatva leginkább az európai lefegyverzést megkezdeni. Mert ha a most hadköteles 55400-t is oda számítjuk, az északnémet szövetség hadserge 1 millióra megy. Természetesen szerző a porosz tisztikart dicsőíti, az olaszról pedig azt mondja, hogy a régi jó piemonti conservativ szellemet kiölte a sok Garibaldiféle, és politikailag compromittált tiszt“. Ezért Olaszország hadseregének is egy sor „béke év“ kell. A franczia törvényhozó testben Ferry interpellálta a kormányt: „Igaz, hogy február 7. és 8-án nyomozás indíttatott, mely eleinte 450 vádlottra terjedt ki, hogy a befogatások többnyire a rendőrfőnök blanco parancsára és oly könnyelműen történtek, hogy az elfogott journalisták közül sokan 14 nappal vagy 3 héttel később állíttattak szabad lábra, anélkül, hogy ismét szabad lábra állíttattak volna? Igaz-e hogy az összesküvéssel vádlottak száma 450 ből lassanként 71-re olvadt le, hogy ezek közül is az utóbbi időben többen szabad lábra állíttattak, de a hiányt új befogatásokkal pótták ki, és hogy a nyomozás, mint a törvényszéki lapok írják, most is 6 hetet fog igénybe venni. Máskor előbb gyanujeleket kerestek, s azután történt a befogatás, most előbb a befogatás történik meg és azután keresik a bizonyítékokat. Ha mindez így van el, kell mondanunk, hogy hazánk a személyes szabadság tekintetében a nap alatt az utolsó 1. 0 11 mver azt feleli, hogy a befogatások a torlaszemeléssel járó felkelés miatt történtek. A kormány nem akart a törvényszék működésébe beleelegyedni, csak a legnagyobb gyorsaságot ajánló annak, néhány nap és nem 6 hét alatt lesz bezárva a nyomozás, gyorsabb volt az, mint minden előbbi összeesküvési nyomozás, mert ezek átlagos ideje 4—5 hó volt. A r agy ha valaki 6 hétig el van fogva, a nélkül, hogy kikérdeztetnék, mint ez Bruneauval történt, akkor az ország azt fogja mondani, hogy a „Lettres de cachet“ ideje visszatért. Ferry a felelettel némileg meg van elégedve, de a kormány rendőrsége eljárását soha sem fogja igazolhatni. P e 1 1 e t a n: a blanco befogatási parancsok iránt tesz még egyszer kérdést, ha a kormány hallgat. — Az amerikai hajózás hanyatlása élénken foglalkoztatja a congressust. Egy bizottmány volt kiküldve ennek okai kinyomozására. A biottmány munkálatát bevégezte és az elnök múlt hó 23 ki üzenetében értesíti erről a senatust. Ez előterjesztésből kitűnik az, hogy a köztársaság 20—30 millió dollárt ad idegeneknek, mert a kereskedelmi hajókázatot kiejtő kezéből. Pedig ez nevezetes befolyással van a hadi hajókázatra is, mert a polgárháború alatt, Amerika 150,000 tonna térfogatú és 8000 emberrel biró kereskedelmi hajókázattal birt és ez adott a nemzetnek a háborúra 600 hajót és 70000 tengerészt. Ezért hajók építését, a tengeri hajókázat subventióját és főleg a legkívánatosabb vonalak általános segélyezését ajánlja az előterjesztmény. — A svájczi szövetség karitánya, támaszkodva az alkotmány 8-ik czikkére, a cantonokhoz egy köriratot intézett, melyben emlékezetbe juttatja az 1866. december 24-iki köriratot és figyelmezteti a cantonokat, hogy tudomására jutván, miszerint a jezsuiták némely cantonokban, mint köztanitók kezdenek szerepelni, tiltakozik ellene és felkéri a cantonokat, hogy tegyenek ez iránt lépéseket. A földm., ipar és keresk. m. miniszer által szervezett II dik státistikai tanfolyam folyó évi márczius hó végével befejeztetvén, belőle a vizsgák május hó folytán fognak megtartatni. Erről a hallgatók, főleg az illető hatóságaik által vizsga letételére kötelezettek azon megjegyzéssel értesíttetnek, hogy az előjegyzések folyó évi ápril 20-tól, május 15-ig történhetnek a ministérium statistikai osztályában (Kis mező utcza 3. sz. II. emelet.) A vizsgák megtartásának módozatait következő pontok szabályozzák: 1. A statistikai tanfolyamból tartandó vizsgák három tagú vizsgáló bizottság előtt folynak; mindegyik bizottság egy elnök s két vizsgáló tagból áll. 2. Az előadott tantárgyak három csoportra, úgymint: elméletire, közigazgatásira és nemzetgazdaságira oszlanak; az első vagyis elméleti csoport alá esik: 1. a statistika elmélete, 2. a népszámlálás, 3. a népesedési mozgalom ; a második, közigazgatási csoport alá esik: 1. az államszervezet és közigazgatás, 2. az igazságszolgáltatás, 3. a közoktatás, 4. a közegészségügy, 5. az államháztartás és pénzügy; a harmadik, nemzetgazdasági csoport alá esik : 1. a mezőgazdaság, 2. a bányászat, 3. az ipar, 4. a kereskedés, 5. a közlekedés. 3. Minden vizsgáló bizottsági tag, az elnököt is ide értve, csak egy-egy csoportból vizsgál, minden megvizsgálandó hallgató azonban mindegyik csoportból egy vagy több kérdésre felel. 4. A vizsgálatok folyó évi május hava folytán, vasár- és ünnepnapokat kivéve, naponként délután 5 órakor tartatnak a közgazdasági ministérium helyiségében (Aldunasor 2. sz. I. emelet) és nyilvánosak. 5. A vizsgát tenni szándékozók folyó évi ápril 20-tól, május 15-ig minden hétköznapon jelentkezhetnek a ministérium statistikai osztályában (Kismező utcza 3. sz.) s jelentkezésük sorrendje szerint tűzetik ki számukra a vizsgálati határnap, melyet betartani kötelesek. 6. Egy-egy vizsgálatra rendszerint négy vizsgálati jelölt bocsátandó. 7. A vizsgálatok díjtalanok, de a bizonyítványra szükséges bélyeget minden vizsgálati jelölt tartozik magával hozni, s előre letenni az elnök asztalára. 8. A kiállott vizsgáról azonnal adatik ki bizonyítvány a minőségnek két fokozatát tüntetvén ki, melyet a „dicséretes“ és „kielégítő“ szók jeleznek. 9. Minden vizsgáról jegyzőkönyv vezettetik, melybe a vizsgáló bizottság, a megvizsgáltak nevein kívül a kiérdemelt fokozat, a vizsgálat meg nem állása vagy a kitűzendő új határnap bejegyeztetik. 10. A vizsgát meg nem állt hallgató, ha kívánja, újabb határnapot is nyverhet, melyen bizonyitványt kiérdemelhet. Pesten, 1870. April 15. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. k. ministerium statistikai osztálya. Újpesti újdonságok. — Husvét-vasárnapján szemlélte meg a magyar gőzhajó társaság főigazgatója Sebők Károly és főfelügyelője Bodendorfer Gusztáv, Leiner Simon gyámok és Szekrényessy József ügyvéd, mint Újpest község tanácsosai kíséretében és javaslatuk szerint azon helyiséget, melynél a Duna partján, naponta négyszer közlekedő szentendrei helyi gőzöseiknek állomást kijelölhetnének, — mely helyi gőzös által Újpest összeköttetnék , Buda, Margitsziget, Császár fürdő, Bombatér és Pest városával. — Újpest legelsője szerint legrégibb családi házát Lőwy Dávid épület és tűzifa kereskedő testvér örököseitől megvásárolván, annak tágas pinczéit „Elysium“ mulató helylyé, főutczai szöglet részét pedig „Bazár“-fokká alakíttatta át — A pest-váczi országutnak kellő kiköveztetése és kiépítése következtében több megrendelés tétetett velocipédekre, melyeket a naponkint közlekedők használni akarnak. — Újpest községtanácsa elhatározta, a községiskolákhoz, egy harmadik osztályú iskolatermet építtetni, és az ott levő kert egy részéből tornászatot csináltatni. Különfélék. Pest, april 19. — Maria Valeria főherczegnő teljesen felépült gyengélkedéséből. — Mária Valéria főherczegnő születésének harmadik évnapján Schubert János pestterézvárosi választó polgár ünnepi misét mondat a Hermina kápolnában, melyben a vakok intézete növendékeinek énekkara is részt vesz. Ugyane polgár ez ünnepélyre üdvözlő verset nyomatott magyar és német nyelven. — Gervay Mihály osztálytanácsos és orsz. főpostaigazgató ritka ember. Felszólította egy vállalkozó, hogy engedje meg arczképét kiadnia, és nem engedte meg, úgy hogy az előleges hirdetést vissza kellett vonni. E szerénység csakugyan elismerést érdemel oly korban, midőn oly nagy divatja van a „hazafi“ nagyságnak s a hivatalos égig magasztalásnak. — A honvéd-menház könyvének a Föv. 1. szerint következő tartalma lesz: „A honvéd“, költemény, Lugossy Józseftől; „A tizenhármak kivégeztetése“ (történeti rajz), Tiszti Lajostól ; „A csonka hősök“ (költ.) Zalártól; „Bem jellemrajza“, táborkari főnöke, Bauer után közli Makray László; „Gábor Áron sírjára“ (költemény), Szász Károlytól; „Kmety, Guyon, Bem és Stein tábornokok kimenekülése“ Magyari Lajostól; „Tihanynál 49 után“ (költ.) Hiadortól; „Mikor engem Szeged városából per schule kisértek ki“ (humoreazk féle) Tóth Kálmántól; „Az aradi nap 1849. okt. 6.“ (költ.) Lévay Józseftől; „A komáromi éji támadás®, Bobik Gusztávtól, Knezics Ilek volt segédjétől; „Egykori iskolatársak“ (költ.) Szemere Miklóstól; „A nádor huszárok hazajövetele“, a főszereplők naplói után, Virág Lajostól; „Emlékezés“ (költ.), Tóth Kálmántól ; „Emigráns éveimből“, naplótöredék, Klapka Györgytől; „Az első magyar hadi tanoda“, Rónay Jácinttól; „Hogy el fog veszni a magyar“ (költ.), Szász Károlytól; „Élményeim 1848. és 49-ben“, Szathmáry Károlytól ; „Jó Sipos Pál“ (költ.), Szabó Nándortól ; „Az erdélyi összeesküvés 1851 től 54-ig“, Deák Farkastól ; „A csata után“ (költ.) Lauka Gusztávtól ; „Egy kiáltvány Kossuth Lajostól“, közli Hevessy Géza; „Bujdosásom idejéből“, Szegfi Mórtól; „Egy száműzött naplójából“, Mednyánszky Sándortól; „A zászló“ (költ.), Dalmady Győzőtől ; „Az urfiból lett honvéd“, beszély, Degré Alajostól; „Kik voltak a honvédek“ (költ.), Tóth Kálmántól, stb. — Pest József külvárosában a házak kelendőségét is tanúsítja azon adásvevés, mely szerint e napokban Hegyesi Lajos pesti asztalos mester 50,000 ftjába került stáczió utczai két emeletes házát Tipray Mihály földbirtokosnak 76, 00 ftért, Incze György pestvárosi főmérnök pedig szintén stáczió utczai egy emeletes házát köz- és váltóügyvéd Kriskó János úrnak 37 ezer ftért adta el. — Furcsa ezüst. Párisban történt, de nálunk is megtörténhetett volna. Egy fiatal háziasszony, ki még néha-néha megemlékezik konyhájáról is, elkülde szakácsnéját holmi vásárlások végett, s azalatt maga vigyázott a tűzhelyre. Alig távozott azonban a szakácsnő, mikor belép egy vadkinézésli tolvaj, s éles kést mutatva, követeli az ezüstneműt. Az asszony, hogy legalább időt nyerjen, egy, a konyhában levő szekrényre mutat. A tolvaj mohón neki esik, egy kis fáradság után feltöri azt, de nem igen kedves meglepetésére ott nem ezüstöt talált, hanem egy markos gránátost, ki azonnal nyakon csipte őt, s elvitte a rendőrséghez. Mielőtt azonban eltávozott, visszafordult a házi asszonyhoz, s udvariasan meghajtva magát azzal búcsúzott tőle: „Legyen szives asszonyom engemet excusálni szakácsnéja előtt; szerettem volna megvárni őt, hanem e kis intermezzo folytán nem lehet.“• N e v e z e t e s a d o má ny o k. A moldvaoláh törökországi első, prot. ev. ref. magyar missioban lévő szászkuti egyház és iskolának Sgardeli Antal 28 hold földet. A galaczi iskolának a szabadkőmives társulat Galaczon 1000 francot. Ő felsége Erzsébet magyar királyné magánpénztárából 10 aranyat adományozott, s a missiora az egyetemes gyámintézet 15 frtot, — 7.—Isten előtt mindenki egyenlő ; ur és koldus, gazdag és szegény. Nem igy az isten szolgái előtt, kik a templomban az isten házában is tudnak emberi rangkülönböztetéseket tenni. Nagyszombaton véletlenül oly jelenetnek voltunk tanúi, mely nem igen emelheti a hívők ájtatosságát. Több úri hölgy jött a tömött templomba, s nem találva helyet, kérdőre vonták a sekrestyést, hogy miért nem gondoskodott helyről, mikor ők jó előre „megrendelték“ azt magoknak. Erre a sekrestyés, hogy hibáját jóvá tegye, a templomba ment, s egy ott imádkozó öreg embert tuszkolt ki padjából, ki a körüllevők lelki épülésére és ájtatosságának emelésére átkozódva hagyta el helyét. A hölgyek magok is reszelni látszottak ez eljárást, de a sekrestyés nem tágított, s valószínűleg azt hitte, hogy az isten is jobban szereti a selyemruhát, mint a darócskai átot. — Ehhez hasonló több esetet is hallottunk a nagy hét és a feltámadás napjaiból, de mivel csak erről van egészen biztos és kétségtelen tudomásunk, hát a többit elhallgatjuk. — A két uj gőzös, melyet húsvéthétfőn mutattak be a közönségnek, szép összeget képvisel. A „Baranya“ 100000, az „Orient“ pedig 450000 ftba került. — Illetékes helyről vett fölhívás folytán kijelentjük, hogy a Wenckheim Krisztina grófhölgy eljegyzésére vonatkozó egészen alaptalan hir szerkesztőségünkhez Almásy Aurél aláírással küldetett be Szentesről. — Aradmegye eleki kerületének birtokosai s értelmisége, a tervszékek elrendezését e .kerületre nézve sérelmesnek látván, Eleken ápr. 25-én nyilvános értekezletet tart. — Kápolnai P. István a „Katonai Közlöny“, szerkesztője ejnapokban jegyzette el Barsmegyéből Kilithy Irén kisasszonyt. — Sajtóper: Szabó József, temesme■■I .■■■■o."T:i*.r.g.^^..ii»hvi^-r-11..1!!.1..'1.1..i'.'jj.l.iill. . . i ..mn Folytatás a mellékleten.