A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-01 / 176. szám

176. szám, VIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti k kiadás együtt: 1 hónapra ..... 1 frt. 85 kr. 3 hónapra.......................5 „ 50 , 6 hónapra.......................11 .­­ , Az esti kiadás küslönküldéseért felülfizetés havonkint . ..................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik it, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás. Pest, 1870. Hétfő, augusztus 1. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr.­­ Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét élető minden köl­temény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. PEST, JULIUS 31 Bécstől Baselig. (Harcztéri tudósítónktól.) I. Lindau (a badeni tó mellett) julius végén. Kérem önöket legyenek elnézök e levél iránt, melynek nagyobb részét Augsburg és Lindau között írtam a vagyonban, oly helyzetben, mely­ről csak annak lehet fogalma, ki megtette a ha­sonló utat. Miután a „Hon“ szerkesztősége lel­­kemre kötötte, hogy a lehető legnagyobb gyor­sasággal iparkodjam a harcz színhelyének szom­szédságába jutni, Bécsben gyorsvonatra ültem föl. A meghatározott időben, azaz pont fél öt­kor délután indult el a vonat Bécsből, s így másnap délben Lindauba kellett­ volna érkez­nem. Azonban ember tervez, s a háború végez. Már a bécsi Westbahnhofban tapasztalni kezdem, hogy a nyugatra való utazás nem történik jelen­leg normális körülmények között. A pályaudvar tágas csarnokaiban oly tolongás uralgott, hogy a vasúti személyzet, mely pedig hozzá van szok­va az ilyesmihez, majdnem képtelen volt kielé­gíteni az utazók igényeit. Főleg a pénztár körül rendkívüli volt a zavar, daczára az ott két sor­ban fölállított rendőrügynököknek. Mindenki elkéséstől tartott, s így a pénztár körül valósá­gos ökölharcz fejlődött ki. Legkevésbé irigylendő azonban a pénztárno­kok helyzete volt, kik dicséretes udvariassággal iparkodtak kielégíteni a nyugtalan közönség igényeit. Miután a pénztár mindennemű ismer­tebb pénzben elfogadja a fizetést, képzelhető mily figyelemre van itt szükség, hogy se a kö­zönség, se a pénztár rövidséget ne szenvedjen. Az egyik Napóleon-aranyokkal fizet, a másik porosz tallérokkal, a harmadik osztrák bankó­val, a negyedik délnémet ezüsttel, az ötödik an­gol pénzzel, és mindegyik lármát, siet, tolakodik, mintha égne alatta a föld. A várótermekben nem kevésbé nagy a zavar. Szerencsésnek érzed magadat, ha találtál egy kis zugot, hová leteheted podgyászodat, de alig fordulsz meg, s egy egész halom málha emelke­dik bőröndöd fölött, melyet lriareusi karokkal is alig bírnál megszabadítani a rája nehezedő teher alól. Egy angol család helyezte ott el hol­miját. 8 nagyobb és kisebb bőrönd, 7 útitáska, 9 plaid, 3 úti vánkos, 4 saskatulya, egy fél tu­­c­at vízhatlan köpönyeg, ugyannyi kalaptok, és megszámlálhatlan mennyiségű bot és eser­nyő takarják szegény bőröndödet. Persze te biz­tosságba iparkodol hozni holmidat, és azért hoz­zá fogsz az idegen podgyásztorony lerontásához. Az angol családfő azonban nem veszi tréfára a dolgot, s azt hiszi, hogy az ő tulajdonából akarsz elidegíteni valamit. Mister káromkodik, a my­­ladyk protestálnak, a közönség kaczag, s hogy a baj teljes legyen, egy teherrel megrakott vas­úti hordár benyomja egyik vasas ládájával ma­­gastetejű kalapodat. A pályaudvarban egyébiránt már háborús je­lenségekkel lehetett találkozni. Itt egy egész csapat bajor fiatal­ember vonult énekszóval a vagyonokba, miután mint tartalékosoknak fegy­ver alá kellett sietniök. Amott würtembergiek és badeniak hasonló czélból búcsúztak bécsi isme­rőseiktől. Eléggé iparkodtak ugyan magukat ke­ményen tartani, de meglátszott rajtuk, hogy el­szorult szívvel vonulnak a bizonytalan kimene­telű harczba. Engedjék el nekem azon jelenet leírását, mi­dőn az első csengetyűszó után megnyíltak a várótermek ajtai, hogy a közönség helyet foglalhasson a kocsikban. 41 első-és másod­osztályú kocsi állott készen az utazók befo­gadására, és mégis a közönség egy harmada hely nélkül maradt. — Természetes, hogy a szükséges kocsik csak hamar előteremtettek, de Jay is ember ember hátán ült a szűk coupékban. Én föllélegzettem,midőn egy sikerült ostrommal helyet vívtam ki magamnak egyik coupé sarká­ban. Föl is tettem magamban, hogy Lindauig ki nem mozdulok a verejtékkel szerzett helyről, ha­csak szuronyokkal nem kergetnek el onnét. — Hiú föltevés volt!......... Mielőtt azonban folytatnám utazásom leírását, kellemes kötelességnek tartom nyilvánosan is elismerőleg megemlékezni azon szívességről, melyet báró Orczy E. tanúsított irántam bé­csi tartózkodásom alatt. Daczára­ nagy elfog­laltságának, sietett teljesíteni kérelmemet, és szí­ves volt a külügyminisztérium elnökségi osztá­lyától két ajánló levelet eszközölni­ kisszámomra, melyek egyike a berlini, másika a párisi osz­trák-magyar követséghez van intézve. A kül­ügyminisztérium fölszólítja két levélben az illető követségeket, hogy lehetőleg könyítsék meg fel­adatomat közbenjárásuk által. Említnem sem kell, mily lényegesen segíttetik elő küldetésem e levelek által melyekben az eddigi usus szerint csak a kormány hivatalos tudósítói részesítettek. A levelek valóban ajánlatos gyorsasággal lettek kiállítva, és hogy mégis egy félnappal elkésve kaptam kezeimhez, csak annak tulajdonítható, hogy Hoffmann osztálytanácsos úrnak nem volt előbb deje azokat alájegyezni, miután ép akkor egy hoszti miniszteri conferentziában mint jegyző volt elfoglalva. Mint később a külügyminiszté­riumban hallam, ez volt az a conferentia, mely­ben a király elnöklete alatt hosszú tanácskozás után elhatároztatott Ausztria és Magyarország semlegessége, a porosz franczia háborúval szemben. Borostyáni Nándor: TÁRCZA. Erdély két uj vasúta. Lukács Bélától. V. (Folytatás.) Az alagút után következő nagy kanyarodó töltés az eredeti terv szerint maradt meg, de folyton sülyed, s ezért szükségessé válik, hogy minduntalan feltöltsék. E töltés 20 öl magas, és sajátságos érzés fogott el, mikor a mozdony tetejéről néztem le a mélységbe. De e töltést, ha nem történik körülte javítás, legkevésbbé sem nevezhetjük szerencsés építés­nek. Általában itt helyén látom elmondani egyi­ket azon hiányoknak, melyek e vonal mentében minduntalan szemünkbe ötlenek ; s ez az, hogy a viz lefolyásokra s vizátjárásokra nincs az épí­tésben kellő gond fordítva. Én óhajtom hogy csa­lódjam , — mert senki kárát nem kívánom, leg­kevésbbé az országét — de e vonalnak sok baja lesz a rokonczatlan hegy­i patakokkal. Ma nem látnak vizet a völgyekben és szakadásokban, de a másik pillanatban már rohanó folyó van ugyanazon helyen, mely romból és pusztit, s el­­lenállhatlan erővel zudit le hegyeket és sziklá­kat, nem akar ismerni sem féket, sem korlátot.­­ Az angol vállalkozóktól és mérnököktől nem le­­­­het rész néven venni hogy nem helyezték a szük­s­­séges fontosságot hegyi vizeink ily természetére, — mert nem ismerték ezt, noha okulhattak vol­na a Kőrös vize iszonyú pusztításain, mely ne­kik roppant károkat okozott, pedig a Kőröst is azon vizek közé számították, melyeket pohárral lehet kiinni. De a kormányt hibáztatnunk kell, hogy vizeink ily sajátságára nem figyelmeztető az angolokat,­­ nem kényszerité őket azok figye­lembe vételére,­­ mert a kormány közegeinek tájékozva kell lenni e tekintetben. És végre is ez nem közönyös dolog, mert az ország közva­gyonáról van szó; ha puszta magán­vállalat volna e vasút, kevesebbet törődnénk ily hiányok­kal. De az ország tetemes kamatbiztosítást sza­vazott meg e vonal számára, és ha önhibája mi­att károkat szenved a társulat, ezt közvetve az állam is megérzi, mely annál nagyobb összeggel kell hogy majd pótolja a megszavazott kamat­biztosítást. Ismétlem, hogy a vízlefolyások és lecsapolá­­sokra nincs e vonalon a szükséges gond fordítva, pedig ha valahol,bizonyára e vidéken kellett vol­na erre tekintettel lenni. Az első erdélyi vaspá­lya e tekintetben sokkal solidabban épült s mégis megrongálják néha néha a leszakadó hegyi pa­takok. De a keleti vonal hosszában nagy részt nincsenek sem vízlefolyások, még kevésbé lecsa­­polások. Sőt ellenkezőleg egész vizmedenczék záratnak el a völgyekbe emelt magas töltések ál­tal. Néhol van ugyan átjárás engedve a víznek,de oly szűk s kicsiny,hogy ha egy patkány megreked benne, az nem folyhat többé egy cseppvíz sem. Igen sok helyen akkor láttam vízbocsátók ké­szítését , mikor e vonalat beutaztam, tehát már a töltés elkészülte után. Hogy hol itt a takarékosság ? valóban nehéz megérteni. VI. A sztánai alagút mellett egész kolónia terül el. Barakkok építtettek oda a munkások számá­ra, mert e hely igen távol fekszik minden köz­ségtől, egy vadon vidéken. Legközelebb Sztána esik hozzá, egy rongyos falu, s ez is három óra járás. Különben, mert e falu van legközelebb,­ tőle kölcsönözték nevüket az itteni munkálatok. E munkálatokat egy fiatal, igen derék és mű­veit angol mérnök vezeti, de nevét elfeledtem. Kezdettől fogva e helyen dolgozott azon utasítá­sok szerint, melyeket időnként kapott. Télen át borszasztó e vidék. Nyáron is csak száraz időben s tekervényes ösvényeken juthatni el a szomszédságba. De télen megszűnik minden közlekedés, e telep el van zárva a világtól, az országút 6 óra járásnyira esik ide. Én valóban bámulom ez ifjú angol kedélyét, hogy két telet ki birt állani de vad helyen; bámulom annál in­kább, mert éveit folyton világvárosokban tölté; Londonból és Berlinből jött e vadonba. A 69 iki tél oly borzasztó volt itt, hogy Waring leghívebb emberei s munkásai, kik Olasz és Spanyolor­szágban s Indiában dolgoztak vállalatainál,­­ kétségbeestek és felmondták a szolgálatot. Különben e telep több kultúrát képvisel mint az egész vidék. A munkások mindenféle nemze­tiségűek ; vannak angolok, francziák, olaszok, székelyek, tótok, oláhok s magyarok. Az idegen nemzetiségűek már évek óta Waring vállalatai­nál dolgoznak. Az építészek nyilatkozatai sze­rint az oláh nemzetiségű munkásokat használ­hatják legkevésbbé. A munkások e vonal épülése alatt igen szép pénzt szerezhettek. Jelen lévén több fizetésnél, tanúja voltam, hogy egy kézműves (kovács, asztalos) hónaponként 40—80, mások 30 ftot szereztek meg, ami az erdélyi viszonyokat te­kintve, tekintélyes jövedelem. Egy vízhordó gyermek havonként 20 f­tot szerezhetett. E vas­út épülése sok embernek nyújtott életmódot és keresetet. A sztánai hegy után még a kisebb nagyobb emelkedések egész sorát kellett átvágni. E mun­káknál sziklarepesztésekre több mint 300 hordó lőpor használtatott fel. Egyikéről ezen újabb töltéseknek mély völgy­be nyílik kilátás, melynek oldalában Dezső vára omladozik az Almás viz balpartján. Most már csak egy bástyája áll, de hajdan ha­talmas erőd volt, kettős a várral, s egyike Erdély legszebb várromjainak. E vár is e század elején vált rommá; kövei­ből iskolát épített a szelidebb kor. Ulászló király alatt lovngvár s a Batthyányaké volt; de Zápolya János király által — mert e vár urai hűtlenek lettek hozzá — királyi várrá alakítta­­­tott át. A fejedelmek korában több ostromot áll ki, jelenleg a Wass grófok birtoka. Sztánától kezdve folyton lejt a vasút vonala. Eddig emelkedtünk fokozatosan a Körösvölgyé­­ből fel hegygerinczekre, — de most sebes esé­sekben szállunk alá Egeresnél a Nádas víz kicsiny völgyébe. Érdekes ezen emelkedés és lejtés viszonya is. A Királyhágó 1862 lábnyira áll a tenger szine fölöttMellette Feketetónál 1257, Csúcsánál már 1338 lábig emelkedett a vasút vonala a tenger szina fölébe. Bánffy Hunyadnál 1689 láb magasan állunk. Innen Sztánáig 12456 lábnyi magasságig kell felemelkednünk a hegyek gerinczezetére; s mikor elértük a legnagyobb emelkedést, a Nádas völgyébe szállunk alá, mely csak 1220 lábbnyira fekszik a tenger szine fö­lött ; az esés és fokozatos lejtés tehát több mint 1200 láb. A legközelebbi állomás Egeres, mely már csak 5 órára esik Kolozsvártól, a Nádas völgyé­ben. A vasúti állomás 2 órai távolságban fekszik a helységtől; ez a hiba megvan valamennyi ál­lomásnál, leszámítva a Hunyadot, hol már köze­lebb esik a helységhez az indóház. Igaz, hogy ezt némileg indokolni lehet azon csekély jelen­tőséggel, melylyel általában ezen állomások bír­nak ; ha e vasút folytán ki fog e vidéken fejlőd­ni az anyagi emelkedés, úgy ez mindenesetre kö­zelebb fog vonulni a vasút vonalához, és új ko­­lóniák fognak e helyeken előállani. (Folytatjuk.) Nyilatkozat: A Klapka és Csernátonyi közt végbement pár­baj a valósággal ellentétben levő, és a résztve­vőkre homályt vető módon *) közöltetik. Minden további félreértések megszü­nthetésére és az igaz­ság érdekében is, feladatunknak tartottuk a va­lódi tényállás egyszerű elmondására . A meghatározott és kijelölt távolság (barriere) 15 lépés volt, öt lépés elő lépéssel (avance) mind­két fél lőhetett, mikor akart. A felek kiállván, mindkettő a barierig ment, felszólításunkra, hogy jöjjenek, Klapka felszólíta Csernátonyit a lövésre, mire ez először lőtt. Ezen lövés után Klapka kérdezi, hogy Csernátonyi ez elégtétellel meg van e elégedve, erre azonban rögtön Csernátonyi mind­két segédje kijelentette, hogy lövés előtt nem válaszolhatnak , és Klapkát a lövésre felszóliták. Klapka Csernátonyira czélozva lőtt. Egyik lövés sem találván, mind­két fél segédjei közbe léptek egyszerre, és az elégtételt teljesen kielégítőnek nyilvániták, melybe a felek is belenyugodtak. Barátságos készszoritás közt az ügy teljesen befejeztetett, és semminemű nyilatkozat, — mint feltétel — sem nem ké­retett, sem nem adatott, és azért az ez ügyben tett és netalán teendő közlések egyedül a felek kölcsönös lojalitásának lehetnek kifolyásai. Mind azt, mi ezen elősorolt tényekkel ellenke­zőleg állíttatik, alelk­ottak valótlanságnak nyil­vánítjuk. Az igazság érdekében felkéretnek mind­azon lapok, melyek erről írtak, e sorok felvételére. Gr. Eszterházy Pál, mind maga, mind a távollévő Máriássy János nevében. Ivánka Imre, Simonyi Lajos: A pesti „Népkör“ jul. 31-re hirdetett köz­gyűlése, igen kevesen jelenvén meg, aug. 14 én d. e. 10 órára halasztatott. A belügyminisztériumtól kör.­értesítést vesszük . A brémai osztrák-magyar consul je­lentése szerint, Francziaországnak Poroszország elleni hadüzenete következtében az éjszak né­met hajók meneteiket beszüntették s nevezete­sen az éjszak-német Lloyd f. é. julius 23-ától kezdve hajókat többé útnak nem indít. A szegedi bűnügyek érdemleges tár­gyalása ma aug. 1-én kezdetett meg. Legelő­ször azok ügyét veszi elő a törvényszék, a­kik a szabadság­harcz után, menekülő honvédtiszteken rablógyilkosságot követtek el. A „Wiener Ztg.“ vasárnapi száma ő fel­sége két kéziratát hozza. Az egyik a cseh tarto­*) A „Honban“ nem. Szerke­mánygyűlés egyszerű feloszlatását, s uj válasz­tását, s uj választások rögtön foganatosítását rendeli el. A másik „az európai helyzet komoly­ságára“ az elszabadult,„következmény­teljes küz­delemre való tekintetből“ a cislajtán tartomány­­gyűléseket összehívja, hogy a birodalmi tanács és a delegátiók tagjait megválasszák. A cseh tart. gyűlés aug. 27-re, a triesti sept. 2 ra, a többi aug. 20-ra van összehiva, a birodalmi tanácsot pedig Bécsbe sept. 5-re hívja össze a rendelet. A cseh őrszéggyűlés feloszlatásáról Po­­rocki által tett előterjesztést szintén hozza a Wien. hrg. Lényege következő: Midőn a kor­mány május 21-én valamennyi tartománygyű­­lésnek a csehországit ki­véve, feloszlatását taná­csolta, azon nézetből indult ki, hogy ez utóbbi­nak új választások által átalakítása kétségben hagyja azt a belügyi kérdést, hogy a csehek kül­­denek-e képviselőket a birodalmi tanácsba. E kérdést máig is kétségesnek véli a kormány, de súlyos okai vannak, mindamellett is a feloszla­tást és új tártó­gyűlés egybehívását tanácsolni. Azon komoly események,melyek a monarchia határaihoz közel, Európa ált. békeérdekeit ve­­szélyeztetve történnek, a belügyi kérdéseket ter­mészetszerűleg háttérbe szorították. Felséged kívánsága, hogy az összes birodalom képviseleteit gyorsan maga köré gyű­jtse, hogy körükből hazafias tanácsot és lejális támogatást merítsen, és legfelsőbbb szándéklataira a népei politikai öntudatával való egyétértelműség pe­csétjét nyomja. E tekintetből hivattak össze a tartománygyűlések, a birodalmi tanács és a de­legációk tagjainak megválasztása tekinteté­ből, súly fektettetvén e választások gyorsítására. De a birodalom népei áldozatkészségének és hazafiságának különböző mértékkel való mér­legelése volna, ha a belügyi viszályok folytán valamelyik tartomány népének a haza jólléte előmozdítása minden lehető alkotmányos esz­közzel meg nem könnyíttetnék. Az államélet belügyi kérdéseiben való ellen­mondás, nem egyértelmű oly feladatokra vonat­kozó ellenmondással s azok visszautasításával, melyek ily komoly és fontos pillanatokban a haza polgárai, a közös belátás, a közös állami öntudat elé tárulnak. Annálfogva jogosult az a remény, hogy az a komoly intő szózat, mely most Cseh­ország összes lakosságához intéztetik, nem ma­rad meghallgattatlanul. És semmi sem hatna ha­tározottabban az osztrák magyar monarchia ál­lameszméjében rejlő erőre, semmi sem bizonyít­ja be hathatósabban ezen eszme népegyesítő ere­jét, mint ha a mostani válságnak a birodalmi tanács kiegészülése, s ez­által belviszályaink valahára végleges eloszlatásának első föltétele lenne következése. Csehország népén áll, ez eredményt megte­remteni, s a kormány kötelességének tartotta, erre a lehetőséget megadni. Ugyancsak a „Wien. Ztg.“ ezeket írja: A szentszék kimondván a csalhatlanságot, a mi­nisztérium azon meggyőződésre jutott, hogy en­nek következtében a concordatum többé fenn nem tartható, és annálfogva érvényen kívül he­lyezendő. A kir. kancellár megtette a kellő lépé­seket, hogy a szent­széknél e szerződés formasze­rinti megszüntetését jelezze, ő felsége pedig uta­sította a cultus minisztert,­­hogy készítse el a kellő törvényjavaslatokat, melyeknél fogva a bi­rodalmi tanács, a bir. catholicus egyház ügyeit, az állam alaptörvények alapján, és a történelmi viszonyokra való tekintettel rendezhesse. A helyzet képe. (1.) A városban ma mindenütt el volt terjedve az a hír, hogy magán táviratok szerint Mac Ma­hon vezérlete alatt a francziák ma reggel 6 és 9 óra közt véres ütközetben megverték és űzték a poroszokat. Egy másik ehez hasonló hírnek leg­alább forrását megtudjuk nevezni: a Liberté szerint 30-án reggeltől kezdve Baden nagy her­­czegségben Mac Mahon és Bazaine hadteste ke­mény ütközetben volt a poroszokkal. Másfelől csak anynyit tudunk, hogy a francziák Breisach­­nál átlépték a Rajnát, valamint ugyanaznap Saarbrüeknél is támadást intéztek a francziák a poroszokra. A diplomatiai harcz Francziaország és Porosz­­ország közt a legelkeseredettebben foly. Gran­ville jelenté az angol parlamentben, hogy Gram­mont franczia külügyér az állítja, miszerint a sokat emlegetett francziaporosz véd és dasz szö­vetség tervét Bismarck diktálta Benedetti tollá­ba . Bismarck ezt kereken meghazudtolja. Grammont állítása bizonyítására hivatkozik Be­nedetti 29-én kelt jegyzékére, melyben elbeszéli, hogy Bismarck az iratot magánál tartotta, de megjegyzi, hogy úgy látszik, hogy a porosz ki­rály már akkor nem helyeselte a tervet és vá­dolja a franczia külügyér Bismarckot, hogy az egész leleplezés csak arra volt számítva, hogy a közvélemény félre­vezettessék. A porosz félhi­vatalos „Spener Zig“ pedig azt állítja, hogy a szerződés szövege 1867 április 1. előtt nem is volt a Bismarck kezében. Hogy a diplomatia terén maradjunk, felemlít­­jü­k hogy az olasz — osztrák szövetségről terje­dő hír még mindig tartja magát, csak különböző magyarázatot adnak annak: magyarázzák loka­lizáló és semlegességi szövetségre, és akkor ré­szesnek említik Angliát is és magyarázzák véd és dacz szövetségnek. Továbbá hite van, hogy Belgium és Hollandia is véd és daczszövetséget akar kötni. Belgium felszólíta a hatalmakat, mindenekhez a Bismarck féle leleplezések alkalmával jegyzéket intézvén, hogy ügyelj­enek a semlegességére. És ugyane lelep­lezések miatt az összes angol sajtó a szárazi és tengeri haderő emelését követeli, Belgium semle­gességének megvédésére. Olaszország magatartása bizonytalan-Ausz­­triával alkudozik, és más­felől hire jár, hogy Poroszország még a jövő héten sommatiót fog intézni hozzá. Annyi áll, hogy a francziák az egyházi államokban Viterboból Civita­ Vechiába vonultak már, és itt hajóra fognak ülni. De más felül megc­áfolják azt a hírt, mintha kötelezte volna magát Francziaországnak 150 ezer embert adni Rómáért és 100000 francért. De Izola ten­gernagy Spezziából Porto Feratóba ment az alap­hajó had egy részével, Oroszország tartózkodó. Wladi­mir orosz her­­czeg Berlinbe érkezett és Ágoston würtenbergi herczeg Pétervárra ment, a porosz — orosz szerződés ratifikálására. Volhyniában Luck vá­rosát erődítik és ide több ezredet, melyeket Sep­tember 3- án szokás behívni, 15-re hívtak be. Ausztriában több harczi hír kering. Bécsben a tábornokok tanácskoztak Albrecht főherczeggel; a landwehrhez a puskacsinálókat aug. 1-re hívták be, és úti költséget is adtak ne­kik . Cseh- és Morvaországban két tábort akar­nak állítani, az egyik parancsnoka Marokcsics, a másiké Ramming lenne. Galiczia­­felé tüzérsé­get visznek. A birodalmi gyűlést sept. 5-re hívták egybe, a cseh tartomány­gyűlést is feloszlatták és új választást írtak ki, mert a rendkívüli körülmé­nyek „minden hazafi hazafiságát és áldozatkész­ségét igénybe veszik,“ — mint Potocki ez elő­terjesztést indokolja. A Grátzba hirdetett katholikus gyűlések a rendkívüli események miatt elmaradnak, ha­nem a katholikusok feje Maassen tanár porosz­ellenes tüntetést tervez. Beust a római curiának jelenté, hogy a con­­cordatumot érvényen kívül helyezi a csalhatat­lansági dogma következtében és a kultuszmi­niszter megbizatott egy törvényjavaslat készí­tésével. Országgyűlés. A képviselőházi 225. ülése júl. 31-án, d. e. 12 órakor. Elnök : Somsich Pál; jegyző Mihályi Péter. A kormány részéről jelen van : Bedekovich K. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutatja Yukotinovich horvátországi képviselő kérvényét, ki betegsége miatt magát a jelen ülésszakra kimentetni kéri. Ezután be­terjeszti Szathmár-Némethi város feliratát a tű­z­­kármentesítés országosítása iránt. Csanády Sándor beadja Biharmegyei érke­­seríűi plébános Lovrik Arthur 3500 választópol­gár szellemében írt (derültség) kérvényét, mely­ben kérik a törvényhatóságokat a 48-iki törvé­nyek szellemében rendeztetni. Továbbá ugyan­ezek a semlegesség fentartását kérik. (Felkiál­tások jobbról: Úgy lesz!) A napirenden három­­javaslat végmegszava­zása van kitűzve. Nevezetesen az 1870-re meg­szavazott ujonczok behívásáról, a honvédelmi miniszternek adott 5 millió póthitelről, és a köz­oktatási miniszternek 736.000 frtos póthiteléről szóló­­javaslatok. A ház mind a hármat megszavazza. Elnök : Most az ülést rövid időre felfüg­gesztem. Méltóztassanak addig az osztályokban a tordai vasút iránt tanácskozni. Félkettőkor méltóztassanak ismét megjelenni, mert a főren­diháztól az üzenetet vesszük át. Elnek az ülést 1­­2 órakor ismét megnyitván, a felfüggesztett ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik, melynek a főrendiházba való átvitelével Széll jegyző bizatik meg. Nyáry Gyula dr, a főrendiház jegyzője je­lenti, hogy a főrendek a törvényhatóságok ren­dezéséről szóló­­javaslatot, valamint az ezzel kapcsolatban álló 2 határozati javaslatot elfo­gadták , egyszersmind átnyújtja az erről szóló jegyzőkönyvi kivonatot. A főrendek hozzá­járulván a­­javaslathoz, az ő felségéhez fog felterjesztetni szentesítés végett. Berzenczey László mint a központi bizott­ság előadója, éljenzés és zajos „halljuk!“ felki­áltások közt elfoglalja az előadói széket, és je­lenti, hogy a központi bizottság az 1868-as 45. t. sz. módosítása iránt beadott­­javaslatot a vas­úti és pénzügyi bizottságok szövegezése szerint elfogadás végett ajánlja. (Helyeslés.) A nevezett bizottságok ugyanis a ministérium által indítványozott módosítást — mely szerint a magyar keleti vasútnak Kolozsvár — Pata — Bécs tervezett vonala akkép változtassák meg, hogy e vonal Kolozsvártól P. Szent Miklós és Kolozs felé s onnan Gyéresre lesz vezetendő, Tordára pedig egy szárnyvonal építendő, mely a fővonalból Gyéres közelében ágazzék ki — elő­nyösebbnek találván, azt helyeslik. Elnök : E jelentés kinyomatik s miután hol­nap a főrendektől d. u. 1 órakor újból üzenetet kapunk, tán jó volna az ülést holnap 1é1 óra­kor megnyitni, addig e vasúti­­javaslat feletti tárgyalást befejezhetnék. (Helyeslés.) Ülés vége 2 órakor. A főrendi ház 70-ik ülése július 31-én d. u. 1 órakor. Elnök : Majláth György; jegyző Miske Imre. A kormány részéről senki sem volt jelen. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Károlyi György gr. beterjeszti az igazoló bizott­ság jelentését a napló szerkesztője fizetésének javítása iránt. A főrendek azt azonnal elfogad­ják. E szerint a naplószerkesztő fizetése 300 írttal emeltetett. Széll Kálmán jegyző áthozza a képviselőház mai ülésében elfogadott­­javaslatokat a köz­­biztonság helyreállítására megszavazott póthi­telről szóló­­javaslattal együtt. A sürgősebb köz­­javaslat már a holnapi ülés­ben fog tárgyaltatni. Nyáry Gyula dr. a következő kérdintézést (interpellatiót) intézi a közlekedési és pénzügyi ministerekhez: Vajjon nem lenne-e lehetséges a hidvámra nézve az 1723. XV. t. ez. 7. §-át kiterjeszteni? — Vagy legalább szándékozik-e kormányunk az 1836. XXVI. t. sz. figyelembe vétele mellett a láncshid mostanság fokozott vámtételeinek aránylagos leszállítását érvényre juttatni ? S ha igen, mikor ? Közöltetni fog az illető miniszterekkel. Ülés vége 13/*-kor. Holnap 10 ó. ülés. A háború. A franczia kormány a „Siécle“ szerint visz­­szautasíta a Francziaországban élő hannover­i szökevények által ajánlott hadi szövetséget. „Jól tette — úgymond a lap —, gondoljuk meg, mily borzasztó sors várakozott volna azokra, a­kiket közülök az ellenség elfogott volna! Nem bántak volna-e úgy velük, mint árulókkal ?“ Napoleon a Cherbourgban ösz­­szegyűlt hajóhadhoz a következő proclamatiót intézte, s azt a „Surveillante“ hajó fedélzetén maga a császárné olvasta fel: Tengerész tisztek és kato­nák! Habár nem vagyok körötökben, gondo­lataim mégis kisérni fognak titeket ama tenge­rekre, melyen vitézségnek ki fog tűnni. A fran­

Next