A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-02 / 177. szám

Gorové István miniszer újból ajánlja a tvja­­vaslat elfogadását. Benedikty a tordai vonal előnyösebb volta mellett harczol. Ajánlja azt nemzetgazdasági szempontból is, nemcsak mint rövidebb vonalat, de azért is, hogy Torda a világkereskedelembe bevtmassék. Csáky Tivadar gr. határozottan meri állítani, hogy a ház tagjainak háromnegyed része nin­csen tájékozva a fen­forgó ügyben, melyre nézve a bizottságok véleménye kellő felvilágosítást nem nyújt. Vissza kívánja utasíttatni a tvjavas­­latot a bizottságokhoz. Széll Kálmán nem fogadja el azon állítást, hogy e vonal tárgyalása el van sietve, mert ép e vasútvonal tárgyalása alkalmával hallgattat­tak ki legelőször szakértők, a bizottságok hete­kig tárgyalták, és csak beható tárgyalás után terjesztették be az ajánló jelentést. Elnök: A vita be van ugyan fejezve t.­hát, miután azonban 20 tag a szavazást holnapra kí­vánja áttétetni, ennélfogva az a holnapi ülésben, mely 10 órakor kezdődik, fog megtörténni. A holnapi ülés napirendjén a szavazáson kívül a gazdasági bizottság több rendbeli jelentései vannak. Ülés vége 2­0 órakor. Pest, aug. 1. (xv.) Bécsi dolgok. A barczi dörej daczára szét kell néznünk, hogy mi történik közvetlen szomszédságunkban, s némi megnyugvással kell registrálnunk, hogy a háború kérdése s en­nek közelsége nem foglalja el annyira Ausztriá­ban sem a politika főintézőit, hogy a belügyi kérdések megoldását felfüggeszteni kénytele­­nittetnének. Ellenkezőleg a cseh országgyűlésnek feloszla­tása s egy újnak behívása, — és Potocky gróf­nak emlékirata, melylyel ezen intézkedést ő fel­sége előtt indokolja — a mellett bizonyít, hogy Potocky gr­­épen e háborús, lőporszagu idősza­kot tekinti a legalkalmasabbnak arra, hogy si­ettesse megoldását oly kérdésnek, a­melyen annyi kísérlet ez ideig hajótörést szenvedett, s melynél az ellentétek már-már oly élesekké váltak, hogy a megoldás lehetőségének gondola­táról egy ideig le kellett tenni. Nem lehet tagadni, hogy igen ügyes diploma­­tiai fogás az, a­mit Potocky gr. emlékiratában kifejt, midőn hivatkozván a nehéz körülmények­re, -­ melyek szükségessé teszik, hogy Ausz­triában is a korona mellett álljon a képviselet, „alkalmat nyújt“ a cseheknek is, hogy belépje­nek a birodalmi képviseletbe, hogy ily módon Csehország is gyakorolja befolyását a körülmé­nyek által jelenleg netalán szükségessé válható intézkedésekben. Potocky gr. hivatkozik ily nehéz körülmények közt a csehek hazafiságára, s ettől reméli, hogy be fognak lépni a kir. képviseletbe, a hova ez ideig be nem voltak vihetők. Engedni fognak-s most, tekintettel a vésztel­jes körülményekre, a csehek i­s be fognak-e lépni a bir. tanácsba ? — Ez az a kérdés, mely­lyel most élénken foglalkoznak a bécsi lapok. — A concordatum eltörlésére vonatkozó intézkedés általános örömmel üdvözöltetik a bé­csi sajtó részéről. „A­mire Ausztria liberálisai már évtizedek óta törekedtek, — a concordatum megsemmisítésére — az valahára sikerült a ró­mai jezsuitáknak. Ők keztyűt dobtak az emberi józan észnek, hadat szenő zsinati politikájukkal a katholikus államok világi hatalmának. A kor­mányoknak nem volt mit tenniök, mint elfogad­ni az eléjök dobott keztyűt. Az osztrák kormány kénytelen volt kilépni tartózkodó állásából, me­lyet a kúriával szemben követett, s az önvéde­lemnek mulaszthatlan követelménye volt azon szerződésnek szétbontása, — melylyel tulajdon­­kép rég tie kellett volna kezdeni a dolgokat Ausztriában.“ — így a­­Presse.“ A hátultöltő fegyverek az európai hadseregekben. IV. Az olasz hadsereg elitltöltőinek átalakítására P­e­t­i­t­i ezredes, a turini fegyvergyár igazgató­ja készített tervet. Az olasz kormány már 1857- ben foglalkozott azzal, hogy hátultöltőkkel sze­relje fel a hadserget, s e tekintetben pályázatot is hirdetett; ez azonban kívánt eredményre nem vezetett. Egyelőre csak annyi történt, hogy a kormány t­anulmányoztatta azon hátultöltőket, melyek Anglia, Francziaország és Belgiumban készültek. 1865-ben már támogattatott ugyan Poroszország által új fegyverek beszerzésében, de nem oly mértékben, hogy az Ausztria elleni tá­madásban hátultöltőkkel léphetett volna föl. Az 1866-ban összehívott bizottság a régi fegy­vereknek átalakítására vonatkozólag Petit ezredes tervét találta a legczélszerűbbnek, s e szerint történt aztán az átalakítás. E rendszer különben Dreyse mintája szerint készült; nagyobb gyorstü­zelés fejthető ugyan ki, de nem oly biztos, mint a porosz gyutasfegyver. A Petiti fegyver maga csak 7 font nehéz, de na­gyobb súlyúak a hozzá szükséges töltények. Gyorstüzelésben 7-9 lövés tehető vele. Néhány sorban meg kell emlékeznünk az ap­róbb államok hátultöltőiről is. Svéd és Norvégország nemcsak teljesen különválasztott haderővel bírt, de két állam haderejének felszerelése és fegyverze­te is elütő volt egymástól. Csak 1866-ban tör­tént megállapodás egy közös katonai bizottság­ban, hogy mindkét haderő számára Reming­ton fegyverek szereztessenek be. A Remington hátultöltő külsejére nézve igen csinos és könnyen használható idő hiányzik benne egy fő tényező : a „tartósság.“ Gépezete gyorsan kopik és romlik,a cső igen érzékeny a lőpor ma­radvány iránt, annyira hogy igen gyakori tiszto­gatást igényel. Előbb a bécsi katonai körök is ezen rendszert javasolták az osztrák-magyar had­sereg számára; de midőn kísérletek létettek vele s kitűntek hiányai, ismét eltértek e rendszertől. Azonban ezen hiányokat enyhíteni lehet, ha a katona gondosan be van avatva fegyverének minden csínja és binjába, — és ha pontosan s kellő gonddal készíttetnek a hozzávaló töltények is. Csak 3 fogás szükséges, hogy lekészültségbe hozassék : a zár felnyitása, a töltény bevezetése s a zár lecsapása, tehát kevesebb mint bármely más hátultöltőnél. Egy percz alatt 13—17 lövést lehet vele tenni. Belgiumban az Albini Brandlin rendszer van elfogadva. E fegyver ugyanazon hiányok­kal bír, melylyel a Wanzl rendszere szerinti és hasonló gyorstttzelés érhető el vele. Bajorországnak vannak ugyan hátul- , töltői, de mivel nincsenek egységes tölté­­­­n­y­e­i, a gyorstttzelésben nem versenyezhetett az eddig ismertetett hátultöltőkkel. D­á­n­i­a az angol Snider rendszert fogadta el csekély változtatással, s ugyanazt H­o­ll­a­n­d­ia is. Spanyolország ellenben a Reming­ton rendszert fogadta el. De ezen országokban a haderők még nincsenek hátultöltőkkel felsze­relve. Bajorország ezenkívül Werder fegyve­rekkel is bír, melyeknek igen sok dicsőítői akadtak. Lássuk mily óriási gyorstü­zelés fejthető ki a hátultöltőkkel. A különféle rendszerek szerint készült hátultöltőkkel 100 ember 5 percz alatt a következő számokig fokozhatja a gyorstü­zelést. Wänzl, Albini-Brandlin 4376, Werndl, Wer­der 6000, Snider, Peabody, Chassepot 4300, Mil­bank-Amsler, Berdun 3750, Remington 5000, Dreyse 2850, Winchester 5900. Meg kell jegyeznünk, hogy e szám csak ak­kor érhető el, ha a katona a tüzelésben teljesen magára hagyatik. A Borok szerinti gyorstüze­lés, a mivel még két fogás járul hozzá, a czélzásra és tüzelésre való parancs gyengébb s a Werndl és Werder fegyvereknél is legfe­­lebb 4000-ig fokozható. De e számok eléggé mutatják,hogy ma a hátul­töltő fegyverek által oly hatás fejthető ki, a minő még eddig a szóró lövegek és kartácsok által sem érezhetett el. S hogy a hátultöltők által el van érve a czél, hogy t. i. tarthatlanná tétessék az a tér, mely egy hátultöltőkkel felszerelt gyalogság előtt áll. A gyalogság 5 pe­rz­ji gyorstüzelése megsemmisít bármily tömeget, mely fegyverének lőtávolán belül áll vele szemben. Sem gyalog­sági zárt tömeg, sem lovas roham nem állhatja ki e golyózáport, a gyalogság legfontosabb pil­lanatai, — midőn gyorstüzelést kell kifejtenie — 5 percznél hosszabb időre alig f­gnnk terjedni a mai háborúkban, ezen idő alatt eredményre kell jutnia, mert midőn ily óriási golyómennyi­­séggel önti el az előtte fekvő tért,­­ megingatja még a legbátrabb lelkű tömeget is, mely e golyó­zápor hatása alatt áll. A gyalogság rohama nagyban meg van nehe­zítve a hátultöltők borzasztó hatása által. Egy gyalogsági tömeg rohamlépésekben, egy percz­­ben legfölebb 250 lépésnyi utat tehet. De a vele szemben álló gyalogsági sor — mely ellen a ro­hamot intézi — már 500 lépésre biztosan meg­nyithatja gyorstüzét; — a­míg 250 lépésnyire közeledett hozzá a rohanó tömeg — a védő 6—20- szor lőhette ki fegyverét; oly eredmény, mely teljesen elég, hogy megritkítsa a támadó sorait, annyira, miszerint elmúljék kedve a további ro­hamtól. S még akkor is, ha a támadó és védő közt csak 250 lépésnyi távolság van,egy fegyve­re becsének öntudatával bíró védő gyalogság nem fog megingani, mert tudja, hogy 6—20 szor küldheti el gyilkoló golyóját a rohanó testre, így vagyunk a lovassági rohammal, daczára a nagyobb sebességnek, melyet ez kifejt. Hogy a lovasságnak rohama lehetetlenség, sőt képtelen­ség ma, a gyalogság fegyverével szemben — ezt nem állítom: lehetnek s lesznek is oly pillanatok a csatákban ezután is, melyeket igen jól kizsákmá­nyolhat a lovasság. Sőt lehet, hogy gyalogsággal szemben is képes lesz nagy sikert felmutatni,­ mert hiszen a hátultöltő csak emberek kezében van, kikre szokás szerint igen hat az, ami megdöb­bentő ; a lovassági roham pedig olyas valami, hogy még a legridegebb katonát is képes meg­döbbenteni. Egy gyáva vagy félénk gyalogsággal szemben tehát a lovasság nagy sikert fog felmutatni ma is. De átalában véve megdönthetlenü­l áll, hogy a gyalogság értékének fokozódásával fokoztatnia kell a lovasság számának is, ha támadásra megy. Sikerre ma a lovasság csak úgy számíthat, ha sokkal nagyobb erővel viszi a támadást a gya­­logság ellen, s ekkor is a siker alig fog arány­ban állani azon veszteségekkel, melyeket a lo­vasságnak szenvednie kell. Van azonban egy körülmény, mely gyakorlati­lag nagyon leszállítja azt, mi­­gy elméletileg kétségbevonhatlanul áll. Ez az, hogy nagyon sok lőpor és ón pusztíttatik el hiában. A széllövészetnél egészen másként lő az em­ber, mint háborúban; ott nyugalom s hideg szá­mítás, itt izgatottság s a körülmények által fo­kozott rendkívüli állapot a főtényezők, é­s ha annyi találó volna, mint békében a szértábla előtt, akkor igen hamar nem volna egyik oldalon sem többé lelőni való. 1859-ben Magentánál egy helyen 4200 osztrák állt szemben ugyanannyi francziával. A tusa, váltakozott tüzelés és szuronyroham kö­zött, 4 órán át tartott. Az osztrákok ezen idő alatt 250,000 töltényt lőttek ki, s a francziák ebben bizonyosan nem maradtak hátra. S mégis osztrák részről elesettek­, s­ebesültek- s foglyok­ban összesen 1100-nál alig veszett el több. 250,000 halált küldtek tehát 4200 embernek, ily arány mellett 250 lövésre egy találó esik. Ma, — midőn a katona képes még gyorsabban tüzelni, — a töltény-pazarlás még nagyobb lesz ; s igy még nagyobb az elpusztított töltények s az azoknak eredménye közti aránytalanság. Ez okból nem foglalkozunk bővebben a fen­tebb ismertetett hátultöltők hord- és találóké­­pességével. Az utóbbi tényező leginkább a katonák czél­­lövészeti gyakorlottságától függ. S az ered­ményt tekintve, — nagyobb lehet az egy oly fegyvernél, mely kisebb gyorstüzelési qualifica­­tióval bir, — de jó kézben van, — mint oly gyorsan tüzelő fegyvernél, mely bizonytalan kézben van. E tekintetben nem lehet tagadni, hogy Po­roszországban a czéllövészetre, s így a védköte­­lezettnek fegyveres gyakorlottságára igen nagy gond fordíttatik, talán nagyobb mint Franczia­­országban. Ellenben Ausztriában és Magyarországon e téren igen kevés történik úgy a katonai, mint polgári téren. S mi részünkről inkább óhajtanék hogy a czéllövészetben való gyakorlásra he­lyeztessék nagyobb súly és figyelem, mint azon haszontalan katonai parádékra, melyeknek még ma is bőviben vagyunk. E tekintetben ép oly hiányos a közös hadseregnek, mint a honvéd­ségnek kiképeztetése, s tartunk attól, hogy a lőfegyver kezelésében való gyámoltalanság és bizonytalanság paralizálni fogja azon előnyöket, melyekkel a Wänzl és Werndl más hátultöltők fölött bir. „ , Lukács Béla: Porosz krónika a háborúról. A „Staats Anzeiger“ az 1870. német-franczia háború következő , (jul. 4—21. terjedő) króniká­ját közli. J­u 1­i­u­s 4. Francziaország berlini ügyvivője megjelen a külügyi hivatalban, hogy kifejezést adjon azon kínos érzelemnek, melyet a trónjelölt­ség elfoga­dása Lipót bg által Párisban okozott. Az államtitkár azt feleli, hogy ezen ügy a po­rosz kormány számára nem létezik, mely utóbbi nincs is azon helyzetben, hogy az alkudozásokról fölvilágosítást adhasson. Értekezés ugyanazon tárgy fölött W­e­r­t­h­er dr., a szövetség követe és Grammont herc­eg között, a 11­m­­­­­e­r minister részvétele mellett Párisban. A követet megkérik, hogy Emsben je­lenléte alkalmával a Párisban uralkodó benyo­másokat a királynak előadja. Julius 5. Werther báró elutazása Emsbe. C­o­c­h­e­r­y követ a párisi törvényhozó tes­tületben interpellációt intéz a spanyol kérdés iránt. Jul. 6. Grammont by az interpelláló­ra Poroszországot sértő modorban felel. Jul. 9. Francziaország szövetségi követe, Benedetti gr. Wildbachból Emsbe érkezve, a ki­rály által fogadtatik, kit arra kér, hogy Lipót hgnek tiltsa meg a spanyol korona elfogadását. A király ezt megtagadja. Jul. 11. Benedetti gr. ismételten, sürgetve kéri a királyt, hogy eszközölje ki a hg lemondását a trónjelöltségről. A király ezen követelődzést visszautasítja. J­u­l. 12. A Hohenzollern hg önszántából le­mond a jelöltségről. Grammond hg egy érteke­zésben, melyet a szövetségnek ugyanazon nap Párisba visszaérkezett követével tartott, azt ki­vánja, hogy a király írásban mentse magát a császárnál és csatlakozzék a herczeg lemondá­sához. Jul. 13. Benedetti gr. az emei sétatéren azon követelődzéssel jár a király elé, hogy a hg le­mondását jóváhagyja és biztossággal ígérje, hogy ezen jelöltség ezután sem fog soha fölvet­e­­ni. A király ezt határozottan visszautasítja és Benedetti grófnak minden további audiencziát megtagad. Jul. 15. Ollivier minister a törvényhozó tes­tületben a diplomatiai folyamatokról egy hamis tényeket tartalmazó exposét olvas föl és tu­datja, hogy Francziaország bábomra határozta magát. A király Berlinbe visszautazik. Lelkesü­ltség­­gel fogadják, egész útjában és Berlinben. Ezen s a következő napokban Németország minden részéből helyeslési feliratok érkeznek a királyhoz. Rendelet, mely az északnémet szövetség biro­dalmi gyűlését jul. 19. behívja. Jul. 16. Az észak-német szövetségi tanács egyhangúlag helyesli a szövetségi elnökség min­den eddigi lépéseit és kijelenti, hogy a Franczia­ország üzente háborút elfogadja. Rendelet, mely fegyverek ki - és hadi sze­rek átvitelét betiltja , — s a hatóságoknak hir­detményei, melyek az észak-német szövetségi se­reg mozgósításaira vonatkoznak. A bajor sereg s a badeni hadosztály mozgóvá tétetnek. Jul. 17. Nagy-Britannia a meghasonlás kie­gyenlítésére közvetítését ajánlja. A würtembergi sereg mozgósítása. Jul. 18. A szövetségi kanczellár Nagy-Britan­­nia közvetítését a király megbízásából vissza­utasítja Jul. 19. Az észak-német szövetség birodalmi gyűlésének ünnepélyes megnyitása Berlinben, a királyi palota fehér termében. Franczia „chasseurs d'Ariqueek a határt Saar­gélyével e háború, habár fájdalmas tapasztala­tok nyomán is Németország üdvére és jóllétére fog válni.“ — Kölnben egy népgyűlés m. hó 26-án a következő két kiáltvány szövegét ál­­lapitá meg: Délnémet testvérek ! A ti nemeslelkűségtek büszkévé tesz bennünket a német névre. Habár ti vagytok az ellenség első megtámadásának kitéve, habár ti nem tudtátok, hogy az Éjszak seregei elég korán jönnek e segítségetekre. A ti a közös hazáért melegen érző fejedelmetek vezetése mellett egy pillanatig sem haboztatok férfias bátorsággal az elsők közé állani a vér­mezőre, melyen a szeretett haza sorsa fog eldülni. Ti tehát mindnyájan azok közé tartoztok, akik hősies elszántsággal hordoztátok elöl a fölkelő zászlót; biztosítékot nyújtottatok az iránt, hogy ezentúl nincs dél, nincs éjszak, hanem csak egy nagy, egy hatalmas Németország, mely a ke­zébe kényszerített kardot, most már le nem is teszi előbb, mig a világ számára állandó békét ki nem küzdött. Isten áldása rátok és Németor­szágra. Mi egy testvérekből álló egységes nem­zet akarunk lenni, mely külön nem válik semmi szükségben, semmi veszélyben. A másik igy hangzik: Az amerikai németekhez, kivált pedig a st. lou­­isbeli német testvérekhez! Meleg részvétetek és tettleges segítségtek azon bűnös háborúban,mely­lyel bennünket egy dölyfös ellenség megtámad, valóban jól esett szivünknek. Midőn ti elhagy­tátok az ősi tűzhelyet, átvittétek magatokkal a hazaszeretet penateseit uj hazátokba. Ott a sza­badság hazájában, mely nagy lett Washington tettei által, mely megszenteltetett a nemes, soha meg nem hajló Lincoln martyr vére által, ti az összetartozandóság érzetét velünk a világtengeren inneni testvéreitekkel el nem veszítettétek. Az anyaföld iránti lángoló lelkesedéssel ugyanazon császárság ellen támadtak fel, mely kinyujtá ke­zét Mexico felé, mely a rebellio hydráját köztetek, a mig tudta, ápolta, s a mely most a szép Rajna békés partjait vérrel akarja kövériteni. Köszönet a szeretetért, a lelkesedésért, faj testvéreink! Az Óceánon keresztül német hűséggel nyújtunk testvéri kezet felétek. Éljen a közös anya! Éljen Germánia! Éljen a szabadság sugárzó leány! éljen Amerika! A Victoriáról nevezett porosz nem­zeti rokkantsegélyző alapítvány üzleti bizottsága a következő kiáltványt bocsáta ki : Ő királyi fensége a koronaherczegné asszony a következő kéziratot intézte hozzánk Még egyszer hívja a haza az ő fiait a zászlók alá, hogy legszentebb javaiért, becsületéért és függetlenségéért harczoljanak. Egy ellenség, a­kit mi nem sértettünk meg, irigyli tőlünk győ­zelmeink gyümölcsét, a nagy nemzeti műnek bé­kés munkával és fejlődéssel leendő befejezését M­egyalázva és megsértve abban, mi neki a legdrágább, tolul az egész nép — nekünk más hadseregünk nincs — a régi jó fegyverekhez, hogy tűzhelyét és kedveseit megoltalmazza. Asszo­nyok és gyermekek ezrei vannak megfosztva táplálóiktól. A szív gondjaitól, melyeket hátra­hagytak, nem szabadíthatjuk meg őket. De meg­szabadíthatjuk a legvégső szükségtől. A néme­tek fényesen bebizonyiták baz­szeretetü­ket világ minden részében, midőn felhivattak ama küzdelem szenvedéseit enyhíteni, melynek nem rég oly szerencsés befejezése volt. Rajta tehát! Hadd egyesítsen bennünket újra a szeretet tevé­kenysége, védjük meg a nélkülözésektől család­jait azoknak, a­kik készek érettünk életet, egész­séget áldozni. Áldozzunk gyorsan és bőven, hogy a hazánk szent Ügyéért harczolók azon vigasztaló gondolattal menjenek a csatába, hogy szeretteik sorsa hű kezekre van bízva. A „Victoria“ nem­zeti rokkantsegélyző alapítvány üzleti bizott­ságát felhívom, hogy tevékenységét e műnek brückennél átlépik és porosz drsidások által­­ szentelte­s szeretetadományokat gyűjtsön, azokat visszavettetnek,­­ kezelje és alkalmazza. Francziaország hadüzenete Poroszországhoz, Victoria, koronaherczegnő, a külügyek miniszterének, Bismarck grófnak déli 1 és fél órakor átadatik. Legmagasabb meghagyás az államminiszte­­riumhoz, mely a Vaskereszt-Rend ezen háború alkalmából újra föléledését elrendeli. Jul. 20. Az északnémet szövetség birodalmi gyűlése föliratot határoz el a királyhoz, mely ennek délben átnyujtatik. Bismarck gróf a meg­hasonlásra vonatkozó okmányokat a birodalmi gyűlés asztalára leteszi. A délutáni ülésben a ház egyhangúlag (1. és 2., jul. 21. 3. olvasás­ban) elfogadja a mozgósítás és hadviselésre kí­vánt 120 millió tallérra menő hitelt. A bajor kormány tudatja a kancellárral, hogy Francziaországnak hadüzenete folytán Po­roszországhoz és német területnek franczia rész­ről történt megtámadása folytán, a bajor kor­mány a szövetkezési szerződés alapján mint Po­roszország szövetségese a Francziaország elleni háborban valamennyi többi német állam példá­jára belépett. A király hírül adja a bajor királynak, hogy serege fölött a parancsnokságot azonnal átvette és azt a porosz koronaherczeg alatt álló III. se­regbe beosztotta. A király egyúttal köszönetet mond a bajor királynak a fennálló szerződések hű megtartásáért, melyeken Némethen üdve alapul. A bajor király felelő távirata. . Jul. 21. Az északnémet szövetség birodalmi gyűlése többek között a kölcsönpénztárak föl­állításáról, továbbá a birodalmi gyűlés tartamá­nak meghosszabbításáról szóló­ törvényjavaslatot elfogadja és legközelebb a király parancsára a szövetségi kanczellár által bezáratik. Legmagasb rendelet, egy rendkívüli, általános imanap megtartására ez év julius 27-dikén. Német enthusiasmus. — Augustenburg Frigyes hg egy Kielben levő ezredes Du Plat-hoz irt levelé­ben jelenti, hogy Münchenben a sereghez állott be, ebben a többek közt ezt mondja: Mi b­­­es­­ingholsteiniak nem kell, hogy feladjuk jogunkat és nem is fogjuk tenni azt. A mostani bábom­ban azonban csak az az egy kötelességünk van, hogy egész erőnkből lépjünk fel Németország ügye mellett és minden rendelkezésünk alatt álló eszközzel arra törekedjünk, hogy a német jognak győzelme legyen. Minél fájdal­masabban érinthette a s­­­e­l­­iigbolsteiniakat az, hogy 1864 ben nem vehetett tettleges részt a herczegségeknek a dán uralom alól való felszabadításában, annál örömestebb fognak fellépni most a német földnek A háború. — Saarbrückenből m. hó 26-káról Írják: Az előcsapat parancsnoka tegnap estre egy előőrstől azon jelentést vette, hogy mintegy 70 franczia S. Arnualig közeledett a város közvetlen közelébe, s hogy lövéseket váltottak. — Pestel őrnagy azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, hogy visszaverje az alkalmatlankodókat; reggel 6 órakor tért vissza, miután az ellenséges előcsapat visszavonult, — szürkületkor ma a francziáknak F­o r­b­a c­h melletti táborában erős dobolás és trombitálás volt hallható. S ezenkívül harangszó is volt hall­ható ; ezekből egy eshetőleges támadásra követ­keztettünk. Ennélfogva az őrjáratok megerősítettek, s földmivelők állítása szerint a franczia áborban nagyobb mozgalomélénkség uralkodott. Csapataink a nagy melegség folytán sokat szenvednek, csak tegnap jött egy kis eső, mely kitisztítá a levegőt. A 8-ik hadtest csak tegnap állíttatott hadilábra. A parancsnok elé roppant sok embert visznek, kiket kémkedéssel vádolnak, de a legtöbbet bizonyítékok hiányában ismét föl kell menteni.­­ A német lapok Kölnből oly tudósításokat hoznak, melyek a franczia hadse­reg harczképességét igen gyarló színekben tün­tetik föl. Noha e tudósításokban sok lehet a fer­dítés, közlünk belőlük egyet is, mást is. „Francziaországból hozott biztos hírek szerint — írják — a franczia haderő 14 nap előtt alig letz ütközőképes. Különösen élelemben van nagy hiány, annyira hogy csapatok és tisztek egyaránt zugol­ódnak. Egy véletlen esemény nagy félel­met okozna, ezért a csapatok minden nap alar­­míroztatnak. Tüzérségben és tüzérségi fogatok­ban is nagy a hiány, úgy hogy e hiány lovassági lovak által pótoltatik. Késedelmeskedésüket az­zal indokolják a francziák, hogy a porosz hon­védségre akarnak hatni, mely tudvalevőleg napi munkájuktól elvont emberekből áll, kik hamar honvágyat kapnak. A Napóleonnap van a Raj­na átkelésre időpontul kitűzve. Munkás erőben is nagy a hiány, valamint a rosz termés miatt gabonában. A Párig megerősítéséről szóló hír nagy aggodalmat okozott,­­ mert a franczia csak a támadó háborúban bízik. Kitűnik, hogy hiányzik a tiszta czél öntudata, s a saját erejé­ben való bizalom. — Manteuffel tbn, az első hadtest parancs­noka jul. 24 kén adta ki Königsbergben napiparancsát az elindulásra. — „Kell hogy megmutassátok — mondja a tbn. — hogy e szá­zad műveltségeinek megfeleltek, Francziaország ellen való védelmére. Isten se­ magatartástok által, melyet vasutakon, menetek­­­­ben és szállásokon tanúsitni fogtok. Ehhez szük­séges vak engedelmesség, mérséklet, a más tulajdonának tisztelése ellenségnél, jó ba­rátnál, és tisztességes magaviselet szállásadói­toknál.“ — Páris erődítéséről írják. Egy hadmérnöki bizottmány vezetése alatt, melynek élén Ghabaud-Latour ezredes áll,a sánczok mell­védjeit rőzsével kirakják és magukat a sánczo­­kat ágyukkal ellátják. Értelmes emberek már most azt kérdik, hogy mi jelentősége legyen an­nak, hogy Thiers urnak elavult teremtménye, hirtelenében ismét ily nagy becsülésre jutott. Hogy az elkülönített erődítményeket, melyek Páriát 1­­l órányi átlagos távolságban korszerűen körülveszik, védelmi állapotba helyzik, egészen természetes, hiszen úgy vannak építve, hogy nehéz tüzértámadás ellenében is pár napon át tarthatják magukat, és nevezetesen a keleti ol­dalon, a Marne partján lévő erődöket (Redoute de la Faisanderse, Redoute de Gravelle, Fort de Nogent és Fort de Charenton) jó és erős fek­vésűéinek mondják, de Páris bekerítő falát lö­­vegekkel fölszerelni, már majdnem játékhoz ha­sonlít. Az előtte fekvő térség 100—120 lépésnél sehol sem szélesebb, melyre mindjárt sűrűen la­kott elővárosok (Sory, Vanons, Berceg, Ménil­­montaut, Clichy sat.) következnek, melyeket le­rombolni épen nem lehet szándékuk. Ez által több száz millióra menő értéket tennének sem­mivé, és pedig czél nélkül, mert Páris még nem tarthatná magát még fél napig sem. Ugyancsak Páriából írják továbbájul. 27-ről. Cavaignac tábornok fia mint önkéntes jelent­kezett, de visszautasították, nem fiatalsága miatt, hanem mivel a császárnak esküdni va­ a’xodise. Azt beszélik, hogy Montobau tábornok, a fran­czia sereg egyik legjelentékenyebb főtisztje kap­ja a főparancsnokságot az Észak-Németor­­szág ellen indulandó hadtest fölött. Baraguay d'Hilliers marsall Toursból tegnap estre jött Párisba. — Ennek volna szánva a főparancs­nokság Páris városa s a fővezérség a nemzet­őrség fölött, mely utóbbi a sorkatonaság tá­vollétében az őrszolgálatot majdnem egyedül látja el. — „Az egységes fővezetés érdekében — úgymond a „Patrie“ — a polgári katonaság a háború tartama alatt elveszíti önállóságát.“ A derék „Patrie“-nak természetesen mindenki puszta szavára is hitelt ad. Az erődítmények fölszerelése holnap kezdődik. Fauve erődben tegnap a mozgó örsereg föllázadt mert 24 órán át ágy és eledel nélkül hagyták. A lengyelek hangulata­ által . A szabadelvű publicista Kraszewszky (Drezdában) szerkesztett „Tydhen“ így ír váratlan események által, melyek egész Európát megrázkódtatták, a legnagyobb előrelátás és jó­zanságra intetünk. Szerencsétlen viszonyaink úgy hozzák maguk­kal, hogy a legkisebb megrázkódtatás jogos re­ményeket kelt bennünk, melyek hiába való ál­dozatokra vezetnek. Annyi sorscsapás és annyi fájdalom által próbára téve, a viszonyok mégis könnyen hívőkké tesznek. Lelkiismeretes fér­fiaknak tehát legelső kötelessége az legyen, hogy hiú remények által ne ragadtassák el ma­gukat. Mi nagyon óhajtanók, ha egész Európá­ban szétszórt hazánkfiai meggondolnák azt,hogy a jelen körülmények közt a kezdődő háborúból semmi előnyös nem­­származhatik. Tőlünk ide­gen ügy és mi is attól idegenek maradhatunk, a­nélkül, hogy lelkiismeretünket terhelnék. Mert mindkét táborban sok testvérünk van, kik köte­lesek harczolni, — nem elég ez ? A szabadságért minden csatában sok vért ontottunk, — minden­ütt, mint jó eszközök lettünk felhasználva. A szomorú tapasztalatok 1770 től 1870-ig megta­níthattak minket arra, — hogy senkire­­ sem építhetünk reményt, csak magunkra, az igaz­ságra és az örök törvényre, mely az igaznak diadalt szerez. Ily értelemben nyilatkoztak : „Dziennik Poz­nanski“, „Gazeta Torunska“ sat. sat. Legújabbak. — Rheinfelde­n, jul. 31. (Presse.) A francziák a Rajnán átmentek és Freiburg felé mentek; azt mondják, hogy egy würtembergi ezredet összevágtak. A „M. Á.“-nak távírják. Innsbruck, júl. 30. Schweiczból érke­zett megbízható tudósítás szerint a francziák ma reggel Hüningennél, Basel mellett, a Rajnát át­lépték. B­é­c­s, aug. 1. A „Presse“ közlése szerint Rheinfeldenben azon hir terjedt el, hogy a fran­cziák az ottani vidéken mentek át a Rajnán és miután két würtembergi ezredet lesújtottak, Freiburg felé mennek Breisgauba. B­é­c­s, aug. 1. Artom gr. bécsi tartózkodása meghosszabbittatott. Witzthum gr. Párisba ment, hogy ott Ausztria semlegességét jelentse ki. Párisból Flórenczbe fog utazni. Német egyesületek plakátjai, melyekben né­met harcrosok számára gyűjtéseket kérnek, a rendőrség által eltávolíttattak. Bécs, aug. 1. Itteni hivatalos körökben, mint bizonyost állítják, hogy két - három nap előtt nem lehet várni a franczia hadsereg nagyobb működését. Berlin, aug. 1. A „ Staats-Anz.“ megelége­déssel szól Ausztria magatartásáról. Róma, aug. 1. Francziaország notifikálta a franczia csapatok végleges kivonulását aug. 10 re. A bíbornokok sürgetik a pápát, hogy Máltába költözzék. Bukarest, jul. 30. Az orosz invasió­­r­ó­l elterjedt hírrel szemben a „Presse“ méltó és egyszersmind fegyveres tiltakozás mellett szólalt fel. Brüssel, jul. 31. Arlouból egy magán sürgöny jelenti, hogy Luxenburgban félnek egy franczia hadtest bevonulásától. Rodemak és Lougwyban (a franczia határon) nagy sátor­tábor van. Luxenburgban tegnap hollandi táborkari tisztek érkeztek meg. Schengennél állítólag ágyunaszádokat helyeztek el a Moselen Páris, jul. 31. A „Liberté“ ecseteli Ant­werpen az angolok általi — hir szerint leendő — megszállásának sú­lyos következményeit. Gladstone erre nézve Francziaország beleegyezését kívánta. A „Gaz­ de France“ állítja, hogy Anglia Málta szigetén 25,000 főnyi figyelő hadtestet é krt.

Next