A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)

1870-08-07 / 182. szám

182. szám, VIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferenciek tere 7.sz. földszint. Előfizetést áll: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..........................1 írt. 85 kr. 3 hónapra.........................5 „ 50 „ 6 hónapra . . . . 11 m — * Az esti kiadás postai különküldéseért felül­fizetés havonkint .........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. 7&$*•*** *£tj,­­ Reggeli kiadás. Pest, 1870. T7 vasárnap, augusztus 7. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási d­­­­j 9 hasábos ilyféle both sora . . . 9 kr. Bé-Iyegdij minden be­itatásért . . 30 . Terjedelm­e s hirdetések többszín beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételet alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 2b kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő­. E lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■^amamm­m­ mmm_ ———W————— Előfizetési arak „A HON“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különkül­­déséért felü­lfizetés havonkint 30 D Pest, junius hóban 1870. SŐT Külön előfizetési íveket nem kül­dünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „KOK“ kiadóhivatala. wgagP.V­.an­WI­I ....................... . PEST, AUGUSZTUS 6. Az uj ülésszak. (..) Az országgyűlési új időszak meg­nyitásával megint előtérbe lépnek a ma­gyar állami élet nagy elvi kérdései. Reméljük, hogy kormánypártunk a múltakon okulva, az új ülésszakban be fo­gja látni azt, hogy egy kormánynak nem csak az a feladata, hogy az életfogy­tiglan uralkodást magára nézve lehetővé tegye; reméljük, hogy neki, mint általá­ban minden kormánynak, még egy más, sokkal magasztosabbb feladata is van. E feladat: megszerezni és biztosítani mind­azon életfeltételeket, melyek a nemzet gazdasági és társadalmi haladására az ál­lami élet által elérhetők. Ezen egyes feladatokról az országgyű­lésen és a független hazai lapokban igen régóta van szó. Összefoglalhatjuk azokat e nevezet alá: állami reformok. A kormánypárt ily állami reformok elő­készítésére mind ez ideig semmit sem tett. Az összes államgazdálkodás reformját az adó­ enquéte munkálatai alapján akarja keresztülvinni, pedig mint régebben és több ízben kimutattuk, e munkálat nem felel meg a modern eszméknek, és a kor­szerű tudomány vívmányainak. Ha kor­mányunk az állami gazdálkodást az adó enquéte félszeg javaslatai folytán fogja reformálni, csak a régi Bachrendszert fogja fejleszteni tovább. Az állami reformok között fő jelentő­ségű a független magyar pénzügy létesítése. Ez ügyben egy enquéte bizott­ság dolgozik. Annak munkálatai még nem tétettek közzé, s így most nem mond­hatunk egyebet, minthogy a bizottság megalakításánál a kormánynak a múlt ülésszak alatt követett eljárása a feladat megvalósítását igen megnehezíti. Remél­jük, hogy ezen országgyűlési bizottság a szakértői kihallgatásokban elegendő anya­got talált arra, hogy hazánknak az osz­­trák nemzeti b­nk uralkodása alól felsza­badítását és életerős fejlődésre képes ma­gyar bankügy létesítését javaslatba hozza. Egy más nagy állami reform a függet­len magyar tengerészet lé­tesítése. Ennek szükségét épen a jelen háború alkalmából mindenki beláthatja. A magyar kivitelnek könnyen és szabadon el kell érni a tengert, és gon­doskodnunk kell arról, hogy a magyar tengerparton idegen befolyástól ment, te­hát magyar lobogót hordozó hajóink, ten­gerészetünk legyen, melyre a hazai ter­melő közönség teljes biztonsággal számít­hasson. Ezzel kapcsolatosan felemlíthet­jük a consuláris ügynek nem­zeti alapra helyezését. Gondoskodnunk kell, hogy mindazon helyeken,amelyek­kel a külföldön élénk kereskedelmi ösz­­szeköttetéseink vannak, a magyar kor­mány által fenntartott, tehát hazánk ér­dekeit hűségesen szolgáló consulaink le­gyenek. Egy igen nagy horderejű és az egész állami gazdálkodásra kiható ügy a vám­­ü­g­y ; állami életünk elengedhetlen kö­vetelménye, hogy abban a nemzet önel­határozási joga sértetlen épségben fenn­­tartassék. Erre nézve „magyar vámen­­quéte“ czím alatt közelebb a reform szük­ségét s annak kivitelére teendő első lé­pést javaslatba hoztuk. Kívánatos, hogy a törvényhozó testü­let a jelen ülésszak alatt ezen, valamint az előbb említett nagy feladatokat, mun­kálatba vegye. TÁRCZA: Bower angol utazó és Wattenbach heidelbergi tanár. irta: Agricola. (Folytatás.) Huszonhat oly állítása van írónak, ami vagy az ő tudatlanságát, vagy informátorainak — legyen az könyv vagy egyén — tényelferdítési rész szándékát tanúsítja. Ezekkel merőben ellen­kezőleg állnak a tények és positív adatok, mit nálunk minden magasabb tudományi műveltsé­gű ember tud. Sajnálom is fárasztani az olvasót s tölteni a lapot c­áfolgatásával; csak néhányat látok megemlítendőnek. Ki ismer egy oly törvé­nyes erővel bíró államszerződést vagy érvény­ben levő törvényt, mely a szászoknak valaha Ausztriával végrehajtott egyesülését bizonyítja? Hát Szegeden, Debreczenben, Miskolczon, Nagy- Váradon, Kolozsvárott, Maros-Vásárhelyen nincs ipar, kereskedés, magyar polgár osztály ? Hát a­­ Királyföldön a magyar, az oláh nem a maga nyelvén beszél, hanem németül ? A szász nép is németül beszél ? Ki merte azt mondani eddig a székely népről, hogy az szegény és paraszt ? Kövesse meg ma­gát Wattenbach úr , mint egy ember kiáltaná erre, ha hallaná e szót, azon 400.000-et megha­ladó székely, a­mely vérével szerzett és fenntar­tott ősi földön másfél ezer év óta változó jólét­ben, de szabadon s a magáéban él. Háromszék búzával, kenyérrel tartja a brassói szászokat, Udvarhelyszék faedénynyel és szerszámmal látja el fél Oláhországot, Marosszék bora adja Szász- Régennek a forgalmi pénzt, tehát az életerőt, Aranyosszék gabna- és vetemény termése Ko­lozsvárnak éléskamarája; egyedül Csík nem tudja eltartani sűrü népességét, de ez is csak borszéki borvizéből százezreket viszen be évente fenyvesektől koszoruzott hazájába. A szegény és paraszt epithetont tartsa meg W. ur más kegyen­­czei számára. A székely népre az nem illik.... Hol van az az oklevél, mely tannyítja, hogy a magyar aristocratia a szászoktól megmivelt desertumot el akarta venni ? Kérem mutasson rá? Ferdinánd ellen lázadt fel a magyarok egy része 1526-ban ? Sőt ő és az özvegy királyné lázasz­­totta fel sánta Báthorit, Thurzó Györgyöt és olygarcha társaikat a mér megválasztott király ellen. A székely­ határőr. Régen elavult az. Mesz­sze haladt azóta az ős­történetnyomozás.Székely Székhely : Szállás-Descensus,tanya, igy nevez­ték el őseink első megtelepedési helyüket. Innen van nevük is. Csak olyan határőr volt a székely is, mint a magyar. Akár a határon, akár benn támadta meg a hazát az ellenség, ment védelem­re minden, aki a megtámadott pont közelében lakott. A­mi határőrségről W. ur beszél, az 1764- ben volt rendszerezve, 1848-ban megszüntetve. A szászok létszámát 160— 170,000-nél többre jó lélekkel nem tehetni. Hiszen maga író is saj­nálkozik apadásukon (30­1.) s­okának azon szo­morú házassági elvet tulajdonítja, hogy a szász nemzet fiai és női szerelmüket úgy korlátozzák, hogy a lehetőségig kevés gyermekük legyen.(301.) Valóban úgy hallszik, hogy évről évre tetemes százlólival fogy számuk. Azt mondja b­ó, hogy a német időben galfi­­cziaik vitték a hivatalokat. Bocsásson meg, nem úgy van. Az egész szász nemzet intelligentiája hivatalba lépett, a­mint mi a­zért pusztán hagy­tuk. Nézze meg bárki az erdélyi helytartóság levéltárát, mindazok a szászok, a­kik ma magasb vagy elsőbb hivatalokat viselnek, vagy nagy nyugdíjakat húznak, akkor is hivatalban voltak. Bedeus, Salman, Schmidt, Rosenfeld, Reichen­stein, Friedenfels, Zimmermann, Haupt, Ran­­nicher, Schüller, Bell, Gebbell s száz meg száz­nak munkái tanúsítják gyors alkalmaztatásukat Hasonlóul tettek az oláhok is. Még magyaruak közül is nem vonakodtak bemenni sokan. Hogy az absolutismus gallicziaiakat tett a magasb he­lyekre, természetes volt. ... Itt sem mond tehát valót W. m­. Schullert megdicséri sró, hogy a német rendszer alatt iskolatanácsosa volt ma­gyarnak, székelynek, szásznak, unitáriusnak, reformátusnak és ágostai hitűnek (47.1.) s csak néhány lappal alább rosszalja a magyar iskolai tanácsosai intézményt, annak sikert nem remél, hihetően nem is óhajt. No de azért mi csak meg­maradunk mellette,» köszönjük b.Eötvösnek,hogy létesítette. Legbotrányosabb azonban, midőn i­ó a szász papok dézmáját szűken kimértnek,a püs­pök és irodája ellátását csekélynek állítja. Öt milliót meghalad csak a tőke W. ur , oly túlsá­gos kedvezőség van kiszámítva, hogy ha az egész ország dézmáját a szériát kárpótolnák, Erdély s szász papság és volt nemesség tributáriusává lenne félszázadig. Ne bolygassák a szászok ezt barátaikkal se bol­ygattatsák.Köszönjék,hogy el­nyögjük s papi adónkat fizetjük. Aztán a szász­püspöknek van 16,000 for­­dotatioja személyére és személyzetére. Az unitárius státusnak egészen 5000 font! Ez arányt W. ur hátrányosnak tartja? Menjünk át a vádakra. Azt irja Szerző (11.) hogy a magyar nemesség jogtalan jövevénynek nevezi a­­szászokat. Sőt ellenkezőleg jogok és kivált előjogok dolgában ugyancsak bővelkednek azok. A székelyek for­radalmi időben rablásra hajlandó, irja (10­1.) épen mint a szász, amaz rabolt Nagy Szebenben és rabolt Szász-Régenben, ez Nagy-Enyeden és Maros-Vásárhelyt. Forradalomban minden nép hozzá jut. író dicsekedik, hogy a szászok leg­­jobb adófizetők(16.1.), de mi hallottunk oly adóel­­torkolásokról és a szász nép adójának a szebeni pénzügyi kerületben oly okos és előrelátó kiméré­séről, a­milyenre nálunk alig van példa. Azt állítja szerző, hogy a szászok azért szít­nak és szítottak mindig a német uralkodó ház­hoz, mert ők ebben látják miveltségök, nyelvük s fennmaradásuk garantiáját (20. 1.) Ugyan mi­kor támadta meg a magyar a szászok ezen érde­keit? Melyik törvényben vonta kétség alá eze­ket ? Hát nem a magyar királyok és nemzed fejedelmek alatt nyerték donatióikat, kiváltsá­gaikat, roppant nemzeti vagyonokat, amivel egy nemzet sem bir a magyar koronaterü­leten ? Mi a szászok által képviselt német műveltségnek ellenei soha sem voltunk, csakhogy az ő ked­vükért minket germanizáljanak, azt nem enged­hettük soha, s nem engedjük ezután sem. Sze­m­­rehányást tesz szó, hogy Kolozsvárt mi magyari­­záltuk (21.1.) Nem. Az idő tette azt, és a kolozs­vári nép szelleme. De hát van-e ebben kára a szász nemzetnek? a cultúrának? az emberi­ségnek ? Azt állítja szerző, hogy a katholikusok gaz­dagon vannak dotálva, az evangélikusok nin­csenek. Igazságtalan vád. A katolikusokat ka­­tholikus királyok, érsekek, prímások, főurak, püspökök dotálták s gazdagították véghagyo­mányokkal, az ország utóbbi időben csak az egy fejérvári uradalmat adta Erdélyben a püspök­ségnek. Egyébiránt kettőt kell megjegyeznem: 1. az evangélikusok többnyire mind szászok, a szász nemzet kapta adományul öt milliót képvi­selő papi dézmáját, a talmácsi és szelisztyei birtokot, a kartd apátságot, szent László szebeni prépostsága javait, Bolhás és Litva községeket, a brassóiak a Törcsvárhoz tartozó falukat, Besz­­tercze, Medgyes, Szász-Sebes roppant kiterjedésű birtokokat, a két bírák új­abban visszakapták a revindikált havasokat, 99 évig bírták a foga­rasi uradalmat. E birtokok is 4—5 milliónál több értéket képviselnek. Ilyen viszonyok közt a maguk erején megállhatnak a szász gymna­­siumok! Hát szegény-e az a vallásfelekezet, a­melynek tanítási és nevelési czéljaira évi 50.000 frtot tud maga a felekezetet képviselő nemzet kiadni ? ! És itt még azt jegyzem meg, hogy azt az összeget 1852-ben nemzeti végzésnél fogva adományozták szász hazánkfiai iskoláiknak azon nemzeti vagyonok évi jövedelmeiből, a­melyek­nek rendeltetése a volt, hogy belőle saját politi­kai és törvényszéki tisztviselőiket fizessék. De ők e fizetést az állam terhére íratták át, a ma­guk jövedelmét pedig iskolai czélokra fordítot­ták. Itt a szászok megrövidítve nincsenek. Ha panasznak helye van, ön honfitársaik ellen lehet, akik közül én egy páron kívül többet egész malmokból nem ismerek, aki nemzetének ala­pítványt, végrendeletet, pium legatumot tett volna. Ők az államtól kívánnak mindent. Katho­­likus, reformált, unitárius , zsidó folyvást tesz kegyes végrendeleteket; szászt valóban alig hal­lottam egész életemben, aki nagyobbacska anya­gi áldozattal járutt volna nemzete felsegítésében. A Bruckenthal-unikum egy ragyogó kivétel! És most a kormányt támadja meg a szerző. Vádjai ezek: a magyar kormány vakságát mu­tatja ki avval, hogy sz­ász vidékekkel oláhokat kapcsol össze, s így amazokat leszavaztatja (31.1.) Hol történt ez? kérdezzük. A­hol eddig is szász és oláh egy politikai kapcsolatban éltek. De hát népvándorlást indítson a kormány,megen­gedve,hogy kiki oda csatlakozzék,ahová tetszik? A kormányt a németek iránti gyülölség vezeti, — mondja szerző (31. l.)­Miből tűnik ki ez ? Hogy az oláhok kérését ott, ahol igazuk van, teljesíti. Ez kötelesség, nem gyülölség. De hát a Királyföl­dön élő oláh aki eddig a szászszal egyformán vitte a közterheket, most az 1848-iki alkotmány helyreállítása után politikai jogokat a szászok­kal együtt ne gyakorolhasson? a föld javadal­maival ne élhessen ? Én ezt nem tartom igaz­ságnak. Panaszosan említi szerző (34. 1.), hogy azért, mivel a szászok a Schmerling birodalmi alkotmányát bizalommal elfogadták, a dualiz­­mus létrejöttével a magyaroknak áldozatai do­battak. De hát nem óvta a magyarság, hogy az ősi alkotmány­alapot egy ma születettért ne hagyják el? Ennek is mi vagyunk okai? Talán hogy minden jóravaló tehetségeik ismét alkal­mazva vannak, különféle dotatióhoz kapnak, dézmakárpótlásuk akadály nélkül foly­h a­t. ... Az uniót ismét kierőszakolták a magyarok - írja szerző (34.1.) Hol ? Miképen ? Egy hozott törvény erőszak műve-e ? Báró Wenckheim nem volt állására termett ember, s alárendeltei tetszés szerint garázdálkodtak — igy szól (35. 1.) szerző. Az első nem áll, az utóbbi ön­magáról és az irodalmi illemről megfeled­kező oly kifejezési alak, mely annál sér­tőbb, minél kevésbé van igazsági alapja, írja szerző (37. 1.) , hogy a Nagy-Várad­tól kiinduló Arad, Fejér­vár, Szebenen át Vörös­­toronynál Erdélyből kimenő vasút a természet­től van Erdély fő vasúti irányának kijelölve Nézzen szerző a földabroszra, gondolja meg, hogy a végczél az, hogy Nyugat Magyar- és Er­­délyországon át gyorsan Galaczhoz jusson, s látni fogja szavainak alaptalanságát. A szászok harmadbirósági törvényszéküket Pestre tette át a kormány — írja szerző a 37. 1. Hogy bánt­hatja az azokat, akiknek nem volt kifogása, hogy egész Erdély igazságügyét Bécsbe tették át az absolutismus idejében ? A legkíméletlenebbül támadja meg a kormányt szerző a szebeni ka­­tholikus államgymnasium uj szervezéséért (42.1.) Ezt — úgymond — mikor alapították se szeret­ték a szászok, de később virágzóvá fejlődött. Most a kiegyezkedés után egészen ma­­gyarizálták, a német tanítókat elbocsátották, s valódi árpád fiakat tettek helyökbe. A tannyelv kizárólag magyar. . .. Tehát ez bántja W. urat? Sajnáljuk, de a kormány kötelességét teljesítette, Árpád utódi pedig — azt hisszük — tudni fog­ják úgy betölteni hivatásukat, mint Hermannéi. Magyarország helyreállítása után — írja szerző a 43. lapon — a magyar nemzetiség reactiója teljesen felülkerült s ellenállhatatlanná­ lett. A közvélemény sehol sem oly zsarnoki mű t itt, itt nem tűrnek kivált nemzetiségi kérdésben semmi ellenmondást (43.1.) A­ magyar szabadság nem jelent egyebet (36.1.) mint a magyarok ön­kény uralkodását mások felett. Ez merő alap­talan, igazságtalan s méltatlan vád. Hazánkban teljes szólási és sajtószabadság van. Mindenki érvényesítheti nézeteit. Törvényeink a jogegye­­­lőségen nyugosznak. Hogy hazánkat Magyaror­szágnak kívánjuk meghagyatni, ez oly termé­szetes, mint hogy Schmerling lovag a szerző ke­­gyencz népe segélyével Németországot akart belőle alkotni. Itt több helyreigazitni valónk nincs. Még csak egy sóhajtását idézem írónak, a midőn a 23 la­pon Karaffa germanizáló politikájára azt jegyzi meg, hogy ha akkor a német szellemnek szabad kifejlődését s uralmát biztosították volna, vajmi más lenne ma a dolgok arczulatja! Ez fáj önök­nek Waltenbach úr! Németté akarják önök tenni a maroknyi szádért egész Magyarországot! In­nen a sok panasz, as­ kvádés elégedetlenség. Tegye önök, ha jónak látják és sikerét hiszik. Mi menni fogunk azon az útón, melyet elénk alkotmányunk, történelmünk, s magyar nemzeti missiónk szab. (Folytatjuk.) Honvédelmi ügyek. József fölig., főpa­rancsnok speciális rendeletére mindazon tarta­lékosak, kik 1869-70-ben a honvédséghez átté­tettek, a tengerészeti gyalogságot kivéve, had­gyakorlatra azonnal berukkolni tartoznak. A honvédelmi minisztériu­m­­b­a­n — írja budai tudósítónk — rendkívüli te­vékenység van, miután az a feladat, hogy a 80,000 már felszerelten felül, még 40,000 fel­szereltessék. Több szállítóval alkut is kö­töttek már tetemes mennyiségű ruházati és fegyverzeti tárgyakra. Ugyanily ügyben Doma­­niczky honv. főhadnagy Bécsbe utazott. Egy 105 lóból álló szállítmányt tegnap Helley honv. alezredes parancsnoksága alatt Debreczenbe szállítottak. Cattaróból azt írják a P. Ll.-nak, hogy az utóbbi napokban tekintélyes montenegróiak, kik közt némelyek szerint Nikita bg is jelen volt, a crivoscianok, leduiceiek és mainaiakkal a határ­erdőségek­ben több ízben tanácskozott.­ Ugyan e lap szerint úgy a közös, mint a hon­védsereget ellátják mitrailleussel. Bécsből valamennyi lóliferáns a tartomá­nyokba utazott. Egy hét alatt 12,000 lovat kell kiállítaniok.­— Albrecht félig 4. és 5-én Kuhn hadügyérrel értekezgetett. —■ Ő felsége több napra Nenbergbe készült, de a weiszenburgi üt­közetről szóló távsü­rgöny hallatára ott idézését néhány órára szorította. — Az udvarnál komoly hangulat van. (Ezeket a híreket is a „P. Lt.“ hozza.) Az észak-német szövetség területén lévő vasúti távirdáknak, a porosz-franczia bá­bom idején, a magán sürgönyök szállítása meg van tiltva. Zabot Bécsben igen nagy mennyiségben vásárolnak. A bécsi hitel­bank aug. 4-ikén 40,000 mérőre kötött szerződést 50 fontra kimérve sept.—oct. hóra 2 ft. 30—32 V­­krjával. Várjon ezen kötés külföldi megrendelésre történt-e, vagy a belföldi szükséglet fedezésére fog szolgálni, most még nem tudhatni. Hogy külföldiek vették volna e zabot, nem valószínű,miután a poroszok még ang.­havi szállítmányt sem vesznek. A na­gyobb eladásoknál közvetlenül a tulajdonosok tesznek ajánlatokat és a megrendelések ezen ajánlatokhoz képest történnek. A helyzet képe. (1.) A wei­­enburgi ütközetről a legeltérőbb táviratok érkeznek. Azt tudjuk, hogy Douayt megverték, ő maga meghalt, hanem, hogy Mac- Mahonnak mily része van e csatában, még nem tudjuk tisztán. Ő Douay segítségére ment, és azután Riedsteltz és Schelthal felé húzódott vissza, a Col du Pigconner vonalra, és itt uralt a Bitsch vonal felett. De mennyiben segítő Douayt ő maga mily eredménynyel működött ? azt az ellentétes hírek miatt megmondani nem tudjuk. Hogy 500 francziát fogtak el, ezt emlegetik ma is, sőt 480—500 franczia foglyot láttak is már a frankfurtiak városukon átszállítani, még vala­mi 365 turcost említenek, kiket Ingolstadtba szá­ntanának. A foglyok közt 10 tisztet említenek és még egy ágyút is kézrekerítenek. A király nejének ezt távirá: „Fényes de véres ütközet Fricsi szemei előtt.“ A német városokban általá­nos nagy öröm, Berlint kivilágiták, a nagy nép­­tömegnek férje táviratát a királyné egy tiszt ál­tal olvastató fel. Más­felől a franczia „Gaulois" azzal áll elő, hogy a poroszok 7000 embert vesztettek. Párisban több bankházat bezártak és ezt írák reá: „Bezárva marad Berlin bevéte­léig.“ A távirat meg arról értesít, hogy 5-én reggel három órától kezdve Strassburg és Saar­­bruck közt egy nagy ütközet folyt, melynek ki­meneteléről még eddig mit sem tudunk. A weissenburgi ütközet részleteiből még azt csak tudjuk, hogy a poroszok a Lauter folyó mel­­letti erdőben gyülekeztek és az óriási erővel szem­ben — a francziák állítása szerint — a Douay I hadosztályból volt 3 ezred és egy lovas dandár­­ vett részt.­­ Másfelől a délnémet seregről is az a hír, hogy Maximiliansaunál 2 hidat vert a Rajnára és tart Weissenburgnak. A badeni hadtest is elhagyá a főhadiszállást Lauterburgot. A porosz király fő­hadiszállása most Coblenz,a Károly Frigyes hgé Kreuznak, a khgé Mannheim. A franczia hajóhadat nagy lelkesüültséggel fo­gadták Koppenhágában és hire jár, hogy egy dán alkapitány kalauzolja. A dán pénzü­gyér 5 millió tallér erejéig való hitelpapír kibocsátására hatalmaztatott fel, Cherbourgból tudósitnak,hogy „Thetis“ franczia fregatté egy porosz monitort elsülyesztett. Maga a hajóhad 5-én d. n. Horsper­­től délfelé hajózott. A diploma­ti­a terén van egy új bevégzett tény — ha igaz — és két leleplezés. Tény az, ha a , «Tag. P.“ jól van értesülve, hogy V i m e r c a­­ti Victor Emanuel megbízot­tj­a egyaláírt olasz-franczia véd-és daczszövetséget visz Metzbe Na­póleonhoz, de ezt még titokban tartják egynéhány napig, mert az eseményeket akarják bevár­­n­i. Szóval titokszerű nagyon. A leleplezések közül fel kell említenünk Tutrr tábornokot, ki a „Tagblattban“ elbeszéli, hogy 1866 ban Bismarck általa tette Napóleonnak azt az ajánlatot, hogy foglalja el Luxemburgot és Belgiumot, és Magyarország önállását is biz­­tositá. 1867-ben pedig Türr Belgrádban volt és itt Loberau porosz consul az olasz consul és Ma­­rinovicz szerbiai elnök jelenlétében javasolta, hogy Oroszország fogla­lja el a Bánságot és Hor­vátországot, az orosz nyomuljon előre és a po­rosz Bécsnek tart. A másik leleplezéssel a római „Unita Catto­­lica“ állott elő. E szerint Olaszország és Fran­­cziaország közt szerződés van, mely szerint Pie­­montot azaz Allessandria kivételével a Novara és Savona közötti területet és Sardinia szigetét Rómáért V. Emmanuel Napóleonnak engedi át, ki a pápának civillistát és védelmet igér. Azt is beszélik, hogy Poroszország az olasz elégületleneket izgatja, ezért vannak a zavargá­sok, így Genuában is lázadás volt és 4 torlaszt emeltek. Sőt azt beszélik, hogy e miatt a fran­cziák kivonulását is megszüntetik, mert — mint levelezőnk írja — a pápai hadsereg egészen fel­­oszlófélben van. Németországon meg titkos franczia rendőrséget véltek felfedezni. Olaszországban Cialdini határozottan a fran­czia szövetség mellett izgat és Govone hadügyért keményen megtámadta, sőt letételét kérte. Törökország 20 ezer embert küld a görög ha­tárra, a bolgár és bosniai tartományokat pedig 80 ezer emberrel szállja meg. Montenegro is mo­zog, legalább több ottani a dalmatiai lázadás színhelyén volt és az ottani vezetőkkel sokáig tanácskozott. Ausztria készülődései ellen a P. Ltd és N. F. Presse felszólalnak, féltik semlegességét, külön­ben a katonai párt sok álhírt valónak híreszteli, így nem igaz, hogy az Enns vonalat erősítnék, és az egész erősítési tervekből is csak az előké­születek, de nem valóságos fegyverkezés, szere­lés fogadtattak el a haditanácsban. Mai szálltunkh­oz egér és ív melléklet van csatolva. Párhuzam a magyar s külföldi vasutak forgalma­s anyagszer­­készlete közt. A magyar vasutak forgalma­s anyagszer­­készletéről nagyon érdekes a­datokat meríthetünk a nem rég megjelent hivatalos kimutatásokból, melyeket hogy a nevezetes­ külföldi vasutak ada­taival könnyebben lehessen összehasonlítni, szük­ségesnek véltem a kiszámítás alapját, az átala­­tosan használt vasút­i hosszmérték egységre — a kilométerre — fektetni. Az eredmény következő. A magyar vasutak öeszesen szállítottak 1249 út­at, 2001 tonna terhet. Volt, 17/10o mozgonyuk 37Voo8zem. sz.4­9mp teherszáll. kocsijuk. Az angol vasutak száll. 12555 nt, volt 38/,,, mozd. *511,, szem. 1078k­op tel. kocs. A franczia vaspály. száll. 6249 ut. 2394 tonna terh. Volt 261­0 mozd. 5­110, szem. 65*110, tel. kocs. A porosz vasutak száll. 5222 ut. 4618 tonna terh. Volt 3TC, mozd 46l­a, szem. száll. 687],„o terh. kocs. A felső olaszh. vas. száll. 3638 ut. 1006 tonna terh. Volt 24/1** mozd. szem. 375 lie terh. kocs. Ezen adatokból láthatjuk, mi csekély a mi személy­forgalmunk ! De ha ez egyelőre ki nem állhatja is a versenyt a külföldi vasutakkal, te­her­szállítmányaink már is jóval meghaladják a felső-olaszhoni szállítmányokat, s forgalmunk vetélkedhetik a franczia vasutak forgalmával; s épen azért szükséges hogy vasutjaink elegendő szállító eszközzel magokat ellássá­k, nehogy a forgalom s anyagszer-készlet közti aránytalan­ság a magyar kereskedelem felvirágzását aka­­dályozván, a nemzetet károsítsa. Minden jól rendezett vasút a mozdony s koc­si szü­kséeletet a pálya hosszával aránylag szokta kiszámítani, de a kiszámításnál nagyon szén előtt kell tartania a pálya rendes forgalmát is. Hogy a magyar vasutak azzal nem sokat töröd­nek, azt a fentebb elősorolt adatok eléggé bi­zonyítják. A személy­kocsik hiányát némikép igazolja a csekély forgalom, de a mozdony s te­­her­kocsik elégtelensége sehogy sem igazolható, s valóban kimerhe­etlennek kell lenni a magyar kormány türelmének, mely ámbár a kereskedel­münknek okozott károkból már rég óta tanul­mányozhatta a magyar vasút rendszer hiányait, mégsem kötelező az illetéket a szükséges for­galmi anyagszer-készlet beszerzésére s elegendő fedett lakhely építésére Egyébiránt úgy látszik hogy vasijainknak nem csak rendszere, de üzlet­szervezete is hiá­nyos. A nem rég közlött közrá. Ügyérségi érte­sítés, melyben a szállítási s a panaszkönyv élet­be léptetéséről, leszámítolási összeköttetés lét­rehozataláról s. a. t. van szó, arról bőven tanús­kodik. Ezen hiányosságot azonban én nem tulaj­donítom a rész­akaratnak, mert nagyon jól tu­dom, hogy gyakran a legbuzgóbb törekvésnek sem sikerül azonnal leküzdeni a felmerült aka­dályokat ; nem is rovom meg vasujainkat,ahogy mind­eddig a külföldi vasutakkal szolgálati s leszámítolási összeköttetésben nincsenek, ez so­kat használna kereskedelmünknek, de egyelőre okvetlen szükséges, hogy vasutjaink a gőzha­jók s egyéb közlekedési üzletek lépjenek össze­köttetésbe egymás közt, s akkor azután a kül­földdel való összeköttetés nagy előnyére szolgá­­land vasutjaink s kereskedelmünknek. Ezen összeköttetési hiány azonban korán sem

Next