A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-07 / 182. szám
182. szám, VIII. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferenciek tere 7.sz. földszint. Előfizetést áll: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..........................1 írt. 85 kr. 3 hónapra.........................5 „ 50 „ 6 hónapra . . . . 11 m — * Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint .........................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. 7&$*•*** *£tj, Reggeli kiadás. Pest, 1870. T7 vasárnap, augusztus 7. Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási dj 9 hasábos ilyféle both sora . . . 9 kr. Bé-Iyegdij minden beitatásért . . 30 . Terjedelme s hirdetések többszín beiktatás mellett kedvezőbb föltételet alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 2b kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■^amammm mmm_ ———W————— Előfizetési arak „A HON“ 1870. II. félévére. Julius—szeptemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—decemberi félévre . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 D Pest, junius hóban 1870. SŐT Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni , mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „KOK“ kiadóhivatala. wgagP.V.anWII ....................... . PEST, AUGUSZTUS 6. Az uj ülésszak. (..) Az országgyűlési új időszak megnyitásával megint előtérbe lépnek a magyar állami élet nagy elvi kérdései. Reméljük, hogy kormánypártunk a múltakon okulva, az új ülésszakban be fogja látni azt, hogy egy kormánynak nem csak az a feladata, hogy az életfogytiglan uralkodást magára nézve lehetővé tegye; reméljük, hogy neki, mint általában minden kormánynak, még egy más, sokkal magasztosabbb feladata is van. E feladat: megszerezni és biztosítani mindazon életfeltételeket, melyek a nemzet gazdasági és társadalmi haladására az állami élet által elérhetők. Ezen egyes feladatokról az országgyűlésen és a független hazai lapokban igen régóta van szó. Összefoglalhatjuk azokat e nevezet alá: állami reformok. A kormánypárt ily állami reformok előkészítésére mind ez ideig semmit sem tett. Az összes államgazdálkodás reformját az adó enquéte munkálatai alapján akarja keresztülvinni, pedig mint régebben és több ízben kimutattuk, e munkálat nem felel meg a modern eszméknek, és a korszerű tudomány vívmányainak. Ha kormányunk az állami gazdálkodást az adó enquéte félszeg javaslatai folytán fogja reformálni, csak a régi Bachrendszert fogja fejleszteni tovább. Az állami reformok között fő jelentőségű a független magyar pénzügy létesítése. Ez ügyben egy enquéte bizottság dolgozik. Annak munkálatai még nem tétettek közzé, s így most nem mondhatunk egyebet, minthogy a bizottság megalakításánál a kormánynak a múlt ülésszak alatt követett eljárása a feladat megvalósítását igen megnehezíti. Reméljük, hogy ezen országgyűlési bizottság a szakértői kihallgatásokban elegendő anyagot talált arra, hogy hazánknak az osztrák nemzeti bnk uralkodása alól felszabadítását és életerős fejlődésre képes magyar bankügy létesítését javaslatba hozza. Egy más nagy állami reform a független magyar tengerészet létesítése. Ennek szükségét épen a jelen háború alkalmából mindenki beláthatja. A magyar kivitelnek könnyen és szabadon el kell érni a tengert, és gondoskodnunk kell arról, hogy a magyar tengerparton idegen befolyástól ment, tehát magyar lobogót hordozó hajóink, tengerészetünk legyen, melyre a hazai termelő közönség teljes biztonsággal számíthasson. Ezzel kapcsolatosan felemlíthetjük a consuláris ügynek nemzeti alapra helyezését. Gondoskodnunk kell, hogy mindazon helyeken,amelyekkel a külföldön élénk kereskedelmi öszszeköttetéseink vannak, a magyar kormány által fenntartott, tehát hazánk érdekeit hűségesen szolgáló consulaink legyenek. Egy igen nagy horderejű és az egész állami gazdálkodásra kiható ügy a vámügy ; állami életünk elengedhetlen követelménye, hogy abban a nemzet önelhatározási joga sértetlen épségben fenntartassék. Erre nézve „magyar vámenquéte“ czím alatt közelebb a reform szükségét s annak kivitelére teendő első lépést javaslatba hoztuk. Kívánatos, hogy a törvényhozó testület a jelen ülésszak alatt ezen, valamint az előbb említett nagy feladatokat, munkálatba vegye. TÁRCZA: Bower angol utazó és Wattenbach heidelbergi tanár. irta: Agricola. (Folytatás.) Huszonhat oly állítása van írónak, ami vagy az ő tudatlanságát, vagy informátorainak — legyen az könyv vagy egyén — tényelferdítési rész szándékát tanúsítja. Ezekkel merőben ellenkezőleg állnak a tények és positív adatok, mit nálunk minden magasabb tudományi műveltségű ember tud. Sajnálom is fárasztani az olvasót s tölteni a lapot cáfolgatásával; csak néhányat látok megemlítendőnek. Ki ismer egy oly törvényes erővel bíró államszerződést vagy érvényben levő törvényt, mely a szászoknak valaha Ausztriával végrehajtott egyesülését bizonyítja? Hát Szegeden, Debreczenben, Miskolczon, Nagy- Váradon, Kolozsvárott, Maros-Vásárhelyen nincs ipar, kereskedés, magyar polgár osztály ? Hát a Királyföldön a magyar, az oláh nem a maga nyelvén beszél, hanem németül ? A szász nép is németül beszél ? Ki merte azt mondani eddig a székely népről, hogy az szegény és paraszt ? Kövesse meg magát Wattenbach úr , mint egy ember kiáltaná erre, ha hallaná e szót, azon 400.000-et meghaladó székely, amely vérével szerzett és fenntartott ősi földön másfél ezer év óta változó jólétben, de szabadon s a magáéban él. Háromszék búzával, kenyérrel tartja a brassói szászokat, Udvarhelyszék faedénynyel és szerszámmal látja el fél Oláhországot, Marosszék bora adja Szász- Régennek a forgalmi pénzt, tehát az életerőt, Aranyosszék gabna- és vetemény termése Kolozsvárnak éléskamarája; egyedül Csík nem tudja eltartani sűrü népességét, de ez is csak borszéki borvizéből százezreket viszen be évente fenyvesektől koszoruzott hazájába. A szegény és paraszt epithetont tartsa meg W. ur más kegyenczei számára. A székely népre az nem illik.... Hol van az az oklevél, mely tannyítja, hogy a magyar aristocratia a szászoktól megmivelt desertumot el akarta venni ? Kérem mutasson rá? Ferdinánd ellen lázadt fel a magyarok egy része 1526-ban ? Sőt ő és az özvegy királyné lázasztotta fel sánta Báthorit, Thurzó Györgyöt és olygarcha társaikat a mér megválasztott király ellen. A székely határőr. Régen elavult az. Meszsze haladt azóta az őstörténetnyomozás.Székely Székhely : Szállás-Descensus,tanya, igy nevezték el őseink első megtelepedési helyüket. Innen van nevük is. Csak olyan határőr volt a székely is, mint a magyar. Akár a határon, akár benn támadta meg a hazát az ellenség, ment védelemre minden, aki a megtámadott pont közelében lakott. Ami határőrségről W. ur beszél, az 1764- ben volt rendszerezve, 1848-ban megszüntetve. A szászok létszámát 160— 170,000-nél többre jó lélekkel nem tehetni. Hiszen maga író is sajnálkozik apadásukon (301.) sokának azon szomorú házassági elvet tulajdonítja, hogy a szász nemzet fiai és női szerelmüket úgy korlátozzák, hogy a lehetőségig kevés gyermekük legyen.(301.) Valóban úgy hallszik, hogy évről évre tetemes százlólival fogy számuk. Azt mondja bó, hogy a német időben galficziaik vitték a hivatalokat. Bocsásson meg, nem úgy van. Az egész szász nemzet intelligentiája hivatalba lépett, amint mi azért pusztán hagytuk. Nézze meg bárki az erdélyi helytartóság levéltárát, mindazok a szászok, akik ma magasb vagy elsőbb hivatalokat viselnek, vagy nagy nyugdíjakat húznak, akkor is hivatalban voltak. Bedeus, Salman, Schmidt, Rosenfeld, Reichenstein, Friedenfels, Zimmermann, Haupt, Rannicher, Schüller, Bell, Gebbell s száz meg száznak munkái tanúsítják gyors alkalmaztatásukat Hasonlóul tettek az oláhok is. Még magyaruak közül is nem vonakodtak bemenni sokan. Hogy az absolutismus gallicziaiakat tett a magasb helyekre, természetes volt. ... Itt sem mond tehát valót W. m. Schullert megdicséri sró, hogy a német rendszer alatt iskolatanácsosa volt magyarnak, székelynek, szásznak, unitáriusnak, reformátusnak és ágostai hitűnek (47.1.) s csak néhány lappal alább rosszalja a magyar iskolai tanácsosai intézményt, annak sikert nem remél, hihetően nem is óhajt. No de azért mi csak megmaradunk mellette,» köszönjük b.Eötvösnek,hogy létesítette. Legbotrányosabb azonban, midőn ió a szász papok dézmáját szűken kimértnek,a püspök és irodája ellátását csekélynek állítja. Öt milliót meghalad csak a tőke W. ur , oly túlságos kedvezőség van kiszámítva, hogy ha az egész ország dézmáját a szériát kárpótolnák, Erdély s szász papság és volt nemesség tributáriusává lenne félszázadig. Ne bolygassák a szászok ezt barátaikkal se bolygattatsák.Köszönjék,hogy elnyögjük s papi adónkat fizetjük. Aztán a szászpüspöknek van 16,000 fordotatioja személyére és személyzetére. Az unitárius státusnak egészen 5000 font! Ez arányt W. ur hátrányosnak tartja? Menjünk át a vádakra. Azt irja Szerző (11.) hogy a magyar nemesség jogtalan jövevénynek nevezi aszászokat. Sőt ellenkezőleg jogok és kivált előjogok dolgában ugyancsak bővelkednek azok. A székelyek forradalmi időben rablásra hajlandó, irja (101.) épen mint a szász, amaz rabolt Nagy Szebenben és rabolt Szász-Régenben, ez Nagy-Enyeden és Maros-Vásárhelyt. Forradalomban minden nép hozzá jut. író dicsekedik, hogy a szászok legjobb adófizetők(16.1.), de mi hallottunk oly adóeltorkolásokról és a szász nép adójának a szebeni pénzügyi kerületben oly okos és előrelátó kiméréséről, amilyenre nálunk alig van példa. Azt állítja szerző, hogy a szászok azért szítnak és szítottak mindig a német uralkodó házhoz, mert ők ebben látják miveltségök, nyelvük s fennmaradásuk garantiáját (20. 1.) Ugyan mikor támadta meg a magyar a szászok ezen érdekeit? Melyik törvényben vonta kétség alá ezeket ? Hát nem a magyar királyok és nemzed fejedelmek alatt nyerték donatióikat, kiváltságaikat, roppant nemzeti vagyonokat, amivel egy nemzet sem bir a magyar koronaterületen ? Mi a szászok által képviselt német műveltségnek ellenei soha sem voltunk, csakhogy az ő kedvükért minket germanizáljanak, azt nem engedhettük soha, s nem engedjük ezután sem. Szemrehányást tesz szó, hogy Kolozsvárt mi magyarizáltuk (21.1.) Nem. Az idő tette azt, és a kolozsvári nép szelleme. De hát van-e ebben kára a szász nemzetnek? a cultúrának? az emberiségnek ? Azt állítja szerző, hogy a katholikusok gazdagon vannak dotálva, az evangélikusok nincsenek. Igazságtalan vád. A katolikusokat katholikus királyok, érsekek, prímások, főurak, püspökök dotálták s gazdagították véghagyományokkal, az ország utóbbi időben csak az egy fejérvári uradalmat adta Erdélyben a püspökségnek. Egyébiránt kettőt kell megjegyeznem: 1. az evangélikusok többnyire mind szászok, a szász nemzet kapta adományul öt milliót képviselő papi dézmáját, a talmácsi és szelisztyei birtokot, a kartd apátságot, szent László szebeni prépostsága javait, Bolhás és Litva községeket, a brassóiak a Törcsvárhoz tartozó falukat, Besztercze, Medgyes, Szász-Sebes roppant kiterjedésű birtokokat, a két bírák újabban visszakapták a revindikált havasokat, 99 évig bírták a fogarasi uradalmat. E birtokok is 4—5 milliónál több értéket képviselnek. Ilyen viszonyok közt a maguk erején megállhatnak a szász gymnasiumok! Hát szegény-e az a vallásfelekezet, amelynek tanítási és nevelési czéljaira évi 50.000 frtot tud maga a felekezetet képviselő nemzet kiadni ? ! És itt még azt jegyzem meg, hogy azt az összeget 1852-ben nemzeti végzésnél fogva adományozták szász hazánkfiai iskoláiknak azon nemzeti vagyonok évi jövedelmeiből, amelyeknek rendeltetése a volt, hogy belőle saját politikai és törvényszéki tisztviselőiket fizessék. De ők e fizetést az állam terhére íratták át, a maguk jövedelmét pedig iskolai czélokra fordították. Itt a szászok megrövidítve nincsenek. Ha panasznak helye van, ön honfitársaik ellen lehet, akik közül én egy páron kívül többet egész malmokból nem ismerek, aki nemzetének alapítványt, végrendeletet, pium legatumot tett volna. Ők az államtól kívánnak mindent. Katholikus, reformált, unitárius , zsidó folyvást tesz kegyes végrendeleteket; szászt valóban alig hallottam egész életemben, aki nagyobbacska anyagi áldozattal járutt volna nemzete felsegítésében. A Bruckenthal-unikum egy ragyogó kivétel! És most a kormányt támadja meg a szerző. Vádjai ezek: a magyar kormány vakságát mutatja ki avval, hogy szász vidékekkel oláhokat kapcsol össze, s így amazokat leszavaztatja (31.1.) Hol történt ez? kérdezzük. Ahol eddig is szász és oláh egy politikai kapcsolatban éltek. De hát népvándorlást indítson a kormány,megengedve,hogy kiki oda csatlakozzék,ahová tetszik? A kormányt a németek iránti gyülölség vezeti, — mondja szerző (31. l.)Miből tűnik ki ez ? Hogy az oláhok kérését ott, ahol igazuk van, teljesíti. Ez kötelesség, nem gyülölség. De hát a Királyföldön élő oláh aki eddig a szászszal egyformán vitte a közterheket, most az 1848-iki alkotmány helyreállítása után politikai jogokat a szászokkal együtt ne gyakorolhasson? a föld javadalmaival ne élhessen ? Én ezt nem tartom igazságnak. Panaszosan említi szerző (34. 1.), hogy azért, mivel a szászok a Schmerling birodalmi alkotmányát bizalommal elfogadták, a dualizmus létrejöttével a magyaroknak áldozatai dobattak. De hát nem óvta a magyarság, hogy az ősi alkotmányalapot egy ma születettért ne hagyják el? Ennek is mi vagyunk okai? Talán hogy minden jóravaló tehetségeik ismét alkalmazva vannak, különféle dotatióhoz kapnak, dézmakárpótlásuk akadály nélkül folyh at. ... Az uniót ismét kierőszakolták a magyarok - írja szerző (34.1.) Hol ? Miképen ? Egy hozott törvény erőszak műve-e ? Báró Wenckheim nem volt állására termett ember, s alárendeltei tetszés szerint garázdálkodtak — igy szól (35. 1.) szerző. Az első nem áll, az utóbbi önmagáról és az irodalmi illemről megfeledkező oly kifejezési alak, mely annál sértőbb, minél kevésbé van igazsági alapja, írja szerző (37. 1.) , hogy a Nagy-Váradtól kiinduló Arad, Fejérvár, Szebenen át Vöröstoronynál Erdélyből kimenő vasút a természettől van Erdély fő vasúti irányának kijelölve Nézzen szerző a földabroszra, gondolja meg, hogy a végczél az, hogy Nyugat Magyar- és Erdélyországon át gyorsan Galaczhoz jusson, s látni fogja szavainak alaptalanságát. A szászok harmadbirósági törvényszéküket Pestre tette át a kormány — írja szerző a 37. 1. Hogy bánthatja az azokat, akiknek nem volt kifogása, hogy egész Erdély igazságügyét Bécsbe tették át az absolutismus idejében ? A legkíméletlenebbül támadja meg a kormányt szerző a szebeni katholikus államgymnasium uj szervezéséért (42.1.) Ezt — úgymond — mikor alapították se szerették a szászok, de később virágzóvá fejlődött. Most a kiegyezkedés után egészen magyarizálták, a német tanítókat elbocsátották, s valódi árpád fiakat tettek helyökbe. A tannyelv kizárólag magyar. . .. Tehát ez bántja W. urat? Sajnáljuk, de a kormány kötelességét teljesítette, Árpád utódi pedig — azt hisszük — tudni fogják úgy betölteni hivatásukat, mint Hermannéi. Magyarország helyreállítása után — írja szerző a 43. lapon — a magyar nemzetiség reactiója teljesen felülkerült s ellenállhatatlanná lett. A közvélemény sehol sem oly zsarnoki mű t itt, itt nem tűrnek kivált nemzetiségi kérdésben semmi ellenmondást (43.1.) A magyar szabadság nem jelent egyebet (36.1.) mint a magyarok önkény uralkodását mások felett. Ez merő alaptalan, igazságtalan s méltatlan vád. Hazánkban teljes szólási és sajtószabadság van. Mindenki érvényesítheti nézeteit. Törvényeink a jogegyelőségen nyugosznak. Hogy hazánkat Magyarországnak kívánjuk meghagyatni, ez oly természetes, mint hogy Schmerling lovag a szerző kegyencz népe segélyével Németországot akart belőle alkotni. Itt több helyreigazitni valónk nincs. Még csak egy sóhajtását idézem írónak, a midőn a 23 lapon Karaffa germanizáló politikájára azt jegyzi meg, hogy ha akkor a német szellemnek szabad kifejlődését s uralmát biztosították volna, vajmi más lenne ma a dolgok arczulatja! Ez fáj önöknek Waltenbach úr! Németté akarják önök tenni a maroknyi szádért egész Magyarországot! Innen a sok panasz, as kvádés elégedetlenség. Tegye önök, ha jónak látják és sikerét hiszik. Mi menni fogunk azon az útón, melyet elénk alkotmányunk, történelmünk, s magyar nemzeti missiónk szab. (Folytatjuk.) Honvédelmi ügyek. József fölig., főparancsnok speciális rendeletére mindazon tartalékosak, kik 1869-70-ben a honvédséghez áttétettek, a tengerészeti gyalogságot kivéve, hadgyakorlatra azonnal berukkolni tartoznak. A honvédelmi minisztériumban — írja budai tudósítónk — rendkívüli tevékenység van, miután az a feladat, hogy a 80,000 már felszerelten felül, még 40,000 felszereltessék. Több szállítóval alkut is kötöttek már tetemes mennyiségű ruházati és fegyverzeti tárgyakra. Ugyanily ügyben Domaniczky honv. főhadnagy Bécsbe utazott. Egy 105 lóból álló szállítmányt tegnap Helley honv. alezredes parancsnoksága alatt Debreczenbe szállítottak. Cattaróból azt írják a P. Ll.-nak, hogy az utóbbi napokban tekintélyes montenegróiak, kik közt némelyek szerint Nikita bg is jelen volt, a crivoscianok, leduiceiek és mainaiakkal a határerdőségekben több ízben tanácskozott. Ugyan e lap szerint úgy a közös, mint a honvédsereget ellátják mitrailleussel. Bécsből valamennyi lóliferáns a tartományokba utazott. Egy hét alatt 12,000 lovat kell kiállítaniok.— Albrecht félig 4. és 5-én Kuhn hadügyérrel értekezgetett. —■ Ő felsége több napra Nenbergbe készült, de a weiszenburgi ütközetről szóló távsürgöny hallatára ott idézését néhány órára szorította. — Az udvarnál komoly hangulat van. (Ezeket a híreket is a „P. Lt.“ hozza.) Az észak-német szövetség területén lévő vasúti távirdáknak, a porosz-franczia bábom idején, a magán sürgönyök szállítása meg van tiltva. Zabot Bécsben igen nagy mennyiségben vásárolnak. A bécsi hitelbank aug. 4-ikén 40,000 mérőre kötött szerződést 50 fontra kimérve sept.—oct. hóra 2 ft. 30—32 Vkrjával. Várjon ezen kötés külföldi megrendelésre történt-e, vagy a belföldi szükséglet fedezésére fog szolgálni, most még nem tudhatni. Hogy külföldiek vették volna e zabot, nem valószínű,miután a poroszok még ang.havi szállítmányt sem vesznek. A nagyobb eladásoknál közvetlenül a tulajdonosok tesznek ajánlatokat és a megrendelések ezen ajánlatokhoz képest történnek. A helyzet képe. (1.) A weienburgi ütközetről a legeltérőbb táviratok érkeznek. Azt tudjuk, hogy Douayt megverték, ő maga meghalt, hanem, hogy Mac- Mahonnak mily része van e csatában, még nem tudjuk tisztán. Ő Douay segítségére ment, és azután Riedsteltz és Schelthal felé húzódott vissza, a Col du Pigconner vonalra, és itt uralt a Bitsch vonal felett. De mennyiben segítő Douayt ő maga mily eredménynyel működött ? azt az ellentétes hírek miatt megmondani nem tudjuk. Hogy 500 francziát fogtak el, ezt emlegetik ma is, sőt 480—500 franczia foglyot láttak is már a frankfurtiak városukon átszállítani, még valami 365 turcost említenek, kiket Ingolstadtba szántanának. A foglyok közt 10 tisztet említenek és még egy ágyút is kézrekerítenek. A király nejének ezt távirá: „Fényes de véres ütközet Fricsi szemei előtt.“ A német városokban általános nagy öröm, Berlint kivilágiták, a nagy néptömegnek férje táviratát a királyné egy tiszt által olvastató fel. Másfelől a franczia „Gaulois" azzal áll elő, hogy a poroszok 7000 embert vesztettek. Párisban több bankházat bezártak és ezt írák reá: „Bezárva marad Berlin bevételéig.“ A távirat meg arról értesít, hogy 5-én reggel három órától kezdve Strassburg és Saarbruck közt egy nagy ütközet folyt, melynek kimeneteléről még eddig mit sem tudunk. A weissenburgi ütközet részleteiből még azt csak tudjuk, hogy a poroszok a Lauter folyó melletti erdőben gyülekeztek és az óriási erővel szemben — a francziák állítása szerint — a Douay I hadosztályból volt 3 ezred és egy lovas dandár vett részt. Másfelől a délnémet seregről is az a hír, hogy Maximiliansaunál 2 hidat vert a Rajnára és tart Weissenburgnak. A badeni hadtest is elhagyá a főhadiszállást Lauterburgot. A porosz király főhadiszállása most Coblenz,a Károly Frigyes hgé Kreuznak, a khgé Mannheim. A franczia hajóhadat nagy lelkesüültséggel fogadták Koppenhágában és hire jár, hogy egy dán alkapitány kalauzolja. A dán pénzügyér 5 millió tallér erejéig való hitelpapír kibocsátására hatalmaztatott fel, Cherbourgból tudósitnak,hogy „Thetis“ franczia fregatté egy porosz monitort elsülyesztett. Maga a hajóhad 5-én d. n. Horspertől délfelé hajózott. A diplomatia terén van egy új bevégzett tény — ha igaz — és két leleplezés. Tény az, ha a , «Tag. P.“ jól van értesülve, hogy V i m e r c ati Victor Emanuel megbízottja egyaláírt olasz-franczia véd-és daczszövetséget visz Metzbe Napóleonhoz, de ezt még titokban tartják egynéhány napig, mert az eseményeket akarják bevárni. Szóval titokszerű nagyon. A leleplezések közül fel kell említenünk Tutrr tábornokot, ki a „Tagblattban“ elbeszéli, hogy 1866 ban Bismarck általa tette Napóleonnak azt az ajánlatot, hogy foglalja el Luxemburgot és Belgiumot, és Magyarország önállását is biztositá. 1867-ben pedig Türr Belgrádban volt és itt Loberau porosz consul az olasz consul és Marinovicz szerbiai elnök jelenlétében javasolta, hogy Oroszország foglalja el a Bánságot és Horvátországot, az orosz nyomuljon előre és a porosz Bécsnek tart. A másik leleplezéssel a római „Unita Cattolica“ állott elő. E szerint Olaszország és Francziaország közt szerződés van, mely szerint Piemontot azaz Allessandria kivételével a Novara és Savona közötti területet és Sardinia szigetét Rómáért V. Emmanuel Napóleonnak engedi át, ki a pápának civillistát és védelmet igér. Azt is beszélik, hogy Poroszország az olasz elégületleneket izgatja, ezért vannak a zavargások, így Genuában is lázadás volt és 4 torlaszt emeltek. Sőt azt beszélik, hogy e miatt a francziák kivonulását is megszüntetik, mert — mint levelezőnk írja — a pápai hadsereg egészen feloszlófélben van. Németországon meg titkos franczia rendőrséget véltek felfedezni. Olaszországban Cialdini határozottan a franczia szövetség mellett izgat és Govone hadügyért keményen megtámadta, sőt letételét kérte. Törökország 20 ezer embert küld a görög határra, a bolgár és bosniai tartományokat pedig 80 ezer emberrel szállja meg. Montenegro is mozog, legalább több ottani a dalmatiai lázadás színhelyén volt és az ottani vezetőkkel sokáig tanácskozott. Ausztria készülődései ellen a P. Ltd és N. F. Presse felszólalnak, féltik semlegességét, különben a katonai párt sok álhírt valónak híreszteli, így nem igaz, hogy az Enns vonalat erősítnék, és az egész erősítési tervekből is csak az előkészületek, de nem valóságos fegyverkezés, szerelés fogadtattak el a haditanácsban. Mai szálltunkhoz egér és ív melléklet van csatolva. Párhuzam a magyar s külföldi vasutak forgalmas anyagszerkészlete közt. A magyar vasutak forgalmas anyagszerkészletéről nagyon érdekes adatokat meríthetünk a nem rég megjelent hivatalos kimutatásokból, melyeket hogy a nevezetes külföldi vasutak adataival könnyebben lehessen összehasonlítni, szükségesnek véltem a kiszámítás alapját, az átalatosan használt vasúti hosszmérték egységre — a kilométerre — fektetni. Az eredmény következő. A magyar vasutak öeszesen szállítottak 1249 útat, 2001 tonna terhet. Volt, 17/10o mozgonyuk 37Voo8zem. sz.49mp teherszáll. kocsijuk. Az angol vasutak száll. 12555 nt, volt 38/,,, mozd. *511,, szem. 1078kop tel. kocs. A franczia vaspály. száll. 6249 ut. 2394 tonna terh. Volt 2610 mozd. 5110, szem. 65*110, tel. kocs. A porosz vasutak száll. 5222 ut. 4618 tonna terh. Volt 3TC, mozd 46la, szem. száll. 687],„o terh. kocs. A felső olaszh. vas. száll. 3638 ut. 1006 tonna terh. Volt 24/1** mozd. szem. 375 lie terh. kocs. Ezen adatokból láthatjuk, mi csekély a mi személyforgalmunk ! De ha ez egyelőre ki nem állhatja is a versenyt a külföldi vasutakkal, teherszállítmányaink már is jóval meghaladják a felső-olaszhoni szállítmányokat, s forgalmunk vetélkedhetik a franczia vasutak forgalmával; s épen azért szükséges hogy vasutjaink elegendő szállító eszközzel magokat ellássák, nehogy a forgalom s anyagszer-készlet közti aránytalanság a magyar kereskedelem felvirágzását akadályozván, a nemzetet károsítsa. Minden jól rendezett vasút a mozdony s kocsi szükséeletet a pálya hosszával aránylag szokta kiszámítani, de a kiszámításnál nagyon szén előtt kell tartania a pálya rendes forgalmát is. Hogy a magyar vasutak azzal nem sokat törödnek, azt a fentebb elősorolt adatok eléggé bizonyítják. A személykocsik hiányát némikép igazolja a csekély forgalom, de a mozdony s teherkocsik elégtelensége sehogy sem igazolható, s valóban kimerheetlennek kell lenni a magyar kormány türelmének, mely ámbár a kereskedelmünknek okozott károkból már rég óta tanulmányozhatta a magyar vasút rendszer hiányait, mégsem kötelező az illetéket a szükséges forgalmi anyagszer-készlet beszerzésére s elegendő fedett lakhely építésére Egyébiránt úgy látszik hogy vasijainknak nem csak rendszere, de üzletszervezete is hiányos. A nem rég közlött közrá. Ügyérségi értesítés, melyben a szállítási s a panaszkönyv életbe léptetéséről, leszámítolási összeköttetés létrehozataláról s. a. t. van szó, arról bőven tanúskodik. Ezen hiányosságot azonban én nem tulajdonítom a részakaratnak, mert nagyon jól tudom, hogy gyakran a legbuzgóbb törekvésnek sem sikerül azonnal leküzdeni a felmerült akadályokat ; nem is rovom meg vasujainkat,ahogy mindeddig a külföldi vasutakkal szolgálati s leszámítolási összeköttetésben nincsenek, ez sokat használna kereskedelmünknek, de egyelőre okvetlen szükséges, hogy vasutjaink a gőzhajók s egyéb közlekedési üzletek lépjenek összeköttetésbe egymás közt, s akkor azután a külfölddel való összeköttetés nagy előnyére szolgáland vasutjaink s kereskedelmünknek. Ezen összeköttetési hiány azonban korán sem