A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-16 / 222. szám

Tekintve, hogy a cserjék, erdők és erdőrészek melyek Pár­át kerületének egész kiterjedésében környezik, az ellenségnek fedett helyeket nyúj­tanak, melyeket a hadmozdulatainak elfedezé­­sére fog felhasználni, melyeknek védelme alatt egész az erődök kapujáig eljuthat,asánczkosár-te­­lepeket és sánczárkokat áshat a főváros köze­lében. Meggyőződvén, hogy a nemzet semmi erőfe­szítés által sem engedi magát elriasztani köte­lessége teljesítésétől, s hogy Páris az egész hazának példát akar nyújtani a nagy áldoza­tokra . Elrendeli: Gyújtassanak fel az ellenség közeledtével a cserjék, erdők és erdőrészek, melyek a védelmet veszélyeztethetik. A pénzügy és a közmunkaminiszter gondos­kodni fognak, hogy az előmunkálatok rögtön végrehajtassanak az erdőfelügyelőség, híd és úzmérnökök s a főváros polgári mérnökeinek igazgatósága alatt, szegődött munkáscsapatok segítségével. Minden intézkedés megtörténik, hogy a váro­sok, falak, tanyák és épületek elszigetelve ma­radjanak, s a tűz veszélyének kitéve ne legye­nek, s hogy a gyúlékony anyagok­­összegyüjtes­senek, elszállittassanak, s elhelyeztessenek a szükséges óvó rendszabályok megtartása mellett. Ugyanazon mérnök-személyzet gondoskodása alatt az erődsánczok feneke rözsével és fagalyak­­kal fog megtöltetni s hig gyúlékony anyaggal megtöltetni, mely annak idejében lángra fog gyujtatni. Páris lakosai­­ Türelmetek, elhatározástok az ellenség elé oly akadályokat fog gördíteni, melyeknek hatal­máról fogalma nincs. Lepjétek meg egy roppant főváros rettenetes erejével, melyről azt hiszi, hogy a béke élvezete elpuhitotta, de mely a haza szerencsétlenségében mindenestől a hábo­rúnak áldozza magát. Páris, sept. 10. — Tro­ch u. tábornok. — Garibaldi következő levelét teszi közzé a „Movim.": C­a­p­r­e r­a , sept. 7. Barátim ! Tegnap azt mondám nektek : Bonaparte ellen harcz a leg­végsőig. Ma ezt mondom : A franczia köz­társaságot minden eszközzel támo­gatnunk kell. Én, daczára hogy beteg va­gyok, felajánlottam a párisi ideiglenes kormány­nak szolgálatomat, és remény­em, nem lesz bajos kötelességemet teljesítnem. Igen polgártársaim, nekünk azt szent kötelességnek kell tartanunk, hogy testvéreink segít­ségére Francziaországba siessünk. Czélunk bizonyára nem lesz az, hogy leverjük német testvéreinket, kik a gondviselés karjaként a zsarnokság alpesét, mely a világra nehezedett, felforgatta. De menni fogunk azért, hogy támo­gassuk az egyetlen rendszert, mely a nemzetek békéjét és jóllétét biztosítni képes. Ismétlem : a franczia köztársaságot minden módon támogatni kell, mely, okulva a múlt tapasztalatain, az em­beri regeneratio legszilárdabb oszlopa leend. — Garibaldi József. — Bazaine napiparancsa aug. 16 áról, melyet a vionvillei csatamezőn fogtak fel, igy hangzik: Utasítás aug. 16-ka reggelére. Oszs­átok ki azonnal a főhadigazgató által nektek küldött segédeszközöket. Minden polgári szekeret segédfogat neve alatt Gravelotte háta mögé kell küldeni, azokat arra kell használni, hogy azokon az ápolásra szorult betegeket Metzbe küldjék. Biztos tudomást kell szerezni, hogy minden embernek elég tölténye van-e, ha nincs, azonnal adni kell, és az osztályraktárakban pó­tolni az elfogyasztottakat. Mihelyest az értesíté­sek beérkeztek s megtudjuk, hogy az ellenség­nek nincs ereje a közelben, újra fel lehet állí­tani a sátrakat, és a legénység ne menjen vízre, csak kerülő után. Meg kell tiltani a táborból távozást. Lovassági állomásokat kell csatolni az őrségekhez, úgy hogy elég előre tolt őrállomások legyenek avégett,hogy idejében legyünk értesülve az ellenség közeledtéről.Az utaknak szabadoknak kell lenni. A közigazgatási szolgálatra vonatkozó minden podgyásznak azon homlokzat háta me­­gött kell lennie, a­mely felöl feltehető, hogy az ellenség támad. Mi valószínüleg dél után indu­lunk el, m helyest megtudjuk, hogy a 3. és 4. hadtest egészen a mi magaslatunkig ért. Egyéb­iránt később parancsok fognak adatni. A 3. és 4. had­test a Conflansból Etainbe vezető úton ha­ladva, baloldalukra­ lovassági csapatokat küldje­nek, hogy velünk az összeköttetést fenntartsák. — Bazaine marsal stb. U t ó i­r a t. A jelen körülmények következ­tében a 3-ik testnél parancsnokló marsallhoz kül­dött minden levelezésben fel kell említeni elkül­dése napját és óráját. — Napoleon életmódjáról Wilhelmshö­­hében a következőket írják Kasselből: Az excsászár igen egyszerűen él. Reggel 7 órakor már íróasztala mellett ül dolgozó szobá­jában, melynek egy a parkra nyíló ablaka van kelet felé. 9 órakor b­eázik dolgozó szobájában s csak akkor kezd szivarozni. 11 órakor átnézi a leveleket és Űrlapokat. 1 órakor Murat her­­czegnő vagy Pietri karján elhagyja a szobáját, miután orvosával beszélt s némi frissítőket vett magához. Akkor többek társaságában sétát tesz, mialatt élénk beszélgetés foly. 4 órakor vissza­vonul Pietrivel dolgozó szólójába. Azt, mondják, hogy élettörténetét írja. */* 6-kor ebédel a ma­­gasrangú tisztek társaságában. Az ebéd a porosz udvari szakács állítása szerint igen egyszerű. 7 órakor felszedik az asztalt s újra séta következik. 9 órakor theáznak. Thea után a császár újra visszavonul dolgozó szobájába s írással és ol­vasással tölti idejét 11 óráig. Éjfélkor minden elcsendesül a várban. Leve­let a császár keveset küldött még el hivata­losan. Wilhelmshöhe parancsnokát tegnap arra ké­rette, hogy a vár vidékét terjedelmes körben zárassa el a közönségtől, miután a­z insultálja kíséretét. okmányok előtt a következő communiqué áll bevezetésül: „Tekintve az európai komoly ese­ményeket és Olaszország politikai viszonyait, a király kormánya Ponza di San Martino grófot megbízta, hogy menjen Rómába s adja át a szentséges atyának a király levelét. Ponza gr. küldetésének czélja kitetszik azon utasításokból, melyeket neki a tanács elnöke adott.“ Ez utasí­tás szól: A tanács elnöke Ponza di San Martino gróf­hoz. Flórencz, sept. 8. 1870. Grófurl A jelen ün­nepélyes pillanatban, midőn a király kormánya elérkezettnek látja az időt Olaszország érdeké­ben úgy, mint a szent­szék érdekében, a nemzeti terület biztosítására szolgáló rendszabályokhoz nyúlni, megbizatik ön, hogy a király levelével­­ Rómába menjen a pápa­ sonverainhez. A király mint az olasz határozatok védője és biztosíték adója, és mint katholikus —­ nagy­­ mértékben érdekelve lévén, hogy a szent szék és Olaszország sorsa ne tétessék ki veszélynek, melynek a szent atya bátorsággal hajlandó vol­na ellentszegülni — a katholicismus és Európá­­­val szemben kénytelennek érzi magát átvállalni a kötelességet, hogy a félszigeten a rendet s a szentszék biztonságát saját felelőssége alatt fen­­tartsa. A király kormánya feladata ellen cseleked­nék, ha, mielőtt határozatot hozna, előbb bevár­ná, míg az agitatió komoly eseményeket és vér­ontást idézett elő. Mi arra szorítkozunk, hogy csapatjainkat római területre indítsuk, ha a körülmények ezt szükségessé teendik , de a közigazgatásról való gondoskodást a lakosságra bizzuk. A király kormánya hatalmával a rómaiak el­­évülhetlen jogain és azon érdekek fentartására és védelmére fog szorítkozni, melyeket a katho­likus világ a souverain pápa teljes függetlensé­gében bir. Minden politikai kérdést félretéve, melyeket a római nép szabad és békés nyilatko­zataiban megpendíthetne, a király kormánya szilárdan el van határozva a szent­szék szellemi függetlenségére szükséges biztosítékokat meg­adni és azon biztosítékot Olaszország és az érde­kelt hatalmak közti jo­g tárgyalásainak tárgyá­vá tenni. Ön meg fogja értetni a szent atyával,mily ün­nepélyes a jelen pillanat az egyház és a pápaság jövőjére. A katholicismus feje az olasz lakos­ságban mély alázatra fog találni és a Tiberis partján minden emberi uralom által tisztelt és független széket fog birni. Ő­elsége a fiú gyöngyöngédségével, a katho­­likus hitével, a király és olasz érzelmeivel for­dul ő szentségéhez. Ő szentsége a jelen pillanat­ban, midőn a népek legtiszteletreméltóbb intéz­ményei és a béke fenyegetve vannak, nem fogja visszautasítani a kezet, mely neki a vallás és Olaszország nevében legalban nyujtatik. Fogadja stb Jegyzetté Lanza G. A hivatalos lap azonkívül, mint már említők a külügyminiszer két körjegyzékét közli, melyek a külföldi képviselőkhöz vannak intézve. Mind­kettőben azon nehézségek taglaltatnak, melyek a római kérdés megoldásának elhalasztásával Olaszországra háromlottak. A körözvények aug. 29-én és sept. 7-dikén keltek és megegyeznek a fentebbi utasítással, csakhogy terjedelmesebbek. Visconti Venosta kijelenti benne, hogy Olaszor­szág teljes adatával bír azon felelősségnek, me­lyet az egész katholikus világgal szemben elvál­lalt és tekintve ezt rajta lesz, hogy az idegen hatalmakkal együtt biztosítsák a pápa szellemi függetlenségét. Róma ügye. (Hivatalos adatok.) A hivatalos florenczi lap közli azon okmányo­kat, melyek az olasz kabinet és a római curia közti tárgyalásokra vonatkoznak, nevezetesen az alkudozónak adott utasítást és a királyság külföldi képviselőihez intézett körjegyzéket. Ez Adórendszabály Lotharingiában. Nancyból a Staatsanzeiger a következő kiált­ványt veszi. Mi Lotharingia főkormányzója rendeltük és rendeljük a mint következik : 1. Aug. 1 -tól fogva a franczia törvények ál­tal megállapított egyenes s az ezekre vonatkozó közvetett adók beszedése, bármi czím alatt sze­dettek is be eddig, Francziaországoak német csapatok által megszállott területén ideiglenesen felfüggesztetik. 2. Az előbb érintett adók helyére a mondott naptól egyetlen egy egyenes adónem lép. 3. Ez adó megfelel : a) az egyenes adók ösz­szegének, és b) a jövedelmi illetékek, bélyeg, és közvetett adók összegének, kivéve a dohány­­só, és lőpor után befolyó illetékeket. 4. Az egyes községek számára megállapítan­dó összeg a maire és a községtanács által osz­tandó fel az adókötelezettekre. 5. A maire kötelessége a hó első napjaiban az adó egy-tizenketted részét szedni be; azt a kö­vetke­z hó 6-ik napjáig a canton mairejeinek küldi be, ki azt ugyanazon hó 10-éig az egyes departementbeli székváros főpénztárába köteles szállítani E határidők különbeni katonai végre­hajtás terhe mellett megtartandók. 6. A községek a­ kivetett adóknak a főpénztárba tett befizetéséért felelősek. 7. Minden község maitje 3 százalék behajtási jutalékot kap. 8. Az adókezelés főbiztosa Lotharingiában, Olberg­er bizatik meg e rendelet végrehaj­tásával. Elvárjuk, hogy a maltok, valamint az adókö­telezettek is a parancsnak engedelmeskedni fog­nak, minden ellenállást abbahagynak s nem kényszerítenek bennünket azon szigorú rendsza­­bály­ok alkalmazására, melyek engedetlenség esetére a hadi törvényekben foglaltatnak. Nanzig, sept. 5. 1870. A főkormányzó Lotharingiában, gya­logsági tábornok s ő felsége a porosz király főszárnysegéde: B­o n i­n. Képek a se­­tani capitulatioból. A „Kreuzig“ a következőket irja: „Az augus­­tus 30, 31 és September 1 ik napi csaták szeren­csére nem voltak oly véresek, mint a Metz melletti 3 nap, de azért az eredmény még fényesebb.­Esti 6 óráig, mikor a császár sze­rte a királyhoz ér­kezett, már 23000 fogoly volt a győzők kezeiben és 60000 jött át az erőd capitulatiojával, hon­nan valami 70 ezer chassepot puska Pária ellen nagy hatású lesz, mert e fegyverrel a fal­ról jött tüzelést paralisálni lehet. Hasonlóan az egész ágyúkészlet, fegyver, jelvény, podgyász készlet kivétel nélkül átadása is nagy fontossá­gú. A francziáknak Sedanból történt kivonulá­sáról, mi­u-án délben kezdődött meg, a szemtanúk nem győznek eleget beszélni. A tisztek mérgük­ben kardjukat törték össze, a katonák összetör­ték puskájuk agyát, vagy vízbe dobták azt, mert a kivonulásnak fegyver nélkül kelle történnie. Boszos szavakkal,frogvicsorítással, ökölszoritás­­sal, gúnyszavakkal vonult az ezer meg ezer em­ber a poroszok előtt el, kik szerencsére e­gredu is, maraudt, canaillés­ gúnyneveket nem érték és nyugodtan viselték magukat. A foglyokat, miután fegyvereiket még a falak közt letették, egy terjedelmes mezőre vitték, Sedantól nyugotra, melyet a Maas egy nagy ka­nyarodása képez, ahol volt már a csatában fo­­golylyá tett 23,000 franczia, hol addig táboroz­tak, mig 2000-es osztályokban egymásután Né­metországba szállíttattak. Minthogy így minden nap 10,000-et kelle szállítani, így legalább 8 nap kell, míg e tömeget elszállítják és az állo­más felügyelőknek és élelmezési bizottmányok­nak bajuk lesz, hogy az egyszerre így megsza­porodott szükségnek eleget tegyenek. Ha a capi­­tulátió alá nem íratott volna, Sedan városa va­lószínűleg már nem léteznék többé és ezzei a most német várakba szállított katonáknak el­vesztették volna életüket, mert a bombázás elő­készületei oly nagymérvűek voltak, hogy pusztítása példátlan lett volna! Midőn Wimpf­­fen tick a tárgyalások alatt kétségbeeséssel föl­kiáltott : „Inkább légbe röpítem a várat és ma­gamat együtt, semhogy ráadjam magam ezen capitulatio aláírására!“ — egész nyugalommal felelhették neki, hogy az épen nem szükséges, mert azt majd magára vállalná azon 800 ágyú, melyeket a vár körül fölállítva megszámlálhat. A borzasztó komoly helyzetben nagy szavakkal egyáltalán már semmit sem lehetvén véghezvin­ni, megtörtént tehát az, mi úgy is elkerülhetlen volt.“ Laon légbe röpítése. A „Nouvelliste de Vervins“-nek egy szemtanú következőképen írja le Laon átadását : Kedden 6-ikán, esti 6 óra felé mintegy 30 dzsidás mutatkozott a város kapui előtt, melyek azonnal bezárattak.A mozgóőrök, kik a c­itadel­­lában voltak szállásolva, lőttek a lovasokra. Há­rom dzsidást lefegyvereztek és elfogtak, a többi megfutamodott. Másnap ismét 3 dzsidás mutat­kozott, most már mint hadikövetek. Kettejök a hegy tövénél maradt,a harmadikat bekötött szem­mel vezették a városházára és a c­itadellába. A polgári és katonai tekintélyek vonakodtak alku­dozásokba bocsátkozni, mert a porosz küldött, rangjára nézve nem látszott erre alkalmasnak Csü­­törtökön a sánczokról mintegy 5 — 600 táborozó poroszt lehetett látni az oszágút mindkét olda­lán. Öt óra felé négyen közeledtek, köztük az alezredes. Utóbbit bekötött szemmel a c­ita­­dellába vezették, hol Théremin d'Hame­­lek és a praefectus tartózkodtak. A tábornok föladásról hallani sem akart innen az alezredes a városházába ment, hol Vinchau,a város mai­eje által fogadtatott. Itt megjegyez­­zük,hogy bár a citadella katonai fontosságúnak vant ismerve,a város mégis nyitottnak tekintetik. Ezen oldalról tehát ellentállás nem volt várható, a megegyezés létrejött mire a tiszt bekötött szem­mel a városházát elhagyta. A tábornok határo­zottan az ellentállás mellett maradt, midőn a hadügyminiszternek egy csütörtök éjjel érkezett távsürgönye, a c­itadellát, mely nincs védhető állapotban, föladni rendelte. Ezen távirat folytán a mozgóőrség 2 tisztje meghozta a porosz tábor fia leh­et azon határozatnak, hogy Laon várost és erődöt föladják. Dél felé egy kb. 1000 emberből álló, lovasok által kisért porosz gyalog hadtest zenészó mellett a városba bevonult. Egy részök a c­itadellába ment, mely moz­góőrök által volt elfoglalva, kik fegyvereiket lerakták és becsületszerű foglyoknak nyilvánít­tattak. Azon perezben, midőn a mozgóőrök defi­­l­rozni kezdtek, rettentő durranás hallatszott. A puskaporos torony légbe robbant. Sok katonai és polgári személy, kik a c­itadella közelében vagy a közelfekvő utczákban voltak, többé ke­­vésbbé nehezen megsebesü­ltek.Tetők lerontottak és számos ablak Laonban sőt Vauxban is szét­zúzatott. Három óra felé legalább 20,000 lovas­ból álló ellenséges hadtest érkezett meg Laon­­ba, melyek egy része a várost foglalja el, a többi az elővárosokban, a rheims-i utón ta­­nyát stb. — A párisi „Public“ szerint a fölrobbanás következőképen ment végbe: E hé 9 én reggeli 9 órakor Laon városa la­kóinak egy követsége, melyet egy 5—600 po­roszokból álló hadtest követett, a c­itadella pa­rancsnokához, Théremin­tookhoz ment és kérve kérte őt, hogy ezen egyetlen ellentállásra képes positiót engedje át az ellenségnek. A tábornok beleegyezett és rendeletet adott, hogy a mozgó­őrök az erődöt elhagyják. Amint azonban az el­lenség bevonulni kezdett, Théremin, kinek neve halhatatlanul fog átszállani az utókorra, egy ál­tala előkészített aknát fölgyújtván, a c­itadellát légbe röpítette. Ezen hősies tett által, egy La Fereből érkezett megbízható egyén elbeszélése szerint, ő és vele 600 porosz lelte­­halálát.­­ Ugyanezen eseményt a franczia hadügymi­­nistérium hivatalos közleményeiben következő­­képen adja köztudomásra. „Laon parancsnoka, Théremin tlok a czitadel­lát föladta, hogy a várost kímélje Déli fél 1 óra felé a puskaporos kamra és vele a czitadellának egy része a porosz táborkar, néhány száz porosz és egynéhány mozgóőrrel egyetemben légbe rob­bant. A poroszok nagyon el vannak bátortala­­nodva. A „Moniteur“ ezen katasztrófát így írja le: Az ellenséges hadsereg tegnap Laont egész napon át hevesen megtámadta. Ejtve a porosz táborköz a városba nyomult, mire a térparancs­nok Henri de Chézelles, az Aisne departement mozgóőrségének parancsnoka a citadellát jégbe röpítette. A durranó fölrobbanásra Roger de Chézelles, maireje Friéres-Failonel falunak, mely innen 36 kilométre távolban fekszik, azon­nal Laonba ment és külön hirnök által Párisba, a Chézelles hotelbe levelet küldött, melyben kéri, hogy jöjjön valami jóakaró személy meg­sebesült fivéréhez. Minthogy ezen derék parancs­nok harmadik fivére, Arthur de Chézelles, Sedanban mint a tábori kórház futárja műkö­dött, a sebesülteket ápoló társaság egy­­tagját kellett Laonba küldeni, ki kétségkívül mindjárt megérkezte után részletes tudósítást fog Párisba küldeni ezen magasztos hazafiús cselekedetről. A hotel Chézelles-be ma érkezett hírek szerint a porosz táborkar majdnem tökéletesen meg­semmisítve volna. Az augusztus 18-iktól September 2-ikstig terjedő hadieseményekről szóló hivatalos porosz jelentés. A franczia főhadsereg hosszas időzése Metz körül az aug. 14, 16. és 18-án vívott csaták ál­tal lehetővé tette, hogy az Parssal való össze­köttetésétől teljesen elvágassék és Metzben szo­rosan körülzároltassék. Az ellenséges hadsereg­nek azonban még egy jelentékeny része volt leküzdendő.­­ A hadjáratot megnyitó had­műveletek által Mac Maonnak és Douaynek Elsassban felállított ellenséges hadtestei, úgy­szintén a főhadseregtől ezek támogatására ki­küldött Failly hadteste ez utóbbitól teljesen el volt választva. E hadtestek, követve a harmadik hadtest által, részben a vasutat felhasználva, Chalonsba vo­nultak vissza, hol a 12-ik hadtest, akkor még Trochu alatt, alakulásban volt, így alakított Vi­­noy tbk Páris mellett szintén egy hadtestet, a 13-kat. Chalons, a jelentékeny raktári hely, sok anyagot nyújtott a már ütközetben volt hadtes­tek hiányai kipótlására, úgy szintén az újak ki­állítására. Mac-Mahonra bízatott a második had­test parancsnoksága, melyhez a császár csatla­kozott volt. Azon porosz hadtestek megindítása azonban, melyekre Metz alatt nem volt szükség, haladéktalanul megkezdődött. A harmadik hadtest a porosz koronaher­czeg vezérlete alatt egy pillanatig sem szűnt meg menni; e hadtesthez csatoltatott Frigyes Károly hgnek egy újonnan alakított hadsereg osztálya, ő pedig maga Metz alatt maradt, hol a főparancsnokságot átvette. Az utóbb említett hadsereg osztály a szász koronaherczeg főpa­rancsnoksága alatt a gárda, a 4 és 12 dik (szász) hadtestből alku­tatott. A nevezett két hadsereg Páris irányában ha­ladt. Óhajtandó volt, hogy útközben a Mae- Mahon alatt egyesült haderők csatát fogadjanak. A marsal ezt valamely erős állásban tehette, de ki is kerülhette volna Páris faláig, vagy oly ha­tározat is kelhetett volna benne, hogy Bazaine marsall kimentésére támadólag lép fel . E föl­tevések mindegyikét a porosz hadsereg előreha­ladtában szünetlenül szemmel tartotta, a messzi­re előre küldött lovasságnak folytonosan őrköd­nie kellett az ellenség minden mozdulatára. Az ellenség aug. 24-kéig a chalonsi táborban maradt, mi­alatt mindkét porosz hadsereg, me­lyeknek előrehaladása egyenes irányban Metz- Chalonsra Verdun vára által fel nem tartóztatott és a clermonti vonalt Vitryig elérhették. Előre­haladási összpontosításukra Chalons megtáma­dására a terv már meg volt vetve, midőn aug. 25- én az első jelzések történtek, hogy az ellen­ség az ottani tábort elhagyta. Indulási irányát Rheims felé bejelentették. Ebből Metz kimenté­sének lehetősége kirítt, ha Mac-Mahon megkí­sérli a belga határ és a szász koronaherczeg jobbszárnya közti szűk téren az átmenést. E kísérlet sikerének valószínűtlensége mellett két szerbeesésre mutatott, mihelyt a poroszok a szük­­séges ellenrendszabályokhoz nyúlnak,amint ny­íl­­tak is. Még a 25-éről 26 óra áthajló éjen megszüntettük a Chalons felé való haladást és 26- án már megkezdtük a mozdulatokat, hogy a 8‘/* hadtestnek nyugatnak irányult széles ar­­czát már most éjszaknak fordítsuk, és egyidejű­leg ez irányban indulva a kellő tért kinyerjük, melyről az ellenség oldalhaladásának gátat vés­sünk. Az argonni erdő természeti tulajdonságai melle­tt részben az indulásnak történni kel­lett, az egyébként is nagy nehézségekkel járó mozdulatokat még inkább nehezítette. Szemmel kellett azt is tartanunk, ha Mac Ma­hon marsall valóban folytatná a Metz felé irá­nyuló mozdulatát, hogy részint ez útje, részint Párisra való visszavonulása elvágassék. Ekkor a franczia főparancsnoknak nem marad más hátra, mint a csatát elfogadni a kigondolható legkedvezőtlenebb feltételek mellett, vagy had­­seregét belga területre vezetni. Minthogy Vinoy hadteste még nem érkezett helyére, a rendelke­zésre állt franczia haderők összesége 120,000 embert számlált, a porosz hadsereg túlnyomó száma tehát igen jelentékeny volt, és minden csak azon fordult meg, hogy a nagy távolból jókor érkezzék meg. A franczia hadsereg csak­ugyan foganatba vette az oldalhaladás végrehaj­tását. Aug. 29-én hadtesteik a Le Cheneből Ste­­noyba vezető kéz uton állottak, mindkettőn egy­más mögött lépcső­­tesen felállítva. Ugyan e napon azonban már a német csapatok is kiter­jeszkedtek nyugatról Grandprétől Stenay-ig, az előhadak szemben állottak az ellenséggel, a szász hadtest előhada a nouarti küzdelemben a legtávolabbra keletre­­lő Djoomlt részt az élő­­haladásban visszat­rta. Az előreindulás lehet­­lenné volt téve A franczia hadseregnek meg kellett verekedni, és pedig oly körülmények közt, melyekben a szerencsétlen kimenetel még a visszavonulást tette lehetővé a belga határokra. Csak abban volt még választása, váljon a csatát a Maas balpartján merészelje e, vagy a jobbpar­ton Sedan várára támaszkodva. Az utóbbit vá­laszt­, és megkezdte aug. 30-án indulását a jobbpartra. Ez alatt balszárnyuka szász korona herczeg hadsereg osztálya által már Beaumont­­nál eléretett, ki az utóhadat megtámadta erős állásukból kivetette, miáltal a Mouzon melletti átmenetnél jelentékeny veszteségeket szenved­tek; 30 ágyúnál több és 5000 fogoly esett zsák­mányul. Az aug. 30-iki ütközetek által a franczia északi hadsereg katastrófája elő volt készítve. Mouzouból az ellenség már 30-án estve erős ágyutűz között, melyet IV. porosz és a bajor hadtest némely részei ellen folytatott — vissza­vonult. A német hadsereg nagyobb tömege 30-án még a Maas balpartján állt, de a szász korona­herczeg hadserege a folyót már átlépte, és Mon­zámon túl Carignan és Sidon felé nyomult előre. A III hadsereg csapatai közül az I. bajor hadtest Rancourt és Remillyn át, a XI. porosz hadtest a tegnap elfoglalt positiokról Chemery és Chevenge felé indultak, azzal a rendelettel, hogy a Maas balpartján megálljanak és Dou­­cheryvel szemben — kis város a másik par­ton — táborozzanak. Az V ik követte a XL, a II. bajor az elsőt; a würtembergiek a Maas felé nyomultak előre szintén Vendresse és Bouten­courton át. A III. hadsereg menet­irányai en­nélfogva Sedan felé öszpontosultak, melynek falai közt és körül a franczia hadsereg öszpon­­tosult. A feladat i­z volt, az ellenséget ezen hely­zetben bezárni, és vagy hadseregének megadásá­ra, vagy Belgiumba szökésre kényszeríteni. Miu­tán ez utóbbi eshetőség nem tartatott lehetetlen­ségnek, a napiparancsban határozottan ki lön mondva, hogy a német csapatok nyomon köves­sék a franczia csapatokat, ha ezek Bel­giumba érkezvén le nem fegyvereztetnének. A 31-edike jelentékenyebb rencontre nélkül­­ folyt el. Csak Remillynél bukkant az el a bajor I hadtest ellenségre, de tartós puskatüzelés után azt délelőtt visszanyomta és még délelőtt a Maashoz közeledett. A hadművelet e részét, a legfontosabbat aug. 31-én, a kor.­őr, a törzzsel és a főhadiszállás tisztikarával egy magaslatról nézte Stonne falu temploma mögett. Reggeli 8 órakor 6 kir. felsége a pierremonti táborból ide érkezett.­­ A hadszemléleti pontról félig nyilt tekintet­e nyílik a remillyi völgybe. Legközelebb az a hé­­­­pehupás terület, melyen Stonne fekszik, egy rét­lapályba bocsátkozik le, tovább a sík hosszas erdőségbe megy át, melynek külső szélén a remillyi országút mély hegyvágásban halad. A remillyi csata eldőltével a kor.­őr. Cheme­rybe ment, mely éji szállásul határoztatott. A 11-ik hadtest és a würtembergiek baj nélkül teljesíthették e napon a vett parancsokat. Az 5-ik hadtest, mely útját Chémeryn át vette, és itt a főparancsnok előtt eldefilirozott, egész késő estig csatlakozását végezte. Eképen a hadászati intézkedések lehetővé tették, hogy sept. 1-én­ a csapatok készen álljanak, hídjaikat a Maason elkészítni, és a francziák ellen nyomulni. Mint­hogy a sereg a balparton a szász kor. őr. főve­zérére alatt oly állást von, hogy ő tehette az első csapást Sedanra, és minthogy e sereg azon részei, melyek még a baloldalon állottak, név­ a tesrőrcsapat, készen álltak az átkelést végre­hajtani, annálfogva a csapatok ütközetkész fel­állítása 31-én este bevégzettnek volt tekinthető. Eleinte az volt a terv, hogy sept. 2-án tegyen határozó csapást, mert szükségesnek látszott a már nagyon kiállott szász hadsereg csapataink aug. 30. és 31-én nyugidőt engedni. Azonban a királynak a koronaörökössel, Moltkéval és Blummenthallal tartott értekezlete folytán aug. 31. 5 és 6 óra között az határoztatott, hogy a jövő napon Sedania és Maas és Ardennesek között levő franczia homlokzatra rohamot kell intézni. Sept. 1-én éjei 11 órakor kapta meg a szász korona lg a kellő parancsot az előnyo­mulásra. A támadásnak reggel 5 órakor kellett történni. A mi csatarendünk következőleg volt fel­állítva. A jobb szárnyon a szász koronaörökös állt. A 12 ik hadtest az előserget képezte, után­­na a 4. hadtest, aztán a gárda­test, végül a 4. lovas osztály háttal Remillynek.Ehez csatlakozott balról a 1. bajor hadtest a 2-iktől követve; még hátrább balra Dom-le-Mesnil falunál állottak a würtembergiek. A 6. hadtest mint tartalék At­­tigny és Le Chéve között állott. Ezekkel szem­ben franczia részről állottak:Mac Mahon, Fsilly, Canrobert,a Douay-féle sereg maradványai és az újabban alkotott 12. hadtest. Központjuk Se­­dán vára volt. Szárnyaik Givonnetól az Ardenne­­ken át egész Meziéresig terjeszkedtek, mely utób­bi jobb szárnyuknak volt támpontja. A koronaörökös 4 órakor hagyta el kocsin Chémeryt. Az országúton, mely Douchery felé vezet, Chevenge falunál már készen állottak a lovak. A fő hadparancsnokság a Doochery mellett levő és a Maas völgyre néző dombon egy nyara­ló mellett foglalt helyet. Innen nem csak az egész német csatavonalat lehe­­tt kivenni, ha­nem a harcz kifejlődését is tisatán­ljai. Sedan a Maas völgy egyik legszebb részén te­rül, melyet halmok környeznek. A magaslatok­ról szűk völgyszorulatok vezetnek a Maashoz. A balparton Sedantól balra fekszik Douchery város hát megött mindkét oldalról lapály terül el, a középen erdős halmok emelkednek, melye­ket aztán a láthatáron az Ardennek hegylánczai zárnak be. Douchery és Sedan között több ma­jort lehet látni az erdőben elrejtve félig. Jobbról a Maas egy kanyarulatot tesz, mely által a völgy­nek földnyelv alakot ad, és átszeli a középen le­vő domblánczolatot. A Mont d'Iges mellett Iges falu terül el, balra a lapályon Vilette kis falu, jobbra pedig Glaize. Iges és Sedan között a balparton Floing, jobbra pedig Givonne terül el. A Sedan és Douchery közötti országút egy hídnál, mely a Maason az előbbi városba vezet, kezdődik, a vár is a jobb parton marad, és a sedáni félútban Frénoy falut érinti. Baztille, melyre kellett volna először a bajoroknak törni a vártól jobbra van, Douzy pe­dig távol jobbra fekszik. Völgyet, dombot Bürn köd fedett, még csak 8 órakor jött fel a napnyomasztó, terhes nap volt. A szász koronaörökös serge már öt órakor moz­gásba tette magát. Fél 7 órakor Sedán megett, hol a német sereg jobb szárnya volt felállítva, megdördültek az ágyak. Az ellenség balszárnyon támadtatott meg. Kitűnően volt fedezve. Míg a harcz egy óráig folyt, addig a b­alszárny­­az ellenség megkerülé­sére tett utat. A 11. hadtest a magaslatok felé húzódott, az 5. hadtest pedig egy fordulatot tett, hogy az ellenség hátát támadja meg. A csatatere azon alapult, hogy a csapatok a balszárnynyal (bajorok, szászok, gárda, 4. hadtest) az ellenség bekerítésére csatlakozzék, úgy, hogy,a futás is az Ardennek felé meg volt gátolva. A würtembergiek és a 4. lovasosztály a lapályt védték, azon eset­re, ha az ellenség erre akarna kitörni, mi, a leg­­­jobb esetben is rájuk nézve igen veszélyes leen­dett, miután a Maas átjárásait sem bírták, miu­­­tán a vasúti hidat Douchery és Sedan között­i maguk rombolták szét. 9’/* órakor a 11. hadtes­t már annyira bekerítette a francziákat, hogy­­ érintkezői lehetett velük. Ezen pillanatot roppant ágyutüz­elés jelezte. A szászoknak is kiadatott a parancs, hogy az ellent teljes erővel rohanják meg. Az ellenség a jobb szárnyon már hátráln kezdett a magaslatok felé, de oly eredménynyel hogy a porosz hadtest vaskarjai közé jutott Azon ponton, hol a 11-ik hadtest tüzelt ellen­ségre, a francziák 11 óra óta már csak gyengéi állottak ellent. Az­on­ban Iges falu mellett és a szántóföldeken kétségbeesett harcz fejlő­dött ki. Minthogy a mai napon a franciiáknak leg­többet az ágyuktól kellett szenvedni, e céhé­ feladatot a lovasságra bízták. A franczia lovas­ság, különösen a Chasseurs d‘Afrique bámulato­­ vitézséget és bátorságot tanúsítottak két mérkeö­­­zés alkalmával. A gyalogság már kifáradt, m­á­r 12 órakor nagy volt azok száma, kik fegyver nél­kü­l adták meg magukat. Heves harcz fejlődött­­ azon öt franczia hadtest között, mely az arden­nek felé akart menekülni. Dritta­i a németeknél kedvezett a szerencse. Már 1 órakor azt jelen­tették, hogy a franczia tartalék tüzérség, melye Napóleon az 5 ik hadtest ellen menesztett, vis­­szavezetett és hogy legfeljebb néhány elszór

Next