A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-16 / 222. szám
Tekintve, hogy a cserjék, erdők és erdőrészek melyek Párát kerületének egész kiterjedésében környezik, az ellenségnek fedett helyeket nyújtanak, melyeket a hadmozdulatainak elfedezésére fog felhasználni, melyeknek védelme alatt egész az erődök kapujáig eljuthat,asánczkosár-telepeket és sánczárkokat áshat a főváros közelében. Meggyőződvén, hogy a nemzet semmi erőfeszítés által sem engedi magát elriasztani kötelessége teljesítésétől, s hogy Páris az egész hazának példát akar nyújtani a nagy áldozatokra . Elrendeli: Gyújtassanak fel az ellenség közeledtével a cserjék, erdők és erdőrészek, melyek a védelmet veszélyeztethetik. A pénzügy és a közmunkaminiszter gondoskodni fognak, hogy az előmunkálatok rögtön végrehajtassanak az erdőfelügyelőség, híd és úzmérnökök s a főváros polgári mérnökeinek igazgatósága alatt, szegődött munkáscsapatok segítségével. Minden intézkedés megtörténik, hogy a városok, falak, tanyák és épületek elszigetelve maradjanak, s a tűz veszélyének kitéve ne legyenek, s hogy a gyúlékony anyagokösszegyüjtessenek, elszállittassanak, s elhelyeztessenek a szükséges óvó rendszabályok megtartása mellett. Ugyanazon mérnök-személyzet gondoskodása alatt az erődsánczok feneke rözsével és fagalyakkal fog megtöltetni s hig gyúlékony anyaggal megtöltetni, mely annak idejében lángra fog gyujtatni. Páris lakosai Türelmetek, elhatározástok az ellenség elé oly akadályokat fog gördíteni, melyeknek hatalmáról fogalma nincs. Lepjétek meg egy roppant főváros rettenetes erejével, melyről azt hiszi, hogy a béke élvezete elpuhitotta, de mely a haza szerencsétlenségében mindenestől a háborúnak áldozza magát. Páris, sept. 10. — Troch u. tábornok. — Garibaldi következő levelét teszi közzé a „Movim.": Capre ra , sept. 7. Barátim ! Tegnap azt mondám nektek : Bonaparte ellen harcz a legvégsőig. Ma ezt mondom : A franczia köztársaságot minden eszközzel támogatnunk kell. Én, daczára hogy beteg vagyok, felajánlottam a párisi ideiglenes kormánynak szolgálatomat, és reményem, nem lesz bajos kötelességemet teljesítnem. Igen polgártársaim, nekünk azt szent kötelességnek kell tartanunk, hogy testvéreink segítségére Francziaországba siessünk. Czélunk bizonyára nem lesz az, hogy leverjük német testvéreinket, kik a gondviselés karjaként a zsarnokság alpesét, mely a világra nehezedett, felforgatta. De menni fogunk azért, hogy támogassuk az egyetlen rendszert, mely a nemzetek békéjét és jóllétét biztosítni képes. Ismétlem : a franczia köztársaságot minden módon támogatni kell, mely, okulva a múlt tapasztalatain, az emberi regeneratio legszilárdabb oszlopa leend. — Garibaldi József. — Bazaine napiparancsa aug. 16 áról, melyet a vionvillei csatamezőn fogtak fel, igy hangzik: Utasítás aug. 16-ka reggelére. Oszsátok ki azonnal a főhadigazgató által nektek küldött segédeszközöket. Minden polgári szekeret segédfogat neve alatt Gravelotte háta mögé kell küldeni, azokat arra kell használni, hogy azokon az ápolásra szorult betegeket Metzbe küldjék. Biztos tudomást kell szerezni, hogy minden embernek elég tölténye van-e, ha nincs, azonnal adni kell, és az osztályraktárakban pótolni az elfogyasztottakat. Mihelyest az értesítések beérkeztek s megtudjuk, hogy az ellenségnek nincs ereje a közelben, újra fel lehet állítani a sátrakat, és a legénység ne menjen vízre, csak kerülő után. Meg kell tiltani a táborból távozást. Lovassági állomásokat kell csatolni az őrségekhez, úgy hogy elég előre tolt őrállomások legyenek avégett,hogy idejében legyünk értesülve az ellenség közeledtéről.Az utaknak szabadoknak kell lenni. A közigazgatási szolgálatra vonatkozó minden podgyásznak azon homlokzat háta megött kell lennie, amely felöl feltehető, hogy az ellenség támad. Mi valószínüleg dél után indulunk el, m helyest megtudjuk, hogy a 3. és 4. hadtest egészen a mi magaslatunkig ért. Egyébiránt később parancsok fognak adatni. A 3. és 4. hadtest a Conflansból Etainbe vezető úton haladva, baloldalukra lovassági csapatokat küldjenek, hogy velünk az összeköttetést fenntartsák. — Bazaine marsal stb. U t ó ir a t. A jelen körülmények következtében a 3-ik testnél parancsnokló marsallhoz küldött minden levelezésben fel kell említeni elküldése napját és óráját. — Napoleon életmódjáról Wilhelmshöhében a következőket írják Kasselből: Az excsászár igen egyszerűen él. Reggel 7 órakor már íróasztala mellett ül dolgozó szobájában, melynek egy a parkra nyíló ablaka van kelet felé. 9 órakor beázik dolgozó szobájában s csak akkor kezd szivarozni. 11 órakor átnézi a leveleket és Űrlapokat. 1 órakor Murat herczegnő vagy Pietri karján elhagyja a szobáját, miután orvosával beszélt s némi frissítőket vett magához. Akkor többek társaságában sétát tesz, mialatt élénk beszélgetés foly. 4 órakor visszavonul Pietrivel dolgozó szólójába. Azt, mondják, hogy élettörténetét írja. */* 6-kor ebédel a magasrangú tisztek társaságában. Az ebéd a porosz udvari szakács állítása szerint igen egyszerű. 7 órakor felszedik az asztalt s újra séta következik. 9 órakor theáznak. Thea után a császár újra visszavonul dolgozó szobájába s írással és olvasással tölti idejét 11 óráig. Éjfélkor minden elcsendesül a várban. Levelet a császár keveset küldött még el hivatalosan. Wilhelmshöhe parancsnokát tegnap arra kérette, hogy a vár vidékét terjedelmes körben zárassa el a közönségtől, miután az insultálja kíséretét. okmányok előtt a következő communiqué áll bevezetésül: „Tekintve az európai komoly eseményeket és Olaszország politikai viszonyait, a király kormánya Ponza di San Martino grófot megbízta, hogy menjen Rómába s adja át a szentséges atyának a király levelét. Ponza gr. küldetésének czélja kitetszik azon utasításokból, melyeket neki a tanács elnöke adott.“ Ez utasítás szól: A tanács elnöke Ponza di San Martino grófhoz. Flórencz, sept. 8. 1870. Grófurl A jelen ünnepélyes pillanatban, midőn a király kormánya elérkezettnek látja az időt Olaszország érdekében úgy, mint a szentszék érdekében, a nemzeti terület biztosítására szolgáló rendszabályokhoz nyúlni, megbizatik ön, hogy a király levelével Rómába menjen a pápa sonverainhez. A király mint az olasz határozatok védője és biztosíték adója, és mint katholikus — nagy mértékben érdekelve lévén, hogy a szent szék és Olaszország sorsa ne tétessék ki veszélynek, melynek a szent atya bátorsággal hajlandó volna ellentszegülni — a katholicismus és Európával szemben kénytelennek érzi magát átvállalni a kötelességet, hogy a félszigeten a rendet s a szentszék biztonságát saját felelőssége alatt fentartsa. A király kormánya feladata ellen cselekednék, ha, mielőtt határozatot hozna, előbb bevárná, míg az agitatió komoly eseményeket és vérontást idézett elő. Mi arra szorítkozunk, hogy csapatjainkat római területre indítsuk, ha a körülmények ezt szükségessé teendik , de a közigazgatásról való gondoskodást a lakosságra bizzuk. A király kormánya hatalmával a rómaiak elévülhetlen jogain és azon érdekek fentartására és védelmére fog szorítkozni, melyeket a katholikus világ a souverain pápa teljes függetlenségében bir. Minden politikai kérdést félretéve, melyeket a római nép szabad és békés nyilatkozataiban megpendíthetne, a király kormánya szilárdan el van határozva a szentszék szellemi függetlenségére szükséges biztosítékokat megadni és azon biztosítékot Olaszország és az érdekelt hatalmak közti jog tárgyalásainak tárgyává tenni. Ön meg fogja értetni a szent atyával,mily ünnepélyes a jelen pillanat az egyház és a pápaság jövőjére. A katholicismus feje az olasz lakosságban mély alázatra fog találni és a Tiberis partján minden emberi uralom által tisztelt és független széket fog birni. Őelsége a fiú gyöngyöngédségével, a katholikus hitével, a király és olasz érzelmeivel fordul ő szentségéhez. Ő szentsége a jelen pillanatban, midőn a népek legtiszteletreméltóbb intézményei és a béke fenyegetve vannak, nem fogja visszautasítani a kezet, mely neki a vallás és Olaszország nevében legalban nyujtatik. Fogadja stb Jegyzetté Lanza G. A hivatalos lap azonkívül, mint már említők a külügyminiszer két körjegyzékét közli, melyek a külföldi képviselőkhöz vannak intézve. Mindkettőben azon nehézségek taglaltatnak, melyek a római kérdés megoldásának elhalasztásával Olaszországra háromlottak. A körözvények aug. 29-én és sept. 7-dikén keltek és megegyeznek a fentebbi utasítással, csakhogy terjedelmesebbek. Visconti Venosta kijelenti benne, hogy Olaszország teljes adatával bír azon felelősségnek, melyet az egész katholikus világgal szemben elvállalt és tekintve ezt rajta lesz, hogy az idegen hatalmakkal együtt biztosítsák a pápa szellemi függetlenségét. Róma ügye. (Hivatalos adatok.) A hivatalos florenczi lap közli azon okmányokat, melyek az olasz kabinet és a római curia közti tárgyalásokra vonatkoznak, nevezetesen az alkudozónak adott utasítást és a királyság külföldi képviselőihez intézett körjegyzéket. Ez Adórendszabály Lotharingiában. Nancyból a Staatsanzeiger a következő kiáltványt veszi. Mi Lotharingia főkormányzója rendeltük és rendeljük a mint következik : 1. Aug. 1 -tól fogva a franczia törvények által megállapított egyenes s az ezekre vonatkozó közvetett adók beszedése, bármi czím alatt szedettek is be eddig, Francziaországoak német csapatok által megszállott területén ideiglenesen felfüggesztetik. 2. Az előbb érintett adók helyére a mondott naptól egyetlen egy egyenes adónem lép. 3. Ez adó megfelel : a) az egyenes adók öszszegének, és b) a jövedelmi illetékek, bélyeg, és közvetett adók összegének, kivéve a dohánysó, és lőpor után befolyó illetékeket. 4. Az egyes községek számára megállapítandó összeg a maire és a községtanács által osztandó fel az adókötelezettekre. 5. A maire kötelessége a hó első napjaiban az adó egy-tizenketted részét szedni be; azt a következ hó 6-ik napjáig a canton mairejeinek küldi be, ki azt ugyanazon hó 10-éig az egyes departementbeli székváros főpénztárába köteles szállítani E határidők különbeni katonai végrehajtás terhe mellett megtartandók. 6. A községek a kivetett adóknak a főpénztárba tett befizetéséért felelősek. 7. Minden község maitje 3 százalék behajtási jutalékot kap. 8. Az adókezelés főbiztosa Lotharingiában, Olberger bizatik meg e rendelet végrehajtásával. Elvárjuk, hogy a maltok, valamint az adókötelezettek is a parancsnak engedelmeskedni fognak, minden ellenállást abbahagynak s nem kényszerítenek bennünket azon szigorú rendszabályok alkalmazására, melyek engedetlenség esetére a hadi törvényekben foglaltatnak. Nanzig, sept. 5. 1870. A főkormányzó Lotharingiában, gyalogsági tábornok s ő felsége a porosz király főszárnysegéde: Bo n in. Képek a setani capitulatioból. A „Kreuzig“ a következőket irja: „Az augustus 30, 31 és September 1 ik napi csaták szerencsére nem voltak oly véresek, mint a Metz melletti 3 nap, de azért az eredmény még fényesebb.Esti 6 óráig, mikor a császár szerte a királyhoz érkezett, már 23000 fogoly volt a győzők kezeiben és 60000 jött át az erőd capitulatiojával, honnan valami 70 ezer chassepot puska Pária ellen nagy hatású lesz, mert e fegyverrel a falról jött tüzelést paralisálni lehet. Hasonlóan az egész ágyúkészlet, fegyver, jelvény, podgyász készlet kivétel nélkül átadása is nagy fontosságú. A francziáknak Sedanból történt kivonulásáról, miu-án délben kezdődött meg, a szemtanúk nem győznek eleget beszélni. A tisztek mérgükben kardjukat törték össze, a katonák összetörték puskájuk agyát, vagy vízbe dobták azt, mert a kivonulásnak fegyver nélkül kelle történnie. Boszos szavakkal,frogvicsorítással, ökölszoritással, gúnyszavakkal vonult az ezer meg ezer ember a poroszok előtt el, kik szerencsére egredu is, maraudt, canaillés gúnyneveket nem érték és nyugodtan viselték magukat. A foglyokat, miután fegyvereiket még a falak közt letették, egy terjedelmes mezőre vitték, Sedantól nyugotra, melyet a Maas egy nagy kanyarodása képez, ahol volt már a csatában fogolylyá tett 23,000 franczia, hol addig táboroztak, mig 2000-es osztályokban egymásután Németországba szállíttattak. Minthogy így minden nap 10,000-et kelle szállítani, így legalább 8 nap kell, míg e tömeget elszállítják és az állomás felügyelőknek és élelmezési bizottmányoknak bajuk lesz, hogy az egyszerre így megszaporodott szükségnek eleget tegyenek. Ha a capitulátió alá nem íratott volna, Sedan városa valószínűleg már nem léteznék többé és ezzei a most német várakba szállított katonáknak elvesztették volna életüket, mert a bombázás előkészületei oly nagymérvűek voltak, hogy pusztítása példátlan lett volna! Midőn Wimpffen tick a tárgyalások alatt kétségbeeséssel fölkiáltott : „Inkább légbe röpítem a várat és magamat együtt, semhogy ráadjam magam ezen capitulatio aláírására!“ — egész nyugalommal felelhették neki, hogy az épen nem szükséges, mert azt majd magára vállalná azon 800 ágyú, melyeket a vár körül fölállítva megszámlálhat. A borzasztó komoly helyzetben nagy szavakkal egyáltalán már semmit sem lehetvén véghezvinni, megtörtént tehát az, mi úgy is elkerülhetlen volt.“ Laon légbe röpítése. A „Nouvelliste de Vervins“-nek egy szemtanú következőképen írja le Laon átadását : Kedden 6-ikán, esti 6 óra felé mintegy 30 dzsidás mutatkozott a város kapui előtt, melyek azonnal bezárattak.A mozgóőrök, kik a citadellában voltak szállásolva, lőttek a lovasokra. Három dzsidást lefegyvereztek és elfogtak, a többi megfutamodott. Másnap ismét 3 dzsidás mutatkozott, most már mint hadikövetek. Kettejök a hegy tövénél maradt,a harmadikat bekötött szemmel vezették a városházára és a citadellába. A polgári és katonai tekintélyek vonakodtak alkudozásokba bocsátkozni, mert a porosz küldött, rangjára nézve nem látszott erre alkalmasnak Csütörtökön a sánczokról mintegy 5 — 600 táborozó poroszt lehetett látni az oszágút mindkét oldalán. Öt óra felé négyen közeledtek, köztük az alezredes. Utóbbit bekötött szemmel a citadellába vezették, hol Théremin d'Hamelek és a praefectus tartózkodtak. A tábornok föladásról hallani sem akart innen az alezredes a városházába ment, hol Vinchau,a város maieje által fogadtatott. Itt megjegyezzük,hogy bár a citadella katonai fontosságúnak vant ismerve,a város mégis nyitottnak tekintetik. Ezen oldalról tehát ellentállás nem volt várható, a megegyezés létrejött mire a tiszt bekötött szemmel a városházát elhagyta. A tábornok határozottan az ellentállás mellett maradt, midőn a hadügyminiszternek egy csütörtök éjjel érkezett távsürgönye, a citadellát, mely nincs védhető állapotban, föladni rendelte. Ezen távirat folytán a mozgóőrség 2 tisztje meghozta a porosz tábor fia lehet azon határozatnak, hogy Laon várost és erődöt föladják. Dél felé egy kb. 1000 emberből álló, lovasok által kisért porosz gyalog hadtest zenészó mellett a városba bevonult. Egy részök a citadellába ment, mely mozgóőrök által volt elfoglalva, kik fegyvereiket lerakták és becsületszerű foglyoknak nyilváníttattak. Azon perezben, midőn a mozgóőrök defilrozni kezdtek, rettentő durranás hallatszott. A puskaporos torony légbe robbant. Sok katonai és polgári személy, kik a citadella közelében vagy a közelfekvő utczákban voltak, többé kevésbbé nehezen megsebesültek.Tetők lerontottak és számos ablak Laonban sőt Vauxban is szétzúzatott. Három óra felé legalább 20,000 lovasból álló ellenséges hadtest érkezett meg Laonba, melyek egy része a várost foglalja el, a többi az elővárosokban, a rheims-i utón tanyát stb. — A párisi „Public“ szerint a fölrobbanás következőképen ment végbe: E hé 9 én reggeli 9 órakor Laon városa lakóinak egy követsége, melyet egy 5—600 poroszokból álló hadtest követett, a citadella parancsnokához, Théremintookhoz ment és kérve kérte őt, hogy ezen egyetlen ellentállásra képes positiót engedje át az ellenségnek. A tábornok beleegyezett és rendeletet adott, hogy a mozgóőrök az erődöt elhagyják. Amint azonban az ellenség bevonulni kezdett, Théremin, kinek neve halhatatlanul fog átszállani az utókorra, egy általa előkészített aknát fölgyújtván, a citadellát légbe röpítette. Ezen hősies tett által, egy La Fereből érkezett megbízható egyén elbeszélése szerint, ő és vele 600 porosz leltehalálát. Ugyanezen eseményt a franczia hadügyministérium hivatalos közleményeiben következőképen adja köztudomásra. „Laon parancsnoka, Théremin tlok a czitadellát föladta, hogy a várost kímélje Déli fél 1 óra felé a puskaporos kamra és vele a czitadellának egy része a porosz táborkar, néhány száz porosz és egynéhány mozgóőrrel egyetemben légbe robbant. A poroszok nagyon el vannak bátortalanodva. A „Moniteur“ ezen katasztrófát így írja le: Az ellenséges hadsereg tegnap Laont egész napon át hevesen megtámadta. Ejtve a porosz táborköz a városba nyomult, mire a térparancsnok Henri de Chézelles, az Aisne departement mozgóőrségének parancsnoka a citadellát jégbe röpítette. A durranó fölrobbanásra Roger de Chézelles, maireje Friéres-Failonel falunak, mely innen 36 kilométre távolban fekszik, azonnal Laonba ment és külön hirnök által Párisba, a Chézelles hotelbe levelet küldött, melyben kéri, hogy jöjjön valami jóakaró személy megsebesült fivéréhez. Minthogy ezen derék parancsnok harmadik fivére, Arthur de Chézelles, Sedanban mint a tábori kórház futárja működött, a sebesülteket ápoló társaság egytagját kellett Laonba küldeni, ki kétségkívül mindjárt megérkezte után részletes tudósítást fog Párisba küldeni ezen magasztos hazafiús cselekedetről. A hotel Chézelles-be ma érkezett hírek szerint a porosz táborkar majdnem tökéletesen megsemmisítve volna. Az augusztus 18-iktól September 2-ikstig terjedő hadieseményekről szóló hivatalos porosz jelentés. A franczia főhadsereg hosszas időzése Metz körül az aug. 14, 16. és 18-án vívott csaták által lehetővé tette, hogy az Parssal való összeköttetésétől teljesen elvágassék és Metzben szorosan körülzároltassék. Az ellenséges hadseregnek azonban még egy jelentékeny része volt leküzdendő. A hadjáratot megnyitó hadműveletek által Mac Maonnak és Douaynek Elsassban felállított ellenséges hadtestei, úgyszintén a főhadseregtől ezek támogatására kiküldött Failly hadteste ez utóbbitól teljesen el volt választva. E hadtestek, követve a harmadik hadtest által, részben a vasutat felhasználva, Chalonsba vonultak vissza, hol a 12-ik hadtest, akkor még Trochu alatt, alakulásban volt, így alakított Vinoy tbk Páris mellett szintén egy hadtestet, a 13-kat. Chalons, a jelentékeny raktári hely, sok anyagot nyújtott a már ütközetben volt hadtestek hiányai kipótlására, úgy szintén az újak kiállítására. Mac-Mahonra bízatott a második hadtest parancsnoksága, melyhez a császár csatlakozott volt. Azon porosz hadtestek megindítása azonban, melyekre Metz alatt nem volt szükség, haladéktalanul megkezdődött. A harmadik hadtest a porosz koronaherczeg vezérlete alatt egy pillanatig sem szűnt meg menni; e hadtesthez csatoltatott Frigyes Károly hgnek egy újonnan alakított hadsereg osztálya, ő pedig maga Metz alatt maradt, hol a főparancsnokságot átvette. Az utóbb említett hadsereg osztály a szász koronaherczeg főparancsnoksága alatt a gárda, a 4 és 12 dik (szász) hadtestből alkutatott. A nevezett két hadsereg Páris irányában haladt. Óhajtandó volt, hogy útközben a Mae- Mahon alatt egyesült haderők csatát fogadjanak. A marsal ezt valamely erős állásban tehette, de ki is kerülhette volna Páris faláig, vagy oly határozat is kelhetett volna benne, hogy Bazaine marsall kimentésére támadólag lép fel . E föltevések mindegyikét a porosz hadsereg előrehaladtában szünetlenül szemmel tartotta, a messzire előre küldött lovasságnak folytonosan őrködnie kellett az ellenség minden mozdulatára. Az ellenség aug. 24-kéig a chalonsi táborban maradt, mialatt mindkét porosz hadsereg, melyeknek előrehaladása egyenes irányban Metz- Chalonsra Verdun vára által fel nem tartóztatott és a clermonti vonalt Vitryig elérhették. Előrehaladási összpontosításukra Chalons megtámadására a terv már meg volt vetve, midőn aug. 25- én az első jelzések történtek, hogy az ellenség az ottani tábort elhagyta. Indulási irányát Rheims felé bejelentették. Ebből Metz kimentésének lehetősége kirítt, ha Mac-Mahon megkísérli a belga határ és a szász koronaherczeg jobbszárnya közti szűk téren az átmenést. E kísérlet sikerének valószínűtlensége mellett két szerbeesésre mutatott, mihelyt a poroszok a szükséges ellenrendszabályokhoz nyúlnak,amint nyíltak is. Még a 25-éről 26 óra áthajló éjen megszüntettük a Chalons felé való haladást és 26- án már megkezdtük a mozdulatokat, hogy a 8‘/* hadtestnek nyugatnak irányult széles arczát már most éjszaknak fordítsuk, és egyidejűleg ez irányban indulva a kellő tért kinyerjük, melyről az ellenség oldalhaladásának gátat véssünk. Az argonni erdő természeti tulajdonságai mellett részben az indulásnak történni kellett, az egyébként is nagy nehézségekkel járó mozdulatokat még inkább nehezítette. Szemmel kellett azt is tartanunk, ha Mac Mahon marsall valóban folytatná a Metz felé irányuló mozdulatát, hogy részint ez útje, részint Párisra való visszavonulása elvágassék. Ekkor a franczia főparancsnoknak nem marad más hátra, mint a csatát elfogadni a kigondolható legkedvezőtlenebb feltételek mellett, vagy hadseregét belga területre vezetni. Minthogy Vinoy hadteste még nem érkezett helyére, a rendelkezésre állt franczia haderők összesége 120,000 embert számlált, a porosz hadsereg túlnyomó száma tehát igen jelentékeny volt, és minden csak azon fordult meg, hogy a nagy távolból jókor érkezzék meg. A franczia hadsereg csakugyan foganatba vette az oldalhaladás végrehajtását. Aug. 29-én hadtesteik a Le Cheneből Stenoyba vezető kéz uton állottak, mindkettőn egymás mögött lépcsőtesen felállítva. Ugyan e napon azonban már a német csapatok is kiterjeszkedtek nyugatról Grandprétől Stenay-ig, az előhadak szemben állottak az ellenséggel, a szász hadtest előhada a nouarti küzdelemben a legtávolabbra keletrelő Djoomlt részt az élőhaladásban visszatrta. Az előreindulás lehetlenné volt téve A franczia hadseregnek meg kellett verekedni, és pedig oly körülmények közt, melyekben a szerencsétlen kimenetel még a visszavonulást tette lehetővé a belga határokra. Csak abban volt még választása, váljon a csatát a Maas balpartján merészelje e, vagy a jobbparton Sedan várára támaszkodva. Az utóbbit választ, és megkezdte aug. 30-án indulását a jobbpartra. Ez alatt balszárnyuka szász korona herczeg hadsereg osztálya által már Beaumontnál eléretett, ki az utóhadat megtámadta erős állásukból kivetette, miáltal a Mouzon melletti átmenetnél jelentékeny veszteségeket szenvedtek; 30 ágyúnál több és 5000 fogoly esett zsákmányul. Az aug. 30-iki ütközetek által a franczia északi hadsereg katastrófája elő volt készítve. Mouzouból az ellenség már 30-án estve erős ágyutűz között, melyet IV. porosz és a bajor hadtest némely részei ellen folytatott — visszavonult. A német hadsereg nagyobb tömege 30-án még a Maas balpartján állt, de a szász koronaherczeg hadserege a folyót már átlépte, és Monzámon túl Carignan és Sidon felé nyomult előre. A III hadsereg csapatai közül az I. bajor hadtest Rancourt és Remillyn át, a XI. porosz hadtest a tegnap elfoglalt positiokról Chemery és Chevenge felé indultak, azzal a rendelettel, hogy a Maas balpartján megálljanak és Doucheryvel szemben — kis város a másik parton — táborozzanak. Az V ik követte a XL, a II. bajor az elsőt; a würtembergiek a Maas felé nyomultak előre szintén Vendresse és Boutencourton át. A III. hadsereg menetirányai ennélfogva Sedan felé öszpontosultak, melynek falai közt és körül a franczia hadsereg öszpontosult. A feladat iz volt, az ellenséget ezen helyzetben bezárni, és vagy hadseregének megadására, vagy Belgiumba szökésre kényszeríteni. Miután ez utóbbi eshetőség nem tartatott lehetetlenségnek, a napiparancsban határozottan ki lön mondva, hogy a német csapatok nyomon kövessék a franczia csapatokat, ha ezek Belgiumba érkezvén le nem fegyvereztetnének. A 31-edike jelentékenyebb rencontre nélkül folyt el. Csak Remillynél bukkant az el a bajor I hadtest ellenségre, de tartós puskatüzelés után azt délelőtt visszanyomta és még délelőtt a Maashoz közeledett. A hadművelet e részét, a legfontosabbat aug. 31-én, a kor.őr, a törzzsel és a főhadiszállás tisztikarával egy magaslatról nézte Stonne falu temploma mögett. Reggeli 8 órakor 6 kir. felsége a pierremonti táborból ide érkezett. A hadszemléleti pontról félig nyilt tekintete nyílik a remillyi völgybe. Legközelebb az a hépehupás terület, melyen Stonne fekszik, egy rétlapályba bocsátkozik le, tovább a sík hosszas erdőségbe megy át, melynek külső szélén a remillyi országút mély hegyvágásban halad. A remillyi csata eldőltével a kor.őr. Chemerybe ment, mely éji szállásul határoztatott. A 11-ik hadtest és a würtembergiek baj nélkül teljesíthették e napon a vett parancsokat. Az 5-ik hadtest, mely útját Chémeryn át vette, és itt a főparancsnok előtt eldefilirozott, egész késő estig csatlakozását végezte. Eképen a hadászati intézkedések lehetővé tették, hogy sept. 1-én a csapatok készen álljanak, hídjaikat a Maason elkészítni, és a francziák ellen nyomulni. Minthogy a sereg a balparton a szász kor. őr. fővezérére alatt oly állást von, hogy ő tehette az első csapást Sedanra, és minthogy e sereg azon részei, melyek még a baloldalon állottak, név a tesrőrcsapat, készen álltak az átkelést végrehajtani, annálfogva a csapatok ütközetkész felállítása 31-én este bevégzettnek volt tekinthető. Eleinte az volt a terv, hogy sept. 2-án tegyen határozó csapást, mert szükségesnek látszott a már nagyon kiállott szász hadsereg csapataink aug. 30. és 31-én nyugidőt engedni. Azonban a királynak a koronaörökössel, Moltkéval és Blummenthallal tartott értekezlete folytán aug. 31. 5 és 6 óra között az határoztatott, hogy a jövő napon Sedania és Maas és Ardennesek között levő franczia homlokzatra rohamot kell intézni. Sept. 1-én éjei 11 órakor kapta meg a szász korona lg a kellő parancsot az előnyomulásra. A támadásnak reggel 5 órakor kellett történni. A mi csatarendünk következőleg volt felállítva. A jobb szárnyon a szász koronaörökös állt. A 12 ik hadtest az előserget képezte, utánna a 4. hadtest, aztán a gárdatest, végül a 4. lovas osztály háttal Remillynek.Ehez csatlakozott balról a 1. bajor hadtest a 2-iktől követve; még hátrább balra Dom-le-Mesnil falunál állottak a würtembergiek. A 6. hadtest mint tartalék Attigny és Le Chéve között állott. Ezekkel szemben franczia részről állottak:Mac Mahon, Fsilly, Canrobert,a Douay-féle sereg maradványai és az újabban alkotott 12. hadtest. Központjuk Sedán vára volt. Szárnyaik Givonnetól az Ardenneken át egész Meziéresig terjeszkedtek, mely utóbbi jobb szárnyuknak volt támpontja. A koronaörökös 4 órakor hagyta el kocsin Chémeryt. Az országúton, mely Douchery felé vezet, Chevenge falunál már készen állottak a lovak. A fő hadparancsnokság a Doochery mellett levő és a Maas völgyre néző dombon egy nyaraló mellett foglalt helyet. Innen nem csak az egész német csatavonalat lehett kivenni, hanem a harcz kifejlődését is tisatánljai. Sedan a Maas völgy egyik legszebb részén terül, melyet halmok környeznek. A magaslatokról szűk völgyszorulatok vezetnek a Maashoz. A balparton Sedantól balra fekszik Douchery város hát megött mindkét oldalról lapály terül el, a középen erdős halmok emelkednek, melyeket aztán a láthatáron az Ardennek hegylánczai zárnak be. Douchery és Sedan között több majort lehet látni az erdőben elrejtve félig. Jobbról a Maas egy kanyarulatot tesz, mely által a völgynek földnyelv alakot ad, és átszeli a középen levő domblánczolatot. A Mont d'Iges mellett Iges falu terül el, balra a lapályon Vilette kis falu, jobbra pedig Glaize. Iges és Sedan között a balparton Floing, jobbra pedig Givonne terül el. A Sedan és Douchery közötti országút egy hídnál, mely a Maason az előbbi városba vezet, kezdődik, a vár is a jobb parton marad, és a sedáni félútban Frénoy falut érinti. Baztille, melyre kellett volna először a bajoroknak törni a vártól jobbra van, Douzy pedig távol jobbra fekszik. Völgyet, dombot Bürn köd fedett, még csak 8 órakor jött fel a napnyomasztó, terhes nap volt. A szász koronaörökös serge már öt órakor mozgásba tette magát. Fél 7 órakor Sedán megett, hol a német sereg jobb szárnya volt felállítva, megdördültek az ágyak. Az ellenség balszárnyon támadtatott meg. Kitűnően volt fedezve. Míg a harcz egy óráig folyt, addig a balszárnyaz ellenség megkerülésére tett utat. A 11. hadtest a magaslatok felé húzódott, az 5. hadtest pedig egy fordulatot tett, hogy az ellenség hátát támadja meg. A csatatere azon alapult, hogy a csapatok a balszárnynyal (bajorok, szászok, gárda, 4. hadtest) az ellenség bekerítésére csatlakozzék, úgy, hogy,a futás is az Ardennek felé meg volt gátolva. A würtembergiek és a 4. lovasosztály a lapályt védték, azon esetre, ha az ellenség erre akarna kitörni, mi, a legjobb esetben is rájuk nézve igen veszélyes leendett, miután a Maas átjárásait sem bírták, miután a vasúti hidat Douchery és Sedan közötti maguk rombolták szét. 9’/* órakor a 11. hadtest már annyira bekerítette a francziákat, hogy érintkezői lehetett velük. Ezen pillanatot roppant ágyutüzelés jelezte. A szászoknak is kiadatott a parancs, hogy az ellent teljes erővel rohanják meg. Az ellenség a jobb szárnyon már hátráln kezdett a magaslatok felé, de oly eredménynyel hogy a porosz hadtest vaskarjai közé jutott Azon ponton, hol a 11-ik hadtest tüzelt ellenségre, a francziák 11 óra óta már csak gyengéi állottak ellent. Azonban Iges falu mellett és a szántóföldeken kétségbeesett harcz fejlődött ki. Minthogy a mai napon a franciiáknak legtöbbet az ágyuktól kellett szenvedni, e céhé feladatot a lovasságra bízták. A franczia lovasság, különösen a Chasseurs d‘Afrique bámulato vitézséget és bátorságot tanúsítottak két mérkeözés alkalmával. A gyalogság már kifáradt, már 12 órakor nagy volt azok száma, kik fegyver nélkül adták meg magukat. Heves harcz fejlődött azon öt franczia hadtest között, mely az ardennek felé akart menekülni. Drittai a németeknél kedvezett a szerencse. Már 1 órakor azt jelentették, hogy a franczia tartalék tüzérség, melye Napóleon az 5 ik hadtest ellen menesztett, visszavezetett és hogy legfeljebb néhány elszór