A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-18 / 224. szám
Hesseli kiadás. 224. ézám Vill. évfolyam. Pest, 1870. Vasárnap, od?pbrc S. Kiadóhivatal Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . . . X frt. 15 kr. 3 hónapra.......................5 „ 50 , 6 hónapra.......................11 , . , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP: KKBTi«c»txHaKBsaesau»iat.sHeaHBm Szerkesztési iroda : Ferencziek-tere 7. s? Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt téri 5 hasábos petit sorért . . 25 krafip— Az előfizetési- és hirdetmény dija :a kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza aaexaartpv.'t* Előfizetési árak „A HON“ 1870. II. félévére. September hóra ....................1 frt 85 kr September—decemberre (4 hóra) 7 „ 85 „ Az esti kiadás postai különküldéseért feltdlfizetés havonkint 30 „ Pest, Innins hóban 1870. A „HÖH“ kiadóhivatala. HB MBBM—BBHBMBMWBBWKill PEST, SEPTEMBER 17. „Csehül vagyunk“ — Ausztriában. A trónbeszédet, melylyel a császár a birodalmi tanácsot ma d.előtt 11 órakor megnyitotta, olvasóink mai esti lapunkban találhatták egész terjedelmében. Jól esik a harczi zaj, a folytonos ágyudörej között valahára egy egy szózatot hallani, melyből megtudja a lőporftisttől kábult fő, hogy „inter arma“ nem mindig „jilentőleges“, hogy a béke géniusa a nemzetek között még a legviharosabb időben is munkál s a rombolás között is épit, hogy az alkotmányosság érzete mind mélyebb gyökeret kezd verni, s a fegyverjog mellett hallgatnak már kissé a népek jogára is. Ausztria fejedelme fenyegető háború közepett összehívja az állam törvényhozó testületét, hogy intézkedjék sorsa felett s trónbeszédében ünnepélyesen kijelenti, hogy nem retteg a szomszéd házak égésétől s bízik az állam békés consolidatiójának munkájában. Ez a trónbeszéd mottója, melynek előre bocsátása után kifejti a kormány programmját, mely az újonnan összehívott ülésszak teendőit határozza meg. A delegatió tagjainak megválasztása, az állam és a római katholikus egyház közötti viszony rendezése, a polgári perrendtartás, anyagi és alaki büntetőjog függő kérdéseinek megoldása, az egyetemi és közoktatási reform, az államköltségvetés s egyéb sürgőseknek mutatkozó kormányelőterjesztések képezendik ezen ülésszak működésének tárgyát. Mind csupa béke van, mintha nem is lenne háború Európában. Azonban van a trónbeszédnek egy fekete pontja, mely, ha nem sikerül azt az igazságosság és méltányosság napsugaraival idejekorán eloszlatni, könnyen vészterhes felhővé nőhet, s kitör belőle a vihar, mely halomra döntheti mindazon békemunkálatokat, melyeket a trónbeszéd kilátásba helyez, azokkal együtt a melyek már készek. Ez a cseh kérdés. Ez a legnevezetesebb része a trónbeszédnek, s mint ilyen, első helyen is említtetik abban. Sajnálatát fejezi ki őfelsége, hogy Csehország képviselői távol maradnak az alkotmányos tevékenység közös mezejéről, s a kormány feladatává teszi minden törvényes eszközt felhasználni, hogy e királyság ez ülésszakban részt vegyen. A törvényhozás feladata lesz azon rendszabályok felett tanácskozni, melyek alkalmasak lesznek az alkotmány alapjának biztonsága mellett minden tartomány és néptörzs egyes kívánalmait, a monarchia hatalmával megegyezően teljesíteni. Így szól a trónbeszéd e kérdésre vonatkozó helye, mely az egybegyűlt képviselők részéről — mint a távsürgöny írja — lelkes éljenzéssel fogadtatott. Alkotmányos országban élvén, bírunk azon joggal, hogy a fejedelemnek az állam ügyében tett manifestatióiról őszintén kimondjuk véleményünket; annál inkább kimondhatjuk azt egy trónbeszédnél, melyben — alkotmányos államban — a fejedelem nem maga személyes érzelmeit, hanem a koronkénti kormány nézeteit és szándékait tolmácsolja. Ki is mondjuk tehát minden tartózkodás nélkül, hogy mi az idézett passusban nem látunk semmi újat, ami azon reményre jogosulna fel, hogy a már-már égetővé váló kérdés megoldásához csak egy lépéssel is közelebb jutunk, s hogy Csehország, mely annyi idő óta holttetemét képezi Ausztriának, most már szerves, életerős, munkás része is lesz annak. Mert a nemzetiségeknek „az alkotmányos alap biztosítása mellett, a monarchia hatalmával megegyezően leendő kielégítése nemcsak ezen, de a megelőző kormányoknak is feladatává tétetett, nekik is az volt kötelességük, hogy a kivételes állapotoknak valahára véget vessenek, s teremtsenek már egyszer rendet, állandó viszonyokat az államban. Mi eredménye volt e meghagyásnak? Meddő experimentátiók, melyeknek felsülése után, egymásután buktak a kormányok, a feltett kérdés megoldatlan maradt. Változtak-e azóta a viszonyok? A jelen osztrák kormány hívei abban a véleményben voltak, hogy igen. S e feltevés nem is volt egészen jogosulatlan. Nyugaton kitört egy nagy fenyegető háború zivatarja, melyről sokáig nem tudhattuk, villámai nem érnek-e minket is. A veszély felvillanyozza az összetartozandóság érzetének, rokonszenvnek ellankadt idegeit, akik közös sorsra vannak utalva, jobban simulnak egymáshoz a veszély között. E pillanatot alkalmasnak látták a kormánykörökben Csehország szívéhez szólani, azt hitték, hogy a csehek „patriotizmusára“ való hivatkozás megteszi hatását, s most már nem fognak vonakodni, habár áldozatok árán is, a békejobbot elfogadni. S csakugyan úgy látszott eleinte, hogy igazuk van. Bécsben, Prágában egymást érték a konferencziák, klubbozások, a declaransok, feudalisták engedékeny jelleméről nem egy távsürgöny bocsáttatott világgá, a cseh pártvezérek tanácskoztak a kormány tagjaival, kihirdették a választásokat, mármár azt hihettük, hogy most mindjárt nem lesz cseh kérdés többé, s íme egy szép reggelen arra viradtunk, hogy minden úgy marad, ahogy volt, a kormány nem hajlandó concessiókra, a csehek pedig még jobban ragaszkodnak követeléseikhez, mint előbb. A választások eredménye az lett,hogy a renitensek Prágában is, a vidéken is két-két új szavazatot nyertek, s a nagybirtokosok választásainál is előnyt vívtak ki. Most már újra „csehül vagyunk“ — Austriában. A Potocki ministerium meglehetős jó auspiciumok közt született. A kormányelnök lengyel származásához nem egy reményt kötöttek az elégedetlen nemzetiségek. A galicziai resolutio elfogadására Rechbauer módosítása szerint a volt reichsrath számos alkotmánypárti tagja hajlandó lett volna, a csehek kielégítésére is némi remény kezdett derengeni a jogtagadás politikáját űzött megelőző kormánybukásából, s e remény folyton növekedett az előzetes békealkudozások megkezdése által, s akkor újra előáll, s egy lehelettel elsú mindent az a lidérct, mely annyi idő óta nyomja Austriát, a centralisatió, az egy kalap alá szorítás szelleme, melyet a trónbeszéd úgy nevez, hogy „monarchia hatalma.“ Ez a passus: „a népek kívánságát teljesíteni kell — a monarchia hatalmával megegyezően“ — szép mondás, s ennek ellenkezőjét a népek se kívánják. De hát hiába, abban a hibában szenved, mint minden diplomatikus mondás, t. i. nagyon elasztikus s minden szépsége attól függ, hogy értelmezi az ember. Minden az illető kormány felfogásától függ, mely azon ürügy alatt, hogy a monarchia hatalmával meg nem egyez, a népek legártatlanabb kívánságait is visszautasíthatja. Nem kívánjuk, hogy a kormány a trónbeszéd szavai által lekösse szabad actióját; nem ellenezzük azt a kis oraculum szerűséget, de Ausztria bonyolult helyzetéből az egyetlen kivezető útnak csak azt ismerjük el,mely nem választja el az ország hatalmát és a nép megelégedését. Szeretnék, ha pythikus mondását a jelen kormány is igy értelmezné s letevén a szűkkeblűség politikájáról, kiadná a jelszót: „ a népek megelégedése az államok hatalma.“ Törs Kálmán. Kossuth Lajos a P. Ll. értesülése szerint elfogadja az ókanizsai képviselőséget, s legközelebb hazajön, hogy székét elfoglalja, a nélkül azonban, hogy visszatérésre engedelmet kérne, vagy azzal bármi kötelezettséget magára venne. Pest, sept. 17. (xv.) Százszor merült fel, százszor demontiroztatott az a hír, hogy Beust gr. visszalép a külügyi tárczától és Andrássy gr. lép helyébe. A bécsi lapok most újból egész határozottsággal emlitik e hirt. És némelyik közülök már nem látja többé Andrássy gr. „birodalmi kanczellárságában“ (!) azt a rettenetes merényt mely rettenetes önkívületbe hozta vala őket akkor, midőn legelsőbb fölmerült e hir. Azt az egy körülményt azonban nem vagyunk képesek megérteni, hogy épen az „Oest.ung. W e h r - Z tg.“, mely a magyar befolyásról birodalmi ügyekben mit sem akar hallani — leginkább kardoskodik Andrássy grófnak külügyminisztersége mellett. Magyarország miniszterelnökéhez nem méltó ez a protectorátus, és valljuk meg őszintén, hogy Andrássy gr. a „Wehr- Ztg.“ ily kitűnő méltánylatára még nem szerzett érdemeket. „ Andrássyt ismeri Magyarország, — úgymond a nevezett lap — ismeri Ausztria, és ha ő reá esnék a választás, mi örömmel fogadnók, noha nem rég csak feltételesen nyilatkoztunk mellette; ő egy férfi gazdag eszmékkel, mély belátással, nagy s határozott jellemmel, praktikus az alkudozásokban ; valódi alkotmányos érzülete minden kétségen fölül áll.“ A bécsi lapok hírei szerint osztrák miniszterelnöknek Potocki gróf helyébe Moering tan. volna kiszemelve. Hogy minő combinatio lehet e két névben: Andrássy és Moering , értse aki értheti. Mi csak kacsának tartjuk az egészet, mert nem hihetjük, hogy egy tábornok helyeztessék oly polozra, honnan a politika viszontagságai már annyi államférfit ledobtak. Sőt azt hiszszük, hogy ő felsége azon trónbeszéde, melylyel a kir. tanácsot megnyitá, feljogosít azon alapos következtetésre, hogy a Potocki kabinet fentartja magát továbbra is. Különben azt hisszük,hogy Andrássy gr.gokat emlegetett külügyministersége csak annyira reducálandó, hogy aki a jelenlegi háborúval szemben a monarchiának helyesebb politikát tanácsolt, az ő volt, amidőn Bécsben tudtul adta a magyar országgyűlés manifestatióját, hogy mindaddig, míg érdekeink nem veszélyeztetnek, semlegesek akarunk maradni, és ez által meghiusitá a kardcsörtető, revancher politikát, mely alig-alig hogy Bécsben diadalt nem ült. Akkor, midőn némely urak kardcsörtetése daczára ki len mondva a monarchia semlegessége, a W. Ztg.[és8788 epéjétzáönté a magyar országgyűlésre és kormányjára; ma azonban megnyugodnék Andrássy gróf külügyminiszterségében. Napoleon hasztalan golyókereséséből és Sedanból úgy látszik mégis tanultak valamit a kardcsörtető urak. Mert hát, hej de furcsán ütött volna ki a revanche politika ! — Benst grófról furcsa hírek keringenek. Dr. Rieger a cseh landtagon oly célzást tett a kir. kanczellár személyére vonatkozólag, mely akkor Bokák előtt érthetetlen maradt. A bécsi lapok azonban útba vezetnek. Ha megtörténhetik az -mondá Rieger,hogy ő a Felsége közvetlen közelében levő személyek gyalázatosan védőitalnak, anélkül hogy elégtételt keresnének, — ez oly demoralizationak a jele, minő még nem létezett Ausztriában. E czélzás Beustnak szólt. A bécsi lapok egyike i is, másika is hiába ismételgette e szavakat, hiába hangsúlyozó, hogy erkölcsi kötelesség, miszerint Beust gr. feleljen azokra valamit. Beust gr. , mélyen hallgat még majd. De mire czélzott Rieger ? Az „Ekonomist“ vádolta Beust grófot azzal, hogy államférfim állását csak egyéni hasznára zsákmányolja ki, vádolta azzal, hogy 700,000 írtért, melylyel az Uniobanknak tartozott, megbuktatta a Hasner-Giskra minisztériumot. Felszólító egyszersmind, hogy ha ezen állítást valótlannak találná, állítsa helyre megsértett becsületét, a törvény színe előtt. — Beust hallgatott, és nem lépett a törvény sorompói elé, amott. Fölingerelt érzelgések — vagy túlságos követelések enyhítésére közvetítőül léphetünk ugyan, föl de ez vagy ama föltételek elfogadásának kierőszakolására nincs sem hatalmunk, sem jogunk. A „Times“ a franczia követ megérkeztét találó szavakkal üdvözli, melyek a helyzet változtatására irányulnak. Az említett lap nagyon tartózkodó s csak azon nézetnek ad kifejezést, hogy Francziaország jogosultsága Strassburg és Metz erődök lerombolása vagy legalább bizonyos ideig való birtokban tartása. A Times ígéri, hogy a franczia kormány minden méltányos ajánlatát, az angol kormány egész erkölcsi súlyával támogatni fogja. A conservativ Standard az egyedüli lap, mely az angol kormányt időszerű beleavatkozásra hívja fel. Thiers küldetéséről az „Avenir National“ írja: „A kormány nem tudatta Thiers küldetésének tárgyát és határát, de vonatkozva Jules Favre köriratára el lehet képzelni, hogy miben áll e küldetés: Thiers előadandja a kabineteknek, amelyekhez megy, az egy hó óta történt katonai és politikai események által teremtett igen egyszerű helyzetet. E helyzet kettőbe vonható össze: először Páris és Francziaország azon erélyes akarata, hogy nem fogad el oly békefeltételt, mely nem a területi integritáson alapulna, és 2-szor azon veszélyt, mely Európára származhatik a porosz hatalom növekedéséből. Páris és Francziaország ellenállása elhatározásunk, hogy mindent kiállunk, Európát közönyösen hagyhatják, mert a kormányok általában a humanitás kérdéseit másodvonalra helyezik, de az nem lehet, hogy Anglia, Ausztria, Oroszország saját érdekeik iránt oly közönyösek legyenek. A legyőzött és megkisebbített Francziaország rövid időn kikerülhetlenné tesz egy európai háborut.Francziaországgal bukik legelébb Ausztria. Minden csapás, mely minket ér, őt szivén találja, ezt Beustnak tudnia kell. Azután jó Anglia, melynek nemcsak befolyása kereskednék a szárazra, de tengeri vetélkedésre lehet kilátása Poroszországgal; ami Oroszországot illeti, a megnagyobbodott és szemtelen Poroszországgal való szomszédsága egy összeütközést bizonyossá tesz és már most viaskodóssá keseredhetik. „Íme e tekinteteket fogja Thiers érvényre juttatni tapasztalása egész tekintélyével.“ A béke és Thiers küldetése. A Lyonban megjelenő Salut Publice egy iratról értesít, melyet Bismarck gróf a sedani capitulatio után egy lord barátjához intézett. Utóbbi kérdést tett Bismarcknál, hogy nincs-e eszköz a további mészárlás meggátlására. A válasz következő: Ami ennek a fegyverszünetre és annak kivitelére vonatkozó kérdését illeti, arra egész nyíltan azt felelem, hogy nem elegyedem bele. Mi, a király, Moltke és én együttesen határoztak el, mennyire fogunk menni, mit fogunk tenni és mik követeléseink. A terv szilárdul áll, bármi történjék, változtatva nem lesz rajt . Holnap két hadtest indul Páris felé, hová 15 én érkeznek meg. A különböző támadási pontok Moltke által már rég ki vannak szemelve, ki kész az ellenállást colossalis eszközök által törni meg. Mihelyt végre lesz hajtva ez elégtét, feltételeinket tudatni fogjuk azonnal. Bizonyára nagyon szigoruknak fognak azok látszani, de ki a hibás ? Thiers küldetésére következőt jegyzi meg a „Daily News“: Thiers sokkal bölcsebb ember, hogysem kormányunkat arra sarkalja, hogy a harczba elegyedjék. Ő igen jól tudja, hogy mi nem fogunk háborút kezdeni Németországgal, hogy Párist a megszállástól és Francziaországot a megaláztatástól megmentsük. Ha pedig nem lennénk arra elkészülve, akkor beléelegyedésünk Európa kaczaját vonná maga után. Nem hisszük, hogy az európai kormányok bármelyike több hajlamot érezne magában a beléelegyedés felelősségének elfogadására, de úgy hiszszük, hogy egy pontban mindenik egyetért, s ez Francziaország alárendelt szerepét javalja. Németország szabja meg követeléseit. Francziaországnak kell megfontolni azokat. Nem a mi dolgunk vallomásokat erőszakolni ki, itt vagy a franczia köztársaság és Portugál. Portugal követe Jules Favrehoz a következő sürgönyt intézte: Páris. September 11. Minister úr ő felsége kormánya, melyet siettem értesíteni azon közleményről, melylyel excellentiád tisztelt meg engem e hó 5-én a honvédelmi kormány megalakulásáról és exeellentiadnak külügyministerré neveztetéséről, megparancsolta nekem hogy azonnal hivatalos összeköttetésbe lépjek exeellentiaddal és hogy fejezzem ki önnek azon óhaját, hogy fenmaradjanak a honvédelmi kormánynyal azon jó viszonyok, melyek, szerencsére, fenállanak Portugál és Francziaország közt. Igen szerencsésnek érzem magamat és hizeleg nekem, hogy közvetítő lehetek kormányom és azon híres egyénnel, ki most a külügyek vezetésével van megbízva; én e megbízatásom teljesítésében minden erőmet megfeszítem, hogy fentartsam és megszilárdítsam a két kormány közt a legjobb viszonyt. Kérem excellentiával fogadja magas nagyrabecsülésem és mély tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok stb. Lancastre Portugal követe. A külügyér erre igy felelt: Kedves követ úr ! Kaptam azt a levelet melylyel megtiszteli és melyben jelenti, hogy kormánya megrendelte önnek, hogy azonnal hivatalos összeköttetésbe lépjen a honvédelmi kormánynyal. Az a nagy becs, melyet Francziaország mindig tulajdonított azon barátságos viszonynak, melyben van az ön nemes hazájával, megengedi, hogy biztosítsam önt, hogy a honvédelmi kormány élénk elégtétellel fogja fogadni a jó hírt. Én részemről nagyon szerencsés vagyok hogy ezt átadhatom neki, és az ön jóakarata túlzásának tulajdonítva mindazt, ami lekötelezőt irt nekem, kérem önt legyen meggyőződve,hogy én egész erőmből igyekezni fogok szilárdítani azon kötelékeket, melyek a két országot összefűzik. E feladatom teljesítésében szerencsésnek érzendem magam, ha minden alkalommal bebizonyítandom nagyrabecsülésem azon érzelmeit, melyekkel van szerencsém Portugál követe iránt viseltetni. Jules Favre: A kormány alelnöke, külügyminister. A német hadsereg Fran Cziaországban. Azon nagy fenhéjázással szemben, melylyel a Francziaországban levő német hadsereg erejét emlegetik, a nélkül, hogy a tényállást némi kritika alá venni igyekeznének, érdekes lesz a tényállásnak hivatalos adatok alapján megközelítő hű képet nyújtani. Kiderül ebből, hogy mégis csak hiányzik valami abból az egy millió katonából, kikkel némely újság Francziaországot elárasztotta, s hogy a háború még nem merítette ki egészen Németország véderejét, s hogy végre a németek vesztesége mily alapossággal tehető százezrekre, vagy pláne félmillióra, mint azt egy bécsi lap tévé. Minden éjszaknémet hadtestben két hadosztály van, 12—13 zászlóalj gyalogsággal, egy lovasezreddel, két könnyű (4 fontos) és egy nehéz (6 fontos) gyalogüteggel. Ehhez járul még a tartaléktüzérség, két könnyű, két nehéz gyalog, és két lovas üteggel, hat osztálylyal egy árkász egy utász-zászlóalj, hidászcsapattal. Egy ily hadtest rendes összes ereje 34,313 ember, 25,798 gyalog, 1250 lovas, 84 ágyú. Kivételkép a 12-ik és a testőrhadtestnek van még egy vadászezrede és egy lovashadosztálya. A 12-ik hadtestben van 40,408 ember, vagy harczképes 29,918 gyalog, 5067 lovas és 90 ágyú. Minthogy a 9-ik hadtestből az egész 17-ik hadosztály a tengerparton maradt tartalékul, a hesseni (25-ik) hadosztályt kapta, amely 2 gyalog és 1 lovas dandárból, összesen 14,900 emberből (10,302 gyalog, 1251 lovas, 36 ágyú) áll. Azon lovasezredekből, melyek a gyaloghadosztályokba nincsenek beosztva, 6 lovas hadosztály alakíttatott, egyenkint 6 ezreddel, két üteggel, összesen 4438 ember (3812 lovas 12 ágyú) Délnémet csapitól?: szervezete nem különbözik, a bajorok két hadtestet és egy lovas tartalékot képeznek a hadtestek 5 vadászzászlóaljból állnak, holott az éjszaknémet hadtestekbe csak 1—2 van beosztva. A würtembergiek 1 hadosztályt képeznek, 3 gyalog,1 lovas dandárral,épen úgy a bádeniek csakhogy ez utóbbiak erősebbek, miután a würtenbergiek gyalogezredei csak 2 zászlóaljból állnak. A táborozás kezdetén az első hadtest állott a gyalogsági tábornok Steinmetz alatt az 1., 7., 8. hadtestből és 1. és 3-ik lovas divisióból; a második hadtest — a lovasság tábornoka Károly Frigyes alatt — a tesrörök 2., 3., 4., 9., 10., 12. hadtestéből, az 5. és 6-ik lovas divisióból és a harmadik hadtest az 5., 6., 11. és 1., 2. bajor hadtestből, a 2., 4 ik és bajor lovas divisóból, a württembergi és badeni divisióból. Megjegyzendő, hogy az 1., 2., 3. hadtest az 1., 2. lovasdivisió mintegy egy hét múlva a határon átlépése után kezdett közvetlenül működni. E szerint az operatio előtt, midőn minden teljes volt, igy állott: 1 ser. f. 5 zászl. f. 2 esc. 282 ágyú 111,815 gyal 2 „ 184 „ 148 „ 624 „ 265,409 „ 3 „ 166 „ 36 „ 546 „ 235,250 „ összesen 425 zászlóalj, 356 esc., 1452 ágyú, 612,474 gyalog élelmezési állapotban. Ebből küzdő: 1. sereg 77,394 gyal. 11,374 lovas 2. „ 109,850 „ 23,383 „ 3. „ 171,208 „ 21,446 „ * 1 öasszen 438,452 gyal., 56,203 lovas. E csapatokból csak a badeni tábori diviaio maradt Strassburg előtt és Elsass fedezésére, a többi részt vett a tényleges működésben. Az eddigi veszteség ugyan nincs tökéletesen ismerve, de semmiesetre nem megy, 100000 embernél többre, természetes e között sok könnyű sebesült és eltévedt. Beteg és szolgálatképtelen mintegy 90,000 re tehető. E mintegy 190,000 emberre menő veszteség, már majdnem pótolva van. Mint tudva van, az észak-német szövetség hiánypótló osztályai, melyek a háború előtt alakíttattak, az illető tábori csapatok egyharmadát tették. A pótcsapatok útnak indultak már a metzi csata után és mérsékeltek leszünk, ha a fentnevezett számok, felét kiegészítettnek számítjuk, az az 95,000, mely szerint a hadseregösz- 786S ereje jelenleg 515000 emberre megy, melynek zöme Páris körül táboroz. Azonban még új csapatok is mentek a határon át, mely alatt azonban nem kell érteni a szász koronaörökös úgynevezett 4 ik sergét, melyet az eddigi 2 ik sereg alkatelemeiből alkották. Ez utóbb előrenyomult seregrészek a következők: 1. A landwehr őrség és az l-ső tartalékosztály (az utóbbi a mainzi őrség 30 és 34-ik ezredeiből, 4 combinalt landwehr ezredből és az 1. tartalék lovas dandárból képezve), melyek a badeniekkel Werber tábornok hadtestét képezik Elsassban, 30 gyalog, 16 lovas zászlóalj, 86 ágyú, körülbelül 24000 ember és 2000 lovas. 2. A 3-ik tartalék dandár (Kummer tábornok, a 19-ik és 81 -ik gyalogezredből, 4 combinált landwehrezredből, a 3-ik tartalék lovasdandárból alkotva.) 28 gyalogzászlóalj, 12 lovaszászlóalj, 36 ágyú, és 15200 ember. 3. A 4-ik landwehrosztály Metz előtt (rajnai és westfaliai landwehrek) 12 zászlóalj, 18 ágyú és 16000. 4. A mecklenburgi nagyherczeg tartalékhadteste Lothringiában, mely áll a 17 ik gyalogezredből és 2 landwehr osztályból, és mely eddig a partokon volt — 29 zászlóalj, 16 lovaszászlóalj, 54 ágyú, 26000 ember és 2900 lovas. 5. A magdeburgi és thüringiai landwehr élelmezési vonatok őrségének 12 zászlóalj, és 10 ezer ember. Összesen 101 gyalogzászlóalj, 48 lovaszászlóalj, 144 ágyú, 85200 ember és 6400 lovas. Ez osztályokból rendesen élelmeztetik kereken 100000 ember, így tehát most mindent egybe véve 615000 ember áll franczia földön, körülbel 1ül 1600 ágyúval. Ezenkívül az észak-német szövetségnek még 140 landwehr zászlóalja van, melyekből jelenleg Berlinben és Glogauban tartalék hadtestek állíttatnak föl; rendelkezés alatt állnak még régibb contingensek fölöslegei és az 1870.iki újonc* Contingens, a melyekből s a legközelebbi négy hét alatt negyedik zászlóaljak alakíthatók minden ezrednél, s a csapatok hiányai mindenesetre kiegészíthetők. Dél-Németországnak is megvan még összes landwehrje (48 zászlóalj), s rendelkezés alatt áll egy würtembergi dandár is, leszámítva a 4-ik zászlóaljakat, melyeknek kiállítását Bajorország is elrendelte. Ezek a csapatok legkevésbé 250,000 embert képviselnek, a német erők tehát még nincsenek teljesen kimerítve. Ezek tényezők, amelyekre a hadvezérnek biztosan lehet számítani. Németország eléggé gazdag lovakban, annyira, hogy nemcsak a 14. tartalék-lovasezred szereltetett fel teljesen, hanem a 6-dik századok felállítására is és a lovasság további szaporitá.