A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-19 / 225. szám

225. szám VIII. évfolyam Reggeli kiadás. Pest 1870. Hétfő, septemb­eci X d. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7.sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ...................... 5 50 „ 6 hónapra.........................11 „ _ „ Az esti kiadás postai különküldéséért felül­fizetés havonkint ......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, SEPTEMBER 18. (Fox) Bécs, Sept. 17. A trónbeszédről azt mondják, hogy Stremayr készítette, bizony nem válik díszére. Azon helyet kivéve, a­hol a csehe­ket fenyegetik, a képviselők oly némák voltak mint a bal. Furcsa, ezúttal még a felsőház sem felelt meg kötelességének, s a miniszterek a rosz fogadtatáson láthatólag megütköztek. Sze­gény Potocki! Neki ott kellett lenni —ex officio, Lám mily jó a közös ministerség ! — gondolja magában Beust ki ma szépen honn maradt. Hé­főn mind a két testület megkezdi munká­ját. A német párt még mindég ragaszkodik el­határozásához, mely szerint nem választ most a delegatioba. íme a boszú a feloszlatásért! Hogy a kabinet ez esetben megbukik, az nem szenved kétséget. De mit csinál a magyar kormány? Új Reichsrath csak october közepe körül jöhet össze, a Z­un­get így ez évben nem is kerülhetne az országgyűlés elé! — A bécsi „Tagespreise“ egy levelezője hivat­kozván arra, hogy porosz lapokból és röpira­­tokból a szerkesztőség már constatálta, hogy Bismarck gr. személyes neheztelésének engedve Beust gr. bukásán munkálkodik, és hogy Ber­linben azt kívánják, hogy porosz óhaj szerint töltessék be ez“állás, azt írja, hogy Bismarck berlini ügytársai által, kik közt osztrákok is vannak, jelöltjeit meg is nevezi. Ezek egyike B­­­o­o m­­e gr. volna, a jezsuiták kegyeltje, a másik Thun Frigyes az, eléggé ismert Thun Leo testi és szellemi testvére. Mindketten Bismarck kegyét bírják és azonfelül még mint mondani szokták „fréres et cochons“ van velök.­­ Az orleansi herczegekről azt írják Brüsselből, hogy azok déli Francziaor­szágba szándékoznak menni s ott a népfölkelést szervezendik a köztársasági kormány nevében. E hír még m­egerősítésre vár. — Mac Mahonról azt jelentik, hogy Chazal tábornok kíséretében Bouillonba ér­kezett. — Páriában e hó 14-ke óta nincs gáz­világítás. Vizet is csak két órán keresztül kap­ni naponkint. A hatóságok folytatják a Páris körüli pusztítást. A St. Quen sziget minden épüt­leteit felgyújtották s az odavezető hidat jégbe röpítették. 12 én hajtó vadászatot tartottak ké­tes jellemű nőkre s azokat összefogdosván, Pá­risból kiszállították. Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósítóinktól.) (v. 1.) Nápoly, sept. 15. Cadorna serege Róma falai alá érkezett, s mire e sorok önökhöz érkeznek, alkalmasint elfoglalta az örök várost. Bixio elzárta az utakat Civita-Vecchia és Róma közt. Terracinából köv. sürgöny küldetett szét Olaszhon valamennyi városaiba . „A kormánybizottmány elnöke, Terracina föl­­szabadulásá­nak hajnalán testvér üdvözletét kül­di Italia többi városainak.“ Civita­ Vecchiából az ostromállapot daczára több e­zer aláírással ellátott fölirat érkezett Flo­­renezbe, melyben e városnak az anyaházához csatoltatása kéretik. Olaszország főbb városaiból tüntetésekről ér­tesülünk, melyekben a fővárosnak Rómába köz­vetlen át­helyezése követeltetett. Valódi összekoc­c­anásra még nem került a dolog, kivéve Civita­ Castellanát, hol a zuávok a capitulatio előtt néhány lövést váltottak az olaszokkal. Rómában sem hiszem, hogy komoly ellentál­­lás történnék, „fente de combattants“, a franczia­­ köztársaság saját, honfiait haza szólítván. Pedig mint tudva van, a pápai sereg legnagyobb része franczia zsoldosokból állt. A Ponza di S. Martinonak adott pápai válasz iránt két veraio uralt. Az „Opinione“ szerint a pápa azt mondotta: „Nem vagyok prophets, sem prophi­ta fia, de azt mondom önnek, hogy az olasz sereg nem fog bejönni Rómába !“ (El­válik pár nap vagy óra múlva.) Mások szerint e sz­avakkal utasította el a pápa az olasz köve­tet : „Én önnek semmi válaszszal nem tartozom, önök királyának válaszolni fog a mindenható. Jaj Paliának, jaj Italiának, jaj Italiának!“ Ez utóbbi válasz most szájról szájra jár az itteni reactionarius korökban. A szabadelvűek jószót nevetnek rajta. A pápa nem mozdul ki Rómából — ez bizo­nyosnak látszik. Külbeavatkozástól sem tarta­nak, s igy az összes pápai területnek Itáliába bekebtezése pár nap múlva befejezett tény leend. A különféle kormányok azonban, nem ellenez­vén ugyan a pápai terület elfoglalását, szabad actiót tartottak fen maguk­nak a jövőre, s ezért Italia, míg csak nemzetközi congressus által a befejezett tény nem sanctionáltatik, hadi lábon kénytelen állani. Egyelőre 200.000 ember mozgósíttatott. Pár nap múlva 360.000 ember lesz hadi lábon, a jelen évi újonczozásból kerülendő 40.000 ember a tar­talékot képezendi. Néhány hét múlva meg fog jelenni a nápolyi ellenzsinat története gróf Ricciarditól. Ez érde­kes tuti azonnal spanyol, franczia s német nyelv­re fog lefordíttatni. Én is megírtam az ellenzsi­nat eredeti történetét magyar nyelven, be is küldtem több hó előtt a hazába, de kiadása elő­re nem láthatott akadályok miatt késleltetett; remélem azonban, miszerint a kiadást magára vállalt, igen tisztelt barátomnak még mindig ideje lesz megelőzni a másnyelvű kiadásokat. (M.) Turin, sept. 15. Róma főparancsnoka a Kanzler tbk helyett hadügyérré kinevezett de­­ Obarett már teljes védállapotba helyezte a szent várost. A pápa nem fogadja el Anglia ajánlatát, melynek következtében Málta szigetén biztos menhelyet kaphatott volna, hanem Rómában ma­rad, s ha kell az angyal­várba vonni, s onnan a katholikus hatalmak segélyét fogja sürgetni, ki­jelentvén egyúttal hogy készebb a várromok alá temettetni magát, semhogy a „zsarn­k erőszak­nak“ engedne. Róma minden kijárása bezára­tott s eltorlaszoltatott, a katonák 15 napra éles­ül eztettek s 120 tölténynyel elláttattak, szóval e szentsége nem csak fenyegetődzik, hanem az előkészületek által a fenyegetődzést hitelesíteni akarja, pedig arról soha senki sem kételkedhe­tett, hogy világi hatalmának védelmére mindent feláldozni képes; de azután mi lesz az eredmény? embertelen s hasztalan vérontás! Mondják hogy az ora­z kormány a többi közt 10 m. frank évi jövedelmet s a szent város egy részének örök s háborit­atlan birtokát akarta volna biztositni a pápának, s hogy ez értelem­ben ajánlat létetett e szentségének, de ezáltal visszautasittatott. Róma ellen Cadorna tbek fog működni, Bixio pedig Civitavecchiát fogja megszállani, a csapa­tok ostromütegekkel is el vannak látva. Mond­ják hogy ő felsége a király nem sokára követni fogja a csapatokat az egyház államba ; az ün­nepélyes bevonulásra vonatkozó előkészületek­kel már foglalatoskodik a k. udvar. A kormány kinevezte a kir. biztosokat, ezek „Gazz. di Tor.“ szerint gr. Mamiani, Gerra, Fi­nali, Silvagni, Lipari, s Bompiani. Egyelőre azonban a helybeli hatóságok lennének a kor­mányzással felruházva, a biztosok első teendője hihetőleg a főváros áthelyezésére s a nép­sza­vazás elrendelésére vonatkozó intézkedések len­nének. Mondják aztán hogy a népszavazás ered­ményének átnyujtásával útra kelendő bizott­mányt ő felsége városunkban fogadja, a­hol az olasz egység s függetlenség első lendületét vet­te. Végre a „Lombardia“ állítja hogy Róma el­foglalása után átalános s teljes amnestia fog ki­­kiáltatni, s igy vége lesz a politikai pereknek s a Mazzini elleni kereset a legemberiebb módon fog befejeztetni. Garibaldit mára várják Genovába, a­honnan Nizzába megy egy olasz légiót szervezendő a franczia köztársaság s illetőleg Páris védelmé­re. Canzio vezénylete alatt több az olasz függet­lenségi csatákban részt vett önkénytes fogja kö­vetni a marsalai hőst, s a genovaiakhoz kétség­kívül más városbeliek is csatlakoznak. A „Gazz. Prem.“-ból értesülünk, hogy a pénz­ügyőr már intézkedett az egyház­ állam s Olaszország közti határ­vámvonal megszüntetése iránt. Ugyanazon lap szerint a kormány nem sokára összehívja a képviselőházat. Az 1848-beli hadilletékek második osztályá­nak fegyver alá szólítását a hadügyér egész a folyó hó végéig elnapolta. A városunkban szerkesztett „Unita Cattolica“ tegnap gyászt öltött; szomorú öltönyében azon­ban meg nem látogathatta az olvasó közönséget, mert minden példánya a hatóságok által lefog­laltatott. Bajor java­slat Németország egysé­gesítése Iránt. 1. A bajor királyság alkotmányos összekötte­tésbe lép az északnémet szövetséggel, mely en­nek következtében „Németszövetség“-nek fog neveztetni. 2. Ezen német szövetség alapjául az északné­­met szövetségnek 1867. évi april 16-ki alkotmá­nya fogadtatik el és az egyes czikkekhez követ­kezők csatoltatnak. 3. Bajorországnak a szövetségi tanácsban 6 szavazata lesz. 4. A szövetségi tanács első (katonai) bizottsá­gában Bajorország mindig a bajor király által kijelölendő valamely szövetségi tanácsi tag ál­tal fog képviseltetni. A vám- és adóügyi, valamint a kereskedelmi és közlekedési bizottságokra nézve a vámszerző­­dés 8. sz. 3. §. nyer alkalmazást. 5. A szövetségi elnökség köteles a szövetségi ta­nácsnak teljes tudomására hozni mindazon diplo­­matiai egyezkedéseket, melyek külháború veszé­lyének eltávolítására, szövetségek kötésére,vagy pedig a felzavart béke helyreállítására folytat­talak. 6. Szövetségi háború után leendő békealku­­vásoknál a bajor király által kinevezendő kép­viselő is fog alkalmaztatni. 7. A szövetségi terület ellenséges invasiója vagy partjainak hadimegtámadása esetében a hadizenet kimondathalik minden körülmény kö­zött ; minden más esetben a had­­szenetre a szövetségi terület népessége legalább kétharma­dának uralkodói beleegyezé­se kívántatik meg. 8. A szövetségi követségekhez Bécsbe, Rómá­ba és Párisba a bajor király által kinevezendő követségi tanácsos adatik, ki szövetségi hivatalnoknak tekintetvén, ilyen­nek jogaival és kötelességével bír. 9. A szövetségi törvényhozás nem terjeszkedik ki a pálin­ka é­s sör megadóztatására a Rajnán túli Bajorországra néz­­v­e; mindamellett lehető egyetértés fog czéloz­­tatni e tárgyak megadóztatására nézve is a Raj­nán túli Bajorországban. 10. A vámok és fogyasztási adók felemelése­ és beszedésére, valamint azok ellenőrzésére a vámszerződés határozatai alkalmazandók. 11. A vámok és fogyasztási adók összege Ba­jorországnak marad és közös bevételek felosztá­sára nézve a vámszerződés határozatai fognak irányadók lenni. 12. A szövetségi elnökség Bajorországban csak a kormány beleegyezésével fog szövetségi vasutakat építeni vagy építtetni. 13. Az északnémet szövetségi alkotmánynak (posta és távirdaügyekre vonatkozó) 48, 49. és 50. szakaszai Bajorországra nem alkalmaz­tatnak. 14. A szövetségi elnökség a szövetségi tanács­ban levő szavazatarányhoz képest bajor alattva­lókat fog alkalmazni Consules missi állomáso­kon ; szövetségi consulok kinevezése előtt is az illető választandó személy közöltetik a bajor ki­rályi kormánynyal és ennek netalánt megjegy­zései tényleg tekintetbe fognak vétetni. 15. A 61. czikk Bajorországra nem alkalmaz­ható,­­ hanem hozassék be mielőbb a szövet­ségre nézve általános német kato­nai törvényhozás. E tekintetben a porosz törvényhozás veendő alapul. 16. A bajor király a bajor katonai intézmé­­nyekre legalább oly összeget fog fordítni, mint mely a 62. czikkben említtetik, úgy­szintén erre nézve kellő utasításokat fog adni. A többiben a 62. sz. nem alkalmazható Bajorországra. 17. A szövetségi vezérnek jogai a békében Bajorországra nézve a katonaügyi szövetségi ta­nácsi bizottság által fognak gyakoroltatni. A bajor hadsereg felruházásának meghatáro­zása a királynak tartatik fenn egyedül. 18. A 64. cz. határozatai nem vonatkoznak Bajorországra. 19. A szövetségi elnökség a bajor királyság határain belül a 65. cz.-ben neki fen­tartott jogo­kat nem fogja gyakorolni. 20. Poroszország kötelezi magát a hadiállapo­tot Bajorországban csak a kormány beleegyezé­sével kihirdetni. 21. A minden évre törvényesen megállapítan­dó szövetségi kiadásokra nézve, Bajorország a reál népességi számaránya szerint kivetendő qyo’át két részletben, az elsőt legkésőbb j­an. 1., a másodikat legkésőbb júl. 1 jén minden évben a szövetségi pénztárba fogja befizetni. 22. Mindaddig, míg szövetségi főtörvényszék nem fog felállíttatni, Bajorországban a szövetség ellen elkövetett bűntények bajor törvények sze­rint az állandó bíróságok előtt fognak megítél­­tetni. 23. Az alkotmány megváltoztatására vonatko­zó javaslatok, ha azokat a szövetségi tanács két­harmada is fogadja el, visszautasíto­t­­taknak tekintendők, ha Bajor­ország a szövetségi tanács ki­sebbségében van. Napóleon hadsegédei a „Terops“-hoz egy nyilatkozatot küldtek,melyet ez közöl a következő bevezetéssel: Azon jelentés, melyet a „Patrie“ a sedáni ese­ményekről közölt, s melyekről állítólag egy Wimpffen tábornok mellett szolgáló tisztetől­­értesülő, sokkal sajátságosabb színben tünte­ti fel az ex császár magatartását, semhogy el ne lettünk volna készülve, hogy arra a wil­­helmshöhei fogoly részéről ellenvetések fognak felhozatni. Íme alább következik egy hozzánk érkezett közlemény, melynek czélja a Patrie jelentését megc­áfolni. Mi a pártatlanság által vezettetve közöljük azt, mivel közérdekű. Mennyire való s mennyire érdemel hitelt, azt most fejtegetni nem akarjuk,­­ csak azt jegyezzük meg, hogy a bu­kott császár hadsegédeitől származik, a­kiknek érdekében áll vádolt főnöküket minél szebb szín­ben tüntetni fel. A közlemény így hangzik: Azon levél, mely a „Patrie“ sept. 12-iki szá­mában megjelent, s Wimpffen tábornok egy tisz­tének tulajdonittatik, nagyon súlyos és nagyon igazságtalan vádat foglal magában a császár el­len s őt teszi felelőssé a sedáni katasztrófa mi­att. Legyen ennélfogva szabad azon tiszteknek, kik ő felsége körül maradtak, a tényállást a ma­ga valóságában feltüntetni. Midőn a hadsereg több hadtest-parancsnokai azt jelenték a császárnak, hogy hadseregeik visz­­szaverettek, szétugrattak s részben a városba hátráltak, a császár visszaküldé őket a főpa­rancsnokhoz, hogy őt a dolog állásáról értesít­sék. Ugyanakkor a főparancsnok is két tisztet küldött a császárhoz táborkarából, kik egy leve­let hoztak, melyben azt tanácsolja ő felségének, hogy mentse meg, ne a hadsereget, de sze­mé­l­y­é­t, s vegyen maga köré egy erős had­­­oszlopot, melylyel — úgymond — keresztülvág­hatja magát Garvignanba. A császár vonakodott még nagyobb áldozato­kat venni igénybe a hadsereg véréből saját meg­mentésére s visszautassá az ajánlatot Kü­lönben is — igy szólt — Carignant a poroszok tartják megszállva, de ha a főparancsnok azt hi­szi, hogy megmentheti még a hadsereg egy ré­­szét, ám kisértse meg. Ugyanakkor, midőn a császár válasza a fő­parancsnokhoz érkezett,ez azon szándékát közlé Lebrun tábornokkal a 12-ik hadtest parancsno­kával, hogy kiválaszt 2—3000 embert s azok élén áttöri az ellenséges harczvonalat. Lebrun azt felelte neki: „Ön halálra vezet háromezer embert vagy többet, a­nélkül, hogy czélt érne, de ha ön csakugyan meg akarja tenni e kísérle­tet, jól van, én követem önt.“ Erről tanakodtak, de nem egész egy félóra múlva Wimpffen belátta, hogy terve nem vihető keresztül, s hogy nincs egyéb hátra, mint le­rakni a fegyvert. Wimpffen tábornok visszatért Sedanba, s te­kintetbe vévén, mily nehéz neki, a­ki csak ideig­lenesen vette át a főparancsnokságot, nevét egy ily capitulatio alá írni, benyújtá lemondását a császárnak a következő sorok kíséretében. „Sire­ soha sem feledem el önnek irántam ta­nusított jó akaratának jeleit, s szerencsésnek éreztem volna magamat napjaimat Francziaor­­szágért és önért egy dicsőséges csatában végez­ni be. Nem érhettem el e czélomat, s azt hiszem, jól cselekszem, ha másnak engedem át a hadse­reg vezényletét. Ily körülmények közt kötelességemnek tar­tom a főparancsnokságról lemondani s elbocsát­tatásomat kérni. Maradtam stb. De Wimpffen.“ A császár nem fogadta el a lemondást; úgy is illett, hogy a­ki a csata alatt a fővezényletet ke­zelte, gondoskodjék a hadsereg maradványának megmentéséről, a mennyire lehet. A tábornok belátta ezt, visszavette lemondását. Esti 9 óra volt s a nap leáldoztával megszűnt a tüzelés. Hamis azon állítás, mintha a tábornok tervei és parancsai ellenzésre találtak volna a császár­nál, miután a császár csak egy pillanatra talál­kozott vele a csatamezőn 9 és 10 óra közt. A főparancsnok Bálán felöl jött s a császár azt kérdé tőle, hogy megy az ütközet azon az olda­lon? „Mire — válaszolt a tábornok — jól men­nek, a mennyire lehet s előrenyomulunk.“ Azon megjegyzésére ő felségének, hogy egy tiszt egy ellenséges roppant nagy hadtestről tesz neki jelentést, mely a balszárnyat megtámadta, ezt felelte a tábornok : „Mindegy, annál jobb! hadd támadjanak ! beszorítjuk őket a Maasba s miénk lesz a diadal!“ Íme, ezeken kívül a császár egy szót sem váltott a tábornokkal a hadművelet tartama alatt, valótlan tehát azon állítás, hogy a főpa­rares nők és a császár között csak a legkisebb súrlódás is történt volna, sőt mikor elváltak, a­­ császár hévvel ölelte meg a tábornokot. Aláírva : A császár hadsegédei: Prince de la Moskowa. Castelnau. Comte Reille. De Gaubert. Vicomte Paj­ol. Cremieux kiáltványa. A kormánytól kiküldött igazságügy- minisz­­ter által Toursban kihirdetett proclamatio tartal­ma következő: Franczia köztársaság. Francziaorszá­gban. Francziák! Az ellenség Páris felé kezéig. A nemzeti védelem kormánya, mely e fontos időben a főváros megmentésének nagy munká­jára fordítja tevékenységét, gondoskodott arról, hogy az időnként bekövetkező elzártság perc­ei­­ben ne legyen megfosztva a departmentsek ha­zafias népe törvényes befolyásától. Míg nagy munkáját igazgatja, minden hatalmat a pecsét­­őrigazságügyi miniszter kezeibe tett le, az ország azon vidéki kormánya feletti őrködéssel bizva meg őt, melyet az ellen nem tett tönkre! A minisztériumok küldötteitől környezve a fran­czia nép érzelméhez intézem első szavaimat. Közületek mindenki kezében hordja a haza sorsát. A hazafiak uniója, egyetértése, ez az első támpont az idegen, a közös ellenség ellen. Hadd tudja meg a porosz, hogy míg fővárosunk sáncz előtt a leglelkesít­sebb és egységes ellentállás­­ra fog találni,­­ országunk minden pontján azon legyőzhetetlen korlátra bukkan, melyet a haza szent szerelme emel az idegen betörés ellen. Egy department-ba küldetvén, mely e nehéz körülmények közt, legnemesebb ragaszkodá­sával tisztelt meg, tudom, hogy mily bátorság­ és a köztársaság iránti teljes odaadással bir Pou­­laine. Minden szabad departement­t hazafias párt­fogásra kérek föl. Emlékezzünk,hogy ezelőtt alig két hóval mi valánk a világ első nemzete mi­dőn a legutálatosb és tehetetlen kormány az ellennek eszközöket szolgáltatott, hazánk földé­nek elfoglalására, daczára seregünk hősies mű­ködésének melynek vezetésére képtelen volt,em­­i létezzünk 92-re; és mint a forradalom méltó katonái ujitsuk meg hozzájok méltó bátorsággal mit tőlünk elragadtak : nagyszerű diadalaikat; tiporjuk szét az ellent, mint ők, s űzzük el köztársaságunk földéről. A pecsétőr-, igazságügyminister, a nemzeti védelem kormányának tagja és képviselője. Tours, sept. 13 kán. Ad Cremieux, Metz ostromáról. „Elbert. Zig“ kő-A metzi ostromtáborból a k­ö­vetkező tudósítást veszi: M a r a n g e, sept. 10. reggel. Tegnap óta oly tartós zápor esik, minőre, hogy megél­tem volna, nem emlékszem. Tanyázó helyeink a szó teljes értelmében vízzel vannak elárasztva,­­ oly helyeken jöttem el, hol a lovak térdig áll­tak vízben. Elgondolható, mit szenvednek ez által szegény katonáink ! Délelőtt St. Marie-aux- Chênes-be és Briey be kocsiztam két sebesült felkeresésére családjaik felszólítására. Az egyi­ket épen nem találtam, a másikat ép akkor te­mették el. Ez már a 27-dik tiszt, melyet a 16 ik ezred aug. 16-ka folytán elveszít. St. Privát, mely mellett szintén eljöttem, borzasztó látványt nyújt; a házak felénél nagyobb rész­­ össze van lőve és leégve, és mégis örül az ember, hogy bennök menedékre talál. Egy dragonyos tiszt, kit a házak egyikében fölkerestem, hogy egymás után tudakozódjam nála, mint egy romok fölött ülő grand fogadott. A ház fedele a kertben bevert, az ajtók, ablakok összevissza voltak lövöldözve ; az ablakok nyí­lásai papírral és deszkákkal voltak befedve, az ajtók helyébe lótakarót tettek. A St. Privat és St. Marie-aux-Chênes közti mezőség egy nagy temető­höz hasonlít; kereszt keresztet ér, melyek termé­szetesen csak durván vannak kinagyolva. A se­besültek közül naponkint még most is halnak el egyesek. Sok tábori kórházban, hol nincsenek nénikék, polgári családbeli asszonyok és leányok az ápolók, így pl. St. Ail-ben, hol több darm­­stadti nőt találtam. Briey hegyi város igen egészséges helyen, míg a sebesültekre jótékony hatású. Visszatértemben 4 órakor az eső mint reggel még mindég csapott, sőt még erősebben. Hét órakor kocsimmal, mely­nek födele daczára át meg átáztam, a pierrevi­­lersi magaslatról ismét lemásztam. A magaslat­lábán egy gyalog lőszeres hadoszlopra találtam, és ágyúdörgést hallottam, mely azonban csak­hamar­ elhallgatott. Rendelet adatott ki m még reggel, hogy esti 7-kor minden oldalról irányoz­zanak lövéseket a várra, illetőleg a tanyázó csapatok sátoros táborára, hogy Bazam­e nyeg­talanitassék és hogy megmutassák neki, hogy komolyan akarják a várat. Ma is szakad az eső. Sspt. 10. d. n. Tegnap este a francziákkal csak játszottunk, hogy megmutassuk nekik, mi­kép akarunk komolyak lenni. Bazaine nel az al­kudozások Frigyes Károly hg főhadiszállásáról vezettetnek. Hírlik, hogy a marsalltól levél ér­kezett, (nem mi kezdeményeztük), de tartalmát nem tudom. Úgy látszik a­zonban, a tegnap este után ítélve, hogy a válasz nem volt kedvező. A tegnapi ágyúzásnak, mint már említem, csak nyugtalannák volt a czélja. Részünkről négy üteg tüzelt. A lőpontok még nappal jelöltettek ki, mert 7 sor, a záporban hulló eső miatt már oly sötét volt, hogy 50 lépésnyire nem lehetett látni. Az erődítvényekről a tüzelésre válaszol­tak ugyan, de anélkül hogy — legalább a mi hadtestünkben — kárt tettek volna. Tüzelésünk hatásáról nem tudunk, de hiszen csak erkölcsi hatást akartunk gyakorolni, riadó volt ez, hogy az ellenséget éjen át fentartsuk. Metz városára magára, a­mennyire tudom, egy hadtestünk sem tüzelt, hanem csak a váron kí­­vül levő sátortáborra. Azon hiedelem uralkodik itt, hogy Metz nem tarthatja magás soká. A vá­rosban állítólag betegségek, törtek ki és élelmi­szerekben hiányt szenvednek. Táboraink mint óriás koszorú övezi körül a várat. Sept. 11. reggel. Az éj nyugottan folyt le. Tegnap délelőtt óta megszűnt az eső és a mrai nap után ítélve, szép napokat várunk. Ma alkal­masint történik valami. Legújabbak. Prága, sept. 17. Smolkának egy sürgönye tagadja a lengyelek beleegyezését az elnapolási javaslatba. Cseh körökben félnek, hogy a nemes­ség, rábeszélve az udvartól,részben ismét fel fog hagyni a declaransok ügyével. a cseh tartománygyűlés csütörtökön kapja a választ azon feliratra, mely ő felségének holnap nyujtatik át. Hírlik, hogy Mensdorff kormányzó parancsot kapott,hogy a tartománygyülést maga­tartásának gyors elhatározására sürgesse s egy­szersmind megnyissa, hogy a mellőzés esetében a direct választások minden késedelem nélkül határoztassanak meg. Bécs, sept. 17. A „Vaterland“ esti lapja azt írja, hogy a kormány ne remélje, miszerint a cseh tartománygyűlés képviselőket küld a biro­dalmi tanácsba. A reichsrathban lehetetlen a ki­elégítő kiegyezés. Híre jár, hogy a kormány, ha a németek csakugyan kilépnek a reichsrathból, a reiibszábhot feloszlatja s új választásokat rendel. A német alkotmányhű párt a trónbeszéd után is ragaszkodik azon szándékához, hogy javas­latot nyújt be a birodalmi tanács elnapolására a cseh képviselők megérkeztéig. A „N. Fr. Pr.“ szerint a kormány a képvise­­lőházat az alkotmányhű párt kilépése esetére elnapolja s a budgetet ideiglen kormányrendele­tek utján szabály­ozandj­a. A reichstájb ünnepélyes megnyitása alkalmá­val a közönség számára fenntartott karzatok jó­val az ünnepélyes ad­ás előtt már zsúfolva voltak. A baloldali páholy megtelt az itt secreditiro­­zott külföldi képviselőkkel. A többi karzatokat a diplomatiai testület számosan egy­begyült tagjai foglalták el. A difsorajegyek emelkedését annak tulajdo­nítják, hogy Rothschild nagy vásárlásokat tett belőlök. A „Vereinsbank“ végleges engedélyt nyert egy jelzálogbank alakítására. A „N. Fr. Fr.“ polemizál a Beust bukására izgató porosz lapok ellen, kinek a személykér­dés félreismerését vetik szemére — miután Beust volt az, ki más miniszterek ellenében a franczia szövetség visszautasítását keresztülvit­te, még azután is, hogy Francziaország neveze­tes segélyt ajánlott a hadiszövetségért. B­é­c­s, sept. 17. Thiers nem jön Bécsbe ; kül­detése Londonban ér véget. Itt az a hir, hogy Jules Favre Bismarckot beszélgetésre kérte fel. München, sept. 17. Birodalmi tanácsi kö­vet Benningsen Bray gróftól fogadtatott és Ei­­senhardttal tanácskozott. Itt nagy sensatiót kel­tett azon tény, hogy a jezsuita növendék Höl­fin­­ger tanár a kormány által mint püspök kilátás­ba hely­ezt tett. Úgy látszik, Bajorország előbb a csalhatatlanság ellen, most mellette lép a sorom­pók közé. A főhadiszállásból Delbrücknnek i­s érkezését jelzik. Feladata lesz Bajorországgal egy egye­sülési tervezet felett tanácskozni. Benningsen éjszaka imét országgyűlési tag Bray bajor miniszterrel értekezett a német kér­dés felett. Páris, sept. 16. 7 óra este. A párisi bank jelenti, hogy fiókintézete igazgatóságát Toursba tette át. A bank állása sept. 13-án a következő volt: incasso 790 millió; pénztár 1350 millió; bankjegy 1773 millió; privátjegy 405 millió és bank­követelés 164 millió. A kormány határozata értelmében a fondbörze az ostrom tartama alatt is nyitva lesz. Pietrinek több ügynöke fogatott el és egy bo­­napartistikus complott fe­deztetett fel, hírszerint nagyon compromittáló iratoknak jöttek nyomára. A Framjais jelenti: a porosz király családja körül nagy érdemeket szerzett egy araiensi egyén kérelmére a király semlegesnek nyilat­koztatja Amiens városát. A Journal des Debats óvakodást ajánl nehogy nagy reményeket csa­toljanak a véderőhöz. A helyzet más , mint 1792-ben. Oka ennek Napóleon kormánya és nem a franczia nép.

Next