A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-21 / 227. szám
227. szám Vili. évfolyam. —*—■ » —- ———I ■ ■■ ! ■■■■■ — !—■■ ■!■ C'*V.W f -iW' s Reggeli feladás. Pest 1870. Szerda,1 'W JL • Kiadóhivatal: Ferc.;c.iek tere 7.sz. földszint. Klu í i /. c t és i dij : Pestra küldve, v.ioy Budapesten házhoz hord** rw^g-oli és eleti kiadás együtt: 1 hónapra ......................1 fil. 15 kr. 3 hónapra ......................5 „ hu „ 6 hónapja . . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ......................30 kr. Az előfizetés az év folytán ainden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. MT K-ssn Szerkesztési iroda : ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle both sora . . . 9 kr. 1Bélyegdij minden beitatásért . . 30 «. Terjedelmes hirdetlek többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . *d5 kr, HT A* előfizetési- és hirdetmény - díj a l.vfs kiadó hvatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi 1. évfí . 5 írt 60 kr. A civil kiadás postai kölönküldéséért felülfizetés havonkint 80 „ &rs " Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krajczárba kerül. A „HORT kiadóhivatal*, PEST SEPTEMBER 20 Nostradamus jóslatai. Kezdjük azon, hogy ,,épen most, midőn , a párisi katakombákat felkutatták, a végből, hogy a földalatti harczot előkészítsék a betóduló németek lába alatt, találtak egy befalazott üregre, abban az üregben egy avult könyvre, ami nem volt más, mint Nostradamus profécziáinak összesége, s annak egyik pergamen lapján ezt a mottót olvasák : „Bella gerant alii, tu felix Austria, nube ! Quae dat M a r 8 aliis, dat tibi regna Venus.“ Ami magyarul ilyenformán hangzik, szinte versben : „Más hadd harcaoljon, te szerencsés Austria csak löszsz! ! Más kardd a hódit , nálad a csók teszi meg !“ Régen volt lest ez. Utána azután következtek a profécziák, diák, görög és zsidó nyelven a boldog Ausztria XIX. századi 18-ik tizede fátumairól, melyeket a tudós akadémia eként fordított le. Stb. Legyen ez a bevezetés, mert különben nem hiszik el, hogy komoly dolog. Hiszen mindazt, ami most Francziaország- ban történik, nehéz volna elhinni, hacsak előre meg nem jövendölte volna Nostradamus . (a Figaróban közöltetett.) Tehát: „nil, nisi nostra damus.“ „1870-ben a csehek nem akarnak Austria birodalmi tanácsába belépni. Ugyanazért tromful az osztrák németek is ki akarnak maradni a b.r. tanácsból,hogy az határozatképtelen legyen. A hit Tirol alig vehető rá hogy Bécsben elfoglalja helyét. Egyedül a jó lengyelek vallják meg magukat hű osztrákoknak. A brandenburgi választófejedelem unokája maga alá veti egész Németországot, összetöri Galliát és a Római császár birodalmának azt mondja: csitt. És Vindobona lakosai erre nagy örömre gerjednek és éneklik a „Heil dir in Siegeskranz“ ot. Mindenki futni akar Ausztriától. Mindenki eltagadja, hogy Autrichien,hautre akar lenni, csak chien nélkül. A csehek futni akarnak a kis németektől a nagy németekbe, hogy a kis németek ne hatalmaskodjanak rajtuk, s a kis németek olvadni akarnak a nagy németekbe, azért, hogy a cseheknek ne legyenek kénytelenek valamit engedni. Csak az imádság tartja őket össze, meg a közös Magna Charta, melyet egy Scythiai bölcs, a magyarok legnagyobb Deákja, hozott le nekik az Elborus hegyéről. No meg a közös hadsereg. Ezért nehéz is már kapni ministernek vállalkozó embert Ausztriában. Kénytelen a státus Magyarországról requirálni. Még háborúja sincs Ausztriának s a költők már is azt éneklik a hadseregről, hogy csak „in deinem Lager ist Oestreich.“ A Hohenzollernek főkanczellárja nyíltan kimondja, hogy Ausztria súlypontja Buda. Marginális jegyzet: (Ez idő szerint a török sultán országának ötödik fővárosa, akit törökül neveznek „Dzsigerdilen“ névvel: „Szivfárditó“) Abból sem csinálnak semmi titkot, hogy seriusotius a német császári korona alatt minden német nyelvű tartomány egyesítessék. Annálfogva mind Bécsben, mind Prágában a legokosabb emberek erősen kezdik ráspolyozni azokat a kapcsokat, amelyek a német tartományokat a nem németekkel egybefűzik. És ezért csak egy erős rázkódás kell majd, hogy szétváljanak és kiki megtérjen az ő atyáihoz.“* * * Eddig Nostradamus. Már most engedtessék meg nekünk, hogy e kitűnő astrolog jóslataihoz némi kommentárokat írhassunk, segélyül hiva a jelenkori csodálatos égi aspectusokat. Tehát — posito, sed non concesso, hogy egy ilyen csodálatos világrázkódás alkalmával, a milyent ez évben már mindennapi eseményül szokott meg a nyájas olvasó, — a midőn az osztrák-német tartományok elcsapnának bennünket maguktól, hogy részükről a nagy Germania keblére boruljanak, mi lenne legelőször is mibelőlünk ? mi lenne Magyarországból ? Tehát mindenek felett bizonyos az,hogy megmaradna leyális dynasticus országnak, mely a törvényhez, melyre királya megesküdött , maga is híven ragaszkodik: megmaradna ő felsége „És Magyarországának.“ Hozzá tapadna még tán Galiczia is, melynek volna hová menni, de azt nem kívánhatja, s még talán Istria is velünk jönne, ha suffrage universellere bocsátanák, mivelhogy olasz, tehát nem német, annálfogva magyar. Azonban ha Triestet elvinnék is, azért várainkat levegőbe nem vettetnek. Fiumét mindenesetre megtennék Reichsmnmittelbarnak, hogy a fölötte való ibis redibis versenygést megszüntessük, s az lenne a birodalom főkikötője. Loyalitásunk pedig őszinte és tartós volna, nemcsak azért, mert már egyszer próbáltunk valami olyan respublicaforma emancipatiót, de nagyon megadtuk az árát; rajtunk nem 3 milliárd frankot, de 3 milliárd ezüst forintot vettek, s mi nem Lothringent vesztettük el, hanem egész Magyarországot adtuk oda Lothringennek; más apróbb dolgokat számba sem véve , amikre mind az akkor hatalomban levő franczia köztársaság annyit mondott, hogy — nem emlékezem már, hogy mondott volna rá valamit. De nem csak a tapasztalán a posteriori, de a józan logica is a priori biztosítja eventualiter loyalitásunkat, amennyiben nálunk sokféle elemet összetartó amalgama a dynasticus érzelem, a legitimitás s a királyi udvar valódi neutrális tér, ahol százféle rivális érdek összetalálkozik kezet szorítani. Különben is ezúttal nagyon meg lehetünk elégedve a dynastiánkkal, mert ugyan nagy volt a csáb, hogy belevigyen bennünket ebbe a mostani háborúba, s békében maradt a „mi kedvünkért.“ Ezért örökre háladatosak leszünk. És ha egyszer még Németországon is a köztársaság találna lenni az a roi de prusse, akinek a javára travaille le roi de prusse most, biztosíthatjuk a helyváltoztatásra kényszerülhetendő német fejedelmeket, hogy itt Pesten mindeniknek a nevére lesz már akkorra építve egy hotel, s abban igen nyugodalmasan és igen drágán fognak élhetni. Még talán a pápa is idejön hozzánk. Hozza Isten! Belügyünkben kissé könnyebben fogunk mozoghatni, ha nem kell arra gondolnunk, hogy hát azt hogy csinálja utánunk a német? utána leszünk, hogy pénzt szerezzünk és a gyerekeinket jól neveljük és senkit meg ne bántsunk, és hogy deficitünk ne legyen. De hát kifelé? Hát a hatalmi állás hogy lesz? Már erre nézve két lehetőség kínálkozik. Vagy elhozzák a catastrophák azt a világot gyújtó pillanatot, melyben a kis államok népei észreveszik, hogy ha ők egymással rögtön szövetséget nem kötnek, a nagy államok őket rögtön felszívják és láthatatlanokká teszik ; s akkor a román és szerb országok bölcs uralkodói Magyarország uralkodójával életre halálra hű szövetséget kötnek; a midőn azután egy ily államszövetség, mely 30 millió népnek parancsol, tiszteletreméltó állást foglaland minden égsark felé; népei észreveszik, hogy ők egymás barátságára vannak utalva. Szövetségük az újabb korszellem által igazolva lesz, mely megszüntette a criteriont „miveit népek“ és „barbárok“ között, mert 1870-en túl Európában csak „Írástudó barbárok“ és „írástudatlan barbárok“ vannak még. Tehát az Írástudatlan barbároknak szent kötelességük lesz egymásnak vetni a hátukat, hogy valamelyik tudós kannibál meg ne egye őket. Akkor azután szépen felfegyverezünk minden épkézláb embert, ifjak vének iskolába járunk, s tanulunk geographiát, azért hogy tudjuk hol van az ellenség földön ütközetnek, kivonatnak való hely? tanulunk geometriát, hogy ki tudjuk számítani bombáink paraboláit, tanulunk arithmetrcát, hogy pénzünk legyen hadviselésre s várainkat jó karban tartjuk. Egymásról pedig mindig jót beszélünk. Vagy pedig a másik eshetőség jön : hogy a kisebb államok népei ezután is gyűlölni fogják egymást, miért? nyelvért, hogy uralkodóik nem emelkednek magasabb szempontra, mint a mennyi kell egy tiszttartónak, s ki ide, ki oda elszegődik vazallusnak; hát akkor Magyarországnak igen világos lesz a helyzete. Ez lesz az utolsó sziget, mely a panszlavismus délnek törő árja, s a pangermanismus keletnek tartó özöne között fennáll. És igy mind a kettőnek érdekében fog állni, hogy azt fentartsa, mert amelyik rárohan, hogy elöntse, bizonyosnak tarthatja, hogy az ellenfele szövetségesévé teendi, s tizenöt milliónyi gens betiltása a Kárpáthok és Duna között nem megvetendő differentia akármelyikre nézve is a végleszámolásnál. Magyarországnak tehát igen szerény és csendes szerep jutna, olyan belga neutralitás-féle, elismernének bennünket „európai szükségnek“ (hol a zsebkendőm ?) s diplomatiánknak fenn volna hagyva, hogy válaszszon a két protector között, melyikkel protegáltassa magát jobban? az orosz vagy a német által ? S miután a nehéz és kétséges helyzetek szokták az államférfi ügyességét kifejteni, előre láthatnék, hogy igen ügyes államférfiaink fognak növekedni. Egyébiránt „mundus se expediet.“ Vagy mint Apaffy Mihály a bölcs fejedelem jelszava hangzott: „fata viam invenient.“ (A sors majd csak kilyukad valahol!) De mi lesz (posito, sed non concesso) a tőlünk elszakadandott német ajkú tartományokkal odakinn a hidegen. Ezt a részét Nostradamus profécziájának szabad legyen egy második commentárban megvilágitanom. — Interpellate a belügyi, igazságügyi, pénzügyi és földmivelési miniszterekhez. Az 1868. XXIX. tczikk elrendeli a szőlőbirtok után járó tartozások megváltását. Elrendeli hogy a szőlőbirtok után járó tartozások kiszolgáltatási kötelezettsége már 1868-ra nézve megszűnik. Elrendeli hogy a megváltás valósítása végett s a váltságtartozások felszámításának elközlésére az igazságügy miniszter a szőlős vidékekre annyi biztost küld ki, amennyi a kiszámítási eljárás gyors befejezésére megkivántatik. Honnan van mégis, hogy a valósító biztosok Erdélyre nézve még ma sem küldettek ki. Magyarország legtöbb bortermelő vidékén a váltság már meg is történt, a szőlőbirtokosok megóspták illető váltságösszegeiket,de Erdélyre nézve nem történt még semmi. Hányád megyében és Alsófehér megyében tekintélyes désmásszőlők vannak , ide sem neve- zett még ki a kormány biztost, legalább ez nem ad magáról semmi életjelt. Ez nem egyezik meg a törvény azon határozzott rendeletével, hogy a valósítás „gyorsan fejeztessék be.“ képvisel egy köztársaságot,mely megtestesíti Európában a népakarat legnagyobb szabadságát, kizárólagos uralmát, jogosultságát, szentségét! Ez sokkal több vívmány, hogysem el ne felejtsük legalább egy perczre azt a vért, mely e jelenséget akarata ellenére előidézte, hogy meg ne feledkezzünk kissé azon átokról, mely annak színhelyét környezi. Most álljanak elő a kishitűek és hirdessék az erő uralmát, a kard diadalát — mivel ők szembe állítják e képet, az emberi szabadság győzelmét a győzedelmes hatalom rettentő, pusztító ereje felett. Ki győzött most? A Vilmos király sergei nyomulnak előre, Bismarck diplomatiája ül diadalt, és mindketten csak a zsákmány után áhítoznak, körültök tengernyi fegyveres erő, hátuk mögött letiport ellenséges föld — övék a csatatér, a zsákmány, a fogoly, a mitrailleuse, az ágyú, a kard — de nem ők győztek, hanem az emberiség őstörvénye — a demokratia. Bármit követeljen Vilmos, az a dolgon nem változtat, ő eszköz volt a történelmi fejlődés kezében : regenerálta azt a nemzetet, melyet megölni akart; diadalra juttatá azt az elvet, melynek csak gondolatától is irtózik, mely saját hatalmának merő tagadása. Ez a fegyverszünet jelentősége. De hát a béke? Nagy lépés, még addig sok van. És — hogy ábrándozóknak ne látszassunk — beismerjük, hogy ebből sok keserű keletkezik Francziaországra és sok rész származhatik Európa szabadságára nézve is. Hogy Vilmos és Bismarck elveszik, amit csak vehetnek, az bizonyos. De az az erő, mely megalázta őket és kezet nyújtat velük egy köztársaság népének — az az erő — bár láthatatlanul — befolyással lesz a békeföltételekre is, és megmenti Franczai ország becsületét és — remélni szeretjük — integritását. Mindkettőre nagy szüksége van szegény Francziaországnak, a köztársaságnak, Európának. Mert nem tekintve e háború pusztításait, szégyenét, gyalázatát, legalább 5 milliárddal fog súlyosodni— szerény hozzávetés szerint — államadóssága, és ha ehez veszszük a császárság átkos hagyományait, adósságát, demoralisatióját — akkor elképzelhetjük, hogy a fiatal köztársaságnak sokat kell elfogadhatóvá, eltűrhetővé tenni a büszke franczia nemzet előtt a nélkül is, ha a végső csapást, a területcsonkítást nem is méri reá. Márpedig a nép a kormányokat nem elveik,nem hivatásuk,hanem terheik szerint ítéli meg,és ha a sok ellentétes elem elleni küzdelemben sok erőt kell kifejteni a fiatal köztársaságnak, még inkább igénybe veszi életerejét — népszerűségét a rettentő teher, melyet a bábom és békekötés reá hárít. Ha ez egy bizonyos határt túlhalad — összeroskad alatta , mert alapja: a nép nem lesz képes vagy nem akarja elviselni azt. És ha a köztársaság, nem a háború, hanem a béke súlya alatt rogy össze, — akkor még inkább compromittálta elvét, ------------- | jövőjét, mint akkor ha kard által veszett «__ .. . ! el, mert ez esetben csak martyr lesz, ki-A fegyverszünet. nek emléke magasztos, megható,felemelő. Több lap hozza azt a hirt, hogy a fegy- , mig a másik esetben bukott, melytől vérszünet meg van kötve. Jules Favrete- a jobb meggyőződés is irtózattal for* hát nem hiában volt Mauxban Bismarck dúl *1. gróffal tőte-is-téte. Ha e hir való— akkor ! A fegyverszünet azon elvnek győzelme, békéje is lehet kilátásunk, még pedig mely a franczia köztársaságnak anyja — Francziaország megaláztatása nélkül , kívánjuk, hogy a béke által ne gyilkolja És ha Bismarck Jules Favre-val köt meg anyját — sem ő, sem Bismarck, sem békét, ez azt teszi, hogy elösmeri a franczia köztársaságot, elfogadja Napoleon bukását és az „Isten kegyelmének, embere aláírja, megerősíti a világszabadság elsső hitczikkét, hogy a népek önsorsuknak feltétlen urai. Ha e hit való — és valóságában több okunk van hinni, mint kételkedni, — akkor a demokrat világrend törvénye mindinkább érvényre kezd jutni — nemcsak Napóleont buktatja meg, nemcsak Rómát adja csaknem vér nélkül az olaszoknak, nemcsak köztársaságot teremt egy perez alatt — hanem meggyőzi, mert hódolatra, engedésre bírja elvi ellenségét , Vilmos szolgáját és ambitiója teremtőjét. Ez lesz legnagyobb, legdöntőbb győzelme. Fegyverszünet és alku az egyenlőség alapján azon uralkodó közt, ki előtt csak egy jog van : az „Isten kegyelme“ alatt lévő kard és csak egy alkotmány: tetszé se — és azon egyszerű polgár közt, ki : Európa. Ez borzasztó lenne. Hegedűs Sándor, Jókai Mór, és körültekintőbbként pedig — kereket oldó Párisból. Girardine, a „Liberó,“ Willemessant a „Figaro“ szerkesztője elhagyták Ponst, mert — mint mondják — rövid látók. A rövidlátó, mint tudjuk, mindent csak közel lát, tehát a veszélyt is. Attól pedig tanácsos távol lenni. No ezek ugyan szépen mutatnak példát nemzetüknek a kitartásra, mondhatom. Ily szép madar a fájdalom, nagyon sok van Francziaországnak. Talán ellensúlyzón azokért a félistenekért, akik elszántan rohannak a biztos halálba, kilátás nélkül a győzelemre. Victor Emanuel így szólt szeretetreméltó vejéhez Napóleon herczeghez: — Ha én az ön bőrében volnék, császári rokonom oldala mellett kerestem volna a halált. — Phü! Én is ha biztos volnék felőle, hogy — nem találom meg. Nem tudom, ezt válaszolta e a vörös herczeg, de hogy ezt gondolta, arra fogadni mernék. A 14-ki „Liberté“ ma már csak félformátumban jelent meg a jelzett papírhiány miatt. Apró betűkkel van szedve, s lehető rövidre szorítva minden czikke, mintha telegramul volna. A többi közt leírja azon ovatiót, melyben September 12-ként Washburne,ésakamerikai követet a párisi mobile garde részesíté. Beláthatlan tömeg áramlott a követségi palota felé, melyben az északamerikai követség egész személyzete össze volt gyűlve. A követet Boetzel kapitány üdvözte a gárda nevében, mire Washburne következőleg felelt : Biztosítsák önök társaikat s véssék jól szivébe egész Francziaországnak, hogy az északamerikai egyesült államok respublicája, a franczia respublika idősb testvére, soha sem fogja elfeledni, hogy a múlt század végén 25 hajó futott ki a bresti kikötőből, megrakva merész hősök phalanxával, Lafayette és Rochambeau vezérlete alatt, hogy akkor a francziák, kar kar mellett, vállat vállhoz vetve együtt küzdöttek az amerikaiakkal, s hogy kiordott vérükből fölsarjadt szabadsága az uj világnak, mely szabadság újjá teremti az ó világot is. Határtalan volt a lelkesedés, melylyel e szavakat fogadták. Van is benne valami Üditő, lelket öntő, a mi visszahívja az elhalni készülő életet, mint uj tavasz lehellete a tengeren túlról. Ki tudja, nem ez az ősz hozza-e meg a szabadság tavaszát ? „Francziaország kezdi végre belátni, hogy egy nemzetet nem menthet meg más, csak önmaga.“ E mottóból kiindulva követeli a Liberté, hogy a nemzetek önmaguk vegyék kezükbe védelmük eszközét, s ne bízzák biztonságukat zsoldos csapatokra, melyeket „állandó“ hadseregnek gúnyolnak. Önmagát védeni mindenkinek első kötelessége, de mástól nem kívánhatni jogosan, hogy egy solért védelmünkben megölesse magát. Az önvédelem drácói szigorral hozandó, de hajthatlan logikájú törvénynyel szabandó ki mindenkire. Követeli tehát az igazság, a jog, a szabadság s a végveszélyben forgó haza nevében, hogy minden franczia polgár, a ki igaz ok nélkül távol van, tekintessék szökevénynek. „Abandon de son posta á Tonnepai, mort.“ E törvény analógiájára mondassák ki: Mindenki, a ki helyét, mint polgár, az ellenséggel szemben elhagyja: 1. Elveszti egész vagyonát a védők özvegyei és árvái javára; 2. neve, állása, lakhelye a köztársaság hivatalos lapjában a szökevények névsorozatában közzé tétetik. . .. Másfél hóval ezelőtt sokat lehetett volna elérni efajta törvényekkel. — Most már aligha nincs későn felírni a Párisból megszökötek házaira e szót: „gyáva!“ Távirdai összeköttetésünk Párissal a mai naptól fogva megakadt. Ezentúl tehát csak a párisi főhadiszáláson át destillált híreket fogunk hozhatni Párisból, ha ugyan a magántáviratok által jelzett fegyverszünet valami utat nem enged a direct közlekedésre. Némi sovány kárpótlásul szolgáland azonban, hogy most vidéken fogják szerkeszteni a legtöbb párisi lapot. Az a 1200 galamb, melynek szárnyaira a párisi ostrom tartamára az egész postaügyi bizatott, ki tudja, hogyan fogja pótolni a vasutakat. Vajha az első kiröpített galamb a béke galambja lenne. Törsi Kálmán , Apróságok. Egy nagyhatalom volt, melynek támogatására, hű szövetségére bátran számíthatott Francziaország elejétől végig — s most ez is megbukott. E megbukott nagyhatalom: a hatodik — a sajtó. Páris mindennel el van látva bőven, csak egy az, amije már az ostrom előtt jóformán elfogyott — a papír. El lehettünk rá készülve, hogy rövid időn nem érkezik lap Páriából, még ha nem sikerül is cernirozása. Nem lesz mire nyomtatni újságot. Ki tudja, a nyomdabetüket is nem éri-e az a sors, hogy maholnap golyót öntenek belőlök. Annyi igaz, hogy a journalistica militant szét van robbantvs. Egy része künn rekedt, mint hirlaptudósitó a harcztérről s most nincs hova tudósítson, más része beállt franc-tireurnek vagy mobile gardenak, a vagyonosabb, tekintélyesebb A sedaui csata. (Hivatalos porosz jelentés.) Aug. 31 én elrendelte a király, hogy a szász koronaörökös hadsere akadályozza meg a francziák balszárnyát, hogy keletnek törjön a Maas s a belga határ közt. A harmadik hadsereg a porosz koronaörökös vezérlete alatt előnyomulását folytatandó volt, s az ellenséget meg kellett támadnia, ha ez a Maasnál állást foglalna, s egyszersmind a jobb szárnyon s az arczvonalban úgy kellett operálnia hogy a franczia hadsereg a Maas s a belga határ közti szűk térre szorittassék össze. Az ellenséggel folytonos érintkezést tartván, mozdulataival is tisztában valánk. Remiliynél a bajor hadtest tüzérsége hatalmasan szorongatta a Sedanra visszavonuló franczia hadoszlopokat. A visszavonulás folyton rendetlenebb volt, végül felszerelésük eldobásával és málhájuk hátrahagyásával menekültek a csapatok teljes feloszlásban.