A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-26 / 232. szám

2 »32. szám VIEL évfolyam. Reggeli kiadás« Pest, 1870. ETétf5. September 20. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dijs Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra...........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra...........................5 „ 50 „ 6 hónapra.........................11 „ — „ Az esti kiadás postai külünküldéséért felül­­fizetés havonkint .......................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bél­­égd­ij mind­en be­mktatá.® ért « . 30 . Terjedelmes hirdetések tftbb»r.ftb­ beiktatás» mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. &nr A%­d­ófizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­­lemény a szerkesztőséghez­ intézendő. Bem­entetle­n levelek csak ismert kerektől fogadtatnak el. — Késiratok nem adatnak vissza. PEST, SEPTEMBER 25 A magyar jogászgyűlés megnyitó ülése sept. 25-én reg. 9 órakor. A magyar tudományos akadémia dísz­terme azon idő óta, hogy a magyar kép­­viselőház tartotta benne üléseit, ma elő­ször nyílt meg ismét egy tekintélyes tes­tületnek, mely, habár nincs is hivatva törvényeket hozni, mint amaz, de zilált hazai jogunk átalakítására bizonyosan jó­tékony hatással lesz, s szavának súlyá­val hathatós befolyást gyakorland tör­vényhozásunkra, mely jogi viszonyaink rendezése reformját kimondta ugyan, de fájdalom, eddig csak tettek nélkül han­goztatja. A jogászgyűlés van leginkább hivatva nemcsak kijelölni az irányt és el­veket, m­­űvek alapján a kormány és tör­vényhozás induljon, hanem arra is, hogy sürgető szavával a reform megvalósulá­sának len­d­letet adjon. A mai ülésben tett nyilatkozatok mutatják, hogy a jogász­gyűlés a közvélemény eme váralmát czél­­jának emeri, és mi ismételve kívánjuk hogy elé­je. Az ül­és megnyílására kitűzött óránál már jóval elő it megtelt a terem a tagokkal, kik a dunapar felé­­­se részben felállított emelvényes elnöki sí­r­kel szemben foglaltak helyet. Az el­nöki székföl­dt bora áll a zöldbársonynyal leta­­k­at szószék, balra tőle Pest város küldöttsége, Királyi Pál s Bogisich főbíró részére, kik ma­gyar díszben jelentek meg, jelöltetett ki hely. Mellettük a kormány küldöttje Csemeghy Károly miniszteri oszt. tanácsos foglalt helyet. A minisz­terek közül Eötvös József dr. jelent meg. Horváth Károly a szabályok értelmében az ülést korelnök választására hívta fel, egy­szersmind legidősebbnek Nagy József n.­váradi ügyvédet je­ölvén ki (Helyeslés ) Körjegyzőnek pedig Spett Vinczét ajánlja. (El­fogad­tatik.) Nagy József korelnök hazafiai örömtől át­hatva üd­ödi az első jogászgyűlést. Bizodalmát kér és az ülést megnyitottna­k nyilvánítja. (He­lyeslés.) Csemeghy Károly miniszteri képviselő az igazságügyi miniszter nevében üdvözlő a gyűlést, melyben annyi szaktudós, annyi bajnok a legszentebbre egyesült. Ennek jóté­konyságát senki sem érzi annyira, mint az igaz­ságügyi miniszter, ki igen zilált jogi viszonyok közt állt élére minisztériumának. E viszonyok rendezése sok elméleti és gyakorlati ismeretet igénye­l. A gyűlés tagjainak nagy része ott áll, hol az élet találkozik a tannal, tehát legjobban ismerik mik a kívánalmak, megtanulták mire van szükség. A jogászgyűléssel új tényező lépett a sorompók közé, mely tényezőbe az igazság­ügyi miniszter nagy reményeket vet, mert ennek működése hatni fog a törvényhozó testre és az igazságügyi minisztériumra. Újra üdvözli a gyű­lést és a miniszter nevében bizalmat és támoga­tást kér. Bogisich Károly főbíró Pest városa ne­­vében intézett a gyűléshez üdvözlő szavakat. Horváth Károly mint a jogászgyűlés ál­landó bizottságának alelnöke, üdvözli a gyűlést. A nagy szám, melylyel ide összesereglettek, ta­núsága annak, hogy jogi viszonyainkat leha­­nya­tottaknak tartják, és hogy ezek föléleszté-­sére, termékenyítésére az összes hazai erők köz­reműködését vélték szükségesnek. Más czélja a gyűlés összehívá­sinak nem volt, mint eszmecse­rére adói alkalmat hazai jogunk czélszerű átala­­kítá­s és a szabadelvű reformok életb léptetése fölött. Kéri hogy e tanácskozást minden idegen ide nem tartozó befolyástól menten tartsák. Azon reményt táplálja, hogy a­ gyűlés határozatai las­­sankint közmeggy­őződéssé válnak és befolyá­sokat a törvényhozásra meg fogják találni. (Éljenzés.) Korelnök felhívja az ülést elnökvá­lasztása, amely­ felszólitásra dr. Pauler egyetemi tanár hosszas éljenzéssel elnökké kikiáltatik. Sieg­m­und Vilmos alelnökül ajánlja Sin­on Eleket a kolozsvári jogász-egylet elnökét. (Éljenzés.) Pauner Tivadar mélyen érzi értékét a ráru­házott tisztnek, de örömmel vállalja el, mert szent, magasztos czélt mozdít elő. Jogviszonyainkat európai színvonalra kíván­ja emeltetni, de hazai múltúnk tekintetbe véte­lével. Kívánja, hogy a jogászgy­űlés oly szellem­ben működjék, mely hazánkra üdvös, s kívánja, hogy működése hazai jogviszonyaink sürgős átalakítására hatálylyal legyen. Ez óhajával az ülést megnyitottnak nyilvánitja. (Éljenzés.) Simon Elek a megtiszteltetést nem sze­mélyének, hanem az»in testvéries érzetnek tulaj­do­n­­ja, melylyel e testület Erdély iránt viselte­tik Hiszi hogy ez az anyaországhoz nem rég­­történt visszacsatolás örömében történt igy, és hogy ezentúl csak az érdemnek fogjáa e tisz­­t­­ juttatni.— (Elemzés.) Fauler T. elnök a szabályok értelmében ezután kijelöli az ülés jegyzőit. Jegyzőkké let­tek: Birtók Z­igmond a nyáradi, Kőváry Mihály a kolozsvári, dr. Schreiner K. a soproni, Bog­nár Jakab a debreczeni egylet jegyzői. A 13 tagut számvizsgáló bizottságba beválasz­­tottak : Lipthay Kornél, Ghyczey Samu, és Érti Károly. Elnök ezután a tárgyalásra beadott 13 indít­­vényt a szakosztályokhoz utasítja és felkéri ezek tagjait, hogy vegyék az indítványokat holnap 1 ■£. 9 órakor tárgyalás alá. (Helyeslés.) A gyűlés erre az alapszabályok módosí­ását c­élzó háromrendbeli indítvány tárgyal szra. tér ezeket délig rövid vitatkozás után el­is fogadta. A Villejuif és Moitrouge melletti csaták, Meaux­ból írják sept. 20-ra­, reggeli 8 óra­kor a következőket: A második bajor hadtest e hó 18-án paran­csot kapott, hogy a koronaherc­­eg hadseregé­hez csatlakozzék, s a mennyire lehet e csatlako­zást 20 á­g vigye végbe. 14 én (?) reggel e had­test Thinisben volt s folytatta utját szakadatlanul elhagyott falvakon, lerombolt tempomokon és leégett házsorokon keresztül. Fél 12-kor Schle­­gel kapitány jelente, hog­y­­ Heytól éjszakra el­lenség mutatkozik. Hartmann tábornok erre személyesen szigorú kémszemlét indított s csak­ugyan kiderült, hogy az ellenség Villejuif mellett foglalt állást, hogy ott a Szajnán való á­kelést akadályozza. Le Hay mellett az ellenség csak né­hány sortü­zet adott, s az erdőséget, a mi pedig kitűnő positió volt, elhagyta. D. u. 1 órakor Walher tábornok a 3-ik had­osztálylyal Villejuif mellett rábukkant az el­lenségre, s azt roppant rohammal megtámadta. A francziák, daczára a sűrü puskalövéseknek, megálltak a sarat s egy talpalatnyi fő­jet sem engedtek elfoglalni, sőt sikerült nekik a 3-ik hadosztály centrumát hátrálásra kényszeríteni s hirtelen megnyitott kartács tüzeléssel keresz­tül törni, úgy hogy a bajorok balszárnya a Szajna felé nyomatott. Hartmann tábornok maga a jobbszárnyat vezényelte s megke­rülni isgyekez­­t a francziák hadállását; de azon hirre, hogy a 3-ik bajor hadosztály hátrál, fel kellett hagyd e szándékával. Minélfogva a 4-ik hadtesttel a 3-iknak segítségére sietett. Egy ügyes homlokmozdulat s egy szerencsés roham­mal hadosztályával előre nyomult s a bajor bal­­szárnynyal küzdő franczia hadosztályt részben elvágá a többitől, úgy togy ez alkalommal töb­b fogoly esett kezeinkbe 700 nál. A francziák, a támadó ruha­mra nem lévén elkészülve s a bajor lövegek által hátba fogatva, a Szajna mögé vo­nultak. Wather tlok ez által oly állást nyert, melyből igen megnehezíté a francziák átvonulását a fo­lyón. Fel hadosztályát csatárlánczba szórván egy fél üteget kiszegeztetett a parton De a francziák jó előre lévén, csak a hátsó csapatokban sikerült kárt tenni s őket megakadályozni a hidak fel­robbantásában. A hidak alatti aknákat elront­ván utána nyomultunk az ellenségnek. Néhány ezer lépésnyire a másik parton a francziák, Vi­­noy hadtestének egy hadosztálya által szaporod­va, újra hadállást foglaltak egy újonnan hányt sáncz mögött. Lövegeik azonban rém hordtak messzire s igy a bajoroknak nem sokat ártottak. Háromszor kisérték meg ezek a sánczot bivenül, de mindig véresen vezettek vissza, míg végre 5 órakor az 5-ik porosz hadtest megérkezett s Foulenay töik a francziák balszárnyát megtá­madta. Vinov három hadosztályával élénk csata után Montrouge erőd felé vettetett vissza, hol még egyszer megkísérte az ellenállást. De hiába, Hoffmann tbk, a­k ik porosz hadtesttel a Ciama­­si félig leégett erdőn keresztül tört s azt hát­ta fogta. Iszonyú kereszttűz között, csapataink ál­tal ü­ldöztetve, az erőd mögé vonult. 7 óra volt este, mikor a koronaherczeg a 6-ik had­esttel a csatatérre érkezett. 900 halott és sebesült mind a két résztől. A 2-ik bajor­ hadtest sokat szenvedett. A bajorok által bevett s mez­ben 7 ágyú (2 közte használhatón) volt Ezernél több fogoly, többnyire önkénytes van keze­ink közt. Franczia várak ostrom alatt. Bitsch: A Horrbach felé eső magas Rossel­­sbergtől 3 nehéz ágyuüteg tátong a sokkal ala­csonyabban fekvő erődre. A vár közepén feküdt kétemeletes laktanyát már szétrombolták a bom­bák, s a vödörsereg baszarnátákban lakk. A 800 méter terjedelmű erődöt 20 nehéz ágyú, 5—600 sorkatona és ugyanannyi bitschi polgár hősileg védelmezi. Az erőd sauczai messze kinyúlnak. A falak rengeteg vastagok, s nagy részben szik­lából állanak. A vizet 100 méter mélységből kerékkel húzzák. A vár jól el van látva élelem­mel és nem igen számíthatnak arra, hogy ma­gát megadja.­­ A város ugyan sokat szenve­dett, ha azért a polgárok jól tartják magukat. Strassburg: A porosz déli hadsereg etap­­pencumandója a wendenheimi vasúti indóházban van, a legénység vasúti kocsikban és közt tá­­boroz.A strassb­urgi és lambertheimi utak érintke­zési pontján fekszenek a tartalék nehéz és nagy számú könnyű ágyúüregek rettenetes különféle­­ségben. Az ágyúéretnek semmi baja, de a talpa­zatot már gyakran kellett javí­gani. E ponton vannak a lószertelepek is, a főraktár azonban kisé távolabb, Wendenheim mögött. Az élelme­zési főpont Lam­bertsheimban van, — maga egy egész tábor. A Köröskörü­l­ekvő elsassi falvak éle vannak német katonával, kik azonban hiá­ba kéretik a német nyelvű parasztokban fajro­konaikat. Az os­rom folyvást halad, s haladá­sát romok jelzik a városban. Franc­ia portyá­­zók nyugtalanítják az ostromlókat. Avolte Bassi project híres volt ily csapatok szervezésében, — nyomozzák is holló­it erősen. Lützelburg: A rege és mondadus vidék csöndet ágyuk döreje háborítja. A romjaiból uj életre kelt erődöt valami 1000 porosz landwehr tartja körü­lzárolva, sokkal kevesebb a védők számánál (1500 mobilgárdista.) A vár megmász­­hatlan meredélyen fekszik, s az egyetlen felve­­zető után ágyuk uralkodnak. A városban csak kevés kiváló épület volt, s a bomba­szokat is romba döntötte. Messze kivehető az erőd szik­lába vájt kettős körfala, melyekbe két külön irányú kapu vezet. A falak körülbelöl két öl magasak és egy öl szélesek. A lakosság vitézül segít a helyőrségnek. Pfalzburgban a kiválóbb épületek elham­vadtak. Sok magánház szét van dúlva, de lakóik menhelyet találtak a sziklába vájt kaszamaták­­ban, melyek több ezer embernek adnak egész­séges lakhelyet. Élelemszerekben úgy látszik hányt szenvednek a védők, mert valahányszor kitörtek, mindig élelmi­szereket szereztek be a szomszéd falvakból (Ezt a „Franki. Journal“ jegyzi meg, az ő felelősségére közöljük.) Metz. A­mit eddig Bazaine tábornagygyal való alkudozásokról írtak, az egy sem igaz — mondja a „Köln. Ztg.“ — Csupán sepk IG-ikán történt parlamentsrozás, de melynek eredménye mély titok. (Lehet, hogy pár nap múlva ezt a legujabbat mng a Nord. Alig. hazudtolja meg) Sept. I- én egy léghajó 5000 levelet szállított ki a várból. Franc­ia katonák írták az övéik­nek. A levélkék bátorságot s bizalmat tolmácsol­nak. „Nem éhezünk —m­ondják—s ragály nincs köztünk. A sereg jó állapotban , nincs másban hiányunk mint h­rekben. A várfalak alatt tábo­rozunk. Jól élünk, bizuny. Tábori életünk szigo­rít, de azért­­ megverjük még mi a poroszokat.“ — A kom­.[Ztg. szerint Bazaine csak 10 év tud­ta meg a sedani eseményeket. Legújabbak: Znai­m, sept. 24. A politikai egylet nagyon népes gyülésében sajnálkozáast fejezi ki a cseh k­ütöttség fogadtatása és vo­zalását az alkot­­mányha­t helytartók letétele felett. Jauernik, sept. 24. Jauernik községi taná­csa Pitlersdorff bárót díszpolgárává választá. Prága, sept. 24. A „Pokrok“ konstatálja, hogy a feudál s nemesség a relchsráb­ba küldés mellett van, de hogy a declaransok nem járul­hatnak ehez R eger e­lir szerint a nemesség né­miteihez kött­­dett volna. Bécs, sept. 24. A „Tagblatt“ Írja: A császár­né a télen Mi­n­nban lesz. Beust ma az olasz és orosz követnek diplomáciai dinert ad. Khalil Bey török követet ma fogadta Beu­st. Bécs, sept. 24. A r„ fr. Pr.“ Írja: itteni bankárokhoz Ferr­erek­­öl érkezett távsürgöny­ök jelentik : Pán­sban lődöznek ; puskaropogás ve­hető ki , okát nem tudjuk , gyanitjuk, híg­ a fővárosban lázadás ütött ki. Bécs, sept. 24. Az itten sz. Mihály-testvérek egyházmegyei választmányának Potocki minisz­­terekökhöz beadott s a pápa oltalomba vételét kérő folyamodványa, mint alak lag helytelen és nem a miniszte­relnö­k ressor­jába tartozó, egysze­rűen vis­­ akö­detett. Bécs, sept. 24. Az „Ostr. Corr.“ azon tárcza­­czikket, mely egyik pesti lapban megjelenve Eugenia császárnőnek a tu­denákban töltött mel­­só óráit festi, ügyes és érdekesen stylisait mys­­tificationsik mondja. München, sept. 24. Egy nagy népgyülés az Északnémet gyűlésbe való be­pes mellett nyi­latkozott. Dtelbrücknek éji zenét adtak és éltet­ték a német császárt. — Delbrück a bajor ki­rályt éltette. Fi e r e n ez, sept. 24. A plebiscit Rómában October másodikára van határozva; a király Tu­­rinból visszatért és ovatiót nyert a Palazzo Pit­­tin. A kormánylapok egy communique-je közli, hogy Róma egyelőre sem ténylegesen, sem mo­rálisan nem tekintethetik fővárosnak, és hogy ez csak a jövöb­e várható. Róma, sept. 24. Biztosan állítják, hogy a pá­pa az angyalvárba olasz megszól­ó Csapat kát kiván; a pápa nem hagyja el Rómát, s nyolcz millió civilisatát kap és megtartja a Leoféle vá­rosrészt. R­ó­mi­a, sept. 24. Tegnap jelentékeny zavar­gások voltak a városban; papok és zuávok bán­­talmaztattak , több rendőr megöletett. A pápai jelvények mind letépe­tek. A pápa gyengélke­dik, tegnap reggel sétát tett a Vatikán kertjében. Genua, sept. 24. L'OO garibaldista, a­mint Marseillebe indulni akart, elfogatott. Garibaldi maga Caprerában van. Brüssel, sept. 23 Az „Independance beige“ Wimpffen tábornok válaszát hozza Napoleon szárnysegédeinek ismeretes levelére, melyben írja : „Ő (Wim­pffen)Napoleon császárnak egy le­véljegyben tudtára adta, hogy megbízta Lebruot, kísértse meg az átvágást Csingnan felé és a csá­szár a csapatok közepén foglaljon helyet, melyek becsületbeli dolognak tartanak ő felségének utat csinálni.“ E levél czélja — írja továbbá Wimpf­fen — megkímélni a császárt egy elfogatás meg­aláztatásától, és tanácsolja neki,hogy epresziget használja fel és a sereg együttes mozgása ren­­dezte csak, mi az ő sze­mélye nélkül nem lehetsé­­ges. A császár e java­htot nem fogadta el. Wimpffen tudta nélkül k­iűzte a fehér zászlót és egyszersmind egy pailaruenli­rt küldött el Wimpff­nnek az alkudozás iránti vonakodása és tiltakozása daczára és a fehér zászlót többé nem vet­te le. Mindezen alkudozások a franczia se­­reg végző támadó mozgalmait akadályozták. Zágráb, sept. 24. Magán tudósítások sze­rint Cihacer Sandsakon nagy izgatottság ural­kodik. A törökök ezért több rendbeli elővigyá­­zati intézkedéseket tesznek. Triest, sept. 24. Az itteni olasz polgárság üdvözlő iratot intézett a királyhoz, mire a kül­ügyminiszter táviratilag köszönetét fejezte ki.­ A városi tanács a szerdai események következ­tében feliratot intéz az osztrá belügyi miniszter­hez, melyben a poli­tia megszüntetését és annak városi csendőrség által helyettesítését kéri. A szerdai esemény felderítése alkalmából kitűnt, hogy az olasz konzul a nemzeti zászlót nem tölt­­te ki, ő nem is volt az első ki a kivilágítást meg­kezdte. Gotha Rept. 24. Itt általánosan el van ter­jedve azon hír, hogy Nipo­moura mi a sétányon egy pisztoly lövés történt, ha eredménytelenül. Königsberg, sept. 24. A Hartung Z tg. szerint Vogel v. Falkenstein rendeletet kapott Hannoveriből sept. 19 -kén, hogy a háborús ál­lapot tar­ama alatt ne engedjen oly népgyű­é­seket tar aci minő a berlmngi volt, s ne tűrjön oly beszédeket, minőt Jakobi tartott. B­e r 1 i d. sept. 24. A „N. A Z­ g.“ ezt írja : A francziák mondjanak le azon tévhi­ről, mintha tartós ellentállás által kedvezőbb békét eszkö­zölhetnének ki; a háború uj áldozatai által Né­metország bosszúsága csak növekedni fog, és követeléseinket, melyekre fel vagyunk jogosítva, még nagyobbitani fogjuk. Skagenból távirják hogy d. u. 3 és fél­órakor arra ment a Banczia kelettengeri hajó­­raj, kilencz pánczélhajó,öt corvette és négy szál­lító gőzös nyűgöt felé. Berlin, sept. 24. Toul levetése 24 é­-ig tartott. A mecklenburgi bg Laonban egy szín­házi látcső által menekült meg a melyről ugyan­­is az ellene intézett golyó lep­tent. A németek által eddigelé elfoglalt hadizsákmány a „Staats­anzeiger“ szerint: 1 császár, 1 táborszernagy, 39 tbk, 3250 tiszt, 118,750 ember, ideszámítva a sebesülteket is; ló,280 ló, 56 sas, 102 szertelő, 690 ágyú, 400 szekér, és több szertár és vasúti vonat; ezenkívül majdnem megszámlál­atlan mennyiségű fegyver, lőszer, ruházati darab, ló­élelem, és élelmi­szer. Ebbe Laou és Toni még nincs beszámítva. A porosz kormány az elfoglalt és ezután ne­­tán elfoglalandó területen ideiglenes kormány­rendszert akar meghonosítani, melynek vezény­lésével a mad­­enburgi alig fog felruháztatni. K­­­e 1, 8­ pt. 24. A hitler Z­g. Írja : A haders­­lebeni városi collegium kérelmet intézett a ki­rályhoz, szüntetné meg az Észak slezvigen a prágai fékrekötés által fekvő átkot. Mellőztesse­­nek a prág­i szerződés lemondási határo­atai. Az északi ker­üületek mindig kiegészítő részét képezték Schlesw­gnek. Schleswig-Hostein so­hasem akarta sorsát az északi egivérekétől el­vá­szt­ni. A kieliek beadványa így végződik : „Kiel bízik fenséged Lorsességében és remény­ei hogy azon perezben, mivta egész Németország egy es­t­lten a ny­ugati határo­kat és azok lakóit tar­tós béke kivívása által megnyeri, északi Német­ország is megnyeri az óhajtott békét. Egy magyar banket toaszt nélkül. A magyarországi jogászok diszebédje ma (va­sárn­a) 2 órakor tartatott meg a redou­e nagy term­ben. Tíz asztal volt elhelyez­e egymással egyenkezüleg s mindegyik mellett átlag valami 40 vendég foglalt helyet. Az első pohárköszön­­té­t Pauler Tivad­r mondá, úgy h­ez­dlik, a ki­rályra. Bizonyosan nem tudjuk. Az a redoute t. i. mikor épült azt gondolta, hogy benne tánczol­­ni fognak a legkevésbé sem rendezte be magát dictiozásra, minél fogva scustica do­g­ban ret­tentő rész lábon áll. Ha egy ember szónokol is benne, a közönség bízvást azt hiheti, hogy egy­­úttal az él­enzést is hallja a toaszttal, annyira megharminczszorozódik minden hang. Az első szónoklati kísérlet után rögtön indítvány történt, hogy a­ következő szónokok nyomassák ki be­szédeiket valahol, majd ott elöl ássa a haza, de itt hiába erőködik akár Besze János, akár Te­leky Domonkos, minden­kio kárbavész a poste­­ritásra nézve, nem hallja senki. Miután azonban ezen indítvány is csak szó volt, ezt se hallotta senki. Minek okáért felállt Bogisits pest városi főbíró,­­ mondott valamit, hogy mit? azt megint nem tudhatni. Bátran kikiálthatta volna akár a respublikát, Geléri Szaló János nem indíthatott volna ellene actiót, nem lévén tanú, a­kivel a felségárulás tényálladékát beigazolhatta volna. Következett Magyar János Szegedről. Ennek besz­édéből szinte nem lehetett egye­bet érteni, pedig nagyon rajta volt, mint azt is egy szót: „Magyarország.“ Persze hogy e szót viharos éljenzés fogadta, de azt meg megint a szónok sem hallotta az átkozott rész akuszika miatt. Azután felállt egy ur, a kinek nevét nem tudjuk, nagyon szép beszédet mondott, a mit onnan gyanítunk, mert igen hosszan beszélt s nagyon szép hosszú fekete szakálla volt. Beszélt Horváth Boldizsár is s biztositá a jelenvol­takat, hogy az országgyűlés elé terjesztendő jo­gi munkálatoknál s ministerium tekintettel lesz a jogászgyűlés határozataira. Ezt sem ő tőle ma­gától, hanem csak úgy szögről végről tudjuk. Egyszerre zajos felkiál­ások történtek: „Halljuk Hrat­élyi Zebulout!“ „Fel a szószékre!“ Az ünnepelt férfi engedett a közkívánatnak s a zenekari emelvényről ékes felköszöntést mon­dott a „Tben is istenasszonyság keresztapjára, excellentiát Horváth Boldizsár excellentiá­jára, a milyen keresztapa még nem volt M­gyarország­­ban.“ No meg a keresztanyákra, a­kiket egyen kint meg is számlált. Ezt azért értettük meg olyan tüzetesen, mert a­mit mondott, azt egyút­tal kézzel-lábbal mutogatta is. Sokan beszéltek még azután, de szókról azt se tudjuk, magya­rul szóltak e, vagy japánul ? Mennyi arany ide­át nyelhetett el a renoute átkozott akusztikája. Különfélék. Pest, sept. 25. — Merénylet. Máig sem tudni, volt-e nem volt-e alapja annak a hin­ek, melyet a táv­írda a világba röpitett, hogy ő felsége élete el­len merénylet készült. Annyi bizonyos, hogy a gráczi útnál az egész vasútvonalon erős renden intézkedéseket tenek. A töltéseket zsandárok őrizték, a pályaszsók állomásain conductorok álltak, s a császári vonat elü­t egy másik vonat, ment. Báj azonban nem töltés­­­s gyanú n­­em mutatkozott ok. Valószínűleg egy kis pietrismus volt az egész. — A pénzügyminiszter Pausin­­ger Józsefet a kolozsvári bán­yaigazgatósághoz erdőrendezővé és épi észeti mérnö­kké nevezte ki. — Az autonómiai congressus megnyitását a M­Á. értesülése szerint a prímás oct. 20-ra tűzte ki. — Idős emberek, Heves megyében a száz éves kort elérte 3 férfi, f­ nő; van egy 101 éves, neve T­ó­t Ferencz, földmives, lakik Gyöngyös Püspökiben. A megye legiob­b embe­re D­o­m­o­n­y­i Márton, s ül­­ett 1759-ik­é­­­ben, s igy most 111 éves, ez is földm­ives, lakik Tisza-Földváron. — 1766-r­a ment Balatonf­űr­e­­d­e­n 8.­pt. 15 ig a fürdővendeletek száma. Va­ó­­színűleg ez az idén az utolsó kimutatás. J­övőre azt hisszük sokkal több lesz a vendég, mert az igazgatóság tervbe vett inté­­kedéseinél fogva nagyobb lesz a kém­elm, mert nem minden esztendőben olyan kiméletlen rész az időjárás mint az idén volt. A Hon m­agifu­tá­si eigényei. Szt.-Pétervár, sept. 25. A „Journ. de St.-Pitersbourg“ mondja: Az idegen hatalmak nem biztatják a francziákat, az ellentállásra. Az említett lap helyesli a feltételeket, melyeket Németország a fegy­­verszünetre kikötött. Tours, sept. 24. Az általános muni­­cipális választások, a poroszok azon ha­tározata folytán, hogy a háborút folytat­ják, elnapoltatok. A Toursban székelő nemzeti védelmi kormány kiáltványt bo­csátott ki Francziaországhoz, melyben f­ondatik: Favre a porosz főhadiszállás­ról az ellenségnek következő nyi­ltko­­zatával tért vissza: Poroszország folytat­ni akarja a háborút és Franciaországot másodrendű hatalommá akarja degra­dálni azáltal, hogy Elsasst­ és Loth­an­a­­giát Metzig meg akarja tartani. Por­»z or­szág bátorkodik a fegyverszünet feltéte­léül Strassburg és az egész Mont-Vale­­rieu átadását követelni. — Paris a vér­­­sín­g el van keseredve és inkább saját romjai alá temetkezik, h­ogysem ily szem­telen igén­yeket telj­sitene. Az ily köve­telésekre nincsen más válasz, mint a vég­letekig menő küzdelem. — Francziaor­­szág elfogadja e harczot és számit min­den gyermekére. Chartres, sept. 24. Sept. 23-áról Pa­risból érkezett h­írek jelentik: A lakos­ság magatartása jó. Erélyesen el van ha­tározva a v­édelemre. Egész napon át sze­­rencsés csatározások folytak. Berlin, sept. 25. Favre és Bismarck között sept. 19. és 20-án értekezletek foly­tak egy fegyverszünet feltételeiről, hogy az alkotmányozó gyűlés egybehívása le­hetségessé tétessék. Bismarck követelései Stras­­burg, Toul és Verdun átadására szorítkoztak, hogy így a német hadse­­g élelmezése biztosíttassák. A párisi­­ ok­mány e feltételeket sept. 23 án elvetette. Bismarck nem követelte a Mont-Valerieut. Toul, sept. 24. (Hivatalos) Toul ka­­pitulatiója által 109 tiszt, 2240 ember, 120 ló, a m­ozgó csapatok egy sasa, 197 erer ágyú, 3000 lőfegyver, 3000 kard, 500 vért és­­ deutékiny lőszer és élelmi készletek (sert a ném­et sereg kezü­be. Tours, sept. 25. A departementokból érkezett hírek arról tanúskodnak, hogy a kormány kiáltványa nagy hikes­edéssel fogadtatod. Mindenütt fegyvert kiváltnak. Orleans, sept. 24. Pit­hiviers-t 3000 porosz tartja megszállva. Beauvais-ből je­lentik sept. 24-éről. Tegnap egész nap nagy harcz vett Pont­se Isle Adam mel­lett; számos menekülő érkezik a depar­­tementokba. Mindenki fegyvert ragad.— Egy harczról tesznek jelentést, mely pa­rasztok és egy porosz szállitmány kísé­rete között kifejlődött. —Parisból 22 éről érkezett hirek jelentik : A porosz király főhadiszállása Meaux-ban van; Aln­ert herczegé Brunoy-ban ; a porosz koron­a­­herczegé Fontainebleau-ban ; a szász Ko­rona herczegé Bezons-ban, Vogel von Bul­­kenstein tábornoké Ch­oisy le Huiban. Felelős werk, s kiadótalajd dOJLAX MÓR NYÍLT tér 1148 !» — A legelegánsabb férfi és gyermek disz­t. utazóruhák Magyarország 3 legnagyobb férfiiubarak árában GRUNBAUM^VEN­SER magyar kir. adv. szabók. I. Deák téren az evang. templom át­­ellenében­. II. Hatvani utcza és országút szftgleten, a Zrínyi kávrház ó’ellen­iia­n. III. A rég színháztéren levő ba­zárban a „ivl.kir.“ a. bu áll a teilen. beu.

Next