A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-19 / 253. szám

tek. A mi veszteségünk 1800 halottra és sebe­sültre tehető, kik kizárólag bajorok." Franczia elmélkedés Páris hely­zetéről. (Vége.) Ez nézetünk szerint a porosz hadsereg moz­dulatlanságának magyarázata, és e tétlenség vé­leményünk szerint legjobban szolgálja az ellen­ség érdekeit. De hát utánozzuk-e az ostromlók tétlenségét? Oh nem ! Őrizkedjünk attól erőnk­höz képest. Valljuk be magunknak, hogy min­den múló nap Francziaország egy erét üríti ki, és ne altassuk magunkat az ellenség által, mert ez álom hazánk halála volna. Ellenkezőleg legyünk éberek, cselekedjünk erélylyel, a siker bizonyára meg fogja koronázni erőfeszítéseinket. Lássuk, mily eszközök állnak rendelkezésünkre, vizsgáljuk meg anélkül, hogy károssá váló illuziókba ringatnák magunkat. Van egy hadseregünk, a Bazaine-é, derék, hősi, jól vezetett hadsereg. De legyen annyi bátorságunk, mondjuk ki az igazat, az egyedüli szolgálat, mit nekünk tehet a jelen körülmények közt, az, hogy Metznél 150—200.000 poroszt tart lekötve. Azt mondták nekünk, hogy e hadsereg semmiben sem szen­ved hiányt, hogy minden ütközésnél az ellensé­get megverte, és hogy Metzet elhagyja, mikor akarja. És ez alapon reméltük, hogy Bazaine egy nap csínyt követ el, felkészül táborával, meglepi a Párist ostromló hadsereget, fölmenti a fővárost s védőinek meghozza segélyét győző katonáival. Csábító, de chimaera álom ez! Ve­gyük fel, hogy Bazaine minden vívott csatái után még 100,000 katonának áll élén. Hogy Metzből kitörhessen, legalább 15,000 embert kell visszahagynia. Bármily nagy legyen is 85,000 katonáinak vitézsége, e hadsereg csak elkeseredett csata után térhet a Párisba vezető útra. E csatában 15—20.000 ember harczképtelenné lesz, és ha a hadsereg 60—65.000 emberrel útra kel, el le­­het-e majd róla mondani, hogy valóban csodát mivest. Mi képesnek ítéljük rá. De a nehézségek egyre növekedni fognak, folyton üldözve, gyak­ran túlsúlyban levő erő által feltartóztatva foly­tonos küzdelemben lesz, talán több csatát is kell majd vívnia és ha Pázis alá érkezik létszámának felével, akkor a legszebb hadimű­veleteket vitte végbe, melyekre a történelem megemlékezik. És végeredménykép 30.000 csudálatraméltó katonánk lesz, derék hadvezérrel, és a porosz hadsereg soraiban egy nagy érdemű tábornok lesz s 100—150.000-rel fog többet számítani az ostromsereg.Hisszük-e,hogy a helyzet előnyünkre változott lesz? Hisszük-e, hogy ha Bazaine oly könnyen érkeznék ide mint magunkba beszéljük, már nem volna itt régen, és hogy ostromunk ijedelmeit látva, elégnek tartaná hideg gúny­­nyal azt mondani nekünk: „Nincs bajom, föl fogok kerekedni, mihelyt nekem tetszik.“ Igen a metzi hadsereg jönni fog, de ez az na­pon lesz, midőn a párisi hadsereg az ellenség­nek érzékeny veszteségeket fog okozni és a Me­tzet környező hadtesteknek segítségre kell indul­ni. E napon követni fogja őket Bazaine min­den katonáival, őket zaklatva és készen őket Páris alatt két tű­z közé szorítani. Ne ringa­tózzunk reményekkel, hogy a vitéz hadsereget előbb jönni lássuk; ne kívánjuk magunk se, mert talán ott veszne, mielőtt nekünk használt volna. Más­felől egy második hadsereg alakul a Loire megéli és ígérik, hogy egy bátor vezér alatt nem sokára megérkezik, ki a poroszok őrködé­sét kijátszva került annak élére. Ez oly sereg, mely erőteljesen jöhet segítségünkre. De nem kell elfeledni, hogy sereget nem lehet inprovi­­zálni, hogy ha 100.000 embert sikerült gyűjteni és fegyverrel ellátni, elég nagy számot csoporto­sítottak egybe, de ez még nem sereg; hogy ezen katonáknak még betanulniuk, úthoz hozzá tö­rőd­niök, vezéreiket és egymást ismerniük és végre magukat hadképesekké kell tenniök, és hogy mind­ez időt vesz igénybe. Eszerint ezen hadsereg, mely igen sikeresen támadhatná meg a porosz összeköttetési vonala­kat, Vilmos királynak komoly aggodalmakat okozhat anélkül, hogy jelen­tétlenségünk veszé­lyeit kisebbíthetné. Igen, kétségtelenül néhány heti harcz után, ha ellenségeink nagy vesztesé­geket szenvedtek egy részről Bazaine serege, más részről a loirei hadsereg által támadtatnak meg, súlyos veszteségeket fognak szenvedni és visszavonulásra nyomatnak; de mi, egyedül mi vagyunk azok, kiknek anélkül, hogy mások se­gítséget várnak, haladéktalanul meg kell kezde­ni a tüzelést. Mert a porosz vonalak ma már sánczok által védvék, melyek épitését néhány nap előtt gyakori kémszemlészetek által meg­akadályozhattuk volna és amelyekből az ellen­ség kiverése végett nem sokára kénytelenek le­szünk csatákat kiállani. Ferriéres, oct. 3. Uraságodnak sept. 26-dikáról kelt levelét tegnap terjesztették elém. A tengerparti vidék kir. helytartójának elhatá­rozásaira, minthogy annak működési köre hiva­talos illetékességemen kívül fekszik, közvetlen befolyást nem gyakorolhatok. A kir. helytartó fentartotta magának, hogy ama nyilatkozványok megakadályozására tett katonai intézkedéseinek indokolása végett, me­lyek az ellenséget ellenállásában megerősíthet­nék, — ő felsége a királynak néhány okmányt fog benyújtani, melyek azonban még nem ér­keztek be. A­mint azok beküldetnek, örvendeni fogok, ha a tényállásból azon meggyőződést sze­rezhetem magamnak, hogy kivonatainak telje­sítésében közreműködhetem. — Bismarck. A „Zukunft“ erre megjegyzi, hogy míg Ja­­koby levele Bismarckhoz, s ennek felelete meg­érkezett, történt, hogy a königsbergi városi ha­tóságok táviratilag folyamodtak, s ugyan ez után sept. 26-ikán táviratilag nyertek felelete­ket. A feleletben Falkenstein eljárásának jogo­sultsága megerősíttetik, é­­s egy hét múlva ugyan ez eljárás megítélését Bismarck bizonyos okmányoktól teszi függővé. Az ellenmondás eb­ben világos, s ily komoly ügyben nehezen meg­fejthető. A Jacoby-ü­gy. Bismarck gróf következőleg válaszolt Jaco­­bynak lapunkban közlött levelére, nejéről: „Irigyelem magamtól is, mert emberi lény méltatlan ő hozzá“. Szelindekre lengyel szökevények is­ érkeztek az osztrákoktól. Bem visszaküldött kettőt, meg­mondani azoknak, kik át akarnak lőni,hogy tűz­zenek fegyverükre kendőt, s akkor csataközben sem tüzelnek rájuk; de ezt később Szász-Se­besnél és Pistésnél cselre használta föl az el­lenség. A szelindeki csatában Czetz alezredes volt az első, ki visszaverte ellenét, de a szebeni vonalon a zöm nem akart hátrálni, s a vadászok hurráz­va kiabáltak. Bem bosszúsan mondá Kemény Far­kasnak : „Kergesse el nekem onnan azokat az or­dítozó kutyákat!“ Egy-két lövésre aztán ész nél­kül is futottak, s csúfságul rajtuk veszett a „hur­­rákvadász“ nevezet. Szelindeken egy elkésett honvédet, midőn a kinált borból ivott, konyha­késsel döfött át egy dühös vén szász. — Mind­járt ott terem egy másik honvéd, ki noha meg­tudja e barbár tettet, nem konczolja le a vén bűnöst, hanem viszi annak rend­je szerint a vezér elé, ki az ellenséges sereg színe előtt lövette agyon. És aztán elrendelte, hogy miután a bű­nös meglakolt, senki másnak bántódása ne le­gyen miatta. (Bezzeg, nem így tesznek most a poroszok.) Szelindek alatt Teleki Sándor egy ezüst po­harat, melyen horpadás volt, mutatott a vezér­nek. Egy anya adta azt honvéd fiának, s most e pohár fogta föl a neki szánt golyót. „Szép hit az, — mondá a vezér, — hogy az anyai szeretet még az ellenséges golyók irányát is szabályozza, s vétek is volna megingatni e hitet, de én úgy nem tartom, azért találta a golyó csak e poharat, mert a fiú nem volt még a halálra szánva.“ íme, a végzetesség mély hite. Czetz alezredes Nagy-Csűrnél az osztrák elő­őrsöket meglepve, sok katonát leaprita s egy Glasz nevű fő­orvost elfogott. Ez az orvos igen sértőleg beszélt a német tisztekről, s azt mond­ván, hogy két hó óta nem kapnak fizetést: a honvédtisztek gyűjtöttek neki pár száz forintot, mit hálálkodva tett zsebre s aztán a legelső csa­tában visszaszökött. Vízaknán emlékírónk azt állitá, hogy az erdé­lyi hadjárat bevégeztével Magyarországba kell­­vén indulniok, 12 fontos ütegekre lenne szükség, de a tábornok azt mondá : ő nem szereti a nehéz ütegeket, mert azoknak a tüzérei megszokván a nagy távolságra lövést, közelebbre sohasem ta­lálnak ; aztán nehéz is a szállítás, s felényi mu­­nitiójuk van, mint a 6 fontosoknak. Csatára nincs jobb ágyú a hat fontosnál —mondá — kivált ha lovas üteg.“ A febr. 4-ki csata Vízaknánál szerencsétlen volt, s Bem trinok legszomorubb napja egész a fegyverletételig. Egy csalvisszavonulással rá­szedték a vén vezért, kinek serege megfutott s 11 ágyút, 87 halottat, 150 sebesültet és foglyot vesztett. Csak a podgyászszekerek kikutatása okozta, hogy el nem veszett az egész magyar sereg. A Szász-Sebesre előre ment könnyebb sé­rülteket le is mészárolta a kőszült nép. Kurovsz­­ky főszámvevőt csak a szász pap mente meg, polgári ruhába öltöztetve őt. — Bem megérkez­vén, a feldühödt honvédeknek nem engedé meg a húlást , magának tártá föl a büntetést. Az el­lenség azonban nem hagyott nyugtát, s a hon­védtisztek közt is csüggetegség kezdett mutat­kozni. Bauer hallá, a mint Bemet a mellette le­vő szobában árulónak nevezik, a mért egy el­lenséges városban időt s tízszeres ellenséggel akar daczolni, holott vagy hátrálni, vagy alkud­ni kellene. Bauer fölugorva mondá: „Hallom be­szédüket, s nehogy föladónak mondjanak, önök előtt teszek róla jelentést.“ s benyitott a Bem szobájába. A tábornok pedig azt mondá nekik : „Önök aggódnak, noha tudják, hogy segítséget várok, könnyebb megtartani,mint visszaszerezni a tért. A­ki nem bízik bennem, menjen az el­lenséghez át, de ha az ily vitatkozás elharapóz­nék, fájó szívvel bár, főbe lövetném okozóját.“ Többé senki sem is gyanusítá , a tábornok el­feledte a történtet. S más­nap fordult elő az is­meretes eset, hogy Truszkolaszki főhadnagyot, mint lengyelt, ki nem röstelt a szabadság ellen harczolni, megszégyenítve utasított el. Maga pedig Szászvárosba vonult. Menet közben egy altiszt iszonyúan szitkozódott. „Mit csinál ez ember?“ — kérdé­sem. — „Fegyelmetlenke­­dik" — felesé Dobai őrnagy. „Lövesse főbe azonnal." S noha az ellenség ágyúja már szólt, főbe lőtték rögtön, s ez volt a Bem tábornok első halálos büntetése. Hogy vizsgálat nélkül lövette meg, ez az említett tisztek gyanakodásának tu­lajdonítható. Szászvárosnál történt, hogy ágyú­tól lovagostorával űzte el az ellenséges katonákat és az is, hogy egy ujját ellőtték. Szigeti orvos vágta le egy ollóval, s az öreg hős egyet sem szisszent, s annyit monda csak az emlékírónak: „Lássa, ma holnap nem leszek képes írni." De aztán mégis csak mindig ő maga irta alá nevét, s folyvást lovon ült. A piskii hídhoz vonultak, hol magyar seregek álltak. E hires híd csatája ismeretes, s mindenki tudja, hogy katonáink hősisége folytán ott for­dult meg ismét a hadiszerencse. A piskii csata, hol az ellenség 2000-nél többet és 3 ágyút, Bem pedig 670 katonát veszíte, részletesen van raj­zolva ez emlékiratokban. A győzelem után más­nap két lándzsás oláh vitt egy írást Bemhez. Je­lentés volt az, Puchnerhez írva, s a küldöttek eltéveszték a vezért. Bem mosolygott, s két-két forintot rendelt nekik. „Hisz nem nekünk szól" —■ mondá Bauer. — „De nekünk adták, s fizes­­­ se ki!" Az oláhok megpillantva a köpeny alatti honvédruhát s észrevéve tévedésüket, leborul­tak, kiáltván „jaj fejünknek !“ de nem lett sem­mi bajuk, sőt, hogy a honvédek se bántsák, őri­zet alatt kisérték ki őket a táborból. Szemle előtt történt még az is, hogy Gencsi őrnagy, a megfutott debreczeni lovasok közül kettőt veze­tett elő, kik azt kérték, hogy ne vigye többé őket csatába, mert többnyire családosok s más­féle szolgálatokat kívánnak ! „Úgy­se vinnélek benneteket! — mondá szánakozó mosolylyal a tábornok — miután délelőtt miattatok kellett hátrálnunk!“ És aztán csak a podgyászt őrizték, meg levelet hordtak. Mindamellett a „Közlöny“ hirdeté, hogy őrnagyuk a piskii csatában tett szolgálatáért előléptetéssel és érdemjellel jutal­maztatott. Február 17-kével, midőn a sereg Med­­gyesen találkozott a Kiss Sándor székelydan­­dárával, végződnek az emlékiratok. Kár, hogy nincs folytatásuk, de jó, hogy ennyi is van. Elolvasván ez érdekes lapokat, önkénytelen a mostani nagy háború jutott eszünkbe, s elgon­doltuk, hogy nem vagyunk ugyan sem oly mű­velt, sem oly nagy nemzet, mint a német vagy a franczia, de — mint e könyv is bizonyítja — győzelmeinket emberiesb mérséklettel élveztük, mint a poroszok, vereségeink közben pedig sok­kal több és sikeresb tevékenységet tudtunk ki­fejteni, mint a francziák. Rochefort levele Flour­enshez. Hogy mennyi igaz van azon hírekben, me­lyek a „vörösek“ agitatióját Párisban veszélye­sül iparkodnak feltüntetni, kitűnik Rochefort kör. leveléből Flourenshez: Páris, oct. 9. Kedves barátom ! Ön arra un­szol, hogy nyújtsam be lemondásomat mint kor­mánytag. Hosszú küzdés után fogadtam el ezen hivatást, de hogy van-e jogom lemondani ? Ez a kérdés. — Kértem a községi választásokat és más dolgokat. Sajnálom, hogy nem tették meg a köztársaság első napjaiban. Most a községi kérdés csatatér, és ha ezen közbejött esetből kabinetkérdést csináltam vol­na, ki áll jót önnek, hogy azon órában, midőn az ágyuk dörögnek a sánczokról, nem dörögnek­­­ majd a puskalövések az utczákon is ? Lelkiis­meretem legmélyéig szálltam majdnem le, s az­zal a hittel tértem onnan vissza, hogy visszalé­pésem viszályt idézhetne elő, mert viszályt elő­idézni annyit tesz, mint a poroszoknak rést nyit­ni. Ennek okáért aláírtani a választások elhalasz­tását. Húsz évig napolt el minket a császár. Legyen türelmünk, a határnapot az ostrom meg­szűntéig elhalasztani. Kedves és kitűnő barátom azt viszonozhatná, hogy meggyőződésemmel alkuszom; meglehet , inkább azzal mint az ellenséggel. Elbocsáttatásom a mostani körülmények közt egy szerencsétlenség előjátéka lenne. Ezt tudja, ön, ki hazafiailag visszavonta a magáét. Politikai ösztönömet hallgatásra kényszeríteni, némítsák el tehát első kerületünk derék barátai az övéiket is. Ha eljött a pillanat, azaz, ha a porosz elvonult fel tudjuk majd magunkat mindnyájan találni. — Henri Rochefort. Metz Bazaine legutóbbi kitöré­sé­t az eddig érkezett tudósításoktól eltérően adja elő a Frankl Ztg. egyik levelezőjének Co­­urcellesben 11-bén írt tudósítása, mely így szól : Körülzáruló csapatunk kevés nyugalomnak örvend, és éppen, midőn legbiztosabban véli azt bírni, várhatja az ellenséges támadást. így tör­tént múlt pénteken is , d. e. 8 óra lehetett, az idő derült és kellemes volt, midőn rögtön, mialatt a várbeli ütegek minden erődről élénken tüzeltek, kitörés következett a Mo­sel mindkét partján. A francziáknak kön­nyű volt előőrseink megrohanása, de csak­ hamar nagyobb hadtestekre akadtak, melyek nagy bátorsággal és határozottsággal állot­tak helyt, és az ütközetet egy perczre meg­szüntették. A nehéz ütegeket kivitték az ütkö­zetből. A francziák a délelőtti órák lefolyása alatt az egész porosz állást el­foglalták, de csak alkonyatig, mely az ütközet­nek véget vetett. Következő nap reggelén ismét harczra került a dolog, és a tegnap nagy vesz­teséget szenvedett poroszok, kik azalatt tetemes erösbítéseket kaptak, a francziákat hátrálni kényszerítették, s a gránáttűz sokat kivégzett közülök. Csak délután némult el a csata, mely a francziáknak, 1000 halotton és sebesültön kí­vül még néhány száz fogolyba is került. Az ellen is sok foglyot harczolt magával. A poroszok elfoglalták régi állásukat, mely termé­szetesen igen fel volt dúlva. A francziák az előőrsi hadosztály táborát, valamint sok harcz gátépítményt szétromboltak, ezenkívül még si­került nagy mennyiségű takarmányt elvinniök. Hogyan folyt a csata a Mosel túlsó részén, azt nem mondhatom; mint beszélik, a francziák húzták a rövidebbet. Az „Echo du Parlament“ Nancyból 14-éről írja: Boyer tábornok, Bazaine első táborkari­­ hadsegéde, elhagyta Metzet, hogy Versaillesben a várnak capitulatiójáról alkudozzék. A „Journal d’Amiens“ben olvashatjuk Metz­­ről : Egy fél kiló kenyér 20, egy liter bor 25 centimes, a vendéglőben egy tűrhető ebéd 3, jó ebéd 5 francba kerül, az ökörhús ritka, a lóhús olcsó­ és „du boeuf de la Cavalerie“ név alatt nagyon eszik; nem ritka az Uráhus, vala­mint a disznóhús se; kávé, csokolád, czukor, bab és gyümölcs oly mennyiségben van, hogy áruk nem ment föl. Mert utczáin egy koldus sincs; hogy jóban hiány volna, merő hazugság; a köztársaság proclamálását jól fogadták. Ba­zaine eddig 30000 embert vesztett harczkép­­telenekben. A 18000 sebesült két­harmada is­mét beléphet. A sebesültek közül csak hét per­c­ent halt meg. Legújabbak: Prága, oct. 17. Baden az északnémet szö­vetségnél indítványozta, hogy a szövetségi gyű­lés összeülte után azonnal tegyen Badennek az észak­német szövetségbe lépése iránt javaslatot. Az itteni porosz körökben az a hír, hogy Páris bombáztatása holnap fog kezdődni. Prága, oct. 17. A Carlos Auersperg és hívei által felléptetett minden jelöltje a nagy­birtoko­soknak kijelenté, hogy az ujjólag való megvá­lasztást elfogadja. Az Auersperg elnöklete alatt lévő választási bizottmánya a nagy­birtokosok­nak az eddigi birodalmi gyűlési követeket je­lölte ki. Grácz, oct. 17. A német-nemzeti párt egy határozatban Délnémet­országnak az Észak­német szövet­ségbe való feltétlen belépése mel­lett nyilatkozott és egy alkotmá­­nyozó parlament egybe hívását fö­­­­ö­sl­eg­esnek mon­dj­a, elvárja a dél­német néptől, hogy nyomást fog gyakorolni kormányaira. Prága, oct. 18. Az itt megjelenő „Bohemiá"­­ban megjelent czikk egy miniszterválság felöl a német kaszinóból indult ki és előre jelzi azon párt szándékait, mely egy Schmerling-Hasner Auersperg-Herbst kabinet felállítására számít Giskra nélkül. Bécs, oct. 18. A „N. Fr. Presse“ által kö­­zölt hír, Kuhn hadügyminiszter elbocsáttatásá­­ról teljesen alaptalan. Kuhn csak pihenés végett távozott el szabadsággal. Bécs, oct. 18. A miniszterválságra vonat­kozó híreket folytonosan colportálják. A német képviselők köreiben bizalmatlansági szavazatra készülnek a kormány ellen, és Auersperget és Rechbauert jelölik meg, mint a leendő kabinet főtagjait. Hivatalnoki körökben ellenben azt ál­lítják, hogy Potocky utóda megint hivatalnokok: Lasser, Pillersdorf és Waser lesznek. Potocky időközben előkészíti a Galicziának teendő en­gedményekre vonatkozó előterjesztéseket. Berlin, oct. 17. Soissons bevétele által a Chalonsnál levő németek kezébe egy másik Párisba vezető vasútvonal is kerül, mely új­ból használhatóvá tétetett, mi annál fontosabb, mert a másik vonal, mint tudva van, csak Meauxig megy. A főhadiszállásról egy 13 án kelt hir van, mely szerint az, hogy Páris részéről semmi nyomatékos támadás sem történik, minden nap feltűnőbbé válik. Sept. 30-a óta nem történt erősebb kitörés. A németek a valóságos táma­dásig nem ágyaznak, habár az erődök lőkészleteiket hihetetlen mérték­ben pazarolják. A „Staatsanzeiger“ közli a marha, disznó, juh, kőszén és koaris ki-és átviteli tilalmának megszüntetését a Malmedytől délre fekvő határ­tól Saarbrückenig a két helység befoglalásával. Berlin, oct. 17. (Hivatalos) Venizel, oct. 16.Ma 3 órákkor történt a mecklenburgi nagy­ág bevonulása Soissonsba,a pommerni, magdeburgi és hessiai erődtüzérség,a slesvigholsteini utászok, és a frankfurti, küstrini, landsbergi, woldenbur­­gi, brandenburgi, ruppini, prenzlaui és jutlandi landwehrek és halberstädteni nehéz lovasok élén.­­ A németek vesztesége a 3 heti ostromzárolás mindennapi csetepaté és 4 napi lövetés alatt cse­kély volt. 4000 fogoly és 132 ágyú vétetett el. Berlin, oct. 17. Az ostromágyuk mind Pá­ris előtt vannak már. Az általános bombáztatás iránti parancsot minden órán várják. Erősítésül 500000 landwehr érkezett oda. Berlin, oct. 18. A „Nordd. Alig. Ztg.“ ha­tározottan visszautasítja a (mai reggeli lapjában megemlített)„Times“ által tett közvetítési javas-­­ latokat. München, oct. 18. Határozottan beszélik,­­ hogy­ Bray gróf és Prankh közelebbről a Páris előtti főhadiszállásra fognak menni. München, oct. 17. A kamarákat novem­ber 15-re hívják egybe. A kormány 2/3 többség-­­ ről van biztosítva. Lutz előadónak a német al­kotmánykérdésre vonatkozó javaslataira nézve Würzburg leendő püspökéül az ottani dékán Reis­­mann ki fog neveztetni. Stuttgart, oet­ 17. A király és királyné tegnap este tértek vissza Friedrichshafenből. Sackow és Mittnach miniszterek, mint Würten­berg teljhatalmazottjai fognak részt venni a hét folytán az alkotmány feletti tanácskozásban a főhadiszálláson, a bajor teljhatalmazottakat néhány nap múlva ide várják, átutaztakban. Berlin, oct. 17. A délnémet államok összes hadügyérei és miniszterelnökei Versaillesba hi­vattak az alkotmány megállapítása végett. F r­a n k­f­u r­t, oct .17. A „Frankfurter Presse“ írja Nancyból October 14-ről: Boyer tábor­nok, Bazainemar­schall első szárny­segéde Versaillesba utazott, hogy Metz kapi­­tulatiója iránt alkudozzék. Stuttgart, oct. 17. A„Staatsanzeiger"közzé teszi a két würtenbergi kamarának October 21-re való egybehívására vonatkozó rendeletet. Hamburg, oct. 17. A franczia ágyunaszád „Hameti“ elfogta „Lacia“ és „Concordia“ né­met shoonereket. Brüssel, oct. 17.Lyoni hírek szerint a prae­­fect a hatóságok parancsa ellenére elfogta Ma­­zure tábornokot; a toursi érsek tiltakozást in­tézett a belügyministerhez a marseillei szerzetes­rendek ellen intézett erőszakoskodások miatt. Brüssel, oct. 17. Az „Echo du Parlament“ írja Lyonból : a radicálisok megkísérték a prae­­fectet kezükre keríteni, de a nemzetőrség éber­sége által megakadályozta őket ebben. Mazure tábornok már szabadon b­o­­cs­áttatott. Brüssel, October 17. Lyonban az ultrák növekedő befolyása folytán ellenszegülés mu­tatkozik. Brüssel, oct. 17. A francziák sok német hajót elfogtak. Nevezések a pesti őszi lóversenyekre. Pályabirák: gr. Batthyány László, gr. Feste­tics Géza és dr. Wenckheim Béla. Intézők: gr. Szapáry Antal, gr. Almásy György, gr. Károlyi Gyula és gr. Szapáry Imre. Teherre ügyelő: gr. Waldstein János. Indítók : gr. Sztáray János gr. Szapáry Imre és Cavaliero F. ur. Titkár: Keve József. Első nap. Péntek október 21-én. Kezde­te déli 12 órakor. — Félóránként új futás. 1. Kétévesek versenye, 300 arany (21. ne­vezés.) 1. Wenckheim Rudolf gr. 2. é­ sza m. Havana. 2. Ugyanannak 2. é. sp. m. The General. 3. Ná­­dasdy Ferencz gr. 2. é. sp. k. Good­night. 4. Lam­­berg Ferencz gr. 2. é. p. k. Ameise. 5. Széchenyi Béla gróf. 2. é. p. k. La View. 6. Ugyanannak 2. é. p. m. Admiral. 7. Batthyány Elemér gr. 2. é. p. k. Margit. 8. Draveczky Aurél ur. 2. é. sga. m. Velocipede. 9. Forgách László ur. 2. é. p. k. Sobrette. 10. Zamoyski István gr. 2 é. fék. m. Tambour. 11. Ugyanannak 2. é. fék. m. Me­teor. 12. Zichy János gr. 2. é. p. m. Pirat. 13. Ká­rolyi Gyula gr. 2. é. sp. k. Rabulist. 14. Ugyan­annak 2. é. p. k. Sumnanbula. 15. Szapáry Iván gr. 2. é. sp. k. Perreverance. 16. Aczél Péter ur 2. é. szűr. k. Libelle. 17. Ugyannak 2. é. szűr. k Cendrillon. 18. Ugyanannak 2. é. p. k. Lady Florence. 19. Festetics Pál gr. 2. é. p. k. An- 1 i 1­­ 20 Ugyanannak 2. é.p.k.Gerle. 21.Cap­i..iu Brne 2. é. sga. m. Anglo Ausztrián. 2. Vadász-verseny, 210 frt. (5 nevezés.) 1. Sztá­ray János gr. id. sp. h. Álmos. 2. Eszterházy Mik­lós gr. 5 é. p. k. Lady Mordeaunt. 3. Wesselényi Béla b. id. p. k. Sylph. 4. Festetics Pál gr. id. fék. h. Blackboy. 3. Pesty jockey-club dija 2000 frt (St.-Leger. — Egyleti dij.) és 100 arany egy sport­kedvelő­től felajánlva. (11 nevezés.) 1. Wenckheim Ru­dolf gr. 3 é. vp. k. Regalia. 2. Széchenyi Béla gr. 3 é. p. m. Cadet. 3. Ugyanannak 3 é. p. k. Déli Báb. 4. Szapáry Iván gr. 3 é. sga. k. Ver­bena. 5. Ugyanannak 3 é. sp. m. Comus. 6. Drá­­veczky Aurél ur 3 é. p. m. Horror.­­7. Captain Blue 3 é. sga. m. Advocate. 8. Festetics Tasziló id. gr. 3 é. sga. m. Aligátor. 9. Nádasdy Ferencz gr. 3 é. sga. m. Count Zdenko. 10. Kladrubi cs. udv. ménes 3 é. sga. m. Oracle. 4. Nagy Handicap, 1500 f­r­t. (E­g­y­h­e­t­i dij. 21 nevezés.) 1. Széchenyi Béla gr. 5 é. p. k. Pride of Erin. 2. Eszterházy Miklós gr. 4 é. s. m. Beindlstierer. 3. Semsey Lajos ur 5 é. s. k. Miss Gratwicke. 4. Forgách László gr. 4 é. sp. k. La Charantonne. 5. Captain Blue 3. é. p. m. Braemar. 6. Schaffgotsch­e gr. 6. é. p. k. Flying Shot. 7. Szapáry Iván gr. 4 é. s. k. Violet. 8. Ná­dasdy Ferencz gr. nevezi Kinsky Zdenko gr. 4. é. p. k. Love-to-Pau. 9. Dráveczky Aurél ur 3 é. sp. m. Horror. 10. Sz. György lovag 3 é. s. m. Tárna. 11. Széchenyi Béla gr. 4. é. p. k. Vitám Vas. 12. Ugyanannak 3 é. p. k. Windsbraut. 13. Szápáry Iván gr. 3 é. p. m. Catamount. 14. Esterházy Imre gr. 3 é. s. k. Bajadere. 15. Es­terházy Miklós gr. 3. é. s. m. Theseus. 16. Bat­­thyány István gr. 3 é. k. sp. Sovereign Lady. 17. Stubenberg József gr. 3 é. sp. m. Bihar. 18. Fes­tetics Pál gr. 3 é. s. k. Rebecca. 5. Különfogadás 200 arany. 6. R­i­t­t­e­r d­i­j , 300 arany. (14 ne­vezés.) 1 Wenckheim Rudolf gr. 4 é. sga m. Chief. 2. Nádasdy Ferencz gr. 3 é. sga m. Count Zdenko. 3. Széchenyi Béla gr. 3 é. sga k. Irr­licht. 4. Ugyanannak 3 é. p. k. Déli-Báb. Ugyan­annak 4 é. fék. m. Önkénytes. 6. St.-György I lovag 4 é. p. m. Zápolya. 7. Zamoyski Istvá­n gr. 3 é. sga k. Concession. 8. Eszterházy Mikló gr. 4 é. sga m. Beindlstierer. 9. Szapáry Iván gr. 3 é. sg. k. Verbena. 10 Ugyanannak 3 é. p. m. Comus. 11. Stubenberg József gr. 3 é. sp. m. Bihar. 12. Captain Blue 3 é. sp. m. Triumph 13. Aczél Péter ur 4 é. p. k. All my­ Eye. 7. Gátverseny, 400 frt. (Egyleti dij. 12 neve­zés.) 1. Széchenyi Béla gr. 4 é. p. k. Vitám Vas. 2. Sztáray János gr. id. sp. h. Almos. 3. Forgách László gr. 5. é. p. k. Consideration. 4. Esterházy Miklós gr. id. fék. h. Juryman. 5. Ugyanannak 5 é. p. h. Lady Mordaunt. 6. Szapáry Iván gr. id. p. h. Coup d,Etat. 7. Ugyanannak 3 é p. m. Catamount. 8. Festetics Pál gr. id. fék. h. Black­boy. 9. Captain Blue 4 é. sz­. k. Chrimhilde. 10. Schaffgotsche gr. 6 é. p. k. Flying Shot. 11. Sem­sey Lajos ur 3 é. p. m. Pest város tiszti főorvosénak Septem­ber havi hivatalos jelentéséből. E hó első felében az időjárati viszonyok szelí­den folytak le, a másodikban ugyan zordon és viharos jelleget vettek föl, mind a mellett a be­tegforgalomra kedvező hatást gyakoroltak. Az egyetemi karonákban és a magán gyakorló orvosok által kezelt betegek kivételével­­­ a többi gyógyintézetben és a két­ főorvosok által közköltségen ápolt szegények közt összesen 4809 kóreset fordult elő, 1026 esettel kevesebb mint augustusban. Ezek közül különféle gyógy­intézetekben 2266 fekvő és 2543 járó beteg ápol­tatott. A 2266 fekvő beteg közül meggyógyult 1202­­ meghalt 127. A városi polgári kórház két sebészi osztályán 18, a szemészetin 26, a barague-kórházban 6 mű­tét hajtatott végre. Halálozás. Az egész városban — a katonai kórházak kivételével — valamennyi gyógyinté­zetben meghalt összesen 573, tehát 193-mal ke­vesebb, mint múlt augusztusban. Meghalt sínemű­ 324, nőnemű 249. Legtöbb halt meg 1 éves korig :208----továbbá 1—5 között 84; — 21—30 között 58; — 31—40 között 54; — 41—50 kö­zött 48; — 51—60 között 40; — 11—20 között 32 ; — 6—10 között 18 stb. stb. A 90 évet csak egy haladta meg. Meghalt a tanművelők, művé­szek, hivatalosak és birtokos osztályból 44; — kereskedő és iparos 225; munkás és szolga 304. Népesedés. Született összesen 630 ; fiú 319, leány 311,— törvényes 426, — törvénytelen 204. E szerint ezen hóban a szaporodás 57-el haladta meg a halálozást. Házasságra lépett 195 pár. Törvényszéki orvosi vizsgálat 31, — orvosrend­­őri 102 esetben eszközöltetett. Bonczolat 46 eset­ben volt. Ezen eseteken kívül volt 3 öngyilkos A házi állatok egészségi állapota kedvező volt A pesti piaczra összesen 31261 darab szar­vasmarhaféle juh és bárány hajtatott. Vaspályán Pestre érkezett 1423 db szarvasmarha és 24065 db sertés. Vaspályán Pestről elszállíttatott: 1680 db szarvasmarha, 2285 db juh, és 16427 db sertés. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, oct. 18. — A honvéd menházra Vidacs el­­nökhöz legközelebb a kolozsvári csizmadia ezéri 50 irtot, Zenta város ugyanannyit küldött, Kubinyi Mihály árvamegyei alispán pedig 181 ft. 34 krt. gyűjtött. — A honvédhuszár lovaknak szo­kás szerint mezei gazdák közt bérbe szétosztá­sára az idén kevés a kilátás. A svadronparancs­nokok panaszkodnak, hogy nem igen akad vál­lalkozó , még a­kik eddig tették is, ezentúlra vonakodnak. Az egyetlen nagykárolyi század volt képes mind a 113 lovát elhelyezni. A vo­nakodásból nagy kára van az államnak, mert nem csak a lovakat, de miattuk a legénységet is tartania kell.­­ A közös hadügyminiszté­rium elrendelte, hogy mindazon katonák, kik az őszi gyakorlatokhoz, ismételt hívás daczára be nem jöttek, még az idén kivételkép 4 heti gyakorlatra, november és decemberben behei­­vandók. — A közlekedési miniszté­riumban oct. 19-én enquete lesz a katona­ság szállítás dija megállapítása dolgában vasu­takon és gőzhajókon. — Budáról. A­ sz­erecsen, só- és bécsi kapu utczát s a Máriatért legközelebb szabá­lyozzák. — Budaváros ezentúl minden oly por­tékánál, a mely a déli vaspályán érkezik, kivé­tel nélkül 1 és fél kr. vámot szed mázsánkint. — Egy comfortable tegnap egy asszonyon és gyermekén keresztül ment, úgy hogy a gyermek elvesztette egyik szemét. — Őszi menydörgés. Október 10-én éjjel 11 és 12 óra közt úgy Rimaszombatban, mint a Rima és Sajó völgyén erős mennydör­gés s jégzápor kíséretében szokatlan vihar dü­höngött, mely a távirdaoszlopokat több helyen megrongálta. — Városi szépészet. A bambergi köz­ségtanács szabályokat állapított meg a házak

Next