A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-27 / 260. szám
igazolt volna, nem jött be az előirányzott jövedelem ? Nem; a következés megmutatta, hogy a számítás nem volt helytelen, mert bejött 130.259.801 forint, és így még valamivel több, mint a magasabb előirányzat. Még egy kiáltó példát is hozhatok fel arra nézve, hogy nem szabad egyetlen egy év eredményére támaszkodni az előirányzásnál. Az 1867-dik év bevétele csak 130 millió volt, — és mégis a következett évre, t. i. 1868-ra előirányozva lett 141,623,000 ftnyi bevétel, az elfév eredményénél hát ismét 11 millióval több. S ha figyelembe vesszük még azt, hogy a rendkívüliek rovatában is előirányoztatott 17 '/2 millióval, 1868-ra tulajdonkép 28'2 millióval lett több előirányozva, mint a mennyi volt az 1867. évnek eredménye. Mi lett ismét a következés ? az talán, hogy ezen roppant előirányzatnak a valóság nem lett megfelelő? Nem, hanem az, hogy a valóság ezt is túlhaladta, mert a tettleges eredmény 1868-ban lett a rendes fedezet rovatában 158,785,000 ft a rendkívüliek rovatában pedig épen 24,797,000 ft,a kettő együtt 183582000 ft oly bevétel, amilyent Magyarország még nem látott sem az előtt, sem azóta. Igaz hogy e roppant bevételhez concurrált a múlt is, nem csak az akkori év, s épen azért mondom, hogy hiba lenne az előirányzatot egyetlen évre állapítani. Mert ezen egy évben a jövőnek néha kárára, néha előnyére, esetleges okok közreműködésének nyomai mutatkozhatnak. Ugyanazért, mert e véletlen a rendkívülieknél még inkább hat közre, részemről azokra nem is helyezek súlyt. Épen azért mert azok rendkívüliek, és esetleges okoktól függök, consequentiát a múltról a jövőre alig engednek. Ha mégis kiemelem a rendkívüli rovat eredményét, azt csak azért teszem, mivel az egészen figyelmen kívül azon okból nem hagyható, mivel nem egyszer annak bevételeiből fedeztetik a rendes kiadásoknak egy része. Súlyt fektetek azonban főleg a rendes bevételek hullámzására. A rendes bevételek ezen hullámzása az említettem három évben tetemes; 1866-ban 104 millió folyt be; 1867-ben 130 millió; s 1868-ban 158 millió. A nagyobb eredményt 1867-ről'68-ra nem lehet pusztán jobb év rovására róni; az is sokat tett hozzá, de sokat tett némely törvényhozási és kormányzati intézkedés is. Bizonyos, hogy az egyik évről 26 millió lett az emelkedés, a másikról pedig további 28 magáról azon már úgyis magasb pontról. És ezen 158 milliónyi eredmény volt az 1. képviselőház, amelynek alapjára kell vala helyeztetnie az 1869-iki előirányzatnak, ha az t. i. annak összeállításakor már ismerve lett volna. De bármily későn jött is a ház elé az akkori előirányzat, akkor midőn ez összeállíttatott, az 1868-ai év eredményét ismerni még sem lehetett. Innen van, hogy míg az 1868-iki előirányzatban én rendkívüli bátorságot, és a várható eredménynek mindenesetre beható ítéletről tanúskodó előrelátását tapasztalom, 1869-ben azt látom, hogy nem lehetvén többé számítani kedvező évre, sem a törvényhozás és kormányzati intézkedéseknek emelő hatására, mint amelyek már megtették a maguk hatását; az 1869-ki előirányzat, távol attól, hogy megint merész emelést tüntessen fel az előév eredményével szemben —melyről arra is megjegyzem, hogy egész mérvben akkor még nem volt ismerhető, — annak is mögötte maradott. — 1869-re ugyanis, a mint méltóztatik tudni, előirányozva lett rendes bevételként a rendes fedezet czimén 147.539.6°0 frt, midőn az előév tényleges eredménye utóbb 158 milliónak bizonyult be. Az 1869-diki előirányzat e szerint 10 és fél millióval maradt mögötte azon összegnek, melyet az előév 1868 tényleg hozott. Magyarázatul arra is ismétlem, azon körülmény szolgál, hogy az előirányzat öszszeállításakor ezen eredményt még nem lehetett egészben ismerni. Még nagyobb a visszalépés a rendkívüli bevétel előirányzatánál, ahol rendkívüli fedezetül előirányozva csak 3 millió és valami lett, bár az előév tényleges bevétele, ha a múltakra eső részt le is számítoljuk, vagy 12 milliót tett. Mi lett a következés ? Az, hogy a fedezet előirányzása túl aggodalmasnak és nem feltétlenül szükségesnek bizonyult, 167 milliót tevén a tényleges eredmény. Ez oka, hogy bár az előirányzatban közel 13 millió deficit mutatkozott, ez a valóságban nem következett be, sőt 9.638.000 több bevétel állt elő, annak daczára, hogy a kiadásokban közel 4 millió túlhaladás állt be. Már utolsó beszédében említette is hivatalbeli elődöm, hogy úgy, amint a dolgok akkor mutatkoztak, nem lehetetlen, hogy 1869-re előirányzott deficit a valóságban elő ne álljon. A pénztári eredmény alapján ő akkor számokat idézett, melyek csak annyi értékkel bírnak, mint amennyivel a pénztári eredmények alapjára fektetett számítás bírni szokott. Azon zárszámadásra támaszkodva, amelyet, mint tegnap érintem, legközelebb lesz alkalmam a t. háznak bemutatni, most én annyit mondhatok, hogy a 147.539.600 forinttal előirányzott rendes bevétel, valóságban 168.882.700 forinttal befolytnak bizonyult. E szerint többet mint 11 millióval haladta meg az 1869-ik bevétel az azon évre a rendes fedezet czimén előirányzottat. A rendkívüli fedezet előirányozva volt 3,012,206 forinttal, az eredmény tett 8,035,000 frtot. Összes fedezet czimén előirányozva volt 150,551,806 frt, valóságban befolyt 176,859,700 frt, tehát több mint 16 millióval lett az előirányzat fedezve, amiből egyenesen az következik, hogy az előirányzott 13,200,000 frt deficit helyett még fedezeti fölöslegnek kell maradni, a minthogy maradt is 9,038,000 frt. Íme tehát, ha az 1869-iki eredmények a múlt májusban,mikor hivatalbeli elődöm amaz aggályát itt nyilvánította,már végleg ismeretesek lettek volna, meg fogta volna az magát nyugtathatni. Miután az 1869-diki év eredményei azon év eredményeit, amelyre ő az 1870-iki előirányzatot fektethette, ismét egészben oly igen meghaladták. Igaz, hogy 1870-re 529786 fttal volt több előirányozva, mint a mennyit az 1868-diki eredmény indokolt; méltán aggódhatott tehát a pénzügyminister ily nagy többleten. De az 1869- diki év már ama többletet mutatván fel, ez az akkor kimutatott deficitet eltünteti. Nemcsak, de a rendkívüli szükségletnek későbben fölemelt rovatánál előállt 760000 frtnyi különbözetet is leszámította 4791400 forintra, úgy, hogy ha az 1869-ki eredmény alapjára állunk,ha ezt helyettesítjük az 1868-ki eredménynek, s erre fektetjük át az 1870-dik évi előirányzatot, akkor a 14895428 forintnyi deficit, mely azon előirányzatban mutatkozott, leszáll a mondott 4742914 ftra. Ez lenne azon deficit, mely 1870-re várható ; de csak ha az 1870-ki év nem marad mögötte az 1869-ikinek ; ha mindazon bevételek, melyek előirányozvák, különösen a rendkívülieknél be is fognak folyni,s ha nem mutatkoznak kiadások az előirányzaton kívül is. Úgy de ez esetek nem állnak mind be, nem állnak pedig jelesen azért, mert előirányozva lett ez évre többek közt a közös activák alapján 3512705 ft,oly összeg,mely közbejött okok miatt, amelyekről más alkalommal lesz szerencsém szólni, eddig be nem folyt, s kétséges: várjon befoly-e ez évben. Ez egy elmaradt rendkívüli bevétel ismét alkalmas emelni ama leszállított hiányt, mely így megint több mint 8 millióra fog ismét emelkedni. Ide járul, hogy ez idén a költségvetésen kívül is kell, vagy 700.000 ftnyi fizetést teljesíteni, annak folytán, hogy 67-ben a pénzügyi kezelés megosztása alkalmával átvett dohánykészlet árában egy eddig ki nem egyenlített tételt kellett kiegyenlítenem. A követelés 900 és néhány ezer forint volt, közel egy millió, 700.000 fttal végre kielégítettem. Ennek is számbavételével közel 9 millió azon deficit, mely előre látható azon esetben, ha az 1870. évi jövedelem úgy fog állani, a mint állott az 1869-iki, ha azt se meg nem haladja, se mögötte nem marad. Ha azonban tehát, mi nem lehetetlen, bevételeinknek azon folytonosan emelkedő irányzata, melyet 1866-tól 69-ig tapasztalhattunk, és amelyet most számokban is felmutatni szerencsém volt, jövőre is megmarad, úgy a valóban beálló hiány kisebbedhetik, sőt el is maradhat, mint megfordítva az sem lehetetlen, hogy nem érvén el a folyó év a múltnak eredményét, a tényleges hiány túl is mehet az említett összegen. Ha nem is merem biztos kilátásba helyezni a viszontemelkedést, azt mégis, hogy őszinte legyek, mégsem tartom valószínűtlennek, s pedig azért, mert ha kivételesen dús 68 után a minden tekintetben igen középszerű körülmények közt lefolyt 69-ben még a rendes fedezet rovatánál is 10 és fél milliónyi többlet tűnt ki, akkor nem minden alap nélkül lehet reményleni, hogy szemben 1869-el 1870-re is fog emelkedést mutatni,nincs tehát miért aggódni, s ezt nem ok nélkül mondom, tekintettel az eddig lefolyt havak eredményeire. Az évnek öthatoda úgyszólván, lefolyt, s ezen öthatodban nemcsak teljesíteni bírtuk minden költségeinket, de pénztáraink mai állapota mellett minden aggály nélkül nézek november elsejének elébe is, mely pedig a magyar pénzügyminiszernek nem könnyű nap, mert ekkor a rendes kiadásokon kívül még 5.800000-nél több úrbéri váltsági járulékot is kell kifizetni részint kamatokban, részint a kisorsolt kötvények fejében. E szükséglet már most födözve van ; utolsó nagy kiadás ez, melyet ez évben kell teljesíteni. A prognosticon, melyet 70-re felállíthatok, tehát egyátalán nem kedvezőtlen, még a tekintetben sem, ha nézem, miként viszonylik az első hónap már kimutatott jövedelme az egyes miniszterek hitelének ezen első kilenc hónap alatt történt kimeríttetéséhez, és az előévekben a megfelelő időszakra vonatkozólag tett tapasztalatokhoz. Mindezek nekem kedvező jelenségekül tűnnek fel, melyeknek alapján azt hiszem, hogy a legroszabb esetben is kijövünk az előirányzott hiánynak legfölebb felével. Ha pedig azon emelkedés melyről mondom, hogy 1869-ről 1870-re is bekövetkezhetik, tettleg be is következik, —mit, ismétlem, biztos kilátásba helyezni elvégre sem lehet, mert a jövő dolga, de mit az előzmények mellett valószínűtlennek nem tartok, — akkor meglehet, hogy egészen is megmenekszünk a hiánytól. Ez az oka tehát , hogy mindeddig nem vettem igénybe azon felhatalmazást, mlyet a kamatozó kincstári jegyek kibocsátására a törvény adott. De mert a jövő Isten kezében van, és mert az ember irigyje és remélje ugyan a jobbat, de készüljön el a roszabbra is, a részemről szándékozom ezen jegyeket legközelebb kibocsátani, szándékozom ezt nem azon szükségre való tekintettel, amely már beállott, de arra, amely ezután beállhat. Azon adatok helyességéért, melyeket a múltra vonatkozólag közöltem, jól állok; a jövő azonban bizonytalan, s az elővigyázat nem árt, még ha fölöslegesnek bizonyulna is be. Épen azért szándékom kibocsátani a kincstári jegyeket, azon szükségre való tekintettel, melynek beállhatása nem tartozik a lehetetlenségek közé, úgy lévén meggyőződve, hogy a hibák legnagyobbikát követném el akkor, ha ezen jegyek kibocsátásával addig késlekedném, míg a szükség, s vele a baj már tettleg beállott. Azt gondolom tehát, hogy annál kevésbé cselekszem helytelenül, ezen jegyeknek tettleges szükség nélkül is már most kibocsátásával, mert oly helyzetben érzem magam, hogy az azokért befolyó összeget, az esetre, ha kiadásaink fedezésénél tettleg nem lenne rá szükség, módom lesz akként elhelyezni, hogy a részünkről utána fizetendő kamat viszont megtérüljön a legnagyobb részben, de talán egészben is; úgy, hogy az ország érzékeny veszteséget legalább a felmerülő kamatdifferenciákt által nem szenvedend. S míg a szükség tettleg be nem áll, nem is szándékozom a kibocsátásnál nagyobb összegre menni, mint a mennyit jelentékeny kár nélkül, t. i. a kamatdifferentiákt által okozott kár nélkül fogok kibocsáthatni. (Helyeslés.) Most t. hát áttérek az 1870. évi előirányzatra, sajátképi feladatomra és indokolására annak, miként van az, hogy ha a múlt évben aggályosnak tűnt fel a kiadási előirányzat magassága, azt most még több 9.800.000 írttal felemeltem, s honnét van az, hogy 12 millión felül emeltem a bevételi előirányzatot. A t. ház a részletezésből meg fog győződni, hogy a kiadási többlet legnagyobb részében, mind productív befektetések czéljából jön előirányozva. Tehát ha még tettleg deficitet okozna is, e kiadásnak aggályos természete annálfogva még sincs, mert meghozza a maga gyümölcseit, ha nem is rögtön, de rövid évek múlva. Néhány tételt,mely a kiadási többletet okozza, röviden elsorolhatok. A t. ház, nem kétlem, természetesnek fogja találni, ha a jelen gazdag dohánytermő évben a beváltásra 2 millióval több vétetett fel az előirányzatba, mint a tavalyi szűk termésű évben. Ez nem költség az évre, hanem készletszerzés ; a 2 millió meglesz nem pénzben, hanem dohánykészletben. Továbbá 600.000 forinttal több van előirányozva sótermelésre, mert úgyszólván csak a marmarosi sóbányák azok, melyeknél eddig készletet tartottunk. Tekintve a marosújvári sóbányánál ez évben beállott szerencsétlenséget, szükségesnek látom, hogy ne csak annyi sót termeljünk, amennyi az évi szükségletre kell, hanem igyekezzünk a bányáknál tartandó annyi készletet is termelni, hogy az ily bekövetkezhető szerencsétlenségeknél ne jöjjünk zavarba. A tűz, az igaz, ritkább dolog a sóbányáknál, de annál gyakoribb a víz , de legyen akár az egyik,akár a másik, sóban hiányt azért nem szabad szenvedni. Azt hiszem tehát, hogy ezen 600,000 forint tökéletesen motiválva van. Ezenfelül 700,000 forint az állami erdők és bányaüzletek fokozására van előirányozva. A lehető legörvendetesebb jelenség, ha ennyi pénzzel több kell az üzletbe, mert épen ez a feltétel, hogy a folyton emelkedő terméssel a jövedelem is emelkedjék, s pedig fokozott mértékben. 140.000 frtnyi többlet van előirányzatba véve a katasteri munkálatok nagyobb mérvben siettetésére. Valamennyien látjuk ennek szükségét, épen azért is indította meg a törvényhozás e munkálatot. Eddig azonban minden arányon túl lassabban haladtunk ebben előre, mint például a birodalom másik fele, én tehát siettetni akarván a munkálatot, 140.000 fttal többet hoztam előirányzatba, 280.000 ftal több van felvéve az állam nyomda felszerelésének teljes befejezésére, s üzletének terjesztésére. Ez egyébként a bevételben teljesen ki van egyenlítve. Egy millió ftal több van előirányozva az utak jó karban tartására, azt hiszem ezt is helyesli a t. ház (Élénk helyeslés.) Egy millió 300,000 ftal van több felvéve a posták és távírdáknak nem annyira kilebb terjesztésére, mint a létezők belterjesebb felszerelésére, például több huzal létesítésére. A honvédség javára 6 millió ft rendkívüli szükség lett a múlt évben felvéve az előirányzatból, épen azért e rovatszint egészen eltűnik, mert azon összeggel a felszerelés már eszközölve lett. E helyett azonban a pénzügyminiszer részére ez évben még nagyobb összeg van a rendkívüliek rovatában előirányozva, amely összeget a pénz-ügyminiszer legkisebb részben szükséges a pénzügyi kezelés érdekében, de annál nagyobban az államjavak kezelése terén. Magyarországnak igen nagy részét az állam magántulajdoni joggal bírja, azt hiszem, hogy a t. ház előtt nem ismeretlen, e jószágoknak a magyar kormányra szánandó állapotban lett átmaradása. Azt hiszem, a t. ház méltányolni fogja a törekvést, hogy az országnak emez oly igen jelentékeny részét tevő vagyon a culturának legalább is azon színvonalára állíttassák melyen a magánvagyon áll. Ha az állam vagyon területén a kultúrát azon magaslatra lehet emelni, vagy még magasabbra, akkor az országnak úgyszólván 15 része lesz fölemelve. A rendkívüli kiadások egész füzete úgyszólván csupa ily tétellel van telve, melyek közül néhányat a nagyobbakat, talán érdemes lesz kiemelnem. (Halljuk) A Pesten építendő vámhivatalra és raktárra 700.000 ft van előirányozva. Minél lassabban folyik az építkezés, annál nagyobb lesz az intercalaris kamatokban a veszteség. Ezen kiadás egyébiránt fedezetét megtalálja később a vámkezelési költségeknél eszközölt és eszközlendő megtakarításoknál. A minisztériumok elhelyezése czéljából a budai országház építésének folytatására 200.000 ft van felvéve. Azt hiszem, ez összeg indokolva van a fővárosban uralkodó lakáshiány és a hivatalok szétszórtsága által okozott bajok által. De vannak még nevezetesebb tételek, melyeket igen ajánlok a t. ház figyelmébe, ilyen pl. Selmeczbányának, a magyar északi vasuttal öszszeköttetésére 1870-ik évben fel nem használt : 60,000 ftnyi hitelből 300,000 ft. Ilyen egy aknavasut építésére Mármaros Szigetben 422,000 ft. — Czélja az, hogy a sóbányák közvetlen öszszeköttötésbe hozassanak az észak-keleti vasút fővonalával, és ezáltal a vízi-szállítás megszüntettessék Ilyen a vasúti szárnyvonal a marosújvári aknától a keleti vasút vonalához, ami a Maroson szállítást fogná megszüntetni, azáltal, hogy a sószállítás nem vizen, hanem a vasúton történik, oly gazdálkodás eszközöltetik, nem a közkincstár, hanem a sót fogyasztó publikum javára, mihez fogható megtakarítást egész pénzügyi kezelésünkben nem ismerek. A legörvendetesebb tények egyike lesz azért, ha a vízi szállítás átalakíttatik vasútivá. Rokon kiadást okoz a Diósgyőr-miskolczi vasút is, melyre a költséget a képviselőház már 1870-re is megszavazta, de mely teljesen fel nem használtatott. E vasút által az ottani széntelepek és vasművek fognak a fő vasútvonallal érintkezésbe jutni. Ilyen vasút továbbá a Garasdiától Hányadig vezetendő is; az ottan minden körülmények között nagyon becses vasműtelepek értékesítésére szolgáland. Azonkívül fölvétetett Tiszolczról Zeleznikre a rimamurányi vasútegylettel közösen építendő mozdonyvasútra a kincstárra eső egyharmadnak fele 154,200 frttal és ugyanazon vonal építésére nyújtandó államsegély fejében 250,000 frt. Továbbá a Tiszolczról Kóniczra a kincstár által építendő mozdonyvasutra 502,500 frt. Ez utóbbi tételeket nem hagyhatom indokolás nélkül. A képviselőház a gömöri vasútvonalnak nem garanciát adott, hanem államsegélyt nyújtott. Én megvallom, abban a pillanatban azt hittem, hogy a pénzügyminiszternek más köze nem lesz azokhoz, mint az, hogy a vasúti kölcsönből az államsegély fejében utalványozza a szükséges összegeket. De ezt nem lehetett tenni azért, mert a vasúti kölcsönről szóló törvényben az első helyen való betábláztatás is van, főtételként kimondva; az említett vasutak azonban prioritásokat adtak ki, melyeknek minden körülmények közt elsőbbségük van. Következőleg nem marad egyéb hátra, mint kincstári jövedelmekből adni segélyt. Tehát e szerint tulajdonképen államvasutakat építünk, melyek ugyan nem egészben, de részben lesznek mieink. Ilyen nagyobbszerű kiadás továbbá a Zsilvölgyi kőszénbányra felszerelésére felvett 222500 ft, továbbá a Vajdahunyadi olvasztónál szükséges előkészülésekre felvett 200000 ft. De legnagyobb tétel valamennyi között, mert vagy 5 millió forintra rúg, sőt még talán valamivel többre, a vasúti garanciák alapján teljesítendő fizetés. Ez évre előirányozva volt egy millió frt, háromszorozva ha elég lesz,nagyon megköszönöm.• A jövő évre előirányoztam 5 millió ftot, hálát adok az Istennek ha azzal kijöhetek. Az eddigi észleletek nyomán több mint 12 millió frt kiadást várhatunk e részben 1872- re, és igy folytatólag többet. Nincs a világon érdekesebb tanulmány, mint összevetése azon memorandumoknak melyekminden képviselőhöz, minden kormánytaghoz, majd száztagú küldöttség útján , majd a nélkül lettek eljuttatva, és azon másik nyilatkozatnak, melyet kaptunk akkor, mikor azt kérdeztük: mennyi garanczia megfizetésére tartsuk magunkat készen. Részben ugyanazon szájakból, melyek hajdan úgy jöttek ide,hogy ime itt, meg itt vasutat akarunk építeni, mely soha garancziára nem szorul, ime a kalkulus, mondom, részben ugyanazon szájakból most azt hallottuk : legyünk készen az egészre, mert örülniök kell, ha a bevételekkel a régiót födözhetik. Érdekes lenne, ama memorandumokat s eme memorandumokat egymás mellé egy ívre nyomatni, s részben mindenek alatt ugyanazon nevet megtalálni. (M ozgás.) Én azért kérve kérem a tisztelt házat, hogy jövőben minden vasúti kérelmezésnél nagyon is erős skepsissel vizsgálja meg a remélhető jövedelmek kimutatását. Főleg ezen előadott körülmény oka t, hát (Halljuk !) miért nem lehet a kiadási összeget alább szállítani, de még emelni kellett azt 9 millióval. Egyelőre legalább terméketlen e kiadás, mert közvetlenül mit sem kapunk érte, s indirect hasznukon túl egyetlen vigasz, hogy talán egyszer 4 - tel visszatéríttetik. Ennek ellensúlyozásaként a szeget szeggel elmélete szerint felvettem még több rendkívüli kiadást is, hogy azok mielőbbi gyümölcsözésével a bajt minél előbb enyhíteni lehessen. Az erdélyi államjavaknak, melyek legnagyobb részben erdőségekből állanak, s ma már több mint egy fél millió holdat tesznek, berendezésére, felszerelésére, utaknak, úsztatóknak készítésére, fűrészek állítására sat. jelentékeny összeg van előirányozva; de tehát,ezt a lehető legszükségesebbnek is tartom. Sok mindennek kellett elmulasztalnia, hogy Erdélyben, hol nem az isteni gondviselés, de az emberek által oly faszegénység jött létre, hogy a fa ára mesés, a pesti árakkal is vetekedő magasságot ért el, sőt azt itt-ott mégis haladja : azon több, mint 400000 hold legnagyobb részben jó karban lévő erdők jövedelme átlagban 30—36000 ft deficitet tüntet fel. (Mozgás.) Ezen állapotnak tehát nem szabad tovább igy maradnia. (Helyeslés) nem szabad hogy többek közt Petrosen legközelebbi szomszédságban levő pár 1000 hold kitűnő és vágásra túlérett saját erdőnk mellett az ottani építkezésekre 30—40 krjával vásároljuk az épületfa köblábát, azért mert saját erdőnkbe csak hasoncsúszva lehet bejutni (Mozgás), mert ösvény sincs a melyen legalább gyalog lehessen járni (Mozgás, Halljuk) Ezen állapot megszüntetése végett részint száraz, részint vízi utakat akarok létesíttetni, ahoz pedig pénz kell. Biztos számítás szerint merem jósolni,hogy ha rendes kezelés s gondozás nem hiányzik, ha előreláthatatlan nagymérvű világesemények zavarólag közbe nem lépnek, az erdélyi vasutak kiépítésével egyidejűleg a 36000 ftnyi deficit körülbelül 1.200.000 ft bevétellé fog változni. (Mozgás) Ilyenek tehát azon kiadások, melyekre való tekintettel nem szállíthattuk lejebb a kiadás rovatát. Hátra van, hogy számot adjak arról is, mi alapon előirányozzuk magasabban a bevételeket. A pénzügyminisztériumnak a rendes szükségletek rovatában 5.700.000 fttal, a rendkívüliekben pedig 6.500.000 fttal több kiadást kellett ez évben előirányoznia. S hogy vagyunk a bevételi előirányzattal ? Mi alapon mertem kilátásba helyezni a több mint 12 millió többletet? Egyszerűen azon alapon,hogy az 1869. bevételnek megfelelő összeget előirányozni aggály nélkül lehet, sőt amennyiben pozitív tudomásom van a bevételi források újabb szaporultáról, azon túl menni is aggály nélkül lehet. Mielőtt azonban összehasonlítanám az 1871-re előirányzott bevételt az 1869-ik év bevételi eredményével, némi megjegyzést kell tennem. Azt mondom, hogy 1871-re vagy 8800.000 rel több van előirányozva mint volt az 1869-ki tényleges eredmény. Azt is mondom,hogy az előirányzott összeg 159,136,536 frt. E számok ellenmondóknak látszanak, miután 1869-ki eredményt 168 milliónak mondom. A megoldás kulcsát megleljük, ha tudjuk, hogy 1870-ig a bányászati előirányzatban és zárszámadásban úgynevezett átfutó tételek is foglaltattak, tényleg amabban kisebb, ebben nagyobb mennyiségben. Ez azonban nem baj. Az egyik mű átadja a terméket a másiknak, s értékét mindenki könyveli, egyik mint bevételt, másik mint kiadást. Ha nagyobb az üzlet, ha nagyobb a mozgás, többre mennek a kiadási és bevételi átfutó összegek anélkül, hogy ez a pénztárt érintené. E tételek 1870-ben már kimaradtak a sommázatból, kihagyattak 1871-re is. Ezért oly nagy látszólag az előirányzati különbség az 1870-ik és az előző évek közt. Az ily átfutó tételek ugyanis az 1868-ik s 69 ik előirányzatokban vagy 7, a zárszámadásokban pedig vagy 17 millióra mennek, miket ha úgy az 1868-iki mint az 1869-iki bevételekből s kiadásokból leütünk, azok megfelelően kisebb számokat fognak felmutatni. Ez után az 1868-iki 1869-ik 158 s illetőleg 168 milliós bevételek 141 és 151 milliósokká lesznek. Ezen 1868-iki 141 milliónyi eredmény alapján kelle 1870-re előirányozni, s elődöm aggálya épen onnan támadt, hogy ezen összeg igen túlhaladva jön. A jelenlegi előirányzat 1871-re az 1869-iki 151 millió eredményen nyugszik, s ha mégis 159 milliót tesz, úgy a különbözet kíván épen igazolást, miután az nemcsak az 1870-re előirányzottnál tesz ki többet vagy 12 millióval, hanem az 1869-iki valóságos eredménynél is 8 millió 8 százezernél több. (Folytatjuk.) Legújabbak. Prága, oct. 25. A helytartó a nagybirtokosok számára kitűzött jelölt lajstromot egy irattal vezeté be,melyben hangsúlyozza, hogy a nagybirtok, azon befolyásos állásnál fogva, melyet neki az alkotmány nyújt, van kiválóan hivatva a pártkülönbségeket enyhíteni és a valódi osztrák öntudatot mely által mindig lelkesítve volt, általánosan juttatni érvényre, hogy tehát a kormány jelöltlajstromát el fogja fogadni, mert az olyanok neveit tartalmazza, kiknek alkotmány hűsége és egyszersmint békülékeny érzülete biztosíték arra nézve, hogy ők a belbéke teszbirodalom érdekében fognak működni. A prágai „Abendblatt“ kimutatja, hogy Auersperg névsora és a kormányé közt csak egyénekben és nem elvekben van különbség. A helytartó Auersperg herczeggel még egyszer alkudozott, még hisznek a compromissum lehetőségében. Prága, oct. 25. Carlos Auersperg herczeg ma újra megérkezett. Az alkotmányba nagybirtokosok nem választanak kormányjelöltet, a helytartó személyes és levélbeni igyekezetei daczára. Prága, oct. 26. A „Narodni“ Csehország számára teljes egyenjogúságot kíván Magyarországgal, saját landwehrt, külön nemzeti védelmet, és minden cseh katonának Csehországban való hagyását. A „Pokrok“ a megpendített osztr.-porosz szövetséget az osztrák szlávoknak szent egyenes háborúnak mondja, kik egyesült erővel fogják az ellen védelmezni magukat és semmi áron sem fognák vagyonukat és vérüket feláldozni. Bécs , oct. 26. A „Tgbl.“ szerint a Grocholskival folytatott alkudozások a galicziai miniszteri állás átvétele végett befejezésükhöz közel állanak. Bécs, oct. 26. A delegált kormány egy része Tourst elhagyta. Gambetta és Cremieux a Párissal való érintkezés által és a semleges hatalmak képviselőivel tartandó értekezletek által vissza vannak tartva. Triest, oct. 25. A longerai lakosok, kik a területi militia-zászlóalj feloszlatásánál előfordult kihágások miatt vád alatt voltak, 2 héttől2 hóig tartó fogságra ítéltettek. München, oct. 25. Az augsburgi kereskedelmi és iparkamara Elsass és Lothringen bekebelezése ellen tiltakozott. (Azzal vádolják őket, hogy a gyapottgyárakkal való versenyt ör félelem miatt.) A patrióták (clericalisok) egylete csatlakozott a patrióta képviselők September 26-diki határozatához. (Tiltakoznak az Északnémet szövetséghez való csatlakozás ellen.) Berlin, oct. 26. A koronaörökös megegyezett a sevresi müezikkeknek Versaillesbe való átvitelébe. A német kérdésre nézve Wüittemberggel teljes egyetértés jött létre, Bajorországgal még nem. München, oct. 26. Tegnap megkezdődtek az alkudozások a német kérdésben. A ministerek e hó vége előtt aligha vissza fognak térni Versaillesból. Itt új nagy seregszállítások rendeltettek el. Nov. elején sok felváltó csapat megy a csatatérre. Karlsruhe, oct. 25. A „Karlsruher Ztg.“ rendkívüli lapja a badeni nagyherczeg következő táviratát közli: E p i n á 1, oct. 23. October 22-én győzelmes csata volt az Oignon folyó mellett Voray, Etuz, Cussay, Autón és Geneullenél. Az ellenség erős veszteséggel mindenütt visszavettetett. A csatában részt vett az 1, 3, 4 és 5-ik badeni ezred és 3 ágyúüteg. Az eddigi veszteség 7 halottra és 38 sebesültre megy. 2 törzs, 11 főtiszt és valami 200 ember fogatott el. A csapatok magatartása kitűnő volt. A hadosztály főhadiszállása ma october 23-án Etuzban van. Beyer, tábornok. Párs védkészületéről következő hivatalos jelentés jelent meg: A tüzérség áll 2150 ágyúból,18 tüzérrel. A falakon lévő minden ágyú 100 töltéssel, az erődökön lévők 500-al vannak ellátva. Ezen kívül 350 ágyú tartalék van. Minden héten 6 millió töltést készítenek. A mérnöki test iszonyú nagy tevékenységet fejt ki. Párisnak 100 ezer védője van. A közmunkaügyminisztériumnál 102 különböző mitrailleuse van készülőben, melyeket October 13 és 27 közt át kell szolgáltatni. 115 Gatling és Christopher mitrailleuset October 27 után készítnek. —* Már 312,600 mitrailleuse töltényt kiszolgáltattak, valamint 150 mozsárágyut a hozzátartozókkal, 50 lőszerszekeret, 200 ágyuszállító szekeret, 500,000 különböző caliberű gránátot rendeltek meg. 5000 bomba rövid időn kész lesz, 300 vontcsövű hátultöltő ágyút (2000 méternyire hordanak) od. 25 után rendre elkészítenek. Van nemzetőrségi tüzértést szervezve, áll 10 ütegből, 60 ágyúval, egyik ütegnél szolgál a „Rappel“ összes szerkesztő személyzete. A Metzelőtti táborból ezt írják a „Posener Zig“nak e hó 16-ról: A 7-ki kitörés, mint ez mind világosabban kitűnik, a Kummer hadosztálynak igen érzékeny veszteségeket okozott. A 6. dandár épen 842 embert vesztett és köztük valami 200 foglyul esett; úgy látszik, hogy legtöbbet vesztett az 59. landwehrezred (a Ravicz zászlóalj) Az 5. dandárnak csekélyebb veszteségei voltak. Ma kikiáltás mellett, hírül adták hogy egy lovas tüzért a metzi helyőrségből a 19. gyalogezred egy altiszte elfogott. E franczia nyilatkozata szerint a fő táplálék lóhúsból áll. A tüzérségnek már csak két ágyúja van minden ütegben, a többi ágyút lovakban szenvedett hiány következtében fegyvertárba tették. Épen így a lovasság is csaknem teljesen ló nélkül maradt. Tüzérek és lovasok puskákkal láttattak el. A sorcsapatoknál gyakran előfordult, hogy a katonák nem akartak előre menni, csak a 7. testőr csapatnál áll jobban a dolog. A gázdának tudtára adatott, hogy az előttük lévő lengyel katonák nem fognak rájuk lőni, miért is a mieink így kiáltottak fel: „Vive la landwehr polonaise, nous sommes vos amis!“ És barátságos érzelmeiknek kendő lobogtatással is adtak kifejezést. Azonban, hogy a mi landwehreink milyen keveset akarnak tudni e barátságos érzelemről, mutatják az elesett gárdisták. Az éjszaki fény. Pár nap óta egy gyönyörű tünemény gyönyörködteti Magyarország s hihetőleg egész Közép - Európa lakóit: egy ritka és valóban „földiekkel játszó égi tünemény“, mely szivárvány szerű félkör ívével, mintegy az ég fejére tett diadén - mell fel-fel lobbanó színes lángoszlopaival egyike a mérsékelt öv legritkább s épen ezért érdekesebb légtüneményinek. Az ős Duna partjáról nézve a gyönyörű látványt, jobbról és balról annyi idétlen, vagy épen babonás vélemény jutott füleinkhez, hogy nem tehetjük, miszerint legalább néhány sorb mi a tudomány tájékozásait ne közöljük. Teljesen igaz,hogy mint más légtüneményt, úgy az éjszaki fényt sem lehet épen kézzelfoghatókig állítani a nem hivő elé, de ha a harmat magyarázatára elégnek tartjuk a hidegről behozott üveg palackot, melynek külsején a vízgőzök lecsapódnak, úgy az éjszaki fényről felállított elmélettel is meg kell elégednünk, mely a legrövidebben összefoglalva következő: A villanyosság és delejesség kölcsönhatással bírnak egymásra; így például egy puha vas patkó, mely különben a delejességnek semmi jelét nem adja, a delejes tünemények fokozott