A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-27 / 260. szám

igazolt volna, nem jött be az előirányzott jöve­delem ? Nem; a következés megmutatta, hogy a számítás nem volt helytelen, mert bejött 130.259.801 forint, és így még valamivel több, mint a magasabb előirányzat. Még egy kiáltó példát is hozhatok fel arra nézve, hogy nem szabad egyetlen egy év ered­ményére támaszkodni az előirányzásnál. Az 1867-dik év bevétele csak 130 millió volt, — és mégis a következett évre, t. i. 1868-ra előirá­nyozva lett 141,623,000 ftnyi bevétel, az elfév eredményénél hát ismét 11 millióval több. S ha figyelembe vesszük még azt, hogy a rendkívü­liek rovatában is előirányoztatott 17 '/2 millió­val, 1868-ra tulajdonkép 28'2 millióval lett több előirányozva, mint a mennyi volt az 1867. év­nek eredménye. Mi lett ismét a következés ? az talán, hogy ezen roppant előirányzatnak a va­ló­­ság nem lett megfelelő? Nem, hanem az, hogy a valóság ezt is túlhaladta, mert a tettleges eredmény 1868-ban lett a rendes fedezet rovatá­ban 158,785,000 ft a rendkívüliek rovatában pe­dig épen 24,797,000 ft,a kettő együtt 183582000 ft oly bevétel, a­milyent Magyarország még nem látott sem az előtt, sem azóta. Igaz hogy e roppant bevételhez concurrált­ a múlt is, nem csak az akkori év, s épen azért mondom, hogy hiba lenne az előirányzatot egyetlen évre állapí­tani. Mert ezen egy évben a jövőnek néha ká­rára, néha előnyére, esetleges okok közreműkö­désének nyomai mutatkozhatnak. Ugyanazért, mert e véletlen a rendkívülieknél még inkább hat közre, részemről azokra nem is helyezek súlyt. Épen azért mert azok rendkívüliek, és esetleges okoktól függök, consequentiát a múlt­ról a jövőre alig engednek. Ha mégis kiemelem a rendkívüli rovat ered­ményét, azt csak azért teszem, mivel az egészen figyelmen kívül azon okból nem hagyható, mi­vel nem egyszer annak bevételeiből fedeztetik a rendes kiadásoknak egy része. Súlyt fektetek azonban főleg a rendes bevételek hullámzására. A rendes bevételek ezen hullámzása az említet­tem három évben tetemes; 1866-ban 104 millió folyt be; 1867-ben 130 millió; s 1868-ban 158 millió. A nagyobb eredményt 1867-ről'68-ra nem lehet pusztán jobb év rovására róni; az is sokat tett hozzá, de sokat tett némely tör­vényhozási és kormányzati intézkedés is. Bizo­nyos, hogy az egyik évről 26 millió lett az emel­kedés, a másikról pedig további 28 magáról azon már úgyis magasb pontról. És ezen 158 mil­liónyi eredmény volt az 1. képviselőház, a­mely­nek alapjára kell vala helyeztetnie az 1869-iki előirányzatnak, ha az t. i. annak összeállítása­kor már ismerve lett volna. De bármily későn jött is a ház elé az akkori előirányzat, akkor midőn ez összeállíttatott, az 1868-ai év ered­ményét ismerni még sem lehetett. Innen van, hogy míg az 1868-iki előirányzat­ban én rendkívüli bátorságot, és a várható ered­ménynek mindenesetre beható ítéletről tanús­kodó előrelátását tapasztalom, 1869-ben azt látom, hogy nem lehetvén többé számítani ked­vező évre, sem a törvényhozás és kormányzati intézkedéseknek emelő hatására, mint a­melyek már megtették a maguk hatását; az 1869-ki elő­irányzat, távol attól, hogy megint merész eme­lést tüntessen fel az előév eredményével szemben —melyről arra is megjegyzem, hogy egész mérv­ben akkor még nem volt ismerhető, — annak is mögötte maradott. — 1869-re ugyanis, a mint méltóztatik tudni, előirányozva lett rendes be­vételként a rendes fedezet czimén 147.539.6°0 frt, midőn az előév tényleges eredménye utóbb 158 milliónak bizonyult be. Az 1869-diki elő­irányzat e szerint 10 és fél millióval maradt mögötte azon összegnek, melyet az előév 1868 tényleg hozott. Magyarázatul arra is ismétlem, azon körülmény szolgál, hogy az előirányzat ösz­­szeállításakor ezen eredményt még nem lehetett egészben ismerni. Még nagyobb a visszalépés a rendkívüli be­vétel előirányzatánál, a­hol rendkívüli fedezetül előirányozva csak 3 millió és valami lett, bár az előév tényleges bevétele, ha a múltakra eső részt le is számítoljuk, vagy 12 milliót tett. Mi lett a következés ? Az, hogy a fedezet előirány­zása túl aggodalmasnak és nem feltétlenül szük­ségesnek bizonyult, 167 milliót tevén a tényle­ges eredmény. Ez oka, hogy bár az előirányzat­ban közel 13 millió deficit mutatkozott, ez a va­lóságban nem következett be, sőt 9.638.000 több bevétel állt elő, annak daczára, hogy a kiadá­sokban közel 4 millió túlhaladás állt be. Már utolsó beszédében említette is hivatal­beli elődöm, hogy úgy, a­mint a dolgok akkor mutatkoztak, nem lehetetlen, hogy 1869-re elő­irányzott deficit a valóságban elő ne álljon. A pénztári eredmény alapján ő akkor számo­kat idézett, melyek csak annyi értékkel bírnak, mint a­mennyivel a pénztári eredmények alap­jára fektetett számítás bírni szokott. Azon zár­számadásra támaszkodva, a­melyet, mint teg­nap érintem, legközelebb lesz alkalmam a t. háznak bemutatni, most én annyit mondhatok, hogy a 147.539.600 forinttal előirányzott rendes bevétel, valóságban 168.882.700 forinttal befolytnak bizonyult. E szerint többet mint 11 millióval haladta meg az 1869-ik bevétel az azon évre a rendes fedezet czimén előirányzot­tat. A rendkívüli fedezet előirányozva volt 3,012,206 forinttal, az eredmény tett 8,035,000 frtot. Összes fedezet czimén előirányozva volt 150,551,806 frt, valóságban befolyt 176,859,700 frt, tehát több mint 16 millióval lett az előirány­zat fedezve, a­miből egyenesen az következik, hogy az előirányzott 13,200,000 frt deficit he­lyett még fedezeti fölöslegnek kell maradni, a minthogy maradt is 9,038,000 frt. Íme te­hát, ha az 1869-iki eredmények a múlt májusban,mikor hivatalbeli elődöm amaz aggá­lyát itt nyilvánította,már végleg ismeretesek let­tek volna, meg fogta volna az magát nyugtathat­ni. Miután az 1869-diki év eredményei azon év eredményeit, a­melyre ő az 1870-iki előirányza­tot fektethette, ismét egészben oly igen megha­ladták. Igaz, hogy 1870-re 529­786 fttal volt több előirányozva, mint a mennyit az 1868-diki eredmény indokolt; méltán aggódhatott tehát a pénzügyminister ily nagy többleten. De az 1869- diki év már ama többletet mutatván fel, ez az akkor kimutatott deficitet eltünteti. Nemcsak, de a rendkívüli szükségletnek későbben fölemelt rovatánál előállt 760000 frtnyi különbözetet is leszámította 4791400 forintra, úgy, hogy ha az 1869-ki eredmény alapjára állunk,ha ezt helyet­tesítjük az 1868-ki eredménynek, s erre fektet­jük át az 1870-dik évi előirányzatot, akkor a 14895428 forintnyi deficit, mely azon előirány­zatban mutatkozott, leszáll a mondott 4742914 ftra. Ez lenne azon deficit, mely 1870-re várha­tó ; de csak ha az 1870-ki év nem marad mögöt­te az 1869-ikinek ; ha mindazon bevételek, me­lyek előirányozvák, különösen a rendkívülieknél be is fognak folyni,s ha nem mutatkoznak kiadá­sok az előirányzaton kívül is. Úgy de ez esetek nem állnak mind be, nem állnak pedig jelesen azért, mert előirányozva lett ez évre többek közt a közös activák alapján 3512705 ft,oly összeg,mely közbejött okok miatt, a­melyekről más alkalommal lesz szerencsém szólni, eddig be nem folyt, s kétséges: várjon befoly-e ez évben. Ez egy elmaradt rendkívüli bevétel ismét alkalmas emelni ama leszállított hiányt, mely így megint több mint 8 millióra fog ismét emelkedni. Ide járul, hogy ez idén a költ­ségvetésen kívül is kell, vagy 700.000 ftnyi fi­zetést teljesíteni, annak folytán, hogy 67-ben a pénzügyi kezelés megosztása alkalmával átvett dohánykészlet árában egy eddig ki nem egyen­lített tételt kellett kiegyenlítenem. A követelés 900 és néhány ezer forint volt, közel egy millió, 700.000 fttal végre kielégítettem. Ennek is számba­vételével közel 9 millió azon deficit, mely előre látható azon esetben, ha az 1870. évi jövedelem úgy fog állani, a mint állott az 1869-iki, ha azt se meg nem haladja, se mögötte nem marad. Ha azonban te­hát, mi nem lehetetlen, bevé­teleinknek azon folytonosan emelkedő irányzata, melyet 1866-tól 69-ig tapasztalhattunk, és a­me­lyet most számokban is felmutatni szerencsém volt, jövőre is megmarad, úgy a valóban beálló hiány kisebbedhetik, sőt el is maradhat, mint megfordítva az sem lehetetlen, hogy nem érvén el a folyó év a múltnak eredményét, a tényleges hiány túl is mehet az említett összegen. Ha nem is merem biztos kilátásba helyezni a viszont­emel­kedést, azt mégis, hogy őszinte legyek, még­sem tartom valószínűtlennek, s pedig azért, mert ha kivételesen dús 68 után a minden tekintetben igen középszerű körülmények közt lefolyt 69-ben még a rendes fedezet rovatánál is 10 és fél mil­liónyi többlet tűnt ki, akkor nem minden alap nélkül lehet reményleni, hogy szemben 1869-el 1870-re is fog emelkedést mutatni,nincs tehát mi­ért aggódni, s ezt nem ok nélkül mondom, tekin­tettel az eddig lefolyt havak eredményeire. Az évnek öthatoda úgyszólván, lefolyt, s ezen öt­hatodban nemcsak teljesíteni bírtuk minden költ­ségeinket, de pénztáraink mai állapota mellett minden aggály nélkül nézek november elsejének elébe is, mely pedig a magyar pénzügyminiszer­­nek nem könnyű nap, mert ekkor a rendes kia­dásokon kívül még­ 5.800000-nél több úrbéri váltsági járulékot is kell kifizetni részint kama­tokban, részint a kisorsolt kötvények fejében. E szükséglet már most födözve van ; utolsó nagy kiadás ez, melyet ez évben kell teljesíteni. A prognosticon, melyet 70-re felállíthatok, tehát egyátal­án nem kedvezőtlen, még a tekintetben sem, ha nézem, miként viszonylik a­z első hó­nap már kimutatott jövedelme az egyes minisz­terek hitelének ezen első kilenc­ hónap alatt történt kimeríttetéséhez, és az előévekben a megfelelő időszakra vonatkozólag tett ta­pasztalatokhoz. Mind­ezek nekem kedvező jelenségekül tűnnek fel, melyeknek alapján azt hiszem, hogy a legroszabb esetben is kijö­vünk az előirányzott hiánynak legfölebb felével. Ha pedig azon emelkedés melyről mondom, hogy 1869-ről 1870-re is bekövetkezhetik, tettleg be is következik, —­mit, ismétlem, biztos kilá­tásba helyezni elvégre sem lehet, mert a jövő dolga, de mit az előzmények mellett valószínűt­­lennek nem tartok, — akkor meglehet, hogy egészen is megmenekszünk a hiánytól. Ez az oka te­hát , hogy mind­eddig nem vet­tem igénybe azon felhatalmazást, m­lyet a ka­matozó kincstári jegyek kibocsátására a tör­vény adott. De mert a jövő Isten kezében van, és mert az ember irigyje és remélje ugyan a job­bat, de készüljön el a roszabbra is, a részem­ről szándékozom ezen jegyeket legközelebb ki­bocsátani, szándékozom ezt nem azon szükségre való tekintettel, a­mely már beállott, de arra, a­mely ezután beállhat. Azon adatok helyességéért, melyeket a múltra vonatkozólag közöltem, jól állok; a jövő azon­ban bizonytalan, s az elővigyázat n­em árt, még ha fölöslegesnek bizonyulna is be. Épen azért szándékom kibocsátani a kincstári jegyeket, azon szükségre való tekintettel, melynek beáll­­hatása nem tartozik a lehetetlenségek közé, úgy lévén meggyőződve, hogy a hibák legnagyob­bikát követném el akkor, ha ezen jegyek kibo­csátásával addig késlekedném, míg a szükség, s vele a baj már tettleg beállott. Azt gondolom te­hát, hogy annál kevésbé cselekszem helytelenül, ezen jegyeknek tettleges szükség nélkül is már most kibocsátásával, mert oly helyzetben érzem magam, hogy az azokért befolyó összeget, az esetre, ha kiadásaink fedezésénél tettleg nem lenne rá szükség, módom lesz akként elhelyezni, hogy a részünkről utána fizetendő kamat viszont megtérüljön a legnagyobb részben, de talán egészben is; úgy, hogy az ország érzékeny vesz­teséget legalább a felmerülő kamatdifferenciákt által nem szenvedend. S míg a szükség tettleg be nem áll, nem is szándékozom a kibocsátásnál nagyobb összegre menni, mint a mennyit jelen­tékeny kár nélkül, t. i. a kamatdifferentiákt ál­tal okozott kár nélkül fogok kibocsáthatni. (He­lyeslés.) Most t. hát áttérek az 1870. évi előirányzat­ra, sajátképi feladatomra és indokolására annak, miként van az, hogy ha a múlt évben aggályos­nak tűnt fel a kiadási előirányzat magassága, azt most még több 9.800.000 írttal felemeltem, s honnét van az, hogy 12 millión felül emeltem a bevételi előirányzatot. A t. ház a részletezésből meg fog győződni, hogy a kiadási többlet legnagyobb részében, mind productív befektetések czéljából jön elő­irányozva. Tehát ha még tettleg deficitet okozna is, e kiadásnak aggályos természete annálfogva még sincs, mert meghozza a maga gyümölcseit, ha nem is rögtön, de rövid évek múlva. Néhány tételt,mely a kiadási többletet okozza, röviden elsorolhatok. A t. ház, nem kétlem, ter­mészetesnek fogja találni, ha a jelen gazdag do­hánytermő évben a beváltásra 2 millióval több vétetett fel az előirányzatba, mint a tavalyi szűk termésű évben. Ez nem költsé­g az évre, hanem készletszerzés ; a 2 millió meglesz nem pénzben, hanem dohánykészletben. Továbbá 600.000 forinttal több van előirá­nyozva sótermelésre, mert úgy­szólván csak a marmarosi sóbányák azok, melyeknél eddig készletet tartottunk. Tekintve a marosújvári sóbányánál ez évben beállott szerencsétlenséget, szükségesnek látom, hogy ne csak annyi sót ter­meljünk, amennyi az évi szükségletre kell, ha­nem igyekezzünk a bányáknál tartandó annyi készletet is termelni, hogy az ily bekövetkezhető szerencsétlenségeknél ne jöjjünk zavarba. A tűz, az igaz, ritkább dolog a sóbányáknál, de annál gyakoribb a víz , de legyen akár az egyik,akár a másik, sóban hiányt azért nem szabad szenvedni. Azt hiszem tehát, hogy ezen 600,000 forint töké­letesen motiválva van. Ezenfelül 700,000 forint az állami erdők és bányaüzletek fokozására van előirányozva. A lehető legörvendetesebb jelenség, ha ennyi pénz­zel több kell az üzletbe, mert épen ez a feltétel, hogy a folyton emelkedő terméssel a jövedelem is emelkedjék, s pedig fokozott mértékben. 140.000 frtnyi többlet van előirányzatba vé­ve a katasteri munkálatok nagyobb mérvben siettetésére. Valamennyien látjuk ennek szük­ségét, épen azért is indította meg a törvényho­zás e munkálatot. Eddig azonban minden arányon túl lassabban haladtunk ebben előre, mint például a birodalom másik fele, én tehát siettetni akarván a munká­latot, 140.000 fttal többet hoztam előirányzatba, 280.000 ftal több van felvéve az állam nyom­da felszerelésének teljes befejezésére, s üzleté­nek terjesztésére. Ez egyébként a bevételben teljesen ki van egyenlítve. Egy millió ftal több van előirányozva az utak jó karban tartására, azt hiszem ezt is helyesli a t. ház (Élénk helyeslés.) Egy millió 300,000 ftal van több felvéve a posták és távírdáknak nem annyira kilebb ter­jesztésére, mint a létezők belterjesebb felszere­lésére, például több huzal létesítésére. A hon­védség javára 6 millió ft rendkívüli szükség lett a múlt évben felvéve az előirányzatból, épen azért e rovat­szint egészen eltűnik, mert azon összeggel a felszerelés már eszközölve lett. E helyett azonban a pénzügyminiszer részére ez évben még nagyobb összeg van a rendkívüliek rovatában előirányozva, a­mely összeget a pénz-­ügyminiszer legkisebb részben szükséges a pénzü­­gyi kezelés érdekében, de annál nagyobban az ál­­lamjavak kezelése terén. Magyarországnak igen nagy részét az állam magántulajdoni joggal bír­ja, azt hiszem, hogy a t. ház előtt nem ismeret­len, e jószágoknak a magyar kormányra szá­nandó állapotban lett átmaradása. Azt hiszem, a t. ház méltányolni fogja a törekvést, hogy az országnak emez oly igen jelentékeny részét tevő vagyon a culturának legalább is azon színvona­lára állíttassák melyen a magán­vagyon áll. Ha az állam vagyon területén a kultúrát azon magaslatra lehet emelni, vagy még magasabbra, akkor az országnak úgy­szólván 15 része lesz fölemelve. A rendkívüli kiadások egész füzete úgyszólván csupa ily tétellel van telve, melyek közül néhányat a nagy­obbakat, talán érdemes lesz kiemelnem. (Halljuk) A Pesten építendő vámhivatalra és raktárra 700.000 ft van előirá­nyozva. Minél lassabban folyik az építkezés, annál na­gyobb lesz az intercalaris kamatokban a veszte­­­ség. Ezen kiadás egyébiránt fedezetét megta­lálja később a vám­kezelési költségeknél eszkö­zölt és eszközlendő megtakarításoknál.­­ A minisztériumok elhelyezése czéljából a budai or­szágház építésének folytatására 200.000 ft van felvéve. Azt hiszem, ez összeg indokolva van a fővárosban uralkodó lakáshiány és a hivatalok szétszórtsága által okozott bajok által. De vannak még nevezetesebb tételek, melye­ket igen ajánlok a t. ház figyelmébe, ilyen pl. Selmeczbányának, a magyar északi vasuttal ösz­­szeköttetésére 1870-ik évben fel nem használt : 60,000 ftnyi hitelből 300,000 ft. Ilyen egy akna­­vasut építésére Mármaros Szigetben 422,000 ft. — Czélja az, hogy a sóbányák közvetlen ösz­­szeköttötésbe hozassanak az és­zak-keleti vasút fővonalával, és ez­által a vízi-szállítás megszün­tette­ssék Ilyen a vasúti szárnyvonal a maros­újvári aknától a keleti vasút vonalához, a­mi a Maroson szállítást fogná megszüntetni, az­által, hogy a só­szállítás nem vizen, hanem a vasúton történik, oly gazdálkodás eszközöltetik, nem a közkincstár, hanem a sót fogyasztó publikum ja­vára, mihez fogható megtakarítást egész pénz­ügyi kezelésünkben nem ismerek. A legörvendetesebb tények egyike lesz azért, ha a vízi szállítás átalakíttatik vasútivá. Rokon kiadást okoz a Diósgyőr-miskolczi vasút is, melyre a költséget a képviselőház már 1870-re is megszavazta, de mely teljesen fel nem használ­tatott. E vasút által az ottani széntelepek és vas­művek fognak a fő vasútvonallal érintkezésbe jutni. Ilyen vasút továbbá a Garasdiától Hánya­dig vezetendő is; az ottan minden körülmények között nagyon becses vasmű­telepek értékesíté­sére szolgáland. Azonkívül fölvétetett Tiszolczról Zeleznikre a rima­murányi vasútegylettel közö­sen építendő mozdonyvasútra a kincstárra eső egyharmadnak fele 154,200 frttal és ugyanazon vonal építésére nyújtandó államsegély fejében 250,000 frt. Továbbá a Tiszolczról Kóniczra a kincstár által építendő mozdonyvasutra 502,500 frt. Ez utóbbi tételeket nem hagyhatom indoko­lás nélkül. A képviselőház a gömöri vasút­vonalnak nem garanciát adott, hanem államsegélyt nyúj­tott. Én megvallom, abban a pillanatban azt hit­tem, hogy a pénzügyminiszternek más köze nem lesz azokhoz, mint az, hogy a vasúti kölcsönből az államsegély fejében utalv­ányozza a szüksé­ges összegeket. De ezt nem lehetett tenni azért, mert a vasúti kölcsönről szóló törvényben az első helyen való betábláztatás is van, főtétel­ként kimondva; az említett vasutak azonban prioritásokat adtak ki, melyeknek minden kö­rülmények közt elsőbbségük van. Következőleg nem marad egyéb hátra, mint kincstári jövedel­mekből adni segélyt. Tehát e szerint tulajdon­képen államvasutakat építünk, melyek ugyan nem egészben, de részben lesznek mieink. Ilyen nagyobbszerű kiadás továbbá a Zsil­­völgyi kőszénbányra felszerelésére felvett 222500 ft, továbbá a Vajdahunyadi olvasztónál szüksé­ges előkészülésekre felvett 200000 ft. De legnagyobb tétel valamennyi között, mert vagy 5 millió forintra rúg, sőt még talán vala­mivel többre, a vasúti garanciák alapján teljesí­tendő fizetés. Ez évre előirányozva volt egy millió frt, há­romszorozva ha elég lesz,nagyon megköszönöm.­­• A jövő évre előirányoztam 5 millió ftot, hálát adok az Istennek ha azzal kijöhetek. Az eddigi észleletek nyomán több mint 12 millió frt kiadást várhatunk e részben 1872- re, és igy folytatólag többet. Nincs a világon érdekesebb tanulmány, mint összevetése azon memorandumoknak melyek­­minden képvise­lőhöz, minden kormánytaghoz, majd száztagú küldöttség útján , majd a nélkül lettek eljut­tatva, és azon másik nyilatkozatnak, melyet kaptunk akkor, mikor azt kérdeztük: mennyi ga­­ranczia megfizetésére tartsuk magunkat készen. Részben ugyanazon szájakból, melyek hajdan úgy jöttek ide,hogy ime itt, meg itt vasutat aka­runk építeni, mely soha garancziára nem szorul, ime a kalkulus, mondom, részben­ ugyanazon szá­jakból most azt hallottuk : legyünk készen az egészre, mert örülniök kell, ha a bevételekkel a régiót födözhetik. Érdekes lenne, ama memoran­dumokat s eme memorandumokat egymás mellé egy ívre nyomatni, s részben mindenek alatt ugyanazon nevet megtalálni. (M o­z­g­á­s.) Én azért kérve kérem a tisztelt házat, hogy jövőben minden vasúti kérelmezésnél nagyon is erős skepsissel vizsgálja meg a remélhető jövedelmek kimutatását. Főleg ezen előadott körülmény oka t, hát (Halljuk !) miért nem lehet a kiadási összeget alább szállítani, de még emelni kellett azt 9 millióval. Egyelőre legalább terméketlen e kia­dás, mert közvetlenül mit sem kapunk érte, s indirect hasznukon túl egyetlen vigasz, hogy ta­lán egyszer 4 - tel visszatéríttetik. Ennek ellensúlyozásaként a szeget szeggel el­mélete szerint felvettem még több rendkívüli kia­dást is, hogy azok mielőbbi gyümölcsözésével a bajt minél előbb enyhíteni lehessen. Az erdélyi államjavaknak, melyek legnagyobb részben er­dőségekből állanak, s ma már több mint egy fél millió holdat tesznek, berendezésére, felszerelé­sére, utaknak, úsztatóknak készítésére, fűrészek állítására sat. jelentékeny összeg van előirá­nyozva; de tehát,ezt a lehető legszükségesebbnek is tartom. Sok mindennek kellett elmulasztalnia, hogy Erdélyben, hol nem az isteni gondviselés, de az emberek által oly faszegénység jött létre, hogy a fa ára mesés, a pesti árakkal is vetekedő ma­gasságot ért el, sőt azt itt-ott mégis haladja : azon több, mint 400000 hold legnagyobb rész­ben jó karban lévő erdők jövedelme átlagban 30—36000 ft deficitet tüntet fel. (Mozgás.) Ezen állapotnak te­hát nem szabad tovább igy maradnia. (Helyeslés) nem szabad hogy többek közt Petrosen legközelebbi szomszédság­ban levő pár 1000 hold kitűnő és vágásra túl­érett saját erdőnk mellett az ottani építkezések­re 30—40 krjával vásároljuk az épületfa köb­lábát, azért mert saját erdőnkbe csak hason­­csúszva lehet bejutni (Mozgás), mert ösvény sincs a melyen legalább gyalog lehessen járni (Moz­gás, Halljuk) Ezen állapot megszüntetése végett részint száraz, részint vízi utakat akarok létesít­­tetni, ahoz pedig pénz kell. Biztos számítás sze­rint merem jósolni,hogy ha rendes kezelés s gon­dozás nem hiányzik, ha előreláthatatlan nagy­mérvű világesemények zavarólag közbe nem lépnek, az erdélyi vasutak kiépítésével egyide­jűleg a 36000 ftnyi deficit körülbelül 1.200.000 ft bevétellé fog változni. (Mozgás) Ilyenek te­hát­­ azon kiadások, melyekre való tekintettel nem szállíthattuk lejebb a kiadás rovatát. Hátra van, hogy számot adjak arról is, mi alapon előirányozzuk magasabban a bevételeket. A pénzügyminisztériumnak a rendes szükségle­tek rovatában 5.700.000 fttal, a rendkívüliekben pedig 6.500.000 fttal több kiadást kellett ez év­ben előirányoznia. S hogy vagyunk a bevételi előirányzattal ? Mi alapon mertem kilátásba helyezni a több mint 12 millió többletet? Egyszerűen azon ala­pon,hogy az 1869. bevételnek megfelelő összeget előirányozni aggály nélkül lehet, sőt a­mennyi­ben pozitív tudomásom van a bevételi források újabb szaporultáról, azon túl menni is aggály nélkül lehet. Mielőtt azonban összehasonlítanám az 1871-re előirányzott bevételt az 1869-ik év bevételi eredményével, némi megjegyzést kell tennem. Azt mondom, hogy 1871-re vagy 8800.000 rel több van előirányozva mint volt az 1869-ki tényleges eredmény. Azt is mondom,hogy az előirányzott összeg 159,136,536 frt. E szá­mok ellenmondóknak látszanak, miután 1869-ki eredményt 168 milliónak mondom. A megoldás kulcsát megleljük, ha tudjuk, hogy 1870-ig a bányászati előirányzatban és zárszámadásban úgynevezett átfutó tételek is foglaltattak, tényleg amabban kisebb, ebben nagyobb mennyiségben. Ez azonban nem baj. Az egyik mű átadja a terméket a másiknak, s érté­két mindenki könyveli, egyik mint bevételt, má­sik mint kiadást. Ha nagyobb az üzlet, ha na­gyobb a mozgás, többre mennek a kiadási és bevételi átfutó összegek anélkül, hogy ez a pénz­tárt érintené. E tételek 1870-ben már kimarad­tak a sommázatból, kihagyattak 1871-re is. Ez­ért oly nagy látszólag az előirányzati különbség az 1870-ik és az előző évek közt. Az ily átfutó tételek ugyanis az 1868-ik s 69 ik előirányza­tokban vagy 7, a zárszámadásokban pedig vagy 17 millióra mennek, miket ha úgy az 1868-iki mint az 1869-iki bevételekből s kiadásokból le­ütünk, azok megfelelően kisebb számokat fognak felmutatni. Ez után az 1868-ik­i 1869-ik 158 s illetőleg 168 milliós bevételek 141 és 151 milliósokká lesznek. Ezen 1868-iki 141 milliónyi eredmény alapján kelle 1870-re előirányozni, s elődöm aggálya épen onnan támadt, hogy ezen összeg igen túl­haladva jön. A jelenlegi előirányzat 1871-re az 1869-iki 151 millió eredményen nyugszik, s ha mégis 159 milliót tesz, úgy a különbözet kíván épen igazo­lást, miután az nemcsak az 1870-re előirányzott­nál tesz ki többet vagy 12 millióval, hanem az 1869-iki valóságos eredménynél is 8 millió 8 százezernél több. (Folytatjuk.) Legújabbak. Prága, oct. 25. A helytartó a nagybirtoko­sok számára kitűzött jelölt lajstromot egy irat­tal vezeté be,melyben hangsúlyozza, hogy a nagy­birtok, azon befolyásos állásnál fogva, melyet neki az alkotmány nyújt, van kiválóan hivatva a pártkü­lönbségeket enyhíteni és a valódi osztrák öntudatot mely által mindig lelkesítve volt, általánosan juttatni érvényre, hogy tehát a kormány jelöltlajstromát el fogja fogadni, mert az olyanok neveit tartalmazza, kiknek alkotmány hűsége és egyszersmint békü­lékeny érzülete biztosíték arra nézve, hogy ők a belbéke te­­szbirodalom érdekében fognak működni. A prágai „Abendblatt“ kimutatja, hogy Auers­perg névsora és a kormányé közt csak egyének­ben és nem elvekben van különbség. A helytartó Auersperg herczeggel még egy­szer alkudozott, még hisznek a compromissum lehetőségében. Prága, oct. 25. Carlos Auersperg herczeg ma újra megérkezett. Az alkotmányba nagybir­tokosok nem választanak kormányjelöltet, a helytartó személyes és levélbeni igyekezetei da­czára. Prága, oct. 26. A „Narodni“ Csehország számára teljes egyenjogúságot kíván Magyaror­szággal, saját landwehrt, külön nemzeti védel­met, és minden cseh katonának Csehországban való hagyását. A „Pokrok“ a megpendített osztr.-porosz szö­vetséget az osztrák szlávoknak szent egyenes háborúnak mondja, kik egyesült erővel fogják az ellen védelmezni magukat és semmi áron sem fognák vagyonukat és vérüket feláldozni. B­é­c­s , oct. 26. A „Tgbl.“ szerint a Gro­­cholskival folytatott alkudozások a galicziai miniszteri állás átvétele végett befejezésükhöz közel állanak. B­é­c­s, oct. 26. A delegált kormány egy ré­sze Tourst elhagyta. Gambetta és Cremieux a Párissal való érintkezés által és a semleges ha­talmak képviselőivel tartandó értekezletek által vissza vannak tartva. Triest, oct. 25. A longerai lakosok, kik a területi militia-zászlóalj feloszlatásánál előfor­dult kihágások miatt vád alatt voltak, 2 héttől­­­­2 hóig tartó fogságra ítéltettek. München, oct. 25. Az augsburgi keres­kedelmi és iparkamara Elsass és Lothringen be­kebelezése ellen tiltakozott. (Azzal vádolják őket, hogy a gyapottgyárakkal való versenyt ör félelem miatt.) A patrióták (clericalisok) egyle­te csatlakozott a patrióta képviselők September 26-diki határozatához. (Tiltakoznak az Észak­német szövetséghez való csatlakozás ellen.) Berlin, oct. 26. A koronaörökös megegye­­zett a sevresi müezikkeknek Versaillesbe való átvitelébe. A német kérdésre nézve Wüittemberg­­gel teljes egyetértés jött létre, Bajorországgal még nem. München, oct. 26. Tegnap megkezdőd­tek az alkudozások a német kérdésben. A mini­­sterek e hó vége előtt aligha vissza fognak tér­ni Versaillesból. Itt új nagy seregszállítások rendeltettek el. Nov. elején sok felváltó csapat megy a csatatérre. Karlsruhe, oct. 25. A „Karlsruher Ztg.“ rendkívüli lapja a badeni nagyherczeg követ­kező táviratát közli: E p i n á 1, oct. 23. October 22-én győzel­mes csata volt az Oignon folyó mellett Voray, Etuz, Cussay, Autón és Geneullenél. Az ellenség erős veszteséggel mindenütt visszavettetett. A csatában részt vett az 1, 3, 4 és 5-ik badeni ez­red és 3 ágyúüteg. Az eddigi veszteség 7 halott­ra és 38 sebesültre megy. 2 törzs, 11 főtiszt és valami 200 ember fogatott el. A csapatok maga­tartása kitűnő volt. A hadosztály főhadiszállása ma october 23-án Etuzban van. Beyer, tábornok. P­á­r­­­s védkészületéről következő hiva­talos jelentés jelent meg: A tüzérség áll 2150 ágyúból,­­18 tüzérrel. A falakon lévő minden ágyú 100 töltéssel, az erődökön lévők 500-al vannak ellátva. Ezen kívül 350 ágyú tar­talék van. Minden héten 6 millió töltést készí­tenek. A mérnöki test iszonyú nagy tevékeny­séget fejt ki. Párisnak 100 ezer védője van. A közmunkaügyminisztériumnál 102 különböző mitrailleuse van készülőben, melyeket October 13 és 27 közt át kell szolgáltatni. 115 Gatling és Christopher mitrailleuset October 27 után ké­­szítnek. —* Már 312,600 mitrailleuse töltényt kiszolgáltattak, valamint 150 mozsárágyut a hozzátartozókkal, 50 lőszerszekeret, 200 ágyu­­szállító szekeret, 500,000 különböző caliberű gránátot rendeltek meg. 5000 bomba rövid időn kész lesz, 300 vontcsövű hátultöltő ágyút (2000 méternyire hordanak) od­. 25 után rendre elké­szítenek. Van nemzetőrségi tüzértést szervezve, áll 10 ütegből, 60 ágyúval, egyik ütegnél szol­gál a „Rappel“ összes szerkesztő sze­mélyzete. A Metzelőtti táborból ezt írják a „Po­­sener Zig“nak e hó 16-ról: A 7-ki kitörés, mint ez mind világosabban kitűnik, a Kummer had­osztálynak igen érzékeny veszteségeket okozott. A 6. dandár épen 842 embert vesztett és köztük valami 200 foglyul esett; úgy látszik, hogy leg­többet vesztett az 59. landwehrezred (a Ravicz zászlóalj) Az 5. dandárnak csekélyebb veszte­ségei voltak. Ma kikiáltás mellett, hírül adták hogy egy lovas tüzért a metzi helyőrségből a 19. gyalogezred egy altiszte elfogott. E fran­­czia nyilatkozata szerint a fő táplálék lóhúsból áll. A tüzérségnek már csak két ágyúja van minden ütegben, a többi ágyút lovakban szen­vedett hiány következtében fegyvertárba tették. Épen így a lovasság is csaknem teljesen ló nél­kül maradt. Tüzérek és lovasok puskákkal lát­tattak el. A sorcsapatoknál gyakran előfordult, hogy a katonák nem akartak előre menni, csak a 7. testőr csapatnál áll jobban a dolog. A gáz­dának tudtára adatott, hogy az előttük lévő lengyel katonák nem fognak rájuk lőni, miért is a mieink így kiáltottak fel: „Vive la land­­wehr polonaise, nous sommes vos amis!“ És ba­rátságos érzelmeiknek kendő lobogtatással is adtak kifejezést. Azonban, hogy a mi landweh­­reink milyen keveset akarnak tudni e barátsá­gos érzelemről, mutatják az elesett gárdisták. Az éjszaki fény. Pár nap óta egy gyönyörű tünemény gyönyör­ködteti Magyarország s hihetőleg egész Közép - Európa lakóit: egy ritka és valóban „földiek­kel játszó égi tünemény“, mely szivárvány sze­rű félkör ívével, mintegy az ég fejére tett diadén - mel­l fel-fel lobbanó színes lángoszlopaival egyike a mérsékelt öv legritkább s épen ezért érdekesebb légtüneményinek. Az ős Duna partjáról nézve a gyönyörű lát­ványt, jobbról és balról annyi idétlen, vagy épe­n babonás vélemény jutott füleinkhez, hogy nem tehetjük, miszerint legalább néhány sorb mi a tudomány tájékozásait ne közöljük. Teljesen igaz,hogy mint más légtüneményt, úgy az éjszaki fényt sem lehet épen kézzelfoghatókig állítani a nem hivő elé, de ha a harmat magya­rázatára elégnek tartjuk a hidegről behozott üveg palac­kot, melynek külsején a vízgőzök lecsapódnak, úgy az éjszaki fényről felállított elmélettel is meg kell elégednünk, mely a legrö­videbben összefoglalva következő: A villanyosság és delejesség kölcsön­hatással bírnak egymásra; így például egy puha vas patkó, mely különben a delejességnek semmi jelét nem adja, a delejes tünemények fokozott

Next