A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-22 / 281. szám

281. szám. VIEL évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1870. Kedd, november 22 Kiadóhivatal: Ferenciek tere 7.sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten hánhol hordv. reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................X frt. 85 kr. 8 hónapra.......................5, 60, 9 hónapra.......................XI . 2 . Az esti kiadás postai különköldéséért felfü­­­fizetés havonkint . . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden be­itatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Ifié " Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi V. évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai kölönkül­­déséért felülfizetés havonkint 30 „­ggfi. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, NOVEMBER 21. Anglia és mi. Oroszország legújabb fellépése nagy zajt csapott a sajtóban és közvélemény­ben, egész Európában. De minden józan ember tudta azt, hogy e kérdésben An­gliát illeti meg a döntő szó. Az ő érdeke ép úgy sértve volt, mint a miénk, az ő becsülete ép oly kényes, mint bárkié. És Gortsakoff bennünk is e kettőt támadta meg. Mi közelebb vagyunk ugyan Orosz­országhoz, mint Anglia, de legalább is ugyanennyivel gyengébbek is vagyunk, mint az. És így, úgy a becsületnek, mint érdekeinknek, erőnkhöz mérten ele­get teszünk, ha sem többet, sem keve­sebbet nem teszünk, mint Anglia. És mit tesz Anglia ? Granville jegyzé­kének értelme ez: megrója Oroszországot a nemzetközi szerződésen elkövetett me­rényletéért, visszautasítja fellépésének mo­dorát, és kilátásba helyezi, hogy annak anyagi tartalmára igényt tarthat, ha­­ a békés alkudozás útjára tér. Ez nem sok, mert Oroszország köve­telését lehetlenné nem teszi, de elég, mert a törvényes útra téríti, a becsületnek eleget tesz a modor elleni tiltakozás, az érdeknek pedig a követelés ez után érvényesítésének megakadályozása, késleltetése által. Angliának ez elég, mert tettleges kárt hárít el a háború által, kikerülése és a status quot mégis fentartja. De elég-e ez n­e­k­ü­n­k, és kielégíti-e Oroszországot? Minden attól függ, hogy Oroszország mit tesz már most? Mert ha nem fo­gadja meg Anglia tanácsát, akkor újra Angliát illeti a közelebbi lépés, és akkor valószínűleg kikerülhetlen a háború. Itt aztán okoskodni tovább nem kell. Any­­nyit mindig tehetünk, mint Anglia. De ha megfogadja Anglia tanácsát: kérdés, mit teszünk mi? kérdés: elég lesz-e téve a mi becsületünknek és a mi érde­künknek az által, a mi által Anglia kie­légítve lesz? Nem ringatjuk magunkat illuziókban, sem biztonságunk, sem erőnk felől. Elő­­adjuk a dolgot úgy, a­mint meggyőződé­sünk szerint — áll. Mi azt gondoljuk, hogy e­z i­d­ő szerint jó lesz Angliánál tovább nem menni, és a neki adott elégtétellel be­érni. Jól tudjuk mi azt, hogy Oroszország e követelése csak egy „etape“ azon az úton, mely Konstantinápolyba vezet, és azt is felteszszük, hogy egyik „állomás“ mi va­gyunk. De ezt Anglia ép oly jól tudja mint mi, és e pontnál, a 14. §-nál, ő még­sem ránt kardot — pedig ez után az ő kereskedelme is fenyegetve van, és neki a kereskedés — élete. Hogy miért elégedjünk m­i meg, arra felhozunk néhány okot. Gyakran hallom és olvasom az utóbbi időkben tekintélyes emberektől és nem te­kintélyes lapokból, hogy „Jobb most, mint két év múlva.“ Ez a kifejezés dog­mává lön. Alkalmas arra, hogy harezvá­­gyat keltsen, és a hazafiság azon titkos rejtekébe nyúl be, melyben a lét kérdése és a becsületért való hoszuállás szent ér­zelmei elrejtvék. Hatalmas nagy érzel­mek, velük daczolni bajos. De azt mond­ja Jean Paul: az élet hajóján a szenve­dély legyen a vitorlákat dagasztó szél, de az értelem legyen a kormányos. Gon­doljuk meg csak annak a „Jobb most, mint két év­­múlva“-féle dogmának hord­­erejét, értelmét. Ha igaz az, hogy most mi erősebbek vagyunk, mint leszünk két év múlva, Oroszországhoz viszonyítva, most midőn hadsergünk az átalakulás ku­­kaczában van, most midőn Ausztria min­den nemzetisége egymás ellen a legna­gyobb elkeseredettségben van, midőn a monarchia egyik felében valóságos politi­kai anarchia, és nálunk a fejlődés első stádiuma állott be, most midőn Olaszor­­ország Rómával és Spanyolországgal, Francziaország és Németország önma­gáva­l van elfoglalva, — ha mondom, most erősebbek vagyunk, mint leszünk később bármikor, akkor ne eléged­jünk meg azzal a mivel megelégszik An­glia, hanem ez utolsó szövetségessel is sza­kítva, tegyünk még egy lépést: üzenjük meg a muszkának a háborút a magunk szakására és a török biztatására. Hadd keltsük fel a nemzetiségi kérdést keleten és nálunk most , midőn e kér­déssel szemben leggyengébbek vagyunk, mert azt se tudjuk ki barátunk, ki el­lenségünk ; indítsuk meg katonáinkat elegendő bukkancs, puska, lőpor nélkül, és tartsuk féken Csehországot,­Erdélyt, Horvátországot, sőt küldjünk a töröknek segítséget Montenegróba, Bosniába, Her­­czegovinába, Szerbiába ugyanakkor, mi­dőn Muszkaországgal harczolunk, és le­gyünk szemtanúi annak, hogy a még ki nem képzett honvédségben mikép semmi­sül meg egyetlen reményünk, a 20 év előtti dicső emlék, a 20 év alatti boszu, a néhány év óta visszatért önbizalom — mert e­z a honvéd nekünk most. És miért tennék ezt? Mily eredmény­nyel ? Hisz teljes biztosságunkra egyet­len biztos szer volna — Oroszország hatalmának tö­kéletes megtörése, “remélem, hogy erre minket senki se tart képeseknek most. És ha ezt nem érjük el, mit érünk el ? Többet a legjobb esetben sem, mint a­mennyit megad Angliának most, kard­­húzás nélkül. Tehát ha győzünk is, még akkor is az eredmény annyi, mintha egy pinkát sem sütöttünk volna ki. Jobb lesz tehát ezen kezdeni. És mi az indoka a harezvágynak ? A szenvedélyen kívül az­ értelem is mond egyet, és ez az, hogy Oroszország vasutai nincsenek készen. Tehát ő hozzánk lassan jöhet és kevés erővel. Megengedem. De váljon mi nem építünk-e vasutat? Ha Oroszország vasutai nem egészen készek, a miénk még el sincs kezdve, Oroszország katonai szervezkedése gyorsan halad?Ez ok arra,hogy mi is siessünk, és szabad ke­zet vívjunk ki magunknak, de nem ok arra, hogy készületlenül rohanjunk a há­borúba. Az erők egymáshozi viszonya és a há­ború sikere most vagy később bármikor ettől függ : a kitörendő háborúig lefolyó idő alatt melyik fejti ki aránylag job­ban erejét, melyik szerez több szövetsé­gest: mi vagy Oroszország? Ebben ver­senyezzünk, és ne abban, hogy ki süsse ki előbb puskáját. Tehát menjünk Angliával, és egy lé­péssel se tovább. Hegedűs Sándor. A baloldali kör tegnap esti (nov. 21.) érte­kezletén a holnapi képviselőházi gyűlés tárgyául kitűzött Zsedényi és Wahrmann-féle indítványok fölött folyt hosszas és érdekes vitatkozás. A képviselőház V-ik osztálya az irt­­ványokról és a bérföldekről szóló törvényjavas­latok tárgyalását,­­ a baloldal által tett módo­sítások elfogadásával bevégezte. Előadónak a központi bizottságba Dezső tízaniszlót választván meg, akkor olcsó világ volt, most pedig drága. A mi­­nistérium a fizetés fölemelésénél nem egyedül humanitási szempontból indult ki, hanem főleg az államszolgálat érdekét tartotta szem előtt, miután a szolgálat veszít az által, ha azt a hiva­­talt keresők a csekély fizetés miatt csak refugium­­nak tekintik, a szolgálatban kellő buzgalmat nem fejtenek ki, s mihelyt jobb állomásuk akad, az államszolgálatot azonnal odahagyják, vagy hiva­taluk mellett mellékkeresetet is űznek. TARCZA: Oroszország hatalmi állása Ázsiában. (Történeti essay) irta Vámbéry Ármin. (Folytatás.) IV. A második mohamedán hatalom, a melylyel Oroszország már előállása első korszakában birkózni kezdett, melyet I. Péter óta szünet nél­kül üldöz s ma már annak rendje és módja sze­rint vasallusa gyanánt vetett lábai alá, Persia vagy Irán, a keleti műveltség őrségi birodalma. Mi lovalta fel az orosz nagyravágyást Irán ellen ? — fogják kérdeni. Voltak-e itt is elnyo­mott szlávok vagy hitrokonok, a­kiket Oroszor­szágnak védelmeznie kellett volna? Avagy a Romanoff-háznak itt is a Komnenek megbo­­szulója gyanánt kellett föllépnie? Semmi eféle! Persia elleni háborúiban Oroszország eleitől fog­va két különböző czélt tartott szem előtt Elő­ször is a politikai czivódásokban, melyek a síita Persiával folyton folytak, mely sunnita törökök­nek minden időben nyilt ellensége volt, hatal­mas eszköz kínálkozott arra, hogy a porosz kor­mányával még béke idején is harczolni lehessen és azt bajba lehessen keverni. Mikor az orosz megtámadás egészen be az oszmán birodalomig terjedt, akkor Iránnal baráti ,forró csókokat vál­tottak, ha pedig az oroszok Persiával voltak háborúban, akkor a czár vagy a czárnő a drága testvért, a szultánt, különös szeretettel szokta környezni és e képen mind Persiát, mind pedig Törökországot, kiknek kölcsönösen kell e közre­működniök egymás végpusztulására, abba a ve­szélyes helyzetbe hozni, hogy kérlelhetlen halá­los ellenségeket már gyermekkorában ápolják és táplálják. Másodszor, az orosz politika elég éleslátása volt arra, hogy Perzsiában fedezze fel azt a központot, melyről a legbiztosabban lehet működni az­­egész Izlám ellen. A Kas­­pi tenger és az Indiai óc­eán közt feküdve, Per­sia eleitől fogva kikerülhetetlen főútja volt az ázsiai világostromlóknak és a szárazon folyta­tott kereskedelmi forgalomnak A­ki at Irán­ban, nemcsak mind az Oxus mellett, mind pedig az Euphratesnél könnyebben parancsolhat,hanem még az Indus felé is annál eredményteljesebben fordíthatja uralkodói tekintetét. Nemcsak törté­neti hagyományok, hanem egyszersmind hadá­szati előnyök is voltak azok a rugók, melyek Nagy Sándor óta oly sok hódítót csalogattak Irán elfoglalására s India felé is, és I. Péter mi­kor az orosz határokat Perzsia felé kiterjesztet­ni akarta, sokkal eszélyesebb volt mint I. Na­póleon, ki az utat Indiába először hiába kereste Egyiptomban és csakis későbben egy követnek, Gardane tábornoknak közbenjárására igyekezett Perzsia barátságát biztosítani magának. Neve­zetes, hogy Oroszország már akkor áhítozott Irán birtoka után, mikor még a kaukázusi hegylánczolat terhes sorompójánál, mely a ter­mészetes utat képezi, még egy talpalatnyi földje sem volt, és így első expeditiójának csupa ellen­séges területen kellett áthatolni. I. Péter szel­lemdús történetírója hősének e merész vállala­tában az indiai kereskedelem elnyerhetésének szándékát véli megpillanthatni, midőn így szól: „Pierre méditait depus longtemps le projet de dominer sur la mer Caspienne parine puissante marine, et de faire passer par ses états le com­merce de la Perse et d’une partie de l’Inde.“ De valószínűbb,hogy a voltaképeni indok kezdetben csakis vak, ázsiai hóditásvágy és orosz föld­éhség volt. Mikor L Péter szemeit a kaspi ten­ger felé forditá, Perzsia a lehető legnyomorusá­­gosabb helyzetben volt. A Sesevik hatalmas dy­­nastiája meg volt bukva, afghán csordák dúl­tak és dühöngtek az országban, senki sem pa­rancsolt, senki sem kormányzott, és a czár, ki feleségét is magával vitte, mintha csak valami kéjutazásra rándulna ki, azon ürügy alatt, hogy a rabló Leighieket akarja megbüntetni, könnyű szerrel előnyomulhatott egész Derbendig, e vá­rost 1722-ben könnyen beveheté, hogy aztán ez által igényeit a Kaspi tenger nyugoti partjára megalapíthassa. Még itt feküdött a bakui orosz megszálló hadtest, mikor a­­szerencsétlen Hus­sein shah az utolsó Sefevida, ki első Péter föllé­pésében gyámolitást s nem pedig hódítást látott, a czárhoz Astrah­ánba küldött követe által se­gítségért esedezett az afghán hódítók ellen. I. Péter, miként könnyen gádolható,nagyon el­bámult s azonnal erélyes gyámolitást ígért ab­ban az esetben, ha a Kaspi tenger nyugati part­ját és egész Ghilan tartományt neki átengedik. Drága vásár volt ez, de a szalmaszálhoz is kap­kodó shab kénytelen volt ígéretét megtartani. Hanem I. Péter nem tartotta meg a magáét, mert Ghilan és Daghesztán birtokba vétele után nemcsak hogy az afghánokat nem támadta meg, sőt inkább egyesült Eshreffel, az afghán csor­dák főnökével Persia ellen, mikor ennek kirá­lya, Tamash,ama kicsikart egyezménynyel, me­lyet elődjei kötöttek, nem lévén megelégedve, az ilyszerű rablás ellen tiltakozott. Ha az af­ghán uralom Persia földén hosszasabb időre is megvethette volna lábait, akkor Oroszország bő­séges alkalmat lelhet vala e zűrzavaros állapo­tok és viszonyok között mindenféle módon előnyt szerezni magának s terveinek gyümölcsei 50 év­vel hamarább értek volna meg ott. De Nadir ha­talmasan keresztül voná a czár számítását. Tö­rökország elleni eredményei Oroszországot óva­tosabbá tették, mert az igazságtalan után elra­gadott persa tartományoknak csak épen elége­­detlenségeket kellett kinyilvánitniok a moskovita elnyomó ellen s ez azonnal föladta még a Kaspi tenger nyugaton elfoglalt állását is, mert elő­ször nem mertek a Nadirral megmérkőzni, s mert másodszor a közlekedés Asztrakhánból va­lóban igen terhes volt. A sziklát, melyre itt az orosz politika vélet­lenül bukkant, egy darabig kikerülték. Észre­vették a hibát, melyet az által követtek el,­­hogy a kaukázusi hegylánc­ birtoka nélkül akartak Persiában fellépni. A­mit I. Péter elhibázott, helyrehozta II. Katalin. Hol erőszakkal, hol ra­vaszsággal működve sikerült neki Georgiát, mely Persiának adófizetője volt, előbb orosz protectió alá, későbben pedig orosz felsőség alá vonni. Heracliust, Georgia fejdelmét,Sz. Pétervárról királyi koronával tisztelték meg, s a meddig Persiában fejetlenség uralkodott, ő keresztyéni Felsége a Kur partján uj méltóságát valóban ké­­nyekedve szerint élvezhető. Hanem alighogy erősebben kezdett állani a kejáni sapka Mehem­­med khan fejedelmi ága fején, a mikor ez 1795- ben tetemes erővel Georgiába nyomult, Herak­­liusnak feje búbjára koppintott s az országot iszonyú módon elpusztitá. A szép emberfajnak a Kaukázus gyönyörű völgyeiben, Oroszország is­tentelen játéka miatt, szánalomra méltólag meg kellett lakolnia. A georgiaik Irán minden irá­nya felé elhurczoltattak s Mehemmed Aga vér­fürdője bizonyára még nagyobb lett volna Zu­­baroff orosz tábornok ellen, ha a vad kadzsai fő­nök Georgia felé vivő útjában meg nem gyilkolta­­tott volna. Oroszország végre nyugalmat akart szerezni a kegyetlenül meglátogatott országnak, és Heraelius halála után I. Pál alatt egészen a maga felügyelete alá véve azt. Tiflis a kaukázusi birtokok központjául szemeltetett ki. Hogy ez által a fokozatos előnyomulás az Araxes felé mennyire meg lön könnyítve, arra már figyel­meztettük olvasóinkat. Oroszország, mely most már hátulról fedezve látta magát, nem is mu­­lasztá el, még a franczia háborúk hosszas tarta­ma alatt sem, amikor pedig másutt is elég tenni valója volt, itt lépésről-lépésre előnyomulni, míg végre Anglia, az örökös vesződséget megunva, mely a vele szövetkezett Oroszország és Per­zsia között uralkodott, s az egységes működést Napóleon ellen zavarta, közbenjáróul lépett fel, és így fő oka volt annak, hogy a brit érdekekre nézve szerfölött káros gülisztáni szerződés 1814- ben létrejött. Ennek értelmében Perzsia kényte­len volt összes kaukázusi birtokairól, név szerint Georgiáról, Imeríb­iáról, Mingreliáról, Dagbesz­­tánról, Shirvánról, Shekiről, Gendséről, Bakuról, Karabaghról, Moghan és Kalish bizonyos részei­ről azzal a kötelezettséggel lemondani, hogy ezentúl a kaspi tengeren hadihajókat nem tart­hat. Az előbb említett helyek lakóinak egy ré­sze, habár nem többsége is, keresztény vala, kik az orosz uralomra régen előkészítve lévén, a dolgok uj helyzetében ugyan jármot, de nem oly nehéz jármot találtak, mint a lakosságnak másik nem megvetendő mohamedán része, mely még a perzsa felsőség alatt is meglehetősen szabad életet folytathatott, s most pedig az orosz pa­rancsnokok elbizakodottságát kiállhatatlannak találta. (Folytatjuk.) Az állam­tisztviselők fizetései és lak­­pénzilletményei 1871-ik évre czélba vett föleme­lésének indokolására szólíttatván fel a pénzügy­miniszter a pénzügyi bizottság által, az nagy terjedelmű indokolást terjesztett elő, melyben előadja, hogy 1871-re az államtisztviselők sze­mélyes járandóságainak fedezése végett 15 mil­lió 926.764 főt vétetett föl az államköltségvetés­be, míg ugyane czélból 1870-re 12.794,077 frt szavaztatott meg. A különbözet tehát: 3.132,687 frt. Ezen összeg azonban nem egészen a tiszti fizetések és lakpénzilletmények felemeléséből származik, hanem az egyes minisztériumoknál időközben eszközlött szolgálati szervezkedések­ből is, melyek összesen 2.183.944 frtot vesznek igénybe. Ha ez összeget levonjuk a fentebbi kü­­­lömbözetből, marad 948.743 frt, s ez összeg, a miniszter előadása szerint az, melyet a tiszti fizetések s lakbérilletmények felemelése ered­ményez, amelyből esik: a) lakpénzilletmények emelésére 614.375 frt. b) fizetések javítására 103.330 frt. c) fizetés fokozati változtatásra 231.038 frt. De az itt kimutatott 948.743 ft sem azon ösz­­szeg — mondja végül az előterjesztés, a melyet a fizetésemelés igénybe vesz, mert ez összegből újból le kell vonni a) a fizetési fokozat változta­tásából eredő 231.038 ftot; b) az 1870: XI. t. czikkben megszavazott fizetésjavitási pótlék 200.000 ft; c) az 1869: II. t. sz. értelmében ki­rendelt 450.000 ft vámkezelési átalányból a ha­tárvám hivatalok rendezése folytán eredő többlet 27.167 ft. Marad tehát 490.538 ft s tulajdonkép ez azon összeg, mely fölemelésre fölvétetett. A fizetés felemelést a miniszer azzal indokolja, hogy midőn a tiszti állomások rendszeresítettek. Az úrbéri viszonyok rendezése. A kormány törvényjavaslata. (Vége.) 77. §. A kolozsvári 1848. IV. t. ez. által az úr­béri kapcsolat véglegesen megszüntetvén, és a földesuraknak ugyanazon törv.czikkely által biztosított kármentesítés nagyobbrészt tettleg már megállapítva és kifizetve lévén, az úrbéri kapcsolatból eredő és következtetett jogok és kö­telezettségek elenyésztek. A­mennyiben mindazonáltal ezen kármente­sítés a földesurak részére még kiszolgáltatva nem lenne, a megtérítendő összeg kiszámítása és kifizetése az eddig fennállott szabályok sze­rint eszközlendő. 78. §. A birtokrendezési eljárásnál az ország­gyűlés mindkét házának felhatalmazása alapján az igazságügyminiszter által 1868. octóber 12-én kiadott utasítás (Rend. Tár a 114. sz.) határoza­tai alkalmazandók, a­mennyiben jelen törvény 43.-46., 48.—54., §-ai eltérőleg nem rendel­keznek. Az Erdélyben fennálló külön úrbéri törvény­székek az első folyamodási kir. törvényszékek szervezéséig a részekre kijelölt területen azon hatóságot gyakorolják, a­mely a jelen, úgy az irtványokról, bérföldekről, udvartelki birtokról és telepítvényekről szóló törvényekben a tör­vényszékre ruháztatik. 79. §. Jelen törvény 2., 3., 6., és 55.—59. §-ai­­nak határozatai itten is alkalmazandók. IX. Fejezet. Vegyes intézke­dések. 80. §. A­mint a birtokszabályozás valamely határban befejeztetett, a jobbágy- és nemesi birtok közötti különbség megszűnik, s minde­gyiknél a tulajdonjog kiterjesztésére nézve a ne­mesi birtok iránt fennálló törvényes határozatok irányadók. Ezen szabály a megváltott irtványokra, bér­földekre,szőlőkre, udvartelki és telepítvényi bir­tokokra is kiterjed. 81. §. A 80.§-ban kimondott elv folytán a tulaj­don­jog kiterjed a birtokban felfedezendő ásvá­nyokra is, a­mennyiben azok a bányatörvény határozatai szerint a fentartott ásványok közé nem tartoznak. 82. §. A kőszénre nézve a következők rendel­tetnek : a) A jelen törvény hatályba léptekor kőszén­re szerzett bányajogosítványok, u. m. zárkutatá­sok (Freischarfe) és adományozások, teljes ép­ségben továbbra is fentartatnak, s azoknak tu­lajdonosai csak ott kötelesek a földbirtokosok­nak bért fizetni, hol azt szerződés vagy gyakor­lat alapján eddig elé is fizették. b) Jövőre a bányahatóság által a kutatásra kiadott engedélyek kőszénre nézve csak a föld­­birtokos beleegyezésének kieszközlése után ér­vényesíthetők; bányahatósági adományozások kőszénre a földbirtokos beleegyezése nélkül ki nem adhatók. c) Földbirtokosnak ott, a­hol a volt jobbá­gyok és földesúr közt a birtokrendezés már meg­történt, vagy a jelen törvény határozatai szerint megtörténik, az illető tulajdonos tekintendő, le­gyen az akár volt földesur vagy volt úrbéres. A­hol azonban a birtokrendezés vagy tagosítás még­ meg nem történt,ott az úrbéri külsőségi föl­deken, a közös legelőn, nem rendezett erdőben, meg nem váltott irtványokon és bérföldeken fölfedezendő kőszéntelep adományod sa a fö­desúr beleegyezésétől tétetik függővé. d) Ha a birtokrendezés vagy tagosítás foly­tán a volt úrbéreseknek jutott birtokon a bánya­­hatóság által kőszénre kiadott bányajogosítvá­nyok jogérvényesen fennállanak, ily bányajogo­sítványok sértetlenül maradnak. A birtokrendezés vagy tagosítás megtörténte előtt a földesúr és iparos közt a kőszénkiakná­zás iránt kötött vétel- vagy bérszerződések a bir­tokrendezés vagy tagosítás megtörténte után az uj tulajdonos által a bányaiparos i­ányában töb­bé meg nem támadhatók, a földesúr ellen pedig viszkeresetnek csak akkor van helye, ha ily szerződés 1870. április 1-je után jött létre, és ha a kereset jelen törvény hatályba lépte, illetőleg a birtokrendezés befejezte után három hónap alatt megindittatik. e) Ha pedig a birtokrendezés vagy tagosítás folytán a volt úrbéreseknek jutott birtokon a kőszenet maga a földesur miveli: [azon bányajo­­gositványoktól, melyeket a földesur a birtokren­dezés vagy tagosítás megtörténte előtt szerzett, a birtokrendezés vagy tagosítás után sem köte­les az új tulajdonosnak bért fizetni. 83. §. A jelen törvény tárgyát képező jogvi­szonyok felett hozott jogérvényes ítéletek és kö­tött jogérvényes egyezségek érintetlenül ma­radnak. 84. §. Mindazon úrbéri ügyek, melyek ezen törvény hatályba lépte napján még jogérvénye­sen be nem fejeztettek , ezen törvény határoza­tai szerint ítélendők meg. A másod és harmad­ bíróságok oly esetekben, melyekben az eléjük került úrbéri ügy újabb tárgyalás vagy nyomozás nélkül a jelen törvény határozatai szerint elintézhető nem volna , kö­telesek a pert kiegészítés és újabb ítélethozatal végett visszaküldeni. 85. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzü­gyi­, belügyi és igazságügyi miniszterek bízat­nak meg. A baloldali kör megállapodása. A 77. most 75. §. első sorában, „a kolozsvári 1848. IV. t. sz. helyett teendő: „az 1848. évi kolozsvári országgyűlési megállapodás IV. czik­­ke.“ a 3-ik sorból a t­ö­r­v. szó kihagyandó. A 78. illetőleg 76. §. változatlanul elfogad­­­tatik. A 79. most 77. §. első sorában a 6. helyett teendő a „mészárszéki jog megszüntetéséről szóló 6 ik.“ A IX. most XI. Fejezet czime változatlanul marad. A 80. §. következőleg módosítandó: „Azon szabály, hogy a jobbágy és nemesi birtok kö­zötti különbség m­egszünik és mindegyiknél a tu­lajdonjog kiterjedésére nézve a nemesi birtok iránt fennálló törvényes határozatok irányadók, a reájuk vonatkozó egyesség vagy végérvényes ítélettől kezdve, az irtványokra, bérföldekre, szőlőkre, udvartelki és telepítvényi birtokokra is kiterjed.“ A 81. 82. és 83. illetőleg 79. 80. és 81-ik§-ok változatlanul maradnak. A 84. most 82. §. első bekezdésének első so­rában „melyek“ helyett teendő „melyekben“ a második és harmadik sorban e szöveg helyett „jogérvényesen be nem fejeztettek“ teendő. „érdemleges ítélet nem hozatott/" A 85. most 83. §. változatlanul marad. A pénzügyéi legujabb tvjavaslatai. II. Trav. az 1868. évi XXI. törvényczikk a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó némely rendeleteinek módo­sításáról. 1. §. Az 1868. évi XXI. törv. czikk 45. 3-ához hozzáadatik : „Ha a most említett viszonyok kí­vánatossá teszik, hogy az árverés az adóhivatal kerületéhez nem tartozó községbe tűzessék ki.

Next