A Hon, 1870. november (8. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-22 / 281. szám
281. szám. VIEL évfolyam. Reggeli kiadás. Pest, 1870. Kedd, november 22 Kiadóhivatal: Ferenciek tere 7.sz. földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten hánhol hordv. reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................X frt. 85 kr. 8 hónapra.......................5, 60, 9 hónapra.......................XI . 2 . Az esti kiadás postai különköldéséért felfüfizetés havonkint . . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Ifié " Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi V. évre . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai kölönküldéséért felülfizetés havonkint 30 „ggfi. Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, NOVEMBER 21. Anglia és mi. Oroszország legújabb fellépése nagy zajt csapott a sajtóban és közvéleményben, egész Európában. De minden józan ember tudta azt, hogy e kérdésben Angliát illeti meg a döntő szó. Az ő érdeke ép úgy sértve volt, mint a miénk, az ő becsülete ép oly kényes, mint bárkié. És Gortsakoff bennünk is e kettőt támadta meg. Mi közelebb vagyunk ugyan Oroszországhoz, mint Anglia, de legalább is ugyanennyivel gyengébbek is vagyunk, mint az. És így, úgy a becsületnek, mint érdekeinknek, erőnkhöz mérten eleget teszünk, ha sem többet, sem kevesebbet nem teszünk, mint Anglia. És mit tesz Anglia ? Granville jegyzékének értelme ez: megrója Oroszországot a nemzetközi szerződésen elkövetett merényletéért, visszautasítja fellépésének modorát, és kilátásba helyezi, hogy annak anyagi tartalmára igényt tarthat, ha a békés alkudozás útjára tér. Ez nem sok, mert Oroszország követelését lehetlenné nem teszi, de elég, mert a törvényes útra téríti, a becsületnek eleget tesz a modor elleni tiltakozás, az érdeknek pedig a követelés ez után érvényesítésének megakadályozása, késleltetése által. Angliának ez elég, mert tettleges kárt hárít el a háború által, kikerülése és a status quot mégis fentartja. De elég-e ez nekünk, és kielégíti-e Oroszországot? Minden attól függ, hogy Oroszország mit tesz már most? Mert ha nem fogadja meg Anglia tanácsát, akkor újra Angliát illeti a közelebbi lépés, és akkor valószínűleg kikerülhetlen a háború. Itt aztán okoskodni tovább nem kell. Anynyit mindig tehetünk, mint Anglia. De ha megfogadja Anglia tanácsát: kérdés, mit teszünk mi? kérdés: elég lesz-e téve a mi becsületünknek és a mi érdekünknek az által, a mi által Anglia kielégítve lesz? Nem ringatjuk magunkat illuziókban, sem biztonságunk, sem erőnk felől. Előadjuk a dolgot úgy, amint meggyőződésünk szerint — áll. Mi azt gondoljuk, hogy ez idő szerint jó lesz Angliánál tovább nem menni, és a neki adott elégtétellel beérni. Jól tudjuk mi azt, hogy Oroszország e követelése csak egy „etape“ azon az úton, mely Konstantinápolyba vezet, és azt is felteszszük, hogy egyik „állomás“ mi vagyunk. De ezt Anglia ép oly jól tudja mint mi, és e pontnál, a 14. §-nál, ő mégsem ránt kardot — pedig ez után az ő kereskedelme is fenyegetve van, és neki a kereskedés — élete. Hogy miért elégedjünk mi meg, arra felhozunk néhány okot. Gyakran hallom és olvasom az utóbbi időkben tekintélyes emberektől és nem tekintélyes lapokból, hogy „Jobb most, mint két év múlva.“ Ez a kifejezés dogmává lön. Alkalmas arra, hogy harezvágyat keltsen, és a hazafiság azon titkos rejtekébe nyúl be, melyben a lét kérdése és a becsületért való hoszuállás szent érzelmei elrejtvék. Hatalmas nagy érzelmek, velük daczolni bajos. De azt mondja Jean Paul: az élet hajóján a szenvedély legyen a vitorlákat dagasztó szél, de az értelem legyen a kormányos. Gondoljuk meg csak annak a „Jobb most, mint két évmúlva“-féle dogmának horderejét, értelmét. Ha igaz az, hogy most mi erősebbek vagyunk, mint leszünk két év múlva, Oroszországhoz viszonyítva, most midőn hadsergünk az átalakulás kukaczában van, most midőn Ausztria minden nemzetisége egymás ellen a legnagyobb elkeseredettségben van, midőn a monarchia egyik felében valóságos politikai anarchia, és nálunk a fejlődés első stádiuma állott be, most midőn Olaszorország Rómával és Spanyolországgal, Francziaország és Németország önmagával van elfoglalva, — ha mondom, most erősebbek vagyunk, mint leszünk később bármikor, akkor ne elégedjünk meg azzal a mivel megelégszik Anglia, hanem ez utolsó szövetségessel is szakítva, tegyünk még egy lépést: üzenjük meg a muszkának a háborút a magunk szakására és a török biztatására. Hadd keltsük fel a nemzetiségi kérdést keleten és nálunk most , midőn e kérdéssel szemben leggyengébbek vagyunk, mert azt se tudjuk ki barátunk, ki ellenségünk ; indítsuk meg katonáinkat elegendő bukkancs, puska, lőpor nélkül, és tartsuk féken Csehországot,Erdélyt, Horvátországot, sőt küldjünk a töröknek segítséget Montenegróba, Bosniába, Herczegovinába, Szerbiába ugyanakkor, midőn Muszkaországgal harczolunk, és legyünk szemtanúi annak, hogy a még ki nem képzett honvédségben mikép semmisül meg egyetlen reményünk, a 20 év előtti dicső emlék, a 20 év alatti boszu, a néhány év óta visszatért önbizalom — mert ez a honvéd nekünk most. És miért tennék ezt? Mily eredménynyel ? Hisz teljes biztosságunkra egyetlen biztos szer volna — Oroszország hatalmának tökéletes megtörése, “remélem, hogy erre minket senki se tart képeseknek most. És ha ezt nem érjük el, mit érünk el ? Többet a legjobb esetben sem, mint amennyit megad Angliának most, kardhúzás nélkül. Tehát ha győzünk is, még akkor is az eredmény annyi, mintha egy pinkát sem sütöttünk volna ki. Jobb lesz tehát ezen kezdeni. És mi az indoka a harezvágynak ? A szenvedélyen kívül az értelem is mond egyet, és ez az, hogy Oroszország vasutai nincsenek készen. Tehát ő hozzánk lassan jöhet és kevés erővel. Megengedem. De váljon mi nem építünk-e vasutat? Ha Oroszország vasutai nem egészen készek, a miénk még el sincs kezdve, Oroszország katonai szervezkedése gyorsan halad?Ez ok arra,hogy mi is siessünk, és szabad kezet vívjunk ki magunknak, de nem ok arra, hogy készületlenül rohanjunk a háborúba. Az erők egymáshozi viszonya és a háború sikere most vagy később bármikor ettől függ : a kitörendő háborúig lefolyó idő alatt melyik fejti ki aránylag jobban erejét, melyik szerez több szövetségest: mi vagy Oroszország? Ebben versenyezzünk, és ne abban, hogy ki süsse ki előbb puskáját. Tehát menjünk Angliával, és egy lépéssel se tovább. Hegedűs Sándor. A baloldali kör tegnap esti (nov. 21.) értekezletén a holnapi képviselőházi gyűlés tárgyául kitűzött Zsedényi és Wahrmann-féle indítványok fölött folyt hosszas és érdekes vitatkozás. A képviselőház V-ik osztálya az irtványokról és a bérföldekről szóló törvényjavaslatok tárgyalását, a baloldal által tett módosítások elfogadásával bevégezte. Előadónak a központi bizottságba Dezső tízaniszlót választván meg, akkor olcsó világ volt, most pedig drága. A ministérium a fizetés fölemelésénél nem egyedül humanitási szempontból indult ki, hanem főleg az államszolgálat érdekét tartotta szem előtt, miután a szolgálat veszít az által, ha azt a hivatalt keresők a csekély fizetés miatt csak refugiumnak tekintik, a szolgálatban kellő buzgalmat nem fejtenek ki, s mihelyt jobb állomásuk akad, az államszolgálatot azonnal odahagyják, vagy hivataluk mellett mellékkeresetet is űznek. TARCZA: Oroszország hatalmi állása Ázsiában. (Történeti essay) irta Vámbéry Ármin. (Folytatás.) IV. A második mohamedán hatalom, a melylyel Oroszország már előállása első korszakában birkózni kezdett, melyet I. Péter óta szünet nélkül üldöz s ma már annak rendje és módja szerint vasallusa gyanánt vetett lábai alá, Persia vagy Irán, a keleti műveltség őrségi birodalma. Mi lovalta fel az orosz nagyravágyást Irán ellen ? — fogják kérdeni. Voltak-e itt is elnyomott szlávok vagy hitrokonok, akiket Oroszországnak védelmeznie kellett volna? Avagy a Romanoff-háznak itt is a Komnenek megboszulója gyanánt kellett föllépnie? Semmi eféle! Persia elleni háborúiban Oroszország eleitől fogva két különböző czélt tartott szem előtt Először is a politikai czivódásokban, melyek a síita Persiával folyton folytak, mely sunnita törököknek minden időben nyilt ellensége volt, hatalmas eszköz kínálkozott arra, hogy a porosz kormányával még béke idején is harczolni lehessen és azt bajba lehessen keverni. Mikor az orosz megtámadás egészen be az oszmán birodalomig terjedt, akkor Iránnal baráti ,forró csókokat váltottak, ha pedig az oroszok Persiával voltak háborúban, akkor a czár vagy a czárnő a drága testvért, a szultánt, különös szeretettel szokta környezni és e képen mind Persiát, mind pedig Törökországot, kiknek kölcsönösen kell e közreműködniök egymás végpusztulására, abba a veszélyes helyzetbe hozni, hogy kérlelhetlen halálos ellenségeket már gyermekkorában ápolják és táplálják. Másodszor, az orosz politika elég éleslátása volt arra, hogy Perzsiában fedezze fel azt a központot, melyről a legbiztosabban lehet működni azegész Izlám ellen. A Kaspi tenger és az Indiai óceán közt feküdve, Persia eleitől fogva kikerülhetetlen főútja volt az ázsiai világostromlóknak és a szárazon folytatott kereskedelmi forgalomnak Aki at Iránban, nemcsak mind az Oxus mellett, mind pedig az Euphratesnél könnyebben parancsolhat,hanem még az Indus felé is annál eredményteljesebben fordíthatja uralkodói tekintetét. Nemcsak történeti hagyományok, hanem egyszersmind hadászati előnyök is voltak azok a rugók, melyek Nagy Sándor óta oly sok hódítót csalogattak Irán elfoglalására s India felé is, és I. Péter mikor az orosz határokat Perzsia felé kiterjesztetni akarta, sokkal eszélyesebb volt mint I. Napóleon, ki az utat Indiába először hiába kereste Egyiptomban és csakis későbben egy követnek, Gardane tábornoknak közbenjárására igyekezett Perzsia barátságát biztosítani magának. Nevezetes, hogy Oroszország már akkor áhítozott Irán birtoka után, mikor még a kaukázusi hegylánczolat terhes sorompójánál, mely a természetes utat képezi, még egy talpalatnyi földje sem volt, és így első expeditiójának csupa ellenséges területen kellett áthatolni. I. Péter szellemdús történetírója hősének e merész vállalatában az indiai kereskedelem elnyerhetésének szándékát véli megpillanthatni, midőn így szól: „Pierre méditait depus longtemps le projet de dominer sur la mer Caspienne parine puissante marine, et de faire passer par ses états le commerce de la Perse et d’une partie de l’Inde.“ De valószínűbb,hogy a voltaképeni indok kezdetben csakis vak, ázsiai hóditásvágy és orosz földéhség volt. Mikor L Péter szemeit a kaspi tenger felé forditá, Perzsia a lehető legnyomoruságosabb helyzetben volt. A Sesevik hatalmas dynastiája meg volt bukva, afghán csordák dúltak és dühöngtek az országban, senki sem parancsolt, senki sem kormányzott, és a czár, ki feleségét is magával vitte, mintha csak valami kéjutazásra rándulna ki, azon ürügy alatt, hogy a rabló Leighieket akarja megbüntetni, könnyű szerrel előnyomulhatott egész Derbendig, e várost 1722-ben könnyen beveheté, hogy aztán ez által igényeit a Kaspi tenger nyugoti partjára megalapíthassa. Még itt feküdött a bakui orosz megszálló hadtest, mikor aszerencsétlen Hussein shah az utolsó Sefevida, ki első Péter föllépésében gyámolitást s nem pedig hódítást látott, a czárhoz Astrahánba küldött követe által segítségért esedezett az afghán hódítók ellen. I. Péter, miként könnyen gádolható,nagyon elbámult s azonnal erélyes gyámolitást ígért abban az esetben, ha a Kaspi tenger nyugati partját és egész Ghilan tartományt neki átengedik. Drága vásár volt ez, de a szalmaszálhoz is kapkodó shab kénytelen volt ígéretét megtartani. Hanem I. Péter nem tartotta meg a magáét, mert Ghilan és Daghesztán birtokba vétele után nemcsak hogy az afghánokat nem támadta meg, sőt inkább egyesült Eshreffel, az afghán csordák főnökével Persia ellen, mikor ennek királya, Tamash,ama kicsikart egyezménynyel, melyet elődjei kötöttek, nem lévén megelégedve, az ilyszerű rablás ellen tiltakozott. Ha az afghán uralom Persia földén hosszasabb időre is megvethette volna lábait, akkor Oroszország bőséges alkalmat lelhet vala e zűrzavaros állapotok és viszonyok között mindenféle módon előnyt szerezni magának s terveinek gyümölcsei 50 évvel hamarább értek volna meg ott. De Nadir hatalmasan keresztül voná a czár számítását. Törökország elleni eredményei Oroszországot óvatosabbá tették, mert az igazságtalan után elragadott persa tartományoknak csak épen elégedetlenségeket kellett kinyilvánitniok a moskovita elnyomó ellen s ez azonnal föladta még a Kaspi tenger nyugaton elfoglalt állását is, mert először nem mertek a Nadirral megmérkőzni, s mert másodszor a közlekedés Asztrakhánból valóban igen terhes volt. A sziklát, melyre itt az orosz politika véletlenül bukkant, egy darabig kikerülték. Észrevették a hibát, melyet az által követtek el,hogy a kaukázusi hegylánc birtoka nélkül akartak Persiában fellépni. Amit I. Péter elhibázott, helyrehozta II. Katalin. Hol erőszakkal, hol ravaszsággal működve sikerült neki Georgiát, mely Persiának adófizetője volt, előbb orosz protectió alá, későbben pedig orosz felsőség alá vonni. Heracliust, Georgia fejdelmét,Sz. Pétervárról királyi koronával tisztelték meg, s a meddig Persiában fejetlenség uralkodott, ő keresztyéni Felsége a Kur partján uj méltóságát valóban kényekedve szerint élvezhető. Hanem alighogy erősebben kezdett állani a kejáni sapka Mehemmed khan fejedelmi ága fején, a mikor ez 1795- ben tetemes erővel Georgiába nyomult, Herakliusnak feje búbjára koppintott s az országot iszonyú módon elpusztitá. A szép emberfajnak a Kaukázus gyönyörű völgyeiben, Oroszország istentelen játéka miatt, szánalomra méltólag meg kellett lakolnia. A georgiaik Irán minden iránya felé elhurczoltattak s Mehemmed Aga vérfürdője bizonyára még nagyobb lett volna Zubaroff orosz tábornok ellen, ha a vad kadzsai főnök Georgia felé vivő útjában meg nem gyilkoltatott volna. Oroszország végre nyugalmat akart szerezni a kegyetlenül meglátogatott országnak, és Heraelius halála után I. Pál alatt egészen a maga felügyelete alá véve azt. Tiflis a kaukázusi birtokok központjául szemeltetett ki. Hogy ez által a fokozatos előnyomulás az Araxes felé mennyire meg lön könnyítve, arra már figyelmeztettük olvasóinkat. Oroszország, mely most már hátulról fedezve látta magát, nem is mulasztá el, még a franczia háborúk hosszas tartama alatt sem, amikor pedig másutt is elég tenni valója volt, itt lépésről-lépésre előnyomulni, míg végre Anglia, az örökös vesződséget megunva, mely a vele szövetkezett Oroszország és Perzsia között uralkodott, s az egységes működést Napóleon ellen zavarta, közbenjáróul lépett fel, és így fő oka volt annak, hogy a brit érdekekre nézve szerfölött káros gülisztáni szerződés 1814- ben létrejött. Ennek értelmében Perzsia kénytelen volt összes kaukázusi birtokairól, név szerint Georgiáról, Imeríbiáról, Mingreliáról, Dagbesztánról, Shirvánról, Shekiről, Gendséről, Bakuról, Karabaghról, Moghan és Kalish bizonyos részeiről azzal a kötelezettséggel lemondani, hogy ezentúl a kaspi tengeren hadihajókat nem tarthat. Az előbb említett helyek lakóinak egy része, habár nem többsége is, keresztény vala, kik az orosz uralomra régen előkészítve lévén, a dolgok uj helyzetében ugyan jármot, de nem oly nehéz jármot találtak, mint a lakosságnak másik nem megvetendő mohamedán része, mely még a perzsa felsőség alatt is meglehetősen szabad életet folytathatott, s most pedig az orosz parancsnokok elbizakodottságát kiállhatatlannak találta. (Folytatjuk.) Az államtisztviselők fizetései és lakpénzilletményei 1871-ik évre czélba vett fölemelésének indokolására szólíttatván fel a pénzügyminiszter a pénzügyi bizottság által, az nagy terjedelmű indokolást terjesztett elő, melyben előadja, hogy 1871-re az államtisztviselők személyes járandóságainak fedezése végett 15 millió 926.764 főt vétetett föl az államköltségvetésbe, míg ugyane czélból 1870-re 12.794,077 frt szavaztatott meg. A különbözet tehát: 3.132,687 frt. Ezen összeg azonban nem egészen a tiszti fizetések és lakpénzilletmények felemeléséből származik, hanem az egyes minisztériumoknál időközben eszközlött szolgálati szervezkedésekből is, melyek összesen 2.183.944 frtot vesznek igénybe. Ha ez összeget levonjuk a fentebbi külömbözetből, marad 948.743 frt, s ez összeg, a miniszter előadása szerint az, melyet a tiszti fizetések s lakbérilletmények felemelése eredményez, amelyből esik: a) lakpénzilletmények emelésére 614.375 frt. b) fizetések javítására 103.330 frt. c) fizetés fokozati változtatásra 231.038 frt. De az itt kimutatott 948.743 ft sem azon öszszeg — mondja végül az előterjesztés, a melyet a fizetésemelés igénybe vesz, mert ez összegből újból le kell vonni a) a fizetési fokozat változtatásából eredő 231.038 ftot; b) az 1870: XI. t. czikkben megszavazott fizetésjavitási pótlék 200.000 ft; c) az 1869: II. t. sz. értelmében kirendelt 450.000 ft vámkezelési átalányból a határvám hivatalok rendezése folytán eredő többlet 27.167 ft. Marad tehát 490.538 ft s tulajdonkép ez azon összeg, mely fölemelésre fölvétetett. A fizetés felemelést a miniszer azzal indokolja, hogy midőn a tiszti állomások rendszeresítettek. Az úrbéri viszonyok rendezése. A kormány törvényjavaslata. (Vége.) 77. §. A kolozsvári 1848. IV. t. ez. által az úrbéri kapcsolat véglegesen megszüntetvén, és a földesuraknak ugyanazon törv.czikkely által biztosított kármentesítés nagyobbrészt tettleg már megállapítva és kifizetve lévén, az úrbéri kapcsolatból eredő és következtetett jogok és kötelezettségek elenyésztek. Amennyiben mindazonáltal ezen kármentesítés a földesurak részére még kiszolgáltatva nem lenne, a megtérítendő összeg kiszámítása és kifizetése az eddig fennállott szabályok szerint eszközlendő. 78. §. A birtokrendezési eljárásnál az országgyűlés mindkét házának felhatalmazása alapján az igazságügyminiszter által 1868. octóber 12-én kiadott utasítás (Rend. Tár a 114. sz.) határozatai alkalmazandók, amennyiben jelen törvény 43.-46., 48.—54., §-ai eltérőleg nem rendelkeznek. Az Erdélyben fennálló külön úrbéri törvényszékek az első folyamodási kir. törvényszékek szervezéséig a részekre kijelölt területen azon hatóságot gyakorolják, amely a jelen, úgy az irtványokról, bérföldekről, udvartelki birtokról és telepítvényekről szóló törvényekben a törvényszékre ruháztatik. 79. §. Jelen törvény 2., 3., 6., és 55.—59. §-ainak határozatai itten is alkalmazandók. IX. Fejezet. Vegyes intézkedések. 80. §. Amint a birtokszabályozás valamely határban befejeztetett, a jobbágy- és nemesi birtok közötti különbség megszűnik, s mindegyiknél a tulajdonjog kiterjesztésére nézve a nemesi birtok iránt fennálló törvényes határozatok irányadók. Ezen szabály a megváltott irtványokra, bérföldekre,szőlőkre, udvartelki és telepítvényi birtokokra is kiterjed. 81. §. A 80.§-ban kimondott elv folytán a tulajdonjog kiterjed a birtokban felfedezendő ásványokra is, amennyiben azok a bányatörvény határozatai szerint a fentartott ásványok közé nem tartoznak. 82. §. A kőszénre nézve a következők rendeltetnek : a) A jelen törvény hatályba léptekor kőszénre szerzett bányajogosítványok, u. m. zárkutatások (Freischarfe) és adományozások, teljes épségben továbbra is fentartatnak, s azoknak tulajdonosai csak ott kötelesek a földbirtokosoknak bért fizetni, hol azt szerződés vagy gyakorlat alapján eddig elé is fizették. b) Jövőre a bányahatóság által a kutatásra kiadott engedélyek kőszénre nézve csak a földbirtokos beleegyezésének kieszközlése után érvényesíthetők; bányahatósági adományozások kőszénre a földbirtokos beleegyezése nélkül ki nem adhatók. c) Földbirtokosnak ott, ahol a volt jobbágyok és földesúr közt a birtokrendezés már megtörtént, vagy a jelen törvény határozatai szerint megtörténik, az illető tulajdonos tekintendő, legyen az akár volt földesur vagy volt úrbéres. Ahol azonban a birtokrendezés vagy tagosítás még meg nem történt,ott az úrbéri külsőségi földeken, a közös legelőn, nem rendezett erdőben, meg nem váltott irtványokon és bérföldeken fölfedezendő kőszéntelep adományod sa a födesúr beleegyezésétől tétetik függővé. d) Ha a birtokrendezés vagy tagosítás folytán a volt úrbéreseknek jutott birtokon a bányahatóság által kőszénre kiadott bányajogosítványok jogérvényesen fennállanak, ily bányajogosítványok sértetlenül maradnak. A birtokrendezés vagy tagosítás megtörténte előtt a földesúr és iparos közt a kőszénkiaknázás iránt kötött vétel- vagy bérszerződések a birtokrendezés vagy tagosítás megtörténte után az uj tulajdonos által a bányaiparos iányában többé meg nem támadhatók, a földesúr ellen pedig viszkeresetnek csak akkor van helye, ha ily szerződés 1870. április 1-je után jött létre, és ha a kereset jelen törvény hatályba lépte, illetőleg a birtokrendezés befejezte után három hónap alatt megindittatik. e) Ha pedig a birtokrendezés vagy tagosítás folytán a volt úrbéreseknek jutott birtokon a kőszenet maga a földesur miveli: [azon bányajogositványoktól, melyeket a földesur a birtokrendezés vagy tagosítás megtörténte előtt szerzett, a birtokrendezés vagy tagosítás után sem köteles az új tulajdonosnak bért fizetni. 83. §. A jelen törvény tárgyát képező jogviszonyok felett hozott jogérvényes ítéletek és kötött jogérvényes egyezségek érintetlenül maradnak. 84. §. Mindazon úrbéri ügyek, melyek ezen törvény hatályba lépte napján még jogérvényesen be nem fejeztettek , ezen törvény határozatai szerint ítélendők meg. A másod és harmad bíróságok oly esetekben, melyekben az eléjük került úrbéri ügy újabb tárgyalás vagy nyomozás nélkül a jelen törvény határozatai szerint elintézhető nem volna , kötelesek a pert kiegészítés és újabb ítélethozatal végett visszaküldeni. 85. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi, belügyi és igazságügyi miniszterek bízatnak meg. A baloldali kör megállapodása. A 77. most 75. §. első sorában, „a kolozsvári 1848. IV. t. sz. helyett teendő: „az 1848. évi kolozsvári országgyűlési megállapodás IV. czikke.“ a 3-ik sorból a törv. szó kihagyandó. A 78. illetőleg 76. §. változatlanul elfogadtatik. A 79. most 77. §. első sorában a 6. helyett teendő a „mészárszéki jog megszüntetéséről szóló 6 ik.“ A IX. most XI. Fejezet czime változatlanul marad. A 80. §. következőleg módosítandó: „Azon szabály, hogy a jobbágy és nemesi birtok közötti különbség megszünik és mindegyiknél a tulajdonjog kiterjedésére nézve a nemesi birtok iránt fennálló törvényes határozatok irányadók, a reájuk vonatkozó egyesség vagy végérvényes ítélettől kezdve, az irtványokra, bérföldekre, szőlőkre, udvartelki és telepítvényi birtokokra is kiterjed.“ A 81. 82. és 83. illetőleg 79. 80. és 81-ik§-ok változatlanul maradnak. A 84. most 82. §. első bekezdésének első sorában „melyek“ helyett teendő „melyekben“ a második és harmadik sorban e szöveg helyett „jogérvényesen be nem fejeztettek“ teendő. „érdemleges ítélet nem hozatott/" A 85. most 83. §. változatlanul marad. A pénzügyéi legujabb tvjavaslatai. II. Trav. az 1868. évi XXI. törvényczikk a közadók biztosítására és behajtására vonatkozó némely rendeleteinek módosításáról. 1. §. Az 1868. évi XXI. törv. czikk 45. 3-ához hozzáadatik : „Ha a most említett viszonyok kívánatossá teszik, hogy az árverés az adóhivatal kerületéhez nem tartozó községbe tűzessék ki.