A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)

1870-12-03 / 291. szám

ször is a felekezeti iskolák kérdését tárgyalván, igy szól: Az iskolatanács­­állását a felekezeti népisko­lák irányában, az 1868.38. t. sz. a felekezeti ön­­kormányzat számbavételével, és ennek teljes ép­ségben tartásával szabályozta. E szabályozás szerint a felekezeti népiskolák ügyeinek kezelése és ellenőrzése minden más ha­tóság kizárásával tisztán a felekezetek joga és kötelessége maradt, azon feltétellel, hogy a tör­vény 11. és 12. §§-ban előírt, és az iskolák eme­lésére c­élzó kellékek pontosan megtartassanak. A felekezetek iskolai önkormányzata ezen ha­tárok közt oly teljes, hogy felettük csupán az ál-­l­­amhatalom gyakorol fensőséget, az állami fő­­felügyeletben, és­pedig annak világos fentartá­­sával, hogy e fő­felügyelet is csak az államkor­mány közegei, és nem más hatóság közbejötté­vel érvényesüljön. Kétségtelenné teszi ezt a törvény 14. §-a, mely szerint a kormány a felekezeti népiskolákat a saját közegei által látogattatja, és a törvény 124- dik §-sa, mely így szól: „A tankerületbeli összes községi népiskolák ügyeit a kormány által kinevezett tanfelügyelő és az elnöklete alatt álló iskolatanács kezeli, a hitfelekezeti is­kolák felett pedig a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet.“ Az utóbbi szakasz az által is tisztázza a vi­szonyt, hogy a községi iskolákat a felekezetiek­kel szembe állítja, és míg amazok felett a tan­felügyelőnek az iskolatanácscsal együtt ad ha­tóságot, a felekezeti népiskolák felett már csak a tanfelügyelőnek ad, az állami főfelügyelet körében. Az iskolatanács mint világi jellegű és szaba­don választott testület, a felekezeti népiskolák felett sem­ azon jogkörrel nem­ bír, melylyel a fele­kezetek főhatóságai, sem azon jogkörrel, melylyel a kormány által kinevezett tanfelügyelő. — Áll tehát azon nézet, melyet az iskolatanács kifejezett, hogy a felekezeti népiskolák felett épen semmi hatósága nincs. Az iskolatanács­­hatásköre kizárólag az egye­sek és társulatok, a községek és az állam által felállított népiskolákra szorítkozik, és az egye­sek és társulatok népiskolái felett a felsőbb fel­ügyeletben, a községi és állami népiskolák felett pedig az iskolaügyek kezelésében és felülvizs­gálatában áll. Nem mondhatjuk, hogy ily szű­kkörű hatóság az iskolatanács szervezetének megfelelne, és hogy e szervezet általában kielégítő volna a népiskolák fejlődéséhez kötött nagy fontos­ságú politikai és társadalmi érdekek szempont­jából. Elég csak annyit felhoznunk, hogy e ha­tóság tényleg alig terjed ki egy-két magán és társulati, és 8—10 községi iskolára, mig a nép­iskolák aránytalan nagy száma, száz meg száz felekezeti iskola, külön hatóságok őrszeme alatt van, melyek az iskolatanácscsal semminemű hi­vatalos viszonyban nem állnak. Van-e értelme e czimnek „megyei iskolatanács“ oly területi hatósággal, mely alig foglal magában néhány községet? Ily terület még járásnak is kicsiny volna a legkisebb megyében. És hogyan ál­lunk a szervezettel. ? Ennek jelleme a népis­kolai ügyek központi kezelése és kormányzása. A legkevésbé alkalmas mód arra, hogy az egyes vidékek helyzetének és viszonyainak is­merete és az azokra alapított érdekek minden­kor tényleg is képviselve legyenek a tanácsko­zásokban, kivált a távol eső vidékeké, honnan a tanácstagok nem mindig jöhetnek az ülésekbe, vagy ha jőnek is, oly áldozatokat kell hoz­niuk, melyek nincsenek arányban vagyoni hely­zetükkel. Mit szóljunk különösen azon viszonyról, mely­ben az iskolatanács a felekezeti népiskolákhoz áll ? Talán nem tévedünk, ha e viszony szabá­lyozását a törvény legszerencsétlenebb alkotásai közé sorozzuk. Egyetértünk a törvény alapelvével, mely a tan­szabadságot minden körben érvényesíteni kí­vánja, az iskolai önkormányzat jogát sehol meg nem szorítja, sőt inkább oly körökre is kiterjeszti, melyek e jog gyakorlatában az előtt nem voltak, mint a községek, és arra te­kint legfőkép, hogy jó népiskolák legyenek, nem ügyelve felekezeti vagy községi jelle­gükre,­­ de nem érthetünk egyet az állami főfelügyelet oly rendszerével, mely a fele­kezeti népiskolák ellenőrzését kizárólag a kor­mány közegeinek tartja fen, és az iskolata­nácsot megyei minősége daczára, mégse jog­­gyakorlatából is teljesen kizárja a saját tanke­­rületében. Bátran mondhatjuk, hogy az iskolatanács oly térről szoríttatott le e joghatóság megvonásával, melyhez teljes igénye van, kivált azon felekezeti iskolák felett, melyek nem az egyházak saját vagyonából vagy iskolai alapjából, hanem a községek vagyonából s a községi lakosok áldo­zatkészségéből tartatnak fen. E jogosultságot nem lehet kétségbe vonni, ha az iskolatanács szervezetét tekintjük, melynek egyik alkatrészét a törvény 125. §-a szerint a tankerületben egyházközséggel bíró vallásfele­kezetek küldöttjei képezik ? Mi czélja van a fe­lekezetek képviseltetésének az iskolatanácsban, ha e testület még az állami főfelügyelet jogait sem gyakorolhatja iskoláikon ? Így vagyunk a tanácstagok számával is, mely szám 40—50 közt mozog. Mi szükség van ennyi tanácsosra, ha azokat az iskolatanács a felekezeti iskolák látogatásá­ra és a törvény megtartásának ellenőrzésére ki nem küldheti ? Talán a tanszabadságot, vagy a felekezetek iskolai önkormányzatát érte volna sérelem e jog megadásával ? A felekezetek csak úgy állíthattak volna a saját erejükből iskolákat mint most, azokat csak úgy kormányozhatták volna a saját egyházi hatóságaik által, mint most. Az iskolatanács sem több, sem kevesebb joggal nem bírna felettük, mint az állami főfelügyelet mostani egyedüli törvényes kö­zege, a tanfelügyelő, az iskolaállítás fen­­tartás és kormányzás dolgaiba ép úgy nem avatkozhatnék, mint a tanfelügyelő. Egész eljá­rását a törvény szabályozná. A különbség csak az volna, hogy a felügyeletnek a tanfelügyelő mellett még az iskolatanács is egyik közege vol­na, a kormány több szemmel látna, jobban fel­ügyelhetne, a törvénynek a maga idejében mindenütt érvényt szerezhetne. Hol itt a sérelem? De ha a természeti jogosultság nem harc­olna is állításunk helyessége mellett, el kellene jogo­sultságát ismerni czélszerűségi tekintetből. Az iskolatanács az iskolák látogatására oly egyéne­ket küldhet ki, kik a felekezet hívei közé tartoz­nak. A jogaira és érdekeire féltékeny f feleke­­zet ebben csak érdekeinek kíméletét látná,és eleje A döntő perez. Párisra nézve elkövetkezett a döntő perez, teljes győzelem vagy halál: erre fog választ adni igen valószínűleg még ma éjjel a távírda. A táv­iratokból világosan kitűnik, hogy Páris végerő­­feszítésre határozta el magát, valamint kitűnik az is, hogy hősiessége az első nap (nov. 30.) si­kert képes felmutatni. Kérdés, mit vívott ki más nap és mit harmadnap? ezekre hoz választ az éj. Registráljuk az eddigi táviratokat, míg legkö­zelebb oly hírt közölhetnénk, megtudni, mely Francziaország sorsára­, Európa politikájára döntő. A borzasztóan nagyszerű végjelenet első sza­vai így kezdődnek: B­é­c­s, dec. 2. Itteni bankár körökben Tours­­ból hírek­ érkeztek, melyek megegyezőleg azt jelentik, hogy Ducrot tábornoknak sikerült a po­rosz ostromseregen keresztül törni s a Marne folyót átlépni. E szerint a párisi ostromöv át van törve. Egy más tudósítás szerint D­u­c­r­o­t 150000 emberrel ment át a Marne folyón és Nogentnél állást foglalt. (Nogent erőd Vincennes­­tól keletre van,a Strassburg, Varenne­ és Müthlhau­­senbe vezető vasút­ összekötő pontján .) Ha ez áll és Ducrot oly nagy erővel vonulhatott a Nogent erőd ágyúinak védelme alá, úgy ez csaknem újforduló pontnak tekinthető. E sürgönyök deczember 2-án keltek Bécsben. A ma este kapott bécsi lapokban a következő táv­irat fordul elő: Tours, deczember 1.­4 óra, 30 percz d. után. — (A kormány palotából). Páris november 30-dikán este. — (Alfred Martin lég­hajóján). Trochu és Ducrot tábornokok ki­áltványai, melyeket tegnap bocsátottak ki, nagy sensatiot idéztek elő. Trochu kiáltványa a vérontásért való felelősséget azokra hárítja, kik­nek utálatos,nagyravágyása az uj kori civilisatiot és jogot lábbal tiporja. Ducrot tábornok kiált­ványa mondja: Az egész nemzet előtt esküszöm, hogy Párisba halva vagy győzve té­rek vissza! A támadó művelet tegnapi reggel kezdődött meg. A tengerész tisztek nemzetőrökkel a Choi­­synál levő aux Boeuf pályafőt rohanták meg. Egyszersmind ma és a múlt éjjel Le Hay ellen folytonos ágyúzás közt támadás történt. A csata több ponton újult meg. Du­eret tábor­nok átlépte a Marnet ma reg­gel, megszállotta Montmelist délben, melyet azután újra kiürített. A csata fő része Champig­­ny, Brie sur Marne és Villers sur Marnenál tör­tént. Csapataink a Marnet 8 hídon léptek át és­ az este megtartották positlosokat. Foglyokat ejtet­tek és 2 ágyút vettek el. Trochu tábornok, ki­jelentésében mindenkit megdicsér, elfelejti magát dicsérni, mert bizonyos perc­ekben ő állította helyre a csatát, mert a gya­log sorkatonaságot jelenléte által magával ragad­ta. E csata csaknem Páris egész kerületén szünet­­len, szörnyű ágyutüzelés közt, mely minden el­lenséges positiot megingatott, a Marneon és Szajnán levő ágyunaszá­­dok és a pánczélos vasúti vag­­yonok által volt támogatva. E működéssel közreműködőleg délután Epinay ellen volt egy támadás, melyet Laronciére alten­­gernagy elfoglalt, itt több foglyot (köztük egy tábornoki hadsegédet) fogott el, és 2 ágyút vett el. Az egész vonalon megkezdett működés holnap folytattatni fog. Renault tábornok, a 2-ik sereg parancs­noka és Lacharriére tábornok megsebesültek Trochu tábornok azt mondja, hogy Ducrot az ország előtt nagy becsületet szerzett magának. Nekünk körülbelül 2000 sebesültünk van. A po­roszok vesztesége nagyon jelentékeny. (E hírek a táborkari főnök, Schmitz tábornoktól jőnek.) Ugyancsak e sürgönyök folytatásakép tekint­hető a következő : Tours, december 1. (3 óra d. u.) Ducrot tá­bornok több, mint 100,000 emberrel tegnap nagy kitörést tett, átlépte a Marnet és teljes győ­zelme volt. A részletek következni fognak. Ezekkel merőben ellenkezőleg Pestre a követ­kező távirat érkezett ma : Páris, december 2. Páriát a poro­szok bevették. Ennek forrását nem­ tud­juk, csak registráljuk. És bár ellentétben látszik lenni a fenebbi táviratokkal, lehet azon esemé­nyek következménye. A döntő perez elérkezett! Nem tehetjük, hogy meg ne rójjuk a „Corr. Bureaut“, mely a nov. 30-án történtekről és a Bécsbe dec. 1 -én érkezett hírekről, még dec.2-án d. u. se képes tudósítani a pesti lapokat. Páriából. A „N. fr. Pr.“-nek írják nov. 27-én: Trochu egy szigorú rendeletet adott ki nov. 23-án a katonai közlemények közzététele ellen. A szélső bal lapjai kikeltek és tüntettek ez ellen. Gambetta Toursból nov. 16-án galambpos­tán levelet küldött J. Favrenak, melyben jelenti, hogy Francziaországban tökéletes ter­d­ő rakó­dik, a loirei hadsereg 200,000 emberből áll, dec. 1-ig még 100,000 emberrel fog szaporodni, ide nem számítva a 200,000 mozgóőrt. A „Liberté“ következőleg adja elő a franczia haderők létszámát: déli hadsereg 60,000, loirei hadsereg 100,000, nyugati hadsereg 60,000, éjszaki hadsereg 100,000, a normandiai sereg 40,000, a vogesi sereg 60,000, Garibaldi hadteste 15,000, a párisi­­sereg 225,000, elsassi szabad vadászok 25,000. Összesen 759,000 ember. A nov. 24-ki kirohanást így adja elő Seisset ellentengernagy Noissy erődből: A 72. és 4. nemzetőrzászlóalj Massion kapi­tány vezénylete alatt Bondy helységet elfog­lalta. A 72. zászlóalj oly heves rohamot intézett a falura, hogy az ellenség kénytelen volt a Metzbe vezető út és a 1­ourcqi csatorna felé visszahú­zódni. Massion parancsnok megsebesült. A 72. zászlóaljnak 4 sebesü­ltje van, a 4-nek csak egy. A „V e r i t é“ következő épületes történetet közöl: „A poroszok 10 szabadvadászt lőttek fő­be. Minek következtében a szabadvadászok ha­talmukba kerítvén a nyugati vaspálya egy vona­tát, 120 utazót öltek meg. Ezért a mecklenburgi hg szót emelt Bismarcknál, ki azzal fordult Fav­­rehoz, tegye neki lehetővé, hogy a szabadvadá­szok ne tekintessenek többé kalandoroknak. — Kérdés, vájjon eszközölni fogja-e ezt Favre.“ születni, ezek számára kellene a tej­et fentartani.“ Ugyanezen lap említi, hogy a patkányevés már megkezdődött. A „Petit Nat.“ írja, hogy „Londonban 40000 emberből álló népgyűlés a franczia köz­társaság javára nyilatkozott.“ E lap olvasóit Lamoutiére „Páris első ostroma“ czímű regényé­vel mulattatja. A „S­i­e­c­l­e“ és „J­o­u­r­n. d­e­s D­e­b.“ között foly a tollharcz a nemzetgyűlés felett. „Még azt fogjuk megérni, hogy ily gyűlés békét köt, ho­lott egész Francziaország a háborút kívánja.“ Erre az utóbbi lap így válaszol: „A Siecle tehát csodákban hisz. Hogy keletkezhetnék máskép harczias választókból egy békés természetű gyűlés ? vétetnék sok esetben a türelmetlenség összeütkö­zéseinek a felekezeti főhatóság''1^ és a tanfelügyelő közt, ki nem tartozhatik valamennyi felekezet­­hez. A tanfelügyelő megoszthatná a felügye­let terhét, melyet egymaga a legjobb aka­rat mellett sem képes viselni, s a kormány nem volna kénytelen segítséget adni melléje, rendkí­vüli felügyelők és iskolalátogatók kiküldésével, kikről a törvény semmit sem tud. Végül a kor­mány a törvény 14. §-ának b) pontja értelmé­ben egész teljességében és szigorában gyakorol­hatná a főfelügyelet tisztét, melyért felelősség­gel tartozik. Az iskolatanács azért áll fenn és azért alakíttatik a társadalom minden osztályá­ból hogy a miniszernek a törvény végrehajtásá­ban pártatlan, higgadt támogatója és tanács­adója legyen, és­pedig a megyei tanügynek nem csak egy ágában, hanem összes viszonyaiban a felekezeti népiskolák ügyeiben még inkább,mint a községiekében. Bizonyos, hogy a közvélemény­ben hamarab szül megnyugvást a miniszer netáni erélyes intézkedése, esetleg az iskola megszünte­tése, ha ehhez az iskolatanácsnak, a társada­lom minden osztályából s egy­részt magából a felekezetből alakított pártatlan és független testületnek véleménye is csatlakozik, minthogy ha a tanfelügyelő vagy a miniszer egyoldalú ön­kényének látszik. (Folytatása következik.) Erdő-törvén­yja­vaslat. (Folyá­ás) 48. §. Az oltás vezénylete a helyszínen levő legmagasabb rangú erdészt, ha pedig ott ilyen nem volna azon község elöljáróját, melynek ha­tárában van az égés, vagy annak helyettesét il­leti, kinek rendelkezése iránt mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik. A jelenlevő többi erdész községi elöljáró fel­adata az oltó személyzetet rendben tartani, és a vezénylet foganatosítására közreműködni. 49. §. A tűz eloltása után az égés helyét egy két napig vagy szükség szerint tovább is őrizni kell, mire az illető községi elöljárók által ki­rendelt személyzet köteles. 50. §. Ha az erdőoltás miatt idegen birtokban kár okoztatott, ezen kárt az, kinek érdekében az oltás történt, megtéríteni köteles, kivévén, ha a károsított ez által nagyobb kártól óvatott volna­­ meg. 51. §. A kártékony erdei rovarok elszaporo­dásának meggátlása czéljából, az azokat pusz­tító madaraknak, jelesen a rigók, zenérek, ka­­kuk, czinkék, pintyek és harkályoknak: sí­ fészkeiket kiszedni, s azokat február 1-től, aug. 30-áig elfogni vagy megölni; b) a madarászatól a tilalom tartama alatt másoknak ingyen vagy pénzért átengedni; c) ily madarakat a kijelölt időszak alatt adás­vétel tárgyává tenni-tilos. 52. §. Ha valamely erdőbirtokos a kártékony rovarok pusztításának meggátlására szükséges munkaerőt előállítani képes nem lenne, annak előállítása végett az illető hatósághoz folyamo­dik, mely azt a szokásos napszámok megtéríté­se mellett kiállítja, de csak azon esetben, ha a szándékolt intézkedések a kiküldött szakértő által czélszerűknek és szükségeseknek ismertet­nek el. Negyedik fej. Az erdőtermékek szállítása. 53. §. Minden birtokos tartozik megengedni, hogy az erdei termékek, megfelelő kártérítés mellett, bármelyik mivelési ághoz tartozó föld­jein átszállíttassanak, ha azok az erdőből ren­deltetésük helyére, vagy épen nem, vagy arány­talanul nagy költséggel lennének kihozhatók. Arra nézve, hogy az erdőterméknek szállítása tekintetében a jelen szakaszban megállapított szükség esete fenforog-e, ha az érdekelt felek megegyezni nem tudnának, előre bocsájtott ki­hallgatás és szemle következtében az erdőható­­ság 112. §-ban (az erdőtanács) határoz. Ezen hatóság határozata ellen felebbezés az illető miniszerhez birtokon kívül történik. 54. §. Ha pedig a kártérítés összege iránt nem egyeznek meg a felek, e kérdésben az járás, a rendes bíróságot, és első fokban azon járásbíróságot illeti, melynek területén létezik az ingatlan, a­hol az erdőtulajdonos a szállítást eszközölni akarja. 55. §. Az erdei termékek folyó vizeken szállí­tására nézve, addig is míg az ezzel kapcsolatban levő vízjog tekintetében a törvényhozás részletes intézkedésekről gondoskodand, az eddig szerzett magánjogok sértetlen fenhagyása mellett, a vi­zekről és csatornákról fennálló 1840. 10-dik t. ez. továbbá is fentartatik. Ötödik fej. Erdőrendészeti szabá­lyok. 56. §. A jelen törvény 4., 5., 8., 9-ik §§-ban foglalt valamely határozatnak, az erdő tulajdo­nosa által elkövetett megszegése rendészeti kihá­gást képez,­­ az illető helyen meghatározott kö­vetkezményeken felül (30. 31. §.) pénzbírsággal büntetendő. Erdőrendészeti kihágás eseteiben a megállapí­tott pénzbírság fogsággá nem változtatható át. 57. §. Az ezen fejezetben meghatározott cse­lekmény miatt a bírság iránti kereset a korona­ügyész vagy ennek helyettese, vagy az erdőfelü­­gyelő által az illetékes polgári bíróság előtt indí­tandó meg. 58. §. Az erdő tulajdonosa elsőrendben felelős azon erdőrendészeti kihágásokért is, melyek családjának vagy háznépének a jelen szakasz­ban foglalt tagjai által az önsaját erdejében kö­vettettek el, jogában áll azonban viszkereseti jogát az ellen érvényesíteni, kinek cselekménye folytán marasztaltatott el a birságban. A fentebbi rendelkezés folytán felelős: 1. a férj a vele közös háztartásban élő ne­jéért; 2. az atya és ennek halála után az anya a nála lakó gyermekekért; 3. a gyám vagy gondnok a gyámoltért vagy gondnokoltért; 4. a birtokos haszonbérlőjéért, gazdatisztjéért vagy szolgájáért. Ha azonban az erdő tulajdonosa bebizonyítja, miszerint ő nem volt képes az erdőrendészeti kihágást megakadályozni, a bírság fizetése alól felmentetnek. 59. §: Az erdőrendészeti kihágások tekinteté­ben nem tesz különbséget, ha az erdő tulajdonosa jogi személy. Az erdőtulajdonossal egyenlőknek tekintet­nek azok is, kik az erdőt nem tulajdonul, ha­nem örök bérben vagy életfogytig tartó haszná­latul bírják. 60. §. Erdőrendészeti kihágást képez s 100 ftig terjedő birsággal büntetendő, ha a tulajdo­nos a véderdőt rendeltetése ellen kezdi. 61. §. Azon erdő tulajdonosa, ki a 3. §. a) és c) pontjaiban körülirt minőségű erdőben tarvá­gatot vagy bár­mily más erdőben a 9. §-ban meg­határozott föltétel mellőzésével irtást eszközöl, ezen kihágásért a kivágott fa értékének egy ne­gyed részénél nem csekélyebb, és annak teljes értékénél nem nagyobb birsággal büntetendő. Ha pedig a véderdőben legeltetett, mindany­­nyiszor 5 fától 50 ftig terjedhető birsággal bün­­tettetik. 62. §. A fentebbi szakasz korlátai közt, a bir­ság a kihágás által okozott erdőpusztitás nagy­sága vagy ismétlése szerint emeltetik felebb. H­atodik Fej. Erdei vétségek. 63. §. A jelen törvény 83—99 ik §§-ban meg­határozott károsítások, eltulajdonítások vagy az ezen szakaszokban foglalt szabályoknak meg­szegései, ha másnak tulajdonát képező erdőben követtetnek el, tekintet nélkül a kár mennyisé­gére, vagy az eltulajdonított tárgy értékére, er­dei vétséget képeznek; a­mennyiben az elköve­tett cselekmény erőszak, fenyegetés vagy hason­ló körülmény következtében, súlyosabb bünte­tendő cselekménynyé nem minősült. 64. §. Az erdei vétség büntetése: a) pénzbír­ság ; b) fogság; c) az a) és b) alatt megjelölt büntetések együtt. A vétség által okozott károk a büntetésen fe­lül térítendők meg. 65. §. A tettes az esetben is megbüntetendő, habár a vétség által kár nem okoztatott. 66. §. A pénzbírság az okozott kárösszegnek egyszeres, súlyosító körülmények fenforgása esetében pedig annak kétszeres vagy háromszo­ros összegében mérendő ki. 67. §. Az erdei vétségért kimondott pénzbír­ság helyett fogság csak az esetben alkalmaztatha­­tik, ha a pénzbírság végrehajtás útján sem volt behajtható. Ez esetben azonban a fogság tartama 2 hóna­pot nem haladhat túl. 68. §. A pénzbírságnak fogságbüntetéssé való átváltoztatásánál azon mérv állapíttatik meg, hogy 5 forintig terjedő pénzbírság helyett 24 órai fogság, ezen túl pedig a fentebbi szakasz má­sodik kikezdésének megtartása mellett, minden 5 forint után 24 órai fogság számítandó. Ha pedig az elmarasztalt az ítéletileg kimon­dott bírság egy részét lefizette, vagy az végre­hajtás útján behajtatott tőle; ez esetben a fen­­nebbi szakasz második bekezdésében foglalt sza­bálynak megtartása mellett, a be nem került pénzbírság arányos része után lesz a fogság ki­mérendő. 69. §. Ha egy ítéletben ugyanazon egyén el­len fogság és birság mondatik ki: a fogság két hónál hosszabbb időre nem tehető. A birságnak le nem fizetése vagy végrehaj­tás utján sem sikerült behajtása esetében, — te­kintet nélkül az ítéletben kimondott fogságbün­­tetésre — a pénzbüntetésnek fogsággá átvál­toztatásánál az 51-ik §. második kikezdésének, valamint a fennebbi szakasznak határozatai szol­gálnak irányul. 70. §. Fogságra és pénzbírságra együtt csak súlyosító körülmények fennforgása esetében le­het vádlottat elítélni. 71. §. Súlyosító körülményt képez : 1) Ha a vétség napnyugta és napkelte közti időben ; 2) ha az vasárnap követtetett el; 3) ha az illető erdő körülárkolva vagy beke­rítve volt, vagy annak útjai el voltak zárva; 4) ha a károsító magát felismerhetlenné igye­kezett tenni ; 5) ha fejsze helyett fűrészt használt vagy álló fát kiásott; 6) ha lőfegyverrel volt ellátva; 7) ha többen együtt követték el az erdei vét­séget ; 8) ha az erdőőröket azok felszólítása daczára be nem várja ; 9) ha az erdöőrnek ellent állt vagy zálogot adni nem akart; 10) ha nevét vagy lakhelyét bevallani nem akarta vagy eziránt hamis előadással élt; 11) ha a lefoglalt tárgyakat vagy marhát lopva vagy erőszakkal ismét eltávolította vagy kie­resztette; 12) ha a megkezdett vétséget az erdőőr tilta­kozása ellenére is folytatta ; 13) ha a vétség elkövetésének idejében mint felfogadott munkás ugyanazon erdőben volt al­kalmazva ; 14) ha úrbéri fajtás vagy más erdei szolgál­­mányok élvezete alkalmával követte el a vét­séget ; 15) ha vádlott hasonló indokból származó büntetendő cselekményért már büntetve volt, vagy ha ugyanazon vizsgálat alatt több rendű erdei vétség elkövetése bizonyult be ellene ; 16) ha az erdőlopás az erdőbirtokos erdei bé­­lyeg­jegyének utánzása, vagy a vevők által al­kalmazott jegyek eltávolítása vagy meghamisí­tása mellett történt; 17) ha a károsítás oly czélból történt, hogy az elorzott erdei termék akár természetes, akár fel­dolgozott állapotban részben vagy egészben el­­árusíttassék. 72. §. A bűntársaság vagy bűnrészesség, melyhez az orgazdaság vagy szintén a lo­pott tárgy értékesítésére, elidegenítésére szol­gáló közreműködés is tartozik , a büntető gya­korlat elvei szerint, de az erdei vétségre nézve illetékes bírósága által ítéltetik meg. 73. §. Ha ugyanazon vétséget többen együtt követték el, s vagy ha a közvetlen tettesen kí­vül a vád tárgyát képező vétség tekintetében más személyek is vétkeseknek találtatnak , a bünte­tés ezek mindenike ellen külön állapittatik meg, de az okozott kár megtérítésébe vala­mennyien egyetemlegesen marasztalandók el. 74. §. Az erdei vétség által okozott kár meg­térítéséért, ha az a közvetlen tettes vagyonából ki nem került, a 28. §-ban megjelölt személyek is felelősek. Ezeken kívül felelős még az iparos vagy a házi­gazda a nála lakó tanonc, illetőleg a felfi­­gyelése alatt álló gyermek által elkövetett vét­ségből származott károkért. Az itt érintett személyek ugyanazon ítélet ál­tal marasztalandók a tettessel, de a végrehaj­tás vagyonuk ellen csak a tettes vagyontalan­­sága esetében intézendő. Az ezen szakaszban megállapított felelősség megszűnik, ha az illető bebizonyítja, hogy neki a vétségről nem volt tudomása. 75. §. Ha a kár barmok vagy állatok által okoztatott, első rendben azok tulajdonosa kötelez­­tetik a kárnak megtérítésére. 76. §. Az erdei vétség elévül, ha a kereset a vétség elkövetésének napjától hat hó alatt nem indíttatott meg. 77. §:Ha valaki nem szándékosan, vagy szán­dékosan ugyan, hanem őt útban ért baj folytán, és ennek elhárítása végett a föltétlen szükség határai közt követ el kárt az erdőben, a birto­kost teljesen kárpótolni tartozik ugyan, de bün­tetés alá nem esik, ha az illető tárgy felhasz­­nálhatására nézve a birtokos annak emberei be­leegyezését előre kikérni módjában nem volt, és ha a legközelebbi 24 óra alatt azzal vagy em­bereivel közli, 78. §. A károsított részére járó kártalanítási összeg, a­mennyiben az a jelen törvényben meg­határozva nincs — a következő 79—82. szaka­szokban foglalt szabályok szerint lesz megálla­pítandó. 79. §. Lopás által okozott károknál nem csak az ellopott tárgy értéke, hanem annak feldolgo­zása vagy elszállítása által, vagy a lopás elkö­vetése alkalmával a tettesek által az erdőben egyébként okozott károk is megítélendők. Az ezen pontban említett károk összegei becsű útján határoztatnak meg. 80. §. Hogy erdőkártételekért a kártérítést és pénzbírságot a­mennyiben ennek összege a kár értékétől függ, helyesen lehessen megállapítani, az illető hatóságok az országos erdőfelügyelő és az érdekelt erdőbirtokosok közreműködésével megyénként, vagy ha az erdei termékek árai e területeken belü­l egymástól lényegesen eltérné­nek, kerületenként is, a következő elvek alap­ján árszabályzatot fognak készíteni, s azt az illető erdőbirtokosokkal másolatban közölni fogják. 81. §. Az árszabályzat megállapítása czéljá­ból legelőször is az előforduló fanemek értékes­ségük szerint két osztályba sorozandók. Mindegyik ily osztályra nézve a fenálló fő­árak átlagát a törzsöknek a talaj fölött­ 3 láb magasban mérendő alsó átmérő hüvelykje sze­rint és szokásos ölenként kell kimutatni. Ez átlag­árak elseje fatörzsekre , másodika pedig törzsökrészekre és már felaprózott fára fog alkalmaztatni. Ez árszabályokban kimutatandó továbbá az ölenkénti vágás és mértföldenkénti fuvarbér át­laga, a szokásos napszám, a legelőnek holdan­kénti értéke és végül egyéb erdei termékek árai­nak átlaga mértékegység szerint, vagy a­meny­nyiben adásvevés tárgyát rendesen nem képez­nék, a fennforgó körülmények tekintetbevételé­vel megállapítandó értéke. Midőn pedig sem a törzsöket, sem a tüsköt nem lehetne többé feltalálni , az elorzott ily fa átmérője az illető erdőrész átlag fája szerint vé­tetik föl. 82. §. Ezen árszabályzat 3 évről 3 évre a 80- dik §-ban megjelölt közegek által újból megál­­lapíttatik. 83. §. A­ki egy­­­­ 10 éves erdőben, kivévén a 86-ik §-ban említett eseteket, csemetét bármi módon tönkre tesz , ha csak kevés csemetét és szórtan rongált meg,ha a megmaradt növénykék még kielégítő zárlattal bírnak, vagy ha a károsí­tás helyrehozása nem okozott rendkívüli költsé­geket, minden négyszög­öl után két-tíz krajczárt tartozik megtéríteni. 84. §. A ki élőfát bevágások, jelzés, megfúrás, rovatkozás, gyűrűzés, éles sarkvassal való meg­­kászász,kő vagy faszállítás általi zúzás,a gyöke­rek meztelenítése stb. megrongált fa hatóságilag megállapított árszabály szerinti értékének 10 —25% -jét téríti meg. (Folytatjuk.) A Hon távsü­rgönyei. (Eredeti sürgönyök.) Bécs, dec. 2. A tegnapi tanulói gyűlésen, melyben 3000 tanuló vett részt, ultra nemzeti beszédek tartottak Németország és a német győ­­zelmek ünnepeltettek. Dr. Hü­sslinger dicsőítette a fekete-fehér-vörös zászlót. Dr. Lüger tiltako­­­zott, mondá, hogy e lobogó önkény és despotia. Erre roppant zenebona és verekedés keletkezett, a fekete fehér vörös lobogót széttépték, a szónok székről beszédek tartottak, miután ismét vereke­dés következett. A biztos feloszlatta a gyűlést. Bécs, dec. 2. Prágában nagyszerű alkotmá­nyi ünnepélyt készítenek elő, melyre Potocki gróf is meghivatik. A „Tagbl.“ szerint Ausztria beleegyezett a conferentiába. Oroszország ennek azonnali összehívását kívánta. Anglia és Olasz­ország ellenben megelőzőleg határozott instruc­­tiókat akar adni a követeknek. A conferentia összeü­lése jan. 6-ka előtt alig lehetséges. Utai­ban a foglyok között összeesküvés fedeztetett fel; s tőröket és pisztolyokat találtak. Bécs, dec. 2. A községi tanács visszautasí­totta Strassburg segélyezését öt szavazat ellen, miután ez politikai dynastikus tüntetés lenne. Berlin, dec. 2. A szövetségi kanczellári hi­vatalt értesítik Versaillesből, hogy Páris capi­­tulatios alkudozásokat ajánlott és hogy Jules Favre ma váratik Versaillesba. (Rendes sürgönyök.) Tours, dec. 2. délelőtt. A loirei hadsereg teg­nap a poroszok jobbszárnya ellen fontos ered­ményeket vívott ki. — A „Moniteur“ jelenti Ga­ribaldi tegnap Autun környékén a poroszokat két fontos hadállásukból verte ki. Vannesben tegnap egy új léghajó szállott le, mely Párisból érkezett.

Next