A Hon, 1870. december (8. évfolyam, 289-313. szám)
1870-12-03 / 291. szám
ször is a felekezeti iskolák kérdését tárgyalván, igy szól: Az iskolatanácsállását a felekezeti népiskolák irányában, az 1868.38. t. sz. a felekezeti önkormányzat számbavételével, és ennek teljes épségben tartásával szabályozta. E szabályozás szerint a felekezeti népiskolák ügyeinek kezelése és ellenőrzése minden más hatóság kizárásával tisztán a felekezetek joga és kötelessége maradt, azon feltétellel, hogy a törvény 11. és 12. §§-ban előírt, és az iskolák emelésére célzó kellékek pontosan megtartassanak. A felekezetek iskolai önkormányzata ezen határok közt oly teljes, hogy felettük csupán az ál-lamhatalom gyakorol fensőséget, az állami főfelügyeletben, éspedig annak világos fentartásával, hogy e főfelügyelet is csak az államkormány közegei, és nem más hatóság közbejöttével érvényesüljön. Kétségtelenné teszi ezt a törvény 14. §-a, mely szerint a kormány a felekezeti népiskolákat a saját közegei által látogattatja, és a törvény 124- dik §-sa, mely így szól: „A tankerületbeli összes községi népiskolák ügyeit a kormány által kinevezett tanfelügyelő és az elnöklete alatt álló iskolatanács kezeli, a hitfelekezeti iskolák felett pedig a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet.“ Az utóbbi szakasz az által is tisztázza a viszonyt, hogy a községi iskolákat a felekezetiekkel szembe állítja, és míg amazok felett a tanfelügyelőnek az iskolatanácscsal együtt ad hatóságot, a felekezeti népiskolák felett már csak a tanfelügyelőnek ad, az állami főfelügyelet körében. Az iskolatanács mint világi jellegű és szabadon választott testület, a felekezeti népiskolák felett sem azon jogkörrel nem bír, melylyel a felekezetek főhatóságai, sem azon jogkörrel, melylyel a kormány által kinevezett tanfelügyelő. — Áll tehát azon nézet, melyet az iskolatanács kifejezett, hogy a felekezeti népiskolák felett épen semmi hatósága nincs. Az iskolatanácshatásköre kizárólag az egyesek és társulatok, a községek és az állam által felállított népiskolákra szorítkozik, és az egyesek és társulatok népiskolái felett a felsőbb felügyeletben, a községi és állami népiskolák felett pedig az iskolaügyek kezelésében és felülvizsgálatában áll. Nem mondhatjuk, hogy ily szűkkörű hatóság az iskolatanács szervezetének megfelelne, és hogy e szervezet általában kielégítő volna a népiskolák fejlődéséhez kötött nagy fontosságú politikai és társadalmi érdekek szempontjából. Elég csak annyit felhoznunk, hogy e hatóság tényleg alig terjed ki egy-két magán és társulati, és 8—10 községi iskolára, mig a népiskolák aránytalan nagy száma, száz meg száz felekezeti iskola, külön hatóságok őrszeme alatt van, melyek az iskolatanácscsal semminemű hivatalos viszonyban nem állnak. Van-e értelme e czimnek „megyei iskolatanács“ oly területi hatósággal, mely alig foglal magában néhány községet? Ily terület még járásnak is kicsiny volna a legkisebb megyében. És hogyan állunk a szervezettel. ? Ennek jelleme a népiskolai ügyek központi kezelése és kormányzása. A legkevésbé alkalmas mód arra, hogy az egyes vidékek helyzetének és viszonyainak ismerete és az azokra alapított érdekek mindenkor tényleg is képviselve legyenek a tanácskozásokban, kivált a távol eső vidékeké, honnan a tanácstagok nem mindig jöhetnek az ülésekbe, vagy ha jőnek is, oly áldozatokat kell hozniuk, melyek nincsenek arányban vagyoni helyzetükkel. Mit szóljunk különösen azon viszonyról, melyben az iskolatanács a felekezeti népiskolákhoz áll ? Talán nem tévedünk, ha e viszony szabályozását a törvény legszerencsétlenebb alkotásai közé sorozzuk. Egyetértünk a törvény alapelvével, mely a tanszabadságot minden körben érvényesíteni kívánja, az iskolai önkormányzat jogát sehol meg nem szorítja, sőt inkább oly körökre is kiterjeszti, melyek e jog gyakorlatában az előtt nem voltak, mint a községek, és arra tekint legfőkép, hogy jó népiskolák legyenek, nem ügyelve felekezeti vagy községi jellegükre, de nem érthetünk egyet az állami főfelügyelet oly rendszerével, mely a felekezeti népiskolák ellenőrzését kizárólag a kormány közegeinek tartja fen, és az iskolatanácsot megyei minősége daczára, mégse joggyakorlatából is teljesen kizárja a saját tankerületében. Bátran mondhatjuk, hogy az iskolatanács oly térről szoríttatott le e joghatóság megvonásával, melyhez teljes igénye van, kivált azon felekezeti iskolák felett, melyek nem az egyházak saját vagyonából vagy iskolai alapjából, hanem a községek vagyonából s a községi lakosok áldozatkészségéből tartatnak fen. E jogosultságot nem lehet kétségbe vonni, ha az iskolatanács szervezetét tekintjük, melynek egyik alkatrészét a törvény 125. §-a szerint a tankerületben egyházközséggel bíró vallásfelekezetek küldöttjei képezik ? Mi czélja van a felekezetek képviseltetésének az iskolatanácsban, ha e testület még az állami főfelügyelet jogait sem gyakorolhatja iskoláikon ? Így vagyunk a tanácstagok számával is, mely szám 40—50 közt mozog. Mi szükség van ennyi tanácsosra, ha azokat az iskolatanács a felekezeti iskolák látogatására és a törvény megtartásának ellenőrzésére ki nem küldheti ? Talán a tanszabadságot, vagy a felekezetek iskolai önkormányzatát érte volna sérelem e jog megadásával ? A felekezetek csak úgy állíthattak volna a saját erejükből iskolákat mint most, azokat csak úgy kormányozhatták volna a saját egyházi hatóságaik által, mint most. Az iskolatanács sem több, sem kevesebb joggal nem bírna felettük, mint az állami főfelügyelet mostani egyedüli törvényes közege, a tanfelügyelő, az iskolaállítás fentartás és kormányzás dolgaiba ép úgy nem avatkozhatnék, mint a tanfelügyelő. Egész eljárását a törvény szabályozná. A különbség csak az volna, hogy a felügyeletnek a tanfelügyelő mellett még az iskolatanács is egyik közege volna, a kormány több szemmel látna, jobban felügyelhetne, a törvénynek a maga idejében mindenütt érvényt szerezhetne. Hol itt a sérelem? De ha a természeti jogosultság nem harcolna is állításunk helyessége mellett, el kellene jogosultságát ismerni czélszerűségi tekintetből. Az iskolatanács az iskolák látogatására oly egyéneket küldhet ki, kik a felekezet hívei közé tartoznak. A jogaira és érdekeire féltékeny f felekezet ebben csak érdekeinek kíméletét látná,és eleje A döntő perez. Párisra nézve elkövetkezett a döntő perez, teljes győzelem vagy halál: erre fog választ adni igen valószínűleg még ma éjjel a távírda. A táviratokból világosan kitűnik, hogy Páris végerőfeszítésre határozta el magát, valamint kitűnik az is, hogy hősiessége az első nap (nov. 30.) sikert képes felmutatni. Kérdés, mit vívott ki más nap és mit harmadnap? ezekre hoz választ az éj. Registráljuk az eddigi táviratokat, míg legközelebb oly hírt közölhetnénk, megtudni, mely Francziaország sorsára, Európa politikájára döntő. A borzasztóan nagyszerű végjelenet első szavai így kezdődnek: Bécs, dec. 2. Itteni bankár körökben Toursból hírek érkeztek, melyek megegyezőleg azt jelentik, hogy Ducrot tábornoknak sikerült a porosz ostromseregen keresztül törni s a Marne folyót átlépni. E szerint a párisi ostromöv át van törve. Egy más tudósítás szerint Ducrot 150000 emberrel ment át a Marne folyón és Nogentnél állást foglalt. (Nogent erőd Vincennestól keletre van,a Strassburg, Varenne és Müthlhausenbe vezető vasút összekötő pontján .) Ha ez áll és Ducrot oly nagy erővel vonulhatott a Nogent erőd ágyúinak védelme alá, úgy ez csaknem újforduló pontnak tekinthető. E sürgönyök deczember 2-án keltek Bécsben. A ma este kapott bécsi lapokban a következő távirat fordul elő: Tours, deczember 1.4 óra, 30 percz d. után. — (A kormány palotából). Páris november 30-dikán este. — (Alfred Martin léghajóján). Trochu és Ducrot tábornokok kiáltványai, melyeket tegnap bocsátottak ki, nagy sensatiot idéztek elő. Trochu kiáltványa a vérontásért való felelősséget azokra hárítja, kiknek utálatos,nagyravágyása az uj kori civilisatiot és jogot lábbal tiporja. Ducrot tábornok kiáltványa mondja: Az egész nemzet előtt esküszöm, hogy Párisba halva vagy győzve térek vissza! A támadó művelet tegnapi reggel kezdődött meg. A tengerész tisztek nemzetőrökkel a Choisynál levő aux Boeuf pályafőt rohanták meg. Egyszersmind ma és a múlt éjjel Le Hay ellen folytonos ágyúzás közt támadás történt. A csata több ponton újult meg. Dueret tábornok átlépte a Marnet ma reggel, megszállotta Montmelist délben, melyet azután újra kiürített. A csata fő része Champigny, Brie sur Marne és Villers sur Marnenál történt. Csapataink a Marnet 8 hídon léptek át és az este megtartották positlosokat. Foglyokat ejtettek és 2 ágyút vettek el. Trochu tábornok, kijelentésében mindenkit megdicsér, elfelejti magát dicsérni, mert bizonyos percekben ő állította helyre a csatát, mert a gyalog sorkatonaságot jelenléte által magával ragadta. E csata csaknem Páris egész kerületén szünetlen, szörnyű ágyutüzelés közt, mely minden ellenséges positiot megingatott, a Marneon és Szajnán levő ágyunaszádok és a pánczélos vasúti vagyonok által volt támogatva. E működéssel közreműködőleg délután Epinay ellen volt egy támadás, melyet Laronciére altengernagy elfoglalt, itt több foglyot (köztük egy tábornoki hadsegédet) fogott el, és 2 ágyút vett el. Az egész vonalon megkezdett működés holnap folytattatni fog. Renault tábornok, a 2-ik sereg parancsnoka és Lacharriére tábornok megsebesültek Trochu tábornok azt mondja, hogy Ducrot az ország előtt nagy becsületet szerzett magának. Nekünk körülbelül 2000 sebesültünk van. A poroszok vesztesége nagyon jelentékeny. (E hírek a táborkari főnök, Schmitz tábornoktól jőnek.) Ugyancsak e sürgönyök folytatásakép tekinthető a következő : Tours, december 1. (3 óra d. u.) Ducrot tábornok több, mint 100,000 emberrel tegnap nagy kitörést tett, átlépte a Marnet és teljes győzelme volt. A részletek következni fognak. Ezekkel merőben ellenkezőleg Pestre a következő távirat érkezett ma : Páris, december 2. Páriát a poroszok bevették. Ennek forrását nem tudjuk, csak registráljuk. És bár ellentétben látszik lenni a fenebbi táviratokkal, lehet azon események következménye. A döntő perez elérkezett! Nem tehetjük, hogy meg ne rójjuk a „Corr. Bureaut“, mely a nov. 30-án történtekről és a Bécsbe dec. 1 -én érkezett hírekről, még dec.2-án d. u. se képes tudósítani a pesti lapokat. Páriából. A „N. fr. Pr.“-nek írják nov. 27-én: Trochu egy szigorú rendeletet adott ki nov. 23-án a katonai közlemények közzététele ellen. A szélső bal lapjai kikeltek és tüntettek ez ellen. Gambetta Toursból nov. 16-án galambpostán levelet küldött J. Favrenak, melyben jelenti, hogy Francziaországban tökéletes terdő rakódik, a loirei hadsereg 200,000 emberből áll, dec. 1-ig még 100,000 emberrel fog szaporodni, ide nem számítva a 200,000 mozgóőrt. A „Liberté“ következőleg adja elő a franczia haderők létszámát: déli hadsereg 60,000, loirei hadsereg 100,000, nyugati hadsereg 60,000, éjszaki hadsereg 100,000, a normandiai sereg 40,000, a vogesi sereg 60,000, Garibaldi hadteste 15,000, a párisisereg 225,000, elsassi szabad vadászok 25,000. Összesen 759,000 ember. A nov. 24-ki kirohanást így adja elő Seisset ellentengernagy Noissy erődből: A 72. és 4. nemzetőrzászlóalj Massion kapitány vezénylete alatt Bondy helységet elfoglalta. A 72. zászlóalj oly heves rohamot intézett a falura, hogy az ellenség kénytelen volt a Metzbe vezető út és a 1ourcqi csatorna felé visszahúzódni. Massion parancsnok megsebesült. A 72. zászlóaljnak 4 sebesültje van, a 4-nek csak egy. A „V e r i t é“ következő épületes történetet közöl: „A poroszok 10 szabadvadászt lőttek főbe. Minek következtében a szabadvadászok hatalmukba kerítvén a nyugati vaspálya egy vonatát, 120 utazót öltek meg. Ezért a mecklenburgi hg szót emelt Bismarcknál, ki azzal fordult Favrehoz, tegye neki lehetővé, hogy a szabadvadászok ne tekintessenek többé kalandoroknak. — Kérdés, vájjon eszközölni fogja-e ezt Favre.“ születni, ezek számára kellene a tejet fentartani.“ Ugyanezen lap említi, hogy a patkányevés már megkezdődött. A „Petit Nat.“ írja, hogy „Londonban 40000 emberből álló népgyűlés a franczia köztársaság javára nyilatkozott.“ E lap olvasóit Lamoutiére „Páris első ostroma“ czímű regényével mulattatja. A „Siecle“ és „Journ. des Deb.“ között foly a tollharcz a nemzetgyűlés felett. „Még azt fogjuk megérni, hogy ily gyűlés békét köt, holott egész Francziaország a háborút kívánja.“ Erre az utóbbi lap így válaszol: „A Siecle tehát csodákban hisz. Hogy keletkezhetnék máskép harczias választókból egy békés természetű gyűlés ? vétetnék sok esetben a türelmetlenség összeütközéseinek a felekezeti főhatóság''1^ és a tanfelügyelő közt, ki nem tartozhatik valamennyi felekezethez. A tanfelügyelő megoszthatná a felügyelet terhét, melyet egymaga a legjobb akarat mellett sem képes viselni, s a kormány nem volna kénytelen segítséget adni melléje, rendkívüli felügyelők és iskolalátogatók kiküldésével, kikről a törvény semmit sem tud. Végül a kormány a törvény 14. §-ának b) pontja értelmében egész teljességében és szigorában gyakorolhatná a főfelügyelet tisztét, melyért felelősséggel tartozik. Az iskolatanács azért áll fenn és azért alakíttatik a társadalom minden osztályából hogy a miniszernek a törvény végrehajtásában pártatlan, higgadt támogatója és tanácsadója legyen, éspedig a megyei tanügynek nem csak egy ágában, hanem összes viszonyaiban a felekezeti népiskolák ügyeiben még inkább,mint a községiekében. Bizonyos, hogy a közvéleményben hamarab szül megnyugvást a miniszer netáni erélyes intézkedése, esetleg az iskola megszüntetése, ha ehhez az iskolatanácsnak, a társadalom minden osztályából s egyrészt magából a felekezetből alakított pártatlan és független testületnek véleménye is csatlakozik, minthogy ha a tanfelügyelő vagy a miniszer egyoldalú önkényének látszik. (Folytatása következik.) Erdő-törvényjavaslat. (Folyáás) 48. §. Az oltás vezénylete a helyszínen levő legmagasabb rangú erdészt, ha pedig ott ilyen nem volna azon község elöljáróját, melynek határában van az égés, vagy annak helyettesét illeti, kinek rendelkezése iránt mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik. A jelenlevő többi erdész községi elöljáró feladata az oltó személyzetet rendben tartani, és a vezénylet foganatosítására közreműködni. 49. §. A tűz eloltása után az égés helyét egy két napig vagy szükség szerint tovább is őrizni kell, mire az illető községi elöljárók által kirendelt személyzet köteles. 50. §. Ha az erdőoltás miatt idegen birtokban kár okoztatott, ezen kárt az, kinek érdekében az oltás történt, megtéríteni köteles, kivévén, ha a károsított ez által nagyobb kártól óvatott volna meg. 51. §. A kártékony erdei rovarok elszaporodásának meggátlása czéljából, az azokat pusztító madaraknak, jelesen a rigók, zenérek, kakuk, czinkék, pintyek és harkályoknak: sí fészkeiket kiszedni, s azokat február 1-től, aug. 30-áig elfogni vagy megölni; b) a madarászatól a tilalom tartama alatt másoknak ingyen vagy pénzért átengedni; c) ily madarakat a kijelölt időszak alatt adásvétel tárgyává tenni-tilos. 52. §. Ha valamely erdőbirtokos a kártékony rovarok pusztításának meggátlására szükséges munkaerőt előállítani képes nem lenne, annak előállítása végett az illető hatósághoz folyamodik, mely azt a szokásos napszámok megtérítése mellett kiállítja, de csak azon esetben, ha a szándékolt intézkedések a kiküldött szakértő által czélszerűknek és szükségeseknek ismertetnek el. Negyedik fej. Az erdőtermékek szállítása. 53. §. Minden birtokos tartozik megengedni, hogy az erdei termékek, megfelelő kártérítés mellett, bármelyik mivelési ághoz tartozó földjein átszállíttassanak, ha azok az erdőből rendeltetésük helyére, vagy épen nem, vagy aránytalanul nagy költséggel lennének kihozhatók. Arra nézve, hogy az erdőterméknek szállítása tekintetében a jelen szakaszban megállapított szükség esete fenforog-e, ha az érdekelt felek megegyezni nem tudnának, előre bocsájtott kihallgatás és szemle következtében az erdőhatóság 112. §-ban (az erdőtanács) határoz. Ezen hatóság határozata ellen felebbezés az illető miniszerhez birtokon kívül történik. 54. §. Ha pedig a kártérítés összege iránt nem egyeznek meg a felek, e kérdésben az járás, a rendes bíróságot, és első fokban azon járásbíróságot illeti, melynek területén létezik az ingatlan, ahol az erdőtulajdonos a szállítást eszközölni akarja. 55. §. Az erdei termékek folyó vizeken szállítására nézve, addig is míg az ezzel kapcsolatban levő vízjog tekintetében a törvényhozás részletes intézkedésekről gondoskodand, az eddig szerzett magánjogok sértetlen fenhagyása mellett, a vizekről és csatornákról fennálló 1840. 10-dik t. ez. továbbá is fentartatik. Ötödik fej. Erdőrendészeti szabályok. 56. §. A jelen törvény 4., 5., 8., 9-ik §§-ban foglalt valamely határozatnak, az erdő tulajdonosa által elkövetett megszegése rendészeti kihágást képez, az illető helyen meghatározott következményeken felül (30. 31. §.) pénzbírsággal büntetendő. Erdőrendészeti kihágás eseteiben a megállapított pénzbírság fogsággá nem változtatható át. 57. §. Az ezen fejezetben meghatározott cselekmény miatt a bírság iránti kereset a koronaügyész vagy ennek helyettese, vagy az erdőfelügyelő által az illetékes polgári bíróság előtt indítandó meg. 58. §. Az erdő tulajdonosa elsőrendben felelős azon erdőrendészeti kihágásokért is, melyek családjának vagy háznépének a jelen szakaszban foglalt tagjai által az önsaját erdejében követtettek el, jogában áll azonban viszkereseti jogát az ellen érvényesíteni, kinek cselekménye folytán marasztaltatott el a birságban. A fentebbi rendelkezés folytán felelős: 1. a férj a vele közös háztartásban élő nejéért; 2. az atya és ennek halála után az anya a nála lakó gyermekekért; 3. a gyám vagy gondnok a gyámoltért vagy gondnokoltért; 4. a birtokos haszonbérlőjéért, gazdatisztjéért vagy szolgájáért. Ha azonban az erdő tulajdonosa bebizonyítja, miszerint ő nem volt képes az erdőrendészeti kihágást megakadályozni, a bírság fizetése alól felmentetnek. 59. §: Az erdőrendészeti kihágások tekintetében nem tesz különbséget, ha az erdő tulajdonosa jogi személy. Az erdőtulajdonossal egyenlőknek tekintetnek azok is, kik az erdőt nem tulajdonul, hanem örök bérben vagy életfogytig tartó használatul bírják. 60. §. Erdőrendészeti kihágást képez s 100 ftig terjedő birsággal büntetendő, ha a tulajdonos a véderdőt rendeltetése ellen kezdi. 61. §. Azon erdő tulajdonosa, ki a 3. §. a) és c) pontjaiban körülirt minőségű erdőben tarvágatot vagy bármily más erdőben a 9. §-ban meghatározott föltétel mellőzésével irtást eszközöl, ezen kihágásért a kivágott fa értékének egy negyed részénél nem csekélyebb, és annak teljes értékénél nem nagyobb birsággal büntetendő. Ha pedig a véderdőben legeltetett, mindanynyiszor 5 fától 50 ftig terjedhető birsággal büntettetik. 62. §. A fentebbi szakasz korlátai közt, a birság a kihágás által okozott erdőpusztitás nagysága vagy ismétlése szerint emeltetik felebb. Hatodik Fej. Erdei vétségek. 63. §. A jelen törvény 83—99 ik §§-ban meghatározott károsítások, eltulajdonítások vagy az ezen szakaszokban foglalt szabályoknak megszegései, ha másnak tulajdonát képező erdőben követtetnek el, tekintet nélkül a kár mennyiségére, vagy az eltulajdonított tárgy értékére, erdei vétséget képeznek; amennyiben az elkövetett cselekmény erőszak, fenyegetés vagy hasonló körülmény következtében, súlyosabb büntetendő cselekménynyé nem minősült. 64. §. Az erdei vétség büntetése: a) pénzbírság ; b) fogság; c) az a) és b) alatt megjelölt büntetések együtt. A vétség által okozott károk a büntetésen felül térítendők meg. 65. §. A tettes az esetben is megbüntetendő, habár a vétség által kár nem okoztatott. 66. §. A pénzbírság az okozott kárösszegnek egyszeres, súlyosító körülmények fenforgása esetében pedig annak kétszeres vagy háromszoros összegében mérendő ki. 67. §. Az erdei vétségért kimondott pénzbírság helyett fogság csak az esetben alkalmaztathatik, ha a pénzbírság végrehajtás útján sem volt behajtható. Ez esetben azonban a fogság tartama 2 hónapot nem haladhat túl. 68. §. A pénzbírságnak fogságbüntetéssé való átváltoztatásánál azon mérv állapíttatik meg, hogy 5 forintig terjedő pénzbírság helyett 24 órai fogság, ezen túl pedig a fentebbi szakasz második kikezdésének megtartása mellett, minden 5 forint után 24 órai fogság számítandó. Ha pedig az elmarasztalt az ítéletileg kimondott bírság egy részét lefizette, vagy az végrehajtás útján behajtatott tőle; ez esetben a fennebbi szakasz második bekezdésében foglalt szabálynak megtartása mellett, a be nem került pénzbírság arányos része után lesz a fogság kimérendő. 69. §. Ha egy ítéletben ugyanazon egyén ellen fogság és birság mondatik ki: a fogság két hónál hosszabbb időre nem tehető. A birságnak le nem fizetése vagy végrehajtás utján sem sikerült behajtása esetében, — tekintet nélkül az ítéletben kimondott fogságbüntetésre — a pénzbüntetésnek fogsággá átváltoztatásánál az 51-ik §. második kikezdésének, valamint a fennebbi szakasznak határozatai szolgálnak irányul. 70. §. Fogságra és pénzbírságra együtt csak súlyosító körülmények fennforgása esetében lehet vádlottat elítélni. 71. §. Súlyosító körülményt képez : 1) Ha a vétség napnyugta és napkelte közti időben ; 2) ha az vasárnap követtetett el; 3) ha az illető erdő körülárkolva vagy bekerítve volt, vagy annak útjai el voltak zárva; 4) ha a károsító magát felismerhetlenné igyekezett tenni ; 5) ha fejsze helyett fűrészt használt vagy álló fát kiásott; 6) ha lőfegyverrel volt ellátva; 7) ha többen együtt követték el az erdei vétséget ; 8) ha az erdőőröket azok felszólítása daczára be nem várja ; 9) ha az erdöőrnek ellent állt vagy zálogot adni nem akart; 10) ha nevét vagy lakhelyét bevallani nem akarta vagy eziránt hamis előadással élt; 11) ha a lefoglalt tárgyakat vagy marhát lopva vagy erőszakkal ismét eltávolította vagy kieresztette; 12) ha a megkezdett vétséget az erdőőr tiltakozása ellenére is folytatta ; 13) ha a vétség elkövetésének idejében mint felfogadott munkás ugyanazon erdőben volt alkalmazva ; 14) ha úrbéri fajtás vagy más erdei szolgálmányok élvezete alkalmával követte el a vétséget ; 15) ha vádlott hasonló indokból származó büntetendő cselekményért már büntetve volt, vagy ha ugyanazon vizsgálat alatt több rendű erdei vétség elkövetése bizonyult be ellene ; 16) ha az erdőlopás az erdőbirtokos erdei bélyegjegyének utánzása, vagy a vevők által alkalmazott jegyek eltávolítása vagy meghamisítása mellett történt; 17) ha a károsítás oly czélból történt, hogy az elorzott erdei termék akár természetes, akár feldolgozott állapotban részben vagy egészben elárusíttassék. 72. §. A bűntársaság vagy bűnrészesség, melyhez az orgazdaság vagy szintén a lopott tárgy értékesítésére, elidegenítésére szolgáló közreműködés is tartozik , a büntető gyakorlat elvei szerint, de az erdei vétségre nézve illetékes bírósága által ítéltetik meg. 73. §. Ha ugyanazon vétséget többen együtt követték el, s vagy ha a közvetlen tettesen kívül a vád tárgyát képező vétség tekintetében más személyek is vétkeseknek találtatnak , a büntetés ezek mindenike ellen külön állapittatik meg, de az okozott kár megtérítésébe valamennyien egyetemlegesen marasztalandók el. 74. §. Az erdei vétség által okozott kár megtérítéséért, ha az a közvetlen tettes vagyonából ki nem került, a 28. §-ban megjelölt személyek is felelősek. Ezeken kívül felelős még az iparos vagy a házigazda a nála lakó tanonc, illetőleg a felfigyelése alatt álló gyermek által elkövetett vétségből származott károkért. Az itt érintett személyek ugyanazon ítélet által marasztalandók a tettessel, de a végrehajtás vagyonuk ellen csak a tettes vagyontalansága esetében intézendő. Az ezen szakaszban megállapított felelősség megszűnik, ha az illető bebizonyítja, hogy neki a vétségről nem volt tudomása. 75. §. Ha a kár barmok vagy állatok által okoztatott, első rendben azok tulajdonosa köteleztetik a kárnak megtérítésére. 76. §. Az erdei vétség elévül, ha a kereset a vétség elkövetésének napjától hat hó alatt nem indíttatott meg. 77. §:Ha valaki nem szándékosan, vagy szándékosan ugyan, hanem őt útban ért baj folytán, és ennek elhárítása végett a föltétlen szükség határai közt követ el kárt az erdőben, a birtokost teljesen kárpótolni tartozik ugyan, de büntetés alá nem esik, ha az illető tárgy felhasználhatására nézve a birtokos annak emberei beleegyezését előre kikérni módjában nem volt, és ha a legközelebbi 24 óra alatt azzal vagy embereivel közli, 78. §. A károsított részére járó kártalanítási összeg, amennyiben az a jelen törvényben meghatározva nincs — a következő 79—82. szakaszokban foglalt szabályok szerint lesz megállapítandó. 79. §. Lopás által okozott károknál nem csak az ellopott tárgy értéke, hanem annak feldolgozása vagy elszállítása által, vagy a lopás elkövetése alkalmával a tettesek által az erdőben egyébként okozott károk is megítélendők. Az ezen pontban említett károk összegei becsű útján határoztatnak meg. 80. §. Hogy erdőkártételekért a kártérítést és pénzbírságot amennyiben ennek összege a kár értékétől függ, helyesen lehessen megállapítani, az illető hatóságok az országos erdőfelügyelő és az érdekelt erdőbirtokosok közreműködésével megyénként, vagy ha az erdei termékek árai e területeken belül egymástól lényegesen eltérnének, kerületenként is, a következő elvek alapján árszabályzatot fognak készíteni, s azt az illető erdőbirtokosokkal másolatban közölni fogják. 81. §. Az árszabályzat megállapítása czéljából legelőször is az előforduló fanemek értékességük szerint két osztályba sorozandók. Mindegyik ily osztályra nézve a fenálló főárak átlagát a törzsöknek a talaj fölött 3 láb magasban mérendő alsó átmérő hüvelykje szerint és szokásos ölenként kell kimutatni. Ez átlagárak elseje fatörzsekre , másodika pedig törzsökrészekre és már felaprózott fára fog alkalmaztatni. Ez árszabályokban kimutatandó továbbá az ölenkénti vágás és mértföldenkénti fuvarbér átlaga, a szokásos napszám, a legelőnek holdankénti értéke és végül egyéb erdei termékek árainak átlaga mértékegység szerint, vagy amenynyiben adásvevés tárgyát rendesen nem képeznék, a fennforgó körülmények tekintetbevételével megállapítandó értéke. Midőn pedig sem a törzsöket, sem a tüsköt nem lehetne többé feltalálni , az elorzott ily fa átmérője az illető erdőrész átlag fája szerint vétetik föl. 82. §. Ezen árszabályzat 3 évről 3 évre a 80- dik §-ban megjelölt közegek által újból megállapíttatik. 83. §. Aki egy 10 éves erdőben, kivévén a 86-ik §-ban említett eseteket, csemetét bármi módon tönkre tesz , ha csak kevés csemetét és szórtan rongált meg,ha a megmaradt növénykék még kielégítő zárlattal bírnak, vagy ha a károsítás helyrehozása nem okozott rendkívüli költségeket, minden négyszögöl után két-tíz krajczárt tartozik megtéríteni. 84. §. A ki élőfát bevágások, jelzés, megfúrás, rovatkozás, gyűrűzés, éles sarkvassal való megkászász,kő vagy faszállítás általi zúzás,a gyökerek meztelenítése stb. megrongált fa hatóságilag megállapított árszabály szerinti értékének 10 —25% -jét téríti meg. (Folytatjuk.) A Hon távsürgönyei. (Eredeti sürgönyök.) Bécs, dec. 2. A tegnapi tanulói gyűlésen, melyben 3000 tanuló vett részt, ultra nemzeti beszédek tartottak Németország és a német győzelmek ünnepeltettek. Dr. Hüsslinger dicsőítette a fekete-fehér-vörös zászlót. Dr. Lüger tiltakozott, mondá, hogy e lobogó önkény és despotia. Erre roppant zenebona és verekedés keletkezett, a fekete fehér vörös lobogót széttépték, a szónok székről beszédek tartottak, miután ismét verekedés következett. A biztos feloszlatta a gyűlést. Bécs, dec. 2. Prágában nagyszerű alkotmányi ünnepélyt készítenek elő, melyre Potocki gróf is meghivatik. A „Tagbl.“ szerint Ausztria beleegyezett a conferentiába. Oroszország ennek azonnali összehívását kívánta. Anglia és Olaszország ellenben megelőzőleg határozott instructiókat akar adni a követeknek. A conferentia összeülése jan. 6-ka előtt alig lehetséges. Utaiban a foglyok között összeesküvés fedeztetett fel; s tőröket és pisztolyokat találtak. Bécs, dec. 2. A községi tanács visszautasította Strassburg segélyezését öt szavazat ellen, miután ez politikai dynastikus tüntetés lenne. Berlin, dec. 2. A szövetségi kanczellári hivatalt értesítik Versaillesből, hogy Páris capitulatios alkudozásokat ajánlott és hogy Jules Favre ma váratik Versaillesba. (Rendes sürgönyök.) Tours, dec. 2. délelőtt. A loirei hadsereg tegnap a poroszok jobbszárnya ellen fontos eredményeket vívott ki. — A „Moniteur“ jelenti Garibaldi tegnap Autun környékén a poroszokat két fontos hadállásukból verte ki. Vannesben tegnap egy új léghajó szállott le, mely Párisból érkezett.