A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-26 / 22. szám
— A baloldali kör tegnap esti (jan. 26.) értekezletén a földmivelési ministerium költségvetésének tárgyalása folytattatok. A vesztegintézeteket illetőleg újólag sürgeti azértekezlet ez intézménynek magyar kézbe vételét. "A posta és távirda ügye egész halmazát támasztotta a visszaélések és mulasztásokat illető panaszoknak, melyeket a párt a képviselőházban is hangsúlyozni fog, egyébiránt a kívánt tételeket megszavazván. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 272. ülése jan. 26. A miniszerelnökség költségvetésének tárgyalása. Andrássyi Gyula gr. arra kéri a házat, hogy, mivel a rendelkezési alapra vonatkozólag pótelőterjesztést kíván tenni, az erre vonatkozó tárgyalást elhalassza. — Elfogadtatik. Zimonyi Ernő helyesnek és igazoltnak találja Irányinak a miniszerelnökkel szemben tartott beszédét és az iránt beadott hat. javaslatát, hogy a kormány az ország állapotáról jelentést tegyen, mert az interpellációkra adott válaszokból az ország sorsa iránt érdeklődő kevés tájékozást meríthet; annál kevésbé várta volna egy alkotmányos érzelmű miniszertől, hogy azt mondja, miszerint, ha a kormány tesz általános jelentést az ország állapotáról, — saját szempontjából indulva ki — azt a tények és hiányok elleplezésével igen könnyen meghamisítva fogná feltüntetni e situatiót. Helyén találja azt is, hogy miután a miniszerelnök nem administrál egyebet, mint a rendelkezési alapot, melyről nem tartozik felelősséggel, a házban kritika alá jöjjön az általa vezetett külpolitika. A miniszterelnöktől, ki különben elmélet ötleteiről ismeretes, elvárná, hogy a hozzá intézett kérdésekre ne felelje mindig azt, hogy az általános vita nem egyéb időpazarlásnál, s ez már régen elkoptatott frázis, keressen már más ötletet is. Andrássynak azon állítására,hogy ő az udvarnak befolyásával és bizalommal nem kérkedett soha, azt jegyzi meg, hogy a miniszterelnök igen gyakran hivatkozott a király személyére még akkor is, midőn erre nem volt felhatalmazva, ami nagyon is elősegítette azon hit elterjedését. Így történt ez többek közt a választói előtt mondott beszédében is, melyben azt hangsúlyozta, hogy ő felsége nem fogná elfogadni az ellenzék programmját még akkor sem, ha az, többségre vergődne. Ajánlja a miniszterelnöknek, hogy ne csak felfelé, hanem lefelé is szerteszét nézzen, várjon bírja mindenütt a bizalmat. (Helyeslés a szélső balon.) Andrássy Gyula gr. kötelességének tartja mindig válaszolni a hozzá intézett kérdésekre és azt annál szívesebben teszi, mert ilyenkor eszébe jut, hogy e jogot csak azóta gyakorolja az országgyűlés, mióta a jelen kormány Magyarország főbb állami jogait feladta.(Derültség a jobb oldalon). Ami azon vádat illeti, hogy Dalmatia még nincs visszacsatolva, ez a kormányra a lehető legnagyobb dicséret, mert azt jelenti, hogy a kormány minden egyebet megtett. (Derültség a jobb oldalon.) Csáky Tivadar gr. nem akarja pártfogása alá venni a miniszerelnököt, miután az nem szorult erre, hanem az ellene felhozottakra, különösen a külpolitikára nézve azt jegyzi, hogy egyedül Andrássynak köszönhetni, hogy az ország a most folyó háború alkalmával nem sodortatottveszélybe. A miniszerelnök befolyására nézve, azt kérdezi Simonyi Ernőtől és elvtársaitól, hogy tán inkább kívánnák azt, hogy a kormány élén oly férfiú álljon, ki nem bírja a korona bizalmát? A belügyekre nézve nézeteit az egyes tételeknél fogja előadni, most még csak azt jelenti ki, hogy nem érti a kormány ellen felhozatni szokott azon vádat, miszerint az, a hivatali állomások betöltésénél csak a kormánypártra van tekintettel, mert igazoltnak találja, hogy oly állomások, melyek nincsenek a politikával öszszeköttetésben, pártkülönbség nélkül, és csak a tehetségek tekintetbe vételével töltessenek be.amíg ellenben azt is teljesen correctnek találja, hogy a politikával szorosabb összefüggésben levő állomásokra a kormány, mely mindig bizonyos politikai elvet képvisel — oly egyéneket alkalmazzon, kik politikáját osztják. Következik a miniszterelnökség kötségvetésének részletes tárgyalása. Széll Kálmán olvassa a költségvetés első rovatát: Tiszti fizetések. E tételre 67,800 ft. volt előirányozva. A pénzügyi bizottság a ministeri tanácsok lakbérének lejebb szállításával 66,800 ftot hozott javaslatba. A pénzügyi bizottság javaslata fogadtatott el, és így az előirányzatban levő 129680 ft. főöszszeg 128680 ftra reducáltatott. A fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzóság költségvetése. Harkányi Frigyes a pénzügyi bizottság által e tételre megszavaztatni ajánlott 30520 forintnyi összeget Fiume számára külön nyitandó czimen indítványozza felvétetni. Tisza Kálmán nem ellenzi, hogy e tételre külön czim nyittassék mint azt a pénzügyi bizottság kívánja, de kénytelenítve érzi magát arra, hogy figyelmeztesse ez alkalommal, és felkérje a kormányt, hogy ezen kérdést már valahára csakugyan az ideiglenesség stádiumából méltóztassék kivenni. (Helyeslés.) Egyike ez azon dolgoknak úgymond, melyek mutatják , hogy csakugyan nem Dalmaria az egyetlenegy, amit az integritás szempontjából felhozni lehet. (Úgy van balfelöl.) Szóló meg van róla győződve, hogy ha akkor, midőn Magyarország integritásának helyreállítása kimondatott, a fejedelem által szentesíttetett, és a koronázási diplomába belejött, hogyha akkor a kormány egyszerűen azt mondja: „amit a törvény mond, és amire a fejedelem megesküdött, annak végre kell hajtatni,“ már régen keresztül estünk volna ezen. (Helyeslés.) Megengedi, hogy most már több nehézséggel jár, de ezen nehézségek nem kevesbednek idővel, hanem inkább növekedni fognak, minél tovább halasztatik a törvény végrehajtása. Minthogy a fiumei kormányzóság személyzetének lakpénze szabályoztatott, az első 8 rovatra össszesen 30470 ft, nyugdíjakra pedig 280 főt szavaztatott meg. Ő felsége személye körüli ministerium költségvetése. A szükséglet 1871. évre 71820 ft s a 3800 ftnyi nyugdijakkal együtt összesen 65620 fttal volt előirányozva. Horn Ede kérdi az előadótól, hogy miután ő felsége személye körüli min.-nek 13 hivatalnoka van, kik a teendők elvégzésére volnának hivatva, mit jelent ezen tétel: „az irodai munkák ellátására szükséges személyzet díjazására 8500 ft, — mert azt hiszi, hogy a hivatalnokok, kik ott vannak, a munkát is elvégzik. Harkányi Frigyes kijelenti, hogy a minisztériumnak más minisztériumokkal fen kell tartani a közlekedést, és ezen teendőkre szükséges az említett összeg. Széll Kálmán megjegyzi, hogy a világon minden hivatalban és minisztériumban a rendes tisztviselőkön kívül oly személyzetnek is kell lenni, mely az irodai teendőket végzi, és mely áll az úgynevezett Írnokokból:a második lapon az írnokok fizetése van felvéve. Ez tehát nem ismétlés, mert az első lapon a tiszti fizetések foglaltatnak, a 8500 frt azon írnokok fizetésére van kitéve, kik a minisztériumban állandó foglalkozást nyernek. Tiszti fizetések és lakpénzekre. A pénzügyi bizottság jelentése szerint 37,100 frt szavaztatott meg. (Előirányozva volt 38,300 frt.) Tiszti és működési pótlékok, szolgák fizetései és lakpénzei, szolgák ruhailletménye, hivatali és irodai költségek, jutalmazások és segélyezések, végül épületek fentartására, vagyis az I. czim 7 első rovatára, a pénzügyi bizottság jelentése szerint — egy segédfogalmazói állás megszüntetésével (az előirányzott 69,890 frt helyett) megszavaztatott 68,864 frt. Országos levéltár. Harkányi Frigyes előadja, hogy e tekintetben a pénzügyi bizottság jelentése magában foglalja azon óhajtást, mely tavai is kijelentetett, ti. hogy az országos levéltárra nézve a minisztérium utasíttassék, miként a budai várban a minisztérium részére emelendő épületben a levéltár számára kijelölt helyiségek elkészülte után az eddig Bécsben elhelyezett levéltár az ország jogos kívánalmának megfelelőleg, hazánk fővárosába szállíttassák át és az itt levő levéltárral egyesíttetvén, mint országos levéltár kellő gonddal állíttassák fel. Várady Gábor mellékesen megjegyzi, hogy a minister által az 1848-ig felsége személye körüli minisztérium és a mostani közt vontpárhuzam szerencsétlenül van választva, miután a mostaninak nincs meg azon munkaköre, mint az akkorinak. Újból figyelmezteti a minisztert ara, hogy a ház már két ízben hozott határozatot a levéltárnak elhelyezése iránt, és ez még sincs végrehajtva. Festetics György gr. kijelenti,hogy mindent elkövetett a képtárnak Budára szállítására és ezután is szőnyegre fogja hozni. A párhuzamot az 1848-as ministeriummal azért tette, mert tavaly az hozatott fel, hogy a mostani azzal nagy aránytalanságban van. A mostani ministériumnak az által is szaporodtak teendői, mert sok magyar lakik külföldön, kiknek útlevélre van szükségök. Kerkapoly Károly megnyugtatásul felhozza, hogy a kormány is nagyon óhajta a levéltár áthelyezését, s az épület nem sokára kész lesz, — de addig leszállitni a levéltárt s igy kétszer szállitni, nagy luxusnak tartja. Az országos levéltárra megszavaztatott a kért 1930 ft a pénzügyi bizottság azon határozata mellett, hogy a ministerium egyúttal utasittassék, miként a budai várban a ministérium részére emelendő épületben, a levéltár számára kijelölt helyiségek elkészülte után, az eddig Bécsben elhelyezett levéltár, az ország jogos kívánalmának megfelelőleg, hazánk fővárosába szállíttassák át, és az itt lévő levéltárral, a kamarai és Erdélyország kormányszéki levéltárával egyesíttetvén, mint országos levéltár kellő gonddal állíttassák fel. A fedezet rovatnál, hol hátbérjövedelem fejében 540 ft volt előirányozva, a pénzügyi bizottság hat javaslata, mely szerint a pénzügyminiszert odautasíttatni kívánja, hogy a fekvő- Béget adja el, ha nagyobb jövedelmezése nem volna kilátásba tehető, elfogadtatott Kerkapoly K. ministernek azon hozzátételével ha illő áron el lehet adni. A horvát slavon ministerium költségvetése. Az 1871. évi költségvetés a nyugdijakkal együtt 47,600 ftot hoz a javaslatba. Irányi Dániel a Horvátországgal kötött becses unió és barátság ép fentartása tekintetéből figyelmezteti a horv.-slavon ministert oly tényekre, melyek a horvátokat sérthetik, és a Magyarországgali jó harmóniát zavarhatják meg, melyeket igyekeznie kell a miniszternek eltávolítani, így felhozza többi közt, hogy Horvátországban most is a Bach-rendszer alatt érvényben volt sajtórendszabályok állanak fen, továbbá, hogy a távirdai nyugták még mindig idegen nyelven nyomatnak, holott azokon a magyar és horvát nyelvet kellene használni. Bedekovics Kálmán gr. miniszter a mondottakat nem tartja e házba valóknak, — ha — úgymond — a horvátok ezeket sérelmeknek tartják, autonómiájuknál fogva a horvát-slavon országgyűlésen fogják elintézni. (Helyeslés.) Tiszti fizetések és lakpénzekre a pénzügyi bizottság jelentése szerint megszavaztatott 32,400 frt. Szolgák fizetései és lakpénzeire 2300 frt, szolgák ruhailletményeire 300 frt. Dologi kiadások: irodai és utazási átalány 2000 forint, házbérre 5000 frt, épület fentartásra 400 frt, jutalmazások és segélyezésekre 500 frt, hiv. távirati sürgönyökre 500 frt, az országos törvénytárnak horvát nyelven való kiadására 2000 ft szavaztatott meg. Nyugdijakra (a kért 1500 ftból 375 ftnak indítványozott levononásával) 1125 frt, úgy a horvát slavon ministerium költségvetésére 46525 ft szavaztatott meg. A belügyministerium költségvetése. Elnök jelenti, hogy a belügyér a felvilágosítások megadására Tóth Vilmos és Zeyk Dániel államtitkárokat bizta meg. Tiszti fizetések és lakpénzek. Megszavaztatott a ministernek 12000 frt, két államtitkárnak 14000 ft, 5 ministeri tanácsosnak 23000 ft. Az osztálytanácsosok számát 12-ről 14-re emelte az idén a belügyér az előirányzatban 6700 ft többlettel. Tisza Kálmán rászalja, hogy újból szaporíttatik a magas hivatalnokok száma, holott sok főbb hivatalnok ül a házban, kik helyett mások végezik a teendőket, miért is a budgetet új kiadással terhelni nem hajlandó. Tóth Vilmos államtitkár elismeri, hogy a belügyminisztériumnak elegendő hivatalnoka van — de ebből azon előny származik, hogy nincsen restantiája, — ami minden esetre a közönség javára szolgál. Szavazásra kerülvén a dolog, miután Zsedényi is kijelenté, hogy az új két osztálytanácsosra csak akkor lesz szükség, ha az árvaügyek a belügyminisztériumhoz fognak jönni, a többség elvetette a két p oszt. tanácsossal leendő szaporítást, és így a 12 oszt. tan-ra szavaztatott 39,300 frt. 18 titkárra 36,900 frt, 22 fogalmazóra 25,200 frt, 7 fogalmi segédre 5600 frt. Számvevőség: 1 igazgató 2500 ft, 6 számtanácsos 10200 ft; kiadó és irattárnok 1500 ft; 60 számtiszt 57000 ft; 2 igazgató 3800 ft; 4 aligazgató 5700 ft,16 hivataltiszt 14300 ft.Szolgafizetéseire 15720 ft. Szolgák ruhailletményeire 2000 ft. Házbérekre 15191 ft, épületek fentartására 4000 ft, távirati államsürgönyök után járó díjilletékekre 15000 ft, hivatali szükségletek, napdíjak és utazási költségekre 63500 ft szavaztatott meg. A kolozsvári levéltárra előirányzott 7630 ft Ghiczy Kálmán indítványára áttétetik a rendkívüli szükségletek rovatába. E szerint a közpigazgatásra megszavaztatott 375,500 frt. A számvevőségre nézve valami szerelmes história kezdett előfordulni, az öreg asszony közbe vágott: „Czilike, Julis te! valami zörög odakinn a konyhában, nézzétek meg mi az ?“ — A többiek tapasztalt fehér nép voltak már, azok meghallhatták. Kárpótlásul aztán megtanította ő maga Czilikét egy bohókás szerelmi dalra, ami az öreg asszonynak is, meg a kis leánynak is olyan jól illett: „Azt szokták szememre vetni. Kicsiny vagyok még szeretni. De tudom őket nevetni! Hiszen a kis csupor Még hamarább felforr, Nem csoda hát, Ha a kislányt, Szintúgy tüzeli amor!“ .Hiszen nevetni való tréfa volt az csak. Azután szokás szerint aludni mentek. Hanem a nagyasszony a szemeit, sem hunyta le ez éjjel. Az a végzetes levele ott feküdt a vánkosa alatt. És ő neki úgy tetszett, mintha a keblén feküdnék nehéz hegy súlyával. A reggeli munka is a maga rendén lefolyt: a reggeli után benmarasztá magánál unokáját a nagyasszony. — Ide hallgass édes fiam,mondok neked valamit. Tegnap kaptam Járay uramtól választ azon levelemre, melyben felmondtam a kollégiumnak alapítványomat. Miattad történt. Azt hittem, h°gy igazságtalanság történt veled. A nagytiszteletű úr felvilágosított az igazi okokról, a miért , te és társaid az iskolából kitiltattatok. Ne szólj közbe! Tudom, te nem hazudtál egy szóval sem előttem, ítéletedben más ok volt adva, s Czilike volt az, ki mindig megakadályozott, hogy előttem az igazi okot elmondd. Örökre háladatos légy ez iránt a gyermek iránt, mert amit ez tett érted, azóta hogy itthon vagy, ahogy állt közöttem és közötted, azt még az őriző angyalod sem lett volna képes helyetted tenni. El ne felejtsd, hogy ez a leány mindennap hazudott nekem; először életében hazudott, és te miattad tette ! Én meglehet, hogy azért nem fogom őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha, hogy te érted veszítette el a hozzá való szeretetemet. Ha azt tudom, amit most tudok, nem fogadtalak volna úgy, ahogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged ? én nagyapád, szegény boldogult kedvesem, épen ilyen délczeg, büszke eszes ifjú volt, mint te, mikor megismerkedtünk. Rajongása belevitte egy olyan munkába, amilyenbe te keveredtél most. — Azon elátkozott könyvben az ő írására is ráismerhettél volna, ha írását később el nem változtatta volna, hátrafelé döntve a betűket, hogy rá ne ismerjenek. — Mert eljöttek az üldözés napjai és a kínzó hosszú idő alatt nagyapádból, a bátor, délezeg férfiból lett egy reszkető nyomorék, egy világkerülő szerencsétlen. Nézd meg Béni bátyádat, ez annak a szerencsétlen kornak a szülötte. Te is ilyen fogsz lenni, ha tovább megy ezen az utón. Most még senkid sincs, még egyedül vagy, de ha egyszer lesz, akit szeretsz, nyomorékká bénulsz az alatt az éjjeli nappali kínzó tudat alatt, hogy üldözve vagy, hogy fejed, vagyonod egy hajszálon áll csak, hogy csak bele kell botlani valakinek egy általad leírt sorba és el vagy veszve. Ezt a kint csak asszony bírja kiállni megháborodás nélkül, férfi nem. Én nem adok neked tanácsot, hogy mit tégy ? Te tudod azt magad legjobban. Fényes pálya áll még előtted : az lehetsz ami akarsz. Utánam gazdag fogsz lenni. Ősi vagyonomat meghúszszoroztam. De amilyen bizonyos vagyok arról, hogy te semmi kényszerítésnek nem engedsz, olyan bizonyos légy te a felöl,hogy én semmi szülői gyöngeségnek nem fogok engedni irányodban, ha te a neked szánt pályáról letérsz. Én nem akarom, hogy ország bolondja légy, egy csavargó Csokonai, egy kigúnyolt Kölcsey, egy ábrándozó Kazinczy. Én azt akarom, hogy okos és tekintélyes ember légy, aki családjának becsületére válik. Mentül magasabbra fogsz hágni, annál magasabbra foglak segíteni. Van hozzá erőm, tehetségem, vagyonom. Ha pedig leszállsz a porba, ott hagylak, s egy ujjamat sem nyújtom a felemelésedre. — Most tedd, amit akarsz, de rá emlékezzél, amit mondtam.“ Kálmán úgy érzé e leczke után magát, mint aki a földhöz hozzá van szegezve. Az álló mozdulatlan földhöz: „Eppur si muove !“ És mégis megmozdul ez a föld ! Vége az első kötetnek. Zsedényi Ede előadja a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy a számvevőség eddigi vezetése és kezelésének hibás és drága rendszerének megjavítását illetőleg továbbá az államszámvevőszéket a minisztérium útján felhívandónak véli, hogy e tekintetbeni javaslatát, törvényhozási tárgyalás végett minél előbb készítse el. Elfogadtatik. Megyék, kerületek, vidékek és székek. E tételre 1871-re előirányozva van 7,531732 forint. Nyári Pál, méltányossági szempontból arra kéri a házat, hogy Pest megye közp. törvényszéke tagjainak fizetését 1500 ftról azon magasságra emelni engedje, mint melylyel bírnak Pest város törvényszékének tagjai, akiknek ugyanis csaknem 1000 fttal magasabb a fizetésök, mint amazoknak. Zsedényi Ede kijelenti, hogy az említett tvszéki tagok kérvényei későn érkeztek s egyszersmind arra utal, hogy a törvényszéknél a törvénykezési költségekre most 10.000 fttal van több előirányozva, mint taval. Széll Kálmán előadja a pénzügyi bizottságnak a kérvényekre vonatkozó jelentését, hogy miután a kérvények elkésve érkeztek, azokat a jelen költségvetés tárgyalásánál figyelembe nem vehette; egyébiránt használat és elintézés végett, a belügyminisztériumhoz áttétetni véleményezte, s ha a ház pártolólag terjeszti fel a miniszterhez, azt hiszi teljesítni fogja. Tóth Vilmos is azt véleményezi, hogy a kérvények a belügyérhez áttétessenek. Nyári Pál tökéletesen megelégszem azzal hogy a belügyminisztérium utasítassék hogy a kérelmezőknek már tavaly is lényegesen elfogadott igazságos kérésükhöz képest annak kielégítését azon módon mint tavaly is, lehető méltányos mértékben eszközölje, ha ily határozat fog hozatni, akkor elérjük a czélt, mert méltóztatnak hozzátenni, hogy méltányos arányban, akkor a tisztelt minisztérium bizonyosan fogja érteni hogy az nem annyit tesz, hogy 200 írttal emeltessék a fizetés, hanem oly arányban , mint kívánják, t. i. a hasonló minőségben működő központi törvényszék tagjai fizetésökhöz mérve (Elfogadjuk.) S ha a tisztelt ház így értelmezi, akkor én tökéletesen megelégszem. Ghyczy Kálmán arra figyelmeztet, hogy a háznak e tárgyban az a határozata, hogy a minisztérium az illető hivatalnokokat mint tavaly igazság és méltányosság szerint fizetéseik javításával segélyezze. Ezt mondja ki a ház utasítás képen. Elfogadtatik. A magyarországi megyék, kerületek és kővár vidék közig. és törv. költségeire megszavaztatott: 6580311 frt; erdélyi megyék, székely székek és vidékek közig, költségeire 421142 frt; a királyföldi hatóságoknak nyújtott állam segély 173924 ft. Hosszabb vitára adott alkalmat a 4 rovat: a magyar és erdélyi főispánok, főkirálybirák fizetései. Mocsáry Lajos ellene szól annak, hogy KÜ-küllő megyei főispán, a fogarasi és naszódvidéki főkapitányok, az aranyosszéki és csikszéki főkirálybirák fizetései, összesen 3000 írttal emeltetnek fel. Zeyk Dániel e fizetés felemelést politikai okokkal igazolja, hogy t. i. a fogarasi és naszódvidéki kaponyok, románok, és eddig legkevesebb fizetést kaptak , tehát a méltányosság is az emelést kívánja. Majoros István azt hozza fel, hogy a kormány némely megyét kegyenczként pártol, mást meg számba sem vesz ; egyiknek megadja a kívánt szükségletet, mástól megtagadja. Például felhozza Bács és Zala megyét. A vitában résztvettek még Nyári Pál és Zsedényi. Elnök. A megyei főispánok rovatára nézve a szólásra többen lőnek felírva, a t. ház engedelmével a tárgyalás folytatását holnapra halasztanám (Helyeslés) és mielőtt az ülést bezárnám, a következő sorozatot hozom javaslatba a felveendő tárgyak iránt. A belügyministérium költségvetésének tárgyalása után az igazságügyministérium és ezzel kapcsolatosan a fiumei provisorium, továbbá a kir. üdv. tartás, ő felsége kabineti irodája, az állandósági járulék, az országgyűlési nyugdíjak, a számszéki, vallásos közoktatásügyi ministérium, ezután a honvédelmi ministérium, majd a pénzügyi ministérium költségvetései fognak tárgyalás alá vétetni. Méltóztatnak elfogadni ezen sorozatot. (Elfogadjuk.) Az elnökség tehát ezen sorrendben fogja a költségvetéseket napirendre tűzni. Holnap 10 órakor ülés. Esti lapi tudósításunkban egy hiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. Lázár Ádámnak kérdő pontjai a 100 milliomos közös nyugdíjalap iránt ugyanis, nem mint interpelláló adattak általa elő, hanem mint olyanok, melyek egy határozati javaslat alapját képezik. A kérdő pontjai által tudakolt adatok alapján utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy még a jelen költségvetés tárgyalása alatt tüzetesjavaslatot terjeszszen elő azon pénzalap iránt, melyből a közös nyugdíjak jelenleg födöztetnek. A ház a határozati javaslat kinyomatását rendeli el. 11 órakor reggel a montretoutei erődítvények és a fent említett házak az ellenségtől elvétettek, mely 60 foglyot hagyott kezeinkben. Bellemare tábornok a bergerei hegygerinczre érkezvén, miután az úgynevezett paplakot elfoglalta, de minthogy jobb szárnyának támogatására várt, tartalékcsapatjai egy részét arra kellett fordítnia, hogy az általa elfoglalt állásokat megtartsa. A közben Ducrot tábornok hadoslopa is beállott a harczvonalba. Az ő Rueilnél felállított jobbszárnya a Szajna másik partjáról erős ütegekből lövetett, mely ellen viszont e hadoszlop tüzérsége és a Mont-Valérien tüzelt. Longboyan kapujánál élénk csata kezdődött, hol a törésekkel ellátott falaknál és házaknál elkeseredett ellenállásra találtunk. Ducrot tábornok többször vezette a sorkatonákat és nemzetőröket támadásra, anélkül, hogy itt tért nyerhetett volna. 4 óra felé az ellenség a legnagyobb hévvel támadólag lépett fel a mi állásaink centruma és balszárnya közt és csapatainkat engedni kényszerűé, de ezek a nap vége felé újra előre nyomultak. A hegygerinczet újra visszavettük, de az éj beállott és minthogy lehetetlen volt tüzérséget hozni, hogy ez átalakult téren szilárd állást foglaljunk el, erőfeszítésünkkel felhagytunk. Ily helyzetben veszélyes volt, e drágán megvásárolt állásban várni be az ellenség támadását, mely bizonyára mindenfelől erőt vonna magához és következő reggel megint itt lenne. A csapatok a 12 órai csata által és az éji menetek miatt, melyeket az öszpontosítási művelet eltitkolásáért tettek — el voltak fáradva. Tehát a Conchardi házak és a Mont Valerien közti futó árkok közé vonultunk. Veszteségeink komolyak, de a porosz foglyok mondása szerint, ezek is sokat vesztettek. Nem is lehetett máskép oly heves csatában,mely napfeljöttétől éjig tartott. Most történt először, hogy ugyanazon csatatéren, nyílt mezőn, a polgár csapatok sorkatonákkal egyesülten harczoltak az oly erős állásban elsánczolt ellenség ellen. A párisi nemzetőrség a sereggel osztozik azon tisztességben, hogy az ellenséget bátran és áldozatok árán támadta meg, melyért a nemzet iránta hálás lesz. Habár a 19-iki csata azt az eredményt nem nyújtotta,melyet Páris attól várhatott, mindazonáltal ez az ostrom egyik legnevezetesebb eseménye, mely a főváros védőinek férfiasságáról nyílt bizonyosságot tesz. A legújabb párisi kitörés. Azok után, miket esti lapunkban közöltünk, szükségesnek tartjuk még a franczia hivatalos lapjelentését is közölni a 19-iki nevezetes kitörésről. A „Journal Officiel“ írja : „A hadvezérek jelentései a tegnapi csatáról a kormányzóhoz még nem érkeztek be mind , mindazonáltal azt hiszi, hogy a jan. 19 iki műveletek felett egy általános áttekintést adhat. A sereg 3 hadoszlopban volt felállítva: 1., sorcsapatok 2., mozgó nemzetőrök és 3., mozgósított nemzetőrök. A balhadoszlopnak Vinoy tábornok alatt Montretour várfokot, Bearne Pozzo di Borgo, Armea Gaud és Zimmerman házakat kelle elfoglalnia. A középhadoszlop Bellemore tábornok alatt a bergerei fensík keleti része ellen irányozta működését, és a jobb hadoszlopnak Ducrot tábornok alatt a bouzenvallei parktól jobbra kellett működni és egyidejűleg Longboyant megtámadni, hogy a lupinsi ménes ellen is menjen. Minden összekötő út, mely megengedte a gennevillersi félszigethez való bemenetet, ide számítva a vasutakat is, a jelentékeny haderők összpontosítására használtatott. Szegedi bűnperek. (A Scheinfeld-féle rablógyilkosság.) Szeged, jan. 25-én. Pest megye kiküldött fenyitő törvényszéke ma kezdé meg az ezen vidéken Schönfeld-féle rablógyilkossági ügy neve alatt ismeretes perben a végtárgyalást. A per tárgya egy elkövetett rémtett, mely habár már több év előtt történt, oly nyomokat hagyott hátra az emberek emlékezetében, hogy még ma is a legnagyobb érdekeltséggel kisérik az ügy kifejlődését és várják a tettesek megbüntetését, kik mint, majd mind helybeli egyének átalánosan ismertek. Hozzájárul azon körülmény is, hogy ez ügyben mindjárt a gyilkosság megtörténte után igen nagy vizsgálat folyt, mely igen jól vezettetett is, azonban sok ártatlan egyén is szenvedett, a bűnösök pedig a felsőbb törvényszékek által az alsóbb bíróságok ítéleteinek megváltoztatásával bizonyítékok elégtelenségéből felmentetvén, egész mostanig élvezték a szabadságot, melyre érdemetlenek voltak, miglen a kir. biztosság erélylyel megújítván a vizsgálatot, a valódi bűnösöket az igazságszolgáltatás kezeibe adták. Ezen érthető érdekeltségnél fogva a szegedi közönség tömegesen jelentkezett a nyilvános tárgyalásra kibocsátott jegyekért, de még akik jegyhez jutottak is, nagy részben be nem fértek a különben elég tágas tárgyalási terembe. A tárgyalás több napot fog igénybe venni, mert az elővizsgálati iratok fontosbjai és a perbeszédek felolvasandók lévén, minthogy ezek igen nagy halmazra nőttek, ez sok időt igénybe fog venni, s így alig hihető, hogy a nyolcz vádlott ítélete szombatnál előbb kimondathassák. Mindenek előtt ismerkedjünk meg a tényállással, mely a vádlevél alapján a következő: 1856. évi február 1 jén Papdi Ferencz, ki Schönfeld József szegedi kereskedőnek mindenese volt, de gyakran a házon kivül aludt neje házánál, reggel 7 órakor haza menvén, a cselédszobában a házbeli nőcselédet Mészáros Katalint, s ennek a gazda engedelmével szintén a házban lakó szeretőjét Kloppán Józsefet összekötözve s azonfelül az ágylábhoz kötve találta, kiktől azt értette meg, hogy előtte való este ha 8 órakor két álarczos rabló rohant szobájukba, kik őket körülbelül éjfél után 1 óráig őrizték, mialatt társaik a belső szobák egyikében alvó gazdát és nejét valószínűleg szintén megkötözték és kirabolták. Miután Papoli ezeket feloldotta kötelékeikből, s ezek állítólag az összekötözés folytán támadt fájdalmas zsibbadtságuk miatt menni képesek nem voltak, egyedül sietett a belső szobákba, hol a hálószobában borzadva tapasztalta, hogy Schönfeld József az ágyában, ennek neje pedig az ágy előtt a földön elvágott nyakkal meggyilkolva feküsznek. Rémülten fordult vissza, hogy az esetről a közel lakó rokonokat, különösen Schönfeldéknek a szomszédban lakó vejét Dégi Józsefet s ennek nejét értesítse, midőn észre veszi, hogy a nyitott folyosó végén Vecsernyés Márton éjjeli házsör szokott alvó helyén szintén elvágott nyakkal meg van gyilkolva. Ezen borzasztó bűntény hite villámgyorsasággal hatott el mindenhová s a hatóság azonnal megindítá a nyomozást. Az akkori szegedi cs. k. fenyitó törvényszék rögtön bíróságilag vezetett vizsgálat után az egybevágó s mind ellenük irányult körülmények alapján Kloppán Józsefet és Mészáros Katalint, továbbá puszta gyanúból Papdi Ferenczet, Magyar János és Józsefet, Muládi Jánost, s még többeket is elfogatott, miután azonban ezek tagadása miatt eredményhez jutni nem lehetett. 1856. ápr. 12-én a rögtönbirósági eljárást megszüntetve, Mészáros Katalin, Papdi Ferencz, Magyar János és József ellen az eljárást rendes perusra utasította, Kloppán Józsefet mint szabadságos katonát a cs. k. katonai parancsnokságnak adta át, a többieket pedig szabadon bocsátotta. Az elfogottak közül sokan a valódi bűnösök megátalkodott tagadása következtében ártatlanul börtönöztettek be s közülök Muládi János még a börtönben, Magyar János pedig nemsokára kiszabadulása után a méltatlanul