A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-26 / 22. szám

— A baloldali kör tegnap esti (jan. 26.) értekezletén a földmivelési ministerium költ­ségvetésének tárgyalása folytattatok. A veszteg­­intézeteket illetőleg újólag sü­rgeti az­­értekezlet ez intézménynek magyar kézbe vételét. "A posta és távirda ügye egész halmazát támasztotta a visszaélések és mulasztásokat illető panaszok­nak, melyeket a párt a képviselőházban is hang­súlyozni fog, egyébiránt a kívánt tételeket meg­szavazván. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 272. ülése jan. 26. A miniszerelnökség költségve­tésének tárgyalása. Andrássyi Gyula gr. arra kéri a házat, hogy, mivel a rendelkezési alapra vonatkozólag pót­­előterjesztést kíván tenni, az erre vonatkozó tár­gyalást elhalassza. — Elfogadtatik. Zimonyi Ernő helyesnek és igazoltnak találja Irányinak a miniszerelnökkel szemben tartott be­szédét és az iránt beadott hat. javaslatát, hogy a kormány az ország állapotáról jelentést te­gyen,­­ mert az interpellációkra adott válaszok­ból az ország sorsa iránt érdeklődő kevés tájé­kozást meríthet; annál kevésbé várta volna egy alkotmányos érzelmű miniszertől, hogy azt mondja, miszerint, ha a kormány tesz általános jelentést az ország állapotáról, — saját szem­pontjából indul­va ki — azt a tények és hiányok elleplezésével igen könnyen meghamisítva fogná feltüntetni e situatiót. Helyén találja azt is, hogy miután a miniszerelnök nem administrál egye­bet, mint a rendelkezési alapot, melyről nem tartozik felelősséggel, a házban kritika alá jöj­jön az általa vezetett külpolitika. A miniszterelnöktől, ki különben elmélet ötleteiről ismeretes, elvárná, hogy a hozzá in­tézett kérdésekre ne felelje mindig azt, hogy az általános vita nem egyéb időpazarlásnál, s ez már régen elkoptatott frázis, keressen már más ötletet is. Andrássynak azon állítására,hogy ő az udvar­­nak­ befolyásával és bizalommal nem kérkedett soha, azt jegyzi meg, hogy a miniszterelnök igen gyakran hivatkozott a király személyére még akkor is, midőn erre nem volt felhatalmaz­va, a­mi nagyon is elősegítette azon hit elter­jedését. Így történt ez többek közt a választói előtt mondott beszédében is, melyben azt hang­súlyozta, hogy ő felsége nem fogná elfogadni az ellenzék programmját még akkor sem, ha az, többségre vergődne. Ajánlja a miniszterelnöknek, hogy ne csak felfelé, hanem lefelé is szerte­szét nézzen, vár­jon bírja mindenütt a bizalmat. (Helyeslés a szélső balon.) Andrássy Gyula gr. kötelességének tartja mindig válaszolni a hozzá intézett kérdésekre és azt annál szívesebben teszi, mert ilyenkor eszébe jut, hogy e jogot csak azóta gyakorolja az or­szággyűlés, mióta a jelen kormány Magyaror­szág főbb állami jogait feladta.(Derültség a jobb oldalon). A­mi azon vádat illeti, hogy Dalmatia még nincs visszacsatolva, ez a kormányra a le­hető legnagyobb dicséret, mert azt jelenti, hogy a kormány minden egyebet megtett. (Derültség a jobb oldalon.) Csáky Tivadar gr. nem akarja pártfogása alá venni a miniszerelnököt, miután az nem szo­rult erre, hanem az ellene felhozottakra, különö­sen a külpolitikára nézve azt jegyzi, hogy egye­dül Andrássynak köszönhetni, hogy az ország a most folyó háború alkalmával nem sodortatott­­veszélybe. A miniszerelnök befolyására nézve, azt kérdezi Simonyi Ernőtől és elvtársaitól, hogy tán inkább kívánnák azt, hogy a kormány élén oly férfiú álljon, ki nem bírja a korona bizalmát? A belügyekre nézve nézeteit az egyes tételek­nél fogja előadni, most még csak azt jelenti ki, hogy nem érti a kormány ellen felhozatni szo­kott azon vádat, miszerint az, a hivatali állomá­sok betöltésénél csak a kormánypártra van te­kintettel,­­ mert igazoltnak találja, hogy oly állomások, melyek nincsenek a politikával ösz­­szeköttetésben, pártkülönbség nélkül, és csak a tehetségek tekintetbe vételével töltessenek be.a­míg ellenben azt is teljesen correctnek találja, hogy a politikával szorosabb összefüggésben le­vő állomásokra a kormány, mely mindig bizo­nyos politikai elvet képvisel — oly egyéneket alkalmazzon, kik politikáját osztják. Következik a miniszterelnökség kötségvetésé­­nek részletes tárgyalása. Széll Kálmán olvassa a költségvetés első rovatát: Tiszti fizetések. E tételre 67,800 ft. volt előirányozva. A pénz­ügyi bizottság a ministeri tanácsok lakbérének lejebb szállításával 66,800 ftot hozott javaslatba. A pénzügyi bizottság javaslata fogadtatott el, és így az előirányzatban levő 129680 ft. főösz­­szeg 128680 ftra reducáltatott. A fiumei és magyar-horvát ten­­gerparti kormányzóság költség­vetése. Harkányi Frigyes a pénzügyi bizottság által e tételre megszavaztatni ajánlott 30520 forintnyi összeget Fiume számára külön nyitan­dó czimen indítványozza felvétetni. Tisza Kálmán nem ellenzi, hogy e tételre kü­lön czim nyittassék mint azt a pénzügyi bizottság kívánja, de kénytelenítve érzi magát arra, hogy figyelmeztesse ez alkalommal, és felkérje a kor­mányt, hogy ezen kérdést már valahára csaku­gyan az ideiglenesség stádiumából méltóztassék kivenni. (Helyeslés.) Egyike ez azon dolgoknak úgy­mond, melyek mutatják , hogy csakugyan nem Dalmaria az egyetlenegy, a­mit az integri­tás szempontjából felhozni lehet. (Úgy van bal­felöl.) Szóló meg van róla győződve, hogy ha akkor, midőn Magyarország integritásának helyreállítá­sa kimondatott, a fejedelem által szentesíttetett, és a koronázási diplomába belejött, hogyha ak­kor a kormány egyszerűen azt mondja: „amit a törvény mond, és amire a fejedelem megeskü­dött, annak végre kell hajtatni,“ már régen ke­resztül estünk volna ezen. (Helyeslés.) Megengedi, hogy most már több nehézség­gel jár, de ezen nehézségek nem kevesbednek idővel, hanem inkább növekedni fognak, minél tovább halasztatik a törvény végrehajtása. Minthogy a fiumei kormányzóság személyze­tének lakpénze szabályoztatott, az első 8 rovatra össszesen 30470 ft, nyugdíjakra pedig 280 főt szavaztatott meg. Ő felsége személye körüli ministerium költségvetése. A szükséglet 1871. évre 71820 ft s a 3800 ft­­nyi nyugdijakkal együtt összesen 65620 fttal volt előirányozva. Horn Ede kérdi az előadótól, hogy miután ő felsége személye körüli min.-nek 13 hivatalnoka van, kik a teendők elvégzésére volnának hivat­va, mit jelent ezen tétel: „az irodai munkák el­látására szükséges személyzet díjazására 8500 ft, — mert azt hiszi, hogy a hivatalnokok, kik ott vannak, a munkát is elvégzik. Harkányi Frigyes kijelenti, hogy a minisz­tériumnak más minisztériumokkal fen kell tar­tani a közlekedést,­­ és ezen teendőkre szük­séges az említett összeg. Széll Kálmán megjegyzi, hogy a világon minden hivatalban és minisztériumban a rendes tisztviselőkön kívül oly személyzetnek is kell lenni, mely az irodai teendőket végzi, és mely áll az úgynevezett Írnokokból:­­a második lapon az írnokok fizetése van felvéve. Ez tehát nem ismétlés, mert az első lapon a tiszti fizetések foglaltatnak, a 8500 frt azon írnokok fizetésére van kitéve, kik a minisztériumban állandó fog­lalkozást nyernek. Tiszti fizetések és l­a­k­pén­ze­k­r­e. A pénzügyi bizottság jelentése szerint 37,100 frt szavaztatott meg. (Előirányozva volt 38,300 frt.) Tiszti és működési pótlékok, szolgák fizeté­sei és lakpénzei, szolgák ruhailletménye, hivata­li és irodai költségek, jutalmazások és segélye­zések, végül épületek fentartására, vagyis az I. czim 7 első rovatára, a pénzügyi bizottság je­lentése szerint — egy segédfogalmazói állás megszüntetésével (az előirányzott 69,890 frt he­lyett) megszavaztatott 68,864 frt. Országos levéltár. Harkányi Frigyes előadja, hogy e tekin­tetben a pénzügyi bizottság jelentése magában foglalja azon óhajtást, mely tavai is kijelente­tett, t­i. hogy az országos levéltárra nézve a mi­nisztérium utasíttassék, miként a budai várban a minisztérium részére emelendő épületben a levéltár számára kijelölt helyiségek elkészülte után az eddig Bécsben elhelyezett levéltár az ország jogos kívánalmának megfelelőleg, hazánk fő­városába szállíttassák át és az itt levő levéltár­ral egyesíttetvén, mint országos levéltár kellő gonddal állíttassák fel. Várady Gábor mellékesen megjegyzi, hogy a minister által az 1848-i­g felsége személye kö­rüli minisztérium és a mostani közt vont­­párhu­­zam szerencsétlenül van választva, miután a mostaninak nincs meg azon munka­köre, mint az akkorinak. Újból figyelmezteti a minisztert ara, hogy a ház már két ízben hozott határoza­tot a levéltárnak elhelyezése iránt, és ez még sincs végrehajtva. Festetics György gr. kijelenti,hogy mindent elkövetett a képtárnak Budára szállítására és ezután is szőnyegre fogja hozni. A párhuzamot az 1848-as ministeriummal azért tette, mert ta­valy az hozatott fel, hogy a mostani azzal nagy aránytalanságban van. A mostani ministérium­nak az által is szaporodtak teendői, mert sok magyar lakik külföldön, kiknek útlevélre van szükségök. Kerkapoly Károly megnyugtatásul felhoz­za, hogy a kormány is nagyon óhajta a levéltár áthelyezését, s az épület nem sokára kész lesz, — de addig leszállitni a levéltárt s igy kétszer szállitni, nagy luxusnak tartja. Az országos levéltárra megszavaztatott a kért 1930 ft a pénzügyi bizottság azon határozata mellett, hogy a ministerium egyúttal utasittas­­sék, miként a budai várban a ministérium részé­re emelendő épületben, a levéltár számára kije­lölt helyiségek elkészülte után, az eddig Bécs­­ben elhelyezett levéltár, az ország jogos kívánal­mának megfelelőleg, hazánk fővárosába szállít­tassák át, és az itt lévő levéltárral, a kamarai és Erdélyország kormányszéki levéltárával egye­síttetvén, mint országos levéltár kellő gonddal állíttassák fel. A fedezet rovatnál, hol hátbérjövedelem fejében 540 ft volt előirányozva, a pénzügyi bi­zottság hat­ javaslata, mely szerint a pénzügy­­miniszert odautasíttatni kívánja, hogy a fekvő- Béget adja el, ha nagyobb jövedelmezése nem volna kilátásba tehető, elfogadtatott Kerkapoly K. ministernek azon hozzátételével ha illő áron el lehet adni. A horvát slavon ministerium költség­­vetése. Az 1871. évi költségvetés a nyugdijakkal együtt 47,600 ftot hoz a javaslatba. Irányi Dániel a Horvátországgal kötött be­­cses unió és barátság ép fentartása tekintetéből figyelmezteti a horv.-slavon ministert oly tények­re, melyek a horvátokat sérthetik, és a Magyar­­országgali jó harmóniát zavarhatják meg, me­lyeket igyekeznie kell a miniszternek eltávo­lítani, így felhozza többi közt, hogy Horvátországban most is a Bach-rendszer alatt érvényben volt sajtórendszabályok állanak fen, továbbá, hogy a távirdai nyugták még mindig idegen nyelven nyomatnak, holott azokon a magyar és horvát nyelvet kellene használni. Bedekovics Kálmán gr. miniszter a mon­dottakat nem tartja e házba valóknak, — ha — úgymond — a horvátok ezeket sérelmeknek tartják, autonómiájuknál fogva a horvát-slavon országgyűlésen fogják elintézni. (Helyeslés.) Tiszti fizetések és lakpén­zekre a pénzügyi bizottság jelentése szerint megszavaztatott 32,400 frt. Szolgák fize­tései és lakpénzeire 2300 frt, szolgák ruhaillet­­ményeire 300 frt. Dologi kiadások: irodai és utazási átalány 2000 forint, házbérre 5000 frt, épület fentartásra 400 frt, jutalmazá­sok és segélyezésekre 500 frt, hiv. távirati sür­gönyökre 500 frt, az országos törvénytárnak horvát nyelven való kiadására 2000 ft szavazta­tott meg. Nyugdijakra (a kért 1500 ftból 375 ftnak indítványozott levononásával) 1125 frt, úgy a horvát slavon ministerium költségvetésére 46525 ft szavaztatott meg. A belügy­ministerium költségvetése. Elnök jelenti, hogy a belü­gyér a felvilágo­sítások megadására Tóth Vilmos és Zeyk Dá­niel államtitkárokat bizta meg. Tiszti fizetések és lakpénzek. Megszavaztatott a ministernek 12000 frt, két államtitkárnak 14000 ft, 5 ministeri tanácsosnak 23000 ft. Az osztálytanácsosok számát 12-ről 14-re emelte az idén a belügyér az előirányzatban 6700 ft többlettel. Tisza Kálmán rászalja, hogy újból szaporít­­tatik a magas hivatalnokok száma, holott sok főbb hivatalnok ül a házban, kik helyett mások végezik a teendőket, miért is a budgetet új kia­dással terhelni nem hajlandó. Tóth Vilmos államtitkár elismeri, hogy a belügyminisztériumnak elegendő hivatalnoka van — de ebből azon előny származik, hogy nincsen restantiája, — a­mi minden esetre a közönség javára szolgál. Szavazásra kerülvén a dolog, miután Zsedé­­nyi is kijelenté, hogy az új két osztálytanácsos­ra csak akkor lesz szükség, ha az árvaügyek a belügyminisztériumhoz fognak jönni, a többség elvetette a két p oszt. tanácsossal leendő szapo­rítást, és így a 12 oszt. tan-ra szavaztatott 39,300 frt. 18 titkárra 36,900 frt, 22 fogalma­zóra 25,200 frt, 7 fogalmi segédre 5600 frt. Számvevőség: 1 igazgató 2500 ft, 6 számtanácsos 10200 ft; kiadó és irattárnok 1500 ft; 60 számtiszt 57000 ft; 2 igazgató 3800 ft; 4 aligazgató 5700 ft,16 hivataltiszt 14300 ft.Szol­gafizetéseire 15720 ft. Szolgák ruhaillet­ményeire 2000 ft. Házbérekre 15191 ft, épületek fentartására 4000 ft, távirati államsür­gönyök után járó díjilletékekre 15000 ft, hiva­tali szükségletek, napdíjak és utazási költségek­re 63500 ft szavaztatott meg. A kolozsvári levéltárra elő­irányzott 7630 ft Ghiczy Kálmán indítványára áttétetik a rendkívüli szükségletek rovatába. E szerint a közp­­igazgatásra megszavaztatott 375,500 frt. A számvevőségre nézve valami szerelmes história kezdett előfordulni, az öreg asszony közbe vágott: „Czilike, Julis te! valami zörög odakinn a konyhában, nézzétek meg mi az ?“ — A többiek tapasztalt fehér nép vol­tak már, azok meghallhatták. Kárpótlásul aztán megtanította ő maga Czili­­két egy bohókás szerelmi dalra, a­mi az öreg asszonynak is, meg a kis leánynak is olyan jól illett: „Azt szokták szememre vetni. Kicsiny vagyok még szeretni. De tudom őket nevetni! Hiszen a kis csupor Még hamarább felforr, Nem csoda hát, Ha a kis­lányt, Szintúgy tüzeli amor!“ .Hiszen nevetni való tréfa volt az csak. Azután szokás szerint aludni mentek. Hanem a nagyasszony a szemeit, sem hunyta le ez éjjel. Az a végzetes levele ott feküdt a vánkosa alatt. És ő neki úgy tetszett, mintha a keblén feküd­nék nehéz hegy súlyával. A reggeli munka is a maga rendén lefolyt: a reggeli után benmarasztá magánál unokáját a nagyasszony. — Ide hallgass édes fiam,mondok neked vala­mit. Tegnap kaptam Járay uramtól választ azon levelemre, melyben felmondtam a kollégiumnak alapítványomat. Miattad történt. Azt hittem, h°gy igazságtalanság történt veled. A nagytisz­­teletű úr felvilágosított az igazi okokról, a miért , te és társaid az iskolából kitiltattatok. Ne szólj közbe! Tudom, te nem hazudtál egy szóval sem előttem, ítéletedben más ok volt adva, s Czi­like volt az, ki mindig megakadályozott, hogy előttem­ az igazi okot elmondd. Örökre háladatos légy ez iránt a gyermek iránt, mert a­mit ez tett érted, azóta hogy itthon vagy, a­hogy állt közöt­tem és közötted, azt még az őriző angyalod sem lett volna képes helyetted tenni. El ne felejtsd, hogy ez a leány mindennap hazudott nekem; először életében hazudott, és te miattad tette ! Én meglehet, hogy azért nem fogom őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha, hogy te érted veszítette el a hozzá való szeretetemet. Ha azt tudom, a­mit most tudok, nem fogadtalak volna úgy, a­hogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged ? én­­ nagyapád, sze­gény boldogult kedvesem, épen ilyen délczeg, büszke eszes ifjú volt, mint te, mikor megismer­kedtünk. Rajongása belevitte egy olyan munká­ba, a­milyenbe te keveredtél most. — Azon el­átkozott könyvben az ő írására is ráismer­hettél volna, ha írását később el nem változ­tatta volna, hátrafelé döntve a betűket, hogy rá ne ismerjenek. — Mert eljöttek az üldözés napjai és a kínzó hosszú idő alatt nagy­apádból, a bátor, délezeg férfiból lett egy reszkető nyomorék, egy világkerülő szeren­csétlen. Nézd meg Béni bátyádat, ez annak a szerencsétlen kornak a szülötte. Te is ilyen fogsz lenni, ha tovább megy ezen az utón. Most még senkid sincs, még egyedül vagy, de ha egyszer lesz, a­kit szeretsz, nyomorékká bénulsz az alatt az éjjeli nappali kínzó tudat alatt, hogy üldöz­ve vagy, hogy fejed, vagyonod egy hajszálon áll csak, hogy csak bele kell botlani valakinek egy általad leírt sorba és el vagy veszve. Ezt a kint csak asszony bírja kiállni megháborodás nélkül, férfi nem. Én nem adok neked tanácsot, hogy mit tégy ? Te tudod azt magad legjobban. Fé­nyes pálya áll még előtted : az lehetsz a­mi akarsz. Utánam gazdag fogsz lenni. Ősi vagyo­nomat meghúszszoroztam. De a­milyen bizonyos vagyok arról, hogy te semmi kényszerítésnek nem engedsz, olyan bizonyos légy te a felöl,hogy én semmi szülői gyöngeségnek nem fogok en­gedni irányodban, ha te a neked szánt pályáról letérsz. Én nem akarom, hogy ország bolondja légy, egy csavargó Csokonai, egy kigúnyolt Kölcsey, egy ábrándozó Kazinczy. Én azt aka­rom, hogy okos és tekintélyes ember légy, a­ki családjának becsületére válik. Mentül magasabb­ra fogsz hágni, annál magasabbra foglak segíte­ni. Van hozzá erőm, tehetségem, vagyonom. Ha pedig leszállsz a porba, ott hagylak, s egy ujja­mat sem nyújtom a felemelésedre. — Most tedd, a­mit akarsz, de rá emlékezzél, a­mit mondtam.“ Kálmán úgy érzé e leczke után magát, mint a­ki a földhöz hozzá van szegezve. Az álló moz­dulatlan földhöz: „Eppur si muove !“ És mégis megmozdul ez a föld ! Vége az első kötetnek. Zsedényi Ede előadja a pénzügyi bizottság azon javaslatát, hogy a számvevőség eddigi veze­tése és kezelésének hibás és drága rendszerének megjavítását illetőleg továbbá az államszámve­­vőszéket a minisztérium útján felhívandónak véli, hogy e tekintetbeni javaslatát, törvényho­zási tárgyalás végett minél előbb készítse el. Elfogadtatik. Megyék, kerül­etek, vidékek és székek. E tételre 1871-re előirányozva van 7,531732 forint. Nyári Pál, méltányossági szempontból arra kéri a házat, hogy Pest megye közp. törvény­széke tagjainak fizetését 1500 ftról azon magas­ságra emelni engedje, mint melylyel bírnak Pest város törvényszékének tagjai, akiknek ugyanis csak­nem 1000 fttal magasabb a fizeté­sök, mint amazoknak. Zsedényi Ede kijelenti, hogy az említett tvszéki tagok kérvényei későn érkeztek s egy­szersmind arra utal, hogy a törvényszéknél a törvénykezési költségekre most 10.000 fttal van több előirányozva, mint taval. Széll Kálmán előadja a pénzügyi bizottság­nak a kérvényekre vonatkozó jelentését, hogy miután a kérvények elkésve érkeztek, azo­kat a jelen költségvetés tárgyalásánál figyelem­be nem vehette; egyébiránt használat és elinté­zés végett, a belügyminisztériumhoz áttétetni vé­leményezte, s ha a ház pártolólag terjeszti fel a miniszterhez, azt hiszi teljesítni fogja. Tóth Vilmos is azt véleményezi, hogy a kér­vények a belügyérhez áttétessenek. Nyári Pál tökéletesen megelégszem azzal hogy a belügyminisztérium utasítassék hogy a kérelmezőknek már tavaly is lényegesen elfoga­dott igazságos kérésükhöz képest annak kielé­gítését azon módon mint tavaly is, lehető méltá­nyos mértékben eszközölje, ha ily határozat fog hozatni, akkor elérjük a czélt, mert méltóztat­­nak hozzá­tenni, hogy méltányos arányban, ak­kor a tisztelt minisztérium bizonyosan fogja ér­teni hogy az nem annyit tesz, hogy 200 írttal emeltessék a fizetés, hanem oly arányban , mint kívánják, t. i. a hasonló minőségben működő központi törvényszék tagjai fizetésökhöz mérve (Elfogadjuk.) S ha a tisztelt ház így értelmezi, akkor én tökéletesen megelégszem. Ghyczy Kálmán arra figyelmeztet, hogy a háznak e tárgyban az a határozata, hogy a mi­nisztérium az illető hivatalnokokat mint tavaly igazság és méltányosság szerint fizetéseik javí­tásával segélyezze. Ezt mondja ki a ház utasí­tás képen. Elfogadtatik. A magyarországi megyék, kerületek és kővár vidék közig. és törv. költségeire megszavazta­tott: 6580311 frt; erdélyi megyék, székely szé­kek és vidékek közig, költségeire 421142 frt; a királyföldi hatóságoknak nyújtott állam segély 173924 ft. Hosszabb vitára adott alkalmat a 4­ rovat: a magyar és erdélyi főispánok, főkirálybirák fize­tései. Mocsáry Lajos ellene szól annak, hogy KÜ-­küllő megyei főispán, a fogarasi és naszódvidéki főkapitányok, az aranyosszéki és csikszéki fő­királybirák fizetései, összesen 3000 írttal emel­tetnek fel. Zeyk Dániel e fizetés felemelést politikai okokkal igazolja, hogy t. i. a fogarasi és naszód­vidéki kaponyok, románok,­­ és eddig legke­vesebb fizetést kaptak , tehát a méltányosság is az emelést kívánja. Majoros István azt hozza fel, hogy a kor­mány némely megyét kegyenczként pártol, mást meg számba sem vesz ; egyiknek megadja a kívánt szükségletet, mástól megtagadja. Pél­dául felhozza Bács és Zala megyét. A vitában résztvettek még Nyári Pál és Zsedényi. Elnök. A megyei főispánok rovatára nézve a szólásra többen lőnek felírva, a t. ház engedel­­mével a tárgyalás folytatását holnapra halaszta­­nám (Helyeslés) és mielőtt az ülést bezárnám, a következő sorozatot hozom javaslatba a felveendő tárgyak iránt. A belü­gyministérium költségvetésének tárgya­lása után az igazságügyministérium és ezzel kap­csolatosan a fiumei provisorium, továbbá a kir. üdv. tartás, ő felsége kabineti irodája, az állan­dósági járulék, az országgyűlési nyugdíjak, a számszéki, vallásos közoktatásügyi ministérium, ezután a honvédelmi ministérium, majd a pénz­ügyi ministérium költségvetései fognak tárgya­lás alá vétetni. Méltóztatnak elfogadni ezen so­rozatot. (Elfogadjuk.) Az elnökség tehát ezen sorrendben fogja a költségvetéseket napirendre tűzni. Holnap 10 órakor ülés. Esti lapi tudósításunkban egy hiba csúszott be, melyet ezennel helyreigazítunk. Lázár Ádámnak kérdő pontjai a 100 milliomos közös nyugdíjalap iránt ugyanis, nem mint interpellá­ló adattak általa elő, hanem mint olyanok, me­lyek egy határozati javaslat alapját képezik. A kérdő pontjai által tudakolt adatok alapján uta­­síttatni kívánja a minisztériumot, hogy még a jelen költségvetés tárgyalása alatt tüzetes­­ja­vaslatot terjeszszen elő azon pénzalap iránt, melyből a közös nyugdíjak jelenleg födöztetnek.­­ A ház a határozati javaslat kinyomatását rendeli el.­­ 11 órakor reggel a montretoutei erődítvények­­ és a fent említett házak az ellenségtől elvétettek,­­ mely 60 foglyot hagyott kezeinkben. Bellemare­­ tábornok a bergerei hegygerinczre érkezvén, miután az úgynevezett paplakot elfoglalta, de minthogy jobb szárnyának támogatására várt, tartalékcsapatjai egy részét arra kellett fordít­­nia, hogy az általa elfoglalt állásokat meg­tartsa. A közben Ducrot tábornok hadoslopa is be­állott a harczvonalba. Az ő Rueilnél felállított jobbszárnya a Szajna másik partjáról erős ü­te­gekből lövetett, mely ellen viszont e hadoszlop tüzérsége és a Mont-Valérien tüzelt. Longboyan kapujánál élénk csata kezdődött, hol a törések­kel ellátott falaknál és házaknál elkeseredett ellenállásra találtunk. Ducrot tábornok többször vezette a sorkatonákat és nemzetőröket táma­dásra, a­nélkül, hogy itt tért nyerhetett volna. 4 óra felé az ellenség a legnagyobb hévvel támadólag lépett fel a mi állásaink centruma és balszárnya közt és csapatainkat engedni kény­szerűé, de ezek a nap vége felé újra előre nyo­multak. A hegygerinczet újra visszavettük, de az éj beállott és minthogy lehetetlen volt tüzérséget hozni, hogy ez átalakult téren szilárd állást fog­laljunk el, erőfeszítésünkkel felhagytunk. Ily helyzetben veszélyes volt, e drágán megvásárolt állásban várni be az ellenség támadását, mely bizonyára mindenfelől erőt vonna magához és következő reggel megint itt lenne. A csapa­tok a 12 ó­r­a­i csata által és az éji mene­tek miatt, melyeket az öszpontosítási művelet eltitkolásáért tettek — el voltak fáradva. Tehát a Conchardi házak és a Mont Valerien közti futó árkok közé vonultunk. Veszteségeink komolyak, de a porosz fog­lyok mondása szerint, ezek is sokat vesztettek. Nem is lehetett máskép oly heves csatában,mely napfeljöttétől éjig tartott. Most történt először, hogy ugyanazon csatatéren, nyílt mezőn, a polgár csapatok sorkatonákkal egye­sülten harczoltak az oly erős állásban elsán­­czolt ellenség ellen. A párisi nemzetőrség a se­reggel osztozik azon tisztességben, hogy az el­lenséget bátran és áldozatok árán támadta meg, melyért a nemzet iránta hálás lesz. Habár a 19-iki csata­ azt az eredményt nem nyújtotta,me­lyet Páris attól várhatott, mindazonál­tal ez az ostrom egyik legne­vezetesebb eseménye, mely a fő­város védőinek férfiasságáról nyílt bizonyossá­got tesz. A legújabb párisi kitörés. Azok után, miket esti lapunkban közöltünk, szükségesnek tartjuk még a franczia hi­vatalos lapjelentését is közöl­­n­i a 19-iki nevezetes kitörésről. A „Journal Officiel“ írja : „A hadvezérek jelentései a tegnapi csatáról a kormányzóhoz még nem érkeztek be mind , mind­azonáltal azt hiszi, hogy a jan. 19 iki műveletek felett egy általános áttekintést adhat. A sereg 3 hadoszlopban volt felállítva: 1., sorcsapatok 2., mozgó nemzetőrök és 3., mozgósított nemzet­őrök. A balhadoszlopnak V­i­n­o­y tábornok alatt Montretour várfokot, Bearne Pozzo di Borgo, Armea Gaud és Zimmerman házakat kelle el­foglalnia. A középhadoszlop Bellemore tábornok alatt a bergerei fensík keleti része ellen irányoz­ta működését, és a jobb hadoszlopnak Ducrot tábornok alatt a bouzenvallei parktól jobbra kellett működni és egyidejűleg Longboyant megtámadni, hogy a lupinsi ménes ellen is men­jen. Minden összekötő út, mely megengedte a gennevillersi félszigethez való bemenetet, ide számítva a vasutakat is, a jelentékeny haderők összpontosítására használtatott. Szegedi bű­nperek. (A Scheinfeld-féle rablógyilkosság.) Szeged, jan. 25-én. Pest megye kiküldött fenyitő törvényszéke ma kezdé meg az ezen vidéken Schönfeld-féle rab­lógyilkossági ügy neve alatt ismeretes perben a végtárgyalást. A per tárgya egy elkövetett rém­tett, mely habár már több év előtt történt, oly nyomokat hagyott hátra az emberek emlékeze­tében, hogy még ma is a legnagyobb érdekelt­séggel kisérik az ügy kifejlődését é­s várják a tettesek megbüntetését, kik mint, majd mind helybeli egyének átalánosan ismertek. Hozzájá­rul azon körülmény is, hogy ez ügyben mindjárt a gyilkosság megtörténte után igen nagy vizsgá­lat folyt, mely igen jól vezettetett is, azonban sok ártatlan egyén is szenvedett, a bűnösök pe­dig a felsőbb törvényszékek által az alsóbb bíró­ságok ítéleteinek megváltoztatásával bizonyítékok elégtelenségéből felmentetvén, egész mostanig élvezték a szabadságot, melyre érdemetlenek voltak, miglen a kir. biztosság erélylyel meg­újítván a vizsgálatot, a valódi bűnösöket az igazságszolgáltatás kezeibe adták. Ezen érthető érdekeltségnél fogva a szegedi közönség töme­gesen jelentkezett a nyilvános tárgyalásra ki­bocsátott jegyekért, de még a­kik jegyhez jutot­tak is, nagy részben be nem fértek a különben elég tágas tárgyalási terembe. A tárgyalás több napot fog igénybe venni, mert az elővizsgálati iratok fontosbjai és a per­beszédek felolvasandók lévén, minthogy ezek igen nagy halmazra nőttek, ez sok időt igénybe fog venni, s így alig hihető, hogy a nyolcz vád­lott ítélete szombatnál előbb kimondathassák. Mindenek előtt ismerkedjünk meg a tényállás­sal, mely a vádlevél alapján a következő: 1856. évi február 1 jén Papdi Ferencz, ki Schönfeld József szegedi kereskedőnek mindene­se volt, de gyakran a házon kivül aludt neje há­zánál, reggel 7 órakor haza m­envén, a cselédszo­bában a házbeli nőcselédet Mészáros Katalint, s ennek a gazda engedelmével szintén a házban lakó szeretőjét Kloppán Józsefet összekötözve s azonfelül az ágylábhoz kötve találta, kiktől azt értette meg, hogy előtte való este ha 8 órakor két álarczos rabló rohant szobájukba, kik őket körülbelül éjfél után 1 óráig őrizték, mialatt tár­saik a belső szobák egyikében alvó gazdát és nejét valószínűleg szintén megkötözték és kira­bolták. Miután Papoli ezeket feloldotta kötelé­keikből, s ezek állítólag az összekötözés folytán támadt fájdalmas zsibbadtságuk miatt menni ké­pesek nem voltak, egyedül sietett a belső szo­bákba, hol a háló­szobában borzadva tapasztal­ta, hogy Schönfeld József az ágyában, ennek neje pedig az ágy­ előtt a földön elvágott nyak­kal meggyilkolva feküsznek. Rémülten fordult vissza, hogy az esetről a közel lakó rokonokat, különösen Schönfeldéknek a szomszédban lakó vejét Dégi Józsefet s ennek nejét értesítse, mi­dőn észre veszi, hogy a nyitott folyosó végén Vecsernyés Márton éjjeli házsör szokott alvó he­lyén szintén elvágott nyakkal meg van gyilkol­va. Ezen borzasztó bűntény hite villámgyorsa­sággal hatott el mindenhová s a hatóság azonnal megindítá a nyomozást. Az akkori szegedi cs. k. fenyitó törvényszék rögtön bíróságilag vezetett vizsgálat után az egy­bevágó s mind ellenük irányult körülmények alapján Kloppán Józsefet és Mészáros Katalint, továbbá puszta gyanúból Papdi Ferenczet, Ma­gyar János és Józsefet, Muládi Jánost, s még többeket is elfogatott, miután azonban ezek ta­gadása miatt eredményhez jutni nem lehetett. 1856. ápr. 12-én a rögtönbirósági eljárást meg­szüntetve, Mészáros Katalin, Papdi Ferencz, Ma­gyar János és József ellen az eljárást rendes perusra utasította, Kloppán Józsefet mint sza­­badságos katonát a cs. k. katonai parancsnok­ságnak adta át, a többieket pedig szabadon bo­csátotta. Az elfogottak közül sokan a valódi bű­nösök megátalkodott tagadása következtében ártatlanul börtönöztettek be s közülök Muládi János még a börtönben, Magyar János pedig nemsokára kiszabadulása után a méltatlanul

Next