A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-16 / 13. szám
ül „igen“-nel szavazott 237, „nem“-mel 31, elnök nem szavazott, távol volt 163. E szerint a tvjavaslat 206 szavazattal elfogadtatott. A részletes tárgyalás alapjául a szónoklatok sorát megnyitó Győrfi Gyula, kijelentvén, hogy a közp. bizottság azon óhajtását, miszerint a tárgyalás alatti tvjavaslat czimében a magyar sorhadi csapatok alá rendelt kifejezés helyett „magyar hadseregéről legyen szó, — nem vitatás alá eshető elméleti okoskodásra alapította hanem a törvény megtartása iránti szándékra fektette. Beszédét így folytató: Előadásomban, most a kitűzött irányhoz híven ragaszkodva, minthogy azon óhajtás, hogy az életben levő törvénynek világos szavai alkalmaztassanak, indokolásra nem is szorul, alig lehet más hivatásom, mint gyenge erőmhöz képest jellemezni azon indokokat, melyek alapján az igen t. kormány és a központi bizottság kisebbsége ezen törvényjavaslatból a „magyar hadsereg“ czímét kiküszöbölni óhajtja. S e czélból tehát mindenek előtt a tényállást kell helyreállítnom, azon tényállást, melyet a központi bizottság kisebbsége, bizonyára tévedésből, de mindenesetre a történtekkel összeütközőleg méltóztatott előterjeszteni. Azt állítja ugyanis a kisebbségi különvélemény, mintha a törvényhozás már 1869-ben, midőn a véderőről szóló törvény alapján először sorozott ujonczokat, észrevette volna, hogy az 1867.12. t. sz. 9, 11, továbbá a 12 és 14 §-ai között valami látszólagos ellentét léteznék, és ezen látszólagos ellentét tapasztalása elég okot szolgáltatott arra, hogy a törvényhozás törvénymagyarázási jogával éljen, és annak alapján a kormány által előterjesztett és a jelenlegivel teljesen azon czím alatt állapította volna meg a magyar sorhadi csapatok kifejezést, „a magyar sereg“ helyett. A központi bizottság kisebbsége által így felállított tényállás három lényeges eltérést foglal magában. Először is határozottan tagadnom kell azt, mintha a törvényhozás az 1867. 12. t. sz. most említett §-ai közt valami látszólagos ellentétet fedezett volna fel; tagadnom kell, hogy az 1869- diki ujonczozás tárgyalásakor vagy — tovább megyek — az 1870. évre igényelt ujonczok megajánlásának, tárgyalása alkalmával valaki ezen látszólagos ellentét létezését csak egyetlenegy szóval is felemlítette volna, és felkérem a kisebbség igen t. előadóját — felkérem mindazon t. képviselőtársaimat, kik a kisebbség külön véleményét pártolják, hogy az országgyűlés naplójából — mert országgyűlési határozatot nem is kívánok, csak az országgyűlés naplójából mulassanak csak egyetlen egy szónok előadásából, csak egyetlen egy sort, melyben ezen látszólagos ellentétről csak említés is léteznék. Itt vannak az országgyűlési napló illető kötetei, hogy könynyebben kikereshessék, szolgálok vele. Ha azonban a különvélemény alapjául szolgáló ezen állítást határozott tagadásom ellenére a naplóból kimutatni nem tudják, akkor engedje meg a t. ház, hogy bennem csak megerősödjék azon meggyőződés, miszerint ezen látszólagos ellentét említése csak most készült újdon vett új okoskodás, mely a 69—70-ki ujonczok megszavazása alkalmával indokul egyáltalában nem szolgálhatott. Tagadnom kell továbbá tehát, mintha az 1869. évben az ujonczok megszavazására vonatkozójavaslatban a honvédelmi minister az általa jelenleg óhajtott czimmel azonos czimet terjesztett volna elő. Tagadom a különvélemény ezen állítását, mert midőn a minister az 1869-dik évi hadjutalékot kérte, akkor másképen fogalmazta a czimet, mint az jelenleg előterjesztve van ; mi abból is kitűnik, hogy a központi bizottság ezen törvényjavaslat módosítása gyanánt hozta be a jelenleg annyira megkedvelt „Magyar sorhadi csapatok“ kifejezést. Az 1867-ki 12. törvényczikk egyáltalán nem áll ezen határban és a hazában oly gyanú alatt, mintha Magyarország jogait illetéktelenül túlterjesztette volna, és mégis az 1867. 12. t. sz. 12. és 14. §-ában világosan meg van említve a magyar hadsereg. Ennek törvényes következménye tehát az, hogy a kiegyenlítési törvény értelmében kell, (a törvénykönyvre it) hogy Magyarországnak külön hadserege legyen, kell, ha tiszteletben akarják a törvényt tartani. — Igaz, hogy ugyanezen törvény 11. §-a értelmében a magyar hadsereg a közös hadsereg kiegészítő része , de ebből csak az következik, hogy a magyar hadsereg a közös ügy fogalmának alárendeltetett, hanem azért habár ily minőségben is, ezen hadseregnek okvetlenül léteznie kell, mert annak tételét a törvény állapította meg. Ha valaki talán azon nézetben volna, hogy az 1867. törvényben a „magyar hadsereg“ kifejezés tévedésből, történetességből csúszott be, annak megnyugtatására, nagy tekintélyre, Pest belváros igen tisztelt képviselőjére, Deák Ferenczre hivatkozom, ki a 12-ik t. ez. tárgyalása alkalmával annak védelmére tartott fényes beszédében 1867. márcz. 28-ikán igen sokszor hangsúlyozta a „magyar hadserget.“ Már 1868. évben a védtörvény előterjesztése alkalmával meglepetésül szolgált véderőre vonatkozó törv. javaslatból a „magyar hadsereg“ kifejezés hiányzott. Történt is e miatt felszólaás,s a t. kormány nem azt felelte akkor, hogy nagy hadsereg nem is létezik, tehát annak a törvényben nincs is helye , hanem azt mondta, hogy a magyar hadsereg ezen törvényben is ben fogaltatik, mert a 11-ik szakaszban hivatkozásörténik az 1867. 12. sz. mindazon szakaszaira, melyekben a magyar hadseregről van említés, és megvallom tehát , hogy ezen hivatkozás a védvőről szóló törvénynek e tekintetbeni hiányait elentékenyen pótolta, mert a 11 §-ban, azon sakaszban, melyben az összes haderő megállatitatik, a magyar hadsereg lételét biztositó törény alkotmányos jogalap gyanánt lévén felmlitve, — mindazon magyar csapatok, nelek ezen törvény értelmében és igy az annyikor említett 32. §. értelmében is kiállitandók, ugyan természetesen a magyar hadsereg számára állítandók ki. A védrendszerről szóló törvénynek életbe léptése után az első ujoncz-jutalékot 1869-ben érte a kormány, az erre vonatkozó törvényjavaslt 1869. júl. 12. tárgyaltatott, és ekkor történt, egy a kormány által előterjesztett és ezen házon tisztelt többsége által is elfogadhatlannak látt czim helyett az akkori központi bizottság főadója egy uj czimet hozott indítványba, t. i. magyar sorhadi csapatok kifejezést. A koránynak akkori ez ügybeni képviselője, t. i. honvédelmi államtitkára utólagosan bejegyezett a czimnek a központi bizottság javaslata szerint leendő megváltoztatásában. Felszólalt azonban ellene Várady Gábor, és az alaptörvényre hivatkozva a „magyar hadsereg" kifejezést alkalmaztatni kérte. És mit felelt erre t. hát ? egyátalában nem mondotta azt, hogy itt 1867. évi XII. törv §-ai között valami ellentétet fedezett volna fel, és igy a törvényt magyarázni kellene, nem talált ellentétet, nem gyakorolt törvénymagyarázatot senki, mert Váradi G. t. b. előadására, miként a naplóból látható, a képviselőházban nem is felelt senki. Egyedüli felelet az volt, hogy „szavazzunk“ és ez meg is történt. Épen úgy elvettetett a kormány által javaslatba hozott czím mint a Várady Gábor módosítása és elfogadtatott a központi bizottság javaslata. Ezt csakis jellemzésül hozza fel szóló, hogy emlékeznék vissza a ház, milyen volt az eljárás, melyet most a központi bizottság kisebbsége törvény-magyarázatnak nevez. A második ujonczállitás az 1870. évre 1869. nov. 13-án tárgyaltatott. Akkor a kormány már „magyar sorhadi csapatok“ kifejezést vette fel a czimbe. Az egyik osztály, a IX. különvéleményt terjesztett elő, és azt, mely a magyar hadsereg érdekében volt beadva, épen egy jobboldali képviselő Hrabár Manó indokolta. Pártolták azt az ellenzék szónokain kívül többen a jobboldalról is, nevezetesen Várady János,Patrubány Gergely, Hofman Pál. Elmondja még szóló, hogy a törvényhozás a törvénymagyarázat jogát nem szokta oly titokszerű módon gyakorolni, mint ahogy azt a különvélemény képzeli, mert valóban titokszerűnek kellene tekinteni az oly eljárást, ha t. i. a törvényhozás midőn törvényt magyarázni akar, ezen fontos cselekmény alkalmával sem a kormány, sem a szónokok, sem a javaslat, sem a határozat egyetlen szóval sem mondják meg azt hogy most törvénymagyarázás szándékoltatik. A törvénymagyarázás bizonyos formaiságokhoz van kötve, melyek itt meg nem tartottak. Ez igen természetes, mert törvényt magyarázni eszeágában sem volt senkinek. Azt hiszi, hogy ezek előadása után kimondhatja azon meggyőződését, hogy a kisebbségi különvéleményben foglalt alapérv és majdnem egyedüli érv, a levegőbe van építve. A különvélemény azon állítására, hogy miután állandó hadsereg van, külön magyar hadsereg nem is létezik , és külön magyar hadsereg nem létezvén, ahol nem szavazhatjuk meg az újonczokat, megjegyzi szóló, hogy ezen módosításnak sem czélja ez alkalommal valami más magyar hadsereget létesíteni, mint aminől a törvény meghatározott. De ezen hadseregnek létezni kell, ha csak a törvény kijátszva nincs. Pedig ki lenne játszva a törvény, — úgymond — ha úgy okoskodunk mint a kisebbség, hogy t. i. ne szavazzuk meg az újonczokat a magyar hadseregnek, mert nem létezik magyar hadsereg. Holott épen a magyar hadsereg nem létezésének legfőbb oka az, és azért tétezik lehetetlenné, mert nem akarják hozzá megszavazni az ujonczokat. Szavazzanak meg a magyar hadseregre ujonczokat és meglátják, hogy létezni fog magyar hadsereg. A magyar hadsereg létezésének jogosultsága — így fejezé beszónoklatát — törvénybe van fektetve.Ezen törvényt a t.ház alkotta, ezen törvény eltörülve nincs.Ezen törvény tekintélyére támaszkodik a közp. bizottság, annak teljesítését kéri. Kéri a t. házat, ne méltóztassék megengedni, hogy a most czélba vett eljárással elaltassák azon eszme, melynek megszüntetését a nemzet legszentebb érdeke, és közvéleményével szemben nyíltan javaslatba hozni e házban nincs bátorsága senkinek. (Helyeslés a baloldalon. Királyi Pál ott, hol a pártok nézetei ugyanazon sorompók, fegyverek és ugyanazon sisakok alatt találkoznak, nem akar ismétlésekbe bocsátkozni , miután ezek a didaktikában és költészetben tán hasznosak és mulattatók lehetnek, de amott nem használnak semmit. Szerinte törvényességi szempontból nem lehet a szőnyegen fekvő tvjavaslat czime ellen megállható érvet felhozni: az 1867. 12. t. ez. 11. §-a ugyanis elvül kimondja, hogy a hadsereg közös és a magyar hadsereg kiegészítő része; az 1868. 40. t. ez. 32. §-a azt rendeli, hogy az ujonczok kizárólag magyar csapatokba osztassanak ; és igy — úgymond — midőn a közp. bizottság a tvjavaslat czimén változtatni akar, bizonyosan valami előnyös politikai czélt tart szem előtt, mely egy kis kanyarodást az egyenes útról megérdemel. Kiemeli végül szóló, hogy a közp.bizottság által javasolt módosítás az Ausztriával kötött szerződés alapfeltételeit alterálja és ezáltal nemzeti hitelünk nem igenkedvező világításba lenne helyezve, ha elfogadtatnék. Tisza Kálmán mindenekelőtt Királyi szavaira tesz megjegyzéseket.Elismeri maga is,azt hogy az ismétlés a parlamentben nem mulatságos, csakhogy a parlamentek feladata nem az, hogy mulatságosak, hanem hogy hasznosak legyenek, és ha ezen szempontból vesszük fel, akkor van igen sok ismétlés, amely hasznos. (Helyeslés balfelől.) Ama híres római szónok is sokszor ismételte, hogy denique, ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Ez bizonyosan unalmas volt azoknak, kik hallották, de utoljára megdöntötték Karthágót. (Élénk helyeslés balfelől.) Mi is tegyük ezt, akár legyen unalmas, akár nem. Hidjék el, nem mulatságos ez nekünk sem, de mindaddig, míg nem sikerül lerontanunk azon akadályokat, melyek a magyar hadsereg útjában állanak, mindaddig fogjuk ismételni támadásunkat. (Helyeslés balfelől.) Ami különben a kérdést illeti, ki kell mondania, hogy a kisebbségi vélemény előadója az 1867. évi Xll-ik t. czikket rágalmazta, mert azt mondta, hogy e t. ez. kimondja, miszerint a hadsereg közös, pedig abban arról egy betű sincsen, (úgy van balfelöl.) Azon t. ez. 11. §-ban megvan az, hogy a közös védelemnek másik eszköze a hadsereg és azontúl alább: Ő felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogát körvonalazza Ezen azt §.mondja:„Mindaz mi az egész hadsereg és igy a magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérléséhez tartozik.“ Már most hihetőleg ezen egész hadseregből magyarázza ki Királyi azt hogy „közös.“ Azt mondja Királyi ezen fogalom „egész“ és „közös“ átalában azonos. Szóló nem hiszi, hogy ezt maga is feltenné. De vegyük a jelen esetet — úgymond — kiről van ott szó ? Van ő felségéről, kinek „egész“ hadserege van, mely egész hadseregnek részét teszi a magyar hadsereg, de abból, hogy a magyar hadsereg a királynak is hadserege, abból, hogy azon királynak más hadserege is van, azt kimagyarázni, hogy ezen „egész“ azt teszi, hogy ezen magyar hadsereg közös a másik állammal is, azt semmifélé után nem lehet. (Helyeslés balfelől.) Az 1868-ik 40-ik t. sz. — persze hogy nem szól magyar hadseregről, hanem közös hadseregről, azonban már akkor kimondatott, hogy azon szakaszok a magyar hadsereget nem mellőzik és hogy ez mellőztetni nem is szándékoltatik. A 12. 1. czikk egyike megmagyarázza a hadseregnek helyzetét a fejedelemmel szemben, a későbbi szakaszokban pedig, midőn Magyarországot illetőleg rendelkezik atörvény, már mindig csak magyar hadseregről rendelkezik, amint hogy magyar törvénynek nem is lehet másról, mint magyar hadseregről rendelkezni. A volt honvédelmi államtitkár azt mondotta taval, hogy utoljára is „sorhadi csapatok“ vagy „magyar hadsereg“ mindegy , mert a magyar hadsereg magyar sorhadi csapatokból áll.“ Ha már most magyar sorhadi csapatok és magyar hadsereg egyet tesz és ha magyar hadseregbe nem lehet ujonczokat szavazni, mert nem létezik magyar hadsereg, akkor a magyar sorhadi csapatokba nem lehet, ujonczokat szavazni, ha nem nevezni kell saját nevén a gyermeket, szavaztassanak meg az újonczok a közös hadsereg számára. (Felkiáltások jobbról: Úgy van! felkiáltás balfelől: Hanem akkor hagyják ki a „magyar szót“!) Szóló minden előhaladásnak barátja és mindent előhaladásnak tekint, ami a helyzetet tisztázza, és épen azért örül annak, hogy midőn most 4 szer szóba jön a hadsereg, legalább nyíltan megmondják, hogy mit akarnak , hogy közös hadseregről van szó. Királyi azt mondta, hogy ő az ellenzék helyzetében következetességből sem fogná a „magyar hadsereg" szót megszavazni, mert ha két hadsereg lenne, keresni kellene valami összekötő kapcsot, talán épen valami delegátiot. Szóló sokszor tapasztalta azt, hogy valaki nagyon meszszi keresvén, valamit nem látta meg ami közel volt. A két hadsereg közti kapocs is igen közel van, nem kell azt keresni,itt az a közös fejedelem személyében, kinek a magyar hadsereg irányában jogait soha senki megtagadni nem akarja. Különben azt is mondta Királyi,hogy minekünk praejádicálni nem szabad azoknak, akik 9 év múlva lesznek a magyar törvényhozó testület tagjai. Erre meg kel jegyeznie,hogy itt nem módositásról,hanem egyedül arról van szó, hogy legalább mit az 1867 : XII. t. cz.mondott és mit az 1868. 40-ik t. cz. lehetetlenné nem tett, legalább annyit 'r - H . Egyébiránt is— váljon praejudicausi., i.k-e mi, ha arról volna is szó, — miről ma nincs, de lehet, sőt lesz is, — hogy megváltoztassák ezen törvény, váljon praejudicálhatnánk-e mi azoknak, kik 9 év múlva lesznek a törvhozó testület tagjai? Hiszen ha mi ma törvényhozásilag valamit teszünk,nem kényszeríthetjük a későbbi törvényhozást, hogy 6 év múlva mást ne tegyen, tehát ha mi megváltoztatjuk a mint jónak látjuk, akkor az soha sem zárja ki, hogy utódaink azt ismét meg ne változtathassák, úgy a mint ők jónak látják, itt tehát praejudicálásról szó nem lehet. Végül még csak arra reflektál szóló, hogy mi az, mi a törvények iránti bizalmatlanságot szüli és mit tesz az: tekervényes utakon járni ? A törvények iránti bizalmatlanságot szüli az, ha ahelyett, hogy a törvénynek szavaira alkalmaztatnának, más szavak alkalmaztatnak, eleinte azon kijelentéssel, hogy ezek ugyanazt teszik, mint most 3 éve történt, s azután azon kijelentéssel, hogy egészen mást teszen, mint történt ma. Az ilyen eljárás az, amely megingatja a bizalmat s az ilyen eljárás az, mely az igazságot tekervényes utakon kerüli ki. Azon meggyőződésben tehát, hogy a ma létező törvények szerint egyedül helyes kifejezés az, hogy a magyar hadsereg számára szavazzuk meg az újonczokat, pártolja a központi bizottság véleményét, és igen kéri a házat, ne küldje ezen szót magyar hadsereg ismét törvénytelen számkivetésbe annyival inkább nem, mert meggyőződése — pedig nem számítja magát azokhoz, kik nagyon sötétben szeretnek látni — hogy : mindenesetre van annyi úgynevezett fekete pont a láthatáron, mely gondoskodásra kell,hogy késztessen bennünket, hogy a fekete pontok nem veszélyesek reánk nézve, nem nagyon veszélyes legalább azon percztől kezdve, midőn a nemzetnek van saját hadereje (úgy van balfelől). Meg van győződve arról is, hogy ha el nem jön hamar azon időpont, midőn a kormány, midőn a fejedelem, midőn minden ember belátandja, hogy az országnak és dinasztiának biztos támasza csak a magyar hadseregben van, e fekete pontok óriás mérvre fognak nőni, és akkor nem hiszi, hogy nyugodt lélekkel nézhessék a következő veszélyt azok, kik készek e meggyőződést minden után módon a koronás fejedelem szívébe csepegtetni. (Balfelől élénk helyeslés. Tóth Vilmos államtitkár nem hitte, hogy ez alkalomból a beterjesztettjavaslat meg fog támadtatni, mert ez azonos a 1869. I. s XIV. t. cz.kel. Hogy az ellenzék évről évre fokozatosan élesebb támadást intéz ejavaslat ellen, ennek okát úgy hiszi, ki találta, és ez az, hogy az ellenzék mindinkább belátja a hadsereg kettéosztásának szükségességét, és hogy opportunusabbnak tartja e kettéosztást ma mint előbb. Szóló nézete ettől eltér, mert ő ma is oly szükségesnek ítéli a hadsereg egységét, mint 67-ben, sőt a világrázkódtató eseményekkel szemben azon tanulságot meríti, hogy ne idézzünk fel visszavonást, hanem iparkodjunk a birodalom véderejét megerősíteni. A kormány a magyar hadsereg eszméjét pártolja és sokat tett létesítésére. Ott van a 100.000 felfegyverzett, felruházott, betanított honvéd. (Élénk helyeslés jobbról.) Ezek tények és nem szavak, és megvárja Ivánka Imrétől, hogy beváltja egykor mondott szavait, miszerint meghajlik a miniszter előtt, ha ez évben 60.000 újonczot állít ki. Azon politika, mely a honvédelmi törvényt megalkotta, tudott s megtanult e körülményekkel számolni, de ép azért állította az eredményeket is, melyek olyanok, minekkel Magyarország századok óta nem birt. (Élénk nyugtalanság a balon. vogy tetszés a jobboldalon.) E politikát egész lélekkel fogják tovább is űzni és miután Tisza ujabbkori Karthágónak nevezett alkotmányának lerombolásához járulni nem akar, szavaz az eredetijavaslatra. (Élénk tetszésnyilvánítások a jobboldalon.) Elnök: T. ház! miután a szólásra még többen vannak feljegyezve, 2 óra azonban már elmúlt, a tárgyalást holnap folytatjuk. Ülés vége 2 óra 5 perczkor. — Az osztrák delegáció pénzügyi albizottságának szombat este tartott ülésében a véderő egyszeri fokozására kért összegeket tárgyalták. Az előadó, dr. Demel azt indítványozta, hogy e követelés Giskra indítványával szemben (a normális békebudgetet illetőleg) ne is tárgyaltassék. Ez ellen a többi közt Be a s t gr. is felszólalt, azt mondva, hogy a béke és a normális békebudget kérdése között nem lát oly összefüggést, mely az erősségi lövegek fölötti tanácskozásra befolyással lehetne; de másrészt meg kell jegyeznie, hogy minden békeszeretetet s a béke fentartására irányzott minden őszinte törekvése mellett e kérdést megkerülni épen azért nem lehet, hogy kifelé nyomatékkal működhessék és épen az Ausztria és Németország közti egyetértés megszilárdítása oly mértékben fog növekedni, amelyben Németország meggyőződik, hogy Ausztria is tekintélyes tényezőnek tekintendő. Ezen nyilatkozat folytán maga Giskra is a tárgyalás mellett emelt szót, s így a bizottság 10 szóval 1 ellenében a tárgyalást határozta el. Az első tételnél (erősségi lövegek és lőszer beszerzésére 3.300.000 frt és már kiadott 115.000 frtnyi összeg engedélyezése) az előadó az egész 3.300.000 ftnyi tétel megtagadását s a 115.000 ft engedélyezését indítványozza. Banhans a költségeket a helyettesítési alapból akarja fedeztetni, mit Kuhn le.ellenez. Giskra végre 400 darab ágyúra 2.000,000 frt megszavazását ajánlja,ami el is fogadtatik. A második tételnél (68,000 lovassági revolver beszerzésére 1.528,000 frt) az előadó az egész összegnek, valamint a hozzátartozó felszerelés a 22-ik tételben kért 337,475 frt megtagadását javasolja. Brestel a revolvereket csak is az altiszteknek kívánván megszavazni, 12,000 db revolverre 250,000 frtot ajánl. Banhans 20,000 dbra 400.000 frtot óhajt megszavaztatni, hogy ezzel a lovasság, a tüzérség, a szekerészet s a még föl nem fegyverzett dzsidások szereltessenek föl. Ezután Beust felhasználta az alkalmat, hogy válaszoljon Brestl azon szemrehányására, miszerint a háború alatt kiadott kiviteli tilalom által Anglia és Amerika iparának kedveztünk a mienk rovására. Igen könnyű — mond a többi közt e válaszában — a kormány rendszabályait megtámadni most, mikor a Németországgal való jó egyetértés kikötőjébe már bejutottunk, igen, Ausztria volt az a hatalom, mely minden államok közül legszigorúbban vitte keresztül a semlegességet és épen e körülmény volt főalapja azon megegyezésnek, mely Poroszországgal jelenleg fönáll. Végül a bizottság Banhans indítványát fogadta el. Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósítónktól.) (M.) Turin, jan. 12-én 1871. Az olasz sajtó nagy része azt tarta, hogy a pápa nem fog válaszolni a király levelére, s ezen hiedelem eléggé alaposnak látszott, miután mint a „Gazzetta Piem.“nek írják, a tanácskozás miatt összeült bibornokok a válasz ellen nyilatkoztak; ezen hiedelem azonban nem valósult, s a pápa daczára a bibornokok ellen nyilatkozatának, folyó hó 2-án sajátkezüleg irt volna az olasz királynak; a levél irályra nézve sokat különbözne az Antonelli bibornok által szerkeszteni szokott jegyzékektől, mind a mellett az „Arena“ szerint nem volna egészen ment egynémely nem a leggyengédebb kifakadástól, különösen abban eszge keserű szemrehányással illette volna a királyt, hogy az olasz csapatoknak megengedte betörhetni az egyházállamba. Hogy a pápa nem tud lemondani a világi hatalomról, melyhez egy századnegyed alatt hozzá szokott, azt valahogy csak természetesnek találjuk, (a szokás természetté válik) de hogy a betörésért az alkotmányos királyt, s nem a nemzetet okozza, azt nagyon következetlennek tartjuk, a népszavazás által megválasztott királytól csak nem fogja őszre kívánhatni, hogy a nemzet akaratával daczoljon, vagy annak százados törekvéseit puszta udvariságból meghiúsítsa ! A kormány elhatározta volna Rómában minél előbb megszüntetni a kivételes állapotot; a „Gaz di Torino“ szerint a helyhatóság még e hó lefolyta előtt meg fogna szűnni, s ezt szívből óhajtjuk, mert a teljhatalom, s az önkény karöltve szoktak járni, a rómaiaknak pedig a törvény uralmára nagy szükségök van. A nem rég megjelent statistikai adatokból kiveszszük, hogy a sz. városban 30 ezernél több egyén koldulásból él, vagy az állam segélyzésén hízik, ha Rómában az olasz törvény alkalmazást nyerend, a társadalom ezer heréi ugyanannyi hasznos polgárai leendnek a közös hazának, s a munka harminczezer kart nyerend. A madridi olasz követ Blanc lovag, más rendeltetést nyerend, előbb azonban visszatér Olaszhonba, egyelőre Cialdini tbk maga maradna a spanyol udvarnál, a „Gaz di Torino“ azonban azt tartja, hogy a tbk is nem sokára hazájába visszatérendne, minthogy Prim halála után, (akihez a régi barátság legszorosb viszonya csatolta őt) nem óhajt többé Spanyolhonban élni, vagy legalább is barátja halála által megfosztva azon befolyástól, melyet a spanyol ügyekre vélt gyakorolhatni, feleslegesnek tartja ott maradását. A „deficit“ fedezésére mint a „Gaz di Tor.“ ból értesülünk, az olasz pénzügyér 100 m./ frk kölcsönt szándékozik kibocsátni, az „Internazionale“ szerint azután több bels külföldi tőzsdékkel máris folyamatban lennének e tárgyra vonatkozó alkudozások. Porosz rendelet Franciaországban. Versaillesben porosz hivatalos lap jelenik meg, mely azon rendeleteket tartalmazza, melyeket Versaillesből Francziaország meghódított részeire vonatkozólag adnak ki. E lap czíme: „Moniteur officiel de Gouvernement général du Nord de la France et de la Prefecture de Seine et O ise.“Ez a következő két okmányt teszi közzé: 1. Királyi rendelet: „E hó 15-kéről tett jelentés tekintetbe vételével, beleegyezem egy új fő kormány képzésében, mely a Francziaország észak részén megszállott tartományok egyesítése által alakíttatnék. A Szajna és Oise departement, mely eddig Rheims kerületébe volt beosztva, az újonnan alkotott főkormányzósággal egyesíttetik, melyeknek vezetését a szász királyi hadügyminiszterre, v. Fabrice altábornokra ruházom, ideiglenes székhelyéül Versailles lesz kijelölve. Versailles, decz. 16. 1870. Vilmos, Bismarck, Boon. Fabrice mint főkormányzó a következő proclamatiót bocsátotta ki : „ Proclamatió. Ő felsége a porosz király a német seregek fővezére, ő felsége a szász király beleegyezése mellett méltóztatott engemet Szajna és Oise departement, valamint azon Észak Francziaországban levő departementek főkormányzójává kinevezni, melyeket közelebbről a német csapatok által megszállottak és nem részei a rheimsi főkormányzóságnak,azaz Somme, Oise, alsó Szajna, Eure és Loir, és Loiret departementok főkormányzójává. Midőn én ezen királyi kinevezést az említett departementek tudomására hozom, jogom van népességük részéről nyugott és előzékeny magatartást kívánni, mely különben saját érdekükben fekszik. Ezenkívül szilárd reményem van, hogy mindenki távol tartsa magát minden közvetlen vagy közvetett ellenséges vagy a német sergek érdekeibe ütköző cselekvéstől. Mindenekelőtt parancsolom a kormány- és községi hatóságoknak, hogy híven teljesítsék azon parancsokat, melyeket a főkormányzóság nekik közegei által tudomásukra hoz és felszólítom őket, hogy közreműködésüket ne tagadják meg, hogy sok nehézség nélkül feleljenek meg a jelen helyzet követelményeinek. Es lévén arra határozva,hogy mindenkit a lehetőleg megvédett vagyonában, a terheket aránylagosan osztom fel és a közbiztonság felett őrködöm, reméltem nem leszek arra kényszerítve, hogy a haditörvények által parancsolt szigorhoz folyamodjam. Versailles, jan. 6. 1871. Fabrice, államminister,albk. A bajor kamarából. A versaillesi szerződések tárgyalása még mindig foly. Schauss és Gürster azok mellett nyilatkoznak, Fugger gróf is, de azért, mert ez kényszerhelyzet és kijelenti,hogy ha a ministerium a kamara töbségére,a patriótákra támaszkodott volna,most nem lenne előtte az a háládatlan feladat, hogy ily szerződéseket aláírni kell. Bray gróf miniszter erre azt mondá:„Előttem szóló gróf úr azt hívé, hogy a minisztériumnak a ház többségére kellett volna támaszkodnia, akkor nem lennénk abban a kényszerű helyzetben, hogy e szerződéseket el kell fogadnunk. A gróf úr tévedésben van. A kényszerhelyzet, melyről oly sokat beszélnek, anyagilag a bajor kormányra nézve Versaillesban sem létezett, mi elutazhattunk volna, de nem tettük azt azon okból, a melyből ön, érettebb megfontolás után szerződést vissza nem utasíthatjai, mert felismertük, hogy Bajorország egy nagyon kedvezőtlen helyzetbe jutott volna. Egyszerre kétfelől jőnek a szerződés ellen a támadások, ami a legjobb bizonyíték, hogy körülbelől a jó középen van. Mondják meg tisztán, melyik állásponton vannak; aki Németország egységét akarja, annak akarnia kell azon engedményeket, melyek arra szükségesek. Mi sem tartjuk a szerződéseket kívánságaink eszményének, de nem arról van szó, hogy szerződést kössünk, hanem csak a már megkötötthez kell csatlakoznunk. Mi föderatív alapon akarunk egységet és nem egységes államot: e kettő úgy függ össze, mint reform és forradalom, és hogy az előbbi a déli államok csatlakozása által lényegesen erősbödnék, az kétségtelen.A mostani mozgalmat nem szabad az 1848-ival összehasonlítani: most maguk a fejedelmek állottak az egységi mű élére, mi az alól nem vonhattuk ki magunkat, és a kamara se teheti soká.“ Azután Herrmann, Grabner, Herz és Griel tartottak hosszú beszédeket, főleg az utóbbi unalmasan fejtegetve a romanismusés germanismus közti különbséget és azután bocsátkozva a kérdés mélyére. A magy. tud. akadémia math. és természettudományi osztályának ülése jan. 16-ikán, Stoczek elnöklete alatt Than K. rendes tag tarta székfoglalóját „Az egyetemi tanítás lényegéről“ szóló értekezésével. Megköszönve az akadémiának az iránta tanúsított kitüntetést,felemlíti, hogy értekezésének tárgyát honi sajtónk és szomszédaink többször részakaró vádakkal illették. Nem tagadja, hogy vannak hiányai egyetemi tanításunknak, de vannak a mellett olyan elvitázhatlan előnyei, milyenekkel szomszédaink sem dicsekedhetnek. Az akadémia mai nap túlélt intézmény, a tudósoknak tanároknak, a tanároknak tudósoknak kellene lenni, mint ez Németországban van. Az egyetemi tanításnak arra kellene célozni, hogy tudósokat neveljen, kik önálló kutatásokkal gazdagítsák a tudományt, mely ma több igényekkel lép fel, mint évtizedek előtt. Ezután a tudós és szakember közti különbséget fejtegetvén, záradékul azt hozza le, hogy az egyetemi tanároknak szaktudósoknak kell lenni. Németországban az egyetemi tanítást, emeli a szabad verseny és tanszabadság, mely nem anyagi érdekekre, hanem morális alapra van fektetve. A pesti magy.egyetem nem áll részlábon, nincs elhanyagolva, amint állítják, de ha a teremtést, önálló eredményeket vesszük tekintetbe, meg kell vallani, hogy nem bírunk a németekkel versenyezni. Értekezését tapsokkal fogadták. Utána Márton Lajos értekezett „Az erőmtítaui csavar felületéről.“ Végül osztálytanácskozás. Különfélék. — A felnőttek oktatására vonatkozólag Esztergomból a következő sorokat vesszük: Teljes megelégedéssel városunk minden rendű polgárainak józan gondolkozásával, a legnagyobb örömmel constatálhatom, hogy közoktügyi mintár a felnőttek oktatását illető rendelete tán hazánk egyik városában sem karoltatott fel nagyobb ügybuzgalommal, szeretettel mint helyben. Jóllehet Esztergom v. legtöbb lakosai, általán véve,még nem emelkedtek a ma-