A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-14 / 11. szám
11. szám. EX. évfolyam. Reggeli kiadás: Pest, 1871. Szombat, január 14. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................1 frt. 85 sz. 3 hónapra .......................6 „ 50 „ 6 hónapra ........................11» . Az esti kiadás postai különküldáseárt felülfizetés havonkint ... 30 kz. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Beiktatási díjt 0 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beiktatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás melllett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — ■ Nyílt-téri 6 hasábos petit sorért . . . 25 kr. (JQF Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köakmény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HO N“ IX-ik évi folyamára. Égisz évre............................ 22 frt — kr. Fél évre.................................. 11 frt — kr. Negyed évre ...................... 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. gay Külön előfizetési iveket nem büktünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajezérba kerül. A „HON’ kiadó Motala, PEST, JANUÁR 13. A jobboldal hazafiságához és józan eszéhez. A középkor véres és a magánérdek ezerféle rugóitól indított párttusáiban,jótékonybefolyása volt a papság azon intézkedésének, hogy a szerda és hétfő közti idő alatt nem szabadott harczolni; ez volt a „Treuga Dei. “ Kibékíte akkor mindent az Isten létében való hit. Ama világráró háború, mely most foly le, fennen hirdeti annak szükségét, hogy oly ország, mely mint vár egymagában áll a mindenfelől tornyosuló vihar közepette, ne ismerjen pártkérdést ott, hol lételének biztosításáról van szó. A lét érdeke, a hazaszeretet ez alfája követeli ezt a „Treuga Deit.“ Ezért fordulunk a jobboldalhoz, hogy oly sok keserű csalódás után, legalább a honvédelem ügyben kössünk „Treuga Deit.“ Miről van szó ? A baloldal számtalan küzdelem után, most végre valahára egyik sarkalatos elvét, melyért 4 év óta szüntelenül küzd — az önálló magyar hadsereg eszméjét — az osztályokban többségre juttatá, kivitte , hogy a központi bizottmány az országgyűlésnek 43.000 újonczot fog ajánlani nem az osztrák armádiába olvasztott magyar csapatok , hanem a „magyar hadsereg“ számára. Ez első lépés hadügyünk függetlenítésére, és a mi fele lépés még a közös ügyes törvény határai közt mozog, tehát a jobboldal a törvény fentartása érdekében, elvileg azt nem ellenezheti. Igen, a kiegyezési törvény világosan „magyar hadseregről“ szól, és csak 1868-ban és a tavaly nyáron értük meg azt a szomorú állapotot, hogy a jobboldal Deák vezérlete alatt ezt megtagadta, és csak a csapatokéról akart tudni. Ha a jobboldal szívére teszi kezét és megszavazza a „hadsereg“ elvi kimondását, akkor legalább jóvá teszi nem a kiegyezést, hanem annak retrograd elferdítését, az 1868-iki és a tavalyi sülyedést. Teheti-e ezt? Mi hisszük, hogy teheti, nemcsak, hanem hazafias kötelességének tartjuk, mely alól fel nem oldozza a kiegyezés fentartásának szüksége, sőt épen erre kötelezi. Van a jobboldalnak egy közlönye, mely oly szerepet játszik e párttal szembe, mint Garnier de Cassagnac Napóleonnal szembe: reactionariusabb a jobboldalnál, királyibb Királyi Pálnál, és ez ma reggel lucidum intervallumra ébredett és töredelmes önzéstelenséggel ezt gyónja : „Tény az, hogy a kiegyezési alaptörvény világos szavai szerint van magyar hadsereg ; ebből következik, hogy a magyarországi ujonczozás által ennek kell kiegészíttetnie. Hogy ezen törvény világos szavai nem áltatnának az által, hogy a hadkiegészítésről szóló törvény czímében „magyar hadcsapatok“ áll, az képtelenség; mert hisz a magyar hadsereg miből áll másból, mint magyar csapatokból, melyek kiegészítésre várnak ?“ Tehát nyugtassa meg magát minden becsületes jobboldali musulmán , a khadi kijelenté, hogy az a lépés, melyet a haza érdeke követel, melyet a hazaszeretet parancsol, nem ütközik a kiegyezés koránjába. Ha a betűhez ragaszkodó farizeus így magyarázza a törvényt, akkor a jobboldal zsidói is jó lelkiismerettel szavazhatnak — a haza érdeke mellett. Mit akarunk e szavazással elérni ? Tudjuk azt, hogy a czél a „magyar hadsereg“ valósítása, mert akarjuk, hogy a haza minden hadereje a hazában legyen és annak érdekei szerint kezeltessék, vezéreltessék. Most — míg a kiegyezés fenáll — erre két eszközünk van. Az egyik, mit a baloldal most alkalmaz, t. i. hogy újonczaink külön,magyar hadsereget alkossanak, mely magában az országban és itt kiegészítő kerületében legyen és csak a közös a vezérlet és fővezetés által legyen a monarchia többi erejével összekötve. Ezt bizonyos határok közt, még a közös hadügyérség főállása, a kiegyezési törvény minden igényeinek kielégítése mellett is el lehet érni. Erre mutat az a másik eszköz is, melyet most Kuhn báró nyújt a delegátiónak. Ő ugyanis megígéri azt, hogy a csapatok hadkiegészítő kerületeikbe vizetnek vissza, ha 3 milliót megszavaznak e végre. Ezt tegyék meg a delegátusok, vagyis inkább szavazzanak meg e czélra annyit, amennyit e czél elérésére szükségesnek tartanak, de őrködjenek aztán, hogy a czél el legyen érve. Már most ha a jobboldal az országgyűlésen reactionáriuskodik és a „magyar hadsereg“ eszméjét újra megöli, mi lesz a dologból ? Egyfelől költünk azért, hogy a csapatok hazajöjjenek és másfelől, megszavazzuk az újonczokat, hogy — kivigyék őket, mert ha nem magyar hadsereg számára és nem azon kikötés mellett szavazzák meg az ujonczot, hogy az benn maradjon, akkor e katonák még ki fognak szállíttatni a künn lévő ezredekhez, hogy aztán újra bejöjjenek a 3 millió árán — akkor, amikor Kuhnnak tetszeni fog. Ez ellenmondás. Ezt az ellenmondást követi el Királyi Pál, a kisebbségi vélemény előadója. És különösen azt, hogy a „magyar hadsereg“ eszméje feladassák, mely az 1867- diki törvényben megvan és ezt nyíltan elismeri, azzal indokolja, hogy e törvényt megvonták 1868-ban és ezt a törvényszegést megváltoztatni nem lehet, mert most ez törvény. Tehát az országgyűlés megmásíthatja az 1867. törvényt, mely a magyar hadserget fentartja és nem másíthatja meg az 1868-iki határozatot, mely azt megsemmisíti. Szép szabadelvűség! Királyi úr alkotmányossága szerint csak a szabadságot rontani lehet, de építeni nem szabad — ugyanazon egy országgyűlésnek, ő Királyi alattvalósága hű kifejezője az újabb jobboldali alkotmányosságnak, csak sajnálni vagy nevetni lehet — le pauvre diable! A dolog logikája ez: mi a czélja a Kuhntól követelt és megígért csapat dislocatiónak ? Hogy aki magyar katona, az Magyarországon legyen. Mi a czélja az ujonczozásnak ? Hogy a csapatok kiegészíttessenek. De egy ország katonái csak akkor képeznek egy organikus egészet (egy magyar politikának használható serget) ha együvé tartoznak, ha Magyarország minden katonája egy collectív egészet képez, és ez a magyar hadsereg. Mert ha a dislocatió és újonczadás által nem ezt érjük el, ha a magyar katona nem azért jő haza, hogy Magyarországé legyen, akkor a dislocatiónak nincs értelme , akkor legfeljebb csak azért költünk, hogy a fiú anyja közelében legyen, de a haza ezáltal mit sem nyer; mert az országnak haszna csak úgy van, ha a visszatérő katonákban nem egyeseket, hanem egy egészet nyer vissza. Mert ha kívülről behozzuk őket azért, hogy érdekeink követelik, nem nyerünk semmit ha ez érdekeknek itt benn sem használhatjuk fel, akkor mindegy akár benn, akár kinn legyenek. Gondolja meg ezt a jobboldal és bírjon annyi józan észszel, hogy a hazafiság kötelességének eleget tehessen. Hegedűs Sándor: — A közalapok megvizsgálására kiküldött bizottság szombaton d. u. 4 órakor tartja alakulását a képviselőház társalgási termében. — A képviselőház osztályai — a III-nak kivételével, mely ülését ma tartja — tegnap a honvédelmi miniszer által előterjesztettjavaslatokat tárgyalták. Ezen osztályok egyikéből a következő közleményt vesszük: Az V-ik osztály a hosszasan szolgált altiszteknek közszolgálati alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalván, az e feletti vitában az ellenzék részéről Dezső, Kürti, Horn, Guthy és Rákosy vettek részt, s végre a Dezső és Horn által tett indítvány, a Guthy módosítványa értelmében fogadtatott el, s e szerint a törvényjavaslatot az osztály, mint olyant, mely az 1868. évi 40. t. cz. 38. §-ának rendelkezésén túlmegy,általános tárgyalás alapjául sem fogadta el, hanem a kormányt utasítani kivárja az 1868. évi 40. t.cz. 38. szakaszának szellemében, újabb törvényjavaslatot beterjeszteni. Ezután tárgyalta, a honvédeknek tiszti és altiszti kiképzés végett teendő behívása tárgyábani törvényjavaslatot, amely ismét élénk vitára adott alkalmat; a fentebbieken kívül, részt vett ebben Majoros és Vajda, míg nem a részletes tárgyalásnál a czím változás alá jött,s az első bekezdési pont, mint egyszerű indokolás, és a 3-ik §. mint felesleges kihagyatott. Az 1. és 2-ik §. felett pedig a kormány felvilágosításadásra kéretett fel. A honvédkerületek új beosztása, a honvéd lovasszázadok szaporítása, a honvédzászlóalji törzsek személyzetének változtatása tárgyában beadottjavaslatok, a honvédorvosokra vonatkozó törvényjavaslattal együtt, mint egymással szoros összefüggésben levők, egy törvényjavaslatba vétettek, s különösen csakis a honvédlovasság törzslétszámának meghatározása tekintetéből mondatott ki, a minisztérium által egy minél előbbi törvényjavaslat beterjesztésének szükségessége, s ezen javaslatok többi részeiben elfogadtatván az előadóul választott Dezső Szaniszló a szükséges felvilágosítások megszerzésére megbizatott. TÁRCZA. Egy léghajós, kit Amerikába vert át a szél. Közli Jókai Mór. (Folytatás.) Társam a lobogót csóválta, arra az egyik hajós alakja szinte csóválta lobogóját, léggömbünk félrehajlott, az övék szinte. Ez a tünemény az „Ulloa dicsköre“, a francziák az ő felfedezőjükről „chrale ’de Flammarion“nak hívják azt. Csodaszerű láttani tünemény, mint a déli bábok tündér alakzata; a régiek Anthelie név alatt ismerték. Magas hegytetők ritkult levegőjében fordult az elő, Ulloa idejében. A csónakot, mely a varázstüneményt követte, egy élesen körvonalazott dicsfény vette körül, mint egy kerek szivárvány, a csónak körül sárgafehér esik, azontúl egy halvány kék kör, azután egy sárgásszürke szérű, mely végre iiolaveres árnyalatban folyt össze a köddel. A káprázatos kép oly élesen volt rajzolva a felhőlapra, hogy minden kötelét léghajónknak meg lehetett számlálni rajta. Szinte sajnáltuk, hogy eltűnt szemünk elöl, midőn a felhőrétegbe alámélyedtünk. Ismét a mély átláthatlan köd fogott bennünket körnl, s a homály közepett láttuk, hogyan születik a hó ... . Ezernyi hókristály lepte el fekete kabátjain- t is,e csillámló, sziporkázó atomokkal volt telemlég, ezeknek az összesége képezte azt az átláthatlan valamit, mely nem fekete, de mégis világtalanabb, mint minden sötétség. Hallatszott ez apró kristályok finom zörgése léggömbünk tafotáján. Valami kebelszorító érzés volt, a minta hófelhők, az égi szörnyek, a messziről feketének tetsző hullámok hömpölyögtek óriási tömegekben felénk, a mint keresztül suhantak rajtunk , a mint tátongó örvényeket nyitottak alattunk, amikbe szédületes rohammal esett alá léggömbünk, percenkint 600 lábnyi sebességgel. Óhajtottuk, hogy e nyomasztó cháoszból kijuthassunk minél elébb. Lassan kint kezdett a sűrű ködtömegen át valami halavány aureolája látszani a napnak, alattunk és felettünk világosodott a légi Űr. De várakozásunk ugyan keserves meglepetéssel lett megjutalmazva. Alattunk volt a tenger. Ahelyett, hogy az angol szárazföldre jutottunk volna, az északnyugati szél elterelt bennünket valahova a balti tenger fölé. Szárazföldet nem láttunk sehol. Delejtünk útmutatása szerint rég túlhaladtunk a britt szigetek fölött, képzelhetetlen gyorsasággal, mit kiszámítanunk nem lehetett, miután a szelet a léghajóban nem érzem. És most még egy veszedelem várt reánk. A légben kétféle áramlat volt, amit meg lehetett ítélnünk az egymás fölött keresztbejáró cirrhus és cumulus felhőréteg irányából. A felső légáramlat, mely bennünket idáig hozott, egészen déli szél volt, az alsó pedig északnyugati. Ha az utóbbi áramlatára bízzuk magunkat, az okvetlen kiver bennünket az atlanti Oceanra, s ottan azután el kell vesznünk. Minden áron el kellett érnünk ismét a felső légáramlatot, amelyből alá szálltunk. Hirtelen kiszórtuk csónakunkból a túlterhet, s a megkönynyebbülés után sebesen kezdett el ismét emelkedni léggömbünk ; ránczai újra kisimultak, alakja kigömbölyödött, a mi repültünk feljebb az égbe. Azt reméltük, hogy ha ily gyorsan repülünk, mint idáig jöttünk, még ma Svédországot kell elérnünk. A nyugati szél rohamából már kiértünk, de oly magasra, mint reggel voltunk, nem sikerült már felemelkednünk. Délutánra eltisztultak előlünk a felhők , csónakunk párkányával azonos magasban ismét megjelent a láthatár. Köröskörül tenger. Nem tudtuk többé, hogy hol vagyunk? Delejtünk olyan zavargásoknak volt kitéve, hogy egy óra alatt háromszor is változtatta irányát. — Barátom, én azt hiszem, hogy mi minden emberlakta földet elhagytunk már, s az éjsarkhoz közeledünk. Mondom Daltonnak. — Az is jó. Felelt az én barátom nagy nyugalommal , akkor legalább meglátunk egy olyan vidéket, ahova még senki sem jutott el. Szép biztatás! Késő estig nem jött elénk más táj, mint a tenger. Távcsöveinkkel a nagy messzeségben láttunk egyes vitorlázó pontokat, mik tőlünk mindannyian távoztak. Vagy mi azoktól ? A nap ismét leszállt, s mi egy újabb csodaszép látványnyal gazdagodtunk, a tengerbe elmerülő nap tüneményével. S azután ránk borult egy csillagos ég, melynek bámulata elfeledteti a földet. Már a második éjszakát töltöttük a csillagok közelében. Gyakran egy-egy meteor futott felettünk végig az égen, melynek futását néha egész a láthatárig elkísérhettük; a hosszú tűz itt sokáig ott maradt némelyik után az égre rajzolva. Most még későbben jött fel a hold. A tenger harsogása egészen felhallatszott hozzánk. Társam el volt álmosodva s én kénytelen voltam mindig hozzá beszélni, hogy el ne aludjék, mert megfagy. Odafenn már 17 fok volt, a hideg. Valami rémletesebbet nem tudok képzelni, mint az volt,mint mikor ebben a földfeletti isteni mély hallgatásban a saját hangomat kellett meghallanom. Úgy tetszett, mintha szentségtörés volna minden hangom e szentelt régiókban, ahol hallgatás a dolga az embernek, mint a templomban. Dalton nem igen felelt szavaimra, hanem annál rémletesebb volt, a mint azokat a fejünk feletti nagy léggömb öble viszhangoztató. A száraz hévmérő még egyre alább szállt: a nedves hévmérőt már épen nem használhattuk, mert a víz odafagyott hozzá, hanem a hygrometer szaporodó nedvességet jelzett. Éjfél után a hévmérő hirtelen emelkedni kezdett. Én annak nem örültem. Ez a tünemény a nagy fagyokat követi a nagy vizek közelében. Mikor a viz jéggé fagy, akkor egyszerre sok között meleg elszabadul s a levegőt egy időre az teszi melegebbé. Dalton pedig abból magyaráza a tüneményt, hogy midőn sűrűbb jég nehezedik felülről ritkább jégrétegre, ez nagy meleget idéz elő , s ezt könnyen előidézheti a déli és nyugati kettős széláramlat, mely egymás alatt halad el. A délsarki enyhe napokat épen ez indokból magyarázzák ki. Ez éjszaka minden felhő eltűnt a láthatárról. Hanem az éjszaka végtelen hosszú volt már. A napéjegyen reggelének kellett vona lenni s mi még hét órakor sem láttuk szürkülni az eget. Igenis ! Huszonnégy fokkal voltunk közelebb az éjszaki földsarkhoz, mint tegnapelőtt, s a gönczöl csaknem a fejünk körül fordult már meg az égen. Mikor végre nagy lassan virradni kezdett s rézsűt a láthatáron csúsztatva sápadt gömbjét, feljött a várt nap; nekünk egy képet világított meg, melyet soha el nem feledek s melytől örökké borzadni fogok. Egy mindenséget jégből! Ott lebegtünk a jeges tenger fölött! Oh ez isteneknek való látvány volt onnan felülről : emberi idegeket tönkre tesz az: ez a végtelen egyeteme mindennek a mi fehér! még fehérebb! egymást agyon tündöklő fehér! A végtelen hósivatagok, miket nem szakit meg egy változatos pont, mik úgy fénylenek, mint egy fehér ég, hogy a nap visszasugárzik róluk s azután a ragyogó halmak, kristály béretek, paloták, gigászok várai, halomra döntött romok kristályból, merészen ivlő boltozatok ezüstből; és aztán hosszú zegzugos vonalak, partok talán, miknek hegyes csúcsai mintha üveg csipkéből volnának szőve, fonva, s e rettenetes művészetü rámában egy mérföldeket átölelő sima jégtükör, melyből a nap úgy kel elő, mint egy isten, ki önmagát nézi. És mind e fölséges nagy látványnak a neve „semmi !“ Ez a gondolat, hogy mi most egy ország fölött járunk, a melynek neve m a semmi: elölt bennünk minden érzést, a mi emberi eszméletet, fogékonyságot, félelmet, vágyakat. Engedtük léghajónkat úszni a jegek országa felett. Nem volt már miért leszállanunk a földre. Ide fenn sínes már hidegebb, mint oda lent. De még egy gondolat volt, mely melegített bennünket. — Dalton. Mondom társamnak. Ha ez a légáramlat még estig így tart, el kell érnünk ahová Franklin, Kane, Masham, Mackintosh, Belcher el nem juthattak, az éjsarki szabad tengerig. E szó felvillanyozta elmerengő barátomat. — És még talán elérhetjük az éjsarki szárazföldet is, aminek létét annyian állítják, ahol új növényzetnek, állatoknak, tán embereknek is kell lenni. — A kikről nem tud a világ semmit. — A kiket nem hódíthat meg senki. Elhallgattunk mind a ketten. Eszünkbe jutott az az ország, ahonnan jöttünk,s melyet talán soha sem fogunk látni többé. — Nézd , milyen sötétkék e fehér táj fölött az ég! — Az ám. Valóságos „berlini kék.“ Annyi világos volt előttünk, hogy innen meg nem szabadulunk. A szélnek, mely bennünket idáig hozott, valahol meg kell állni, erőink fogytán van, két évet már álmatlanul töltöttünk el, s e hidegben elaludni annyit tesz, mint megfagyni. A hideg úgy szokja koponyáinkat, mintha szíjjal csavarnák körül, kezeink a kertjükön át is megmeredtek; bundáink nem tartottak már meleget, s a ritkult légben orrunkból és füleinkből szivárgott a vér. Három postagalambot hoztunk magunkkal, hogy hírt adhassunk magunkról; azok közül kettőt kivettünk kalitjából, hogy elbocsássuk, félig meg voltak már dermedve azok is, ha ezáta meleg gyapotfészküknek. Azt hittük, a repüléstől majd fölmelegesznek s eleresztettük őket. Az egyik galamb úgy esett le a földre, mint egy darab kő, egyenesen az orrával lefelé. Bizonyosan megfuladt az esésben. A másik küzdött az eséssel, bukfenezeket hányt, de nem bírt repülésre kapni a ritkáit légben, s aztán eltűnt szemünk elől. A harmadikat még tartogattuk. — A képviselőház II. osztálya f. hó 14 én d. e. 10 órakor a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyalását folytatja. — A 6-ik osztály f. hó 14-kén szombaton d. e. 11 órakor szokott helyiségében ülést tart. Tárgya: A kisbéri uradalom tvczikkek éről A felnőttek elemi oktatásáról. A magyar földhitelintézetről szólójavaslatok. — A jegybankügyi bizottságnak január 14-kére jelzett értekezlete s 15-ére kitűzött ülése egyelőre elhalasztatik. Pest, jan. 13.1871. Zichy Nándor gr. A magy. delegatio hadügyi albizottsága f. hó 13 án tartott ülésében vette fel újra tanácskozásai folyamát, és most már naponkint két ülést tartana, hogy feladatát mielőbb befejezze. A mai ülésben bemutatta Benedek tábornok mint a hadügyminiszter képviselője, a csapatoknak hadkiegészítési kerületeikbe, vagy azok közelébe elhelyezésére, és a területi divisiók felállítására vonatkozó előterjesztést, az ez által előidézendő költségtöbblet 2.817.501 ftot tesz. Az albizottság ezen általa kívánt és sürgetett előterjesztésnek rögtöni tanulmányozását elhatározó, és addig is a rendes költségvetés egyes czimeinek ez előterjesztés által változást nem szenvedő részét tárgyalás alá vette, s következő tételeket megszavazott. Az I-ső czimnél központi vezetés, hatóságok s a t. 1-ső tétel „hadügyministerium“ 20,000 fitnak törlésével 550,617 ftot. 2 ik tétel „Ő Felsége katonai irodája“ az előirányzott 43,946 frtot. 3 ik tétel „főhadi, hadosztályi, és katonai parancsnokságok“ tekintettel a beadott előterjesztésre, függőben maradt. 4 ik tétel „katonai figyelőség“ 8.237 ft törlésével 540 009 ft megszavaztatott. 5-ik tétel „a műszaki bizottság vezetése,“ az előirányzott összeg 9.057 ft megszavaztatott. A 6-ik tétel „városi tér, és várparancsnokságok“ az előirányzott 199.766 ft. helyett 21.786 ft törlésével 175.000 ft megajánltatott 7- ik tétel „katonai papság“ az előirányzott 163.991 ft azon megjegyzéssel, hogy a csapatoknak hadkiegészítési kerületeikbe leendő elhelyezésével, e tételnél nagyobb mérvű megtakarítások eszközölhetők,és időközben is eszközlendők, elfogadtatott. 8- ik tétel „katonai igazságügyi igazgatás* a hadügyminiszter képviselője előterjeszti, hogy a tétel szükséglete a valóságos állapot szerint 541.935 forintot tesz, ez előirányzatba felvett szükséglet a rendezés utáni állapotot tünteti elő, minthogy a katonabíráskodásról szóló tvényjavaslat a magyar országgyűlésen még nem tárgyaltatott, a valódi szükséglet veendő a tárgyalás alapjául. Az albizottság az igazságügynek mielőbbi törvényes rendezését óhajtja,addig is e tétel szükségletére 535000 ftot szavaz. 9 ik tétel „katonai pénztári igazgatás“ az előirányzott összeg 74915 ft megszavaztatott. A katonai pénztáraknak a polgári pénztárakkal leendő egyesítését az albizottság sürgetendi. 10-ik tétel „katonai szakszámosztály“ az előirányzott összeg 348824 ft megszavaztatott. Ezzel az ülés 21/8 órakor eloszlott, következő ülés 5 órakor este. A közös hadügyérnek egy újabb előterjesztése. A közös hadügyér pótlólag eddigi költségvetéséhez két tételre újabb összegeket kér. Az egyiket a hadcsapatok kiegészítő kerületükbe vagy azok közelébe leendő áthelyezésének lehető keresztülvitelének s egy esetleges mozgósításnak fedezésére; a másikat a hadosztályi és dandári törzsek állandó szaporítására, azután néhány közigazgatási intézetnek állománya és üzlete magasítására való költségekre. • A hadügyér ezt következőleg indokolja. A háború, mely Német- és Francziaország közt még mindig dühöng, a tapasztalásnak azon tételét, miképp sereg szervezetének készségében és azon gyorsaságban, melylyel a béke- és a háborúalakulásba átlépni lehet, a győzelemnek csaknem legfőbb főfeltétele rejlik, a szakférfiaknál úgy mint az avatlanoknál tagadhatóan axiómává téve. Azon állam, mely ezen föfeltéteket nyugalmas állapotban, igy tehát viszonylag csekélyebb nehézségekkel és mérsékelt áldozatokkal teljesíteni elmulasztja, népeinek nemcsak jólétét, de talán politikai létét is igazolhatlan módon kockáztatja. A mozgósítás bevégzésével és azon erőösszeg hadászati kiindulásával, mely az ellen visszautasítására szükségeltetik, néhány napi elkésés.