A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-23 / 44. szám
oly számban,hogy minden állomást az építészeti igazgatóságnál és az újdon szervezett társulatoknál is betölthettek volna,de másrészről bizonyos hogy a vezényletet és főbb állomásokat nem volt szükséges kizárólagosan idegenekre bízni, mert a magyar képzettebb szakerő már is volt oly számban, mely több fontosabb állomás betöltésére elegendő volt. De Fackh úr a magyarok egyszerű mellőzésével nem elégedett meg, ő a jövőre nézve is akarta biztosítni német szövetségeseinek uralmát és jó végből mint értesülünk, oly szerződés köttetett az igazgatóság első vezetőjével, melynek értelmében minden a személyzeti ügyre vonatkozó jog kizárólagosan ez igazgatóság hatáskörébe tartozónak mondatik, a miniszer magának semmi jogot fenn nem tartván. Hogy e szerződés által az idegenekre ruházott hatalom általuk derekasan kihasználtatott, azt ez alkalommal nem szándékom bővebben fejtegetni. E szerződés képezi kulcsát annak, hogy a főbb állomások betöltése alkalmával a hazai erők nem méltányoltattak és jogos követeléseik ignoráltattak. A jelenlegi miniszternek nem sokára lesz alkalma a szerződést széttépetni, a legközelebbi jövő fogja megmutatni, tud-e élni e jogával. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház a mai ülésben az egyes tételek megszavazásában sokkal előbbre haladott, mint a tegnapiban. Főleg a közművelődési czélok előmozdítása, nevezetesen a régészeti és történelmi műemlékek és források érdekében Henszlman és Horváth M. felszólalása, hat javaslata és illetőleg indítványa, valamint az ezek által előidézett eszmecsere, melyben számos szónok vett részt, birtok főbb érdekkel. A képviselőház 294. ülése febr. 22. A közoktatási budget tárgyalását, megelőzőleg Hodossy Imre bemutatja a mentelmi bizottság jelentését Pest megye törvényszéke azon kérésére, hogy bizonyos vizsgálatot Guthy Benőre is kiterjeszthessen. A bizottság a kért engedély megadását indítványozza. Elnök nem tartja szükségesnek a biz. jelentésének kinyomatását, miután Guthy egy hozzá intézett nyilatkozatban helyesli, hogy minden további tárgyalás nélkül az engedély megadassék. Simonyi Lajos dr. azt hiszi, hogy midőn egy képviselő kiadatásáról van szó, nem az illető képviselőt, hanem a házat illeti a jog, hogy a felett nyilatkozzék. Kívánja a bizottság véleményének kinyomatását. — Ki fog nyomatni. Következik a napirend: a közokt ügyi budget részletes tárgyalásának folytatása. A m. k. egyetemi alapkiadásai: Megszavaztatik tanárvizsgálati díjakra 500 frt, tanpénzekre 6848 frt, járulékokra az egyes tanintézetek fentartásához 23907 frt, a., siketnémák intézetére Váczon 22861 frt. — Ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czélok : megszav. utazási ösztöndíjakra 20,000 frt, a bécsi cs. kir. Theresianumnak 5725 frt, e tételnél a ház azon két izbeni határozata folytán, hogy a megürült helyek új egyénekkel nem tölthetők be, tudomásul vette a miniszer nyilatkozatát, miszerint ezen határozathoz alkalmazkodott Várady Gábor felhívja a ministérium figyelmét arra, hogy múlt évben az is kimondatott határozatilag, hogy a theresianumi magy. alapítványok a többiektőli elkülönítése és jövendője az országban érvényesitése iránt, a jövő 1871. évi költségvetés tárgyalása alkalmával javaslatot terjesszen a képv.ház elé a cultusminister, ez pedig nem történvén meg, igyekezzék az erejében fenálló határozatot mielőbb foganatosítni. Táncsics Mihály megszavazza a tételt, de szégyen és gyalázatnak tartja, hogy ifjaink külföldre menjenek tanulni, holott azt itthon is megtehetik. Kívánja, hogy ezen alapítvány Pestre tétessék át. E gazdag országban annyi alapítvány van, az egyház szolgáinak kezeiben annyi jószágok vannak, —s szomorú dolog, hogy ez iránt nem szándékozik a törvényhozás és a kormány üdvösebben intézkedni, — és azért nem mulaszthatja el, valahányszor alkalma nyílik rá, mindig oda utalni, hogy mikor egy iskolamester 120 írttól egész napi munkáért kénytelen tengetni egész családját, az alatt egy másik papi uralkodó százezer frt jövedelmet húz. Megszavaztatik segélyre a n.szebeni Therezianum árvaházának 22650 ft. a kolozsvári elemi iskola rajztanítójának 315 ft. alapjárulék az erdélyi iskola alapnak (a tanítók fizetésének pótlására) 10452 ft, azösztöndíj alapsegélyére 1064 ft, szegénytanulók segélyezésére 1200 ft, Goldberg-féle ösztöndíj 5, egyenként 126 fttal 630ft, kamarai járandóság erdélyi hely, hitv. ev. egyházak és tanodák s némely kath. lelkészség számára 3545 forint, balli alapitványi segélydijakra 4910 ft, a bécsi tanuló ifjúsági betegsegélyező egyletnek segélykép 1000 ft. Majthényi Dezső helyesli, hogy az állam a bécsi tanuló ifjúságot segélyzi és pedig nemcsak humánus szempontból, miszerint ifjaink betegség esetén ne legyenek elhagyatottságnak kitéve, hanem főleg azért, mivel ezáltal lényegesen közre fogunk működni,hogy azok kiképezhetvén és idővel idehaza értékesíthetvén magukat, a fiatal magyar nemzedék, ha egyes szakférfiak után akar nézni, ne legyen kénytelen vándorolni, és mint legközelebbi helyet Bécset keresni fel. De épen ezért azt kívánja, hogy e tétel a rendkívüli szükséglete helyettessék mert hogy valamely egyetem vagy műegyetem világhírű legyen, és azt mint ilyet kereshessék fel ifjaink, több más könnyen változó körülményen kívül sok függ attól is, hogy él-e még ott ez vagy amaz nagyhírű tanár,amely állapot pedig egyik napról a másikra változhat. Ezenkívül, ha látják ifjaink, hogy nem rendesen, hanem csak rendkívülileg segélyeztetnek, ez által is utalva lesznek, hogy még inkább önerejükre támaszkodjanak és azt fejtsék ki. E tétel tehát a rendkívüli kiadások közé helyeztetik. Közművelődési czélok. Megszavaztatik a m. nemzeti múzeumra: személyes járandóságokra 26,800 ft, általános kiadásokra 48,874 ft, a nyugélvezményekre előirányzott 5710 frtot a pénzügyi bizottság a minisztérium összes nyugdíjai közé áttétetni javasolja. P. Szathmáry Károly azon kérést intézi a kormányhoz, illetőleg a n. múzeum igazgatójához, hogy az előterjesztett tudósítványokban egy kissé bőkezűbb legyen és ezen intézetünknek, ezen nemzeti kincsünknek szaporodásáról, kivált most, midőn még a beszerzések időszakában vagyunk, midőn a múzeum leltára készen leend, azt az országos levéltár részére a ház asztalára tegye le. Pulszky Ferencz a múzeumra vonatkozó következő érdekes adatokat sorolja fel: a könyvtárt a múlt évben meglátogatta összesen 11,918 személy, a képtárt 7 hó alatt 63,210, a régiségi osztályt 41,661, atermészettárt 32,000 s így összesen a múzeumot 150,000 ember látogatta meg. Jónak látná, hogy a múzeum gőzfűtés által télen is használhatóvá tétessék. A képtár véglegesen be van rendezve, a katalógus kész, a természeti osztály a nagy anyag miatt még nincs kellőleg berendezve, ami a földtani részt illeti, a 40—50 darabból álló gyűjtemény fele már el van rendezve. A régiségi osztályban egészen új múzeum rendeztetett be, s a napokban meg fog nyílni. A kert ugyan gyenge lábon áll, mivel a kertésznek 360 frt fizetése van csak, s a kert művelésére 300 forint van csupán előirányozva. Táncsics Mihály Pulszkynak azon mondására, hogy itt a fővárosban egy műértő gépész van, ki a vegytani laboratóriumot fűtő géppel fogja ellátni, feltéve, hogy ezen gépész külföldi, szeretné, ha a kormány a közintézeteknél csak akkor alkalmazna külföldieket, ha arra magyar iparosok nem találkoznak. Megszavaztatnak az említett tételek a p. v. bizottság véleményével együtt, továbbá megszav. képzőművészeti czélokra 20,000 frt; a történelmi műemlékre előír. 16,500 frt. Henszlman Imre ezen tételnél következő módosítványt és ebből folyó határ,javaslatot ad ii be. A módosítás ez : „tartassák meg a közművelődési czélok czimének 5-ik pontja a ház által múlt évben elfogadott szerkezet: t. i. 5-ik rovat magyar és erdélyországi történelmi műemlékek fölkeresésére, felásatására, felvételére, lerajzolására, lajstromozására, osztályozására és felügyeletére 15.600 ft szavaztatik meg. Ebből következik a határozati javaslat: „Utasíttassék a vallás és közoktatási miniszter, hogy a műemlékeinkre való országos felügyelőségről szólójavaslatát, hova hamarább terjessze a ház elébe.“ (Helyeslés.) Felemlíti, hogy tavat is tett ez irányban’inditványt,,melylyel azt czélozta, hogy országos felügyelőségek szereztessenek, mi, ha megtörtént volna, nem lenne okunk sajnálni a lőcsei városkapu és a kolozsvári két kapu lerombolását, valamint a Rákócziak házának elferdítését Eperjesen. Tanárky Gedeon a meglevő czímet kívánja megtartatni, hogy a műemlékek fentartására is tehessünk valamit, így megmenthetjük a visegrádi romokat, és kijavíthatjuk a lőcsei templomot. A Henszlman által ajánlott czimet logikusabbnak tartja ajavaslat szentesítése után elfogadni, mert különben megint megszavaz a ház oly összeget, melyet nem tudunk értékesítői. A tavai e czim által a műemlékek fentartása ki lévén zárva, a kormány a 16,500 írtból csak 2 ezer pár száz írtot tudott kiadni. Henszlman oly sürgősnek tarja e kérdést, hogy a ház rá fog szánni pár órát, különben a vandalismusnak nyitunk tág tért. Elnök szavazásra bocsátja a kérdést, és elfogadtatik Henszlman módosítványa. A lőcsei templom kijavítására 5000 frt van előirányozva. A p. n. bizottság e tételt nem véli megszavazandónak, míg az erre vonatkozó tervezet és költségvetés elő nem terjesztetik. Henszlman Imre előadja, hogy a volt cultus miniszter által ő volt megbízva a lőcsei emlék és kijavítása költségeinek megvizsgálására, és a költségvetést a miniszternek beterjesztette. Szónok azt tartja, hogy a nemzetnek a pestin kívül még három múzeuma van: a kassai, bártfai és lőcsei templomok, melyek eléggé mutatják, hogy hazánk szobrászati és festészeti fejlettsége a 14—16 században vetekedett a külföldivel. Kívánja, hogy a 16.500 írtból tavalyról megmaradt összeg eredeti rendeltetésére fordíttassék, és ne tereltessék vissza az állam pénztárába. Felemlíti ezúttal, hogy a visegrádi és lőcsei munkálatokra, miután a 16,500 frtból csak 2221 frt 83 kr. költetett el, együttvéve 11,560 frt 47 kr. kér, a még hátra levő 2707 frt 70 krt pedig a zsegrai és lebényi templom kiigazítására lehetne fordítni. Kautz Gyula ezen indítvány érdeme ellen nem tesz kifogást, hanem az eljárás formáját illetőleg, hogy az előbbeni tételnél megmaradt pénzfölösleg egy más tételre adassék vagy szavaztassék meg, arra nézve azon észrevétele van, hogy ezen eljárást egy helyes és alkotmányos budget megállapításával összeférhetőnek nem ismeri, hanem kívánja, hogy a p. v. bizottsághoz utasíttassék. (Helyeslés). Csáky Tivadar gr. miután arra akarta kérni a házat, hogy a lőcsei templomra az 5000 frtot megszavazza a p. ü. bizottság véleménye ellenében, de erre nézve már Henszlman indítványt tett, ezt pártolja, s figyelmezteti a házat, hogy a késedelem miatt tetemes kár történhetik a freskó festményekben, ami a művészetre nézve valóban nagy kár lenne. Zsedányi Ede az 5000 ftot csak akkor kívánja megszavaztatni, ha az erre vonatkozó költségvetés előterjesztetik, mert tudni kell, hogy mennyibe fog kerülni a javítás általában. Irányi Dániel azt gondolta, hogy a helyes eljárás e kérdésnél nem abból áll, hogy egyes műemlékek fentartására szavazzunk meg költségeket anélkül,hogy tudnak mily karban vannak azon műemlékek, hanem hogy általában a műemlékek fentartására szavazzunk meg ily öszszeget,mely e czélra szükséges. Mi nem vagyunk illetékes bírái annak, hogy ez vagy amaz templom kíván-e előbb fentartására szükséges kiadást vagy nem és ezt csak akkor tehetnénk, hogyha eziránt nem csak egyes szakférfiak, hanem maga a kormány hivatalos úton terjesztené elő a költségvetést. (Úgy van.) Csengery Antal felemlíti azon körülményt, hogy boldogult közoktatási miniszer,ki egyszersmind az akadémia elnöke volt, midőn az akadémia igazgató tanácsa a múlt évben az akadémia költségvetését készítette, az ezen rovat alatt neki engedélyezett összegből a műemlékek kutatására, osztályozására és a kutatások eredményeinek feldolgozására 5000 frtot vétetett fel az akadémia költségvetésébe, mint oly összeget,melyet ő azon összegből,melyet neki az országgyűlés ezen rovatban rendelkezésére adott, fog e czélra utalványozni. Az akadémia igazgató tanácsa csak e napokban tett az iránt lépéseket, hogy ez összeg az új minister által utalványoztassék, minthogy a volt közoktatási ministernek mint egyszersmind az akadémia elnökének ez iránt az akadémia jegyzőkönyvébe beigtatott positív ígérete létezik; ez tehát már leszállítja azon összeget, melyet Henszlman most más czélra akar utalványoztatni. De úgy tudja, hogy az akadémiának még más felterjesztései is vannak, pl. a Visegrádra vonatkozó felterjesztések , amelyek amennyiben a múlt évben engedélyezett összegből fölösleg maradna fen, az illető miniszer által március végéig tekintetbe vehetők ; következőleg, ha ezen előterjesztések folytán utalványozás történik, ez is leszállítja azon összeget, mely a múlt évben azon czélra e rovat alatt a miniszernek rendelkezésére adatott. Ha tehát mindazon föntartási költségeket az e rovatban a miniszernek rendelkezésére bocsátott összegből kívánják födöztetni, attól fél, hogy márczius végén azon eredményre fognak jönni, hogy oly összeget utalványoz a képviselőház mely nagyobb részben nem létezik (Helyeslés.) Henszlman ezen hat. javaslata a pénzügyi bizottsághoz utasittatik, a másik pedig ki fog nyomatni és szétosztatni. A magyar történelmi források és emlékek kiadására előír. 15.000 ft. Horváth Mihály tekintve a magyar történelem művelésének és ápolásának fontosságát és horderejét, indítványozza, hogy miután a budgetben e rovat alatt csak 15,000 ft van felvéve, ebből azonban 3000 frt más czélokra, műemlékekre adatik a régészeti bizottság rendelkezésére, úgy hogy a történelmi kútfők, források öszszegyűjtésére és kiadására és az e czélokból szükséges utazásokra mindössze csak 12000 ft marad fen: a ház ezen czélra, különösen pedig a Rákóczy Ferencz okmánytárának tervezett kiadására és régi még kiadatlan országgyűlési irományok és végzések kiadására ezen 15,000 ftot 5000 fttal pótolja illetőleg ezen czím alatt a 7-ik rovatban,mely így szól: „Magyar történelmi források és emlékek kiadására“ előirányzott 15,000 forintot 20,000 forintra emelje. (Helyeslés.) Simonyi Ernő pártolja az indítványt, hanem megjegyzi, hogy az akadémiának a történelmi okmányok kiadásában egyoldalúságot vett észre ugyanis azokat nem korrend szerint, hanem mai tekinteteknél fogva adja közre. Azt kívánja,hogy a tudomány köréből száműzessék minden más tekintet, mint az az egy, mely a tudomány előmozdítását czélozza. (Általános helyeslés.) Horváth Mihály megjegyzi, hogy az akadémia mindenben lelkiismeretesen járt el, hanem lehetlen volt néha oly rendben közölni az okmányokat, mint a beküldők kivánták.Ha a ház megszavazza a 20.000 ftot,ezáltal az akadémia történelmi bizottsága több eszközzel rendelkezhetvén az ily panaszok árnyéka is meg fog szűnni. Henszlmann Imre ajánlja a lőcsei és Sperfogei krónikákat a kiadásra. Vukovics Sebő kiadások megállapításáról lévén szó,azt kívánja,hogy a hat. javaslata p. U. bizottsághoz utasittassék. — Oda utasittatik. Megszavaztatik a magyar tudományos akadémia könyvtárának gyarapítására: 50.000. A közp. országos sebészeti szemléldére: 9.550. A m. k. természettudományi társulat évi segélyzésére 5.000 ft. Elszegényedett hazai irók és ezek családjainak segélyzésére előír. 2500 ft. A p. v. bizottság ezen összeget e czélból az irói segély egyletnek ajánlja átadatni. Ezen pontra nézve Horváth M. és több képviselő által aláirt következő módositvány adatik be , hogy „Elszegényedett hazai irók vagy ezek családjainak segélyezésére 2500 ft”” helyett: „Érdemesült hazai irók számára 5000 frt“ vétessék fel. Csengery Antal, hogy „érdemesült irók“-nak 2500 ftot szavazzon meg a ház jutalmul, oly képtelenségnek tartja, melyhez nem járulhat szavazatával, maradjon meg a régi czim. Simonyi Ernő elismeri, hogy a 2500 frt csekély; itt nem alamizsnáról van szó, hanem elismert érdemek méltánylásáról, — hadd lássa a világ, kiket jutalmaz az ország a művészet és tudomány terén szerzett érdemeikért; ezért kérdi, kiknek és mi módon osztatott ki? Tanárky Gedeon feleli, hogy a kormány 1000 frtot adott egy egyénnek, 1500 frtot pedig e czélra az írói segélyegyletnek adott. Schwartz Gyula szeretné tudni, minő irók értetnek, mert az írói egylet lévén meghatalmazva e tekintetben határozással, lehet, hogy csak szépirodalmi egyéneket, vagy journalistákat, ami mostani pártmozgalommal szemben nem volna czélszerű, jutalmaz, vagy pedig tudományos írók értetnek, mire pedig az irói segélyegylet nem competens forum. Tanárky G. azt feleli, hogy a czim a szaktudománynyal foglalkozókra is kiterjed, legtöbb összeget kapja, aki történelem és statistikával foglalkozott. Neveket azonban nem akar említeni. Berzenczey László kívánja, miután nincs mit szégyenleni a dolgon, és szóló ily dispositions fondokat sem tudományos akadémiáknak, sem írói egyleteknek nem kíván kiosztás végett rendelkezésére bocsátani, hogy nyíltan tegyék ki neveiket, hogy a haza azokat kik megérdemlik a nekik adott összeget, ismerje. (Felkiáltások az nem lehet!) Ha azonban azon segélyezendők oly szemérmesek, hogy neveiket nem akarják ily módon nyilvánosságra hozni, mindenesetre kívánja, hogy a zárszámadásokban legyenek megnevezve, hogy tudja az ország kiknek adatik ily segély. (Ellenmondások). Gonda László,a pénzügyi bizottság véleményét pártolja. Huszár Imre, T. ház. Legyen szabad azokra vonatkozólag, miket Csengery J. képviselő úr elmondott röviden jelezni azon szempontot, melynél fogva az indítványozók nagyobb része, azok között én magam is, nem kívántunk nagyobb összeget ezen rovat alatt a mostani alkalommal fölvenni. Ennek oka az volt tehát, mert először maga ezen rovatnak czöme egészen máskép jött be a költségvetési előirányzatba, mintsem mi óhajtottuk volna, mert ha méltóztatnak visszaemlékezni, tavaly vagy két éve, midőn a budget viták alkalmával ezen kérdés felmerült, ezen czímnél az „érdemes írók“ szavakat behozni akartuk, de ettől elüttettünk ; most azért hoztuk be csak ezen összeget, hogy keresztül vihessük hogy legalább elvben elfogadja a t. ház, hogy érdemes íróknak adassék ezen segély. Ami magát az összeget illeti, én részemről szívesen kész vagyok azt bármikor emelni és e czélból vissza is utasítani a pénzügyi bizottsághoz. Azonban azon véleményben voltunk, legalább voltam én, hogy ha a czímre vonatkozó módosítás elvileg el nem fogadtatik, a pénzügyi bizottság nem lesz azon helyzetben, hogy ma mást mondjon, mint mit mondott ezelőtt. Ez volt tehát fő oka annak, hogy mi a módosítványt ily alakban hoztuk be. Ami azon megjegyzéseket illeti, amelyek itt erre nézve tétettek, ezeknek egyikére a t. államtitkár úr megfelelt, t. i. Schwarz Gyula t. képv. ur azon kérdésére, hogy tudományos irók is kapnak ezen segélyezésből, és úgy hiszem, maga a képv. ur is elhiszi, hogy tudatlan irók nem fognak belőle kapni. Ami pedig Berzenczey t. képv. társamnak azon véleményét illeti, hogy itt azoknak neveit, kiknek a kormány ezen segélyezést adja, tüzetesen ki kell mondani, azt hiszem, hogy ha ez elfogadtatnék, akkor nem akadna ember, aki elvállalná és kitenné magát annak, hogy itt 400 ember által tárgyaltassék, hogy váljon érdemes-e ezen segélyzésre, mondom, nem hiszem, hogy egyetlen önérzetes érdemes szó akadna, aki nevét ily meghurczolásnak kitenni akarná. Ha a t. h. legalább elvileg elfogadja módosítványunkat, én részemről, hogy ha a módosítvány elfogadtatott, az iránt, hogy az összegre nézve a pénzügyi bizottsághoz visszautasíttassék és onnan jelentéstétel elvárassék, az ellen semmi kifogásom nincs. Csernátony Lajos azon nézetben van, melyben Csengery. Nem akarja, hogy álfogalmak terjesztessenek. Ha valaki becsületes munka következtében szegényedik el, az nem szégyen. Ami az összeget illeti, az oly csekély, hogy itt jutalomról szó sem lehet, azonban magában Angliában is csak 1200 fontot adnak e czélra. Hogy a segélyzendők nevei itt a házban közzététessenek, nem pártolja. Úgyis meg fogja tudni mindenki a neveket, akiket érdekel. Tóth Kálmán azért kívánja, hogy „elszegényedett iró“ helyett „érdemes iró“ tétessék,mert az elszegényedettekről az irói segély egylet gondoskodik. Az államnak hivatása nem a gyámolítás, hanem az alkalomnyújtás, hogy például egy nagy tudor, vagy nagy költő ne legyen kénytelen kisszerű foglalkozást vinni, hanem hogy teremtsen oly műveket, melyekből az egész nemzetnek haszna lesz. E szempontból írta alá Horváth M. javaslatát. A ház elveti Horváth M. javaslatát. Tornamesterek kiképzésére megszavaztatik 5000 ftt a zenészet felsegélésére 5000 ft. Jankovics Miklós ez utóbbi tételt ekkér kívánja módosíttatni: a nemzeti zenedének 2500 forint , zenészed ösztöndíjakra szintén 2500 forint. Tanárkynak nincs ellene észrevétele, mire a ház a módosítványt elfogadja. A ház ezután még elfogadja a magyar nemzeti múzeum alap 24.490 frt fedezetét, mire 11/2 órakor eloszlott. go. Hangja éles, csaknem túlélés. Majdnem minden szót sajátságos hangnyomattal hangsúlyoz. Érdekes jelenet fordult elő a v e r i f í c a t i o alkalmával. Megható mozzanatot képezett az alsó és felső Rajna departementek követei igazolása. Az illető bureau, miután lefesté Elsass népességének áldozatkészségét és hazafiasságát, indítványt tett, hogy Elsass népessége iránt fejezze ki a kamara háláját és elismerését. Megragadó volt a Felső Rajna departement választásai felől az előadó beszéd.1. Megindult hangon beszélte el Belfort szenvedéseit és Deufort parancsnok és Grosjean project kitartását. Indítványozá tehát e választások igazolását Elsass iránt a csodálkozás kifejezése mellett. Egy szónok ellene nyilatkozott, de viharos : A Bas !le vele! zúgott füleibe. Egy szónok a baloldalon felugrott és hozzá e szavakat intézi: „Ön megszentségteleníti az első alkalmat, midőn hazafiasságunkról bizonyságot tehetünk. A szónok a szószékre megy. Szólni kiván. A vihar újra kitör. Végre felkel a kamara és egyhangúlag igazolja a választásokat és lelkesedéssel fogadja el az indítványt, hogy Elsassnak köszönet mondassák ki. A karzat hangos tapsban tör ki. Rendre keresztül mentek az igazoláson, már Páris következett. Jelentésteljes szünet állott be. Ugyanis a legitimisták és orleanisták már készek lettek volna a kamara megalakításával; kijelölték az elnököt, jegyzőket stb. Azzal indokolták sietésüket, hogy nem kell bevárni a „vörösök“ megérkezését. De a többség az utolsó pillanatban elveszti bátorságát e hatalmaskodás végrehajtásához. Egy orleanista szónok Malleville törte meg a hallgatást. „Uraim —■ mondá e szónok — az imént fejeztük ki legteljesebb elismerésünket a hősies, de szerencsétlen Belfort iránt és képviselőit igazoltuk. Ne feledkezzünk a pompás Párisról és annak dicső védelméről. Tartsuk magunkat távol oly lépéstől, mely politikai vitákat idézne elő, mindaddig, míg Páris képviselői megjelennek, kik nem saját hibájukból tartatnak távol.“ Ez ősz ember szavai mély hatást tettek. Egy fiatal elsassi követ lépett fel és kijelenté, hogy polgártársai, kik a legszélső ellenállás mellett vannak, soha sem engedhetnék, hogy a ház Páris képviseltetése mellőzésével alakuljon meg. Ezért a ház megalakulása elhalasztatott. A Place de la Comédie téren a színház épülete előtt a Tournay sétányon roppant tömeg hullámzott és várta az ülés végét. Tüntetésrel volt e tömeg felhangolva. Midőn a képviselők szétoszlottak, roppant lelkesedéssel hangzott: Éljen a köztársaság! A bas les Campagnards(lea parasztképviselőkkel) különös kitüntetésben részesült Hugo; kocsiját a nép maga akarta vonni. Hugo remegő hangon köszöné meg a rokonszenv e meleg kifejezését, és a köztársaság éltetésével fejezé be szavait. Hasonló ováziókban részesíték Chanzyt, kis ember. Hangja orrhang, s csak midőn a szenvedély elragadja, s a szószéken lábujhegyre áll, tanúsít szellemet, hogy még ellenei is szívesen hallgatják.“ Észre, szellem és tevékenységre nézve mindenesetre a kitűnő férfiú. A köztársaságiak közt is megőrze orleanista érzületét. Napóleon Lajos uralkodása alatt (az alkotmány embere lévén) visszavonult, írta a császárság történetének újabb köteteit. Napóleon szerette volna megnyerni, s fölhasználni, de ő nem engedte magát. A decemberi államcsínyt követő éjjel tehát elfogatta és száműzé, de egy év múlva kegyelmet adott neki. Évekig tarta ekkor magát távol a politikától, nagy történeti művét írva. De végre is nem élhetett a politika és szószék nélkül. 1865-ben ismét az ellenzék élén állt, együtt a köztársasági Favre-val, kivel azonban a római kérdésben ellenkezésbe jutott. Az orleanisták és republicanusok barátsága —tudvalevőleg — nem volt más mint összeesküvés egy harmadik (Napoleon) ellen. 1869 ben ismét Páris választotta képviselőjévé. Nem volt „engesztelhetlen“, hanem Napóleonnak legveszélyesb ellene. Jobban is félt a Caesar e mély illátású, eszes államférfitól, mint a heves Gambettától vagy a hóbortos Rocheforttól. Ő kétség kívül az ellenzék legnagyobb kitűnősége volt; tekintély még a császári mamelukkok előtt is, kik néha valószínűleg meg is tapsolják, ha a haragos Roucer nincs jelen. Az ő velős és gonddal szerkesztett beszédei, melyek néha két napig tartottak, mindenkit lekötöttek. Nem méltóságos az ő szónoklata, hanem folyékony, kellemes, elmondva nagy könnyedséggel, s fűszerezve adomákkal és történelmi idézetekkel. Most ő a békekötés híve, bár szíve annyival inkább sajog a terület csorbításáért, mert ő nem akarta a háborút. Neki most ismét nagy szerepe lesz, hogy hoszszú-e, az nagy kérdés, miután e nemzeti érzülettől hevülő, de az eszély által korlátozott államférfin, jelenleg már 73 éves múlt. Adja Isten, hogy sokat tehessen a szegény Francziaország sebeinek mielőbbi behegesztésére. A franczia nemzetgyűlésből. Több felől panaszkodnak a lapok, hogy a hírlapírók semmi tekintetben nem részesülnek a nemzetgyűlés részéről, úgy hogy igen nehéz bejutni a nemzetgyűlésbe. A „Tribüne“ ki is kel e zárkózottság ellen. Rochefort is megjelent a nemzetgyűlésben, kezdetben nem vették észre, csak lassanként fordultak a tekintetek e kis, nyúlánk alak felé,ki a legszélső baloldalon foglalt helyet. Nem sokára eltűnt a félelmetes „lámpás“ szerkesztője és az ülésben többé nem volt látható. Rocheforttól távolabb egy agg ült, kinek vonásai barátságos és emelkedett kinyomattal birtak. Tekintete lángoló szúró élességgel, birt, képét hófehér szakás véve körül. Nyugottan szemlélte az ünnepélyes gyűlést, melyben talán egy új szívemelő dalra nyert lelkesedést. Mert ez aggastyán a nép dalnoka, a néptömeg költője, a Nyomorultak énekese , Hugo Victor. Hugo mellett lelkesedést idézett elő egy szikár, piros alak, katona egyenruhában. Alig hinné az ember, hogy ily gyönge testben oly nyugtalan katonai szellem uralkodik, mert ez C h a n z y tbk. volt. Gambetta ekkor még nem volt jelen. A kormány tagjai az első padokon ültek. A mandátumát letett kormány szónoki tehetsége A r a Galanterie-czikkek. Bohó kis német város ez a Buda, németül éljenezi meg a magyar királyt, megharagszik, ha azt mondják neki, hogy a Hentzi-szobor helyére Eötvösnek emelnek emléket, aki a miniszterség mellett Buda országos képviselője is volt; németül káromkodik a magyar előadásokra a várszínházban, s németül csinál jó magyar vicczeket. Az „új aerá“-ban, mint tudjuk, Tóth Vilmos (nem a Paulini, hanem a Barbarossa) már a harmadik belügyminiszter. Erre a budaiak a következő életet faragták: „Der erste war krank, der zweite noch kränker, der dritte ist schon gart odt.“ Paulerre is csináltak egyet, de már az egészen német: „Es kommt ein neuer Minister: Pauler, Die Beamten werden noch fauler.“ Ez bizony nagyon rosz vers, de hátha igaz? Soha sem akartam elhinni, amit az úri körökben beszéltek, hogy Tóth Vilmosnak, az új belügyérnek, oly rendkívül jó tenor hangja van. Most, hogy Tóth Vilmos felvitte egész a belügyminiszterségig, nem kétlem többé, hogy jó tenorista. (Azt tartják jó tenoristának, aki magasra felviszi.) Egy másik versió szerint az új belügyminizter nem a hangjának köszönheti jelenlegi állását, hanem annak, hogy egészen ellenkező pronton áll a színével. Ha egy párton állana vele, vörös republikánusnak kellene lennie. Hire jár, hogy a belügyéri változás hatalmas elhatározásra hangolta Pulszkyt. Már t. i. az öreget. A régi regime alatt nem mert előrukkolni vele. Egy tvjavaslatot készül ugyanis benyújtani, mely szerint az úrbéri követelések országos megváltásának mintájára a többi nemesi előjogok is országosan megváltandók lennének. E szerint a nemesek és nemnemesek vérdíja közti differentia országos költségből lenne kiegyenlítendő, a „jus gladii“ és a „jus primaenoctis elvesztése országos alapból fog kárpótoltatni s amiért most már nemcsak a nemeseket de a nem-nemeseket sem szabad betozni, azért az ország a nemeseknek megfizeti évi adójuk húszszoros összegét. Ez végtelen humánus indítvány. Reményem, hogy a képviselőház elfogadja. De ha mégis nem fogadná el, alázatosan indítványozni bátorkodom, hogy ezentúl a botbüntetés alkalmazása a nemesekre s kivált némely képviselőkre is kiterjesztessék. Az egyenlőség ezáltal nem lesz megsértve. A kereskedők a kereskedelmi minisztert is meghitták báljukra. Nem jelent meg. Ezért néhány lap megrótta. Erre a „Pesther Lloyd“ egy értesítést hoz, mely szerint a kereskedelmi miniszter azért nem jelenhetett meg a kereskedők báljában, mert az utolsó pillanatban roszul lett. S ugyan az a Pesther Lloyd egy tudósításában azt írja, hogy a kereskedelmi miniszter a kereskedők bálja estéjén (13-án) egy más bálban volt s nagyon jól méltóztatott mulatni. Orvos volt-e vele ? Egy tanárból lett miniszter azt mondá egyik barátjának.