A Hon, 1871. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-28 / 98. szám
? .S/ 38. szám. I X évfolyam. Resell kiadás. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7.sz.földszint. Előfizetési dij? Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .............................1 írt. 85 kr. 3 hónapra .............................5 „ 60 „ 6 hónapra ...........................11 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. rra Pest, 1871. Péntek, ap3! Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért ... 25 kr. IPS’”" Az előfizetési és hirdet,menyidij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Be-mentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás H a XX-ik évi folyamára. Egész évre............................. 22 írt — kr Fél évre.................................... 11 írt — kr Negyed évre ........................ 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. gpgr Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűnk is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek kármentesítése csak filmjezárba kerül. A „HOM“ kiadóhivatala. PEST, ÁPRILIS 27. Pest, ápril 27-én. Máj 22.összeülnek újra a delegátiók.Békésebb viszonyok közt kezdik ugyan működésüket,mint a múlt ősszel; a francziaporosz háború be van fejezve, s a Pontusviszály ki van egyenlítve. Mindamellett a külpolitika több fontos kérdést hozand a delegácziók elébe. A birodalom viszonya az új német császársághoz, Oroszország magatartása s czéljai, a szentszék ügye elkerülhetlenül magukra vonják a közösügyi bizottságok figyelmét ; abbeli határozataiknak pedig igen nagy befolyásuk lehet a birodalom két részének mind külső mind belső viszonyainak legközelebbi fejlődésére. Még nagyobb horderejű, nézetünk szerint, ama általános kérdés, melyet a delegácziók el nem odázhatnak: várjon adhatunk-e hitelt a berlini s szent-pétervári békés biztatásoknak, s a békepolitikát követünk-e mi is, vagy, gyanakodva és félve, bar ezra készülünk? folytatni fogjuk-e, vagy nagyobbítani, vagy csökkenteni ama óriási, népességeinket túlterhelő erőmegfeszítéseket, melyekre a háborús viszonyok késztették a delegácziókat az utolsó ülésszakban ? Ettől függ természetesen a katonai contingens s a hadi budget meghatározása, mi fő feladata a közösügyi bizottságoknak. Két speciális körülmény még különösen érdekessé teszi Magyarországra nézve a közelebbi ülésszakot. Az első a hadi contingens új felosztása Kis- és Translaulhania közt, mely a múlt év kezdetén véghezvitt népszámlálás alapján meghatározandó ; a másik az, hogy utóször választ az 1869-72-diki országgyűlés a delegátiokba. Amit ezek ez idén megállapítanak, hagyománya lesz úgyszólván ez országgyűlésnek, melylyel berekeszti a közös ügyekre vonatkozó cselekvését. E viszonyokkal szemközt lehetetlen újra nem foglalatoskodnunk azon kérdéssel : milyen állást veend a baloldal a küszöbön levő delegáczióban választások irányában? A baloldal kezdettől fogva ellenezte s folyvást ellenzi a delegáczionális intézményt. Hazánk államjogi viszonyait más alapra akarja fektetni, olyanra, mely Magyarország önállóságát valósággá teszi, mely a hon érdekeit s méltóságát komolyan biztosítja, mely vérét s pénzét jobban kíméli, mely az adózó nép áldozatait hasznosabban alkalmazza. S évről évre a tapasztalat érezhetőbben, kézzel foghatóbban megmutatja, mennyire nem felel meg az 1867-ki kiegyezkedés az ország e nagyon jogosult igényeinek, mennyire alapos volt a marad a baloldal véleménye s aggodalma. De, alkotmányos ellenzék létére, elfogadja s elfoglalja a baloldal, mig törvényes után más föl nem váltja, az adott jogiért. Megszavazza évenkint a hadi s más költségeket, szintúgy az újonczokat, melyeket a közösügyi bizottságok Magyarországra rónak. Többet is tesz: hozzájárul tömegesen, a választás útján a magyar bizottság kinevezéséhez, s a múlt évben is nem csak megengedte párthíveinek a reájuk netalán eső választás elfogadását; több baloldali név vétetett fel a jelöltek közé, melyekre a mi pártunk szavazott. Részünkről az ellenzék engedékeny eljárását teljesen correct s hazafiasnak találjuk. Megesik nem ritkán a házban is, hogy egy elavult szellemű vagy rész irányú törvényjavaslatot egyenesen visszautasítunk, hogy azt még tárgyalás alapjául el sem akarjuk fogadni. Ha véleményünk s szavazataink daczára bele megy a többség a tárgyalásba, mi nem átallunk részt venni a tárgyalásban, s pontról pontra megvitatni az egyes szakaszokat. Miért? Mert a tényekkel számolni kell. Mihelyt előre látható, hogy törvénynyé váland az illető javaslat, akkor szent kötelességünk oda törekedni, hogy legalább részletes módosítványok által a tőlünk általában rászült törvényjavaslat káros következményeit lehetően kevesbítsük, gyengítsük. Szintúgy vagyunk a delegátiókkal. Kószáljuk az intézményt s törekedni fogunk szüntelen ennek megváltoztása vagy megszüntetésére; de mig ez nem sikerül, tényleg fenáll s az ország leglényegesebb érdekei felett határoz; azon lesz tehát hazafisága, s kötelességérzetében a baloldal, hogy a káros intézmény gyakorlati következéseit, amennyiben lehet, kevésbé károsoknak, kevésbé súlyosoknak tegye. De midőn ez országgyűlési eljárásunk s minden alkotmányos ellenzék parlamenti eljárása teljesen igazolja a baloldal közreműködését a delegationális intézménykedés foganatosításában, határozottan megmutatja egyszersmind a feltételt, mely alatt ennek történni lehet. Az elengedhetetlen feltétel az, hogy a baloldal hozzászólhasson az országos bizottság tanácskozmányaihoz, hogy egyenesen befolyhasson határozatai s megállapodásaira. Osztozik a felelősségben midőn beleválaszt a bizottságba; osztozik a felelősségben midőn a bizottság által kivetett költségeket s utonezokat megszavazza. Ez által eléggé tanúsítja a baloldal jóakaratát, engedékenységét, az opportunitás iránti tekintélyét. De több mint engedékenység volna, ha e kettős módon elfogadná a felelősséget, mikor a választottak tanácskozmányaiban semmi részt nem vehet, mikor az utólagosan országgyűlésileg jóváhagyandó határozatokra semmi befolyása nincs, így történt ez pedig még a múlt évben is. A baloldal nagy része hozzájárult a választásokhoz , a többség pedig egyetlen egy baloldali jelöltet nem eresztett a bizottságba. A szerepek ily felosztásában jön a baloldalnak a figieu de dupe.“ E nevetséges szerep össze nem fér egy tekintélyes párt méltóságával s ellenkezik egyszersmind a közérdekkel. A u t-a u t. Ha az országgyűlési többség, amely teremtette a delegationális intézményt és fentartja, ennek foganatosítását is monopolizálni akarja, ám legyen , nem irigyeljük tőle e dicsőséget, hanem viselje ezután egyesegyedül az egész felelősséget is. Ha pedig ennek egy részét a baloldal vállaira akarja rakni,akkor úgy intézkedjék, hogy hozzászólhasson a baloldal a bizottság tanácskozmányaihoz, hogy belefolyhasson határozataira. Száraz igen szavazógéppé nem aljasulhatunk. Egy szóval: vagy a választottak közül aránylagos képviselet engedtessék a baloldalnak, vagy választási jogával nem él. Ezt kívánják a baloldaltól, egyéni nézetem szerint, saját méltósága s a logica, a pártérdek szintúgy mint a közérdek. Horn Ede. TÁRCZA. ■nnumwaa A képzőművészeti társulat képkiállítása. (Megnyílt ápr. 23-án.) (y. y.) Elöljáró beszéd gyanánt, ime egy kis statistika ! A mi képzőművészeti társulatunk tárlatait a múlt egész évben(pedig aránylag ez még jó is volt!) mindössze hétezer ember látogatta meg, míg Bécsben a kiállítást minden hóban átlag húszezeren szokták megnézni. E szembetett két szám fejezze ki röviden és szárazon mind ama jeremiádot, melyet a képzőművészeti ügyek tárgyalásainál szoktak hangoztatni, de amelytől mi ezúttal óvakodunk, miután a közönség fogékonyabb része „ez egyhangú predicatiókat rég megunhatta, a közönyöseké pedig ha százszor ismételnék,sem olvassák el, sőt ha el is olvasnák , nem igen fogna rajtuk. A társulat úgy tapasztalta, hogy a kisebb kiállítások jövedelmezőbbek szoktak lenni. Sem a Matejko „utolsó lengyel országgyűlését“, sem az AdamSolferinoi csatárját, sem pedig a franczia képek tavalyi érdekes kiállítását nem látogatták oly sokan,ahogy a társulat szükségesnek érezhetné : folytonosan valami rendkívülibb látványt nyújtani.De ha akarta volna is, az idén aligha viheti ki, mert a háború elzárta tőlünk Francziaországot, a közlekedési nehézségek pedig Németország nagyobb részét. Mindamellett látni lehet most is több érdekes külföldi és még több bécsi képet, köztük — mint legkiválóbbakat — Schleich Eduárd erőteljes tájképét, mely a falu végén egy völgyet ábrázol s abban tehénnyájat, Achenbach komor, de megkapó „Vízesését“, borús viharral fenyegető légkörrel, a bécsi Blaas Gyula élénk vadászképét ; „Agarászat Magyarországban“, hét lovassal, köztük egy delnővel, s három agárral, melyek már-már nyakon csípnek egy holtra kergetett nyulat,a bécsi Hansch fenyves tájképeit, s a Rigi napsütött ormait, melyek mindenesetre hatásos, gonddal készített s egy vagy más tekintetben műbecscsel biró festvények; de — megvalljuk — nekünk nem kedvesebb a másé, s ezúttal annál örömestebb sietünk saját hazai termékeinkhez, mivel azok a külföldi művekkel is derekasan kiállják a versenyt. Ezek: a Ligeti tájképei, a Lotz szénrajzai s az Engel szoborművei. Ligetitől öt nagy tájképet látunk, melyek nemcsak az ő tehetségének kitűnő voltát bizonyítják, hanem azt is, hogy a Maecenások faja még nem veszett ki egészen hazánkból, legalább nem az öreg műbarátok köréből, mert ez öt festvény közül kettőt Kubinyi Ferencz rendelt meg az akadémia számára,egyet pedig a műértő és műpártoló Almássy Pál magának. Ez utóbbi Tisza- Beőt ábrázolja híven és költőileg. Mi van rajta ? Semmi több, mint elöl a szőke folyó egy kanyarulata, hátán két csónakkal, egyik a távolban látszik, a másikat a parton kötik ki; jobboldalt sík mező, melyet a láthatár szélén bokrok szegélyeznek, a túlsó parton szénakalangyok, távolban pedig a fák közül kilátszó falusi templom. A valóságban alig találná valaki festőinek s íme egy képiró a vászonra idézi természethíven, beleönti a természet nyugalmát, s előttünk áll egy oly csöndes, békés, hangulatteljes vidék, melyet csaknem a vágyódás szemüvegén át nézünk. Ép ily hangulatteljes, de mind a tárgyaknál, mind a láttár nagyságánál fogva még megkapóbb a Balaton látképe Szigliget omladékaival s a Kárpátok felől Szepesváralljával. Mindkettőt K. Eötvös cultusminister állami pénzből rendelte meg, szintén az akadémia ülésterme számára. A világítás mindkettőben különösen szép. A Balaton fölött sütő napot egy vékony felhővonal metszi ketté, s ez sajátszerü szinhatást idéz elő. Aranyhid támad a vizen s Szigliget partfoka lágyan olvad össze a tó tükrével,melyen csónakokat s távolban egy füstölgő gőzöst látunk. Van itt valami abból a hatásból, melyet akkor kapunk, midőn e nagy víztükröt a nap fénye mellett először látjuk fölcsillimtani. A Kárpátok hegylánczainak festése nehéz föladat lehetett, miután a láttárban a hegyvonalak számos rétegét kellett elhelyezni. Egészen nem is adják viszsza a kéklő bérettenger impozánt látványát, de legalább képzeltetik. Elöl a szakadékos hegyek legelésző juhokkal, a Szepesváraljának regényes pontja, s háttérben a hátul fehérlő Tátra csúcsai igen hatásosan festvék. Hiesó váralja azonban még szebb. A csúcsokra a borulat homálya vevődik, a halmok oldalán haragos árnyat kap a pázsit, szél hajtogatja a fákat,s elől a patak felé sietve hajtanak egy tehenet s borjút: jön a fergeteg! Trencsén vára méltó pélja ennek; sziklás hegyen állnak a festői nagy romok, alól a Vág folyik, rajta a tutajon emberek, oldalt az ódon város, s mindezt felhők mögül világítja meg a nap, a kék, sárga és lila összevegyülő színeivel. Ha nem volna több a kiállításban, mint ez az öt kép, méltó volna, hogy sokan megnézzék. A vagyonos, a gazdag emberek, kik t. i. birnak az Ízlés kincsével is, meggyőződhetnek legalább, hogy jeles tájképek készítésével nem okvetlenül szükséges külföldi festőket bízni meg. Van itthon is, ki jeleseket tud létrehozni. A Lotz szénrajzai a múzeum lépcsőháza számára készültek. Öt allegorikus kép a mennyezetre, öt történeti kép pedig az oldalfalakra. Bárha mielőbb ott is láthatnók színekben, miután költőileg komponált s szépen rajzolt művek. Lett, ki jelenleg (Thannal együtt) Olaszországba ment a falképek tanulmányozására, mind az allegorikus ábrázolásban, mind a történelmi erős csoportosításokban kitünteté erejét. Az allegorikus képek ezek :„a képzelet, mint a művelődés anyja,melynek mécsét egy géniusz gyújtja meg, lábánál az álom ül, melyből a szellemnek föl kell ébrednie;a hagyomány, egy koros nő alakjában, a mint az ősz szakály időre mutat s a múltak emlékeiről beszél; a lelkesedés egy ifjú képében, a mint átkarolt kedvesének falra vetődött árnyát lerajzolja; a tudományok, középen a bölcsészetiés, jel- V168 alakokban; a művészetek, köztük középen a költészet, mint a művészetek központja.A historikus cartonokon látjuk a homok betörését, élükön a kardjával előremutató Attilával; az ősz táltost hallgató ősök, a vándorlás, a vérszerződés, a v. alpári csata, a legyőzött fejedelmek hódolata Árpád előtt, az áldozat és ősi áldomás. Mindezeken a monumentális stylep úgy megvan, mint az erősen kinyomott magyar jelleg. Mily kár, hogy midőn ily hivatott tehetség van, nem veszik igénybe minél jobban s minél előbb középületeink belső díszítésére! Engel négy szoborműve is elismerést érdemel. Azért, hogy a monumentális téren Széchenyi szobor mintáját hibáztatják, azt senki sem tagadhatja meg tőle, hogy a lyra és allegória mezején jeles műveket állít elő. Négy kiállított márvány szobrán grácia és gyöngédség van. A „fogoly Ámor“(5000 ft) egy szép nőalakot ábrázol, amint a vállára röppent szárnyas istennel fut. „A vadászat előtt“ (4000 ft) szintén nőt, ki egyik kezével galambpárt szerű kebléhez, mig a másikkal a lábainál futó agárnak int.,, A vadászat után “(4000 ft)e nőalak gyöngéden tart vállán egy sebzett madarat, a másik kezében pedig egy elejtett szárnyast, mig lábánál a kimerült vadászeb fekszik. Az „ártatlanság“ is (3000 ft) kecses női alak, de a keblén melengetett madárpár iterátiója csupán egy már általa fölhasznált gondolatnak, s így nem nagy ötletbőségre mutat. A kidolgozás szépsége, a márvány lágysága, a vonalak nemes rajza azonban kívánatossá teszik, hogy ez „eladó“ művek hazánkban maradjanak. Gr. Waldstein János inkább ezekre terjeszthetné ki befolyásos protectióját. Szerezhetne számukra vevőket főrangú társai között kik nem valami nagyban szokták igénybe venni palotáik fölszerelésénél a művészet luxusát — a legnemebb fényűzést. Than Mórnak három festvénye van kiállítva: egy feszület, melyen a test plasztikája és színezése igen kitűnő, s két arczkép. Az egyik mellkép élethíven ábrázolja Felekit; a másik térdkép Felekiné egyik jelmezalakja, ha jól emlékezünk, „Heródes“-ből. Piros ruha, aranyvirágos fátyollal. Az arczban nincs elég kifejezés,a szemben tűz , a színben életmeleg. Általában elüt Than Mórnak többnyire erőteljes arczképeitől. Annak megjegyzése, hogy az eredetihez sem hasonlít eléggé, nem tartozik a nyilvános bírálat körébe. Szemünkbe tűnt a nagyteremben egy nagyobb zöld festvény is. Minden bizarran zöldes rajta: a szépen rajzolt falevelek, a női test és a hattyú alakja. Mintha a falevelek átlátszó üvegből volnának : oly zöld színt vetettek maguk alá mindenre, s ez nem természetes. De maga a composite sem tesz ránk költői hatást, noha a tárgy mithológiai: „Léda a hattyúval.“ De hol van itt a bitreges kecs ? A meztelen női alak nagyon is elénk van tálalva, a csábító hattyú pedig oly prózailag kapaszkodik a felső testre, hogy lába körmei szinte belemerülnek a nő húsába. Ha az arczvonások oly művésziek nem volnának, kétszer is megkérdenék, mielőtt hitelt adnánk a föliratnak, hogy csakugyan Székely Bertalan festette. Teljes örömmel állunk meg ellenben egy szénrajz előtt, melyet a fiatal Mészöly Géza készített, s a bécsi akadémián jutalmat is nyert vele. Lenau „Schifflieder“-jeihez egy illustrátió. Nincs is más rajta, mint vízben egy csomó sás , de van mellette egyszersmind egy nagy csomó igazság, mely e rajzot feltűnővé, értékessé teszi. Ugyan tőle egy kis élénk olajfestvényt is látunk : aratás. Molnár Józsefnek négy képe van kiállítva. „Az A IV. osztály szombatin április 29-én reggel 10 órakor ülést tart. Tárgy : A telepítvényesekről szóló legújabb törvényjavaslat. A 25-ös bizottság ápr. 27. tartott üléseiben a Dunán inneni kerület törvényszékeit és járásbíróságait revideálta. A reggeli ülés megállapodásait esti lapunkban közöltük , a délutáni ülés megállapodásai a következők : Zólyom megyében: egy törvényszék: Beszterczebányán. Járásbiróság három: Beszterczebányán,Breznóbányán, és Zólyomban. Esztergom megyében : egy törv.szék: Eztergomban, és két járásbiróság: Esztergomban és Muzslán. Hont megyében : Két törv.szék : Selmeczbányán és Ipolysághon. Selmeczbányához járásbíróságok: Selmeczbányán, Korponán (ez a járás, Korpona kívánsága folytán Zólyomból csatoltatott ide:) Körmöczbányán és Zsarnóczán. Ipolysághi törv.székhez: Ipolyságh, Báth és Szobbon. Barsmegyében egy törvényszék : Aranyos-Maróthon. Járásbiróság négy: Uszlán, Aranyosmaróth Léva és Verebélyen. Nyitra megyében: három tvszék : Nyitrán, Szemerén, és Pőstyénben. Járásbiróság a nyitrai tvszékhez hat: Nyitrán, Érsekújvár, Sellye, Nagy-Tapolcsán Zsámbokrét, Privigye. Szeniczéhez három járásbiróság: Szeniczén, Szakolczán és Miaván. Pöstyénhez három : Pöstyén, Vágujhely, és Galgóczon. Pozsonymegyében két tav.szék Pozsony és Nagy-Szombatban. Járásbiróság Pozsonyhoz Pozsony, Malaczka, Somorja, Szerdahely, Bazin. Nagy-Szombathoz : Nagy-Szombath, Szenczy, és Galantha helyett Szered. Trencsén megyében két törv.szék: Trencsénben és Zsolnán. Járásbiróság Trencsénhez négy : Trencsén, Bán, Illava és Pakhón. Zsolnához öt járásbiróság: Zsolna, Csácza, Vág-Besztercze, Biese és Tiszaezújhelyen. Túrócz megye marad mint volt, egy törvényszékkel Turócz-Szt.-Mártonban és két járásbirósággal, Turócz-Sz.-Mártonban és Znióváralján. Árva megye szinte úgy hagyatott, mint volt, egy törvényszékkel alsó Kubinban, és három járásbírósággal: Alsó-Kubin , Námesztón és Trsztenán. Liptó megyében egy törvényszék: Liptó-Szent- Miklóson, és három járásbiróság : Liptó Szent- Miklós, Hradek és Rózsahegyen. Bácsbodrogmegyében öt törv.szék : Szabadka, Baja, Újvidék, Zombor és Ó-Becsén. Járásbíróságok: Szabadkához, Szabadkán és Ó-Moroviczán. Bajai törvényszékhez: Baja, Sztanicsics és Almáson. Újvidéki törv.székhez: Újvidék és Falánka. Zombori törv.székhez : Zombor, Kula, Apafin és Hodzsák. O-Becséhez: Ó-Becse és Zenta. Ezzel, a még függő kérdések elintézéséig, az alsó bíróságok székhelyének és számának meghatározása bevégeztetett. Holnap délelőtt tíz órakor az ülés folytattatik. A fővárosi enquéte második ülésében mindenekelőtt a főispán kérdését tűzték ki napirendre. A vita megindítása előtt felolvastatott az e kérdésben benyújtott két különvélemény. Az első azon reményből indulva ki, miszerint talán mégsem lehetetlen, hogy Pest és Buda városokra nézve a törvényhozás a főispánt illetőleg is kivételt teend, a következő pontok elfogadását ajánlja: 1) A polgármestert a városi közönség választja azon mód szerint, mint a többi tisztviselőt, de a választás érvényre csak akkor emelkedik, ha a belügyminiszer által megerősíttetett. 2) A polgármestert, ha hivatalának meg nem felel, a miniszer elmozdíthatja, annak helyettesítését új választás által elrendelheti, és ezen helyettesítés alkalmával az elmozdított újra nem választható. 3) Az elmozdítás a leiratban indokolva igazolandó, és ha helytelen, az illetőnek joga van a miniszer ellen a polgári biróság előtt kárpótlást követelni. 4) Az ily polgármesterre a főispáni teendők is átruháztatnak, amennyiben a főispáni institutió a kir. igazgatás, és a hatósági tisztviselők feletti őrködés tekintetéből szükséges. A második külön vélemény a főispánnak és hatáskörének fentartását indokolja a fővárosokra nézve is, úgy a mint azt az 1870. XLII. a köztörvényhatóságokra meghatározta. Az eszmecsere kezdetét vevte, mindenekelőtt azon kérdés felett folyt a discussió: várjon a fővárosokban legyen-e főispán vagy nem. Az igen élénk eszmecsere a mai egész ülést vette igénybe s a szónokok többsége a főispán mellett nyilatkozott. A 10 órától 3 óráig tartó vitában részt vettek Csengery Antal, Szentkirályi Mór, Wahrmann Mór, Ribáry, Havas Sándor, Királyi Pál, Gerlóczy, Tavaszy, Országh és Busbeck. Az ülés végén a miniszter reassumálva a hallottakat, egyszersmind megérinti a főispáni intézmény ellen a városokban sok helyütt tényleg jelentkező ellenszenvet. Ez ellenszenv a múltban nem volt egészen indokolatlan, s részben onnan ered, hogy a városok és megyék közötti számos súrlódásokban a főispánok mint kik a megyék élén állottalaktivesen a városok érdekei ellen használták a befolyásukat, részben onnan, hogy a főispánok a privilegiált osztályokból lévén kinevezve, bizonyos neme az idegenkedésnek támadt ellenök a polgárságban. Mindennek azonban jelenleg nincs helye, minthogy a városok külön főispánt kapnak, minthogy a volt privilegiált osztályok előjogaikat elvesztették. Egyébiránt nem is képzelhető, hogy oly fővárosi főispán proponáltassék kineveztetés végett, kit a fővárosok polgársága nem vall magáénak.A miniszer e nyilatkozata után a mai ülés befejeztetett. Legközelebbi ülés pénteken 10 órakor délelőtt. Egy román lap többet akar tudni az egész világnál és ír nagy dolgokat. Ugyanis a „Globula“ tudósítása szerint Oroszország roppant hadi készületeket tesz, melyek czélja még nincs tudva. Annyi bizonyos, hogy 200,000 van már az osztrák-lengyel határokon s még másik 150 ezer — ezek közt 25 ezer lovas — készen vár az indulásra a vasúti főállomásokon. A feketetengeri hajóhad a krími háború előtti lábra állíttatott s Glasenoff admirál rendeletet kapott a gyors kiegészítésre.A három tengeri brigáda helyett 12 állíttatik külön-külön 25 ezer létszámmal. A hadihajók és monitorok nagy mozgásban vannak. — A zágrábi horvát unionistapárt e hó 19-dikén közgyűlést tartott, melyben megállapította programmját. A programban el van ismerve, hogy a kiegyezkedés által Horváthország nemzeti fenmaradása oly mértékben van biztosítva, minőben az régóta nem volt. „Miután tehát — hangzik tovább a programra — ősi alkotmányunk, mely az idők viszontagsága folytán megszakittatott, újra erősbül, mert törvényes alapra állitatott és minden irányban biztosíttatott, minden körültekintő becsületes horvátnak és hazafinak kötelessége az alkotmányért erélyesen helyt állani, és a törvény és az általa részére nyújtott szabadság oltalma alá helyezkedni. Azon férfiak, kik ezen zászló alá gyülekeztek, magukat joggal nemzeti alkotm. pártnak mondhatják, mert czéljaik és feladataik abban központosulnak, hogy az 1868. 1. t. sz. a további nemzeti és alkotmányos kifejlődés alapjául szolgáljon, és hogy erélyesen és minden törvényadta eszközzel oda törekedjenek, hogy e törvény teljes valóságában keresztülvitessék. Ezért folyton erélyesen és határozottan e királyság integritása, a teljes alkotmányos szabadság, a tökéletes önkormányzat és a kormányfelelősség behozatala, szóval a nemzeti fennállás és minden oldalú kifejlődés mellett fognak küzdeni, minden erővel oda törekedni, hogy a reformok által, melyek úgy az új államjogi alap szellemének, mint az idők követelményeinek és a jól felfogott érdekeknek megfelelnek, egy gyors s független igazságszolgáltatás, pontos, olcsó, körültekintő közigazgatás, és a nemzet minden osztályát átkaroló közoktatás, végre a földművelés, ipar és a kereskedelem különböző érdekeinek minden irányú és hathatós előmozdítása elégethessék.“ Nyilt levél. ([Esztergom, ápr. 20. Paczolay János ügyvéd és országgyűlési képviselő úrnak! Ön az országgyűlési 25-ös bizottságnak ápril 18-án tartott ülésében jónak látta egész általánosságban akként nyilatkozni, hogy az ügyvédségre tódult egyének is azért nem térnek át az alsó bíróságokhoz, mert az eddigi alsóbírósági rendszer mellett egy egész megyében egy tör