A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-03 / 127. szám
Jelentés a honvédsegélyzési ügyről.« Az országos honvédsegélyző-egy-1 let kezelő bizottsága a honvédsegélyzési ügyben követett eljárásáról jelentést tesz, melyből a következő adatokat emeljük ki: A törvényhatóságok útján összesen beadatott 5430 kérvény. Ebből elintéztetett, mégpedig: segélyzési határozattal 1491, előjegyzékbe vétetett 1655, pótlandó 497, elutasítandó 1115 kérvény. Elintézetlenül maradt, mégpedig azért, hogy elkésett, 180, hogy felszereletlen, 74, felszerelés végett a tvhatóságokhoz küldött és csak most visszaérkezett 108, vissza nem érkezett 310 kérvény. A bizottság az eredményhez megjegyzi, hogy csakis a folyamodványokból és azoknak felszereléseiből meríthetett lélekismeretes meggyőződést, és így azokra nézve, kik magukat a kezelő bizottság határozata által jogaikban, igényeikben sértetteknek találják, sérelmeik orvosolására utat nyit az ügyrend 28. § a, melyre minden határozatban nyílt hivatkozás történik, hogy az ellen — a kézbesítéstől számított 14 nap alatt— a felügyelő választmányhoz a belügyministérium közvetítésével felfolyamodással élhetni. A honvédsegélyző-egylet vagyonát a kezelő bizottság a következő főbb tételekben mutatja ki, megjegyezvén, hogy a zárszámadást a szabályok értelmében csakis az év végén nyújthatja be. A) Állandó tőke. Ezen összeg együttesen mutatja ki a készpénzben és értékpapírokban történt aláírásokat, illetőleg a kiállított kötelezvényekben foglalt összegeket. B) Időleges ajánlatok 1871-től 1881. év végéig, vagyis tizenegy éven át évenkénti 3851 fttól az utolsó évig leszálland 1508 ft 50 krig. C) Kész vagyon 1871-dik évi május hó 16-án. 1. A pénztárban készpénzben 850.41. 2. A földhitelintézetnél mint múlt évi jövedelem 909.39. 3. A földhitelintézetnél állampapírokban 140.600.4. Egyéb állami papírokban 12100 Összesen 154.459.80. E vagyon előállítására befolyt a) Készpénz 61029.38. b) Értékpapír 74.800. 1t Összesen 135.829.38. A különbözetet a költség, kiadások, u. m, tiszti és szolgafizetések,postadíj,nyomtatványok, irodai szerek sat. (a múlt év és a jelen év ápr. 3-ig) 1478 ft levonása után azon árkülönbség idézi elő, mely a készpénz és az állampapír bevásárlása közt mint többlet fenforog. D. Biztosított jövedelem. Az egyletnek 1871. évre biztositott jövedelme tehát a 3. és 4. tétel alatt felhozott összesen 152.700 ft után : a) Állampapírok 50/6-os kamatja 7635. b) 1871-re eső ideiglenes ajánlat 3.851 ft. Összesen 11.516 ft. Azon esetre, ha mintegy 31000 ftnyi készpénz és értékpapír követelések illetőleg kamatjaik július hóéig befolynának, fél évre jönne még körülbelül 1.040 forint, együtt 12.556 forint. Az egylet állandó tőkéje ezek szerint kerek számban, éspedig : Állampapírokban .... 152.700 ft. Kötvényekben ...... 30.000 ft Együtt 183.000 ft. Megjegyzendő még, hogy a kibocsátott összes 528 aláírási ívnek körülbelől fele még kinn van, s hogy azoknak beküldését a kezelő bizottság legközelebbről is szorgalmazta,s valamint szorgalmazta mindazon aláírókat illetőleg kötelezvény kiállítókat,a kik e napig kötelezettségeiknek meg nemfeleltek, hogy a szabályok 16-dikosának mielőbb eleget tenni szíveskedjenek. Ezenkívül az ő királyi felségétől az egylet czéljainak előmozdítására engedélyezett sorsjáték útján július hó folytán 200.000 forintot remél az egylet nyerhetni — mely összegnek miként történendő lehető legczélszerűbb felhasználása, illetőleg előlegképen való folyóvá tétele iránt, — a nyugdíjazást gyorsan, a mennyire lehetséges, még junius havában óhajtván életbe léptetni, — a felügyelő választmány, a kezelő bizottsággal, a miniszerelnökhöz, mint az országos honvédsegélyző egylet elnökéhez, a maga előterjesztését megtette. Végül kötelességének tartja a kezelő bizottság értesíteni a közönséget, miszerint a felügyelő választmány a nyugdíjazandó tisztekre s illetőleg azok özvegyeire nézve a szabályok 23-dik s az ügyrend 29 dik §-ának értelmében a közös hadseregnél 1-től 5 évig terjedő szolgálat után Aszályi meglepetve látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija mellé, akiben Sátory Katinkára ismert. A delnő az erdei gyalogúton eléje került a menekvőnek. Nem igen jó szándékai lehettek iránta, ahogy hevült arczáról s csillogó szemeiből ki lehetett venni. —• Meg ne moczczanj! Kiálta a dalnő a kocsisra , — mert lelőlek! A pisztolyok ugyan a nyeregkápában hevertek , de ez az asszonyság tud lőni, az már be van bizonyítva. A kocsis tehát szót fogadott: a fejére rántotta a lópokróczot, hogy ne is lássa mi fog történni ? Tudta, hogy nem ötét kergetik. — Mi tetszik ? hebegé Aszályi. — Beszéljünk németül, hogy az a paraszt ne értse mit szólunk, monda Katinka s szemközt forditá lova fejét a kocsiban ülővel. S már most hallgasson ön rám. Látja ön mi van a balkezemben ? Erszény. Ebben van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét se ígérte önnek Csollán, ezért a gyalázatos óvástételért, s hogy meg fogja e adni, azt még ön sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom önnek, ha most visszajön, és rögtön a bíróság előtt kinyilatkoztatja, hogy óvástétele csak tréfa volt. S azt meghatalmazója nevében visszavonja. — S látja ön, mi van itt a másik kezemben ? Korbács. Arról pedig egészen bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem fogja önt úgy elverni karikás ostorral, ha megkaphatja, a mért óvását visszavonta, mint ahogy én elverem önt itt most mindjárt, a mért ön elég arczátlan volt, saját jelenlétemben Csollán urat az én gondnokom és uram képében megnevezni s az én jogomon az ő megbízásából tiltakozni. Már most tessék a választást jobb kezemből, balkezemből ? (Folytatása következik.) megállapított évi illetéket, azaz az ezredes vagy annak özvegye számára 441 frt, alezredesre 357 frt, őrnagyra 315 frt, századosra 264 frt, főhadnagyra 242 ft, hadnagy számára 237 forintot fogadott el mint nyugdíjt. A nyugzsoldban részesítendő altisztek, közharczosok , illetőleg azok özvegyeire nézve pedig az őrmesterre vagy annak özvegyére 15 krt, az őrmesternél alantasabb altisztre vagy annak özvegyére 8 krt, a közharczosra 5 krt állapított meg, mint napi nyugzsoldot, mely összegek havi utólagos részletekben a kijelölt adóhivataloknál lesznek a szabályszerű ellenőrzés mellett folyóvá téve. A bizottság végül azon reményét fejezi ki, hogy a közönség, mely eddigelé is oly szép részvétet tanúsított a honvédsegélyző ügy iránt, most sem fog ellankadni, midőn arról van szó, hogy a kitűzött szent czél véglegesen eléressék s a rokkant honvédek segélyezése életfogytiglan biztosittassék. E szent czél elérhetése s biztosítása érdekében felhívja a kezelő bizottság az ügy barátokat, hogy oda törekedjenek, miszerint a forgalomban lévő ő felsége által engedélyezett sorsjáték jegyei minél gyorsabban s minél nagyobb számban keljenek el. «surreuffwsnkttnuiv Országgyűlési tudósítások. A főrendiház ülése jun. 2. d. n. 1 órakor. Elnök: Majláth György, jegyzők : Miskeimre báró, Apponyi Albert gr. A kormány részéről jelen van Szapáry Gyula gr. államtitkár. A jegyzőkönyv hitelesítése után Bujanovics Sándor képv.házi jegyző áthozza a vízszabályozási társulatokról és gátrendőrségről szóló a képviselőház mai ülésében véglegesen elfogadott tvjavaslatokat a jegyzőkönyvi kivonattal együtt. Az utóbbi felolvastatok, a tvjavaslatok felolvasottaknak vétetnek. Cziráky János gróf előterjeszti a jogügyi bizottságnak jelentését 1. az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatokból fenmaradt jog és birtokviszonyok rendezéséről, 2. az irtványokról, 3. a telepítvényekről szóló tvjavaslatokra nézve, egyszersmind jelenti, hogy mint a jogügyi bizottság elnöke felszólította az igazságügyi miniszériumot, hogy a testi büntetések eltörlését tárgyazó tvjavaslat tárgyalhatása végett az erre vonatkozó statistiai adatok közlését minél előbb eszközölje. Szapáry Antal gr. benyújtja a pénzügyi bizottság elnökének megbízásából a gömöri iparvasút kiépítésére, és az első magyar gácsországi vasútvonalnak módosítására vonatkozó jelentést, mely azonnal tárgyalás alá vézetett. Szapáry Gyula gr. államtitkár a közlekedési ministérium nevében indokolja a gömöri iparvasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot, mire a főrendek azt minden észrevétel nélkül elfogadták. Következett az első magyar gácsországi vasút építési feltételeinek megváltoztatása iránt benyújtott törvényjavaslat. Ezen törvényjavaslat is változatlanul minden vita nélkül elfogadtatott. Napirenden más tárgy nem lévén, elnök bejelenti, hogy Forgách Sándor gr. nógrádi, Ernuszt Kelemen vasmegyei és Dőry Lajos dr. biharmegyei főispán hivatalos elfoglaltságuk miatt szabadságot kértek, mely nekik megadatván az ülés 2 óra 10 perczkor eloszlott. Jövő ülés holnap d. e. 11 órakor. Francziaország. A szemünk előtt lezajlott párisi vész rémképei nemcsak a kortársak, hanem a késő századok embereinek emlékébe is mélyen be lesznek vésve. „On pariéra bien longtamps de bes horreurs sous la chaumiére.“ Szemeljük ki tehát a mindinkább bővebben érkező hírek legérdekesebbjeit. Nem akartuk hinni mindazt mit eddig különböző oldalról a versaillesi katonaság dühöngéséről hallottunk, de e hírek, fájdalom, nemcsak hogy valóknak bizonyulnak, de a szemtanúk tudósításai szerint még túlhaladják az eddig hallottakat is. A versaillesi katonaság Párisban oly öldöklést vitt véghez, minőt a világ aligha látott a tatárjárás óta. Az „Ellenőr” hitelt érdemlő levelezője ugyanazt majd ugyanazon szavakkal beszéli el, az erkölcsi undor hangján, mit a „Times“ „D. News“ és más angol és német lapok e szörnytettek tekintetében közölnek. A versaillesi soldateska faunája a szó teljes értelmében barbár volt. Az ember nem talál kifejezést ily borzadályok jellemzésére! Ha a dühöngő „canaille“ halálra üldözve, minden oldalról körülvéve a kétségbeesés őrjöngésében öl és gyújtogat — ez bármily szörnyű tett, de érthető ; de ha a törvényes hatalom győztes katonája saját hazája fővárosában, rendezett vezérlet, haditörvények alatt állván, biztos győzelme tudatában, hideg vérrel öldösi a védtelen foglyokat, menekülteket, aszszonyokat, gyermekeket — az sem menthető sem nem érthető. Mély depravatio, sülyedt műveltségnek műve lehet az csak. Halljuk az „Independance beige“ levelezőjét, ki, miután elbeszélte, miként dühöngtek Mac-Mahon katonái bűnös és ártatlan ifjú és vén férfiú és asszony ellen, és mint kötözték össze a legalaptalanabb gyanúban állókat, kiket aztán az utczákon ásott mészszel telt sírok elé vezetve, tömegesen főbe lőttek, ítélet de még minden vizsgálat színe nélkül, így kiált fel: „Rettenetes! Rettenetes ! És itt Versaillesban ne is merészelj azt kiáltani e dolgok hallatára, hogy : „borzasztó!“ és kétségbeesésedet ne mutasd .... Itt úgy találják, hogy ez mind még kevés .... még semmi.... és senki sem mer ellene szólni. Jól van tehát, szólok én e lapban, melynek nemzetközi jellege biztosit részrehajlatlanságáról. Nem! Nekünk az örök igazság színe előtt nincs jogunk oly rettenetes visszatoláshoz ? Mi nyitott meszes sírok szélén álló ártatlanokat tömegesen végeztetünk ki. . . Mit tegyenek aztán azon hordák, melyek föl nem fogják sem a jövő feladatát, sem az ilyen múlt hatását ? Nem boszu kell, hanem igazság!“ Rósz mag az, melyet a diadalmaskodó köztársaság elhint! A „Joir“ azt írja: A Pére-Lachaise temető elfoglalása csak úgy volt lehetséges, hogy azt előbb Montmartreról hevesen ágyúzták. A sírkövek torlaszokba voltak összerakva. A pére-lachaisei csatában ejtett foglyok száma több ezerre rúg. Ki azonnal meg nem adta magát, legott főbe lövetett, csak a fegyvert lerakók maradtak életben. A Montfetard városrészben ötezer, Ivry faluban hatezer felkelő esett fogságba, miből a foglyok roppant összes számára következtetni. A „Rappel“ egész szerkesztősége befogatott. A polgárháborúra való izgatás vádja alatt áll. Salvador zenész,ki a commune rendeletéből a dícsőült Auber helyét foglalta el, a conservatoriumon,a Jakab utczában lövetett főbe a Bonaparte-utczabeli torlasz elfoglalása után. Azon házból, melyben ő lakott, lövés esett, mely egy katonát megölt. A katonaság arra berontott a házba s Salvadorra még füstölgő (?) puskával kezében talált, ki néhány barátjával menekülni készült.1j Mindannyiukat tüstént főbe lőtték. Salvador monoclival szemében, kottával hóna alatt halt meg, utolsó szavai voltak: Én magamra veszem a felelősséget mindazért, mi a hatodik „városrészben történt.“ Így hullott el e híres kis zenész, ki a politika terén , a i 11 a n név alatt szerepelt. A tőzsde terén lövetett agyon a legtöbb felkelő. Ki ellentállott, azt a kert vasrácsához kötözték. Azon franczia sereg, mely Párist végre meghódította, következőleg van összeállítva: Legfőbb parancsnok Mac-Mahon tábornagy, táborkari főnök Ba r a i 1, tüzérparancsnok, Princeteau, a mérnökkar főnökee Bretevillois, főintendáns Uhrieh tábornokok. Az I. hadtestet l‘Admirau 11 tbk. vezeti s e hadtest három gyalog hadosztályból áll. Cissey tbk. vezeti a II. hadtestet, mely szinte három gyaloghadosztályból áll. Barai 1 tbk. vezeti a 3 hadosztályból álló III. hadtestet. A két hadosztályból álló IV. hadtestet Donay, a két hadosztályból álló V. hadtestet Clinchant tbk. vezeti. A tartalékhadtest főparancsnoka Vino y, alatta három gyaloghadosztály küzd. A lovasság és tüzérség az egyes hadosztályokhoz van beosztva. A párisi felkelők menekültjei tekintetében az angol belügyminiszer következőleg nyilatkozott a parlamentben hozzá intézett interpellációra : Mint a tisztelt tagok felfogni fogják, oly ügyről van szó, melyre azonnal válaszolni nagy elővigyázat és megfontolás nélkül jelentékeny nehézségekkel jár. (Halljuk! Halljuk!) A ház mindig nagy féltékenységet mutatott, hol politikai kihágásokról volt szó. (Tetszés.) Az utolsó ülésszak alatt, midőn a kiadatási törvények tárgyalás alá kerültek, egy czikk füzeteit az illető törvénybe, melyet legjobb lesz felolvasni, hogy a tisztelt képviselőknek megmutassam, mily hatalmi jogosítványokkal bir a kormány oly egyénekre vonatkozólag, kik itt menhelyet keresnek : „A menekült bűnös — igy szól az illető czikk — ki ne adassék, ha a kihágás melyért kiadatása követeltetik, politikai jellemmel bír, vagy ha a rendőrbíró vagy törvényszék kielégítésére, mely elé a Habeas Corpus akta értelmében vitetik vagy az államtitkár előtt kimutatja, hogy a kiadatására vett kérelem tényleg azon szándékkal tétetett, hogy politikai jellemű vétségért vonassák felelősségre vagy büntettessék.“ Bármily jogosítványokkal bírjon is — folytatja a miniszter — a belga kormány, annyi bizonyos, hogy az itteni kormánynak nem áll hatalmában a mondott nemű személyeknek, ha elszökniök sikerült, az országba jövetelt megtiltani. Ha azonban egyszer itt vannak, vád alá helyeztethetők, s akkor azon kérdés támad, vájjon a vétségek, melyekkel vádoltatnak, politikai természetűek-e, vagy a közönséges gonosztevők kategóriájába esnek.“ A „Times“ a következő híreket közli e hó 30-dikáról : Páris tökéletesen csendes. A boltok ismét nyitvák s az utczákon hemzseg az ember, kik a rombolásokat nézik. Foglyok százával, csoportonkint födözet alatt vizetnek át a boulevardokon. A harcz tegnap délutáni 3 órakor ért véget. Bellevilleben néhány lövés történt az ablakokból, mi állítólag borzasztó következményeket vont maga után. A legalsóbb söpredék : zsebmetszők, kiszabadul és a leggonoszabb fajtából való fegyenczek az utolsó pillanatban fegyvereiket saját pajtásaik ellen fordíták, kik vonakodtak a harczot folytatni. Néhány asszony ugyanezen okból késsel ölt meg két fiatal embert. Az ablakokból történt lövések következtében tömeges kivégzés fordult elő. A Buttes- Chaumont-park hullákkal volt borítva. A katonák oly dühösek, hogy a tisztek szükségesnek látták az idegeneket figyelmeztetni, hogy gyanúba ne jöjjenek. Néhány bellevillei lakos kinyilatkoztatta, hogy a dolognak korán sincs még vége, s hogy iszonyú repressáliókhoz fognak nyúlni a katonák irányában. Ezen hivalkodások még ugyan nem teljesítettek be, mind azáltal félő, s e félelem általános, hogy a megszabadult fölkelők boszorokat tervszerinti mérgezéssel s gyilkolással fogják kitölteni. Folyton fedöznek fel petroleum készleteket. A veszély nő azáltal, hogy ép az asszonyok, kikre neműknél fogva kisebb figyelmet fordítanak, a legdühösebbek. Ez éjjelre nagy elővigyázati szabályokról gondoskodtak. Az utczákon számtalan őr van fölállítva s a kószálás szigorúan meg van tiltva. Az, ki a jelszó ismerése nélkül megy ki, kiteszi magát annak, hogy az egész éjt a börtönben fogja tölteni. Nagy félelem uralkodik, hogy az epidémia ki fog törni, miután a hullák egyszerűen az utcza-kövezet alá kapartatnak be. Különfélék. — Egy kis szelid polémia. A múltkor egy kis megjegyzést bátorkodtunk tenni a „Pécsi Lapok“-ra, hogy mint excusálja ő magát a „Fünfkirchner Zeitung“ azon állításával szemben, hogy a germanisatió ellen agitál. Erre most kis kollégánk pulykaméregbe jön , vezérczikkben polemizál "ellenünk, adván a „Hon“-nak és „Ellenőr“ nek bölcsebbnél bölcsebb tanácsokat, hogyan kell egy nagy politikai lapot szerkeszteni. Köszönjük a jótanácsot s élni fogunk vele. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a pesti lapok a vidéki lapoknak csak újdonságait böngészik, de vezérczikkeit nem olvassák : ezt először nem fogadhatjuk el igaznak, másodszor, ha igaz lenne, teljesen indokolt volna, mert vajmi kevés újat találnának e vezérczikkekben. Napokkal elébb írván ők maguk ugyanazon tárgyakról vezérczikkeket. Ha a vidéki lapok ahelyett, hogy a magas politika coturnusában járva, utána sántikálnának a politikai hírekről előbb értesülő fővárosi lapoknak, inkább vidékük érdekeivel foglalkoznának bővebben,— bizonyára nagyobb figyelemben részesülnének s — jobb szolgálatot is tennének a közügynek, minthogy a fővárosi lapok nem fejtegethetik az egyes vidékekspeciális érdekeit elég tüzetesen, íme jó tanácsért jó tanács. Ezzel tehát qyittek vagyunk. Ami pedig a „Pécsi lapok“ azon biztosítását illeti, hogy ő nem fél a németesedés ellen kikelni, azt jövőre örvendetes tudomásul vesszük s őszinte szívességgel látjuk a velünk egy sorban harczolók között. És most, (hogy a „Fünfkirchner Zeitung“ is megértse) „nichts für ungut!“ — Egy bőkezű zsebmetsző. Nagy- Szebenben közelebb egy 80 éves embert szólított meg a sétányon egy czigány, hogy magyarázza meg neki egy postavevény tartalmát. Az öreg megnézvén az okmányt, mondja, hogy az már három hó előtt állíttatott ki. Erre a czigány egy levelet húz elő, hogy azt olvassa fel neki. Az öreg úr ezt is megnézi s mondja, hogy a levél románul van írva. A czigány ezalatt kihúz az öreg ur zsebéből egy papírtekercset, melyben száz forint volt s azzal alázatos hajlongások közt távozik. Kis idő múlva az öreg észreveszi a hiányt. Elmondja két arra menő fiatal embernek, hogy mi történt ? Ezek utána futottak a czigánynak s két honvéd segítségével megfogták és letartóztaták, míg a károsult odaérkezett. Jól elverték, megvizsgálták s még 98 frtot találtak nála. Mikor a városházára akarták vinni, el kezdett sírni, hogy felesége, gyermekei mit csinálnak majd nélküle, mikor ő az egyedüli kenyérkeresőjük. Mikor a sirás sem használt, előhúzott egy 10 fitos bankót s kérte a körülállókat, hogy ezért eresszék szabadon. Az öreg ur végre beleegyezett ez ajánlatba, odaadta a 10 forintot a fiatal embereknek, megajándékozta a honvédeket s elereszté a tolvaj czigányt. — A pesti nemzeti torna- és tűzoltó-egylet jún. 8-án a „szép juhászáénál“ mulatságot fedez. A tagok tornász egyenruhában jelennek, mi bizonyára szép látványt fog mutatni. A kirándulás programmja a következő: Reggeli 6 órakor együttes indulás katonazene-kísérettel az Erzsébet térről. Laszlovszkyig lóvasuton, onnan gyalog a „szép juhásznéig.“ Délelőtt társasjátékok és kirándulások a hegyek közé. 1 órakor társas ebéd. 4 órakor szabad csapat- és díjverseny-tornázás. 6 órakor táncz. A visszajövetre társaskocsik állanak a közönség rendelkezésére. Kedvezőtlen idő esetére a kirándulás a legközelebbi vasárnapon fog megtartatni. Jegyek ára: szelvénynyel az ebédhez 2 ft, ebédjegy nélkül 1 ft. Nők csak az ebédért fizetnek 1 ftot. Jegyek kaphatók: Stock Endre (uri-utcza 8. szám.) Vankó D. és fia (József tér .... szám.) Radisich György (kecskeméti utcza . ... szám) urak kereskedésében, valamint a tornacsarnokban (őaz utcza 17. szám.) . A pesti nemzeti dalkör 1. évi június hó 7-én, azaz jövő szerdán a polg. lövölde dísztermében Dr. Bors Emil karvezetése alatt igen változatos és új műsorozattal bíró nyári dalestélyt rendez, melyre a pesti művész világ néhány jeles tagjai közreműködésüket megígérték. Kezdete a hangversenynek 9 órakor, a hangverseny után táncz. Magánjegyek csupán a dalestély napján este a pénztárnál válthatók. — Nincs magyar ember a pénz-, vasút- s egyéb ilynemű vállalatokra; rendesen ezt szokták mondani, pedig a baj a legtöbb esetben ott rejlik, hogy a vállalatok idegen vezetői magyar embert csak a legritkábban alkalmaznak. Hogy a magyar értelmiség mint tódul egyes társulatokhoz,erre pl. szolgálhat a P.N. szerint az ált. magyar földhitelintézet, melynek tisztviselői állomásaira eddig nem kevesebb, mint 150 folyamodás érkezett. Ha e folyamodásoknak csak 10 %-je is válik be, az intézet hivatalnokainak jó nagy része magyar lesz, miután összesen véve kevés hivatalnoki hely rendszeresítetik. Igazgatónak, mint tudva van, Lévay Henrik van kiszemelve. Első titkár az intézetnél alkalmasint Szvetenay lesz, a kereskedelmi kamra titkára, második Csukássy. A magyarországi tisztviselők önsegélyző egylete e hó 3-án szombaton kirándulást és tánczmulatságot rendez a „disznófőnél“. Jegyek oda künn a mulatság helyén is kaphatók. — Kenyérkérdés. A fővárosi pékmesterek a legények követeléseire nézve következő béke pontozatokat formulázták : A sülőhelyek tisztántartására nézve a mesterek teljesíteni ígérték a követelést és a felügyelettel az első legényt az ú. n. „keveret“ (Mischer) bízzák meg. Ami a munkaidő megrövidítését illeti, a legények követelésének lényege abban áll, hogy a délelőtti 10 órai sütés abbahagyassák. Jóllehet a mesterek belátták, hogy az egész éjjeli munkától elcsigázott munkásra nézve a délelőtti munka igen fárasztó ; a közönség érdekében, mely délben friss süteményt kíván, nem véltek eleget tehetni a követelésnek, de ígérték, hogy több legényt fogadnak. Erre nézve a legények küldötteinek nem volt felhatalmazásuk,h Így a tárgy függőben hagyatott ; ami az élelmezést illeti, a mesterek készek alegényeknek délben levest, mártásos húst és főzeléket adni hússal, este ismét főzeléket hússal, reggel pedig friss süteményt, de a legények reggeli és vacsorára pénzt követelnek, mibe a mesterek nem egyezhetnek bele, mert akkor a legény a pénzt zsebre teheti és jól lakhatik süteménynyel tetszése szerint. A követelések többi pontjait a mesterek elfogadták. A két pontra nézve, melyben megegyezni nem tudtak, a legények a Besznay-kertben ismét ülést tartottak, és abban elhatározták, hogy a délelőtti 10 órai sütés abbanhagyásához ragaszkodnak ; a vacsorát elfogadják, de reggelire hetenkint 50 krt követetetnek. Ezen kívül új pontul felállították, hogy a dohányzás munka közben is jól elzárható pipákból megengedtessék, s hogy a két heti felmondás idő szorosan megtartassák. — Egy kodificáló tehetségre hívjuk fel a ministérium figyelmét. Aán, Tolna megyében sok tolvajlási eset fordulván elő, a kupaktanács összegyűlt a teendők meghatározása iránt, hogy e baj elháríttathassék. Az iskolamester, ki a jegyzőkönyvet vezette, ezt írta a fejezetbe: „Jegyzőkönyv felvétetett R.— község elöljárósága által az eddig elkövetett tolvajlások meggátlása végett.“ — A ki nem ismer személyválogatást. Nagyváradon a múlt napokban nagy buzgósággal futkároztak a gyepmester tanítványai a kispiaczon s fogdosták össze a kóborló gazdátlan ebeket. Egyik peezér azonba nem ten válogatást működésében, mert egy katonatiszt vadászkutyáját is horogra akasztá s el akarta szállítani. A katonatiszt inasa azonban segélyére ment s a fogoly ebet kiszabadító, a peezér e miatt haragra kelt s horgát a privatdiener nyakába vetvén, a piaczon végighurcolta. A rendőrség azonban észrevevén a furcsa fogást, elcsipette az ügybuzgó peczért s pár hétig a hűvösre tétette. — A víziszonyt — állítólag — Herédi János horgosi lakos gyógyítani tudja s fölkérte a szegedi lap szerkesztőségét, figyelmeztetné a hatóságokat és lelkész urakat, hogy ez irtóztató betegségben szenvedők érdekében hirdettessék ki a népnek, miszerint ő e betegséget emberen és állaton sikerrel gyógyítja. A benne sinlödöket vagy hozzá kell szállítani,vagy őt azokhoz meghivni. — A király mint váltóforgató. A belügyérséghez egy leirat érkezett a királyi kabinetből, válaszul egy marosvásárhelyi kérelmezőnek, ki három váltót küldött fel azon bizalmas csedezéssel, hogy ő felsége szíveskedjék azokat girálni. A kérvényes tán csodálkozni is fog azon értesítésre, hogy ő felsége nem teheti meg neki azt a baráti kis szolgálatot. — Czifra levelczimek. „Ezen Levelem ajánlom Gyuka Atakanovits szüts meister ur, ha tehát meister ur gondolja, hogy levele van, menjen a postára, és az Expeditoria követelje el, Gyikutinban in Ungarn.“ — „Ezen levelem küldöm egy Leányzónak az kinek neve Rézi, különben szobaleány képiben szolgál Nagy Lükön Csanád megyében.“ — „Tisztet Petrováczon Latvik Orska szüg lekin 37 hósz, szán Szigedy banomzák utczába Mesterná Bézajie Antalna.“ — „Ajálom ezen levelem Cmér Josep urnak Pataban az nagi piaczon az hódban félegyházárok. in Szegedben, a hol az paprikát árulik.“ — Ülés az állásért. A „Biharft írja: Egy jómódú és jószivü polgár, egy másik polgártársáért, ki a rendőrség által valami csíny miatt letartóztatott, jótállói; a csinytevő azonban szabadlábra tétele után megszökött s igy a jótállóiét letartóztatva, mely alkalommal ezt irta a fogház falára: „Itt ülök azért, mert jót álltam.“ — Péterffy Nép. János 1818/49-dilvi honvéd százados f. hó 2-án meghalt, a Szt. Rókus kórházból történendő eltakarítása szombaton d. u. 4 órakor leend, melyre a honvéd társakat meghívja Ritter Antal, egyleti jegyző. — Nyilvános köszönet. Vajdafy József ur a városi polgári leány tanodának igen szép és értékes — 60 darab ékkőből álló gyüjteményt ajándékozott. Az adakozó urnák ezen nemes tettét a polg. leánytanoda tanári kara akként vélte legméltóbban meghálálni, hogy havi értekezletén köszönetét nem csak jegyzőkönyvileg, hanem nyilvánosan is kimondatni határozta. — Rövid hírek. Erdélyben Sz.-László községe ünnep harmadnapján csaknem egészen (87 ház) a tűz martaléka let. — A golyószóró-gyakorlatok első folyama közelebb végződött be teljes sikerrel, s már a második folyam is kezdetét vette. Malom, színház, művészet. — Színházi hírek. Az olasz opera három utolsó előadásául „Traviata“, „Ernani“ és „Troubadour“ van kitűzve. — Latabár társulata a „Faust junior“ czímű elhíresült operettet is előadja. — A „Magyar Újság“ említi, hogy K. Orczy, a nemzeti színház intendánsa 100 aranyos pályadijat tűzött ki népszínműre. Ehir valószínűleg arra a népszínműre vonatkozik, melyet az igazgató úr már hat hó előtt kitűzött, s melynek talán innen onnan határnapja is lejár. A Latabár igazgatása alatt működő társulat, holnap szombaton tartja első előadását a budai színkörben a „Mozilla“ czímű 3 felvonásos operettel. Ezeken kívül a következő újdonságokat ígéri: Kis Fauszt, Rablók, Római fuvolás, Cartouche, Perichol, Szép Dunois. A város legszebb leánya. Midás király fülei. A főpróba. Zuávok, Toto, Thea virág, stb. Azonkívül: Helena, Kék szakál, Párisi élet, Conti herczeg, Coscoletto, Takarodó után, stb. A fentnevezett operettekben, mint főszereplők a következők fognak működni: Mindszenti Cornelia, Bokor, Horváthné, Vrasicsné, Zajonyi, Halmi, Bálla és Latabár Dezső. "A társulat ezenkívül a következő tagokból áll:Beödyné Amália, Gildai Erna, Császárné Mária, Latabárné Mária, Csabainós Klára, Bokorné Ágnes, Latabárné Julia, Laczkóné, Dániel Tini, Takácsné, Komolya E., Ligeti Ida, Laborszky Róza, Kalocsányiné, Virághátiné, Kulcsár Jozefin, Fodor Zsuzsi, Horváth Vincze, Beödy Gábor, Tóth Antal, Mikes Nándor, Kovács Elemér, Marosfi K., Vas Gereben, Romvai, Virágháti, Rozgonyi, Győri, Balassa, Hajnal, Takács, Latabár Kálmán, Dékány Miska, Miskolczy Bérczi, Mártonfi Károly, Laczkó Gergely, Kalocsányi Antal, Matouschek K. Kalucsányi János. — Sok hűhó semmiért. Mátyás Flórián szótárából nem kelt el több 50 példánynál s ez alkalomból a hivatalos lap, s utána mi is, felszólalt a közönség részvétlensége ellen. Ezennel visszavonjuk amit akkor a közönségre nézve mondtunk. A közönség e tárgyban nem vádolható semmivel. Mi magunk két hétig jártunk utána, hogy egy példányt kaphassunk e műből, összejártunk minden könyvkereskedést, antiquárius boltot, s minden helyet, ahol a könyv nyomát sejthettük, és nem találtuk sehol. Az ennyire elbújtatott könyv nem számíthat arra, hogy nagy elterjedést nyerjen. A „B. E.“ jól tenné, ha utána járna, mi indítja Mátyás urat műve elrejtésére. — A Markó képek közül hír szerint a nemzeti múzeum számára 3 darabot vásároltak meg, és pedig a következőket : Ábrahám megvendégli az angyalokat, Tóbiás és az angyal, Eurydice halála. E három mű az ügy-