A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)

1871-06-03 / 127. szám

Jelentés a honvédsegélyzési ügyről.« Az országos honvédsegélyző-egy-1 let kezelő bizottsága a honvédsegély­zési ügyben követett eljárásáról jelentést tesz, melyből a következő adatokat emeljük ki: A törvényhatóságok útján összesen beadatott 5430 kérvény. Ebből elintéztetett, mégpedig: segélyzési határozattal 1491, előjegyzékbe véte­tett 1655, pótlandó 497, elutasítandó 1115 kérvény. Elintézetlenül maradt, még­pedig azért, hogy elkésett, 180, hogy felszereletlen, 74, felszerelés végett a tvhatóságokhoz küldött és csak most visszaérkezett 108, vissza nem érkezett 310 kérvény. A bizottság az eredményhez megjegyzi, hogy csak­is a folyamodványokból és azoknak felsze­reléseiből meríthetett lélekismeretes meggyőző­dést, és így azokra nézve, kik magukat a kezelő bizottság határozata által jogaikban, igényeik­ben sértetteknek találják, sérelmeik orvosolásá­ra utat nyit az ügyrend 28. § a, melyre minden határozatban nyílt hivatkozás történik, hogy az ellen — a kézbesítéstől számított 14 nap alatt— a felügyelő választmányhoz a belügyministérium közvetítésével felfolyamodással élhetni. A honvédsegélyző-egylet vagyonát a kezelő bizottság a következő főbb tételekben mutatja ki, megjegyezvén, hogy a zárszámadást a szabályok értelmében csak­is az év végén nyújthatja be. A) Állandó tőke. Ezen összeg együttesen mu­tatja ki a készpénzben és értékpapírokban tör­tént aláírásokat, illetőleg a kiállított kötelezvé­nyekben foglalt összegeket. B) Időleges ajánlatok 1871-től 1881. év végéig, vagyis tizenegy éven át éven­kénti 3851 fttól az utolsó évig leszálland 1508 ft 50 krig. C) Kész vagyon 1871-dik évi május hó 16-án. 1. A pénztárban készpénzben 850.41. 2. A földhitelintézetnél mint múlt évi jövedelem 909.39. 3. A földhitelintézetnél állampapírok­ban 140.600.4. Egyéb állami papírokban 12100 Összesen 154.459.80. E vagyon előállítására befolyt a) Készpénz 61029.38. b) Értékpapír 74.800. 1t Összesen 135.829.38.­­ A különbözetet a költség, kiadások, u. m, tiszti és szolgafizetések,postadíj,nyomtatványok, irodai szerek sat. (a múlt év és a jelen év ápr. 3-ig) 1478 ft levonása után azon árkülönbség idézi elő, mely a kész­pénz­ és az állampapír bevásárlása közt mint többlet fenforog. D. Biztosított jövedelem. Az egyletnek 1871. évre biztositott jövedelme tehát a 3. és 4. tétel alatt felhozott összesen 152.700 ft után : a) Állampapírok 50/6-os kamatja 7­635. b) 1871-re eső ideiglenes ajánlat 3.851 ft. Összesen 11.516 ft. Azon esetre, ha mintegy 31000 ftnyi készpénz és értékpapír követelések illetőleg kamatjaik július hó­­­éig befolynának, fél évre jönne még körülbelül 1.040 forint­, együtt 12.556 forint. Az egylet állandó tőkéje ezek szerint kerek számban, és­pedig : Állampapírokban .... 152.700 ft. Kötvényekben ...... 30.000 ft Együtt 183.000 ft. Megjegyzendő még, hogy a kibocsátott összes 528 aláírási ívnek körülbelől fele még kinn van, s hogy azoknak beküldését a kezelő bizottság legközelebbről is szorgalmazta,s valamint szor­galmazta mindazon aláírókat illetőleg kötelez­vény kiállítókat,a kik e napig kötelezettségeik­nek meg nem­­feleltek, hogy a szabályok 16-dik­o­sának mielőbb eleget tenni szíveskedjenek. Ezenkívül az ő királyi felségétől az egylet czéljainak előmozdítására engedélyezett sorsjá­ték útján július hó folytán 200.000 forintot re­mél az egylet nyerhetni — mely összegnek mi­ként történendő lehető legczélszerűbb felhasz­nálása, illetőleg előlegképen való folyóvá tétele iránt, — a nyugdíjazást gyorsan, a mennyire lehetséges, még junius havában óhajtván életbe léptetni, — a felügyelő választmány, a kezelő bizottsággal, a miniszerelnökhöz, mint az orszá­gos honvédsegélyző egylet elnökéhez, a maga előterjesztését megtette. Végül kötelességének tartja a kezelő bizottság értesíteni a közönséget, miszerint a felügyelő választmány a nyugdíjazandó tisztekre s illető­leg azok özvegyeire nézve a szabályok 23-dik s az ügyrend 29 dik §-ának értelmében a közös hadseregnél 1-től 5 évig terjedő szolgálat után Aszályi meglepetve látta, hogy egy lovagnő ugrat a kocsija mellé, a­kiben Sátory Katinkára ismert. A delnő az erdei gyalogúton eléje került a menekvőnek. Nem igen jó szándékai lehettek iránta, ahogy hevült arczáról s csillogó szemeiből ki lehetett venni. —• Meg ne moczczanj! Kiálta a dalnő a ko­csisra , — mert lelőlek! A pisztolyok ugyan a nyeregkápában hever­tek , de ez az asszonyság tud lőni, az már be van bizonyítva. A kocsis tehát szót fogadott: a fejére rántotta a lópokróczot, hogy ne is lássa mi fog történni ? Tudta, hogy nem ötét kergetik. — Mi tetszik ? hebegé Aszályi. — Beszéljünk németül, hogy az a paraszt ne értse mit szólunk, monda Katinka s szemközt forditá lova fejét a kocsiban ülővel. S már most hallgasson ön rám. Látja ön mi van a balke­zemben ? Erszény. Ebben van ötven arany. Én tudom, hogy ennek felét se ígérte önnek Csollán, ezért a gyalázatos óvástételért, s hogy meg fogja e adni, azt még ön sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom önnek, ha most visszajön, és rögtön a bíróság előtt kinyilatkoztatja, hogy óvástétele csak tréfa volt. S azt meghatalmazója nevében visszavonja. — S látja ön, mi van itt a másik kezemben ? Korbács. Arról pedig egészen bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem fogja önt úgy elverni karikás ostorral, ha meg­kaphatja, a mért óvását visszavonta, mint a­hogy én elverem önt itt most mindjárt, a mért ön elég arczátlan volt, saját jelenlétemben Csol­lán urat az én gon­dnokom és uram képében megnevezni s az én jogomon az ő megbízásából tiltakozni. Már most tessék a választás­t jobb kezemből, balkezemből ? (Folytatása következik.) megállapított évi illetéket, azaz az ezredes vagy annak özvegye számára 441 frt, alezredesre 357 frt, őrnagyra 315 frt, századosra 264 frt, főhad­nagyra 242 ft, hadnagy számára 237 forintot fo­gadott el mint nyugdíjt. A nyugzsoldban részesítendő altisztek, köz­­harczosok , illetőleg azok özvegyeire nézve pe­dig az őrmesterre vagy annak özvegyére 15 krt, az őrmesternél alantasabb altisztre vagy annak özvegyére 8 krt, a közharczosra 5 krt állapított meg, mint napi nyugzsoldot, mely összegek havi utólagos részletekben a kijelölt adóhivataloknál lesznek a szabályszerű ellenőrzés mellett folyóvá téve. A bizottság végül azon reményét fejezi ki, hogy a közönség, mely eddigelé is oly szép rész­vétet tanúsított a honvédsegélyző ügy iránt,­­ most sem fog ellankadni, midőn arról van szó, hogy a kitűzött szent czél véglegesen eléressék s a rokkant honvédek segélyezése életfogytig­lan biztosittassék. E szent czél elérhetése s biztosítása érdekében felhívja a kezelő bizottság az ügy barátok­at, hogy oda törekedjenek, miszerint a forgalomban lévő ő felsége által engedélyezett sorsjáték je­­gyei minél gyorsabban s minél na­gyobb számban keljenek el. «surreuffwsnkttnuiv Országgyűlési tud­ósítások. A főrendiház ülése jun. 2. d. n. 1 órakor. Elnök: Majláth György, jegyzők : Miskeimre báró, Apponyi Albert gr. A kormány részéről jelen van Szapáry Gyula gr. államtitkár. A jegyzőkönyv hitelesítése után Bujano­­vics Sándor képv.­házi jegyző áthozza a vízszabályozási társulatokról és gátrendőrség­­ről szóló a képviselőház mai ülésében végle­gesen elfogadott tvjavaslatokat a jegyző­könyvi kivonattal együtt. Az utóbbi felolvas­tatok, a tvjavaslatok felolvasottaknak vétetnek. Cziráky János gróf előterjeszti a jog­ügyi bizottságnak jelentését 1. az 1848. évi tör­vények által megszüntetett úrbéri kapcsolatok­ból fenmaradt jog és birtokviszonyok rendezésé­ről, 2. az irtványokról, 3. a telepítvényekről szóló tvjavaslatokra nézve, egyszersmind jelenti, hogy mint a jogügyi bizottság elnöke felszólí­totta az igazságügyi miniszériumot, hogy a testi büntetések eltörlését tárgyazó tvjavaslat tár­­gyalhatása végett az erre vonatkozó statisti­ai adatok közlését minél előbb eszközölje. Szapáry Antal gr. benyújtja a pénzügyi bi­zottság elnökének megbízásából a gömöri ipar­­vasút kiépítésére, és az első magyar gácsországi vasútvonalnak módosítására vonatkozó jelentést, mely azonnal tárgyalás alá vézetett. Szapáry Gyula gr. államtitkár a közleke­dési ministérium nevében indokolja a gömöri iparvasutak kiépítésére vonatkozó törvényjavas­latot, mire a főrendek azt minden észrevétel nélkül elfogadták. Következett az első magyar gácsországi vasút építési feltételeinek megváltoztatása iránt be­nyújtott törvényjavaslat. Ezen törvényjavaslat is változatlanul minden vita nélkül elfogadtatott. Napirenden más tárgy nem lévén, elnök be­jelenti, hogy Forgách Sándor gr. nógrádi, Ernuszt Kelemen vasmegyei és Dőry Lajos dr. biharme­­gyei főispán hivatalos elfoglaltságuk miatt sza­badságot kértek, mely nekik megadatván az ülés 2 óra 10 perczkor eloszlott. Jövő ülés hol­nap d. e. 11 órakor. Fran­cziaország. A szemünk előtt lezajlott párisi vész rémké­pei nemcsak a kortársak, hanem a késő száza­dok embereinek emlékébe is mélyen be lesznek vésve. „On pariéra bien longtamps de bes hor­re­u­r­s sous la chaumiére.“ Szemeljük ki tehát a mindinkább bővebben érkező hírek legérde­kesebbjeit. Nem akartuk hinni mindazt mit eddig külön­böző oldalról a versaillesi katonaság dühöngésé­ről hallottunk, de e hírek, fájdalom, nemcsak hogy valóknak bizonyulnak, de a szemtanúk tu­dósításai szerint még túlhaladják az eddig hal­lottakat is. A versaillesi katonaság Párisban oly öldök­lést vitt véghez, minőt a világ aligha látott a ta­tárjárás óta. Az „Ellenőr” hitelt érdemlő leve­lezője ugyanazt majd ugyanazon szavakkal be­széli el, az erkölcsi undor hangján, mit a „Ti­mes“ „D. News“ és más angol és német lapok e szörnytettek tekintetében közölnek. A versail­lesi soldateska faunája a szó teljes értelmében barbár volt. Az ember nem talál kifejezést ily borzadályok jellemzésére! Ha a dühöngő „canaille“ halálra üldözve, minden oldalról körülvéve a kétségbe­esés őrjöngésében öl és gyújtogat — ez bár­mily szörnyű tett, de érthető ; de ha a törvényes hatalom győztes katonája saját hazája főváro­sában, rendezett vezérlet, haditörvények alatt állván, biztos győzelme tudatában, hideg vérrel­­ öldösi a védtelen foglyokat, menekülteket, asz­­szonyokat, gyermekeket — az sem menthető sem nem érthető. Mély depravatio, sülyedt mű­veltségnek műve lehet az csak. Halljuk az „In­­dependance beige“ levelezőjét, ki, miután elbe­szélte, miként dühöngtek Mac-Mahon katonái bűnös és ártatlan ifjú és vén férfiú és asszony ellen, és mint kötözték össze a legalaptalanabb gyanúban állókat, kiket aztán az utczákon ásott mészszel telt sírok elé vezetve, tömegesen főbe lőttek, ítélet de még minden vizs­gálat színe nélkül, így kiált fel: „Rettenetes! Rettenetes ! És itt Versaillesban ne is merészelj azt kiáltani e dolgok hallatára, hogy : „borzasztó!“ és kétségbeesésedet ne mu­tasd .... Itt úgy találják, hogy ez mind még kevés .... még semmi.... és senki sem mer ellene szólni. Jól van tehát, szólok én­­ e lapban, melynek nemzetközi jellege biztosit részrehaj­­latlanságáról. Nem! Nekünk az örök igazság színe előtt nincs jogunk oly rettenetes visszatoláshoz ? Mi nyitott meszes sírok szélén álló ártatlano­kat tömegesen végeztetünk ki. . . Mit tegyenek aztán azon hordák, melyek föl nem fogják sem a jövő feladatát, sem az ilyen múlt hatását ? Nem boszu kell, hanem igazság!“ Rósz mag az, melyet a diadalmaskodó köz­társaság elhint! A „Joir“ azt írja: A Pére-Lachaise temető elfoglalása csak úgy volt lehetséges, hogy azt előbb Montmartreról hevesen ágyúzták. A sírkövek torlaszokba voltak összerakva. A pére-lachaisei csatában ejtett fog­lyok száma több ezerre rúg. Ki azonnal meg nem adta magát, legott főbe lö­vetett, csak a fegyvert lerakók maradtak életben. A Montfetard városrészben öt­ezer, Ivry faluban hat­ezer felkelő esett fogságba, miből a foglyok roppant összes számára következ­tetni. A „Rappel“ egész szerkesztősége befogatott. A polgárháborúra való izgatás vádja alatt áll. Salvador zenész,ki a commune rendeletéből a dícsőült A­u­b­e­r helyét foglalta el, a conserva­­toriumon,a Jakab utczában lövetett főbe a Bona­­parte-utczabeli torlasz elfoglalása után. Azon házból, melyben ő lakott, lövés esett, mely egy katonát megölt. A katonaság arra berontott a házba s Salvadorra még füstölgő (?) puskával kezében talált, ki néhány barátjával menekülni készült.1j Mindannyiukat tüstént főbe lőtték. Salvador monoclival szemében, kottával hóna alatt halt meg, utolsó szavai voltak: Én magamra veszem a felelősséget mindazért, mi a hatodik „város­részben történt.“ Így hullott el e híres kis zenész, ki a politika terén , a i 11 a n­­ név alatt szerepelt. A tőzsde terén lövetett agyon a legtöbb fel­kelő. Ki ellentállott, azt a kert vasrácsához kö­tözték. Azon franczia sereg, mely Párist végre meg­­hódította, következőleg van összeállítva: Leg­főbb parancsnok Mac-Mahon tábornagy, táborkari­­ főnök B­a r a i 1, tüzérparancsnok, Princeteau, a mérnökkar főnöke­­­e Bretevillois, főintendáns U­h­r­i­e­h tábornokok. Az I. hadtestet l‘A­d­m­i­r­a­u 11 tbk. vezeti s e hadtest három gyalog hadosz­tályból áll. C­i­s­s­e­y tbk. vezeti a II. had­testet, mely szinte három gyaloghadosztályból áll. B­a­r­a­i 1 tbk. vezeti a 3 hadosztályból álló III. hadtestet. A két hadosztályból álló IV. hadtestet Donay, a két hadosztályból álló V. hadtestet Clinchant tbk. vezeti. A tar­talékhadtest főparancsnoka V­i­n­o y, alatta három gyaloghadosztály küzd. A lovasság és tüzérség az egyes hadosztályokhoz van be­osztva. A párisi felkelők menekültjei tekintetében az angol belügyminiszer következőleg nyilatkozott a parlamentben hozzá intézett interpellációra : Mint a tisztelt tagok felfogni fogják, oly ügy­ről van szó, melyre azonnal válaszolni nagy elő­vigyázat és megfontolás nélkül jelentékeny ne­hézségekkel jár. (Halljuk! Halljuk!) A ház mindig nagy féltékenységet mutatott, hol poli­tikai kihágásokról volt szó. (Tetszés.) Az utolsó ülésszak alatt, midőn a kiadatási törvények tár­gyalás alá kerültek, egy czikk füzeteit az illető törvénybe, melyet legjobb lesz felolvasni, hogy a tisztelt képviselőknek megmutassam, mily ha­talmi jogosítvány­okkal bir a kormány oly egyé­nekre vonatkozólag, kik itt menhelyet ke­resnek : „A menekült bűnös — igy szól az illető czikk — ki ne adassék, ha a kihágás melyért kiada­tása követeltetik, politikai jellemmel bír, vagy ha a rendőrbíró vagy törvényszék kielégítésére, mely elé a Habeas Corpus akta értelmében vite­tik vagy az államtitkár előtt kimutatja, hogy a kiadatására vett kérelem tényleg azon szándék­kal tétetett, hogy politikai jellemű vétségért vonassák felelősségre vagy büntettessék.“ Bármily jogosítványokkal bírjon is — foly­tatja a miniszter — a belga kormány, annyi bizonyos, hogy az itteni kormánynak nem áll hatalmában a mondott nemű személyeknek, ha elszökniök sikerült, az országba jövetelt meg­tiltani. Ha azonban egyszer itt vannak, vád alá helyeztethetők, s akkor azon kérdés támad, vájjon a vétségek, melyekkel vádoltatnak, poli­tikai természetűek-e, vagy a közönséges gonosz­tevők kategóriájába esnek.“ A „Times“ a következő híreket közli e hó 30-dikáról : Páris tökéletesen csendes. A boltok ismét nyitvák s az utczákon hemzseg az ember, kik a rombolásokat nézik. Foglyok százával, csopor­­tonkint födözet alatt vizetnek át a boulevardo­­kon. A harcz tegnap délutáni 3 órakor ért vé­get. Bellevilleben néhány lövés történt az abla­kokból, mi állítólag borzasztó következményeket vont maga után. A legalsóbb söpredék : zseb­­metszők, kiszabadu­l és a leggonoszabb fajtából való fegyenczek az utolsó pillanatban fegyverei­ket saját pajtásaik ellen fordíták, kik vona­kodtak a harczot folytatni. Néhány asszony ugyanezen okból késsel ölt meg két fiatal em­bert. Az ablakokból történt lövések következté­ben tömeges kivégzés fordult elő. A Buttes- Chaumont-park hullákkal volt borítva. A kato­nák oly dühösek, hogy a tisztek szükségesnek látták az idegeneket figyelmeztetni, hogy gya­núba ne jöjjenek. Néhány belleville­i lakos ki­nyilatkoztatta, hogy a dolognak korán sincs még vége, s hogy iszonyú repressáliókhoz fog­nak nyúlni a katonák irányában. Ezen hivalko­dások még ugyan nem teljesítettek be, mind azáltal félő, s e félelem általános, hogy a meg­szabadult fölkelők boszorokat tervszerinti mér­gezéssel s gyilkolással fogják kitölteni. Folyton fedöznek fel petroleum készleteket. A veszély nő azáltal, hogy ép az asszonyok, kikre neműk­nél fogva kisebb figyelmet fordítanak, a legdü­hösebbek. Ez éjjelre nagy elővigyázati szabályokról gondoskodtak. Az utczákon számtalan őr van fölállítva s a kószálás szigorúan meg van tiltva. Az, ki a jelszó ismerése nélkül megy ki, kiteszi magát annak, hogy az egész éjt a börtönben fogja tölteni. Nagy félelem uralkodik, hogy az epidémia ki fog törni, miután a hullák egyszerűen az ut­­cza-kövezet alá kapartatnak be. Különfélék. — Egy kis szelid polémia. A múltkor egy kis megjegyzést bátorkodtunk tenni a „Pécsi Lapok“-ra, hogy mint excusálja ő ma­gát a „Fünfkirchner Zeitung“ azon állításával szemben, hogy a germanisatió ellen agitál. Erre most kis kollégánk pulykaméregbe jön , vezér­czikkben polemizál "ellenünk, adván a „Hon“-nak és „Ellenőr“ nek bölcsebbnél bölcsebb tanácso­kat, hogyan kell egy nagy politikai lapot szer­keszteni. Köszönjük a jótanácsot s élni fogunk vele. A­mi pedig azt a vádat illeti, hogy a pesti lapok a vidéki lapoknak csak újdonságait bön­gészik, de vezérczikkeit nem olvassák : ezt elő­ször nem fogadhatjuk el igaznak, másodszor, ha igaz lenne, teljesen indokolt volna, mert vajmi kevés újat találnának e vezérczikkekben. Na­pokkal elébb írván ők maguk ugyanazon tár­gyakról vezérczikkeket. Ha a vidéki lapok a­helyett, hogy a magas politika coturnusában jár­va, utána sántikálnának a politikai hírekről előbb értesülő fővárosi lapoknak, inkább vidé­kük érdekeivel foglalkoznának bővebben,— bizo­nyára nagyobb figyelemben részesülnének s — jobb szolgálatot is tennének a közügynek,­­ minthogy a fővárosi lapok nem fejtegetheti­k az egyes vidékek­­speciális érdekeit elég tüzetesen, íme jó tanácsért jó tanács. Ezzel tehát qyittek vagyunk. A­mi pedig a „Pécsi lapok“ azon biz­tosítását illeti, hogy ő nem fél a németesedés ellen kikelni, azt jövőre örvendetes tudomásul vesszük s őszinte szívességgel látjuk a velünk egy sorban harczolók között. És most, (hogy a „Fünfkirchner Zeitung“ is megértse) „nichts für ungut!“ — Egy bőkezű zsebmetsző. Nagy- Szebenben közelebb egy 80 éves embert szólított meg a sétányon egy czigány, hogy magyarázza meg neki egy postavevény tartalmát. Az öreg megnézvén az okmányt, mondja, hogy az már három hó előtt állíttatott ki. Erre a czigány egy levelet húz elő, hogy azt olvassa fel neki. Az öreg úr ezt is megnézi s­ m­ondja, hogy a levél románul van írva. A czigány ezalatt kihúz az öreg ur zsebéből egy papírtekercset, melyben száz forint volt s azzal alázatos hajlongások közt távozik. Kis idő múlva az öreg észreveszi a hi­ányt. Elmondja két arra menő fiatal embernek, hogy mi történt ? Ezek utána futottak a czigány­­nak s két honvéd segítségével megfogták és le­tartóztaták, m­íg a károsult odaérkezett. Jól el­verték, megvizsgálták s még 98 frtot találtak nála. Mikor a városházára akarták vinni, el kez­dett sírni, hogy felesége, gyermekei mit csinál­nak majd nélküle, mikor ő az egyedüli kenyér­­keresőjük. Mikor a sirás sem használt, előhúzott egy 10 fitos bankót s kérte a körülállókat, hogy ezért eresszék szabadon. Az öreg ur végre bele­egyezett ez ajánlatba, odaadta a 10 forintot a fiatal embereknek, megajándékozta a honvédeket s elereszté a tolvaj czigányt. — A pesti nemzeti torna- és tűzoltó-egylet jún. 8-án a „szép ju­hászáénál“ mulatságot fe­dez. A tagok tornász egyenruhában jelennek, mi bizonyára szép lát­ványt fog mutatni. A kirándulás programmja a következő: Reggeli 6 órakor együttes indulás katonazene-kísérettel az Erzsébet térről. Lasz­­lovszkyig lóvasuton, onnan gyalog a „szép ju­­hásznéig.“ Délelőtt társas­játékok és kirándulá­sok a hegyek közé. 1 órakor társas­ ebéd. 4 óra­kor szabad csapat- és díjverseny-tornázás. 6 óra­kor táncz. A visszajövetre társaskocsik állanak a közönség rendelkezésére. Kedvezőtlen idő ese­tére a kirándulás a legközelebbi vasárnapon fog megtartatni. Jegyek ára: szelvénynyel az ebéd­hez 2 ft, ebédjegy nélkül 1 ft. Nők csak az ebédért fizetnek 1 ftot. Jegyek kaphatók: Stock Endre (uri-utcza 8. szám.) Vankó D. és fia (Jó­­zsef tér .... szám.) Radisich György (kecske­­méti­ utcza . ... szám) urak kereskedésében, va­lamint a tornacsarnokban (őaz­ utcza 17. szám.) . A pesti nemzeti dalkör 1. évi június hó 7-én, azaz jövő szerdán a polg. lö­völde dísztermében Dr. Bors Emil karvezetése alatt igen változatos és új műsorozattal bíró nyári dalestélyt rendez, melyre a pesti művész világ néhány jeles tagjai közreműködésüket megígérték. Kezdete a hangversenynek 9 óra­kor, a hangverseny után táncz. Magánjegyek csupán a dalestély napján este a pénztárnál válthatók. — Nincs magyar ember a pénz-, vasút- s egyéb ilynemű vállalatokra;­­ rende­sen ezt szokták mondani, pedig a baj a legtöbb esetben ott rejlik, hogy a vállalatok idegen vezetői magyar embert csak a legritkábban al­kalmaznak. Hogy a magyar értelmiség mint tó­dul egyes társulatokhoz,erre pl. szolgálhat a P.N. szerint az ált. magyar földhitelintézet, melynek tisztviselői állomásaira eddig nem kevesebb, mint 150 folyamodás érkezett. Ha e folyamodá­soknak csak 10 %-je is válik be, az intézet hi­vatalnokainak jó nagy része magyar lesz, mi­után összesen véve kevés hivatalnoki hely rend­szeresítetik. Igazgatónak, mint tudva van, Lé­­vay Henrik van kiszemelve. Első titkár az in­tézetnél alkalmasint Szvetenay lesz, a kereske­delmi kamra titkára, második Csukássy.­­ A magyarországi tisztvi­selők önsegélyző egylete e hó 3-án szombaton kirándulást és tánczmulatságot rendez a „disznófőnél“. Jegyek oda künn a mu­latság helyén is kaphatók. — Kenyérkérdés. A fővárosi pékmes­terek a legények követeléseire nézve következő béke pontozatokat formulázták : A sü­lőhelyek tisztántartására nézve a mesterek teljesíteni ígér­ték a követelést és a felügyelettel az első legényt az ú. n. „keveret“ (Mischer) bízzák meg. A­mi a munkaidő megrövidítését illeti, a legények kö­vetelésének lényege abban áll, hogy a délelőtti 10 órai sütés abba­hagyassák. Jóllehet a mes­terek belátták, hogy az egész éjjeli munkától el­csigázott munkásra nézve a délelőtti munka igen fárasztó ; a közönség érdekében, mely dél­ben friss süteményt kíván, nem véltek eleget tehetni a követelésnek, de ígérték, hogy több legényt fogadnak. Erre nézve a legények kül­dötteinek nem volt felhatalmazásuk,h Így a tárgy függőben hagyatott ; a­mi az élelmezést illeti, a mesterek készek a­­legényeknek délben levest, mártásos húst és főzeléket adni hússal, este is­mét főzeléket hússal, reggel pedig friss süte­ményt, de a legények reggeli és vacsorára pénzt követelnek, mibe a mesterek nem egyezhetnek bele, mert akkor a legény a pénzt zsebre teheti és jól lakhatik süteménynyel tetszése szerint. A követelések többi pontjait a mesterek elfogad­ták.­­ A két pontra nézve, melyben megegyez­ni nem tudtak, a legények a Besznay-kertben ismét ülést tartottak, és abban elhatározták, hogy a délelőtti 10 órai sütés abbanhagyásához ragaszkodnak ; a vacsorát elfogadják, de reg­gelire hetenkint 50 krt követetetnek. Ezen kí­vül új pontul felállították, hogy a dohányzás munka közben is jól elzárható pipákból megen­gedtessék, s hogy a két heti felmondás idő szo­rosan megtartassák. — Egy kodificáló tehetségre hívjuk fel a ministérium figyelmét. A­án, Tolna megyében sok tolvajlási eset fordulván elő, a kupaktanács összegyűlt a teendők megha­tározása iránt, hogy e baj elháríttathassék. Az iskolamester, ki a jegyzőkönyvet vezette, ezt írta a fejezetbe: „Jegyzőkönyv felvétetett R.— község elöljárósága által az eddig elkövetett tol­­vajlások meggátlása végett.“ — A ki nem ismer személyvá­logatást. Nagyváradon a múlt napokban nagy buzgósággal futkároztak a gyepmester ta­nítványai a kispiaczon s fogdosták össze a kó­borló gazdátlan ebeket. Egyik peezér azonb­a nem ten válogatást működésében, mert egy ka­tonatiszt vadászkutyáját is horogra akasztá s el akarta szállítani. A katonatiszt inasa azonban segélyére ment s a fogoly ebet kiszabadító, a peezér e miatt haragra kelt s horgát a privat­­diener nyakába vetvén, a piaczon végighurcol­ta. A rendőrség azonban észrevevén a furcsa fo­gást, elcsipette az ügybuzgó peczért s pár hétig a hűvösre tétette. — A víziszonyt — állítólag — Herédi János horgosi lakos gyógyítani tudja s fölkérte a szegedi lap szerkesztőségét, figyelmeztetné a hatóságokat és lelkész urakat, hogy ez irtóztató betegségben szenvedők érdekében hirdettessék ki a népnek, miszerint ő e betegséget emberen és állaton sikerrel gyógyítja. A benne sinlödöket vagy hozzá kell szállítani,vagy őt azokhoz meg­­hivni. — A király mint váltóforga­tó. A belügyérséghez egy leirat érkezett a kirá­lyi kabinetből, válaszul egy marosvásárhelyi kérelmezőnek, ki három váltót küldött fel azon bizalmas csedezéssel, hogy ő felsége szívesked­jék azokat girálni. A kérvényes tán csodálkozni is fog azon értesítésre, hogy ő felsége nem teheti meg neki azt a baráti kis szolgálatot. — Czifra levelczimek. „Ezen Levelem ajánlom Gyuka Atakanovits szüts meister ur, ha tehát meister ur gondolja, hogy levele van, menjen a postára, és az Expeditori­a követelje el, Gyikutinban in Ungarn.“ — „Ezen levelem küldöm egy Leányzónak az kinek neve Rézi, különben szobaleány képiben szolgál Nagy Lükön Csanád megyében.“ — „Tisztet Petrová­­czon Latvik Orska szüg lekin 37 hósz, szán Szi­­gedy banomzák utczába Mesterná Bézajie An­­talna.“ — „Ajálom ezen levelem Cmér Josep ur­nak Pataban az nagi piaczon az hódban félegyhá­­zárok. in Szegedben, a hol az paprikát árulik.“ — Ü­lés az állásért. A „Biharft írja: Egy jómódú és jószivü polgár, egy másik pol­gártársáért, ki a rendőrség által valami csíny miatt letartóztatott, jótállói; a csinytevő azon­ban szabadlábra tétele után megszökött s igy a jótállóiét letartóztatva, mely alkalommal ezt irta a fogház falára: „Itt ülök azért, mert jót álltam.“ — Péterffy Nép. János 1818/49-dilvi honvéd százados f. hó 2-án meghalt, a Szt. Ró­kus kórházból történendő eltakarítása szomba­ton d. u. 4 órakor leend, melyre a honvéd társa­­kat meghívja Ritter Antal, egyleti jegyző. — Nyilvános köszönet. Vajdafy József ur a városi polgári leány tan­odának igen szép és értékes — 60 darab ékkőből álló gyüj­teményt ajándékozott. Az adakozó urnák ezen nemes tettét a polg. leánytanoda tanári kara akként vélte legméltóbban meghálálni, hogy havi értekezletén köszönetét nem csak jegyző­könyvileg, hanem nyilvánosan is kimondatni határozta. — Rövid hírek. Erdélyben Sz.-László községe ünnep harmadnapján csaknem egészen (87 ház) a tűz martaléka let. — A golyószó­­ró-gyakorlatok első folyama közelebb vég­ződött be teljes sikerrel, s már a második folyam is kezdetét vette. Malom, színház, művészet. — Színházi hírek. Az olasz opera há­rom utolsó előadásául „Traviata“, „Ernani“ és „Troubadour“ van kitűzve. — Latabár társulata a „Faust junior“ czímű elhíresült operettet is előadja. — A „Magyar Újság“ említi, hogy K. Orczy, a nemzeti színház intendánsa 100 aranyos pályadijat tűzött ki népszínműre. Ehir valószí­nűleg arra a népszínműre vonatkozik, melyet az igazgató úr már hat hó előtt kitűzött, s melynek talán innen onnan határnapja is lejár.­­ A Latabár igazgatása alatt mű­ködő társulat, holnap szombaton tartja első elő­adását a budai színkörben a „Mozilla“ czímű 3 felvonásos operettel. Ezeken kívül a követ­kező újdonságokat ígéri: Kis Fauszt, Rablók, Római fuvolás, Cartouche, Perichol, Szép Du­­nois. A város legszebb leánya. Midás király fü­lei. A főpróba. Zuávok, Toto, Thea virág, stb. Azonkívül: Helena, Kék szakál, Párisi élet, Conti herczeg, Coscoletto, Takarodó után, stb. A fen­tnevezett operettekben, mint főszereplők a következők fognak működni: Mindszenti Cor­nelia, Bokor, Horváthné, Vrasicsné, Zajonyi, Halmi, Bálla és Latabár Dezső. "A társulat ezenkívül a következő tagokból áll:Beödyné Amália, Gildai Erna, Császárné Mária, Latabár­­né Mária, Csabainós Klára, Bokorné Ágnes, Lata­­bárné Julia, Laczkóné, Dániel Tini, Takácsné, Komolya E., Ligeti Ida, Laborszky Róza, Kalo­­csányiné, Virághátiné, Kulcsár Jozefin, Fodor Zsuzsi, Horváth Vincze, Beödy Gábor, Tóth An­tal, Mikes Nándor, Kovács Elemér, Marosfi K., Vas Gereben, Romvai, Virágháti, Rozgonyi, Győ­ri, Balassa, Hajnal, Takács, Latabár Kálmán, Dékány Miska, Miskolczy Bérczi, Mártonfi Ká­roly, Laczkó Gergely, Kalocsányi Antal, Matou­­schek K. Kalucsányi János. — Sok hűhó semmiért. Mátyás Flórián szótárából nem kelt el több 50 példány­nál s ez alkalomból a hivatalos lap, s utána mi is, felszólalt a közönség rész­vétlensége ellen. Ezennel visszavonjuk a­mit akkor a közönségre nézve mondtunk. A közönség e tárgyban nem vádolható semmivel. Mi magunk k­ét hétig jár­tunk utána, hogy egy példányt kaphassunk e műből, összejártunk minden könyvkereskedést, antiquárius boltot, s minden helyet, a­hol a könyv nyomát sejthettük, é­s nem találtuk se­hol. Az ennyire elbújtatott könyv nem számít­hat arra, hogy nagy elterjedést nyerjen. A „B. E.“ jól tenné, ha utána járna, mi indítja Mátyás urat műve elrejtésére. — A Markó képek közül hír sze­rint a nemzeti múzeum számára 3 darabot vá­sároltak meg, és pedig a következőket : Ábra­hám megvendégli az angyalokat, Tóbiás és az angyal, Eurydice halála. E három mű az ügy-

Next