A Hon, 1871. június (9. évfolyam, 125-148. szám)

1871-06-06 / 129. szám

váltja, miszerint a kormány ne csak a főváros­nak,hanem az ország bármely községének autono­­mikus jogait repectálja, legyen az kis vagy nagy község. De másrészről megkívánja azt is, hogy azon hely vagy város első­sorban maga óvja meg azon jogait. És kijelenti szónok, hogy Pest város nem ügyel saját jogaira, Pestváros nem tudja mit akar. Itt van p. o. a tegnapi ülés. Először elfogadnak egy óvást, s azt felterjesz­teni határozzák, azután pedig feláll Demosthe­nes , Királyi Pál képv, és annak felszólalása nyomán elvettetik az egész óvás. Ha valaki nem tudja mit akar, akkor nem csodálja, hogy ha a kormány nem respectálja jogait, / tvjavaslatot elfogadja. Jókai Mór : T. ház ! Csupán egy irányban kérek felvilágosítást ebben a kérdésben. Én Pest városa szépítési tervezetét mikor megszavaztam, megszavaztam úgy összességben, a­mint az a ház elé vett terjesztve. Ab­ban fel volt akkor véve a sugárút, a két körút, a több sugárút is, és fel volt véve két híd. Ezeket én mind elvárhatlan szükségesnek és létrehozandóknak tartván, az egészet szavaztam meg. Most legújabban arról vagyok értesítve és mint a hivatalos felhívások is tanúsítják, helyesen, hogy a kormány legelő­ször is a felső hidat, mely a Margitszigeten ke­resztül visz, szándékozik felépíteni, az alsó híd­ról azonban még eddig semmi szó sincsen. Már most bátor vagyok a következő körülményre felhívni a t. ház figyelmét. A pénzügyminiszter a vámházat építi az alsó Dunán; a másik minis­ter tervezi a közös vasúti áruszállítási raktára­kat az északi vaspályának helyére; ez is a Du­nának alsó részén van; a harmadik miniszter mostan kapja magát s csináltat egy hidat, a­mely a teherszállítások számára lenne specifice építve, és ezt csináltatja a felső Dunára a Mar­git­sziget hegyén keresztül; következőleg min­den egyes portékának, mely a külföldről jön, minden szállítmánynak,mely vasúton jön, megy, először Pest városát meg kell kerülni, hogy a Dunán átkelhessen , mert a hidat nem ott épí­­ték, a­hol ezen országos intézeteknél fogva szük­séges volna, hanem a Duna felső részén. Termé­szetes tehát, hogy a körútra nagy szükség lesz, mert minden szállítmánynyal körül kell hajó­­kázni egész Pest városát. Ebből azon haszon fog származni, hogy igen­is a város felső részén levő birtokosoknak igen tág tér fog nyílni a speculatióra, mert minden alulról jövőnek felfelé kell vándorolnia, hogy a Dunán átmehessen. De nem lesz elérve a czél, melyet kitűzve látva, akkor, midőn mindkét hidat magam előtt láttam, rá szavaztam. Kérek tehát felvilágosítást a kormánytól az iránt, vár­jon hajlandó-e és szándékozik-e az alsó hidat egy időben kiépíteni a felsővel, mert különben tartok tőle, hogy ha ez nem történik, igen tág tért nyitunk a magánspeculatiónak és el lesz té­vesztve a czél, melyre az összes építkezési költ­ségek megszavaztattak. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly azt feleli, a törvényben a két híd csak feltételesen van felvéve és hogy hídépítés tekintetében az állapot nem mondható szerencsésnek, mert a felső részen, a­hol Buda leginkább kiöblösül az északra tervezett híd irá­nyában, ott már Pest alig van, az alsó részen pedig, a­hol Pest kiöblösü­l, a mészáros utczánál, ott Buda már épen nincs. (Derültség.) Tehát akárhova építjük a hidat, vagy nem találunk összekötendő Pestet, vagy nem találunk össze­kötendő Budát. (Ellenmondás balfelöl.) Miután tagadhatjam, hogy Pest hatalmas lé­pésekkel növekedik és pedig felfelé, ez kilátást nyújt arra, hogy ha a Margit csúcsán épül a híd miután ott Buda már van, Pest pedig körülbelül lesz, természetes, hogy ott kezdjük meg a híd­építést, mert az még kérdés, hogy lesz-e az alsó részben Buda, a­mit összekössünk. A­mi a teher­szállítást illeti, van annak olcsóbb módja is és pedig az, a­mint eziránt Pest városával is meg­állapodás történt, hogy ott a teherszállítás vagy állványos hajóhíd által, mely a közlekedést nem akadályozhatja,, vagy ha ez nem lehetséges, gőz­­komp által eszközöltessék az összeköttetés, mindaddig, míg a dolgok előbbre fejlődése által a másik hiú építése indokolva lesz. Wahrman Mór pártolja Csernátony és Jókai felszólalásait és megjegyzi, hogy szívesebben vette volna, ha Pest város maga nyilatkoztatja ki, miszerint a kérdéses községi adót elengedi, mert ez nem lucrum cessans, ez nem áldozat, de így tulajdonítsa magának, ha a tvjavaslat, azért, mert 3 hó alatt nem szólalt fel, országos szem­pontból elfogadtatik. Tisza Kálmán Pest város kérvényére meg­jegyzi, miszerint elismeri, hogy ez 3 hó alatt felelhetett volna, de másfelől a kormány is sür­gethette volna a választ és megtehetett volna mindent arra, hogy e tvjavaslat a város nyilat­kozata nélkül be ne terjesztessék. Minden mu­lasztás daczára is kész megszavazni a tvjavas­latot, mert nem teheti fel, hogy Pest be ne lássa, miszerint az áldozat, a­mi tőle követeltetik, csak csekély része annak, melyet az egész ország Pestért hoz. Egy képviselő feltette azt a kérdést, vájjon országos érdeke a körútnak építése. Ez termé­szetesen attól függ, vájjon országos érdeknek tartjuk e azt, hogy legyen Magyarországnak egy a fővárosi kellékeknek megfelelő fővárosa.­­ Ha ezt országos érdeknek tartjuk, akkor okvete­t lenül országos érdek mindaz, a­mi Pestnek la­­js­­ályossá, széppé és egészségessé tételére szól­két. Országos érdek ezen körút is. Ha azt mond­juk, hogy nem országos érdek, akkor természe­tesen Bihar és Szabolcs megyét semmikép nem érdekli, hogy Pestnek széles, czélszerű körútja legyen. De szónok legalább elejétől fogva azon nézetben volt és ezt semmi vita e házban meg nem ingatta, sőt nem ingatták meg némely Buda­pest irányában lehangoló tapasztalatok sem, hogy az országra ily főváros tétele életszükség, ha lehetnének kellemetlen, szomorú tapasztala­tok, azok ellenében hatni kell más eszközök ál­tal, más irányban, de nem úgy, hogy Pestnek fontosságát megtagadjuk. Arra nézve,hogy a Duna felső része az alsóval legjobban maga a Duna által köttetik egybe, megjegyzi, hogy a körút azért szükséges, hogy azon városrészek is könnyen hozzájussanak akár a Dunához, akár a vasúthoz, melyek sem a Duna, sem a vasút mellett nem fekszenek. Arra nézve pedig, hogy ha a felső híd megépül,ennek eredménye az lesz, hogy miután a várház, az Al-Dunánál épül, majd minden külföldi portékát körül kell hordozni Pesten, megjegyzi, hogy ott lesz először az összekötő vasúti híd, melyen át­mehet az aldunán érkező portéka a­nélkül, hogy a Margit-­szigetig felmenjen. De másfelől azt­­ gondolja, hogy azon Duna, arra csakis­an al­kalmas lesz, hogy a Duna partján levő vámház­tól a portékát a másik partra rajta átvigyék. Csiky Sándor mivel attól tart, hogy a 990 ezer ft, sőt még 4 millió sem lesz elég a czél el­érésére és mivel nem kívánja a nép terheit új­ból szaporítni, a t­örvényjavaslatot nem fogad­ja el. Károlyi Ede úr. azt hiszi, hogy mindenki-­ nek meggyőződése az, hogy Magyarország ma­gának a czivilizált Európának utat tör, és hogy annak legszebb eredményét látjuk is, de a­ki a czélt akarja, annak akarnia kell a módokat is. A civilizált világban alig látunk egy nemzetet hacsak nem nomád népet, melynek egy centrá­lis helye, egy fővárosa ne volna, és melynél nincs, vagy ne lett volna még eddig is ezen tö­rekvés. A törvényjavaslatot 3 indokból fogadja el, az első az, melyet már említett egész általá­nosságban, a másik az industrialis centrali­­satio. A­mennyire ellensége a törvénykezés és ad­­ministrationális túlságos centralisatiónak, any­uck­a barátja az industrial centralisatiónak, melyből mintegy focusból, egy centrális helyből az industria fejlődik, és az egész országban szét­terjed. Láttuk Pesten, hol számos fekvő helyeken industriát próbáltak létrehozni. A polgárok az industria emelésére mindent megtettek, és sze­rencsétlenül jártak ; miért ? nem azért mintha nem lett volna az ügy eléggé buzgón felkarolva, hanem azért, mert tanult munkásokat nem lehe­tett megszerezni és messze külföldről kellett ho­­zatni.Ha tehát Magyarországban mint más civili­zált országban azt akarjuk, hogy fejlődjék az in­dustria, kénytelenek vagyunk mindenek előtt egy centrumot teremteni, mely centrumból kisugároz­­zék az industria. A 3. ok mindenesetre az egészségi szempont. A tvjavaslat elfogadtatván részletes tárgyalá­sul, ezen szakasz helyett 1. §. Ezen körút egész vonalán, bárminő új épüle­tek emelése, úgyszintén régibb épületek lényeges átalakítása, új emeletek vagy pótépítkezések általi nagyobbítása csak úgy engedélyezhető, ha az épület a meghatározott szabályozási vonalra építtetik, a közp.­bizottság által ajánlott következő szövegezés fogadtatott el: 1. §. Pest városát a feldunától az aldunáig körben keresztül­szelő főközlekedési, a fővárosi közmunkák tanácsa által tervezett négy körút­nak, és a három bárány utczai kiágazásának egész vonalán, bárminemű új épületek emelése, úgy szintén régibb épületek lényeges átalakí­tása, új emeletek vagy pótépítkezések általi na­gyobbítása csak úgy engedélyezhető, ha az épü­let a meghatározott szabályozási vonalon épít­tetik.“ 2. §. A körút vonala által érintett házak és telkek tulajdonosai kötelesek telkükből az út területére szük­séges részt — törvényszerű kártalanítás mellett — átengedni. Ha azonban e szabályozás által telkük annyira megcsonkíttatnék, hogy azt egy önálló épület létesí­tésére föl nem használhatnák ; ez esetben egész in­­gatlanságuk kisajátíttatik. 3. §. Az önálló ház építéséhez elégtelen telekré­szeket a szomszédok a kisajátítási áron átvehetik; ha azonban ezt tenni nem akarnák, telkeikből tartoz­nak kisajátítási árban annyit átengedni, mennyi az elégtelen telekrészek kiegészítésére szükséges. 4. §. Önálló házteleknek legalább 7 öl utcza hom­lokzattal, vagy ha a homlokzat hosszabb,legalább 10 öl mélységgel kell bírnia , úgy mindazonáltal, hogy összes térfogata 120 négyszög­ölnél kisebb ne le­gyen. 5. §. A körút létesítéséhez szükséges területen czélba vett új építkezések esetében az első §-ban em­lített körút meghatározott szabályozási vonalának épen tartása végett esetenként szükséges kisajátítások-­­ ra megkívántató összegek fedezésére az 1870. X. t. sz. alapján felvett kölcsönből, a kimutatandó szük­séghez képest időnkénti részletekben kölcsönkép 900,000 ft tétetik folyóvá. 6. §. A fővárosi közmunkák tanácsa köteles ezen kölcsönt az 1870. X. t. ez. folytán felvett kölcsön alapnak esedékes kamataival együtt azonnal, mihelyt egyrészt az abból megszerzett, másrészt pedig a Du­­na-szabályozás folytán az 1870. X. t. sz. 7. §-a ér­telmében a fővárosi alap birtokába jövendő területe­­t értékesíti, ez értékesítéseknek megfelelő időnkénti részletekben visszafizetni. Módosítás nélkül maradnak. 7. §. Az egész körút létesítésére szükséges kisajá­­títások költségeihez a körút egyes szakaszainak ille­tőleg kiágazásának teljes kisajátítása után, a körút mindkét oldalának mentében homlokzattal álló házak és telkek tulajdonosai egy negyedrészben kötelesek járulni. Önálló szakaszoknak tekintendők: a) a Dunától a váczi útig. b) a váczi úttól az új sugárutig. c) a sugárúttól a kerepesiutig. d) a kerepesi úttól az üllőiutig. e) az üllőiuttól a Dunáig terjedő vonalok. f) a három bárányutczai kiágazás. A hozzájárulási összeg kivetésének módozatait a belügyminiszer jóváhagyása mellett a városi hatóság állapítja meg. Ezen­­ ra nézve Királyi Pál a követke­ző módosítást ajánlja : 7. §: „A körút egyes szakaszainak, illetőleg kiágazásának teljes kisajátítása után, a körút mindkét oldalának mentében homlokzattal álló házak és telkek tulajdonosai az illető szakasz kisajátítási költségeihez egy negyedrészben kö­telesek járulni.“ Kemény Mihály ugyanezen szakaszra néz­ve módosítást ad be, mely szerint az első sorban kihagyatnék e szó „egész,“ a második sorban e szó után „kisajátítások“ tétessék e szó: „összes“ ugyan e sorban e szótól az egész hagyaték a 4. sorban e szóig „a körút“ a mi az első kikez­dés végére volna teendőj a szakasz tehát igy hangzanék : „A körút létesítésére szükséges ki­sajátítások összes költségeihez, annak mind­két oldala mentén homlokzattal álló házak és telkek tulajdonosai egyn. részben kötelesek járulni a körút egyes szakaszának illetőleg kiágatásai­nak teljes kisajátítása után.“ Királyi Pál a közp. bizottság szerkezete mellett emel szót, mely el is fogadtatik. 8-dik §. A körút mentében emelendő építmé­nyek, a­­melyek akár puszta telken, akár földig le­rontott épületek helyébe, minden ócska fal felhasz­nálása nélkül, teljesen újból építtetnek, az egész épületre,­­ b) melyek folytán valamely telken már meg-­­ levő épülethez előbb be nem épített területen oly­a toldás vagy pótépítés, avagy előbb nem létezett ’ emelet adatik, mely által újabb és eddig nem lé­tezett adótárgy keletkezik; ezen újabb adótárgyra nézve , a­menyiben legalább 48 láb magassággal bírnak és jelen törvény kihirdetésétől számítandó 10 év alatt teljesen lakható állapotba helyeztetnek, közadózási tekintetben: 1- szer tizenöt évig mentesek úgy az állami mint az államadó után kivettetni szokott minden községi adótól. 2- szer ezen felül a tizenöt év letelte után az építményekért még tizenöt évig állami adó fejé­ben a házbér jövedelmi adó helyett csak egysze­rű jövedelmi adó fizettetik, még­pedig a ház tiszta jövedelmének 10°­ o­ka, úgyszintén a községi adópót­lék is csak ezen jövedelmi adó után fog kivet­tetni. Itt Irányi D. azt kérdi a minisztertől, ha szükségesnek tartja-e az újon építendő há­zakra vonatkozó kedvezményeket a közút mie­lőbbi kiépítésére. Kerkapoly K. és Királyi P. ezt szük­ségesnek jelentvén ki, s megjegyezvén, hogy Bécs ily esetekben még nagyobb előnyöket nyújt, — a §. elfogadtatott. 9. §. A 8-ik §-ban érintett adózási kedvezmény kiterj­esztetik mindazon uj épületekre is, melyek az 1870. LX. t. sz. alapján nyitandó fő közleke­dési sugárút létesíthetése végett a fővárosi közmun­kák tanácsa által kisajátítottak, 10. §, ezen törvény végrehajtásával a miniszeriu­m bizatik meg. Módosítás nélkül maradnak. Ezzel a tvjavas­lat tárgyalása befejeztetvén, vita nélkül elfo­gadtatott a P­e­s­t város által felveendő köl­csön bélyeg- és adómentességéről szóló tör­vényjavaslat, mely így hangzik : Azon kölcsön, melyet sz. k. Pest városa csa­tornázási s halasztást nem szenvedhető középit­­kezési költségeinek fedezésére öt millió forint erejéig veend fel, mind a tőkére, mind a járu­lékokra nézve bélyeg- és adómentesnek nyilvá­­nittatik. Ezután felolvastatott a gazda­bizottság jelen­tése a képv.­ház junius havi költségvetésére vo­natkozólag, melynek alapján felhatalmaztatott elnök 83,713 frt folyóvá tételére.­­ Végül el­nök a holnap 10 órakor tartandó ülésre napi­rendre tűzi a ma letárgyalt tvj­a­vaslatok 3 adszori felolvasását és Kerkapoly Kat. javas­latát a bankbizottság jelentésének felvétele iránt. Ezután az elnök néhány perc­re felfüg­geszti az ülést a főrendek üzenetének bevárá­sára, de ez nem érkezvén, az ülés 1 órakor el­oszlott. A főrendiház ülése jún. 5. déli 12 és fél órakor. Elnök : Majláth György. A kormány részéről megjelentek Tóth, Szlávy, Pejacsevich minisze­rek és Szapáry Gyula gr. államtitkár. A jegyzőkönyv hitelesítése után Bujanovics Sándor átnyújtja a képv.­ház üzenetét az észak­amerikai Egyesült­ Államokkal a kivándorló egyének állampolgárságát szabályozó állam­szerződésre, továbbá a Perui, Chilei, Uruguayi és az Argentini köztársaságokkal kötött keres­kedelmi és hajózási szerződésekre vonatkozólag.­­ Az állandó 3-mas bizottsághoz utasíttatnak. Elnök jelenti, hogy a fiumei­ municípium táviratilag fejezte ki háláját a fiumei kikötő ki­építéséről szóló tvjavaslat megszavazásáért. Tu­domásul vétetik. Napi­renden van a vízszabályozási társulatok­ról és a gátrendőrségről szóló tvjavaslatok tár­gyalása, melyek a részletes tárgyalás alapjául elfogadtattak. A részletes tárgyalásnál vita merült fel a vízszabályozási társulatokról szóló tvjavaslat 19. § nál, mely szerint a kivetett költségrészlet az ártérbirtokon fekvő oly teher, mely minden betáblázott és be nem táblázott követelést megelőz. Eötvös Dénes dr. A hitel megingatá­sától fél, azért azt indítványozza, hogy ezen szavak „minden betáblázott“ kihagyassanak. Wenckheim László dr. ennek ellené­ben megjegyzi, hogy az ármentesítési munkála­tok költségeinek fedezésére kölcsön felvétele lesz szükséges, kölcsön pedig csak első helyen betáblázás mellett lesz szerezhető. Ennélfogva pártolja az eredeti szerkezetet. Cziráky János gr. pártolja Eötvös b. módo­­sítványát, mert a hazai hitel tetemes csorbulá­sától fél, ha a betáblázott követeléseknek eléje tétezik az ármentesítési követelés. Ujfalussy Mihály a 19. §. kérdéses záradé­kában a korábbi követeléseknek nem gyengell­­sét, hanem a legjobb esetben még inkább bizto­sítását­ látja, a­mennyiben a birtok az ármente­­sítés folytán az előbbi hitelezőknek nagyobb garanciát nyújt. Csapáry Gyula gr. államtitkár az eredeti szöveget ajánlja, minthogy annak rendelkezése nincsen a korábbi követelések hátrányára. Apponyi György gr. az iránt kér fölvilágo­­sítást, hogy oly esetekben, midőn valamely hi­telintézetnek szerződésileg joga van egy elmu­lasztott részletfizetés után a zálogul lekötött bir­tokba helyezkedni, elesik-e azon intézet jogától, ha az ármentesítési követelés kimeríti a birtok értékét ? Lipthay Béla b. megjegyzi, hogy a Temes és Béga mentén történt szabályozásoknál az ár­mentesítési követelések soha egy esetben sem merítették ki a birtokérték nagyobbodását. Szavazás folytán Eötvös Dénes b. indítványa elvettetik és mindkét törvényjavaslat részletei­ben is elfogadtatik. A mai ülés jegyzőkönyve felolvastatván hite­lesíttetik. Elnök jelenti, hogy a főrendiháznak valószí­nűleg még csak egy érdemleges tárgyalása lesz és ő végre a főrendi tagokat szerdán 11 órára kéri ülésre. Ezzel az ülés 2 órakor eloszlott. Ausztria. A reichsrath képviselőházának balja és szél­sőbalja a költségvetés megtagadását illetőleg egységes megállapodásra jutott, s így a jövő (holnapi) ülésen indokolt napirendre térést fog indítványozni. Ezen indítványt dr. Mayer­­h­o­f­e­r Bécs volt alpolgármestere fogja elő­terjeszteni. A reichsrath krízis e szerint elő van idézve : Hohenwartnak már kezei közt is van a reichsrath föloszlatását el­rendelő császári meghatalma­zás. A bázist természetesen megérezné a mi delegátiónk is , amennyiben tanácskozásait nem folytathatná. Az alkotmányhűek számítottak a reichsrath föloszlatásának esetlegességére,d­e végből tanács­kozásokat tartanak, hogy a további cselekvést megállapítsák, illetőleg, hogy egy programmot dolgozzanak ki, mely az alkotmányhűek által a landtágok elé terjesztessék. A „P. Lt.“ értesülése szerint a bal és szélső­bal sokáig haboztak : indítványozzák-e a költ­ségvetés megtagadását vagy sem? A hozott határozatra a Csehországból érkezett, s lapunk mai kiadásában közlött hírek bírták a habozó törvényhozókat. Az alkotmány két párt minden töredéke — egyes morva és alsó-ausztriai kép­viselő kivételével — egyetért a költségvetés megtagadásának kérdése fölött. A szólók közé a budget-megtagadás mellett eddig csak G­i­s­kr­a van följ­egyezve. A távsodrony holnapra bizo­nyára meg fogja hozni a j­e­l­e­n­l­e­g­i reichs­rath utolsó szereplését. A magy. tud. akadémia nyelv- és szép-tud. ülése. Junius 5-én. Az osztályü­lés előtt összesülés volt, melyen a Nádasdy Ferencz pályaműveket jelentette be a főtitkár. A pályázatra két pályamű érkezett be: 1. „Egy lovag szerelme,“ 2. „Világos.“ A pálya­művek jeligés levélkéi rendben találtatván, le­­pecsételtettek és a művek átadattak Gyulai Pál osztálytitkárnak. Az osztály­ülést Hunfalvy Pál nyitotta meg és Toldy Ferencz értekezett ilyezimen: „Ada­lékok a régibb magyar irodalom történetéhez: nyolczadik adat: egy magyar kanonista a XIII. századból; kilenczedik adat: Szent Margit, mint író.“ Magyar Pál, kit Paulus Hungarus néven találunk említve több tudós művében, Magyar­­országban született, körülbelül a XIII. század elején. Tanulmányait Bolognában gyűjtötte s ugyan­ott az egyetemen a jog tanárává lett kinevezve. Ez időben alapította Guzman Domokos a róla nevezett szerzetes rendet, melynek Magyar Pál is követőjéül szegődött. Szent Domokos Magyar Pált öt társával küldötte Magyarországba,hogy ott apostoli tisztet teljesítsen. M. P. különösen a ku­nok közt barangolt s köztük oly nagy buzgalmat fejtett ki, hogy kunok apostolának neveztetett. 1240. vagy 41 ben a felbőszült tatárok dühének lett áldozata 90 társával. Munkássága nagy volt és a compilatiók és az azokhoz irt kommentá­torok képezik főmunkásságát. Egy bécsi codexet­­fedeztek fel közelebbről, mely olasz nyelven van írva és Margit IV. Béla király leánya van benne mint szerző megnevez­ve. Hogy szent Margit olasz nyelven irt volna, ezt bizonyossággal meg lehet c­áfolni,mivel több író­nűvéből tudjuk, hogy Margit különösen a latin nyelvet tanulmányozta előszeretettel, leírta mindamellett a magyar nyelvet is. Értekező azon kérdésre, hogy Margit latin vagy magyar nyelven írta e e szent könyvet, ha­tározottan állítja, hogy latin nyelven, s a talált codexet az eredeti latin fordításának tartja. Hogy a munka csakugyan szent Margité,el kell fogad­ni, csak azért is, hogy fel nem tehető, miszerint valamely szerző más nevével akarta volna díszí­teni művét. Margit neve nem is volt oly népsze­rű, hogy az idegen szerző ezáltal művének elter­jesztését remélte volna. Az olasz fordító alkalmasint Róbert Károly­­nak akart e művei kedveskedni, a ki Margitnak tisztelője volt, sőt még Incze pápánál kanonizá­lását is kérte. De a­mit Róma meg nem tett, azt megtette a magyar nép és szentei közé ik­tatta. Értekező egy alkalommal a codexnek az olasz és magyar nyelven való közrebocsátását fogja indítványozni. Toldy F­erencz után Zichy Antal olvasta fel Brassai Sámuel : „Commentator com­­mentatus: Pótjegyzetek Horatius satirái két könyvéhez“ czimű értekezését rövid kivo­natban. Az öreg tudós úr e meglehetős vastag­ságú kötetben szokott humoros irályával kikel a magyartalan szólásmódok és helytelen metapho­­rák ellen. Horatius némely német magyarázói­nak is meggyűl vele baja, s nem egyszer lebras­­saizza a német kritikusokat. Utána Barna Ferdinánd értekezett ily czím alatt: „K a p c s o l­a t a magyar és finn irodalom között.“ Mindannak daczá­ra, hogy ez értekezés az érthetlen felolvasás ál­tal meglehetősen elmosódott, annyit mégis ki­vehettünk belőle, hogy ez értekezés nem igen erősítette meg a kapcsot a finn és magyar közt. Ha értekező más czímet adott volna értekezé­sének, például: „Finn apróságok“ jobban meg­felelt volna feladatának, mert mindenféle tarka­barka hulladékot rendszer nélkül tálalt fel a már is kimerült hallgatók elé. Egy czikkecskéből megtudtuk, hogy a finnek a németeket szászok­nak hívják, s mivel hogy a kereskedés a Kal­már nevű helységbeli szászok kezében volt, kö­vetkezteti, hogy a magyarok és finnek ez okból nevezik a kereskedőt kalmárnak. Ezután előso­rolja egy finn lap egy czikkét Deákról, egy más finn lap közleményét Petőfiről,s mindezekből zá­radékul azt hozza le, hogy a finnek rokonai a magyaroknak. Hunfalvy Pál elhagyta az elnöki széket s a felolvasói állványon ismertette Szabó István 1.­­. értekezését: „a titánok és gigásokról.“ Érde­kes volt ezen értekezésben azon állítás,miszerint a magyarok és németek Egyptomban is egymás mellett laktak az ős­időben (Derültség.) Ennek bebizonyítására felhoz több német szót, mely az egyptomi nyelvben is megvan, ugyszinte több magyar szónak szinte egyptomi szókkal való rokonságát iparkodik bebizonyítani. És igy az ülés derültség közt lett berekesztve .* 8 órakor, talaj közepett már mintegy 30 csontvázat talál­tak, és legújabban XIV. Lajos franczia király­­­nak 1652, 1656. és 1662-ki ezüst pénzeit.­­ A XVIII-dik század elején a serviták terén három ház állott, a kolostor helyén állt a 12-dik szám, következett — hol a pénzeket találták — a 13. szám,­­ a szögleten a szatócs-utcza felé a 14-dik szám. A régi képeken előforduló borsajtóhoz vagy fakamarák helyén épen úgy találtattak az alapok, melyek az úri utczától a kaszárnya felé futnak, mint a fészernek pillérjei, melyeket e napokban kiszedtek. Csodálatos, hogy azon nevezetes mélységnél, melyre a tiszta homokos téren az alapásás alkalmával lemennek, az ős­korból még semmi sem találtatott. •— Beküldetett: T. szerk. ur! A duna­­parti Steinféle házban van egy könyvkereske­dés a, Carow Emilé. Tegnap épen ott járva, né­zegettem a kirakatokat és ki is szemeltem né­hány magyar könyvet megvásárlásra. Azonban jobban körültekintve láttam, hogy a kereskedés fölirata mindenütt csak német. De már itt nem vásárlók — gondoltam s mentem olyan könyv­­kereskedésbe, hol magyar a fölirat. Azt hiszem, ha minden vásárló igy tenne, majd csak megha­jolnának kereskedőink s megadnák a magyar nyelvnek az őt megillető jogot. Annyi bizonyos, hogy én még gyufát sem fogok vásárolni, a­hol nem értik a magyar szót. R. M. — E botrányos esethez, melyet az Ellenőrből veszünk át, egy má­sikat toldhatunk. A József téren olvasható „Ja­kob Naschitz, Annoncen Agentur.“ Ez az érde­mes Naschitz úr csupa magyar lapnak hirdetéseit bérelte ki, tehát csak magyar nyelvű hirdetőkkel közlekedik. Következnék ebből le­­gb­e, hogy ezégét csak magyarul írja ki, de az érdemes úr nem vesz tudomást azon közönség létezéséről, mely után keresete és­ minden táblá­ján (egyik kapun is lóg) csak német felira­tokkal véli a türelmes magyar embert becsal­hatni. Kell-e ehhez magyarázat? — A világhírű amerikai lágművész William Gerette, ki velocipéddel mint keresztül a Niagara fölé kifeszített kö­télen, az állatkerti igazgatóság meghívása foly­tán megérkezett Londonból, hol a Themse fö­lött tartotta vakmerő előadásait és az állatkerti társasággal i. é. június 8-tól kezdve pár előa­dásra szerződést kötött: vele együtt fog előadást tartani Merkel és Manley légművésztársasága is, s míg ő a 100 lábnyi magasban kifeszített sodrony­kötélen átvelo cipedezik, azalatt a sod­ronykötél közepéről aláfüggő másik kötélen, ugyanazon időben Merkel és Manley teendik légugrásaikat, szóval e nemben ritka látvány vár a fővárosi közönségre. Az előadások már most csütörtökön megkezdődnek, az állatkerti társaság részvényeseiről igen szépen gondosko­dott, midőn kikötötte, hogy a részvényesek ki­vétel nélkül minden előadásra díjtalanul beme­hetnek : a nagy­közönség is délután 4 óráig a rendes húsz­orás belépti díj mellett látogathat­ja az állatkertet.­­ William Gerette azon aján­latot tette, hogy ha a dunapart­ ház, illetőleg laktulajdonosok, kik ablakaikat páholyokul használhatják, neki 4000 ftot biztosítanak, ő a Gellérthegyről a pesti plébánia templom tor­nyáig kifeszitett kötélen a Duna fölött oda és vissza átvelo cipedezik. — Úgy látszik, egy vál­lalkozó e czélra a gyűjtést is megkezdé. — József főhe­rczeg, mint archaeo-­­­o­g. Römer Flóris a következő levelet vette újab­ban József főherczegtől : Kedves atyám uram ! Most már egész biztonsággal mondhatom, hogy a visszamellékelt terv, a­mint első tekintetre reá ismertem, a göböljárás pogányvizi római katonai telepítvény térképe, melyet édes atyám készítte­tett a 40 es években és melynek eredeti példá­nya a nagy gyűjteménynyel együtt a nemzeti múzeumba szállíttatott. A terv fölvétele után a kiásott házak újra eltemettetik, és jelenleg is helyenként kilátszanak a földből a budai út mellett. Szuborits, ki személyesen is jelen volt ezen munkáknál, rögtön ráismert, és a mellett az adtában Csabáról semmi sem található. Tá­jékozás végett ráírtam a megnevezéseket. Le­másoltam a tervet, és nagyobb biztonság végett holnap a helyszínen összehasonlítandom az ere­deti épületekkel. A gyűjteményben van egy talán­­ vagy ig2 □ láb homokkő, melyben a légió és cohors be van vésve, erre igen jól emlé­kez­ni, azután több kökoczka X­el minden oldalán. — Az egyes tárgyakra rögtön ráismernék, ha a múzeumban látnám őket, mert édes atyámmal mindig személyesen szállítottuk be őket Göböl­­járásról az alcsuthi kastélyba és együtt foltoztuk, és csomagoltuk őket, stb. — Az ásatások csak délutánonként történtek személyes felügyedett­nk alatt. József főhg. — A k­i­r­á­l­y álruhában. Tegnap délután a budai várban azon hir futotta be az utczákat, hogy a király incognito Budára érkezett s most épen a vár-bástyán sétál polgári ruhában. Azonnal nagy néptömeg gyűlt össze a bástyákon, és bámulva nézte az idegent, ki csakugyan meg­lepő hasonlatossággal birt ő felségéhez. — A csalhatatlanság ellen. Közelebb említettük, hogy Dubovszky József (pater Me­­dardas) pozsonyi ferenczrendü pap s igen kedvelt hitszónok, szerzetes rendéből kilé­pett. Dubovszky most a „Pressburger Zig“­­ban nyilatkozatot tesz közzé, melyben a többi között igy ír : A mozgalom, mely Pozsony in­telligens s valódi katholikusait nem rég azon lépésre birta, hogy az ember méltóságát s önel­határozási jogot lábbal tapadó tan ellen nyi­­latkozanak s ezzel a mai műveltség és cultura ösz­­szes hatalmával szembelépjenek, határozatomat, hogy azon férfiak szabad, elhatározó tettéhez érzésem és gondolatom legteljesb megegyezésé­vel hozzá csatlakozzam, a legteljesben megérte­­lé. Én azon kényszer­helyzetben vagyok, hogy mint felszentelt pap és szer­zetesnek nyiltan és hangosan kell visszautasítanom a csa­­latkozhatlansági dogmát,mely hazánk több egyházmegyéjé­ben már kihirdettetett, s mely az ész tanai, az emberiség legmagasb, legnemesb érdekeivel homlokegyenest ellenkezik. Dubovsz­­ky e véleményét bővebben kifejti, és sorait így végzi: „Az infallibilitás tanát nem fogja elfogad­ni soha egy gondolkodó em­ber sem , ki önméltóságának öntudatával bir. Ez nálam is a főok, mely arra bir, hogy inkább megfosztassam magamat papi állásomtól, sem hogy hamisítlan hitemet és benső meggyőződé­semet ily­­annak alárendeljem, mely a vizsgálat s a gondolkodás szabadságát elnyomja.“ — Du­bovszky hozzá teszi,hogy az egyéb okokat, me­lyek a rendből való kilépésre bírták, közelebb fogja előadni. Különfélék. — Svábhegyi értekezlet. A vasárnap délelőtt a Svábhegy érdekében tar­tott értekezleten egy szűkebb bizottmány válasz­tatott a nagy számmal egybejött közbirtokosok által, melynek elnökéül Jókai Mór választatott meg; legközelebbi pénteken este e bizottság az alakulási szabályokat terjesztendi a közbirtokos­ság elé. Egyelőre elvben mind a vízvezetés, mind az útcsinálás, mind a hefásitás létrehozása elfogadtatott.­­ Az új postahivatali épület alap­­ásása alkalmával, a templom m­ögött, a homok­

Next