A Hon, 1871. szeptember (9. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-17 / 214. szám

kereskedelmük, szóval anyagi jólétük fej­lesztésében rendszerint küzdeniük kell; czélnak tartom azt, a­melynek elérésére az államnak törekedni kell, de tekintve honpolgáraink nagy zömének a pénz- és hitelügyekbeni járatlanságát; anyagi erőnk,tehetségünk idegenek általi­­éppen e miatt könnyen lehetséges, s eddig is már gyakran megtörtént kiaknáztatásának ve­szélyeit, tekintve iparunk, kereskedésünk fejletlen állapotát és megszokását pénz­ügyekben az állami gyámságnak, melynek rögtönös megszüntetése polgárainkat könnyen káros tévedésekbe vezethetné: nem merném most még a szabad bank­­rendszer hatalmas, de kétélű fegyverét kezébe adni a hon polgárainak, s azért ez idő szerint az engedélyezési rendszert vé­lem követendőnek, s kezdetben csak egy központi jegybankot tartok az országban szétszórandó számos fiókok kíséretében, különös tekintettel Horvát-Szlavonorszá­­gokra, felállítandónak, de az ügy továb­bi fejlődését a jövőnek tartván fel, nem helyeselhetném, ha az állam, főleg végle­gesen, vagy csak igen hosszú időre is most már előre olyképen kötné meg ke­zét, hogy több jegybankot akkor is, ha azt a közérdek megkívánandja, ne enge­délyezhessen, vagy a szabad bankrend­szerre még idővel se térhessen át. 5-öt. Czélszerűnek, sőt mulaszthatatlan­­nak tartom, hogy a törvényhozás, ha — miként az országos bizottság kiküldésével már nyilvánította — csakugyan biztosítani akarja a rendszeres pénzforgalmat, s a ha­zai hitelnek önálló, szilárd alapokon nyug­vását hazánkban, egy­folytában, egy­szerre, egy füst alatt, hogy úgy mond­jam és kimerítőleg intézkedjék mindazok­ról, a­mik e czél elérésére megkívántat­nak , mert bármely fontos ügynek elinté­zése, akkor főkép, midőn abban többen vannak érdekelve, úgy mint például jegy­bank-ügyünk rendezésében a monarchia mind a két állama, (s a tényleges állásnál fogva, melyet elfoglal, az osztrák­ nemzeti bank is érdekelve van), közös megnyug­vással sokkal biztosabban sikerül, ha az ügynek minden része egyszerre vétetvén elintézés alá, a részletekben elérhető köl­csönös engedmények, s ezeknek mintegy viszonyos kicserélése által az érdekeket minden részről a lehetségig kímélő trans­­actio megkönnyíttetik ; míg ellenkezőleg, ha valamely ügynek összefüggő részei közül csak egy vagy néhány intéztetik el, s a többi elintézetlenül marad, ezeknek elintézése utóbb ritkán történik azon fél­nek hátránya nélkül, a­mely ellen az el­intézett részletek elfogadása már fegyve­rül használható. Így például, ha a törvényhozás az or­szágos bizottság javaslata szerint, ezúttal bizonyos engedmények kikötése mellett, — habár csak az 1876. esztendő végéig — az osztrák­ nemzeti bank szabadalmát elismervén, a magyar korona országában törvényesítené, és jövőre egyebet semmit nem határozna , ez elismerés által is már oly kényszer­állást teremtene magának, mely­ből a kibontakozás, a jegybankügy iránti szabad rendelkezésre való átlépés, sokkal nehezebb lenne, mint a­milyen az most, midőn az osztrák­ nemzeti bank sza­badalma ideiglenesen sem lévén törvénye­sítve, a jegybankügyről az ország jogi te­kintetben teljesen szabad kézzel rendel­kezhetik. E káros vasúti politika­­egyik árnyoldala az, hogy októberben a 60 millióból csak 24 mil­lió volt elhelyezve dec­ember végén 36,857,593, tehát még realizálandó 31 millió; és Kerkapoly, mégis kénytelen volt bevallani,hogy mindez nem elég, hanem a­ Joudget más kiforrásaiból kény­telen meríteni­e végre hetedfél milliót. Örvendetes jelenség ugyan az, hogy bevételi forrásaink közül az egyenes adókban 3 millió­nyi, a jövedékben 1,137,000, az erdőségekben 4,926,000, a bányában 1,426000 forintnyi emel­kedés mutatkozik, de örömünket elrontja Ker­kapoly azzal hogy megvallja, miszerint a bánya és erdőjövedelem legnagyobb részt csak azért emelkedett, hogy azokba eddig másutt szereplő átfutó összegek veteti­k fel és általában el­rontja az, hogy még az idénre kilátásba helye­zett deficitünket Kerkapoly ígérkezik törleszteni, de csak úgy, hogy bevételeink 10 millióval meg­haladják az előirányzatot, akkor 1872-re a 13 millióval többre irányzott bevétel ha ez ára is 30 milliónyi kölcsönre van szükségünk, hogy deficitünk ne legyen, így fiatal háztartásunkban jövedelmi forrá­saink folytonos fokozata dac­ára úgy az idén, mint jövendőben csak folytonos adósságcsiná­­lással vagyunk képesek fedezni szükségeinket. Ez így tovább nem mehet. Kerkapoly is belátja és kijelenti ezt. De ő azt mondja, hogy bízzuk az időre, a befektetések majd gyümölcsözendnek. Ez lehet. De erre bizton számítani annyival kevésbé lehet, mert az csak évek múlva áll be és addig a nép kiaknázva, az ország adóssággal te­le lesz. A dolgot megfordítani kell: költséges köz­ü­gyeink, rész vasúti politikánk, fényű­zéses cen­­tralisatiónk, terhes bureaucrátiánk azon intézmé­nyek, melyeket reformálnunk kell. Különben Kerkapoly budgetjére még vissza­térünk. —­ K e r k a­p o l­y pénzügyminiszterhez van egy szavunk. Ő magyar ember, magyar hivatal­nok és mégis utánozta Lónyay grófot azon meg­­foghatlan igazságtalanságban, hogy a német „Pester Lloyd“-nak előre megküldte exposé­­ját és igy az egy fél nappal előbb közölhette azt, mint a magyar lapok. Nem tudjuk mi jogon és mi indokból teszi ezt ? Ha ezért akár ő akár va­lamelyik alárendelt hivatalnoka pénzt kap a Lloydtól —­izenje meg, egy pár forinttal mi is szolgálunk, hogy a magyar kormánytól m­a­­gyar lapok egyenlő előnyben részesüljenek a németekkel. Kerkapoly expozéjára még az a megjegy­zésünk, hogy annak levonatából sok hely kima­radt, így pl. hol kimondá azt, hogy a 60 millió­nyi vasuti kölcsön nem elég, hogy ahoz még 30 millió kell. Továbbá, hol kimutatja, hogy ka­­matbiztosításért már 33 milliót válaltunk el és más helyek is a gyorsiroda küldeményéből ki­maradtak , pedig el voltak mondva. Ki a hibás ? Kerkapoly exposéja. A Kerkapoly ma terjeszté a ház elé a budge­­tet. Most sem összehasonlításaiban, sem a szá­mok csoportozásában nem tanúsított még annyi rendszert se, mint oktoberben. Csak odadobta az összegeket, még az arányokat se kereste ki,mint tavai, így még zavarosabb, értelmetlenebb volt. A­mi az exposé által rajzolt­ pénzügyi helyze­tünket illeti, arra általában legyen szabad a kö­vetkezőket megjegyezni: Kerkapoly constatálta azt, hogy rendes bud­­getünkben 10,615.000, rendkívüli budgetünkben pedig 32,300000 deficit mutatkozik, daczára annak, hogy 13 millió bevételi többlet van fel­véve. E rettentő igazságot Kerkapoly azzal igyek­szik enyhíteni,­­hogy annak egy részét hasznos befektetésekre fordítjuk. De minden hosszas vizsgálat nélkül kitűnik, hogy ha qyptánk 9 millióval emelkedett, ha Horvátországra 4,447000 forintot, a határőrvi­dékre harmadfél milliót, vasúti kamatra (tehát nem befektetésre) 10 milliót, a megyék új alak­jára és a kinevezett bírókra, az eddigihez mér­ten negyedfél millióval többet kell költenünk, akkor e roppant összegek mellett a hasznos be­ruházásokra kevés marad. Annyival kevésbbé, hogy a honvédelmi minisztérium költségeinek 1,139,000 forinttal, a pénzügyinek 4,463,477 frttal való újonnani szaporodása — hasonlóan nem nevezhető hasznos beruházásnak. Megdöbbentő Kerkapoly azon vallomása is, hogy a vasútra megszavazott 60 millió forint a megszavazott vasutakra nem csak hogy nem elég, hanem m­é­g 30 millió kell azok kiépíté­sért­. Vasúti kamat­tartozásunk pedig oly gyor­san növekedik, hogy míg­­1870-ben 1 milliót, 1871-ben 5 milliót kelle fizetnünk, a jövő évre már 10 millió kell és összesen 33 millióra menő é­v­e­n­k­é­n­t­i kamatbiztosítást vállaltunk magunkra, mely összeget nem sokára egészen kell fizetnünk, ha a kamatfizetés úgy halad,mint a fen említett 3 év alatt. És ez összeg, valamint a 60 millióhoz szükséges 30 millió is ,csak úgy lesz elég, ha­ több vasutat nem építünk. Folytatás a mellékleten. A pest megyei szervező küldöttség 3-ik albizottsága, mely az árvaügy szervezésé­vel volt megbízva, mint utólag értesülünk, befe­jezi munkálkodását; a tervkészítéssel megbí­zott hármas küldöttség (Gróffy Sándor, Gaal Ferencz, Dalmady­­Győző) munkálatát úgy álta­lánosságban, mint részleteiben elfogadva. A nagy gonddal készült munkálatból, (mely­nek az árva- és gyámügyek ellátásáról szóló 1-ső részét közölni fogjuk) előlegesen is kiemel­jük,hogy a bírói és az árvaszéki hatáskört a leg­kevésbé tisztázott illetőségi kérdésekben, a. m. az örökösödési, a biztosítási és a számadási el­járásban éles vonásokkal választja el egymástól; az árvaszéket egy elnökből, 6 ülnökből, 2 jegy­zőből, 2 tiszti ügyészből, egy számvevőből és egy közp. közgyámból (a­ki különben maga is számvevő) állítja össze, a kellő számú segédsze­mélyzettel. Az árvaszék közvetlenül érintkezik az ország hatóságaival, bíróságaival az ausztriai örökös tartományok hatóságaival és a­­ belügy­miniszterrel, mint felebbviteli hatósággal. A fel­­lebbvitel esetén kívül minden más esetben csak közvetve, az alispán útján érintkezik mind a bel­ügyminiszterrel, mind általában a kormánynyal és a fellebbviteli eljáráson kívül eső leiratokat, rendeleteket is csak közvetve, az alispán útján fogadja el. Végrehajtó közegek a járási közgyámok, aka­dályoztatás és a községi törvény 7-dik fejezeté­ben körülírt esetekben a járási szolgabírák, to­vábbá a járási számvevők és a járási orvosok. A megye felügyeleti jogai minden irányban érvényesülnek. A felügyelet tárgyai nagy rész­letességgel vannak meghatározva, az árva és gondnoksági ügy összes állapotát visszatükröző statistikai kimutatások által, melyek évenkint terj­esztendők a megyei bizottság elé. Meghatároztattak az osztály­­­egyességek gyámhatósági jóváhagyásának feltételei, a házi kezelés esetei, a vagyonbiztosítás módjai, a ha­szonbérlet, adásvétel, kölcsönök, a vagyontalan árvák elhelyezése, gyógyítása, segélyezése és számos más ügy körüli eljárás, a nagykárúsí­­tási, örökbefogadási, törvényesítési kérvények és a számadások kellékei. Különösen szigorú ellenőrködés alá helyeztettek a tiszti ügyészek, a községi elöljáróságok és a községi közgyá­mok, ügy a központi mint a járási és községi közegek teendői részletesen szabályoztattak. A­mi a pénzkezelést illeti, e részben a mun­kálat 2­ik része az eddigi gyakorlat alapján jö­vőre is az összesített községi pénztári kezelést tartja fenn, de nagymérvű javításokkal. Az árvapénztári köl­csönök kamatja, a vagyontalan és nyomorék árvák javára 6%-ról 6,5 %-re emeltetett, a tőke­törlesztés kötelessége kimondatott, a kamatfize­téssel késlekedő adósok a kamatok kamatját is megfizetni tartoznak, a nagykorúak gyors kielé­gítésére az árvapénztári vagyon 10 százaléka folyvást takarékpénztárilag kezeltetik. A községi közgyámok a kamathatodot kapják jutalmul, haszonbéri jövedelmek kezelésénél pe­dig 5 százalékot. De nincs terünk további rész­letekbe menni. Csak annyit jegyz­ünk meg, hogy az albizottság megelégedéssel fogadta a mun­kálatot, s azt 150 példányban kinyomatni ren­delte, a szervező küldöttség tagjai és azok szá­mára, kik az árvaü­gy és annak rendezése iránt mélyebben érdeklődnek. Országgyűlés. A képviselőház 362. ülése sept. 16-án. Az interpellációk, kérvények, hat. javaslatok, valamint a szavazatok beadása után a p. ü. és bíráló bizottságokba választandó tagokra, továb­bá a képviselő­ház fúl- augusztusi kiadásai és szeptember havi költségvetésének tárgyalása után szót emelt. Kerkapoly Károly pénzügyminiszer : Ezen költségvetés, melyet a t. ház asztalára letenni ezennel szerencsém van, a legelső, mely a határ­­őrvidék költségvetését is magában foglalja, tett­­leg érvényesítvén azon igazságot, hogy nevezett vidék a magyar koronához tartozik, és gyakor­latilag is vonván az ebből folyó következménye­ket. S mivel a horvát-slavon határőrvidék csak a horvát-szlavón dalmát királyságok által köz­vetítve, a magyar pedig közvetlen tartozik ez országhoz, az előbbnevezettek belkormányzatá­­ra vonatkozó költségvetés ép úgy átalány for­májában jelenik meg e költségvetésben, mint maguké azon királyságoké, melyekhez az ok­vetlenül tartozik, s mint fog megjelenni akkor, ha azokkal kormányzatát illetőleg is egyesítve lesz. Ellenben a magyar határőrvidék egész költ­ségvetése részletezetten van kimutatva. A költ­ségvetés ez egészen új alkatrészére gondolva mondottam legközelebb, hogy és ez évben ed­dig fenn nem forgott nagy nehézségekkel járt a költségvetésnek a t. ház határozata által kívánt időre elkészíthetése. Hogy az még­is sikerült, örömömre szolgál, s ha következménye az lesz, hogy még ez év folyamán meg is szavaztatik, a közügynek nagy hasznára leszen az az által, hogy egy részről a kormányzat egész évben biz­tosabban mozog s az egész évre czélba vett mun­ka teljesítésére egész éve is lesz, más részről pe­dig hat hónap helyett kilencz ájland rendelke­zésére a költségvetés elkészítésére. Mielőtt a költségvetés tartalmának ismerte­tésére átmennék, meg kell jegyeznem, hogy a rendes bevételekből leüttetett azon 4.145.000 ftnyi főösszeg, mely eddig a közigazgatási költ­ségekre a kincstárból adatott, s hogy azon 3.370.000 ft, mely a monarchia másik fele ré­szére szükséges dohány beváltására fordittatik s tulajdonképen nem más, mint ez által minden haszon nélkül ugyan, de kamatjával együtt megtérítendő előleg a rendes kiadások és bevé­telek közül szinte kiválasztatván, egyszerű pénztár­műveletként vétetett fel. Meg kell to­vábbá jegyeznem, hogy a rendes bevételek kö­zül a rendkívüliekhez térettek át a bérleti hátra­lékok, mint természetüknél fogva oda tartozók, ugyanoda helyeztetvén át több, sajátlag szintén ide tartozó kiadás, köztük a dohányjövedék ré­szére előirányozottak is. Ez utóbbiak és a bér­­hátralékok egymást megközelítőleg kiegyenlít­vén, a folyó évi megállapított és a jövőre épen előterjesztett előirányzat összemérhetése czéljá­­ból csak a két első tételt.­­. . a megyei közigaz­gatásra s a monarchia másik fele részére szük­séges dohány bevásárlására fordítandót adom hozzá úgy a bevételekhez, mint a kiadásokhoz egészen a tavasi mód szerint. Áttérve ezek után az előirányzat érdemleges ismertetésére, meg kell jegyeznem, hogy rendes kiadásaink, melyek már a jelen évre vagy 10,000,000 ittal lőnek többre előirányozva, mint az 1870 re voltak, újra is magasabban előirá­nyozvák és pedig a költségvetéseinkben eddig is felvéve volt complexumra nézve 8,043,000 írttal. Ehhez járulnak a határőrvidéknek , most újból felvett kiadásai 6.389.000 forinttal, úgy, hogy az összes kiadási többlet 14.432.000 frt. Szemben ezze­l a határőrvidéknek előirányza­tunkba most újból felvett rendes bevételei 3.817.000 frtra rúgnak, minek folytán az ott előálló hiány 2.572.000 frtot tesz. Hozzáadva ehhez a különben szükségesnek mutatkozó 8.043.000 frtnyi több kiadást, leszen fedezendő többlet 10.615.000 frt. Ez összegnek eddigi be­vételi forrásainkból eredő többletbeli fedezést majdnem teljesen sikerülvén, a rendes kiadások és bevételek közötti különbség és illetőleg az ennélfogva mutatkozó hiány csak 338,000 frttal emelkedik s teend egészben 4,861,449 frtot, míg a jelen évben 4.522.720 frt az. Ha tehát a határőrvidék deficitje, a törvény­kezés rendezése folytán szükségessé vált több kiadás közbe nem jön, úgy már ezúttal eltűnnék rendes költségvetésünkből minden hiány, sőt többlet mutatkoznék. Ám, a határőrvidék koro­nánk területéhez tartozik, terhe minket illet, s fejlesztése s odaerősbítése , hogy bírja fedezni saját költségét, a mi feladatunk, a jó és rende­zett igazságszolgáltatás olyan államszükség, mely kielégíttetést követel, mit tőle a valódi szükséglet határin belül megtagadni nem szabad. Legkevésbé szabad pedig azért, hogy az elő­irányzatból vagy egy évvel korábban tűnjék el a hiány. Nem­­lesz talán érdektelen felsorolnom azon tételeket, melyek a kiadási s a bevételi többle­tet legfőkép okozzák: a) az országgyűlés költségei magasabban elő­­irányozvák 200.000 írttal, bár az 1870-ik valódi szükségletnél 287,000 fttal még mindig alan­tabb, b) a közösügyi kiadások növekedtek 1,877,422 fttal, minek oka legnagyobb részben abban keresendő, hogy a megszavazott egész összeg­nek egy jelentékeny része t. i. az, mely a határ­őrvidékre esik, ezúttal megjelenik költségveté­sünkben, mi eddig nem volt úgy, c) a nyugdíjak 136.301 forinttal szaporodtak, nagyrészt ismét a határőrvidék nyugdíjazottjai­nak ide felvétele által, d) Horváth- Szlavonország beligazgatási szük­ségletére 2.072.000 forinttal több van előirá­nyozva, ismét a Horváth-Szlavon határőrvidék és Belovármegye szükségletére való tekintettel, e) . a közlekedési ministérium szükséglete 427,298 fttal haladja meg a folyó évre előirány­zottat, a kereskedelmi ministériumé pedig 1,021,269 forinttal, mi mellett azonban bevételei 2,269,433 fttal emelvék, úgy hogy mérlege szinte egy negyed millióval javult. f. ) a vallás és közoktatásügyi ministerium elő­irányzata 141,724 ft, a honvédelmié 1.139,931 ftal magasabb, az intézmény m­indelőbbre fejlődé­sének megfelelvén.A csapatok létszámának emel­kedésén túl fötényezői az emelkedésnek a bri­gád­keretek formálása, a tiszti és altiszti iskolá­­zások és a szerlövegek alkalmazásba vétele, g. ) a bel és igazságügyi költségvetés együtt 3.154 ezer ft költségemelkedést mutat. Végre a pénzügyministérium előirányzata több 4.463.477 írttal, mit főleg a cataster és az adóhivatalok czélba vett újjászervezése, a ha­tárőrvidéken felállítandó vám és adóőrség és államerdeknél és állambányászatnál mutatkozó több kiadás okoz. Áttérve a bevételek emelke­désére, meg kell jegyeznem, hogy azok 50.000 forintig a belügyministériumnál mutatkoznak az által, hogy a betegápolási költség megtérítés és a „B. Közlöny“ egész jövedelme felvétetett, még eddig mind a kettő a kiadásokból fttetett le. A bevételi többlet 13.070.000 frt erejéig a pénzügyministériumnál mutatkozik és pedig 3.672.000 írttal az egyenes adóknál, 719,000 írttal a fogyasztási adóknál, 471,000 írttal a bé­lyegnél, 790,000 fttal a jogilletéknél, 115,000 forinttal a díjaknál, 47,000 írttal az út- híd- és révvámnál, ez utóbbi tisztán a határőrvidékről, a jövedéknél 1.137 000 írttal, a bányászatnál 1.426.000 írttal, az államérdeknél 4.926.000 forinttal és az államnyomdánál 330.000 forint­tal, mely emelkedésekkel azonban némi cseké­lyebb csökkenés is áll szemben, a­mi azonban jelentéktelen. A bányászat előirányzatának úgy a kiadá­soknál, mint a bevételeknél mutatkozó emelke­dését a sótermelésnek ott felvezetése okozza, az arra tett kiadások ott számíttatván el, melyek a regálék által megtérítve azután javára h­atnak, mint bevételek. Az államerdők bevételeinek kö­zel 5 millió forint emelkedését három tényező idézi elő. Ezek egyike a határőrvidéki erdők be­vételeinek felvétele vagy 1 millió forinttal, má­sika az állambányászat részére átengedett fa árának pénzben elszámolása, harmadik és utolsó pedig a fokozott üzlet. Aránylag még nagyobb mérvben fokozottak­nak mutatkoznak a rendkívüli kiadások, anél­kül, hogy hasonlót lehetne mondani a rendkívüli bevételekről. A rendkívüli szükséglet összege 75,530,358 frt és így 19,093,142 írttal több, mint a jelen évben, míg a rendkívüli fedezet csak 29,401,535 frt, tehát 13,209,091 írttal kevesebb, mint a­mi a jelen évre jön előirányozva. Ama kiadási többlet és eme bevételi keve­sebblet 32.302.233 forinttal teszi kedvezőtle­nebbé a mérleget. A rendkívül kiadások és bevételek mérlegé­nek eme kedvezőtlen állása teszi szükségessé, hogy legalább részben kölcsön útján gondoskod­junk az ily tetemesen növekedett hiány fedezhe­­téséről. Mi már a kiadások emelkedésének és a bevé­telek csökkenésének tényezőit illeti, ki kell emelnem, hogy amaz szinte kizárólag anyagilag is gyümölcsöző, részint már eddig tett, részint a jövőre czélba vett befektetésekből ered, és ép azért kevésbé aggasztó l­emez a készletek elfo­gyásában, kimerülésében leli magyarázatát, mi­ként ezt úgy egyiket mint másikat részletezni mindjárt bátorkodom. A pénzügyministérium rendkívüli kiadásainak többlete tesz, 9128,000 frtot. Ebből 5,000,000-ot a vasutaknak adandó subventiók vesznek igény­be, mely czélra jelen évre 5 millió volt előirá­nyozva, míg a jövőre 10.000.000 frt látszik szüksé­gesnek. Ehhez járul a forgalomnak már átadott és még ezen költségvetési évfolyamán átadandó ál­lamvasutak mérlegének kiegyenlítésére 991.00­0 frt, a gömöri ipar­vasutakra 450.000 frt, a Ferencz csatornára pedig 500,000 frt. E négy tétel már magában közel 7.000,000 frt; a fennmaradó 2 millió és pár százezer forint az újonnan állítandó adóhivatalok, vám- és adó­őrségek első berendezésére kell. Az adóhátralék liquidatiójára 385.000 frt van szánva. Horvátországnak jár az adóhátralékokra 1868- ban befolyt összegnek 63% fejében 185.000 frt. Építkezésekre, jelesen a vámháznál, a budai har­­minczad épületnél, a dohány jövedéknél, a sel­­meczi bánya -­akadémiánál van felvéve, vagy 1.000. 000 forint, az állam javaknál, erdőknél és a bányászatnál a rendkívüli kiadás többlete szintén közel 1.000.000 forint, mindennek felté­tele a jövedelemnek tartós emelése. Ezen­­ még néhány jelentéktelen kiadási több­letnek vagy 400.000 frt kevesebbletnek is áll ellenében, okozván hogy a vég­kiadási többlet az előbb említett 9,128.000 írtban határozódik. A közlekedési ministérium rendkívüli szük­ségletének a folyó év ellenében mutatkozó több­lete 15,160.000 frt; ebből esik: 5161.000 frt a vasúti kölcsönből építtetni határozott vonalakra, 4.000. 000 a gömlöri vonalakra, 2,481.000 frt a néhány kincstár érdekében feltétlenül szükséges mellékpályákra, 1,500.000 frt a fiumei kikö­tőre, 176.000 frt a bánréve - nádasdi vonalra, 4.272.000 frt beruházásokra az államvasutak­nál, s végre 240.000 frt itt — 117.000 frt pedig vízépítésre.­­ Mind e többleteknek szemben áll 2.400.000 frt kevesebblet. A kereskedelmi minister rendes szükségleté­nek többlete 1.167.000 frt. Az igazságügymi­­nistériumé pedig 101.000 frt. Ennez a fegyintéze­teknél a telekkönyvi kirendeltségek és helyszí­­nelési munkálatoknál fordul elő, amaz pedig félig e postaház építésénél, az állatgyógyinté­zetnél, és előlegképen egy mintalap helyiség építésénél. A rendkívüli fedezet kevesebblete, mint mon­dom 13,209,091 frtot tesz, elmaradván az ingó államvagyontól előirányzott összegből 3,550,000 frt a földtehermentesítés alap­térítményéből 280000 frt, a közös aktívákkal 3,512,000 frt, az előírt hitel maradványaiból 4,241,000 frt és ke­vesebb jutván a vasúti kölcsönből 6,500,000 frt, ellenben hozzájárulván a bérleti hátralékok czi­­mén 598,000 frt, államjavak eladásain pedig 587.000 frt. Egyensúlyba hozni rendkívüli kiadásainkat rendkívüli bevételeinkkel, rendszerint csak ma­gunktól függ, miután a czél főleg befektetéseink korlátozásai által érhető el, hol és mennyiben helyes ez, gondos megbírálás tárgya, főleg ily igen felszereletlen országban; részemről nem ta­gadhatom, hogy bár hitelünkkel csak élni de nem visszaélni szeretek, a súlyegyen helyreál­lítása kedvéért, ezúttal czélba vett beruházá­sainkból alig vélnék valamit mellőzendőnek. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Ghyczy Kálmán úgy értette a mondotta­kat, hogy be van adva, vagy legalább legköze­lebb be lesz adva a költségvetés, és a vasúti kölcsön mibenlétéről szóló jelentés. Egy adat azonban, mely a pénz­ügyi bizottság munkálatai­nak biztonságára nézve szükséges lesz, eddig nem említtetett fel a pénzügyminiszer által. Je­lesül azon törvény, mely az állam számvevőszék felállításáról szól, azt rendeli, hogy a múlt évi zárszámadás September első napjáig a számve­vőszék elnöke által a ministériumnak adassék által, a ministérium pedig haladéktalanul tar­toznék észrevételeinek kíséretében ezen zárszá­madást a háznak bemutatni. Szaló azt gondolja, hogy a jövő év költségve­tésének tervezésénél ha valaminek hasznát lehet venni, legnagyobb hasznát lehet venni a múlt évi számadás ismeretének, ennélfogva kérdi: váljon a zárszámadás kéznél van e, és ha igen, mikor fog a házzal közöltetni ? hogy a pénzügyi bizottságnak haszonvétel végett kiadassék. — Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter tudtával a zárszámadás készen van; elkészültének eddig egy véletlen körülmény né­mileg útjában állott, nem is említve egy­mást, mely épen nem véletlen, sőt a dolog természe­tében van, hogy t. i. a főszámvevőszékhez uta­sítva voltak az 1867-ik évre vonatkozó kimuta­tások, az 1868 és 1869-ki zárszámadások szám­szerű átvizsgálás végett és az 1870-ki zárszám­adás elkészítése oly munka, mely csakis egy­szer azaz első ízben halmozódhatik úgy fel azokból, mert korábban nem létezett számvevő­­szék és a ház a korábbi számadásoknál azt mel­lőzni még sem akarta. Ezen négyszeres munkát azon idő alatt telje­síteni, mely alatt rendesen teljesítendő kétszeres t. i. egy év­i zárszámadásának felülvizsgálása és a másik elkészítése, különösen újból alkotott számszéktól alig lehet várni. Ez magyarázza meg, hogy a zárszámadás szeptember elsején a minisztériumnak át nem adathatott és a­dás ren­delkezésére nem bocsátathatott. De szóló úgy van értesülve, hogy egy két pont tisztázásán kí­vül a zárszámadás kész, és c­ak sokszorosítás­ra vár. Ezen egy két pontnak tisztázását egy vé­letlen körülmény odázta el, és ez az volt, hogy a selmeczbányai gazdászati és bányászati kerü­letnek számadásai a postán eltévedtek. Megérke­zett a föladási revény és az Eaviso,hogy átvehetők, de a számadások maguk eltévedtek, ez okozta a késedelmet Huszár István beterjeszti a közös pénzügy­minisztérium által készített és az államadóssá­gok ellenőrzésére kiküldött országos bizottság­nak elfogadott előirányzatát. Ezen előirányzat első tételében 40000 forint többlet mutatkozik, melyből Magyarországra 12 ezer forint esik. Ez azonban úgy találja indoko­lását, hogy az újonnan készítendő öt forintos ál­­latójegyek nyomatása a jövő évre van elhatá­rozva. Felkéri a házat ezen összeget megszavazni, és a pénzügyminisztérium ezen tételének a jövő évi költségvetésbe felvételére utasítani. Bittó István a pénzügyminiszter előterjesz­tése kapcsában szintén egy előterjesztést tesz. A szervezés alatt levő elsőfolyamodású törvény­székek és járásbíróságok a kormány határozott szándéka szerint jövő évi januárius 1 én fogván megkezdeni működésüket, kénytelen azon ösz­­szeget, mely a folyó évi XXXII-ik törv. czikk által ezen bíróságok életbeléptetésére megálla­­pittatott, már ezen évben igénybe venni s ez­úttal azt is kérni, hogy a minisztérium kebelé­ben a számvevőségi személyzetet megszaporít­­hassa, hogy az előleges munkálatot már most megkezdvén, a szervezési nagy munkálat meg­­könnyebbíttethessék. Midőn tehát az erre vonatkozó törvényjavas­latot a ház asztalára leteszi, felkéri, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz azon utasítással áttegye, hogy erre vonatkozó jelentését is, a­mennyiben az inkább alaki kérdés, még ezen ülésszak alatt nyújtja be a házhoz (Helyeslés.) Elnök: Négy törvényjavaslat adatott be. Egyik a jövő évről szóló költségvetés, ez gondo­lom, az eddigi szokás szerint a pénzügyi bizott­sághoz utasíttatik; a második a kölcsönre vonat­kozó törvényjavaslat,ez ki van nyomva és kiosz­tatott; nem tudom, most méltóztatnak-e erre vo­natkozólag határozni vagy pedig a legközelebbi ülésben (felkiáltások : ma! ma! hétfőn !) ha ma kívánnak, kimondhatom határozatai, hogy az is a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. (Helyeslés) Tisza Kálmán már a múlt ülésben nyilvá­nította azon óhajtását, hogy a jelen ülésszak ne tartson sokáig. De ha mindamellett oly nagy­­fontosságú törvények alkotása czéloztatik, mint egy ily kölcsöntörvény, meg kell tartani a szokott formákat, és nem szabad e kérdést el­hamarkodni. Ha arról volna szó, hogy a tör­vényjavaslat a költségvetéssel együtt a pénz­ügyi bizottsághoz utasíttassék,hogy majd együt­tese­é tegye meg jelentését, akkor ebben nem lát akadályt; de midőn az mondatik, hogy azért utasíttatik a pénzügyi bizottsághoz, hogy az előlegesen tegyen jelentést a kölcsön törvény iránt is, ez lehetetlen. Mert először elvileg meg kell határozni, váljon oly kölcsön-e az, melyet a költségvetéstől elválasztva meg lehet szavazni, vagy pedig a költségvetésből kell e meríteni az indokot, arra, hogy szükséges e a kölcsön. Ennélfogva úgy Kerkapoly, mint Bittó tv ja­­vaslatait hétfőre kívánja napirendre tűzetni. Deák Ferencz azt tartja, hogy még azon kér­dés tisztázásra is, ha váljon ezen kölcsön olyan , melyet mielőbb és különválva a költségve­téstől kell tárgyalni, szükséges ezen ügyet a p. U. bizottsághoz utasítni s ebben nem lát sem akadályt sem formasértést. Ghiczy Kálmán kijelenti, hogy ha a pénz­ügyi bizottságnak utasítása úgy fornuláztatik, hogy a pénzügyi bizottság adjon véleményt az iránt, váljon ezen­­javaslat előzetesen tárgyal­­ható-e vagy nem, és az előzetes tárgyalhatás esetében adjon felőle kimerítő jelentést, akkor semmi kifogása, de oly általános határozatban mint a javasolt, mely a pénzügyi bizottságot szorosan köti a határozatnak teljes mértékben végrehajtására, megnyugodni nem bír. Kerkapoly Károly megnyugszik abban, hogy a törvényjavaslat utasíttassék a pénzügyi bizottsághoz, annak megítélése végett, vájjon előlegesen tárgyalható és tárgyalandó-e, vagy minden utasítás nélkül odaadassék. Ebben Ghyczy is megnyugodván, a kölcsön­­javaslat a p. U. bizottsághoz tétetett át minden utasítás nélkül, Huszár­­javaslatával együtt. Bittó előterjesztése ki fog nyomatni. Tisza Kálmán indítványozza, hogy mondja ki a ház, miszerint addig míg a pénzügyi bizott­ság a hozzáutasított tárgyakkal foglalkozik, ad­dig az osztályok az úrbéri­­javaslatot végezzék. Kerkapoly Károly azt tartja, hogy sokkal többet lehet tenni az egymásután és összetett erőkkel való működéssel, mint az egymásmellet­tivel , ezért azt kivánja, hogy adassék a p. U. bizottságnak idő működésre s csak ha ez elvé­gezte teendőit, vegye fel újból a ház a tárgyalá­sok fonalát. Huszár Imre megjegyzi, hogy miután az úr­béri törvények háromszor is megfordultak a házban, nem ismeretlenek a ház tagjai előtt s az osztálytanácskozások nyomatéka nem fog az

Next